Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-09 15:53:05
Üzenet elküldve: 2024-11-09 15:53:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss Faeworon, Freda Liir//
-Ha én lettem volna az a jarl, bizonyosan nem bántam volna egy ilyen megszólítást. *Feleli hunyorogva.*
-Mindenki komoly címekkel illeti magát. Vasököl. Véráztatta. A Mosolyszemű üdítően hangzik e nevek között. *Komolyan is gondolja, amit mond. Persze, érti ő e legendás nevek miértjét és ő sem ódzkodna hasonlót kiérdemelni. Elvégre az ellenfeleik aligha rettennének egy "Mosolyszemű" vezértől.
Gyógyítójuk ugyan van, ráadásul tulajdon vére az, de sosem árt, ha kettőnél több kéz tudja, hogyan lássa el a sebet. Főleg, hogy Karheia újfent sokat van el; azt is sejteni véli, kinek a társaságában.
Miközben Ewatryss a merítéssel van elfoglalva, a figyelme Fredára irányul. Bájos teremtés, s látszólag habitusa is illik külleméhez.*
-Üzleti ügyben. *Visszhangozza, tekintete pedig összetalálkozik Ewatryssévell. Elmorzsol egy mosolyféleséget szakálla alatt, miközben végigméri az újdonsült vendéget. Elvégre nehéz lenne kitalálni, vajon mit akarhat e törékeny leány a "thargok urától".*
-Nos, jó helyen jársz. *Fonja össze karjait maga előtt.*
-Szólíts Yagnarnak, Freda Liir. És mivel kapcsolatban keresed Te ezt a thargok urát? Azt ne mondd, hogy valami szoknyavadász legény van a nyomodban, aki megfeszül egy kiadós náspángért. Mert akkor lenne is egy jelöltem, aki segíthet. *Az ébenhajú leányra pillant maga mellett, majd felgöcög.*
-De mondd hát, Freda Liir, bármi is legyen az, mit mondani kívánsz. *Komolyra fordítja a szót. Őt aztán nem feszélyezi itt, a kút mellett megvitatni az esetleges üzleti ügyeket.*
-Persze, csak ha nem négyfülre tartozik a dolog. *Meri remélni, hogy nem.*
-Ha én lettem volna az a jarl, bizonyosan nem bántam volna egy ilyen megszólítást. *Feleli hunyorogva.*
-Mindenki komoly címekkel illeti magát. Vasököl. Véráztatta. A Mosolyszemű üdítően hangzik e nevek között. *Komolyan is gondolja, amit mond. Persze, érti ő e legendás nevek miértjét és ő sem ódzkodna hasonlót kiérdemelni. Elvégre az ellenfeleik aligha rettennének egy "Mosolyszemű" vezértől.
Gyógyítójuk ugyan van, ráadásul tulajdon vére az, de sosem árt, ha kettőnél több kéz tudja, hogyan lássa el a sebet. Főleg, hogy Karheia újfent sokat van el; azt is sejteni véli, kinek a társaságában.
Miközben Ewatryss a merítéssel van elfoglalva, a figyelme Fredára irányul. Bájos teremtés, s látszólag habitusa is illik külleméhez.*
-Üzleti ügyben. *Visszhangozza, tekintete pedig összetalálkozik Ewatryssévell. Elmorzsol egy mosolyféleséget szakálla alatt, miközben végigméri az újdonsült vendéget. Elvégre nehéz lenne kitalálni, vajon mit akarhat e törékeny leány a "thargok urától".*
-Nos, jó helyen jársz. *Fonja össze karjait maga előtt.*
-Szólíts Yagnarnak, Freda Liir. És mivel kapcsolatban keresed Te ezt a thargok urát? Azt ne mondd, hogy valami szoknyavadász legény van a nyomodban, aki megfeszül egy kiadós náspángért. Mert akkor lenne is egy jelöltem, aki segíthet. *Az ébenhajú leányra pillant maga mellett, majd felgöcög.*
-De mondd hát, Freda Liir, bármi is legyen az, mit mondani kívánsz. *Komolyra fordítja a szót. Őt aztán nem feszélyezi itt, a kút mellett megvitatni az esetleges üzleti ügyeket.*
-Persze, csak ha nem négyfülre tartozik a dolog. *Meri remélni, hogy nem.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-08 22:06:24
Üzenet elküldve: 2024-11-08 22:06:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yagnar Rhagodar, Ewatryss Faeworon//
* Az emberek jönnek és mennek. Talán még elfeket is lát, igazán vegyes a társaság. Még szerencse, hogy viszonylag nagy a forgalom errefelé, különben még arra gondolna, hogy biztosan mindenki őt bámulja, és biztosan mindenki azon gondolkozik, mit keres itt és egészen biztosan kinézik innen. Még szerencse, így csak röviden kószálnak errefelé a gondolatai.
Hátát az épület hűvös falának vetve várakozik lehunyt szemmel, amikor halk, majd egy határozottabb torokköszörülést vél hallani. Ijedten kinyitja a szemeit és a harcos felé pislant, aki aprót int a fejével. Leköveti a jelzett irányt és meg is pillant egy érkező párost. Nem lát se díszes ruhákat, ilyesmit, sőt. Rá is néz kérdőn a harcosra, amolyan "komolyan?" -pillantással, mire az ismét bólint. Mély levegőt vesz, majd ideges mosolyt villant köszönetképp az eddig szorgosan őt szemmel tartó thargnak, mielőtt lassan közelebb somfordálna. Csak hogy lássa, alkalmas időben zavarna-e. Úgy tizenpár lépésnyire járhat, amikor rávetülnek a különös, sárgás szemek. Meg is torpan legott. A megszólításra ugrik egy aprót, majd szemöldökét ráncolva korholja magát belül rebbenékenységéért, mielőtt közelebb lépne. *
- Igenvagyisnem.
* Hadarja és ismételten megtorpan, hogy akkor most illendő lenne-e meghajolnia, vagy hasonló? Bizonyos népeknél így csinálják. Valami furcsa, félig meghajláshoz hasonlót produkál bizonytalanságában, de nagyon ostobán érzi magát tőle, ezért inkább abbahagyja. *
- Freda Liir a nevem és a thargok urához jöttem.
* Még mindig nem biztos abban, hogy jó helyen jár, és nem csak a bolondját járatják vele. *
- Khm, üzleti ügyben keresem.
* Így talán komolyabban veszik a szavait. Elkalandozik a fekete hajú nő felé a tekintete. Ha jól hallotta gyógyító. Ez akár még hasznos is lehet.
Bátorkodik felpillantani a magas férfira. *
* Az emberek jönnek és mennek. Talán még elfeket is lát, igazán vegyes a társaság. Még szerencse, hogy viszonylag nagy a forgalom errefelé, különben még arra gondolna, hogy biztosan mindenki őt bámulja, és biztosan mindenki azon gondolkozik, mit keres itt és egészen biztosan kinézik innen. Még szerencse, így csak röviden kószálnak errefelé a gondolatai.
Hátát az épület hűvös falának vetve várakozik lehunyt szemmel, amikor halk, majd egy határozottabb torokköszörülést vél hallani. Ijedten kinyitja a szemeit és a harcos felé pislant, aki aprót int a fejével. Leköveti a jelzett irányt és meg is pillant egy érkező párost. Nem lát se díszes ruhákat, ilyesmit, sőt. Rá is néz kérdőn a harcosra, amolyan "komolyan?" -pillantással, mire az ismét bólint. Mély levegőt vesz, majd ideges mosolyt villant köszönetképp az eddig szorgosan őt szemmel tartó thargnak, mielőtt lassan közelebb somfordálna. Csak hogy lássa, alkalmas időben zavarna-e. Úgy tizenpár lépésnyire járhat, amikor rávetülnek a különös, sárgás szemek. Meg is torpan legott. A megszólításra ugrik egy aprót, majd szemöldökét ráncolva korholja magát belül rebbenékenységéért, mielőtt közelebb lépne. *
- Igenvagyisnem.
* Hadarja és ismételten megtorpan, hogy akkor most illendő lenne-e meghajolnia, vagy hasonló? Bizonyos népeknél így csinálják. Valami furcsa, félig meghajláshoz hasonlót produkál bizonytalanságában, de nagyon ostobán érzi magát tőle, ezért inkább abbahagyja. *
- Freda Liir a nevem és a thargok urához jöttem.
* Még mindig nem biztos abban, hogy jó helyen jár, és nem csak a bolondját járatják vele. *
- Khm, üzleti ügyben keresem.
* Így talán komolyabban veszik a szavait. Elkalandozik a fekete hajú nő felé a tekintete. Ha jól hallotta gyógyító. Ez akár még hasznos is lehet.
Bátorkodik felpillantani a magas férfira. *
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-07 20:09:32
Üzenet elküldve: 2024-11-07 20:09:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar, Freda Liir//
*Amikor elmondja a magáét, érkezésének bizonytalan iránymutatóját, csendben sétál a férfi mellett. Hogy ő megméri-e magának a jarlt? Hogy is ne tenné. Hisz ahonnan jött ott a férfiak sokkalta... nyüzügébbek. Simára borotvált arcok, fodrok, élére vasalt nadrágok. Ki hibáztatná, ha az ő ízlésének uralkodása alatt a szeme inkább ragad meg egy tharg férfin, mint az ottani piperkőcökön? Meg, hát valószínűleg természetes az a reakció is, hogy alaposabban igyekszik felmérni, hogy kivel is van dolga. Az már csak mellékes, hogy tetszetős-e, amit lát. Szerencsére erre válasz már nem ül ki az arcára. Nincsen semmiféle női epekedés vagy más olyan butaság, ami inkább most csak belezavarna a gondolataiba. Kivéve talán ajkának halvány meg-megrándulása, mikor leküzdi a mosolyra való késztetést. Mert mégiscsak ritkán akad össze a tekintete ilyen borostyán színekkel.
Szinte hallja ahogy a bakancs talpa alatt megroppan időnként egy-egy eltévedt kis ág, az aláhullott avar. Annak ellenére, hogy igyekszik akkor beszélni, ha oka is van rá, ha feltétlenül kell, most túlságosan zavarja a csend. A fülében csendülő szellő zúgása. Izgul. Idejét sem tudja mikor volt utoljára, mikor ilyen idegesnek érezte magát. Hisz a férfi egyetlen szavával penderíthetnék ki a thargok közül, mikor neki feltett szándéka a maradás.
Mire teljesen belemerülne a némaság okozta teljes feketeségbe, Yagnar végre megtöri azt. Ez igen hamar varázsol arcára egy megkönnyebbült mosolyt. Lépteit a férfival együtt fékezi meg a kúthoz érve. Elégedetten figyeli, ahogy a friss víz lassan felér
a vödörben. Fene a sörrel, már alig várja, hogy torkából kimossa az út során nyeldekelt pormennyiséget.
Amint a víz felér a férfi mellé lép, de ahogy hirtelen felé fordul kissé megilletődve pillant az arcára. Ki hitte volna, hogy még erre is képes? Megilletődni, mint egy ifjú leány.
Végül viszont csak halványan elmosolyodva vonja meg könnyedén a vállait.*
- Mert nem kérdezted.
*Karba teszi kezeit, amíg várja, hogy a férfi oltsa szomját először.*
- Gyógyítok. Vagyis inkább még tanulom. A nehezebb és ritkább növényekkel vannak gondjaim. Mérget nem tudok keverni, sem levágott kart visszavarázsolni.
*Magyarázza, elkerülve azt, hogy félreinformálja a férfit. Hisz hazudhatná, akár azt is, hogy nagy alkimista Lanawin túlfeléről, aki kikotyvaszt neki bármit, ami érdekelné. Ám ez közel sincs így. Ő saját magaként lépett tharg földre, eszerint készül bemutatkozni is.*
- De azt tudom, hogy a kamilla jó a megfázásra, a málnalevél hányinger vagy hasmenés ellen. Sorolni pedig tudnék még, de korántsem akarlak untatni. Nem harcban edződtem, így nem tudom, hogy hasznát tudod-e venni a kezeimnek.
*Akaratlanul is elmosolyodik a vizes szakáll látványától. Közben pedig helyet kap maga is a vödörnél, miközben jön az újabb kérdés. De először célja az, hogy a szomját oltsa, így két kezét összetartva mártja azokat a vödörbe, hogy egy jó adagra valót merítve hajoljon fölé. Nagyokat nyel belőle, majd utána újabbat merít, amit szintén ilyen gyorsan kortyol be. Nem törődik a szája szélein útnak induló cseppekkel. Azokkal már csak akkor foglalkozik, amikor szomja valamivel alább hagyott. Akkor már kiegyenesedve törli át vizes tenyerével és a szökni próbáló vízcseppekkel a nyakát és a tarkóját.*
- Ahonnan én jövök ott nem igazán szerették a számat. Meg mégiscsak Mosolyszeműnek neveztem a jarlt. Még akkor is, ha így van... illetlen.
*Kuncog fel halkan, miközben magyarázza miért is érkezett tőle az előbb a bocsánatkérés. De a maradék, ha még kikívánkozott volna belőle bármi egyéb is, most bizony benne ragad. Yagnar tekintetét követve fordul maga is a leány felé. Most idejét látja, hogy csendben maradjon. Addig is elmélkedhet azon, hogy vajon mennyire lehet mozgalmas napja egy vezérnek, aki ilyen rövid időn belül már a második új arccal találja magát szemben. Neki bizony fárasztó lenne, de hát nem véletlenül nem lett vezére ő semminek. Még lova sincs, hogy az állatnak vezényeljen. A táskájában megbújó lusta dög is inkább gazdáját használja ki, sem mint épp a nő hasznára válna a dög.
Nem zavar. Hagyja, hogy a leány is elmesélje ittlétének okát. Addig ő leereszti az igencsak megürült vödröt, hogy helyette egy újabb adagot húzzon fel, amiből már maga is alaposabban megmossa az arcát, nyakát.*
*Amikor elmondja a magáét, érkezésének bizonytalan iránymutatóját, csendben sétál a férfi mellett. Hogy ő megméri-e magának a jarlt? Hogy is ne tenné. Hisz ahonnan jött ott a férfiak sokkalta... nyüzügébbek. Simára borotvált arcok, fodrok, élére vasalt nadrágok. Ki hibáztatná, ha az ő ízlésének uralkodása alatt a szeme inkább ragad meg egy tharg férfin, mint az ottani piperkőcökön? Meg, hát valószínűleg természetes az a reakció is, hogy alaposabban igyekszik felmérni, hogy kivel is van dolga. Az már csak mellékes, hogy tetszetős-e, amit lát. Szerencsére erre válasz már nem ül ki az arcára. Nincsen semmiféle női epekedés vagy más olyan butaság, ami inkább most csak belezavarna a gondolataiba. Kivéve talán ajkának halvány meg-megrándulása, mikor leküzdi a mosolyra való késztetést. Mert mégiscsak ritkán akad össze a tekintete ilyen borostyán színekkel.
Szinte hallja ahogy a bakancs talpa alatt megroppan időnként egy-egy eltévedt kis ág, az aláhullott avar. Annak ellenére, hogy igyekszik akkor beszélni, ha oka is van rá, ha feltétlenül kell, most túlságosan zavarja a csend. A fülében csendülő szellő zúgása. Izgul. Idejét sem tudja mikor volt utoljára, mikor ilyen idegesnek érezte magát. Hisz a férfi egyetlen szavával penderíthetnék ki a thargok közül, mikor neki feltett szándéka a maradás.
Mire teljesen belemerülne a némaság okozta teljes feketeségbe, Yagnar végre megtöri azt. Ez igen hamar varázsol arcára egy megkönnyebbült mosolyt. Lépteit a férfival együtt fékezi meg a kúthoz érve. Elégedetten figyeli, ahogy a friss víz lassan felér
a vödörben. Fene a sörrel, már alig várja, hogy torkából kimossa az út során nyeldekelt pormennyiséget.
Amint a víz felér a férfi mellé lép, de ahogy hirtelen felé fordul kissé megilletődve pillant az arcára. Ki hitte volna, hogy még erre is képes? Megilletődni, mint egy ifjú leány.
Végül viszont csak halványan elmosolyodva vonja meg könnyedén a vállait.*
- Mert nem kérdezted.
*Karba teszi kezeit, amíg várja, hogy a férfi oltsa szomját először.*
- Gyógyítok. Vagyis inkább még tanulom. A nehezebb és ritkább növényekkel vannak gondjaim. Mérget nem tudok keverni, sem levágott kart visszavarázsolni.
*Magyarázza, elkerülve azt, hogy félreinformálja a férfit. Hisz hazudhatná, akár azt is, hogy nagy alkimista Lanawin túlfeléről, aki kikotyvaszt neki bármit, ami érdekelné. Ám ez közel sincs így. Ő saját magaként lépett tharg földre, eszerint készül bemutatkozni is.*
- De azt tudom, hogy a kamilla jó a megfázásra, a málnalevél hányinger vagy hasmenés ellen. Sorolni pedig tudnék még, de korántsem akarlak untatni. Nem harcban edződtem, így nem tudom, hogy hasznát tudod-e venni a kezeimnek.
*Akaratlanul is elmosolyodik a vizes szakáll látványától. Közben pedig helyet kap maga is a vödörnél, miközben jön az újabb kérdés. De először célja az, hogy a szomját oltsa, így két kezét összetartva mártja azokat a vödörbe, hogy egy jó adagra valót merítve hajoljon fölé. Nagyokat nyel belőle, majd utána újabbat merít, amit szintén ilyen gyorsan kortyol be. Nem törődik a szája szélein útnak induló cseppekkel. Azokkal már csak akkor foglalkozik, amikor szomja valamivel alább hagyott. Akkor már kiegyenesedve törli át vizes tenyerével és a szökni próbáló vízcseppekkel a nyakát és a tarkóját.*
- Ahonnan én jövök ott nem igazán szerették a számat. Meg mégiscsak Mosolyszeműnek neveztem a jarlt. Még akkor is, ha így van... illetlen.
*Kuncog fel halkan, miközben magyarázza miért is érkezett tőle az előbb a bocsánatkérés. De a maradék, ha még kikívánkozott volna belőle bármi egyéb is, most bizony benne ragad. Yagnar tekintetét követve fordul maga is a leány felé. Most idejét látja, hogy csendben maradjon. Addig is elmélkedhet azon, hogy vajon mennyire lehet mozgalmas napja egy vezérnek, aki ilyen rövid időn belül már a második új arccal találja magát szemben. Neki bizony fárasztó lenne, de hát nem véletlenül nem lett vezére ő semminek. Még lova sincs, hogy az állatnak vezényeljen. A táskájában megbújó lusta dög is inkább gazdáját használja ki, sem mint épp a nő hasznára válna a dög.
Nem zavar. Hagyja, hogy a leány is elmesélje ittlétének okát. Addig ő leereszti az igencsak megürült vödröt, hogy helyette egy újabb adagot húzzon fel, amiből már maga is alaposabban megmossa az arcát, nyakát.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-06 20:42:09
Üzenet elküldve: 2024-11-06 20:42:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss Faeworon, Freda Liir //
*Egyetértően hümment a magyarázó szavakra. Meglepő mód pontosan leírja az ő állapotát is a lány érkezésének oka.* ~Nem éreztem semmit magaménak. Mintha kivágtak volna egy fontos részt, amit itt hagytak és anélkül a rész nélkül nem lehetnék teljes.~
*Vendége nem tudhatja, de nagyon is érti e szavakat. Még ha talán máshogy is, mint ahogy azt a lány gondolná.
Átsietnek a jókora kőkapu alatt, közben pedig nem rest lopva, de alaposan megmérni a vendéget és magában megjegyzi, hogy amaz ínyére van. Fránya férfivér. Mentségére legyen szólva, időtlen-idők óta nem volt asszonyközelben. Hol saját halálával volt elfoglalva, hol azzal, hogy felkapaszkodjon a tharg trónba.
Homlokráncolva vakarja meg halántékát, majd a kút felé veszi az irányt, hogy felhúzzon egy vödörnyit. Bárki is készítette e szerkezetet, értette a dolgát.*
-Nem mondtad még, mihez értesz. *Fordul hirtelenjében az ébenhajú leány felé. Mindenkitől megkérdezi, elvégre valahogy el kell illesztenie emberei között őket. Ebben az esetben azonban még kíváncsi is.
Tenyerét mártja a hűvös vízbe, hogy előbb arcát nedvesítse meg jó alaposan, majd maga is öblítsen szomjúságán.*
-Tiszteletlen? Ugyan miért? *Egyenesedik fel még víztől csepegő szakállal. Valóban nem érzi úgy, hogy a lány bármi miatt bocsánatkéréssel tartozna irányába. Elnézi, ahogy Ewatryss a kút fölé hajol, már ha valóban szomját akarja oltani.
Felette pillantja meg a vékony, barnahajú teremtést. Törékeny leány, aligha tharg csikó. Ránézésre azt mondaná, helyi. Azt biztosan megállapítja, hogy vár valakire, vagy valamire. Mivel nem ismerős neki, amaz pedig a tharg erődbe tévedt, aligha tehetne mást, minthogy megszólítsa.*
-Leány! *Magához inti.*
-Kémkedsz tán itt fenn, vagy dolgod akad? *Szavai baljósan csenghetnek, de hangszíne elárulja, korholásról valójában nincs szó.*
*Egyetértően hümment a magyarázó szavakra. Meglepő mód pontosan leírja az ő állapotát is a lány érkezésének oka.* ~Nem éreztem semmit magaménak. Mintha kivágtak volna egy fontos részt, amit itt hagytak és anélkül a rész nélkül nem lehetnék teljes.~
*Vendége nem tudhatja, de nagyon is érti e szavakat. Még ha talán máshogy is, mint ahogy azt a lány gondolná.
Átsietnek a jókora kőkapu alatt, közben pedig nem rest lopva, de alaposan megmérni a vendéget és magában megjegyzi, hogy amaz ínyére van. Fránya férfivér. Mentségére legyen szólva, időtlen-idők óta nem volt asszonyközelben. Hol saját halálával volt elfoglalva, hol azzal, hogy felkapaszkodjon a tharg trónba.
Homlokráncolva vakarja meg halántékát, majd a kút felé veszi az irányt, hogy felhúzzon egy vödörnyit. Bárki is készítette e szerkezetet, értette a dolgát.*
-Nem mondtad még, mihez értesz. *Fordul hirtelenjében az ébenhajú leány felé. Mindenkitől megkérdezi, elvégre valahogy el kell illesztenie emberei között őket. Ebben az esetben azonban még kíváncsi is.
Tenyerét mártja a hűvös vízbe, hogy előbb arcát nedvesítse meg jó alaposan, majd maga is öblítsen szomjúságán.*
-Tiszteletlen? Ugyan miért? *Egyenesedik fel még víztől csepegő szakállal. Valóban nem érzi úgy, hogy a lány bármi miatt bocsánatkéréssel tartozna irányába. Elnézi, ahogy Ewatryss a kút fölé hajol, már ha valóban szomját akarja oltani.
Felette pillantja meg a vékony, barnahajú teremtést. Törékeny leány, aligha tharg csikó. Ránézésre azt mondaná, helyi. Azt biztosan megállapítja, hogy vár valakire, vagy valamire. Mivel nem ismerős neki, amaz pedig a tharg erődbe tévedt, aligha tehetne mást, minthogy megszólítsa.*
-Leány! *Magához inti.*
-Kémkedsz tán itt fenn, vagy dolgod akad? *Szavai baljósan csenghetnek, de hangszíne elárulja, korholásról valójában nincs szó.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-04 13:46:12
Üzenet elküldve: 2024-11-04 13:46:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácsműhely füstje még halványan érződik az ingébe ivódva, mire visszaér az erődbe. A szállásként szolgáló épület felé tart, nem túl rég ment el innen, nem is igen lenne szükséges visszajönnie, ha előrelátóbb. De sajnos nem volt az. Út közben folytatja a kíváncsi, szinte vizslató nézelődést. A jellegzetes, mogorva férfi-arcok között észrevesz egy sokkal kedvesebben kinézőt is, amit még nem látott. Mondjuk ez nem csoda, az itt élők nagyon nagy részét nem látta még. Odabiccent az alacsony, barna lánynak.
A szobájába érve magához veszi a holmiját. A tegezt a vállára kanyarítja és gyakorlott mozdulattal húzza-igazítja meg a szíját hogy kézre essen a szája, majd a még mindig leengedett idegű íjat a nyilak mellé csúsztatja. Valahogy egyből egésznek érzi magát a hátát féloldalasan húzó súlytól. Száján apró mosollyal lép ki újra a szobából, és ruganyos, de nem sietős léptekkel indul a gyakorlótér megkeresésére.
Követve azt a képzeletbeli vonalat amelyet Kjenar intése rajzolt a számára, viszonylag hamar meg is találja a helyet. Nem is kell különben sokat keresnie; egy gyakorlótérnek jellegzetes hangjai vannak, és azokat hamar felismeri itt is. A tér szélén megállva körbenéz itt is. Azonnal látja, hogy hogyan tagolódik fel. Így hát elindul abba a részbe, amely az íjászoknak van fenntartva. Előbb a célokat veszi szemügyre; fatáblák festett pontokkal, bálák, egy igencsak amorf, emberre hajazó formájú bábu. Mindegyiken látszik, hogy nem egyszer s nem kétszer lőtték meg őket nyíllal. És ma is kapnak még párat.
Magában számolva kimér előbb húsz lépést, szinte semmi ez a táv a számára, de kell a bemelegítés. Előhúzza az íját, letekeri róla az ideget. Átlép a fegyveren, lenyomja azt, gyakorlott mozdulattal akasztja helyére az ideg hurkát. Mire felegyenesedik, az íj már úgy ül a markában, minta az is testének egy részét képezné. Hátranyúl, előhúz egy nyilat, annak ajkát az idegre helyezi. Még egyszer, utoljára körbenéz, hogy senki se járjon a célok körül, majd elereszt egy rövid, felfelé ívelő, figyelmeztető füttyentést. Karjának mozdulata sima mint selyem, ahogy felemeli és egyben megfeszíti a fegyvert; az ideg egy pillanatra arcához simul, majd halk, kemény pendüléssel küldi útjára az első nyilat egy fatábla ököl-méretű fekete foltja felé, hogy az a nyíl aztán büszkén dübbenve-koppanva álljon bele a folt kellős közepébe.. szándéka szerint. Két ujjnyival téveszt célt csupán.*
- Elsőnek elmegy. *-dörmögi mosolyogva, ahogy előhúzza a következő nyilat.*
A szobájába érve magához veszi a holmiját. A tegezt a vállára kanyarítja és gyakorlott mozdulattal húzza-igazítja meg a szíját hogy kézre essen a szája, majd a még mindig leengedett idegű íjat a nyilak mellé csúsztatja. Valahogy egyből egésznek érzi magát a hátát féloldalasan húzó súlytól. Száján apró mosollyal lép ki újra a szobából, és ruganyos, de nem sietős léptekkel indul a gyakorlótér megkeresésére.
Követve azt a képzeletbeli vonalat amelyet Kjenar intése rajzolt a számára, viszonylag hamar meg is találja a helyet. Nem is kell különben sokat keresnie; egy gyakorlótérnek jellegzetes hangjai vannak, és azokat hamar felismeri itt is. A tér szélén megállva körbenéz itt is. Azonnal látja, hogy hogyan tagolódik fel. Így hát elindul abba a részbe, amely az íjászoknak van fenntartva. Előbb a célokat veszi szemügyre; fatáblák festett pontokkal, bálák, egy igencsak amorf, emberre hajazó formájú bábu. Mindegyiken látszik, hogy nem egyszer s nem kétszer lőtték meg őket nyíllal. És ma is kapnak még párat.
Magában számolva kimér előbb húsz lépést, szinte semmi ez a táv a számára, de kell a bemelegítés. Előhúzza az íját, letekeri róla az ideget. Átlép a fegyveren, lenyomja azt, gyakorlott mozdulattal akasztja helyére az ideg hurkát. Mire felegyenesedik, az íj már úgy ül a markában, minta az is testének egy részét képezné. Hátranyúl, előhúz egy nyilat, annak ajkát az idegre helyezi. Még egyszer, utoljára körbenéz, hogy senki se járjon a célok körül, majd elereszt egy rövid, felfelé ívelő, figyelmeztető füttyentést. Karjának mozdulata sima mint selyem, ahogy felemeli és egyben megfeszíti a fegyvert; az ideg egy pillanatra arcához simul, majd halk, kemény pendüléssel küldi útjára az első nyilat egy fatábla ököl-méretű fekete foltja felé, hogy az a nyíl aztán büszkén dübbenve-koppanva álljon bele a folt kellős közepébe.. szándéka szerint. Két ujjnyival téveszt célt csupán.*
- Elsőnek elmegy. *-dörmögi mosolyogva, ahogy előhúzza a következő nyilat.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-03 21:20:46
Üzenet elküldve: 2024-11-03 21:20:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Várakozóban//
*Fredának úgy tűnik, mintha már időtlen idők óta várakozna, de mintha a világosságot és sötétséget is látta volna váltakozni. Vagy az is lehet, hogy időközben elbóbiskolt a falnak dőlve. Annyi bizonyos, hogy néhány óra eltelt, mióta bekéreszkedett az erődbe, vagy mi is ez.
Fegyvertelenül érkezett, meg hát, ránézésre is igen veszélytelennek látszik, mégis néha-néha elcsípett pár ellenőrző pillantást a thargoktól. Nem mintha lopna, vagy ilyesmi. Sőt! Boldogan gazdagítaná a thargok vezérének erszényét néhány arannyal. Hangsúly a "néhányon" van, ugyanis valóban nincs sok mindene. De az a talpalatnyi földecske...
Vágyakozóan felszisszen, mire a kanyarban strázsáló harcos gyorsan felépillant. Bágyadtan int neki, jelezvén, semmi gond, csak az epedő szíve hagyott ki néhány ütemet.
Lakatlan, iszonyat lepusztult kunyhó, körös körül vadvirágokkal és csupa hasznos növénnyel. Eszményi, szinte rákacsintott a folyó túlfeléről, így azonnal áttrappolt a köveken, hogy felfedezze. Most pedig azért jött, hogy utolsó aranyát is a Vashegy Urának lábai elé teregesse, és könyörögjön a viskó jogaiért.
Ideges lábrázásba kezd. Majd inkább módszeresen kaparászni kezdi a körömágyait, biztos, ami biztos alapon. Érzi ám magán a vizslató tekintetet, és kezdi igazán zavarban érezni magát, tehát mély levegővétellel nyugalmat erőltet tagjaira, csak idegesen ugráló szempárja jelzi lelkiállapotát.
Azt mondták neki, itt várjon, hát ő itt vár. Látott pár díszesebben öltözött, impozáns harcost, mindegyiknél kérdő pillantást vetett az őt őrző katonára, de csak nemleges fejrázást kapott eddig. *
*Fredának úgy tűnik, mintha már időtlen idők óta várakozna, de mintha a világosságot és sötétséget is látta volna váltakozni. Vagy az is lehet, hogy időközben elbóbiskolt a falnak dőlve. Annyi bizonyos, hogy néhány óra eltelt, mióta bekéreszkedett az erődbe, vagy mi is ez.
Fegyvertelenül érkezett, meg hát, ránézésre is igen veszélytelennek látszik, mégis néha-néha elcsípett pár ellenőrző pillantást a thargoktól. Nem mintha lopna, vagy ilyesmi. Sőt! Boldogan gazdagítaná a thargok vezérének erszényét néhány arannyal. Hangsúly a "néhányon" van, ugyanis valóban nincs sok mindene. De az a talpalatnyi földecske...
Vágyakozóan felszisszen, mire a kanyarban strázsáló harcos gyorsan felépillant. Bágyadtan int neki, jelezvén, semmi gond, csak az epedő szíve hagyott ki néhány ütemet.
Lakatlan, iszonyat lepusztult kunyhó, körös körül vadvirágokkal és csupa hasznos növénnyel. Eszményi, szinte rákacsintott a folyó túlfeléről, így azonnal áttrappolt a köveken, hogy felfedezze. Most pedig azért jött, hogy utolsó aranyát is a Vashegy Urának lábai elé teregesse, és könyörögjön a viskó jogaiért.
Ideges lábrázásba kezd. Majd inkább módszeresen kaparászni kezdi a körömágyait, biztos, ami biztos alapon. Érzi ám magán a vizslató tekintetet, és kezdi igazán zavarban érezni magát, tehát mély levegővétellel nyugalmat erőltet tagjaira, csak idegesen ugráló szempárja jelzi lelkiállapotát.
Azt mondták neki, itt várjon, hát ő itt vár. Látott pár díszesebben öltözött, impozáns harcost, mindegyiknél kérdő pillantást vetett az őt őrző katonára, de csak nemleges fejrázást kapott eddig. *
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-10-25 10:53:38
Üzenet elküldve: 2024-10-25 10:53:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
*Átadja a nyilat Kjenar-nak, a tegez lógva marad az ujjai között.*
- Csak ez, *-mutat rá egy másik nyíl tollazására, ami még a tegezben van.-* a két sárga csík az én jelem. Ha ezekkel megfested a tollakat, azt megköszönöm. De ha nem akarsz ezzel is fáradni, akkor majd megcsinálom én.
*A kovács szavain kissé elgondolkozik.*
- Talán nem is baj, ha a hegyek nem pont ugyanilyenek. *-mondja-* Ha kicsivel nehezebbet készítesz, akkor tényleg átütheti a páncélt. Viszont akkor kérlek, véss egy rovátkát a nyilakra itt.. hogy vaktában is megismerjem a tieid.
*Rámutat a nyíl szálára a tollazás alatt, majd a kezében tartott tegezt kissé megemelve megmutatja a mozdulatot, amivel a nyilakat szokta kivenni. Az ujjai pontosan azon a helyen siklanak végig a nyílszáron, így ha a tegez a hátán is van, oda se nézve tudná, hogy melyik a könnyebb és melyik a nehezebb.
Ahogy Kjenar elindul követni kezdi, közben hallgatja a férfi szavait. Az orrán szusszantva mosolyodik el, és megrázza a fejét a kérdésre – nem, sem a puha ágyhoz, sem a selyemtakaróhoz nincs szokva. Bivakolás közben ezekből találja a legkevesebbet az ember.*
- Köszönöm, Kjenar! *-pislant a kovácsra aztán, amikor az megtartotta neki a rögtönzött idegenvezetést-* Akkor reggel, a műhelynél. Nyugodt éjt neked is!
*Biccentéssel viszonozza az intést, majd a kovács szobája melletti ajtóhoz lép, és belöki azt. Valóban – a szoba nem használt, ez elsőre látszik. Így hát elfoglalja. Fura ez neki, régen nem volt külön kvártélya, általában félmarkonyi másik íjásszal vagy más fegyverforgatóval osztozott ennél sokkal ócskább zugokon. Elégedett-halk torokhangot hallgat, ahogy behajtja maga mögött az ajtót.*
*Átadja a nyilat Kjenar-nak, a tegez lógva marad az ujjai között.*
- Csak ez, *-mutat rá egy másik nyíl tollazására, ami még a tegezben van.-* a két sárga csík az én jelem. Ha ezekkel megfested a tollakat, azt megköszönöm. De ha nem akarsz ezzel is fáradni, akkor majd megcsinálom én.
*A kovács szavain kissé elgondolkozik.*
- Talán nem is baj, ha a hegyek nem pont ugyanilyenek. *-mondja-* Ha kicsivel nehezebbet készítesz, akkor tényleg átütheti a páncélt. Viszont akkor kérlek, véss egy rovátkát a nyilakra itt.. hogy vaktában is megismerjem a tieid.
*Rámutat a nyíl szálára a tollazás alatt, majd a kezében tartott tegezt kissé megemelve megmutatja a mozdulatot, amivel a nyilakat szokta kivenni. Az ujjai pontosan azon a helyen siklanak végig a nyílszáron, így ha a tegez a hátán is van, oda se nézve tudná, hogy melyik a könnyebb és melyik a nehezebb.
Ahogy Kjenar elindul követni kezdi, közben hallgatja a férfi szavait. Az orrán szusszantva mosolyodik el, és megrázza a fejét a kérdésre – nem, sem a puha ágyhoz, sem a selyemtakaróhoz nincs szokva. Bivakolás közben ezekből találja a legkevesebbet az ember.*
- Köszönöm, Kjenar! *-pislant a kovácsra aztán, amikor az megtartotta neki a rögtönzött idegenvezetést-* Akkor reggel, a műhelynél. Nyugodt éjt neked is!
*Biccentéssel viszonozza az intést, majd a kovács szobája melletti ajtóhoz lép, és belöki azt. Valóban – a szoba nem használt, ez elsőre látszik. Így hát elfoglalja. Fura ez neki, régen nem volt külön kvártélya, általában félmarkonyi másik íjásszal vagy más fegyverforgatóval osztozott ennél sokkal ócskább zugokon. Elégedett-halk torokhangot hallgat, ahogy behajtja maga mögött az ajtót.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-10-24 21:00:27
Üzenet elküldve: 2024-10-24 21:00:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új idők//
* Némán a kezét nyújtja Haldornak az egyik nyílvesszőért. Ha megkapja, néhány sor hümmögés, ide-oda forgatás után visszaadja. *
- Rendben, megoldható. Van valami különleges kívánság? Vagy hasonlók legyenek, mint ezek. Azt nem ígérem hogy hajszálpontos másolatai lesznek, ezek elf munkának tűnnek nekem. Na de most, tegyük el magunkat holnapra. Gyere, mutatom az utat, hol tudsz berendezkedni.
* Meg is indul öles léptekkel a Hrallh irányába. Maga is itt tanyázik egy ideje. *
- Ne számíts semmi cifraságra, de minden alapvető megvan amire szükséged lehet. Bár gondolom zsoldosként nem a lúdtollas selyemágyneműt szoktad te se.
* Felnevet és kitárt karral mutatja a járást. *
- Így ni. Itt is vagyunk. Emerre van a Nagycsarnok. Ez a másik pedig a szálláshelyünk. Van még pár üres szoba. Konyha erre, fürdő, ha lecsutakolnád magad, amarra. De ha maradsz, lesz majd időd feltérképezni az egészet.
* A saját szobája lesz valószínűleg a legutolsó foglalt szálláshely a sorban, mivel a többiekhez képest később érkezett vissza a Vashegyre. *
- Ha jól sejtem, ez még itt üres. Reggel keress meg a kovácsműhelyben, aztán meglátjuk, mit ügyködhetünk neked az öreggel. Az Ősök adjanak nyugodalmas éjszakát.
* Röviden int, majd eltűnik az ajtó mögött. *
* Némán a kezét nyújtja Haldornak az egyik nyílvesszőért. Ha megkapja, néhány sor hümmögés, ide-oda forgatás után visszaadja. *
- Rendben, megoldható. Van valami különleges kívánság? Vagy hasonlók legyenek, mint ezek. Azt nem ígérem hogy hajszálpontos másolatai lesznek, ezek elf munkának tűnnek nekem. Na de most, tegyük el magunkat holnapra. Gyere, mutatom az utat, hol tudsz berendezkedni.
* Meg is indul öles léptekkel a Hrallh irányába. Maga is itt tanyázik egy ideje. *
- Ne számíts semmi cifraságra, de minden alapvető megvan amire szükséged lehet. Bár gondolom zsoldosként nem a lúdtollas selyemágyneműt szoktad te se.
* Felnevet és kitárt karral mutatja a járást. *
- Így ni. Itt is vagyunk. Emerre van a Nagycsarnok. Ez a másik pedig a szálláshelyünk. Van még pár üres szoba. Konyha erre, fürdő, ha lecsutakolnád magad, amarra. De ha maradsz, lesz majd időd feltérképezni az egészet.
* A saját szobája lesz valószínűleg a legutolsó foglalt szálláshely a sorban, mivel a többiekhez képest később érkezett vissza a Vashegyre. *
- Ha jól sejtem, ez még itt üres. Reggel keress meg a kovácsműhelyben, aztán meglátjuk, mit ügyködhetünk neked az öreggel. Az Ősök adjanak nyugodalmas éjszakát.
* Röviden int, majd eltűnik az ajtó mögött. *
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-10-23 20:27:35
Üzenet elküldve: 2024-10-23 20:27:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Rövid visszatértében elgondolkodik és a papírtár felé indul. Emlékezetében van, hogy bár sokan elhagyták a vidéket, de a helyükről még kevesebbet tud és ha már úgy is egy hosszas régiót tervez bejárni, lehet talál nyomokat arra, hogy kivel futhat össze. Azért még sem szívódhattak csak úgy fel. Nem sok reménybe kapaszkodik emiatt és ezt sokkal jobb lett volna azelőtt intéznie, hogy elindult. De ez is csak az egyike azoknak, amit nem tudhat meg, amíg nem tapasztal bele. A könyveléses és hasonló számtömbös dolgokat nem annyira nézi át, nem éppen ott lesznek lejegyzetelve az esetleges jövőbeli tervek.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:08:27
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:08:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
*Felismerhetőségén nem segít, hogy a nyáron sem burkolózik ki sötétbarna hosszúkabátjából, azonban már a változás gondolata kering fejében.*
~ Fehér kosztümre kéne váltani, az jobban bírná a hőséget. ~
*Ilyen abszurd gondolatai is csak megváltozó életének tekintetében történhet, bár még elszámol azzal, hogy szüksége van-e még több ruházatra és nem tenné a további mozgások gondolatát nehézkesebbé. Ezen komoly mentális procedúrák közben keresi fel Yagnar, aki irányába maga is tartott, ruhájánál is jobban elnyűtt tempójában.*
- Üdvözletem, Yagnar nagyúr!
*Válaszol enyhe felkészületlenséggel hangjában és zavaros megnevezésével, de az érdeklődő kérdések sora alatt van ideje összeszednie magát, még ha így kénytelen is lesz összecsapni a válaszadásokat.*
- Minden számvitelezve lett és elnézést a késésért, nem akartam az ünnepséget zavarni ezzel.
*Meg úgy a jelenlétével.*
- Lehetőségekből nem kevés van, hasznosságuk a létszükséglettől az elenyészőig terjed. És kezdve a leglétfontosabbal, a tényleges gyógyitalokkal, avagy zöldekkel... van, de nincs elég. Bár van saját készletem belőlük, eseti vadászatokon túl nem vagyunk felkészülve és amink van, az se a legszerencsésebb. Mennyi időt tudsz erre szánni, mielőtt belekezdek? Remélhetőleg Amon felé haladva...
*Ha más nem, az idő alatt Nestar meg tudott hozni nem kevés elméleti döntést a készletek felhasználásáról, de ez nem jelenti azt, hogy erre fel is van hatalmazva, vagy inkább, anyagilag felkészítve.*
*Felismerhetőségén nem segít, hogy a nyáron sem burkolózik ki sötétbarna hosszúkabátjából, azonban már a változás gondolata kering fejében.*
~ Fehér kosztümre kéne váltani, az jobban bírná a hőséget. ~
*Ilyen abszurd gondolatai is csak megváltozó életének tekintetében történhet, bár még elszámol azzal, hogy szüksége van-e még több ruházatra és nem tenné a további mozgások gondolatát nehézkesebbé. Ezen komoly mentális procedúrák közben keresi fel Yagnar, aki irányába maga is tartott, ruhájánál is jobban elnyűtt tempójában.*
- Üdvözletem, Yagnar nagyúr!
*Válaszol enyhe felkészületlenséggel hangjában és zavaros megnevezésével, de az érdeklődő kérdések sora alatt van ideje összeszednie magát, még ha így kénytelen is lesz összecsapni a válaszadásokat.*
- Minden számvitelezve lett és elnézést a késésért, nem akartam az ünnepséget zavarni ezzel.
*Meg úgy a jelenlétével.*
- Lehetőségekből nem kevés van, hasznosságuk a létszükséglettől az elenyészőig terjed. És kezdve a leglétfontosabbal, a tényleges gyógyitalokkal, avagy zöldekkel... van, de nincs elég. Bár van saját készletem belőlük, eseti vadászatokon túl nem vagyunk felkészülve és amink van, az se a legszerencsésebb. Mennyi időt tudsz erre szánni, mielőtt belekezdek? Remélhetőleg Amon felé haladva...
*Ha más nem, az idő alatt Nestar meg tudott hozni nem kevés elméleti döntést a készletek felhasználásáról, de ez nem jelenti azt, hogy erre fel is van hatalmazva, vagy inkább, anyagilag felkészítve.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-08-27 20:32:36
Üzenet elküldve: 2024-08-27 20:32:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Egyedül ébred. Félretúrja ágyából a prémeket, miközben felül. Nincs mellette asszony, s noha lelke mélyén valahol bánja e dolgot, tudja, hogy nagyobb tetteket kell most végrehajtania, mintsem hogy megengedhesse magának, hogy gondolatai máshová vigyék a szükség óráján. Csupán a vén farkas szuszog a sarokban egy jókora medveprémen feküdve. Nem kelti az ordast. Tudja, amaz úgy hamar észreveszi majd hiányát és keresésére indul. Ő is ezt tenné fordított esetben.
Az udvarra sétál, levetkezik, majd megmosakszik a bekészített vizeshordóban. Nemigen zavarja, ha bárki látja. Lehet, hogy az ideköltöző városi népek valamicskét puhították a thargokat, de nemigen szokás e népek között a szégyenlősség. A hideg víz egészen felélénkíti tudatát, hamar kizavarva elméjéből az álmosság írmagját is. Felöltözik, fegyvereit helyükre tűzi - akasztja, majd Amon Ruadh felé veszi az irányt. Venné, ha nem akadna meg szeme egy sajátos figurán. Valahogy az az érzése, hogy bárhol, bármilyen távolságból megismerné a férfit.*
-Nestar Erefiz. *Lép oda hozzá. Minden erejét sutba veti, hogy meglepetésszerűen zavarhassa meg a thargra aligha hajazó alakot.*
-Mi a sompolygás tárgya? Sikerült megbarátkozni a kamrával? *Noha szavai akár cukkolásnak is tűnhetnének, valójában kíváncsi, mire jutott a kotyvasztó. Ő maga nemigen ért az ilyesmihez, ezért határozottan kapóra jött számára Nestar.*
-Volt valami, amit használni lehet? Esetleg... Szükségeltetik bármi, hogy használni lehessen? *Tisztában van vele, hogy mily erő lakozik egy-egy üvegcsében. Akarja ezt az erőt. Ha Artheniorral akarnak szembenézni egyszer, minden trükkre szükségük lesz.*
*Egyedül ébred. Félretúrja ágyából a prémeket, miközben felül. Nincs mellette asszony, s noha lelke mélyén valahol bánja e dolgot, tudja, hogy nagyobb tetteket kell most végrehajtania, mintsem hogy megengedhesse magának, hogy gondolatai máshová vigyék a szükség óráján. Csupán a vén farkas szuszog a sarokban egy jókora medveprémen feküdve. Nem kelti az ordast. Tudja, amaz úgy hamar észreveszi majd hiányát és keresésére indul. Ő is ezt tenné fordított esetben.
Az udvarra sétál, levetkezik, majd megmosakszik a bekészített vizeshordóban. Nemigen zavarja, ha bárki látja. Lehet, hogy az ideköltöző városi népek valamicskét puhították a thargokat, de nemigen szokás e népek között a szégyenlősség. A hideg víz egészen felélénkíti tudatát, hamar kizavarva elméjéből az álmosság írmagját is. Felöltözik, fegyvereit helyükre tűzi - akasztja, majd Amon Ruadh felé veszi az irányt. Venné, ha nem akadna meg szeme egy sajátos figurán. Valahogy az az érzése, hogy bárhol, bármilyen távolságból megismerné a férfit.*
-Nestar Erefiz. *Lép oda hozzá. Minden erejét sutba veti, hogy meglepetésszerűen zavarhassa meg a thargra aligha hajazó alakot.*
-Mi a sompolygás tárgya? Sikerült megbarátkozni a kamrával? *Noha szavai akár cukkolásnak is tűnhetnének, valójában kíváncsi, mire jutott a kotyvasztó. Ő maga nemigen ért az ilyesmihez, ezért határozottan kapóra jött számára Nestar.*
-Volt valami, amit használni lehet? Esetleg... Szükségeltetik bármi, hogy használni lehessen? *Tisztában van vele, hogy mily erő lakozik egy-egy üvegcsében. Akarja ezt az erőt. Ha Artheniorral akarnak szembenézni egyszer, minden trükkre szükségük lesz.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-06-21 19:40:25
Üzenet elküldve: 2024-06-21 19:40:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A Tűz Hajnala//
*Szerencsésen menekül az ünnepély zajától, a fesztiválok nem neki valók. Majd fel kell keresse Yagnart, így jelenlétével meg kell fertőzze a boldogságos eseményeket, de sajnos az ünnepek ilyenek, nem lehet minden tökéletes, néha kell hely egy kevés munkára is. Összeírja, amire szüksége vagyon, elmaradott anyagi és fizikai kötelezettségei behozására és egyéb, fontosságosnak nem nevezhető feladatokra. Emlékezett, hogy az erődben is van egy italosrekesz, de sejthetően a tartalma erősen megváltozott előző leledzése óta. Nincs mit nagyon jegyzetelnie az üres raktár láttán, viszont akkor vagy megfogyatkoztak a tartalékaik, vagy esetleg valakinél vagyon és helye elveszett a Kancelláriával. Majd körbekérdez.*
*Szerencsésen menekül az ünnepély zajától, a fesztiválok nem neki valók. Majd fel kell keresse Yagnart, így jelenlétével meg kell fertőzze a boldogságos eseményeket, de sajnos az ünnepek ilyenek, nem lehet minden tökéletes, néha kell hely egy kevés munkára is. Összeírja, amire szüksége vagyon, elmaradott anyagi és fizikai kötelezettségei behozására és egyéb, fontosságosnak nem nevezhető feladatokra. Emlékezett, hogy az erődben is van egy italosrekesz, de sejthetően a tartalma erősen megváltozott előző leledzése óta. Nincs mit nagyon jegyzetelnie az üres raktár láttán, viszont akkor vagy megfogyatkoztak a tartalékaik, vagy esetleg valakinél vagyon és helye elveszett a Kancelláriával. Majd körbekérdez.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-14 08:31:36
Üzenet elküldve: 2024-05-14 08:31:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
- Kár, igazán. Főleg mert olyan nehéz manapság derék harcosokat találni.
*Egy teátrális sóhajjal és rosszalló fejcsóválással adja Yagnar tudtára, hogy ez a probléma őt is nyomasztja. Ő maga is a szarvas trófea felé fordul, mely nem sok hatást gyakorol rá. Szép állat, ezt az elf is elismeri, s így holtan kicsit talán szebb is a számára.*
- Hálás vagyok. Egy gyermek itt van legnagyobb biztonságban és a legjobb helyen.
*Yagnar ezt követő mondatát megmosolyogja, s hevesen bólogat is közben. Attól picit tart, hogyha leánya sok időt fog tölteni a thargok között, akkor olyan tulajdonságokat is magára vesz, melyeknek ő nem örülne, ám a gyermek mély olyan apró, hogy emiatt jelenleg nem kell Relaelnek aggódnia.
A távozás ösztökélésére engedelmesen a kijárat felé veszi az irányt, s most hogy a lényegi dolgokat átbeszélték az elf úgy véli, hogy itt az ideje kicsit másról is puhatolózni.*
- Jól láttam, hogy asszony és gyermek nem díszítette oldalát?
*Amennyiben helyeslő választ kap, magában megállapítja, hogy ez bizony igencsak furcsa, elvégre a thargokat meglehetősen családcentrikusnak ismerte meg.*
- Nincs ígéretes jelentkező, aki felkeltette volna az érdeklődését vagy a nagyratörő vágyak miatt nincs idő az asszonyokkal foglalkozni?
*Egy cinkos mosolyt ölt magára, s csupán egy leheletnyit közelebb hajol, mintha egy igen bizalmas témát érintene, valójában egy nyilvánvaló hiányra mutat rá.*
- Kár, igazán. Főleg mert olyan nehéz manapság derék harcosokat találni.
*Egy teátrális sóhajjal és rosszalló fejcsóválással adja Yagnar tudtára, hogy ez a probléma őt is nyomasztja. Ő maga is a szarvas trófea felé fordul, mely nem sok hatást gyakorol rá. Szép állat, ezt az elf is elismeri, s így holtan kicsit talán szebb is a számára.*
- Hálás vagyok. Egy gyermek itt van legnagyobb biztonságban és a legjobb helyen.
*Yagnar ezt követő mondatát megmosolyogja, s hevesen bólogat is közben. Attól picit tart, hogyha leánya sok időt fog tölteni a thargok között, akkor olyan tulajdonságokat is magára vesz, melyeknek ő nem örülne, ám a gyermek mély olyan apró, hogy emiatt jelenleg nem kell Relaelnek aggódnia.
A távozás ösztökélésére engedelmesen a kijárat felé veszi az irányt, s most hogy a lényegi dolgokat átbeszélték az elf úgy véli, hogy itt az ideje kicsit másról is puhatolózni.*
- Jól láttam, hogy asszony és gyermek nem díszítette oldalát?
*Amennyiben helyeslő választ kap, magában megállapítja, hogy ez bizony igencsak furcsa, elvégre a thargokat meglehetősen családcentrikusnak ismerte meg.*
- Nincs ígéretes jelentkező, aki felkeltette volna az érdeklődését vagy a nagyratörő vágyak miatt nincs idő az asszonyokkal foglalkozni?
*Egy cinkos mosolyt ölt magára, s csupán egy leheletnyit közelebb hajol, mintha egy igen bizalmas témát érintene, valójában egy nyilvánvaló hiányra mutat rá.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-13 21:37:01
Üzenet elküldve: 2024-05-13 21:37:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
-Az volt. Méghozzá legendás, mint mondják. *Látszik rajta, hogy sajnálja, mivé vált Waldran. Talán ha több ideje van az élők sorában, megváltoztathatta volna a férfi sorsát.*
-Ó, igen, a patkányok. *Háta mögött összekulcsolja kezét, hogy megcsodálhassa a falra aggatott, jókora szarvaskoponyát.*
-Nem tudom, miként vélekednek a vezérváltásról. Mindenesetre ha úgy hozza a sors, egy kérdést megérhet. *Jelentőségteljesen Relaelre pillant. Valóban szeretné tudni, hányadán állnak a Kikötővel. Ha a leány jóban van velük - méghozzá úgy tűnik - akkor ezúttal szerencséje van.*
-Hét Varjú Taverna. Ha az Ősök Szelleme a Kikötőbe vezet, bizonyosan felfogom keresni. *Legalább tudja már, Relael pontosan miben utazik ott a tenger partján.*
-A gyermek. Igen. Gondjukat viseljük, efelől biztosíthatlak. *Kissé furcsállja, hogy látszólag Relael "leadta" gyermekét. Talán elővigyázatos. Legalábbis igyekszik a legjobbat feltételezni. Elvégre a Kikötő nem gyermeknek való, itt pedig az ő földjükön biztos helye van.*
-A jó pásztorok bizonyosan ellátják megfelelő leckékkel. Nem csodálkoznék rajta, ha már most a legjobb sajtokat készítené, s tán az angolnafogásban is jeleskedik. *Elmosolyodik, tekintete pedig elszakad a szarvasagancs trófeától.*
-Nos, Relael... *Az ajtó felé mutat. Természetesen az elfel tart a kijárat felé, nem óhajt sokat távol maradni a mulatságról. Nem lehet csalódott. Amennyire idegenkedő volt az elején, olyannyira megfelelő szólamokat pengetett nála a hosszúéletű. Szert tett egy szövetségesre, s gondolja bármily gyöngének, akad egy szál a kezében a Kikötőhöz.*
-Az volt. Méghozzá legendás, mint mondják. *Látszik rajta, hogy sajnálja, mivé vált Waldran. Talán ha több ideje van az élők sorában, megváltoztathatta volna a férfi sorsát.*
-Ó, igen, a patkányok. *Háta mögött összekulcsolja kezét, hogy megcsodálhassa a falra aggatott, jókora szarvaskoponyát.*
-Nem tudom, miként vélekednek a vezérváltásról. Mindenesetre ha úgy hozza a sors, egy kérdést megérhet. *Jelentőségteljesen Relaelre pillant. Valóban szeretné tudni, hányadán állnak a Kikötővel. Ha a leány jóban van velük - méghozzá úgy tűnik - akkor ezúttal szerencséje van.*
-Hét Varjú Taverna. Ha az Ősök Szelleme a Kikötőbe vezet, bizonyosan felfogom keresni. *Legalább tudja már, Relael pontosan miben utazik ott a tenger partján.*
-A gyermek. Igen. Gondjukat viseljük, efelől biztosíthatlak. *Kissé furcsállja, hogy látszólag Relael "leadta" gyermekét. Talán elővigyázatos. Legalábbis igyekszik a legjobbat feltételezni. Elvégre a Kikötő nem gyermeknek való, itt pedig az ő földjükön biztos helye van.*
-A jó pásztorok bizonyosan ellátják megfelelő leckékkel. Nem csodálkoznék rajta, ha már most a legjobb sajtokat készítené, s tán az angolnafogásban is jeleskedik. *Elmosolyodik, tekintete pedig elszakad a szarvasagancs trófeától.*
-Nos, Relael... *Az ajtó felé mutat. Természetesen az elfel tart a kijárat felé, nem óhajt sokat távol maradni a mulatságról. Nem lehet csalódott. Amennyire idegenkedő volt az elején, olyannyira megfelelő szólamokat pengetett nála a hosszúéletű. Szert tett egy szövetségesre, s gondolja bármily gyöngének, akad egy szál a kezében a Kikötőhöz.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-12 19:28:43
Üzenet elküldve: 2024-05-12 19:28:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Relael mosolya kiszélesedik, de ezt igyekszik gyorsan korrigálni.*
- Zene füleimnek. Ahol felnőttem ott nem kedvelték az ambíciókat ha egy nő rendelkezett velük.
*Nem tér ki hosszan erre, főleg mert a beszélgetés Waldran irányába terelődik.*
- Ismertem, bár nem túl jól.
*Elhessegeti a kellemetlen légyott emlékét, amiben mindketten Alyo kedvéért vettek csupán részt. Természetesen az ilyesfajta kilengéseiről nem óhajt beszámolni, elvégre elsőként mindig tisztességes hölgy képét igyekszik lefesteni magáról.*
- Olyannak tűnt, aki nagy harcos volt egykoron.
*Teszi még hozzá, mielőtt Yagnar intésére mellé szegődik. Nem világos számára, hogy hova tartanak, s bár igyekszik figyelni az útvonalra is, legfőképpen mégis a tharg vezér szavaira fókuszál. Úgy érzi egészen sikerült megnyernie magának a férfit, de ez nem jelenti azt, hogy el is könyvelheti győzelmét, csupán most arra kell figyelnie, hogy nehogy labilis kártyavárát ő maga döntse össze.*
- Nem tudtam, hogy korábban a thargok jó kapcsolatot ápoltak a Patkányokkal. Annak viszont könnyen utána járhatok, hogy jelenleg hogyan vélekednek a déli harcosokról.
*Teendőinek listája nőttön-nő, de ez Relaelt cseppet sem frusztrálja, sőt, kifejezetten lelkesíti, ahogy a felkínált jobb is. Tagadhatatlanul megkönnyebbül, kicsit meg is lepődik, de nem rest a furcsa szokáshoz igazodni.*
- Köszönöm a bizalmat, igazán megtisztelő.
*Láthatóan nem óhajt kéréssel fordulni a vezérhez, hiszen jobb szereti ha szívességekkel képes másokat adósává tenni, s most sincs ez másképpen.*
- Ha szükség volna bármire, akkor a lakóházak határán található Hét Varjú nevezetű romos tavernában bármikor meglelnek.
*Látszólag örömmel kínálja fel segítségét, s ezúttal ez valóban így is van. Kivételes őszinteség ez a részéről, de némi aprósággal igyekszik a mérleget valamelyest kiegyenlíteni.*
- Remélem nem jelent problémát, ha gyermekem és dajkám továbbra is a folyómenti házikóban maradnak. Nagyobb biztonságban érzem őket Trodd és Learon óvó közelségében.
*Relael mosolya kiszélesedik, de ezt igyekszik gyorsan korrigálni.*
- Zene füleimnek. Ahol felnőttem ott nem kedvelték az ambíciókat ha egy nő rendelkezett velük.
*Nem tér ki hosszan erre, főleg mert a beszélgetés Waldran irányába terelődik.*
- Ismertem, bár nem túl jól.
*Elhessegeti a kellemetlen légyott emlékét, amiben mindketten Alyo kedvéért vettek csupán részt. Természetesen az ilyesfajta kilengéseiről nem óhajt beszámolni, elvégre elsőként mindig tisztességes hölgy képét igyekszik lefesteni magáról.*
- Olyannak tűnt, aki nagy harcos volt egykoron.
*Teszi még hozzá, mielőtt Yagnar intésére mellé szegődik. Nem világos számára, hogy hova tartanak, s bár igyekszik figyelni az útvonalra is, legfőképpen mégis a tharg vezér szavaira fókuszál. Úgy érzi egészen sikerült megnyernie magának a férfit, de ez nem jelenti azt, hogy el is könyvelheti győzelmét, csupán most arra kell figyelnie, hogy nehogy labilis kártyavárát ő maga döntse össze.*
- Nem tudtam, hogy korábban a thargok jó kapcsolatot ápoltak a Patkányokkal. Annak viszont könnyen utána járhatok, hogy jelenleg hogyan vélekednek a déli harcosokról.
*Teendőinek listája nőttön-nő, de ez Relaelt cseppet sem frusztrálja, sőt, kifejezetten lelkesíti, ahogy a felkínált jobb is. Tagadhatatlanul megkönnyebbül, kicsit meg is lepődik, de nem rest a furcsa szokáshoz igazodni.*
- Köszönöm a bizalmat, igazán megtisztelő.
*Láthatóan nem óhajt kéréssel fordulni a vezérhez, hiszen jobb szereti ha szívességekkel képes másokat adósává tenni, s most sincs ez másképpen.*
- Ha szükség volna bármire, akkor a lakóházak határán található Hét Varjú nevezetű romos tavernában bármikor meglelnek.
*Látszólag örömmel kínálja fel segítségét, s ezúttal ez valóban így is van. Kivételes őszinteség ez a részéről, de némi aprósággal igyekszik a mérleget valamelyest kiegyenlíteni.*
- Remélem nem jelent problémát, ha gyermekem és dajkám továbbra is a folyómenti házikóban maradnak. Nagyobb biztonságban érzem őket Trodd és Learon óvó közelségében.
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-12 11:24:27
Üzenet elküldve: 2024-05-12 11:24:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
~Abban hasznos, amiben szükséges.~ *Igen csak simulékony habitusról árulkodnak-e szavak. Aztán pedig Szellemekről is szót ejt futólag.
Karba fonja kezeit, de halovány mosoly játszik ajkai szélén. Szemmel láthatóan Relael a helyes szólamokat pengeti. Türelmesen hallgatja végig az elfet, nem vág közbe, szeme sem rebben.*
-Ambíciók. Szeretem az ambíciót. Ezek határoznak meg minket voltaképp. Ki elveszti őket, úgy jár, mint a jó Waldran Thargodar. Ismerted tán? Valószínűleg valami árok szélén végezhette átfagyva, alkoholmámorban. Pedig egykor volt valaki. *Megvonja vállát. Sajnálja a dolgot azért.*
-Jártam a Kikötőben, futólag. És mint azt oly sokszor elregélték nekem, elődöm - Kagan - igen csak jó kapcsolatot ápolt ezekkel a Patkányokkal. Fogalmam sincs, hogy e jó viszony fajon fenn áll-e még. Szívesen megtudnám.
*Ismét csak sétára indul, de ezúttal int Relaelnek, hogy kövesse. Társalgásuk közben megcsodálja a falakon helyet kapó, vadászati trófeákat.*
-Ami Artheniort illeti... A leány engedett nekik, de én nem fogok. Nem hagyom, hogy zsíros kereskedők és uracskák diktáljanak az egész vidéknek. Épp ellenkezőleg. Talán erőteljesebb határokra van szükség. *Megvillan tekintete.*
-Ha pedig valóban ennyire egyeznek ambícióink... *Alaposan megnyomja az utolsó szót.*
-Úgy nem gondolom, hogy a barátság lehetősége elvetendő lenne. Tudod, nincs sok ilyenből. *Elvigyorodik.*
-Lássuk, hová jutunk. Ha szükséged úgy hozza, kereshetsz. Szabad bejárásod lesz. Úgy hiszem, ismernek is már. *Végigméri az elfet. Elvégre Relael elég szembetűnő jelenség.*
-Hanem lehet, hogy mi is keresünk. A Kikötővel sok dolgunk nincs, de Arthenior egészen más tészta. És jó, ha nem nő a nyakunkra.
*Mosolyogva nyújtja jobbját a nő felé, mintha csak egy harcossal tenné. Ha Relael kéréssel óhajtana előállni, akkor annak érezhetően itt az ideje.*
~Abban hasznos, amiben szükséges.~ *Igen csak simulékony habitusról árulkodnak-e szavak. Aztán pedig Szellemekről is szót ejt futólag.
Karba fonja kezeit, de halovány mosoly játszik ajkai szélén. Szemmel láthatóan Relael a helyes szólamokat pengeti. Türelmesen hallgatja végig az elfet, nem vág közbe, szeme sem rebben.*
-Ambíciók. Szeretem az ambíciót. Ezek határoznak meg minket voltaképp. Ki elveszti őket, úgy jár, mint a jó Waldran Thargodar. Ismerted tán? Valószínűleg valami árok szélén végezhette átfagyva, alkoholmámorban. Pedig egykor volt valaki. *Megvonja vállát. Sajnálja a dolgot azért.*
-Jártam a Kikötőben, futólag. És mint azt oly sokszor elregélték nekem, elődöm - Kagan - igen csak jó kapcsolatot ápolt ezekkel a Patkányokkal. Fogalmam sincs, hogy e jó viszony fajon fenn áll-e még. Szívesen megtudnám.
*Ismét csak sétára indul, de ezúttal int Relaelnek, hogy kövesse. Társalgásuk közben megcsodálja a falakon helyet kapó, vadászati trófeákat.*
-Ami Artheniort illeti... A leány engedett nekik, de én nem fogok. Nem hagyom, hogy zsíros kereskedők és uracskák diktáljanak az egész vidéknek. Épp ellenkezőleg. Talán erőteljesebb határokra van szükség. *Megvillan tekintete.*
-Ha pedig valóban ennyire egyeznek ambícióink... *Alaposan megnyomja az utolsó szót.*
-Úgy nem gondolom, hogy a barátság lehetősége elvetendő lenne. Tudod, nincs sok ilyenből. *Elvigyorodik.*
-Lássuk, hová jutunk. Ha szükséged úgy hozza, kereshetsz. Szabad bejárásod lesz. Úgy hiszem, ismernek is már. *Végigméri az elfet. Elvégre Relael elég szembetűnő jelenség.*
-Hanem lehet, hogy mi is keresünk. A Kikötővel sok dolgunk nincs, de Arthenior egészen más tészta. És jó, ha nem nő a nyakunkra.
*Mosolyogva nyújtja jobbját a nő felé, mintha csak egy harcossal tenné. Ha Relael kéréssel óhajtana előállni, akkor annak érezhetően itt az ideje.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-11 00:01:11
Üzenet elküldve: 2024-05-11 00:01:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Yagnarból nem képes olvasni, vagy nagyon nehezen, s ez egyszerre kelti fel kíváncsiságát és bosszantja. Ami jobban zavarja, hogy itt nincs kontrollja, amit utóbbi időben már annyira megszokott, kicsit talán bele is kényelmesedett. Emlékeztetnie kell magát, hogy arroganciájából alább adjon. Nehezére esik lenyelnie büszkeségét, ám néhány nagy levegővételt követően már ismerős az a jelmez, amiben egykoron tetszelgett sokat. Mutatós, kellemes, meghunyászkodó.*
- Bölcs lépés, elvégre elárulni csak azok tudnak, akik ismernek minket.
*Hagyja ennyiben a barátság témáját egy könnyed mosollyal arcán. Yagnar láthatóan nincs elsőre lenyűgözve tőle, s ez bár zavarja, de ezt most képes félretenni. A férfi végül mozdul, majd sokat sejtetően körözni kezd körülötte. Prédának érzi magát, s nem csupán a farkas jelenléte miatt. Egyre inkább erőt kell vegyen magát, hogy képes legyen leküzdeni feltörni vágyó dacosságát.*
- Abban vagyok hasznos, amiben szükséges.
*Szavai akár üresnek hathatnak, ám Relael elég magabiztos abban, hogy az új vezér meg fogja érteni mondanivalóját. Az egykori nemes feltehetően fele olyan messze sem jutott volna el, ha nem lenne képes a változásokra gyorsan reagálni és alkalmazkodni.*
- S bár a pengét is jól forgatom, részben a thargoknak hála, ám nem a csatasor élére szántak a Szellemek.
*Bármennyire is nem szívleli, de kénytelen lesz őszintének lenni Yagnar észrevételét illetően, s ehhez egy lélegzetvételnyi ideig gyűjtögeti erejét.*
- Bár a thargok fontos szerepet játszottak életemben és fontos helyet foglalnak el a szívemben, de ambícióim mást diktálnak.
*Szeme sarkában megrándul egy apró izom.*
- Jártam már jóformán mindenhol, jelenleg a helyemet a Kikötőben leltem meg, de fakó befolyásom továbbra is van Artheniorra miután jó pár évtizedet leéltem ott nemesként. S tudomásom van erről arról. Arthenior még mindig gyenge és szánalmas, de ez nem lesz mindig így, mert vannak ott olyanok, akik a város felemelkedését óhajtják. Ez viszont úgy hiszem mindkettőnk érdekei ellen való lenne.
*Yagnarból nem képes olvasni, vagy nagyon nehezen, s ez egyszerre kelti fel kíváncsiságát és bosszantja. Ami jobban zavarja, hogy itt nincs kontrollja, amit utóbbi időben már annyira megszokott, kicsit talán bele is kényelmesedett. Emlékeztetnie kell magát, hogy arroganciájából alább adjon. Nehezére esik lenyelnie büszkeségét, ám néhány nagy levegővételt követően már ismerős az a jelmez, amiben egykoron tetszelgett sokat. Mutatós, kellemes, meghunyászkodó.*
- Bölcs lépés, elvégre elárulni csak azok tudnak, akik ismernek minket.
*Hagyja ennyiben a barátság témáját egy könnyed mosollyal arcán. Yagnar láthatóan nincs elsőre lenyűgözve tőle, s ez bár zavarja, de ezt most képes félretenni. A férfi végül mozdul, majd sokat sejtetően körözni kezd körülötte. Prédának érzi magát, s nem csupán a farkas jelenléte miatt. Egyre inkább erőt kell vegyen magát, hogy képes legyen leküzdeni feltörni vágyó dacosságát.*
- Abban vagyok hasznos, amiben szükséges.
*Szavai akár üresnek hathatnak, ám Relael elég magabiztos abban, hogy az új vezér meg fogja érteni mondanivalóját. Az egykori nemes feltehetően fele olyan messze sem jutott volna el, ha nem lenne képes a változásokra gyorsan reagálni és alkalmazkodni.*
- S bár a pengét is jól forgatom, részben a thargoknak hála, ám nem a csatasor élére szántak a Szellemek.
*Bármennyire is nem szívleli, de kénytelen lesz őszintének lenni Yagnar észrevételét illetően, s ehhez egy lélegzetvételnyi ideig gyűjtögeti erejét.*
- Bár a thargok fontos szerepet játszottak életemben és fontos helyet foglalnak el a szívemben, de ambícióim mást diktálnak.
*Szeme sarkában megrándul egy apró izom.*
- Jártam már jóformán mindenhol, jelenleg a helyemet a Kikötőben leltem meg, de fakó befolyásom továbbra is van Artheniorra miután jó pár évtizedet leéltem ott nemesként. S tudomásom van erről arról. Arthenior még mindig gyenge és szánalmas, de ez nem lesz mindig így, mert vannak ott olyanok, akik a város felemelkedését óhajtják. Ez viszont úgy hiszem mindkettőnk érdekei ellen való lenne.
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-06 21:51:15
Üzenet elküldve: 2024-05-06 21:51:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Nem tisztje meggyőzni a számára jóformán idegen elfet a Thargodar lányt illetően. Helyette csak sajátosan titokzatos mosoly bujkál ajkai szélén, ahogy elnézi a lányt. Jobbjával szórakozottan dörzsöli a szék karfáját, miközben hallgatja vendége válaszait.
A sötéthajú felhívja figyelmét bizonyos tévedéseire. Ezzel önmagában nincs baja, azonban az urával kapcsolatos rejtély most sem kerül megválaszolására. Ezt elkönyveli magának.*
-A jó viszony fontos. Kevés barátunk akad az utóbbi időben... Ez talán azért van, mert alaposan megválogatjuk őket. *Végül csak feltápászkodik ültéből. Lassan sétál a lány felé, kezeit pedig összekulcsolja háta mögött. A vén farkas komótosan követi a sarokból tekinteetével társát, de nem moccan helyéről.*
-Itt mindenki hasznos, aki hasznos akar lenni. De a bizalom már más kérdés. Tudod, azok, akiket ismertél... *Elsétál Relael mellett. Ha utána fordul, ha nem, körözni kezd körülötte. Nem óhajtja megijeszteni az elfet, csupán túlmozgásos, mikor beszél.*
-Nem sokan maradtak itt az erődben. Velük kell beérned, ha barátokat keresel. *Megereszt egy őszinte vigyort.*
-Itt mindig találhatsz fedelet a fejed fölé, falat a hátad mögé. De pajzsot is, mi megóv. Csak tudnom kell... *Csitítólag emeli tenyerét, ha esetleg Relael közbe óhajtana vágni a következőknek.*
-Miben vagy hasznos. Hisz Te tudod, a Vas Népe miben hasznos. A népek általában tudják, miben vagyunk jók.
*Megtorpanva elmereng egy ablakot bámulva.*
-Jó kapcsolatot a helyiekkel... Szóval nem kívánsz helyi lenni. Különben most térden állnál és nekem esküdnél. *Szembefordul a lánnyal, mintha valójában ezt várná tőle.*
-Egy elf ígérete. *Kedélyesen felhümment.*
-Vajon túléli-e azt, akinek az ígéretet tették? *Költői a kérdés, hisz rögvest folytatja.*
-Mondd hát, honnét jössz, s mit tudsz ajánlani. Én pedig megmondom, Yagnar Rhagodar mit tud ajánlani. *A sárga tekintet kíváncsian fúr a zöldekbe. Egy "kívülálló" barátsága keveset számít neki. Ugyanakkor ő sem ostoba, hogy visszautasítsa a békejobbot valakitől, ki láthatóan ismeri népük szokásait, sőt, erős kötelékek fűzik a Vashegyhez. Az a kérdés, származik-e haszna a Vashegynek e barátságból.*
*Nem tisztje meggyőzni a számára jóformán idegen elfet a Thargodar lányt illetően. Helyette csak sajátosan titokzatos mosoly bujkál ajkai szélén, ahogy elnézi a lányt. Jobbjával szórakozottan dörzsöli a szék karfáját, miközben hallgatja vendége válaszait.
A sötéthajú felhívja figyelmét bizonyos tévedéseire. Ezzel önmagában nincs baja, azonban az urával kapcsolatos rejtély most sem kerül megválaszolására. Ezt elkönyveli magának.*
-A jó viszony fontos. Kevés barátunk akad az utóbbi időben... Ez talán azért van, mert alaposan megválogatjuk őket. *Végül csak feltápászkodik ültéből. Lassan sétál a lány felé, kezeit pedig összekulcsolja háta mögött. A vén farkas komótosan követi a sarokból tekinteetével társát, de nem moccan helyéről.*
-Itt mindenki hasznos, aki hasznos akar lenni. De a bizalom már más kérdés. Tudod, azok, akiket ismertél... *Elsétál Relael mellett. Ha utána fordul, ha nem, körözni kezd körülötte. Nem óhajtja megijeszteni az elfet, csupán túlmozgásos, mikor beszél.*
-Nem sokan maradtak itt az erődben. Velük kell beérned, ha barátokat keresel. *Megereszt egy őszinte vigyort.*
-Itt mindig találhatsz fedelet a fejed fölé, falat a hátad mögé. De pajzsot is, mi megóv. Csak tudnom kell... *Csitítólag emeli tenyerét, ha esetleg Relael közbe óhajtana vágni a következőknek.*
-Miben vagy hasznos. Hisz Te tudod, a Vas Népe miben hasznos. A népek általában tudják, miben vagyunk jók.
*Megtorpanva elmereng egy ablakot bámulva.*
-Jó kapcsolatot a helyiekkel... Szóval nem kívánsz helyi lenni. Különben most térden állnál és nekem esküdnél. *Szembefordul a lánnyal, mintha valójában ezt várná tőle.*
-Egy elf ígérete. *Kedélyesen felhümment.*
-Vajon túléli-e azt, akinek az ígéretet tették? *Költői a kérdés, hisz rögvest folytatja.*
-Mondd hát, honnét jössz, s mit tudsz ajánlani. Én pedig megmondom, Yagnar Rhagodar mit tud ajánlani. *A sárga tekintet kíváncsian fúr a zöldekbe. Egy "kívülálló" barátsága keveset számít neki. Ugyanakkor ő sem ostoba, hogy visszautasítsa a békejobbot valakitől, ki láthatóan ismeri népük szokásait, sőt, erős kötelékek fűzik a Vashegyhez. Az a kérdés, származik-e haszna a Vashegynek e barátságból.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-05 23:37:38
Üzenet elküldve: 2024-05-05 23:37:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Yagnar következtetése helyes, s Relael valóban kissé unottan konstatálja a Gödör jelenlétét. Ha már büntetésről lenne szó, akkor ő bizonyosan teátrálisabb és fájdalmasabb módszerek mellett tenné le voksát. A megaláztatás emlegetésére viszont elismerően biccent.*
- Valóban. Érdekes megközelítése az engedetlenség megtorlásának.
*Nem részletezi túlzottan ártó gondolatait, főleg mert elképzelve minden kevésbé sokkoló, melyet a fogadójában kimúlt kormoskor tapasztalt meg igazán. Persze nincs bűntudata miatta, jól megérdemelt halál volt az, ennek ellenére nagy hatást gyakorolt Relaelre.
A viszont kérdésre biccent egyet, elvégre ő őszintén így gondolja. Kagaenaet ilyennek ismerte meg, s a leány sosem mutatta azt az oldalát, ami esetleg erre rácáfolhatna. Nem is töpreng ezen sokat, mert Yagnar egyébként is különös szemei teljesen elfehérednek. Relael egyrészt megijed, másrészt undor fogja el. Tesz néhány lépést hátra, de tekintetét nem képes elfordítani a hófehér szemgolyókról. A jelenés nem tart sokáig, s csodák csodájára a korábban látott farkas is éppen most jelenik meg, csaholásával ismét megemelve Relael egyébként is magas pulzusát.
Az izgalmakat követően az élet rendje visszaállni látszik, az elf pedig némileg tépelődik magában, hogy rákérdezzen miféle szörnyű kórság gyötri Yagnart. Végül úgy dönt, hogy tapintatos marad, s mivel bizonyosan kényes téma, ezért nem firtatja a történteket.*
- Tessék?
*Döbbent mosoly ül arcára. Röviden fel is nevet.*
- Aenae nem tenne ilyet. Egyébként is egy Artheniorban nevelkedett finom hölgy, az ilyen durvaságokhoz túl gyönge a lelke.
*Nem igen képes ezt elhinni, ahogy azt sem, hogy a holtak feltámadnak. Ez az a fajta dajkamese, amivel apja rémisztgette és igyekezte kordában tartani. Persze túlzottan ellenkezni nem óhajt Yagnar hitvilágával szemben, ezért csupán bölcsen hallgatja annak beszámolóját legutóbbi szörnyű lázálmáról.*
- Nocsak.
*Yagnar barbár mivolta ellenére ügyesen és előszeretettel forgatja a szavakat, ám az elfet nem kerüli el a hosszú körmondat rövid lényege.*
- Csak nem csalafinta léleknek tart? Pedig úgy gondolom, hogy igazán nem szolgáltam rá.
*A drámaiság kedvéért sajgó szívére teszi kezét, mert ilyen galád vádak érték őt.*
- De hisz én ilyet nem is állítottam, kedves uram. Valóban nem jártam egy ideje e vidéken, mert látogatást kellett tennem régi ismerőseimnél, addig pedig gyermekemet megbízható dajkájára hagytam. Az uram hiányát pedig én magam említettem, bár elismerem, hogy nem tértem ki eltűnésének idejére.
*Talán nem bölcs dolog a vezér pontatlanságaira felhívni a figyelmet, Relael viszont nem óhajtja visszafogni magát, ha ilyenről van szó.*
- Legfőképpen előbbi. Tettek már említést nekem arról, hogy változások mentek végbe Tharg-földön, de szerettem volna én magam megbizonyosodni róla. Emellett pedig továbbra is szeretném a jó kapcsolatot fenntartani a helyiekkel, elvégre szorult helyzetben itt találtam menedéket és segítséget, s ezt nem feledem el. Talán akadna valami konkrét, amiben hasznos volnék, vagy ez csupán általános érdeklődés volt?
*Nincs ínyére, hogy Yagnar egyértelműen érezteti vele a kettejük közötti különbséget. Hellyel sem kínálta, s mindjárt szolgálatról kérdezi őt. Feltehetően így érzik magukat fordított esetben, amikor Relael pöffeszkedik tavernája párnázott ülésén. Persze remekül leplezi a bosszúságát azt illetően, hogy ebben a "birodalomban" ugyanúgy kushadnia kell, mint a többieknek.*
*Yagnar következtetése helyes, s Relael valóban kissé unottan konstatálja a Gödör jelenlétét. Ha már büntetésről lenne szó, akkor ő bizonyosan teátrálisabb és fájdalmasabb módszerek mellett tenné le voksát. A megaláztatás emlegetésére viszont elismerően biccent.*
- Valóban. Érdekes megközelítése az engedetlenség megtorlásának.
*Nem részletezi túlzottan ártó gondolatait, főleg mert elképzelve minden kevésbé sokkoló, melyet a fogadójában kimúlt kormoskor tapasztalt meg igazán. Persze nincs bűntudata miatta, jól megérdemelt halál volt az, ennek ellenére nagy hatást gyakorolt Relaelre.
A viszont kérdésre biccent egyet, elvégre ő őszintén így gondolja. Kagaenaet ilyennek ismerte meg, s a leány sosem mutatta azt az oldalát, ami esetleg erre rácáfolhatna. Nem is töpreng ezen sokat, mert Yagnar egyébként is különös szemei teljesen elfehérednek. Relael egyrészt megijed, másrészt undor fogja el. Tesz néhány lépést hátra, de tekintetét nem képes elfordítani a hófehér szemgolyókról. A jelenés nem tart sokáig, s csodák csodájára a korábban látott farkas is éppen most jelenik meg, csaholásával ismét megemelve Relael egyébként is magas pulzusát.
Az izgalmakat követően az élet rendje visszaállni látszik, az elf pedig némileg tépelődik magában, hogy rákérdezzen miféle szörnyű kórság gyötri Yagnart. Végül úgy dönt, hogy tapintatos marad, s mivel bizonyosan kényes téma, ezért nem firtatja a történteket.*
- Tessék?
*Döbbent mosoly ül arcára. Röviden fel is nevet.*
- Aenae nem tenne ilyet. Egyébként is egy Artheniorban nevelkedett finom hölgy, az ilyen durvaságokhoz túl gyönge a lelke.
*Nem igen képes ezt elhinni, ahogy azt sem, hogy a holtak feltámadnak. Ez az a fajta dajkamese, amivel apja rémisztgette és igyekezte kordában tartani. Persze túlzottan ellenkezni nem óhajt Yagnar hitvilágával szemben, ezért csupán bölcsen hallgatja annak beszámolóját legutóbbi szörnyű lázálmáról.*
- Nocsak.
*Yagnar barbár mivolta ellenére ügyesen és előszeretettel forgatja a szavakat, ám az elfet nem kerüli el a hosszú körmondat rövid lényege.*
- Csak nem csalafinta léleknek tart? Pedig úgy gondolom, hogy igazán nem szolgáltam rá.
*A drámaiság kedvéért sajgó szívére teszi kezét, mert ilyen galád vádak érték őt.*
- De hisz én ilyet nem is állítottam, kedves uram. Valóban nem jártam egy ideje e vidéken, mert látogatást kellett tennem régi ismerőseimnél, addig pedig gyermekemet megbízható dajkájára hagytam. Az uram hiányát pedig én magam említettem, bár elismerem, hogy nem tértem ki eltűnésének idejére.
*Talán nem bölcs dolog a vezér pontatlanságaira felhívni a figyelmet, Relael viszont nem óhajtja visszafogni magát, ha ilyenről van szó.*
- Legfőképpen előbbi. Tettek már említést nekem arról, hogy változások mentek végbe Tharg-földön, de szerettem volna én magam megbizonyosodni róla. Emellett pedig továbbra is szeretném a jó kapcsolatot fenntartani a helyiekkel, elvégre szorult helyzetben itt találtam menedéket és segítséget, s ezt nem feledem el. Talán akadna valami konkrét, amiben hasznos volnék, vagy ez csupán általános érdeklődés volt?
*Nincs ínyére, hogy Yagnar egyértelműen érezteti vele a kettejük közötti különbséget. Hellyel sem kínálta, s mindjárt szolgálatról kérdezi őt. Feltehetően így érzik magukat fordított esetben, amikor Relael pöffeszkedik tavernája párnázott ülésén. Persze remekül leplezi a bosszúságát azt illetően, hogy ebben a "birodalomban" ugyanúgy kushadnia kell, mint a többieknek.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-05-02 16:08:07
Üzenet elküldve: 2024-05-02 16:08:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*A lány szavaiból arra következtet, hogy amaz nincs lenyűgözve a Gödör intézményétől.*
-A Gödör, igen. Feltételezem, a büntetés jó része inkább a megaláztatásról szólt. Ha valakit mezítelen behajítanak egy ilyen lyukba, s napestig pesztrálják a kölykök, aztán meg nyakon öntik ezzel-azzal, egy idő után engedelmességre bírja a lelket.
*A Nirset érintő megjegyzést nem kommentálja. Hallotta már a nevet, de nem kíván hozzáfűzni egyebet. Szórakozottan huppan a trónra, ahogy Relaelt hallgatja.*
-Visszahúzódó, szelíd teremtés, hmm? *Elmosolyodik, szemei pedig egyik pillanatról a másikra tejfehérré válnak. Éktelen csaholás hallatszik, s nem telik el néhány másodperc, a hatalmas farkas ront a terembe. Végigrohan a termen, közvetlen Relael mellett, hogy aztán csúszva lassítson s állapodjon meg a helyén, ami egy bundákkal és pokrócokkal kitömött sarok.
Mire az elf észbe kap, a vezér szeme immáron hagyományos színekben tündököl, már amennyire a ragadozósárga tekintet annak mondható.*
-Nem tűnt annak, mikor egy fokossal nyitotta fel a kobakom. Elégette a testem, s ezzel elvégezte dolgát. Ám az Ősök Szelleme nagyobb mindannyiunknál. Lám, itt ül előtted a példa, Relael asszony. E farkas ott, Skollhat, megosztotta velem testét és lelkét, míg kósza, gyönge lélek voltam. Vérrel adóztunk, s most itt vagyok. *Halkan felkuncog.*
-Látod, bemutatkoztam. Trodd úr bölcs a maga módján. Sokat lát, sokat hall, sokat ért. De ő csak azt látja, amit a szeme is, csak azt hallja, amit a füle. Nem látja feltétlen, mit látni kell, s nem hallja, mit érdemes kihallani. Mert nem csalafinta lélek. *Megtámaszkodik a csontszék szélén.*
-Ne érts félre szavaim, nem kárhoztatlak semmiért. Azért hoztalak ide, mert érdekel, ki vagy. De ha itt is éltél valaha e földön, most nem itt élsz. És ha volt is valaha urad, már rég nincs. Egy dologban hasonlítunk Trodd úrral; az egyenes beszédet szeretjük. Mondd hát el, miért érkeztél, s honnét. Csupán a kíváncsiság hozott? Esetleg a szolgálat? Mert annak is találunk helyet. *Érdeklődve dől előre a trónon. Hangja a legkevésbé sem hangzik fenyegetően, sokkal inkább érdeklődő.*
*A lány szavaiból arra következtet, hogy amaz nincs lenyűgözve a Gödör intézményétől.*
-A Gödör, igen. Feltételezem, a büntetés jó része inkább a megaláztatásról szólt. Ha valakit mezítelen behajítanak egy ilyen lyukba, s napestig pesztrálják a kölykök, aztán meg nyakon öntik ezzel-azzal, egy idő után engedelmességre bírja a lelket.
*A Nirset érintő megjegyzést nem kommentálja. Hallotta már a nevet, de nem kíván hozzáfűzni egyebet. Szórakozottan huppan a trónra, ahogy Relaelt hallgatja.*
-Visszahúzódó, szelíd teremtés, hmm? *Elmosolyodik, szemei pedig egyik pillanatról a másikra tejfehérré válnak. Éktelen csaholás hallatszik, s nem telik el néhány másodperc, a hatalmas farkas ront a terembe. Végigrohan a termen, közvetlen Relael mellett, hogy aztán csúszva lassítson s állapodjon meg a helyén, ami egy bundákkal és pokrócokkal kitömött sarok.
Mire az elf észbe kap, a vezér szeme immáron hagyományos színekben tündököl, már amennyire a ragadozósárga tekintet annak mondható.*
-Nem tűnt annak, mikor egy fokossal nyitotta fel a kobakom. Elégette a testem, s ezzel elvégezte dolgát. Ám az Ősök Szelleme nagyobb mindannyiunknál. Lám, itt ül előtted a példa, Relael asszony. E farkas ott, Skollhat, megosztotta velem testét és lelkét, míg kósza, gyönge lélek voltam. Vérrel adóztunk, s most itt vagyok. *Halkan felkuncog.*
-Látod, bemutatkoztam. Trodd úr bölcs a maga módján. Sokat lát, sokat hall, sokat ért. De ő csak azt látja, amit a szeme is, csak azt hallja, amit a füle. Nem látja feltétlen, mit látni kell, s nem hallja, mit érdemes kihallani. Mert nem csalafinta lélek. *Megtámaszkodik a csontszék szélén.*
-Ne érts félre szavaim, nem kárhoztatlak semmiért. Azért hoztalak ide, mert érdekel, ki vagy. De ha itt is éltél valaha e földön, most nem itt élsz. És ha volt is valaha urad, már rég nincs. Egy dologban hasonlítunk Trodd úrral; az egyenes beszédet szeretjük. Mondd hát el, miért érkeztél, s honnét. Csupán a kíváncsiság hozott? Esetleg a szolgálat? Mert annak is találunk helyet. *Érdeklődve dől előre a trónon. Hangja a legkevésbé sem hangzik fenyegetően, sokkal inkább érdeklődő.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733