// Varázslatos utazás //
*A fél-elf megcsóválja a fejét. A tündér olyan kishitű.*
- Ha nekem sikerül, biztos vagyok benne, hogy neked is fog. *mosolyog rá barátságosan. És komolyan is gondolja, A fiú talpraesett és jó feje van, szorgalmas, így kizárt, hogy ne tudnák hasznát venni a rendben. Ha, egyáltalán fölveszik őket! Hiszen nem szaladhat ennyire előre. Az is lehet, hogy ő lesz az, aki kudarcra van ítélve, netán elhajtják a nagy mágusok mondván, hogy nincs szükségük egy ilyen férfire. Mindenesetre szívesen venné, ha nem kellene megválnia Dältől, ki hosszú ideje az egyetlen, akire barátként tekinthet. *
- A városban biztos akad tennivaló. *mondja, csak úgy merengve, miközben fáradt tagjait pihenteti a hajófenékben. Ha a rend nem is olyan, mint gondolták, netán valami balul ütne ki, a pezsgő Artheniorban muszáj, hogy dolog akadjon kettejüknek.
Däl, ahogyan azt Dryrron előre gondolta, szeretne körülnézni a fedélzeten, így egy bólintással beleegyezik, hogy fölmenjenek. Föláll, s követi a fiút, aki rögtön a hajókorláthoz siet, hogy a víz folyásában gyönyörködhessen. A férfi ugyanígy tesz, hanyagul támaszkodva a hajó oldalán. A folyó sokkal szélesebb, mint várta. De nem csoda, hisz ez az Artheniori folyó, a legnagyobb a környékben, és egyenesen a tengerbe ömlik! Folyásiránnyal szemben haladnak, amely biztosan több időt vesz igénybe, mintha csak lefelé csordogálnának. Egy pillanatra azt kívánja, bár megfordíthatnák a dolgokat, hogy még gyorsabb legyen az út Artheniorba!. Gondolkodásból egy újabb kérdés zökkenti ki.*
- Nem is tudom... *ráncolja össze a homlokát, ahogy a parton elhaladó dús lombú fákat figyeli. Tényleg, mihez kezd majd? Jelenleg főként a tudásszomj hajtja, de biztos benne, hogy a varázslóknak nagy hasznát lehet venni. Képzeletében a mágusok tisztelettel övezve járják a vidéket és segítik a rászorulókat, vagy befolyásos hatalomra tesznek szert a politikában. Bármilyen utat is válasszon valaki, a tudás hatalom, mellyel csínján kell bánni. Dryrront egyszerűen csábítja a gondolat, hogy a maga ura legyen, az embereknek szükségük legyen rá, s tisztelettel bánjanak vele. Olyan dolgok, melyekben eddigi élete során nem volt sok része.*
- Ha megtanultam varázsolni... megváltoztatom a folyók folyását. *ereszt meg egy újabb mosolyt. Értse ezt mindenki úgy, ahogy akarja.
A fedélzeten gyorsan telik az idő. A páros szóba elegyedik a matrózokkal és kereskedőkkel is, akik mind beszámolnak érdekes történetekről. Izgalommal fűtött hangon mesélnek (leginkább a tündérnek, hisz néhányan Dryrronhoz hasonló hibába esvén azt hiszik, hogy egy gyerek) folyami kalandokról, banditákról. Még néhány rémtörténetet is kitalálnak, óriás halakról, melyen a folyóban élnek, és a vízbe pottyant matrózok húsát eszik. Na persze... *
*A másnap is hasonlóan telik, Dryrron kisegít -amit tud, és beszélgetéssel múlatják az időt. Egy kártyapartira is becsatlakozik a legényekhez, ám pár arany veszteség után inkább kiszáll a mérkőzésből. A férfi gyönyörködik a tájban és visszaemlékezik az első időszakra, mikor hajóra szállt. Persze, tengeribeteg volt és puhány, de azóta rengeteg időt töltött el különböző hajók fedélzetén, s ez a kis út a folyón már meg sem kottyan neki. *
*Harmadnap pedig már megpillanthatják a távolban a várost. A Dryrron számára ismeretlen épületek úgy terülnek el, mint véletlenszerűen dobott kockák a játékasztalon. Ahogy a távolban kiveszi a város sziluettjét, rögtön a tündérért siet, hisz sejti, hogy nagy izgalmat és örömöt fog okozni a fiúnak.*
- Íme, Arthenior! *halad el mellettük az egyik kereskedő, akivel korábban több szót is váltottak az út folyamán. Dryrron vegyes érzelmekkel, legfőként várakozással telve néz elébe, hogy végre kikössenek. Hogyan fogják megtalálni a rendet? Még ma induljanak a keresésére, vagy pihenjék előbb ki magukat? Ilyen gondolatok cikáznak a fejében, ahogy a rakománnyal megtelt kereskedőhajó a Temető közelében készül megszabadulni terhétől.*