//Kis Alyosra, majd a trónteremben Kagan//
*Mosolyogva veszi tudomásul kísérője szavait, s a szamár végett meg is nyugszik.*
~ Akkor nem lesz baja. ~ *Egy utolsót paskol az oldalára, majd elindul a nő után. Syoud emlegetésére az nem különösebben reagál, bár mintha nem lenne feldobódva a név említésétől. Majd rögtön az utat is mutatja, így Sfetts is elindul utána. Szinte orra bukik igyekezetében, a lány elég határozott léptekkel halad, így kénytelen kelletlen csuháját megemeli, hogy lábai szabadon mozoghassanak. Bizonytalan mozgásának nem csak ez az oka. Majd kiesnek szemei, ahogy fejét tekergetve az erőd hatalmasságát, annak tökéletes szimmetriáját csodálja.*
- Ez hihetetlen! A torony, az erőd tökéletes mértani közepe! Mennyi kő! Ezt bizonyára erőgépekkel mozgatták ide, talán gőzzel működtették őket? *Néz kérdőn a lányra, hátha választ kap a kérdésre. Közben persze tovább nézelődik, szinte el is felejti, hogy nem vendégségben, hanem feladata miatt van itt. Csacsogni támad kedve, jóllehet kísérője nyilván nem azért van itt, de Sfetts nem hazudtolja meg magát.*
- A legnehezebb talán az egyensúly kialakítása, majd megtartása volt. *Gondol az égbe nyúló toronyra.*
- Képzeld! Egy egyszerű ingát lelógatva a tetejéről, a zsinór és a fal párhuzamát összehasonlítva látható az egyenesség. Ugye milyen egyszerű? *Rikkant egyet, s valóban elfelejti, hogy hol van, bár nem jellemző rá a méltatlan viselkedés. Ezt hamar észre is veszi és szokásához híven szájára tapasztja kezét.*
- Bocsánat! Nem volt szándékos! *Azért magában még kuncog a lenyűgöző látványon, mely boldogsággal tölti el, közben azon gondolkodik, vajon megunhatná-e valaha a falak és tornyok méregetését?*
- Tudtad, hogy Arthenior szegényebb épületei jellemzően vályogtéglából épültek? Nem tartós, hamar átázik, ha nincs megfelelően összeállítva, de ha kiszárad, akkor meg szétporlik. Az ördögi kör! *Vihog fel saját talányán.* - Ahogy elnézem itt főleg terméskövet használtak. Jóval tartósabb, de sokkal tovább tart a kifaragása. Manapság már nem sok kőfaragóval találkozni. *Legyint lemondóan.*
- Ma már semmi sem olyan, mint régen. *Észre sem veszi, de a lány hirtelen megáll, s Sfetts, a hadúr szót hallja meg, miközben majdnem a lánynak ütközik. Fejét felkapja hirtelen, s ekkor eszébe jut, hogy hol is van és miért is van itt. Kissé vágyakozóan néz a lány felé, aki egy rövid jelentéstétel után egyszerűen sarkon fordul és elmegy.*
- Szép napot... *Mondaná, de nem biztos benne, hogy a nő hallja, pedig igen nyugtalanul és bátortalanul még utána is integet.*
~ Mit keresek én itt? ~ *Aztán kénytelen kelletlen, kissé feszengve a vezér elé járul, s egy gyors pillantással fürkészőn felméri.*
~ Hatalmas ember. ~ *Állapítja meg. Mert a vezér termetéhez képest a gnóm bizony eltörpül. Vagy elgnómul. Méltóságteljes, felfegyverzett, magabiztos és fennkölt. Ahogy egy vezérnek kell kinéznie. Nem sokáig mereszti szemét, mert az tiszteletlenség, inkább ahogy olvasta, a vezérek felé illik, ezért meghajol, s az előbb hallott szót használva szól a férfihoz:*
- Üdvözöllek hadúr! Köszönöm, hogy színed elé járulhatok. *Addig nem egyenesedik fel, míg erre engedélyt nem kap, hisz egy ekkora birodalom feje, megérdemli a királyoknak járó tiszteletet.*
~ A botom, de hiányzik! ~ *Reméli, Kagan nem sokat vár, mert dereka igencsak megsínyli a hajbókolást.*