//Hrallh//
*Már csak azért is kijár némi tisztelet részéről Kagannak, mert elsőre megjegyezte a nevét. Ugyan hadurakat nem kellene az útközben a sors által elé sodort jött-mentekkel összehasonlítania, de a lány hamar megtanulta értékelni az apróságokat is, mint például nem kell folyton kijavítania a nevét illetően, vagy hogy egyáltalán veszik a fáradtságot, hogy emlékezzenek rá.
Nem szakítja félbe a férfit, elvégre igaza van. Jelenleg ő csak egy kóbor lovag, úr és föld nélkül, komor kilátásokkal.
A humorból viszont még nem jutott ki elég mára, legalábbis úgy tűnik, és persze mert újabb poénként fogja fel az egész hölgyeké az elsőbbség dolgot. Végtére is nemesi származású nő, ez igaz, csak emellett tudja forgatni a kardot, és inkább érzi kényelmesnek a nehéz vértet, mint egy csinos kis ruhát.
A kérdésre nem válaszol azonnal, nem mintha titkolózni támadna kedve, csupán fogósabb feladvány ez, legalábbis számára, és tétje van a dolognak, nem is kicsi. Nem naivának nevelte őt a lovag, akit szolgált, de az őszinteséget még ő is fontosnak tartotta, hát ő is marad ennél.*
- Hogy ki vagyok? A Wylensur család első szülötte, apám nagy sajnálatára leány. De még így is sikerült kiérdemelnem a lovaggá avatást, és mielőtt megkapnám ezt keresztkérdésként, nem pénzem vettem az érdemet, megdolgoztam érte. Kétkedőket és álnok viperákat hagytam csak magam mögött, de attól nem kell tartani, hogy eddig utánam merészkednének, ahhoz túl kényelmesek. *Kezd bele mondókájába röviden összegezve eddigi pályafutását. Ha valami érdekli a vezért, arra minden bizonnyal rákérdez, felesleges szócsépléssel nem akarja senki idejét sem pazarolni.* Egy lovag szolgál, ez igaz, de megszerzett tudásom nem óhajtom olyanok szolgálatába állítani, akik elfecsérelnék azt. *Húzza ki magát egy kicsit, az indulatokat igyekszik visszafogni hangjában. Tekintetében mégis egyfajta különös láng lobog, eltökéltség, büszkeség, bizonyítási vágy és némi harag keverékét lehet benne felfedezni.* Elismerem, hogy bizonyos szokások okkal születtek, és nem kételkedem létezésükben, de megint mások csak gúzsba kötnek. Adj esélyt bizonyítanom, és látni fogod, uram, hogy kardom és hűségem ér annyit, mint bármely más lovagé.