//Kiruccanás//
- Persze, hogy nem örülsz.
*Feleli vidoran, túl jó a kedve ahhoz, hogy felpaprikázódjon azon, hogy Cha'yss felpaprikázódott azon, hogy lebukott. Persze ismeri Cha'ysst annyira, hogy tudja, hogy ha sokáig hagyja beszélni, akkor elhinné neki, hogy valóban nem szándékosan hagyta nyerni, hanem valóban ő volt a jobb. Következésképpen nem szabad, hogy beszéljen erről. Félrebiccentett fejét alig észrevehetően megrázza, hogy a férfi ilyen gyorsan eltüntetné azt a tökéletlenséget, ami neki kifejezetten a kedvére való.*
- Becsületszavamra, akkor elhiszem.
*Jobbját a szívére téve teszi le az esküt. Közben meg arra gondol, hogy lám csak lám, Cha'yss megint behúzta a csőbe, mert miért bizonyítana bármit is egy újabb győzelem? Az ő lovastudását csak annyiban bizonyítja, hogy gondolatban megveregeti a saját vállát, hogy ahhoz képest amilyen mélyről indult, mégis elég jó szintre hozta fel magát, hisz képes volt nyeregben maradni.
Az elázott, majd megszárított, még Aenae sovány combjain is bántóan feszül, levenni éppen akkora tortúra, mint felvenni volt, komolyan megküzd vele. Végül egy ugyanolyan csomóba gyűri le, amiért Cha'ysst leszúrta odaát. A különbség csak annyi, hogy ezt már megette a fene, hacsak újra el nem áztatja és nem magán szárítja meg, akkor ugyanilyen kényelmetlen lesz. Mondjuk nincs sok kedve ehhez a művelethez. Ha pedig nem lenne elég ez a tortúra a nadrággal, hát Cha'yssnak újabb kérdései vannak.*
- Én... én...
*Ha magánál a lánykérésnél nem is került ájulás-közeli állapotba, de most igazán környékezi.*
- Nem arról van szó, hogy nem akarok. Mert akarok.
*Máskor vörösödik a feje, de most kifejezetten sápadt. Cha'yss érezheti azt is, hogy remeg a keze, Aenae meg, mintha ő maga nem érezné, lassan odafordítja a tekintetét, hogy ellenőrizze a reszketést.*
- De én nem számítottam erre a kérdésre. És igen, haragszom rád miatta. Mert azt mondod, hogy sokat gondolkodtál rajta, de nekem meg nem hagytál rá időt. És pánikba is estem. Ajándék, hát egy csokor virágra gondoltam, vagy fülbevalóra, jegygyűrűre nem.
*A nyakában függő gyűrűt láncostól a tenyerébe zárja. Azért akasztotta a nyakába, mert az összes ujjára nagy, így nem tudja elhagyni.*
- Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy nem akarom vagy, hogy téged nem akarlak. Mert akarlak, nagyon is. Csak...
*Csak valóban haragszik az eljárás miatt és nem kifejezetten szerencsés, már ami a kérőket illeti. A kérők pedig nem szerencsések vele. Mert Nirs ugyan kedves fiú - a beteges féltékenységét leszámítva -, de a házasság intézményéről nem Nirs jut először eszébe, hanem Terwy Burghre. Ahogyan a combtövét markolászva azt fejtegette, hogy majd minden nap jól megveri, míg megtanulja, hogy hol a helye.*
- Csak megijedtem.
*Ezt már alig hallhatóan mondja, látszik rajta, hogy komoly csatát vív az arcizmaival és talán a könnyeivel is, de tekintete nem ereszti Cha'yssét.*
- Meg én nem tudok olyan tökéletes lenni, mint te. Én csak ilyen vagyok.
*Megrántja a vállát.*
- És szerettem volna egyedül elmenni Effyhez, hogy kipanaszkodjam magam neki. Végül elmondta volna, hogy ostobaságokat gondolok. De jól esett volna, ha kidühönghetem magam valaki másnak, aki nem te vagy.
*Ha már itt van a nagy vallomás ideje, akkor ezt sem tartja magában. Ha pedig Cha'yss még ezen a ponton sem vonta vissza az ajánlatát és továbbra is nőül akarja venni, akkor a derekát átölelve hozzábújik. Törődöttnek érzi magát. Szeretne leroskadni és magzatpózban sajnálni önmagát.*
- Lehet, hogy Habrertus távollétében betörtem a hivatalába. De az ajtó zárja nyitva maradt. Mármint becsuktam persze, csak visszazárni nem tudtam.
*Magyarázza, ha az imént átölelhette a férfit, akkor a mellkasának, ha pedig nem, akkor flegmán a falnak dőlve, mellkasa előtt összefont karokkal.*
- Valami terhelőt kerestem Yagnar ügyében. Nem találtam semmit. De az a ronda festmény egy vagyon volt. Nem is értem, hogy miért gondolta úgy, hogy megfelel az ízlésemnek.
*Elkalandozott persze.*
- Szóval a zár nyitva. És gyanakodni fog, ha úgy találja. Bár mindent a helyére raktam vissza, de gyanakvóbb annál, semmint arra gondoljon, hogy figyelmetlenül nyitva hagyta, vagy valamelyik segítője.