Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-21 21:59:32
Üzenet elküldve: 2012-11-21 21:59:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Noel//
*Mély álomtalan álomban ringatózik egy kereskedő hajó egyik kabinjában, ugyanis elszenderült a hosszú út közben. Elmosolyodik magában és arcán enyhe pír jelenik meg. Simogatás és kellemes illat ébreszti fel a nőt. Hosszú szempillái álomittasan megrebbennek, majd smaragdzöld szemét egy mosoly kíséretében párjára függeszti, aki nyomban köddé is válik. Csak az üres és hideg szoba marad hátra utána. Nyöszörögve kel fel, hisz még szívesen maradt volna az ágyban azzal a férfivel, akibe az első látásra beleszeretett, majd elmosolyodik. Ő sosem kedvelte azokat a férfiakat, akik egész nap csak az ágyban heverésznek. Felállva, egy könnyű zöld ruhát ölt magára, ami ugyanakkor tökéletesen kiemeli karcsú vonalait. Vállára egy sötétebb zöld kendőt tesz a hűvös éjszaka ellen.
Kisétál Noel után a fedélzetre, hogy együtt megcsodálják az éjszakai kikötőt. A szemük elé tárul a kikötő gyönyörű szép pislákoló lámpásai. Különösebbnél különösebb hajók állnak megrakodásra várva. Munkások rakodnak különbféle szállítmányokat a közeli hajókra.
A gyönyörű vizet látva a szabadság lángja érinti meg a nő lelkét, ahogy férje bizakodva tekint az előttük álló városra. A hajó lassan beér a kikötőbe és a matrózok szállítják az érkezők csomagjait a partra.*-Fogjunk magunknak egy hintót és nézzünk körül és keressünk magunknak szállást. *mondja Noelnek, miközben elegánsan lesétál a hajóról, kezét férje karjába fűzve*
*Mély álomtalan álomban ringatózik egy kereskedő hajó egyik kabinjában, ugyanis elszenderült a hosszú út közben. Elmosolyodik magában és arcán enyhe pír jelenik meg. Simogatás és kellemes illat ébreszti fel a nőt. Hosszú szempillái álomittasan megrebbennek, majd smaragdzöld szemét egy mosoly kíséretében párjára függeszti, aki nyomban köddé is válik. Csak az üres és hideg szoba marad hátra utána. Nyöszörögve kel fel, hisz még szívesen maradt volna az ágyban azzal a férfivel, akibe az első látásra beleszeretett, majd elmosolyodik. Ő sosem kedvelte azokat a férfiakat, akik egész nap csak az ágyban heverésznek. Felállva, egy könnyű zöld ruhát ölt magára, ami ugyanakkor tökéletesen kiemeli karcsú vonalait. Vállára egy sötétebb zöld kendőt tesz a hűvös éjszaka ellen.
Kisétál Noel után a fedélzetre, hogy együtt megcsodálják az éjszakai kikötőt. A szemük elé tárul a kikötő gyönyörű szép pislákoló lámpásai. Különösebbnél különösebb hajók állnak megrakodásra várva. Munkások rakodnak különbféle szállítmányokat a közeli hajókra.
A gyönyörű vizet látva a szabadság lángja érinti meg a nő lelkét, ahogy férje bizakodva tekint az előttük álló városra. A hajó lassan beér a kikötőbe és a matrózok szállítják az érkezők csomagjait a partra.*-Fogjunk magunknak egy hintót és nézzünk körül és keressünk magunknak szállást. *mondja Noelnek, miközben elegánsan lesétál a hajóról, kezét férje karjába fűzve*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-20 19:48:47
Üzenet elküldve: 2012-11-20 19:48:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Elég ideje volt megismerkedni a fedélzet kandúrjával, aminek örömére még névvel is megtisztelte, ezután azonban a szűnni nem akaró éjszaka és a hajó oldalának csapódó megzabolázott hullámok monoton zaja megtették a magukét és a kényelmetlen testhelyzet ellenére valóban elszenderedett. Igaz, időről-időre felriadt, amint álmában lebukó feje a mellkasát érte, vagy mikor teste fellázadt a zsibbasztó gubbasztás ellen, de akkor sem hagyta magát. Még félálomban is eltökélten kitartott a dacos elhatározás mellett.
A dac pedig ez esetben sikert szült, még ha a félálomba ébredező lány ezt éppen nem is képes kiélvezni. Némi szipogással és szemdörzsöléssel próbálja megbízható munkára fogni érzékeit, miután pislogva szemrevételezi a hazatérő Envyrt és a kabint. Szerencsére annyira még nem éber, hogy ellenőrizze a gyertyán az idő múlását.*
- Mondtam, hogy fent maradok.
*Dörgöli a másik orra alá ásítva, habár az álomittas mormolásból nem sok érzelmet lehet kiolvasni. Az ágymelegítésre is csak az éppen ébredezőktől kitelő enyhe nevetéssel reagál, de láthatóan túlságosan leköti, hogy kényelmesen bevackolja magát a hajófal és a párnák közé. Illetve vackolná magát, ha egy bosszús mordulással rá nem jönne, hogy előbb még neki is meg kellene szabadulni legalább blúzától és nadrágjától, hiszen mégsem alhat ruhában. Törökülésben elpiszmog egy ideig, mire legyőzi a gombokat, majd tessék-lássék összehajtva az ágy végébe tornázza őket. Viszont ezalatt legalább a hangja megjön.*
- Még szép, hogy megvártalak. Gondolod, hogy képes lettem volna nyugodtan aludni, mialatt te ki tudja milyen népekkel jársz éjnek évadján? Láttam ám, hogy kardot is vittél magaddal, nem lehetett az valami biztonságos hely - *közli az igazság magasából az időközben bizonyára lefekvéshez elkészült férfit, míg végre valóban kényelmesen elfészkelődve nézegetheti kedvesét, de immár mosolyogva teszi mindezt.* - Na gyere, te csavargó. Remélem nem rosszalkodtál az éjjel, hanem csupa jó üzletet kötöttél, amiből szépen csurran majd kettőnknek az arany.
*Suttogja Envyr fülébe, ha ő is megérkezik az ágyba, majd ha a másik nem fordít hátat neki, végigsimít a durva szálú hajon és odahajolva üdvözlő csókot ad a félelfnek. Ezután a férfihoz bújik, ha nem húzódik el az érintése elől, így simogatja lustán a felsőtestét átszelő hosszú heget, amit annyira megszokott az együtt töltött idő során.*
- Úgy elsiettél, legközelebb vigyél magaddal, jó? Vagy én is elmegyek csavarogni. Vagy szólj előre, hogy előtte kialhassam magam.
*Adja egyre lejjebb, ahogy lehunyt szemmel a másik közelségét élvezi. Csupán egy pillanatra tűnnek elő a barna szemek a félig lehunyt szemhéjak előtt, amíg kajánul vigyorog csak azért is szemtelenkedik kedvesével, mielőtt elcsendesedne és végre leállna a mozgással.*
- Vagy majd valamelyik matrózzal vigasztalódom.
*Szúrja oda csak a rend kedvéért, mivel egyértelmű, hogy ez meg se fordulna a fejében.*
A dac pedig ez esetben sikert szült, még ha a félálomba ébredező lány ezt éppen nem is képes kiélvezni. Némi szipogással és szemdörzsöléssel próbálja megbízható munkára fogni érzékeit, miután pislogva szemrevételezi a hazatérő Envyrt és a kabint. Szerencsére annyira még nem éber, hogy ellenőrizze a gyertyán az idő múlását.*
- Mondtam, hogy fent maradok.
*Dörgöli a másik orra alá ásítva, habár az álomittas mormolásból nem sok érzelmet lehet kiolvasni. Az ágymelegítésre is csak az éppen ébredezőktől kitelő enyhe nevetéssel reagál, de láthatóan túlságosan leköti, hogy kényelmesen bevackolja magát a hajófal és a párnák közé. Illetve vackolná magát, ha egy bosszús mordulással rá nem jönne, hogy előbb még neki is meg kellene szabadulni legalább blúzától és nadrágjától, hiszen mégsem alhat ruhában. Törökülésben elpiszmog egy ideig, mire legyőzi a gombokat, majd tessék-lássék összehajtva az ágy végébe tornázza őket. Viszont ezalatt legalább a hangja megjön.*
- Még szép, hogy megvártalak. Gondolod, hogy képes lettem volna nyugodtan aludni, mialatt te ki tudja milyen népekkel jársz éjnek évadján? Láttam ám, hogy kardot is vittél magaddal, nem lehetett az valami biztonságos hely - *közli az igazság magasából az időközben bizonyára lefekvéshez elkészült férfit, míg végre valóban kényelmesen elfészkelődve nézegetheti kedvesét, de immár mosolyogva teszi mindezt.* - Na gyere, te csavargó. Remélem nem rosszalkodtál az éjjel, hanem csupa jó üzletet kötöttél, amiből szépen csurran majd kettőnknek az arany.
*Suttogja Envyr fülébe, ha ő is megérkezik az ágyba, majd ha a másik nem fordít hátat neki, végigsimít a durva szálú hajon és odahajolva üdvözlő csókot ad a félelfnek. Ezután a férfihoz bújik, ha nem húzódik el az érintése elől, így simogatja lustán a felsőtestét átszelő hosszú heget, amit annyira megszokott az együtt töltött idő során.*
- Úgy elsiettél, legközelebb vigyél magaddal, jó? Vagy én is elmegyek csavarogni. Vagy szólj előre, hogy előtte kialhassam magam.
*Adja egyre lejjebb, ahogy lehunyt szemmel a másik közelségét élvezi. Csupán egy pillanatra tűnnek elő a barna szemek a félig lehunyt szemhéjak előtt, amíg kajánul vigyorog csak azért is szemtelenkedik kedvesével, mielőtt elcsendesedne és végre leállna a mozgással.*
- Vagy majd valamelyik matrózzal vigasztalódom.
*Szúrja oda csak a rend kedvéért, mivel egyértelmű, hogy ez meg se fordulna a fejében.*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-20 18:16:07
Üzenet elküldve: 2012-11-20 18:16:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A véget nem érő kérdezősködésre először egyáltalán nem reagál, hanem inkább csak azzal foglalatoskodik, hogy mielőbb felkészítse magát az indulásra. Előkeresi az egyik sötétebb árnyalatú köpenyét, ami megvédi az éjszaka hidegétől, s magához veszi a kardját is, amit azért ilyenkor nem árt magánál tartania. Bár eddig szerencsére nem volt semmi komolyabb afférja, azért jól tudja, hogy a sötétség leszállta után sokkal veszélyesebb a környék.
Csak akkor fordul vissza a lány felé bosszúsan, amikor az már a nyomába akar szegődni. Még csak az kéne..*
- Nem. Itt maradsz.
*Szögezi le minden különösebb indoklás nélkül, de a szigorú hangsúly és tekintet egyértelműen mutatják, hogy itt most nincs helye vitának. Aztán ismét elfordul, az övére erősíti az erszényét is, és már épp indulna, amikor elcsípi Alina utolsó megjegyzését.*
- Fölösleges virrasztanod, majd reggel találkozunk.
*Biccent felé kimérten, majd mielőtt a lány még előállhatna néhány újabb érvvel, vagy kifogással, már ki is lép a kabinból. Onnan pedig egyenesen a part felé veszi az irányt, hogy megpróbáljon felkeresni néhány kereskedőt, akik remélhetően már szintén túl vannak néhány körön az asztalnál.. ilyenkor pedig nem meglepő módon különösen kompromisszum készek.
De igazság szerint nem is a munka volt a fő ok, hanem inkább csak egy ürügyre volt szüksége, hogy legalább egy kis időre kiverje a fejéből a szálláson várakozó lány képét. Még véletlenül sem akarja idő előtt elveszíteni a fejét, hogy megint abba a hiába essen, mint tegnap éjjel is majdnem. Főleg, hogy most már valószínűleg Alina sem tiltakozna ellene. Szerencsére az esti hűvös szél gyorsan lehűti a gondolatait, amik aztán szépen lassan inkább az előtte álló feladatra kezdenek fókuszálni..
Már nem sok idő hiányzik ahhoz, hogy megjelenjenek a horizonton a hajnal első fényei, mire fáradt léptekkel visszatér a hajóra. Első útja a fedélzeten lévő vizeshordóhoz vezet, ahol megszabadulva a füstszagú köpenyétől és ingétől, gyorsan megmosakodik a hűvös vízben. Csak ezután a felfrissülés után veszi a lépteit csendesen a szállás irányába, ahova óvatosan benyitva rögtön látja, hogy kár itt a besurranót imitálni. A már csak haloványan pislákoló gyertya fényében is tisztán látja, miként kezd ébredezni a másik, aki úgy tűnik tényleg betartotta az ígéretét, és csak a kemény falat támasztva várakozott ezidáig. Egy gúnyos grimasz ölt alakot a képén.*
- Látom csak nem bízol bennem annyira, hogy épségben vissza tudok találni.. -*lép beljebb, felhagyva abbéli próbálkozásával, hogy észrevétlenül érkezzen*- Pedig reméltem, hogy ha már hátrahagylak, legalább az ágyat előmelegíted.
*A már megszokott precizitással elpakolja a köpenyét és a lábbeliét, majd egy halk sóhajjal alváshoz öltözik.*
- Na mindegy, most már gyerünk lefeküdni.
Csak akkor fordul vissza a lány felé bosszúsan, amikor az már a nyomába akar szegődni. Még csak az kéne..*
- Nem. Itt maradsz.
*Szögezi le minden különösebb indoklás nélkül, de a szigorú hangsúly és tekintet egyértelműen mutatják, hogy itt most nincs helye vitának. Aztán ismét elfordul, az övére erősíti az erszényét is, és már épp indulna, amikor elcsípi Alina utolsó megjegyzését.*
- Fölösleges virrasztanod, majd reggel találkozunk.
*Biccent felé kimérten, majd mielőtt a lány még előállhatna néhány újabb érvvel, vagy kifogással, már ki is lép a kabinból. Onnan pedig egyenesen a part felé veszi az irányt, hogy megpróbáljon felkeresni néhány kereskedőt, akik remélhetően már szintén túl vannak néhány körön az asztalnál.. ilyenkor pedig nem meglepő módon különösen kompromisszum készek.
De igazság szerint nem is a munka volt a fő ok, hanem inkább csak egy ürügyre volt szüksége, hogy legalább egy kis időre kiverje a fejéből a szálláson várakozó lány képét. Még véletlenül sem akarja idő előtt elveszíteni a fejét, hogy megint abba a hiába essen, mint tegnap éjjel is majdnem. Főleg, hogy most már valószínűleg Alina sem tiltakozna ellene. Szerencsére az esti hűvös szél gyorsan lehűti a gondolatait, amik aztán szépen lassan inkább az előtte álló feladatra kezdenek fókuszálni..
Már nem sok idő hiányzik ahhoz, hogy megjelenjenek a horizonton a hajnal első fényei, mire fáradt léptekkel visszatér a hajóra. Első útja a fedélzeten lévő vizeshordóhoz vezet, ahol megszabadulva a füstszagú köpenyétől és ingétől, gyorsan megmosakodik a hűvös vízben. Csak ezután a felfrissülés után veszi a lépteit csendesen a szállás irányába, ahova óvatosan benyitva rögtön látja, hogy kár itt a besurranót imitálni. A már csak haloványan pislákoló gyertya fényében is tisztán látja, miként kezd ébredezni a másik, aki úgy tűnik tényleg betartotta az ígéretét, és csak a kemény falat támasztva várakozott ezidáig. Egy gúnyos grimasz ölt alakot a képén.*
- Látom csak nem bízol bennem annyira, hogy épségben vissza tudok találni.. -*lép beljebb, felhagyva abbéli próbálkozásával, hogy észrevétlenül érkezzen*- Pedig reméltem, hogy ha már hátrahagylak, legalább az ágyat előmelegíted.
*A már megszokott precizitással elpakolja a köpenyét és a lábbeliét, majd egy halk sóhajjal alváshoz öltözik.*
- Na mindegy, most már gyerünk lefeküdni.
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-19 22:25:55
Üzenet elküldve: 2012-11-19 22:25:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Niraya//
*Besötétedet. Az éjszaka homálya már a tengerkék vízre is felfestette az égbolt ismert és ismeretlen csillagait. A tenger kiváltképp nyugodt és a távoli, majdhogynem tükörsima vízét csak egy éppen a kikötő felé igyekvő kereskedőhajó mozgása fodrozza fel. Ámbár ez a meghitt nyugalom egyedül erre a természetes tükörre mondható el, ami már az idők kezdete óta híven szolgál arra, hogy a nyakukat már igencsak nehéznek találó álmos matrózokat álomba szenderítse, így megtörve éberségüket.
Hiszen az élet éjszaka se állhat le, még ha ilyen gyönyörűen tiszta, széltől és felhőktől mentes. A dokk is csak úgy nyüzsög a munkába vagy éppenséggel a munkából igyekvő lényektől és azok lámpásaitól. A környék ivói és olcsóbb szállói zsúfoltig tele a sok vendégtől és azoktól a bajkeverőktől, akik pénzüket és életüket Fortuna kegyeibe nyújtják, hogy egy szerencsés kockadobással vagy egy jó lapjárással megkeressék a holnapi betevőjüket. Ez a látvány ugyan nem, de a zörejek, hangok a kikötő egyik szeglete felé igyekvő ismeretlen hajóra is eljutnak, ahol egyre erősebben hallani a mulató matrózok nevetéseit, víg dalait. Igaz ebben az éjjeli órában dalok mondanivalóját csak azok a kósza lelkek ismerhetik fel, akik néhány percet szentelnek arra, hogy az artikulálatlan, de mégis jól csengő dallamból kiemeljék a szöveget.*
- Kedvesem ébren vagy? *Szólítja meg Noel az ágyában fekvő tüneményes hölgyet.*
- Ha jól sejtem a tervezettnél sokkal hamarabb megérkeztünk. Mit szólnál egy éjszakai sétához, az mindig úgy felpezsdíti a vérem. *Finoman a fülébe súgja, majd választ se méltatva felpattan fekhelyéről és megindul egyenesen a kabin kijárata felé, hogy szemügyre vegye azt a várost, amit mestere oly gyakran emlegetett, a 'lehetőségek hazájának'. A fedélzetre érve hamar odasiet a hajó partközeli oldalához, ahol csodálatos látvány fogadja.*
-Niarya látod ezt? Talán ez lesz az a hely, ahol újrakezdhetjük.
A hozzászólás írója (Noel Baezris Stishycer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.19 22:26:55
*Besötétedet. Az éjszaka homálya már a tengerkék vízre is felfestette az égbolt ismert és ismeretlen csillagait. A tenger kiváltképp nyugodt és a távoli, majdhogynem tükörsima vízét csak egy éppen a kikötő felé igyekvő kereskedőhajó mozgása fodrozza fel. Ámbár ez a meghitt nyugalom egyedül erre a természetes tükörre mondható el, ami már az idők kezdete óta híven szolgál arra, hogy a nyakukat már igencsak nehéznek találó álmos matrózokat álomba szenderítse, így megtörve éberségüket.
Hiszen az élet éjszaka se állhat le, még ha ilyen gyönyörűen tiszta, széltől és felhőktől mentes. A dokk is csak úgy nyüzsög a munkába vagy éppenséggel a munkából igyekvő lényektől és azok lámpásaitól. A környék ivói és olcsóbb szállói zsúfoltig tele a sok vendégtől és azoktól a bajkeverőktől, akik pénzüket és életüket Fortuna kegyeibe nyújtják, hogy egy szerencsés kockadobással vagy egy jó lapjárással megkeressék a holnapi betevőjüket. Ez a látvány ugyan nem, de a zörejek, hangok a kikötő egyik szeglete felé igyekvő ismeretlen hajóra is eljutnak, ahol egyre erősebben hallani a mulató matrózok nevetéseit, víg dalait. Igaz ebben az éjjeli órában dalok mondanivalóját csak azok a kósza lelkek ismerhetik fel, akik néhány percet szentelnek arra, hogy az artikulálatlan, de mégis jól csengő dallamból kiemeljék a szöveget.*
- Kedvesem ébren vagy? *Szólítja meg Noel az ágyában fekvő tüneményes hölgyet.*
- Ha jól sejtem a tervezettnél sokkal hamarabb megérkeztünk. Mit szólnál egy éjszakai sétához, az mindig úgy felpezsdíti a vérem. *Finoman a fülébe súgja, majd választ se méltatva felpattan fekhelyéről és megindul egyenesen a kabin kijárata felé, hogy szemügyre vegye azt a várost, amit mestere oly gyakran emlegetett, a 'lehetőségek hazájának'. A fedélzetre érve hamar odasiet a hajó partközeli oldalához, ahol csodálatos látvány fogadja.*
-Niarya látod ezt? Talán ez lesz az a hely, ahol újrakezdhetjük.
A hozzászólás írója (Noel Baezris Stishycer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.19 22:26:55
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-15 17:41:16
Üzenet elküldve: 2012-11-15 17:41:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Eleinte csodálkozással, majd őszinte csodálattal hallgatja Envyr okfejtését a rajztudás felhasználásáról. Hiába, nem véletlenül fér el annyi tudomány abban a komor fejben, állapítja meg Alina magában büszkén, ahogy a kedvesét hallgatja. Azt sem titkolja, hogy mennyire megtetszett neki az ötlet.*
- Nahát, hogy neked mik eszedbe nem jutnak! Majd utánakérdezek - *lelkesedik fel egy csapásra, mivel a tőrvetéshez hasonlóan a rajzolást is szórakoztatónak tartja.* - Hmm, habár a festést még nem próbáltam, eddig mindent csak rajzoltam… - *merül el a gondolataiban.* - De most jut eszembe, hogy egyszer már készítettem egy ügyes térképet egy városrészről.
*Igaz, hogy a klánvezért inkább csak a tartalma érdekelte, nem a formája, de a lány akkor kifejezetten büszke volt a művére.
Envyr bosszús kioktatására inkább nem szól semmit, de az engesztelés közben azért árgus szemmel figyeli az üveg sorsát és hogy a férfi nem forgat-e valami cselt a fejében, amivel további bor utánpótláshoz juthat. Szerencsére erről nincs szó, még arra is csak vigyorral válaszol, mikor a félelf gyerekesnek kiáltja ki, ám gyorsan megváltozik a hangulata, mikor finoman kiadják az útját. Elégedetlen morgással huppan az ágyra, és nem is ő lenne, ha szó nélkül útjára engedné a másikat.*
- Most itt hagysz?
*Kérdezi csalódottan, míg Envyr készülődéséből próbálja kiokoskodni hova is tarthat a drága. És persze a folytatás sem maradhat el.*
- De minek kell menned? És hol leszel pontosan? És mit csinálsz? Nem kell segíteni? - *Sőt, a hirtelen felcsillanó szemek sem sok jót ígérnek, mert világosan mutatják, hogy a lánynak csodás ötlete támadt.* - Tudod mit? Elmegyek veled, jó? Elkísérlek, és ha nem tarthatok végig veled, akkor a közelben megvárlak.
*Lelkes mosollyal közli a remek ötletet és indulásra készen fel is pattan, hogy előkeresse köpenyét.*
- Ne aggódj, nem vagyok fáradt - *hazudja folyékonyan, mint a vízfolyás, mert időközben egy kis féltékenység is felütötte a fejét a gondolataiban. Hiszen ki tudja, hogy hova és kikhez megy valójában a párja.* - Aludtam délután és te mondtad, hogy már egész jól vagyok, semmit ne kenjek a sérülésemre.
*Idézi találékonyan a félelf korábbi szavait, míg a zsákban kotorászik. Nem is olyan rossz ötlet egy kis friss levegőt szívni, legalább kiszellőzteti a bor okozta enyhe kótyagosságot a fejéből.*
- És úgyse fekszem le, amíg épségben vissza nem érsz.
*Adja meg a végső érvet és várakozón néz a másikra: indulnak-e. Igen elszánt, de a megfelelő érvekkel talán elérhető, hogy némi duzzogás után a hajón maradjon. Ha így történik, akkor már előre eldönti, csak azért sem fekszik le, inkább előkeresi a legénység egérfelelősét, hátha sikerül összebarátkozniuk. És abban is biztos, hogy ha hátrahagyják, akkor dacból sem helyezkedik el kényelmesen az ágyon, hanem csak arccal az ajtónak, hátát a hajó oldalának támasztva szenderedik el, mert így van meg a legnagyobb esélye annak, hogy felébredjen, mikor a félelf hazaér.*
- Nahát, hogy neked mik eszedbe nem jutnak! Majd utánakérdezek - *lelkesedik fel egy csapásra, mivel a tőrvetéshez hasonlóan a rajzolást is szórakoztatónak tartja.* - Hmm, habár a festést még nem próbáltam, eddig mindent csak rajzoltam… - *merül el a gondolataiban.* - De most jut eszembe, hogy egyszer már készítettem egy ügyes térképet egy városrészről.
*Igaz, hogy a klánvezért inkább csak a tartalma érdekelte, nem a formája, de a lány akkor kifejezetten büszke volt a művére.
Envyr bosszús kioktatására inkább nem szól semmit, de az engesztelés közben azért árgus szemmel figyeli az üveg sorsát és hogy a férfi nem forgat-e valami cselt a fejében, amivel további bor utánpótláshoz juthat. Szerencsére erről nincs szó, még arra is csak vigyorral válaszol, mikor a félelf gyerekesnek kiáltja ki, ám gyorsan megváltozik a hangulata, mikor finoman kiadják az útját. Elégedetlen morgással huppan az ágyra, és nem is ő lenne, ha szó nélkül útjára engedné a másikat.*
- Most itt hagysz?
*Kérdezi csalódottan, míg Envyr készülődéséből próbálja kiokoskodni hova is tarthat a drága. És persze a folytatás sem maradhat el.*
- De minek kell menned? És hol leszel pontosan? És mit csinálsz? Nem kell segíteni? - *Sőt, a hirtelen felcsillanó szemek sem sok jót ígérnek, mert világosan mutatják, hogy a lánynak csodás ötlete támadt.* - Tudod mit? Elmegyek veled, jó? Elkísérlek, és ha nem tarthatok végig veled, akkor a közelben megvárlak.
*Lelkes mosollyal közli a remek ötletet és indulásra készen fel is pattan, hogy előkeresse köpenyét.*
- Ne aggódj, nem vagyok fáradt - *hazudja folyékonyan, mint a vízfolyás, mert időközben egy kis féltékenység is felütötte a fejét a gondolataiban. Hiszen ki tudja, hogy hova és kikhez megy valójában a párja.* - Aludtam délután és te mondtad, hogy már egész jól vagyok, semmit ne kenjek a sérülésemre.
*Idézi találékonyan a félelf korábbi szavait, míg a zsákban kotorászik. Nem is olyan rossz ötlet egy kis friss levegőt szívni, legalább kiszellőzteti a bor okozta enyhe kótyagosságot a fejéből.*
- És úgyse fekszem le, amíg épségben vissza nem érsz.
*Adja meg a végső érvet és várakozón néz a másikra: indulnak-e. Igen elszánt, de a megfelelő érvekkel talán elérhető, hogy némi duzzogás után a hajón maradjon. Ha így történik, akkor már előre eldönti, csak azért sem fekszik le, inkább előkeresi a legénység egérfelelősét, hátha sikerül összebarátkozniuk. És abban is biztos, hogy ha hátrahagyják, akkor dacból sem helyezkedik el kényelmesen az ágyon, hanem csak arccal az ajtónak, hátát a hajó oldalának támasztva szenderedik el, mert így van meg a legnagyobb esélye annak, hogy felébredjen, mikor a félelf hazaér.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-15 13:44:32
Üzenet elküldve: 2012-11-15 13:44:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A borús válaszra csak egy lemondó sóhajjal reagál, s inkább csomót köt a nyelvére. Nincs sok kedve újra elrontani a hangulatot azzal, hogy kifejti a véleményt Alina roppant tartalmasan eltöltött hónapjainak az értékelésével. Kész csoda, hogy ezzel a hozzáállással egyáltalán idáig elvergődött.
Majd követi a lány tekintetét a lesemmizett tekercsek irányába, aminek után ha a lány egyetértést várt tőle, hát csalódnia kell. Fejcsóválva fordul vissza.*
- Ez csak kifogás. A rólam kreált remekműveidre aligha lesz valaki kíváncsi, de magát a tudást rengetegféleképpen hasznosíthatod.
*Ha pedig amaz erre a csipetnyi értetlenkedést is mutat, hát ráérősen kifejti mire gondolt ezalatt.*
- Pajzsokat, páncélokat, címereket, cégéreket, falakat, rengetegféle tárgyat díszítenek különbözőféle ábrákkal, motívumokkal, amikhez bizony nem árt, ha az embernek tehetsége van a rajzoláshoz. Vagy akár könyvekhez, térképekhez, kódexekhez is készíthetsz illusztrációkat. És azt már talán nem is kell említenem, hogy a nemesi családok is készek egész vagyonokat fizetni, ha valaki megörökíti a ragyás képüket.
*Neki sosem volt túl sok művészi érzéke, vagy tehetsége, de azt azért tudja, hogy mimindent lehetne vele kezdeni. Egy ekkora városban pedig bőven van ilyesmikre kereset.
Az alkímiától legalább sikerült eltántorítania, még ha nem is teljes mértékben. De hátha később el fog felejtkezni erről az illatszeres ötletéről is, így inkább egy unott szemforgatással hagyja megjegyzés nélkül a dolgot, és csak a másik felvetésen morog egy sort.*
- Ház.. hogyne. Egyenlőre örülj, hogy valahol ingyen meghúzhatjuk magunkat.
*Óriáslépésekre van még attól, hogy újra elérje azt az életszínvonalat, amiben egykor volt része. Az ízletes bor mindenesetre egy jó ürügy, hogy továbbterelje erről a tényről a gondolatait, bár Alinának hála még ez is megkeseredik a szájában.*
- Tudom jól, hogy mit ígértem. Ahogy azt is, hogy mennyit bírok.
*Szögezi le olyan hangsúllyal, ami elég egyértelművé teszi, hogy nem szeretne több ezzel kapcsolatos nyavalygást hallani. Miután felhajtotta az italt, ismét letelepedik kicsit az ágy szélére, és bár már nem tervezte újra a lány ölbevételét, az csak kieszközöli a helyzetet. A férfi egy darabig megadóan hagyja magát, de most már valahogy nincs elég humoros hangulatban a piszkálódásokhoz.*
- És még én viselkedek veled úgy, mint egy gyerekkel..
*Húzza el a szája szegletét, amikor Alina némi incselkedés után visszahúzódik. Ő sem folytatja már tovább a játszadozást.*
- Ha jól sejtem sikerült tisztázni a fontosabb témákat. Az este viszont még fiatal.. Visszamegyek a kikötőbe, hátha sikerül még egy két dolgot elintézni. Hajnalnál előbb aligha érek vissza, szóval ne várj meg az alvással.
*Mondja, de azért nem mozdul azonnal, mivel nem akarja pofátlan módon másodszor is letessékelni magáról a lányt. Megvárja inkább, míg az magától lép.*
- Vagy esetleg van még valami, amit még meg szeretnél beszélni?
*Kérdi azért közben, mint egy mellesleg, hátha felmerült még valami időközben. Bár mára talán már a másik is kifecserészte magát.*
Majd követi a lány tekintetét a lesemmizett tekercsek irányába, aminek után ha a lány egyetértést várt tőle, hát csalódnia kell. Fejcsóválva fordul vissza.*
- Ez csak kifogás. A rólam kreált remekműveidre aligha lesz valaki kíváncsi, de magát a tudást rengetegféleképpen hasznosíthatod.
*Ha pedig amaz erre a csipetnyi értetlenkedést is mutat, hát ráérősen kifejti mire gondolt ezalatt.*
- Pajzsokat, páncélokat, címereket, cégéreket, falakat, rengetegféle tárgyat díszítenek különbözőféle ábrákkal, motívumokkal, amikhez bizony nem árt, ha az embernek tehetsége van a rajzoláshoz. Vagy akár könyvekhez, térképekhez, kódexekhez is készíthetsz illusztrációkat. És azt már talán nem is kell említenem, hogy a nemesi családok is készek egész vagyonokat fizetni, ha valaki megörökíti a ragyás képüket.
*Neki sosem volt túl sok művészi érzéke, vagy tehetsége, de azt azért tudja, hogy mimindent lehetne vele kezdeni. Egy ekkora városban pedig bőven van ilyesmikre kereset.
Az alkímiától legalább sikerült eltántorítania, még ha nem is teljes mértékben. De hátha később el fog felejtkezni erről az illatszeres ötletéről is, így inkább egy unott szemforgatással hagyja megjegyzés nélkül a dolgot, és csak a másik felvetésen morog egy sort.*
- Ház.. hogyne. Egyenlőre örülj, hogy valahol ingyen meghúzhatjuk magunkat.
*Óriáslépésekre van még attól, hogy újra elérje azt az életszínvonalat, amiben egykor volt része. Az ízletes bor mindenesetre egy jó ürügy, hogy továbbterelje erről a tényről a gondolatait, bár Alinának hála még ez is megkeseredik a szájában.*
- Tudom jól, hogy mit ígértem. Ahogy azt is, hogy mennyit bírok.
*Szögezi le olyan hangsúllyal, ami elég egyértelművé teszi, hogy nem szeretne több ezzel kapcsolatos nyavalygást hallani. Miután felhajtotta az italt, ismét letelepedik kicsit az ágy szélére, és bár már nem tervezte újra a lány ölbevételét, az csak kieszközöli a helyzetet. A férfi egy darabig megadóan hagyja magát, de most már valahogy nincs elég humoros hangulatban a piszkálódásokhoz.*
- És még én viselkedek veled úgy, mint egy gyerekkel..
*Húzza el a szája szegletét, amikor Alina némi incselkedés után visszahúzódik. Ő sem folytatja már tovább a játszadozást.*
- Ha jól sejtem sikerült tisztázni a fontosabb témákat. Az este viszont még fiatal.. Visszamegyek a kikötőbe, hátha sikerül még egy két dolgot elintézni. Hajnalnál előbb aligha érek vissza, szóval ne várj meg az alvással.
*Mondja, de azért nem mozdul azonnal, mivel nem akarja pofátlan módon másodszor is letessékelni magáról a lányt. Megvárja inkább, míg az magától lép.*
- Vagy esetleg van még valami, amit még meg szeretnél beszélni?
*Kérdi azért közben, mint egy mellesleg, hátha felmerült még valami időközben. Bár mára talán már a másik is kifecserészte magát.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-14 17:02:21
Üzenet elküldve: 2012-11-14 17:02:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
- Semmit sem csináltam eddig, vártam, hogy majdcsak elvisz valami démon vagy rossz szellem és nyugtom lesz.
*Duzzogja el a kötözködő kérdésre az igazat. De azt már csak azért sem közli, hogy mindez a férfi miatt volt, még a végén képes és ebbe is beleköt, ahelyett hogy értékelné. A félelf felsorolásának elején pedig értetlenkedve figyel.*
- Ki olyan bolond, hogy ilyen semmiért aranyat adjon ki a kezéből? - *Bök a tekercsek felé. A szakácsasszonyságnak már a hallatára is hatalmas kondérok és pucolandó, mosandó és mindenféle fáradságos dolgot elváró alapanyagok halmai jelennek meg lelki szemei előtt. Nahát, még csak az hiányzik, hogy még csúzos is legyen meg göthös a sok gőztől meg párától. Akkor inkább egész nap a birkabogyókat számolgatja. De azért van valami abban, amit a kedvese mond…* - Utánanézek mi akad azok közül, amiket felsoroltál. De holnap egyelőre csak megpróbálok kimosni egy váltás ruhát, hátha ott is hallok valamiről.
*Ennek a döntésének akkor örül csak igazán, mikor kiderül, hogy ez az alkímia se jobb a herbalizmusnál. Nem is várat magára a fintorgás.*
- Fúj, azt hittem, ez valami emberibb mesterség, nem kellenek hozzá ilyen ocsmány dolgok. Na jó, azért ha kell valami, segítek beszerezni, de én aztán nem nyúlkálok semmi gusztustalanságban meg nem fogdosok kígyókat meg büdös bogarakat. Sőt - *sandít a másikra* - jobb lesz, ha te is alaposan kezet mosol két kotyvasztás között. Jó is hogy mondtad, majd olyan ház kell, aminek van egy különálló kamrája, ahol kedvedre rotyogtathatod őket. - *De a tanításról már csak dacból sem mond le.* - Na de azért az illatos szerek készítésére megtaníthatnál. Amibe csak virágok, növények kellenek.
*Elmosolyodik és már látja is magát, amint hamvas szirmú virágszirmokkal tesz-vesz. Még hogy őrületbe kergetné Envyrt! Majd meglátja a félelf, hogy milyen ügyes tanítvány válik majd belőle. Az ábrándos mosoly azonban hamar eltűnik, hogy helyet adjon a duzzogásnak, mikor kiderül, hogy a férfi még képes a lovával pimaszkodni.*
- Mi az hogy…?
*Fog bele, hogy a másikra borítsa felháborodását, hiszen ő már tényleg mindent megtesz a gyógyulásért és ma még egyszer sem akart világgá menni, szóval valóban igyekszik. Csak a hátán végigsimító kéz és a közeledő száj térítik jobb belátásra. Már hunyja is le a szemét, mert úgy a legjobb kiélvezni a csókot, már nyílnának is az ajkai, erre nem történik semmi. Először csak résnyire nyitott szemmel titokban hunyorog kifelé a világba, hiszen még Envyr leheletét is érzi az arcán, de a suttogás szavaira önkéntelenül is kipattannak a szemei. Már épp formálódna benne a válasz és közeledne a férfi nyakához, mikor még le is cserélik egy borospalackra.*
- Naaa.
*Méltatlankodik, mialatt a kényelmes ülőalkalmatosság kicsúszik alóla. Még jó, hogy legalább az ágy nem mászik el a feneke alól, így legalább kedvére kiduzzoghatja magát, amíg Envyr kitölti az italokat. Ha véletlenül az üveg is jönne, akkor azt gyorsan az ágy mellé rejti, a folyékony vetélytársat pedig bosszúsan megissza, nehogy a férfi feláldozza magát.*
- Envyr, mára ennyi volt az italból. Ne feledd, mit ígértél - *tisztázza szigorúan a helyzetet.* - Amúgy is, úgy látom, nem bírod sokkal jobban az italozást, mint én.
*Mielőtt azonban a félelf túl morcossá válna, Alina úgy dönt, hogy inkább megbékíti. Először is megpróbál addig ügyeskedni, míg csak azért is újból az előbbi helyén, Envyr ölében trónolhat. Ha ez sikerül, akkor egyből derűsebben csillognak a barna szemek, ahogy gazdájuk elégedetten a férfira mosolyog.*
- Hát ez nem volt szép. Csak úgy faképnél hagysz egy vacak bor miatt - *válik a szokásosnál is közlékenyebbé az italnak köszönhetően, mialatt megszabadul poharától.* - Még a végén azt is kitalálod, hogy az szórakoztatóbb nálam. Habár ahogy vigyorogtál, szerintem neked lassan már társaság se kell, hogy jól érezd magad.
*Közli kereken a véleményét, de hogy elejét vegye a túlzott morcosságnak, kezét engesztelőn végigfuttatja a másik arcán, le a nyakán egész a mellkasáig. Majd a bortól kipirulva, kissé szétnyílt ajkakkal közelít a férfi szájához, de csak azért hogy végül egy csattanós csókot adjon a hegyes fülre.*
- Kölcsönkenyér visszajár. - *Kuncogja elégedetten a félelf fülébe, miután sikeresen helyrebillentette lelki békéjét. De azért mégis kerül egy apró csók a másik nyakára, a lány keze is lecsúszik a derekára, de miközben elhúzódik, már vigyorogva csúfolódik.* - És ha nem viselkedsz jól, nem is kapsz többet. Esetleg, ha szépen kéred.
*Duzzogja el a kötözködő kérdésre az igazat. De azt már csak azért sem közli, hogy mindez a férfi miatt volt, még a végén képes és ebbe is beleköt, ahelyett hogy értékelné. A félelf felsorolásának elején pedig értetlenkedve figyel.*
- Ki olyan bolond, hogy ilyen semmiért aranyat adjon ki a kezéből? - *Bök a tekercsek felé. A szakácsasszonyságnak már a hallatára is hatalmas kondérok és pucolandó, mosandó és mindenféle fáradságos dolgot elváró alapanyagok halmai jelennek meg lelki szemei előtt. Nahát, még csak az hiányzik, hogy még csúzos is legyen meg göthös a sok gőztől meg párától. Akkor inkább egész nap a birkabogyókat számolgatja. De azért van valami abban, amit a kedvese mond…* - Utánanézek mi akad azok közül, amiket felsoroltál. De holnap egyelőre csak megpróbálok kimosni egy váltás ruhát, hátha ott is hallok valamiről.
*Ennek a döntésének akkor örül csak igazán, mikor kiderül, hogy ez az alkímia se jobb a herbalizmusnál. Nem is várat magára a fintorgás.*
- Fúj, azt hittem, ez valami emberibb mesterség, nem kellenek hozzá ilyen ocsmány dolgok. Na jó, azért ha kell valami, segítek beszerezni, de én aztán nem nyúlkálok semmi gusztustalanságban meg nem fogdosok kígyókat meg büdös bogarakat. Sőt - *sandít a másikra* - jobb lesz, ha te is alaposan kezet mosol két kotyvasztás között. Jó is hogy mondtad, majd olyan ház kell, aminek van egy különálló kamrája, ahol kedvedre rotyogtathatod őket. - *De a tanításról már csak dacból sem mond le.* - Na de azért az illatos szerek készítésére megtaníthatnál. Amibe csak virágok, növények kellenek.
*Elmosolyodik és már látja is magát, amint hamvas szirmú virágszirmokkal tesz-vesz. Még hogy őrületbe kergetné Envyrt! Majd meglátja a félelf, hogy milyen ügyes tanítvány válik majd belőle. Az ábrándos mosoly azonban hamar eltűnik, hogy helyet adjon a duzzogásnak, mikor kiderül, hogy a férfi még képes a lovával pimaszkodni.*
- Mi az hogy…?
*Fog bele, hogy a másikra borítsa felháborodását, hiszen ő már tényleg mindent megtesz a gyógyulásért és ma még egyszer sem akart világgá menni, szóval valóban igyekszik. Csak a hátán végigsimító kéz és a közeledő száj térítik jobb belátásra. Már hunyja is le a szemét, mert úgy a legjobb kiélvezni a csókot, már nyílnának is az ajkai, erre nem történik semmi. Először csak résnyire nyitott szemmel titokban hunyorog kifelé a világba, hiszen még Envyr leheletét is érzi az arcán, de a suttogás szavaira önkéntelenül is kipattannak a szemei. Már épp formálódna benne a válasz és közeledne a férfi nyakához, mikor még le is cserélik egy borospalackra.*
- Naaa.
*Méltatlankodik, mialatt a kényelmes ülőalkalmatosság kicsúszik alóla. Még jó, hogy legalább az ágy nem mászik el a feneke alól, így legalább kedvére kiduzzoghatja magát, amíg Envyr kitölti az italokat. Ha véletlenül az üveg is jönne, akkor azt gyorsan az ágy mellé rejti, a folyékony vetélytársat pedig bosszúsan megissza, nehogy a férfi feláldozza magát.*
- Envyr, mára ennyi volt az italból. Ne feledd, mit ígértél - *tisztázza szigorúan a helyzetet.* - Amúgy is, úgy látom, nem bírod sokkal jobban az italozást, mint én.
*Mielőtt azonban a félelf túl morcossá válna, Alina úgy dönt, hogy inkább megbékíti. Először is megpróbál addig ügyeskedni, míg csak azért is újból az előbbi helyén, Envyr ölében trónolhat. Ha ez sikerül, akkor egyből derűsebben csillognak a barna szemek, ahogy gazdájuk elégedetten a férfira mosolyog.*
- Hát ez nem volt szép. Csak úgy faképnél hagysz egy vacak bor miatt - *válik a szokásosnál is közlékenyebbé az italnak köszönhetően, mialatt megszabadul poharától.* - Még a végén azt is kitalálod, hogy az szórakoztatóbb nálam. Habár ahogy vigyorogtál, szerintem neked lassan már társaság se kell, hogy jól érezd magad.
*Közli kereken a véleményét, de hogy elejét vegye a túlzott morcosságnak, kezét engesztelőn végigfuttatja a másik arcán, le a nyakán egész a mellkasáig. Majd a bortól kipirulva, kissé szétnyílt ajkakkal közelít a férfi szájához, de csak azért hogy végül egy csattanós csókot adjon a hegyes fülre.*
- Kölcsönkenyér visszajár. - *Kuncogja elégedetten a félelf fülébe, miután sikeresen helyrebillentette lelki békéjét. De azért mégis kerül egy apró csók a másik nyakára, a lány keze is lecsúszik a derekára, de miközben elhúzódik, már vigyorogva csúfolódik.* - És ha nem viselkedsz jól, nem is kapsz többet. Esetleg, ha szépen kéred.
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-13 23:33:57
Üzenet elküldve: 2012-11-13 23:33:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kényelmesen hátradőlve, szemeit lehunyva hallgatja Alinát, aki úgy tűnik immáron teljesen feloldódott a nehéz kezdet után. Ő maga is igyekszik a háttérbe szorítani az összes zavaró gondolatot ami ezidáig befészkelte magát a fejébe, és inkább egyszerűen csak élvezni a jelent. Legalábbis egész addig, amíg nem talál belekötnivalót az elhangzottakba, ami mellett nem tud némán elmenni. És ami törvényszerűen már a lány második mondatánál bekövetkezik.*
- Nemrég? Mégis mi a fenét csináltál te ezidáig?
*Ugyan min gondolkozott ez a lány, vagy egy éven át, mióta elváltak az útjaik. Bár ahogy folytatódik a beszámoló egyre inkább beigazolódni látszik a tény, hogy Alinának valóban nem volt túl sok nagyszabású terve a jövőjét illetően.*
- Elvállalod ami akad.. -*kezdi, lustán ráemelve a tekintetét*- Átmenetileg ez is egy lehetőség, de hidd el sokkal könnyebb, ha konkréten kitalálod mihez akarsz kezdeni. Aztán, ha nem értesz hozzá, majd megtanulod. Elvégre nem vagy egy buta lány..
*Mosolyodik el pimaszul, miközben elkapja az ujjaival játszadozó karcsú kezet, hogy véget vessen a másik idegesítő melléktevékenységének. Majd egy pár röpke pillanat múltán már ismét komolyabb hangnemben folytatja.*
- Ne becsüld le magad. Sok mindenhez értesz már most is, jól rajzolsz, főzöl, értesz az állatokhoz, fegyverekhez, vadászathoz és még ki tudja mi mindenhez.. csak az a kérdés, ezek közül melyikkel akarsz foglalkozni. A válladra már ne kenj semmit, hamarosan úgyis rendbe jön.
*Amikor ismét szóba kerül az alkímia egy pillanatra eltöpreng, de aztán zavartalanul folytatja.*
- Még én is csak az alapjait próbálom kibogozni a fejemben, így aligha segíthetek most ebben. De.. már megbocsájts, de egyébként sem egy olyan valakinek ismertelek meg, aki hosszú távon élvezné az ilyesmit. Emlékszem hogy fintorogtál, amikor felmerült, hogy néhány szörnyből hozzál nekem alapanyagokat. Kétlem, hogy túl boldoggá tenne, ha ilyesmikkel kéne dolgoznod.. Bár azért, hogy lássam az arckifejezésed közben, lehet mégis megérné. -*és ahogy az elképzelés megszületik, úgy csillan meg a káröröm a szürke szemekben*- Na nem bánom, majd néha besegíthetsz.
*..vagy legalábbis lesz mivel fenyegetnie, ha úgy hozza a sors. Már tényleg kezd túl idilli lenni ez az egész, ahogy itt szövögeti a jövőbeli terveket, szóval inkább rövid úton le is zárja a témát.*
- De a tanításod akkor se vállalnám el. Túl hamar az őrületbe kergetnél.
*Teszi még hozzá, mindenféle bántó szándék nélkül, de tény, hogy valóban ez lenne a kimenetele egy ilyesféle akciónak. Szereti a lánnyal együtt járó elevenségét, csak azt nem, ha a munkájában van ez jelen. Ami meg a kincsvadászatot és a hullarablást illeti, egy képzeletbeli vállvonással túlteszi magát az ügyön.*
- Nincs nagy különbség, de sebaj. Még a birkaőrzés is jobb annál, mint hogy szörnyrágta ócskaságokat guberálj.
*Ennyit erről. A lovaglás szóbakerülését követően mosolyodik csak el újra, ahogy az ártatlan válasz hallgatja. Úgy tűnik azonban, hogy a lány nagyon is megfeledkezett valamiről a drágalátos kis Árvájával kapcsolatban.*
- Hmm.. mint mondtam, majd csak akkor kapod vissza, ha megérdemelted. Egyenlőre még nem teljesen győztél meg róla.
*Közli kiszélesedő vigyorral a képén, majd elengedve a másik kezét, jobbja határozottan felfut annak hátán, egész addig míg finoman bele nem túr a barna tincsek közé. Közelebb hajol hozzá, mintha csak egy csókot szeretne lopni, ám alig egy centire a lány ajkaitól megáll.*
- De.. Bízom benne, hogy hamarosan sikerrel jársz.
*Suttogja, mintha mi sem lenne természetesebb. Ezek után pedig már csakazért sem hajlandó csókkal befejezni a megkezdett mozzanatot, hanem inkább a másik feje mellett elnézve keresi meg a borospalackot. Ha pedig az megvan, egy felettébb álszent pillantással néz vissza ismét a másikra.*
- Hozok inni.
*Közli még mindig önelégülten vigyorogva, majd ha sikerül kikászálódnia a lány alól, akkor valóban újratölti a két poharat.*
- Nemrég? Mégis mi a fenét csináltál te ezidáig?
*Ugyan min gondolkozott ez a lány, vagy egy éven át, mióta elváltak az útjaik. Bár ahogy folytatódik a beszámoló egyre inkább beigazolódni látszik a tény, hogy Alinának valóban nem volt túl sok nagyszabású terve a jövőjét illetően.*
- Elvállalod ami akad.. -*kezdi, lustán ráemelve a tekintetét*- Átmenetileg ez is egy lehetőség, de hidd el sokkal könnyebb, ha konkréten kitalálod mihez akarsz kezdeni. Aztán, ha nem értesz hozzá, majd megtanulod. Elvégre nem vagy egy buta lány..
*Mosolyodik el pimaszul, miközben elkapja az ujjaival játszadozó karcsú kezet, hogy véget vessen a másik idegesítő melléktevékenységének. Majd egy pár röpke pillanat múltán már ismét komolyabb hangnemben folytatja.*
- Ne becsüld le magad. Sok mindenhez értesz már most is, jól rajzolsz, főzöl, értesz az állatokhoz, fegyverekhez, vadászathoz és még ki tudja mi mindenhez.. csak az a kérdés, ezek közül melyikkel akarsz foglalkozni. A válladra már ne kenj semmit, hamarosan úgyis rendbe jön.
*Amikor ismét szóba kerül az alkímia egy pillanatra eltöpreng, de aztán zavartalanul folytatja.*
- Még én is csak az alapjait próbálom kibogozni a fejemben, így aligha segíthetek most ebben. De.. már megbocsájts, de egyébként sem egy olyan valakinek ismertelek meg, aki hosszú távon élvezné az ilyesmit. Emlékszem hogy fintorogtál, amikor felmerült, hogy néhány szörnyből hozzál nekem alapanyagokat. Kétlem, hogy túl boldoggá tenne, ha ilyesmikkel kéne dolgoznod.. Bár azért, hogy lássam az arckifejezésed közben, lehet mégis megérné. -*és ahogy az elképzelés megszületik, úgy csillan meg a káröröm a szürke szemekben*- Na nem bánom, majd néha besegíthetsz.
*..vagy legalábbis lesz mivel fenyegetnie, ha úgy hozza a sors. Már tényleg kezd túl idilli lenni ez az egész, ahogy itt szövögeti a jövőbeli terveket, szóval inkább rövid úton le is zárja a témát.*
- De a tanításod akkor se vállalnám el. Túl hamar az őrületbe kergetnél.
*Teszi még hozzá, mindenféle bántó szándék nélkül, de tény, hogy valóban ez lenne a kimenetele egy ilyesféle akciónak. Szereti a lánnyal együtt járó elevenségét, csak azt nem, ha a munkájában van ez jelen. Ami meg a kincsvadászatot és a hullarablást illeti, egy képzeletbeli vállvonással túlteszi magát az ügyön.*
- Nincs nagy különbség, de sebaj. Még a birkaőrzés is jobb annál, mint hogy szörnyrágta ócskaságokat guberálj.
*Ennyit erről. A lovaglás szóbakerülését követően mosolyodik csak el újra, ahogy az ártatlan válasz hallgatja. Úgy tűnik azonban, hogy a lány nagyon is megfeledkezett valamiről a drágalátos kis Árvájával kapcsolatban.*
- Hmm.. mint mondtam, majd csak akkor kapod vissza, ha megérdemelted. Egyenlőre még nem teljesen győztél meg róla.
*Közli kiszélesedő vigyorral a képén, majd elengedve a másik kezét, jobbja határozottan felfut annak hátán, egész addig míg finoman bele nem túr a barna tincsek közé. Közelebb hajol hozzá, mintha csak egy csókot szeretne lopni, ám alig egy centire a lány ajkaitól megáll.*
- De.. Bízom benne, hogy hamarosan sikerrel jársz.
*Suttogja, mintha mi sem lenne természetesebb. Ezek után pedig már csakazért sem hajlandó csókkal befejezni a megkezdett mozzanatot, hanem inkább a másik feje mellett elnézve keresi meg a borospalackot. Ha pedig az megvan, egy felettébb álszent pillantással néz vissza ismét a másikra.*
- Hozok inni.
*Közli még mindig önelégülten vigyorogva, majd ha sikerül kikászálódnia a lány alól, akkor valóban újratölti a két poharat.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-12 20:31:25
Üzenet elküldve: 2012-11-12 20:31:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
- Kár, hogy nem tudtam. Igaz, akkor nem lehetetlen lett volna elköltöznöm a városból, de én is gondolkodtam azon, hogy esetleg bevehetnénk magunkat a hegyekbe. Vagy csak elvittelek volna megmutatni hol nőttem fel - *simít végig Envyr arcán némi bűntudattal a hangjában. Hiszen akkor valóban ő volt a hibás, amiért nem vihették végbe azt a tervet.* - De most már nincs ilyen gond, ezentúl okosabban csinálunk mindent, jó?
*Néz mosolygó szemekkel a másikra, tekintetébe a bizakodás lassacskán visszalopja a csillogást.*
- Ühüm.
*Hümmög beleegyezően csak a beszéd kedvéért a rajzok dicséretének hallatán. Sokkal jobban leköti, hogy az ábrát bújó félelf gondolatait próbálja kitalálni, ám meg kell állapítania, hogy sajnos még nem megy a gondolatolvasás, azt bizony még gyakorolnia kell, ha valaha is sejteni szeretné mi jár ennek a minden magába fojtó hegyesfülűnek a fejében. Azonban kivételesen megtartja a további kérdéseit magának, ami mindenképpen legalább annyi haszonnal jár, hogy kényelmesebb helyre húzzák, ami ellen nem is tiltakozik, inkább kényelmesen elhelyezkedik.*
- Azért még tudnék rólad beszélni
*Jegyzi meg vigyorogva, de nem erőlteti a dolgot, hiszen tisztában van vele, hogy azelőtt képtelenség lett volna ennyit kihúzni a férfiból. És különben is, ha minden jól megy, akkor még rengeteg ideje lesz mindenről kikérdezni a félelfet.*
- Velem mi van? - *Elgondolkodik a kérdésen, amit már olyan rég nem kérdezett tőle senki. És mi is lenne vele…? Eddig nem nagyon törte ezen a fejét, csak a találkozásuk óta vannak új, de egyelőre még kusza összevisszaságú vadhajtásokkal küzdő tervei.* - Hááát… csak nemrég kezdtem el újra ezen gondolkozni, de… De azt hiszem velem nem sok minden lehet. - *mosolyodik el zavarában.* - Alig értek valamihez, most pedig azt mondod, pár hétig még azt se tudom csinálni. Gondolom, elvállalom, ami éppen akad.
*Nem szívesen vallaná be, de kissé szégyelli, hogy még egy vacak mesterséget se volt szorgalma kitanulni. Inkább lesüti a szemét és Envyr ujjaival játszik, míg nagy nehezen kiböki azt a pár lehetőséget, ami esetleg nyitva áll előtte.*
- Tényleg nem találtam mást a birkaőrzésen kívül. Igaz, még nem is tudtam szétnézni a városban, de ha belegondolsz, nem sok mindenhez értek. A Vadászoknál tanultam a legtöbbet, de a vállam miatt most nem sokra megyek vele. Persze azelőtt, nagyon régen, árulgattam növényeket vagy hasonlót egy herbalistának… De ő még kevesebbet értett a gyógyításhoz, mint én - *ennél a pontnál már aggódva sandít a másikra, mert most bezzeg nem nehéz rájönni mi járhat a fejében. Hangot is ad neki minden mindegy alapon.* - Egyébként pedig marad a takarítás, gyerekőrzés, apróbb munkák, vagy bármi, amihez ló kell. Nem hangzik valami ígéretesen, igaz? Ha nem büntetik, akkor csapdákat is állíthatok az erdőben esetleg. De az igazat megvallva, ilyen semmirekellő terhet vettél a nyakadba - *húzza be a nyakát.* - Esetleg, ha lesz hozzá kedved, mesélhetnél majd nekem arról az alkímiáról, hátha megragad valami az emlékezetemben. Mert azért nem vagyok én buta, csak valahogy nem volt kedvem tanulni…
*Kapargatja finoman Envyr ujjain a bőrt kínjában és nagyon reméli, hogy az még mindig lehunyt szemmel pihen. Habár a kincsvadászat említésére ő is elmosolyodik, sőt vissza is tér régi önmaga, amint csípőre tett kézzel helyreigazítja a félelf emlékeit.*
- Az nem hullarablás volt, hanem kincsszerzés, fogalmad sincs milyen értékes darabok voltak azoknál a szörnyeknél. Abból is látszik, mikor elherdáltattad velem a jó kis kardokat. - *Forgatja a szemeit némileg magára találva.* - Méghogy rozsdagyűtemény. A dupláját is megkaphattam volna értük. A lovaglás pedig már tényleg egész jól megy. - *Mosolyodik el büszkén.* - Sok időt töltöttem nyeregben, észre se vettem, mikor jöttem bele ennyire. Tudod, nem sokat törődtem azzal merre járok. De csak kapjam vissza Árvát, azzal kezdem, hogy félnapi járásra bejárom a környéket. Csak fel ne szedjétek itt nekem addig a horgonyt, mert akkor utánatok megyek és megtalállak. És akkor aztán mérges leszek. - *Fenyegeti játékosan, csak utána jut eszébe egy apróság, amit rá is pirít a félelfre.* - És különben sem láttál még lovagolni, úgyhogy csak szerencsésen ráhibáztál. Na majd meglátod milyen ügyes vagyok. Mivel nem szoktam dicsekedni, nem is tudom ezt honnan vetted. Komolyan mondom, néha úgy beszélsz velem, mint valami gyerekkel.
*Méltatlankodik a felszínen, de belül örül, hogy kezd visszatérni a régi csipkelődésük és enyhül a hangulat.*
*Néz mosolygó szemekkel a másikra, tekintetébe a bizakodás lassacskán visszalopja a csillogást.*
- Ühüm.
*Hümmög beleegyezően csak a beszéd kedvéért a rajzok dicséretének hallatán. Sokkal jobban leköti, hogy az ábrát bújó félelf gondolatait próbálja kitalálni, ám meg kell állapítania, hogy sajnos még nem megy a gondolatolvasás, azt bizony még gyakorolnia kell, ha valaha is sejteni szeretné mi jár ennek a minden magába fojtó hegyesfülűnek a fejében. Azonban kivételesen megtartja a további kérdéseit magának, ami mindenképpen legalább annyi haszonnal jár, hogy kényelmesebb helyre húzzák, ami ellen nem is tiltakozik, inkább kényelmesen elhelyezkedik.*
- Azért még tudnék rólad beszélni
*Jegyzi meg vigyorogva, de nem erőlteti a dolgot, hiszen tisztában van vele, hogy azelőtt képtelenség lett volna ennyit kihúzni a férfiból. És különben is, ha minden jól megy, akkor még rengeteg ideje lesz mindenről kikérdezni a félelfet.*
- Velem mi van? - *Elgondolkodik a kérdésen, amit már olyan rég nem kérdezett tőle senki. És mi is lenne vele…? Eddig nem nagyon törte ezen a fejét, csak a találkozásuk óta vannak új, de egyelőre még kusza összevisszaságú vadhajtásokkal küzdő tervei.* - Hááát… csak nemrég kezdtem el újra ezen gondolkozni, de… De azt hiszem velem nem sok minden lehet. - *mosolyodik el zavarában.* - Alig értek valamihez, most pedig azt mondod, pár hétig még azt se tudom csinálni. Gondolom, elvállalom, ami éppen akad.
*Nem szívesen vallaná be, de kissé szégyelli, hogy még egy vacak mesterséget se volt szorgalma kitanulni. Inkább lesüti a szemét és Envyr ujjaival játszik, míg nagy nehezen kiböki azt a pár lehetőséget, ami esetleg nyitva áll előtte.*
- Tényleg nem találtam mást a birkaőrzésen kívül. Igaz, még nem is tudtam szétnézni a városban, de ha belegondolsz, nem sok mindenhez értek. A Vadászoknál tanultam a legtöbbet, de a vállam miatt most nem sokra megyek vele. Persze azelőtt, nagyon régen, árulgattam növényeket vagy hasonlót egy herbalistának… De ő még kevesebbet értett a gyógyításhoz, mint én - *ennél a pontnál már aggódva sandít a másikra, mert most bezzeg nem nehéz rájönni mi járhat a fejében. Hangot is ad neki minden mindegy alapon.* - Egyébként pedig marad a takarítás, gyerekőrzés, apróbb munkák, vagy bármi, amihez ló kell. Nem hangzik valami ígéretesen, igaz? Ha nem büntetik, akkor csapdákat is állíthatok az erdőben esetleg. De az igazat megvallva, ilyen semmirekellő terhet vettél a nyakadba - *húzza be a nyakát.* - Esetleg, ha lesz hozzá kedved, mesélhetnél majd nekem arról az alkímiáról, hátha megragad valami az emlékezetemben. Mert azért nem vagyok én buta, csak valahogy nem volt kedvem tanulni…
*Kapargatja finoman Envyr ujjain a bőrt kínjában és nagyon reméli, hogy az még mindig lehunyt szemmel pihen. Habár a kincsvadászat említésére ő is elmosolyodik, sőt vissza is tér régi önmaga, amint csípőre tett kézzel helyreigazítja a félelf emlékeit.*
- Az nem hullarablás volt, hanem kincsszerzés, fogalmad sincs milyen értékes darabok voltak azoknál a szörnyeknél. Abból is látszik, mikor elherdáltattad velem a jó kis kardokat. - *Forgatja a szemeit némileg magára találva.* - Méghogy rozsdagyűtemény. A dupláját is megkaphattam volna értük. A lovaglás pedig már tényleg egész jól megy. - *Mosolyodik el büszkén.* - Sok időt töltöttem nyeregben, észre se vettem, mikor jöttem bele ennyire. Tudod, nem sokat törődtem azzal merre járok. De csak kapjam vissza Árvát, azzal kezdem, hogy félnapi járásra bejárom a környéket. Csak fel ne szedjétek itt nekem addig a horgonyt, mert akkor utánatok megyek és megtalállak. És akkor aztán mérges leszek. - *Fenyegeti játékosan, csak utána jut eszébe egy apróság, amit rá is pirít a félelfre.* - És különben sem láttál még lovagolni, úgyhogy csak szerencsésen ráhibáztál. Na majd meglátod milyen ügyes vagyok. Mivel nem szoktam dicsekedni, nem is tudom ezt honnan vetted. Komolyan mondom, néha úgy beszélsz velem, mint valami gyerekkel.
*Méltatlankodik a felszínen, de belül örül, hogy kezd visszatérni a régi csipkelődésük és enyhül a hangulat.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-12 17:53:09
Üzenet elküldve: 2012-11-12 17:53:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hogy nem ő akarta volna elhagyni a sivatagot, hanem az istenek döntése volt? Sajnos ez is tévedés.*
- Dehogynem. El akartam menni.. bár mivel te nem rajongottál az ötletért, így inkább csak úgy állítottam be, mint egy egyszerű kiruccanást rév irányába.. De hát erre már nem került sor, mivel mint az ismeretes, közbejött néhány apróság.
*Igazítja helyre a feltételezést, majd további közbeszólás nélkül hallgatja végig a lányt. Részben jól esnek neki a biztató és támogató szavak, ugyanakkor valahogy mégsem érzi magát túl jól tőlük. Hogy miért.. azt még talán ő sem tudná rendesen megfogalmazni, hisz azt hitte inkább megkönnyebbül, ha lebontja az eddigi képzeletbeli falat kettőjük között. Megnyugvás helyett azonban mégis valami egész mást érez.. valamiféle mélyről jövő furcsa szorongást.
Egy gyenge mosollyal mindenesetre megköszöni a másik támogatását, s örömmel veszi tudomásul, hogy a következő vallomásának sikerült kárpótolnia a lányt, a korábbi pár perc kellemetlenségeiért, amikért egyébként is ő volt a bűnös.
Mire befejezte a családja történetének kivesézését, már egész kiszáradt a torka a sok beszédtől. Legszívesebben újra lehajtana néhány kortyot a borból, de túl kényelmes most itt az ágyon, Alinával az oldalán. Tagadhatatlanul jó újra maga mellett éreznie régi párját, a belőle áradó szinte már naív bizalmat, szeretetet és melegséget, ami egykor legyőzte őt, és lehetetlenné tette, hogy eltaszítsa magától. Később pedig épp ez volt az, amit szakításuk után minden erejével próbált elfelejteni. S ironikus módon amíg ő felejteni próbált, addig ez a bolond lány láthatóan épp az ellenkezőjét tette..*
- Szép rajzok.
*Néz végig a saját magát ábrázoló képeken, amiket Alina egész idáig magával hurcolt. Furcsa magát kívülről látni, valaki más szemszögéből.. A szürke tekintet végül épp azon az ábrán pihen meg, amit a lány is megtűzdelt némi kommentárral. A tekercsek felett görnyedő egykori önmaga.. Néhány hosszú másodpercig az emlékeibe merülve nézi a rajzot, nem törődve a másik fürkésző pillantásával. Valóban olyannak tűnik, mint aki nem riad meg az újrakezdéstől, és alig várja, hogy belevesse magát az új ismeretekbe? Nem tudja. Csak azt, hogy ez a valóságba mennyire nem így van. Tényleg próbálkozik az alkímiával, még segítsége is van hozzá, de mégis baromi lassan halad egyről a kettőre.. Már észrevette, hogy minden alkalommal egyre nehezebben építkezik fel újra a semmiből, ami sajnos a lelkesedés és a kellő motiváció hiányának tudható be. Bár az is tény, hogy Alina felbukkanása mindenképp jó hatással lesz rá. Ha már egyszer egy rakás szerencsétlenséget csinált magából előtte, ennél mélyebbre már nem engedheti süllyedni magát.
Így tehát inkább megtartja magának az ezirányú aggodalmait, félrerakja a rajzokat rejtő tekercseket, s helyettük inkább azok készítőjét húzza az ölébe, hogy ismét szembe kerüljön vele.*
- Na jó, rólam már eleget beszéltünk.
*Csak egy halovány mosollyal viszonozza a puhatolózó csókokat, miközben újra megkeresi a barna tekintetet.*
- Mi van veled? Mik a te céljaid a birkaterelgetésen túl..? Vagy tényleg megelégednél ennyivel?
*Kérdi, majd egy halk sóhajt követően lehunyja a szemeit, s fejét lazán hátradönti a kabin falának.*
- Bár még ez is jobb, mintha újra felcsapnál hullarablónak. Nem venné ki magát valami jól, ha teleszemetelnéd a hajót rozsdás páncéldarabokkal és egyéb használhatatlan kacatokkal.. Jut eszembe.. -*nyitja ki résnyire a szemeit, miközben egy felettébb gunyoros vigyor kúszik fel a képére*- Még nem is dicsekedtél el, hogy milyen sokat fejlődött a lovaglótudásod az oázisbeli afférünk óta. Nem is értem..
- Dehogynem. El akartam menni.. bár mivel te nem rajongottál az ötletért, így inkább csak úgy állítottam be, mint egy egyszerű kiruccanást rév irányába.. De hát erre már nem került sor, mivel mint az ismeretes, közbejött néhány apróság.
*Igazítja helyre a feltételezést, majd további közbeszólás nélkül hallgatja végig a lányt. Részben jól esnek neki a biztató és támogató szavak, ugyanakkor valahogy mégsem érzi magát túl jól tőlük. Hogy miért.. azt még talán ő sem tudná rendesen megfogalmazni, hisz azt hitte inkább megkönnyebbül, ha lebontja az eddigi képzeletbeli falat kettőjük között. Megnyugvás helyett azonban mégis valami egész mást érez.. valamiféle mélyről jövő furcsa szorongást.
Egy gyenge mosollyal mindenesetre megköszöni a másik támogatását, s örömmel veszi tudomásul, hogy a következő vallomásának sikerült kárpótolnia a lányt, a korábbi pár perc kellemetlenségeiért, amikért egyébként is ő volt a bűnös.
Mire befejezte a családja történetének kivesézését, már egész kiszáradt a torka a sok beszédtől. Legszívesebben újra lehajtana néhány kortyot a borból, de túl kényelmes most itt az ágyon, Alinával az oldalán. Tagadhatatlanul jó újra maga mellett éreznie régi párját, a belőle áradó szinte már naív bizalmat, szeretetet és melegséget, ami egykor legyőzte őt, és lehetetlenné tette, hogy eltaszítsa magától. Később pedig épp ez volt az, amit szakításuk után minden erejével próbált elfelejteni. S ironikus módon amíg ő felejteni próbált, addig ez a bolond lány láthatóan épp az ellenkezőjét tette..*
- Szép rajzok.
*Néz végig a saját magát ábrázoló képeken, amiket Alina egész idáig magával hurcolt. Furcsa magát kívülről látni, valaki más szemszögéből.. A szürke tekintet végül épp azon az ábrán pihen meg, amit a lány is megtűzdelt némi kommentárral. A tekercsek felett görnyedő egykori önmaga.. Néhány hosszú másodpercig az emlékeibe merülve nézi a rajzot, nem törődve a másik fürkésző pillantásával. Valóban olyannak tűnik, mint aki nem riad meg az újrakezdéstől, és alig várja, hogy belevesse magát az új ismeretekbe? Nem tudja. Csak azt, hogy ez a valóságba mennyire nem így van. Tényleg próbálkozik az alkímiával, még segítsége is van hozzá, de mégis baromi lassan halad egyről a kettőre.. Már észrevette, hogy minden alkalommal egyre nehezebben építkezik fel újra a semmiből, ami sajnos a lelkesedés és a kellő motiváció hiányának tudható be. Bár az is tény, hogy Alina felbukkanása mindenképp jó hatással lesz rá. Ha már egyszer egy rakás szerencsétlenséget csinált magából előtte, ennél mélyebbre már nem engedheti süllyedni magát.
Így tehát inkább megtartja magának az ezirányú aggodalmait, félrerakja a rajzokat rejtő tekercseket, s helyettük inkább azok készítőjét húzza az ölébe, hogy ismét szembe kerüljön vele.*
- Na jó, rólam már eleget beszéltünk.
*Csak egy halovány mosollyal viszonozza a puhatolózó csókokat, miközben újra megkeresi a barna tekintetet.*
- Mi van veled? Mik a te céljaid a birkaterelgetésen túl..? Vagy tényleg megelégednél ennyivel?
*Kérdi, majd egy halk sóhajt követően lehunyja a szemeit, s fejét lazán hátradönti a kabin falának.*
- Bár még ez is jobb, mintha újra felcsapnál hullarablónak. Nem venné ki magát valami jól, ha teleszemetelnéd a hajót rozsdás páncéldarabokkal és egyéb használhatatlan kacatokkal.. Jut eszembe.. -*nyitja ki résnyire a szemeit, miközben egy felettébb gunyoros vigyor kúszik fel a képére*- Még nem is dicsekedtél el, hogy milyen sokat fejlődött a lovaglótudásod az oázisbeli afférünk óta. Nem is értem..
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-10 18:12:05
Üzenet elküldve: 2012-11-10 18:12:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Csendben figyeli Envyr vallomását az újrakezdésekről, a távolba vesző hiábavaló vágyakról és közben valami békés nyugalom melengeti belülről amiért végre valóban megteheti az első lépéseket a férfi jobb megértéséhez vezető úton.*
- Azt hiszem jobban értelek, mint gondolnád - *simogatja végig a bizalomért kijáró hálás tekintettel, ahogy hangjába is kiül a belső melegség.* - Nem alakulhat minden úgy, ahogy elterveztük. Eddig én sem arról voltam híres, hogy egy helyben ücsörgök. De most kivételesen nem te akartad elhagyni a régi életed, hanem az istenek döntése elől menekültél. Hidd el, nem volt szép látvány a város az utolsó napokban. - *egy pillanatra elmereng, mielőtt újból folytatná a mondandóját.* - És azelőtt is mindig tanultál, ahogy szerintem most is újból visszatérsz a tekercsekhez. Gondolom nem véletlenül említetted az alkímiát - *mosolyodik el.* - És ha nem is számít sokat, de itt vagyok, hogy segítsek az új életben. Ha engeded, akkor megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy támogassalak a tanulásban, fejlődésben. Persze nem ígérhetek fényűző palotát vagy világraszóló hírnevet, csak apró dolgokat… De addig hátha megteszi, amíg kitalálod mire vágysz leginkább, hogy utána abban segíthessek... - *bizonytalanodik el, mikor belegondol milyen semmiségeket tud ő nyújtani a nagyratörő, fényes tervek helyett. A folytatás sem hozza meg az önbizalmát, egész addig, míg Envyr nem tisztáz pár dolgot, ami után egyből más színben látja a világot, még ha nem is teljesen.*
- Tényleg? - *kerekednek el látványos meglepetésében a szemei, mert ilyen kellemes válaszra bizony nem számított. Csodálkozásában még a simogatást is csak kisebb kábultságban érzékeli, mert az sem sokon múlik, hogy nem marad tátva a szája. Még a szava is majdnem elakad, alig bírja kinyögni az első szavakat.* - Hát ez, ez… - *csak ekkor kunkorodik végre felfelé a szája, miután teljesen felfogta milyen változás ment végbe a másikban.* - Ennek nagyon örülök. Mindig azt hittem, hogy csak kényszermegoldás vagyok neked - *vallja be, de már el is hessegeti a rémképeket és inkább szeretettel végigsimít a férfi karján. De a tekintetébe visszaköltöző érzelmek talán még árulkodóbbak lehetnek.* - Nem is tudod milyen sokat jelent ez nekem, főleg az, hogy ezt a te szádból hallottam. Hátha egyszer te is fontosnak éreznéd…
*Ezek után nem is kéreti magát, hanem követi a félelfet a kényelmesebb helyre, ahogy ő is fadeszkáknak veti a hátát. Így hallgatja figyelmesen nyugodtan mellette ülve, bal kezében az ott felejtett tekercsekkel. Először csak várakozó mosoly játszik az arcán, főleg mikor látja, hogy nem az azelőtt megszokott semmitmondó válaszokkal kell beérnie. Ám ahogy érkeznek a beszámolóban a komorabb fejlemények, úgy szomorodik el ő is, aminek a Rev sebhelyét bemutató rész vet véget, amit komor homlokráncolással fogad. Nem kérdés, hogy ha most előtte állna a drágalátos apa, lenne hozzá egy-két keresetlen szava. Majd amint fény derül arra is, mi késztette Envyrt az önálló életre, nem állja meg, hogy ne húzza újból magához kedvese kezét, amit vigasztalóan simogatni kezd. Az alvilági előmenetel hallatán pedig nemhogy eltávolodna, hanem inkább valóban a mesélőhöz bújik, átkarolja, fejét vállára hajtja, úgy hallgatja az utolsó szavakat és kérdést, aminek hallatán elmosolyodik.*
- Nézd meg magad - *adja át a tekercseket, de csak annyira húzódik el, hogy lássa a másik reakcióit, ha ugyan vannak.* - Egy jóképű félelf van rajtuk, akinek ideje lenne leszokni arról, hogy semmibe veszi magát. - *szurkálódik, mialatt kissé oldalt fordulva játékosan beleborzol a fekete hajba. Majd előkeresi az egyik ábrát, amin egy jól ismert képet örökített meg: annyiszor látta a zugból ahogy Envyr háttal ülve a tekercseket bújja.* - Szerintem nem úgy tűnik, aki egyhamar belefáradna az új ismeretekbe és megriadna egy kis újrakezdéstől, vagy nincs igazam?
*Mosolyog szeretettel mialatt a másikat figyeli. Némi gondolkodás után komolyabban folytatja, és egészséges karjával magához húzza azt a gondokkal teli fejet, hogy egy vigasztaló csókot nyomjon az arcára.*
- Envyr, lehet hogy nem jártál mindig jó úton, de így is sokkal többet értél el, mint amire mások képesek lettek volna. Látod, még a családodon is próbáltál segíteni, még ha nem is létezett jó megoldás. Képzelem mennyi kedved volt ehhez az egészhez. És… így azért tisztábban látok pár dolgot. De annak azért örülök, hogy nem ragadtál le valami alvilági nagyúr tervénél, mert mi a fenét kezdenék egy kiszámíthatatlan, vérszomjas méregkeverővel, mi? - *mosolyodik el.* - A többin nem te vagy, de Revről is van egy rajzom. Ha kell, neked adom.
*Simogatja meg a félelf arcát és ad egy lágy csókot az ajkára.*
- Azt hiszem jobban értelek, mint gondolnád - *simogatja végig a bizalomért kijáró hálás tekintettel, ahogy hangjába is kiül a belső melegség.* - Nem alakulhat minden úgy, ahogy elterveztük. Eddig én sem arról voltam híres, hogy egy helyben ücsörgök. De most kivételesen nem te akartad elhagyni a régi életed, hanem az istenek döntése elől menekültél. Hidd el, nem volt szép látvány a város az utolsó napokban. - *egy pillanatra elmereng, mielőtt újból folytatná a mondandóját.* - És azelőtt is mindig tanultál, ahogy szerintem most is újból visszatérsz a tekercsekhez. Gondolom nem véletlenül említetted az alkímiát - *mosolyodik el.* - És ha nem is számít sokat, de itt vagyok, hogy segítsek az új életben. Ha engeded, akkor megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy támogassalak a tanulásban, fejlődésben. Persze nem ígérhetek fényűző palotát vagy világraszóló hírnevet, csak apró dolgokat… De addig hátha megteszi, amíg kitalálod mire vágysz leginkább, hogy utána abban segíthessek... - *bizonytalanodik el, mikor belegondol milyen semmiségeket tud ő nyújtani a nagyratörő, fényes tervek helyett. A folytatás sem hozza meg az önbizalmát, egész addig, míg Envyr nem tisztáz pár dolgot, ami után egyből más színben látja a világot, még ha nem is teljesen.*
- Tényleg? - *kerekednek el látványos meglepetésében a szemei, mert ilyen kellemes válaszra bizony nem számított. Csodálkozásában még a simogatást is csak kisebb kábultságban érzékeli, mert az sem sokon múlik, hogy nem marad tátva a szája. Még a szava is majdnem elakad, alig bírja kinyögni az első szavakat.* - Hát ez, ez… - *csak ekkor kunkorodik végre felfelé a szája, miután teljesen felfogta milyen változás ment végbe a másikban.* - Ennek nagyon örülök. Mindig azt hittem, hogy csak kényszermegoldás vagyok neked - *vallja be, de már el is hessegeti a rémképeket és inkább szeretettel végigsimít a férfi karján. De a tekintetébe visszaköltöző érzelmek talán még árulkodóbbak lehetnek.* - Nem is tudod milyen sokat jelent ez nekem, főleg az, hogy ezt a te szádból hallottam. Hátha egyszer te is fontosnak éreznéd…
*Ezek után nem is kéreti magát, hanem követi a félelfet a kényelmesebb helyre, ahogy ő is fadeszkáknak veti a hátát. Így hallgatja figyelmesen nyugodtan mellette ülve, bal kezében az ott felejtett tekercsekkel. Először csak várakozó mosoly játszik az arcán, főleg mikor látja, hogy nem az azelőtt megszokott semmitmondó válaszokkal kell beérnie. Ám ahogy érkeznek a beszámolóban a komorabb fejlemények, úgy szomorodik el ő is, aminek a Rev sebhelyét bemutató rész vet véget, amit komor homlokráncolással fogad. Nem kérdés, hogy ha most előtte állna a drágalátos apa, lenne hozzá egy-két keresetlen szava. Majd amint fény derül arra is, mi késztette Envyrt az önálló életre, nem állja meg, hogy ne húzza újból magához kedvese kezét, amit vigasztalóan simogatni kezd. Az alvilági előmenetel hallatán pedig nemhogy eltávolodna, hanem inkább valóban a mesélőhöz bújik, átkarolja, fejét vállára hajtja, úgy hallgatja az utolsó szavakat és kérdést, aminek hallatán elmosolyodik.*
- Nézd meg magad - *adja át a tekercseket, de csak annyira húzódik el, hogy lássa a másik reakcióit, ha ugyan vannak.* - Egy jóképű félelf van rajtuk, akinek ideje lenne leszokni arról, hogy semmibe veszi magát. - *szurkálódik, mialatt kissé oldalt fordulva játékosan beleborzol a fekete hajba. Majd előkeresi az egyik ábrát, amin egy jól ismert képet örökített meg: annyiszor látta a zugból ahogy Envyr háttal ülve a tekercseket bújja.* - Szerintem nem úgy tűnik, aki egyhamar belefáradna az új ismeretekbe és megriadna egy kis újrakezdéstől, vagy nincs igazam?
*Mosolyog szeretettel mialatt a másikat figyeli. Némi gondolkodás után komolyabban folytatja, és egészséges karjával magához húzza azt a gondokkal teli fejet, hogy egy vigasztaló csókot nyomjon az arcára.*
- Envyr, lehet hogy nem jártál mindig jó úton, de így is sokkal többet értél el, mint amire mások képesek lettek volna. Látod, még a családodon is próbáltál segíteni, még ha nem is létezett jó megoldás. Képzelem mennyi kedved volt ehhez az egészhez. És… így azért tisztábban látok pár dolgot. De annak azért örülök, hogy nem ragadtál le valami alvilági nagyúr tervénél, mert mi a fenét kezdenék egy kiszámíthatatlan, vérszomjas méregkeverővel, mi? - *mosolyodik el.* - A többin nem te vagy, de Revről is van egy rajzom. Ha kell, neked adom.
*Simogatja meg a félelf arcát és ad egy lágy csókot az ajkára.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-10 11:14:07
Üzenet elküldve: 2012-11-10 11:14:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Alkonyatkor//
*Amíg a kikötőben sétált, s amíg a Nap narancssárgán fénylett, még egészen biztonságban érezte magát. A Dokkokhoz érve és a sötétség mélyülésével azonban az elf nő lelkébe is bekúszik a bizonytalanság. Uralkodnia kell magán, nehogy futólépés legyen a "magabiztos és céltudatos járásból", mert az ugyanolyan feltűnő, mint a tétova bolyongás. A másik, amire ügyelnie kell az az, hogy ne tévedjen folyton a kardmarkolatára a keze.
Mit nem adna, ha lenne egy csuklyás köpenye! Vicces, de szinte meztelennek érzi magát nélküle. Egy ilyen holmi -bármilyen közhely is a viselete- nagyon előnyös tud lenni a dokkokhoz hasonló környezetben. Arról nem is szólva, hogy ha egyszer kijut a városból és visszatér az erdőbe, multifunkciós eszközzé változik a köpeny: eső ellen, takarónak, sőt kis sátornak is használható. El is határozza, hogy az első adandó alkalommal beszerez egy ilyen ruhadarabot a régi helyett. (Aminek lába kélt a kereskedőhajón. Valószínűleg valamelyik kisebb termetű matrózt boldogítja azóta.)
Zazee kiszemeli azt az irányt, aminek végén az erdőt sejti. Még a hajóról tájolta be magát, azóta persze sokat kóborolt, de az irányérzéke elég jó ahhoz, hogy ne tévedjen sokat. ~Micsoda gyanús egy környék... ide bezzeg nem jár ki a kikötői őrség. Csak a hajókat ellenőrzik meg a világosabb részeket.~
A nő elhalad egy kis csoport mellett, akik bőszen alkudoznak valamiről egy szekér mellett. A szekér rakománya ponyvával le van takarva, az igavonó ló lustán lógatja a fejét, s a zablát rágcsálja. Ahogy Zazee távolabb ér, észreveszi, hogy az egyik háztetőről egy sötét ruhás íjász figyeli az alkudozókat. ~Ha egyet látni, akkor van itt több is ezekből...~ Jobbnak látja, ha ettől a társaságtól messzire távolodik, ezért letér arról az útról, amelyiken eddig jött. Egy párhuzamos utcára megy át: ez kicsit keskenyebb és kicsit még sötétebb. Egy-két koldus is ücsörög a raktárkapuk árkádjaiban, de Zazee gyanítja, hogy nem igazi koldusok ezek, hanem inkább őrszemek. Egyik-másik a rend kedvéért megszólítja és aprópénzt kér, Zazee pedig (szintén a rend kedvéért) odadob nekik egy-egy petákot. Nem annyira adomány ez, inkább "áthaladási díj".
Szerencsére már közel a dokkok negyedének széle: egyik-másik raktártető felett Zazee már látja az erdő magasabb fáinak lombját. Alig várja, hogy a fák közé érjen: sokkal otthonosabban fogja magát érezni ott. Ráadásul azt sem fogja senki furcsállni, hogy köpeny helyett a hátizsákból előhalászott pokrócot szándékozik a vállaira teríteni. Az éjszaka kicsit hűvösebb ugyanis, mint amire számított.*
*Amíg a kikötőben sétált, s amíg a Nap narancssárgán fénylett, még egészen biztonságban érezte magát. A Dokkokhoz érve és a sötétség mélyülésével azonban az elf nő lelkébe is bekúszik a bizonytalanság. Uralkodnia kell magán, nehogy futólépés legyen a "magabiztos és céltudatos járásból", mert az ugyanolyan feltűnő, mint a tétova bolyongás. A másik, amire ügyelnie kell az az, hogy ne tévedjen folyton a kardmarkolatára a keze.
Mit nem adna, ha lenne egy csuklyás köpenye! Vicces, de szinte meztelennek érzi magát nélküle. Egy ilyen holmi -bármilyen közhely is a viselete- nagyon előnyös tud lenni a dokkokhoz hasonló környezetben. Arról nem is szólva, hogy ha egyszer kijut a városból és visszatér az erdőbe, multifunkciós eszközzé változik a köpeny: eső ellen, takarónak, sőt kis sátornak is használható. El is határozza, hogy az első adandó alkalommal beszerez egy ilyen ruhadarabot a régi helyett. (Aminek lába kélt a kereskedőhajón. Valószínűleg valamelyik kisebb termetű matrózt boldogítja azóta.)
Zazee kiszemeli azt az irányt, aminek végén az erdőt sejti. Még a hajóról tájolta be magát, azóta persze sokat kóborolt, de az irányérzéke elég jó ahhoz, hogy ne tévedjen sokat. ~Micsoda gyanús egy környék... ide bezzeg nem jár ki a kikötői őrség. Csak a hajókat ellenőrzik meg a világosabb részeket.~
A nő elhalad egy kis csoport mellett, akik bőszen alkudoznak valamiről egy szekér mellett. A szekér rakománya ponyvával le van takarva, az igavonó ló lustán lógatja a fejét, s a zablát rágcsálja. Ahogy Zazee távolabb ér, észreveszi, hogy az egyik háztetőről egy sötét ruhás íjász figyeli az alkudozókat. ~Ha egyet látni, akkor van itt több is ezekből...~ Jobbnak látja, ha ettől a társaságtól messzire távolodik, ezért letér arról az útról, amelyiken eddig jött. Egy párhuzamos utcára megy át: ez kicsit keskenyebb és kicsit még sötétebb. Egy-két koldus is ücsörög a raktárkapuk árkádjaiban, de Zazee gyanítja, hogy nem igazi koldusok ezek, hanem inkább őrszemek. Egyik-másik a rend kedvéért megszólítja és aprópénzt kér, Zazee pedig (szintén a rend kedvéért) odadob nekik egy-egy petákot. Nem annyira adomány ez, inkább "áthaladási díj".
Szerencsére már közel a dokkok negyedének széle: egyik-másik raktártető felett Zazee már látja az erdő magasabb fáinak lombját. Alig várja, hogy a fák közé érjen: sokkal otthonosabban fogja magát érezni ott. Ráadásul azt sem fogja senki furcsállni, hogy köpeny helyett a hátizsákból előhalászott pokrócot szándékozik a vállaira teríteni. Az éjszaka kicsit hűvösebb ugyanis, mint amire számított.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-09 21:06:06
Üzenet elküldve: 2012-11-09 21:06:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//egy kereskedőhajón//
*Az alkonyi fénnyel együtt egy újabb hajó érkezik a kikötőbe. Vitorláit szinte már teljesen bevonták, majdnem csupán a lendület siklatja a vízen. A kapitánya láthatóan tudja, mit csinál: a kormány mellett áll és árgus szemekkel figyeli a hajó útját és a kormányos ténykedését. Az utolsó vitorla bevonásakor már szinte a leendő helyükön is állnak, de persze egy ekkora bárkával nem olyan egyszerű a kikötés. A kereskedőhajó bevárja, míg a kikötő munkásai segítenek neki a mólóhoz evickélni és biztosítani a nagy hajótestet. Addigra a kikötői őrség és a finánc is megérkezik: rutinmunka, hiszen minden hajót ellenőriznek és megvámoltatják a rakományt.
Zazee türelmesen vár a hajóorrban, míg a hivatalos ügyeket elintézi a kapitány, aztán amikor a hivatalnokok távoznak, elsőként jelentkezik a béréért. Rövid búcsúzkodás és egy -Zazee szerint túl sovány- erszényecske átvétele után az elf nő már siet is a partra. Maga mögött hagyja a kereskedőhajót, amin a rakodómunkások már el is kezdenek ténykedni.*
- Üdv, szárazföld! *mormolja az elf nő, amikor lába a talajt éri. Lehajol és jobb tenyerét a macskakövekre érinti pár másodpercre. Aki közelről látja, talán furcsállja, de aki messzebb áll, annak csak úgy tűnik, mintha a nő csak a cipőjét kötné be. (Attól eltekintve, hogy Zazee csizmát és nem cipőt visel.)
Amikor Zazee végzett ezzel a mini szertartással, felegyenesedik, nagyot szippant a kikötő nem éppen rózsaillatú levegőjéből és ruganyos léptekkel elindul egy irányba olyan határozottan, amennyire csak tőle telik. Mintha pontosan tudná, hová tart, pedig halvány fogalma sincs róla. Néhány dolgot ugyanis már megtanult a világ kikötőit járva: sose tűnj elveszettnek, mert rád szállnak a rosszfiúk. A magabiztos menetelést kicsit nehezíti, hogy a tengeren töltött hetek miatt imbolygó a járása. A hullámok ajándéka a híres "matrózjárás", ami nem múlik el egyhamar. Előbb újra hozzá kell szoknia, hogy nem mozog alatta a talaj. Amíg pedig ez nem történik meg, addig legalább helybélinek tűnik. Többé-kevésbé.
Zazee elhalad egy zajos kikötői kocsma mellett, ahonnan a korai óra ellenére máris részeg mulatozás hangjai zengnek kifelé. Erős bor- és rumszag lengi be ezt az utcarészletet. Az elf nő éhes és szomjas, de meg sem fordul a fejében, hogy ide benézzen. Talán majd egy "jobb" környéken. tudja ő, hogy a látszat néha csal... de valahogy úgy érzi, ebben az esetben a sztereotípiák beigazolódnának.
Céltudatosnak tűnő, valójában azonban céltalan sétája révén egyre közelebb kerül a kikötőnegyed erdős széléhez.*
*Az alkonyi fénnyel együtt egy újabb hajó érkezik a kikötőbe. Vitorláit szinte már teljesen bevonták, majdnem csupán a lendület siklatja a vízen. A kapitánya láthatóan tudja, mit csinál: a kormány mellett áll és árgus szemekkel figyeli a hajó útját és a kormányos ténykedését. Az utolsó vitorla bevonásakor már szinte a leendő helyükön is állnak, de persze egy ekkora bárkával nem olyan egyszerű a kikötés. A kereskedőhajó bevárja, míg a kikötő munkásai segítenek neki a mólóhoz evickélni és biztosítani a nagy hajótestet. Addigra a kikötői őrség és a finánc is megérkezik: rutinmunka, hiszen minden hajót ellenőriznek és megvámoltatják a rakományt.
Zazee türelmesen vár a hajóorrban, míg a hivatalos ügyeket elintézi a kapitány, aztán amikor a hivatalnokok távoznak, elsőként jelentkezik a béréért. Rövid búcsúzkodás és egy -Zazee szerint túl sovány- erszényecske átvétele után az elf nő már siet is a partra. Maga mögött hagyja a kereskedőhajót, amin a rakodómunkások már el is kezdenek ténykedni.*
- Üdv, szárazföld! *mormolja az elf nő, amikor lába a talajt éri. Lehajol és jobb tenyerét a macskakövekre érinti pár másodpercre. Aki közelről látja, talán furcsállja, de aki messzebb áll, annak csak úgy tűnik, mintha a nő csak a cipőjét kötné be. (Attól eltekintve, hogy Zazee csizmát és nem cipőt visel.)
Amikor Zazee végzett ezzel a mini szertartással, felegyenesedik, nagyot szippant a kikötő nem éppen rózsaillatú levegőjéből és ruganyos léptekkel elindul egy irányba olyan határozottan, amennyire csak tőle telik. Mintha pontosan tudná, hová tart, pedig halvány fogalma sincs róla. Néhány dolgot ugyanis már megtanult a világ kikötőit járva: sose tűnj elveszettnek, mert rád szállnak a rosszfiúk. A magabiztos menetelést kicsit nehezíti, hogy a tengeren töltött hetek miatt imbolygó a járása. A hullámok ajándéka a híres "matrózjárás", ami nem múlik el egyhamar. Előbb újra hozzá kell szoknia, hogy nem mozog alatta a talaj. Amíg pedig ez nem történik meg, addig legalább helybélinek tűnik. Többé-kevésbé.
Zazee elhalad egy zajos kikötői kocsma mellett, ahonnan a korai óra ellenére máris részeg mulatozás hangjai zengnek kifelé. Erős bor- és rumszag lengi be ezt az utcarészletet. Az elf nő éhes és szomjas, de meg sem fordul a fejében, hogy ide benézzen. Talán majd egy "jobb" környéken. tudja ő, hogy a látszat néha csal... de valahogy úgy érzi, ebben az esetben a sztereotípiák beigazolódnának.
Céltudatosnak tűnő, valójában azonban céltalan sétája révén egyre közelebb kerül a kikötőnegyed erdős széléhez.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-09 20:06:06
Üzenet elküldve: 2012-11-09 20:06:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A komoly hangvételű választ hallgatva egy idő után valóban elkapná a tekintetét, de a mellé telepedő lány közelsége és érintése csak kizsarolják belőle a teljes figyelmet.*
- Nem.. Természetesen eszem ágában sincs ilyen helyzetbe hozni téged. Ez az egész csak..
*Kezdene bele a magyarázatba, de aztán rájön, sehogy sem tudja szavakba foglalni, hogy voltaképp mik is járnak a fejében. A térdére könyökölve kedvtelenül megmasszírozza az orrnyergét, hogy egy kis időt nyerjen, majd - még ha meglehetősen távolról is - de azért csak megpróbálkozik valami válaszfélével.*
- Nagyon nem úgy alakult az életem, ahogy azt én elképzeltem, miután a magam ura lettem. Eleinte teli voltam ambícióval, célokkal, vágyakkal.. minden utamba kerülő lehetőséget megragadtam a tanulásra, fejlősére, függetlenül attól, hogy az az út épp jó vagy rossz irányba vitt e el, mire elértem a kívánt eredményt. Ám bármilyen sikereket is értem el, egy idő után mindig tovább álltam.. mondhatnám úgy is, hogy sehol sem találtam a helyem.
*Időközben újra kiegyenesedett ültében, s megkeresi a másik tekintetét.*
- Persze ezzel nem sajnáltatni akarom magam. Egyáltalán nem a körülmények tehettek róla, hogy ez így alakult, hanem csakis én magam. Ráadásul legtöbbször csak az egyszerű kapzsiság hajtott, hogy mást, máshol, valami jobbat találjak. Aminek végül egyenes arányú következménye, hogy előbb vagy utóbb, de szinte mindig két szék közé estem.
*Von vállat, majd savanykás mosollyal az arcán nyúl újra az üvegért, hogy néhány kortyra valót töltsön a poharába.*
- Már azt sem tudom, hányszor kezdtem elölről újra és újra mindent. Mint például most is, hisz némi aprópénzen túl a zsebemben, már megint nincs semmim. Csupán egy dologra jöttem rá időközben. Mégpedig hogy igazából fogalmam sincs, mit akarok. -*szélesedik ki gúnyosan az eddigi mosolya, miközben ismét felpillant a lányra*- Zseniális, mi?
*Hűvösen elneveti magát, majd jólesően leöblíti a torkát egy korty borral. Alina mindeközben ismét magára hagyja a ládán, a szürke szemek pedig várakozóan követik az ablakhoz, majd végül az asztalhoz lépő alakot. Rá is átragad valamennyi a lány keserűségéből, így meglehetősen nyomott hangulatban figyeli amint az a tekercsei között matat. Végül aztán csak megtörik a közéjük telepedő csend, és legnagyobb meglepetésére a gyerektémát egész jól megúszta. Viszont annál jobban meglepődött a névváltás által előidézett reakción.*
- Sosem gondoltam.. hogy egyszer tényleg eljutok valakivel odáig, hogy ilyesmiért kapjak tőle szemrehányást.
*Jegyzi meg némileg töprengő hangsúllyal, majd egy kis időre elhallgat, felkel a ládáról, és a másik mellé lépve már ő is komolyabbra fordítja a szót.*
- Szóval arra vagy kíváncsi, hogy gondolkodtam e valaha a házasságon? Nos.. őszintén és röviden, a válasz egyértelmű: nem. De ezért ne magadat okold. Sem a neveltetésem, sem a hitem miatt nem jelentett nekem sokat ez a felfújt procedúra.
*Mondja a már jól ismert kemény hangon, de aztán az arcára felkúszó halovány félmosoly valamelyest enyhít a komor vonásokon, s jobbját megemelve békítően végigsimít a lány gondterhelt arcán, egészen a barna tincsekig.*
- De ez persze csak én vagyok. Alina, ha még később is biztos leszel abban, hogy mellettem akarsz maradni, és ez fontos neked, én neked adom az esküm, nevem, ott és úgy, ahogy szeretnéd. És mielőtt félreértenéd, nem csak holmi szívességből tenném, hanem azért mert tényleg sokat jelentesz nekem. Arról nem is beszélve, hogy még ezzel együtt sem tudok neked sokat adni.. hát ez lenne a legkevesebb.
*Vonakodva leengedi a kezét, és csak remélni tudja, hogy Alina nem vette túl rossz néven ezt a fajta tálalást. Nem akarja megbántani, de muszáj volt őszintének lennie.*
- De hagyjuk is ezt mostanra. Ez nem az a kérdés amivel rögtön ma este kellene.. vagy egyáltalán szabadna foglalkozni.
*Hiába van komoly múltjuk, most még nincs egy teljes napja sem, hogy újra egy párt alkotnak. És bármennyire szeretné, még most sem érzi túl biztos lábakon ezt az egészet.. Mindenesetre ezek után végre egy kicsit békésebb vizekre eveznek, s a múltja kerül terítékre. Egyedül az utolsó kérdésen ütközik meg egy kicsit.*
- Erről szó sincs. Ha valaki kettőnk közül nem elég jó, az aligha te lennél. -*rázza meg a fejét, majd egy sóhaj után, halovány mosoly erőltet az arcára*- Amúgy már tényleg kezdtem azt hinni, hogy kihagyod a remek lehetőséget, hogy kivételesen szabadon faggathass. Nem ülünk le inkább?
*Kérdi, majd ha nincs ellenvetés, akkor most inkább az ágyra telepedik le a lánnyal, hisz még mindig ez a legkényelmesebb bútordarab ebben a vacak kabinban. Aztán, hogy Alina hajlandó e hozzá bújni avagy most inkább szeretne némi távolságot tartani azt rábízza. Nem igazán tudja milyen hangulatban lehet az előbbi párbeszédük után.. ő viszont mindenesetre sorra veszi, hogy mikről is kell mesélnie. Család, szülők, gyerekkor, herbalizmus, alvilág.. egek, ez el fog tartani egy darabig, de most már tartozik ezekkel.. Így tehát nincs más hátra, mint hogy hátát lustán a kabin falának döntve összeszedje a gondolatait, majd belekezdjen.*
- Szóval a családom.. sokat nem tudok róluk mesélni, mivel a szüleimen kívül alig néhány rokonommal sikerült találkoznom. Apám ágán csupán néhány unokatestvéremmel futottam össze még gyerekként, de ma már szerintem meg sem ismernénk egymást. Anyám vonalán pedig csak a nagyszüleimmel volt szerencsém egyszer találkozni.. de annak se lett valami jó vége.
Ami meg magukat a szüleimet illeti, nos, biztos tetszeni fog a történetük. Legalábbis az eleje. -*sandít a lányra egy mindentudó, apró mosollyal a szája szegletében, de aztán ismét elfordítja a tekintetét és egykedvűen folytatja*- Anyám egy teljesen egyszerű, hagyományos elf család leánygyermeke volt, aki egész addig élte gondtalan éveit, míg fel nem tűnt egy tengerentúlról érkezett férfi, csodálatos hősi történetekkel, akibe aztán első látásra beleszeretett.. -*forgatja meg gúnyosan a szemeit, majd azért némi lábjegyzetet még hozzáfűz az eseményekhez*- Na igen, drága apám mindig értett ahhoz, hogy kell néhány átlátszó hazugsággal a naiv, álmodozó lelkületű kis elfecskéket levenni a lábaikról.. Na de, mindegy, anyám elszökött hazulról és minden fenntartás nélkül, boldogan követte álmai férfiját bárhová is ment, és akivel boldogan életek, míg.. hát első körben meg nem érkeztem én, és itt körülbelül véget is ér a tündérmese színvonal. Anyám ekkor még mindig gyerek volt, több évre a nagykorúságtól, de még mondhatni így is egész ügyesen megbirkózott a feladattal. Eleinte állítólag még apám is, mondhatni, hogy örült az örökösének, habár azért elég hamar ráunt az ezzel a járó vesződségekre. Újra útra kelt, s eleinte néhány hetente, később inkább már csak néhány havonta nézett vissza. Rev jóval később érkezett utánam, s ő már tényleg alig találkozott a saját apjával. És talán éppen ezért, de mindig ő volt neki a példakép, akinek meg akart felelni, és akinek mindig könyörgött, hogy vigye magával, ha az ismét távozni készült. Apám azonban sosem törődött vele, mondhatni teljesen semmibe vette. Ha el is töltött némi időt otthon, akkor is csak max velem volt hajlandó foglalkozni, hiába voltam kevésbé vevő a marhaságaira. Rev pedig ahogy egyre nagyobb lett, úgy lett egyre kezelhetetlenebb. Gyűlölte az anyját, mert egy gyenge bábnak tartotta, gyűlölte az apját, mert az rá se bagózott, és gyűlölt engem is, leginkább féltékenységből.
Végül az egész helyzet pikantériája, hogy akkor romlott el végleg minden, mikor egyesült a család, és apám több mint egy évtized után mégis hazaköltözött. Rev pedig egyik este addig idegesítette a kedves családfőt, míg az kikapott egy vaskosabb fadarabot a kandallóból és kis híján agyonverte vele. Innen eredt a bal szeme körüli sebhely, ha még emlékszel rá.. Aztán másnap miután nagyjából összefoltoztuk, anyám rávett, hogy vigyem el hazulról. Akkor hirtelen én is megvetettem őt, hogy minket rakott ki a kis szerelme helyett, de később aztán rájöttem, hogy valóban ez volt a legjobb amit tehetett. Rettegett mind apánktól, aki már teljesen kiszámíthatatlan volt, és majdnem ugyanannyira rettegett a tulajdon lányától is, akit egyszerűen képtelen volt kordában tartani, de mégis féltette. Innentől kezdve viszont részben talán már te is ismered a történetet.. Egy darabig még együtt voltunk, én pedig mivel időközben egyre inkább alvilági figurákkal kerültem össze, ő is onnan válogatta ki a játszópajtásait. Aztán szépen lassan önállósította magát, és végleg lelépett.
*Von vállat, majd miután a család és a gyermekkor témáit nagyjából letudta, lassan rátér a többire is.*
- Hogy miért pont herbalista lettem arra egyszerű a válasz. Anyám is az volt, s muszáj volt besegítenem neki, főleg miután a húgom is megszületett. Ebből adódóan nem éppen magam választottam a szakmám, de azért szerencsére sikerült megszeretnem. Ami meg a későbbi alvilági életemet illeti.. nos, otthonról elkerülve elég hamar rájöttem, hogy különböző illegális szerek és mérgek kotyvasztásával sokkal hamarabb előrébb lehet jutni, mint ha leragadok a hétköznapi készítményeknél. Sok helyen dolgoztam, de végül a révi mocsárba süppedtem bele a legjobban. Az, hogy végül következmények nélkül kászálódhattam ki belőle, inkább csak a szerencsémnek köszönhetem. Ennek oka, hogy aki az egész szervezet feje volt, hirtelen öngyilkos lett, és nem akadt senki, aki át tudta, vagy akarta volna venni a helyét.
*Ezek után már csak az utolsó kérdés maradt hátra, de ahhoz nem tud sok újat hozzáfűzni.*
- Mindig is kerültem a szorosabb kötelékeket. Azt pedig hogy miért, tegnap már briliánsan sikerült kikövetkeztetned.
*Ereszt meg egy keserű vigyort, mikor felrémlik előtte a tagnapi jelenet a gyávának titulálásról. Ugyan mi mást mondhatna még?*
- Nos.. remélem elég kimerítő választ kaptál a kérdéseidre.
*Fújja végül ki magát, majd fejét kissé oldalra billentve veszi most először jobban szemügyre a lány kezében szorongatott tekercseket.*
- Mik ezek?
*Kérdi, csak hogy egy kicsit végre elterelje a témát magáról. Sosem szerette felidézni a múltját, és ez most sem emelt túl sokat az amúgy is nyomott hangulatán.*
- Nem.. Természetesen eszem ágában sincs ilyen helyzetbe hozni téged. Ez az egész csak..
*Kezdene bele a magyarázatba, de aztán rájön, sehogy sem tudja szavakba foglalni, hogy voltaképp mik is járnak a fejében. A térdére könyökölve kedvtelenül megmasszírozza az orrnyergét, hogy egy kis időt nyerjen, majd - még ha meglehetősen távolról is - de azért csak megpróbálkozik valami válaszfélével.*
- Nagyon nem úgy alakult az életem, ahogy azt én elképzeltem, miután a magam ura lettem. Eleinte teli voltam ambícióval, célokkal, vágyakkal.. minden utamba kerülő lehetőséget megragadtam a tanulásra, fejlősére, függetlenül attól, hogy az az út épp jó vagy rossz irányba vitt e el, mire elértem a kívánt eredményt. Ám bármilyen sikereket is értem el, egy idő után mindig tovább álltam.. mondhatnám úgy is, hogy sehol sem találtam a helyem.
*Időközben újra kiegyenesedett ültében, s megkeresi a másik tekintetét.*
- Persze ezzel nem sajnáltatni akarom magam. Egyáltalán nem a körülmények tehettek róla, hogy ez így alakult, hanem csakis én magam. Ráadásul legtöbbször csak az egyszerű kapzsiság hajtott, hogy mást, máshol, valami jobbat találjak. Aminek végül egyenes arányú következménye, hogy előbb vagy utóbb, de szinte mindig két szék közé estem.
*Von vállat, majd savanykás mosollyal az arcán nyúl újra az üvegért, hogy néhány kortyra valót töltsön a poharába.*
- Már azt sem tudom, hányszor kezdtem elölről újra és újra mindent. Mint például most is, hisz némi aprópénzen túl a zsebemben, már megint nincs semmim. Csupán egy dologra jöttem rá időközben. Mégpedig hogy igazából fogalmam sincs, mit akarok. -*szélesedik ki gúnyosan az eddigi mosolya, miközben ismét felpillant a lányra*- Zseniális, mi?
*Hűvösen elneveti magát, majd jólesően leöblíti a torkát egy korty borral. Alina mindeközben ismét magára hagyja a ládán, a szürke szemek pedig várakozóan követik az ablakhoz, majd végül az asztalhoz lépő alakot. Rá is átragad valamennyi a lány keserűségéből, így meglehetősen nyomott hangulatban figyeli amint az a tekercsei között matat. Végül aztán csak megtörik a közéjük telepedő csend, és legnagyobb meglepetésére a gyerektémát egész jól megúszta. Viszont annál jobban meglepődött a névváltás által előidézett reakción.*
- Sosem gondoltam.. hogy egyszer tényleg eljutok valakivel odáig, hogy ilyesmiért kapjak tőle szemrehányást.
*Jegyzi meg némileg töprengő hangsúllyal, majd egy kis időre elhallgat, felkel a ládáról, és a másik mellé lépve már ő is komolyabbra fordítja a szót.*
- Szóval arra vagy kíváncsi, hogy gondolkodtam e valaha a házasságon? Nos.. őszintén és röviden, a válasz egyértelmű: nem. De ezért ne magadat okold. Sem a neveltetésem, sem a hitem miatt nem jelentett nekem sokat ez a felfújt procedúra.
*Mondja a már jól ismert kemény hangon, de aztán az arcára felkúszó halovány félmosoly valamelyest enyhít a komor vonásokon, s jobbját megemelve békítően végigsimít a lány gondterhelt arcán, egészen a barna tincsekig.*
- De ez persze csak én vagyok. Alina, ha még később is biztos leszel abban, hogy mellettem akarsz maradni, és ez fontos neked, én neked adom az esküm, nevem, ott és úgy, ahogy szeretnéd. És mielőtt félreértenéd, nem csak holmi szívességből tenném, hanem azért mert tényleg sokat jelentesz nekem. Arról nem is beszélve, hogy még ezzel együtt sem tudok neked sokat adni.. hát ez lenne a legkevesebb.
*Vonakodva leengedi a kezét, és csak remélni tudja, hogy Alina nem vette túl rossz néven ezt a fajta tálalást. Nem akarja megbántani, de muszáj volt őszintének lennie.*
- De hagyjuk is ezt mostanra. Ez nem az a kérdés amivel rögtön ma este kellene.. vagy egyáltalán szabadna foglalkozni.
*Hiába van komoly múltjuk, most még nincs egy teljes napja sem, hogy újra egy párt alkotnak. És bármennyire szeretné, még most sem érzi túl biztos lábakon ezt az egészet.. Mindenesetre ezek után végre egy kicsit békésebb vizekre eveznek, s a múltja kerül terítékre. Egyedül az utolsó kérdésen ütközik meg egy kicsit.*
- Erről szó sincs. Ha valaki kettőnk közül nem elég jó, az aligha te lennél. -*rázza meg a fejét, majd egy sóhaj után, halovány mosoly erőltet az arcára*- Amúgy már tényleg kezdtem azt hinni, hogy kihagyod a remek lehetőséget, hogy kivételesen szabadon faggathass. Nem ülünk le inkább?
*Kérdi, majd ha nincs ellenvetés, akkor most inkább az ágyra telepedik le a lánnyal, hisz még mindig ez a legkényelmesebb bútordarab ebben a vacak kabinban. Aztán, hogy Alina hajlandó e hozzá bújni avagy most inkább szeretne némi távolságot tartani azt rábízza. Nem igazán tudja milyen hangulatban lehet az előbbi párbeszédük után.. ő viszont mindenesetre sorra veszi, hogy mikről is kell mesélnie. Család, szülők, gyerekkor, herbalizmus, alvilág.. egek, ez el fog tartani egy darabig, de most már tartozik ezekkel.. Így tehát nincs más hátra, mint hogy hátát lustán a kabin falának döntve összeszedje a gondolatait, majd belekezdjen.*
- Szóval a családom.. sokat nem tudok róluk mesélni, mivel a szüleimen kívül alig néhány rokonommal sikerült találkoznom. Apám ágán csupán néhány unokatestvéremmel futottam össze még gyerekként, de ma már szerintem meg sem ismernénk egymást. Anyám vonalán pedig csak a nagyszüleimmel volt szerencsém egyszer találkozni.. de annak se lett valami jó vége.
Ami meg magukat a szüleimet illeti, nos, biztos tetszeni fog a történetük. Legalábbis az eleje. -*sandít a lányra egy mindentudó, apró mosollyal a szája szegletében, de aztán ismét elfordítja a tekintetét és egykedvűen folytatja*- Anyám egy teljesen egyszerű, hagyományos elf család leánygyermeke volt, aki egész addig élte gondtalan éveit, míg fel nem tűnt egy tengerentúlról érkezett férfi, csodálatos hősi történetekkel, akibe aztán első látásra beleszeretett.. -*forgatja meg gúnyosan a szemeit, majd azért némi lábjegyzetet még hozzáfűz az eseményekhez*- Na igen, drága apám mindig értett ahhoz, hogy kell néhány átlátszó hazugsággal a naiv, álmodozó lelkületű kis elfecskéket levenni a lábaikról.. Na de, mindegy, anyám elszökött hazulról és minden fenntartás nélkül, boldogan követte álmai férfiját bárhová is ment, és akivel boldogan életek, míg.. hát első körben meg nem érkeztem én, és itt körülbelül véget is ér a tündérmese színvonal. Anyám ekkor még mindig gyerek volt, több évre a nagykorúságtól, de még mondhatni így is egész ügyesen megbirkózott a feladattal. Eleinte állítólag még apám is, mondhatni, hogy örült az örökösének, habár azért elég hamar ráunt az ezzel a járó vesződségekre. Újra útra kelt, s eleinte néhány hetente, később inkább már csak néhány havonta nézett vissza. Rev jóval később érkezett utánam, s ő már tényleg alig találkozott a saját apjával. És talán éppen ezért, de mindig ő volt neki a példakép, akinek meg akart felelni, és akinek mindig könyörgött, hogy vigye magával, ha az ismét távozni készült. Apám azonban sosem törődött vele, mondhatni teljesen semmibe vette. Ha el is töltött némi időt otthon, akkor is csak max velem volt hajlandó foglalkozni, hiába voltam kevésbé vevő a marhaságaira. Rev pedig ahogy egyre nagyobb lett, úgy lett egyre kezelhetetlenebb. Gyűlölte az anyját, mert egy gyenge bábnak tartotta, gyűlölte az apját, mert az rá se bagózott, és gyűlölt engem is, leginkább féltékenységből.
Végül az egész helyzet pikantériája, hogy akkor romlott el végleg minden, mikor egyesült a család, és apám több mint egy évtized után mégis hazaköltözött. Rev pedig egyik este addig idegesítette a kedves családfőt, míg az kikapott egy vaskosabb fadarabot a kandallóból és kis híján agyonverte vele. Innen eredt a bal szeme körüli sebhely, ha még emlékszel rá.. Aztán másnap miután nagyjából összefoltoztuk, anyám rávett, hogy vigyem el hazulról. Akkor hirtelen én is megvetettem őt, hogy minket rakott ki a kis szerelme helyett, de később aztán rájöttem, hogy valóban ez volt a legjobb amit tehetett. Rettegett mind apánktól, aki már teljesen kiszámíthatatlan volt, és majdnem ugyanannyira rettegett a tulajdon lányától is, akit egyszerűen képtelen volt kordában tartani, de mégis féltette. Innentől kezdve viszont részben talán már te is ismered a történetet.. Egy darabig még együtt voltunk, én pedig mivel időközben egyre inkább alvilági figurákkal kerültem össze, ő is onnan válogatta ki a játszópajtásait. Aztán szépen lassan önállósította magát, és végleg lelépett.
*Von vállat, majd miután a család és a gyermekkor témáit nagyjából letudta, lassan rátér a többire is.*
- Hogy miért pont herbalista lettem arra egyszerű a válasz. Anyám is az volt, s muszáj volt besegítenem neki, főleg miután a húgom is megszületett. Ebből adódóan nem éppen magam választottam a szakmám, de azért szerencsére sikerült megszeretnem. Ami meg a későbbi alvilági életemet illeti.. nos, otthonról elkerülve elég hamar rájöttem, hogy különböző illegális szerek és mérgek kotyvasztásával sokkal hamarabb előrébb lehet jutni, mint ha leragadok a hétköznapi készítményeknél. Sok helyen dolgoztam, de végül a révi mocsárba süppedtem bele a legjobban. Az, hogy végül következmények nélkül kászálódhattam ki belőle, inkább csak a szerencsémnek köszönhetem. Ennek oka, hogy aki az egész szervezet feje volt, hirtelen öngyilkos lett, és nem akadt senki, aki át tudta, vagy akarta volna venni a helyét.
*Ezek után már csak az utolsó kérdés maradt hátra, de ahhoz nem tud sok újat hozzáfűzni.*
- Mindig is kerültem a szorosabb kötelékeket. Azt pedig hogy miért, tegnap már briliánsan sikerült kikövetkeztetned.
*Ereszt meg egy keserű vigyort, mikor felrémlik előtte a tagnapi jelenet a gyávának titulálásról. Ugyan mi mást mondhatna még?*
- Nos.. remélem elég kimerítő választ kaptál a kérdéseidre.
*Fújja végül ki magát, majd fejét kissé oldalra billentve veszi most először jobban szemügyre a lány kezében szorongatott tekercseket.*
- Mik ezek?
*Kérdi, csak hogy egy kicsit végre elterelje a témát magáról. Sosem szerette felidézni a múltját, és ez most sem emelt túl sokat az amúgy is nyomott hangulatán.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-08 18:45:57
Üzenet elküldve: 2012-11-08 18:45:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
- Micsoda remek ötleteid vannak.
*Jegyzi meg fanyarul a bezárás említésére, de azért nem hagy kétséget afelől, hogy egyáltalán nem díjazná, ha így történne. A kapitány tisztábbra mosására csak elgondolkodva bólint, nem nehéz rájönni, hogy ezek után a szerencsés vagy szerencsétlen férfiú szemrevételezve lesz és ha érdemesnek találtatik, akkor hamarosan új beszélgetőtárs csapódik hozzá. Annál elégedetlenebb torokhangot ad ki, mikor Envyr kitalálja a cicussal kapcsolatos születő gondolatait. Na nem baj, akkor majd csak vendégségbe jön hozzájuk a kis egérfogó, elvégre ki tehet arról, hogy megérzi és kilefetyeli a „véletlenül” kifolyt tejet.*
- Nem kérek varázsitalt - *rázza meg fejét nem titkolt megkönnyebbüléssel, hiszen a férfi láthatóan nem akarja eltiltani a tőröktől.* - De attól tartok, hogy a gyakorlás rám fér. Tegnap túl könnyen pakolgattál ide-oda…
*Gondolkodik hangosan, mert ez azóta is piszkálja a csőrét. Azelőtt gond nélkül időben észrevette volna már a szándékot is egyszerűen kitért volna előle. Ám hamarosan teljesen más dolgokon kell elmélkednie. Vagyis inkább feldolgoznia.
Gondterhelten hallgatja a félelf szájából szokatlanul hosszan hangzó magyarázatokat. A férfi tekintetét követve ő is önkéntelenül rápillant annak poharára, de hamarosan inkább magát Envyrt figyeli homlokráncolva. A válasza előtt elgondolkodva vizsgálja a másik vonásait, aminek köszönhetően a válasza is kivételesen nyugodtra sikeredik.*
- Nem - *hangzik a határozott, de nem erőszakos válasz.* - Ugye ezt most te sem gondoltad komolyan? Nem érdekel, hogy milyen voltál vagy hogy miben változtál, de nem fogsz lezülleni mellettem. Most én mondom azt, hogy segíteni fogok, ha tetszik, ha nem. - *És mielőtt kedvese felháborodhatna vagy elkerülhetné a tekintetét, inkább melléül és az ölébe veszi a kezét, ha engedi.* - Figyelj Envyr, most már nem vagy egyedül. Persze megértem, ha el akarsz vonulni egy időre, de milyen felesleges gondolataid vannak, amiket nem oszthatsz meg velem? És még valami: ezek szerint még annyira se vagyok képes, hogy eltereljem a figyelmedet, ha szükséges? - *elengedi a másik kezét és keményebbre igazítja a hangját és nézését is.* - Remélem nem tervezed tényleg azt, hogy berúgsz a fene nagy gondolataidtól, egész éjjel részegen kimaradsz, én meg itt virrasztok és nem tudom, hogy egyáltalán élsz-e még vagy hogy kinek az ágyát melegíted jó pénzért? Vagy még azt is elvárnád, hogy szégyenszemre ilyen helyeken keresselek és hazacipeljelek?
*Kérdezi komolyan, mert ezt a megaláztatást még ő sem nyelné le. És ha ez még nem lenne elég, jön az újabb kényes téma, amin már volt egy élesebb vitájuk. Némán hallgatja végig a további pontokat is, de akaratlanul is elhúzódik Envyrtől, keze elfehéredik ahogy a láda szélét markolja. Egyelőre az utolsó kérdésre sem reagál, amire más esetben csak úgy röpködnének a lelkes kérdések és nem győzne örömében a férfihoz törleszkedni.
Most azonban csak a szemeit a földre szegezve ül egy darabig. Hirtelen fullasztóan szűknek érződik a kabin és nyomasztónak a hajótestet súroló hullámok halkan beszűrődő nesze, a hajó ezer megszokott hangja. Anélkül kel fel és áll maga előtt összefont karral az apró ablak elé, hogy a másikra pillantana, majd a kinti szürkeséget bámulja, míg nagyjából rendezi a gondolatait és mindazt, ami azokból adódik.
Végül lassan a zsákjához lép, hogy előkeresse belőle a magával hozott tekercseket. Egyiket se volt szíve ott hagyni, így át kell néznie párat, mire a hegyi és a sivatagi életét megörökítő rajzok közül az akkori Envyrt ábrázolók is előkerülnek. Ekkor azonban már szokott halk hangán töri meg a csendet. Kissé üresen kongó hanggal, de határozottan a félelf szemébe nézve beszél.*
- Értem. Viszont én sem gondoltam meg magam: nem akarok mindenáron gyereket, de attól még én sem változtatok a döntésemen. Megmondtam, hogy ha kell, akkor egyedül nevelem, de bántani nem engedem. A Ssirasdát megjegyeztem. - *Egyéb körülmények között sem szólná meg a másik anyjának nevét, most pedig főleg ez a legkisebb gondja.* - Gondolom úgysincs sok közöm hozzá, mert eszedbe sem jutott, hogy valaha is használhatnám.
*Teszi hozzá keserű elégedettséggel, mikor végre lehull valaki szeméről a hályog és végre tisztán lát. Összetekeri a kiválasztott tekercseket, de még csak a kezében tartja őket, míg az asztalnak támaszkodva újból szembefordul a másikkal és nyugodt hangon folytatja.*
- Szinte semmit nem tudok rólad, ezért minden érdekel. A családod, a szüleid, a gyerekkorod. Hogy miért hagytad ott őket, miért pont herbalista lettél. Mit kerestél az alvilágban és hogy sikerült-e megszabadulnod tőlük. - *némi hezitálás után mégis elnyeli az újabb kérdést, de egy utolsót még hozzátesz.*
- És még valami érdekelne. Miért irtózol ennyire attól, hogy valakivel egy család legyél? Sok minden mutatja, hogy fontos vagyok neked, de azt is látom, hogy még ez is mekkora erőfeszítésedbe kerül. Van valami oka, vagy csak én nem vagyok elég jó neked?
*Jegyzi meg fanyarul a bezárás említésére, de azért nem hagy kétséget afelől, hogy egyáltalán nem díjazná, ha így történne. A kapitány tisztábbra mosására csak elgondolkodva bólint, nem nehéz rájönni, hogy ezek után a szerencsés vagy szerencsétlen férfiú szemrevételezve lesz és ha érdemesnek találtatik, akkor hamarosan új beszélgetőtárs csapódik hozzá. Annál elégedetlenebb torokhangot ad ki, mikor Envyr kitalálja a cicussal kapcsolatos születő gondolatait. Na nem baj, akkor majd csak vendégségbe jön hozzájuk a kis egérfogó, elvégre ki tehet arról, hogy megérzi és kilefetyeli a „véletlenül” kifolyt tejet.*
- Nem kérek varázsitalt - *rázza meg fejét nem titkolt megkönnyebbüléssel, hiszen a férfi láthatóan nem akarja eltiltani a tőröktől.* - De attól tartok, hogy a gyakorlás rám fér. Tegnap túl könnyen pakolgattál ide-oda…
*Gondolkodik hangosan, mert ez azóta is piszkálja a csőrét. Azelőtt gond nélkül időben észrevette volna már a szándékot is egyszerűen kitért volna előle. Ám hamarosan teljesen más dolgokon kell elmélkednie. Vagyis inkább feldolgoznia.
Gondterhelten hallgatja a félelf szájából szokatlanul hosszan hangzó magyarázatokat. A férfi tekintetét követve ő is önkéntelenül rápillant annak poharára, de hamarosan inkább magát Envyrt figyeli homlokráncolva. A válasza előtt elgondolkodva vizsgálja a másik vonásait, aminek köszönhetően a válasza is kivételesen nyugodtra sikeredik.*
- Nem - *hangzik a határozott, de nem erőszakos válasz.* - Ugye ezt most te sem gondoltad komolyan? Nem érdekel, hogy milyen voltál vagy hogy miben változtál, de nem fogsz lezülleni mellettem. Most én mondom azt, hogy segíteni fogok, ha tetszik, ha nem. - *És mielőtt kedvese felháborodhatna vagy elkerülhetné a tekintetét, inkább melléül és az ölébe veszi a kezét, ha engedi.* - Figyelj Envyr, most már nem vagy egyedül. Persze megértem, ha el akarsz vonulni egy időre, de milyen felesleges gondolataid vannak, amiket nem oszthatsz meg velem? És még valami: ezek szerint még annyira se vagyok képes, hogy eltereljem a figyelmedet, ha szükséges? - *elengedi a másik kezét és keményebbre igazítja a hangját és nézését is.* - Remélem nem tervezed tényleg azt, hogy berúgsz a fene nagy gondolataidtól, egész éjjel részegen kimaradsz, én meg itt virrasztok és nem tudom, hogy egyáltalán élsz-e még vagy hogy kinek az ágyát melegíted jó pénzért? Vagy még azt is elvárnád, hogy szégyenszemre ilyen helyeken keresselek és hazacipeljelek?
*Kérdezi komolyan, mert ezt a megaláztatást még ő sem nyelné le. És ha ez még nem lenne elég, jön az újabb kényes téma, amin már volt egy élesebb vitájuk. Némán hallgatja végig a további pontokat is, de akaratlanul is elhúzódik Envyrtől, keze elfehéredik ahogy a láda szélét markolja. Egyelőre az utolsó kérdésre sem reagál, amire más esetben csak úgy röpködnének a lelkes kérdések és nem győzne örömében a férfihoz törleszkedni.
Most azonban csak a szemeit a földre szegezve ül egy darabig. Hirtelen fullasztóan szűknek érződik a kabin és nyomasztónak a hajótestet súroló hullámok halkan beszűrődő nesze, a hajó ezer megszokott hangja. Anélkül kel fel és áll maga előtt összefont karral az apró ablak elé, hogy a másikra pillantana, majd a kinti szürkeséget bámulja, míg nagyjából rendezi a gondolatait és mindazt, ami azokból adódik.
Végül lassan a zsákjához lép, hogy előkeresse belőle a magával hozott tekercseket. Egyiket se volt szíve ott hagyni, így át kell néznie párat, mire a hegyi és a sivatagi életét megörökítő rajzok közül az akkori Envyrt ábrázolók is előkerülnek. Ekkor azonban már szokott halk hangán töri meg a csendet. Kissé üresen kongó hanggal, de határozottan a félelf szemébe nézve beszél.*
- Értem. Viszont én sem gondoltam meg magam: nem akarok mindenáron gyereket, de attól még én sem változtatok a döntésemen. Megmondtam, hogy ha kell, akkor egyedül nevelem, de bántani nem engedem. A Ssirasdát megjegyeztem. - *Egyéb körülmények között sem szólná meg a másik anyjának nevét, most pedig főleg ez a legkisebb gondja.* - Gondolom úgysincs sok közöm hozzá, mert eszedbe sem jutott, hogy valaha is használhatnám.
*Teszi hozzá keserű elégedettséggel, mikor végre lehull valaki szeméről a hályog és végre tisztán lát. Összetekeri a kiválasztott tekercseket, de még csak a kezében tartja őket, míg az asztalnak támaszkodva újból szembefordul a másikkal és nyugodt hangon folytatja.*
- Szinte semmit nem tudok rólad, ezért minden érdekel. A családod, a szüleid, a gyerekkorod. Hogy miért hagytad ott őket, miért pont herbalista lettél. Mit kerestél az alvilágban és hogy sikerült-e megszabadulnod tőlük. - *némi hezitálás után mégis elnyeli az újabb kérdést, de egy utolsót még hozzátesz.*
- És még valami érdekelne. Miért irtózol ennyire attól, hogy valakivel egy család legyél? Sok minden mutatja, hogy fontos vagyok neked, de azt is látom, hogy még ez is mekkora erőfeszítésedbe kerül. Van valami oka, vagy csak én nem vagyok elég jó neked?
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-07 19:41:00
Üzenet elküldve: 2012-11-07 19:41:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Alina első reakciója a figyelmeztetésre, egy apróbb grimaszt csal fel az eddigi viszonylag komor arcra.*
- Nem terveztem, hogy a nap minden percében a nyomodban leszek, de.. oly módon még kivitelezhetem a védelmed, hogy egész napra bezárlak a kabinba. Kevésbé lovagias, ám annál hatékonyabb. -*vakarja meg elgondolkodva az állát*- Hm.. nem is rossz ötlet.
*Vigyorodik el gonoszan, ahogy rájön mennyi mindent leegyszerűsíthetne ez a remek megoldás. Ha Alina ne kószálna el, nem is kerülhetne bajba. Kár, hogy már túl eleven ahhoz, hogy ezt megvalósíthassa.. Mindenesetre mielőtt az még minden útitársat őrjöngő vadembernek titulálná, azért valamicskét szépít az előbbi megjegyzésén.*
- A hajó kapitánya még egy egész normális alak. Ő az aki rajtam kívül még minden nap megjelenik itt, illetve a kikötőben, így könnyen lehet, hogy összefutsz majd vele. A többiek közül sem mindegyik teljesen reménytelen eset, de jobb, ha inkább elkerülöd őket.
*Már csak azért is, mert biztos, hogy az első adandó alkalommal boldogan elpletykálnának néhány vele kapcsolatos sztorit, amit nagyon nem szeretne Alinától visszahallani. Még akkor sem, ha a tegnapi vallomása és produkciója nyomán sejteni lehet a tartalmukat.
Ahogy azt viszont szinte előre tudta, a lány szemében rögtön felcsillan az egyértelmű rokonszenv az első állatka iránt, ami az útjába kerül. Még akkor is, ha az csak egy rühes, büdös macska.*
- Mielőtt még megfordulna a fejedben.. eszedbe se jusson behozni.
*Lövell egy figyelmeztető pillantást a másikra, miután bezárja maguk mögött az ajtót.
Annak kifejezetten örül, hogy a lány végül nem utasít el egy kis ünnepi nedűt, aminek folytán egy jóféle vörösbort is az asztalra varázsol a poharak után. Tölt mindkettőjüknek, majd visszahajtva a lapos tetejű láda fedelét, ő azon foglal helyet. Míg a lány hallgatja, kortyol néhányat az italból, de rögtön utána le is rakja maga mellé a félig még teli poharat és inkább csak a másikra figyel.*
- A tőrökkel való játszadozás ráér majd akkorra, ha már nem érzel semmilyen fájdalmat a vállad mozgatásakor. -*hogy pontosan mennyi időbe telik ez, azt ő sem tudja megjósolni*- Van varázsital, ami képes meggyorsítani a gyógyulást, ha tényleg nagyon nyugtalanít a sérülésed.. de tekintve, hogy egyébként sem ártana meg neked még egy kis pihenés, meg pár plusz kiló, talán nem olyan sürgős, hogy újra belevesd magad a gyakorlatozásokba.
*Hiába néz ki már sokkal jobban ahhoz képest amilyen pár napja volt, azért beletelik némi időbe mire visszanyeri az erejét. Azt az ígéretet viszont, hogy innentől kezdve tényleg nem kell további titkolózásra számítania, egy elismerő bólintással köszöni meg.*
- Jól teszed, s bár én is kétlem, hogy ennyi idő és távolság után még mindig veszélyben lennél tőlük, azért valóban nem árt nyitott szemmel járni. Legalább egy ideig még.
*Töpreng el néhány pillanatra, de aztán újra összeszedi a gondolatait, és rátér néhány egyéb témára, amit mielőtt szeretne tető alá hozni.*
- Több dologról is akarok beszélni veled. Első körben még röviden az éjjel történtek kapcsán, hisz sok minden elhangzott akkor, de mint azt te is láthattad, nem voltam épp a helyzet magaslatán.
*Kezd bele óvatosan, hisz még mindig kicsit kényelmetlenül érzi magát a tegnapi viselkedése miatt.*
- Ami ezt illeti.. -*sandít le egy pillanatra a maga mellé helyezett pohárkára*- Tudom, hogy korábban nem úgy ismertél, mint aki túl sokszor nyúlt volna alkoholhoz, de mostanában más a helyzet. S, bár ritkán szoktam annyira a pohár fenekére nézni, mint tegnap este, azért könnyelműség lenne azt megígérni, hogy soha többé nem fog előfordulni. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen muszáj kiölnöm a fejemből a sok fölösleges, ám annál bosszantóbb gondolatokat, és erre ez valóban egy kézenfekvő és gyors módszer. Csak annyit ígérhetek, hogy ilyenkor távol tartom magam tőled.
*Türelmesen végigvárja az aligha örömteli reakciót, de még most sem engedhet fel teljesen hisz nem ez az egyetlen, ami még egy fájó pont lehet.*
- A másik.. a nekem még mindig kissé kínos téma, ez a gyerekügy. Ahogy kérted, megpróbálok változtatni a korábbi hozzáállásomon néhány dologban.. de nem akarlak áltatni. Ebben az egyben nem hiszem, hogy valaha is engedni fogok.
*Közli nyugodt, ám mégis határozott hangon. Aligha szokás ilyen kijelentésekkel indítani egy "kabinavató" ünnepélyt, de amíg ezeken túl nem esnek, nem igazán tudná elengedni magát.*
- Az utolsó, amit még mondani akartam, már nem a tegnap estéhez kötődik. Egy ideje már az anyai vezetéknevem használom, ami Ssirrasda. És ez így is fog maradni.
*Ennek mondjuk már aligha van túl sok jelentősége kettőjükre nézve.. Majd, ha mindezek után sem hagyta még faképnél a másik, akkor átadja neki a stafétát.*
- Levezetésül pedig valóban szeretném tartani magam, ahhoz amiben megállapodtunk. Eddig ugyanis tényleg nem törekedtem arra, hogy bármi konkrétat megtudj rólam. Legalábbis amit nem volt muszáj.. Tehát, van e most bármi velem vagy velünk kapcsolatos kérdésed, amire választ szeretnél?
*Kérdi, hisz emlékszik mennyire nehezményezte ezt Alina a tegnapi kifakadásakor.*
- Nem terveztem, hogy a nap minden percében a nyomodban leszek, de.. oly módon még kivitelezhetem a védelmed, hogy egész napra bezárlak a kabinba. Kevésbé lovagias, ám annál hatékonyabb. -*vakarja meg elgondolkodva az állát*- Hm.. nem is rossz ötlet.
*Vigyorodik el gonoszan, ahogy rájön mennyi mindent leegyszerűsíthetne ez a remek megoldás. Ha Alina ne kószálna el, nem is kerülhetne bajba. Kár, hogy már túl eleven ahhoz, hogy ezt megvalósíthassa.. Mindenesetre mielőtt az még minden útitársat őrjöngő vadembernek titulálná, azért valamicskét szépít az előbbi megjegyzésén.*
- A hajó kapitánya még egy egész normális alak. Ő az aki rajtam kívül még minden nap megjelenik itt, illetve a kikötőben, így könnyen lehet, hogy összefutsz majd vele. A többiek közül sem mindegyik teljesen reménytelen eset, de jobb, ha inkább elkerülöd őket.
*Már csak azért is, mert biztos, hogy az első adandó alkalommal boldogan elpletykálnának néhány vele kapcsolatos sztorit, amit nagyon nem szeretne Alinától visszahallani. Még akkor sem, ha a tegnapi vallomása és produkciója nyomán sejteni lehet a tartalmukat.
Ahogy azt viszont szinte előre tudta, a lány szemében rögtön felcsillan az egyértelmű rokonszenv az első állatka iránt, ami az útjába kerül. Még akkor is, ha az csak egy rühes, büdös macska.*
- Mielőtt még megfordulna a fejedben.. eszedbe se jusson behozni.
*Lövell egy figyelmeztető pillantást a másikra, miután bezárja maguk mögött az ajtót.
Annak kifejezetten örül, hogy a lány végül nem utasít el egy kis ünnepi nedűt, aminek folytán egy jóféle vörösbort is az asztalra varázsol a poharak után. Tölt mindkettőjüknek, majd visszahajtva a lapos tetejű láda fedelét, ő azon foglal helyet. Míg a lány hallgatja, kortyol néhányat az italból, de rögtön utána le is rakja maga mellé a félig még teli poharat és inkább csak a másikra figyel.*
- A tőrökkel való játszadozás ráér majd akkorra, ha már nem érzel semmilyen fájdalmat a vállad mozgatásakor. -*hogy pontosan mennyi időbe telik ez, azt ő sem tudja megjósolni*- Van varázsital, ami képes meggyorsítani a gyógyulást, ha tényleg nagyon nyugtalanít a sérülésed.. de tekintve, hogy egyébként sem ártana meg neked még egy kis pihenés, meg pár plusz kiló, talán nem olyan sürgős, hogy újra belevesd magad a gyakorlatozásokba.
*Hiába néz ki már sokkal jobban ahhoz képest amilyen pár napja volt, azért beletelik némi időbe mire visszanyeri az erejét. Azt az ígéretet viszont, hogy innentől kezdve tényleg nem kell további titkolózásra számítania, egy elismerő bólintással köszöni meg.*
- Jól teszed, s bár én is kétlem, hogy ennyi idő és távolság után még mindig veszélyben lennél tőlük, azért valóban nem árt nyitott szemmel járni. Legalább egy ideig még.
*Töpreng el néhány pillanatra, de aztán újra összeszedi a gondolatait, és rátér néhány egyéb témára, amit mielőtt szeretne tető alá hozni.*
- Több dologról is akarok beszélni veled. Első körben még röviden az éjjel történtek kapcsán, hisz sok minden elhangzott akkor, de mint azt te is láthattad, nem voltam épp a helyzet magaslatán.
*Kezd bele óvatosan, hisz még mindig kicsit kényelmetlenül érzi magát a tegnapi viselkedése miatt.*
- Ami ezt illeti.. -*sandít le egy pillanatra a maga mellé helyezett pohárkára*- Tudom, hogy korábban nem úgy ismertél, mint aki túl sokszor nyúlt volna alkoholhoz, de mostanában más a helyzet. S, bár ritkán szoktam annyira a pohár fenekére nézni, mint tegnap este, azért könnyelműség lenne azt megígérni, hogy soha többé nem fog előfordulni. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen muszáj kiölnöm a fejemből a sok fölösleges, ám annál bosszantóbb gondolatokat, és erre ez valóban egy kézenfekvő és gyors módszer. Csak annyit ígérhetek, hogy ilyenkor távol tartom magam tőled.
*Türelmesen végigvárja az aligha örömteli reakciót, de még most sem engedhet fel teljesen hisz nem ez az egyetlen, ami még egy fájó pont lehet.*
- A másik.. a nekem még mindig kissé kínos téma, ez a gyerekügy. Ahogy kérted, megpróbálok változtatni a korábbi hozzáállásomon néhány dologban.. de nem akarlak áltatni. Ebben az egyben nem hiszem, hogy valaha is engedni fogok.
*Közli nyugodt, ám mégis határozott hangon. Aligha szokás ilyen kijelentésekkel indítani egy "kabinavató" ünnepélyt, de amíg ezeken túl nem esnek, nem igazán tudná elengedni magát.*
- Az utolsó, amit még mondani akartam, már nem a tegnap estéhez kötődik. Egy ideje már az anyai vezetéknevem használom, ami Ssirrasda. És ez így is fog maradni.
*Ennek mondjuk már aligha van túl sok jelentősége kettőjükre nézve.. Majd, ha mindezek után sem hagyta még faképnél a másik, akkor átadja neki a stafétát.*
- Levezetésül pedig valóban szeretném tartani magam, ahhoz amiben megállapodtunk. Eddig ugyanis tényleg nem törekedtem arra, hogy bármi konkrétat megtudj rólam. Legalábbis amit nem volt muszáj.. Tehát, van e most bármi velem vagy velünk kapcsolatos kérdésed, amire választ szeretnél?
*Kérdi, hisz emlékszik mennyire nehezményezte ezt Alina a tegnapi kifakadásakor.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-05 20:34:12
Üzenet elküldve: 2012-11-05 20:34:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Örömmel válik meg sovány terhétől, és miközben a rakományok útvesztőjében haladnak, elégedetten állapítja meg, hogy azért igenis vannak Envyrnek jó tulajdonságai. Ahogy visszaemlékszik, mindig magától értetődően átvette csomagjait. Illetve majdnem mindig, mert egyszer rozsdagyűjteménynek titulálta a sivatagi odúkban szerzett remek zsákmányt és szőrös szívvel elherdáltatta vele őket. Ám ezen most már Alina is csak mosolyog és habár szóval nem köszöni meg a félelfnek a figyelmességét, de egy pillanatra átfogja karját és a vállához hajtja a fejét. Viszont nem akarja lassítani tempójukat és a feltűnést is kerülni akarja, így a következő lépést már fegyelmezett távolságban teszi meg.
A keresett hajóhoz érve jobb kép tárul a szeme elé, mint amire számított. Igaz, nem tűnik a legújabb darabnak átmeneti otthonuk, de láthatóan nem is készül elsüllyedni. Elgondolkodva nézegeti a kiürült fedélzetet, ám mielőtt megijedne, hogy szellemhajóra került, már érkezik is a magyarázat. Hát igen, a parton ténfergő részeg matrózoktól csak azok lehetnek rosszabbak, akikkel összezárnak minket… Kivételesen nem veszi hát félvállról a figyelmeztetést.*
- Pedig azt hittem, majd lovagiasan megvédesz tőlük - *piszkálódik kicsit, mielőtt komolyabbra fordítaná a szót.* - Jó, majd odafigyelek - *sóhajt lemondóan.* - Gondolom, nincsenek üdítő kivételek. Kár lenne a szállásért, bármilyen legyen is az.
*Már éppen kezdi elképzelni milyen unalmas lesz itt az élete, mikor éppen nem a városban téblábol, mikor egy sárga szempár képében mégis megcsillan némi remény.*
- Naa, ne bántsd már szegényt.
*Éled fel egyből rokonszenve az ismeretlen egérfogó iránt, ami talán némi életet csempészhet kabinjukba, mialatt kedvese távol jár. Nem tart sokáig, míg felméri a szűk helységet és annak visszafogott berendezését, viszont lelki szemei előtt már azt tervezgeti, hogy milyen lesz jövőbeli közös otthonuk, emiatt a viszonylagos kopárságot sem bánja. Legalább van mit csinosítani gondolatban. Habár remélhetőleg, ha eljutnak odáig, azért valamivel nagyobb házuk lesz.*
- Igen, kérek, legalább meglesz a kabinavatónk - *engedélyez maguknak egy kis italt, miközben lehuppan a felkínált székre.* - De csak mértékkel.
*Figyelmezteti a másikat, de ennyiben is hagyja a dolgot, nem akarja emlékeztetni a másikat a tegnapi részegségére. Míg kiszolgálják, szórakozottan ismerkedik a szobával, jobb keze szinte magától egy kupacba rendezi a leégett csonkokat, amitől talán kissé rendezettebbnek tűnik majd az asztal. Megköszöni az italt, de mielőtt beleinna, megfordítja az egyik tekercset, hátha talál valami érdekeset. A kérdésre sem néz fel először, de elmosolyodik.*
- Miután elmentél aludtam egy kicsit, utána megkerestem a pásztorokat, aztán visszamentem, ettem és most itt vagyok. Még nem találkoztunk a nyájjal, ezért nem volt olyan szívettépő a búcsú -*teszi vissza a helyére a feljegyzéseket.* - Viszont még nem zártam ki teljesen, hogy ott kötök ki - *ejti óvatosan a szavakat és hagy egy kis időt Envyrnek hogy felkészüljön arra, amit mondani akar.* - A tőrvetésen kívül nem sok mindenhez értek. Talán takaríthatnék később vagy besegíthetnék valami kofának, de… nem tudom. Még akkor sem lenne bölcs döntés, ha felhagynék a gyakorlással. Nincs sok esélye, hogy felbukkan a klánom, de azért nem árt az óvatosság. - *aggódva figyeli a férfi válaszát.* - Ha később esetleg adódna valami őrködés vagy egyszerűbb munka… Vagy nem is tudom. Mennyi idő, mire újból gyakorolni tudok? - *néz bizonytanul párjára, majd gyorsan hozzáteszi.*
- Semmibe nem akarok belekeveredni és ha megjelenne valaki, akkor szólnék neked. Ezentúl mindenbe beavatlak. Nem lesznek titkos utak. Azon is gondolkodtam, mi legyen, ha esetleg idevetődnének.
*Csak most issza ki az italt, elég időt hagyva a félelfnek, hogy átgondolhassa a dolgot.*
A keresett hajóhoz érve jobb kép tárul a szeme elé, mint amire számított. Igaz, nem tűnik a legújabb darabnak átmeneti otthonuk, de láthatóan nem is készül elsüllyedni. Elgondolkodva nézegeti a kiürült fedélzetet, ám mielőtt megijedne, hogy szellemhajóra került, már érkezik is a magyarázat. Hát igen, a parton ténfergő részeg matrózoktól csak azok lehetnek rosszabbak, akikkel összezárnak minket… Kivételesen nem veszi hát félvállról a figyelmeztetést.*
- Pedig azt hittem, majd lovagiasan megvédesz tőlük - *piszkálódik kicsit, mielőtt komolyabbra fordítaná a szót.* - Jó, majd odafigyelek - *sóhajt lemondóan.* - Gondolom, nincsenek üdítő kivételek. Kár lenne a szállásért, bármilyen legyen is az.
*Már éppen kezdi elképzelni milyen unalmas lesz itt az élete, mikor éppen nem a városban téblábol, mikor egy sárga szempár képében mégis megcsillan némi remény.*
- Naa, ne bántsd már szegényt.
*Éled fel egyből rokonszenve az ismeretlen egérfogó iránt, ami talán némi életet csempészhet kabinjukba, mialatt kedvese távol jár. Nem tart sokáig, míg felméri a szűk helységet és annak visszafogott berendezését, viszont lelki szemei előtt már azt tervezgeti, hogy milyen lesz jövőbeli közös otthonuk, emiatt a viszonylagos kopárságot sem bánja. Legalább van mit csinosítani gondolatban. Habár remélhetőleg, ha eljutnak odáig, azért valamivel nagyobb házuk lesz.*
- Igen, kérek, legalább meglesz a kabinavatónk - *engedélyez maguknak egy kis italt, miközben lehuppan a felkínált székre.* - De csak mértékkel.
*Figyelmezteti a másikat, de ennyiben is hagyja a dolgot, nem akarja emlékeztetni a másikat a tegnapi részegségére. Míg kiszolgálják, szórakozottan ismerkedik a szobával, jobb keze szinte magától egy kupacba rendezi a leégett csonkokat, amitől talán kissé rendezettebbnek tűnik majd az asztal. Megköszöni az italt, de mielőtt beleinna, megfordítja az egyik tekercset, hátha talál valami érdekeset. A kérdésre sem néz fel először, de elmosolyodik.*
- Miután elmentél aludtam egy kicsit, utána megkerestem a pásztorokat, aztán visszamentem, ettem és most itt vagyok. Még nem találkoztunk a nyájjal, ezért nem volt olyan szívettépő a búcsú -*teszi vissza a helyére a feljegyzéseket.* - Viszont még nem zártam ki teljesen, hogy ott kötök ki - *ejti óvatosan a szavakat és hagy egy kis időt Envyrnek hogy felkészüljön arra, amit mondani akar.* - A tőrvetésen kívül nem sok mindenhez értek. Talán takaríthatnék később vagy besegíthetnék valami kofának, de… nem tudom. Még akkor sem lenne bölcs döntés, ha felhagynék a gyakorlással. Nincs sok esélye, hogy felbukkan a klánom, de azért nem árt az óvatosság. - *aggódva figyeli a férfi válaszát.* - Ha később esetleg adódna valami őrködés vagy egyszerűbb munka… Vagy nem is tudom. Mennyi idő, mire újból gyakorolni tudok? - *néz bizonytanul párjára, majd gyorsan hozzáteszi.*
- Semmibe nem akarok belekeveredni és ha megjelenne valaki, akkor szólnék neked. Ezentúl mindenbe beavatlak. Nem lesznek titkos utak. Azon is gondolkodtam, mi legyen, ha esetleg idevetődnének.
*Csak most issza ki az italt, elég időt hagyva a félelfnek, hogy átgondolhassa a dolgot.*
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:30:37
Üzenet elküldve: 2012-11-05 17:30:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az esti szürkület beköszöntével végre a félelf is felbukkan a megbeszélt helyen. Ekkorra már valamelyest enyhült a kikötő forgalma, így nem volt nehéz dolga kiszúrni a hordón várakozó jól ismert alakot. Megkönnyebbülten sóhajt, hogy Alina továbbra sem él a nők kedvelt késési szokásaival, amiket bizony sosem tolerált túl lelkesen. Nem is húzza sokáig az időt, egy gyors üdvözlést követően átveszi annak cókmókjait, s immáron másodmagával indul neki a dokkok övezte hajódzsungelnek. Hamar maguk mögött hagyják a part menti díszes gályákat, és néhány perc múltán már csak teljesen hétköznapi fabárkák és hajók sora mellett sétálnak tova. Út közben a férfi nem erőlteti a beszélgetést, láthatóan inkább a gondolatai kötik le, míg a helyes utat keresi. Végül, a rövid sétát követően egy közepes méretű, kissé kopottas, ám szemlátomást elég masszív példány előtt lassítanak le. Az oldalán lévő felirat már nem vehető ki teljesen, az első betűt is inkább már csak találgatni lehet, hogy M vagy N volt e egykoron.*
- Ez lesz az.
*Biccent fejével a hajó felé, majd további hezitálás nélkül az arra felvezető palló felé veszi az irányt. A fedélzet jelenleg csendes, és szinte teljesen csupasz is, hogy semmi ne csalja fel az esetleges fosztogatóknak. Szerencsére egyébként sem számítanak túl kedvelt célpontnak, mivel viszonylag kevés kész termék található a hajón, inkább csak alapanyagokkal üzletelnek. Azok értékét pedig hozzáértés nélkül nehéz megállapítani, legalább annyira, mint az illegális anyagokat a törvényestől megkülönböztetni, a legtöbb pénz pedig értelem szerűen az előbbiben van. Már az első napokban sikeresen túladtak az értékesebb hozzávalókon, így már csak a maradékot kell nyereségesen lesózni, majd újabb szállítmány után nézni. Nem is véletlenül rostokolnak épp ebben a városban ilyen sokáig, hisz nagy a forgalma, magát a kikötőt meg szerencsére nem ellenőrzik túl szigorúan. Egyszóval kész paradicsom néhány apróbb csempészüzlet probléma nélküli lebonyolítására.
A férfi nem is időz túl sokáig a fedélzeten, hanem inkább a szálláshelyek felé irányítja a másikat, s közben néminemű tájékoztatást is átad neki.*
- Túl nagy forgalomtól nem kell tartanod, mivel az emberek nagy része a városba ment elverni a pénzét. Napi váltásban szokott közölük egy-két lókötő visszatérni, hogy vigyázzanak a hajóra és a rakományra. Illetve rajtuk kívül ketten vagyunk, akik általában itt kóválygunk a kikötő környékén és próbáljuk a legjobbat kihozni ebből az útból.
*Világosítja fel a lányt, hogy nagyjából mire számíthat, majd azért a biztonság kedvéért hozzáfűz az előbbiekhez még néhány mondatot.*
- Tudni fognak rólad, és persze azt is, hogy hozzám tartozol, de azért ne vidd túlzásba a velük való barátkozást. Nem az erkölcsösségükről híresek, és a legtöbbjük még annyit sem szokott udvarolni, mint én, ha netán kedvük támad valamire.
*Már lent járnak a hajótestben, amikor az egyik sötét sarokból rájuk villanó sárga szempár emlékezteti, hogy van itt még valaki rajtuk kívül.*
- Ah, igen.. és van egy öreg és lusta egerészünk is. Reméltem, hogy mostanra már elkotródik innen..
*Húzza el a száját, hisz az ellenszenvük kölcsönös ezzel a rusnya macskával. Végül aztán csak elérik a keresett helyiséget.*
- Itt se sokkal tágasabb, mint a fogadóban, de legalább ingyen van egy darabig.
*Lép be, ahova a fogadóbéli szobájukhoz hasonlóan, ide is csak a legszükségesebbek vannak besűrítve. Keskeny asztal egy székkel, ágy, a másik oldalon meg egy egyszerű láda és egy szolid szekrényke foglal helyet. Rendetlenség egyedül az asztalon uralkodik, ahol tucatnyi leégett gyertyacsonk és jónéhány keszekusza tekercs meg pár egyéb kacat sorakozik zsúfolt összevisszaságban, ami arra utal, hogy a józanabb éjszakáin sem szokott unatkozni. Ezeken kívül a személyes tárgyai közül csak a falnak támasztott, hüvelyében pihenő kardja látszik.
A saját és a másik holmijait egyenlőre egyszerűen csak lerakja a láda mellé, majd a szék felé intve kínálja hellyel a lányt.*
- No és hogy telt a napod? Sikerült könnyes búcsút venni a szeretett birkanyájadtól? -*kérdi, miközben előhalászik két poharat a ládából*- Kérsz valamit inni?
*Bár ha az továbbra is alkoholellenes, csak vízzel szolgálhat majd neki.*
- Ez lesz az.
*Biccent fejével a hajó felé, majd további hezitálás nélkül az arra felvezető palló felé veszi az irányt. A fedélzet jelenleg csendes, és szinte teljesen csupasz is, hogy semmi ne csalja fel az esetleges fosztogatóknak. Szerencsére egyébként sem számítanak túl kedvelt célpontnak, mivel viszonylag kevés kész termék található a hajón, inkább csak alapanyagokkal üzletelnek. Azok értékét pedig hozzáértés nélkül nehéz megállapítani, legalább annyira, mint az illegális anyagokat a törvényestől megkülönböztetni, a legtöbb pénz pedig értelem szerűen az előbbiben van. Már az első napokban sikeresen túladtak az értékesebb hozzávalókon, így már csak a maradékot kell nyereségesen lesózni, majd újabb szállítmány után nézni. Nem is véletlenül rostokolnak épp ebben a városban ilyen sokáig, hisz nagy a forgalma, magát a kikötőt meg szerencsére nem ellenőrzik túl szigorúan. Egyszóval kész paradicsom néhány apróbb csempészüzlet probléma nélküli lebonyolítására.
A férfi nem is időz túl sokáig a fedélzeten, hanem inkább a szálláshelyek felé irányítja a másikat, s közben néminemű tájékoztatást is átad neki.*
- Túl nagy forgalomtól nem kell tartanod, mivel az emberek nagy része a városba ment elverni a pénzét. Napi váltásban szokott közölük egy-két lókötő visszatérni, hogy vigyázzanak a hajóra és a rakományra. Illetve rajtuk kívül ketten vagyunk, akik általában itt kóválygunk a kikötő környékén és próbáljuk a legjobbat kihozni ebből az útból.
*Világosítja fel a lányt, hogy nagyjából mire számíthat, majd azért a biztonság kedvéért hozzáfűz az előbbiekhez még néhány mondatot.*
- Tudni fognak rólad, és persze azt is, hogy hozzám tartozol, de azért ne vidd túlzásba a velük való barátkozást. Nem az erkölcsösségükről híresek, és a legtöbbjük még annyit sem szokott udvarolni, mint én, ha netán kedvük támad valamire.
*Már lent járnak a hajótestben, amikor az egyik sötét sarokból rájuk villanó sárga szempár emlékezteti, hogy van itt még valaki rajtuk kívül.*
- Ah, igen.. és van egy öreg és lusta egerészünk is. Reméltem, hogy mostanra már elkotródik innen..
*Húzza el a száját, hisz az ellenszenvük kölcsönös ezzel a rusnya macskával. Végül aztán csak elérik a keresett helyiséget.*
- Itt se sokkal tágasabb, mint a fogadóban, de legalább ingyen van egy darabig.
*Lép be, ahova a fogadóbéli szobájukhoz hasonlóan, ide is csak a legszükségesebbek vannak besűrítve. Keskeny asztal egy székkel, ágy, a másik oldalon meg egy egyszerű láda és egy szolid szekrényke foglal helyet. Rendetlenség egyedül az asztalon uralkodik, ahol tucatnyi leégett gyertyacsonk és jónéhány keszekusza tekercs meg pár egyéb kacat sorakozik zsúfolt összevisszaságban, ami arra utal, hogy a józanabb éjszakáin sem szokott unatkozni. Ezeken kívül a személyes tárgyai közül csak a falnak támasztott, hüvelyében pihenő kardja látszik.
A saját és a másik holmijait egyenlőre egyszerűen csak lerakja a láda mellé, majd a szék felé intve kínálja hellyel a lányt.*
- No és hogy telt a napod? Sikerült könnyes búcsút venni a szeretett birkanyájadtól? -*kérdi, miközben előhalászik két poharat a ládából*- Kérsz valamit inni?
*Bár ha az továbbra is alkoholellenes, csak vízzel szolgálhat majd neki.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-04 10:14:42
Üzenet elküldve: 2012-11-04 10:14:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*A lemenő nap utolsó sugarai még megcirógatják az imént kikötött hajóról érkező, a dokkon lépkedő fiú arcát, aki az est első hűvös fuvallatait megérezvén begombolta világos ingét. Sötétbarna nadrágba bújtatott lába után kocog egy szürke farkaskölyök. Kissé szédeleg szegény, láthatóan megviselte a hajóút.
Nas egyszer csak megtorpan. A kisfarkas ezt későn veszi észre így nekiütközik a fiú lábának, megtántorodik, majd fenékre zuppan. Nas mélyet sóhajtva beszívja a számára új világ levegőjét, majd körbetekint a dokk esti forgatagán.*
- Látod Sews? Végre megérkeztünk. *Fordul a farkaskölyökhöz Nas.* Éhes vagy? Mert én nagyon.
*Sews kábán pislog fel rá. Látszik rajta, hogy a száján még egy ideig csak kifelé fognak kívánkozni dolgok, befelé nem igazán.*
- Meg kéne kérdezni valakit, hol tudnánk enni és megszállni éjszakára.*Folytatta Nas.
Oda is lép egy fiatal matrózhoz, aki rendkívül józannak tűnik.*
- Bocsánat! Nem tudnál ajánlani egy fogadót a közelben?
*A vöröses hajú, magas, sovány, fiatal matróz, megáll és Nas felé fordul.*
- Üdv! Először jársz erre?... Bocs! Ez buta kérdés volt. Persze, hogy először jársz, különben nem kérnél útbaigazítást. Na, jól van! Arra van a Rumos Rókalyuk. *Mutatott a dokkok túl vége felé.* Pont a kikötő utolsó hajója mellett. Ott ételt, italt, és szálást is kapsz.
- Köszönöm! *Nas egy jó vacsora reményében sietve elindul a jelzett irányba, hűséges bár jelenleg kissé beteges - kísérője fürgén követte.*
A hozzászólás írója (Nas Tunberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.04 10:27:48
Nas egyszer csak megtorpan. A kisfarkas ezt későn veszi észre így nekiütközik a fiú lábának, megtántorodik, majd fenékre zuppan. Nas mélyet sóhajtva beszívja a számára új világ levegőjét, majd körbetekint a dokk esti forgatagán.*
- Látod Sews? Végre megérkeztünk. *Fordul a farkaskölyökhöz Nas.* Éhes vagy? Mert én nagyon.
*Sews kábán pislog fel rá. Látszik rajta, hogy a száján még egy ideig csak kifelé fognak kívánkozni dolgok, befelé nem igazán.*
- Meg kéne kérdezni valakit, hol tudnánk enni és megszállni éjszakára.*Folytatta Nas.
Oda is lép egy fiatal matrózhoz, aki rendkívül józannak tűnik.*
- Bocsánat! Nem tudnál ajánlani egy fogadót a közelben?
*A vöröses hajú, magas, sovány, fiatal matróz, megáll és Nas felé fordul.*
- Üdv! Először jársz erre?... Bocs! Ez buta kérdés volt. Persze, hogy először jársz, különben nem kérnél útbaigazítást. Na, jól van! Arra van a Rumos Rókalyuk. *Mutatott a dokkok túl vége felé.* Pont a kikötő utolsó hajója mellett. Ott ételt, italt, és szálást is kapsz.
- Köszönöm! *Nas egy jó vacsora reményében sietve elindul a jelzett irányba, hűséges bár jelenleg kissé beteges - kísérője fürgén követte.*
A hozzászólás írója (Nas Tunberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.04 10:27:48
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2012-11-04 10:07:58
Üzenet elküldve: 2012-11-04 10:07:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*A lemenő nap vörös fényében kiköt egy kisebb tengerjáróhajó. Oldalán szépen faragott betűk tanúsítják hogy a hajó neve Szirén Hercegnő. Leereszti a csónakjait. Az egyikben ott utazik Nas, ölében Sews pislog a dokkok felé. A fiúval egy csónakban utazik még a hajó idős kapitánya, a fél-ork, kormányos, és néhány matróz.
A dokkokhoz érve Nas búcsút vesz útitársaitól, és beleveti magát eme új világ forgatagába.*
A hozzászólás írója (Nas Tunberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.04 10:11:38
A dokkokhoz érve Nas búcsút vesz útitársaitól, és beleveti magát eme új világ forgatagába.*
A hozzászólás írója (Nas Tunberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.04 10:11:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275