Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-22 01:40:13
Üzenet elküldve: 2018-10-22 01:40:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Mintha olyan nagyon nem titkolná a férfi, hogy idáig követte. Bár ebben Zeya nem teljesen biztos, leginkább az furcsa, hogy nem lepődik meg túlzottan azon, hogy szembe fordult vele. A segítség visszautasításával beérné, ha utána a másik egyszerűen elmenne, ám nem így történik. A mosolyt ugyanazzal a közönnyel fogadja, nem szokása tükrözni a gesztust. Sőt, egyesek úgy tartják, nem is tud mosolyogni. Talán igazuk van.
Jobb kezében saruit tartja, a balban a fekete kardtokot. Már arról is látni lehetne, hogy enyhén hajlított, karcsú pengéről van szó, bár ez most talán takarásban van éppen. Viszont az, hogy a markolata alapján másfélkezes kard, könnyedén megállapítható. A markolatvédő egy síkban fut, nem hajlik rá a markolatra, kör alakú a széle, belül indamotívumok futnak körbe.
Zeya kissé elfordítja az arcát, de továbbra is az előtte állót nézi, enyhén összevonja a szemöldökét.*
- Miért kellene haragudnom?
*Miután kimondja, rájön, hogy talán azért kér elnézést, mert utána jött. Akkor tehát ezzel vallotta volna be? Lepillant a kezében tartott kardra, majd dobókeresztjeire a fegyverövén, aztán máris vissza. Az egész gyorsan lezajlik.*
- Melyikre gondolsz?
*Aztán más is eszébe jut, így hozzáteszi.*
- Igazából nem hiszem, hogy különlegesek lennének. Úgy értem, valaki másnak.
*Mert hát kardja számára tényleg fontos, de másnak csupán olyan penge lehet, mint a többi. A dobókeresztek pedig elég hétköznapiak.*
//Ha két mogorva találkozik//
*Mintha olyan nagyon nem titkolná a férfi, hogy idáig követte. Bár ebben Zeya nem teljesen biztos, leginkább az furcsa, hogy nem lepődik meg túlzottan azon, hogy szembe fordult vele. A segítség visszautasításával beérné, ha utána a másik egyszerűen elmenne, ám nem így történik. A mosolyt ugyanazzal a közönnyel fogadja, nem szokása tükrözni a gesztust. Sőt, egyesek úgy tartják, nem is tud mosolyogni. Talán igazuk van.
Jobb kezében saruit tartja, a balban a fekete kardtokot. Már arról is látni lehetne, hogy enyhén hajlított, karcsú pengéről van szó, bár ez most talán takarásban van éppen. Viszont az, hogy a markolata alapján másfélkezes kard, könnyedén megállapítható. A markolatvédő egy síkban fut, nem hajlik rá a markolatra, kör alakú a széle, belül indamotívumok futnak körbe.
Zeya kissé elfordítja az arcát, de továbbra is az előtte állót nézi, enyhén összevonja a szemöldökét.*
- Miért kellene haragudnom?
*Miután kimondja, rájön, hogy talán azért kér elnézést, mert utána jött. Akkor tehát ezzel vallotta volna be? Lepillant a kezében tartott kardra, majd dobókeresztjeire a fegyverövén, aztán máris vissza. Az egész gyorsan lezajlik.*
- Melyikre gondolsz?
*Aztán más is eszébe jut, így hozzáteszi.*
- Igazából nem hiszem, hogy különlegesek lennének. Úgy értem, valaki másnak.
*Mert hát kardja számára tényleg fontos, de másnak csupán olyan penge lehet, mint a többi. A dobókeresztek pedig elég hétköznapiak.*
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-19 22:49:16
Üzenet elküldve: 2018-10-19 22:49:16
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Mikor az idegen nő lehúzódik a fák közé, és szembefordul vele tudja, hogy lebukott. De ez nem igazán érdekli, ezzel csak izgalmasabb lesz a játék. És hogy őszinte legyen, nem tudja pontosan, hogy milyen játékot játszik. Ha kiderül a nőről, hogy gyilkos, akkor valószínűleg az oltáron végzik, holtan. Ha nem, akkor meg... Akkor meg rengeteg a lehetőség. Lassan választania kell majd egyet.*
- Köszi, nem.
*A szája mosolyra húzódik, de csak ezzel leplezi azt, hogy nem tud dönteni. Eltelik pár pillanat, ami a nőnek is feltűnhet, de végül választ a beszéd, és a továbbhaladás között.*
- Ne haragudj, láttam a fegyveredet. Rajongok a... Különlegesebb darabokért.
~Milyen is volt a fegyvere?~
//Ha két mogorva találkozik//
*Mikor az idegen nő lehúzódik a fák közé, és szembefordul vele tudja, hogy lebukott. De ez nem igazán érdekli, ezzel csak izgalmasabb lesz a játék. És hogy őszinte legyen, nem tudja pontosan, hogy milyen játékot játszik. Ha kiderül a nőről, hogy gyilkos, akkor valószínűleg az oltáron végzik, holtan. Ha nem, akkor meg... Akkor meg rengeteg a lehetőség. Lassan választania kell majd egyet.*
- Köszi, nem.
*A szája mosolyra húzódik, de csak ezzel leplezi azt, hogy nem tud dönteni. Eltelik pár pillanat, ami a nőnek is feltűnhet, de végül választ a beszéd, és a továbbhaladás között.*
- Ne haragudj, láttam a fegyveredet. Rajongok a... Különlegesebb darabokért.
~Milyen is volt a fegyvere?~
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-19 12:17:25
Üzenet elküldve: 2018-10-19 12:17:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Testbeszédét nem tagadhatja le, bár a bizalmatlanság mellett a leleplezettség is motiválja az új testhelyzetre. Nem szokta mások előtt elengedni magát. Egész életében arra kondicionálták, hogy mindig legyen éber, készen a megfontolásra és a cselekvésre. Elalvó figyelmét nem voltak szívbajosak kihasználni ellene. Nem csoda hát, hogy második természetévé vált az óvatosság.
Egy idő után valószínűleg felfigyelhet rá, hogy követik, kelljen bár ezen észrevételéhez, vagy a bizonyosság megszerzéséhez akár lehúzódnia a fák közé, árnyékot keresve. Megáll és szembefordul a férfival. Hacsak nem vált irányt, hogy elaltassa gyanúját, megszólítja.*
- Segíthetek?
*Hangja közönyös, halk. Se nem szívélyes, se nem fenyegető. Testtartása laza, de fegyelmezetten birtokolja egyensúlyát, könnyen a megfelelő irányba tudja mozdítani szükség esetén. Még csak kérdése sem számít kötekedésnek. Nem először bonyolódik itt a városban segítségkérésbe, sem segítségnyújtásba. Állt már mindkét oldalon. Egyszerűen szereti tisztán látni a dolgokat.*
//Ha két mogorva találkozik//
*Testbeszédét nem tagadhatja le, bár a bizalmatlanság mellett a leleplezettség is motiválja az új testhelyzetre. Nem szokta mások előtt elengedni magát. Egész életében arra kondicionálták, hogy mindig legyen éber, készen a megfontolásra és a cselekvésre. Elalvó figyelmét nem voltak szívbajosak kihasználni ellene. Nem csoda hát, hogy második természetévé vált az óvatosság.
Egy idő után valószínűleg felfigyelhet rá, hogy követik, kelljen bár ezen észrevételéhez, vagy a bizonyosság megszerzéséhez akár lehúzódnia a fák közé, árnyékot keresve. Megáll és szembefordul a férfival. Hacsak nem vált irányt, hogy elaltassa gyanúját, megszólítja.*
- Segíthetek?
*Hangja közönyös, halk. Se nem szívélyes, se nem fenyegető. Testtartása laza, de fegyelmezetten birtokolja egyensúlyát, könnyen a megfelelő irányba tudja mozdítani szükség esetén. Még csak kérdése sem számít kötekedésnek. Nem először bonyolódik itt a városban segítségkérésbe, sem segítségnyújtásba. Állt már mindkét oldalon. Egyszerűen szereti tisztán látni a dolgokat.*
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-17 22:44:12
Üzenet elküldve: 2018-10-17 22:44:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Mikor újra biztonságba helyezkedik a fán, látja, hogy a nő egy kicsit összébb húzza magát.*
~Szuper. Ez is előbb ítél, aztán kérdez.~
*Nem lepődik meg rajta, inkább csak idegesíti a dolog.*
~Bár, így is igaza van.~
*A félvér nem tesz semmit, csak bámulj a nőt, a partot, a homokot, meg a többit. Meditálgat, rendezi a gondolait, néha helyezkedik egy kicsit, mert egy vaskosabb ág is tud kényelmetlen lenni.
Mikor az idegen nő átvonul alatt, újra leugrik a fáról, s ha az elindul valamerre, akkor a félvér követi, Kezd unatkozni, így hát úgy dönt, keres magának egy kis szórakozást.*
//Ha két mogorva találkozik//
*Mikor újra biztonságba helyezkedik a fán, látja, hogy a nő egy kicsit összébb húzza magát.*
~Szuper. Ez is előbb ítél, aztán kérdez.~
*Nem lepődik meg rajta, inkább csak idegesíti a dolog.*
~Bár, így is igaza van.~
*A félvér nem tesz semmit, csak bámulj a nőt, a partot, a homokot, meg a többit. Meditálgat, rendezi a gondolait, néha helyezkedik egy kicsit, mert egy vaskosabb ág is tud kényelmetlen lenni.
Mikor az idegen nő átvonul alatt, újra leugrik a fáról, s ha az elindul valamerre, akkor a félvér követi, Kezd unatkozni, így hát úgy dönt, keres magának egy kis szórakozást.*
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-17 13:09:45
Üzenet elküldve: 2018-10-17 13:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 196
Játékstílus: Megfontolt
*Folyamatosan Önző dolgain vekeng, mikor a tisztásról eljőve már maga mögött hagyja előbb a gazdagok palotáinak díszes tetőit, majd a barakkok komor falait. Persze hogy dühös Önzőre, hisz sehol egy rés vagy megmászható kerítés. Az amúgy békés folyópart sem tudja most megnyugtatni. Persze, méltósággal és erővel tovafolyó víz, meg szomorkásan a partján bólogató fák, meg miegymás. Csak a városba nem mehet be az egyszeri elf. A part meg emelkedik. Már épp azon morfondírozik érdemes e tovább mennie erre, vajon lesz e hely ahol bejuthat a városba, vagy kénytelen lesz visszagyalogolni és még egyszer megkerülni ezt a részt, amikor jó pár méterre a víz szintje felett a meredek part fölött egy nyitott kapu tárulkozik föl hívogatóan. A kőfal elég elhanyagolt és a kapu is ütött-kopott, de a lehetőség adott. A nedves levegőtől feláztatott földön nem olyan nehéz felmenni, mint elsőre hitte. Elég sokan használhatják ezt az utat, hisz az ösvény ki van járva. Ő is felbaktat rajta. A kapun benézve ódon temető roskatag sírjai néznek rá vissza. Moha lepte hajlataik, repedezett kövük az elmúlást hirdeti. Angu nyugodt léptekkel indul közéjük. *
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.20 08:32:09, a következő indokkal:
Elgépelési hiba javítva.
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.10.20 08:32:09, a következő indokkal:
Elgépelési hiba javítva.
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-15 14:21:19
Üzenet elküldve: 2018-10-15 14:21:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Jobb is, hogy nem próbálja meg valaki elcsenni fényes nappal a holmiját, mert nem szokása bágyatagon járkálni, s nincs igazán messze sem. Persze a fürgeség nagy segítség lehet, de azért őt se kell félteni a futástól, s nem lenne egy hosszútávú barátság kezdete. Főleg, ha a kardjára rá meri tenni valaki a kezét. Kevés dologhoz ragaszkodik igazán, ez egy közöttük.
A tompa puffanásra hátrafordul, vagy ha puffanás nincs, hát a mozgás magára vonja a figyelmét. Ő sem örül jobban a kéretlen társaságnak, főleg, hogy sejthetően nem most érkezett. Ezen felül egy igen különös szerzetről van szó, nem épp a bizalomgerjesztő fajtából. Nehéz eldöntenie, hova tegye. Sötételfekkel alig-alig találkozott eddig, leginkább rájuk emlékezteti.
Lesöpri tenyeréről a homokot, hanyag támaszkodás helyett felhúzott térdeire hajtja karjait görnyedt háttal. Furcsának találja, hogy az idegen éppen mostanra időzítette vízvételezését, mikor maradhatott volna a lombozat rejtekében. Mintha direkt fel akarta volna hívni a jelenlétére a figyelmét. Még szerencse, hogy a fürdést hajnalra halasztotta. Épp az ilyen balesetek elkerülése érdekében. De még az is lehet, hogy feljebb megy majd a folyón.
Igazából zavarja, hogy tudja, ott van valaki a háta mögött. Lehet, hogy ez volt a cél a megmutatkozással, hogy mielőbb elmenjen. De a ruhája még vizes, így egyelőre nem szerzi meg ezt az örömet. Egy kicsit félrefordítva tartja a fejét, hogy azért a szeme sarkából legalább észlelhesse az esetleges újabb mozgást.
Ha különösebben nem történik semmi, akkor úgy fertályórával később kezd elege lenni a napból és az átmelegedett homokból. A nagyjából megszáradt nadrágszárakról is lesöpri a homokot, majd nekilát újra megkötni rajtuk a bőrszíjakat. A kalapot a fejébe nyomja, a sarut és a kardtokot viszont csak kézbe veszi, elejét véve a korai örömnek, hogy esetleg távozóra fogja. Valójában csak félárnyékot keres. Persze ezzel még inkább belemászhat a másik személyes terébe, főként, mikor átvonul előtte.*
//Ha két mogorva találkozik//
*Jobb is, hogy nem próbálja meg valaki elcsenni fényes nappal a holmiját, mert nem szokása bágyatagon járkálni, s nincs igazán messze sem. Persze a fürgeség nagy segítség lehet, de azért őt se kell félteni a futástól, s nem lenne egy hosszútávú barátság kezdete. Főleg, ha a kardjára rá meri tenni valaki a kezét. Kevés dologhoz ragaszkodik igazán, ez egy közöttük.
A tompa puffanásra hátrafordul, vagy ha puffanás nincs, hát a mozgás magára vonja a figyelmét. Ő sem örül jobban a kéretlen társaságnak, főleg, hogy sejthetően nem most érkezett. Ezen felül egy igen különös szerzetről van szó, nem épp a bizalomgerjesztő fajtából. Nehéz eldöntenie, hova tegye. Sötételfekkel alig-alig találkozott eddig, leginkább rájuk emlékezteti.
Lesöpri tenyeréről a homokot, hanyag támaszkodás helyett felhúzott térdeire hajtja karjait görnyedt háttal. Furcsának találja, hogy az idegen éppen mostanra időzítette vízvételezését, mikor maradhatott volna a lombozat rejtekében. Mintha direkt fel akarta volna hívni a jelenlétére a figyelmét. Még szerencse, hogy a fürdést hajnalra halasztotta. Épp az ilyen balesetek elkerülése érdekében. De még az is lehet, hogy feljebb megy majd a folyón.
Igazából zavarja, hogy tudja, ott van valaki a háta mögött. Lehet, hogy ez volt a cél a megmutatkozással, hogy mielőbb elmenjen. De a ruhája még vizes, így egyelőre nem szerzi meg ezt az örömet. Egy kicsit félrefordítva tartja a fejét, hogy azért a szeme sarkából legalább észlelhesse az esetleges újabb mozgást.
Ha különösebben nem történik semmi, akkor úgy fertályórával később kezd elege lenni a napból és az átmelegedett homokból. A nagyjából megszáradt nadrágszárakról is lesöpri a homokot, majd nekilát újra megkötni rajtuk a bőrszíjakat. A kalapot a fejébe nyomja, a sarut és a kardtokot viszont csak kézbe veszi, elejét véve a korai örömnek, hogy esetleg távozóra fogja. Valójában csak félárnyékot keres. Persze ezzel még inkább belemászhat a másik személyes terébe, főként, mikor átvonul előtte.*
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-15 12:58:20
Üzenet elküldve: 2018-10-15 12:58:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*A félvér egy fa tetején ücsörög, és élvezi, hogy nem kell hatalmas óriások mellet futkosnia, mert tény, hogy Bölény képtelen nála alacsonyabb termetűekhez viszonyítania a tempóját. És hát, mindenki tudja, hogy egy három méteres hústornyon ha elkezd sietni, akkor a fene se éri utol.*
~Egye meg a penész!~
*Egyelőre békésen lógatja a lábát az egyik ágon, elég vékony testalkata van ahhoz, hogy ez egy fának ne jelenthessen dolgot.
Az idill pillanatot egy nő rondítja meg. Egyenesen a part felé tart, a cuccait hanyagul eldobja, és belépked a vízbe.
Nézi, hogy az idegen megmossa a lábát, és már mászna is le a fáról, hogy elcsenje a nő cuccait, mikor az mintha meggondolná magát, kiül a partra.*
~Ez sem az én napom...~
*Egy könnyed mozdulattal leugrik a fáról, és elindul a part felé. Hűvös pillantása megakad az idegenen, de nem zavartja magát. Lehajol, hogy megtöltse a kulacsát, majd szépen visszamászik a fára.*
//Ha két mogorva találkozik//
*A félvér egy fa tetején ücsörög, és élvezi, hogy nem kell hatalmas óriások mellet futkosnia, mert tény, hogy Bölény képtelen nála alacsonyabb termetűekhez viszonyítania a tempóját. És hát, mindenki tudja, hogy egy három méteres hústornyon ha elkezd sietni, akkor a fene se éri utol.*
~Egye meg a penész!~
*Egyelőre békésen lógatja a lábát az egyik ágon, elég vékony testalkata van ahhoz, hogy ez egy fának ne jelenthessen dolgot.
Az idill pillanatot egy nő rondítja meg. Egyenesen a part felé tart, a cuccait hanyagul eldobja, és belépked a vízbe.
Nézi, hogy az idegen megmossa a lábát, és már mászna is le a fáról, hogy elcsenje a nő cuccait, mikor az mintha meggondolná magát, kiül a partra.*
~Ez sem az én napom...~
*Egy könnyed mozdulattal leugrik a fáról, és elindul a part felé. Hűvös pillantása megakad az idegenen, de nem zavartja magát. Lehajol, hogy megtöltse a kulacsát, majd szépen visszamászik a fára.*
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-15 10:27:09
Üzenet elküldve: 2018-10-15 10:27:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ha két mogorva találkozik//
*Ha Zeya idejön, akkor annak már komoly oka van. Ez a tisztáson kívül az egyetlen tisztességes hely a városban, ahol egy kis nyugalmat talál. Persze a maga pompájában a templomkert is szóba jöhetne, ám mostanság nem olyan békés ott sem az élet. Tulajdonképpen még nem járt arra, csak egyszer látta messziről. De rossz érzés fogta el, így lefordult a sarkon.
A homokpad elérése előtt lehúzza saruit a lábáról és kézben viszi tovább a partig, ahol kalapjával és a kardtokkal együtt leteszi. Nem hagyná ki most sem a víz érintését, emellett szomjas is. Kár, hogy túl forgalmas ez a hely ahhoz, hogy rávegye magát a fürdésre. Esetleg, ha virradatkor jönne ki… holnap talán kezdhetné itt a napot. Igaz, hűvösek már a reggelek, de odahaza efféle edzéseknek sem volt híján, nem kellene elpuhult városi lánnyá vedlenie. Úgy dönt, most térdig belesétál a folyóba ott, ahol sekélyebb a széle. Nem számítana, hogy nadrágja alsó szára vizes lesz, hiszen sajnos nem siet sehova, de mégis leül a homokba, leoldja a bőrszíjakat az alsó lábszáráról, majd a nadrágot térdig feltűrve megköti ott. Egy kicsit járkál a sodrásban, élvezi az iszap puhaságát a talpa alatt. Egyszer kis híján elesik, de egyensúlyérzékének és egy nem éppen kecses kapálózásnak hála, nem lesz mindene csupa víz, csak egy nagyobb folt kerül tunikája alsó részére. Úgy véli, ennyi elég is volt a pancsolásból, ezért kiül a holmija mellé megszáradni. A bőrszíjakat megint leoldja, mert észreveszi, hogy óvatossága ellenére a habok felfröccsentek a nadrágszárra is, ezért leengedi őket.*
//Ha két mogorva találkozik//
*Ha Zeya idejön, akkor annak már komoly oka van. Ez a tisztáson kívül az egyetlen tisztességes hely a városban, ahol egy kis nyugalmat talál. Persze a maga pompájában a templomkert is szóba jöhetne, ám mostanság nem olyan békés ott sem az élet. Tulajdonképpen még nem járt arra, csak egyszer látta messziről. De rossz érzés fogta el, így lefordult a sarkon.
A homokpad elérése előtt lehúzza saruit a lábáról és kézben viszi tovább a partig, ahol kalapjával és a kardtokkal együtt leteszi. Nem hagyná ki most sem a víz érintését, emellett szomjas is. Kár, hogy túl forgalmas ez a hely ahhoz, hogy rávegye magát a fürdésre. Esetleg, ha virradatkor jönne ki… holnap talán kezdhetné itt a napot. Igaz, hűvösek már a reggelek, de odahaza efféle edzéseknek sem volt híján, nem kellene elpuhult városi lánnyá vedlenie. Úgy dönt, most térdig belesétál a folyóba ott, ahol sekélyebb a széle. Nem számítana, hogy nadrágja alsó szára vizes lesz, hiszen sajnos nem siet sehova, de mégis leül a homokba, leoldja a bőrszíjakat az alsó lábszáráról, majd a nadrágot térdig feltűrve megköti ott. Egy kicsit járkál a sodrásban, élvezi az iszap puhaságát a talpa alatt. Egyszer kis híján elesik, de egyensúlyérzékének és egy nem éppen kecses kapálózásnak hála, nem lesz mindene csupa víz, csak egy nagyobb folt kerül tunikája alsó részére. Úgy véli, ennyi elég is volt a pancsolásból, ezért kiül a holmija mellé megszáradni. A bőrszíjakat megint leoldja, mert észreveszi, hogy óvatossága ellenére a habok felfröccsentek a nadrágszárra is, ezért leengedi őket.*
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-03 19:10:43
Üzenet elküldve: 2018-10-03 19:10:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hytia Nazdyr//
*Úgy hiszi, hogy a nő egész úton csendben marad majd. Az elf kihasználja az alkalmat arra, hogy a távolban felmérje a helyzetet. Minél közelebb érnek a városhoz, annál érdekesebb látványban lehet részük - nagy valószínűséggel. A folyóparton néhány kétes társadalmi helyzetű alak táborozik, a folyóban mosdanak, és tábortűznél melengetik magukat. Nem úgy néznek ki, mint akik segítségre szorulnak, így a férfi nyugodt lelkiismerettel lovagol tovább a különös kinézetű nő mellett. Még mindig koncentrál arra, hogy ne bámulja meg, de minden egyes perccel egyre könnyebb lesz a helyzete, a teste megszokja a parancsait, és lassan elmúlik az eddig legyőzhetetlennek hitt késztetés.
Meglepődik, mikor a sötételf megszólal, de ez nem tartja vissza abban, hogy válaszoljon neki.*
- Tartok tőle, de a félelem jelen esetben csak hátráltatna.
*Persze az sem elhanyagolható tény, hogy nagyon régen nem látta őket, de hát mégis a családja, így nem tud teljesen érzéketlen lenni, bármennyire is igyekszik.*
- Kiskoromban egy vándor szerzetes mellé szegődtem.
*Hogy megelőzze a további kérdéseket, rögtön meg is válaszol párat, ami azonnal felmerülhet a nőben.*
- Van egy bátyám, egy öcsém, és egy húgom, a szüleim nem tartottak attól, hogy nem lesz örökös. Nekik fontosabb volt az, hogy a gyermekeik boldogan éljenek, mint az, hogy a nemesek játszmáiban sakkozzanak.
A hozzászólás írója (Wremnard Wazophyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.03 19:11:15
*Úgy hiszi, hogy a nő egész úton csendben marad majd. Az elf kihasználja az alkalmat arra, hogy a távolban felmérje a helyzetet. Minél közelebb érnek a városhoz, annál érdekesebb látványban lehet részük - nagy valószínűséggel. A folyóparton néhány kétes társadalmi helyzetű alak táborozik, a folyóban mosdanak, és tábortűznél melengetik magukat. Nem úgy néznek ki, mint akik segítségre szorulnak, így a férfi nyugodt lelkiismerettel lovagol tovább a különös kinézetű nő mellett. Még mindig koncentrál arra, hogy ne bámulja meg, de minden egyes perccel egyre könnyebb lesz a helyzete, a teste megszokja a parancsait, és lassan elmúlik az eddig legyőzhetetlennek hitt késztetés.
Meglepődik, mikor a sötételf megszólal, de ez nem tartja vissza abban, hogy válaszoljon neki.*
- Tartok tőle, de a félelem jelen esetben csak hátráltatna.
*Persze az sem elhanyagolható tény, hogy nagyon régen nem látta őket, de hát mégis a családja, így nem tud teljesen érzéketlen lenni, bármennyire is igyekszik.*
- Kiskoromban egy vándor szerzetes mellé szegődtem.
*Hogy megelőzze a további kérdéseket, rögtön meg is válaszol párat, ami azonnal felmerülhet a nőben.*
- Van egy bátyám, egy öcsém, és egy húgom, a szüleim nem tartottak attól, hogy nem lesz örökös. Nekik fontosabb volt az, hogy a gyermekeik boldogan éljenek, mint az, hogy a nemesek játszmáiban sakkozzanak.
A hozzászólás írója (Wremnard Wazophyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.03 19:11:15
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-03 10:29:20
Üzenet elküldve: 2018-10-03 10:29:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A folyópartra leereszkedve óvatosan lép be az egyik fa mögé, ne zavarja meg a parton lévőket. A várossal ellentétben itt el tud lazulni. Tudja, ha új életet szeretne kezdeni, akkor meg kell szoknia a város forgatagát, igazságtalanságát és ridegségét. De úgy gondolja ez a kis kitérő, főleg ha megnyújtja egy kis város körüli sétával, elegendő időt ad neki, hogy a reggel élményét a helyére tegye magában. Mondjuk ezzel is ráér foglalatoskodni később, most inkább a hely hangulatára próbál figyelni. A fás rész után a homokos folyópart fölötti ködfüggönyt átdöfő reggeli napfény felemelő látvány. Akár a művi templommal, akár a tagadhatatlanul hangulatos hátsó temetőt akarja összevetni a természet egyszerű jelenségével, egyértelmű, hogy a természet nyer. Jó néhány percig csak nézi a köd és a fény csalfa játékát, majd lassan elindul délnek a folyó kanyarulatát követve. Nézi, ahogy egy-egy levél a folyóba esve tovatűnik annak sodrásában, vagy ahogy a víz egy kisebb öbölben hullámot vetve lökdös néhány ágat a partnak. Jó órányit sétál, jobbján előbb a barakkok, majd a gazdag negyed épületei is lassan elmaradnak, ahogy sétál a folyóparton. Lassan eléri az erdős részt, ahol alig bírja magában legyűrni a kísértést, hogy tovább folytassa az útját a folyó partján. A Városba közvetlenül még nem kíván visszamenni, de kiszúr egy kisebb tisztást az erdő ölelésében, ami alkalmasnak látszik egy kis megpihenésre. Gyorsan átvág az erdő és a város határzónáján a tisztás irányába.*
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-02 14:44:49
Üzenet elküldve: 2018-10-02 14:44:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A harag napja//
*A folyó partján vezeti végig új hátasát. Mintha egy álomba járna, csak nem tudná elsönteni, hogy gyomorrontásos lidércnyomásban ébredt, vagy egy új, csodaszép világra. A levegő füstös, fűszeres illata, az utcákból elő-elővillaaanó vörhenyes fények sosem érzett izgalommal bizsergetik végig minden idegszálát. Ugyanakkor a mindenhol látható káosz, kétségbeesés, a szemek mélyén ülő rémület jeges marokkal fog rá a szívére, hogy úgy érzi, azonnal el kéne szaladnia. De persze nem szalad el, ehelyett a város belseje felé veszi az irányt. Elégedetten látja, hogy szamárháton közelítő, apró alakja elől mindenki kitér.*
*A folyó partján vezeti végig új hátasát. Mintha egy álomba járna, csak nem tudná elsönteni, hogy gyomorrontásos lidércnyomásban ébredt, vagy egy új, csodaszép világra. A levegő füstös, fűszeres illata, az utcákból elő-elővillaaanó vörhenyes fények sosem érzett izgalommal bizsergetik végig minden idegszálát. Ugyanakkor a mindenhol látható káosz, kétségbeesés, a szemek mélyén ülő rémület jeges marokkal fog rá a szívére, hogy úgy érzi, azonnal el kéne szaladnia. De persze nem szalad el, ehelyett a város belseje felé veszi az irányt. Elégedetten látja, hogy szamárháton közelítő, apró alakja elől mindenki kitér.*
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-10-01 00:08:32
Üzenet elküldve: 2018-10-01 00:08:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Wremnard Wazophyr //
*Az elf férfinek legalább annyi esze akad, hogy nem jártatja a száját, így Hytia alacsony ingerküszöbét nem teszi próbára. Sőt, ami azt illeti, így egészen elviselhető, még afellett is szemet tud hunyni, hogy hallja lélegzetvételét. Nem kérdezősködik, mert nem érzi kínosan magát a csendben, emiatt a késztetés sem hatja, hogy udvariaskodjon. Meg amúgy sem.
Van ami viszont érdekli, erre pedig nem rest rákérdezni.*
- Nem tart attól, hogy a családja odaveszett? Meglehetősen nyugodtnak tűnt.
*Persze ezek a lombzabálók már csak ilyen szokatlan népség, ha pár bokor és fa van már körülöttük, akkor a tulajdon fajtársaikkal sem törődnek.*
- Gondolom ha ismeri Artheniort egyébként itt élne. Hogy hogy mégsem tartózkodott itthon?
*Kérdez rá szemérmetlenül, holott tökéletesen tisztában van vele, hogy ez nem az ő dolga, és jogosan kérheti ki magának a fakóvérű. Majdnem elképzelhetőnek is tartaná, hogy esetleg sejthető volt a zavargás, elvégre ha mást nem is, az elfek intelligenciáját el kell ismernie, azon kívül persze aligha akad bármi életképes tulajdonságuk, plusz a legostobábbak is tudják, hogy ott ahol nem vas marokkal irányítanak hamar megborul minden. Arthenior erre több mint tökéletes példa.*
*Az elf férfinek legalább annyi esze akad, hogy nem jártatja a száját, így Hytia alacsony ingerküszöbét nem teszi próbára. Sőt, ami azt illeti, így egészen elviselhető, még afellett is szemet tud hunyni, hogy hallja lélegzetvételét. Nem kérdezősködik, mert nem érzi kínosan magát a csendben, emiatt a késztetés sem hatja, hogy udvariaskodjon. Meg amúgy sem.
Van ami viszont érdekli, erre pedig nem rest rákérdezni.*
- Nem tart attól, hogy a családja odaveszett? Meglehetősen nyugodtnak tűnt.
*Persze ezek a lombzabálók már csak ilyen szokatlan népség, ha pár bokor és fa van már körülöttük, akkor a tulajdon fajtársaikkal sem törődnek.*
- Gondolom ha ismeri Artheniort egyébként itt élne. Hogy hogy mégsem tartózkodott itthon?
*Kérdez rá szemérmetlenül, holott tökéletesen tisztában van vele, hogy ez nem az ő dolga, és jogosan kérheti ki magának a fakóvérű. Majdnem elképzelhetőnek is tartaná, hogy esetleg sejthető volt a zavargás, elvégre ha mást nem is, az elfek intelligenciáját el kell ismernie, azon kívül persze aligha akad bármi életképes tulajdonságuk, plusz a legostobábbak is tudják, hogy ott ahol nem vas marokkal irányítanak hamar megborul minden. Arthenior erre több mint tökéletes példa.*
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-30 18:30:16
Üzenet elküldve: 2018-09-30 18:30:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Könnyebbnek érzi magát, mintha most nem húzná annyira a vállát sok aprócseprő gondja. Hiába mondogatja magának, hogy túl szép ez, kár nagyon belelovalnia magát előre. Annyiféleképpen elromolhat a dolog. A morózus hang, de még a mester lenyomata is egyetértőn bólogat ebben, ám talán az előhívott kislány szeleburdisága garázdálkodik a lelkében. Hiszen bizonyos szempontból, az élet egyes területein olyan naiv és tapasztalatlan. Ha egy igazán dörzsölt szélhámossal állna szemben, mostanra teljesen a hatása alá került volna. Meg sem kérdőjelezné a férfi furcsa felbukkanását, miután elváltak, vagy hogy önként indul vele neki az éjszakának, ki tudja, hova. Egy morgós kutyához hasonlatos, aki előre áll, ha társai bizonytalankodnak, viszont csendesen, hűségesen kullog vezetője nyomában, ha akad érdemleges jelölt. A kiszemelt feladatra ezért ideális.*
- Nem szokásom.
*Dünnyögi a bizalmatlan intelemre, amint elindulnak a dolgukra. S valóban, a maga részéről majd csupán felveszi felszerelését, leadja a kulcsot, és inkább korábban letelepszik a Főtéren, hogy egy percet se kelljen késlekedniük. Hogy végül az életük másképp alakul, nem a szándékaikon múlik. De Zeya elkönyveli, mint az istenség rosszindulatát, aki csak játszott vele, elhúzva a mézesmadzagot. Vagy az öreg szerzetes széttárt karját, mert az erejéből ennyire futott. A mester hangja fensőbbségesen csak annyit mond, megint tanultál valamit…*
*Könnyebbnek érzi magát, mintha most nem húzná annyira a vállát sok aprócseprő gondja. Hiába mondogatja magának, hogy túl szép ez, kár nagyon belelovalnia magát előre. Annyiféleképpen elromolhat a dolog. A morózus hang, de még a mester lenyomata is egyetértőn bólogat ebben, ám talán az előhívott kislány szeleburdisága garázdálkodik a lelkében. Hiszen bizonyos szempontból, az élet egyes területein olyan naiv és tapasztalatlan. Ha egy igazán dörzsölt szélhámossal állna szemben, mostanra teljesen a hatása alá került volna. Meg sem kérdőjelezné a férfi furcsa felbukkanását, miután elváltak, vagy hogy önként indul vele neki az éjszakának, ki tudja, hova. Egy morgós kutyához hasonlatos, aki előre áll, ha társai bizonytalankodnak, viszont csendesen, hűségesen kullog vezetője nyomában, ha akad érdemleges jelölt. A kiszemelt feladatra ezért ideális.*
- Nem szokásom.
*Dünnyögi a bizalmatlan intelemre, amint elindulnak a dolgukra. S valóban, a maga részéről majd csupán felveszi felszerelését, leadja a kulcsot, és inkább korábban letelepszik a Főtéren, hogy egy percet se kelljen késlekedniük. Hogy végül az életük másképp alakul, nem a szándékaikon múlik. De Zeya elkönyveli, mint az istenség rosszindulatát, aki csak játszott vele, elhúzva a mézesmadzagot. Vagy az öreg szerzetes széttárt karját, mert az erejéből ennyire futott. A mester hangja fensőbbségesen csak annyit mond, megint tanultál valamit…*
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-30 18:01:30
Üzenet elküldve: 2018-09-30 18:01:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja, ahogyan szép lassan megváltozik Zeya arckifejezése, jó értelemben. Várja a válaszát, bár arcvonásaiból ítélve tudja, hogy mi lesz az, és ez boldogsággal tölti el. Furcsa azok után, ami történt, de úgy tűnik, a nő talán örömet tudna szerezni az életében. Semmi hátsó szándéka nincsen, nem is gondol hasonlóra. Csak a szoros barátság lehetősége fordul meg a fejében, és az, hogy végre áll majd mellette valaki, és ő is kiállhat valakiért. Úgy tűnik, hogy ez hiányzott az életéből eddig.*
- Rendben.
*Bólint a holmik összeszedésére. Addig talán maga is el tudna intézni valami mást.*
- Találkozzunk még ma, mielőtt beesteledne, a főtéren. A városon kívül van egy házam, ott tudunk aludni majd az éjszaka. Holnap pedig megkeressük a többieket.
*Halk sóhajjal bújik bele az unalmas, barna színű kabátba, gombolja be magán, majd húzza a fejébe a csuklyát. Így pont úgy néz ki, mint amikor találkoztak.*
- De el ne késs ám!
*Látja, ahogyan szép lassan megváltozik Zeya arckifejezése, jó értelemben. Várja a válaszát, bár arcvonásaiból ítélve tudja, hogy mi lesz az, és ez boldogsággal tölti el. Furcsa azok után, ami történt, de úgy tűnik, a nő talán örömet tudna szerezni az életében. Semmi hátsó szándéka nincsen, nem is gondol hasonlóra. Csak a szoros barátság lehetősége fordul meg a fejében, és az, hogy végre áll majd mellette valaki, és ő is kiállhat valakiért. Úgy tűnik, hogy ez hiányzott az életéből eddig.*
- Rendben.
*Bólint a holmik összeszedésére. Addig talán maga is el tudna intézni valami mást.*
- Találkozzunk még ma, mielőtt beesteledne, a főtéren. A városon kívül van egy házam, ott tudunk aludni majd az éjszaka. Holnap pedig megkeressük a többieket.
*Halk sóhajjal bújik bele az unalmas, barna színű kabátba, gombolja be magán, majd húzza a fejébe a csuklyát. Így pont úgy néz ki, mint amikor találkoztak.*
- De el ne késs ám!
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-30 17:07:46
Üzenet elküldve: 2018-09-30 17:07:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lebilincselve, kissé elnyílt szájjal hallgatja az apránként kibontogatott ajánlatot. Még mindig hihetetlennek érzi, hogy éppen Aleimord kínálja fel neki a megváltást sanyarú helyzetéből, és értelmet adna tengődésének. Ilyen érzés lehet, amikor azt mondják, hogy valakit megsimogatnak „fentről”. Most tényleg a kegyeibe vehette valamely istenség. Vagy az öreg szerzetes keze cirógatta meg a fejét mosolygón.
Zsongani kezd a feje. Ez már nem csak a bor lecsengő utóhatása, hanem az elmúlt órákban történt fordulatok eredménye is. Lelkesedés fénye gyúl a szemében. Megkapna mindent, amire vágyik. Már a koszt és kvártély is elég lenne, szerény igényei azon felül kevéssel beérik, mint a felszerelés karbantartása és olykor egy kisebb költség ruházkodásra, esetleg egy-két édes gyümölcs a piacon. Bár még kétséges, pontosan mire készül a nemes, korábbi beszélgetésük alapján kialakult róla egy elfogadható kép. Ahogy vele bánt, nem tűnik rossz lelkületűnek, és ahogy szeretteit hiányolta, jóindulatúnak, de legalábbis érzékenynek mondaná. Sőt, némely összeszedettebb pillanatában még azt is elhiszi, hogy egyesek a megnyerő jelzővel illetnék. Hiszen milyen könnyen rá tudta beszélni például az italra? No, ez nem a legjobb példa, mert utólag szívesen kihagyná. Fontosabb, hogy a kezében hatalom összpontosul, amit ha jóra használ, annak védelmét saját javára írhatná fel. És büszkén térhetne vissza mestere színe elé egy napon. Elhatározás születik benne, és kihúzza magát.*
- Rendben. Veled tartok. Aztán meglátjuk.
*Saruját felcsatolja, és a kardtokot is átveti a vállán. Feláll és lesöpri magát.*
- De a holmimat szeretném előbb felvenni. Nem akarok feleslegesen szobabérletet fizetni a Pegazusban. Nem sok az egész. Voltaképp csak úti csomag.
*Lebilincselve, kissé elnyílt szájjal hallgatja az apránként kibontogatott ajánlatot. Még mindig hihetetlennek érzi, hogy éppen Aleimord kínálja fel neki a megváltást sanyarú helyzetéből, és értelmet adna tengődésének. Ilyen érzés lehet, amikor azt mondják, hogy valakit megsimogatnak „fentről”. Most tényleg a kegyeibe vehette valamely istenség. Vagy az öreg szerzetes keze cirógatta meg a fejét mosolygón.
Zsongani kezd a feje. Ez már nem csak a bor lecsengő utóhatása, hanem az elmúlt órákban történt fordulatok eredménye is. Lelkesedés fénye gyúl a szemében. Megkapna mindent, amire vágyik. Már a koszt és kvártély is elég lenne, szerény igényei azon felül kevéssel beérik, mint a felszerelés karbantartása és olykor egy kisebb költség ruházkodásra, esetleg egy-két édes gyümölcs a piacon. Bár még kétséges, pontosan mire készül a nemes, korábbi beszélgetésük alapján kialakult róla egy elfogadható kép. Ahogy vele bánt, nem tűnik rossz lelkületűnek, és ahogy szeretteit hiányolta, jóindulatúnak, de legalábbis érzékenynek mondaná. Sőt, némely összeszedettebb pillanatában még azt is elhiszi, hogy egyesek a megnyerő jelzővel illetnék. Hiszen milyen könnyen rá tudta beszélni például az italra? No, ez nem a legjobb példa, mert utólag szívesen kihagyná. Fontosabb, hogy a kezében hatalom összpontosul, amit ha jóra használ, annak védelmét saját javára írhatná fel. És büszkén térhetne vissza mestere színe elé egy napon. Elhatározás születik benne, és kihúzza magát.*
- Rendben. Veled tartok. Aztán meglátjuk.
*Saruját felcsatolja, és a kardtokot is átveti a vállán. Feláll és lesöpri magát.*
- De a holmimat szeretném előbb felvenni. Nem akarok feleslegesen szobabérletet fizetni a Pegazusban. Nem sok az egész. Voltaképp csak úti csomag.
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-30 16:25:37
Üzenet elküldve: 2018-09-30 16:25:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem konkrét harcra gondoltam.
*Javítja ki a lányt gyorsan, mielőtt az azt hinné, hogy neki akar rohanni a világnak gyors felindulásból.*
- Én nem értek a pengéhez.
*Vallja be minden félelem nélkül.*
- A mágia érdekelt mindig is, de sosem jutottam el oda, hogy meg is tanuljam, az élet közbeszólt. A környék veszélyes, és jól jön valaki, aki tudja forgatni ezeket.
*Mikor húzná a kabátját, megmutatja Zeyának, hogy mi rejlik a belső zsebében: egy díszes kard és tőr, illetve egy dobótőr. Nem őrült, nem jön fegyvertelenül egy ilyen veszélyes helyre, még akkor sem, ha nem tudja használni őket.
Magára húzza a fekete kabátját, és közben begombolkozik.*
- De jól gondold meg, mert ha velem tartasz, az azt jelenti, hogy a többiekkel is. Majd bemutatlak nekik, kedvelni fogod őket.
*Összeszedi a földről a másik kabátját, amivel eddig a szegények elől rejtőzött, és alaposan leporolja.*
- Kaphatsz egy saját szobát. Ételt, vizet. Bármikor tisztálkodhatsz, megegyezünk, hogy mennyiért dolgozol, és minden nap végén odaadom a fizetésedet. Vannak köztünk mágusok, és alkimisták el. Szegények, gazdagok, elég vegyes kis társaság.
*Egyelőre még nem mondja el Zeyának, hogy merre tervez menni, előbb tudnia kell, hogy igent mondd-e, vagy nem.*
- Nem konkrét harcra gondoltam.
*Javítja ki a lányt gyorsan, mielőtt az azt hinné, hogy neki akar rohanni a világnak gyors felindulásból.*
- Én nem értek a pengéhez.
*Vallja be minden félelem nélkül.*
- A mágia érdekelt mindig is, de sosem jutottam el oda, hogy meg is tanuljam, az élet közbeszólt. A környék veszélyes, és jól jön valaki, aki tudja forgatni ezeket.
*Mikor húzná a kabátját, megmutatja Zeyának, hogy mi rejlik a belső zsebében: egy díszes kard és tőr, illetve egy dobótőr. Nem őrült, nem jön fegyvertelenül egy ilyen veszélyes helyre, még akkor sem, ha nem tudja használni őket.
Magára húzza a fekete kabátját, és közben begombolkozik.*
- De jól gondold meg, mert ha velem tartasz, az azt jelenti, hogy a többiekkel is. Majd bemutatlak nekik, kedvelni fogod őket.
*Összeszedi a földről a másik kabátját, amivel eddig a szegények elől rejtőzött, és alaposan leporolja.*
- Kaphatsz egy saját szobát. Ételt, vizet. Bármikor tisztálkodhatsz, megegyezünk, hogy mennyiért dolgozol, és minden nap végén odaadom a fizetésedet. Vannak köztünk mágusok, és alkimisták el. Szegények, gazdagok, elég vegyes kis társaság.
*Egyelőre még nem mondja el Zeyának, hogy merre tervez menni, előbb tudnia kell, hogy igent mondd-e, vagy nem.*
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:52:13
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:52:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valóban jót tehetett a fürdő, mert valahogy józanabbnak érzi a másikat, egyből elpárolognak indulatai. A tanácsa ésszerű, bár Zeya zavarba jön tőle. Sosem gondolkodott el azon, hogy pontosan mit szeretne egy vigasztaló féltől. És ha lenne, akkor azzal legbelsőbb énjét fedné fel, ha úgy viselkedne valaki mással. Míg van egy kis ideje egyedül a fa tövében, megpróbálja megfejteni a dolgot. Általában arra szokott vágyni, hogy békén hagyják, ha épp a szokottnál is békétlenebb a világgal, nem biztos benne, hogy bármit konkrétan tehetne az illető, amivel segít neki megnyugodni. Gondolatai visszanyúlnak kislánykori emlékekhez, a nagy öreghez. Ha valakitől, hát tőle kapott némi gyengéd figyelmet, buksi simogatást, szelíd mosolyt és olyan nyugalmas szavakat, amik valahogy elfújták a bánatát. Hatalmasnak érzett problémái valahogy feloldódtak, mint amikor egy sebes sodrású folyó kiszélesedő torkolatba fut, és békés ártérbe csörgedezik szét. De neki nincsenek ilyen nagy erejű szavai. Sóhajt egyet letörten. Hiányzik neki az öreg szerzetes. Felemel egy kavicsot és kedvetlenül elhajítja a homokba.
Nem követte nyílt figyelemmel Aleimord tisztálkodását, de az feltűnik neki, hogy megváltozott a viselkedése, mire visszaér hozzá. Tán a tartása is. Szavai tervekről árulkodnak, az élet folytatásáról a fájdalmakban való, önromboló megmerítkezés helyett. Meglepetten pislog az ajánlatra. Mióta csak betette a lábát a városba – ami tulajdonképpen nem volt olyan régen – egy ilyen lehetőségre várt. Nagyobbat kellene dobbannia a szívének, és örömmel lecsapni a lehetőségre. Valami mégis óvatosságra fogja. Talán nem meri túl korán elhinni, hogy ilyen hirtelen fordul meg a szerencséje. Viszontagságokhoz és keserű tapasztalatokhoz szokott.*
- Harcolni… melletted?
*Visszakérdezése nem lekicsinylő, inkább mintha ízlelgetné az ötletet, míg a másik öltözködik.*
- Ezek szerint már eldöntötted, hogy mit fogsz tenni? Ki ellen akarsz harcolni? Most a szegények őrülete tombol mindenfelé.
*Valóban jót tehetett a fürdő, mert valahogy józanabbnak érzi a másikat, egyből elpárolognak indulatai. A tanácsa ésszerű, bár Zeya zavarba jön tőle. Sosem gondolkodott el azon, hogy pontosan mit szeretne egy vigasztaló féltől. És ha lenne, akkor azzal legbelsőbb énjét fedné fel, ha úgy viselkedne valaki mással. Míg van egy kis ideje egyedül a fa tövében, megpróbálja megfejteni a dolgot. Általában arra szokott vágyni, hogy békén hagyják, ha épp a szokottnál is békétlenebb a világgal, nem biztos benne, hogy bármit konkrétan tehetne az illető, amivel segít neki megnyugodni. Gondolatai visszanyúlnak kislánykori emlékekhez, a nagy öreghez. Ha valakitől, hát tőle kapott némi gyengéd figyelmet, buksi simogatást, szelíd mosolyt és olyan nyugalmas szavakat, amik valahogy elfújták a bánatát. Hatalmasnak érzett problémái valahogy feloldódtak, mint amikor egy sebes sodrású folyó kiszélesedő torkolatba fut, és békés ártérbe csörgedezik szét. De neki nincsenek ilyen nagy erejű szavai. Sóhajt egyet letörten. Hiányzik neki az öreg szerzetes. Felemel egy kavicsot és kedvetlenül elhajítja a homokba.
Nem követte nyílt figyelemmel Aleimord tisztálkodását, de az feltűnik neki, hogy megváltozott a viselkedése, mire visszaér hozzá. Tán a tartása is. Szavai tervekről árulkodnak, az élet folytatásáról a fájdalmakban való, önromboló megmerítkezés helyett. Meglepetten pislog az ajánlatra. Mióta csak betette a lábát a városba – ami tulajdonképpen nem volt olyan régen – egy ilyen lehetőségre várt. Nagyobbat kellene dobbannia a szívének, és örömmel lecsapni a lehetőségre. Valami mégis óvatosságra fogja. Talán nem meri túl korán elhinni, hogy ilyen hirtelen fordul meg a szerencséje. Viszontagságokhoz és keserű tapasztalatokhoz szokott.*
- Harcolni… melletted?
*Visszakérdezése nem lekicsinylő, inkább mintha ízlelgetné az ötletet, míg a másik öltözködik.*
- Ezek szerint már eldöntötted, hogy mit fogsz tenni? Ki ellen akarsz harcolni? Most a szegények őrülete tombol mindenfelé.
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:04:42
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:04:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aleimord nem sütteti a hasát, inkább próbál megnyugodni. Mélyen magába szívja a környék tiszta levegőjét, hosszú ideig bent tartja, amíg kényelmetlenné nem válik, majd lassan kifújja. Megpróbál magába zárni minden fájdalmat, mint eddig, bár, senki sem mondta neki, hogy rossz ötlet. Ha egyszer előtör a lelke mélyéről az a sok szemét, amit örökké belezár, akkor robbanni fog, és senki sem tudhatja, hogy kést ragad és leszúr valakit, vagy a saját vérébe mártja majd a pengét.
De egyelőre erről szó sincs, és a szemetet is fel lehet még takarítani, ha van, aki ezt megteszi. Valami váratlan csodának kellene történnie: az apja visszafogadja, Nairada felkeresi, a húga előkerül, vagy ehhez hasonló.*
- Csak le kellett hűtenem magamat, ne aggódj.
*Nem tagadhatja, hogy jól esik neki Zeya féltése. Megmelengeti a lelkét, még akkor is, ha alig ismerik egymást. Régen nem féltette már senki sem
Érzi, ahogy a víz elpárolog a bőréről, és a hideg, késő délutáni levegő gyengéden rázza félmeztelen testét.*
- Tedd azt, amit ellenkező esetben neked is jól esne.
*Mondja a lánynak, majd halkan sóhajt, és kikel a homokból. Az úszás jót tett neki, de most mindenhol sáros. Visszamegy a vízbe - a nadrágjának már úgyis mindegy - és lemossa magát, csak úgy nagyjából. Mikor végez, visszamegy Zeyához a fa tövébe, de nem ül le.*
- Azt mondtad, hogy harcos vagy, de nincs senki, aki mellett harcolnál. Gyere velem, én megfizetlek.
*Ez egy elég egyértelmű ajánlat.
Nem várja meg, amíg megszárad, a lány válaszára várva újra felöltözik.*
*Aleimord nem sütteti a hasát, inkább próbál megnyugodni. Mélyen magába szívja a környék tiszta levegőjét, hosszú ideig bent tartja, amíg kényelmetlenné nem válik, majd lassan kifújja. Megpróbál magába zárni minden fájdalmat, mint eddig, bár, senki sem mondta neki, hogy rossz ötlet. Ha egyszer előtör a lelke mélyéről az a sok szemét, amit örökké belezár, akkor robbanni fog, és senki sem tudhatja, hogy kést ragad és leszúr valakit, vagy a saját vérébe mártja majd a pengét.
De egyelőre erről szó sincs, és a szemetet is fel lehet még takarítani, ha van, aki ezt megteszi. Valami váratlan csodának kellene történnie: az apja visszafogadja, Nairada felkeresi, a húga előkerül, vagy ehhez hasonló.*
- Csak le kellett hűtenem magamat, ne aggódj.
*Nem tagadhatja, hogy jól esik neki Zeya féltése. Megmelengeti a lelkét, még akkor is, ha alig ismerik egymást. Régen nem féltette már senki sem
Érzi, ahogy a víz elpárolog a bőréről, és a hideg, késő délutáni levegő gyengéden rázza félmeztelen testét.*
- Tedd azt, amit ellenkező esetben neked is jól esne.
*Mondja a lánynak, majd halkan sóhajt, és kikel a homokból. Az úszás jót tett neki, de most mindenhol sáros. Visszamegy a vízbe - a nadrágjának már úgyis mindegy - és lemossa magát, csak úgy nagyjából. Mikor végez, visszamegy Zeyához a fa tövébe, de nem ül le.*
- Azt mondtad, hogy harcos vagy, de nincs senki, aki mellett harcolnál. Gyere velem, én megfizetlek.
*Ez egy elég egyértelmű ajánlat.
Nem várja meg, amíg megszárad, a lány válaszára várva újra felöltözik.*
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-29 22:40:02
Üzenet elküldve: 2018-09-29 22:40:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az ellenvetést szőrszálhasogatásnak érzi, a szófordulat, amit használt, szerinte ugyanúgy a személyekre is értendő. Megvonja a vállát magában, ezen nem kíván vitatkozni. Neki senkije és semmije nincs, nem érzi a különbséget. Akinek persze mindene megvolt egykor, nyilván másként látja. A befejezetlen mondatra odapillant, de a nemes repedező méltóságát nem kívánja nyíltan bámulni. Kényelmetlenül érzi magát tőle. Rendjében a férfiak erősek, rendíthetetlenek, sőt, a nőknek is annak kell lenniük. Rég le kellett már számolnia neki is a könnyekkel, utoljára talán a nagy öreg elvesztése viselte meg annyira, hogy mások előtt sírjon. De akkor még kicsi volt, az öreg szerzetes pedig gyengéd természetű, akár egy szeretnivaló nagypapa, így folyton körülötte lebzselt. Nem akar most rágondolni, a végén az ő hangulata is leül a gödör mélyére.*
- Én nem igazán értem, mit jelent ez.
*Vallja be a társadalom elutasításával kapcsolatban. A világ legrosszabb vigasztalóját fogta ki szerencsétlen nemes. Nem csak szóval nem képes tartani, sem bátorítani, de még azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy nem érti meg. És akkor a személyes ellenérzései még nem is kerültek elő. Hiszen lehetne irigy vagy kárörvendő. Mert akinek fáj a veszteség, annak egykor volt valamije.
A hirtelen ötletre felkapja a fejét, és elkerekedő szemekkel kíséri végig a folyónak nekivágó férfit.*
- Mi?
*Ha nem kezdene vetkőzni, gyanú ébredne benne, hogy a vesztébe kíván rohanni. De akkor miért bajlódna ruhája megóvásával a víztől? Sóhajt egyet. Egy kis magány most jól jön, hátha csak a nyomasztó hangulat miatt olyan tanácstalan. De nem. A víz alatt eltűnő fej pedig sokáig lent marad, így maga is felkel, és a partra sétál. Még mindig szédül egy kicsit, de most nem érdekli. Az első felbukkanás részint megnyugtatja, de azért boldognak nem mondható.*
- Miért vonzom én ezeket?
*Morog neheztelőn csípőre tett kézzel. A hosszabb elmaradás megint aggodalmat szül, valójában az a felbukkanás sem volt teljesen egyértelmű jel. Kalapját ledobja, és elszánja magát, hogy kihalássza Aranyhajat, de még azelőtt felbukkan a férfi, hogy vízbe érne. Sötét pillantással, az idegességtől hevesebben dobogó szívvel kíséri tekintete a kimászó fürdőzőt, aki néhány méterrel arrébb kezdi süttetni a hasát. Felmarja a homokból a kalapját, és odacsámpázik hozzá a süppedő homokban, csaknem elesik útközben. Térdre huppan mellette, és dühös arckifejezéssel hajol fölé, hogy biztosan ráfigyeljen. Ugyan nem kiabál, de hangjában idegesség vibrál.*
- Ezt ne csináld még egyszer! Ha úszkálni akarsz, rendben, de ne hozd rám így a frászt!
*Szusszan egyet dühösen és a sarkaira ül, majd a fejébe nyomja a kalapját. Most már a feje is kezd fájni.*
- Nézd, én nem tudom, mit tehetnék érted. Mellettem soha nem volt senki, aki vigasztalt volna. Ha van ötleted, szólj. Ott leszek.
*Közli a maga praktikus módján, még mindig némi nehezteléssel a hangjában. Azzal nekilát feltápászkodni, hogy visszainduljon a holmijához.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 22:43:34
*Az ellenvetést szőrszálhasogatásnak érzi, a szófordulat, amit használt, szerinte ugyanúgy a személyekre is értendő. Megvonja a vállát magában, ezen nem kíván vitatkozni. Neki senkije és semmije nincs, nem érzi a különbséget. Akinek persze mindene megvolt egykor, nyilván másként látja. A befejezetlen mondatra odapillant, de a nemes repedező méltóságát nem kívánja nyíltan bámulni. Kényelmetlenül érzi magát tőle. Rendjében a férfiak erősek, rendíthetetlenek, sőt, a nőknek is annak kell lenniük. Rég le kellett már számolnia neki is a könnyekkel, utoljára talán a nagy öreg elvesztése viselte meg annyira, hogy mások előtt sírjon. De akkor még kicsi volt, az öreg szerzetes pedig gyengéd természetű, akár egy szeretnivaló nagypapa, így folyton körülötte lebzselt. Nem akar most rágondolni, a végén az ő hangulata is leül a gödör mélyére.*
- Én nem igazán értem, mit jelent ez.
*Vallja be a társadalom elutasításával kapcsolatban. A világ legrosszabb vigasztalóját fogta ki szerencsétlen nemes. Nem csak szóval nem képes tartani, sem bátorítani, de még azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy nem érti meg. És akkor a személyes ellenérzései még nem is kerültek elő. Hiszen lehetne irigy vagy kárörvendő. Mert akinek fáj a veszteség, annak egykor volt valamije.
A hirtelen ötletre felkapja a fejét, és elkerekedő szemekkel kíséri végig a folyónak nekivágó férfit.*
- Mi?
*Ha nem kezdene vetkőzni, gyanú ébredne benne, hogy a vesztébe kíván rohanni. De akkor miért bajlódna ruhája megóvásával a víztől? Sóhajt egyet. Egy kis magány most jól jön, hátha csak a nyomasztó hangulat miatt olyan tanácstalan. De nem. A víz alatt eltűnő fej pedig sokáig lent marad, így maga is felkel, és a partra sétál. Még mindig szédül egy kicsit, de most nem érdekli. Az első felbukkanás részint megnyugtatja, de azért boldognak nem mondható.*
- Miért vonzom én ezeket?
*Morog neheztelőn csípőre tett kézzel. A hosszabb elmaradás megint aggodalmat szül, valójában az a felbukkanás sem volt teljesen egyértelmű jel. Kalapját ledobja, és elszánja magát, hogy kihalássza Aranyhajat, de még azelőtt felbukkan a férfi, hogy vízbe érne. Sötét pillantással, az idegességtől hevesebben dobogó szívvel kíséri tekintete a kimászó fürdőzőt, aki néhány méterrel arrébb kezdi süttetni a hasát. Felmarja a homokból a kalapját, és odacsámpázik hozzá a süppedő homokban, csaknem elesik útközben. Térdre huppan mellette, és dühös arckifejezéssel hajol fölé, hogy biztosan ráfigyeljen. Ugyan nem kiabál, de hangjában idegesség vibrál.*
- Ezt ne csináld még egyszer! Ha úszkálni akarsz, rendben, de ne hozd rám így a frászt!
*Szusszan egyet dühösen és a sarkaira ül, majd a fejébe nyomja a kalapját. Most már a feje is kezd fájni.*
- Nézd, én nem tudom, mit tehetnék érted. Mellettem soha nem volt senki, aki vigasztalt volna. Ha van ötleted, szólj. Ott leszek.
*Közli a maga praktikus módján, még mindig némi nehezteléssel a hangjában. Azzal nekilát feltápászkodni, hogy visszainduljon a holmijához.*
A hozzászólás írója (Tozeya Nazagaraki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 22:43:34
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2018-09-29 20:20:16
Üzenet elküldve: 2018-09-29 20:20:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Néma csend telepszik rájuk. Ezekben a fájdalmas percekben nem hallani mást, csak a folyó zúgását, és a szél süvítését. Aleimord számára mindkét zaj olyan fájdalmas, mintha megfáradt nők kiáltoznának a megváltást jelentő halál után.*
- Nem amink.
*Válaszol a lánynak, mikor az végre megtöri a némaságot.*
- Akink. Egyedül vagyok. És én nem...
*A hangja elcsuklik. A fejét a fa vastag kérgének veti, és hagyja, hogy egy árva könnycsepp lefusson az arcán. Még mindig küzd ellene, minden belső erejével ellenük van, de úgy tűnik, a játszmát lassan elveszíti.*
- A társadalom mindig kivetett magából, nincs szüksége rám.
*Rázza meg a fejét, és egyre nagyobb pánik fogja el, mert a könnycseppek egyre hevesebben folynak le az arcán. Nem akar sírni. Nem sírt, mikor az apja kitagadta, nem sírt, mikor a húgát elveszítette és akkor sem, amikor Nairadát. Akkor sem, mikor elveszítette az arthneiori házát, és akkor sem, amikor mindenki egy kéjsóvár alaknak nézte, és a lába után köpött az utcán. Nem, tartotta magát, mereven, de úgy érzi, hogy már képtelen rá.*
- Úsznom kell.
*Veti oda, majd hirtelen felpattan, és minden szégyenlősség nélkül lekapja a fekete kabátot, és az inget. Leveszi a cipőjét is, csak a nadrágja marad rajta.
Pár pillanat múlva beleveti magát a jéghideg vízbe, és a hosszú, szőke tincseivel együtt alámerül.
Érzi, ahogyan a hideg átjárja a pórusait, és kiszívja a testéből az erőt. Pont erre van szüksége. Olyan sokáig lent marad, ameddig csak tud. Csak akkor jön vissza a felszínre levegőért, mikor már úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Újabb mély levegőt vesz, és ismét alábukik, ezúttal tovább marad. Az utolsó pillanatban bukkan fel. Hörögve kapkod levegő után, majd kimászik a partra. Végigfekszik a homokos parton, és sűrűn kapkodja a levegőt. Az eget bámulja, a kezével a homokot markolja, olyan, mintha észre sem venné Zeyát.*
*Néma csend telepszik rájuk. Ezekben a fájdalmas percekben nem hallani mást, csak a folyó zúgását, és a szél süvítését. Aleimord számára mindkét zaj olyan fájdalmas, mintha megfáradt nők kiáltoznának a megváltást jelentő halál után.*
- Nem amink.
*Válaszol a lánynak, mikor az végre megtöri a némaságot.*
- Akink. Egyedül vagyok. És én nem...
*A hangja elcsuklik. A fejét a fa vastag kérgének veti, és hagyja, hogy egy árva könnycsepp lefusson az arcán. Még mindig küzd ellene, minden belső erejével ellenük van, de úgy tűnik, a játszmát lassan elveszíti.*
- A társadalom mindig kivetett magából, nincs szüksége rám.
*Rázza meg a fejét, és egyre nagyobb pánik fogja el, mert a könnycseppek egyre hevesebben folynak le az arcán. Nem akar sírni. Nem sírt, mikor az apja kitagadta, nem sírt, mikor a húgát elveszítette és akkor sem, amikor Nairadát. Akkor sem, mikor elveszítette az arthneiori házát, és akkor sem, amikor mindenki egy kéjsóvár alaknak nézte, és a lába után köpött az utcán. Nem, tartotta magát, mereven, de úgy érzi, hogy már képtelen rá.*
- Úsznom kell.
*Veti oda, majd hirtelen felpattan, és minden szégyenlősség nélkül lekapja a fekete kabátot, és az inget. Leveszi a cipőjét is, csak a nadrágja marad rajta.
Pár pillanat múlva beleveti magát a jéghideg vízbe, és a hosszú, szőke tincseivel együtt alámerül.
Érzi, ahogyan a hideg átjárja a pórusait, és kiszívja a testéből az erőt. Pont erre van szüksége. Olyan sokáig lent marad, ameddig csak tud. Csak akkor jön vissza a felszínre levegőért, mikor már úgy érzi, hogy nem bírja tovább. Újabb mély levegőt vesz, és ismét alábukik, ezúttal tovább marad. Az utolsó pillanatban bukkan fel. Hörögve kapkod levegő után, majd kimászik a partra. Végigfekszik a homokos parton, és sűrűn kapkodja a levegőt. Az eget bámulja, a kezével a homokot markolja, olyan, mintha észre sem venné Zeyát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057