//Reydis//
*Ha a lány megkérdezné, biztos, hogy játszhatna Patkánnyal. Sőt, kérdezés nélkül is csinálhat vele akármit, baja nem származik belőle a kis jószágnak. Tény, hogy nincs hozzászokva az idétlen dolgokhoz az állatka, de mivel Leon belőle kereste a kenyerét egy ideig, nem is volt rá nagyon ideje. A szamárra rögtön rákérdez kedvese. Ezt szívesen elmeséli, nem olyan nagyon nagy történet.*
-Volt egy kis tündérlányka, aki eltévedt, én meg... nos... némi szórakozásért cserébe hazakísértem és megvédtem. *Azt nem mondja, hogy miféle szórakozás, hiszen nyilvánvaló, hogy mire gondol. Akkor eljátszotta neki a hős lovagot a férfi, cserébe megkapta amit akart, utána elváltak útjaik.* ~Jó kis kaland volt, pedig akkor már az unalmas polgári életem éltem.~
-Ekkor vettem a szamarat, hogy tudjon min utazni, mert nagyon gyorsan elfáradtak a lábai. Alig haladtunk volna Szamár nélkül, és mivel megszerettem a kisállatom, nem tudtam tőle megválni. *Nos, részéről ennyi is a történet. Közben elkészül a lány hajával, mire az egy puszival köszöni meg. Nos, Leonnak már lenne ereje újra kedvét tölteni a lányon, de hát nincs mit tenni. Sóhajtva nézi, ahogy kedvese gyönyörűséges testét eltakarja a ruhadarabokkal, majd egy tőle kapott inget is felvesz. Nos, az ing egy törtfehér, ujjánál kissé szakadt darab, a nyakán hiányzik a gomb, de a lány bizonyára nem tervezte volna amúgy sem azt begombolni. Időközben kimennek, és egy felmosót is kap, amit megtölt vízzel a férfi és lerakja mellé. Végig mutogat, miközben beszél.*
-Nos, abból a végéből indulj, mert ott már végeztem a söpréssel, és végig haladj abba az irányba amiben én. Ha végeztem a söpréssel, akkor majd segítek felmosni. *Közben Patkány végig ott ugrál a lány körül. Kíváncsi, hogy mit fog csinálni, és figyeli minden rezdülését, ahogyan a jószág gazdája is figyel rá. Leon úgy gondolja, hogy nem kezd bele saját dallamai egyikébe se, inkább tanulva valami újat. Ezért is teszi fel kérdését Reydisnek.*
-Ismersz valami jó dalt, dallamot, éneket? *Kérdezi érdeklődve, mert már unja azt a pár százat, amit ő tud. És egy jó zenésznek mindig kell bővíteni a tudását.*
-Mert akkor hallgatom! *Pördül meg egyet a seprűvel a kezében. Most, hogy már nem annyira a romantikázásé a terep, a kalóz megenged magának egy kis bolondozást.*