// Rigolhand Hemitar //
* Tőr a vállba, vér a gyermeki kézen. Hemitar lesütött szemmel fejezte be a mozdulatot. Látszik rajta, nincs mersze kinyitni… végül nyílnak a koporsó fedelek és a látványtól üvöltésben tör ki. A jég kék szemek figyeli a kifakadást, elmondja mondókáját. Majd a fiú rohanni kezd, arcát könnyek mossák szakadatlan. Ez után már Darel nem szól, légzését rutinosan lassítja, s a fájdalmat mulasztja. Szótlanul nézi, ahogy elrohan a fiú a holmijáért majd vissza hozzá. Leülteti, kivételesen hajlik a szóra s helyet foglal. Az ifjú papnövendék elkezdi dolgát végezni, hallja a szavait a csípő érzésről, nem mintha nagy meglepetést okozna a fiúnak, hogy mit sem reagál… még akkor sem mikor bekeni vele. Érzi az égető kínt, de csupán arca apró rezzenése jelzi, hogy történt valami. Csendben figyeli a folyót, míg a fiú ténykedik a karjával. Hallgatja a fiú szavait, annak sajnálkozását, rimánkodó magatartását. Végül a fiú befejezi a ténykedést, de továbbra is képtelen feldolgozni az eseményt, a folyóhoz siet, és a vért akarja lemosni ifjonti kezéről. Darel nézi, ahogy távolodik tőle. Majd felegyenesedik, vet egy pillantást a vállán lévő kötésre, majd a fiú görnyedő alakjára, végül elindul felé. Kimért léptekkel halad a puha homokos talajon, mígnem a fiú mellett állapodik meg. Tekintetét a távolba fúrja, a túlpart irányába, a nap utolsó sugarai még halvány vörösre festik a horizontot. Majd ismét szóra nyílnak az ajkak, normál hangnemben, most nem a parancsoló hadúr szól. *
- Szükséged volt rá, hogy tudd milyen érzés, ha gyógyítani akarod a fájdalmat, akkor előbb meg kell ismerned azt. Mindkét oldalát ismerni kell az éremnek, hogy helyesen dönthess. * Ismétli meg Önmagát, majd folytatja *
- Az ellenség nem nézi fiatal vagy idős, férfi e vagy nő, nem válogat, nem érdekli fegyvert fogsz e vagy sem… Az élet nem olyan mint a falak közt a templomban óvva mindentől, nem kertészkedésből áll és virágok locsolásából. A legjobb tanító minden maga a nagyvilág, tőle tanulhatsz a legtöbbet. Azért tettem mindezt, hogy inkább tőlem tanuld meg, mint majd mástól kapd meg ezt a tudást miért majd nagy árat kellene fizetned.
* Vár kicsit majd folytatja *
- Tudod miért neveznek minket Farkasoknak? Mert mi vagyunk a háború kutyái, ott vagyunk ahol a háború, erre esküdtünk fel, azért, hogy másnak ne kelljen. Az Én utam a Vér, ahogy a Tiéd is az, csupán más ként, de így már ismered az érem két oldalát.
* Ismét kis szünet, hogy eljusson a fiú agyáig minden szó majd végül így folytatja *
- Mostantól amikor csak tudod gyakorold amiket mutattam, a futást, a köveket hordását s a barakkban pedig a többit. Most menjünk, pihenj le, már nincs több lecke. * Jelenti ki végül majd rögvest hozzáfűzi *
- Holnap reggel azzal kezd, hogy a köveket visszahordod a helyükre.
* Oldja kicsit a feszültséget, bár komolyan gondolja később még igen jó gyakorló eszközök lehetnek ha még most nem is sejti a fiú de jótékony hatással lesznek az izomzatra. Végezetül felöltözik, ingét óvatosan magára ölti, majd kardját is felcsatolja s megvárja, hogy Hemitar is kövesse a példáját, netán ha van mondandója akkor azt is meghallgatja. *