//Geradras//
*Ámulva hallgatja Geradras beszámolóját a családja és az otthona megtámadásáról. Habár sokat tanult a történelem csatáiról és harcairól, az ilyen szörnyűségeket 'elfelejtették' neki elmesélni. Egyszer csak észre veszi, hogy döbbenten, tátott szájjal bámulja az elfet. Gyorsan becsukja a száját és Geradrashoz bújik. Mindkettejüknek szükségük van a másik támogatására.*
-Szörnyű, amit a szüleiddel tettek. Sajnálom, nem tudtam, hogy ilyenek is történtek... *Eleonor érzi, hogy ez nagyon naivan hangzik, de nem tud mást mondani*
-De el kell hinned, hogy nem minden ember rossz. Sőt a legtöbben az ilyen szörnyű mészárlásokról nem is tudnak.
*Eleonor nem védeni akarja a fajtáját, csak szeretné meggyőzni Geradrast, hogy nem a származás dönti el, ki milyen ember.*
-Sosem tudtad meg, hogy kik voltak azok? Visszatértél valaha a szülővárosodba? És édesanyád? Biztos, hogy őt is megölték?
*Tudja, hogy ezek nehéz kérdések, és Geradrasnak jobb dolga is lenne, mint ezekre válaszolni, de tudni szeretné.*
"Miattam maradt itt? Vajon meddig marad még? Valószínűleg már nem sokáig. Ha megkérem, magával vinne? Vele mehetnék?"
*A lopással kapcsolatos megjegyzését meg sem hallja. Nem érdekli, mivel keresi meg a kenyerét. Nem tehet róla, soha, senki nem tanította meg a becsületes életre. Ő csak azt tudta kiskorában, hogy élelemhez kell jutnia, ha életben akar maradni.*
-Már itt is keresnek téged? Nem akarom, hogy veszélybe kerülj miattam.
*Eleonor nem akarja elveszíteni Geradrast. De ha ez kell ahhoz, hogy életben maradhasson, akkor hagynia kell elmenni. Utána reménykedhet benne, hogy esetleg még visszajön és akkor újra találkozhatnak.*
"Csak ne találjon még egy férjjelöltet addig az apám. A következőhöz már hozzá fog kényszeríteni." *Geradrasra néz* "Bárcsak elvinne magával." *Pillantásával ezt sulykolja a férfiba. Legszívesebben már most összeszedné a dolgait és indulna a kalandba. Lehet, hogy veszélyes lenne, vagy őrült, de benne lenne. Csak Geradrasszal lehessen, és ne tétlenül kelljen ülnie. Geradrasra néz, várja a válaszát*