//A hívatlan gólya//
*Felmerül benne, hogy még a séta előtt utánairamodik Briwalnak, hogy kiderítse mi az, amit nem mond el. Nem igazán maga, hanem Aenae miatt. Úgy érzi, hogy ez neki lenne fontos. Ők a gyerekkori ismerősök, neki nem sokat jelent ez a férfi. De még a séta is elmarad, kicsit meg is lepődik a hirtelen változáson. Igaz nem nagyon, arra gondol, hogy Aenae-t fáradtság és rosszullétek kínozzák. Akkor pedig úgy helyes, ha pihen. Ez persze azt is jelenti, hogy egyelőre uralkodnia kell magán, de legfeljebb majd a nyakába zúdít egy vödör jeges vizet a kútból. A következő mondat után már ennek sem érzi szükségét, máris lelohad. Nincs tapasztalata az ilyesmiben, de úgy érzi, hogy a "beszélnünk kell" nem jelent semmi jót. Csak bólint egyet és megy a lánnyal. Közben azon töri a fejét, hogy mit és mikor rontott el, és mi miatt lesz kiadva az útja? Meg is rémül amikor eszébe jut, hogy Aenae esetleg megneszelte a Seniknél történteket. Vagy valaki fecsegett. Különben miért "kéne beszélniük?" Jobb is, ha nem várja meg Aenae számonkérését, nekikezdene a gyónásnak ő maga, csak úgy mégsem lehet, hogy a lány háttal áll neki az ablaknál. Megköszörüli a torkát, erre Aenae kezd beszélni. Nirs pedig nem érti. Azt már eddig is tudta, hogy borzasztó dolgok történtek vele Artheniorban, de miért pont most részletezi? Talán arra akar kilukadni, hogy mintha mindez nem lett volna neki elég, még ő is elárulta. Lázasan jár is az agya, hogy mit tudna kitalálni, hogyan tudná valami módon elfogadhatóvá tenni azt ami odaát történt, így aztán csak fél füllel tud odafigyelni. Valami ujj, meg égő ház... aztán Aenae elhallgat, Nirs pedig vesz egy nagy levegőt.*
- Nézd, az úgy tört... mi?!
*A két utolsó mondat most jutott el az agyáig. Pislog kettőt amíg felfogja, hogy Aenae mire céloz. Elsőre nem is hiszi el. Másodikra sem. Aztán már muszáj, mert Aenae nagyon nem úgy fest, mint aki valami éretlen tréfát űz vele. Annál rosszabb. Fel is lobban benne az a bizonyos parttalan, tharg düh. Becsapták, megszégyenítették. Rögtön el is felejti, hogy el akart mondani valamit. Hogyisne, mi ehhez képest az, hogy a Senkinél a lányok el voltak ájulva az adottságaitól? Mert minden bizonnyal el voltak ájulva. Aztán rögvest ki is huny a harag parazsa. Hiszen akkor még nem ismerték egymást, Aenae nem vádolható azzal, hogy... Na de hát min is kapta őket a fürdőben?! Na igen, kimagyarázták... Nem történt ott semmi. Vagy csak repetáztak az artheniori csemegéből. Tesz egy lépést előre, jobb keze ökölbe szorul. Talán segítene a szégyenérzet eloszlatásában, ha arcon ütné a lányt. Vagy inkább hasba. Két legyet egy csapásra. De hát elég csak egy pillanatra azokba a könnyes szemekbe néznie, hogy tudja: képtelen lenne bántani. Úgyhogy csak odalép Aenae mellé, és a hátát a falnak vetve áll a lány mellett.*
- Hát ez... uh... *elhúzza a száját, és tényleg nem talál épkézláb szavakat* Erre nem számítottam.
*Oldalt pislog, és most úgy érzi, hogy Aenae tényleg sajnálja. Különben is, akár el sem kellett volna mondania. Még nem, de talán soha. De megtette, és nem azért, hogy bántsa. Talán épp ellenkezőleg. Ez azért nem olyan rossz érzés. Megrebben a keze, és szinte oda sem sandítva, inkább csak maga elé meredve ujjai hegyével megérinti a lány kézfejét. Remélhetően nem csak vaktában tapogatózik.*
- Mondd csak, kit szeretsz te?
*furcsán halkan szólal meg, majdnem suttogva. Átkozza is magát gyengeségéért, és arra gondol, hogy ura biztosan elégedetlen vele. Mostanában mintha nem úgy viselkedne, hogy az tessék annak az istennek, akinek a tiszteletére nevelték. De akkor még nem volt Aenae, és fontossági sorrend is van a világon.*