//Reggel//
*A küzdelem hangjai persze eljutnak azért az agyáig, a hasadó szöveté, meg a csonton dördülő fegyveré is. De annyira megszokta már az ilyen hangokat, hogy arra sem méltatja őket, hogy kinyissa a szemét. Akkor rebben csak a pillája, mikor Kagan beszélni kezd Mauohoz.
Nem hallgatja túlságosan feszülten a tanácsokat, hiszen egyrészt nem neki szólnak, másrészt azt sem tudta soha elsajátítani, hogy hogyan fogja jól a pajzsot. Azt tudja, hogy a kardnak a hegyes vége szúr, meg azt is tudja, hogy hogyan kell az íjat használni. Persze csak elméletben, a céltáblát sem találja el, nemhogy mozgó célpontot, más fegyverrel is maximum egy gyermek ellen lenne esélye. Persze tisztában van ezen hiányosságaival, úgyhogy az ilyen témákba ritkán szól bele, most is csak azért hallgatja fél füllel, mert tudja, hogy ezzel a gyakorlás véget ért. Pláne, hogy Kagan jól odasózott a lánynak.
Lea is feltápászkodik, és Kagannak az ékszert dicsérő szavaira csak büszkén bólint egyet, mivel a szerszámokat már elrakta, ezért csak a hóna alá kell vegye őket. A szépségesen szép füles-fogas nyakláncot a kezébe fogja, így aztán bárki megcsodálhatja közelebbről is.
Ha Maou szeretné, akkor természetesen megnézi, hogy Kagan mit is művelt vele, de amúgy önhatalmúlag nem kezdi vizsgálgatni. A legtöbb harcos érzékeny a vereségre, és sokszor nem szeretik ha a sebeikkel, sérüléseikkel bíbelődik valaki. Jobb szeretik egyedül nyalogatni ezeket. Persze lehet, hogy Maou nem ilyen büszke lélek, így aztán ha akarja akkor Lea szívesen összekanalazza. Ha a lány kéri, hogy Lea nézze meg akkor erre azonnal sort kerít, és el is látja amit tud. Kitapogatja az esetleges törött bordákat, a hámsérüléseket tiszta vízzel lemossa. Ha a bordája valóban eltört akkor, elmondja, hogy mire kell figyelnie, és milyen esetben jöjjön vissza hozzá azonnal - például, ha nehezen veszi a levegőt. Ezek után hagyja elmélkedni a harcon és Kagan szavain, no meg hagyja, hogy egyen-igyon-pihenjen. Ezek után megy ő is Kagan után, ha Mauo nem kért a gyógyításból, akkor már előbb.
A tűznél Chiari éppen bemutatta az újszülöttet Kagannak. Lea pedig újfent megállapítja magában azt, hogy minden újszülött ronda, ázottak, ráncosak, furcsa színük van. Ezen felül pedig nem lehet tőlük aludni, csak akkor van jó illatuk ha kivakarták őket a kakából, hogy az álluk alá befolyó, és megülő tejnek a szagáról ne is beszéljünk. Leaában az anyai érzések körülbelül a nullához közelítenek, és ez azóta így van, amióta az eszét tudja. Persze a világra segíti őket, ellátja a sebeiket, sőt mikor már értelmük kinyílik akkor megismerteti őket a törzs meséivel, legendáival is. Az érdeklődőbbeknek szívesen magyaráz a világról. De neki ennyi untig elég is egy gyermekből. Egyszóval nincsen semmi baja a gyermekekkel, amíg nem őt ébresztik éjjel és nem neki kell kimosdatni őket a szarból és a savanyú tejből. Meg amíg nem őt hányják le. Mert ezek olyanok, hogy hánynak is.
Ahogy Chiari Xomorról beszél nekiáll kutatni az emlékei között. Ő sem látta a bárdot napok óta.*
- Talán, mintha vadászni ment volna.
*Kaganra sandít, hogy ő mit tud a bárdról, illetve Leának megfordul egy pillanatra a fejében az, hogy esetleg a félelf is találkozott volna Daeros szivolájával? Vajon ez Kagannak is eszébe jut? Amennyiben találkozott - és ezek szerint nem élte túl, vagy súlyosan megsebesült - akkor hol kezdjék a kutatását? Megannyi kimondatlan kérdés, amire Kagantól várja a választ.*