// Hrallhra fel, előre! //
*Ahogy a kapun belülre kerülnek, a szíve egyre szaporábban ver. Mély kortyokban nyeli a levegőt, tekintete ide-oda rebben, de most túl ideges, hogy bármit igazán jól megnézzen. Csaknem beleütközik Khanba, amikor kis csapatuk megáll a Gödörnél. A férfi szúrós pillantásától pedig csak még idegesebb lesz. Fenyegetést, nyomatékos intelmet ért ki belőle, amihez a vezér szavai is csak asszisztálnak.
A csarnokba lépve váratlan sokaság közé érkeznek meg. Úgy tűnik, valaminek a közepébe csöppentek. Még mindig jobb, mintha kifejezetten őmiattuk gyűltek volna itt össze.
Kivételesen nagyon is közel húzódik "gazdájához". Ő legalább egy már ismert rossz. A sok idegen mellett undok szigetnek tűnik, de mégis biztosabb pont, mint itt bármi vagy bárki. Khan karja mellett les ki az összegyűltekre. Meglepően sokszínű kompánia.
Kagan mindent betöltő hangja rántja a vezér felé a tekintetét. Üdvözlése úgy söpör végig a csarnokon, hogy azt az érzetet kelti, meg sem áll a terem határait jelentő falaknál, hanem végigvisszhangzik birodalma minden szegletében.
Ott foglal helyt mellette a nő is, aki Szellemjárónak nevezte magát és még valaki. Valaki... akit ismer. Isurii Thargodar. A férfival együtt látta a városban, aki a kapuk előtt az erőd Hadurához és a Szellemjáróhoz csatlakozott. Tartott tőle, hogy ráismer, de akkor ott az istállóban az az alak valószínűleg ügyet se vetett rá. A nő viszont... az ő lovát Kaiyko vezette el. Még aranyat is adott a lovászlány kezébe.
Nem tudja, meglátta-e a fehér hajú nő, mindjárt be is húzódna egészen Khan mögé, de amit lát, egy hosszú pillanatra még odabilincseli a tekintetét. Szolgálatra inti a pennát?
Alig pár kósza szóbeszédből hallott eddig varázslatról. Régen azt hitte, ezek csupán a városiak meséi; hasonlatosak a maguknak valóbb népek legendáihoz. Reszketeg sóhaj bukik ki ajkain. Vajon mi minden lehet még, amit ezeddig nem sorolt a valóságos dolgok közé?
Mindenesetre hátrébb húzódik, így látni szinte nem is lát semmit, inkább csak hallgatja a továbbiakat.
Az elbeszélés elég nehezen érthető. Egy fél pillanatnyi kisandítás a zsoldos háta mögül azonban elégnek bizonyul, hogy rájöjjön a miértjére. Az a férfi, a Kramlaf nevű, szörnyen fest. Nagyon.
A kacska szavak viszont lassacskán összeállnak, s felvázolják a történteket.*
- Grohan Drir *suttogja maga elé. A Becsület Köre. Kallan így mondta neki. Gyakran töltötte náluk a teleket. Kaiyko a beszédet inkább tőle tanulta, mint kevés szavú Narr bácsikájától. Kallan... A Yadanok Csontvetőjének, Kersének a fattya. Miután atyja megtért a szellemvilágba, ő maga inkább elhagyta övéit, mielőtt bátyjai elvágják a torkát. Csatlakozott a határvidéket védő seregekhez. Ott keresztelkedtek bőséges vérben bajtársakká Narr bácsikájával.
A kis erdei házikó oldalát azokon a teleken majd' kinyomta a sok történet. A Yadan törzsek egykor nomád hegyinépek voltak, csillaguk egykor ragyogott magasan is, de mára, ahogy sok hozzájuk hasonló nép, felmorzsolódtak, feloldódtak Lanawin olvasztótégelyében. Kallan mesélt sok szövetségről, háborúról a szomszédos vagy vándorló törzsekkel. Nehezen követhető, hamar forduló viszonyok voltak ezek. Sok dolgot elpusztítottak, sokat átvettek egymástól az egymás mellé sodródó kultúrák.
Azt nem tudja, hogy csak hasonló-e az itt emlegetett Kör ahhoz, amiről Kallan mesélt, vagy egy tőröl gyökeredző hagyomány-e, de aszerint bármennyire is gyászosan fest ez a Kalapácsköklű, nem ő a párbaj vesztese.
Ha túléli a sérüléseit... és a vezér ítéletét, biztosan felkerül a karjára a Grohan Drir jele. Legalábbis a Yadanoknál szokás volt az életút fontosabb dolgait ily módon feljegyezni. A tűvel, pengével sebzett bőrt kék fenyőgomba tinktúrájával dörzsölték be. A Yadan harcosok ezért szaggatták meg ruhájukat vagy vetkeztek derékig, hogy fegyverforgató kezük tetoválásai látszódjanak, hogy az ellenfelük tudja, kivel áll szemben.
Kaiyko is visel két jelet az alkarja belső felén. Kallan révén kerültek oda. Az első: Beyu. A Yadanok így hívják a magról kelt, szálnyi kis facsemetéket. Kaiyko talált gyerek. Családfája sosem lesz nála messzebb eredeztethető, bárhogy is terebélyesíti majd az idő. A másik jel pedig valahogy úgy fordítható, hogy a két kard útját járja... vagyis, ha szó szerinti fordításhoz ragaszkodunk, inkább "két vézna tőröcske". A Yadanoknak merőben más fogalmi kört takar a kard szó, minthogy Kayiko fegyvereit annak nevezzék.
Ez a két kis jel megmosolyogtató kicsinységnek tűnhet a törzs harcosai mellett, akiknek a karját gyakran kézfejtől vállig borították győzelmeik, címeik impozáns ornamentumai.*