//Tűznél//
*Rápillant a nagydarab férfira, aki ismét tesz egy próbát kérdései feltételével, hátha ez esetben meghallja őket a gyógyító, bár a megfogalmazástól nincs éppen elragadtatva a kis gnóm. Nem mintha különösebben érdekelné hogyan és miért, milyen hangsúllyal beszél valaki a másikkal, (természetesen, csak ha nem ő az, akihez beszélnek) de ha valaki jó benyomást akar kelteni, nem feltétlenül ez a legjobb módja. Legalábbis Zrickrof véleménye szerint semmiképp. Amíg ő is vár a nő válaszára, illetve az esetleges feladatokra, Dralg neki is címez pár kérdést, mire odafordítja a fejét.*
-Rigolyás?? He he.! Meglepően sokan használják rám ezt a jelzőt, de valahogy nem tudom megérteni, milyen indíttatásból is teszik! *Mosolyog a nagydarabra, kezeivel folytatva ugyan azt, amibe már a nővel való kommunikálás közben belekezdett. Megsértődni nem sértődik meg a megszólításon, (maximum egy kicsit, de elhanyagolható mértékben) elvégre, mint mondta is, nem a sebes lábú az egyetlen, aki ezzel a szóval illeti az öreget. Szép lassan már kezd hozzászokni a dologhoz, bezzeg, mikor először hallotta... Ott és úgy átkozta a másikat, ahogyan csak tudta, tán még botjával is mért egy megrovó kólintást, annak feje tetejére, de szerencsére az már a múlt. Nem biztos, hogy a legszerencsésebb dolog lenne ugyan ezt eljátszani a mellette tornyosuló alakkal is, valószínűleg Zrick nem jönni ki belőle éppen a legjobban, akkor is az volt az egyetlen szerencséje, hogy valamivel gyorsabban futott, mint a másik, habár ez most sem elképzelhetetlen.*
-Számtalan helyen jártam már eddigi életem során, viszont amit leginkább otthonomnak gondoltam, nem mellesleg ez is volt az utolsó állandó lakhelyem, az egy sűrű erdő legbelsejében volt, valamerre Keletre innen. Vagy Nyugatra, esetleg Északra, persze csak ha nem Délre. Ki tudja már? He he.! Jó pár éve már, hogy eljöttem onnan. Sokak, remete életmódnak is emlegetik, amilyen társaságnak örvendtem arrafelé, de nem mondhatnám, hogy annyira hiányzott a tömeg és tolongás, amit sok városban is lehet tapasztalni, bár az úgy nem teljesen igaz, hogy egyedül lettem volna. A közvetlen szomszédságomban tudtam egy nagyon jó barátomat, csak egyetlen hátulütője volt, hogy kicsit szűk savú volt, de ugyan ilyen jó hallgatóság is. Valahogy nem tudta magát túltenni a kotkodáláson, de hát van ilyen. Mindenki küszköd nehézségekkel. Mindegy is. Ott volt, a kis házam mellett egy kertecske, amiben volt minden féle zöldség, meg ami kellett, mellettük néhány gyakoribb, valamint egy két ritkább gyógynövénnyel is. De persze csak azok, amik megteremtek olyan körülmények között is. He he he.!
*Mosolyog Dralgra, valamint még arra, aki rajta kivül netán őt hallgatja.*
-És, Te honnan jöttél? Valamint elnézésedet kérem, de nem vagyok éppen oda a magázódásért.