//Az út végén hazatalálsz//
*Valahogy Nori számára a „mindent tudni akarok” kártya kezd elégtelen magyarázattá válni. Mai túl sokszor használta már fel, és kezdi túl jól ismerni ahhoz, hogy mindig elhiggye, hogy valaminek csupán ez az oka. Mindenesetre nem ad hangot kételkedésének, ráhagyja a lányra, hogy mit milyen okból csinál. Most már szabad, azt tesz, amit csak akar, és a következményeiből majd tanul pont úgy, ahogy ő maga is tanult abból, hogy a vérmágiával nem szabad csak úgy játszadozni.
A kikötőben battyogva Nori azon gondolkozik, hogy bármennyire is hasonlítanak most egymásra a smink miatt, kicsit mintha mégis elvesztette volna Mai-t. Sosem érezte még ennyire furcsának őt, egész biztos benne, hogy valami nincs rendben. Éppen ezért kérdez rá ismét a dologra, mert neki is rossz érzése lesz ettől az egésztől, és nem akarja annyiban hagyni.*
- Szörnyűséget álmodtál? Minden éjjel? Miért nem mondtad el? Engem féltettél? Miért, én szerepeltem azokban az álmokban? Ne csak félmondatokban beszélj, tudni akarom az egészet!
*Választ ugyan kapott, de újabb kérdések fogalmazódnak benne. Nem tudja összerakni a kirakóst, mert hiányoznak még belőle darabok, amiket Mai vagy eltitkol vagy ő sem tud.*
- Igen, tudom, de mindegyik hely csak annyira veszélyes, amilyen veszélyesnek látod. A Sellőházban biztonságban voltunk. *Válaszol, de most nem néz Mai-ra, csak a szabad kezének tenyerét bámulja, látszik, hogy nagyon gondolkodik valamin, amit sokáig nem akar kimondani, de erőt vesz magán, felnéz a másikra és folytatja.*
- Járjunk utána ezeknek a rémálmoknak! Én tudok neked segíteni abban, hogy a felszínre kerüljenek. Neked nem lesz kellemes, sőt, szörnyű lesz, de ha látom, hogy mi történik veled olyankor, akkor talán megérthetjük őket. Te átéled, én megjegyzem, hogy mi történt, aztán elmondom neked és megfejtheted őket. Viszont ehhez egy biztonságos helyen kell lennünk kettesben.
*Egyértelmű, hogy már megint valami sötét hókuszpókuszon töri az agyát a feketeség, és ha Mai eddigi hozzáállását követjük, akkor ezt nem fogja engedni, de talán a tudás reményében… Nori egyre ügyesebben próbálja kihasználni Mai tudásvágyát a saját céljainak elérésében. Most még reagálni sem hagyja őt az elmondottakra, hanem témát vált.*
- És most el kéne csípnünk egy szekeret, ami a városba tart, ha nem akarunk napokig gyalogolni az erdőben. *Nézi is, ahogy egy már épp eltávolodik tőlük, arról lecsúsztak.*