//Egy kereskedő bőrében//
*Talált egy tanút, akiben éppen csak, hogy van még élet! Hát, szerencsének nem mondható, és vélhetően nem is fog tudni belőle semmit sem kihúzni, amíg el nem ragadja a sötétség.*
~De legalább nem élőholt!~
*Nyugtázza Aletai, miközben megemeli a törékeny testet és arrébb viszi, hogy a szekér kerekének támassza. Nem érdeke megmenteni a lányt, de tulajdonképpen a küldetéséhez sem kötődik. Ilyen esetben azért az emberi oldala dominál a félvérnek, és megpróbál majd rajta segíteni. Beköti a sebeit, aztán vagy megmarad a nő, vagy sem. Sokkal többet nem tud tenni most érte.
Davos viszont annál is inkább érdekli, viszont a halovány reménysugár, ami a testének az átvizsgálása során fellobbant benne, végleg kihunyni látszik. Semmit nem hagytak a támadók, és bár a gyűrűk nem kimondottan érdeklik az orgyilkost, a nyomok hiánya annál inkább. Sehol egy napló sehol egy személyes tárgy, és sehol egy elejtett családi címer, ami lebuktathatná Korrupt személyét.*
-Francba!
*Sóhajt egyet lemondóan, miközben a kötszernek valót összegyűjti. A művelethez az egyik dobótőrét használja, és gyors mozdulatokkal csíkokra szeleteli a kötszernek valót.
A művelet után visszatér a sötételf nőhöz, aki eddigre már elvesztette az eszméletét. Nem sokat teketóriázik, és levágja róla is a ruhát, majd nekilát bekötözni a sebeket. A súlyos, erősebben vérzőkel kezdi, és fokozatosan halad a kisebbek felé. Vagyis csak haladna, mert ekkor egy neszre lesz figyelmes a háta mögött.
Reflexszerűen odakapja a tekintetét, miközben a kezével ismét ráfog az ívkard markolatára.*
~Mi a franc volt ez!?~
*Forgatja a tekintetét, ami végül az egyik holttest hűlt helyén állapodik meg.*
~Hogy vinné el a Fantom!~
*Mérgelődik egy sort, miközben előhúzza a kardját. Nem mondhatni, hogy nincs benne félelem, de elsősorban az adrenalin miatt kezd el hevesebben verni a szíve. Találkozott az egyik legerősebb halottal, és az ívkard tökéletesen megsebezte a zöldes fénnyel átitatott testét, ráadásul úgy, hogy talpig páncélban volt!*
~Egy szolga sem lehet akkor sebezhetetlen!~
*Főképp, hogy nincs is rajta páncél. Meggyőződése tehát, hogy feltámadt az egyik test, és így, miután az üresen maradt kezébe vette a lámpást, elindul a szekér felé, ahonnan a ponyva lekerült, és amelyiknek nyílt az ajtaja.*
~Bár azoknak nem volt félelemérzetük!~
*Ennek viszont úgy látszik, hogy van! Még egy túlélő lenne hát?*
~Megnézem én ezt az árnyat magamnak!~
*Célja egyértelműen az, hogy óvatosan megközelítse a szekeret, miközben füle kényszeredetten is figyel a többi neszre. Ha esetleg terve sikerül, megtalálhatja a bujdosót, és belevilágíthat a szemébe. Nézett már holt tekintetbe, bizonyára felismeri majd, ha le kell vágnia, ahogy azt is, ha egy élő szempár szegeződik rá.*