Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:47:07
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:47:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Formálisan valóban nem.
*Aenae jó érzékkel tapintott rá a kancellár érvelésének gyenge pontjára. Nevezetesen arra, hogy Sziritán nem tartozik a Vashegyhez. De Hubit nem olyan fából faragták, hogy ilyen apróság eltántorítsa.*
- Viszont a pórok mégis hozzánk fordultak segítségért és nem Artheniorhoz. Holott ha a fosztogatások a mi jóváhagyásunkkal történtek volna, úgy alaposan megjárhatták volna. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy nem feltételezték, hogy ilyesmire vetemednénk valamint azt, hogy a valódi és nem a névleges hatalomban bíznak.
*Bár Aenae tisztánlátása válságos pillanatokban is megmutatkozik, még sokat kell tanulnia. Például a diplomáciáról. Elvégre mégsem lehet átadni a bűnösöket Artheniornak egy "nesztek, bugrisok, csináljatok amit akartok" üzenettel. Amit Aenae, a jelek szerint, cirkalmas, felesleges és fárasztó körmondatoknak gondol, az Hubi véleménye és tapasztalatai szerint ilyen helyzetben szükséges. De most kénytelen lesz átgondolni a dolgot.*
- Ahogy óhajtod. *bólint egyet* Akkor talán legyen úgy, hogy "Arthenior iránti nagyrabecsülésünk jeleként a vétkesek megbüntetésének lehetőségét átengedjük a város bíráinak.
*Ezt így szinte közönségesen egyszerűnek érzi, de nem sok választása van. És ha vonakodva is, magában elismeri, hogy egy katonának küldenek levelet, nem pedig egy pallérozott elmének. Akár az egyszerűség célravezetőbb lehet. Hubi igen hálás Aenae-nek, hogy szája tépkedését befejezi, de a kérés meglepi. Fogalma sincs, hogy mire kellhet a törött eszköz a lánynak, ezért kicsit zavartan veszi fel az asztalról azt és nyújtja.*
- Ööö... természetesen.
*A lány amolyan pótcselekvésként firkálgatni kezd, amit Hubi csak fél szemmel figyel. Egészen addig amíg körvonalazódni nem kezd a rajz.*
- De hiszen... *hajol előre érdeklődéssel és sikerül meghatottan felpillantania* Ez rendkívül megtisztelő úrnőm. Szabadjon megjegyeznem, hogy Jaggir Fouss Vamreix, a neves pirtianesi piktor ecsetkezelésére emlékeztető a stílusod. Netán volt alkalmad néhány fogást ellesni a mestertől?
*Persze viszolyogtató, hogy Yagnar széttrancsírozott koponyája is ott virít a lap szélén a kancellár nemes vonásai mellett, de efelett Hubi most nemes egyszerűséggel elsiklik.*
- Formálisan valóban nem.
*Aenae jó érzékkel tapintott rá a kancellár érvelésének gyenge pontjára. Nevezetesen arra, hogy Sziritán nem tartozik a Vashegyhez. De Hubit nem olyan fából faragták, hogy ilyen apróság eltántorítsa.*
- Viszont a pórok mégis hozzánk fordultak segítségért és nem Artheniorhoz. Holott ha a fosztogatások a mi jóváhagyásunkkal történtek volna, úgy alaposan megjárhatták volna. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy nem feltételezték, hogy ilyesmire vetemednénk valamint azt, hogy a valódi és nem a névleges hatalomban bíznak.
*Bár Aenae tisztánlátása válságos pillanatokban is megmutatkozik, még sokat kell tanulnia. Például a diplomáciáról. Elvégre mégsem lehet átadni a bűnösöket Artheniornak egy "nesztek, bugrisok, csináljatok amit akartok" üzenettel. Amit Aenae, a jelek szerint, cirkalmas, felesleges és fárasztó körmondatoknak gondol, az Hubi véleménye és tapasztalatai szerint ilyen helyzetben szükséges. De most kénytelen lesz átgondolni a dolgot.*
- Ahogy óhajtod. *bólint egyet* Akkor talán legyen úgy, hogy "Arthenior iránti nagyrabecsülésünk jeleként a vétkesek megbüntetésének lehetőségét átengedjük a város bíráinak.
*Ezt így szinte közönségesen egyszerűnek érzi, de nem sok választása van. És ha vonakodva is, magában elismeri, hogy egy katonának küldenek levelet, nem pedig egy pallérozott elmének. Akár az egyszerűség célravezetőbb lehet. Hubi igen hálás Aenae-nek, hogy szája tépkedését befejezi, de a kérés meglepi. Fogalma sincs, hogy mire kellhet a törött eszköz a lánynak, ezért kicsit zavartan veszi fel az asztalról azt és nyújtja.*
- Ööö... természetesen.
*A lány amolyan pótcselekvésként firkálgatni kezd, amit Hubi csak fél szemmel figyel. Egészen addig amíg körvonalazódni nem kezd a rajz.*
- De hiszen... *hajol előre érdeklődéssel és sikerül meghatottan felpillantania* Ez rendkívül megtisztelő úrnőm. Szabadjon megjegyeznem, hogy Jaggir Fouss Vamreix, a neves pirtianesi piktor ecsetkezelésére emlékeztető a stílusod. Netán volt alkalmad néhány fogást ellesni a mestertől?
*Persze viszolyogtató, hogy Yagnar széttrancsírozott koponyája is ott virít a lap szélén a kancellár nemes vonásai mellett, de efelett Hubi most nemes egyszerűséggel elsiklik.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:10:15
Üzenet elküldve: 2021-03-11 20:10:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*A lány meg van rendülve, az elmúlt időszak nem volt igazán nyugodt a számára, alig múltak el testéről a véraláfutások és máris újra az életére törtek. Bár most nem merő gonoszságból, mint a városban történt, hanem csupán ostobaságból. Nem kellett volna megtörténnie. Újra Yagnarra mered. Ebben a pillanatban nagyon szeretne a lakosztályában lenni és rágyújtani egy ördögvigyoros pipára.*
- Igazad van, írjuk bele.
*Válaszolja anélkül, hogy Habrertusra nézne. De hát Aenae hallgat a józan szóra, miért is ne fogadná el a bölcs tanácsot? Kényszeríti magát végül, hogy a kancellárra nézzen.*
- Sziritán nem thargföld. De persze a jó hírünk rontása miatt kikérhetnénk magunknak.
*Hangosan gondolkodik csak, fontolgatja a javaslatot.*
- Igazad van, csak valahogy próbáljuk ezt lakonikusan megfogalmazni.
*Nem szeretné, ha a kancellár túlságosan elszabadulna és végeláthatatlan körmondatokkal szórná meg Denjaart, pláne az ő nevében. Bár nem kedveli különösebben a kapitányt, de arra még őt sem kárhoztatná, hogy Habrertus hosszú sorait olvastassa vele. Ez nem az a pillanat, mikor helye van az ilyesminek.
A szája tépkedését felfüggeszti.*
- A törött tollat, visszaadnád kérlek?
*Valamivel le kell foglalja a kezeit, mert félő, hogy komoly cafatokat tép le magáról. Ha megkapta a törött, és immáron nem túl kézies íróeszközt, akkor az összepacázott papírra kezd rajzolgatni. Remegő kézzel, de a kancellár még a reszketeg rajzon is felismerheti önmagát. A rajz egészen jó, még az a részlet sem rontja el, hogy az alsó sarkában ott a szétnyíl koponyájú Yagnar portréja. A lányon látszik, hogy mennyire feszült, cikázó tekintete sem tud megnyugodni, ugrál a kancellár, a rajz és Yagnar között.*
*A lány meg van rendülve, az elmúlt időszak nem volt igazán nyugodt a számára, alig múltak el testéről a véraláfutások és máris újra az életére törtek. Bár most nem merő gonoszságból, mint a városban történt, hanem csupán ostobaságból. Nem kellett volna megtörténnie. Újra Yagnarra mered. Ebben a pillanatban nagyon szeretne a lakosztályában lenni és rágyújtani egy ördögvigyoros pipára.*
- Igazad van, írjuk bele.
*Válaszolja anélkül, hogy Habrertusra nézne. De hát Aenae hallgat a józan szóra, miért is ne fogadná el a bölcs tanácsot? Kényszeríti magát végül, hogy a kancellárra nézzen.*
- Sziritán nem thargföld. De persze a jó hírünk rontása miatt kikérhetnénk magunknak.
*Hangosan gondolkodik csak, fontolgatja a javaslatot.*
- Igazad van, csak valahogy próbáljuk ezt lakonikusan megfogalmazni.
*Nem szeretné, ha a kancellár túlságosan elszabadulna és végeláthatatlan körmondatokkal szórná meg Denjaart, pláne az ő nevében. Bár nem kedveli különösebben a kapitányt, de arra még őt sem kárhoztatná, hogy Habrertus hosszú sorait olvastassa vele. Ez nem az a pillanat, mikor helye van az ilyesminek.
A szája tépkedését felfüggeszti.*
- A törött tollat, visszaadnád kérlek?
*Valamivel le kell foglalja a kezeit, mert félő, hogy komoly cafatokat tép le magáról. Ha megkapta a törött, és immáron nem túl kézies íróeszközt, akkor az összepacázott papírra kezd rajzolgatni. Remegő kézzel, de a kancellár még a reszketeg rajzon is felismerheti önmagát. A rajz egészen jó, még az a részlet sem rontja el, hogy az alsó sarkában ott a szétnyíl koponyájú Yagnar portréja. A lányon látszik, hogy mennyire feszült, cikázó tekintete sem tud megnyugodni, ugrál a kancellár, a rajz és Yagnar között.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:24:28
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Mivel pedig Hubi alapvetően egy gyanakvó kígyó, természetes, hogy felmerül benne a kétely: mi van, ha ez csak egy előadás? Hogy Aenae messze nincs annyira megrendülve Yagnar sajnálatos elhunyta miatt, mint ahogy mutatja. Talán csak a kancellár együttérzésére apellál, gyengébbnek mutatja magát, mint amilyen és ez csak egy afféle próbája a hűségnek? Vajon a kancellár megragadja-e a kínálkozó lehetőséget, amit Aenae elesettsége kínál? Akárhogy is, ha Hubinak van igaza, akkor Aenae nagyon ügyesen csinálja és a tollat ragadó kancellárnak résen kell lennie. De hát mindig azon van. A szó szoros és átvitt értelmében is. Írni kezd, a megszólításra bólint egyet. Teljesen rendben lévőnek érzi, nem kell túllihegni. Elvégre csak egy katonáról van szó, még ha az istenek fel is vitték a dolgát. Miután végzett, a kérdésre kicsit félrebiccenti a fejét gondolkodón, aztán mosolyogva néz fel.*
- Ha megengeded, nyugodtan vegyük bele, hogy a Vashegy nevével rútul visszaélve követték el gyalázatos tetteiket.
*Ez a vélemény persze magyarázatra szorulhat, és Hubi nem rest ezzel szolgálni.*
- Annak idején atyád bölcsen döntött úgy, hogy szövetségre lép Artheniorral. Ez akkor is vitathatatlan, ha a Vashegy e szövetségből eleddig nem sokat profitált. Éppen ellenkezőleg, a szövetség a város számára volt üdvös. Emlékezzünk csak arra a szomorú időre amikor pestis tombolt Lanawinen és a Vashegynek köszönhetően nem tizedelte meg jobban Artheniort.
*Itt kellő szerénységgel nem említi meg, hogy ebben neki elévülhetetlen érdemei vannak. Melyekről a jelek szerint nemcsak Arthenior, de a Vashegy is megfeledkezett. Szégyen. De Hubi most szerénynek óhajt látszani.*
- Mindazonáltal a jó viszony fenntartása jelenleg érdekünk lehet. Ezért is gyakorolhatunk gesztust a város felé, mintegy éreztetve velük, hogy bizalmunk töretlen és egyben utalva rá, természetesen nem nyíltan, hogy lekötelezve érezhetik maguk amiatt, hogy bár az elvetemültek a mi jó hírünkkel éltek vissza és ezért minden jogunk megvan rá, hogy mi üljünk törvényt felettük, ezt a jogot nagylelkűen átengedjük a városnak. Ezzel két legyet is üthetünk egy csapásra. Egyrészt, mint mondottam volt, előzékenynek mutatkozunk Artheniorral szemben, másrészt ez az eljárás megkímél téged egy jogi hercehurcától. Remélem nem veszed orcátlanságnak a feltételezésem, de úgy vélem, hogy most erre van legkevésbé szükséged.
*Ha Aenae nem tiltakozik, a jó kancellár kissé hátradől ültében, merengőn néz el valamerre az ajtó fölé.*
- Olyasmire gondoltam, hogy "Minden írott és íratlan jog szerint a vétkesek megbüntetése a Vashegy privilégiuma. Ennek ellenére - ahogy mindig, úgy most is - maradéktalanul megbízunk Arthenior bölcs bíráinak igazságosságában és tisztánlátásában, és biztosak lévén benne, hogy a város nagy határozottsággal és minden erővel fel kíván lépni fejét az érdekkörében felütő törvénytelenségek ellen, a gyanúsítottakat átengedjük Arthenior igazságszolgáltatásának."
*Leteszi maga elé a tollat az asztalra és két kezét ujjainak hegyénél érinti össze maga előtt.*
- Előfordulhat, hogy Arthenior nem kíván élni nagylelkűségünkkel. Ebben az esetben is nyerhetünk. A gesztus megvolt, rossz szó nem érhet minket. Ha így alakulna - és kívánod - lefolytatom az eljárást. Egyben ez kiváló precedens is lehet. Jele annak, hogy Arthenior nem akar belefolyni abba ami a Vashegy környékén történik és kiváló hivatkozási alap lehet olyan alkalomra, ha adott esetben Artheniort megkerülve látnánk jónak valamely ügy elintézését.
*Ha elkapja Aenae pillantását két ajakcsipkedés között, atyaian finom rosszallással csóválja meg a fejét, mintegy jelezve, hogy önsanyargatásra semmi ok és szükség, majd újra kezébe veszi a pennát.*
- Mi a véleményed, úrnőm?
*Mivel pedig Hubi alapvetően egy gyanakvó kígyó, természetes, hogy felmerül benne a kétely: mi van, ha ez csak egy előadás? Hogy Aenae messze nincs annyira megrendülve Yagnar sajnálatos elhunyta miatt, mint ahogy mutatja. Talán csak a kancellár együttérzésére apellál, gyengébbnek mutatja magát, mint amilyen és ez csak egy afféle próbája a hűségnek? Vajon a kancellár megragadja-e a kínálkozó lehetőséget, amit Aenae elesettsége kínál? Akárhogy is, ha Hubinak van igaza, akkor Aenae nagyon ügyesen csinálja és a tollat ragadó kancellárnak résen kell lennie. De hát mindig azon van. A szó szoros és átvitt értelmében is. Írni kezd, a megszólításra bólint egyet. Teljesen rendben lévőnek érzi, nem kell túllihegni. Elvégre csak egy katonáról van szó, még ha az istenek fel is vitték a dolgát. Miután végzett, a kérdésre kicsit félrebiccenti a fejét gondolkodón, aztán mosolyogva néz fel.*
- Ha megengeded, nyugodtan vegyük bele, hogy a Vashegy nevével rútul visszaélve követték el gyalázatos tetteiket.
*Ez a vélemény persze magyarázatra szorulhat, és Hubi nem rest ezzel szolgálni.*
- Annak idején atyád bölcsen döntött úgy, hogy szövetségre lép Artheniorral. Ez akkor is vitathatatlan, ha a Vashegy e szövetségből eleddig nem sokat profitált. Éppen ellenkezőleg, a szövetség a város számára volt üdvös. Emlékezzünk csak arra a szomorú időre amikor pestis tombolt Lanawinen és a Vashegynek köszönhetően nem tizedelte meg jobban Artheniort.
*Itt kellő szerénységgel nem említi meg, hogy ebben neki elévülhetetlen érdemei vannak. Melyekről a jelek szerint nemcsak Arthenior, de a Vashegy is megfeledkezett. Szégyen. De Hubi most szerénynek óhajt látszani.*
- Mindazonáltal a jó viszony fenntartása jelenleg érdekünk lehet. Ezért is gyakorolhatunk gesztust a város felé, mintegy éreztetve velük, hogy bizalmunk töretlen és egyben utalva rá, természetesen nem nyíltan, hogy lekötelezve érezhetik maguk amiatt, hogy bár az elvetemültek a mi jó hírünkkel éltek vissza és ezért minden jogunk megvan rá, hogy mi üljünk törvényt felettük, ezt a jogot nagylelkűen átengedjük a városnak. Ezzel két legyet is üthetünk egy csapásra. Egyrészt, mint mondottam volt, előzékenynek mutatkozunk Artheniorral szemben, másrészt ez az eljárás megkímél téged egy jogi hercehurcától. Remélem nem veszed orcátlanságnak a feltételezésem, de úgy vélem, hogy most erre van legkevésbé szükséged.
*Ha Aenae nem tiltakozik, a jó kancellár kissé hátradől ültében, merengőn néz el valamerre az ajtó fölé.*
- Olyasmire gondoltam, hogy "Minden írott és íratlan jog szerint a vétkesek megbüntetése a Vashegy privilégiuma. Ennek ellenére - ahogy mindig, úgy most is - maradéktalanul megbízunk Arthenior bölcs bíráinak igazságosságában és tisztánlátásában, és biztosak lévén benne, hogy a város nagy határozottsággal és minden erővel fel kíván lépni fejét az érdekkörében felütő törvénytelenségek ellen, a gyanúsítottakat átengedjük Arthenior igazságszolgáltatásának."
*Leteszi maga elé a tollat az asztalra és két kezét ujjainak hegyénél érinti össze maga előtt.*
- Előfordulhat, hogy Arthenior nem kíván élni nagylelkűségünkkel. Ebben az esetben is nyerhetünk. A gesztus megvolt, rossz szó nem érhet minket. Ha így alakulna - és kívánod - lefolytatom az eljárást. Egyben ez kiváló precedens is lehet. Jele annak, hogy Arthenior nem akar belefolyni abba ami a Vashegy környékén történik és kiváló hivatkozási alap lehet olyan alkalomra, ha adott esetben Artheniort megkerülve látnánk jónak valamely ügy elintézését.
*Ha elkapja Aenae pillantását két ajakcsipkedés között, atyaian finom rosszallással csóválja meg a fejét, mintegy jelezve, hogy önsanyargatásra semmi ok és szükség, majd újra kezébe veszi a pennát.*
- Mi a véleményed, úrnőm?
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-11 17:31:04
Üzenet elküldve: 2021-03-11 17:31:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Rorkir szemében is jó ötletnek tűnik, hogy Renna valamiféle fegyvert ragad, bár tény, hogy szégyenletes ez az arzenál egy rendesen felfegyverzett harcossal szemben, de talán ez lehet a túlélésük kulcsa. Persze az sem biztos, hogy egyáltalán bárki rájuk támadna, hisz mindezidáig minden csak a képzeletük szüleménye, s a tapasztalataikból, megérzéseikből született következtetés eredménye, de jobb a legrosszabbra készülni, abból mindig könnyebb engedni, ha nem úgy alakulnának a dolgok. A férfi szíve is a torkában dobogna, ha nem dolgozna valószínűleg emberfeletti erővel, hogy éberen tartsa a barbárt, amennyire csak tudja. Érzi, hogy valami nincs rendben, és nem tudja hová tenni a dolgot. ~Talán az italban lett volna? Nem, az nem lehet.~ Gondolkozik közben, hisz Renna is ugyanazt ette és itta, mint ő maga, neki látszólag mégis semmi baja. Kár is ezen agyalni, hisz valószínűleg nem fogja kitalálni, inkább a jelenre koncentrál, hogy a lehető legjobbat tudja kihozni magából. A lány kérdésére felszisszen, s fogait szorongatva látszik rajta, mennyire küzd saját teste ellen.*
-Még ha beledöglök is!
*Feleli, és párszor megpofozza az arcát, hogy némi éberséget próbáljon verni magába. A továbbiakra csak biccent, hisz úgy gondolja, hogy a beszéd is csak kivenne az erejéből, azonban fontosnak tartja, hogy valamit még hozzáfűzzön.*
-Dicsőség az oldaladon állni, nővérem!
*Hisz valóban, talán az egyetlen menekülési lehetőségét adta fel a lány, hogy itt maradjon, s ez igencsak becsületes tett. Az ősei büszkék lehetnek rá. Rorkir az ajtó melletti falnak dől, persze lehetne azt is mondani, hogy taktikai előnyre akar szert tenni az ellen, aki először fog benyitni az ajtón, de igazából így könnyebben áll meg a lábán. Áll és vár, feszülten figyel, hogy rögtön mozdulhasson. Ha valóban egy pajzs az, ami először beér az ajtón, úgy rögtön ráfogna és megpróbálná lerántani azt, akár a viselőjével együtt, ha nagyon ragaszkodik hozzá, ezzel esélyt nyújtva Rennának egy esetleges támadásra.*
*Rorkir szemében is jó ötletnek tűnik, hogy Renna valamiféle fegyvert ragad, bár tény, hogy szégyenletes ez az arzenál egy rendesen felfegyverzett harcossal szemben, de talán ez lehet a túlélésük kulcsa. Persze az sem biztos, hogy egyáltalán bárki rájuk támadna, hisz mindezidáig minden csak a képzeletük szüleménye, s a tapasztalataikból, megérzéseikből született következtetés eredménye, de jobb a legrosszabbra készülni, abból mindig könnyebb engedni, ha nem úgy alakulnának a dolgok. A férfi szíve is a torkában dobogna, ha nem dolgozna valószínűleg emberfeletti erővel, hogy éberen tartsa a barbárt, amennyire csak tudja. Érzi, hogy valami nincs rendben, és nem tudja hová tenni a dolgot. ~Talán az italban lett volna? Nem, az nem lehet.~ Gondolkozik közben, hisz Renna is ugyanazt ette és itta, mint ő maga, neki látszólag mégis semmi baja. Kár is ezen agyalni, hisz valószínűleg nem fogja kitalálni, inkább a jelenre koncentrál, hogy a lehető legjobbat tudja kihozni magából. A lány kérdésére felszisszen, s fogait szorongatva látszik rajta, mennyire küzd saját teste ellen.*
-Még ha beledöglök is!
*Feleli, és párszor megpofozza az arcát, hogy némi éberséget próbáljon verni magába. A továbbiakra csak biccent, hisz úgy gondolja, hogy a beszéd is csak kivenne az erejéből, azonban fontosnak tartja, hogy valamit még hozzáfűzzön.*
-Dicsőség az oldaladon állni, nővérem!
*Hisz valóban, talán az egyetlen menekülési lehetőségét adta fel a lány, hogy itt maradjon, s ez igencsak becsületes tett. Az ősei büszkék lehetnek rá. Rorkir az ajtó melletti falnak dől, persze lehetne azt is mondani, hogy taktikai előnyre akar szert tenni az ellen, aki először fog benyitni az ajtón, de igazából így könnyebben áll meg a lábán. Áll és vár, feszülten figyel, hogy rögtön mozdulhasson. Ha valóban egy pajzs az, ami először beér az ajtón, úgy rögtön ráfogna és megpróbálná lerántani azt, akár a viselőjével együtt, ha nagyon ragaszkodik hozzá, ezzel esélyt nyújtva Rennának egy esetleges támadásra.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-11 12:57:59
Üzenet elküldve: 2021-03-11 12:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Aenaetől nagyon távol áll az, hogy meg akarja sérteni Habrertust, és nem is gondol arra, hogy megsértette volna, hiszen meggyőződése, hogy a kancellár egy felnőtt férfi, aki kínálás után is ki tudja szolgálni magát, különösen azután, hogy az imént bejelentette, hogy inna. Hogy magának töltött? Abból a praktikus okból, mert nem akart Habrertus-nyálas bort inni. Mivel viszont nem érzi, hogy zavart okozott az erőben azzal, hogy elmaradt a kínálás, így továbbra sem köszörüli ki a "csorbát".*
- Köszönöm.
*Előbb Habrertusra néz, de alapvetően nagyon nehezen szakítja el tekintetét Yagnartól, illetve az immáron letakart hullától. A nagyobbik probléma, hogy a gondolatait sem igazán. Az asztalon könyököl, cserepes ajkáról csipkedi a bőrt, amivel rövid úton azt éri el, hogy a keze nemcsak Yagnar, hanem a saját vérétől is vöröslik. A fájdalom csekély, de némiképp mégis kijózanítóan hat rá, mert topáz pillantását a kancellárra emeli.*
- A városőrség parancsnokának. Denjaar Krultosnak kapitánynak.
*Aenae természetesen nem tudja, hogy az említett már nem tölti be az említett pozíciót, meg aztán valójában lényegtelen is. Amúgy is szöget üt a fejébe, hogy vajon mi is a városőrségben a hierarchia és kit milyen megszólítás is illet meg?*
- Vagy bárhogy is kell nevezni.
*Szusszantja idegesen, remélhetőleg Habrertus, aki kiváló munkatárs, ezt tudja és javítja is.*
- Az éjjel Sziritán falut felprédálták. A rablóbanda egy részét elfogtuk. Információim szerint egy kikötői, magukat Csibéknek nevező kompániával álltak össze. A főkolompos a kialakult perpatvarban életét vesztette, a másik kettőt kérem, hogy vigyék Artheniorba, hogy a város ítélkezhessen felettük.
*Az egyik kezével folytatja a szájának tépkedését, a másikba beletámasztja fejét.*
- Azt ugye ne írjuk bele, hogy ezek az emberek a Vashegy nevében raboltak és öltek?
*A hangsúly ugyan kérdő, de mégis inkább kijelentésnek tűnnek a szavai.*
- Egyáltalán hogy vehették erre a bátorságot? Mire volt ez jó?
*Yagnar persze előadta a fennkölt célokat a nagyságról, meg ilyenekről, de Aenae akkor is tartja magát ahhoz, hogy ne piszkítson az ember oda ahonnan eszik.*
- A kikötőiek is, mit alkalmatlankodnak? Ahelyett, hogy csak az átutazókat vegzálnák...
*Egyszer neki is volt szerencséje egy vámszedő csapatba botlani, és bár hall az ember ezt-azt a kikötőiekről, de nem gondolta volna, hogy ilyesmire vetemednének.*
*Aenaetől nagyon távol áll az, hogy meg akarja sérteni Habrertust, és nem is gondol arra, hogy megsértette volna, hiszen meggyőződése, hogy a kancellár egy felnőtt férfi, aki kínálás után is ki tudja szolgálni magát, különösen azután, hogy az imént bejelentette, hogy inna. Hogy magának töltött? Abból a praktikus okból, mert nem akart Habrertus-nyálas bort inni. Mivel viszont nem érzi, hogy zavart okozott az erőben azzal, hogy elmaradt a kínálás, így továbbra sem köszörüli ki a "csorbát".*
- Köszönöm.
*Előbb Habrertusra néz, de alapvetően nagyon nehezen szakítja el tekintetét Yagnartól, illetve az immáron letakart hullától. A nagyobbik probléma, hogy a gondolatait sem igazán. Az asztalon könyököl, cserepes ajkáról csipkedi a bőrt, amivel rövid úton azt éri el, hogy a keze nemcsak Yagnar, hanem a saját vérétől is vöröslik. A fájdalom csekély, de némiképp mégis kijózanítóan hat rá, mert topáz pillantását a kancellárra emeli.*
- A városőrség parancsnokának. Denjaar Krultosnak kapitánynak.
*Aenae természetesen nem tudja, hogy az említett már nem tölti be az említett pozíciót, meg aztán valójában lényegtelen is. Amúgy is szöget üt a fejébe, hogy vajon mi is a városőrségben a hierarchia és kit milyen megszólítás is illet meg?*
- Vagy bárhogy is kell nevezni.
*Szusszantja idegesen, remélhetőleg Habrertus, aki kiváló munkatárs, ezt tudja és javítja is.*
- Az éjjel Sziritán falut felprédálták. A rablóbanda egy részét elfogtuk. Információim szerint egy kikötői, magukat Csibéknek nevező kompániával álltak össze. A főkolompos a kialakult perpatvarban életét vesztette, a másik kettőt kérem, hogy vigyék Artheniorba, hogy a város ítélkezhessen felettük.
*Az egyik kezével folytatja a szájának tépkedését, a másikba beletámasztja fejét.*
- Azt ugye ne írjuk bele, hogy ezek az emberek a Vashegy nevében raboltak és öltek?
*A hangsúly ugyan kérdő, de mégis inkább kijelentésnek tűnnek a szavai.*
- Egyáltalán hogy vehették erre a bátorságot? Mire volt ez jó?
*Yagnar persze előadta a fennkölt célokat a nagyságról, meg ilyenekről, de Aenae akkor is tartja magát ahhoz, hogy ne piszkítson az ember oda ahonnan eszik.*
- A kikötőiek is, mit alkalmatlankodnak? Ahelyett, hogy csak az átutazókat vegzálnák...
*Egyszer neki is volt szerencséje egy vámszedő csapatba botlani, és bár hall az ember ezt-azt a kikötőiekről, de nem gondolta volna, hogy ilyesmire vetemednének.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-10 18:32:19
Üzenet elküldve: 2021-03-10 18:32:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Hubi enyhe gyanakvással szemléli ahogy Aenae a kancsóhoz beszél. A jó kancellár hallott már olyan masszív alkoholistákról akik egészen bensőséges viszonyban vannak a fogyasztott itallal, de ez mégis új minőség. Persze sejti, hogy annak az altatószernek a hatását veszi el éppen, és hogy ez sikerrel járt azt mi sem példázza jobban, hogy Aenae ismét tölt magának a borból. Amin Hubi - talán említeni is felesleges - újfent megsértődik. Hiszen épp az imént mondta, hogy jólesne neki pár korty, és ezt a lány arra való hivatkozással utasította el, hogy az ital mérgezett. Most pedig már nem az, de mégsem nyújtja felé a kancsót vagy tesz bármit, amiből arra lehetne következtetni, hogy a kancellár is kiszolgálhatja magát. Arról nem is beszélve, hogy Aenae nagyobb figyelmet szentel a bornak, mint a felajánlott segítségnek. Ezért Hubi inkább a távozás mellett döntene, de Aenae jó drámai érzékkel szólal meg. A kancellár valóban nem írnok, már a feltételezést is felháborodottan és természetesen sértetten utasítaná vissza, de az is megvan, hogy a Vashegy első emberének gondolatait mégsem vetheti papirosra valami skribler. Így aztán ezt nem is veszi a lelkére. Persze azzal tisztában van, hogy a nyájas pillantás afféle lekenyerezésül szolgál, de azért jólesik neki. Elvégre Kagan csak parancsokat osztogatott, a másik lelkére nem volt tekintettel. Ebben a pillanatban maga elé képzeli a szakállas hadurat amint épp a pilláit rebegtetve néz rá, és könnyű émelygés fogja el. Úgyhogy gyorsan meghajtja magát, egy ép pennát kerít, leül az asztalhoz és várakozón tekint fel.*
- Parancsolj velem!
*Hubi enyhe gyanakvással szemléli ahogy Aenae a kancsóhoz beszél. A jó kancellár hallott már olyan masszív alkoholistákról akik egészen bensőséges viszonyban vannak a fogyasztott itallal, de ez mégis új minőség. Persze sejti, hogy annak az altatószernek a hatását veszi el éppen, és hogy ez sikerrel járt azt mi sem példázza jobban, hogy Aenae ismét tölt magának a borból. Amin Hubi - talán említeni is felesleges - újfent megsértődik. Hiszen épp az imént mondta, hogy jólesne neki pár korty, és ezt a lány arra való hivatkozással utasította el, hogy az ital mérgezett. Most pedig már nem az, de mégsem nyújtja felé a kancsót vagy tesz bármit, amiből arra lehetne következtetni, hogy a kancellár is kiszolgálhatja magát. Arról nem is beszélve, hogy Aenae nagyobb figyelmet szentel a bornak, mint a felajánlott segítségnek. Ezért Hubi inkább a távozás mellett döntene, de Aenae jó drámai érzékkel szólal meg. A kancellár valóban nem írnok, már a feltételezést is felháborodottan és természetesen sértetten utasítaná vissza, de az is megvan, hogy a Vashegy első emberének gondolatait mégsem vetheti papirosra valami skribler. Így aztán ezt nem is veszi a lelkére. Persze azzal tisztában van, hogy a nyájas pillantás afféle lekenyerezésül szolgál, de azért jólesik neki. Elvégre Kagan csak parancsokat osztogatott, a másik lelkére nem volt tekintettel. Ebben a pillanatban maga elé képzeli a szakállas hadurat amint épp a pilláit rebegtetve néz rá, és könnyű émelygés fogja el. Úgyhogy gyorsan meghajtja magát, egy ép pennát kerít, leül az asztalhoz és várakozón tekint fel.*
- Parancsolj velem!
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-10 12:17:46
Üzenet elküldve: 2021-03-10 12:17:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Más esetben valószínűleg nevetne Habrertus mozdulatán, ahogyan megakad, mikor megtudja, hogy a kancsóban lévő bort felütötte valamivel. Most csak egy fáradt mosolyra telik.*
- Vadhorgász. Aludnál tőle egy jót. Neki is csak aludnia kellett volna.
*Alvó állapotában pedig könnyedén a Gödörbe lehetett volna dobni, anélkül, hogy bárki megsérül, vagy meghal.
Habrertus visszatette a kancsót, de Aenae újra felemeli, két kézzel fogja, homloka a pereméhez ér. Ha minden igaz, és ismét ügyes lesz, akkor a bor biztonsággal megiható, anélkül, hogy Habrertus Yagnar mellé hanyatlana hortyogni. Vagy ő, mert ha ügyes volt, akkor újratölti a poharat, bár ezúttal nem hajtja le egy slukkra. Most kicsit megérti Waldrant, hogy bácsikája búfelejtőként tekint az alkoholra. Nem mintha az előző pohár annyit segített volna, csak némi émelygést produkált, de ezt akár a történtek hatásának is betudhatja.
Émelygés és düh, ezt érzi most, ezért is jut a toll olyan sorsra, amilyenre. Vonagló arccal nézi Habrertust, ahogy felveszi, be kell lássa, hogy el kell fogadnia a segítségét.*
- Tudom, hogy nem vagy írnok.
*Bár nem tudja, hogy a jó kancellár már vagy fél tucatszor megsértődött az elmúlt percekben, de azt tudja, hogy rendkívül hiú ember, nem szívesen sértené vérig azzal, hogy egy írnok szintjére degradálja.*
- De tollba mondanám.
*Szó sincs arról, hogy nem bízna Habrertusban, meg arra gondolna, hogy hozzákölt ezt-azt a történethez, pusztán csak arról van szó, hogy a saját szavait szeretné eljuttatni a városőrséghez. Meg aztán olyan szépen kéri, annyira szépen néz Habrertusra, hogy még a kősziklát is elolvasztaná.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a természetben előforduló, nem mágiával létrehozott mérgek eltűnnek a kezébe vett ételből, italból.
*Más esetben valószínűleg nevetne Habrertus mozdulatán, ahogyan megakad, mikor megtudja, hogy a kancsóban lévő bort felütötte valamivel. Most csak egy fáradt mosolyra telik.*
- Vadhorgász. Aludnál tőle egy jót. Neki is csak aludnia kellett volna.
*Alvó állapotában pedig könnyedén a Gödörbe lehetett volna dobni, anélkül, hogy bárki megsérül, vagy meghal.
Habrertus visszatette a kancsót, de Aenae újra felemeli, két kézzel fogja, homloka a pereméhez ér. Ha minden igaz, és ismét ügyes lesz, akkor a bor biztonsággal megiható, anélkül, hogy Habrertus Yagnar mellé hanyatlana hortyogni. Vagy ő, mert ha ügyes volt, akkor újratölti a poharat, bár ezúttal nem hajtja le egy slukkra. Most kicsit megérti Waldrant, hogy bácsikája búfelejtőként tekint az alkoholra. Nem mintha az előző pohár annyit segített volna, csak némi émelygést produkált, de ezt akár a történtek hatásának is betudhatja.
Émelygés és düh, ezt érzi most, ezért is jut a toll olyan sorsra, amilyenre. Vonagló arccal nézi Habrertust, ahogy felveszi, be kell lássa, hogy el kell fogadnia a segítségét.*
- Tudom, hogy nem vagy írnok.
*Bár nem tudja, hogy a jó kancellár már vagy fél tucatszor megsértődött az elmúlt percekben, de azt tudja, hogy rendkívül hiú ember, nem szívesen sértené vérig azzal, hogy egy írnok szintjére degradálja.*
- De tollba mondanám.
*Szó sincs arról, hogy nem bízna Habrertusban, meg arra gondolna, hogy hozzákölt ezt-azt a történethez, pusztán csak arról van szó, hogy a saját szavait szeretné eljuttatni a városőrséghez. Meg aztán olyan szépen kéri, annyira szépen néz Habrertusra, hogy még a kősziklát is elolvasztaná.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a természetben előforduló, nem mágiával létrehozott mérgek eltűnnek a kezébe vett ételből, italból.
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-10 11:01:11
Üzenet elküldve: 2021-03-10 11:01:11
ÚJ
![>Raughaal Daurnhe [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy távozik a tanácsteremből, az utolsó képe az, hogy az Úrnő az ölében dédelgeti annak az embernek a fejét, aki meg próbálta gyilkolni. Ám gondolatait, mint mindig, megtartja magának, hiszen ő itt csak az őr. Aztán pedig már van más is, ami foglalkoztassa, hiszen két elvileg fegyvertelen, de minden bizonnyal tapasztalt harcost kell elfognia.
Örül, hogy a folyosón segítséget is talál. Szívesen venné, ha a nap hátralevő részében már különösebb probléma nélkül elvégezhetné a dolgát, ebben pedig segít a másik őr jelenléte.
Ahogy az ajtóban megáll, rövid hallgatózása semmit nem árul el. Nem szűrődik ki hangja se vízcsobogásnak, se beszélgetésnek, vagy ha igen, ő nem hallja meg azt.
Társa felé néz, majd övéről leveszi sisakját, és felcsatolja azt. Megvárja, amíg a másik őr is felkészültnek tűnik, majd ha az ajtón van kilincs, vagy hasonló zárszerkezet, folytott hangon a társához szól.*
-Nyisd ki, de ne tárd szélesre, aztán hátrálj el, és kövess. És maradjon belőlük elég a Gödörnek.
*Ha amaz végrehajtja az első utasítást, ő a lábával finoman megtaszajtja a fürdő ajtaját, és pajzsával takarva fejét és felsőtestét beljebb hatol. Beérve először jobbra fordul, és ha bárkit is észrevesz fegyverrel a kezében, pajzsával igyekszik félreütni azt, szerencsés esetben elég erővel, hogy kirepüljön az illető kezéből.
Eközben bízik társában, hogy követve őt fedezi a hátát, hiszen legutóbbi információja alapján ketten vannak a fürdőben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy távozik a tanácsteremből, az utolsó képe az, hogy az Úrnő az ölében dédelgeti annak az embernek a fejét, aki meg próbálta gyilkolni. Ám gondolatait, mint mindig, megtartja magának, hiszen ő itt csak az őr. Aztán pedig már van más is, ami foglalkoztassa, hiszen két elvileg fegyvertelen, de minden bizonnyal tapasztalt harcost kell elfognia.
Örül, hogy a folyosón segítséget is talál. Szívesen venné, ha a nap hátralevő részében már különösebb probléma nélkül elvégezhetné a dolgát, ebben pedig segít a másik őr jelenléte.
Ahogy az ajtóban megáll, rövid hallgatózása semmit nem árul el. Nem szűrődik ki hangja se vízcsobogásnak, se beszélgetésnek, vagy ha igen, ő nem hallja meg azt.
Társa felé néz, majd övéről leveszi sisakját, és felcsatolja azt. Megvárja, amíg a másik őr is felkészültnek tűnik, majd ha az ajtón van kilincs, vagy hasonló zárszerkezet, folytott hangon a társához szól.*
-Nyisd ki, de ne tárd szélesre, aztán hátrálj el, és kövess. És maradjon belőlük elég a Gödörnek.
*Ha amaz végrehajtja az első utasítást, ő a lábával finoman megtaszajtja a fürdő ajtaját, és pajzsával takarva fejét és felsőtestét beljebb hatol. Beérve először jobbra fordul, és ha bárkit is észrevesz fegyverrel a kezében, pajzsával igyekszik félreütni azt, szerencsés esetben elég erővel, hogy kirepüljön az illető kezéből.
Eközben bízik társában, hogy követve őt fedezi a hátát, hiszen legutóbbi információja alapján ketten vannak a fürdőben.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:02:55
Üzenet elküldve: 2021-03-09 20:02:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Hát így. A jó kancellár segítene ahol tud, maga a megtestesült előzékenység, célja, hogy segítse Aenae-t ezekben a nehéz percekben. Erre az van, hogy egymás után utasítják vissza. Hogy felmérgelődik ezen, azt csak enyhe bíborban játszó fülei árulhatják el, egyebekben szemrebbenés nélkül veszi a dolgot, meghajtja magát és az asztalhoz lép. Ha már rá itt semmi szükség nincs, akkor legalább meghúzza a kancsót amúgy póriasan, aztán megy a dolgára. Hiába, a zsenialitását itt sem felismerni nem képesek, és így persze elismerni sem. Fennkölten előkelő arckifejezéssel emeli fel a kancsót, mint egy jobb házból való komornyik amikor egy mérsékelten szellemes társasági tréfát hall, de megakad a mozdulat és lassan fordítja fejét Aenae felé.
~Ügyes. Nagyon ügyes. Azt hiszem, alábecsültem ezt a szemtelen fruskát.~
Olybá tűnik számára, hogy Aenae szépen eltervezte Yagnar halálát és csak valami malőr folytán történt úgy, hogy nem a bor jutott Yagnar gyomrába, hanem egy fokos a fejébe. Mivel pedig a lány gond nélkül ivott a mérges nedűből, úgy fest, hogy valamit konyíthat a vajákosságon túl a mágiához is. Alighanem valamiféle bűvigét mormolhatott el, amivel semlegesítette a hatását.
~Ügyes.~
Ebben a pillanatban határozottan szerencsésnek érzi magát, hogy a Vashegy úrnője nem tartja teljesen feleslegesnek egyébként felbecsülhetetlen értékű szolgálatait, ellenkező esetben végig nézte volna ahogy belekortyol a borba.*
- Ebben az esetben, ha megengeded *teszi vissza a kancsót az asztalra* távozom. De természetesen bármikor készséggel állok szolgálatodra, amikor úgy kívánod.
*Nézi, ahogy Aenae az asztalhoz telepedve veszi kezébe az írótollat, ami rövid úton a földön köt ki, ketté roppantva. Szó nélkül hajol le és veszi fel azt, csak utána sóhajt egyet.*
- Úrnőm! *kezdi szelíd kérleléssel* Senki nem vetné a szemedre ha a történtek után kicsit visszavonulnál. Engedd, hogy segítsek! Elvégre ez a dolgom.
*Hubi irgalmas szíve teszi, hogy hajlandó még egy esélyt adni Aenae-nek, hogy jóvá tegye korábbi otrombaságait amit ellene elkövetett. Azt pedig magának is csak morogva vallaná be, hogy az az irgalmas szív kissé megesett az összetörtnek látszó lányon.*
*Hát így. A jó kancellár segítene ahol tud, maga a megtestesült előzékenység, célja, hogy segítse Aenae-t ezekben a nehéz percekben. Erre az van, hogy egymás után utasítják vissza. Hogy felmérgelődik ezen, azt csak enyhe bíborban játszó fülei árulhatják el, egyebekben szemrebbenés nélkül veszi a dolgot, meghajtja magát és az asztalhoz lép. Ha már rá itt semmi szükség nincs, akkor legalább meghúzza a kancsót amúgy póriasan, aztán megy a dolgára. Hiába, a zsenialitását itt sem felismerni nem képesek, és így persze elismerni sem. Fennkölten előkelő arckifejezéssel emeli fel a kancsót, mint egy jobb házból való komornyik amikor egy mérsékelten szellemes társasági tréfát hall, de megakad a mozdulat és lassan fordítja fejét Aenae felé.
~Ügyes. Nagyon ügyes. Azt hiszem, alábecsültem ezt a szemtelen fruskát.~
Olybá tűnik számára, hogy Aenae szépen eltervezte Yagnar halálát és csak valami malőr folytán történt úgy, hogy nem a bor jutott Yagnar gyomrába, hanem egy fokos a fejébe. Mivel pedig a lány gond nélkül ivott a mérges nedűből, úgy fest, hogy valamit konyíthat a vajákosságon túl a mágiához is. Alighanem valamiféle bűvigét mormolhatott el, amivel semlegesítette a hatását.
~Ügyes.~
Ebben a pillanatban határozottan szerencsésnek érzi magát, hogy a Vashegy úrnője nem tartja teljesen feleslegesnek egyébként felbecsülhetetlen értékű szolgálatait, ellenkező esetben végig nézte volna ahogy belekortyol a borba.*
- Ebben az esetben, ha megengeded *teszi vissza a kancsót az asztalra* távozom. De természetesen bármikor készséggel állok szolgálatodra, amikor úgy kívánod.
*Nézi, ahogy Aenae az asztalhoz telepedve veszi kezébe az írótollat, ami rövid úton a földön köt ki, ketté roppantva. Szó nélkül hajol le és veszi fel azt, csak utána sóhajt egyet.*
- Úrnőm! *kezdi szelíd kérleléssel* Senki nem vetné a szemedre ha a történtek után kicsit visszavonulnál. Engedd, hogy segítsek! Elvégre ez a dolgom.
*Hubi irgalmas szíve teszi, hogy hajlandó még egy esélyt adni Aenae-nek, hogy jóvá tegye korábbi otrombaságait amit ellene elkövetett. Azt pedig magának is csak morogva vallaná be, hogy az az irgalmas szív kissé megesett az összetörtnek látszó lányon.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:34:20
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:34:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Aenae alapvetően naiv, igazából sosem feltételezne rosszat másokról, így természetesen az sem jut eszébe, hogy Habrertusnak micsoda gondolatai vannak az ő meggyilkolását illetően. Meg hát momentán sokkal jobban el van foglalva Yagnarral, semmint Habrertus esetleges hátsó szándékait firtassa.*
- Kedvesebbnek kellett volna lennem vele.
*Akkor talán máshogy alakul a dolog, ha kedvesebben veti fel azt, amit Yagnar oly hevesen utasított vissza, akkor talán most nem tocsog vérben a tárgyaló.*
- Nem, majd én gondoskodom róla.
*Úgy érzi, hogy ez is az ő feladata, éppúgy, mint az is, hogy a városőrséget értesítse. Ha az utóbbit még Habrertusra is bízná, de az előbbit semmiképpen sem. Ha már ő volt az, aki az utolsó csapást mérte rá, akkor ő akar lenni az is, aki felkészíti az utolsó útjára. Merő szentimentalizmus ez, de úgy érzi, hogy különleges a Yagnarhoz fűződő kapcsolata, éppen olyan, mint az első szerelem, bár az elég éles különbség, hogy a gyilkosságban nincsen semmi szép, szemben a szerelemmel.*
- Abból a kancsóból ne igyál. Megmérgeztem. Csak nem volt alkalmam odaadni neki.
*Nézi, ahogyan az az állatbőr a halott férfi tetemére kerül. Ő közben megkerüli az asztalt, elvileg kell a fal mellett lévő szekrényben lenni papírnak és íróeszköznek is, a fokost továbbra sem ereszti, hurcolja magával, ezért csak fél kézzel kutat, mikor meglel mindent, amit keresett, akkor visszatér az asztalhoz és leül.
A papírra mered, de képtelen elkezdeni, no nem azért, mert nem tudná leírni tényszerűen a történteket, az menne, a fejében van, hogy mit írna, de egyszerűen annyira remeg a keze, hogy csak pacákat hagy a papíron, holott elvileg azt írta a bal felső sarokba, hogy "a Városőrség parancsnokának". Talán valóban kénytelen lesz Habrertus segítségét kérni, hogy a nevében elintézze ezt, fel is pillant a kancellárra, de egyelőre az ajkába harapva próbálja csillapítani a keze remegését, kevés sikerrel. Ez feldühíti, dühének levét pedig a toll issza meg, amit előbb kettétör, majd emiatt földhöz vág.*
*Aenae alapvetően naiv, igazából sosem feltételezne rosszat másokról, így természetesen az sem jut eszébe, hogy Habrertusnak micsoda gondolatai vannak az ő meggyilkolását illetően. Meg hát momentán sokkal jobban el van foglalva Yagnarral, semmint Habrertus esetleges hátsó szándékait firtassa.*
- Kedvesebbnek kellett volna lennem vele.
*Akkor talán máshogy alakul a dolog, ha kedvesebben veti fel azt, amit Yagnar oly hevesen utasított vissza, akkor talán most nem tocsog vérben a tárgyaló.*
- Nem, majd én gondoskodom róla.
*Úgy érzi, hogy ez is az ő feladata, éppúgy, mint az is, hogy a városőrséget értesítse. Ha az utóbbit még Habrertusra is bízná, de az előbbit semmiképpen sem. Ha már ő volt az, aki az utolsó csapást mérte rá, akkor ő akar lenni az is, aki felkészíti az utolsó útjára. Merő szentimentalizmus ez, de úgy érzi, hogy különleges a Yagnarhoz fűződő kapcsolata, éppen olyan, mint az első szerelem, bár az elég éles különbség, hogy a gyilkosságban nincsen semmi szép, szemben a szerelemmel.*
- Abból a kancsóból ne igyál. Megmérgeztem. Csak nem volt alkalmam odaadni neki.
*Nézi, ahogyan az az állatbőr a halott férfi tetemére kerül. Ő közben megkerüli az asztalt, elvileg kell a fal mellett lévő szekrényben lenni papírnak és íróeszköznek is, a fokost továbbra sem ereszti, hurcolja magával, ezért csak fél kézzel kutat, mikor meglel mindent, amit keresett, akkor visszatér az asztalhoz és leül.
A papírra mered, de képtelen elkezdeni, no nem azért, mert nem tudná leírni tényszerűen a történteket, az menne, a fejében van, hogy mit írna, de egyszerűen annyira remeg a keze, hogy csak pacákat hagy a papíron, holott elvileg azt írta a bal felső sarokba, hogy "a Városőrség parancsnokának". Talán valóban kénytelen lesz Habrertus segítségét kérni, hogy a nevében elintézze ezt, fel is pillant a kancellárra, de egyelőre az ajkába harapva próbálja csillapítani a keze remegését, kevés sikerrel. Ez feldühíti, dühének levét pedig a toll issza meg, amit előbb kettétör, majd emiatt földhöz vág.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-09 18:34:15
Üzenet elküldve: 2021-03-09 18:34:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Hubi egy kicsit elkámpicsorodott képpel nézi, ahogy Aenae elbúcsúzik a halottól. Amilyen az ő szerencséje, a kínálkozó lehetőséget lehetetlen megragadnia. Mert ha a strázsa nem lett volna itt amikor Yagnar bevégezte, most könnyedén állíthatná tőrét a lány tarkójába és senki sem kételkedne, hogy Aenae a tharg harcos kezétől halt meg. Ő pedig a szörnyű veszteségtől megrendülve bár, de a nehéz terhet felvállalva... gondolatban megrázza a fejét. Ezen már kár keseregni. Meg aztán most amolyan jóságos nagybácsi szerepben kíván tetszelegni. Szóval a kancellár gyötrődik a hideg, számító logika és emberi énjéből fakadó együttérzés között. Mert, dacára minden ellenkező híresztelésnek, van neki olyan. Mármint emberi énje. Ezért is sértődik meg majdnem amikor segítő jobbját modortalanul visszautasítják. De aztán megérti. Aenae valószínűleg méltósága romjait próbálja reparálni azzal, hogy nem kér segítséget.*
- Ahogy kívánod. *bólint rá, hogy Aenae maga óhajtja intézni a dolgot Artheniorral, aztán körülnéz. Ezt követi, hogy a közelebbi falhoz lép és leakaszt onnan egy vékonyabbnak tűnő állatbőrt és azt Yagnarra teríti. Nem épületes látvány a kettényílt koponya és ha sokáig kell nézegetnie, hiába lesz minden igyekvése és csak a sarokba fogja pakolni az ebédjét. Eközben van lehetősége Aenae kis közjátékát a borospohárral szeme sarkából megfigyelnie. Ahhoz már elég rég él a thargok között, hogy tudja: nem mondanak áldást ivás előtt. Az eldünnyögött szavak sem ismerősek neki. A jó kancellár meg már csak olyan, hogy szeret minél több dolgot megismerni. Alkalomadtán majd rákérdez.*
- A szolgálók majd megmosdatják, felöltöztetik, hogy méltón feküdhessen a máglyáján. Ha megengeded, legalább ennek terhét levenném a válladról.
*A boroskancsó felé pillant. Igazán a minimum lett volna Aenae-től, hogy megkínálja egy korttyal hű kancellárját, tekintettel arra amin épp most ment keresztül. De a lány ezt elmulasztja, Hubi pedig úgy gondolja, hogy ennyit igazán megérdemel.*
- Biztosan megérted, hogy az ilyesmi *egy kézmozdulat Yagnar teste felé, mintegy utalva a szemtanúként átélt mészárlásra* nem az én gyenge gyomromnak és galamb lelkemnek való. Forrón remélem, hogy kérésem nem veszed arcátlanságnak, de ha megengednéd, hogy pár korty borral csillapítsam felzaklatott idegeim, igen hálás lennék.
*Sajnálatos módon nem lát másik poharat, de hát szükség törvényt bont, ugyebár. Reszketegen elmosolyodik.*
- A helyzetre való tekintettel talán félretehetjük az illemet, ha nincs ellenedre. Jó lesz nekem a kancsóból is.
*Hubi egy kicsit elkámpicsorodott képpel nézi, ahogy Aenae elbúcsúzik a halottól. Amilyen az ő szerencséje, a kínálkozó lehetőséget lehetetlen megragadnia. Mert ha a strázsa nem lett volna itt amikor Yagnar bevégezte, most könnyedén állíthatná tőrét a lány tarkójába és senki sem kételkedne, hogy Aenae a tharg harcos kezétől halt meg. Ő pedig a szörnyű veszteségtől megrendülve bár, de a nehéz terhet felvállalva... gondolatban megrázza a fejét. Ezen már kár keseregni. Meg aztán most amolyan jóságos nagybácsi szerepben kíván tetszelegni. Szóval a kancellár gyötrődik a hideg, számító logika és emberi énjéből fakadó együttérzés között. Mert, dacára minden ellenkező híresztelésnek, van neki olyan. Mármint emberi énje. Ezért is sértődik meg majdnem amikor segítő jobbját modortalanul visszautasítják. De aztán megérti. Aenae valószínűleg méltósága romjait próbálja reparálni azzal, hogy nem kér segítséget.*
- Ahogy kívánod. *bólint rá, hogy Aenae maga óhajtja intézni a dolgot Artheniorral, aztán körülnéz. Ezt követi, hogy a közelebbi falhoz lép és leakaszt onnan egy vékonyabbnak tűnő állatbőrt és azt Yagnarra teríti. Nem épületes látvány a kettényílt koponya és ha sokáig kell nézegetnie, hiába lesz minden igyekvése és csak a sarokba fogja pakolni az ebédjét. Eközben van lehetősége Aenae kis közjátékát a borospohárral szeme sarkából megfigyelnie. Ahhoz már elég rég él a thargok között, hogy tudja: nem mondanak áldást ivás előtt. Az eldünnyögött szavak sem ismerősek neki. A jó kancellár meg már csak olyan, hogy szeret minél több dolgot megismerni. Alkalomadtán majd rákérdez.*
- A szolgálók majd megmosdatják, felöltöztetik, hogy méltón feküdhessen a máglyáján. Ha megengeded, legalább ennek terhét levenném a válladról.
*A boroskancsó felé pillant. Igazán a minimum lett volna Aenae-től, hogy megkínálja egy korttyal hű kancellárját, tekintettel arra amin épp most ment keresztül. De a lány ezt elmulasztja, Hubi pedig úgy gondolja, hogy ennyit igazán megérdemel.*
- Biztosan megérted, hogy az ilyesmi *egy kézmozdulat Yagnar teste felé, mintegy utalva a szemtanúként átélt mészárlásra* nem az én gyenge gyomromnak és galamb lelkemnek való. Forrón remélem, hogy kérésem nem veszed arcátlanságnak, de ha megengednéd, hogy pár korty borral csillapítsam felzaklatott idegeim, igen hálás lennék.
*Sajnálatos módon nem lát másik poharat, de hát szükség törvényt bont, ugyebár. Reszketegen elmosolyodik.*
- A helyzetre való tekintettel talán félretehetjük az illemet, ha nincs ellenedre. Jó lesz nekem a kancsóból is.
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-08 18:56:36
Üzenet elküldve: 2021-03-08 18:56:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Rám támadt.
*Halkan mondja, alig hallani. Nagyon szeretne máshol lenni, vagy legalábbis egy más helyzetben, akár az éjszaka "megkoronázásában" is, hiszen akkor Yagnar okosan döntött és nem fajult odáig a helyzet, hogy egy halott fejével az ölében ücsörögjön itt. Akkor nem kérdezgetné magától, hogy Yagnar miért volt ilyen keményfejű? Talán hagynia kellett volna neki némi időt, hogy végiggondolhassa és nem egyből felvennie a kesztyűt, vagyis jelen helyzetben a fokost? Oldalra pillant, maga mellé, a földön heverő, véres fokosra.*
- Sajnálom, Yagnar. Őszintén sajnálom.
*Suttogja egészen előrehajolva, a férfi fejét ölelve, nem sok választja el attól, hogy valóban elbőgje magát. Yagnar egészen bemászik a fejébe és nem azért, amit Sziritánban tettek, még csak nem is az itteni, barbár dicsőségről előadott szónoklatai miatt. Egyszerűen azért, mert Aenae volt az, aki megölte, már ha le lehet ennyire egyszerűsíteni a dolgot. Kell neki néhány perc, hogy meg tudja emberelni magát, ezalatt nem mozdul ültéből, a halott férfira mered.*
- Igazad van.
*Felnéz végül Habrertusra.*
- Tharghoz méltó végtisztességet kap.
*Pár véres hajszálat kisimít a férfi homlokából, mielőtt megcsókolná Yagnar homlokát, hogy ez kívülről kissé bizarr lehet? Nem érdekli.*
- Nem akarlak összevérezni.
*Hárítja el Habrertus felajánlott kezét, valóban nem akarja összevérezni, bőven elég, ha kettejük közül ő csurom vér. Miután felállt kezeit a saját ruhájába törli, már legalábbis az eddig tiszta részekbe, ezért aztán gyakorlatilag mindenhová jut a vérből, bármely hadiösvényen járó barbár megirigyelhetné. A fokossal a kezében, csurom véresen, lábainál egy hullával, vérbeli barbár benyomását kelti.*
- Köszönöm, de azt hiszem, hogy ezt most nekem kell megtennem.
*Megdörgöli a szemét még azelőtt, hogy azok a kikívánkozó könnyek kibuggyanhatnának, így sikeresen juttat némi vért az arcára is.*
- Miért kellett belekeverjék a Vashegyet?
*Megfogja a még mindig az asztalon lévő borospoharat. Eléggé ki van készülve, de azért megkísérel egy könnyebb varázsigét, hogy őt ne üsse ki a borba kevert méreg. Ha minden idegessége ellenére is sikerül a varázslat, akkor felhajtja az italt, ha nem, akkor nemes egyszerűséggel a földre önti, annak már úgyis mindegy.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.08 19:15:58
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a természetben előforduló, nem mágiával létrehozott mérgek eltűnnek a kezébe vett ételből, italból.
- Rám támadt.
*Halkan mondja, alig hallani. Nagyon szeretne máshol lenni, vagy legalábbis egy más helyzetben, akár az éjszaka "megkoronázásában" is, hiszen akkor Yagnar okosan döntött és nem fajult odáig a helyzet, hogy egy halott fejével az ölében ücsörögjön itt. Akkor nem kérdezgetné magától, hogy Yagnar miért volt ilyen keményfejű? Talán hagynia kellett volna neki némi időt, hogy végiggondolhassa és nem egyből felvennie a kesztyűt, vagyis jelen helyzetben a fokost? Oldalra pillant, maga mellé, a földön heverő, véres fokosra.*
- Sajnálom, Yagnar. Őszintén sajnálom.
*Suttogja egészen előrehajolva, a férfi fejét ölelve, nem sok választja el attól, hogy valóban elbőgje magát. Yagnar egészen bemászik a fejébe és nem azért, amit Sziritánban tettek, még csak nem is az itteni, barbár dicsőségről előadott szónoklatai miatt. Egyszerűen azért, mert Aenae volt az, aki megölte, már ha le lehet ennyire egyszerűsíteni a dolgot. Kell neki néhány perc, hogy meg tudja emberelni magát, ezalatt nem mozdul ültéből, a halott férfira mered.*
- Igazad van.
*Felnéz végül Habrertusra.*
- Tharghoz méltó végtisztességet kap.
*Pár véres hajszálat kisimít a férfi homlokából, mielőtt megcsókolná Yagnar homlokát, hogy ez kívülről kissé bizarr lehet? Nem érdekli.*
- Nem akarlak összevérezni.
*Hárítja el Habrertus felajánlott kezét, valóban nem akarja összevérezni, bőven elég, ha kettejük közül ő csurom vér. Miután felállt kezeit a saját ruhájába törli, már legalábbis az eddig tiszta részekbe, ezért aztán gyakorlatilag mindenhová jut a vérből, bármely hadiösvényen járó barbár megirigyelhetné. A fokossal a kezében, csurom véresen, lábainál egy hullával, vérbeli barbár benyomását kelti.*
- Köszönöm, de azt hiszem, hogy ezt most nekem kell megtennem.
*Megdörgöli a szemét még azelőtt, hogy azok a kikívánkozó könnyek kibuggyanhatnának, így sikeresen juttat némi vért az arcára is.*
- Miért kellett belekeverjék a Vashegyet?
*Megfogja a még mindig az asztalon lévő borospoharat. Eléggé ki van készülve, de azért megkísérel egy könnyebb varázsigét, hogy őt ne üsse ki a borba kevert méreg. Ha minden idegessége ellenére is sikerül a varázslat, akkor felhajtja az italt, ha nem, akkor nemes egyszerűséggel a földre önti, annak már úgyis mindegy.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.08 19:15:58
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a természetben előforduló, nem mágiával létrehozott mérgek eltűnnek a kezébe vett ételből, italból.
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-08 17:19:19
Üzenet elküldve: 2021-03-08 17:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Biztosan vannak akik szerint a kancellár edzett férfiú, és nem rendül meg attól, hogy tőle egy karnyújtásnyira hasítják ketté valaki fejét. Holott Hubi nem tharg és egyébként sem forgott olyan körökben, ahol ez általános lett volna. Hubinak pont elég hallania azt az undok hangot, a látványra semmi szüksége ahhoz, hogy nyeljen egy nagyot. Aztán még egyet. És arra gondoljon, hogy milyen jó is lenne most ordítva hányni a sarokban. De méltóság is van a világon, ezért valahogy visszaküzdi a kikívánkozót. Bólint egyet a kijelentésre, de még nem szólal meg. Fél, hogy ha kinyitja a száját, nemcsak szavak jönnek ki rajta. A villámló tekintetet rezzenéstelen arccal veszi. Egyrészt megszokta már ezt Kagantól, másrészt kisebb gondja is nagyobb ennél. De lassan úrrá lesz magán, és egy villanásnyi ideig megrökönyödve figyeli, ahogy Aenae dédelgetni kezdi a holttestet. Emlékeztetnie kell magát arra, hogy a szinte még gyereklány vállára milyen súly szakadt a Vashegy élén.*
- Igazság tétetett.
*Sokkal halkabban, sokkal békülékenyebb hangon szólal meg, mint az előbb, hiszen átérzi, hogy Aenae min mehet keresztül. És a jó kancellár szívétől nem áll távol a megértés. Majdnem hozzáteszi, hogy valószínűleg Kagan is ilyen magasról tett volna saját törvényeire és rövid úton adta volna meg a fosztogatóknak ami kijár, de eszébe jut, hogy Aenae viszonya nem volt felhőtlen az apjával és talán nem örülne a hasonlatnak.*
- Patkányok, Vihar Fiai, Csibék... úgy szaporodnak ezek a kikötőben, mint az egerek a búzában. Úgy látszik, hogy a Patkányok csak névleg urai a kikötőnek, ha ennyire riválist megtűrnek maguk mellett.
*Nem most van itt az ideje, hogy javaslatot tegyen Aenae-nek a kikötő kifüstölésére amihez Arthenior is segítséget nyújthatna. Pedig a Vihar Fiai a bögyében vannak. Kedves kaftánja elorzásán még nem tette túl magát. De most csak megrázza a fejét.*
- Tharg volt. Akármit is tett, úgy helyes ha tharghoz méltó végtisztességet kap. Arthenior pedig a szövetségesünk. Nincs szükség ilyen manifesztációra.
*Más sem hiányzik, mint hogy a hulla fejét is a jelenlétében kezdjék lenyiszálni. Inkább a kezét nyújtja a lánynak, hogy felsegítse, egyben segítsen a holttest eltüntetésében is. Ilyesmivel rendszerint nem piszkolná be a kezét, de Aenae megrendülése valahol tényleg megérinti.*
- Ha óhajtod, felveszem a kapcsolatot a Városőrséggel.
*Biztosan vannak akik szerint a kancellár edzett férfiú, és nem rendül meg attól, hogy tőle egy karnyújtásnyira hasítják ketté valaki fejét. Holott Hubi nem tharg és egyébként sem forgott olyan körökben, ahol ez általános lett volna. Hubinak pont elég hallania azt az undok hangot, a látványra semmi szüksége ahhoz, hogy nyeljen egy nagyot. Aztán még egyet. És arra gondoljon, hogy milyen jó is lenne most ordítva hányni a sarokban. De méltóság is van a világon, ezért valahogy visszaküzdi a kikívánkozót. Bólint egyet a kijelentésre, de még nem szólal meg. Fél, hogy ha kinyitja a száját, nemcsak szavak jönnek ki rajta. A villámló tekintetet rezzenéstelen arccal veszi. Egyrészt megszokta már ezt Kagantól, másrészt kisebb gondja is nagyobb ennél. De lassan úrrá lesz magán, és egy villanásnyi ideig megrökönyödve figyeli, ahogy Aenae dédelgetni kezdi a holttestet. Emlékeztetnie kell magát arra, hogy a szinte még gyereklány vállára milyen súly szakadt a Vashegy élén.*
- Igazság tétetett.
*Sokkal halkabban, sokkal békülékenyebb hangon szólal meg, mint az előbb, hiszen átérzi, hogy Aenae min mehet keresztül. És a jó kancellár szívétől nem áll távol a megértés. Majdnem hozzáteszi, hogy valószínűleg Kagan is ilyen magasról tett volna saját törvényeire és rövid úton adta volna meg a fosztogatóknak ami kijár, de eszébe jut, hogy Aenae viszonya nem volt felhőtlen az apjával és talán nem örülne a hasonlatnak.*
- Patkányok, Vihar Fiai, Csibék... úgy szaporodnak ezek a kikötőben, mint az egerek a búzában. Úgy látszik, hogy a Patkányok csak névleg urai a kikötőnek, ha ennyire riválist megtűrnek maguk mellett.
*Nem most van itt az ideje, hogy javaslatot tegyen Aenae-nek a kikötő kifüstölésére amihez Arthenior is segítséget nyújthatna. Pedig a Vihar Fiai a bögyében vannak. Kedves kaftánja elorzásán még nem tette túl magát. De most csak megrázza a fejét.*
- Tharg volt. Akármit is tett, úgy helyes ha tharghoz méltó végtisztességet kap. Arthenior pedig a szövetségesünk. Nincs szükség ilyen manifesztációra.
*Más sem hiányzik, mint hogy a hulla fejét is a jelenlétében kezdjék lenyiszálni. Inkább a kezét nyújtja a lánynak, hogy felsegítse, egyben segítsen a holttest eltüntetésében is. Ilyesmivel rendszerint nem piszkolná be a kezét, de Aenae megrendülése valahol tényleg megérinti.*
- Ha óhajtod, felveszem a kapcsolatot a Városőrséggel.
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-08 13:17:59
Üzenet elküldve: 2021-03-08 13:17:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valaki ebben a helyzetben igazán megrendült, az maga Aenae, hiszen soha nem ölt meg senkit, komoly sérülést is csak életében egyszer okozott. Amit a bűntudattól vezérelve azonnal meg is gyógyított, bár utólag már tudja, hogy kár volt.
Érzi a hátán csorgó hideg verítéket, még pillanatokkal később is fülében visszhangzik a koponya reccsenése. Keze remeg, de a fokost nem ereszti el, ugyanúgy szorítja, mint mikor kihúzta az asztal lapjából. Megölt egy embert, igaz ugyan, hogy egy gyilkost, de jelenleg ez a tudat nem vigasztalja. Yagnarnak igenis el kellett volna fogadnia az ajánlatát, de nem, a férfi holmi barbár virtustól, vagy saját ostobaságától és büszkeségétől vezérelve belekényszerítette őt ebbe. Emiatt pedig elképesztően haragszik rá, majdnem annyira, mint saját magára. Ami azt illeti bőgni szeretne.
Habrertusra néz, mikor amaz megszólal, ha a kancellár tekintete dühös, hát Aenae tekintetében gyilkos fény csillan, a férfi talán érezheti is, hogy ha pillantással ölni lehetne, akkor hamar Yagnar mellé hanyatlana. Élesen szólal meg, a stílus ragyogóan illik villámló tekintetéhez.*
- Ez az ember Sziritán mészárosa.
*Ezen kijelentésének fényében kissé nehezen értelmezhető az, hogy szempillantással később már a holtest mellett ül, a szétloccsantott fejet pedig az ölébe veszi, nem törődve azzal, hogy vér, meg agyvelő folyik a ruhájára.*
- De valóban, nem kellett volna meghalnia.
*Nem néz a kancellárra, pillantása a halott férfi arcán pihen, akinek sárga szemei üvegesen merednek rá.*
- Okosabbnak kellett volna lennünk, Yagnar. Neked is és nekem is.
*Gyengéden simogatja a szakállas arcot, miután pedig lezárja a halott szemeit Habrertusra néz, keze nem áll meg a cirógatásban.*
- Ha a másik kettőt elfogták, akkor megírom az artheniori városőrségnek, hogy itt vannak Sziritán felprédálói, csináljanak velük, amit akarnak. A zsákmányukat vissza kell vinni Sziritánba. Habrertus, hogy lehettek ennyire ostobák? A Vashegy nevében lemészárolni egy falut, ami gyakorlatilag a Vashegy lábánál van?!
*Waldran állítólagos szerepét elhallgatja, hallani akarja erről Waldran verzióját is, bár igazából meggyőződése, hogy bácsikája részeg volt és lehet, hogy nem is emlékszik az esetre. Azt sem említi, hogy mit ajánlott Yagnarnak, hiszen már lényegtelen.*
- Valami Csibék nevezetű kikötői kompániával álltak össze.
*Továbbra is a földön ül, ölében Yagnar feje, combján a ruha elázik a meleg vértől, mellette a földön a fokos, amivel bezúzta a férfi koponyáját.*
- Elküldjük a fejét is a levél mellé?
*Nem kegyetlenségből, vagy holmi ki nem elégített vérszomj miatt kérdezi, egyszerűen csak tudni akarja, hogy Habrertus mit gondol erről.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha valaki ebben a helyzetben igazán megrendült, az maga Aenae, hiszen soha nem ölt meg senkit, komoly sérülést is csak életében egyszer okozott. Amit a bűntudattól vezérelve azonnal meg is gyógyított, bár utólag már tudja, hogy kár volt.
Érzi a hátán csorgó hideg verítéket, még pillanatokkal később is fülében visszhangzik a koponya reccsenése. Keze remeg, de a fokost nem ereszti el, ugyanúgy szorítja, mint mikor kihúzta az asztal lapjából. Megölt egy embert, igaz ugyan, hogy egy gyilkost, de jelenleg ez a tudat nem vigasztalja. Yagnarnak igenis el kellett volna fogadnia az ajánlatát, de nem, a férfi holmi barbár virtustól, vagy saját ostobaságától és büszkeségétől vezérelve belekényszerítette őt ebbe. Emiatt pedig elképesztően haragszik rá, majdnem annyira, mint saját magára. Ami azt illeti bőgni szeretne.
Habrertusra néz, mikor amaz megszólal, ha a kancellár tekintete dühös, hát Aenae tekintetében gyilkos fény csillan, a férfi talán érezheti is, hogy ha pillantással ölni lehetne, akkor hamar Yagnar mellé hanyatlana. Élesen szólal meg, a stílus ragyogóan illik villámló tekintetéhez.*
- Ez az ember Sziritán mészárosa.
*Ezen kijelentésének fényében kissé nehezen értelmezhető az, hogy szempillantással később már a holtest mellett ül, a szétloccsantott fejet pedig az ölébe veszi, nem törődve azzal, hogy vér, meg agyvelő folyik a ruhájára.*
- De valóban, nem kellett volna meghalnia.
*Nem néz a kancellárra, pillantása a halott férfi arcán pihen, akinek sárga szemei üvegesen merednek rá.*
- Okosabbnak kellett volna lennünk, Yagnar. Neked is és nekem is.
*Gyengéden simogatja a szakállas arcot, miután pedig lezárja a halott szemeit Habrertusra néz, keze nem áll meg a cirógatásban.*
- Ha a másik kettőt elfogták, akkor megírom az artheniori városőrségnek, hogy itt vannak Sziritán felprédálói, csináljanak velük, amit akarnak. A zsákmányukat vissza kell vinni Sziritánba. Habrertus, hogy lehettek ennyire ostobák? A Vashegy nevében lemészárolni egy falut, ami gyakorlatilag a Vashegy lábánál van?!
*Waldran állítólagos szerepét elhallgatja, hallani akarja erről Waldran verzióját is, bár igazából meggyőződése, hogy bácsikája részeg volt és lehet, hogy nem is emlékszik az esetre. Azt sem említi, hogy mit ajánlott Yagnarnak, hiszen már lényegtelen.*
- Valami Csibék nevezetű kikötői kompániával álltak össze.
*Továbbra is a földön ül, ölében Yagnar feje, combján a ruha elázik a meleg vértől, mellette a földön a fokos, amivel bezúzta a férfi koponyáját.*
- Elküldjük a fejét is a levél mellé?
*Nem kegyetlenségből, vagy holmi ki nem elégített vérszomj miatt kérdezi, egyszerűen csak tudni akarja, hogy Habrertus mit gondol erről.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-08 10:41:28
Üzenet elküldve: 2021-03-08 10:41:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja elől menekülve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pillanatra felgyorsuló események fordulatot vesznek és az idő, mintha direkt akarná kénye-kedvére, újra lelassul. A végtelenszámú lehetőségek közül most ott áll meg lomhán az epizód, amikor Yagnar, fegyverétől megfosztva térdel Kagaenae és az őr előtt, kissé oldalt Habrertus.
A tharg nagyasszony, kezében Yagnar fokosával, az átéltek után sápadt arccal magasodik, a barbár férfi fölé, akit Raughaal akadályoz meg abban, hogy utolsó erejével felálljon. Ha a végeredményt nézzük, akkor az ugyanaz, mint amit a fosztogatókat vezető férfi kért magára. Az végezze be az ítéletet, aki kiadta.
Kagaenae karja, keze nem remeg meg amikor felemeli a fokost és sújt le egy ütéssel. Csont reped, bőr hasad és már vége is.
A tharg úrnő gyomra elég erős, hogy kibírja rosszullét nélkül, majd könnyes szemmel adja ki a parancsot.
Habrertus nem tudja megakadályozni az ütést, ha oda nem is néz, tisztán hallja az érett dinnye módjára elreccsenő hangot, de kibírja anélkül, hogy a gyomra felforduljon.
Raughaal pár pillanatig még tartja Yagnar élettelen testét, majd elegedni és az oldalra dől. Kellemetlen látvány, de az őrnek nem okot gondot. Aztán a férfi indul, hogy teljesítse úrnője parancsát. A zaj és a kiáltások felkeltették a közelben posztoló őr figyelmét is, így az csatlakozik Raughaalhoz, amikor a fürdő felé indul.
A fürdőben Rorkir most nem hasonló dolgot él át, mint Sziritán faluban. Álmosnak érzi magát, tagjait ólomsúlyúnak, ami egy ilyen menet után, amit korábban csaptak, akár természetes is lehetne, de a férfi ismeri a testét, tudja, hogy ennyit még könnyűszerrel el kellene viselnie lábon. Egy piszkavasat a kezébe tud venni és még áll a lábán. Úgy érzi, mintha napokat nem aludt volna, de akár még harcolni is képes. Az a kérdés, milyen hatékonysággal.
Sharen'na is felfegyverkezik, egy lapáttal és egy piszkavassal, ami nem éles, inkább hegyes. A tűzbe tenni a fémet, elsőre jó ötletnek tűnik. Ahogy kiveszi a lángok közül, érzi a hevét, látja a lomhán füstölgő vasat, de fél perc is elég, hogy a fém hűlni kezdjen. A keskeny ablakon túl az erőd udvara látható, gyér, téli növényzettel, ami inkább csak fű. De az erődöt fal veszi körül, amit őrizhetnek.
Az íjász lány visszatérve a felderítésből szembesül Rorkir rossz állapotával. A férfi áll a lábán, csak a mintha álmossággal küzdene, a harcban biztosan nem teljes értékűként venne részt.
Miközben Rorkir és Sharen'na ötletelnek odabent, hallhatják a vasalt talpak hangját közelíteni a fürdő bejárata felé. Közel vannak és egyre közelednek. Ahogy a célja felé közelítő Raughaal és őr társa is láthatják a fürdő zárt ajtaját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A pillanatra felgyorsuló események fordulatot vesznek és az idő, mintha direkt akarná kénye-kedvére, újra lelassul. A végtelenszámú lehetőségek közül most ott áll meg lomhán az epizód, amikor Yagnar, fegyverétől megfosztva térdel Kagaenae és az őr előtt, kissé oldalt Habrertus.
A tharg nagyasszony, kezében Yagnar fokosával, az átéltek után sápadt arccal magasodik, a barbár férfi fölé, akit Raughaal akadályoz meg abban, hogy utolsó erejével felálljon. Ha a végeredményt nézzük, akkor az ugyanaz, mint amit a fosztogatókat vezető férfi kért magára. Az végezze be az ítéletet, aki kiadta.
Kagaenae karja, keze nem remeg meg amikor felemeli a fokost és sújt le egy ütéssel. Csont reped, bőr hasad és már vége is.
A tharg úrnő gyomra elég erős, hogy kibírja rosszullét nélkül, majd könnyes szemmel adja ki a parancsot.
Habrertus nem tudja megakadályozni az ütést, ha oda nem is néz, tisztán hallja az érett dinnye módjára elreccsenő hangot, de kibírja anélkül, hogy a gyomra felforduljon.
Raughaal pár pillanatig még tartja Yagnar élettelen testét, majd elegedni és az oldalra dől. Kellemetlen látvány, de az őrnek nem okot gondot. Aztán a férfi indul, hogy teljesítse úrnője parancsát. A zaj és a kiáltások felkeltették a közelben posztoló őr figyelmét is, így az csatlakozik Raughaalhoz, amikor a fürdő felé indul.
A fürdőben Rorkir most nem hasonló dolgot él át, mint Sziritán faluban. Álmosnak érzi magát, tagjait ólomsúlyúnak, ami egy ilyen menet után, amit korábban csaptak, akár természetes is lehetne, de a férfi ismeri a testét, tudja, hogy ennyit még könnyűszerrel el kellene viselnie lábon. Egy piszkavasat a kezébe tud venni és még áll a lábán. Úgy érzi, mintha napokat nem aludt volna, de akár még harcolni is képes. Az a kérdés, milyen hatékonysággal.
Sharen'na is felfegyverkezik, egy lapáttal és egy piszkavassal, ami nem éles, inkább hegyes. A tűzbe tenni a fémet, elsőre jó ötletnek tűnik. Ahogy kiveszi a lángok közül, érzi a hevét, látja a lomhán füstölgő vasat, de fél perc is elég, hogy a fém hűlni kezdjen. A keskeny ablakon túl az erőd udvara látható, gyér, téli növényzettel, ami inkább csak fű. De az erődöt fal veszi körül, amit őrizhetnek.
Az íjász lány visszatérve a felderítésből szembesül Rorkir rossz állapotával. A férfi áll a lábán, csak a mintha álmossággal küzdene, a harcban biztosan nem teljes értékűként venne részt.
Miközben Rorkir és Sharen'na ötletelnek odabent, hallhatják a vasalt talpak hangját közelíteni a fürdő bejárata felé. Közel vannak és egyre közelednek. Ahogy a célja felé közelítő Raughaal és őr társa is láthatják a fürdő zárt ajtaját.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-07 15:22:42
Üzenet elküldve: 2021-03-07 15:22:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Renna sem rest, jobbjába kapja a lapátot, baljába valami más, talán használható, élesebb szerszámot. Valami hirtelen ötlettől vezérelve a kályhába nyújtja a vasakat, hogy kellően átforrósodhasson a végük. Így se túl fenyegető fegyverek, főleg egy éles kardhoz képest, de talán jók lesznek valamire, s a forró fém azért tud nem várt fájdalmat okozni, ha durva sebet nem is. Majd a keskeny ablakhoz lép, megpróbálja kinyitni, hogy kihajolva megnézhesse, hova jutnának, s milyen esélyeik vannak odakint. A gyors, elkeseredett terepszemle után visszatér Rorkir mellé, hiszen közel egymáshoz nagyobb eséllyel fedezik egymást, ha netán rájuk törnek az őrök.
Sok harcot megélt már, de most mégis érzi, hogy szíve szinte a torkában dobog, izmai forrón remegnek, s akaratlan, ösztönös imák hagyják el gondolatait. Kéri a szellemek segítségét, hívja a Háború Anyját, de megszólítja a Szerencse, és a Sors Atyját is. Szüksége lesz mindkét istennek a segítségére, ha valóban nem kerülhető el a harc.
Talán fél, pedig nem szokása, az ő népe mindig bátran, üvöltve rohant az utolsó csatájába. De ez most egészen más. Minden bizonytalan és ismeretlen, s nem tudja, az életén kívül pontosan miért is harcol. Ráadásul fegyver nélkül, vérontás nélkül olyan értelmetlen harcba menni, s veszíteni. Nem egy dicsőséges halál, s ha el is jutna ősei földjére, csupán megvető tekinteteket kapna eltékozolt élete miatt.
Sötét fantáziáiból Rorkir bizonytalan léptei, s nem túl biztatóan sápadt arca, álmatag tekintete rántja vissza. Aggódva néz a férfira, ha az harcképtelenné válik, akkor aztán tényleg temetheti magukat.*
-Megállsz még a lábadon?
*Kérdi komoran, miközben jobban rámarkol szánalmas fegyverként használt szerszámára.*
- Talán már úton van egy egész gárda értünk. Azt sem tudom, innen merre kéne futni.
*Sóhajt, mint aki teljesen beletörődött szomorú sorsába.*
-Nem tudom, kik törnek ránk először, de a fegyverüket kell célba vennünk. Megsebesíteni aligha tudnánk őket ezekkel. De talán nem számítanak semmilyen erőszakra, talán azt hiszik, hogy nyugodtan pancsolunk és borozunk. Ha valahogy meg tudnánk szerezni a kardjukat...
*Nem tudja, pontosan mennyi szava jut el Rorkir agyáig, mennyit fog fel a beszédéből. De nem tud mást tenni, ha valami gyenge stratégián agyal, az reményt, és erőt önt belé. Ha közben a férfi netán összeesik, ő továbbra is szilárdan áll az ajtó közelében, hogy ha az kinyílik, le tudjon csapni az első belépőre.*
*Renna sem rest, jobbjába kapja a lapátot, baljába valami más, talán használható, élesebb szerszámot. Valami hirtelen ötlettől vezérelve a kályhába nyújtja a vasakat, hogy kellően átforrósodhasson a végük. Így se túl fenyegető fegyverek, főleg egy éles kardhoz képest, de talán jók lesznek valamire, s a forró fém azért tud nem várt fájdalmat okozni, ha durva sebet nem is. Majd a keskeny ablakhoz lép, megpróbálja kinyitni, hogy kihajolva megnézhesse, hova jutnának, s milyen esélyeik vannak odakint. A gyors, elkeseredett terepszemle után visszatér Rorkir mellé, hiszen közel egymáshoz nagyobb eséllyel fedezik egymást, ha netán rájuk törnek az őrök.
Sok harcot megélt már, de most mégis érzi, hogy szíve szinte a torkában dobog, izmai forrón remegnek, s akaratlan, ösztönös imák hagyják el gondolatait. Kéri a szellemek segítségét, hívja a Háború Anyját, de megszólítja a Szerencse, és a Sors Atyját is. Szüksége lesz mindkét istennek a segítségére, ha valóban nem kerülhető el a harc.
Talán fél, pedig nem szokása, az ő népe mindig bátran, üvöltve rohant az utolsó csatájába. De ez most egészen más. Minden bizonytalan és ismeretlen, s nem tudja, az életén kívül pontosan miért is harcol. Ráadásul fegyver nélkül, vérontás nélkül olyan értelmetlen harcba menni, s veszíteni. Nem egy dicsőséges halál, s ha el is jutna ősei földjére, csupán megvető tekinteteket kapna eltékozolt élete miatt.
Sötét fantáziáiból Rorkir bizonytalan léptei, s nem túl biztatóan sápadt arca, álmatag tekintete rántja vissza. Aggódva néz a férfira, ha az harcképtelenné válik, akkor aztán tényleg temetheti magukat.*
-Megállsz még a lábadon?
*Kérdi komoran, miközben jobban rámarkol szánalmas fegyverként használt szerszámára.*
- Talán már úton van egy egész gárda értünk. Azt sem tudom, innen merre kéne futni.
*Sóhajt, mint aki teljesen beletörődött szomorú sorsába.*
-Nem tudom, kik törnek ránk először, de a fegyverüket kell célba vennünk. Megsebesíteni aligha tudnánk őket ezekkel. De talán nem számítanak semmilyen erőszakra, talán azt hiszik, hogy nyugodtan pancsolunk és borozunk. Ha valahogy meg tudnánk szerezni a kardjukat...
*Nem tudja, pontosan mennyi szava jut el Rorkir agyáig, mennyit fog fel a beszédéből. De nem tud mást tenni, ha valami gyenge stratégián agyal, az reményt, és erőt önt belé. Ha közben a férfi netán összeesik, ő továbbra is szilárdan áll az ajtó közelében, hogy ha az kinyílik, le tudjon csapni az első belépőre.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-06 00:05:04
Üzenet elküldve: 2021-03-06 00:05:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*A ruha gyorsan felkerül mezítelen testükre, s máris azon agyalhatnak, hogy hogyan tovább, már ha egyáltalán van bárhogy is. Rorkir biztosan semmit sem tudhat, hisz pusztán zajokból nehéz lehet bármire is következtetni, főleg úgy, hogy egyáltalán nem ismeri szem a thargok szokásait, sem az úgynevezett úrnőt. Egyet azonban biztosan tud. Lakoma itt már nem igen van kilátásban, és ez borzasztóan elszomorítja. Közben pedig, ha nem lett volna elég a faluban a boszorkány átka, ismét cserben hagyni készül a saját teste. Kezdi kicsit unni ezt, és roppantul bosszankodni kezd. Bár ehhez az is hozzátesz, hogy látja, hogy azon a keskeny ablakon nemigen tud majd kimászni. Kénytelen lesz szembenézni azzal, ami előtte áll, vagy inkább jobban mondva azzal, ami vagy aki az ajtón fog bejönni, és ki tudja, hogy milyen célból. Nem szeretné meglepetésként érni semmi, azonban szemei egyre inkább csukódnak le önnön akaratán kívül.*
-Az biztos.
*Feleli kurtán, és igyekszik kezébe venni legalább a piszkavasat, hogy mégse a csupa kezével álljon ott, mint egy félbolond, bár így sem festhet sokkal jobban. Átfut a fején a gondolat, hogy Renna igazából kiférne az ablakon, de ki tudja, hogy hová érkezne, s nem-e találnák meg hamar a falakon belül? Mindenesetre nem szeretné, hogy kényszert érezzen arra, hogy itt maradjon vele a valószínűsíthető slamasztikában.*
-Nem foglak kísérteni, ha itt hagynál. Úgy látom te kiférnél az ablakon.
*Persze jobban örülne, ha maradna, de ősei büszkék lennének rá, ha egy asszony védelmében halna meg, ha úgy fonták meg a szellemek élete fonalát, mintha terhére lenne.*
*A ruha gyorsan felkerül mezítelen testükre, s máris azon agyalhatnak, hogy hogyan tovább, már ha egyáltalán van bárhogy is. Rorkir biztosan semmit sem tudhat, hisz pusztán zajokból nehéz lehet bármire is következtetni, főleg úgy, hogy egyáltalán nem ismeri szem a thargok szokásait, sem az úgynevezett úrnőt. Egyet azonban biztosan tud. Lakoma itt már nem igen van kilátásban, és ez borzasztóan elszomorítja. Közben pedig, ha nem lett volna elég a faluban a boszorkány átka, ismét cserben hagyni készül a saját teste. Kezdi kicsit unni ezt, és roppantul bosszankodni kezd. Bár ehhez az is hozzátesz, hogy látja, hogy azon a keskeny ablakon nemigen tud majd kimászni. Kénytelen lesz szembenézni azzal, ami előtte áll, vagy inkább jobban mondva azzal, ami vagy aki az ajtón fog bejönni, és ki tudja, hogy milyen célból. Nem szeretné meglepetésként érni semmi, azonban szemei egyre inkább csukódnak le önnön akaratán kívül.*
-Az biztos.
*Feleli kurtán, és igyekszik kezébe venni legalább a piszkavasat, hogy mégse a csupa kezével álljon ott, mint egy félbolond, bár így sem festhet sokkal jobban. Átfut a fején a gondolat, hogy Renna igazából kiférne az ablakon, de ki tudja, hogy hová érkezne, s nem-e találnák meg hamar a falakon belül? Mindenesetre nem szeretné, hogy kényszert érezzen arra, hogy itt maradjon vele a valószínűsíthető slamasztikában.*
-Nem foglak kísérteni, ha itt hagynál. Úgy látom te kiférnél az ablakon.
*Persze jobban örülne, ha maradna, de ősei büszkék lennének rá, ha egy asszony védelmében halna meg, ha úgy fonták meg a szellemek élete fonalát, mintha terhére lenne.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-05 23:49:35
Üzenet elküldve: 2021-03-05 23:49:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Raughaal jelen helyzetben úgy cselekszik, ahogy azt egy hozzá hasonló őrtől csak el lehet várni. Se szóval, se arckifejezéssel, se testbeszéddel nem árulja el a véleményét arról, ami történik. Ehelyett minden figyelmét Yagnarra koncentrálja.
Ahogy Yagnar megkísérel felállni, ő mellette állva, fejszéjét ideiglenesen egy kézben fogva a pajzsával, üres kezét a férfi vállára helyezve megpróbálja térde kényszeriteni. Amennyiben sikerrel jár, keze ott marad, továbbra is vasmarokkal fogva a vállat, azzal a céllal, hogy Yagnart a lehető legstabilabb célponttá tegye.
Kőszoborhoz hasonlatos, szenvtelen, arccal nézi végig a jelenetet, akárhogy is megy. Ha Aenae eltalálja célpontját, ő még pár másodpercig ugyanabban a pozícióban tartja, ellenőrizve, hogy él-e még, majd a halál beálltával azonnal elindulva teljesíteni az Úrnő második parancsát.
A Fürdő felé menet ha elhalad az egyik, az Erődben őrjáratozó tharg katona mellett, int neki, hogy jöjjön vele, időközben gyorsan elmagyarázva a szituációt. Végül megáll az ajtó előtt, pár pillanatig fülelve, hogy mi történik odabent, majd pajzsát maga előtt tartva benyit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Raughaal jelen helyzetben úgy cselekszik, ahogy azt egy hozzá hasonló őrtől csak el lehet várni. Se szóval, se arckifejezéssel, se testbeszéddel nem árulja el a véleményét arról, ami történik. Ehelyett minden figyelmét Yagnarra koncentrálja.
Ahogy Yagnar megkísérel felállni, ő mellette állva, fejszéjét ideiglenesen egy kézben fogva a pajzsával, üres kezét a férfi vállára helyezve megpróbálja térde kényszeriteni. Amennyiben sikerrel jár, keze ott marad, továbbra is vasmarokkal fogva a vállat, azzal a céllal, hogy Yagnart a lehető legstabilabb célponttá tegye.
Kőszoborhoz hasonlatos, szenvtelen, arccal nézi végig a jelenetet, akárhogy is megy. Ha Aenae eltalálja célpontját, ő még pár másodpercig ugyanabban a pozícióban tartja, ellenőrizve, hogy él-e még, majd a halál beálltával azonnal elindulva teljesíteni az Úrnő második parancsát.
A Fürdő felé menet ha elhalad az egyik, az Erődben őrjáratozó tharg katona mellett, int neki, hogy jöjjön vele, időközben gyorsan elmagyarázva a szituációt. Végül megáll az ajtó előtt, pár pillanatig fülelve, hogy mi történik odabent, majd pajzsát maga előtt tartva benyit.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-05 18:47:16
Üzenet elküldve: 2021-03-05 18:47:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Ha előre eltervezhette volna, akkor sem alakulhattak volna jobban az események. Legalábbis Hubi szemszögéből. Hősiesen, bár halálfélelemmel eltelve perdült Aenae elé és a gesztus akkor is értékelhető, ha a következő pillanatban már nem volt rá szükség. A rendszerint odakint strázsáló lovag bizonyította, hogy nem rozsdásodtak be a reflexei és nyugodt szível lehet rábízni az erőd kapujának védelmét. Meredt pillantással nézi a földre zuhant férfit, ahogy súlyos sebet kapva is próbál felkecmeregni onnan és bár megvetést kéne éreznie azért, amit a környéken tett (nyilván ő volt az egyik), a jó kancellár inkább csak valami szánakozásfélét tud felfedezni az irányában. Futó pillantást vet a nyaki sebre is. Amennyire innen meg tudja ítélni súlyos az, de értő kezek el tudják látni úgy, hogy ne fenyegessen halállal. Például az ő kezei. Természetesen a jó kancellár ilyen helyzetben nem cselekedne saját szakállára, nyitja is a száját és ekkor felpörögnek az események. Aenae egyszerűen átsiklik a karja alatt és mire Hubi reagálhatna, már lendít is egy fokost, amiről a kancellárnak fogalma sincs, hogyan került a kezébe. Mindenre nem figyelhetett.*
- Úrnőm!
*Majdhogynem felsikolt a kancellár és kap a lány karja után. Más sem hiányzik neki, mint péppé verjék Yagnar fejét, esetleg lecsavarják orrát vagy kinyomják a szemét. Hubi nem ilyen látványon edződött és egyébként is: egy vérbeli bürokrata irtózik az efféle módszerektől. Aztán, hogy a kancellár lassú vagy Aenae gyors, aligha fog kiderülni. Elvéti a lendülő kart és inkább lehunyja a szemét, és oldalt fordul. Kis idő múlva vesz egy nagy levegőt, visszafordul és igyekszik csak Aenae-re nézni és lefelé, a paldó felé nem.*
- Úrnőm... *ismétli meg és szinte szomorú a hangja* Ennek nem ez a módja.
*Meg is csóválja a fejét, mint aki helytelenít valami nem főbenjáró hibát. Aenae azonban biztosan jó megfigyelő és észreveszi azokat a szikrákat Hubi szemében. Mert a jó kancellár most tényleg dühös.*
*Ha előre eltervezhette volna, akkor sem alakulhattak volna jobban az események. Legalábbis Hubi szemszögéből. Hősiesen, bár halálfélelemmel eltelve perdült Aenae elé és a gesztus akkor is értékelhető, ha a következő pillanatban már nem volt rá szükség. A rendszerint odakint strázsáló lovag bizonyította, hogy nem rozsdásodtak be a reflexei és nyugodt szível lehet rábízni az erőd kapujának védelmét. Meredt pillantással nézi a földre zuhant férfit, ahogy súlyos sebet kapva is próbál felkecmeregni onnan és bár megvetést kéne éreznie azért, amit a környéken tett (nyilván ő volt az egyik), a jó kancellár inkább csak valami szánakozásfélét tud felfedezni az irányában. Futó pillantást vet a nyaki sebre is. Amennyire innen meg tudja ítélni súlyos az, de értő kezek el tudják látni úgy, hogy ne fenyegessen halállal. Például az ő kezei. Természetesen a jó kancellár ilyen helyzetben nem cselekedne saját szakállára, nyitja is a száját és ekkor felpörögnek az események. Aenae egyszerűen átsiklik a karja alatt és mire Hubi reagálhatna, már lendít is egy fokost, amiről a kancellárnak fogalma sincs, hogyan került a kezébe. Mindenre nem figyelhetett.*
- Úrnőm!
*Majdhogynem felsikolt a kancellár és kap a lány karja után. Más sem hiányzik neki, mint péppé verjék Yagnar fejét, esetleg lecsavarják orrát vagy kinyomják a szemét. Hubi nem ilyen látványon edződött és egyébként is: egy vérbeli bürokrata irtózik az efféle módszerektől. Aztán, hogy a kancellár lassú vagy Aenae gyors, aligha fog kiderülni. Elvéti a lendülő kart és inkább lehunyja a szemét, és oldalt fordul. Kis idő múlva vesz egy nagy levegőt, visszafordul és igyekszik csak Aenae-re nézni és lefelé, a paldó felé nem.*
- Úrnőm... *ismétli meg és szinte szomorú a hangja* Ennek nem ez a módja.
*Meg is csóválja a fejét, mint aki helytelenít valami nem főbenjáró hibát. Aenae azonban biztosan jó megfigyelő és észreveszi azokat a szikrákat Hubi szemében. Mert a jó kancellár most tényleg dühös.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-05 10:56:02
Üzenet elküldve: 2021-03-05 10:56:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ebben a pillanatban Aenae arra gondol, hogy talán fel sem kellett volna kelnie, csak simogatná a macskát, az dorombolva dagasztana, dagasztás közben ugyan itt-ott véresre karmincálná Aenae bőrét, de ő elnézné neki, hiszen a macskák szeretetből dagasztanak. Közben azon merengne, hogy miként is nevezze el az állatot.
Szép, nyugodt reggel lett volna, ehhez képest itt áll, a kezében egy fokossal, ami Yagnar maga adott oda neki, hogy szépen lemetélje a fejét. Csodálatos jelenet lett volna, ahogy széttrancsírozza a férfi bikanyakát, még a plafonról is vér folyt volna. Ez még bekövetkezhet.
És az egész bajt még tetézi Habrertus is, aki, mint valami reszketeg hős, ott terem előtte, hogy széttárt karokkal védelmezze. Ezen Aenae elmosolyodik, mivel racionálisan nézve, Yagnarral szemben még neki is több esélye van, mint egy csontos öregembernek. Mindazonáltal a jó kancellár, a kiváló munkatárs, nagyot nő a szemében, de mégsem bujkálhat mögötte. Meg az események tükrében felesleges is lenne, mert Raughaal könnyedén lefegyverzi és ledönti a lábáról. Topáz tekintetét le sem veszi Yagnarról, mikor fürgén átbújik Habrertus karja alatt - lám néha praktikus a magassága -, nem mosolyog, sőt arca kifejezetten sápadt.*
- Csak ne mozogjon.
*Pillant Raughaalra. Egy pillanatig nem akarta, hogy ide fajuljon ez, hiszen ezért ajánlotta fel az ügy elsikálását. Talán más körülmények között megpuhíthatta volna a férfit, hogy belemenjen a saját és társai érdekében... De ennek már így kell lennie. Azt csak remélni tudja, hogy Yagnarban már nincsen annyi erő, hogy ficeregjen, mert azzal csak a saját szenvedését hosszabbítaná meg, azt meg Aenae annak ellenére sem akarja, hogy így alakultak a dolgok. Ha meg ficeregne, akkor remélhetőleg Raughaal elég hathatósan fogja le ahhoz, hogy ne tegye. Vannak ugyan kétségei a saját hatásosságát illetően, de ő tényleg nagyon igyekszik úgy lesújtani Yagnar koponyájára, hogy rögtön vége legyen. Fogait összeszorítja, sápadt arcából a maradék vér is kifut, szemét pedig szúrják azok a könnyek, amiket legalább olyan erővel próbál visszafojtani, mint amilyennel le akar sújtani Yagnar fejére. Ha minden úgy történik, mint szeretné, akkor síri hangon megszólal.*
- A másik kettőt dobjátok a Gödörbe.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ebben a pillanatban Aenae arra gondol, hogy talán fel sem kellett volna kelnie, csak simogatná a macskát, az dorombolva dagasztana, dagasztás közben ugyan itt-ott véresre karmincálná Aenae bőrét, de ő elnézné neki, hiszen a macskák szeretetből dagasztanak. Közben azon merengne, hogy miként is nevezze el az állatot.
Szép, nyugodt reggel lett volna, ehhez képest itt áll, a kezében egy fokossal, ami Yagnar maga adott oda neki, hogy szépen lemetélje a fejét. Csodálatos jelenet lett volna, ahogy széttrancsírozza a férfi bikanyakát, még a plafonról is vér folyt volna. Ez még bekövetkezhet.
És az egész bajt még tetézi Habrertus is, aki, mint valami reszketeg hős, ott terem előtte, hogy széttárt karokkal védelmezze. Ezen Aenae elmosolyodik, mivel racionálisan nézve, Yagnarral szemben még neki is több esélye van, mint egy csontos öregembernek. Mindazonáltal a jó kancellár, a kiváló munkatárs, nagyot nő a szemében, de mégsem bujkálhat mögötte. Meg az események tükrében felesleges is lenne, mert Raughaal könnyedén lefegyverzi és ledönti a lábáról. Topáz tekintetét le sem veszi Yagnarról, mikor fürgén átbújik Habrertus karja alatt - lám néha praktikus a magassága -, nem mosolyog, sőt arca kifejezetten sápadt.*
- Csak ne mozogjon.
*Pillant Raughaalra. Egy pillanatig nem akarta, hogy ide fajuljon ez, hiszen ezért ajánlotta fel az ügy elsikálását. Talán más körülmények között megpuhíthatta volna a férfit, hogy belemenjen a saját és társai érdekében... De ennek már így kell lennie. Azt csak remélni tudja, hogy Yagnarban már nincsen annyi erő, hogy ficeregjen, mert azzal csak a saját szenvedését hosszabbítaná meg, azt meg Aenae annak ellenére sem akarja, hogy így alakultak a dolgok. Ha meg ficeregne, akkor remélhetőleg Raughaal elég hathatósan fogja le ahhoz, hogy ne tegye. Vannak ugyan kétségei a saját hatásosságát illetően, de ő tényleg nagyon igyekszik úgy lesújtani Yagnar koponyájára, hogy rögtön vége legyen. Fogait összeszorítja, sápadt arcából a maradék vér is kifut, szemét pedig szúrják azok a könnyek, amiket legalább olyan erővel próbál visszafojtani, mint amilyennel le akar sújtani Yagnar fejére. Ha minden úgy történik, mint szeretné, akkor síri hangon megszólal.*
- A másik kettőt dobjátok a Gödörbe.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733