Kikötő - Dokkok és kikötő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Tenger és szigetek (új) Kikötői erdőség (új) Csatornarendszer (új) | Dokkok és kikötő | Lakónegyed (új) Vámház (új) Világítótorony (új) |  |
3500. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:20:38
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*A horizonton egy ismerős alak sziluettje tűnik fel. Ez nem lehet igaz. Alig egy órája van itt a toronynál, és az első ember, aki eljön hozzá, az Aregeor. Még hangosan fel is horkan, amikor odaér hozzá.*
-Te is. *Feleli szarkasztikusan.* Hogy van a tetoválásod?
*Ha már nincs jobb dolga, megérdeklődi, milyen lett a műve, amin több órán át dolgozott, mennyire elégedett vele. Az érmék csilingelő hangjára kissé élénkebb lesz, koromfekete bogarai érdeklődve csillognak. Most költött el egy csomó aranyat a kémiai akármire, amiről még csak nem is tudja pontosan, micsoda, jól jönne az utánpótlás.*
-Rúnáztatni? *Fogas kérdés.* Konkrét személyt nem ismerek, aki ezzel foglalkozna, viszont... *Emeli fel a mutatóujját jelezve, így is tud valamit, amiért érdemes fizetni.* A dokkoknál bármit megtalálhatsz, amire szükséged van. Amikor megyek hazafelé, mindig útba esik egy rozoga faház, aminek az oldalára az van írva, fafaragás, fémmegmunkálás, kovácsolás. Sosem láttam még bemenni senkit, de hátha nem csak egy fennfelejtett firka. Én ott megnézném.
*Nyújtja jobbját a fizetségért, de mielőtt folytathatnák a kellemes csevegést, újabb jövevény érkezik.*
-Szia! *Mosolyog a lányra a férfinak még ismeretlennek számító kedves, meggyőző mosolyával.* Igen, én vagyok az. Gyere nyugodtan közelebb. *Ütögeti meg maga előtt a földet jelzésértékűen.* Ha jól sejtem, varratni szeretnél magadra valamit, ugye? Van konkrét elképzelésed? Festék- vagy hegtetoválást szeretnél? Tudod, melyik testrészedre?
*Ontja magából a kérdéseket, és ez még mind csak az alap volt, hogy el tudja kezdeni a munkát. Rengeteg bújik még meg a tarsolyában, amivel elszórakoztathatja az érdeklődőket.*
*A horizonton egy ismerős alak sziluettje tűnik fel. Ez nem lehet igaz. Alig egy órája van itt a toronynál, és az első ember, aki eljön hozzá, az Aregeor. Még hangosan fel is horkan, amikor odaér hozzá.*
-Te is. *Feleli szarkasztikusan.* Hogy van a tetoválásod?
*Ha már nincs jobb dolga, megérdeklődi, milyen lett a műve, amin több órán át dolgozott, mennyire elégedett vele. Az érmék csilingelő hangjára kissé élénkebb lesz, koromfekete bogarai érdeklődve csillognak. Most költött el egy csomó aranyat a kémiai akármire, amiről még csak nem is tudja pontosan, micsoda, jól jönne az utánpótlás.*
-Rúnáztatni? *Fogas kérdés.* Konkrét személyt nem ismerek, aki ezzel foglalkozna, viszont... *Emeli fel a mutatóujját jelezve, így is tud valamit, amiért érdemes fizetni.* A dokkoknál bármit megtalálhatsz, amire szükséged van. Amikor megyek hazafelé, mindig útba esik egy rozoga faház, aminek az oldalára az van írva, fafaragás, fémmegmunkálás, kovácsolás. Sosem láttam még bemenni senkit, de hátha nem csak egy fennfelejtett firka. Én ott megnézném.
*Nyújtja jobbját a fizetségért, de mielőtt folytathatnák a kellemes csevegést, újabb jövevény érkezik.*
-Szia! *Mosolyog a lányra a férfinak még ismeretlennek számító kedves, meggyőző mosolyával.* Igen, én vagyok az. Gyere nyugodtan közelebb. *Ütögeti meg maga előtt a földet jelzésértékűen.* Ha jól sejtem, varratni szeretnél magadra valamit, ugye? Van konkrét elképzelésed? Festék- vagy hegtetoválást szeretnél? Tudod, melyik testrészedre?
*Ontja magából a kérdéseket, és ez még mind csak az alap volt, hogy el tudja kezdeni a munkát. Rengeteg bújik még meg a tarsolyában, amivel elszórakoztathatja az érdeklődőket.*
3499. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-18 13:42:18
Üzenet elküldve: 2017-06-18 13:42:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Amikor a kikötőbe ér, egy pillanatra elgondolkozik, hogy hajóra szálljon, és hagyjon mindent a fenébe. Egy jó kis összegért biztosan vevő lenne rá valamilyen normálisabb hajós. De sosem hajózott még, nem tudja, hogy milyen, hallott már a tengeribetegség nevű furcsa jelenségről, na meg fontosabb dolgok is vannak ennél. Ha akarja a sötételf, ha nem. Így inkább célba veszi az erdőt. Most már tényleg nevetségesen nézhet ki. Egy nemes, aki gyalog igyekszik az erdőbe. Mintha valami rosszban sántikálna, pedig ez nincs is így.*
3498. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-17 14:42:22
Üzenet elküldve: 2017-06-17 14:42:22
ÚJ
![>Broëq Bürberon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1191_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Banditák//
*Kissé csalódott. Ő tényleg azt hitte, hogy itt a kikötőben majd habzsolhatják az agylevet és szürcsölhetik a jajgató lánykákat, de hát nem így lett. Az itteni városi őrség keményebb mint amilyen a városban volt. És bár az óriás szavai elsőre jónak hangzanak, nem szabad elfelejtenie, hogy ő valójában városőr volt. Más szóval nem olyan egyszerű számára az új élet kezdése. Talán ha leborotválná a szakállát, átfestené a haját, meg ha végre meggyógyulna a lába akkor másként festene, de ez a jóember akkor is gyanakodhatna, az ő nagy elégedetlenségére. A köpenyt a kikötő őr kezébe adja, vigye csak amerre akarja, talán neki még jól fog jönni.*
-Több szerencsét hozzá. *Mondja kissé ostobán, mert ugye neki nem volt szerencséje a vörös kelmével.*
-Hát most, hogy így mondod nem ártana tudni kit verhetünk agyon és kit nem. Azt mondod a falvak szabad prédák, szóval amíg lehetőségem van rá addig inkább majd arra rontom a levegőt meg a közbiztonságot. *Beszél a saját nevében mert ugye a társa nevében nem beszélhet. Ha az óriás ide akar állni zsoldosnak akkor az az ő dolga.*
-De ha nem haragszotok néha néha benéznék ide "munka" után kalapácsot élezni, lovat patkoltatni. De hát te vagy itthon és neked van öt embered. Eddig is te mondtad meg nekünk merre meddig hány méter, hát ne fogd vissza magad, mindkettőnknek jobb ha tudjuk a másik hogyan szereti. *Mosolyodik el egy kis vicsorba hajlóan. Értelemszerűen tudni akarja mire van itt kereslet, és mi az amit kínálnia kellene. No meg, merre van a határa annak amerre rabolhatnak meg gyilkolhatnak, mert értelemszerűen nem akarja a "nagy főnök" egyik tisztességesebb rokonát valami különös véletlen folyamán az óriás csontroppantó kezei közé engedni.*
*Kissé csalódott. Ő tényleg azt hitte, hogy itt a kikötőben majd habzsolhatják az agylevet és szürcsölhetik a jajgató lánykákat, de hát nem így lett. Az itteni városi őrség keményebb mint amilyen a városban volt. És bár az óriás szavai elsőre jónak hangzanak, nem szabad elfelejtenie, hogy ő valójában városőr volt. Más szóval nem olyan egyszerű számára az új élet kezdése. Talán ha leborotválná a szakállát, átfestené a haját, meg ha végre meggyógyulna a lába akkor másként festene, de ez a jóember akkor is gyanakodhatna, az ő nagy elégedetlenségére. A köpenyt a kikötő őr kezébe adja, vigye csak amerre akarja, talán neki még jól fog jönni.*
-Több szerencsét hozzá. *Mondja kissé ostobán, mert ugye neki nem volt szerencséje a vörös kelmével.*
-Hát most, hogy így mondod nem ártana tudni kit verhetünk agyon és kit nem. Azt mondod a falvak szabad prédák, szóval amíg lehetőségem van rá addig inkább majd arra rontom a levegőt meg a közbiztonságot. *Beszél a saját nevében mert ugye a társa nevében nem beszélhet. Ha az óriás ide akar állni zsoldosnak akkor az az ő dolga.*
-De ha nem haragszotok néha néha benéznék ide "munka" után kalapácsot élezni, lovat patkoltatni. De hát te vagy itthon és neked van öt embered. Eddig is te mondtad meg nekünk merre meddig hány méter, hát ne fogd vissza magad, mindkettőnknek jobb ha tudjuk a másik hogyan szereti. *Mosolyodik el egy kis vicsorba hajlóan. Értelemszerűen tudni akarja mire van itt kereslet, és mi az amit kínálnia kellene. No meg, merre van a határa annak amerre rabolhatnak meg gyilkolhatnak, mert értelemszerűen nem akarja a "nagy főnök" egyik tisztességesebb rokonát valami különös véletlen folyamán az óriás csontroppantó kezei közé engedni.*
3497. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-17 14:35:15
Üzenet elküldve: 2017-06-17 14:35:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Még mielőtt a toronyhoz menne, útba kell ejtenie a dokkokat is. Amúgy is útba ejtené, hiszen a dokkokon kell keresztül vágni ahhoz, hogy eljusson a világítótoronyig, de most konkrét feladata van itt. Az eldugott, sötét sikátorokban megbújó árusokat, rossz arcú kofákat keres, akik segíthetnek neki. Vásárolnia kell, de sajnos nem tudja, mit. Csak annyit tud, mi a terve azzal, amit vesz, de sajnos nem elég jártas az alkímiában, így segítségre szorul. Az egyik sarkon megpillant két férfit, akik éppen egy üvegnyi barna löttyöt adnak át egy öregasszonynak. Ők talán tudnak neki segíteni.*
-Üdv! *Köszönti a párost. Azok kissé meglepetten tekintenek a festett arcára, majd elvigyorodnak.*
-Veszélyes környékre tévedtél, apróság.
*Ropogtatja az ujjait a fiatalabb, és már közeledik a tündérhez, mikor az tőrt ránt, és fenyegetően a támadó arca felé suhint vele.*
-Nem ezért jöttem. Vásárolni szeretnék.
*Meglóbálja a cirka kétszázötven aranyat tartalmazó, súlyos erszényt. Mind a két pér tekintet az erszényre tapad.*
-Mit akarsz?
*Nyögi végül az öregebb, aki még mindig a fal mellett áll.*
-Fegyvert. *Jelenti ki határozottan.* Valamit, amivel meg tudom védeni magam a ti kapzsi fajtátoktól. Ami lebénít, elveszi az eszméleted, majd megöl.
*A két férfi ismét egymásra pillant, gonosz vigyor jelenik meg a képükön.*
-Jó helyen jársz, kislány. Mindjárt megnézem, mit tehetek érted. Gyorsan vagy lassan hatót szeretnél?
-Lassút. Minél lassabbat. Az sem baj, ha több, mint egy nap. Nem sietek sehová.
-Értem.
*Habár a bamba arcára nem ez van írva, de nem szólhat bele, a fizető vendég diktál. Rövid keresgélés a köpenye belső zsebeiben, és előhúz egy kis fiolát, amiben áttetsző folyadék lötyög.*
-Arzénvegyület. Színtelen, szagtalan. Megszagolhatod, ha akarod, egy szippantás nem árt.
*Azzal átnyújtja az üvegcsét, a tündér két ujja közé csippenti, és megszemléli a benne lévő folyadékot.*
-Elhiszem.
*Nem akarja megszaglászni, amíg nem muszáj.*
-Akkor? *Húzza fel a szemöldökét a fiatal.* Megegyeztünk?
-Igen.
*A tündér odadobja nekik a fizetségüket, majd a fiolát a táskájába rakva folytatja útját a torony felé. Most már mindene megvan. Tinta, tű, rongyok, és a méreg, ami garancia az életben maradáshoz. Sa'Tereth csak nem fog megharagudni rá...*
-Üdv! *Köszönti a párost. Azok kissé meglepetten tekintenek a festett arcára, majd elvigyorodnak.*
-Veszélyes környékre tévedtél, apróság.
*Ropogtatja az ujjait a fiatalabb, és már közeledik a tündérhez, mikor az tőrt ránt, és fenyegetően a támadó arca felé suhint vele.*
-Nem ezért jöttem. Vásárolni szeretnék.
*Meglóbálja a cirka kétszázötven aranyat tartalmazó, súlyos erszényt. Mind a két pér tekintet az erszényre tapad.*
-Mit akarsz?
*Nyögi végül az öregebb, aki még mindig a fal mellett áll.*
-Fegyvert. *Jelenti ki határozottan.* Valamit, amivel meg tudom védeni magam a ti kapzsi fajtátoktól. Ami lebénít, elveszi az eszméleted, majd megöl.
*A két férfi ismét egymásra pillant, gonosz vigyor jelenik meg a képükön.*
-Jó helyen jársz, kislány. Mindjárt megnézem, mit tehetek érted. Gyorsan vagy lassan hatót szeretnél?
-Lassút. Minél lassabbat. Az sem baj, ha több, mint egy nap. Nem sietek sehová.
-Értem.
*Habár a bamba arcára nem ez van írva, de nem szólhat bele, a fizető vendég diktál. Rövid keresgélés a köpenye belső zsebeiben, és előhúz egy kis fiolát, amiben áttetsző folyadék lötyög.*
-Arzénvegyület. Színtelen, szagtalan. Megszagolhatod, ha akarod, egy szippantás nem árt.
*Azzal átnyújtja az üvegcsét, a tündér két ujja közé csippenti, és megszemléli a benne lévő folyadékot.*
-Elhiszem.
*Nem akarja megszaglászni, amíg nem muszáj.*
-Akkor? *Húzza fel a szemöldökét a fiatal.* Megegyeztünk?
-Igen.
*A tündér odadobja nekik a fizetségüket, majd a fiolát a táskájába rakva folytatja útját a torony felé. Most már mindene megvan. Tinta, tű, rongyok, és a méreg, ami garancia az életben maradáshoz. Sa'Tereth csak nem fog megharagudni rá...*
3496. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-17 10:44:21
Üzenet elküldve: 2017-06-17 10:44:21
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Banditák//
*Okosnak tűnő bólintással nyugtázza az információt. Aztán kissé unottan bambul tovább. Igazán nem tud mit hozzá fűzni, és ez így nem igazán tetszik neki. Végül csak előkerül egy kérdés amire érdemes választ adnia.*
-Há csak van itte' olya koma akinek kellene' a magunk fajta városőr gyilkosok, nemde?*Villant farkas vigyort a fő okosra.*
-Me kétségetek ne legyön fiuk.*Ez most mindenkinek szól, nem csak a pöffeszkedős figurának.*
-Ezek az Arttyenioriak ám egysző vissza követelik majd ami az övék vót, és akkor rátok szalajtják azt a tenger sok katonát. Na akkor, kellenek majd az olyan fickók mint mi. Akik tudna' pofozkodni, ha kő.* Szóval zsoldos munkát is szívesen vállalnának, de ez még a jövő zenéje. Sok minden múlik azon is hogy az alvilág mennyire ismeri fel a veszélyt amit Arthenior jelenthet, ha vissza akarják venni a kikötőt.*
-Ha egysze' gyünnek, és gyünni fogna', mindenkire szükség lösz, aki csak kardo' tud fogni.*Morran, aztán vállat ránt.*
*Okosnak tűnő bólintással nyugtázza az információt. Aztán kissé unottan bambul tovább. Igazán nem tud mit hozzá fűzni, és ez így nem igazán tetszik neki. Végül csak előkerül egy kérdés amire érdemes választ adnia.*
-Há csak van itte' olya koma akinek kellene' a magunk fajta városőr gyilkosok, nemde?*Villant farkas vigyort a fő okosra.*
-Me kétségetek ne legyön fiuk.*Ez most mindenkinek szól, nem csak a pöffeszkedős figurának.*
-Ezek az Arttyenioriak ám egysző vissza követelik majd ami az övék vót, és akkor rátok szalajtják azt a tenger sok katonát. Na akkor, kellenek majd az olyan fickók mint mi. Akik tudna' pofozkodni, ha kő.* Szóval zsoldos munkát is szívesen vállalnának, de ez még a jövő zenéje. Sok minden múlik azon is hogy az alvilág mennyire ismeri fel a veszélyt amit Arthenior jelenthet, ha vissza akarják venni a kikötőt.*
-Ha egysze' gyünnek, és gyünni fogna', mindenkire szükség lösz, aki csak kardo' tud fogni.*Morran, aztán vállat ránt.*
3495. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 23:18:41
Üzenet elküldve: 2017-06-16 23:18:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*Jogos, kissé túlságosan is kitárulkozott. Inkább a tetoválásra kéne figyelnie, nehogy kicsússzon az időből. Meghallgatja a férfi mondandóját, de a nagy részére felesleges lenne válaszolni, így csak bólint vagy rázza a fejét, amit még csak nem is láthat. Közben már az utolsó simításokat végzi a tetováláson. A mérleg tányérjába került gömb körvonalát finomítgatja, és még egyszer utoljára átdörzsöli az egészet tintával, hogy jól látszódjon minden egyes szúrás.*
-Ha tényleg eljössz a toronyhoz, akkor majd megnézheted a tetoválást, legalábbis egy részét. Csak egy kis kézitükröm van, de majd előkerítem valahogy. Ja, és még valami! *Emeli fel a mutatóujját.* Egy szavad sem lehet rám! Ott leszek, meg fogsz találni, de senkinek egy szót sem szólhatsz rólam, remélem megértetted!
*Elrakja a pénzt, jó mélyre, összedobálja a cuccait a táskába, és már szalad is ki a sikátorból.*
-Neked is hasonlókat!
*Azzal el is tűnik a sarkon. Sok dolga van még, és roppant kevés ideje.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.16 23:24:05
*Jogos, kissé túlságosan is kitárulkozott. Inkább a tetoválásra kéne figyelnie, nehogy kicsússzon az időből. Meghallgatja a férfi mondandóját, de a nagy részére felesleges lenne válaszolni, így csak bólint vagy rázza a fejét, amit még csak nem is láthat. Közben már az utolsó simításokat végzi a tetováláson. A mérleg tányérjába került gömb körvonalát finomítgatja, és még egyszer utoljára átdörzsöli az egészet tintával, hogy jól látszódjon minden egyes szúrás.*
-Ha tényleg eljössz a toronyhoz, akkor majd megnézheted a tetoválást, legalábbis egy részét. Csak egy kis kézitükröm van, de majd előkerítem valahogy. Ja, és még valami! *Emeli fel a mutatóujját.* Egy szavad sem lehet rám! Ott leszek, meg fogsz találni, de senkinek egy szót sem szólhatsz rólam, remélem megértetted!
*Elrakja a pénzt, jó mélyre, összedobálja a cuccait a táskába, és már szalad is ki a sikátorból.*
-Neked is hasonlókat!
*Azzal el is tűnik a sarkon. Sok dolga van még, és roppant kevés ideje.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.16 23:24:05
3494. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 22:19:33
Üzenet elküldve: 2017-06-16 22:19:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
-Nincsenek. *mondja sóhajtva. Mindenkinek van olyan, amitől fél, ez alól még Idya sem kivétel. Csak még senki sem hozta őt olyan helyzetbe, hogy előtört volna belőle a félelem. De, ahogyan mondani szokták, egyszer lesz, ami még nem volt.*
~Nem fogom...~
-Ez eléggé enyhe kifejezés. Akkor nálam hasznosabb aligha lenne szerte Lanawinon. Idya... Teysus maga a haszon!
~Hát ezt meg mi lelte? Honnan ez a hirtelen nyitottság?~
*Jogos gondolat, hiszen eddig hallani sem akart másról, most meg ha Aregeor nagyra tör, akkor mégis.*
-Na ne! Felejtsd el. *nevet fel és a levegőben megingatja mutatóujját.* -Páratlan párocska lennénk annyi szent. Hamar a fejünket vennénk, vagy a bitón végeznénk.
*Idya olyan bájosan adja elő a világítótornyot, mintha egy gyermeknek mondana mesét.*
-Oh, szóval ott ugrottál le. Feltétlenül látnom kell.
*Aregeor nem biztos, hogy ugrana, tehát Idya vakmerőbb és eltökéltebb, céltudatosabb.*
-Túl jók. *ismétli Idya szavait. És tényleg!*
-Most jönne az a rész, hogy "uram kérem tekintse meg a tetoválást. Hogy tetszik"? Ám ez most elmarad, csak te csodálhatod. Ám a művész mindig elfogult a sajátjával. Remélem tükör lesz nálad, vagy valami, mert mocskosul kíváncsi vagyok ám, hogy mit alkottál.
*Apropó alkotás...*
-Itt a fizetséged. *nyújt át Idya Rotan aprócska kis kezébe 80 aranyat.*
-És köszönöm! Na, most menj, mert a végén még tényleg elkésel. Sa'Tereth veled! *köszön el az "isten veled" kissé módosított, Idyanak külön személyre szabott távozásával.*
-Nincsenek. *mondja sóhajtva. Mindenkinek van olyan, amitől fél, ez alól még Idya sem kivétel. Csak még senki sem hozta őt olyan helyzetbe, hogy előtört volna belőle a félelem. De, ahogyan mondani szokták, egyszer lesz, ami még nem volt.*
~Nem fogom...~
-Ez eléggé enyhe kifejezés. Akkor nálam hasznosabb aligha lenne szerte Lanawinon. Idya... Teysus maga a haszon!
~Hát ezt meg mi lelte? Honnan ez a hirtelen nyitottság?~
*Jogos gondolat, hiszen eddig hallani sem akart másról, most meg ha Aregeor nagyra tör, akkor mégis.*
-Na ne! Felejtsd el. *nevet fel és a levegőben megingatja mutatóujját.* -Páratlan párocska lennénk annyi szent. Hamar a fejünket vennénk, vagy a bitón végeznénk.
*Idya olyan bájosan adja elő a világítótornyot, mintha egy gyermeknek mondana mesét.*
-Oh, szóval ott ugrottál le. Feltétlenül látnom kell.
*Aregeor nem biztos, hogy ugrana, tehát Idya vakmerőbb és eltökéltebb, céltudatosabb.*
-Túl jók. *ismétli Idya szavait. És tényleg!*
-Most jönne az a rész, hogy "uram kérem tekintse meg a tetoválást. Hogy tetszik"? Ám ez most elmarad, csak te csodálhatod. Ám a művész mindig elfogult a sajátjával. Remélem tükör lesz nálad, vagy valami, mert mocskosul kíváncsi vagyok ám, hogy mit alkottál.
*Apropó alkotás...*
-Itt a fizetséged. *nyújt át Idya Rotan aprócska kis kezébe 80 aranyat.*
-És köszönöm! Na, most menj, mert a végén még tényleg elkésel. Sa'Tereth veled! *köszön el az "isten veled" kissé módosított, Idyanak külön személyre szabott távozásával.*
3493. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 22:02:42
Üzenet elküldve: 2017-06-16 22:02:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*A félelem mindenkinek mást jelent. Ismét olyan témához jutottak, amin nem igazán lehet vitatkozni, nincsenek tények és észérvek, pusztán tapasztalatok.*
-A gyávaságnak nincsenek határai.
*Veti oda félvállról. Hiába töri a fejét, nem jut olyan az eszébe, amitől félne. Semmi. Sem fertőzés, sem fájdalom, de még a halál sem képes megrémíteni.*
-Meglehet. Ha így van, nagy szerencséd van, ne szalaszd el. *Mintha ezt magától nem tudná.* De ha tényleg két istenség segíti utadat, nem lennél haszontalan a számomra. Teysus is... hát... biztos tud valami hasznosat, és akkor azokat elmesélhetnéd nekem, mivel sosem foglalkoztam a vallás más irányzatával a sötétségen kívül.
*Ismeri mind a három istenség tanait, hallott néhány bizonytalan, esetlen prófétát, de egyik sem tűnt valami összeszedettnek, és úgy tűnt, semmi közös nincs a hívekben. A sötétség az egyetlen, ami még az istenek előtt is összefogott egy közösséget, hát még most.*
-Ahhoz időt kéne szánnunk egymásra. *Húzza el a száját.* Ez úgy hangzott, mintha egy békülni készülő párocska lennénk. Ble.
*Ölti ki a nyelvét, megjátszva a hányingert.*
-Csodás. *Mosolyodik el.* Ott állsz a sziklaperem szélén, alattad a haragos tenger, éles zátonyok, és mikor leveted magad a mélybe, olyan érzés, mintha repülnél. Tényleg... csodás.
*Ritkán használja ezt a szót, de a világító torony komor hangulata a szívéhez nőtt. És mégis csak ott találkozott először a démonnal.*
-Egyetértek. Túl jók vagyunk így együtt.
*Vigyorodik el.*
-Azt hiszem készen vagyunk.
*Simítja végig a tintás kendővel a hátat, majd kissé hátrébb dőlve megcsodálja az eredményt.*
*A félelem mindenkinek mást jelent. Ismét olyan témához jutottak, amin nem igazán lehet vitatkozni, nincsenek tények és észérvek, pusztán tapasztalatok.*
-A gyávaságnak nincsenek határai.
*Veti oda félvállról. Hiába töri a fejét, nem jut olyan az eszébe, amitől félne. Semmi. Sem fertőzés, sem fájdalom, de még a halál sem képes megrémíteni.*
-Meglehet. Ha így van, nagy szerencséd van, ne szalaszd el. *Mintha ezt magától nem tudná.* De ha tényleg két istenség segíti utadat, nem lennél haszontalan a számomra. Teysus is... hát... biztos tud valami hasznosat, és akkor azokat elmesélhetnéd nekem, mivel sosem foglalkoztam a vallás más irányzatával a sötétségen kívül.
*Ismeri mind a három istenség tanait, hallott néhány bizonytalan, esetlen prófétát, de egyik sem tűnt valami összeszedettnek, és úgy tűnt, semmi közös nincs a hívekben. A sötétség az egyetlen, ami még az istenek előtt is összefogott egy közösséget, hát még most.*
-Ahhoz időt kéne szánnunk egymásra. *Húzza el a száját.* Ez úgy hangzott, mintha egy békülni készülő párocska lennénk. Ble.
*Ölti ki a nyelvét, megjátszva a hányingert.*
-Csodás. *Mosolyodik el.* Ott állsz a sziklaperem szélén, alattad a haragos tenger, éles zátonyok, és mikor leveted magad a mélybe, olyan érzés, mintha repülnél. Tényleg... csodás.
*Ritkán használja ezt a szót, de a világító torony komor hangulata a szívéhez nőtt. És mégis csak ott találkozott először a démonnal.*
-Egyetértek. Túl jók vagyunk így együtt.
*Vigyorodik el.*
-Azt hiszem készen vagyunk.
*Simítja végig a tintás kendővel a hátat, majd kissé hátrébb dőlve megcsodálja az eredményt.*
3492. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:43:47
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:43:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Lehet, hogy Idya azért nem fogadja el a mások által áhított nézeteket, mert fél, hogy nehogy lerombolják az ő jól felépített homokvárát? Fél a felismeréstől? Fél attól, hogy olyanokat hintenek el fejében, ami miatt gyökeresen kifordul magából és minden megváltozik? Vagy csak simán makacs és konok? Valamelyik biztosan.*
-Nem úgy értettem a félelmet. Azért félnek a leprásoktól, meg a betegektől, mert az átkozott, ragályos kórt elkaphatják tőle. Képzelem mennyire. *mosolyog gonoszul.* -Maradjunk annyiban, hogy rátettél pár bőséges szívlapáttal.
*Egy tündér nem így néz ki, ekkora korcsosulása meg nincs a természetnek. Vagy ha mégis, akkor Aregeor szerencsés, hiszen olyat lát, amit kevesen.*
-Mivan akkor, ha én vagyok az a kevesek egyike? *kérdezi úgy, mintha máris ez lenne a helyzet.* -Akkor aztán én nevetnék a végén. Elfként ha minden jól megy az idő nem akadály. Kedv... azt csinálom, amit éppen akarok. Ami felüt. Ha úgy érzed, hogy megroppansz a kihívások és feladatok súlya alatt, jusson eszedbe. Rám számíthatsz!
*Mindig jól jön egy barát, ha másnak nem hát vésztartaléknak.*
-Nem kell bizonygatnod. Elhiszem. Ha túlságosan bizonygatsz valamit, abból az következik, hogy nem vagy biztos magadban, csak a külvilágnak akarod így mutatni. Nekem nem kell bizonygatnod. *ismétli magát.* -Hiszek neked. *és még egy majdnem ismétlés.*
-Az idő majd helyreteszi ezt is. *utal a bocsánatra.* -Az idő minden sebet beforraszt. Kinél előbb, kinél később.
*Kíváncsi lenne arra a másik sötét alakra. Majd talán egyszer.*
-Hmmm... ott még nem voltam. Milyen a kilátás? Ha jó, utánad megyek.
*Lassan elválaszthatatlanok lesznek...*
-Rendben. Van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig fogunk elszakadni egymástól.
*A beszélgetés élvezése kölcsönös, meg úgy nagyjából a többi is.*
*Lehet, hogy Idya azért nem fogadja el a mások által áhított nézeteket, mert fél, hogy nehogy lerombolják az ő jól felépített homokvárát? Fél a felismeréstől? Fél attól, hogy olyanokat hintenek el fejében, ami miatt gyökeresen kifordul magából és minden megváltozik? Vagy csak simán makacs és konok? Valamelyik biztosan.*
-Nem úgy értettem a félelmet. Azért félnek a leprásoktól, meg a betegektől, mert az átkozott, ragályos kórt elkaphatják tőle. Képzelem mennyire. *mosolyog gonoszul.* -Maradjunk annyiban, hogy rátettél pár bőséges szívlapáttal.
*Egy tündér nem így néz ki, ekkora korcsosulása meg nincs a természetnek. Vagy ha mégis, akkor Aregeor szerencsés, hiszen olyat lát, amit kevesen.*
-Mivan akkor, ha én vagyok az a kevesek egyike? *kérdezi úgy, mintha máris ez lenne a helyzet.* -Akkor aztán én nevetnék a végén. Elfként ha minden jól megy az idő nem akadály. Kedv... azt csinálom, amit éppen akarok. Ami felüt. Ha úgy érzed, hogy megroppansz a kihívások és feladatok súlya alatt, jusson eszedbe. Rám számíthatsz!
*Mindig jól jön egy barát, ha másnak nem hát vésztartaléknak.*
-Nem kell bizonygatnod. Elhiszem. Ha túlságosan bizonygatsz valamit, abból az következik, hogy nem vagy biztos magadban, csak a külvilágnak akarod így mutatni. Nekem nem kell bizonygatnod. *ismétli magát.* -Hiszek neked. *és még egy majdnem ismétlés.*
-Az idő majd helyreteszi ezt is. *utal a bocsánatra.* -Az idő minden sebet beforraszt. Kinél előbb, kinél később.
*Kíváncsi lenne arra a másik sötét alakra. Majd talán egyszer.*
-Hmmm... ott még nem voltam. Milyen a kilátás? Ha jó, utánad megyek.
*Lassan elválaszthatatlanok lesznek...*
-Rendben. Van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig fogunk elszakadni egymástól.
*A beszélgetés élvezése kölcsönös, meg úgy nagyjából a többi is.*
3491. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:13:23
Üzenet elküldve: 2017-06-16 21:13:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*Idyával nehéz vitatkozni. Hiába élteti a józan észt, a logikus gondolkodást, amikor a saját elveit támadják, nem képes meghallgatni az észérveket. Neki kell, hogy igaza legyen. Pont. Ha valaki mást gondol, az bolond és szűk látókörű.*
-Miért félnének tőled? *Húzza fel szemöldökét.* Egyszer volt szerencsém találkozni egy leprással. Nem volt előrehaladott stádiumban, de eléggé elcsúfította az arcát a kór, hiányzott az orra, az egyik füle, az alsó ajka. Szóval, nem nézett ki jól, de nem volt senkinek oka félnie tőle. Csak azért, mert valaki csúnya, nem feltétlen gonosz és kegyetlen, és ez igaz fordítva is. Az már a társadalom problémája, hogy félnek a csúftól, és tárt karokkal várják a szépet. Nem csoda, hogy megszaporodtak a bögyös tolvajnők a városban. *Húzza el a száját. Hallott pár pletykát a csábos tolvajlányokról, akik a gazdagnegyedet járják, és ártatatlan, naiv fiúktól csalják el a napi zsebpénzüket.* Én sem azért nézek ki így, mert Sa'Tereth hívő vagyok. A sápadt bőrt, a fekete, száraz hajkoronát, a sovány alkatot és az özvegyi szárnyakat a természet adta nekem. Én már csak rásegítettem az összképre.
*Mégis csak az ajkain ülő kegyetlen mosoly teszi teljessé a megjelenését. Nem csoda, hogy a hideg rázza azokat, akik megpillantják.*
-Mindenkinek van egy hobbija.
*Ennél többet nem tud hozzáfűzni. Ő sem szívesen nézné, de biztos benne, hogy gazdagéknál is felbukkannak stiklis lények, akik nem tudják mire költeni a pénzüket. A tündérnek mondjuk lenne mire. Mérgeket, fegyvereket szerezne, ruhákat, amikben elvegyülhet, hatalmas pincéket a környék településein... Tele van a listája.*
-Szép, dicséretre méltó tulajdonságok, de keveseknek áll jól, és még kevesebb tudja a hasznára fordítani. Nagyon jól kell keverni a lapokat, ha túl akarod érni az istenek kijátszását. És sok munkával is jár. Nem lenne se időm, se kedvem két istennek is tenni a szépet, végezni a feladatokat. Egyelőre Sa'Tereth óhajait is alig bírom, de hamarosan meglesz a gyümölcse.
*Vigyorog magában. Már alig várja, hogy személyesen találkozhasson az Úrral, beszélhessen vele, kifejezze csodálatát, na meg persze az elvárásait a szolgálataiért cserébe.
Sok mindent lenyelt a férfitól, találkozásuk óta nem egyszer kellett visszafognia magát, de most ő is túllépett egy határt. Olyan sértést vágott Idya fejéhez, amit képtelen szó nélkül hagyni.*
-Az én karmaim között vergődve, mindenki megkívánja a halált. *Villantja meg ismét a már jól ismert vigyort.* Csak negyed órát kérnék, és biztosra veszem, te is a megváltó halálért könyörögnél.
*Imád játszadozni az áldozataival. Az őrületbe kergetni őket, reményt adni nekik, majd visszarántani tudatukat a kegyetlen valóságba. Élet és halál urát játssza, valóban ő a halál tündére.*
-Nem bocsátok meg. Sosem bocsátok meg. De kár lenne veszni hagyni a tetoválásodat.
*A szerzetest is a szárnyak miatt hagyta életben. Azóta sem csodálhatta meg a művét, pedig a férfival már többször is összefutott. Majd legközelebb elkapja...*
-Igaz, ne húzzuk az időt! *Ugrik vissza a hordóra.* Néhány óra múlva a világító toronynál kell lennem, újabb tetoválásokat gyártani. Nem lenne szép, ha megvárakoztatnám őket.
*Nem bírja ki, halovány kuncogás szűrődik a fogai között.*
-Már nincs sok hátra, szerintem a maradékot egy óra alatt befejezem. *Magyarázza, miközben ismét tűt ragad, és már dolgozik is tovább.* Aztán kifizetsz, és el is búcsúzhatunk.
*De nem örökre. Biztosra veszi, hogy nem most látta Aregeort utoljára. Hiába pofátlan, jól vág az esze, hisz a sötétségben, és meglepő módon a lány még élvezi is a beszélgetéseiket, és hogy folyton marják egymást. De nem kell sajnálni tőle, neki is kijár néha a szórakozás!*
*Idyával nehéz vitatkozni. Hiába élteti a józan észt, a logikus gondolkodást, amikor a saját elveit támadják, nem képes meghallgatni az észérveket. Neki kell, hogy igaza legyen. Pont. Ha valaki mást gondol, az bolond és szűk látókörű.*
-Miért félnének tőled? *Húzza fel szemöldökét.* Egyszer volt szerencsém találkozni egy leprással. Nem volt előrehaladott stádiumban, de eléggé elcsúfította az arcát a kór, hiányzott az orra, az egyik füle, az alsó ajka. Szóval, nem nézett ki jól, de nem volt senkinek oka félnie tőle. Csak azért, mert valaki csúnya, nem feltétlen gonosz és kegyetlen, és ez igaz fordítva is. Az már a társadalom problémája, hogy félnek a csúftól, és tárt karokkal várják a szépet. Nem csoda, hogy megszaporodtak a bögyös tolvajnők a városban. *Húzza el a száját. Hallott pár pletykát a csábos tolvajlányokról, akik a gazdagnegyedet járják, és ártatatlan, naiv fiúktól csalják el a napi zsebpénzüket.* Én sem azért nézek ki így, mert Sa'Tereth hívő vagyok. A sápadt bőrt, a fekete, száraz hajkoronát, a sovány alkatot és az özvegyi szárnyakat a természet adta nekem. Én már csak rásegítettem az összképre.
*Mégis csak az ajkain ülő kegyetlen mosoly teszi teljessé a megjelenését. Nem csoda, hogy a hideg rázza azokat, akik megpillantják.*
-Mindenkinek van egy hobbija.
*Ennél többet nem tud hozzáfűzni. Ő sem szívesen nézné, de biztos benne, hogy gazdagéknál is felbukkannak stiklis lények, akik nem tudják mire költeni a pénzüket. A tündérnek mondjuk lenne mire. Mérgeket, fegyvereket szerezne, ruhákat, amikben elvegyülhet, hatalmas pincéket a környék településein... Tele van a listája.*
-Szép, dicséretre méltó tulajdonságok, de keveseknek áll jól, és még kevesebb tudja a hasznára fordítani. Nagyon jól kell keverni a lapokat, ha túl akarod érni az istenek kijátszását. És sok munkával is jár. Nem lenne se időm, se kedvem két istennek is tenni a szépet, végezni a feladatokat. Egyelőre Sa'Tereth óhajait is alig bírom, de hamarosan meglesz a gyümölcse.
*Vigyorog magában. Már alig várja, hogy személyesen találkozhasson az Úrral, beszélhessen vele, kifejezze csodálatát, na meg persze az elvárásait a szolgálataiért cserébe.
Sok mindent lenyelt a férfitól, találkozásuk óta nem egyszer kellett visszafognia magát, de most ő is túllépett egy határt. Olyan sértést vágott Idya fejéhez, amit képtelen szó nélkül hagyni.*
-Az én karmaim között vergődve, mindenki megkívánja a halált. *Villantja meg ismét a már jól ismert vigyort.* Csak negyed órát kérnék, és biztosra veszem, te is a megváltó halálért könyörögnél.
*Imád játszadozni az áldozataival. Az őrületbe kergetni őket, reményt adni nekik, majd visszarántani tudatukat a kegyetlen valóságba. Élet és halál urát játssza, valóban ő a halál tündére.*
-Nem bocsátok meg. Sosem bocsátok meg. De kár lenne veszni hagyni a tetoválásodat.
*A szerzetest is a szárnyak miatt hagyta életben. Azóta sem csodálhatta meg a művét, pedig a férfival már többször is összefutott. Majd legközelebb elkapja...*
-Igaz, ne húzzuk az időt! *Ugrik vissza a hordóra.* Néhány óra múlva a világító toronynál kell lennem, újabb tetoválásokat gyártani. Nem lenne szép, ha megvárakoztatnám őket.
*Nem bírja ki, halovány kuncogás szűrődik a fogai között.*
-Már nincs sok hátra, szerintem a maradékot egy óra alatt befejezem. *Magyarázza, miközben ismét tűt ragad, és már dolgozik is tovább.* Aztán kifizetsz, és el is búcsúzhatunk.
*De nem örökre. Biztosra veszi, hogy nem most látta Aregeort utoljára. Hiába pofátlan, jól vág az esze, hisz a sötétségben, és meglepő módon a lány még élvezi is a beszélgetéseiket, és hogy folyton marják egymást. De nem kell sajnálni tőle, neki is kijár néha a szórakozás!*
3490. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 20:38:29
Üzenet elküldve: 2017-06-16 20:38:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Nem sokat tud a fényhívekről, csak annyit, hogy milyen eszement naivak. Annyira hirdetik az élet szentségét, hogy ők maguk is ölnek, ha az élet védelme úgy kívánja. De vajon gyilkosság és gyilkosság között van különbség? Halandóknál nyilván, hiszen vannak tárgyalások, kihallgatás, mi egyéb. De vajon Eeyr tesz e különbséget és ha az egyik kis védence megöl valakit, akkor bűnbocsánatot nyer? Megannyi kérdés, megannyi válaszlehetőség.*
-Minden, ami nem természetes félelmet vált ki. Ha leprás lennék és rothadnék, csupán egy fehér lepel takarná testem megmaradt részeit, tőlem is félnének. Neked így marha könnyű ezt kiváltani, de mikor a normális kinézetű eléri ezt, az az igazi. A sötétség is fél a fénytől... kioltják egymást, mint a nap és a holdmágia.
*Egyensúly. Egyébként a sötét oldal mindig erősebb. Sőt, létszámilag is kevesebben vannak, de erősebbek. Szeretetet mindenki kap, ők nem nyírják ki egymást, így létszámuk csak nő és nő. A sötétek viszont ha elérik a célt, az eszközöket kiiktatják.*
-Annyira illik az az aranytrónszék oda, mint krokodil az aligátorok közé.
*Neki ez elképzelhetetlen, pedig van fantáziája és képzelőereje is. Mármint persze elképzeli, de annyira rossz és furcsa a kép, hogy akaratlanul is elveti lelki szemei elől.*
-Pontosan ez a leleményesség, a mérhetetlen becsvágy, a végtelen hatalomvágy! A sóvárgás, hogy mindkettőt túlnődd! *vág vissza.* -Szerezd meg mindazt, amire szükséged van és ne félj eszközként használni. *vigyorog maga elé. Felőle beszélhet hangosan a tündér, legfeljebb egyik fülén be, másikon ki. Nem zavarja a nyílt színi érzelemnyilvánítás.*
-Szerintem nem. Aki halálosan retteg valakitől, az kinyírja magát. Igen, félelemből, de mit kezdesz vele holtan? És nem azért öli meg magát, mert tisztel, hanem mert retteg tőled. Ebben az esetben a kettő egyáltalán nem vegyíthető össze.
*Jó így beszélgetni. Mindig van pro és kontra, ami izgalmassá és színessé varázsolja az információáramlást.*
-Igen, ezt én is így vélem. *utal a minőséges dologra.
Váratlanul érik a következők, bár inkább magát korholja, mivel szinte várható volt a reakció. Hosszú haja van, így egészen szépen bele lehet túrni, meg lehet szaggatni. Halványan, kissé erőtlenül elmosolyodik.*
~Így könnyű...~
*Aregeor egyáltalán nem moccan meg, olyan rezzenéstelen marad, mint egy élettelen szobor. Mikor arcuk összeér, akkor dobban meg jobban a szíve és akad torkán a lélegzete. Igen, innentől már parásabb a helyzet.*
-Néhány éve könyörögtem volna, hogy tedd meg. *mondja színtelen hangon, megfeszült ütőérrel a nyakán.* -Vágytam a halált. Szenvedtem eleget, az a kis plusz, amit te adtál volna igazán belefért volna. De már élni akarok. Nem vágyom a halált.
~Messziről jött tündér...~
*Ugye nem kell ecsetelni, hogy szól tovább...*
-Jó, tedd velük azt. Csak rajta. Még meg is nézem, ha akarod. Én nem akarok hozzád érni úgy. Tudom, milyen érzés, mikor erőszakkal érnek hozzád. Megalázó, szánalmas. Összetörsz, mint egy ócska üvegdarab. Darabokra hasadsz, az önbecsülésed mint olyan, nem létezik tovább. *nyel egyet és szisszen, mert fáj már a nyaka és a haja.* -Kérlek, bocsáss meg. Nem akarok neked rosszat. Na, de most már engedj el...
*Idya végül el is engedi, így kiszabadul a sas karmaiból.*
-Jó, azt kapsz. Folytassuk!
*Nem sokat tud a fényhívekről, csak annyit, hogy milyen eszement naivak. Annyira hirdetik az élet szentségét, hogy ők maguk is ölnek, ha az élet védelme úgy kívánja. De vajon gyilkosság és gyilkosság között van különbség? Halandóknál nyilván, hiszen vannak tárgyalások, kihallgatás, mi egyéb. De vajon Eeyr tesz e különbséget és ha az egyik kis védence megöl valakit, akkor bűnbocsánatot nyer? Megannyi kérdés, megannyi válaszlehetőség.*
-Minden, ami nem természetes félelmet vált ki. Ha leprás lennék és rothadnék, csupán egy fehér lepel takarná testem megmaradt részeit, tőlem is félnének. Neked így marha könnyű ezt kiváltani, de mikor a normális kinézetű eléri ezt, az az igazi. A sötétség is fél a fénytől... kioltják egymást, mint a nap és a holdmágia.
*Egyensúly. Egyébként a sötét oldal mindig erősebb. Sőt, létszámilag is kevesebben vannak, de erősebbek. Szeretetet mindenki kap, ők nem nyírják ki egymást, így létszámuk csak nő és nő. A sötétek viszont ha elérik a célt, az eszközöket kiiktatják.*
-Annyira illik az az aranytrónszék oda, mint krokodil az aligátorok közé.
*Neki ez elképzelhetetlen, pedig van fantáziája és képzelőereje is. Mármint persze elképzeli, de annyira rossz és furcsa a kép, hogy akaratlanul is elveti lelki szemei elől.*
-Pontosan ez a leleményesség, a mérhetetlen becsvágy, a végtelen hatalomvágy! A sóvárgás, hogy mindkettőt túlnődd! *vág vissza.* -Szerezd meg mindazt, amire szükséged van és ne félj eszközként használni. *vigyorog maga elé. Felőle beszélhet hangosan a tündér, legfeljebb egyik fülén be, másikon ki. Nem zavarja a nyílt színi érzelemnyilvánítás.*
-Szerintem nem. Aki halálosan retteg valakitől, az kinyírja magát. Igen, félelemből, de mit kezdesz vele holtan? És nem azért öli meg magát, mert tisztel, hanem mert retteg tőled. Ebben az esetben a kettő egyáltalán nem vegyíthető össze.
*Jó így beszélgetni. Mindig van pro és kontra, ami izgalmassá és színessé varázsolja az információáramlást.*
-Igen, ezt én is így vélem. *utal a minőséges dologra.
Váratlanul érik a következők, bár inkább magát korholja, mivel szinte várható volt a reakció. Hosszú haja van, így egészen szépen bele lehet túrni, meg lehet szaggatni. Halványan, kissé erőtlenül elmosolyodik.*
~Így könnyű...~
*Aregeor egyáltalán nem moccan meg, olyan rezzenéstelen marad, mint egy élettelen szobor. Mikor arcuk összeér, akkor dobban meg jobban a szíve és akad torkán a lélegzete. Igen, innentől már parásabb a helyzet.*
-Néhány éve könyörögtem volna, hogy tedd meg. *mondja színtelen hangon, megfeszült ütőérrel a nyakán.* -Vágytam a halált. Szenvedtem eleget, az a kis plusz, amit te adtál volna igazán belefért volna. De már élni akarok. Nem vágyom a halált.
~Messziről jött tündér...~
*Ugye nem kell ecsetelni, hogy szól tovább...*
-Jó, tedd velük azt. Csak rajta. Még meg is nézem, ha akarod. Én nem akarok hozzád érni úgy. Tudom, milyen érzés, mikor erőszakkal érnek hozzád. Megalázó, szánalmas. Összetörsz, mint egy ócska üvegdarab. Darabokra hasadsz, az önbecsülésed mint olyan, nem létezik tovább. *nyel egyet és szisszen, mert fáj már a nyaka és a haja.* -Kérlek, bocsáss meg. Nem akarok neked rosszat. Na, de most már engedj el...
*Idya végül el is engedi, így kiszabadul a sas karmaiból.*
-Jó, azt kapsz. Folytassuk!
3489. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 17:11:27
Üzenet elküldve: 2017-06-16 17:11:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Banditák//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A csapat továbbra is csekély érdeklődéssel nézegeti a két idegent. Ezt az óriás trombita szólója semmilyen irányban nem befolyásolja, tehetségét itt sajnos nem értékelik. A kérdése sem hoz lázba senkit.*
-Több is van, arra, meg arra, meg legalább egy arrafelé is. *Az egyik férfi széles, értelmezhetetlen mozdulatokkal magyaráz, aztán vállat von.* De akármerre indulsz, előbb-utóbb találsz egyet. A lányok igyekeznek összefogdosni az új arcokat, hátha valami átutazó pénzes kereskedő zsoldjában áll. Mondjuk lehet, hogy rád nem lesznek kíváncsiak.
*A csapat vezére csak fél füllel figyel, miközben a törpe szavait issza magába, mint kezdő alkoholista a rossz bort.*
-Szóval megöltél egy artheniori városőrt, most meg menekülsz a haveroddal az üldözők elől. Aki, ahogy mondod, mellesleg szintén fülig szaros, valószínűleg neki is nyomában vannak a vörös köpenyesek. *Elgondolkodva vakarózik, a halántékánál kezdi, a vállánál folytatja és csakhamar a seggénél köt ki.* Ezzel, gondolom, alapvetően nincs probléma, bár azért jelenteni nem árt. Én biztosan nem hullajtok könnyet egy parasztért sem, de lehet, hogy a Főnök máshogy gondolja. Viszont, hogy képben legyetek, szólok, hogy ha itt kezdtek gyilkolni, nagyon gyorsan fel lesztek akasztva. A Főnök nem szereti az ellenőrizetlen gyilkolászást és mi az Őrséggel ellentétben nem szarakodunk. *Itt kissé mintha még jobban kihúzná magát.* Én személy szerint fél nap alatt szoktam elkapni a gyilkosokat, hogy nap végére már lóghasson. *Modorán érződik, magában mulat azon, hogy ezzel dicsekszik. Minden bizonnyal nem tiszta a múltja és igen nagyot fordult a sors, hogy most Ő az, aki valamiféle rend fenntartásában segédkezik.*
-Nem, nem mondanám, hogy ezt a köpenyt szeretjük errefelé. Olyannyira nem, hogy ezt most el is veszem tőled. *De nem veszi el, csak a kezét nyújtja érte, amibe a törpe beleteheti, ha akarja. Ha megkapta, folytatja.*
-Na még azt bökjétek ki, mi a retket akartok itt, a Kikötőben? Mihez kezdtek most, hogy itt vagytok, hm? Miből vesztek majd lovat, kurvát meg célzóleckéket?
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A csapat továbbra is csekély érdeklődéssel nézegeti a két idegent. Ezt az óriás trombita szólója semmilyen irányban nem befolyásolja, tehetségét itt sajnos nem értékelik. A kérdése sem hoz lázba senkit.*
-Több is van, arra, meg arra, meg legalább egy arrafelé is. *Az egyik férfi széles, értelmezhetetlen mozdulatokkal magyaráz, aztán vállat von.* De akármerre indulsz, előbb-utóbb találsz egyet. A lányok igyekeznek összefogdosni az új arcokat, hátha valami átutazó pénzes kereskedő zsoldjában áll. Mondjuk lehet, hogy rád nem lesznek kíváncsiak.
*A csapat vezére csak fél füllel figyel, miközben a törpe szavait issza magába, mint kezdő alkoholista a rossz bort.*
-Szóval megöltél egy artheniori városőrt, most meg menekülsz a haveroddal az üldözők elől. Aki, ahogy mondod, mellesleg szintén fülig szaros, valószínűleg neki is nyomában vannak a vörös köpenyesek. *Elgondolkodva vakarózik, a halántékánál kezdi, a vállánál folytatja és csakhamar a seggénél köt ki.* Ezzel, gondolom, alapvetően nincs probléma, bár azért jelenteni nem árt. Én biztosan nem hullajtok könnyet egy parasztért sem, de lehet, hogy a Főnök máshogy gondolja. Viszont, hogy képben legyetek, szólok, hogy ha itt kezdtek gyilkolni, nagyon gyorsan fel lesztek akasztva. A Főnök nem szereti az ellenőrizetlen gyilkolászást és mi az Őrséggel ellentétben nem szarakodunk. *Itt kissé mintha még jobban kihúzná magát.* Én személy szerint fél nap alatt szoktam elkapni a gyilkosokat, hogy nap végére már lóghasson. *Modorán érződik, magában mulat azon, hogy ezzel dicsekszik. Minden bizonnyal nem tiszta a múltja és igen nagyot fordult a sors, hogy most Ő az, aki valamiféle rend fenntartásában segédkezik.*
-Nem, nem mondanám, hogy ezt a köpenyt szeretjük errefelé. Olyannyira nem, hogy ezt most el is veszem tőled. *De nem veszi el, csak a kezét nyújtja érte, amibe a törpe beleteheti, ha akarja. Ha megkapta, folytatja.*
-Na még azt bökjétek ki, mi a retket akartok itt, a Kikötőben? Mihez kezdtek most, hogy itt vagytok, hm? Miből vesztek majd lovat, kurvát meg célzóleckéket?
3488. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 11:42:31
Üzenet elküldve: 2017-06-16 11:42:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sajátos felfogása van a hitet illetően. Minden istennek elfogadja a létezését, hát hogy is ne fogadná, hiszen itt párbajoztak a felük felett, de csak egyet hajlandó követni. Sa'Tereth híveként érheti el a legtöbbet, a sötétségnek van a legnagyobb hatalma, így arrafelé húz a szíve. Az már mellékes, hogy eddig is ezen tanok szerint élte az életét, még csak a szokásain sem kellett változtatni ahhoz, hogy elfogadja híveként. Csak egy kicsit rámenősnek kellett lennie, hogy észre is vegyék.*
-Tehetetlen népség. *Rázza a fejét sóhajtozva.* Pedig Eeyr aztán nem kér tőlük sokat, mégsem találkoztam még egy hívővel sem, aki kiállt volna a tanai mellett, a békét és a szeretetet hirdette volna. Nézz csak rám! Lerí rólam, hogy nem a megtestesült napfény vagyok, mégsem mer egy sem hozzám szólni. Félnek tőlem, ahogy a fény is fél a sötétségtől.
*Ez olyan csodálatos. Nagyra vannak magukkal, egy szép város biztonságot nyújtó rejtekében, őrség vigyázza az épségüket. De mikor leszáll az éj, a nap elbújik a horizont mögé, akkor mindenki visszahúzódik a saját kis zugába, takaró alá bújnak, és a reggel eljövetelét várják. Mind tudják, hogy a sötétség elől nincs menekvés. Az utolér, minden áldott nap, és ha nem vigyázol, bekebelez.*
-Általában a mocsok, a szegénység együtt jár a sötétséggel, és nem értem, miért. Hatásosabb, az biztos... *Tekint szét a sikátorban, aminek már csak a látványától is pestist kaphatna valaki.* De a fényűzés is lehet ugyanilyen nyomasztó. Képzelj csak egy például egy kínzókamrát. Gyertyák lángja lobog, hideg kőfalak vesznek körül, a falakról nehéz láncok lógnak, kínzóeszközök, amerre csak nézel, és a terem végében egy aranyozott trónszék. Emelvény, bársonypárna, tökéletesen élvezheted a műsort.
*Ebbe az álomképbe a saját vágyai is bekerültek, de ha a saját elképzeléseit mesélte volna, nem feltétlen így nézne ki az a kamra. Drága pengék, szöges ostorok sorakoznának a polcokon, kellene egy hatalmas medence is, amiben a vért tudja összegyűjteni... Nem is gondolja tovább, túl fájdalmas olyanokról álmodoznia, ami sosem lehet az övé.*
-Pontosan ez a kétszínűség. Mindkét istenség tudását felhasználod a saját hasznodra, így egyik mellett sem tudsz elköteleződni. Az elementáris mágusok hűséges hívek, nem hiszem, hogy az istenséget zavarná, ha az általa tanított mágiák mellett a természettől is tanul ezt-azt. De hogy máshoz megy, mert nem éri be annyival, amit egytől kaphat... ~Szánalmas.~
*Csak azért nem mondja ki hangosan a sértést, mert szüksége van a férfi pénzére, így még egy darabig jópofiznia kell vele, ha nem is ért vele mindenben egyet.*
-Sok lénynél jobban ismersz, ez tagadhatatlan. Nem vagyok az az ismerkedős fajta, veled is a vak szerencse, na meg a munka hozott össze, a lánnyal, akiről meséltem pedig a kényszer. Össze voltunk zárva, kénytelen voltam mesélni magamról ezt-azt. Jó pár órát beszélgettünk, megismertem, és ha nem is bízom benne, tudom róla, hogy hűséges, mint egy kutya; nekem erre van szükségem. *Nem mellesleg jártas az alkímiában, ügyes és eltökélt.* A félelem és a tisztelet nem válik külön egymástól. Ha valakit mélységesen tisztelt, azt általában féled is, mert valamiben jobb, erősebb nálad. És a valódi, zsigerig hatoló félelem pedig tiszteletet ébreszt.
*Lil is tiszteli. Hiába reszket, mint a nyárfalevél, mikor megpillantja, meghunyászkodik a tündér előtt, hiszen tisztában van azzal, hogy felette áll.*
-Sa'Terethnek nincs szüksége bólogató birkákra. Nem a mennyiségre, a minőségre megy. Nem kell sok hívő, elég az a maroknyi, aki összegyűlt a kikötőben, ha ők a vérüket adnák érte, sokkal többre képesek, mint a fény követői.
*Reméli, sikerül összegyűjtenie a sötétben megbúvókat, és egy erős kis csapatot összeverbuválni. Lil lenne az egyik, és Aregor sem tűnik rossz döntésnek... Csak egy villanás, amit a férfi láthat. Hirtelen rántást érezhet a haján, aminél fogva hátra feszül a nyaka, szeme előtt a vértől és fekete festéktől csöpögő tű hegye lebeg.*
-Úgy látszik, mégsem tudsz rólam semmit. *Állát a másik vállára teszi, arcát az övéhez szorítja, ezzel is próbálva stabilan tartani, nehogy kiugorjon a karmai közül. Nem akarja kiszúrni a szemét, de ha sokat ficánkol, megtörténhet.* Bennem nincs semmilyen vágy, hogy idegen, markáns ujjak taperolják végig a testem. Nem akarom, hogy hozzám érjenek, nem akarok hozzájuk érni. Tudom, mit akarok? Feltépni őket. Kivájni a nyelvüket, hogy ne érthessem a bolond könyörgésüket; lenyúzni a bőrüket; kivájni a szemüket, és ledugni a torkukon, hogy közvetlenül láthassák, ahogy kibelezem őket. *Nagy levegőt vesz.* Nem foglak bántani, túl sokat érsz, de még egy ilyen meggondolatlan mondat, és te is úgy végzed, mint a többi, aki az utamba került.
*Azzal elengedi, és le is ugrik a hordóról. Tökéletes végszó volt s pihenő megkezdéséhez. Letörölgeti a tűt, a vízzel kimossa a csutakos rongyokat.*
-Kedves. *Ereszt meg egy gúnyos vigyort a rózsát hallva.* A vörös liliom a kedvencem, ha már ennyire a kedvemre akarsz tenni.
*Adja le a rendelését.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sajátos felfogása van a hitet illetően. Minden istennek elfogadja a létezését, hát hogy is ne fogadná, hiszen itt párbajoztak a felük felett, de csak egyet hajlandó követni. Sa'Tereth híveként érheti el a legtöbbet, a sötétségnek van a legnagyobb hatalma, így arrafelé húz a szíve. Az már mellékes, hogy eddig is ezen tanok szerint élte az életét, még csak a szokásain sem kellett változtatni ahhoz, hogy elfogadja híveként. Csak egy kicsit rámenősnek kellett lennie, hogy észre is vegyék.*
-Tehetetlen népség. *Rázza a fejét sóhajtozva.* Pedig Eeyr aztán nem kér tőlük sokat, mégsem találkoztam még egy hívővel sem, aki kiállt volna a tanai mellett, a békét és a szeretetet hirdette volna. Nézz csak rám! Lerí rólam, hogy nem a megtestesült napfény vagyok, mégsem mer egy sem hozzám szólni. Félnek tőlem, ahogy a fény is fél a sötétségtől.
*Ez olyan csodálatos. Nagyra vannak magukkal, egy szép város biztonságot nyújtó rejtekében, őrség vigyázza az épségüket. De mikor leszáll az éj, a nap elbújik a horizont mögé, akkor mindenki visszahúzódik a saját kis zugába, takaró alá bújnak, és a reggel eljövetelét várják. Mind tudják, hogy a sötétség elől nincs menekvés. Az utolér, minden áldott nap, és ha nem vigyázol, bekebelez.*
-Általában a mocsok, a szegénység együtt jár a sötétséggel, és nem értem, miért. Hatásosabb, az biztos... *Tekint szét a sikátorban, aminek már csak a látványától is pestist kaphatna valaki.* De a fényűzés is lehet ugyanilyen nyomasztó. Képzelj csak egy például egy kínzókamrát. Gyertyák lángja lobog, hideg kőfalak vesznek körül, a falakról nehéz láncok lógnak, kínzóeszközök, amerre csak nézel, és a terem végében egy aranyozott trónszék. Emelvény, bársonypárna, tökéletesen élvezheted a műsort.
*Ebbe az álomképbe a saját vágyai is bekerültek, de ha a saját elképzeléseit mesélte volna, nem feltétlen így nézne ki az a kamra. Drága pengék, szöges ostorok sorakoznának a polcokon, kellene egy hatalmas medence is, amiben a vért tudja összegyűjteni... Nem is gondolja tovább, túl fájdalmas olyanokról álmodoznia, ami sosem lehet az övé.*
-Pontosan ez a kétszínűség. Mindkét istenség tudását felhasználod a saját hasznodra, így egyik mellett sem tudsz elköteleződni. Az elementáris mágusok hűséges hívek, nem hiszem, hogy az istenséget zavarná, ha az általa tanított mágiák mellett a természettől is tanul ezt-azt. De hogy máshoz megy, mert nem éri be annyival, amit egytől kaphat... ~Szánalmas.~
*Csak azért nem mondja ki hangosan a sértést, mert szüksége van a férfi pénzére, így még egy darabig jópofiznia kell vele, ha nem is ért vele mindenben egyet.*
-Sok lénynél jobban ismersz, ez tagadhatatlan. Nem vagyok az az ismerkedős fajta, veled is a vak szerencse, na meg a munka hozott össze, a lánnyal, akiről meséltem pedig a kényszer. Össze voltunk zárva, kénytelen voltam mesélni magamról ezt-azt. Jó pár órát beszélgettünk, megismertem, és ha nem is bízom benne, tudom róla, hogy hűséges, mint egy kutya; nekem erre van szükségem. *Nem mellesleg jártas az alkímiában, ügyes és eltökélt.* A félelem és a tisztelet nem válik külön egymástól. Ha valakit mélységesen tisztelt, azt általában féled is, mert valamiben jobb, erősebb nálad. És a valódi, zsigerig hatoló félelem pedig tiszteletet ébreszt.
*Lil is tiszteli. Hiába reszket, mint a nyárfalevél, mikor megpillantja, meghunyászkodik a tündér előtt, hiszen tisztában van azzal, hogy felette áll.*
-Sa'Terethnek nincs szüksége bólogató birkákra. Nem a mennyiségre, a minőségre megy. Nem kell sok hívő, elég az a maroknyi, aki összegyűlt a kikötőben, ha ők a vérüket adnák érte, sokkal többre képesek, mint a fény követői.
*Reméli, sikerül összegyűjtenie a sötétben megbúvókat, és egy erős kis csapatot összeverbuválni. Lil lenne az egyik, és Aregor sem tűnik rossz döntésnek... Csak egy villanás, amit a férfi láthat. Hirtelen rántást érezhet a haján, aminél fogva hátra feszül a nyaka, szeme előtt a vértől és fekete festéktől csöpögő tű hegye lebeg.*
-Úgy látszik, mégsem tudsz rólam semmit. *Állát a másik vállára teszi, arcát az övéhez szorítja, ezzel is próbálva stabilan tartani, nehogy kiugorjon a karmai közül. Nem akarja kiszúrni a szemét, de ha sokat ficánkol, megtörténhet.* Bennem nincs semmilyen vágy, hogy idegen, markáns ujjak taperolják végig a testem. Nem akarom, hogy hozzám érjenek, nem akarok hozzájuk érni. Tudom, mit akarok? Feltépni őket. Kivájni a nyelvüket, hogy ne érthessem a bolond könyörgésüket; lenyúzni a bőrüket; kivájni a szemüket, és ledugni a torkukon, hogy közvetlenül láthassák, ahogy kibelezem őket. *Nagy levegőt vesz.* Nem foglak bántani, túl sokat érsz, de még egy ilyen meggondolatlan mondat, és te is úgy végzed, mint a többi, aki az utamba került.
*Azzal elengedi, és le is ugrik a hordóról. Tökéletes végszó volt s pihenő megkezdéséhez. Letörölgeti a tűt, a vízzel kimossa a csutakos rongyokat.*
-Kedves. *Ereszt meg egy gúnyos vigyort a rózsát hallva.* A vörös liliom a kedvencem, ha már ennyire a kedvemre akarsz tenni.
*Adja le a rendelését.*
3487. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-16 08:17:11
Üzenet elküldve: 2017-06-16 08:17:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Idya kis monológja igazán megkapó, ugyanis nagyszerűen összefoglalja a fény és a sötétség közti különbséget. Talán ennél jobban nem is lehetne.*
-Általában mindenkinek csak a szája jár. Koptatják a pofájukat feleslegesen és mondják, hogy ők mekkora hívők. Mikor meg ténylegesen tenni kellene valakit, akkor kushadnak. Én aztán el tudok képzelni elég nagy hatalmat! Egyébként jól mondod, a fény és a sötétség között ez a különbség.
*Bár a fényhívek szerint meg biztosan a sötéthívek pocsékolják az idejüket, de mindegy. A szeretet és az élet szentsége az utolsó, ami érdekli az elfet. Mélyen megveti ezt a maszlagot, ami óriási szamárság, finoman fogalmazva.*
-De ha itt talpon maradsz, akkor bárhol! A mocsok nem zavar... évekig sínylődtem börtönben, ahol magunk alá szartunk. Élsz, vagy meghalsz... tiszta sor.
*Lehet ahhoz, hogy élni akarjon másnak meg kell halni, de mégis ki a fenét izgat? Vannak még ott, ahonnan jöttek. Aregeort egyáltalán nem zavarja a fecsegés. Ha így folytatják még társak lesznek a végén.*
-Kétszínű? Hmmm... érdekes. Nézzük más szemszögből. Tegyük fel, hogy ügyes kis mágus vagyok és egy isten tanaihoz húzok, ám közben alkalmazom az elementáris mágiákat. Ez mi, ha nem kétszínűség? Szóval érted. Attól függ, honnan nézed. Kicsit irracionális amit mondasz. Hiszen azért követed Sa'Terethet, mert ő a legerősebb, nem? Ő az, aki által olyan hatalomra tehetsz szert, amit el sem tudsz képzelni. Ezt te mondtad az előbb. Én azért pártolok két istent, hogy mindkettő mágiájából kinyerjek majd egy kicsit. Persze még nem most, majd idővel.
*Az ismeretségi dolgokon elmosolyodik.*
-Ne vedd zokon, de szerintem más még ennyire sem ismer téged, mint már én. Legfeljebb néhány, gyanítom egy kezemen megszámolhatnám. Akinek van egy kis esze és nem tébolyodott, hibbant félnótás, akkor messze elkerüli a haláltündért. *utal Idyara.* -Szóba sem áll veled. Ellenben én tudom a nevedet, hogy a lakónegyedben van egy kis zugod és azt, hogy információért jöhetek hozzád. Na meg, hogy heg és festéktetkókat készítesz. Vagy tévedek? Nálam jobb? Ez megint csak nézőpont kérdése. Kinek mi a jobb, ki mit keres a másikban. Lehet, hogy lesz jobb, de elszántabb aligha. Én nem vagyok félkegyelmű és ami még nagy különbség, hogy nem félek tőled! Noha bevallom a frász tör ki néha, mikor belesuttogsz a fülembe, de nem félek tőled. Inkább... tisztelem azt, amiben hiszel. A tisztelet pedig erősebb kötelék mint a félelemben tartás, nemde? Hiszen félelmében az ember meggondolatlan dolgokra képes, még a végén ellened fordul. A hű társ, aki tisztel, a halál torkában is követni fog.
*Újabb suttogás következik, majd a frász. Aregeor persze azonnal megemeli megadóan kezeit, persze csak lassan, nehogy a tündér elcsessze a tetkót.*
-Nyugi, csak egy ötlet volt. Hívőkből sosem elég. Ám egy ilyen gyermek több, mint egyszerű hívő. Maga Sa'Tereth isteni beavatkozása. Egy félig isten, félig elf-tündér keverék, aki magában hordozza mindhármójuk genetikáját. Másrészről... tartogathatod te magadat, de egyszer úgyis megtörténik. Végül minden nő barlangját kipucolják, legyen az akármilyen pókhálós. Ha más nem erőszakkal.
*Elfojtható egy darabig a testi vágy, de örökké nem. Szép, sőt csodás dolog az önmegtartóztatás, de hosszú távon csupán értelmetlen önsanyargatás. Enni kell, szarni meg muszáj... valami ilyesmi a testi vágyak kielégítése is. Ha más nem segít önmagán, ám az elég uncsi idővel.*
-Nem. *vallja be.* -Csak hallottam róla. Jó ötlet! *mondja a szünetre.* -Legalább nem áll be a hátam. *mozgatja át magát, majd szembefordul a tündérrel.*
-Köszönöm, hogy megcsinálod a tetkómat. Ha készen vagyunk, kifizetlek. Ha pedig találok valahol fekete rózsát, ígérem elhozom neked!
*Idya kis monológja igazán megkapó, ugyanis nagyszerűen összefoglalja a fény és a sötétség közti különbséget. Talán ennél jobban nem is lehetne.*
-Általában mindenkinek csak a szája jár. Koptatják a pofájukat feleslegesen és mondják, hogy ők mekkora hívők. Mikor meg ténylegesen tenni kellene valakit, akkor kushadnak. Én aztán el tudok képzelni elég nagy hatalmat! Egyébként jól mondod, a fény és a sötétség között ez a különbség.
*Bár a fényhívek szerint meg biztosan a sötéthívek pocsékolják az idejüket, de mindegy. A szeretet és az élet szentsége az utolsó, ami érdekli az elfet. Mélyen megveti ezt a maszlagot, ami óriási szamárság, finoman fogalmazva.*
-De ha itt talpon maradsz, akkor bárhol! A mocsok nem zavar... évekig sínylődtem börtönben, ahol magunk alá szartunk. Élsz, vagy meghalsz... tiszta sor.
*Lehet ahhoz, hogy élni akarjon másnak meg kell halni, de mégis ki a fenét izgat? Vannak még ott, ahonnan jöttek. Aregeort egyáltalán nem zavarja a fecsegés. Ha így folytatják még társak lesznek a végén.*
-Kétszínű? Hmmm... érdekes. Nézzük más szemszögből. Tegyük fel, hogy ügyes kis mágus vagyok és egy isten tanaihoz húzok, ám közben alkalmazom az elementáris mágiákat. Ez mi, ha nem kétszínűség? Szóval érted. Attól függ, honnan nézed. Kicsit irracionális amit mondasz. Hiszen azért követed Sa'Terethet, mert ő a legerősebb, nem? Ő az, aki által olyan hatalomra tehetsz szert, amit el sem tudsz képzelni. Ezt te mondtad az előbb. Én azért pártolok két istent, hogy mindkettő mágiájából kinyerjek majd egy kicsit. Persze még nem most, majd idővel.
*Az ismeretségi dolgokon elmosolyodik.*
-Ne vedd zokon, de szerintem más még ennyire sem ismer téged, mint már én. Legfeljebb néhány, gyanítom egy kezemen megszámolhatnám. Akinek van egy kis esze és nem tébolyodott, hibbant félnótás, akkor messze elkerüli a haláltündért. *utal Idyara.* -Szóba sem áll veled. Ellenben én tudom a nevedet, hogy a lakónegyedben van egy kis zugod és azt, hogy információért jöhetek hozzád. Na meg, hogy heg és festéktetkókat készítesz. Vagy tévedek? Nálam jobb? Ez megint csak nézőpont kérdése. Kinek mi a jobb, ki mit keres a másikban. Lehet, hogy lesz jobb, de elszántabb aligha. Én nem vagyok félkegyelmű és ami még nagy különbség, hogy nem félek tőled! Noha bevallom a frász tör ki néha, mikor belesuttogsz a fülembe, de nem félek tőled. Inkább... tisztelem azt, amiben hiszel. A tisztelet pedig erősebb kötelék mint a félelemben tartás, nemde? Hiszen félelmében az ember meggondolatlan dolgokra képes, még a végén ellened fordul. A hű társ, aki tisztel, a halál torkában is követni fog.
*Újabb suttogás következik, majd a frász. Aregeor persze azonnal megemeli megadóan kezeit, persze csak lassan, nehogy a tündér elcsessze a tetkót.*
-Nyugi, csak egy ötlet volt. Hívőkből sosem elég. Ám egy ilyen gyermek több, mint egyszerű hívő. Maga Sa'Tereth isteni beavatkozása. Egy félig isten, félig elf-tündér keverék, aki magában hordozza mindhármójuk genetikáját. Másrészről... tartogathatod te magadat, de egyszer úgyis megtörténik. Végül minden nő barlangját kipucolják, legyen az akármilyen pókhálós. Ha más nem erőszakkal.
*Elfojtható egy darabig a testi vágy, de örökké nem. Szép, sőt csodás dolog az önmegtartóztatás, de hosszú távon csupán értelmetlen önsanyargatás. Enni kell, szarni meg muszáj... valami ilyesmi a testi vágyak kielégítése is. Ha más nem segít önmagán, ám az elég uncsi idővel.*
-Nem. *vallja be.* -Csak hallottam róla. Jó ötlet! *mondja a szünetre.* -Legalább nem áll be a hátam. *mozgatja át magát, majd szembefordul a tündérrel.*
-Köszönöm, hogy megcsinálod a tetkómat. Ha készen vagyunk, kifizetlek. Ha pedig találok valahol fekete rózsát, ígérem elhozom neked!
3486. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-14 22:18:44
Üzenet elküldve: 2017-06-14 22:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*Megereszt egy gúnyos mosolyt, amit a férfi nem láthat, hiszen háttal ül neki, de hangjából kiérezheti.*
-Itt, az alvilág fészkében, a sötétség bugyrai között még nem találkoztam egy olyan Sa'Tereth hívővel sem, akinek lettek volna konkrét elképzelései. Nekem vannak. Beszéltem a démonnal, tudom, mit szeretne elérni Lanawinon, és a képességeimhez mérten segítem őt. Eddig senkit nem ismertem, aki a kisujját is mozdította volna ezért. A fény hívői buzgón hajlonganak istennőjüknek, észre sem veszik, hogy csak az idejüket pocsékolják. Az a némber mindenkit szeret, mindenkinek ontja a fényt, nem kell tenned érte semmit. A sötétség viszont nem ilyen. Tenned kell azért, hogy befogadjon, és olyan hatalomra tehetsz szert általa, amit el sem tudsz képzelni.
*Nagyon belelendült a magyarázkodásba. Ha nem vesszük figyelembe, milyen elborult tervet akar megvalósítani, dicséretes is lehetne az elhivatottsága és lelkesedése.*
-Mindennek megvan a maga hátulütője. *Ránt ismét a vállán. Lassan lehet meg kéne nézetnie, valami idegi problémája lehet, hogy minden második mondatra így reagál. Akárcsak a szegénynegyedi beszélgetésen.* A kikötő tökéletes hely, ha nem akarsz Arthenior díszpolgára lenni. Még a lakónegyedben is jobb, mint a szegénynegyedben. Itt olcsón be lehet szerezni mindent, senki nem kérdezősködik, és őrjárattól se kell tartani. Ellenben nagy a mocsok, sok a tolvaj, rabló; talpraesettnek kell lenni, ha meg akarsz élni valahogy.
*Csak beszél-beszél, ahogy a nők szokták. Örül, hogy talált valakit, akivel értelmes beszélgetést tud folytatni, és így a tetoválás sem olyan unalmas. Közben persze a munkára is figyel, aprólékosan dolgozza bele a festéket a sebekbe, hogy aztán újabb fájdalmas szúrásokkal folytassa. Lassan már kész is van a mérleg vázával, ami úgy a minta harmada. A felénél majd tartanak egy szünetet, lemossa a vért, és hagyja pihenni a bőrt.*
-Senki sem szereti a kétszínű barátokat. Én nem packáznék olyan lénnyel, aki egy laza kézmozdulattal eltörölhet a föld színéről. Inkább elhivatottan követek egyet, akiben hiszek, és így a győzelmét a magaménak tudhatom. Ha azért követném például Teysust, mert úgy tűnik, ő a legerősebb, akkor nem tudnék igazán, szívből harcolni érte, és el is buknék. Ha valamelyik isten a többi fölé kerekedik, eltapossák a hitetleneket és az árulókat, akik ellenségei felé tekintgettek. *És ez még csak az első kérdésre adott válasz volt.* Nem mondanám, hogy ismerlek, te pedig végképp nem ismersz engem. Elfogadnálak magam mellé, ha úgy adódna, de nem tudhatom, jön-e nálad jobb. Rajtad kívül egyetlen egy embernek kínáltam fel ezt a lehetőséget, ő buzgó sötétség hívő, habár kissé szeleburdi és bugyuta, lelkesen végzi a dolgát. És, ami a legfontosabb, fél tőlem, így könnyen befolyásolhatom és irányíthatom. Nem kell attól félnem, hogy ellent mond nekem.
*Ha összeverbuvál maga köré egy kisebb csapatot, nem fogja tűrni az ellentmondást. Ő a vezető, ő ismeri a tervet, ő beszélt az istenség szóvivőjével... Sőt, mire eljutunk odáig, már remélhetőleg magával Sa'Tereth-tel is volt szerencséje találkozni.*
-Nem sértődöm.
*Soha nem érdekelte, hogyan néz ki, ezért is olyan amilyen: ápolatlan. A legtöbb nővel ellentétben nincs szüksége a külsejére, és az úgynevezett "bájaira", hogy megszerezze, amit akar.*
-Ne is álmodj róla!
*Hangja megváltozik. Egy röpke pillanatra a keze is megáll a bőr fölött, előre hajol, hogy Aregeor fülébe sziszeghesse a szavakat. Őt senki ne érintheti, főleg nem ilyen undorító, halandó indokkal. Ösztönös, elfajzott átoknak tartja a testi vágyat, amin csak az értelmes lények képesek felül kerekedni.*
-És mellesleg... *Folytatja az eddig megszokott, kissé leereszkedő hangnemben.* Nem is foganhatna meg semmi. Már ahhoz is isteni beavatkozás kéne, hát még, hogy félisten legyen. Minek pocsékolná erre az erejét? Van már egy démon, aki hirdeti az igéjét, és a hívei is egyre gyűlnek. Ha Lilith-tel történik valami, nyilván szüksége lesz valakire, majd akkor újra átbeszéljük.
*Nem, nem fogják. Idya önmagát tartja a legfontosabbnak, nincs szüksége gyermekre, hogy kedvezzen urának. Az a poronty semmivel sem tudhat többet, mint ő, így nincs is rá szüksége. Meg, mint említve volt, ahhoz oda kéne adnia magát valami halandó féregnek.*
-Láttál te már obszidián tőrt? *Húzza fel a szemöldökét kérdőn.* Ugyan éles a penge, mivel élesen törik a kőzet, de egyenetlen. Nehéz szép, íves pengét készíteni belőle, így egyszerű vágásra, hús kockázására az ebédhez tökéletes, de apró mintákat rajzolni nem.
*Sokan áradoznak obszidián pengéről, hogy milyen zseniális és kiváló fegyvereket lehet belőle csinálni, pedig ez nem igaz, Macerás a megmunkálása, drágán adják, és ahhoz képest nem tud sokkal többet egy szénacélnál.*
-Lassan tarthatunk egy kis pihenőt. Kezdesz elvérezni.
*Viccelődik, miközben a kulacsából vizet tölt az egyik rongyra, hogy lecsutakolja a vörösben úszó hátat.*
*Megereszt egy gúnyos mosolyt, amit a férfi nem láthat, hiszen háttal ül neki, de hangjából kiérezheti.*
-Itt, az alvilág fészkében, a sötétség bugyrai között még nem találkoztam egy olyan Sa'Tereth hívővel sem, akinek lettek volna konkrét elképzelései. Nekem vannak. Beszéltem a démonnal, tudom, mit szeretne elérni Lanawinon, és a képességeimhez mérten segítem őt. Eddig senkit nem ismertem, aki a kisujját is mozdította volna ezért. A fény hívői buzgón hajlonganak istennőjüknek, észre sem veszik, hogy csak az idejüket pocsékolják. Az a némber mindenkit szeret, mindenkinek ontja a fényt, nem kell tenned érte semmit. A sötétség viszont nem ilyen. Tenned kell azért, hogy befogadjon, és olyan hatalomra tehetsz szert általa, amit el sem tudsz képzelni.
*Nagyon belelendült a magyarázkodásba. Ha nem vesszük figyelembe, milyen elborult tervet akar megvalósítani, dicséretes is lehetne az elhivatottsága és lelkesedése.*
-Mindennek megvan a maga hátulütője. *Ránt ismét a vállán. Lassan lehet meg kéne nézetnie, valami idegi problémája lehet, hogy minden második mondatra így reagál. Akárcsak a szegénynegyedi beszélgetésen.* A kikötő tökéletes hely, ha nem akarsz Arthenior díszpolgára lenni. Még a lakónegyedben is jobb, mint a szegénynegyedben. Itt olcsón be lehet szerezni mindent, senki nem kérdezősködik, és őrjárattól se kell tartani. Ellenben nagy a mocsok, sok a tolvaj, rabló; talpraesettnek kell lenni, ha meg akarsz élni valahogy.
*Csak beszél-beszél, ahogy a nők szokták. Örül, hogy talált valakit, akivel értelmes beszélgetést tud folytatni, és így a tetoválás sem olyan unalmas. Közben persze a munkára is figyel, aprólékosan dolgozza bele a festéket a sebekbe, hogy aztán újabb fájdalmas szúrásokkal folytassa. Lassan már kész is van a mérleg vázával, ami úgy a minta harmada. A felénél majd tartanak egy szünetet, lemossa a vért, és hagyja pihenni a bőrt.*
-Senki sem szereti a kétszínű barátokat. Én nem packáznék olyan lénnyel, aki egy laza kézmozdulattal eltörölhet a föld színéről. Inkább elhivatottan követek egyet, akiben hiszek, és így a győzelmét a magaménak tudhatom. Ha azért követném például Teysust, mert úgy tűnik, ő a legerősebb, akkor nem tudnék igazán, szívből harcolni érte, és el is buknék. Ha valamelyik isten a többi fölé kerekedik, eltapossák a hitetleneket és az árulókat, akik ellenségei felé tekintgettek. *És ez még csak az első kérdésre adott válasz volt.* Nem mondanám, hogy ismerlek, te pedig végképp nem ismersz engem. Elfogadnálak magam mellé, ha úgy adódna, de nem tudhatom, jön-e nálad jobb. Rajtad kívül egyetlen egy embernek kínáltam fel ezt a lehetőséget, ő buzgó sötétség hívő, habár kissé szeleburdi és bugyuta, lelkesen végzi a dolgát. És, ami a legfontosabb, fél tőlem, így könnyen befolyásolhatom és irányíthatom. Nem kell attól félnem, hogy ellent mond nekem.
*Ha összeverbuvál maga köré egy kisebb csapatot, nem fogja tűrni az ellentmondást. Ő a vezető, ő ismeri a tervet, ő beszélt az istenség szóvivőjével... Sőt, mire eljutunk odáig, már remélhetőleg magával Sa'Tereth-tel is volt szerencséje találkozni.*
-Nem sértődöm.
*Soha nem érdekelte, hogyan néz ki, ezért is olyan amilyen: ápolatlan. A legtöbb nővel ellentétben nincs szüksége a külsejére, és az úgynevezett "bájaira", hogy megszerezze, amit akar.*
-Ne is álmodj róla!
*Hangja megváltozik. Egy röpke pillanatra a keze is megáll a bőr fölött, előre hajol, hogy Aregeor fülébe sziszeghesse a szavakat. Őt senki ne érintheti, főleg nem ilyen undorító, halandó indokkal. Ösztönös, elfajzott átoknak tartja a testi vágyat, amin csak az értelmes lények képesek felül kerekedni.*
-És mellesleg... *Folytatja az eddig megszokott, kissé leereszkedő hangnemben.* Nem is foganhatna meg semmi. Már ahhoz is isteni beavatkozás kéne, hát még, hogy félisten legyen. Minek pocsékolná erre az erejét? Van már egy démon, aki hirdeti az igéjét, és a hívei is egyre gyűlnek. Ha Lilith-tel történik valami, nyilván szüksége lesz valakire, majd akkor újra átbeszéljük.
*Nem, nem fogják. Idya önmagát tartja a legfontosabbnak, nincs szüksége gyermekre, hogy kedvezzen urának. Az a poronty semmivel sem tudhat többet, mint ő, így nincs is rá szüksége. Meg, mint említve volt, ahhoz oda kéne adnia magát valami halandó féregnek.*
-Láttál te már obszidián tőrt? *Húzza fel a szemöldökét kérdőn.* Ugyan éles a penge, mivel élesen törik a kőzet, de egyenetlen. Nehéz szép, íves pengét készíteni belőle, így egyszerű vágásra, hús kockázására az ebédhez tökéletes, de apró mintákat rajzolni nem.
*Sokan áradoznak obszidián pengéről, hogy milyen zseniális és kiváló fegyvereket lehet belőle csinálni, pedig ez nem igaz, Macerás a megmunkálása, drágán adják, és ahhoz képest nem tud sokkal többet egy szénacélnál.*
-Lassan tarthatunk egy kis pihenőt. Kezdesz elvérezni.
*Viccelődik, miközben a kulacsából vizet tölt az egyik rongyra, hogy lecsutakolja a vörösben úszó hátat.*
3485. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-14 21:01:52
Üzenet elküldve: 2017-06-14 21:01:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Aniyä ugyan járt már Artheniorban és a környékén, de az már rég volt, így kicsit jobban el van veszve, mint kellene lennie. Kezében immár nem csak a családi jelképét ábrázoló papírt szorongatja, hanem egy bizonyára elég elavult térképet is. Szeretné megtalálni a helyet, ahol a tetoválásokat fogják elkészíteni, ezért kering így össze-vissza. Most már pedig nagyon szeretné megtalálni a helyet, hiszen egy bajbajutott lányt hagyott ott a tetoválás miatt. Csak remélni meri, hogy az amnéziás hölgynek nem lesz baja, hiszen sok a rossz szándékú lény, aki ezt a helyzetet remekül ki tudja használni.
Mindenesetre ez már nem az ő problémája, de azért reméli, hogy fogja még látni a lányt.
Mind a közben a dokkok között tántorog, habár nem rest útbaigazítást kérni pár gyanús külsejű alaktól. A világítótorony hiába emelkedik ki az épületek sokaságából, mégis kicsit nehezebb megtalálni, mint amire számítana az ember lánya. Ám Aniyä egy kis útbaigazítás után úgy érzi, hogy rendben lesz. Már csak azt az illetőt kell megvárnia, aki rávarrja valamelyik testrészére azt a sárkányt.*
Mindenesetre ez már nem az ő problémája, de azért reméli, hogy fogja még látni a lányt.
Mind a közben a dokkok között tántorog, habár nem rest útbaigazítást kérni pár gyanús külsejű alaktól. A világítótorony hiába emelkedik ki az épületek sokaságából, mégis kicsit nehezebb megtalálni, mint amire számítana az ember lánya. Ám Aniyä egy kis útbaigazítás után úgy érzi, hogy rendben lesz. Már csak azt az illetőt kell megvárnia, aki rávarrja valamelyik testrészére azt a sárkányt.*
3484. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:26:14
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:26:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
-Az egyetlen? *kérdezi elhúzott szájjal, mint akit roppantul fáraszt a kijelentés.* -Nem féltelek, de magadban keves vagy, mint egy tál leves...
*Egy tündér önmagában kevés, még egy nagyobb termetű faj képviselője is. Egy fecske sosem csinál nyarat, ez jelen esetben is igaz.*
-Magam is ezért kedvelem a kikötőt, hogyha mégis meg kell húzni magam, itt megtehetem.
*Sosem árt egy kis rejtett menedék.*
-Pff. Te, mondd már el nekem, hogy miért jobb az, ha csak egy istennek kedvezel? Nem gondolod, hogy nagyobbra nőhet a hatalmad, ha két oldalról is támogatnak? Meg kérdés, hogy rajtam kívül találsz e mást? Engem már nagyjából ismersz, egész jól kijövünk egymással. Nem gondolod, hogy kár lenne egy ilyen remek társat ellökni magadtól?
*Úgy véli mindez teljesen jogos kérdés, aztán majd Idya szépen megválaszolgatja mindent és eldöntik, hogyan tovább.*
-Nem mintha nagyon fenyegetne ez a veszély. Ne sértődj meg, de nem vagy vonzó. Mármint... van benned valami különleges, ami imponáló... de ezt nem mindenki látja meg.
*Erről eszébe jut egy beteg és egyben zseniális ötlet.*
-Mondok valamit. Mi lenne, ha összefeküdnénk és megkérnénk Sa'Terethet, hogy átkozza meg a magzatot úgy, hogy félisten legyen? Akkor megajándékoznánk a világot egy erős és isteni gyermekkel.
*Félig poén, ám mégis van valami különös eltökéltség a hangjában. Ő éppenséggel benne lenne a dologban.*
-És ha obszidián tőrt használsz? *okoskodik.* -Az élesebb, így talán könnyebben kivitelezhetőek a finom mozdulatok. Minek ez a sok hűhó? Nem egyszerűbb egy billog?
-Az egyetlen? *kérdezi elhúzott szájjal, mint akit roppantul fáraszt a kijelentés.* -Nem féltelek, de magadban keves vagy, mint egy tál leves...
*Egy tündér önmagában kevés, még egy nagyobb termetű faj képviselője is. Egy fecske sosem csinál nyarat, ez jelen esetben is igaz.*
-Magam is ezért kedvelem a kikötőt, hogyha mégis meg kell húzni magam, itt megtehetem.
*Sosem árt egy kis rejtett menedék.*
-Pff. Te, mondd már el nekem, hogy miért jobb az, ha csak egy istennek kedvezel? Nem gondolod, hogy nagyobbra nőhet a hatalmad, ha két oldalról is támogatnak? Meg kérdés, hogy rajtam kívül találsz e mást? Engem már nagyjából ismersz, egész jól kijövünk egymással. Nem gondolod, hogy kár lenne egy ilyen remek társat ellökni magadtól?
*Úgy véli mindez teljesen jogos kérdés, aztán majd Idya szépen megválaszolgatja mindent és eldöntik, hogyan tovább.*
-Nem mintha nagyon fenyegetne ez a veszély. Ne sértődj meg, de nem vagy vonzó. Mármint... van benned valami különleges, ami imponáló... de ezt nem mindenki látja meg.
*Erről eszébe jut egy beteg és egyben zseniális ötlet.*
-Mondok valamit. Mi lenne, ha összefeküdnénk és megkérnénk Sa'Terethet, hogy átkozza meg a magzatot úgy, hogy félisten legyen? Akkor megajándékoznánk a világot egy erős és isteni gyermekkel.
*Félig poén, ám mégis van valami különös eltökéltség a hangjában. Ő éppenséggel benne lenne a dologban.*
-És ha obszidián tőrt használsz? *okoskodik.* -Az élesebb, így talán könnyebben kivitelezhetőek a finom mozdulatok. Minek ez a sok hűhó? Nem egyszerűbb egy billog?
3483. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-14 17:41:47
Üzenet elküldve: 2017-06-14 17:41:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*Idya is teljes mértékben tisztában van a környék veszélyeivel. Bármikor átvághatják a torkát pár aranyért, de el is rabolhatják váltságdíj fejében. Az egyetlen különbség közte, és a legtöbb lakónegyedi között, hogy kéz terve van minden alkalomra. És ha véletlenül olyanba keveredne, amire nincs felkészülve, akkor is ott lesz neki Lilith és Sa'Tereth, hogy vigyázzanak rá, és megóvják. Túl értékes ahhoz, hogy az úr csak úgy engedje meghalni.*
-Engem ugyan ne félts! *Húzza fel az orrát, mintha valami felsőbb lény lenne, akinek nem árthatnak.* Én Sa'Tereth védence vagyok, talán az egyetlen, aki képes megvalósítani a Tervet. Nem engedhet el.
*Nagyon magabiztosnak tűnik, nem véletlenül. Szentül meg van győződve saját fontosságáról. Ő fogja megváltani a világot, csak kis lépésekben halad a biztos győzelem felé.*
-Azért el tudok tűnni a tömegben, ha nagyon akarok. Ez a legjobb a kikötőben, itt bárki elvegyülhet a különböző, sötét népek között. És, mint mondtad, nem nézel a lábad elé.
*Vigyorodik el, habár ebben semmi vicces nem volt.*
-Nem tartok igényt a szolgálataidra, ha Teysus felé húzol. *Szögezi le.* Az én feladatom a világ káoszba taszítása, egy olyan jövőért küzdök, amiben csak a Sötét Úr tanai érvényesülnek, minden más feledésbe merül. Ha nem hiszel ebben, nem foglak magam mellé venni, hogy beszámoljak a terveimről.
*Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak a legrátermettebb és legelhivatottabb hívőket vegye maga mellé, mivel nincsenek túl sokan, de elveivel menne szembe, ha egy másik hit követőjét vonná be.
El tudja képzelni, milyen érzés lehet, hogy egy tűvel szurkálják a hátát, de hidegen hagyja a gondolat. Neki nem fáj, ez a fő.*
-Nem csak a bőrömet, az egész lényemet próbálom távol tartani mindenkitől. Engem ugyan ne taperoljon senki!
*Teszi még hozzá kissé felháborodottan, mintha mindennapi problémája lenne, hogy le akarják taperolni. Egy csók, talán ez volt a legintimebb testi kontaktusa mással, de az különleges, egyszeri alkalom volt. A férfi zakkant volt, szinte epekedett érte, ő pedig a játék kedvéért közel engedte magához.*
-Mint azt a neve is mutatja... *Kezd bele a mondókába, miközben egy újabb adag festéked dörzsöl a friss sebekbe.* Egy heg adja ki a mintát. Egy penge segítségével belevágom a rajzot a bőrbe, ami elég macerás feladat. Nehezen lehet vele apró, finom mozdulatokat tenni, így könnyen elnagyolttá válhatnak a minták. Ezután lefejtem a bőrt, és a friss hús kerül a felszínre, amit egy különleges anyaggal kell bekenni, hogy lassan hegedjen be. A gyógyulás folyamata hosszú és fájdalmas, folyamatosan figyelni kell a tisztán tartására, nehogy elfertőződjön. A végeredmény egy rózsaszínes, fehéres, kidudorodó sebhely, ami a pontos vágás miatt szépen visszaadja a kívánt motívumot. Persze nagyon könnyen el lehet rontani. Ha nem a megfelelő technikát használod, vagy rosszul kezeled a sebet, akkor fekete vagy vörös színe lesz, és nem tud szépen egyenletesen behegedni.
*Nagyon profin adja elő. Sokat olvasott a módszerről, habár gyakorlatba nem igen fordította őket. Ez mondjuk a legtöbb dologgal így van: elméleti szinten mindent tud, gyakorlatin semmit. Ezért is örül, hogy végre kipróbálhatja magát a tetoválásban, mindig is érdekelte az alkotói folyamat.*
*Idya is teljes mértékben tisztában van a környék veszélyeivel. Bármikor átvághatják a torkát pár aranyért, de el is rabolhatják váltságdíj fejében. Az egyetlen különbség közte, és a legtöbb lakónegyedi között, hogy kéz terve van minden alkalomra. És ha véletlenül olyanba keveredne, amire nincs felkészülve, akkor is ott lesz neki Lilith és Sa'Tereth, hogy vigyázzanak rá, és megóvják. Túl értékes ahhoz, hogy az úr csak úgy engedje meghalni.*
-Engem ugyan ne félts! *Húzza fel az orrát, mintha valami felsőbb lény lenne, akinek nem árthatnak.* Én Sa'Tereth védence vagyok, talán az egyetlen, aki képes megvalósítani a Tervet. Nem engedhet el.
*Nagyon magabiztosnak tűnik, nem véletlenül. Szentül meg van győződve saját fontosságáról. Ő fogja megváltani a világot, csak kis lépésekben halad a biztos győzelem felé.*
-Azért el tudok tűnni a tömegben, ha nagyon akarok. Ez a legjobb a kikötőben, itt bárki elvegyülhet a különböző, sötét népek között. És, mint mondtad, nem nézel a lábad elé.
*Vigyorodik el, habár ebben semmi vicces nem volt.*
-Nem tartok igényt a szolgálataidra, ha Teysus felé húzol. *Szögezi le.* Az én feladatom a világ káoszba taszítása, egy olyan jövőért küzdök, amiben csak a Sötét Úr tanai érvényesülnek, minden más feledésbe merül. Ha nem hiszel ebben, nem foglak magam mellé venni, hogy beszámoljak a terveimről.
*Nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak a legrátermettebb és legelhivatottabb hívőket vegye maga mellé, mivel nincsenek túl sokan, de elveivel menne szembe, ha egy másik hit követőjét vonná be.
El tudja képzelni, milyen érzés lehet, hogy egy tűvel szurkálják a hátát, de hidegen hagyja a gondolat. Neki nem fáj, ez a fő.*
-Nem csak a bőrömet, az egész lényemet próbálom távol tartani mindenkitől. Engem ugyan ne taperoljon senki!
*Teszi még hozzá kissé felháborodottan, mintha mindennapi problémája lenne, hogy le akarják taperolni. Egy csók, talán ez volt a legintimebb testi kontaktusa mással, de az különleges, egyszeri alkalom volt. A férfi zakkant volt, szinte epekedett érte, ő pedig a játék kedvéért közel engedte magához.*
-Mint azt a neve is mutatja... *Kezd bele a mondókába, miközben egy újabb adag festéked dörzsöl a friss sebekbe.* Egy heg adja ki a mintát. Egy penge segítségével belevágom a rajzot a bőrbe, ami elég macerás feladat. Nehezen lehet vele apró, finom mozdulatokat tenni, így könnyen elnagyolttá válhatnak a minták. Ezután lefejtem a bőrt, és a friss hús kerül a felszínre, amit egy különleges anyaggal kell bekenni, hogy lassan hegedjen be. A gyógyulás folyamata hosszú és fájdalmas, folyamatosan figyelni kell a tisztán tartására, nehogy elfertőződjön. A végeredmény egy rózsaszínes, fehéres, kidudorodó sebhely, ami a pontos vágás miatt szépen visszaadja a kívánt motívumot. Persze nagyon könnyen el lehet rontani. Ha nem a megfelelő technikát használod, vagy rosszul kezeled a sebet, akkor fekete vagy vörös színe lesz, és nem tud szépen egyenletesen behegedni.
*Nagyon profin adja elő. Sokat olvasott a módszerről, habár gyakorlatba nem igen fordította őket. Ez mondjuk a legtöbb dologgal így van: elméleti szinten mindent tud, gyakorlatin semmit. Ezért is örül, hogy végre kipróbálhatja magát a tetoválásban, mindig is érdekelte az alkotói folyamat.*
3482. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-14 11:12:20
Üzenet elküldve: 2017-06-14 11:12:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Banditák//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Bazd meg fiam te is annyit kérdezel mintha városőr lennél. *Sóhajtja fáradtan és azzal a tudattal, hogy ő városőri karrierje alatt nem igazán kérdezett semmit az eljárás alá eső civilektől.*
-És nem, hárman voltak, mászkáltak, szimatoltak, keménykedtek. Franc tudja miért, ez a melák talán megint véres pocsolyává erőszakolt valakit a padlón, vagy átgyalogolt egy porcelánbolton, mert én részegen azért tisztes állampolgár voltam. *A meginduló szófosása kissé ingerült. Még mindig nem tudja mi az a pont amikor mellbe kívánja lőni az ellenséges vezetőt, de ezt bármely pillanatban meg tudja tenni attól függően, mit mond, tesz, vagy épp parancsol a férfi, és akkor annyi a kényelmes beszélgetésnek, meg talán a barátságának az óriással.*
-És... Mivel seggrészeg voltam ezért ott és akkor jó ötletnek tűnt az egyik alakot gyorsan elintézni. És... mivel seggrészeg voltam sikerült kilőnöm egy ablakot. *Mondja fancsali képpel. Szívesen szőne csodás meséket hőstetteiről, mint azt gondolatban sokszor megtette, de jobb ha a történetet kissé a közönség igényeire hangolja.*
-Aztán amíg azok hárman próbálták őt lefogni én gyorsan újratöltöttem és lelőttem az egyikük lovát. *Mondja tovább még fancsalibb képpel.*
-Aztán rám jött az egyik baromarcú, én pedig meguntam az egészet és agyoncsaptam. A másik kettő meg nem volt seggrészeg, szóval úgy döntöttek inkább elhúzzák a csíkot, én meg már a határban józanodtam ki. *A törpe kalapácsán még van egy kevés a sötételf véréből. Bár megmoshatta volna, de végül nem tette, leginkább azért mert az életadó víz nem hozza le, az életadó burgonyaszesz pedig az ő szájába kell.*
-És igen álruhának jó... lett volna, ha ez a melák nem kezd el megint őrjöngeni a falu közepén, nyomorítja meg a nagyfőnököt, én meg nem megint az istenverte lovat lövöm agyon a kardos gazda helyett. És ha eszembe jut, hogy ezt az átokverte köpenyt itt nem szeretik. *Ez legalább már valós. A rablásuk nem volt egy jól sikerült csetepaté. Az utolsó mondatát már halkan morogja leginkább a maga megnyugtatására.*
-Szóval a barátomnak most egy kurva kéne mielőtt engem, vagy az állatot kapja el. Nekem célzó lecke, mert szarul lövök, a lónak meg valami szép fémkabát, mert el nem hinnéd ezek a nagy állatok milyen könnyen megdöglenek. Az ember azt hinné pár nyílvessző meg sem kottyan nekik. *Ingatja meg kicsit a fejét. Ennél jobb mesét most nem tudott összerakni. Ha ez se elég, hát nem tudja mit fog tenni. Mindenesetre úgy tűnik az eddigi történetek megtették a hatásukat, mert már senki nem szegez rá számszeríjat. Talán csak elfáradtak. Nehéz lehet azt a vacakot úgy tartani. Persze ha ismét megemelik amint az óriás közelebb lép, akkor már más lesz a helyzet.*
A hozzászólás írója (Broëq Bürberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.14 11:14:01
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Bazd meg fiam te is annyit kérdezel mintha városőr lennél. *Sóhajtja fáradtan és azzal a tudattal, hogy ő városőri karrierje alatt nem igazán kérdezett semmit az eljárás alá eső civilektől.*
-És nem, hárman voltak, mászkáltak, szimatoltak, keménykedtek. Franc tudja miért, ez a melák talán megint véres pocsolyává erőszakolt valakit a padlón, vagy átgyalogolt egy porcelánbolton, mert én részegen azért tisztes állampolgár voltam. *A meginduló szófosása kissé ingerült. Még mindig nem tudja mi az a pont amikor mellbe kívánja lőni az ellenséges vezetőt, de ezt bármely pillanatban meg tudja tenni attól függően, mit mond, tesz, vagy épp parancsol a férfi, és akkor annyi a kényelmes beszélgetésnek, meg talán a barátságának az óriással.*
-És... Mivel seggrészeg voltam ezért ott és akkor jó ötletnek tűnt az egyik alakot gyorsan elintézni. És... mivel seggrészeg voltam sikerült kilőnöm egy ablakot. *Mondja fancsali képpel. Szívesen szőne csodás meséket hőstetteiről, mint azt gondolatban sokszor megtette, de jobb ha a történetet kissé a közönség igényeire hangolja.*
-Aztán amíg azok hárman próbálták őt lefogni én gyorsan újratöltöttem és lelőttem az egyikük lovát. *Mondja tovább még fancsalibb képpel.*
-Aztán rám jött az egyik baromarcú, én pedig meguntam az egészet és agyoncsaptam. A másik kettő meg nem volt seggrészeg, szóval úgy döntöttek inkább elhúzzák a csíkot, én meg már a határban józanodtam ki. *A törpe kalapácsán még van egy kevés a sötételf véréből. Bár megmoshatta volna, de végül nem tette, leginkább azért mert az életadó víz nem hozza le, az életadó burgonyaszesz pedig az ő szájába kell.*
-És igen álruhának jó... lett volna, ha ez a melák nem kezd el megint őrjöngeni a falu közepén, nyomorítja meg a nagyfőnököt, én meg nem megint az istenverte lovat lövöm agyon a kardos gazda helyett. És ha eszembe jut, hogy ezt az átokverte köpenyt itt nem szeretik. *Ez legalább már valós. A rablásuk nem volt egy jól sikerült csetepaté. Az utolsó mondatát már halkan morogja leginkább a maga megnyugtatására.*
-Szóval a barátomnak most egy kurva kéne mielőtt engem, vagy az állatot kapja el. Nekem célzó lecke, mert szarul lövök, a lónak meg valami szép fémkabát, mert el nem hinnéd ezek a nagy állatok milyen könnyen megdöglenek. Az ember azt hinné pár nyílvessző meg sem kottyan nekik. *Ingatja meg kicsit a fejét. Ennél jobb mesét most nem tudott összerakni. Ha ez se elég, hát nem tudja mit fog tenni. Mindenesetre úgy tűnik az eddigi történetek megtették a hatásukat, mert már senki nem szegez rá számszeríjat. Talán csak elfáradtak. Nehéz lehet azt a vacakot úgy tartani. Persze ha ismét megemelik amint az óriás közelebb lép, akkor már más lesz a helyzet.*
A hozzászólás írója (Broëq Bürberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.14 11:14:01
3481. hozzászólás ezen a helyszínen: Dokkok és kikötő
Üzenet elküldve: 2017-06-14 10:37:54
Üzenet elküldve: 2017-06-14 10:37:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Banditák //
*Nem tetszik neki az álldogálás, nincs hozzá szokva hogy egy helyben álljon miközben valaki kérdésekkel bombázza. Pláne úgy nem hogy még válaszolnia is kell. Ő sose volt katona, hogy az ilyesmiben gyakorlata legyen.*
-Városőr sose' jár egyedü', ehh.*Morran a központi fő okosnak, s a fejét rázza helytelenítő jelleggel.*
~ Még pijám sincs és itt rostoklunk, a fene bele ~
*Kezd a türelme végére érni. Menne már. Úgyhogy reméli a törpének meg a fő okosnak sikerül végre rövidre zárni a kérdést.
Ő addig is pár lépéssel közelebb battyog a hozzá legközelebb álló kardos fickóhoz. Most épp nem túl agresszív, egyelőre nincs miért, ez látszik is rajta.*
-Héj, koma, hallod.*Mondja, s közben kicsit sem zavarja hogy második beszélgetést kezd.*
-Merre van itt jó bordé'? Tudo', ahol jók a macák?*Kérdi, s megvillant egy széles vigyort. Ha itt bárki is arra gyanakszik hogy ő beépített városőr ügynök akkor az elég rosszul tippel. 100 mérföldről látszik hogy életében nem szolgált semmilyen katonai alakulatnál.
Mintegy bizonyítandó mindezt, tisztességeset fingik, s megvakarja az ülepét egy bamba vigyorral.*
*Nem tetszik neki az álldogálás, nincs hozzá szokva hogy egy helyben álljon miközben valaki kérdésekkel bombázza. Pláne úgy nem hogy még válaszolnia is kell. Ő sose volt katona, hogy az ilyesmiben gyakorlata legyen.*
-Városőr sose' jár egyedü', ehh.*Morran a központi fő okosnak, s a fejét rázza helytelenítő jelleggel.*
~ Még pijám sincs és itt rostoklunk, a fene bele ~
*Kezd a türelme végére érni. Menne már. Úgyhogy reméli a törpének meg a fő okosnak sikerül végre rövidre zárni a kérdést.
Ő addig is pár lépéssel közelebb battyog a hozzá legközelebb álló kardos fickóhoz. Most épp nem túl agresszív, egyelőre nincs miért, ez látszik is rajta.*
-Héj, koma, hallod.*Mondja, s közben kicsit sem zavarja hogy második beszélgetést kezd.*
-Merre van itt jó bordé'? Tudo', ahol jók a macák?*Kérdi, s megvillant egy széles vigyort. Ha itt bárki is arra gyanakszik hogy ő beépített városőr ügynök akkor az elég rosszul tippel. 100 mérföldről látszik hogy életében nem szolgált semmilyen katonai alakulatnál.
Mintegy bizonyítandó mindezt, tisztességeset fingik, s megvakarja az ülepét egy bamba vigyorral.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5256-5275