//A máglya fénye//
//Jelentés//
*Ahogy az amoni kaput elhagyja, ismerős részeken halad keresztül. Egészen otthonosan mozog már ezen a területen is, tény, hogy kezdi is otthon érezni magát. Saruba bújtatott lábba apró tipegő hanggal csak úgy csattog a kövezeten, szedi a lábát, hisz dolga van, mégpedig nem kevés. Szusszanásnyi időt sem enged magának, de így van Ignáccal is, mert a csacsit is húzza maga után, valami oknál fogva tiszteletlenségnek érezné, ha ezen a szent helyen felülne a szamár hátára. Mondjuk az is eszébe jut, hogy a szamarat sem lett volna illő behozni, de hát hozzá nőtt már, Kagan majd' csak elnézi neki.*
- Aztán ne potyogtass útközben Ignác. Nem akarom utánad szedegetni. *Mintha csak megsértődne, bődül el a csacsi, s a kúthoz közeledvén, talán az ott álldogálók már messziről hallhatják. A gnóm érkezik.*
- Kagan hadúr! Kagan hadúr! *Rikoltozik, igazából meg sem nézi, hogy éppen mibe csöppen bele. Ismerős arcokat lát, ifjú Kagaenae ijedt tekintettel és Nirs, a hős szerelmes. A többiekre nem emlékszik, persze Kagan is ott tornyosul a maga alakjával.*
- Te itt maradsz. *Mondja a csacsinak, majd kipányvázza egy korláthoz mielőtt közelebb lép.*
- Bocsáss meg nekem Kagan hadúr! A csapat visszatért a dűlőkről, s az elhagyott tábor romjaitól. Nos, amit találtunk, az jórészt rajtam van. *Emeli fel a szakadt köpenyt, mely a vállára van terítve. Kagan láthatja, hogy vörös, mint a városőrség köpenye, vélhetően fel is ismeri.*
- Kellemes meleg. *Motyogja vidoran.* Na szóval. *Folytatja.* Nekiállnék az építkezésnek. A legutóbbi szállítmányt hazahúzták már a piacról, vagy még el kell menni érte? *Kérdezi csendesen.*Syv is itt van velem, megoldjuk ketten, ha jónak látod. *Mosolyog, s még mindig nem foglalkozik azzal, hogy itt az előbb bizony mogorva volt a hangulat. Egy pillanatra Kagaenaera néz:*
- Szervusz leányom, szép vagy, mint mindig! Igaz, Nirs? *Kacsint az ifjúra rikkantva, ha tudja még oldalba is böki valahogy.* Fene azt a nagy szívedet! Jó ember, Kagan hadúr, sokat segített és felnőtt módjára viselkedett. *Mondja immár komolyan, Nirsre utalva.*