//Gniwmiy//
*Miután Leandana beleegyezően bólintott, int a lánynak, hogy tartson vele és elindul az építési munkálatokat végző emberek felé. Ott előkeríti az építést vezető mestert és némi civódás során - melynek során nem mulasztja el hangoztatni, hogy ő itt a kancellár, tehát kérésének súlya van - beszerez egy függőónt, egy mérőlécet és egy közepes méretű kalapácsot. Ezeknek még hasznukat fogják venni az állapotfelmérés során.*
- Achim? *vigyorodik el, ahogy elindulnak az erőd kapuja felé, aztán mintha kicsit álmodozóvá válna az arckifejezése* Ó, Achim... kitűnő munkatárs volt, kitűnő. Nagyon régről ismertem, talán még Wegtorenből. Precíz, pontos, megbízható bürokrata volt, persze csak addig, amíg fel nem öntött a garatra. Ami viszont gyakran előfordult már akkoriban is, és mint kiderült, ez a szenvedélye csak fokozódott. Wegtoren után elvesztettük egymást szem elől. Ő a Vashegyre jött és a thargok kancellára lett, én pedig Pirtianes-ben próbáltam szerencsét. Ide is ő hívott. Küldött egy írást, hogy szívesen látna és segítségére is lehetnék. Én pedig örömmel indultam, mert régi barátok voltunk és... khm... amúgy is jönnöm kellett Pirtianes-ből.
*Közben elérik a kaput és nekiáll vizsgálgatni a masszív szárnyakat. Így egy kis szünetet is tart a mesélésben, elvégre a munka az első.*
- Írjad, leányom: az erőd kapuja. Vasalatok rendben lévőnek tűnnek.
*A kalapács fokával megkocogtatja a vaskos vaspántokat, melyek a fa kapuszárnyakat erősítik, de sehol nem talál rozsdát vagy bármit, ami a cserét vagy javítást indokolná. Így halad végig a többi alkatrészen is.*
- Zsanérok is rendben vannak, a tolózár részei is. Persze egy alapos festés rájuk férne. Ezt is jegyezd fel!
*Aztán a kapuszárnyakat is végigkopogtatja lelkiismeretesen, de sehol nem hall olyan kongó hangot, ami korhadásra utalna, a fa részek szemmel láthatóan is egészségesek és erősek.*
- A kapu fa részei is megfelelő állapotban vannak. Akár mehetünk is tovább!
*Mint oly sokszor, most is hálával gondol egykori mesterére, a vén Edanzára, aki - vérbeli polihisztorként - számos ismeretet elsajátíttatott az akkor még ifjú Habrertus-szal, melyek közül leginkább az építészet, pontosabban a várépítészet, az erődítések tervezése iránt érzett legnagyobb vonzalmat és ebben is bizonyult leginkább tehetségesnek.*
- Akkor talán folytassuk a gyilokjáróval, hm?
*Nem igazán vár egyetértést a kérdésére, el is indul a felfelé vezető keskeny lépcső felé, amin elől indul meg. Az öreg mestere bizony az illemben, etikettben is meglehetősen jártas volt, így Habrertus is hamar megtanulta, hogy lépcsőn mindig a férfi megy elől. Felfelé azért, hogy ne bámulja a nő fenekét, lefelé pedig azért, hogy elkaphassa a hölgyet, ha az megbotlana.*
- De hol is tartottam? Ja, igen! Achim hívására azonnal indultam, de mire ideértem, ő már nem volt köztünk. Én voltam az a szerencsétlen, aki rálelt a holttestére. De valószínűleg olyan halált halt, amiről mindig is álmodott: halálra itta magát. Eh, micsoda tehetség szállt vele sírba...
*Sajnálkozva csóválja meg a fejét, ahogy a falak tetejére érnek, aztán nagyot sóhajtva teszi le szerszámait a mellvédre, hogy oda is támaszkodjon és kedvtelve nézzen le az alant elterülő vidékre.*
- Minő szép táj, nemde? *pillant Gniwmiy-re, aki remélhetően tartotta vele a lépést, ezúttal valóban kíváncsian a véleményére. Aztán visszafordul a Vaserdő zárt lombszőnyege felé, és valahol ott a távolban mintha Arthenior körvonalait is ki tudná venni. De lehet, hogy ez már csak a képzelet játéka.*