Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:31:32
Üzenet elküldve: 2025-08-19 18:31:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Hamar betérnek az erődbe, Rorkirnak ismerős terep ez, nyilván, hisz nem tudja megszámolni hányszor járt már itt, most sem vet rá különösebb figyelmet, egyértelműen inkább az idegenek, meg a híreik érdeklik. Szerencsére Kayaerr hívására Yagnar is előkerül. Így azért könnyebb lesz a dolga, mindannyiuknak, hisz akármilyenek is a thargok, nyilván a vezér szava a döntő. Szűkszavúan bemutatkozik a két szerzet is, Rorkir pedig igyekszik megjegyezni a neveket, bár ebben sosem volt nagyon jó, valahogy az arcokkal könnyebben boldogult. De mivel mostanában nem sok új nevet kellett megjegyeznie, valószínűleg nem lesz vele gondja. A jarl kíváncsi a mondandójukra, Micarthara és Enna pedig elő is adja, hogy miért is jöttek, és mik is azok az információk amikkel szolgálni kívánnak. A barbár harcos először tágra nyílt szemekkel hallgat, mintha sokkolná a dolog, vagy mintha megrettenne a hallottaktól, de hamar kiderül, hogy éppen ellenkezőleg. Arcára széles vigyor ül ki, bár sokan inkább vicsornak is nézhetnék.*
-Na és mik a rossz hírek?
*Kérdezi, bár nyilván azért érzi a helyzet súlyát, de hát kár volna tagadnia a vérét. Ezt Yagnar is tudhatja, hogy Rorkirnak nem kell sok, hogy kivont karddal nekirohamozzon egy ork erődnek, akár van esélye akár nincs. Thara ork fejétől sem igazán riad meg, sőt amint meglátja, oda is lép, hogy megvizsgálja kicsit magának, megnézze a fogait, az agyarait. Annyi orkot látott már életében, hogy szinte szagról is ismeri őket.*
-Ez Ungshul tárnáiból való, felismerem. Különös. Azokat nem látták errefelé már vagy...
*Gondolkozik egy jó nagy számon, de nem jut eszébe, hogy pontosan mióta, úgyhogy csak ennyiben hagyja a dolgot. Az Artheniori tanácsról személyesen nem sokat tud, de Enna megjegyzésén láthatóan jót derül, ha megkérdeznék Rorkirt, ő is így vélekedne róluk külső szemlélőként, meg a hallottak alapján. Micarthara ajánlatát egyelőre nem tudja hogy fogadja, isteni szerencse, hogy nem is neki kell ezzel foglalkoznia, hanem a jarlnak.*
-Mit mondasz, fivérem? Készülhetünk az aratásra?
*Hamar betérnek az erődbe, Rorkirnak ismerős terep ez, nyilván, hisz nem tudja megszámolni hányszor járt már itt, most sem vet rá különösebb figyelmet, egyértelműen inkább az idegenek, meg a híreik érdeklik. Szerencsére Kayaerr hívására Yagnar is előkerül. Így azért könnyebb lesz a dolga, mindannyiuknak, hisz akármilyenek is a thargok, nyilván a vezér szava a döntő. Szűkszavúan bemutatkozik a két szerzet is, Rorkir pedig igyekszik megjegyezni a neveket, bár ebben sosem volt nagyon jó, valahogy az arcokkal könnyebben boldogult. De mivel mostanában nem sok új nevet kellett megjegyeznie, valószínűleg nem lesz vele gondja. A jarl kíváncsi a mondandójukra, Micarthara és Enna pedig elő is adja, hogy miért is jöttek, és mik is azok az információk amikkel szolgálni kívánnak. A barbár harcos először tágra nyílt szemekkel hallgat, mintha sokkolná a dolog, vagy mintha megrettenne a hallottaktól, de hamar kiderül, hogy éppen ellenkezőleg. Arcára széles vigyor ül ki, bár sokan inkább vicsornak is nézhetnék.*
-Na és mik a rossz hírek?
*Kérdezi, bár nyilván azért érzi a helyzet súlyát, de hát kár volna tagadnia a vérét. Ezt Yagnar is tudhatja, hogy Rorkirnak nem kell sok, hogy kivont karddal nekirohamozzon egy ork erődnek, akár van esélye akár nincs. Thara ork fejétől sem igazán riad meg, sőt amint meglátja, oda is lép, hogy megvizsgálja kicsit magának, megnézze a fogait, az agyarait. Annyi orkot látott már életében, hogy szinte szagról is ismeri őket.*
-Ez Ungshul tárnáiból való, felismerem. Különös. Azokat nem látták errefelé már vagy...
*Gondolkozik egy jó nagy számon, de nem jut eszébe, hogy pontosan mióta, úgyhogy csak ennyiben hagyja a dolgot. Az Artheniori tanácsról személyesen nem sokat tud, de Enna megjegyzésén láthatóan jót derül, ha megkérdeznék Rorkirt, ő is így vélekedne róluk külső szemlélőként, meg a hallottak alapján. Micarthara ajánlatát egyelőre nem tudja hogy fogadja, isteni szerencse, hogy nem is neki kell ezzel foglalkoznia, hanem a jarlnak.*
-Mit mondasz, fivérem? Készülhetünk az aratásra?
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-19 10:24:10
Üzenet elküldve: 2025-08-19 10:24:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
* ~ Ezek vademberek! ~ háborog magában, de igazából csak azért, hogy levezesse a felgyülemlett feszültséget. Közben mosolyogva halad előre, amerre vezetik. Mikor elérik a végállomást, Rorkir végre megszólítja őket. ~ Nocsak, úgy látszik, tévedtem. Azért a nevem mégiscsak érdekli őket. ~ még ha egy elmaradhatatlan cinikus kérdés is társul hozzá.*
- Enna.
*Mondja lágyan, egy biccentés kíséretében. Ennél tovább nemnagyon jutnak. Osztja Thara véleményét, inkább a vezérre fókuszálna. Szerencsére Kayaerr kurjantása egészen hamar előcsalja a híres-neves Yagnart: egy farkas mellett guggoló alakot. Biztató. Ráadásul egyből az arcukba mászik, épphogy csak nem szaglássza meg őket. De jó most nekik ettől.
Sejtése beigazolódik, nem nagyon járnak errefelé sötételfek. Nem biztos, hogy jelenléte olyan sokat nyom a latban, de azért most örül, hogy elkísérte Tharát. Ettől függetlenül hagyja, hogy határozottabb társa nyissa a szót. Állja Yagnar tekintetét a maga vidám módján, saját neve elhangzásakor pedig bólint egyet felé, üdvözlésképpen.*
- Üdv!
*Róla első körben talán elég ennyi - a félvérekről nem keringenek denevéres legendák.
Mikor lehetősége nyílik, kiegészíti a mélységi szavait.*
- Az orkok szervezettek, több törzs fogott össze. Azt hiszik, a puszta "orkföld", ahol minden az övék, és Szürke Légiónak nevezik magukat. A pusztai népeket már mind elintézték. Van vezérük, meg van velük valami Vádló, egy sötételf. Az artheniori tanács már kapott tőlük üzenetet, de azok azt hitték, csak tréfa. Szerintem meg az artheniori tanács a tréfa.
*Ez utóbbi megjegyzést tőle szokatlanul szárazan, cinikusan mondja, érezhető, hogy tehetetlen dühöt érez a számára dilettánsnak tűnő bagázs miatt. Ebből talán Yagnar le is szűrheti, miért jöttek.
Aztán mikor meghallja, hogy Thara felajánlja szolgálatait a Thargoknak, igen magasra emelkednek a szemöldökei, és még a száját is eltátja kissé. ~ Erről nem volt szó! ~ pánikol. Ki tudja, milyen népek itt ezek. Egyelőre nem feltétlenül tűnnek valami szimpatikusnak. Végül szabadkozva, heves gesztikuláció kíséretében ennyit mond.*
- Igazából én ott segítek, ahol tudok.
*Hangzik a válasz, ami semmire sem válasz igazán. Élete java részében egyedül barangolt. Furcsa lenne most pont idecsapódni. Ugyanakkor azt is belátja, lassan véget ér az az időszak, amikor gondtalanul járhatott-kelhetett akármerre.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.19 10:26:24
* ~ Ezek vademberek! ~ háborog magában, de igazából csak azért, hogy levezesse a felgyülemlett feszültséget. Közben mosolyogva halad előre, amerre vezetik. Mikor elérik a végállomást, Rorkir végre megszólítja őket. ~ Nocsak, úgy látszik, tévedtem. Azért a nevem mégiscsak érdekli őket. ~ még ha egy elmaradhatatlan cinikus kérdés is társul hozzá.*
- Enna.
*Mondja lágyan, egy biccentés kíséretében. Ennél tovább nemnagyon jutnak. Osztja Thara véleményét, inkább a vezérre fókuszálna. Szerencsére Kayaerr kurjantása egészen hamar előcsalja a híres-neves Yagnart: egy farkas mellett guggoló alakot. Biztató. Ráadásul egyből az arcukba mászik, épphogy csak nem szaglássza meg őket. De jó most nekik ettől.
Sejtése beigazolódik, nem nagyon járnak errefelé sötételfek. Nem biztos, hogy jelenléte olyan sokat nyom a latban, de azért most örül, hogy elkísérte Tharát. Ettől függetlenül hagyja, hogy határozottabb társa nyissa a szót. Állja Yagnar tekintetét a maga vidám módján, saját neve elhangzásakor pedig bólint egyet felé, üdvözlésképpen.*
- Üdv!
*Róla első körben talán elég ennyi - a félvérekről nem keringenek denevéres legendák.
Mikor lehetősége nyílik, kiegészíti a mélységi szavait.*
- Az orkok szervezettek, több törzs fogott össze. Azt hiszik, a puszta "orkföld", ahol minden az övék, és Szürke Légiónak nevezik magukat. A pusztai népeket már mind elintézték. Van vezérük, meg van velük valami Vádló, egy sötételf. Az artheniori tanács már kapott tőlük üzenetet, de azok azt hitték, csak tréfa. Szerintem meg az artheniori tanács a tréfa.
*Ez utóbbi megjegyzést tőle szokatlanul szárazan, cinikusan mondja, érezhető, hogy tehetetlen dühöt érez a számára dilettánsnak tűnő bagázs miatt. Ebből talán Yagnar le is szűrheti, miért jöttek.
Aztán mikor meghallja, hogy Thara felajánlja szolgálatait a Thargoknak, igen magasra emelkednek a szemöldökei, és még a száját is eltátja kissé. ~ Erről nem volt szó! ~ pánikol. Ki tudja, milyen népek itt ezek. Egyelőre nem feltétlenül tűnnek valami szimpatikusnak. Végül szabadkozva, heves gesztikuláció kíséretében ennyit mond.*
- Igazából én ott segítek, ahol tudok.
*Hangzik a válasz, ami semmire sem válasz igazán. Élete java részében egyedül barangolt. Furcsa lenne most pont idecsapódni. Ugyanakkor azt is belátja, lassan véget ér az az időszak, amikor gondtalanul járhatott-kelhetett akármerre.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.19 10:26:24
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-19 09:51:13
Üzenet elküldve: 2025-08-19 09:51:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vashegy ménjei//
*Nem beszélnek. Thara még Ennához sem szól. Mit mondhatna? A csacsogáshoz nem ismerik még egymást, a hírekkel viszont miért fárassza a félvért? Ő is látta amit ő, át is élték. Ráadásul túl is élték. A többieknek is átadná a hírt, ha biztos lenne benne, hogy az a tharg vezérhez eljut. Kockáztatni meg nem akar. Túl sok forog kockán ahhoz, hogy időt pazaroljanak. Bízik benne, hogy a tharg nép sokkal gyorsabban reagál, mint Arthenior. Ha belegondol, hogy még csak tanácskozni akarnak, a legszívesebben mindegyik tanácstag baját egyesével látná el.
~Tudtak mindenről és semmit sem csináltak.~
Ebben persze nem lehet biztos. Lehet ők is indítottak expedíciót csak az nem járt sikerrel.
Viszont most jobb ha nem erre gondol, hanem az előttük álló feladatra, értesíteni a Vashegyet. Rorkir kérdésére ránéz egy pillanatra, majd megmondja nevét.*
-Micarthara.
*Mondja szűkszavúan, majd újra előre néz és követi Kayaerrt.
Belépve megcsodálhatja a Hrallt belülről is. Le van nyűgözve. Az erőd sokáig kibírna egy ostromot. Viszont örülne, hogy ha addig nem jutnának el.
~Yagnar! Tényleg.~ Jut eszébe a thargok vezérének neve, ahogy Kayaerr kiáltja. Nem kell sokat várniuk, hogy vendéglátójuk megjelenjen. A férfi első benyomása meglepi. Nem támadó. Vagy legalább is nem érzi annak Micarthara.*
-Igen egy barlang mélyében, viszont nem mint a denevérek. Nem lógunk fejjel lefelé és nem is tudunk repülni.
*Pedig milyen hasznos lenne.*
-Micarthara vagyok, ő meg Ennalinae.
*Mutat társára.*
-Rossz híreket hozunk a kürtszóról. A forrása, mint kiderül, ork eredetű. Egy hatalmas erődben csoportosulnak. Még mielőtt azt hinnéd, hogy egy kis erődről beszélünk, akkor tévedsz. Nem száz, hanem több ezer ork harcosnak ad otthont és nem békések. A szándékaikat nem tudjuk, de biztos nem békések. Azért szólunk, hogy fel tudjatok készülni.
*Hátizsákjából előveszi az orkfejet. Alig egy napja vágta le az orkról.*
-Ez az egyik őrjáratuk tagja. Hatan voltak mi meg öten. Az egyikünk áldozata révén tudtunk csak elmenekülni, hogy figyelmeztethessük Artheniort és titeket.
*Ha van még valami amit kihagyna az hagyja, hogy Enna mondja el.*
-Még szeretném, hogy fogadjátok szolgálataimat a védekezésben vagy támadásban.
*Itt Ennára hagyja, hogy ő is hasonlóan dönt-e mint Thara.*
*Nem beszélnek. Thara még Ennához sem szól. Mit mondhatna? A csacsogáshoz nem ismerik még egymást, a hírekkel viszont miért fárassza a félvért? Ő is látta amit ő, át is élték. Ráadásul túl is élték. A többieknek is átadná a hírt, ha biztos lenne benne, hogy az a tharg vezérhez eljut. Kockáztatni meg nem akar. Túl sok forog kockán ahhoz, hogy időt pazaroljanak. Bízik benne, hogy a tharg nép sokkal gyorsabban reagál, mint Arthenior. Ha belegondol, hogy még csak tanácskozni akarnak, a legszívesebben mindegyik tanácstag baját egyesével látná el.
~Tudtak mindenről és semmit sem csináltak.~
Ebben persze nem lehet biztos. Lehet ők is indítottak expedíciót csak az nem járt sikerrel.
Viszont most jobb ha nem erre gondol, hanem az előttük álló feladatra, értesíteni a Vashegyet. Rorkir kérdésére ránéz egy pillanatra, majd megmondja nevét.*
-Micarthara.
*Mondja szűkszavúan, majd újra előre néz és követi Kayaerrt.
Belépve megcsodálhatja a Hrallt belülről is. Le van nyűgözve. Az erőd sokáig kibírna egy ostromot. Viszont örülne, hogy ha addig nem jutnának el.
~Yagnar! Tényleg.~ Jut eszébe a thargok vezérének neve, ahogy Kayaerr kiáltja. Nem kell sokat várniuk, hogy vendéglátójuk megjelenjen. A férfi első benyomása meglepi. Nem támadó. Vagy legalább is nem érzi annak Micarthara.*
-Igen egy barlang mélyében, viszont nem mint a denevérek. Nem lógunk fejjel lefelé és nem is tudunk repülni.
*Pedig milyen hasznos lenne.*
-Micarthara vagyok, ő meg Ennalinae.
*Mutat társára.*
-Rossz híreket hozunk a kürtszóról. A forrása, mint kiderül, ork eredetű. Egy hatalmas erődben csoportosulnak. Még mielőtt azt hinnéd, hogy egy kis erődről beszélünk, akkor tévedsz. Nem száz, hanem több ezer ork harcosnak ad otthont és nem békések. A szándékaikat nem tudjuk, de biztos nem békések. Azért szólunk, hogy fel tudjatok készülni.
*Hátizsákjából előveszi az orkfejet. Alig egy napja vágta le az orkról.*
-Ez az egyik őrjáratuk tagja. Hatan voltak mi meg öten. Az egyikünk áldozata révén tudtunk csak elmenekülni, hogy figyelmeztethessük Artheniort és titeket.
*Ha van még valami amit kihagyna az hagyja, hogy Enna mondja el.*
-Még szeretném, hogy fogadjátok szolgálataimat a védekezésben vagy támadásban.
*Itt Ennára hagyja, hogy ő is hasonlóan dönt-e mint Thara.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-18 22:29:11
Üzenet elküldve: 2025-08-18 22:29:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A vashegy ménjei//
*Habár nem vall rá, mostanában kissé elzárkózott a földijeitől. Kedvel a nép körében lenni, határozottan szociális jellem. Jobb elfoglaltságot nem tudna keresni, minthogy történeteket hallgasson és jókorákat kacagjon. Ugyanakkor szokatlan a széljárás mostanság odakinn. Bezárkózott, s jeleket tanulmányoz. Az asszonyok csontvetéseit, az égi történéseket, a múlt mondáit. Az időt leginkább a Hrallban tölti Skollhat társaságában. A jókora farkas most is ott fekszik helyén, ragadozópillantását társára emelve. Ő maga az állat mellett guggol, borostyánsárga tekintete pedig állja a vén ordasét.*
-Kilencszer kelő vörös nap. Vértelen szív. Kürtszó. *Motyogja, miközben kezét Skollhat felé nyújtja. Nem megsimogatni készül az állatot, inkább mintha egy láthatatlan fonalat igyekezne elsöpörni a farkas elől. Túl sok a jel, s nincs magyarázat, mi összefogná őket.*
-Kilencszer kelő vörös nap... *Tekintete rebben az ismerős kurjantásra. Lassan egyenesedik fel, majd fordul a csarnokba tévedők felé. Az ordas is feltápászkodik, csakhogy megszemlélje a vendégeket. Mostanában határozottan ingerszegény számára a Hrall, biztosan kíváncsi, mi a fennforgás tárgya.*
-Hmppf. *Összeszűkült szemekkel méri meg magának a két idegent. Egyszerű, szürke tunikát visel, oldalán egy fokos lóg. Egészen közel lép hozzájuk, hogy a szemükbe bámulhasson borostyán íriszeivel. Jeleket keres. Elvégre mindenki a Szellemek Ösvényét tapodja, akár tud róla, akár nem. Ez a kettő itt, vajon mit jelent?*
-Egy sötételf! *Homlokát ráncolja, majd a mellette ácsorgó ordas bundájába túr.*
-Ritka erre, mint a fehér holló! Megmondom őszintén, nem sokhoz volt dolgom. Tényleg a föld alatt húzzátok meg magatokat, akár a denevér? *Túl sok gátlás nem rejlik benne, közvetlen közelről járja körbe Micartharát.*
-Szóval azt mondod, üzenetet hoztak? Hmm. Meglátjuk, mennyit ér. Az Ősök Jelei olykor beszédesebbek, mint a kimondott szó. És Te? *Lehajol, hogy ezúttal
Ennalinae-t vegye górcső alá.*
-Mondjátok hát, amit kívántok, ne kerteljetek. Éppúgy érdekel az is, miért mondjátok, amit mondtok. *Meghagyja vendégeinek az értelmezést. Elhaladtában megveregeti Rorkir széles vállát, majd megállapodik szemközt a számára ismeretlen párossal. Jobbját szórakozottan pihenteti a fokoson, míg baljával varkocsba font szakállának csavargatásába kezd.*
*Habár nem vall rá, mostanában kissé elzárkózott a földijeitől. Kedvel a nép körében lenni, határozottan szociális jellem. Jobb elfoglaltságot nem tudna keresni, minthogy történeteket hallgasson és jókorákat kacagjon. Ugyanakkor szokatlan a széljárás mostanság odakinn. Bezárkózott, s jeleket tanulmányoz. Az asszonyok csontvetéseit, az égi történéseket, a múlt mondáit. Az időt leginkább a Hrallban tölti Skollhat társaságában. A jókora farkas most is ott fekszik helyén, ragadozópillantását társára emelve. Ő maga az állat mellett guggol, borostyánsárga tekintete pedig állja a vén ordasét.*
-Kilencszer kelő vörös nap. Vértelen szív. Kürtszó. *Motyogja, miközben kezét Skollhat felé nyújtja. Nem megsimogatni készül az állatot, inkább mintha egy láthatatlan fonalat igyekezne elsöpörni a farkas elől. Túl sok a jel, s nincs magyarázat, mi összefogná őket.*
-Kilencszer kelő vörös nap... *Tekintete rebben az ismerős kurjantásra. Lassan egyenesedik fel, majd fordul a csarnokba tévedők felé. Az ordas is feltápászkodik, csakhogy megszemlélje a vendégeket. Mostanában határozottan ingerszegény számára a Hrall, biztosan kíváncsi, mi a fennforgás tárgya.*
-Hmppf. *Összeszűkült szemekkel méri meg magának a két idegent. Egyszerű, szürke tunikát visel, oldalán egy fokos lóg. Egészen közel lép hozzájuk, hogy a szemükbe bámulhasson borostyán íriszeivel. Jeleket keres. Elvégre mindenki a Szellemek Ösvényét tapodja, akár tud róla, akár nem. Ez a kettő itt, vajon mit jelent?*
-Egy sötételf! *Homlokát ráncolja, majd a mellette ácsorgó ordas bundájába túr.*
-Ritka erre, mint a fehér holló! Megmondom őszintén, nem sokhoz volt dolgom. Tényleg a föld alatt húzzátok meg magatokat, akár a denevér? *Túl sok gátlás nem rejlik benne, közvetlen közelről járja körbe Micartharát.*
-Szóval azt mondod, üzenetet hoztak? Hmm. Meglátjuk, mennyit ér. Az Ősök Jelei olykor beszédesebbek, mint a kimondott szó. És Te? *Lehajol, hogy ezúttal
Ennalinae-t vegye górcső alá.*
-Mondjátok hát, amit kívántok, ne kerteljetek. Éppúgy érdekel az is, miért mondjátok, amit mondtok. *Meghagyja vendégeinek az értelmezést. Elhaladtában megveregeti Rorkir széles vállát, majd megállapodik szemközt a számára ismeretlen párossal. Jobbját szórakozottan pihenteti a fokoson, míg baljával varkocsba font szakállának csavargatásába kezd.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-18 21:58:50
Üzenet elküldve: 2025-08-18 21:58:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Miközben Thargarod felé tartanak ugyan nem tartja borostyánjait fenyegetően minden pillanatban az idegeneken, de folyamatosan neszel. Nem nyíltan legelő őzsuta módjára, aki minden zajra a füle botját mozdítja, inkább óvatosan, mint egy rossz, elvétett mozdulatra váró erdei irbisz. Minden alkalommal, mikor útjukon fordulni kényszerülnek, kap az alkalmon, hogy gyors pillantást vethessen a párosra. Nem tudja teljes bizonyossággal állítani, hogy ártalmatlanok, elvégre legyen az ember elővigyázatos, de az az érzése, hogy nem igazán veszélyesek. Főleg így fegyverek nélkül nem hiszi, hogy túl nagy fenyegetést jelentenének, valószínűleg ezzel a Rorkirral ketten könnyűszerrel végeznének velük. Kayaerr szerencsére jól forgatja a kardot, s a férfi sem tűnik úgy, hogy az izmait lótrágyázásból szedte volna össze a szántóföldeken. Fel is pillant rá, majd újra a sisakjára és kissé fintorogva egy szemöldökemeléssel fejezi ki véleményét csupán.
A jövevények nem cseverésznek egymás között, nem hangzik el semmi hasznos információ, de már nem bosszantja magát rajta. Hacsak nem nagyon bizalmas dolgokról lesz szó, talán a teremben maradhatnak, s akkor úgyis megtudják mire fel ez a nagy felhajtás.
Lassan elérik a Hrallht, lépteik hangja megtörik a trónterem csendjét. Remélhetőleg a Vashegy új ura szokásához híven errefelé ejtőzik.*
- Yagnar! *hangja visszhangzik, pillantásaival pedig a férfit keresi* - Egy kormos és egy fattyú hírt hoztak a kürtszó kapcsán, veled kívánnak beszélni.
*Miközben Thargarod felé tartanak ugyan nem tartja borostyánjait fenyegetően minden pillanatban az idegeneken, de folyamatosan neszel. Nem nyíltan legelő őzsuta módjára, aki minden zajra a füle botját mozdítja, inkább óvatosan, mint egy rossz, elvétett mozdulatra váró erdei irbisz. Minden alkalommal, mikor útjukon fordulni kényszerülnek, kap az alkalmon, hogy gyors pillantást vethessen a párosra. Nem tudja teljes bizonyossággal állítani, hogy ártalmatlanok, elvégre legyen az ember elővigyázatos, de az az érzése, hogy nem igazán veszélyesek. Főleg így fegyverek nélkül nem hiszi, hogy túl nagy fenyegetést jelentenének, valószínűleg ezzel a Rorkirral ketten könnyűszerrel végeznének velük. Kayaerr szerencsére jól forgatja a kardot, s a férfi sem tűnik úgy, hogy az izmait lótrágyázásból szedte volna össze a szántóföldeken. Fel is pillant rá, majd újra a sisakjára és kissé fintorogva egy szemöldökemeléssel fejezi ki véleményét csupán.
A jövevények nem cseverésznek egymás között, nem hangzik el semmi hasznos információ, de már nem bosszantja magát rajta. Hacsak nem nagyon bizalmas dolgokról lesz szó, talán a teremben maradhatnak, s akkor úgyis megtudják mire fel ez a nagy felhajtás.
Lassan elérik a Hrallht, lépteik hangja megtörik a trónterem csendjét. Remélhetőleg a Vashegy új ura szokásához híven errefelé ejtőzik.*
- Yagnar! *hangja visszhangzik, pillantásaival pedig a férfit keresi* - Egy kormos és egy fattyú hírt hoztak a kürtszó kapcsán, veled kívánnak beszélni.
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:46:54
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:46:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A vashegy ménjei//
*Kayaerr szerencsére vele tart, ennek Rorkir pedig nagyon örül. Nem mintha ne boldogulna el két lánykával, ha rosszaságon törnék a fejüket, egyszerűen csak már olyan régóta egyedül van, jobb napokon is csak városiakkal találkozott, hogy örül az egyívású társaságnak. Az idegenek pedig készségesen leadják a fegyvereiket, s nem igazán szemtelenkednek, ez is nagyban megkönnyíti a dolgát. Biccent is nekik, és hagyja hogy Kayaerr vezesse az utat, ő pedig mellettük-mögöttük bandukol. Nem nagyon kérdezgeti őket feleslegesen, látja hogy nagyon rejtegetik azt, hogy miért is jöttek, amit a férfi nem igazán ért, de nőket megérteni olyan, mint megpróbálni kiinni a tengerek vizét. Hiábavaló feladat, és még az ember feje is belefájdul, neki meg ahhoz semmi kedve. Úgyhogy csak sodródik az árral, egyébként sem szokott sokat aggódni a történéseken, majd lesz valahogy.*
-Tetszik mi?
*Feleli a szőkeségnek, már a sisak dolgára reflektálva, közben pedig kedélyesen vigyorog. Azért persze kíváncsi, hogy mi dolguk Yagnarral, de fél hogy túlságosan belelovalja magát valamibe, aztán meg hoppon marad a nagy izgalommal, úgyhogy egyelőre csak kivár. Szól az egyik őrnek, hogy ha korábban nem is, most már igazán kerítsék elő a jarlt, mert bizony nem csak az ő fogadásáról van szó. Azért amíg várnak, így az erőd falain belül kissé barátságosabban szól az idegenekhez.*
-Na és hogy hívnak titeket?
*Legalább amíg várnak, jobban telik az idő.*
-Vagy ez is titkos?
*Kayaerr szerencsére vele tart, ennek Rorkir pedig nagyon örül. Nem mintha ne boldogulna el két lánykával, ha rosszaságon törnék a fejüket, egyszerűen csak már olyan régóta egyedül van, jobb napokon is csak városiakkal találkozott, hogy örül az egyívású társaságnak. Az idegenek pedig készségesen leadják a fegyvereiket, s nem igazán szemtelenkednek, ez is nagyban megkönnyíti a dolgát. Biccent is nekik, és hagyja hogy Kayaerr vezesse az utat, ő pedig mellettük-mögöttük bandukol. Nem nagyon kérdezgeti őket feleslegesen, látja hogy nagyon rejtegetik azt, hogy miért is jöttek, amit a férfi nem igazán ért, de nőket megérteni olyan, mint megpróbálni kiinni a tengerek vizét. Hiábavaló feladat, és még az ember feje is belefájdul, neki meg ahhoz semmi kedve. Úgyhogy csak sodródik az árral, egyébként sem szokott sokat aggódni a történéseken, majd lesz valahogy.*
-Tetszik mi?
*Feleli a szőkeségnek, már a sisak dolgára reflektálva, közben pedig kedélyesen vigyorog. Azért persze kíváncsi, hogy mi dolguk Yagnarral, de fél hogy túlságosan belelovalja magát valamibe, aztán meg hoppon marad a nagy izgalommal, úgyhogy egyelőre csak kivár. Szól az egyik őrnek, hogy ha korábban nem is, most már igazán kerítsék elő a jarlt, mert bizony nem csak az ő fogadásáról van szó. Azért amíg várnak, így az erőd falain belül kissé barátságosabban szól az idegenekhez.*
-Na és hogy hívnak titeket?
*Legalább amíg várnak, jobban telik az idő.*
-Vagy ez is titkos?
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-18 18:59:28
Üzenet elküldve: 2025-08-18 18:59:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
*A helyiek marakodását elegánsan figyelmen kívül hagyja (kivéve az elhangzott neveket), még akkor is, mikor rajtuk élcelődnek. Felesleges lenne belefolyni. Ettől függetlenül reméli, idővel majd megenyhülnek irányukba.
Készségesen adja le a fegyvereit, és engedelmesen lépked vezetőik mögött. Ha kérik, kiköti a lovát valahova. Ellenkező esetben a gyeplőnél fogva vezeti addig, amíg el nem érik céljukat. Séta közben igyekszik nem bámészkodni, de jól megjegyzi a kifelé vezető utat, hátha sietősen kell majd távozniuk. Ezen kívül a többiek arckifejezésére is nagy figyelmet fordít. A maga részéről csak kedvesen mosolyog mindenkire, és figyel rá, hogy kellően közel maradjon Micartharához, ha esetleg a védelmére kéne kelni. Mondjuk a mélységi valószínűleg sokkal erősebb mint ő, és a páncélja is vastagabb, de Ennában dúl a védelmi ösztön. Akárcsak a céltudatosság: már annyira közel járnak!
Ha nem kérdezik, nem is mond semmit. Úgyis csak idegesen fecsegne mindenfélét. De ezek itt valószínűleg a nevére sem kíváncsiak, nemhogy a többi dologra, ami most dőlne belőle lányos zavarában.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.18 19:02:09
*A helyiek marakodását elegánsan figyelmen kívül hagyja (kivéve az elhangzott neveket), még akkor is, mikor rajtuk élcelődnek. Felesleges lenne belefolyni. Ettől függetlenül reméli, idővel majd megenyhülnek irányukba.
Készségesen adja le a fegyvereit, és engedelmesen lépked vezetőik mögött. Ha kérik, kiköti a lovát valahova. Ellenkező esetben a gyeplőnél fogva vezeti addig, amíg el nem érik céljukat. Séta közben igyekszik nem bámészkodni, de jól megjegyzi a kifelé vezető utat, hátha sietősen kell majd távozniuk. Ezen kívül a többiek arckifejezésére is nagy figyelmet fordít. A maga részéről csak kedvesen mosolyog mindenkire, és figyel rá, hogy kellően közel maradjon Micartharához, ha esetleg a védelmére kéne kelni. Mondjuk a mélységi valószínűleg sokkal erősebb mint ő, és a páncélja is vastagabb, de Ennában dúl a védelmi ösztön. Akárcsak a céltudatosság: már annyira közel járnak!
Ha nem kérdezik, nem is mond semmit. Úgyis csak idegesen fecsegne mindenfélét. De ezek itt valószínűleg a nevére sem kíváncsiak, nemhogy a többi dologra, ami most dőlne belőle lányos zavarában.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.18 19:02:09
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-18 16:38:17
Üzenet elküldve: 2025-08-18 16:38:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A vashegy ménjei//
*Tharának nagyon vissza kell fognia magát, hogy ne szájaljon vissza. Most önuralmat kell mutatnia. Sok forog kockán és tudja, hogy ha nem járnak sikerrel az nem csak Arthenior bukását jelenti. Így vagy úgy, de akár a Vashegyét is. Fegyvereit leteszi, még a hátizsákjából is kiveszi a tőrt ügyelve, hogy az orkfej továbbra is a ruhadarabban maradjon. Ha engedik, akkor lovát is kikötné, ha nem kint fogja ezt megtenni.
Rorkirt vagy Kayarrt követi, attól függően, hogy ki vezeti őket. Érdekes, hogy ők nem tudnak az orkokról. Arthenior városát figyelmeztették, megfenyegették az orkok. Persze nem várhatja el, hogy Rorkir és Kayaerr tudjon bármit vagy megosszon velük bármit. Lehet az orkoknak későbbi cél lett volna a Vashegy. Nem tudhatja. Reméli, hogy ezzel legalább lépés előnyre tehetnek szert.
Thargarodhoz közeledve csodálattal nézi az erődítményt. Abban biztos, hogy ezek a falak jól bírnának egy ostromot. Ellenben a hegy miatt könnyű körbevenni és kiéheztetni a védőket. De le merné fogadni, hogy van valahol egy menekülő út, ahol észrevétlenül ki lehet osonni. Továbbra is követi a thargokat, akik a vezérükhöz vezeti őket. Közben jól szétnéz az erődben. Artheniorhoz képest itt nagyobb biztonságban érzi magát a sötételf. Kivéve, hogy éppen sötételf.
~Legalább nem vagyok ork.~
Pedig az lenne ám csak a móka.*
*Tharának nagyon vissza kell fognia magát, hogy ne szájaljon vissza. Most önuralmat kell mutatnia. Sok forog kockán és tudja, hogy ha nem járnak sikerrel az nem csak Arthenior bukását jelenti. Így vagy úgy, de akár a Vashegyét is. Fegyvereit leteszi, még a hátizsákjából is kiveszi a tőrt ügyelve, hogy az orkfej továbbra is a ruhadarabban maradjon. Ha engedik, akkor lovát is kikötné, ha nem kint fogja ezt megtenni.
Rorkirt vagy Kayarrt követi, attól függően, hogy ki vezeti őket. Érdekes, hogy ők nem tudnak az orkokról. Arthenior városát figyelmeztették, megfenyegették az orkok. Persze nem várhatja el, hogy Rorkir és Kayaerr tudjon bármit vagy megosszon velük bármit. Lehet az orkoknak későbbi cél lett volna a Vashegy. Nem tudhatja. Reméli, hogy ezzel legalább lépés előnyre tehetnek szert.
Thargarodhoz közeledve csodálattal nézi az erődítményt. Abban biztos, hogy ezek a falak jól bírnának egy ostromot. Ellenben a hegy miatt könnyű körbevenni és kiéheztetni a védőket. De le merné fogadni, hogy van valahol egy menekülő út, ahol észrevétlenül ki lehet osonni. Továbbra is követi a thargokat, akik a vezérükhöz vezeti őket. Közben jól szétnéz az erődben. Artheniorhoz képest itt nagyobb biztonságban érzi magát a sötételf. Kivéve, hogy éppen sötételf.
~Legalább nem vagyok ork.~
Pedig az lenne ám csak a móka.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:39:17
Üzenet elküldve: 2025-08-12 09:39:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Miután mély levegőt szippant az Amoni levegőből, és tiszteletét teszi a kovácsoknál is, no meg néhány helyinek is biccent csak úgy illemből, az erődbe igyekszik. Öles léptekkel halad, egész a nagycsarnokba, és reméli hogy ott találja majd Yagnart. Sok mindenről kell beszélniük, és reméli hogy ő tud néhány dolgot erről a kürtszóról, amit Rorkir nem. Ha valóban itt találja a férfit, az láthatja Rorkiron, hogy ereje teljében van, duzzad benne az élet, s mintha fiatalodott volna is mióta legutóbb találkoztak. Medvecsuklyáját leveszi fejéről, hisz idebent aligha lenne rá szüksége.*
-Yangar Rhagodar! Merre vagy te anyaszomorító?
*Kurjantja el magát jó hangosan, egy nagy vigyorral a képén, remélhetőleg ezt csak meghallja a másik, ha a közelben van valahol.*-
*Miután mély levegőt szippant az Amoni levegőből, és tiszteletét teszi a kovácsoknál is, no meg néhány helyinek is biccent csak úgy illemből, az erődbe igyekszik. Öles léptekkel halad, egész a nagycsarnokba, és reméli hogy ott találja majd Yagnart. Sok mindenről kell beszélniük, és reméli hogy ő tud néhány dolgot erről a kürtszóról, amit Rorkir nem. Ha valóban itt találja a férfit, az láthatja Rorkiron, hogy ereje teljében van, duzzad benne az élet, s mintha fiatalodott volna is mióta legutóbb találkoztak. Medvecsuklyáját leveszi fejéről, hisz idebent aligha lenne rá szüksége.*
-Yangar Rhagodar! Merre vagy te anyaszomorító?
*Kurjantja el magát jó hangosan, egy nagy vigyorral a képén, remélhetőleg ezt csak meghallja a másik, ha a közelben van valahol.*-
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:43:06
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:43:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A csarnok//
*Magában jót derül tulajdon vérének szigorán. Tisztában van vele, Karheia mennyire gondoskodó tud lenni. Azt rögtön észreveszi, mennyire megszeppen az újdonsült Rhagodar. Szíve ugyan kemény, de sajátjaival szemben hajlamos olykor megolvadni.*
-Amikor annyi idős voltam, mint Te, jó atyám bottal kergetett el hazulról. Mihasznának tartott. Egy egész esztendőt kellett lehúznom a hegyek között, egyedül, mire visszatértem. Ott volt alkalmam szót váltani az Ősök Szellemével és megismerni az utat, ami előttem áll. Ne aggódj túl sokat, ifjú rokon. Jó helyen vagy. *Ha engedi, még meg is borzolja a szőke loboncot, mielőtt visszatérne a sepregetéshez.*
-Ha jól vizsgázol, lakomát csapunk a tiszteletedre. Még a vérlovagok is ott lesznek, hogy koccinthassanak veled. Na és persze Rheia is. Úgy hiszem, tűzzel-vassal sem lehetne őt visszatartani. Mit szólsz? *Elmosolyodik szakálla alatt, miközben visszatér addigi tevékenységéhez.*
-Ne féltsd úgy őt, Rheia. Tudják azok a vékonyfülűek, hogy ha kárt tesznek egy thargban, vasra verik őket. És a kisasszony nyelve is kellően éles, hogy helyre igazítsa őket, jól mondom? *Cinkosan pillant a lányra, majd vissza Rheiára.*
-Látogass meg, Holdam és csillagom, ha időd engedi. Tudnom kell, mit mondanak az ősök s Te vagy a fülem hozzájuk. Híreket kaptam. *Borostyán tekintetét futólag emeli Karheiára jelentőségteljesen, mielőtt búcsúzólag biccenthetne mindkettejük felé. Az asszonyok jóslatai, a hegyet s völgyet bezengő kürt hangja, na és persze a hírek, amik fülébe jutottak... Aggasztó történések egész sora.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.16 13:47:04
*Magában jót derül tulajdon vérének szigorán. Tisztában van vele, Karheia mennyire gondoskodó tud lenni. Azt rögtön észreveszi, mennyire megszeppen az újdonsült Rhagodar. Szíve ugyan kemény, de sajátjaival szemben hajlamos olykor megolvadni.*
-Amikor annyi idős voltam, mint Te, jó atyám bottal kergetett el hazulról. Mihasznának tartott. Egy egész esztendőt kellett lehúznom a hegyek között, egyedül, mire visszatértem. Ott volt alkalmam szót váltani az Ősök Szellemével és megismerni az utat, ami előttem áll. Ne aggódj túl sokat, ifjú rokon. Jó helyen vagy. *Ha engedi, még meg is borzolja a szőke loboncot, mielőtt visszatérne a sepregetéshez.*
-Ha jól vizsgázol, lakomát csapunk a tiszteletedre. Még a vérlovagok is ott lesznek, hogy koccinthassanak veled. Na és persze Rheia is. Úgy hiszem, tűzzel-vassal sem lehetne őt visszatartani. Mit szólsz? *Elmosolyodik szakálla alatt, miközben visszatér addigi tevékenységéhez.*
-Ne féltsd úgy őt, Rheia. Tudják azok a vékonyfülűek, hogy ha kárt tesznek egy thargban, vasra verik őket. És a kisasszony nyelve is kellően éles, hogy helyre igazítsa őket, jól mondom? *Cinkosan pillant a lányra, majd vissza Rheiára.*
-Látogass meg, Holdam és csillagom, ha időd engedi. Tudnom kell, mit mondanak az ősök s Te vagy a fülem hozzájuk. Híreket kaptam. *Borostyán tekintetét futólag emeli Karheiára jelentőségteljesen, mielőtt búcsúzólag biccenthetne mindkettejük felé. Az asszonyok jóslatai, a hegyet s völgyet bezengő kürt hangja, na és persze a hírek, amik fülébe jutottak... Aggasztó történések egész sora.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.16 13:47:04
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-15 22:32:52
Üzenet elküldve: 2025-07-15 22:32:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A csarnok//
*Most jól megkapta, de nem szólal meg, csak elmosolyodik. Jogosnak érzi a kritikát, de nem szólal fel ellene, mert igaz. Beszélni azt tud, akkor is, ha nem kellene. Ráadásul megkapja még egyszer a magáét, ami a söprögetést illeti. Itt aztán megbámulja mindkét Rhagodar-t, majd lesüti a szemét. Egyáltalán nem ért azzal egyet, hogy a jarl söpröget és túlzásnak érzi, amit nővére a fejéhez vág. Aztán pedig még kap egy kioktatást, hogy ő semmihez sem ért. Itt már azért kezd elszállni a türelme, ami az arcára kiülő mérgelődésen kezd kialakulni.*
- Akkor semmihez. *Dúl magában, de nem fog visszaszólni a legkedvesebb embernek akit ismer, a jarnak meg pláne.* - Igen, azok voltak. *Gépiesen válaszolgat, nem tudja, hogy mire megy ki a játék. Felhúzza a szemöldökét, amikor a két hosszúéletűhöz küldi a vezér, fegyelmet tanulni és munkát. Kérdőn pillant Rheia-ra, hiszen nemrég tiltotta el tőlük, aki végül belemegy a kérésre. Elle úgy érzi, hogy nem nagyon volt esélye, hogy ezen változtatni tudjon a nővére. De, hogy neki itt nincs szava, azt érzi. Tényleg bolondot csinált magából, ettől pedig rossz kedve lesz, de nem szólal meg többet. Ami akár figyelmeztetés is lehet mások számára.
Csak bólint arra, hogy meg kell acélozódnia mindenkinek, értette a nem túl rejtett célzást. A kilencszer kelt vörös napra meg nem tud mit mondani. ~Nagy lesz a szél.~ Legszívesebben kivenné a seprűt a másik kezéből, de most már azért se. Ha sepregetni akar, felőle egész Thargarodot felseperheti, meg átmehet Artheniorba is. Inkább nyeli a gombócokat a torkában és próbálja lenyugtatni magát, kevés sikerrel. Menjenek inkább a két bolondhoz, mint tovább maradjanak.*
*Most jól megkapta, de nem szólal meg, csak elmosolyodik. Jogosnak érzi a kritikát, de nem szólal fel ellene, mert igaz. Beszélni azt tud, akkor is, ha nem kellene. Ráadásul megkapja még egyszer a magáét, ami a söprögetést illeti. Itt aztán megbámulja mindkét Rhagodar-t, majd lesüti a szemét. Egyáltalán nem ért azzal egyet, hogy a jarl söpröget és túlzásnak érzi, amit nővére a fejéhez vág. Aztán pedig még kap egy kioktatást, hogy ő semmihez sem ért. Itt már azért kezd elszállni a türelme, ami az arcára kiülő mérgelődésen kezd kialakulni.*
- Akkor semmihez. *Dúl magában, de nem fog visszaszólni a legkedvesebb embernek akit ismer, a jarnak meg pláne.* - Igen, azok voltak. *Gépiesen válaszolgat, nem tudja, hogy mire megy ki a játék. Felhúzza a szemöldökét, amikor a két hosszúéletűhöz küldi a vezér, fegyelmet tanulni és munkát. Kérdőn pillant Rheia-ra, hiszen nemrég tiltotta el tőlük, aki végül belemegy a kérésre. Elle úgy érzi, hogy nem nagyon volt esélye, hogy ezen változtatni tudjon a nővére. De, hogy neki itt nincs szava, azt érzi. Tényleg bolondot csinált magából, ettől pedig rossz kedve lesz, de nem szólal meg többet. Ami akár figyelmeztetés is lehet mások számára.
Csak bólint arra, hogy meg kell acélozódnia mindenkinek, értette a nem túl rejtett célzást. A kilencszer kelt vörös napra meg nem tud mit mondani. ~Nagy lesz a szél.~ Legszívesebben kivenné a seprűt a másik kezéből, de most már azért se. Ha sepregetni akar, felőle egész Thargarodot felseperheti, meg átmehet Artheniorba is. Inkább nyeli a gombócokat a torkában és próbálja lenyugtatni magát, kevés sikerrel. Menjenek inkább a két bolondhoz, mint tovább maradjanak.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-15 21:50:24
Üzenet elküldve: 2025-07-15 21:50:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A csarnok//
*Karheia igyekezett a hiba lehetőségét minimálisra csökkenteni azzal, hogy ő mutatja be a leányt. Luryelle önmagához képest egészen jól kezdi bemutatkozását, ám ezt követően a szavak kibuknak belőle, s a leány igen kaotikus észjárásának semmi sem szab gátat. Ezúttal a kijelentése Karheia tetszését sem nyeri el, aki egy szemöldök ráncolással szemléli a jelenetet. Nem félti Yagnart, remek képessége van a férfinak ahhoz, hogy határozott legyen, mégis szívélyes. Amikor éppen egy pillanatnyi szünet kap helyet, akkor megragadja az alkalmat, hogy ő is kifejtse véleményét.*
- Mi nem vagyunk kényelmes városiak, ezt ne feledd!
*Jegyzi meg szigorúan, s gyorsan folytatja mielőtt Yagnar szólalna meg helyette.*
- Egyikünknek sem megalázó a sepregetés, s egyébként se becsméreld le társaink szorgos munkáját ilyen méltatlan megnyilvánulásokkal.
*Szavai nem árulkodnak indulatról, de elég erélyesek ahhoz, hogy Luryelle komolyan vehesse őket, ha akarja. Ezt követően hallgat, s hagyja, hogy Yagnar saját megállapításainak hangot adjon.
A döntésre végül meglepettség jelenik meg Karheia arcán. Kérdőn pillant kedves rokonára, s bár szavakat nem formálnak meg, de nyilvánvalóvá válik számára, hogy Yagnar komolyan gondolja kérését és bízik önmaga döntésében. Ez esetben pedig Rheia sem tehet mást mint azt, hogy bízik benne.*
- Rendben. Pont nem is oly rég intettem óva, hogy legyen óvatos velük. Legalább megérti miért is figyelmeztettem.
*Hosszan, töredelmesen felsóhajt. Éppen szólásra nyitná ajkait, hogy egyéb, talán könnyedebb irányba terelje el a beszélgetést, ám ezt a próbálkozását Yagnar akaratlanul sutba vágja.*
- Tessék? Ez egészen biztos?
*Aggodalom mutatkozik Karheia arcán.*
- A tharg elmének persze nem tesz jót a hosszú ideig tartó béke, de ez meglehetősen nyugtalanító.
*Szívesen tárgyalná ezt meg alaposabban vezérével, de sürgetőbbnek érzi Luryelle elhelyezését megoldani elsőként, hogy nyugodtan beszélhessenek négyszemközt.*
*Karheia igyekezett a hiba lehetőségét minimálisra csökkenteni azzal, hogy ő mutatja be a leányt. Luryelle önmagához képest egészen jól kezdi bemutatkozását, ám ezt követően a szavak kibuknak belőle, s a leány igen kaotikus észjárásának semmi sem szab gátat. Ezúttal a kijelentése Karheia tetszését sem nyeri el, aki egy szemöldök ráncolással szemléli a jelenetet. Nem félti Yagnart, remek képessége van a férfinak ahhoz, hogy határozott legyen, mégis szívélyes. Amikor éppen egy pillanatnyi szünet kap helyet, akkor megragadja az alkalmat, hogy ő is kifejtse véleményét.*
- Mi nem vagyunk kényelmes városiak, ezt ne feledd!
*Jegyzi meg szigorúan, s gyorsan folytatja mielőtt Yagnar szólalna meg helyette.*
- Egyikünknek sem megalázó a sepregetés, s egyébként se becsméreld le társaink szorgos munkáját ilyen méltatlan megnyilvánulásokkal.
*Szavai nem árulkodnak indulatról, de elég erélyesek ahhoz, hogy Luryelle komolyan vehesse őket, ha akarja. Ezt követően hallgat, s hagyja, hogy Yagnar saját megállapításainak hangot adjon.
A döntésre végül meglepettség jelenik meg Karheia arcán. Kérdőn pillant kedves rokonára, s bár szavakat nem formálnak meg, de nyilvánvalóvá válik számára, hogy Yagnar komolyan gondolja kérését és bízik önmaga döntésében. Ez esetben pedig Rheia sem tehet mást mint azt, hogy bízik benne.*
- Rendben. Pont nem is oly rég intettem óva, hogy legyen óvatos velük. Legalább megérti miért is figyelmeztettem.
*Hosszan, töredelmesen felsóhajt. Éppen szólásra nyitná ajkait, hogy egyéb, talán könnyedebb irányba terelje el a beszélgetést, ám ezt a próbálkozását Yagnar akaratlanul sutba vágja.*
- Tessék? Ez egészen biztos?
*Aggodalom mutatkozik Karheia arcán.*
- A tharg elmének persze nem tesz jót a hosszú ideig tartó béke, de ez meglehetősen nyugtalanító.
*Szívesen tárgyalná ezt meg alaposabban vezérével, de sürgetőbbnek érzi Luryelle elhelyezését megoldani elsőként, hogy nyugodtan beszélhessenek négyszemközt.*
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-10 16:21:28
Üzenet elküldve: 2025-07-10 16:21:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A csarnok//
*Meglepő figyelemmel hallgatja a kölyök locsogását. Összefonja karjait mellkasa előtt, borostyánsárga szemeivel Luryelle-t fürkészve.*
-Látom már a képességeit. Addig jártatja a száját, amíg az ellen fülig ássa magát.
*Vet egy futó pillantást Karheiára, majd a seprűért lép és felveszi azt a földről.*
-Vannak, akik felsöpörnek és vannak, akik főznek. De ha egyiket sem csinálod sosem, nem fogsz hozzá konyítani sem. Ha pedig efféle dolgokhoz nem konyítasz, akkor mihez fogsz? Hmm? *Hagy egy kis gondolkodási időt, mielőtt folytatná.*
-Atyáid nagy harcosok voltak, ha emlékezetem nem csal. Mióta farkasbőrbe bújtam, ez nem kizárt. *Révetegen csillan tekintete, s el is mereng egy darabon, valahova Karheia válla fölé bámulva.*
-A Holdam és Csillagom kitűnő tanítód lesz, ha Őseink erejét keresed. Kedves nekem és hiszek a szavának. *Tekintete jelentőségteljesen siklik Karheiára. Két kezét a seprűnyélnek fogva szórakozottan megtámaszkodik, úgy folytatja mondandóját.*
-De vajból van a szíve. Elvégre az mindig nyitva kell legyen egy olyan szellemjárónak, mint a Te vigyázód. Neked pedig meg kell acélozódnod. Főleg, ha Rhagodar vagy. *Ismét csak sepregetésbe kezd.*
-Vidd el őt holnap a hosszúfülű csirkefogóknak, nekik kell majd szót fogadjon egy darabon. Ott tanulhat egy s mást a munkáról, hmm? *Tekintete ravaszkásan csillan Karheiára. Úgy hiszi, amaz majd ágálni fog az ötlet ellen de tudnia kell, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
-Az asszonyok vörös napot láttak az égre kelni egymás után kilencszer. Kilencszer! *Megcsóválja fejét, de továbbra sem tántorítható el a sepregetéstől.*
-Te tudod mit jelent. *Szavait természetesen Karheiának intézi.*
-Nehéz idők jönnek. Sorsfordító idők. Mindnyájunknak meg kell acélozódnia. *Mormogja még, majd halk dudorászásba kezd, mintha részéről lezártnak tekintené a beszélgetést.*
*Meglepő figyelemmel hallgatja a kölyök locsogását. Összefonja karjait mellkasa előtt, borostyánsárga szemeivel Luryelle-t fürkészve.*
-Látom már a képességeit. Addig jártatja a száját, amíg az ellen fülig ássa magát.
*Vet egy futó pillantást Karheiára, majd a seprűért lép és felveszi azt a földről.*
-Vannak, akik felsöpörnek és vannak, akik főznek. De ha egyiket sem csinálod sosem, nem fogsz hozzá konyítani sem. Ha pedig efféle dolgokhoz nem konyítasz, akkor mihez fogsz? Hmm? *Hagy egy kis gondolkodási időt, mielőtt folytatná.*
-Atyáid nagy harcosok voltak, ha emlékezetem nem csal. Mióta farkasbőrbe bújtam, ez nem kizárt. *Révetegen csillan tekintete, s el is mereng egy darabon, valahova Karheia válla fölé bámulva.*
-A Holdam és Csillagom kitűnő tanítód lesz, ha Őseink erejét keresed. Kedves nekem és hiszek a szavának. *Tekintete jelentőségteljesen siklik Karheiára. Két kezét a seprűnyélnek fogva szórakozottan megtámaszkodik, úgy folytatja mondandóját.*
-De vajból van a szíve. Elvégre az mindig nyitva kell legyen egy olyan szellemjárónak, mint a Te vigyázód. Neked pedig meg kell acélozódnod. Főleg, ha Rhagodar vagy. *Ismét csak sepregetésbe kezd.*
-Vidd el őt holnap a hosszúfülű csirkefogóknak, nekik kell majd szót fogadjon egy darabon. Ott tanulhat egy s mást a munkáról, hmm? *Tekintete ravaszkásan csillan Karheiára. Úgy hiszi, amaz majd ágálni fog az ötlet ellen de tudnia kell, hogy komolyan gondolja, amit mond.*
-Az asszonyok vörös napot láttak az égre kelni egymás után kilencszer. Kilencszer! *Megcsóválja fejét, de továbbra sem tántorítható el a sepregetéstől.*
-Te tudod mit jelent. *Szavait természetesen Karheiának intézi.*
-Nehéz idők jönnek. Sorsfordító idők. Mindnyájunknak meg kell acélozódnia. *Mormogja még, majd halk dudorászásba kezd, mintha részéről lezártnak tekintené a beszélgetést.*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-08 11:51:03
Üzenet elküldve: 2025-07-08 11:51:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A csarnok//
*Nos, nem erre számított. De olyannyira nem, hogy először teljesen ledermed, amikor meglátja a sepregető jarlt. Konkrétan sokkot kap és nem bírja ki, hogy ne kezdjen el hahotázni egy pillanat alatt, miközben a nővére Yagnart öleli és köszöntik egymást. Viszont gyorsan moderálja magát, de a fura mosoly, ott bujkál a szája szélén. ~A nagy jarl sepreget! Én megőrülök!~ Élcelődik magában, de nem tart sokáig az öröme, mert hirtelen ő lesz a beszélgetés középpontjába. Ezzel általában nincs baja, de most, hogy egy hatalmas farkas és egy hatalmas vezér is őt vizslatja, nem annyira vicces a helyzete. Még akkor sem, ha Yagnar nem olyan, mint amilyennek képzelte. Sokkal félelmetesebb karakternek tartotta, aki nem beszélget még Rheia-val ennyire közvetlenül. Ilyen az ifjúkori gondolkodás.*
- Meg is érdemled. *Szól magához képest elég szűkszavúan, mert újra feszengeni kezd. És akkor még nem nem is gondol bele, hogy mi jöhet még, de hamarosan rájön.*
- Remélem nem fogsz levágni, úgy nézel, mint a lovakat. *Mondja durcásan, és karba fonja a két kezét a keblei előtt, miközben a jarl körbesétálja. Nem tetszik neki, ahogy megnézi magának, erre mindig is túlérzékeny volt. Ugyan kérdezik, de válaszolnia nem kell, mert Karheia megteszi nélküle is.*
- Bocsánat, kissé ideges vagyok. Ez nem jól hat a modoromra. *Sóhajt a nővére szavába vágva, mert rájön, hogy elvetette a sulykot az imént. Nem akar rossz színben feltűnni a jarl előtt, inkább visszafogja magát.*
- Sajnos az orkoknál nem volt lehetőségem gyakorolni, így... elmaradott vagyok minden téren, már ami a varázslást és a kardforgatást illeti. De igyekezni fogok megfelelni a Rhagodar névnek, már ha nem szúrtam el azonnal. Úgyhogy jó lenne, ha nem sepregetnél legközelebb, mert elvonja a figyelmem és különben is, nincs itt valami cseléd, vagy ilyesmi? Miért a jarl takarít, olyan megalázó! *Csattan fel a végére, de még nem fejezte be.*
- Amúgy meg nagyon is rokonszenves vagy jarl uram, sokkal rosszabbra számítottam és el is csesztem egyből és nagyon sajnálom, mert jó benyomást akartam tenni, de ez nem olyan egyszerű. Nem tudtam mire számíthatok és amúgy is tele vagyok mindenféle kínnal, bajjal, mert csak egy valakit szeretek, az pedig itt van a teremben. Nem, nem a farkaska és nem a jarl! Ő törődik velem és... nem tudom miért, de örülök és remélem nem hoztam szégyenbe, mert akkor leugrok a hegyről! Valamilyen hegyről! *Teszi még hozzá zihálva, miközben folyamatosan gesztikulálva magyaráz, többször a hajába túrva és a hangsúlyait változtatva. Hogy mi lesz ebből, gőze nincs, de nagyjából elmondott mindent. Majdnem.*
*Nos, nem erre számított. De olyannyira nem, hogy először teljesen ledermed, amikor meglátja a sepregető jarlt. Konkrétan sokkot kap és nem bírja ki, hogy ne kezdjen el hahotázni egy pillanat alatt, miközben a nővére Yagnart öleli és köszöntik egymást. Viszont gyorsan moderálja magát, de a fura mosoly, ott bujkál a szája szélén. ~A nagy jarl sepreget! Én megőrülök!~ Élcelődik magában, de nem tart sokáig az öröme, mert hirtelen ő lesz a beszélgetés középpontjába. Ezzel általában nincs baja, de most, hogy egy hatalmas farkas és egy hatalmas vezér is őt vizslatja, nem annyira vicces a helyzete. Még akkor sem, ha Yagnar nem olyan, mint amilyennek képzelte. Sokkal félelmetesebb karakternek tartotta, aki nem beszélget még Rheia-val ennyire közvetlenül. Ilyen az ifjúkori gondolkodás.*
- Meg is érdemled. *Szól magához képest elég szűkszavúan, mert újra feszengeni kezd. És akkor még nem nem is gondol bele, hogy mi jöhet még, de hamarosan rájön.*
- Remélem nem fogsz levágni, úgy nézel, mint a lovakat. *Mondja durcásan, és karba fonja a két kezét a keblei előtt, miközben a jarl körbesétálja. Nem tetszik neki, ahogy megnézi magának, erre mindig is túlérzékeny volt. Ugyan kérdezik, de válaszolnia nem kell, mert Karheia megteszi nélküle is.*
- Bocsánat, kissé ideges vagyok. Ez nem jól hat a modoromra. *Sóhajt a nővére szavába vágva, mert rájön, hogy elvetette a sulykot az imént. Nem akar rossz színben feltűnni a jarl előtt, inkább visszafogja magát.*
- Sajnos az orkoknál nem volt lehetőségem gyakorolni, így... elmaradott vagyok minden téren, már ami a varázslást és a kardforgatást illeti. De igyekezni fogok megfelelni a Rhagodar névnek, már ha nem szúrtam el azonnal. Úgyhogy jó lenne, ha nem sepregetnél legközelebb, mert elvonja a figyelmem és különben is, nincs itt valami cseléd, vagy ilyesmi? Miért a jarl takarít, olyan megalázó! *Csattan fel a végére, de még nem fejezte be.*
- Amúgy meg nagyon is rokonszenves vagy jarl uram, sokkal rosszabbra számítottam és el is csesztem egyből és nagyon sajnálom, mert jó benyomást akartam tenni, de ez nem olyan egyszerű. Nem tudtam mire számíthatok és amúgy is tele vagyok mindenféle kínnal, bajjal, mert csak egy valakit szeretek, az pedig itt van a teremben. Nem, nem a farkaska és nem a jarl! Ő törődik velem és... nem tudom miért, de örülök és remélem nem hoztam szégyenbe, mert akkor leugrok a hegyről! Valamilyen hegyről! *Teszi még hozzá zihálva, miközben folyamatosan gesztikulálva magyaráz, többször a hajába túrva és a hangsúlyait változtatva. Hogy mi lesz ebből, gőze nincs, de nagyjából elmondott mindent. Majdnem.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-08 09:55:55
Üzenet elküldve: 2025-07-08 09:55:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A csarnok//
*Egyáltalán nem tudja mire vélni Luryelle izgalmát - amit szörnyen palástol a leány, így Karheia számára is feltűnik -, hiszen ő ismeri Yagnart, s jól tudja, hogy semmi okuk aggódni.
Nem lepődik meg azon, hogy vezérüket egyszerű öltözetben leli, a seprű mindenesetre szokatlan eszköz a kezében, hiszen jellemzően fegyvert vagy kupát fog az erős férfi kéz. Örömmel simul bele az ölelésbe, amiben kedves rokona részesíti. Családja közelségében - mely jelenleg egy főből áll -, mindig nyugalommal telik meg szíve, és biztonságban érzi magát.*
- Ugyan-ugyan.
*Legyintve hessenti el a túlzó dicséretet.*
- Ne is törődj ezekkel Luryelle, Yagnar csak szeret a Szellemekig magasztalni.
*Méltatlannak érzi ugyan magát rá, mégsem bánja. Melegséggel tölti el, hogy ennyire szeretve van nagybátyja által. Szívesen meghagyná a lehetőséges a leánynak, hogy bemutatkozzon, de úgy érzi neki is szükséges néhány mondatot közbeszúrnia a könnyebb megértés érdekében.*
- Luryellet a Szellemek remek képességekkel ajándékozták meg, mint a mi águnk női tagjait általában, ezért úgy döntöttem tanítom a mágia megszelídítésére és használatára. Mivel ifjú leány, otthona és családja pedig nincsen, ezért úgy láttam jónak, hogy viselje nevünket és oltalmunkat.
*Az még számára is kérdéses, hogy ezen döntésére Yagnar miként reagál, de nem izgul túlságosan.*
- A Vrodhar család talán ismerősen csenghet számodra, még a régi időkből, a falvunk erős tagjai voltak.
*Teszi még hozzá mellékesen, ám ezután nem óhajtana megszólalni. A varázslónő meglepetésére az ifjú leány elég szűkszavú, így nem rest kapni az alkalmon és egy utolsó megjegyzést hozzáfűz.*
- Legjobb tudomásom szerint Luryellenek nem erőssége a kardforgatás, így a gyakorlás üdvös volna számára. Ez alól persze én sem vagyok kivétel.
*Kurta nevetéssel zárja mondandóját, majd eltunyult karjaira pillant. Itt léte során sokat javult fizikai állapota, de messze van egykori fényétől. Talán sosem nyeri vissza igazán.*
*Egyáltalán nem tudja mire vélni Luryelle izgalmát - amit szörnyen palástol a leány, így Karheia számára is feltűnik -, hiszen ő ismeri Yagnart, s jól tudja, hogy semmi okuk aggódni.
Nem lepődik meg azon, hogy vezérüket egyszerű öltözetben leli, a seprű mindenesetre szokatlan eszköz a kezében, hiszen jellemzően fegyvert vagy kupát fog az erős férfi kéz. Örömmel simul bele az ölelésbe, amiben kedves rokona részesíti. Családja közelségében - mely jelenleg egy főből áll -, mindig nyugalommal telik meg szíve, és biztonságban érzi magát.*
- Ugyan-ugyan.
*Legyintve hessenti el a túlzó dicséretet.*
- Ne is törődj ezekkel Luryelle, Yagnar csak szeret a Szellemekig magasztalni.
*Méltatlannak érzi ugyan magát rá, mégsem bánja. Melegséggel tölti el, hogy ennyire szeretve van nagybátyja által. Szívesen meghagyná a lehetőséges a leánynak, hogy bemutatkozzon, de úgy érzi neki is szükséges néhány mondatot közbeszúrnia a könnyebb megértés érdekében.*
- Luryellet a Szellemek remek képességekkel ajándékozták meg, mint a mi águnk női tagjait általában, ezért úgy döntöttem tanítom a mágia megszelídítésére és használatára. Mivel ifjú leány, otthona és családja pedig nincsen, ezért úgy láttam jónak, hogy viselje nevünket és oltalmunkat.
*Az még számára is kérdéses, hogy ezen döntésére Yagnar miként reagál, de nem izgul túlságosan.*
- A Vrodhar család talán ismerősen csenghet számodra, még a régi időkből, a falvunk erős tagjai voltak.
*Teszi még hozzá mellékesen, ám ezután nem óhajtana megszólalni. A varázslónő meglepetésére az ifjú leány elég szűkszavú, így nem rest kapni az alkalmon és egy utolsó megjegyzést hozzáfűz.*
- Legjobb tudomásom szerint Luryellenek nem erőssége a kardforgatás, így a gyakorlás üdvös volna számára. Ez alól persze én sem vagyok kivétel.
*Kurta nevetéssel zárja mondandóját, majd eltunyult karjaira pillant. Itt léte során sokat javult fizikai állapota, de messze van egykori fényétől. Talán sosem nyeri vissza igazán.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-07 00:05:08
Üzenet elküldve: 2025-07-07 00:05:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A csarnok//
*A Hrall nagy. Nagyobb, mint kellene, legalábbis az ő ízlésének. Nem ő építette, még csak nem is volt itt, mikor épült. Egy dolog viszont roppant mód zavarja; a kosz. Nem szereti okítani az asszonyokat, akik takarítják e helyet, elvégre a kosztért is ők felelnek. Anyja pedig mindig azt mondta, hogy ne haragítsa magára azokat, akik főznek rá. Ezt bölcsen megfogadta.
Épp ezért most az ő kezében van a seprű, s ő jár-kel, hogy portalanítsa a roppant nagy helyiséget. Valójában meglepően kellemes feladat ez most. A hűvös csarnok falai között sepregetni nyugtató tevékenységnek bizonyul. Már-már hipnotikus. Nem is visel mást hozzá, csak egy egyszerű inget, s hozzá thargmódi bőrnadrágot. Még csak fegyver sem csüng oldalán. Nem tűnik ki népe közül, s nem is akar. Kedvenc fokosa is a trónszéken pihen.
A Skollhat névre hallgató ordas csak tekintetével követi társát olykor, azon kívül lustán heverészik az állatbőrökön a csontszék tövében. Mostanában sokat tartózkodik itt; a kinti meleg az oka.*
-Hmmpf! *Viszonozza az üdvözlő szavakat, majd mire eljut tudatáig, kiről is érkezett hozzá, a seprű kiesik kezéből, ő pedig már maga mögött is tudja addigi tevékenységét.*
-Napok óta se híred, se hamvad, Karheia! *Természetesen viszonozza az ölelést.*
-Tudtam azonban, hogy minden rendben, mert a holdak és a csillagok még az égen vannak. Mert tudod, Karheia tartja ott őket. Ő a hold és a csillag. *Felgöcög. Utolsó szavait természetesen a fiatal jövevényhez intézi.*
-Titánt, hmm? *Szakálla alatt somolyog csak, miközben hallgatja Luryellét.*
-Szóval így illik, hmm? Hát igen, valóban így illik. *Szórakozottan sétálja körbe vendégét. Egy kérdő pillantással azonban kedvenc rokonát is megajándékozza. Tisztában van vele, hogy valami szándéka kellett legyen a leánnyal.*
-Karheia vezetett ide, őt pedig az Ősök Szelleme vezérli, így bizton állítom, hogy jó helyen jársz. Kinek a leánya vagy? Hát fegyvert forgatni tudsz-e? *Megállapodik végül az ifjú előtt, borostyánsárga tekintete pedig az arcát fürkészi.
A pihengető, vén ordas közben nagyot ásít, tekintetét pedig az ismeretlen leányra függeszti. Karheiát ismeri, az újdonsült kompániát azonban még nem.*
*A Hrall nagy. Nagyobb, mint kellene, legalábbis az ő ízlésének. Nem ő építette, még csak nem is volt itt, mikor épült. Egy dolog viszont roppant mód zavarja; a kosz. Nem szereti okítani az asszonyokat, akik takarítják e helyet, elvégre a kosztért is ők felelnek. Anyja pedig mindig azt mondta, hogy ne haragítsa magára azokat, akik főznek rá. Ezt bölcsen megfogadta.
Épp ezért most az ő kezében van a seprű, s ő jár-kel, hogy portalanítsa a roppant nagy helyiséget. Valójában meglepően kellemes feladat ez most. A hűvös csarnok falai között sepregetni nyugtató tevékenységnek bizonyul. Már-már hipnotikus. Nem is visel mást hozzá, csak egy egyszerű inget, s hozzá thargmódi bőrnadrágot. Még csak fegyver sem csüng oldalán. Nem tűnik ki népe közül, s nem is akar. Kedvenc fokosa is a trónszéken pihen.
A Skollhat névre hallgató ordas csak tekintetével követi társát olykor, azon kívül lustán heverészik az állatbőrökön a csontszék tövében. Mostanában sokat tartózkodik itt; a kinti meleg az oka.*
-Hmmpf! *Viszonozza az üdvözlő szavakat, majd mire eljut tudatáig, kiről is érkezett hozzá, a seprű kiesik kezéből, ő pedig már maga mögött is tudja addigi tevékenységét.*
-Napok óta se híred, se hamvad, Karheia! *Természetesen viszonozza az ölelést.*
-Tudtam azonban, hogy minden rendben, mert a holdak és a csillagok még az égen vannak. Mert tudod, Karheia tartja ott őket. Ő a hold és a csillag. *Felgöcög. Utolsó szavait természetesen a fiatal jövevényhez intézi.*
-Titánt, hmm? *Szakálla alatt somolyog csak, miközben hallgatja Luryellét.*
-Szóval így illik, hmm? Hát igen, valóban így illik. *Szórakozottan sétálja körbe vendégét. Egy kérdő pillantással azonban kedvenc rokonát is megajándékozza. Tisztában van vele, hogy valami szándéka kellett legyen a leánnyal.*
-Karheia vezetett ide, őt pedig az Ősök Szelleme vezérli, így bizton állítom, hogy jó helyen jársz. Kinek a leánya vagy? Hát fegyvert forgatni tudsz-e? *Megállapodik végül az ifjú előtt, borostyánsárga tekintete pedig az arcát fürkészi.
A pihengető, vén ordas közben nagyot ásít, tekintetét pedig az ismeretlen leányra függeszti. Karheiát ismeri, az újdonsült kompániát azonban még nem.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-05 22:09:52
Üzenet elküldve: 2025-07-05 22:09:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Nos, mindegy egyes lépéssel, amivel közelednek vezérükhöz, a torkában lévő kőgolyó növekszik, és ez ugyanúgy növeli a hisztériáját. Miért is kell neki ott lennie? Hiszen olyan jól elvoltak eddig, és biztos benne, hogy vannak olyan Thargok, akik nem találkoznak Yagnarral soha sem, legalábbis nem így külön bejelentésre. Persze közös dajdajozáskor, meg társasági eseményeken - amik legtöbbször közös dajdajozásba fordulnak végül - más, amikor a jarl sokakhoz szól. ~Az úgy nem ér!~ Piszmog még magában, miközben Rheia nyugtatgatja.*
- Legyen. *Von vállat túl könnyedén, miközben persze odabent forrong. A koncentrációja maximális, úgyhogy újabb kérdésekkel tereli el a figyelmét, amikre viszont lehangoló választ kap. ~Pompás.~*
- Dehogynem! *Próbál mosolyt varázsolni az arcára, amiből ilyen félvicsor szerű lesz, de kiveszi a kutyák szeretgetéséből ő is a részét, amiért a két eb hálásan ugrálja őket körbe. Végül belépnek a vezér termébe, és Karheia jó ismerősként köszönti őt, ami némi megnyugvással tölti el pár pillanatig. Nem igazán mer megszólalni, míg szót nem adnak neki, de nővére finoman jelzi, hogy ideje közelebb jönnie. Ő így értelmezi mindenesetre, úgyhogy odalibben és a legaranyosabb mosolyát veszi fel, amit kigondol.*
- Jarlom! Luryelle Vrodhar vagyok, illetve voltam. Most már inkább... öhm, Rheia?! *Bizonytalanodik el hirtelen, és pillant a kísérőjére, mert mintha beszéltek volna erről a névváltásról, de egészen véletlenül nem figyelt. Talán Yagnar ismerte a szüleit, így könnyebb lesz beazonosítania Elle-t is.*
- Nos, itt vagyok, mert... így illik! *Vágja ki magát gyorsan egy lehengerlő mosollyal. Csak akkor vesz vissza, amikor megérzi a nagy farkas pillantását és illatát - a sorrendben nem biztos -, meg a felé áramló figyelmet. Mindegy, már nincs visszaút, úgyhogy vár a vezért mustrálva, legtöbbször a szemeibe nézve, hátha kiolvashat bármit is. Sajnos erre egyáltalán nincs esélye, de őt ez nem tántorítja el.*
*Nos, mindegy egyes lépéssel, amivel közelednek vezérükhöz, a torkában lévő kőgolyó növekszik, és ez ugyanúgy növeli a hisztériáját. Miért is kell neki ott lennie? Hiszen olyan jól elvoltak eddig, és biztos benne, hogy vannak olyan Thargok, akik nem találkoznak Yagnarral soha sem, legalábbis nem így külön bejelentésre. Persze közös dajdajozáskor, meg társasági eseményeken - amik legtöbbször közös dajdajozásba fordulnak végül - más, amikor a jarl sokakhoz szól. ~Az úgy nem ér!~ Piszmog még magában, miközben Rheia nyugtatgatja.*
- Legyen. *Von vállat túl könnyedén, miközben persze odabent forrong. A koncentrációja maximális, úgyhogy újabb kérdésekkel tereli el a figyelmét, amikre viszont lehangoló választ kap. ~Pompás.~*
- Dehogynem! *Próbál mosolyt varázsolni az arcára, amiből ilyen félvicsor szerű lesz, de kiveszi a kutyák szeretgetéséből ő is a részét, amiért a két eb hálásan ugrálja őket körbe. Végül belépnek a vezér termébe, és Karheia jó ismerősként köszönti őt, ami némi megnyugvással tölti el pár pillanatig. Nem igazán mer megszólalni, míg szót nem adnak neki, de nővére finoman jelzi, hogy ideje közelebb jönnie. Ő így értelmezi mindenesetre, úgyhogy odalibben és a legaranyosabb mosolyát veszi fel, amit kigondol.*
- Jarlom! Luryelle Vrodhar vagyok, illetve voltam. Most már inkább... öhm, Rheia?! *Bizonytalanodik el hirtelen, és pillant a kísérőjére, mert mintha beszéltek volna erről a névváltásról, de egészen véletlenül nem figyelt. Talán Yagnar ismerte a szüleit, így könnyebb lesz beazonosítania Elle-t is.*
- Nos, itt vagyok, mert... így illik! *Vágja ki magát gyorsan egy lehengerlő mosollyal. Csak akkor vesz vissza, amikor megérzi a nagy farkas pillantását és illatát - a sorrendben nem biztos -, meg a felé áramló figyelmet. Mindegy, már nincs visszaút, úgyhogy vár a vezért mustrálva, legtöbbször a szemeibe nézve, hátha kiolvashat bármit is. Sajnos erre egyáltalán nincs esélye, de őt ez nem tántorítja el.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-05 21:42:11
Üzenet elküldve: 2025-07-05 21:42:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Elégedetten nyugtázza, hogy Luryelle komolyan vette intését az elf testvérpárt illetően. Azt illetően persze akadnak kétségei, hogy ez a gyakorlatban is miként fog megvalósulni, de Karheia úgy érzi megtette ami tőle telt.*
- Persze. A thargok között akad mindenféle. Ki szerény, ki nagyszájú, van harcos, varázstudó vagy földműves. Mindenki a maga erősségével és gyengeségével, de a lényeg, hogy összetartozunk. Te is csak akkor találod meg a helyedet és a feladatodat, ha őszinte leszel.
*Karheia egyáltalán nem tart attól, hogy ebből bármi hátránya származna. Eltöpreng azon, hogy képes lenne-e bármi olyan szörnyűséget végrehajtani ő, vagy Yagnar, ami elszakítaná a közöttük lévő erős köteléket? Arra jut, hogy minden hibájával együtt is szeretné nagybátyját, s nem tudna olyat tenni ami után ne óvná őt.*
- Az egy vadállat.
*Feleli némileg szigorúan. A kapunál lévő őrrel sem akad problémájuk, így gyorsan bebocsájtást nyernek a hűvös kőépületben. Karheia meg is könnyebbül itt a nyári tikkasztó hőség után.*
- A vadállatok nem aranyosak, és nem is simogatjuk őket. Nem elég neked erre ez a két bolhazsák?
*A negatív jelzőt persze végtelen szeretettel mondja, s a combjára ugró ebeket jól meg is dögönyözi, mielőtt karjáva int, hogy haladjanak tovább. Nem telik sok időbe mire elérik a tróntermet, ahol meg is lelik a keresett vezért.*
- Yagnar! Drága rokon!
*Üdvözli kitörő szeretettel Karheia a férfit, karjait széttárva invitálja őt meg egy ölelésre. A vak is láthatja, hogy nagybátyja iránti kötődése erős és megingathatlan, Karheia pedig nem rest ezt minden lehetséges módon kifejezni. Szerencséjére Yagnar sem bánja, hogy gyakorta öleli meg, vagy kedveskedik felé méltató szavakkal.*
- Hoztam magammal egy ifjú titánt, akire örülnék ha vetnél egy gyors pillantást.
*Elégedetten nyugtázza, hogy Luryelle komolyan vette intését az elf testvérpárt illetően. Azt illetően persze akadnak kétségei, hogy ez a gyakorlatban is miként fog megvalósulni, de Karheia úgy érzi megtette ami tőle telt.*
- Persze. A thargok között akad mindenféle. Ki szerény, ki nagyszájú, van harcos, varázstudó vagy földműves. Mindenki a maga erősségével és gyengeségével, de a lényeg, hogy összetartozunk. Te is csak akkor találod meg a helyedet és a feladatodat, ha őszinte leszel.
*Karheia egyáltalán nem tart attól, hogy ebből bármi hátránya származna. Eltöpreng azon, hogy képes lenne-e bármi olyan szörnyűséget végrehajtani ő, vagy Yagnar, ami elszakítaná a közöttük lévő erős köteléket? Arra jut, hogy minden hibájával együtt is szeretné nagybátyját, s nem tudna olyat tenni ami után ne óvná őt.*
- Az egy vadállat.
*Feleli némileg szigorúan. A kapunál lévő őrrel sem akad problémájuk, így gyorsan bebocsájtást nyernek a hűvös kőépületben. Karheia meg is könnyebbül itt a nyári tikkasztó hőség után.*
- A vadállatok nem aranyosak, és nem is simogatjuk őket. Nem elég neked erre ez a két bolhazsák?
*A negatív jelzőt persze végtelen szeretettel mondja, s a combjára ugró ebeket jól meg is dögönyözi, mielőtt karjáva int, hogy haladjanak tovább. Nem telik sok időbe mire elérik a tróntermet, ahol meg is lelik a keresett vezért.*
- Yagnar! Drága rokon!
*Üdvözli kitörő szeretettel Karheia a férfit, karjait széttárva invitálja őt meg egy ölelésre. A vak is láthatja, hogy nagybátyja iránti kötődése erős és megingathatlan, Karheia pedig nem rest ezt minden lehetséges módon kifejezni. Szerencséjére Yagnar sem bánja, hogy gyakorta öleli meg, vagy kedveskedik felé méltató szavakkal.*
- Hoztam magammal egy ifjú titánt, akire örülnék ha vetnél egy gyors pillantást.
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-05 13:16:09
Üzenet elküldve: 2025-07-05 13:16:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
*Elfintorodik, hogy még válogatni sem lesz lehetősége, hiszen ő igazán a férfiakhoz vonzódik. Mégiscsak azoknak van nagyobb izmuk, meg fel tudják emelni azt az ordas nagy kardjukat, vagy kalapácsukat. Nagyon elbűvölő például egy kovácsmester, aki a vasat keményen csapja, hogy valami újat alkosson, miközben lefolyik róla a kicsapódott izzadsága. Hát nem őrjítő? A figyelme elkalandozásából egy figyelmeztetésfél jön ki Rheiából. Bár már megszokta, hogy ennyire törődik vele, úgy gondolja, hogy nem kellene már ennyire, csak ha ő mondja.*
- Rendben. *Egyezik végül bele kelletlenül, ami akár meglepő is lehet. Volt a gyámja hangjában valami, ami miatt úgy érezte, hogy ezt most nem viccelhetje el. Az már más kérdés, hogy ha találkozik a párossal, mit fog tenni.
A piacozás és a kürtőskalács nagyon jó ötlet volt, elégedetten maszatos képpel lépdel pusztítja el a ragacsos, de nagyon ízletes ételt. Hogy ne unatkozzanak - főleg ő, mert úgy gondolja, hogy nővére csendben is el tudná képzelni a jarlhoz vezető utat -, inkább kérdezősködni kezd Yagnarrol. Figyelmesen hallgatja meg az első morzsákat és közben elvigyorodik. Kicsit hasonlónak tartja magához, legalábbis beszélni ő is igazán szeret.*
- Ú, köszönöm! *Vigyorodik el újra és elveszi a maradék kalácsot Rheia-tól. Hamarosan az is el fog fogyni, miközben tovább kapja a jarlról az információkat.*
- Biztos, hogy teljesen önmagam legyek? Nem akarok neked rosszat! *Mondja jókat derülve, holott nagyon is komolyan kérdezte. Nem biztos, hogy ha minden jellemzőjét megismeri a jarl, mert könnyen lehet, hogy kidobatja, ami rosszabb, hogy leszidja Karheiat. Azt pedig nagyon nem akarja. Azonban elfogy a kürtőskalács, és a főépület csak fokozza a már elmúlónak vélt félelmét. Egy nagyot nyel, és a karjába törli meg a száját, mert valamennyire értelmesen akar kinézni. Elszánt és fél egyszerre, ezt a beharapott ajka is jól mutatja.*
- És cuki? Megsimogathatom? Mármint a farkast! *Felcsillannak a szemei, mert bár Kagi és Isi is jó nagy, de úgy érzékelte, hogy Yagnar farkasa még nagyobb. Meg is torpan egy pillantra, mikor teljesen felfogja végree a másik szavait.*
- Most akkor nem felakasztanak, hanem felfalatnak? Ugye ott leszel te is? Megvédesz, igaz? *Pillant rá, most már eléggé berezelve. Túl fiatal még ahhoz, hogy az érzelmein tökéletesen uralkodni tudjon. Persze be fog menni, ez nem kérdés, de azért jó lenne, ha Karheia ott lenne, az egyetlen ember akiben bízik. Lehet, hogy most már majd kettőben kell? Végül bármi is lesz bemegy a nővérével a jarl roppant kőépületébe.*
*Elfintorodik, hogy még válogatni sem lesz lehetősége, hiszen ő igazán a férfiakhoz vonzódik. Mégiscsak azoknak van nagyobb izmuk, meg fel tudják emelni azt az ordas nagy kardjukat, vagy kalapácsukat. Nagyon elbűvölő például egy kovácsmester, aki a vasat keményen csapja, hogy valami újat alkosson, miközben lefolyik róla a kicsapódott izzadsága. Hát nem őrjítő? A figyelme elkalandozásából egy figyelmeztetésfél jön ki Rheiából. Bár már megszokta, hogy ennyire törődik vele, úgy gondolja, hogy nem kellene már ennyire, csak ha ő mondja.*
- Rendben. *Egyezik végül bele kelletlenül, ami akár meglepő is lehet. Volt a gyámja hangjában valami, ami miatt úgy érezte, hogy ezt most nem viccelhetje el. Az már más kérdés, hogy ha találkozik a párossal, mit fog tenni.
A piacozás és a kürtőskalács nagyon jó ötlet volt, elégedetten maszatos képpel lépdel pusztítja el a ragacsos, de nagyon ízletes ételt. Hogy ne unatkozzanak - főleg ő, mert úgy gondolja, hogy nővére csendben is el tudná képzelni a jarlhoz vezető utat -, inkább kérdezősködni kezd Yagnarrol. Figyelmesen hallgatja meg az első morzsákat és közben elvigyorodik. Kicsit hasonlónak tartja magához, legalábbis beszélni ő is igazán szeret.*
- Ú, köszönöm! *Vigyorodik el újra és elveszi a maradék kalácsot Rheia-tól. Hamarosan az is el fog fogyni, miközben tovább kapja a jarlról az információkat.*
- Biztos, hogy teljesen önmagam legyek? Nem akarok neked rosszat! *Mondja jókat derülve, holott nagyon is komolyan kérdezte. Nem biztos, hogy ha minden jellemzőjét megismeri a jarl, mert könnyen lehet, hogy kidobatja, ami rosszabb, hogy leszidja Karheiat. Azt pedig nagyon nem akarja. Azonban elfogy a kürtőskalács, és a főépület csak fokozza a már elmúlónak vélt félelmét. Egy nagyot nyel, és a karjába törli meg a száját, mert valamennyire értelmesen akar kinézni. Elszánt és fél egyszerre, ezt a beharapott ajka is jól mutatja.*
- És cuki? Megsimogathatom? Mármint a farkast! *Felcsillannak a szemei, mert bár Kagi és Isi is jó nagy, de úgy érzékelte, hogy Yagnar farkasa még nagyobb. Meg is torpan egy pillantra, mikor teljesen felfogja végree a másik szavait.*
- Most akkor nem felakasztanak, hanem felfalatnak? Ugye ott leszel te is? Megvédesz, igaz? *Pillant rá, most már eléggé berezelve. Túl fiatal még ahhoz, hogy az érzelmein tökéletesen uralkodni tudjon. Persze be fog menni, ez nem kérdés, de azért jó lenne, ha Karheia ott lenne, az egyetlen ember akiben bízik. Lehet, hogy most már majd kettőben kell? Végül bármi is lesz bemegy a nővérével a jarl roppant kőépületébe.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2025-07-05 12:10:07
Üzenet elküldve: 2025-07-05 12:10:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 507
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Útban a vezérhez//
- Az egyikük egy leány.
*Teszi hozzá elsőként. Kiérzi Luryelle szavaiból, hogy félvállról veszi intését, mely természetesen zavarja, s valamivel komolyabb hangnemet üt meg ezután.*
- Nem az én ízlésemnek valóak, de nem is erről van szó. Megbízhatatlanok és bajkeverőek, ezért ha találkozol velük mindig tartsd rajtuk a szemedet!
*Az a megérzése, hogy Tharasyba és Thaleenába nevelt félelem miatt nem tennének semmi igazán hajmeresztő dolgot Luryelle ellen, ennek ellenére tanonca jobban jár, ha figyel magára a társaságukban.
Úgy tűnik a kürtőskalács elnyeri a leány tetszését, aki mindenféle körültekintés nélkül habzsolja be az édes ételt, ezzel szemben Karheia kisebb darabokat csipked le és helyezi be szájába. Neki még bőven akad az ételből mire Luryellé jóformán teljesen elfogyott.*
- Rendkívül szívélyes, s igencsak szeret beszélni. Hosszú mondanivalóját hallgasd szépen meg, mert szavaiban igen sok bölcsesség lakozik.
*Beszéd közben indulásra ösztökéli kis csapatukat, mert ha így folytatják napnyugtáig sem érnek el Thargarodhoz, melynek tornyait már igen jól láthatják.*
- Tessék. Nekem ennyi elég is volt.
*Nyújtja át a maradék cukrozott kalácsát, majd tenyereit összedörzsölve söpri le róluk a finom fahéj és cukor keverékét.*
- Egy vezér legfontosabb tulajdonsága, hogy elfogadja népének sokszínűségét, és úgy vélem Yagnar ebben ebben jeleskedik. Javaslom, hogy légy önmagad, hiszen fontos, hogy olyannak lásson amilyen valójában vagy.
*Rövidesen meg is érkeznek a tekintélytparancsoló kőépülethez, melynek látványa vélhetően nem fogja csillapítani Luryelle félelmét, amit Karheia következő mondata is várhatóan tetézni fog.*
- Oh, nem mellesleg Yagnarnak van egy farkasa. A vadállatra tekints úgy, mint a vezér lelkének egy darabjára. Különleges a kapcsolatuk a bestiával.
*Nem óhajt részletesen belemenni a történetbe, ezt meghagyja Yagnarnak. Rövid mondanivalója végén megnyugtatóan mosolyog az ifjú leányra, mintha az elhangzottak teljesen magától értetődően normálisak volnának.*
- Az egyikük egy leány.
*Teszi hozzá elsőként. Kiérzi Luryelle szavaiból, hogy félvállról veszi intését, mely természetesen zavarja, s valamivel komolyabb hangnemet üt meg ezután.*
- Nem az én ízlésemnek valóak, de nem is erről van szó. Megbízhatatlanok és bajkeverőek, ezért ha találkozol velük mindig tartsd rajtuk a szemedet!
*Az a megérzése, hogy Tharasyba és Thaleenába nevelt félelem miatt nem tennének semmi igazán hajmeresztő dolgot Luryelle ellen, ennek ellenére tanonca jobban jár, ha figyel magára a társaságukban.
Úgy tűnik a kürtőskalács elnyeri a leány tetszését, aki mindenféle körültekintés nélkül habzsolja be az édes ételt, ezzel szemben Karheia kisebb darabokat csipked le és helyezi be szájába. Neki még bőven akad az ételből mire Luryellé jóformán teljesen elfogyott.*
- Rendkívül szívélyes, s igencsak szeret beszélni. Hosszú mondanivalóját hallgasd szépen meg, mert szavaiban igen sok bölcsesség lakozik.
*Beszéd közben indulásra ösztökéli kis csapatukat, mert ha így folytatják napnyugtáig sem érnek el Thargarodhoz, melynek tornyait már igen jól láthatják.*
- Tessék. Nekem ennyi elég is volt.
*Nyújtja át a maradék cukrozott kalácsát, majd tenyereit összedörzsölve söpri le róluk a finom fahéj és cukor keverékét.*
- Egy vezér legfontosabb tulajdonsága, hogy elfogadja népének sokszínűségét, és úgy vélem Yagnar ebben ebben jeleskedik. Javaslom, hogy légy önmagad, hiszen fontos, hogy olyannak lásson amilyen valójában vagy.
*Rövidesen meg is érkeznek a tekintélytparancsoló kőépülethez, melynek látványa vélhetően nem fogja csillapítani Luryelle félelmét, amit Karheia következő mondata is várhatóan tetézni fog.*
- Oh, nem mellesleg Yagnarnak van egy farkasa. A vadállatra tekints úgy, mint a vezér lelkének egy darabjára. Különleges a kapcsolatuk a bestiával.
*Nem óhajt részletesen belemenni a történetbe, ezt meghagyja Yagnarnak. Rövid mondanivalója végén megnyugtatóan mosolyog az ifjú leányra, mintha az elhangzottak teljesen magától értetődően normálisak volnának.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733