// Nagygyűlés //
*Összeütné sarkát és indulna is Gabrien parancsára, hogy a még meg nem érkezetteket a nagygyűlésre citálja, ha amazok időközben nem futnának be. Vannak, akik épp csak kicentizik érkezésüket, mások valamivel kényelmesebb módját választották a dolognak és már korábban megmutatkoztak. Az őrséget ellátókért nem indul el külön, Thargarod nem maradhat óvatlanul még egy olyan gyűlés alkalmával sem, mint amilyennek a mostani ígérkezik.
Őszinte mosollyal akasztja Akheel nyakába azt a hátra való csomagot, mert a zsoldosban munkál egy különös, irigységgel elegyes öröm aziránt, hogy léteznek a planétán olyan lelkek, mint a Vörös. Számukra az életet színező árnyalatok sokszor sokkal egyszerűbbek mint azoknak, akik talán túl sokat is áldoznak elméjük erejéből vagy szívük vágyából arra, hogy másnak lássák, mint amilyen. A gyermeki lélek egyszerűsége – valaha birtokolták mind, de többségük a felnőtté érés rögös útján elveszítik és valami egészen mást kapnak kezükbe.*
- Vigyázz rá és tömd meg jó sok kinccsel. - *Halk-cinkosan súgja oda a lánynak és hagyja is odébb óvakodni újonnan szerzett holmijával, mert mostanra a faragatlan sziklapadra kilép Kagan is, ezzel minden törzstag tekintetét magáénak követelve.*
~ Itt válik hát el a jövőnk. ~
*Azok, akik nem a vér köteléke által tartoznak a Vashegy népéhez most kapnak egy rövid visszatekintést a törzs közelmúltjára, hogy honnét érkeztek, milyen vággyal, s hogy azok közül mily kevésnek találták meg Artheniortól délre a valóságát. Kagan viselkedését egyébiránt most már Khan is furcsállja, hisz alig néhány szívdobbanással ezelőtt még kitörni kész vulkánként morajlott, most még tévedését is hajlandó és képes beismerni. Hiába töpreng azonban minél többet a dolgon, a kirakósból hiányzik egy (vagy több) darab, ami híján nem áll össze a kép. Lezáratlanul hagyja.
Nem úgy a lefestett jövőképek egyikét. Hullahegyek, erőszaktevés. Szó nincs arról, hogy finnyás volna, különösen ha egy háború napjait írják, de tartsák bármilyen gerinctelen figurának is, saját maga felé állított fel néhány alapelvet amiket nem (szívesen) hagyna figyelmen kívül. A hóhajúhoz viszonyítva persze még így is játszi könnyedséggel lépne át a probléma felett, de semmiképp sem ellenérzés, vagy akár tettek nélkül. Monológja végén Kagan megnyit egy kaput, amelyen át követhetik őt egy másik holnapba vagy követhetik azt, amit maguk jobbnak látnak.*
- Keleti szél. - *Leheli maga elé a két szót, talán még Lia sem fogja tisztán érteni őket, de ha a zsoldosra néz féloldalt reszkető mosolyt pillanthat meg a férfi arcán. Amíg Gabrienre egyértelműen kiül a válaszút terhe, addig Khan szinte emelkedett hangulatúnak tűnik. Ez fakadhat abból, hogy más életpályát jártak be és a világról és annak rendjéről kialakult véleményük alapjaiban térnek el, ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy nem lehetnek közös pontjaik. A félszemű opportunista lélek, az utazást akár egyfajta megtisztulásként is kezelhetné, hisz az Ismeretlen Földeken túl mindenki az lesz, amivé felküzdi magát. Mindebbe anélkül vet bizodalmat, hogy bármi egyebet megtudott volna arról, ami odaát várhat rájuk.
Tekintete találkozik Isuriiéval is.*
~ Ne bízz benne. ~
*Fogakat villantó vigyorral is felelne, de ez itt most nem a legjobb hely és idő minderre. Khan már döntött: írmagtalan nevű senki maradt ezeken a földeken azóta, hogy az Ifjú Sólyom bandáját felszámolták. Miért ne vethetne el valami olyat, ami termést is hoz? Gabrien, s a lovagok többsége talán vacillál, igen. Khan nem.*
- A törzs mellett maradok. - *Ekkor a mellette álló Liára tekint. A gyógyító vajon milyen érveket és ellenérveket sorakoztat most magában? A férfiben az a fura előérzet kél, hogy bánná, ha a másik a maradás mellett határozna. Sorra hallhatják mindenkitől közben azt is, hogy Kagan oldalát választják és folytatják a közösen megkezdett utat. Metszőn pillant Gabrienre.*
~ Itt ne merj hagyni, te önérzetes barom. ~