Nincs játékban - Folyópart
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Folyópart | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 109 (2161. - 2180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057
2180. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-23 09:34:50
Üzenet elküldve: 2016-07-23 09:34:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ballag a lány után a folyó felé, pár lépés után fel is zárkózik mellé.*
-Hát, épp ezzel van a probléma. Nem mondanám, hogy ostoba vagyok, de valószínűleg meg sem közelítem egy mágustanonc mentális erejét. És nem olvasok túl sokat. Nem azért, mert ne szeretnék, csak... Valahogy ez mindig kimarad. *Megvonja a vállát. Valahogy, sosem volt túl sok ideje leülni és olvasgatni, és mire újra eljutna odáig, hogy olvasni szeretne, akkor már el is felejtette, meddig jutott.*
-Azt hiszem, áll előttem még némi erősítés. *Megkocogtatja a halántékát, miközben az arcán derűs mosoly terül el. Legalább most már van egy elképzelése, hogy álljon majd neki.*
*Ballag a lány után a folyó felé, pár lépés után fel is zárkózik mellé.*
-Hát, épp ezzel van a probléma. Nem mondanám, hogy ostoba vagyok, de valószínűleg meg sem közelítem egy mágustanonc mentális erejét. És nem olvasok túl sokat. Nem azért, mert ne szeretnék, csak... Valahogy ez mindig kimarad. *Megvonja a vállát. Valahogy, sosem volt túl sok ideje leülni és olvasgatni, és mire újra eljutna odáig, hogy olvasni szeretne, akkor már el is felejtette, meddig jutott.*
-Azt hiszem, áll előttem még némi erősítés. *Megkocogtatja a halántékát, miközben az arcán derűs mosoly terül el. Legalább most már van egy elképzelése, hogy álljon majd neki.*
2179. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-22 11:16:32
Üzenet elküldve: 2016-07-22 11:16:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gyász őrei//
//Utazás//
*Most, hogy minden információt megkaptak, itt az ideje a feladat teljesítésének. Kevés pénzért csinálják, de ha mázlijuk van nem lesz gond.*
- Onora ugye? *fordul a lányhoz.* Úgy emlékszem nem válaszoltam az egyik kérdésedre. *mélázik el.* Igen! Arra amelyikre az a futóbolond azt hitte, hogy tőle kérded. *nevet fel.* A Mágustorony? Nem szép. Inkább mondanám azt, hogy jó hangulat lengi körül. *mondja, miközben szemével hajó után kutat. Lehetőleg olyan valaki után aki ingyen elviszi őket. Ha ez nem sikerül, akkor legrosszabb esetben fizet.*
//Utazás//
*Most, hogy minden információt megkaptak, itt az ideje a feladat teljesítésének. Kevés pénzért csinálják, de ha mázlijuk van nem lesz gond.*
- Onora ugye? *fordul a lányhoz.* Úgy emlékszem nem válaszoltam az egyik kérdésedre. *mélázik el.* Igen! Arra amelyikre az a futóbolond azt hitte, hogy tőle kérded. *nevet fel.* A Mágustorony? Nem szép. Inkább mondanám azt, hogy jó hangulat lengi körül. *mondja, miközben szemével hajó után kutat. Lehetőleg olyan valaki után aki ingyen elviszi őket. Ha ez nem sikerül, akkor legrosszabb esetben fizet.*
2178. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-18 16:17:44
Üzenet elküldve: 2016-07-18 16:17:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Rohanva érkezik a Folyópartra, ahol a reggeli napsugarak fogadják. ~Ott kellett volna aludnom a szegénynegyedben, akkor nem történt volna meg az egész. A kavics, a tyúkszem és az élőholt, de az a kis embergyerek nem hagyta abba a visítást. Hogy bírhatják az emberek a kölykeiket? Remélem, egyik sem jön utánam.~ Érzi, hogy a nyugalma visszatér, és már majdnem leülne egy fa tövébe, amikor egy tucat szegény és vagy kéttucat gyerek eléri a folyópartot.* ~Ez aztán remek, az ember sehol sem lehet nyugodtan. Akkor irány a tisztás.~
2177. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-15 20:15:20
Üzenet elküldve: 2016-07-15 20:15:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A Nép egyik atyja. Teljesen idegenül hangzik számára. Ugyan a gőg és a hatalom tudatával járó minden kellemetlen zöngétől mentes a kijelentés, mégsem lágyítja meg a lányt. Túlságosan távoli, túlságosan ismeretlen, túlságosan elfeledett.*
- Akkor miért nem mellettük vagy? *Pillant kérdőn az ismeretlenre. Hangjából nem hallani vádat, ezúttal pusztán az érdeklődés kap helyet.*
- Elfnek csak másik elftől vagy emberektől lehet utódja. Én tiszta vérű vagyok szerencsére. *Ennek okán pedig igen csak hálát adhat a sorsnak. Ha félvérnek született volna, kevéske gyógyító tudása sem mentette volna meg attól, amit a kevert származásúaknak el kellett szenvedniük.
Ám hogy honnan ilyen biztos benne? Mindig, mindenki elfnek mondta. Laudreen is, aki maga is elf volt. Akkor csak nem tévednek. Mert bármennyire is kínos, és bármennyire is szívbe maróan fájdalmas, a régi emlékei bizony szinte teljesen eltűntek a sanyarú évek alatt. Kifakultak, elkoptatták őket. Ha fel kellene idéznie a családját, néhány halvány villanásnyi jeleneten kívül semmit nem tudna előcsalni múltjából. Arcvonások, hangok, nevek, semmi sem maradt. Mikor már azt hinné, hogy végre sikerül valamit emlékeiből előkaparnia, végül mégsem jut előrébb. Mintha levegőt markolna, vagy akármit talál is, kifolyna az ujjai közül. Őrjítő érzés, talán ezért sem igyekszik már a rég múltban kutakodni. Volt, megtörtént, lezárult. Nem térhet vissza oda már úgysem, hiszen egyetlen egy kristálytiszta momentuma azért maradt kicsi korából. Azt viszont inkább elfelejtené.*
*A Nép egyik atyja. Teljesen idegenül hangzik számára. Ugyan a gőg és a hatalom tudatával járó minden kellemetlen zöngétől mentes a kijelentés, mégsem lágyítja meg a lányt. Túlságosan távoli, túlságosan ismeretlen, túlságosan elfeledett.*
- Akkor miért nem mellettük vagy? *Pillant kérdőn az ismeretlenre. Hangjából nem hallani vádat, ezúttal pusztán az érdeklődés kap helyet.*
- Elfnek csak másik elftől vagy emberektől lehet utódja. Én tiszta vérű vagyok szerencsére. *Ennek okán pedig igen csak hálát adhat a sorsnak. Ha félvérnek született volna, kevéske gyógyító tudása sem mentette volna meg attól, amit a kevert származásúaknak el kellett szenvedniük.
Ám hogy honnan ilyen biztos benne? Mindig, mindenki elfnek mondta. Laudreen is, aki maga is elf volt. Akkor csak nem tévednek. Mert bármennyire is kínos, és bármennyire is szívbe maróan fájdalmas, a régi emlékei bizony szinte teljesen eltűntek a sanyarú évek alatt. Kifakultak, elkoptatták őket. Ha fel kellene idéznie a családját, néhány halvány villanásnyi jeleneten kívül semmit nem tudna előcsalni múltjából. Arcvonások, hangok, nevek, semmi sem maradt. Mikor már azt hinné, hogy végre sikerül valamit emlékeiből előkaparnia, végül mégsem jut előrébb. Mintha levegőt markolna, vagy akármit talál is, kifolyna az ujjai közül. Őrjítő érzés, talán ezért sem igyekszik már a rég múltban kutakodni. Volt, megtörtént, lezárult. Nem térhet vissza oda már úgysem, hiszen egyetlen egy kristálytiszta momentuma azért maradt kicsi korából. Azt viszont inkább elfelejtené.*
2176. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-15 15:17:10
Üzenet elküldve: 2016-07-15 15:17:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Szelíden figyeli a lányt, miközben beszél. Nem az arca, inkább csak a szeme mosolyog, s az is csupán kedélyességet tükröz. Ez a teremtés úgy beszél, mint az emberek, akik sosem értették igazán a természetet, úgy néz ki, mint egy fakó bőrű mélységi, s mégis körömszakadtáig elfnek vallja magát.*
- Atyja vagyok a Népnek *javítja ki.* - Az egyik. *Kijelentésében nem gőg bujkál, sokkal inkább felelősség és óvó kötelesség az övéi iránt.*
- Nem tartalak torzszülöttnek *dönti félre a fejét, s nyílt őszinteséggel tekint a furcsa íriszekbe* -, de tény e szokatlan küllem valóban felkavart.
*Ha a lány minden idegenre így reagál, az sok mindent elárul. Annak ellenére, hogy Alarand jóval jártasabb a világ dolgaiban, mint a törzséből a legtöbben, tapasztalatai inkább tartották az övéi mellett, mintsem szólították volna többet látni. Lanawin veszélyes, ezt tudja jól, ahogy azt is, hogy a Nép között is akadnak, akikben rossz szándékok munkálnak. Nem is beszélve azokról, akiket immár a városok és a városiak torz értékrendje nevelt.*
- Ám nem válaszoltál a kérdésemre. Honnan vagy benne ilyen biztos? *kérdi meg újra, mert az állítás nyakassága továbbra sem győzte meg egészen, hogy a leány vére tiszta.*
*Szelíden figyeli a lányt, miközben beszél. Nem az arca, inkább csak a szeme mosolyog, s az is csupán kedélyességet tükröz. Ez a teremtés úgy beszél, mint az emberek, akik sosem értették igazán a természetet, úgy néz ki, mint egy fakó bőrű mélységi, s mégis körömszakadtáig elfnek vallja magát.*
- Atyja vagyok a Népnek *javítja ki.* - Az egyik. *Kijelentésében nem gőg bujkál, sokkal inkább felelősség és óvó kötelesség az övéi iránt.*
- Nem tartalak torzszülöttnek *dönti félre a fejét, s nyílt őszinteséggel tekint a furcsa íriszekbe* -, de tény e szokatlan küllem valóban felkavart.
*Ha a lány minden idegenre így reagál, az sok mindent elárul. Annak ellenére, hogy Alarand jóval jártasabb a világ dolgaiban, mint a törzséből a legtöbben, tapasztalatai inkább tartották az övéi mellett, mintsem szólították volna többet látni. Lanawin veszélyes, ezt tudja jól, ahogy azt is, hogy a Nép között is akadnak, akikben rossz szándékok munkálnak. Nem is beszélve azokról, akiket immár a városok és a városiak torz értékrendje nevelt.*
- Ám nem válaszoltál a kérdésemre. Honnan vagy benne ilyen biztos? *kérdi meg újra, mert az állítás nyakassága továbbra sem győzte meg egészen, hogy a leány vére tiszta.*
2175. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-15 09:40:34
Üzenet elküldve: 2016-07-15 09:40:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Végre valami érzelem jelenik meg a lány vonásain, habár kétséges, hogy ez pozitívumként könyvelhető el. Ugyanis a fiatal arcon a cinizmus jelenik meg. Nem csalatkozott, az elf reakciója a szavaira az egy kezén megszámlálható tippjei között között végzett. És még az össze ujját sem kellett volna felhasználnia jövendölései számontartásához. Hát persze, Ő jobban tudja. Ő mindent tud. A nagy és bölcs vezér. Mert ő már minden problémával szembesült, ő mindent és mindenkit ismer, azonnal a veséjébe lát.*
- A lovam épp oly nyugodtan fogadta az érintésedet, mint az enyémet annak idején. Gyaníthatóan nem bántak vele rosszul, akkor miért lenne mitől tartania? Ez meglehetősen gyenge érv. *Ó igen, bármennyire is furcsa kimondania vagy akár belegondolnia, a jámbor jószág zsákmány állat. Segített egy nomád törzsnek bosszút állni egy másikon, aki a vérüket akarta és szedte is. Cserébe elhozhatott egy állatot, többek között.*
- A Nép gyermeke vagy, mégis úgy vizslatsz mint egy torzszülöttet. *Jön az azonnali szúrós válasz.*
- Kettőn áll a vásár. De nem kell magadra venned, az idegenek nem kívánatos közelségére mindig ez a reakcióm. És mielőtt azt dörgölnéd az orrom alá, hogy mindkettőnk füle hegyes, akkor kevesebbet tudsz a világról, mint hiszed.
*Végre valami érzelem jelenik meg a lány vonásain, habár kétséges, hogy ez pozitívumként könyvelhető el. Ugyanis a fiatal arcon a cinizmus jelenik meg. Nem csalatkozott, az elf reakciója a szavaira az egy kezén megszámlálható tippjei között között végzett. És még az össze ujját sem kellett volna felhasználnia jövendölései számontartásához. Hát persze, Ő jobban tudja. Ő mindent tud. A nagy és bölcs vezér. Mert ő már minden problémával szembesült, ő mindent és mindenkit ismer, azonnal a veséjébe lát.*
- A lovam épp oly nyugodtan fogadta az érintésedet, mint az enyémet annak idején. Gyaníthatóan nem bántak vele rosszul, akkor miért lenne mitől tartania? Ez meglehetősen gyenge érv. *Ó igen, bármennyire is furcsa kimondania vagy akár belegondolnia, a jámbor jószág zsákmány állat. Segített egy nomád törzsnek bosszút állni egy másikon, aki a vérüket akarta és szedte is. Cserébe elhozhatott egy állatot, többek között.*
- A Nép gyermeke vagy, mégis úgy vizslatsz mint egy torzszülöttet. *Jön az azonnali szúrós válasz.*
- Kettőn áll a vásár. De nem kell magadra venned, az idegenek nem kívánatos közelségére mindig ez a reakcióm. És mielőtt azt dörgölnéd az orrom alá, hogy mindkettőnk füle hegyes, akkor kevesebbet tudsz a világról, mint hiszed.
2174. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-14 23:24:56
Üzenet elküldve: 2016-07-14 23:24:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Megmosolyogja a morcos dünnyögést, épp úgy, ahogy egy önérzetes gyermek duzzogásának bája felett mosolyognak a felnőttek. Ez a dac emlékezteti valakire. Valakire, kinek az elvesztése még sokáig fájó seb marad a szívében. S minő fricska az élettől, hogy épp mintha annak az elítélt násznak a gyümölcsére lelt volna rá így, nyugalmát keresve. Akár egy görbe tükör, úgy pillantanak rá azok a rubin íriszek.*
- Honnan vagy benne ilyen biztos? *kérdi talán egy kissé könyörtelen nyíltsággal.* - Azt mondod, a Nép sarja vagy, mégis pengét rántottál rám, pedig a hátasod minden fenntartás nélkül fogadta az érintésemet.
*A hangja továbbra is kellemes tónusokon játszik. Magában is felér egy egyszerűbb varázzsal, bár ezt csupán a természet adta, s a korral járó türelem.*
- Nem az erdő nevelt, igazam van?
*Megmosolyogja a morcos dünnyögést, épp úgy, ahogy egy önérzetes gyermek duzzogásának bája felett mosolyognak a felnőttek. Ez a dac emlékezteti valakire. Valakire, kinek az elvesztése még sokáig fájó seb marad a szívében. S minő fricska az élettől, hogy épp mintha annak az elítélt násznak a gyümölcsére lelt volna rá így, nyugalmát keresve. Akár egy görbe tükör, úgy pillantanak rá azok a rubin íriszek.*
- Honnan vagy benne ilyen biztos? *kérdi talán egy kissé könyörtelen nyíltsággal.* - Azt mondod, a Nép sarja vagy, mégis pengét rántottál rám, pedig a hátasod minden fenntartás nélkül fogadta az érintésemet.
*A hangja továbbra is kellemes tónusokon játszik. Magában is felér egy egyszerűbb varázzsal, bár ezt csupán a természet adta, s a korral járó türelem.*
- Nem az erdő nevelt, igazam van?
2173. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-14 18:45:45
Üzenet elküldve: 2016-07-14 18:45:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Normál esetben hitetlenkedve horkanna fel. Nincs mitől tartanod. A legnagyobb hazugság, ami létezik. Még ha nem is akarna neki ártani az ismeretlen, attól a világ egy sötét hely maradna, ahol mindig van mitől tartani.
Most azonban valamiért az óvatosságot, a bizalmatlanságot, a védekezésre sarkalló ingert elnyomják a szavak. Habár a penge nem kerül vissza a tokjába, leengedi a kezét, és a feszült tartás is ellazul. Hagy minden érintést, holott máskor inkább kerüli, ahogy az ellen sem tiltakozik, hogy az elf a partra vigye őt, és a hűs árnyat adó fűz tövébe telepedjenek le egymás mellé.
A bűvölet, vagy akármi is váltotta ki benne a nyugalmat, azonban nem tart örökké. A gyanakvás és bizonytalanság hamar visszaszerzi elbitorolt helyét a hóhajú szívében, s remek táp talajt ad nekik eme kis trükk bevetése. Hát ez volt a csapda, vagy annak az első kis részlete. Tartása, bár látszólag nem sokat változik, ismét feszültséggel telivé válik, s a fehér ujjak is erősebben szorulnak a tőr markolatára.
Azonban a józan ész hangja is feltámad benne. Ha tényleg ártani akart volna neki az idegen, megtehette volna minden probléma nélkül, amíg a bűvölet hatására a karjában tartotta őt. Tehát vagy ki akar szedni belőle valamit, amiről fogalma sincs, mi lehet, hiszen még összetéveszteni sem lehet a lányt mással, vagy tényleg csak... kíváncsi. De hát mégis mire? Habár ez az eshetőség megnyugtatóbb kilátásokkal kecsegtet, nem kevésbé érzi magát kényelmetlenül tőle.*
- Elf vagyok, magad is láthattál belőle eleget. Gyerek pedig végképp nem vagyok. *Dünnyögi maga elé. A tőrt továbbra sem szándékozik eltenni, és bár már nem szorongatja görcsösen, nem engedi el. Mintha egy picit megnyugtatná, kecsegtetné őt a gondolattal, hogy baj esetén mégis van segítség. Akad egy utolsó mentsvár még a magafajtának is.*
*Normál esetben hitetlenkedve horkanna fel. Nincs mitől tartanod. A legnagyobb hazugság, ami létezik. Még ha nem is akarna neki ártani az ismeretlen, attól a világ egy sötét hely maradna, ahol mindig van mitől tartani.
Most azonban valamiért az óvatosságot, a bizalmatlanságot, a védekezésre sarkalló ingert elnyomják a szavak. Habár a penge nem kerül vissza a tokjába, leengedi a kezét, és a feszült tartás is ellazul. Hagy minden érintést, holott máskor inkább kerüli, ahogy az ellen sem tiltakozik, hogy az elf a partra vigye őt, és a hűs árnyat adó fűz tövébe telepedjenek le egymás mellé.
A bűvölet, vagy akármi is váltotta ki benne a nyugalmat, azonban nem tart örökké. A gyanakvás és bizonytalanság hamar visszaszerzi elbitorolt helyét a hóhajú szívében, s remek táp talajt ad nekik eme kis trükk bevetése. Hát ez volt a csapda, vagy annak az első kis részlete. Tartása, bár látszólag nem sokat változik, ismét feszültséggel telivé válik, s a fehér ujjak is erősebben szorulnak a tőr markolatára.
Azonban a józan ész hangja is feltámad benne. Ha tényleg ártani akart volna neki az idegen, megtehette volna minden probléma nélkül, amíg a bűvölet hatására a karjában tartotta őt. Tehát vagy ki akar szedni belőle valamit, amiről fogalma sincs, mi lehet, hiszen még összetéveszteni sem lehet a lányt mással, vagy tényleg csak... kíváncsi. De hát mégis mire? Habár ez az eshetőség megnyugtatóbb kilátásokkal kecsegtet, nem kevésbé érzi magát kényelmetlenül tőle.*
- Elf vagyok, magad is láthattál belőle eleget. Gyerek pedig végképp nem vagyok. *Dünnyögi maga elé. A tőrt továbbra sem szándékozik eltenni, és bár már nem szorongatja görcsösen, nem engedi el. Mintha egy picit megnyugtatná, kecsegtetné őt a gondolattal, hogy baj esetén mégis van segítség. Akad egy utolsó mentsvár még a magafajtának is.*
2172. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-14 09:47:59
Üzenet elküldve: 2016-07-14 09:47:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Érdeklődése elé kezd akadályokat emelni e különc teremtés óvatos távolságtartása, pedig Alarand nem szándékozik csak úgy elengedni maga mellett. Talán épp ez a magabiztos szándék az, ami megriasztotta a lányt. Az elöljáró átható pillantása viszont meg se rebben, mozdulatai törés nélkül haladnak tovább eredeti útjukon. Egyedül az a bársonyos hang szólal válaszul a pengére.*
- Nincs mitől tartanod. *Csendes ige, mely nem az elméhez szól igazán, sokkal inkább a szívhez, az ösztönökhöz. Úgy veszi tenyerére e félszeg feszültséget, mint egy kimerült madárkát. Ő okozta ezt, tudja, de azt is tudja, hogy hatalmában áll változtatni rajta. Óvó, megnyugtató hatalom az övé, melybe jóleső belesimulni, csak rábízni magát egy bizonytalanabb léleknek. Az erdő békéje, fáinak csendes ősisége, patakok tiszta, éltető csörgedezése, a szél cirógató ölelése hatja át az érintését, mellyel gyengéden a karjába veszi a lányt és a partra viszi. Egy víz fölé boruló fűz tövében teszi le, s mellé telepszik.*
- Én nem félek tőled, gyermek. Csak kíváncsi vagyok.
*A lány kezében tartott pengét nem háborgatta, így, ha ragaszkodik hozzá, továbbra is szorongathatja, villogtathatja, bár elég egyértelmű, hogy Nalirt ezzel nem fogja eltéríteni a szándékaitól.*
*Érdeklődése elé kezd akadályokat emelni e különc teremtés óvatos távolságtartása, pedig Alarand nem szándékozik csak úgy elengedni maga mellett. Talán épp ez a magabiztos szándék az, ami megriasztotta a lányt. Az elöljáró átható pillantása viszont meg se rebben, mozdulatai törés nélkül haladnak tovább eredeti útjukon. Egyedül az a bársonyos hang szólal válaszul a pengére.*
- Nincs mitől tartanod. *Csendes ige, mely nem az elméhez szól igazán, sokkal inkább a szívhez, az ösztönökhöz. Úgy veszi tenyerére e félszeg feszültséget, mint egy kimerült madárkát. Ő okozta ezt, tudja, de azt is tudja, hogy hatalmában áll változtatni rajta. Óvó, megnyugtató hatalom az övé, melybe jóleső belesimulni, csak rábízni magát egy bizonytalanabb léleknek. Az erdő békéje, fáinak csendes ősisége, patakok tiszta, éltető csörgedezése, a szél cirógató ölelése hatja át az érintését, mellyel gyengéden a karjába veszi a lányt és a partra viszi. Egy víz fölé boruló fűz tövében teszi le, s mellé telepszik.*
- Én nem félek tőled, gyermek. Csak kíváncsi vagyok.
*A lány kezében tartott pengét nem háborgatta, így, ha ragaszkodik hozzá, továbbra is szorongathatja, villogtathatja, bár elég egyértelmű, hogy Nalirt ezzel nem fogja eltéríteni a szándékaitól.*
2171. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-13 20:47:42
Üzenet elküldve: 2016-07-13 20:47:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hogy mi a forrása, vagy mi az oka, nem tudja, és nem is érdekli, a felsőbbséget sugárzó aura az egy olyan aura, amit nem szeret. Nem hisz neki, és még jobban mélyíti a lányban a bizalmatlanságot. Hiába nem lát, nem hall ki fenyegető szándékot, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy burkoltan nincs jelen. Talán csak ő szokott már el az állandó feszült készenléttől, és ezért nem látja az apró jeleket.
Hiába visszhangozza az idegen az imént adott válaszát, azok mintha semmilyen reakciót nem szültek volna. Rezzenéstelen vonásokkal figyeli az elfet. Mert hogy figyeli, egészen pontosan szemmel tartja. Nem aképp, ahogy egy ragadozó lesne prédájára, sokkal inkább a vad, amely azt lesi, mikor kell elrugaszkodnia és futnia. Vagy inkább a sarokba szorított jószág, akinek más esélye nem lévén, bármi áron kész kitörni.*
- Nem én aggattam ezeket magamra, hanem ők. Nyilván féltek tőlem. *Teszi hozzá gunyorosan. Ám nem elég, hogy hátasához nem tud eljutni, az ismeretlen elf még el is indul felé. Tekintete résnyire szűkül, fél lábbal hátra lép, és súlypontját is arra teszi át. Ám amint az idegen átlépi azt a határt, ami már túlságosan közel van a lánynak, egy gyors mozdulattal rántja elő tőrét, és irányítja kettejük közé a pengét figyelmeztetés gyanánt. Nem harcos, ezt első pillantásra meg lehet állapítani, ahogyan azt is, hogy nem először forgatja azt a bicsakot a hófehér kéz.*
- És mint utóbb kiderült, okkal féltek.
*Hogy mi a forrása, vagy mi az oka, nem tudja, és nem is érdekli, a felsőbbséget sugárzó aura az egy olyan aura, amit nem szeret. Nem hisz neki, és még jobban mélyíti a lányban a bizalmatlanságot. Hiába nem lát, nem hall ki fenyegető szándékot, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy burkoltan nincs jelen. Talán csak ő szokott már el az állandó feszült készenléttől, és ezért nem látja az apró jeleket.
Hiába visszhangozza az idegen az imént adott válaszát, azok mintha semmilyen reakciót nem szültek volna. Rezzenéstelen vonásokkal figyeli az elfet. Mert hogy figyeli, egészen pontosan szemmel tartja. Nem aképp, ahogy egy ragadozó lesne prédájára, sokkal inkább a vad, amely azt lesi, mikor kell elrugaszkodnia és futnia. Vagy inkább a sarokba szorított jószág, akinek más esélye nem lévén, bármi áron kész kitörni.*
- Nem én aggattam ezeket magamra, hanem ők. Nyilván féltek tőlem. *Teszi hozzá gunyorosan. Ám nem elég, hogy hátasához nem tud eljutni, az ismeretlen elf még el is indul felé. Tekintete résnyire szűkül, fél lábbal hátra lép, és súlypontját is arra teszi át. Ám amint az idegen átlépi azt a határt, ami már túlságosan közel van a lánynak, egy gyors mozdulattal rántja elő tőrét, és irányítja kettejük közé a pengét figyelmeztetés gyanánt. Nem harcos, ezt első pillantásra meg lehet állapítani, ahogyan azt is, hogy nem először forgatja azt a bicsakot a hófehér kéz.*
- És mint utóbb kiderült, okkal féltek.
2170. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-13 11:10:07
Üzenet elküldve: 2016-07-13 11:10:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Alarand távolságtartó érdeklődése nem lohad. A különc jegyeket mustrálja, méghozzá igen nagy alapossággal.
Mindeközben tartása és kisugárzása egyértelmű felsőbbségről árulkodik. Nem erő jogán vagy fenyegetőn, csupán vitathatatlanul. Könnyed mozdulatai szinte szuggesztívek. A szépség iránti fogékonyság pillanatok alatt rabul ejti a szemlélőt. Figyelmét viszont valóban nem könnyű viselni. Meggyengül tőle a térd, kiszárad a torok. Kérdései mögött mindig egyértelműen több húzódik. A válasz lényegi része gyakorlatilag méltatlan és felszínes közhelyként engedtetik el. Mindaz, amit Nalir megtart belőle, a szavak mögött volt, a gondolatok mögött.*
- Ostobaság, arrogancia *ismétli újfent csak a lány szavait* -, sértés és gúny. *Oldalvást dönti a fejét, figyeli, e visszhangok miként fodrozzák a különös tekintet fényeit.* - Furcsa... *áll meg egy pillanatra elgondolkodva.* - E rád aggatott nevek talán csak egyvalamiben egyeznek ki: nem ilyesmi jár a nyomukban *Nalir a lány tekintetére függeszti a sajátját* -, hanem félelem.
- Félelem, mert hatalmuk van a halandók felett. *Ha valamiben, hát ebben nem egyezik senkivel. Alarandban nincs félelem, ahogy rosszindulatnak vagy előítéletnek sem mutatja nyomát. Viszont tudni akarja az igazat erről a lányról, s valahol érezni, hogy ez az igazság már kérdéseivel is fájó húrokat pendít benne. Meglehet, a válaszokat inkább önmagában keresi.*
- Ilyen volnál? *A menekülőút oda, s a férfi ezúttal a köztük lévő távolságot veszejti el. Lassú, de határozott léptekkel gázol a folyóba, egyenesen a lány felé. Olyan közel, amennyire csak lehetséges.* - Pedig olybá tűnik, te vagy, aki félsz Tőlem.
*Alarand távolságtartó érdeklődése nem lohad. A különc jegyeket mustrálja, méghozzá igen nagy alapossággal.
Mindeközben tartása és kisugárzása egyértelmű felsőbbségről árulkodik. Nem erő jogán vagy fenyegetőn, csupán vitathatatlanul. Könnyed mozdulatai szinte szuggesztívek. A szépség iránti fogékonyság pillanatok alatt rabul ejti a szemlélőt. Figyelmét viszont valóban nem könnyű viselni. Meggyengül tőle a térd, kiszárad a torok. Kérdései mögött mindig egyértelműen több húzódik. A válasz lényegi része gyakorlatilag méltatlan és felszínes közhelyként engedtetik el. Mindaz, amit Nalir megtart belőle, a szavak mögött volt, a gondolatok mögött.*
- Ostobaság, arrogancia *ismétli újfent csak a lány szavait* -, sértés és gúny. *Oldalvást dönti a fejét, figyeli, e visszhangok miként fodrozzák a különös tekintet fényeit.* - Furcsa... *áll meg egy pillanatra elgondolkodva.* - E rád aggatott nevek talán csak egyvalamiben egyeznek ki: nem ilyesmi jár a nyomukban *Nalir a lány tekintetére függeszti a sajátját* -, hanem félelem.
- Félelem, mert hatalmuk van a halandók felett. *Ha valamiben, hát ebben nem egyezik senkivel. Alarandban nincs félelem, ahogy rosszindulatnak vagy előítéletnek sem mutatja nyomát. Viszont tudni akarja az igazat erről a lányról, s valahol érezni, hogy ez az igazság már kérdéseivel is fájó húrokat pendít benne. Meglehet, a válaszokat inkább önmagában keresi.*
- Ilyen volnál? *A menekülőút oda, s a férfi ezúttal a köztük lévő távolságot veszejti el. Lassú, de határozott léptekkel gázol a folyóba, egyenesen a lány felé. Olyan közel, amennyire csak lehetséges.* - Pedig olybá tűnik, te vagy, aki félsz Tőlem.
2169. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-12 20:30:58
Üzenet elküldve: 2016-07-12 20:30:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egészen apró mozdulattal húzza el a száját, ezzel jelezve, mi is a véleménye a válaszról. Ugyanakkor remélhetőleg ezzel nem lépi át a határt, mert azzal, hogy az ismeretlen elf közé, és a lova közé férkőzött, egyértelműen ártó szándékot feltételez. Azzal, hogy a menekülés kézenfekvő útját elvágja előle, semmiképp sem baráti szándékot feltételez a férfiról. Vonásai már megszokásból is rezzenéstelenek, tekintetéből azonban kiolvasható a gyanakvás és bizalmatlanság.*
- Hát nem egyértelmű? *Vonja fel kérdőn a tekintetét az érzelmektől mentes hang mellé.* Van aki ostoba... bocsánat, babonás, és azért. Aki pedig nyeregben érzi magát, az arrogancia miatt. Mert jól esik sértegetni, gúnyolódni. *Von vállat nem törődöm módon. Már régen túllépett azon, hogy törődjön az efféle szavakkal, vagy foglalkozzon azzal, ha fájdalmat okoznak vele. Időnként még ki is tudja használni az oktondi félelmet vagy nemtörődömséget. Az persze cseppet sem esik jól, hogy egy fajtájabeli próbálja becserkészni az ég tudja miért, de tulajdonképpen túlzottan nem lepi meg. Épp elég álnokságot látott már a városokban, hogy ne akadjon fent olyan apróságokon, mint a hegyes fülek a gyanús személyen.*
*Egészen apró mozdulattal húzza el a száját, ezzel jelezve, mi is a véleménye a válaszról. Ugyanakkor remélhetőleg ezzel nem lépi át a határt, mert azzal, hogy az ismeretlen elf közé, és a lova közé férkőzött, egyértelműen ártó szándékot feltételez. Azzal, hogy a menekülés kézenfekvő útját elvágja előle, semmiképp sem baráti szándékot feltételez a férfiról. Vonásai már megszokásból is rezzenéstelenek, tekintetéből azonban kiolvasható a gyanakvás és bizalmatlanság.*
- Hát nem egyértelmű? *Vonja fel kérdőn a tekintetét az érzelmektől mentes hang mellé.* Van aki ostoba... bocsánat, babonás, és azért. Aki pedig nyeregben érzi magát, az arrogancia miatt. Mert jól esik sértegetni, gúnyolódni. *Von vállat nem törődöm módon. Már régen túllépett azon, hogy törődjön az efféle szavakkal, vagy foglalkozzon azzal, ha fájdalmat okoznak vele. Időnként még ki is tudja használni az oktondi félelmet vagy nemtörődömséget. Az persze cseppet sem esik jól, hogy egy fajtájabeli próbálja becserkészni az ég tudja miért, de tulajdonképpen túlzottan nem lepi meg. Épp elég álnokságot látott már a városokban, hogy ne akadjon fent olyan apróságokon, mint a hegyes fülek a gyanús személyen.*
2168. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-07-12 09:43:24
Üzenet elküldve: 2016-07-12 09:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A helyzetben Nalir mintha előnyökkel mozogna. Mindig egy lépéssel a lány előtt jár. Sietség nélkül, szinte már irritáló könnyedséggel helyezkedik a különös teremtés és hátasa közé.*
- Még nem láttam hozzád hasonló elfet *mondja, s a dallamos hanglejtésben is jól kihallható a nyomaték, hiszen az elöljáró épp elég évet számlálhat már maga mögött, hogy e tény kétségbe vonja a lány állítását.
Kezét nyújtja a hátas felé. Ez az egyetlen mozdulat elég hozzá, hogy magához szólítsa az állatot. Tenyere végigsimít a nyakán, a homlokán. Pillantása értőn szalad végig a négylábún, de mintha nem kiállását, erőnlétét mustrálnál, inkább valamiféle jeleket keres. Szorosra húzott szíjak, durván feszített zabla, sarkantyú árulkodó nyomait.*
- Miért hívnak téged kísértetnek *kérdi a maga csendes és zavarba ejtő modorában, mely ezúttal egyértelműen elkerüli a magától értetődőt, miszerint mindennek a lány külsője lenne az oka* - lidércnek, démonnak *folytatja a sort, s csak eközben fordul tekintete ismét a vörös szemű felé* boszorkánynak?
*A helyzetben Nalir mintha előnyökkel mozogna. Mindig egy lépéssel a lány előtt jár. Sietség nélkül, szinte már irritáló könnyedséggel helyezkedik a különös teremtés és hátasa közé.*
- Még nem láttam hozzád hasonló elfet *mondja, s a dallamos hanglejtésben is jól kihallható a nyomaték, hiszen az elöljáró épp elég évet számlálhat már maga mögött, hogy e tény kétségbe vonja a lány állítását.
Kezét nyújtja a hátas felé. Ez az egyetlen mozdulat elég hozzá, hogy magához szólítsa az állatot. Tenyere végigsimít a nyakán, a homlokán. Pillantása értőn szalad végig a négylábún, de mintha nem kiállását, erőnlétét mustrálnál, inkább valamiféle jeleket keres. Szorosra húzott szíjak, durván feszített zabla, sarkantyú árulkodó nyomait.*
- Miért hívnak téged kísértetnek *kérdi a maga csendes és zavarba ejtő modorában, mely ezúttal egyértelműen elkerüli a magától értetődőt, miszerint mindennek a lány külsője lenne az oka* - lidércnek, démonnak *folytatja a sort, s csak eközben fordul tekintete ismét a vörös szemű felé* boszorkánynak?
2167. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-30 18:51:29
Üzenet elküldve: 2016-06-30 18:51:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megszokás, vagy egy beidegződés, ami a túlélést szolgálja. Akármelyik is legyen, de mindig szemmel tartja környezetét. Az elf felbukkanása azonban meglepetésként éri. A váratlan hangra első reakciója, hogy az imént a tokjába csúsztatott tőrt fürgén előrántja ismét, és védekezőn maga elé emeli.
Elszánt, komor pillantása az idegenen időzik, s néhány pillanatnyi mérlegelés után tartása ellazul, s a penge is visszakerül a helyére. Egyelőre.
A kérdés hallatán szemöldöke igen magas ívet ír le, majd arcát kissé lefelé fordítja, hogy a hullámzó víztükörben vessen egy pillantást képmására. Nem maszatolta össze magát, annyira pedig végképp nem koszos, hogy valami koszos orknak nézzék, vagy kormosbőrű rokonuknak. Lemondó sóhajjal konstatálja, hogy most is a szokásos köröket kell lefutnia.
Hófehér haja még tetszene is neki, és még a túlságosan is világos bőrt is elfogadná nagy nehezen. De azok a vörös szemek... ameddig vissza tud emlékezni, gyűlölte őket. Szégyellte, és bármit megtett volna, hogy megszabaduljon tőlük, a legsötétebb pillanatokban már-már eljátszott a gondolattal, hogy maga vájja ki őket. Nem mintha fogva tartói kegyetlenségét az megszüntette volna. A boldog, szép időkben talán másképp vélekedett a külsejéről, ámde annak az emlékei kifakultak már a tudatából. Mintha nem is léteztek volna.*
- Elf vagyok, mégis mi más lennék? *Fordul vissza az idegen felé némi durcássággal. Egy fajtársának azért legalább illene felismernie, főleg, hogy a kor a férfi javára billenti a tapasztalatok mértékét.*
- Habár neveztek már sok minden másnak. Kísértetnek, lidércnek, démonnak, boszorkánynak, nem tartom már számon. Talán a listát óhajtod bővíteni.
* Eleddig egy helyben állt a vádliig érő vízben, most már viszont közelben ácsorgó lova felé oldalaz. Ha esetleg erőltetett menetben kellene távoznia a színről, hamar a jószág hátára pattanhasson. Ezzel persze akad azért egy probléma, a hátas nincs felszerszámozva, ő pedig nem annyira gyakorlott lovas, hogy szőrén megüljön egy vágtázó paripát. No de az efféle részletekkel ráér akkor foglalkozni, ha már iszkolni kell.*
*Megszokás, vagy egy beidegződés, ami a túlélést szolgálja. Akármelyik is legyen, de mindig szemmel tartja környezetét. Az elf felbukkanása azonban meglepetésként éri. A váratlan hangra első reakciója, hogy az imént a tokjába csúsztatott tőrt fürgén előrántja ismét, és védekezőn maga elé emeli.
Elszánt, komor pillantása az idegenen időzik, s néhány pillanatnyi mérlegelés után tartása ellazul, s a penge is visszakerül a helyére. Egyelőre.
A kérdés hallatán szemöldöke igen magas ívet ír le, majd arcát kissé lefelé fordítja, hogy a hullámzó víztükörben vessen egy pillantást képmására. Nem maszatolta össze magát, annyira pedig végképp nem koszos, hogy valami koszos orknak nézzék, vagy kormosbőrű rokonuknak. Lemondó sóhajjal konstatálja, hogy most is a szokásos köröket kell lefutnia.
Hófehér haja még tetszene is neki, és még a túlságosan is világos bőrt is elfogadná nagy nehezen. De azok a vörös szemek... ameddig vissza tud emlékezni, gyűlölte őket. Szégyellte, és bármit megtett volna, hogy megszabaduljon tőlük, a legsötétebb pillanatokban már-már eljátszott a gondolattal, hogy maga vájja ki őket. Nem mintha fogva tartói kegyetlenségét az megszüntette volna. A boldog, szép időkben talán másképp vélekedett a külsejéről, ámde annak az emlékei kifakultak már a tudatából. Mintha nem is léteztek volna.*
- Elf vagyok, mégis mi más lennék? *Fordul vissza az idegen felé némi durcássággal. Egy fajtársának azért legalább illene felismernie, főleg, hogy a kor a férfi javára billenti a tapasztalatok mértékét.*
- Habár neveztek már sok minden másnak. Kísértetnek, lidércnek, démonnak, boszorkánynak, nem tartom már számon. Talán a listát óhajtod bővíteni.
* Eleddig egy helyben állt a vádliig érő vízben, most már viszont közelben ácsorgó lova felé oldalaz. Ha esetleg erőltetett menetben kellene távoznia a színről, hamar a jószág hátára pattanhasson. Ezzel persze akad azért egy probléma, a hátas nincs felszerszámozva, ő pedig nem annyira gyakorlott lovas, hogy szőrén megüljön egy vágtázó paripát. No de az efféle részletekkel ráér akkor foglalkozni, ha már iszkolni kell.*
2166. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-30 13:00:08
Üzenet elküldve: 2016-06-30 13:00:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ymra//
-Remek ötlet.
*Mosolyodik el a nyárson sütött halát eszegetve.*
-Adhatnál pár tippet az íjakhoz.
*Mondja és nagyot harap a vastag húsú halba. Nem hemzsegnek benne a szálkák, úgy lehet harapni akár a sertést. Hamar el is fogy a sózott folyó adta étek. Rövid hálát mormol Aremnek, hogy megajándékozta őket testének kegyével, és ajándékával. Nem különösebben feltűnő, csak mozog a szája. Hang alig jön ki a torkán. Eltapossa a tűz maradékát. Parázslik ugyan de tenyeréből hoz vizet, és lecsurgatja.*
~Ne gyújtsuk Mera istennőt, ha egy mód van rá.~
*És szablyáját, tőrét, minden holmiját elrakja a helyére. Íját pedig keresztül veti a vállán.*
-Ott még úgy sem jártam. Mármint a barakkban.
*Teszi hozzá elkészültével.*
-Majd kiderül, talán én is taníthatok neked valamit.
*Mondja, egy baráti kacsintás kíséretében.*
-Nos? Indulhatunk?
*Mondja és választ sem várva, szólítja Sólymot a vállára, és megindul a város felé. Még az este előtt oda érhetnek.*
-Remek ötlet.
*Mosolyodik el a nyárson sütött halát eszegetve.*
-Adhatnál pár tippet az íjakhoz.
*Mondja és nagyot harap a vastag húsú halba. Nem hemzsegnek benne a szálkák, úgy lehet harapni akár a sertést. Hamar el is fogy a sózott folyó adta étek. Rövid hálát mormol Aremnek, hogy megajándékozta őket testének kegyével, és ajándékával. Nem különösebben feltűnő, csak mozog a szája. Hang alig jön ki a torkán. Eltapossa a tűz maradékát. Parázslik ugyan de tenyeréből hoz vizet, és lecsurgatja.*
~Ne gyújtsuk Mera istennőt, ha egy mód van rá.~
*És szablyáját, tőrét, minden holmiját elrakja a helyére. Íját pedig keresztül veti a vállán.*
-Ott még úgy sem jártam. Mármint a barakkban.
*Teszi hozzá elkészültével.*
-Majd kiderül, talán én is taníthatok neked valamit.
*Mondja, egy baráti kacsintás kíséretében.*
-Nos? Indulhatunk?
*Mondja és választ sem várva, szólítja Sólymot a vállára, és megindul a város felé. Még az este előtt oda érhetnek.*
2165. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-30 10:31:55
Üzenet elküldve: 2016-06-30 10:31:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Enil//
* Gondolatban megszidja magát, hiszen ő sem szereti, ha sajnálkoznak sorsa felett. Igyekezett soha sem szánalmat ébreszteni másokban. Mindenki cipel terheket, amiket muszáj elviselni, a szánakozás sokszor csak még rosszabb érzést kelt az emberben. Enil egyébként is büszke természet, erre már ilyen rövid idő alatt is rájött, így igyekszik tényleg hanyagolni a továbbiakban a témát.*
- Nagyon jól sikerült!
* Mondja mosolyogva két falat között. Táskájában néhány üvegcsében hord magánál szárított leveleket, amik kitűnő fűszernek bizonyulnak, így ha a fél-elf lány is kér, az ő halfalatjait is meghinti.*
- Merre tovább? Most, hogy belakmározunk, nem biztos, hogy érdemes vadászni. A városban található a barakk, ott edzhetnénk is egy keveset, megmutathatjuk a magunk kis technikáit, trükkjeit.
* Teszi meg javaslatát.*
* Gondolatban megszidja magát, hiszen ő sem szereti, ha sajnálkoznak sorsa felett. Igyekezett soha sem szánalmat ébreszteni másokban. Mindenki cipel terheket, amiket muszáj elviselni, a szánakozás sokszor csak még rosszabb érzést kelt az emberben. Enil egyébként is büszke természet, erre már ilyen rövid idő alatt is rájött, így igyekszik tényleg hanyagolni a továbbiakban a témát.*
- Nagyon jól sikerült!
* Mondja mosolyogva két falat között. Táskájában néhány üvegcsében hord magánál szárított leveleket, amik kitűnő fűszernek bizonyulnak, így ha a fél-elf lány is kér, az ő halfalatjait is meghinti.*
- Merre tovább? Most, hogy belakmározunk, nem biztos, hogy érdemes vadászni. A városban található a barakk, ott edzhetnénk is egy keveset, megmutathatjuk a magunk kis technikáit, trükkjeit.
* Teszi meg javaslatát.*
2164. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-29 22:45:46
Üzenet elküldve: 2016-06-29 22:45:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hűs csobogás, a víz közelében buja, zöld eleggyé burjánzó pozsgás növények. Inni rebbenő madarak, nedves köveken megülő színes pillangók. Békét kéne hoznia az elöljáró lelkébe ennek a szépségnek, mégis vívódik. Végül nem tért vissza a vadászokkal az övéihez. Jobbnak látta magányba burkolózni kissé, míg ezek az érzések leülepednek, kitisztulnak a szívében. Magány. Az elfek talán nem is képesek rá igazán. Hiszen az erdő most is vele van, s így, hogy a gondolataiba mélyed, ha lehet, még jobban összekapcsolódik Természet Anya mindent átható lényével. Hátát egy fának vetve oly harmóniában lélegzik a folyópart miliőjével, hogy szinte észrevétlen még a legfélénkebb vadak előtt is. Egyidős lehet az odvas nyárfával. Akár csemete kora óta is töprenghetne itt, olybá tűnik, az évszakok könnyed libbenéssel haladnának el mellette, nem is háborgatva Nalirt a gondolataiban. Ám amikor megpillantja azt a teremtést, a történtek koloncait egyszerre elhagyja a figyelme.
Mire a lány a part közelébe ér, Alarand kilép a fa mögül, de a mozdulatai oly csendesek, oly simulékonyan illeszkednek az erdő rezdüléseihez, hogy a fehér hajú, vörös szemű teremtés talán csupán akkor veszi őt észre, amikor megszólal.*
- Miféle szerzet vagy, leány? *kérdi a dallamosságában is nemes hang. Tekintete érdeklődőn, gyanakvón mustrálja az idegent, aki mintha torz rokonságot mutatna a mélységiek és az ő népe irányába is egyaránt.*
*Hűs csobogás, a víz közelében buja, zöld eleggyé burjánzó pozsgás növények. Inni rebbenő madarak, nedves köveken megülő színes pillangók. Békét kéne hoznia az elöljáró lelkébe ennek a szépségnek, mégis vívódik. Végül nem tért vissza a vadászokkal az övéihez. Jobbnak látta magányba burkolózni kissé, míg ezek az érzések leülepednek, kitisztulnak a szívében. Magány. Az elfek talán nem is képesek rá igazán. Hiszen az erdő most is vele van, s így, hogy a gondolataiba mélyed, ha lehet, még jobban összekapcsolódik Természet Anya mindent átható lényével. Hátát egy fának vetve oly harmóniában lélegzik a folyópart miliőjével, hogy szinte észrevétlen még a legfélénkebb vadak előtt is. Egyidős lehet az odvas nyárfával. Akár csemete kora óta is töprenghetne itt, olybá tűnik, az évszakok könnyed libbenéssel haladnának el mellette, nem is háborgatva Nalirt a gondolataiban. Ám amikor megpillantja azt a teremtést, a történtek koloncait egyszerre elhagyja a figyelme.
Mire a lány a part közelébe ér, Alarand kilép a fa mögül, de a mozdulatai oly csendesek, oly simulékonyan illeszkednek az erdő rezdüléseihez, hogy a fehér hajú, vörös szemű teremtés talán csupán akkor veszi őt észre, amikor megszólal.*
- Miféle szerzet vagy, leány? *kérdi a dallamosságában is nemes hang. Tekintete érdeklődőn, gyanakvón mustrálja az idegent, aki mintha torz rokonságot mutatna a mélységiek és az ő népe irányába is egyaránt.*
2163. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-27 19:38:17
Üzenet elküldve: 2016-06-27 19:38:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A meleg beköszöntével nem meglepő, hogy lovat és gazdáját a fák hűsén túl a víz csábító csobogása előcsalogassa őket. A barna hátas is belegázol a vízbe, és a hóhajú lány is a hullámok között lépdel térde fölé hajtott nadrággal. Táskája szíját rövidebbre húzta, nem hagyta a parton, ellenben a nyereggel és a többi lószerszámmal. Felül egyszerű vászoninget visel, nyakánál kicsit lazábbra van fűzve a meleg miatt, a ruha bő ujja azonban leér alkarja közepéig, hófehér tincset pedig világos kendő alá bújtatta - mind mind a naptól hivatott védeni.
Nem tervez sokáig itt lubickolni, hiszen első sorban nem is a pancsolás élménye végett látogatott el a folyópartra. A vízparti növényekből kívánja feltölteni készleteit, s jócskán szedett is már belőlük, hiszen hajnal óta járja a felkutatott vagy éppen újonnan talált lelőhelyeket, a nap pedig már túljutott a delelőn. Azonban még a parton ügetve látott meg gyanús foltokat a nyeregben ülve. Bizony a nádas is rejt kincseket, noha azok már nem az orvosláshoz szükséges kellékek. Elvégre a magányosan élő elf lánya sosem lehet elég óvatos, főleg, ha már akkor is érte baj, amikor még nem egyedül tengette napjait.
Ismer néhány főzetet, amihez a pengevirág az egyik alapanyag, s bizony az éles látású vörös szemek kiszúrták a hozzávalót. Legfeljebb ha nem a maga tőreire keni, hát eladja valakinek majd, ha pénzszűkében van. Mert a halandók gyarlóak, és bizony az efféle szerek is épp oly kelendőek, mint a gyógyszerek, vagy mint a Rhea félelméből készült itóka.
Előveszi a bőrkesztyűit, s csak miután felvette, kezdi el fogdosni a növényeket, néhány szál nádat is levág, hogy elkerüljenek az útból, eztán lát neki az igazi begyűjtésnek. Nem vagdossa le az összes pengevirágot, de egy tisztességet adagot azért összeválogat. Csak miután ezzel megvolt, indul el kifelé a part irányába, halk füttyentéssel jelezve lovának, hogy ideje befejeznie neki is a hűs pancsolást.*
*A meleg beköszöntével nem meglepő, hogy lovat és gazdáját a fák hűsén túl a víz csábító csobogása előcsalogassa őket. A barna hátas is belegázol a vízbe, és a hóhajú lány is a hullámok között lépdel térde fölé hajtott nadrággal. Táskája szíját rövidebbre húzta, nem hagyta a parton, ellenben a nyereggel és a többi lószerszámmal. Felül egyszerű vászoninget visel, nyakánál kicsit lazábbra van fűzve a meleg miatt, a ruha bő ujja azonban leér alkarja közepéig, hófehér tincset pedig világos kendő alá bújtatta - mind mind a naptól hivatott védeni.
Nem tervez sokáig itt lubickolni, hiszen első sorban nem is a pancsolás élménye végett látogatott el a folyópartra. A vízparti növényekből kívánja feltölteni készleteit, s jócskán szedett is már belőlük, hiszen hajnal óta járja a felkutatott vagy éppen újonnan talált lelőhelyeket, a nap pedig már túljutott a delelőn. Azonban még a parton ügetve látott meg gyanús foltokat a nyeregben ülve. Bizony a nádas is rejt kincseket, noha azok már nem az orvosláshoz szükséges kellékek. Elvégre a magányosan élő elf lánya sosem lehet elég óvatos, főleg, ha már akkor is érte baj, amikor még nem egyedül tengette napjait.
Ismer néhány főzetet, amihez a pengevirág az egyik alapanyag, s bizony az éles látású vörös szemek kiszúrták a hozzávalót. Legfeljebb ha nem a maga tőreire keni, hát eladja valakinek majd, ha pénzszűkében van. Mert a halandók gyarlóak, és bizony az efféle szerek is épp oly kelendőek, mint a gyógyszerek, vagy mint a Rhea félelméből készült itóka.
Előveszi a bőrkesztyűit, s csak miután felvette, kezdi el fogdosni a növényeket, néhány szál nádat is levág, hogy elkerüljenek az útból, eztán lát neki az igazi begyűjtésnek. Nem vagdossa le az összes pengevirágot, de egy tisztességet adagot azért összeválogat. Csak miután ezzel megvolt, indul el kifelé a part irányába, halk füttyentéssel jelezve lovának, hogy ideje befejeznie neki is a hűs pancsolást.*
2162. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-27 11:56:05
Üzenet elküldve: 2016-06-27 11:56:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ymra//
*Nem azért mondta hogy sajnálkozzanak felette. A sajnálat nem az ő kenyere, ezt egy fájdalmas pillantással jelzi is. Nem magára a szóra, már a hangból kiérződő érzetre rápillant. Kifejezően barna szemei most felvillannak, és olyan hidegen, és elutasítóan néz a nőre, ahogyan csak ő tud. Rengeteg, szinte minden érzelmet tükröző szeme, árnyalatai közül ez a legkülönlegesebb. Ha valakinek szánt pillantást valaki magára veszi, az szinte fáj. Persze egyértelműen túlreagálta, és szavakkal nem is mondja ki, mikor Ymra továbbhalad beszédében. Tovább beszél szemeivel, és ha él még a szemkontaktus akkor írisze, felveszi a "Bocsánat, hogy goromba voltam." mélybarnaságot. Eztán örül, hogy nem beszélnek róla. A halászat könnyedén megy. És másodjára egy kisebb hal is összesikeredik barátjának. Ad pár tanácsot.*
-Igen a mesteremtől. Azt is ő mondta, hogy árral szemben nyilván lassabban úszik a hal, míg árirányban gyorsabban, de arra kell figyelni, hogy igen közel van az áldozat. Amint a nyilad elejére ér az állat, már engedheted is az ideget. A nyíl gyorsabb mint a hal.
*Mondja és mestere szavait a végére pontosan idézi.
Segít agyonütni a halat, majd amíg a lány a tűzzel foglalkozik addig, Enil elkészíti a halat. A fej, és farok kitűnő falatnak bizonyul Sólyom számára, aki békésen, és boldogan falatozik a neki dobott ételekből. Mire kész a tűz, kész a hal. Az ebéd megoldva. Jóízűen ehetnek.*
*Nem azért mondta hogy sajnálkozzanak felette. A sajnálat nem az ő kenyere, ezt egy fájdalmas pillantással jelzi is. Nem magára a szóra, már a hangból kiérződő érzetre rápillant. Kifejezően barna szemei most felvillannak, és olyan hidegen, és elutasítóan néz a nőre, ahogyan csak ő tud. Rengeteg, szinte minden érzelmet tükröző szeme, árnyalatai közül ez a legkülönlegesebb. Ha valakinek szánt pillantást valaki magára veszi, az szinte fáj. Persze egyértelműen túlreagálta, és szavakkal nem is mondja ki, mikor Ymra továbbhalad beszédében. Tovább beszél szemeivel, és ha él még a szemkontaktus akkor írisze, felveszi a "Bocsánat, hogy goromba voltam." mélybarnaságot. Eztán örül, hogy nem beszélnek róla. A halászat könnyedén megy. És másodjára egy kisebb hal is összesikeredik barátjának. Ad pár tanácsot.*
-Igen a mesteremtől. Azt is ő mondta, hogy árral szemben nyilván lassabban úszik a hal, míg árirányban gyorsabban, de arra kell figyelni, hogy igen közel van az áldozat. Amint a nyilad elejére ér az állat, már engedheted is az ideget. A nyíl gyorsabb mint a hal.
*Mondja és mestere szavait a végére pontosan idézi.
Segít agyonütni a halat, majd amíg a lány a tűzzel foglalkozik addig, Enil elkészíti a halat. A fej, és farok kitűnő falatnak bizonyul Sólyom számára, aki békésen, és boldogan falatozik a neki dobott ételekből. Mire kész a tűz, kész a hal. Az ebéd megoldva. Jóízűen ehetnek.*
2161. hozzászólás ezen a helyszínen: Folyópart
Üzenet elküldve: 2016-06-27 09:49:50
Üzenet elküldve: 2016-06-27 09:49:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Enilorac//
- Ó... Nagyon sajnálom, nem tudtam...
* Mondja Ymra fejcsóválva a történetet hallva.*
- Valóban nem nevezhető szülőnek, aki ilyen gaz dolgot művel a saját gyermekével.
* Ezt a témát ezzel le is zárja, nyilvánvalónak tartja, hogy a nő sem szeret erről beszélni. A vallással kapcsolatos nézetre már mosolyogva bólogat, de nem fűz hozzá semmit, nehogy azt gondolja Enil, hogy bele akar kötni Mera istennő létezésének elméletébe. Mindenkinek joga van a szabad vallásgyakorláshoz, s míg valaki nem tesz őrült vagy veszélyes dolgokat emiatt, addig Ymra sem tör pálcát senki felett.
Követi a fél-elf útmutatását, s keres egy vízbe nyúló kőrakást. Egészen elámul, hogy milyen könnyedén megy újdonsült ismerősének a halászat.*
- Erre is a mestered tanított?
* Ymra is megpróbálkozik, de elsőre elvéti. Nem adja föl, habár még a második próbálkozás sem sikeres. Harmadszorra egy nem túl nagy hal akad a nyílhegy végére.*
- Kezdetnek talán nem olyan rossz ez.
* Ha már úgy látják, elég halat fogtak, a lány tanácsolja, hogy rakjanak tüzet, így ebédig el is készülhet a lakoma. Vékonyabb ágakból nyársat farag bicskája segítségével. Majd szed némi szamócát a bokrokról, amiket a part közelében fedezett fel. Természetesen testvérien elosztják egymás között.*
- Ó... Nagyon sajnálom, nem tudtam...
* Mondja Ymra fejcsóválva a történetet hallva.*
- Valóban nem nevezhető szülőnek, aki ilyen gaz dolgot művel a saját gyermekével.
* Ezt a témát ezzel le is zárja, nyilvánvalónak tartja, hogy a nő sem szeret erről beszélni. A vallással kapcsolatos nézetre már mosolyogva bólogat, de nem fűz hozzá semmit, nehogy azt gondolja Enil, hogy bele akar kötni Mera istennő létezésének elméletébe. Mindenkinek joga van a szabad vallásgyakorláshoz, s míg valaki nem tesz őrült vagy veszélyes dolgokat emiatt, addig Ymra sem tör pálcát senki felett.
Követi a fél-elf útmutatását, s keres egy vízbe nyúló kőrakást. Egészen elámul, hogy milyen könnyedén megy újdonsült ismerősének a halászat.*
- Erre is a mestered tanított?
* Ymra is megpróbálkozik, de elsőre elvéti. Nem adja föl, habár még a második próbálkozás sem sikeres. Harmadszorra egy nem túl nagy hal akad a nyílhegy végére.*
- Kezdetnek talán nem olyan rossz ez.
* Ha már úgy látják, elég halat fogtak, a lány tanácsolja, hogy rakjanak tüzet, így ebédig el is készülhet a lakoma. Vékonyabb ágakból nyársat farag bicskája segítségével. Majd szed némi szamócát a bokrokról, amiket a part közelében fedezett fel. Természetesen testvérien elosztják egymás között.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3038-3057