Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-28 10:45:09
Üzenet elküldve: 2014-07-28 10:45:09
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//akiket Kagan rám bízott//
*Leát mondjuk az egy cseppet sem zavarja, hogy nem tudja az óriás nevét egyelőre - különben meg mintha beszéltek volna Kagannal a minap az újoncokról -, de ha már Nym megkérdezte tőle, akkor Lea is kérdőn néz rá. Majd aztán ha bemutatkozott akkor Lea elmondja, hogy mi is lenne a feladat.
Kicsit kedvetlennek érzi magát, és ezen az sem segít, hogy Ugug jól összenyálazza a környezetét üdvözlés címén, majd gyorsan odébb is áll amint megkapja az első feladatát. Látszólag ő sem túl lelkes, annyi baj legyen, ez egy ilyen nap, amihez senkinek semmi kedve. És ilyen szellemben bizony lassan is fog eltelni.
Ha Ugug odébbállt és az óriás is bemutatkozott Nym kérésének megfelelően, akkor Lea elmondja, hogy mi is lesz a feladat.*
- A Zöldbőrű elment ezért a sebhelyes fickóért. A neve Daeros. Őt tegnap az erdőben megtámadta valami rém, nem tudjuk, hogy mi az, de elküldöm a Zöldbőrűt, hogy nézze meg mi is volt az. Daeros megmutatja neki a helyet. Te pedig elkíséred őket, szükség lehet a kardodra.
*vár egy pillanatot, hogy Morwon bármi jelét adhassa annak, hogy megértette, hogy mi is lesz a feladat - bólintson, bármi -, majd ha ez megtörtént, akkor Lea folytatja.*
- A dolog lényege igazából az lesz, hogy Daeros ide nem jöhet vissza. Semmi szín alatt. Ezt én megmondom neki, neked csak arra kell figyelni, hogy betartsa.
*megint vár némi reakcióra, majd int az óriásnak is meg Nymnek is, hogy gyűljenek a tűz köré, mert ideje a reggelinek. Az ő gyomrában ugyan van valami ami legalább meleg, de nem eléggé tápláló ahhoz, hogy helyettesítse a reggelit, no meg a térfogata sem elegendő.*
- Reggeli után indultok.
*az előző esti vacsora maradéka lesz természetesen a reggeli, végtére is a felkoppintott Chiaritól senki nem várja el, hogy már hajnalban nekiálljon rántottát sütni a bagázsnak. Annál is inkább mert nincs is annyi tojásuk. Mondjuk mivel a gnóm elfelejtette Hildit ezért érdemes lenne a lányt a zsírjára sütni.*
- A füves pusztákon élnek azok a nagy madarak, amik nem tudnak repülni. Abból kéne nekünk pár. Jó nagy a tojásuk és abból még az óriásoknak sem kell egy tucatnyi reggelire.
*mondja Nymnek azután már, hogy szereztek maguknak némi maradékot és helyet foglaltak. Innentől kezdve csak várniuk kell, hogy a nép gyűljön, fogyasszon és dolgára induljon.*
*Leát mondjuk az egy cseppet sem zavarja, hogy nem tudja az óriás nevét egyelőre - különben meg mintha beszéltek volna Kagannal a minap az újoncokról -, de ha már Nym megkérdezte tőle, akkor Lea is kérdőn néz rá. Majd aztán ha bemutatkozott akkor Lea elmondja, hogy mi is lenne a feladat.
Kicsit kedvetlennek érzi magát, és ezen az sem segít, hogy Ugug jól összenyálazza a környezetét üdvözlés címén, majd gyorsan odébb is áll amint megkapja az első feladatát. Látszólag ő sem túl lelkes, annyi baj legyen, ez egy ilyen nap, amihez senkinek semmi kedve. És ilyen szellemben bizony lassan is fog eltelni.
Ha Ugug odébbállt és az óriás is bemutatkozott Nym kérésének megfelelően, akkor Lea elmondja, hogy mi is lesz a feladat.*
- A Zöldbőrű elment ezért a sebhelyes fickóért. A neve Daeros. Őt tegnap az erdőben megtámadta valami rém, nem tudjuk, hogy mi az, de elküldöm a Zöldbőrűt, hogy nézze meg mi is volt az. Daeros megmutatja neki a helyet. Te pedig elkíséred őket, szükség lehet a kardodra.
*vár egy pillanatot, hogy Morwon bármi jelét adhassa annak, hogy megértette, hogy mi is lesz a feladat - bólintson, bármi -, majd ha ez megtörtént, akkor Lea folytatja.*
- A dolog lényege igazából az lesz, hogy Daeros ide nem jöhet vissza. Semmi szín alatt. Ezt én megmondom neki, neked csak arra kell figyelni, hogy betartsa.
*megint vár némi reakcióra, majd int az óriásnak is meg Nymnek is, hogy gyűljenek a tűz köré, mert ideje a reggelinek. Az ő gyomrában ugyan van valami ami legalább meleg, de nem eléggé tápláló ahhoz, hogy helyettesítse a reggelit, no meg a térfogata sem elegendő.*
- Reggeli után indultok.
*az előző esti vacsora maradéka lesz természetesen a reggeli, végtére is a felkoppintott Chiaritól senki nem várja el, hogy már hajnalban nekiálljon rántottát sütni a bagázsnak. Annál is inkább mert nincs is annyi tojásuk. Mondjuk mivel a gnóm elfelejtette Hildit ezért érdemes lenne a lányt a zsírjára sütni.*
- A füves pusztákon élnek azok a nagy madarak, amik nem tudnak repülni. Abból kéne nekünk pár. Jó nagy a tojásuk és abból még az óriásoknak sem kell egy tucatnyi reggelire.
*mondja Nymnek azután már, hogy szereztek maguknak némi maradékot és helyet foglaltak. Innentől kezdve csak várniuk kell, hogy a nép gyűljön, fogyasszon és dolgára induljon.*
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-26 20:47:51
Üzenet elküldve: 2014-07-26 20:47:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátra előtt//
*Elgondolkodik a férfi szavain és végül egyet kell értenie vele. Bizony van igazság abban, amit mond. Gondol itt Learon az Akheelal töltött perceire, ami bizony kikapcsolódás volt.*
-Igaza van, tényleg nem szabad egész nap dolgozni!
*Learon azonban másképp látja a dolgot. Ő mindig szeretett beszélgetni munka közben. Persze, lehet, hogy közrejátszik ebben az is, hogy nem sokszor végzett túlontúl megerőltető munkát. Kapálás vagy pásztorkodás közben pedig jólesett a beszélgetés. Viszont a következő kijelentésre kissé felhúzza a szemöldökét.*
-Bizony, pedig azzal kezdtem! Jelenleg még ellegelésznek itt, ha találnak füvet, de adtam nekik mást is! Meg is fejtem őket, hiszen ez is a munkám és bizony fél kézzel elég sokáig tart!
*Na nem azért mondja ezt, hogy sajnáltassa magát, hiszen ő vállalta el ezt a munkát és örömmel is csinálja. Csupán azért mondta, hogy a férfi ne gondolja őt lustának, munkakerülőnek, hiszen nem szeretné, ha bárki ezt hinné róla.*
-A terelés része valóban nem egy megerőltető munka, viszont vannak benne nehéz dolgok! Bár ez attól függ, milyen állat van a nyájban. Ha sok kecske van, akkor akár délutánig is eltart a fejés! A birka van, akkor pedig nyíráskor van hatalmas munka és így tovább minden másnál!
*Abban azonban igaza van, hogy el kéne vinni legelni az állatokat, le a hegy lábához, hiszen tényleg elég szegényesen lesznek itt.*
-Még ma terveztem őket elvinni a hegy aljába legelni!
*Ezt szinte csak magának mondja, nehogy kimenjen a fejéből, amire bizony nagy esély van, hiszen évek óta csak vándorolt egyik helyről a másikra. Mostanában nem volt szüksége arra, hogy külön legeltesse a jószágokat. Arra, hogy a szerzetes szerint nem az övé a sajt, úgy dönt, hogy nem válaszol. Ő nem így gondolja, és ezzel lezártnak tekinti a témát.*
-Persze kell képezni őket, de könnyebben tanulnak, ha egy idősebb eb is ott van, hiszen ha a másik állat is mutatja, úgy látják, hogy mi is az, amit szeretnék.
*Ha már Kramlaf is úgy látja, hogy kérnie kéne húst, akkor meg is fogja tenni. Valahogy könnyebben mennek neki a dolgok, ha valaki megmondja, mit is kéne tennie. Eldönti, hogy amint a tűz köré téved, akkor kérni fog egy keveset az állatának. Ezután a férfi feláll és meghajol. Ezt Learon nem nagyon képes felfogni, hiszen előtte még sosem hajlongott senki. De azért hihetetlenül jól esik neki ez a gesztus. Kissé zavartan a tarkójához kap.*
-Ugyan már! Én köszönöm, hogy megtisztelt a társaságával!
*Mondja, miközben ő is meghajol, mélyebben, mint a másik tette, ezzel is kifejezve alárendeltségi érzetét.*
-Legyen szép napja Uram! A viszont látásra!
*Köszön el, utána visszaül a szőnyegre.*
*Elgondolkodik a férfi szavain és végül egyet kell értenie vele. Bizony van igazság abban, amit mond. Gondol itt Learon az Akheelal töltött perceire, ami bizony kikapcsolódás volt.*
-Igaza van, tényleg nem szabad egész nap dolgozni!
*Learon azonban másképp látja a dolgot. Ő mindig szeretett beszélgetni munka közben. Persze, lehet, hogy közrejátszik ebben az is, hogy nem sokszor végzett túlontúl megerőltető munkát. Kapálás vagy pásztorkodás közben pedig jólesett a beszélgetés. Viszont a következő kijelentésre kissé felhúzza a szemöldökét.*
-Bizony, pedig azzal kezdtem! Jelenleg még ellegelésznek itt, ha találnak füvet, de adtam nekik mást is! Meg is fejtem őket, hiszen ez is a munkám és bizony fél kézzel elég sokáig tart!
*Na nem azért mondja ezt, hogy sajnáltassa magát, hiszen ő vállalta el ezt a munkát és örömmel is csinálja. Csupán azért mondta, hogy a férfi ne gondolja őt lustának, munkakerülőnek, hiszen nem szeretné, ha bárki ezt hinné róla.*
-A terelés része valóban nem egy megerőltető munka, viszont vannak benne nehéz dolgok! Bár ez attól függ, milyen állat van a nyájban. Ha sok kecske van, akkor akár délutánig is eltart a fejés! A birka van, akkor pedig nyíráskor van hatalmas munka és így tovább minden másnál!
*Abban azonban igaza van, hogy el kéne vinni legelni az állatokat, le a hegy lábához, hiszen tényleg elég szegényesen lesznek itt.*
-Még ma terveztem őket elvinni a hegy aljába legelni!
*Ezt szinte csak magának mondja, nehogy kimenjen a fejéből, amire bizony nagy esély van, hiszen évek óta csak vándorolt egyik helyről a másikra. Mostanában nem volt szüksége arra, hogy külön legeltesse a jószágokat. Arra, hogy a szerzetes szerint nem az övé a sajt, úgy dönt, hogy nem válaszol. Ő nem így gondolja, és ezzel lezártnak tekinti a témát.*
-Persze kell képezni őket, de könnyebben tanulnak, ha egy idősebb eb is ott van, hiszen ha a másik állat is mutatja, úgy látják, hogy mi is az, amit szeretnék.
*Ha már Kramlaf is úgy látja, hogy kérnie kéne húst, akkor meg is fogja tenni. Valahogy könnyebben mennek neki a dolgok, ha valaki megmondja, mit is kéne tennie. Eldönti, hogy amint a tűz köré téved, akkor kérni fog egy keveset az állatának. Ezután a férfi feláll és meghajol. Ezt Learon nem nagyon képes felfogni, hiszen előtte még sosem hajlongott senki. De azért hihetetlenül jól esik neki ez a gesztus. Kissé zavartan a tarkójához kap.*
-Ugyan már! Én köszönöm, hogy megtisztelt a társaságával!
*Mondja, miközben ő is meghajol, mélyebben, mint a másik tette, ezzel is kifejezve alárendeltségi érzetét.*
-Legyen szép napja Uram! A viszont látásra!
*Köszön el, utána visszaül a szőnyegre.*
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-26 15:37:58
Üzenet elküldve: 2014-07-26 15:37:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Reggel- Kagan //
* Úgy tűnik a vezér dolga sietős, vagy csak le akarja rázni a büdös orkot- elmormolt cifra káromkodásai utóbbira engednek következtetni. Mindenesetre int neki legalább, hogy kövesse, s a zöldbőrű így is tesz: botjára görnyedve, cammogva követi Kagant, közben meg kíváncsian hallgatja mondókáját.
Morog egy sort magában a vezér kedélyes nevetgélésére; fajtája igen is dolgos nép. Hódítanak, fosztogatnak, gyilkolnak, meg rabolnak, ami igen fárasztó dolog, meg is érdemlik utána a pihenést, annyi szent. *
- Ugug nem vezet félre senkit!
* Köp a porba egy gurgulázó hang kíséretében, bár igazából most meg van lepve, hogy ily mézes mázos, már-már szerelmetes szavakat hall a marcona törzsfőtől, hogy nem kótyavetélhetik el. *
// Leánál //
* Úgy tűnik, hogy ki sorsáról, s feladatáról dönteni fog, az mégsem a vezér lesz, hanem annak ágyasa, asszonya, a hatujjú Szellemjáró. Vele még nem beszélt Ugug mióta itt van, de ránézésre elég férfias egy nőstény: magas, mély hangú és dacos. *
- Szellemjáró!
* Horkantva, nyáladzva üdvözli a nőt, a másikra, arra az ősz hajúra sandítva meg csak körbenyalja képét. Őt még nem nagyon látta itt, de ha nincs vele dolga akkor nincs, így is túl sok mindenkivel jópofizik már mostanság, persze ha itt akar maradni akkor némi önfegyelmet és jó modort, vagy mi a fenét kell magára erőltetnie. *
- Daeros? Az meg ki?
* Böffenti elszontyolodva az ismeretlen csengő nevet. Azt hitte majd beszélgetnek a Hatujjúval, vagy beszívnak a füvektől és jósolnak, áldoznak, de hát jelen állás szerint csak egy küldönc lesz az orkból.
Mindenesetre morcosan bólint és hátat is fordít a gyarapodó társaságnak, kurtán körbetekint, hogy merre is kezdje a randa képű keresését, aztán végül botorkálva elindul a kút felé. Eleinte csak forgatja ocsmány, bogárszerű vörös szemeit, hátha megpillant valami heges arcú emberformát, de azt csak nem sodorja elé a szél, úgyhogy a kúthoz közeledve taktikát vált. *
- Daeros?!?!?!
* Üvölti el magát bődületes hangon, szájából csak úgy fröcsög ragadós nyála, agyarai csattognak pofájában, az égbe kiáltott név meg visszhangot verve az erőd falain minden bizonnyal eljut a legfélreesőbb sátorba is
Az első üvöltés után most vár cseppet, kihúzza magát, hogy jó másfél fejjel magasabbá váljon, aztán sürög-forog jobbra-balra, várva az idegent. Egyelőre nem ereszti ki bődületes, csak ha még szükség lesz rá... *
* Úgy tűnik a vezér dolga sietős, vagy csak le akarja rázni a büdös orkot- elmormolt cifra káromkodásai utóbbira engednek következtetni. Mindenesetre int neki legalább, hogy kövesse, s a zöldbőrű így is tesz: botjára görnyedve, cammogva követi Kagant, közben meg kíváncsian hallgatja mondókáját.
Morog egy sort magában a vezér kedélyes nevetgélésére; fajtája igen is dolgos nép. Hódítanak, fosztogatnak, gyilkolnak, meg rabolnak, ami igen fárasztó dolog, meg is érdemlik utána a pihenést, annyi szent. *
- Ugug nem vezet félre senkit!
* Köp a porba egy gurgulázó hang kíséretében, bár igazából most meg van lepve, hogy ily mézes mázos, már-már szerelmetes szavakat hall a marcona törzsfőtől, hogy nem kótyavetélhetik el. *
// Leánál //
* Úgy tűnik, hogy ki sorsáról, s feladatáról dönteni fog, az mégsem a vezér lesz, hanem annak ágyasa, asszonya, a hatujjú Szellemjáró. Vele még nem beszélt Ugug mióta itt van, de ránézésre elég férfias egy nőstény: magas, mély hangú és dacos. *
- Szellemjáró!
* Horkantva, nyáladzva üdvözli a nőt, a másikra, arra az ősz hajúra sandítva meg csak körbenyalja képét. Őt még nem nagyon látta itt, de ha nincs vele dolga akkor nincs, így is túl sok mindenkivel jópofizik már mostanság, persze ha itt akar maradni akkor némi önfegyelmet és jó modort, vagy mi a fenét kell magára erőltetnie. *
- Daeros? Az meg ki?
* Böffenti elszontyolodva az ismeretlen csengő nevet. Azt hitte majd beszélgetnek a Hatujjúval, vagy beszívnak a füvektől és jósolnak, áldoznak, de hát jelen állás szerint csak egy küldönc lesz az orkból.
Mindenesetre morcosan bólint és hátat is fordít a gyarapodó társaságnak, kurtán körbetekint, hogy merre is kezdje a randa képű keresését, aztán végül botorkálva elindul a kút felé. Eleinte csak forgatja ocsmány, bogárszerű vörös szemeit, hátha megpillant valami heges arcú emberformát, de azt csak nem sodorja elé a szél, úgyhogy a kúthoz közeledve taktikát vált. *
- Daeros?!?!?!
* Üvölti el magát bődületes hangon, szájából csak úgy fröcsög ragadós nyála, agyarai csattognak pofájában, az égbe kiáltott név meg visszhangot verve az erőd falain minden bizonnyal eljut a legfélreesőbb sátorba is
Az első üvöltés után most vár cseppet, kihúzza magát, hogy jó másfél fejjel magasabbá váljon, aztán sürög-forog jobbra-balra, várva az idegent. Egyelőre nem ereszti ki bődületes, csak ha még szükség lesz rá... *
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-26 09:19:51
Üzenet elküldve: 2014-07-26 09:19:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Learon sátra előtt//
- De dolgozni sem lehet mindig, neha ki kell kapcsolodni, akkor el igazan az ember. * Mondja, mikozben belegondol, mennyire igaz ez, keves boldog tortenete van, legalabbis olyan ami edzes, munka vagy konkretan a vandorlas, setalas kozben tortent. Ha mar meg kellett alnia, akkor mar varhato volt egy utitars, vagy egy beszelgetes. Munka kozben, valahogy nem esik nekijol a beszed. Vagyis, a tobbi ember nem szeret beszelni munka kozben. Tenyleges munka kozben, ami megizzasztja az embert, es felgyorsul a legzese tole. *
- Te sem azzal kezded a napodat, hogy elkezdted a pasztorkodast. Ahogy en latom legalabbis, egy keveset lustultal a satradban, amivel nincs is baj, egeszsegedre, termeszetes. * Mondja mikozben a munkanal a kecskekre mutat, nem tudja hogy lehetne bent pasztorsagot gyakorolni, elvegre Amon Ruadh elegge kopar. *
- Mindig is ugy kepzeltem egy pasztor munkajat, hogy naphosszat fekszik, ki es be tereli a ra bizott nyajat. A kutya meg elvegzi a dolog nagyreszet. Vagyis a kutyak. * Ahol setalt, innen oda, onnan ide, nem nagyon latott aktiv pasztorokat. Henyelo nepsegnek irta le magaban, de most kiderult, hogy nem biztos hogy jol latta. *
- No de, masik receptjeit hasznalod, hogy egy ujat alkoss. Az alapanyag nem a tied, csak a tej, de tavol alljon tolem hogy sertegesselek. En mint szerzetes, begyakorolt formakkal kuzdok, tehat a harci tudasom nem is az enyem. Tobb szaz elottem elt ember tudasa van bennem. Majd ha en kifejlesztek valamit az alapjan, amit latok, na az az enyem lesz. * Fejti ki ellenkezo velemenyet majd leobliti a sajt maradeket a tejjel. *
- A pasztorkodasra ki kell kepezni egy kutyat? Vagy tudja magatol egy idosebb kutyatol? * Kerdezi, elvegre egy egyszeru ul parancsot sem tud megtanitani, nem az a tanar fajta szegenykem. *
- Es most mire kellesz? * Kihall egy egyszeru, felelmet, a jovotol. Lehet hogy csak belekepzeli, az eberen toltott ejszakaval. *
- Amig nem probalkozol, addig nem nyersz. Kovetkezteteskepp, maris vesztettel. Probalkozz meg a huskeressel, televan az erdo vadakkal.
- Koszonom a reggelit, mester, * Meghajolva mondja a mester szot, mikozben felall. * De ugy erzem, hogy kell egy kis pihenes, ha mas nem ules a tabortuz mellett. Elvegre, a labamba meg nem tert vissza a ver. Viszlat! * Mondja majd a kutyat megsimogatva elfordul, es elindul a tuz fele. *
- De dolgozni sem lehet mindig, neha ki kell kapcsolodni, akkor el igazan az ember. * Mondja, mikozben belegondol, mennyire igaz ez, keves boldog tortenete van, legalabbis olyan ami edzes, munka vagy konkretan a vandorlas, setalas kozben tortent. Ha mar meg kellett alnia, akkor mar varhato volt egy utitars, vagy egy beszelgetes. Munka kozben, valahogy nem esik nekijol a beszed. Vagyis, a tobbi ember nem szeret beszelni munka kozben. Tenyleges munka kozben, ami megizzasztja az embert, es felgyorsul a legzese tole. *
- Te sem azzal kezded a napodat, hogy elkezdted a pasztorkodast. Ahogy en latom legalabbis, egy keveset lustultal a satradban, amivel nincs is baj, egeszsegedre, termeszetes. * Mondja mikozben a munkanal a kecskekre mutat, nem tudja hogy lehetne bent pasztorsagot gyakorolni, elvegre Amon Ruadh elegge kopar. *
- Mindig is ugy kepzeltem egy pasztor munkajat, hogy naphosszat fekszik, ki es be tereli a ra bizott nyajat. A kutya meg elvegzi a dolog nagyreszet. Vagyis a kutyak. * Ahol setalt, innen oda, onnan ide, nem nagyon latott aktiv pasztorokat. Henyelo nepsegnek irta le magaban, de most kiderult, hogy nem biztos hogy jol latta. *
- No de, masik receptjeit hasznalod, hogy egy ujat alkoss. Az alapanyag nem a tied, csak a tej, de tavol alljon tolem hogy sertegesselek. En mint szerzetes, begyakorolt formakkal kuzdok, tehat a harci tudasom nem is az enyem. Tobb szaz elottem elt ember tudasa van bennem. Majd ha en kifejlesztek valamit az alapjan, amit latok, na az az enyem lesz. * Fejti ki ellenkezo velemenyet majd leobliti a sajt maradeket a tejjel. *
- A pasztorkodasra ki kell kepezni egy kutyat? Vagy tudja magatol egy idosebb kutyatol? * Kerdezi, elvegre egy egyszeru ul parancsot sem tud megtanitani, nem az a tanar fajta szegenykem. *
- Es most mire kellesz? * Kihall egy egyszeru, felelmet, a jovotol. Lehet hogy csak belekepzeli, az eberen toltott ejszakaval. *
- Amig nem probalkozol, addig nem nyersz. Kovetkezteteskepp, maris vesztettel. Probalkozz meg a huskeressel, televan az erdo vadakkal.
- Koszonom a reggelit, mester, * Meghajolva mondja a mester szot, mikozben felall. * De ugy erzem, hogy kell egy kis pihenes, ha mas nem ules a tabortuz mellett. Elvegre, a labamba meg nem tert vissza a ver. Viszlat! * Mondja majd a kutyat megsimogatva elfordul, es elindul a tuz fele. *
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-24 19:11:42
Üzenet elküldve: 2014-07-24 19:11:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátra előtt//
-A lustaság sosem jó! *Csóválja meg a fejét.*
-Ugyanis a lustaságnak nincs gyümölcse, csak a kemény munkának! *Jegyzi meg a dolgot, de igazából nem akar beleszólni a férfi életvitelébe. Úgy végzi a dolgait, ahogyan szeretné. Learon is így tesz. A másik kérdésén csak halkan, szinte észrevehetetlenül kacag egyet.*
-Kecskepásztorkodással! Őriztem a kecskenyájat és fejtem őket, amikor kell és minden más munkát elvégeztem. *Magyarázza meg a dolgot.*
-Szárazság idején indultam hazulról, de ami azt illeti nem volt sok gondom az utazással, mert szinte végig szekéren jöttem ide-oda, egy cirkuszi karavánnal. *Nem nagyon emlékszik a dolgokra. Mindig, mindenhova siettek és ellátták Learont élelemmel, vagy bármivel, amit megkívánt, csak, hogy velük tartson. A következő mondatokon, melyek a sajtjához kapcsolódnak, Learon igencsak felhúzza a szemöldökét. Meg is vakargatja tarkóját, miközben végiggondolja, mit is mondhatott rosszul, de végül arra jut, hogy a férfi nem érette meg, hogy Learon mit mondott.*
-Félreértett barátom! *Csóválja meg a fejét ismételten.*
-Én nem azt mondtam, hogy mások receptjeit használom, hanem azt, hogy mindenkiéből elvettem egy ötletet és abból tanultam. Még egy olyat nem fog találni, mint az! *Mutat a sajtra Kramlaf kezében.*
-Rosszabbat, vagy jobban fog, de ugyanolyat nem, csak, ha én készítem el újra! *Jobban nem tudná elmondani gondolatait, így nem is próbálkozik. Ha meg lett értve, akkor örül neki, ha nem, akkor pedig nem zavarja a dolog. Közben az ölében dédelgetett kis kecskét visszaadja az anyjának, hogy vele legelhessen. A kutya elveszi a felé nyújtott ételt. Más esetben Learon nem engedné neki, hogy sajtot egyen, hiszen az az embereknek van, de most nem szól érte. Legyen jó napja a négylábúnak.*
-Nem tudom, hogy vadászni tud-e, de az egyszer biztos, hogy elsőrangú pásztor! *Dögönyözi meg a kutya oldalát a dicséret mellé. Erre csak egy elégedett vakkantás a válasz.*
-Eddig azért kellett a kutya, hogy a nemkívánatos tyúktolvajokat elijessze, meg, hogy egybeterelje a szétszéledő szárnyasokat. *Az eb étkezési szokásainak magyarázatánál helyeslően bólogat, hogy kifejezze egyetértését. Azonban kissé szomorúan közli a tényállást.*
-AZ igazság az, hogy eddig nem mertem húst kérni, hiszen úgy voltam vele, hogy azt a törzstagoknak hagyják, nem holmi jöttment kutyusoknak! *Ezután a négylábú távozik, végzi a munkáját, terelgeti a férfi csirkéit. Learon még néz utána, miközben szaladgál.*
-Igen, valóban csak csodálni lehet őket! *Mondja mosollyal az arcán.*
-A lustaság sosem jó! *Csóválja meg a fejét.*
-Ugyanis a lustaságnak nincs gyümölcse, csak a kemény munkának! *Jegyzi meg a dolgot, de igazából nem akar beleszólni a férfi életvitelébe. Úgy végzi a dolgait, ahogyan szeretné. Learon is így tesz. A másik kérdésén csak halkan, szinte észrevehetetlenül kacag egyet.*
-Kecskepásztorkodással! Őriztem a kecskenyájat és fejtem őket, amikor kell és minden más munkát elvégeztem. *Magyarázza meg a dolgot.*
-Szárazság idején indultam hazulról, de ami azt illeti nem volt sok gondom az utazással, mert szinte végig szekéren jöttem ide-oda, egy cirkuszi karavánnal. *Nem nagyon emlékszik a dolgokra. Mindig, mindenhova siettek és ellátták Learont élelemmel, vagy bármivel, amit megkívánt, csak, hogy velük tartson. A következő mondatokon, melyek a sajtjához kapcsolódnak, Learon igencsak felhúzza a szemöldökét. Meg is vakargatja tarkóját, miközben végiggondolja, mit is mondhatott rosszul, de végül arra jut, hogy a férfi nem érette meg, hogy Learon mit mondott.*
-Félreértett barátom! *Csóválja meg a fejét ismételten.*
-Én nem azt mondtam, hogy mások receptjeit használom, hanem azt, hogy mindenkiéből elvettem egy ötletet és abból tanultam. Még egy olyat nem fog találni, mint az! *Mutat a sajtra Kramlaf kezében.*
-Rosszabbat, vagy jobban fog, de ugyanolyat nem, csak, ha én készítem el újra! *Jobban nem tudná elmondani gondolatait, így nem is próbálkozik. Ha meg lett értve, akkor örül neki, ha nem, akkor pedig nem zavarja a dolog. Közben az ölében dédelgetett kis kecskét visszaadja az anyjának, hogy vele legelhessen. A kutya elveszi a felé nyújtott ételt. Más esetben Learon nem engedné neki, hogy sajtot egyen, hiszen az az embereknek van, de most nem szól érte. Legyen jó napja a négylábúnak.*
-Nem tudom, hogy vadászni tud-e, de az egyszer biztos, hogy elsőrangú pásztor! *Dögönyözi meg a kutya oldalát a dicséret mellé. Erre csak egy elégedett vakkantás a válasz.*
-Eddig azért kellett a kutya, hogy a nemkívánatos tyúktolvajokat elijessze, meg, hogy egybeterelje a szétszéledő szárnyasokat. *Az eb étkezési szokásainak magyarázatánál helyeslően bólogat, hogy kifejezze egyetértését. Azonban kissé szomorúan közli a tényállást.*
-AZ igazság az, hogy eddig nem mertem húst kérni, hiszen úgy voltam vele, hogy azt a törzstagoknak hagyják, nem holmi jöttment kutyusoknak! *Ezután a négylábú távozik, végzi a munkáját, terelgeti a férfi csirkéit. Learon még néz utána, miközben szaladgál.*
-Igen, valóban csak csodálni lehet őket! *Mondja mosollyal az arcán.*
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-24 18:40:47
Üzenet elküldve: 2014-07-24 18:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Learon sátra előtt//
- Vegulis ez egy remek hozzaallas, bar en sokszor hagyom magam a lustasag utjara lepni. * Mondja ket harapas kozott, kicsit elszomorodva mert amit megszok, azon nehezen valtoztat. Regota nem edz, nem fog ez a kondiciojara kihatni, es nem is felejt egykonnyen de nem gondolkodik uj fogasokon. A munkajat elvegzi, de ritkan szokott elmenni futni is, magaban ostorozza hatat mikozben tomi a bendojet. *
- Pasztor? Hat az nem orzi a nyajat? Hogy kerultel te a tej kozelebe? * Mondja belevagva a masik szavaba mikozben szemoldoke felkuszik es nyammog. *
- Ah igen, milyen volt az elindulasod? Engem elvert az eso eloszor is, es onnantol sem lett sokkal jobb. Sokkal nehezebb a sziv terhe, mint a suly amit a hatadon cipelsz. * Idezi fel maganak, es szemen latszik is, mikozben mondja visszagondol arra, hogy is botorkalt le a hegyrol a csuszos koveken, nem egyszer indult el vele a talaj es saros lett laba, ruhaja. Borzaszto volt, mig ki nem szaritotta. Szerencsere kitartott a magaval hozott elelem, igy mar szarazon vadaszhatott. Nosztalgikus. Nosztalgikus. Bolint, es figyel tovabb. *
- Az en szereny velemenyem az, baratom, hogy talalj egy olyan sajtot, ami a tied. Ne masoket csinald. Alairom finom. De ha forditott helyzet lenne, es en lennek a tejmester, te meg a lyukas hasu szerzetes, nos akkor nem ereznem hogy mennyire jo hogy megdicserted az en sajtomat. Mert az nem az en sajtom. * Megrantja vallat. * De igazabol, te tudod. Nekem mindegy, ki fia borjae ez a sajt. Mar megbocsass kecske. * Mondja ranezve az allatkara, amely furcsalja, hogy tud annyi tej kijonni egy akkor allatbol, ami elfer a ferfi oleben. Ez ki is ul arcara egy pillanatra majd folytatja gondolatmenetet. *
- Tehat, nekem addig jo, mig finom. * Bolint rohogve. *
- Vadaszkutya? * Bok egy okol meretu sajttal a kutya fele, aki ha szeretne kapni belole akkor keszsegesen megosztja vele. *
- Igazabol nem akarok beleszolni, de a kutyat nem taplalja rendesen a kenyer. Huson, zsiron, meg vizen kellene tartanod. Legalabbis nalunk mindig ezt kaptak a kutyak, es hatalmasak voltak! * Mutat a derek magassaga fole, az egyik kezevel. Mikozben ulve marad, tehat csak tippel. *
- Na meg a fejuk, es a foguk. Ahhh, sosem ertettem a kutyakhoz, de ok csodalni valoak voltak. Remek felepites es hosszu elet. Mi kellhet meg?
- Vegulis ez egy remek hozzaallas, bar en sokszor hagyom magam a lustasag utjara lepni. * Mondja ket harapas kozott, kicsit elszomorodva mert amit megszok, azon nehezen valtoztat. Regota nem edz, nem fog ez a kondiciojara kihatni, es nem is felejt egykonnyen de nem gondolkodik uj fogasokon. A munkajat elvegzi, de ritkan szokott elmenni futni is, magaban ostorozza hatat mikozben tomi a bendojet. *
- Pasztor? Hat az nem orzi a nyajat? Hogy kerultel te a tej kozelebe? * Mondja belevagva a masik szavaba mikozben szemoldoke felkuszik es nyammog. *
- Ah igen, milyen volt az elindulasod? Engem elvert az eso eloszor is, es onnantol sem lett sokkal jobb. Sokkal nehezebb a sziv terhe, mint a suly amit a hatadon cipelsz. * Idezi fel maganak, es szemen latszik is, mikozben mondja visszagondol arra, hogy is botorkalt le a hegyrol a csuszos koveken, nem egyszer indult el vele a talaj es saros lett laba, ruhaja. Borzaszto volt, mig ki nem szaritotta. Szerencsere kitartott a magaval hozott elelem, igy mar szarazon vadaszhatott. Nosztalgikus. Nosztalgikus. Bolint, es figyel tovabb. *
- Az en szereny velemenyem az, baratom, hogy talalj egy olyan sajtot, ami a tied. Ne masoket csinald. Alairom finom. De ha forditott helyzet lenne, es en lennek a tejmester, te meg a lyukas hasu szerzetes, nos akkor nem ereznem hogy mennyire jo hogy megdicserted az en sajtomat. Mert az nem az en sajtom. * Megrantja vallat. * De igazabol, te tudod. Nekem mindegy, ki fia borjae ez a sajt. Mar megbocsass kecske. * Mondja ranezve az allatkara, amely furcsalja, hogy tud annyi tej kijonni egy akkor allatbol, ami elfer a ferfi oleben. Ez ki is ul arcara egy pillanatra majd folytatja gondolatmenetet. *
- Tehat, nekem addig jo, mig finom. * Bolint rohogve. *
- Vadaszkutya? * Bok egy okol meretu sajttal a kutya fele, aki ha szeretne kapni belole akkor keszsegesen megosztja vele. *
- Igazabol nem akarok beleszolni, de a kutyat nem taplalja rendesen a kenyer. Huson, zsiron, meg vizen kellene tartanod. Legalabbis nalunk mindig ezt kaptak a kutyak, es hatalmasak voltak! * Mutat a derek magassaga fole, az egyik kezevel. Mikozben ulve marad, tehat csak tippel. *
- Na meg a fejuk, es a foguk. Ahhh, sosem ertettem a kutyakhoz, de ok csodalni valoak voltak. Remek felepites es hosszu elet. Mi kellhet meg?
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-24 13:35:09
Üzenet elküldve: 2014-07-24 13:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana és a többiek//
- Az, hogy segített volna, vagy sem, akkor derült volna ki, ha megtörténik. De ha te mondod, elhiszem. Elvégre te jobban ismered *mosolyodik el, most már valamivel őszintébben.
Lea szavai kicsit megnyugtatják, még akkor is, ha nem nagyon. Ez azonban elegendő. Na meg a tudat, hogy kicsit beszélhetnek. Vagy beszélhetnének, amennyiben nem érkezne meg Kagan, egy ork társaságában. A zöld bőrű jelenlétét furcsállja. Neki személy szerint nincs gondja az orkokkal, de úgy emlékszik, a helybélieknek igencsak van. Láthatóan nem is viselik annyira szívükön sorsát, ugyanakkor az, hogy feladatot kap, egyfajta elfogadást, vagy beletörődést mutat irányába.*
- Vigyázzatok magatokra! *intéz ő is egy búcsúzó mondatot a vezér felé.
Mikor a férfi távozik, végre lenne idő beszélni. Vagy mégsem? Úgy tűnik a Szellemjárónak nemigen lesznek szabad percei. Vagy legalább az elején nem, mivel egy a korábbiaknál jóval nagyobb személy jelenik meg köreikben.*
- Még jó, hogy van aki megkeresi helyetted a sebhelyest *súgja oda a mellette álló nőnek.
Ki tudja, hogy mikorra sikerülne megtalálniuk, ha nem lenne más, miközben szinte lépésenként botlanak bele új arcokba. Vagy legalábbis Nymira számára új arcokba.
Nemigen szándékozik belefolyni ebbe az egészbe, egy-két dolog azonban zavarja. Először is, hogy hiába vannak itt még páran, róluk tudomást sem vesz a jövevény. Persze egy óriástól nem várhat sokat, ezzel tisztában van. Ezt nem is hánytorgatja, egyszerűen beletörődik, lévén ő itt most egész jelentéktelen. Csak egy jövevény, ahogyan a többiek is.*
- Elnézést, hogy közbeszólok, de... Elárulnád a neved? Én Nymira vagyok, az Uthargrakhu nemzetségből.
*Nos, igen. Ez az a másik dolog, ami zavarja. Az, hogy nem tudja ennek az alaknak a nevét. Márpedig hiába fog emlékezni arcára, ha nem tudja illendően megszólítani. Az illő megszólítás pedig minimum a névvel kezdődik, nem pedig azzal, hogy "hé te óriás". Persze lehet, hogy erre ez nem szokás. Útja során ragadt rá némi tudás a városi létről és modorról. Tanult folyamatosan, amerre csak járt, az ottani szokásokról, itt azonban még teljesen kezdő, ha lehet így fogalmazni. Hiába ismeri régről ezt a népet, lehet, hogy sokat változtak az évek során. Ez a férfi pedig akkor még itt sem volt.*
- Az, hogy segített volna, vagy sem, akkor derült volna ki, ha megtörténik. De ha te mondod, elhiszem. Elvégre te jobban ismered *mosolyodik el, most már valamivel őszintébben.
Lea szavai kicsit megnyugtatják, még akkor is, ha nem nagyon. Ez azonban elegendő. Na meg a tudat, hogy kicsit beszélhetnek. Vagy beszélhetnének, amennyiben nem érkezne meg Kagan, egy ork társaságában. A zöld bőrű jelenlétét furcsállja. Neki személy szerint nincs gondja az orkokkal, de úgy emlékszik, a helybélieknek igencsak van. Láthatóan nem is viselik annyira szívükön sorsát, ugyanakkor az, hogy feladatot kap, egyfajta elfogadást, vagy beletörődést mutat irányába.*
- Vigyázzatok magatokra! *intéz ő is egy búcsúzó mondatot a vezér felé.
Mikor a férfi távozik, végre lenne idő beszélni. Vagy mégsem? Úgy tűnik a Szellemjárónak nemigen lesznek szabad percei. Vagy legalább az elején nem, mivel egy a korábbiaknál jóval nagyobb személy jelenik meg köreikben.*
- Még jó, hogy van aki megkeresi helyetted a sebhelyest *súgja oda a mellette álló nőnek.
Ki tudja, hogy mikorra sikerülne megtalálniuk, ha nem lenne más, miközben szinte lépésenként botlanak bele új arcokba. Vagy legalábbis Nymira számára új arcokba.
Nemigen szándékozik belefolyni ebbe az egészbe, egy-két dolog azonban zavarja. Először is, hogy hiába vannak itt még páran, róluk tudomást sem vesz a jövevény. Persze egy óriástól nem várhat sokat, ezzel tisztában van. Ezt nem is hánytorgatja, egyszerűen beletörődik, lévén ő itt most egész jelentéktelen. Csak egy jövevény, ahogyan a többiek is.*
- Elnézést, hogy közbeszólok, de... Elárulnád a neved? Én Nymira vagyok, az Uthargrakhu nemzetségből.
*Nos, igen. Ez az a másik dolog, ami zavarja. Az, hogy nem tudja ennek az alaknak a nevét. Márpedig hiába fog emlékezni arcára, ha nem tudja illendően megszólítani. Az illő megszólítás pedig minimum a névvel kezdődik, nem pedig azzal, hogy "hé te óriás". Persze lehet, hogy erre ez nem szokás. Útja során ragadt rá némi tudás a városi létről és modorról. Tanult folyamatosan, amerre csak járt, az ottani szokásokról, itt azonban még teljesen kezdő, ha lehet így fogalmazni. Hiába ismeri régről ezt a népet, lehet, hogy sokat változtak az évek során. Ez a férfi pedig akkor még itt sem volt.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-24 07:05:18
Üzenet elküldve: 2014-07-24 07:05:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Egy fájdalmas reggel//
*Míg Chiari beszél, az óriás előhúzza faragott fejü pipáját. Persze esze ágában sincs itt füstölni, csak szép emlékeket idéz fel benne. Akkoriban egy víg kedélyű, cifra beszédű, vándor zenésszel rótta az utakat. Amolyan testőr volt a fiú mellett, aki nem csak etette, de tanítgatta is az állandóan szomjas óriást. Épp a nevét igyekszik felidézni, amikor meghallja a várandós asszony kérését. Zavarában a pipa is kihullik a kezéből, egyenesen az ölébe.*
-Öö...hát persze, kanálnyit.-
*Hebegi zavarodottan, majd, mikor eljut a tudatáig a kérés értelme, nagyot néz.*
-Hogy én készìtsem el, a gyermeked bőlcsőjét? Persze, megteszem. Ez amolyan próbatétel, gondolom.-
*Szakállát simogatva, gondolkodik, majd végül a nőre néz.*
-Egyszerű legyen. Rendben. Akkor hát, én mennék is. Este visszajövök, hogy elkérjem a gyógyszert.-
*Hajtja meg magát, amennyire tudja Azil, majd, ha Chiari nem kíván még valamit mondani, úgy távozik a sátorból.*
*Míg Chiari beszél, az óriás előhúzza faragott fejü pipáját. Persze esze ágában sincs itt füstölni, csak szép emlékeket idéz fel benne. Akkoriban egy víg kedélyű, cifra beszédű, vándor zenésszel rótta az utakat. Amolyan testőr volt a fiú mellett, aki nem csak etette, de tanítgatta is az állandóan szomjas óriást. Épp a nevét igyekszik felidézni, amikor meghallja a várandós asszony kérését. Zavarában a pipa is kihullik a kezéből, egyenesen az ölébe.*
-Öö...hát persze, kanálnyit.-
*Hebegi zavarodottan, majd, mikor eljut a tudatáig a kérés értelme, nagyot néz.*
-Hogy én készìtsem el, a gyermeked bőlcsőjét? Persze, megteszem. Ez amolyan próbatétel, gondolom.-
*Szakállát simogatva, gondolkodik, majd végül a nőre néz.*
-Egyszerű legyen. Rendben. Akkor hát, én mennék is. Este visszajövök, hogy elkérjem a gyógyszert.-
*Hajtja meg magát, amennyire tudja Azil, majd, ha Chiari nem kíván még valamit mondani, úgy távozik a sátorból.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-23 21:25:25
Üzenet elküldve: 2014-07-23 21:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*Sóhajtva veszi tudomásul egyelőre, hogy a fiú nem hajlandó a nyereg témában álláspontját megváltoztatni. De még hosszú az út a kikötőig. Vagyis csak két nap. Meg hát, lehet, hogy nem is szükséges, ha csak egyedül használja a hatást. Azt nem tudja, hogy Nily lovának egészsége hogy szolgál, de azt, amije volt, még régebben, már akkor is öreg volt. Legfeljebb a maradék két napban a ló hátára sem ül, ha kő követ eszik sem.
Miközben a kaput nézi, elhatározza, hogyha a nyeregről nem is, de egy kényelmesebb nyereg cserére, vásárlásra, vételre ráveszi a harcost. Tapasztalta otthon, ha egy dolgot elég ideig hajtogat vagy mondogat, akkor egy idő után elfogadták testvérei. Gondolataiból hamar kizökkenti Darel hangja. Fejét arrafelé fordítja, amerre a harcos néz. A közlendőre csak bólogat, hozzászólni úgysem nagyon tud, majd kényelmesen elindul a fiú mögött, miközben néhány apró szökelléssel átkerül a ló túloldalára.
Mikor a vezér elé járulnak, a fiú után ő is rögtön köszönti.*
- Jó reggelt Vezér! *Szól mosolyogva, fejét kissé oldalra hajtva. Ezen akciójának hála, hogy néhány meglazult szénaszál és az istálló pora mellé hullik le a földre. A teljes nevén való megszólításon kissé meglepődik. Nagyokat pislogva néz a tábor Főnökére. Nem gondolta volna, hogy hosszú és bonyolult nevét képes megjegyezni. Mert, hogy ő megjegyzi, az egy dolog, szinte csak egy ember nevét jegyezte meg sikeresen, viszont a vezérnek naponta mennyi nevet kell megjegyezni. S az elmúlt napokban szinte nem is beszéltek egymással, így jogosan gondolhatta volna, hogy az ő nevét el is felejtette, nem tartván elég fontosnak.
Tekintetével megkeresi az említett kaput, amin lehetséges, hogy kiment Argus. Még egyszer visszafordul Kagan felé. Kezeit maga előtt tartva kulcsolja össze.*
- Remélem, találkozunk még! *Mosolyog szakadatlanul továbbra is.* - Köszönjük a vendéglátást! *Kissé meghajol a vezér irányába, majd megfordul és elindul a kapu felé.
Fejét szüntelenül forgatja, hátha mégis kiszúrja a mágust a reggeli táborban, de egyelőre sehol sem látja.*
- Talán tényleg elment. Vagy kint vár a kapun kívül. Gyakran csinál ilyet?
*Céloz az elmúlt napok eseményeire, no meg a hirtelen eltűnésére is. A fiú mégis csak jobban ismeri a barátját. Látszólag nem aggódik érte, ahogy Darel arcát fürkészi, nem mintha ismeretségük óta oly sok fajta érzelem ült volna ki orcájára. Most hogy így belegondol, a néha előbukó mosolygásán kívül, csak a zordnak ható mimikáját látta még.*
*Sóhajtva veszi tudomásul egyelőre, hogy a fiú nem hajlandó a nyereg témában álláspontját megváltoztatni. De még hosszú az út a kikötőig. Vagyis csak két nap. Meg hát, lehet, hogy nem is szükséges, ha csak egyedül használja a hatást. Azt nem tudja, hogy Nily lovának egészsége hogy szolgál, de azt, amije volt, még régebben, már akkor is öreg volt. Legfeljebb a maradék két napban a ló hátára sem ül, ha kő követ eszik sem.
Miközben a kaput nézi, elhatározza, hogyha a nyeregről nem is, de egy kényelmesebb nyereg cserére, vásárlásra, vételre ráveszi a harcost. Tapasztalta otthon, ha egy dolgot elég ideig hajtogat vagy mondogat, akkor egy idő után elfogadták testvérei. Gondolataiból hamar kizökkenti Darel hangja. Fejét arrafelé fordítja, amerre a harcos néz. A közlendőre csak bólogat, hozzászólni úgysem nagyon tud, majd kényelmesen elindul a fiú mögött, miközben néhány apró szökelléssel átkerül a ló túloldalára.
Mikor a vezér elé járulnak, a fiú után ő is rögtön köszönti.*
- Jó reggelt Vezér! *Szól mosolyogva, fejét kissé oldalra hajtva. Ezen akciójának hála, hogy néhány meglazult szénaszál és az istálló pora mellé hullik le a földre. A teljes nevén való megszólításon kissé meglepődik. Nagyokat pislogva néz a tábor Főnökére. Nem gondolta volna, hogy hosszú és bonyolult nevét képes megjegyezni. Mert, hogy ő megjegyzi, az egy dolog, szinte csak egy ember nevét jegyezte meg sikeresen, viszont a vezérnek naponta mennyi nevet kell megjegyezni. S az elmúlt napokban szinte nem is beszéltek egymással, így jogosan gondolhatta volna, hogy az ő nevét el is felejtette, nem tartván elég fontosnak.
Tekintetével megkeresi az említett kaput, amin lehetséges, hogy kiment Argus. Még egyszer visszafordul Kagan felé. Kezeit maga előtt tartva kulcsolja össze.*
- Remélem, találkozunk még! *Mosolyog szakadatlanul továbbra is.* - Köszönjük a vendéglátást! *Kissé meghajol a vezér irányába, majd megfordul és elindul a kapu felé.
Fejét szüntelenül forgatja, hátha mégis kiszúrja a mágust a reggeli táborban, de egyelőre sehol sem látja.*
- Talán tényleg elment. Vagy kint vár a kapun kívül. Gyakran csinál ilyet?
*Céloz az elmúlt napok eseményeire, no meg a hirtelen eltűnésére is. A fiú mégis csak jobban ismeri a barátját. Látszólag nem aggódik érte, ahogy Darel arcát fürkészi, nem mintha ismeretségük óta oly sok fajta érzelem ült volna ki orcájára. Most hogy így belegondol, a néha előbukó mosolygásán kívül, csak a zordnak ható mimikáját látta még.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-23 17:43:11
Üzenet elküldve: 2014-07-23 17:43:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátra előtt//
*Learon Xomorrt már ismeri, vagyis, beszélt vele, de akkor ez most ad neki egy okot, hogy beszélhessen vele még. Megtudhat tőle egy receptet. Ez a dolog mosolyt csal az arcára. Kezdi úgy gondolni, hogy talán mégis érdemes volt ma felkelni, hiszen eddig csak pozitív dolog történt vele ma a hátfájásán kívül. De a legnagyobb dolog, ami jókedvét megadja, az az, hogy szemmel láthatóan ízlik Kramlafnak a sajt, és ez Learonnak dicséretek nélkül is elég lenne, de a férfi rátesz egy lapáttal és ki is mondja, hogy finom. Learon elégedetten sóhajt egy nagyot. Közben Learon kutyája is előkerül, valószínűleg most ébredt fel szegény jószág a hangoskodásra, beszélgetésre. A tej-mester azonnal kerít elő neki egy nagyobb darab kenyeret a ládából, és elkezdi tördelni, úgy adogatja falatonként a jószágnak. Learon felhúzza a szemöldökét, mikor a férfi étvágyát látja. Ő és Akheel felér vagy tíz másik emberrel ezen a téren. Ezek után újra kell majd gondolnia, hogyan is akarja élelmezni a törzset, mert ilyen bendővel bíró emberek mellett hamar kifogyhat a készletekből. Mivel Kramlaf nem kér vajat, Learon nem áll fel, hogy odahozza, hanem csak bólint a dolgokra, hogy megértette. Kap egy újabb dicséretet, és egy kérdést is, amit azonnal megválaszol. Ez végre olyan téma, amiről szívesen beszél. Ugyanis Learon nagyon szeret beszélni, csak általában az emberek megunják a szavalást egy idő után.*
-Ő köszönöm, köszönöm! Igyekszem a legjobban csinálni, amibe belekezdek! *Utal még a dicséretre.*
-Hát, igazából már egészen gyermekkorom óta pásztor voltam, ott kezdtem tanulgatni, de ekkor még csak egyfajta sajtot ismertem, mert másmilyent nem csináltak a faluban. Azután nyakamba szedtem a lábam, megvettem a saját kecskémet és városról városra jártam, hogy minél többet tanuljak! Sok ember sok fajtát mondott, és ezekből jöhetett létre az, amit a kezében tart Drága Uram!
*Mikor kutyája befejezte a reggelit, Learon a közelben lévő kecskéjét veszi ölbe, hogy simogathassa, amíg a beszélgetés tart. Kedve lenne most akár az egész életét elmesélni, de biztosra veszi, hogy ezzel csak untatná a reggeliző férfit. Az unalom pedig nem jó kezdete egy barátságnak. Így Learon nem mondd többet, csak, ha kérdezik.*
*Learon Xomorrt már ismeri, vagyis, beszélt vele, de akkor ez most ad neki egy okot, hogy beszélhessen vele még. Megtudhat tőle egy receptet. Ez a dolog mosolyt csal az arcára. Kezdi úgy gondolni, hogy talán mégis érdemes volt ma felkelni, hiszen eddig csak pozitív dolog történt vele ma a hátfájásán kívül. De a legnagyobb dolog, ami jókedvét megadja, az az, hogy szemmel láthatóan ízlik Kramlafnak a sajt, és ez Learonnak dicséretek nélkül is elég lenne, de a férfi rátesz egy lapáttal és ki is mondja, hogy finom. Learon elégedetten sóhajt egy nagyot. Közben Learon kutyája is előkerül, valószínűleg most ébredt fel szegény jószág a hangoskodásra, beszélgetésre. A tej-mester azonnal kerít elő neki egy nagyobb darab kenyeret a ládából, és elkezdi tördelni, úgy adogatja falatonként a jószágnak. Learon felhúzza a szemöldökét, mikor a férfi étvágyát látja. Ő és Akheel felér vagy tíz másik emberrel ezen a téren. Ezek után újra kell majd gondolnia, hogyan is akarja élelmezni a törzset, mert ilyen bendővel bíró emberek mellett hamar kifogyhat a készletekből. Mivel Kramlaf nem kér vajat, Learon nem áll fel, hogy odahozza, hanem csak bólint a dolgokra, hogy megértette. Kap egy újabb dicséretet, és egy kérdést is, amit azonnal megválaszol. Ez végre olyan téma, amiről szívesen beszél. Ugyanis Learon nagyon szeret beszélni, csak általában az emberek megunják a szavalást egy idő után.*
-Ő köszönöm, köszönöm! Igyekszem a legjobban csinálni, amibe belekezdek! *Utal még a dicséretre.*
-Hát, igazából már egészen gyermekkorom óta pásztor voltam, ott kezdtem tanulgatni, de ekkor még csak egyfajta sajtot ismertem, mert másmilyent nem csináltak a faluban. Azután nyakamba szedtem a lábam, megvettem a saját kecskémet és városról városra jártam, hogy minél többet tanuljak! Sok ember sok fajtát mondott, és ezekből jöhetett létre az, amit a kezében tart Drága Uram!
*Mikor kutyája befejezte a reggelit, Learon a közelben lévő kecskéjét veszi ölbe, hogy simogathassa, amíg a beszélgetés tart. Kedve lenne most akár az egész életét elmesélni, de biztosra veszi, hogy ezzel csak untatná a reggeliző férfit. Az unalom pedig nem jó kezdete egy barátságnak. Így Learon nem mondd többet, csak, ha kérdezik.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-23 10:28:45
Üzenet elküldve: 2014-07-23 10:28:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Leandana Kagantal//
*Sikeresen megtalálja a szellemjárót, aki kérdéseket tesz fel. Régebben nem hitt soha efféle dolgokban, hogy valaki beszél a szellemekkel, vagy hasonló, de most elgondolkozik a dolgon. Nem ismeri a törzs előtörténetét, de biztosan, ahonnan ők jönnek egészen más szokások vannak, mint máshol, ugyanúgy egy másik helyen megint más szokások lehetnek. ~Tehát tényleg komolyan veszik a dolgot. ~ Gondolja magában, miután a Szellemjáró rászól. Elgondolkodik, ismét magában és rájön, hogy végül is lehet a dologban - hogy valaki beszél a szellemekkel igazság. ~Tehát Őt tisztelni kell? ~ Ez az egész pár másodperc alatt megy végig az agyán. *
- Elnézést. *Szól először a köszönés miatt. *
- Sok mindenhez értek. Legyen szó vadászatról, esetleg halászatról, de a kardomat is jól forgatom.
*Sikeresen megtalálja a szellemjárót, aki kérdéseket tesz fel. Régebben nem hitt soha efféle dolgokban, hogy valaki beszél a szellemekkel, vagy hasonló, de most elgondolkozik a dolgon. Nem ismeri a törzs előtörténetét, de biztosan, ahonnan ők jönnek egészen más szokások vannak, mint máshol, ugyanúgy egy másik helyen megint más szokások lehetnek. ~Tehát tényleg komolyan veszik a dolgot. ~ Gondolja magában, miután a Szellemjáró rászól. Elgondolkodik, ismét magában és rájön, hogy végül is lehet a dologban - hogy valaki beszél a szellemekkel igazság. ~Tehát Őt tisztelni kell? ~ Ez az egész pár másodperc alatt megy végig az agyán. *
- Elnézést. *Szól először a köszönés miatt. *
- Sok mindenhez értek. Legyen szó vadászatról, esetleg halászatról, de a kardomat is jól forgatom.
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-23 09:40:29
Üzenet elküldve: 2014-07-23 09:40:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//akiket Kagan rám bízott//
*Nagyot sóhajt Nym kérdésére.*
- Hát Harath mostanában úgy viselkedett, hogy mint egy gyereklány. Mindenkinek feltűnt, hogy úgy vernyogott, mint egy kappan. Hidd el nem segített volna a hangulatán az sem ha beszélsz vele, vagy ha magatokkal hívod. Hogy is mondjam neked....
*látszik rajta egy pillanatra, hogy keresi a szavakat, elgondolkodik.*
- Fáj neki az élet.
*megrántja a vállát. Harath mindig talál valamit amin keseregjen, először azt, hogy csak egy szegény fattyú, akinek semmihez semmi joga, majd aztán, hogy Isurii nem lehet soha az övé - hiszen jogtalan fatty csupán -, majd pedig már az zavarta, hogy Isurii mást tüntet ki a figyelmével - holott ő volt az, aki mást választott.
Nagyon nem tudnak belemerülni a beszélgetésbe, mert Lea éppen szóra nyitná a száját, hogy elmesélje mi is volt az elmúlt pár évben, mikor Kagan és az ork feltűnik. Nem látta Ugugot igazán azóta, hogy azon a napon Isuriival összekanalazták a tábor szélén, de ezek szerint Chiari összelapátolta, és életet lehelt belé. Mondjuk Lea szerint nagyrészt feleslegesen, de ugye Chiari meg az az áldott jó szíve.
Lea az orkot nézve hosszú pillanatokra elréved, a szemén tökéletesen látszik, hogy valahol máshol jár. Hosszú percek múlva úgy rázza meg magát mint a kutya, ekkor "tér vissza". Kagan szerint ilyenkor csak elbambul, de mindenki más szereti azt hinni, hogy a Szellemek szólítják meg.*
- Rendben ork, akkor hajtsd fel nekem elsőnek a Daeros nevű illetőt. Fiatal, randa férfi sebhellyel az arcán. Aztán majd mondom a következőt.
*végtére is ha az ork ért a Szellemekhez, meg az ő dolgaihoz, akkor kézenfekvő, hogy ő kísérje el Daerost megnézni azt a valamit.
Kagan közben már pörög azon, hogy indulni kellene, de Lea még feltartja egy pillanatra.*
- Kagan, a Szellemek óvják a lépteiteket!
*ez körülbelül azzal egyenértékű, hogy "nagyon vigyázzatok magatokra", és természetesen még egy mosoly is jár a búcsú mellé.
Persze ezek után sincsen különösebben nyugalom, hogy elmesélhesse Nym-nek az utóbbi éveket, merthogy érkezik egy óriás, akit Kagan irányított hozzá - fene a pofáját, hogy lelép és mindent Lea nyakába lőcsöl.
Lea végigméri az óriást, és az első benyomása az, hogy kerekebb mondatot tud összerakni, mint Rolko és Krumko együtt.*
- Először is mi nem beszélünk így egymással.
*utal arra, hogy az óriás olyan furcsán szólította meg őt.*
- Másodszor nagyban függ attól a dolog, hogy mihez értesz? Ha konyítasz a harchoz akkor van számodra feladat.
*Nagyot sóhajt Nym kérdésére.*
- Hát Harath mostanában úgy viselkedett, hogy mint egy gyereklány. Mindenkinek feltűnt, hogy úgy vernyogott, mint egy kappan. Hidd el nem segített volna a hangulatán az sem ha beszélsz vele, vagy ha magatokkal hívod. Hogy is mondjam neked....
*látszik rajta egy pillanatra, hogy keresi a szavakat, elgondolkodik.*
- Fáj neki az élet.
*megrántja a vállát. Harath mindig talál valamit amin keseregjen, először azt, hogy csak egy szegény fattyú, akinek semmihez semmi joga, majd aztán, hogy Isurii nem lehet soha az övé - hiszen jogtalan fatty csupán -, majd pedig már az zavarta, hogy Isurii mást tüntet ki a figyelmével - holott ő volt az, aki mást választott.
Nagyon nem tudnak belemerülni a beszélgetésbe, mert Lea éppen szóra nyitná a száját, hogy elmesélje mi is volt az elmúlt pár évben, mikor Kagan és az ork feltűnik. Nem látta Ugugot igazán azóta, hogy azon a napon Isuriival összekanalazták a tábor szélén, de ezek szerint Chiari összelapátolta, és életet lehelt belé. Mondjuk Lea szerint nagyrészt feleslegesen, de ugye Chiari meg az az áldott jó szíve.
Lea az orkot nézve hosszú pillanatokra elréved, a szemén tökéletesen látszik, hogy valahol máshol jár. Hosszú percek múlva úgy rázza meg magát mint a kutya, ekkor "tér vissza". Kagan szerint ilyenkor csak elbambul, de mindenki más szereti azt hinni, hogy a Szellemek szólítják meg.*
- Rendben ork, akkor hajtsd fel nekem elsőnek a Daeros nevű illetőt. Fiatal, randa férfi sebhellyel az arcán. Aztán majd mondom a következőt.
*végtére is ha az ork ért a Szellemekhez, meg az ő dolgaihoz, akkor kézenfekvő, hogy ő kísérje el Daerost megnézni azt a valamit.
Kagan közben már pörög azon, hogy indulni kellene, de Lea még feltartja egy pillanatra.*
- Kagan, a Szellemek óvják a lépteiteket!
*ez körülbelül azzal egyenértékű, hogy "nagyon vigyázzatok magatokra", és természetesen még egy mosoly is jár a búcsú mellé.
Persze ezek után sincsen különösebben nyugalom, hogy elmesélhesse Nym-nek az utóbbi éveket, merthogy érkezik egy óriás, akit Kagan irányított hozzá - fene a pofáját, hogy lelép és mindent Lea nyakába lőcsöl.
Lea végigméri az óriást, és az első benyomása az, hogy kerekebb mondatot tud összerakni, mint Rolko és Krumko együtt.*
- Először is mi nem beszélünk így egymással.
*utal arra, hogy az óriás olyan furcsán szólította meg őt.*
- Másodszor nagyban függ attól a dolog, hogy mihez értesz? Ha konyítasz a harchoz akkor van számodra feladat.
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-22 21:50:56
Üzenet elküldve: 2014-07-22 21:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Learon sátra előtt//
- Barátom, ha egész életedben csak sajtot fogsz csinálni, akkor is boldoggá teszel. * Mondja, még üres szájjal, ahogy letelepedik, és ölébe veszi a dolgokat amelyeket hozott. A hatalmas bögrét lábai közé veszi, és furcsa ülésben helyezkedik el a földön. *
- Idtham efcer Xomolal. * Mondja teli szájjal, és visszagondol a pillanatra, amikor meghúzta az életet adó, alkoholt. Felmelegítette belülről, és elérte, hogy tovább menjen. Az istenek áldják meg érte! Hatalmas nyelés, ami hangokat is ad ki, mintha fojtogatnák glu glu glu. *
- Tehát, Xomorrt kellene megkérdezned, ő tőle kaptam, még mikor vonult a Thargodar törzs. * Fejti ki bővebben, miközben töri a következő étket és tömi is bele szájába. *
- Igazán finom, jól választottam, és jót is csináltál! * Mondja bólogatva, mikor egy kicsit felszabadul beszélőkéje. *
- Több marad az éhezőnek! * Kiált fel nagyot csapva hasára, vagyis az ott elhelyezkedő bőrre. Nem, nem a saját bőre, hanem a bőr mellénye. Beleremeg a bögre tej, és majdnem ki is loccsan, ezért úgy dönt ez nem mehet így tovább, így egy hatalmas húzással, megpróbálja kiüríteni. A feléig jut körülbelül, amikor elemeli szájától, és bajuszán ott marad a fehér folyadék, amelyet hirtelen lenyal, miközben újabb darab sajt kerül kezébe. Hihetetlen mennyiség, és hihetetlen gyorsaság, hihetetlen idő alatt. Ez az ember érthet az evéshez, egy külső szemlélő ezt láthatja, miközben ő nyugodtan falatozik. *
- Fajat? Nem kofonom! * Mondja miközben rág és rág és rág, három kis nyelés, egy kevés tejjel leöblítve, majd folytatja. * Ne fáradj barátom, elvégre csak fiatal még az idő. Úgy gondolom, hogy túl gyors vagyok én ahhoz, hogy vajjal kenjem meg a kenyeret. Magába harapni meg minek, itt a tej. * Mutat a félig üres kancsóra, amely furcsamód kiürülni látszik. Vajon mikor fogyhatott belőle ennyi? *
- Hol tanultad a szakmát? Igazán jól csinálod. * Mondja, miközben nyammog, mivel a sajt amit eszik igazán pikáns, nem is erős, nem is gyenge. Nem szikkadt, de nem is túl porhanyós, és ha választania kéne az eddig evettek között és a mostani között, ezt választaná. Lehet az éhség tényleg a legjobb főszakács? A dicsérettel pedig nem fukarkodik, mert mindenkinek jól esik. A sajt finom, így illik megdicsérni, feltehetőleg a többi is ilyen finom. *
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.24 13:59:32, a következő indokkal:
Ékezetek pótlása.
- Barátom, ha egész életedben csak sajtot fogsz csinálni, akkor is boldoggá teszel. * Mondja, még üres szájjal, ahogy letelepedik, és ölébe veszi a dolgokat amelyeket hozott. A hatalmas bögrét lábai közé veszi, és furcsa ülésben helyezkedik el a földön. *
- Idtham efcer Xomolal. * Mondja teli szájjal, és visszagondol a pillanatra, amikor meghúzta az életet adó, alkoholt. Felmelegítette belülről, és elérte, hogy tovább menjen. Az istenek áldják meg érte! Hatalmas nyelés, ami hangokat is ad ki, mintha fojtogatnák glu glu glu. *
- Tehát, Xomorrt kellene megkérdezned, ő tőle kaptam, még mikor vonult a Thargodar törzs. * Fejti ki bővebben, miközben töri a következő étket és tömi is bele szájába. *
- Igazán finom, jól választottam, és jót is csináltál! * Mondja bólogatva, mikor egy kicsit felszabadul beszélőkéje. *
- Több marad az éhezőnek! * Kiált fel nagyot csapva hasára, vagyis az ott elhelyezkedő bőrre. Nem, nem a saját bőre, hanem a bőr mellénye. Beleremeg a bögre tej, és majdnem ki is loccsan, ezért úgy dönt ez nem mehet így tovább, így egy hatalmas húzással, megpróbálja kiüríteni. A feléig jut körülbelül, amikor elemeli szájától, és bajuszán ott marad a fehér folyadék, amelyet hirtelen lenyal, miközben újabb darab sajt kerül kezébe. Hihetetlen mennyiség, és hihetetlen gyorsaság, hihetetlen idő alatt. Ez az ember érthet az evéshez, egy külső szemlélő ezt láthatja, miközben ő nyugodtan falatozik. *
- Fajat? Nem kofonom! * Mondja miközben rág és rág és rág, három kis nyelés, egy kevés tejjel leöblítve, majd folytatja. * Ne fáradj barátom, elvégre csak fiatal még az idő. Úgy gondolom, hogy túl gyors vagyok én ahhoz, hogy vajjal kenjem meg a kenyeret. Magába harapni meg minek, itt a tej. * Mutat a félig üres kancsóra, amely furcsamód kiürülni látszik. Vajon mikor fogyhatott belőle ennyi? *
- Hol tanultad a szakmát? Igazán jól csinálod. * Mondja, miközben nyammog, mivel a sajt amit eszik igazán pikáns, nem is erős, nem is gyenge. Nem szikkadt, de nem is túl porhanyós, és ha választania kéne az eddig evettek között és a mostani között, ezt választaná. Lehet az éhség tényleg a legjobb főszakács? A dicsérettel pedig nem fukarkodik, mert mindenkinek jól esik. A sajt finom, így illik megdicsérni, feltehetőleg a többi is ilyen finom. *
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.24 13:59:32, a következő indokkal:
Ékezetek pótlása.
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-22 17:34:26
Üzenet elküldve: 2014-07-22 17:34:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátra előtt//
*Mikor a kumiszról esik szó, az igazán felkelti érdeklődését. El is gondolkodik a dolgon, hogy készített-e valaha ilyen italt, de arra kell jutnia, hogy még nem.*
-Igazából nem csak sajtot, hanem amit csak tudok! Túró, vaj, tejföl, vagy bármi más, amit valaki szeretne!
*Sorolja a tejtermékeket, hiszen hátha megjön valami máshoz is a kedve a férfinak, és a jövőben is hozzá fog fordulni.*
-De kumiszt még sosem csináltam. Ismersz valakit, aki meg tudja tanítani nekem?
*Ezután szemléli a választást. Kicsit furcsa neki, hogy Kramlaf nem kóstolgat. Learon elvárta volna, hogy mindegyikből vegyen egy keveset, de hát így sem lehet egy rossz szava sem. Neki állattartóként az a legfontosabb, hogy megszüntesse az emberek éhségét, és egy ekkora darab sajt, amit elvett, bizonyára jóllakatja őt.*
-Nem kell félnie Kramlaf uram, még nem hallottam panaszt egy sajtomra sem!
*Igazából már régóta benne van a szakmában, és csak gyerekkorában voltak néhányan, akik megszólták, de egy ideje már nem hallott egy rossz szót sem készítményeire és reméli most sem fog. A következő megjegyzésre csak egy erőltetett vigyorral válaszol. Nem tudja, hogy szándékosan beszélt-e a férfi egy kézről vagy sem, de ez végül is mindegy, nem ez az egy mondat fogja megtörni a kialakuló jókedvét. Azonnal visszatér a kedve, amikor a másik mutatványát szemléli. Mikor a férfi kérdezi, hogy kér-e, rázni kezdi a fejét.*
-Nem kérek köszönöm, én már jóllaktam bőven!
*Föl akart állni, hogy segítsen neki bármiben, de úgy látszik a férfi nem igényli a plusz egy kart, ezért csak üldögél tovább a szőnyegen.*
-Na, ízlik barát uram?
*Mosolyog Kramlafra, majd eszébe jut, hogy talán jobban ízlene a kenyér egy kis vajjal. Hiába a tej, mégis jobban csúszna úgy.*
-Ha gondolja, esetleg egy kevés vajat is adhatok, ha parancsol!
*Ha él az ajánlattal, akkor Learon kihoz egy kést és egy darab vajat egy fatányéron. Ha nem, akkor csak szemléli tovább a reggeliző férfit és élvezi a napsütést.*
*Mikor a kumiszról esik szó, az igazán felkelti érdeklődését. El is gondolkodik a dolgon, hogy készített-e valaha ilyen italt, de arra kell jutnia, hogy még nem.*
-Igazából nem csak sajtot, hanem amit csak tudok! Túró, vaj, tejföl, vagy bármi más, amit valaki szeretne!
*Sorolja a tejtermékeket, hiszen hátha megjön valami máshoz is a kedve a férfinak, és a jövőben is hozzá fog fordulni.*
-De kumiszt még sosem csináltam. Ismersz valakit, aki meg tudja tanítani nekem?
*Ezután szemléli a választást. Kicsit furcsa neki, hogy Kramlaf nem kóstolgat. Learon elvárta volna, hogy mindegyikből vegyen egy keveset, de hát így sem lehet egy rossz szava sem. Neki állattartóként az a legfontosabb, hogy megszüntesse az emberek éhségét, és egy ekkora darab sajt, amit elvett, bizonyára jóllakatja őt.*
-Nem kell félnie Kramlaf uram, még nem hallottam panaszt egy sajtomra sem!
*Igazából már régóta benne van a szakmában, és csak gyerekkorában voltak néhányan, akik megszólták, de egy ideje már nem hallott egy rossz szót sem készítményeire és reméli most sem fog. A következő megjegyzésre csak egy erőltetett vigyorral válaszol. Nem tudja, hogy szándékosan beszélt-e a férfi egy kézről vagy sem, de ez végül is mindegy, nem ez az egy mondat fogja megtörni a kialakuló jókedvét. Azonnal visszatér a kedve, amikor a másik mutatványát szemléli. Mikor a férfi kérdezi, hogy kér-e, rázni kezdi a fejét.*
-Nem kérek köszönöm, én már jóllaktam bőven!
*Föl akart állni, hogy segítsen neki bármiben, de úgy látszik a férfi nem igényli a plusz egy kart, ezért csak üldögél tovább a szőnyegen.*
-Na, ízlik barát uram?
*Mosolyog Kramlafra, majd eszébe jut, hogy talán jobban ízlene a kenyér egy kis vajjal. Hiába a tej, mégis jobban csúszna úgy.*
-Ha gondolja, esetleg egy kevés vajat is adhatok, ha parancsol!
*Ha él az ajánlattal, akkor Learon kihoz egy kést és egy darab vajat egy fatányéron. Ha nem, akkor csak szemléli tovább a reggeliző férfit és élvezi a napsütést.*
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-22 16:54:53
Üzenet elküldve: 2014-07-22 16:54:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Learon sátra előtt//
* Vajon helyénvaló volt felkelteni? Ez az első érzés, ami átfut arcán, mikor úgy érzi hogy nos igen, ő keltette szegény mestert. *
- Hát de sajtot készítesz belőle, nem? Vagy a kumiszhoz is értesz? Meg a vajhoz? Hmmm. * Összefut a nyál a szájában, ahogy végiggondolja, mi mindent lehet tejből csinálni. Tej és hús, no meg némi kenyér. Ennyi elég a túléléshez. Biccent, aztán belegondol. * ~ Gyümölcs, zöldség. Na jó, minden étel kell az élethez, ami van. ~ * Megint egy biccentéssel nyugtázza magában a "hallottakat", vagyis az általa végiggondoltakat. A polcokról beszél közbe a tejes no meg a rajta található több tízféle sajtról, ebbe torkollik a biccentés. Mivel nem ért hozzá, ezért megvakarja fejét, hátha az hirtelen derült égből odaadja a választást a kezébe. Nem, nem adja oda a választást. *
- Nos meg kell mondjam, hogy én nem vagyok ínyenc, csupán élvezője a finom dolgoknak. Tehát ez lesz az. * Nem hagyja hogy válasszon neki a férfi. Elvégre ha rossz, bár rossz sajtot még nem evett huszon-egynéhány éve alatt, akkor mit mondjon? Hmm de finom, közbe meg a föld alá kívánná a készítőt, és a választott sajtot. Ami akkor ugyan az lenne, nem, nem inkább ő választ és oldja meg a helyzetet. A felülről második polcról elveszi a hozzá legközelebb álló, viszonylag puhának mondható sajtocskát. Nem, nem vág belőle, nem töri ketté, úgy ahogy van, egy egész fejnyi kör sajtot magához ragad. *
- Óh mester, maga elhalmoz minden jóval! A kezét áldják a szellemek. * Mondja a tejre a kenyérre, úgy gondolja egybe betolja a sajtot a csócsálójába, de nem. Így lesz hozzá valami dohos kenyér, ami tejjel keverve végül kihozza a maga finom édeskés ízét. Hiába száradt meg. Tehát oda megy a ládához, fél kezében sajt. Kiügyeskedi a zárat, és felnyitja. Egy hasonló kenyérdarabot csippent fel, miközben kisujját beleakasztja egy enyhén csorba bögrébe. A sajtot szájába rakja és beleharap, ám előbb megkérdezi ezt. *
- Te is kérsz? * Ha igen, kettőt markol fel, ha nem akkor marad az egynél. Nem véletlenül olyan hihetetlen ügyes Kramlaf, elvégre tejet önteni úgy, hogy a szájában van egy legalább két kilós sajt, egy kenyér a kezében és bögre. Keze nem remeg, nem ejt el semmit, és nem is loccsan ki semmi. A sátor elé megy, nem a szőnyegre mert tányért nem hozott magával, és leül a férfival szembe a melegedő fűre, a napfény oldalról világítja meg, ezért jobb szemét be is csukja szerzetesünk. *
- Mennyit parancsolsz? * Nyújtja oda, az ételeket. No meg ha kell a bögrét. Ha elosztották, avagy visszautasította, akkor belekezd farkasgyomrának megtöltésébe. Az adag három embernek is elég lenne, főleg a literes findzsákkal, de hát nem vacsorázott szegény szerzetes. *
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.23 17:59:59, a következő indokkal:
Ékezetek pótlása.
* Vajon helyénvaló volt felkelteni? Ez az első érzés, ami átfut arcán, mikor úgy érzi hogy nos igen, ő keltette szegény mestert. *
- Hát de sajtot készítesz belőle, nem? Vagy a kumiszhoz is értesz? Meg a vajhoz? Hmmm. * Összefut a nyál a szájában, ahogy végiggondolja, mi mindent lehet tejből csinálni. Tej és hús, no meg némi kenyér. Ennyi elég a túléléshez. Biccent, aztán belegondol. * ~ Gyümölcs, zöldség. Na jó, minden étel kell az élethez, ami van. ~ * Megint egy biccentéssel nyugtázza magában a "hallottakat", vagyis az általa végiggondoltakat. A polcokról beszél közbe a tejes no meg a rajta található több tízféle sajtról, ebbe torkollik a biccentés. Mivel nem ért hozzá, ezért megvakarja fejét, hátha az hirtelen derült égből odaadja a választást a kezébe. Nem, nem adja oda a választást. *
- Nos meg kell mondjam, hogy én nem vagyok ínyenc, csupán élvezője a finom dolgoknak. Tehát ez lesz az. * Nem hagyja hogy válasszon neki a férfi. Elvégre ha rossz, bár rossz sajtot még nem evett huszon-egynéhány éve alatt, akkor mit mondjon? Hmm de finom, közbe meg a föld alá kívánná a készítőt, és a választott sajtot. Ami akkor ugyan az lenne, nem, nem inkább ő választ és oldja meg a helyzetet. A felülről második polcról elveszi a hozzá legközelebb álló, viszonylag puhának mondható sajtocskát. Nem, nem vág belőle, nem töri ketté, úgy ahogy van, egy egész fejnyi kör sajtot magához ragad. *
- Óh mester, maga elhalmoz minden jóval! A kezét áldják a szellemek. * Mondja a tejre a kenyérre, úgy gondolja egybe betolja a sajtot a csócsálójába, de nem. Így lesz hozzá valami dohos kenyér, ami tejjel keverve végül kihozza a maga finom édeskés ízét. Hiába száradt meg. Tehát oda megy a ládához, fél kezében sajt. Kiügyeskedi a zárat, és felnyitja. Egy hasonló kenyérdarabot csippent fel, miközben kisujját beleakasztja egy enyhén csorba bögrébe. A sajtot szájába rakja és beleharap, ám előbb megkérdezi ezt. *
- Te is kérsz? * Ha igen, kettőt markol fel, ha nem akkor marad az egynél. Nem véletlenül olyan hihetetlen ügyes Kramlaf, elvégre tejet önteni úgy, hogy a szájában van egy legalább két kilós sajt, egy kenyér a kezében és bögre. Keze nem remeg, nem ejt el semmit, és nem is loccsan ki semmi. A sátor elé megy, nem a szőnyegre mert tányért nem hozott magával, és leül a férfival szembe a melegedő fűre, a napfény oldalról világítja meg, ezért jobb szemét be is csukja szerzetesünk. *
- Mennyit parancsolsz? * Nyújtja oda, az ételeket. No meg ha kell a bögrét. Ha elosztották, avagy visszautasította, akkor belekezd farkasgyomrának megtöltésébe. Az adag három embernek is elég lenne, főleg a literes findzsákkal, de hát nem vacsorázott szegény szerzetes. *
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.23 17:59:59, a következő indokkal:
Ékezetek pótlása.
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-22 12:49:44
Üzenet elküldve: 2014-07-22 12:49:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel - Leandana Kagantal//
*Miután az óriást a törzsfő a szellemjáróhoz utasítja Morwon egyből elindul megkeresni, hiszen tudja, hogy eltart még egy ideig, amíg a népes faluban rátalál. Az arcára emlékszik, de nem tudja, hogy hol lehet. Néhány percig sétál, mikor rátalál a nőre. Reméli, hogy nem rossz az időpont. *
- Üdv! *Szól, majd pár másodperc után folytatja: *
- Thargodar törzsfőnök utasított hozzád. Tegnap érkeztem még csak a faluba, nem tudom, hogy merre kéne mennem, mit kéne dolgoznom. Tudna útbaigazítást adni?
*Nem a szavak embere az óriás, ezt biztosan sokan egyszerűbben is kifejezték volna, de így is érthető természetesen a kérdés. Kérdőn néz a szellemjáróra, miközben vár a válaszára. *
*Miután az óriást a törzsfő a szellemjáróhoz utasítja Morwon egyből elindul megkeresni, hiszen tudja, hogy eltart még egy ideig, amíg a népes faluban rátalál. Az arcára emlékszik, de nem tudja, hogy hol lehet. Néhány percig sétál, mikor rátalál a nőre. Reméli, hogy nem rossz az időpont. *
- Üdv! *Szól, majd pár másodperc után folytatja: *
- Thargodar törzsfőnök utasított hozzád. Tegnap érkeztem még csak a faluba, nem tudom, hogy merre kéne mennem, mit kéne dolgoznom. Tudna útbaigazítást adni?
*Nem a szavak embere az óriás, ezt biztosan sokan egyszerűbben is kifejezték volna, de így is érthető természetesen a kérdés. Kérdőn néz a szellemjáróra, miközben vár a válaszára. *
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-22 00:04:48
Üzenet elküldve: 2014-07-22 00:04:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, kútnál - Dé; Indulás - Kagan//
*Beszélgetett korábban a Vadásszal a kikötői útról, bár maga sem gondolta volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá. Ami azt illeti sokkal inkább tartott attól, hogy soha nem jut már el oda. Erre tessék! Az ágyból ugrasztják ki másnap, hogy rögvest indulhasson fivérével. Személyesen a törzs vezetőjével. Vélhetőleg ennek az egésznek van köze az elmúlt estéhez és a tábortűznél nyújtott szemtelenkedéséhez.
Elsőre kicsit furcsák a válaszul kapott szavak, de nem töpreng rajtuk túl sokat. Majd lesz ideje az úton átgondolni mindent, most azonban még lopna maguknak pár percet.*
~Na most mit nézel?~
*Pislog vissza tanácstalanul a másikra és kissé előrébb hajolva próbál rájönni arra, hogy mi járhat a másik fejében. Mintha közelebbről jobban működnének a telepatikus képességei, vagy hasonlók. Pedig nem. Nem tud rájönni így sem arra, miért vizslatja őt a másik. Semmi szokatlan nincs rajta, legalábbis nagyon reméli!*
-Hé! Nem engem akarnak állandóan megölni!
*Vág vissza nevetve. Azzal már nem vagánykodik, hogy odavág bárkinek is, mert már előző este megbeszélték ezt a dolgot. Egy ilyen roppant bátor akció sem fájna másnak, csak Isunak. Még akkor is, ha Kram mutatott neki pár trükköt. Nem az a kemény, harcos amazon típus.*
-Hm.
*Mosolyog jókedvűen és látszik a boldogságtól ragyogó kis pofáján, hogy ha most nem a tábor közepén állna kiszemeltje társaságában, akkor az a bizonyos elhangzott "hiányozni fogsz" után sipítva ugrándozna örömében. Így azonban csak marad a somolygás és a szemezés.*
-A Szellemek óvják lépteid, Vadász!
*Búcsúzik el ő is. Csak fivére mellől pillant még hátra a férfire, s ha nincs más hátra, akár el is indulhatnak.*
-Itt vagyok!
*Beszélgetett korábban a Vadásszal a kikötői útról, bár maga sem gondolta volna, hogy ilyen hamar sor kerül rá. Ami azt illeti sokkal inkább tartott attól, hogy soha nem jut már el oda. Erre tessék! Az ágyból ugrasztják ki másnap, hogy rögvest indulhasson fivérével. Személyesen a törzs vezetőjével. Vélhetőleg ennek az egésznek van köze az elmúlt estéhez és a tábortűznél nyújtott szemtelenkedéséhez.
Elsőre kicsit furcsák a válaszul kapott szavak, de nem töpreng rajtuk túl sokat. Majd lesz ideje az úton átgondolni mindent, most azonban még lopna maguknak pár percet.*
~Na most mit nézel?~
*Pislog vissza tanácstalanul a másikra és kissé előrébb hajolva próbál rájönni arra, hogy mi járhat a másik fejében. Mintha közelebbről jobban működnének a telepatikus képességei, vagy hasonlók. Pedig nem. Nem tud rájönni így sem arra, miért vizslatja őt a másik. Semmi szokatlan nincs rajta, legalábbis nagyon reméli!*
-Hé! Nem engem akarnak állandóan megölni!
*Vág vissza nevetve. Azzal már nem vagánykodik, hogy odavág bárkinek is, mert már előző este megbeszélték ezt a dolgot. Egy ilyen roppant bátor akció sem fájna másnak, csak Isunak. Még akkor is, ha Kram mutatott neki pár trükköt. Nem az a kemény, harcos amazon típus.*
-Hm.
*Mosolyog jókedvűen és látszik a boldogságtól ragyogó kis pofáján, hogy ha most nem a tábor közepén állna kiszemeltje társaságában, akkor az a bizonyos elhangzott "hiányozni fogsz" után sipítva ugrándozna örömében. Így azonban csak marad a somolygás és a szemezés.*
-A Szellemek óvják lépteid, Vadász!
*Búcsúzik el ő is. Csak fivére mellől pillant még hátra a férfire, s ha nincs más hátra, akár el is indulhatnak.*
-Itt vagyok!
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-21 23:40:18
Üzenet elküldve: 2014-07-21 23:40:18
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Reggel, kútnál - Isu//
*Daeros továbbra is a legnagyobb nyugalommal mossa a képét a kút vizével, az ilyesmi kora reggel éltetően hat az ember fiára. Mikor végzett, ráérősen körülnéz a táborban, hogy úgy nagyjából mégis ki-merre mit csinál. Kagan már szemmel láthatóan indulni akar, ezért aztán sürgeti Isuriit, de...
~Hova is...?~ ráncolja a férfi a szemöldökét. Elvégre neki nem szólt senki (miért is szólt volna?) arról, hogy utazni terveznek.
Kissé lemondó sóhaj hagyja el a száját, mikor a józan paraszti ész segítségével kilogikázza, hogy a hóhajú lány elhagyni készül a tábort.
S valóban, kisvártatva Isuriit pillantja meg, ki éppen felé igyekszik, hogy megtöltse a kulacsait.*
-Neked is.*köszön vissza a lánynak, majd magyarázatot is kap, mely megerősíti az iménti következtetés helyességét illetően.*
-Ah...*bólint, mint aki már mindent ért. Pedig dehogy. Végül megvonja a vállát.*
-Sosem voltam jó a búcsúzkodásban én sem.*mosolyodik el halványan.*
-Ha a sors is úgy akarja, bizonyára látjuk még egymást. Remélem én is, hogy minél előbb így lesz.*szélesedik kissé a mosoly a képén. Utoljára még alaposan megnézi magának a lányt, minden vonását igyekszik az emlékezetébe vésni.*
-Aztán vigyázz ám magadra.*kacsint a lányra. Persze valószínűleg Kagan mellett a lehető legnagyobb biztonságban lesz, Daeros emiatt cseppet sem aggódik.
Arca végül kissé elkomolyodik, majd amolyan minden-mindegy alapon így szól:*
-Hiányozni fogsz.*tekintete mintha kissé révedező lenne, de különben azt a fajta beletörődött derűt sugallja arckifejezése, melyet akkor érez az ember, ha tudja, hogy a dolgok menetén úgy sem változtathat, bármennyire is szeretne.*
-Hát akkor... kísérjen a szellemek áldása utadon, ezüsthajú leányzó.*mondja ki végül a szavakat, melyek után már aligha lenne képes mondani bármi mást is. Nem is kell, bár valami furcsa érzés fogja el belül, nem tud rá magyarázattal szolgálni. Feszítő, kényelmetlen érzés ez, valahol mellkas-tájékon, amit még sosem érzett eddig, ebben a formában, ezért hát aztán ugye definiálni sem volna képes. Csupán azt tudja, hogy az érzés rossz, mert bár még éppen nem nevezhető fájdalomnak, ahhoz valamilyen formában igen csak közel áll. Elnehezíti az ember szívét.
De hát az élet már csak ilyen.*
*Daeros továbbra is a legnagyobb nyugalommal mossa a képét a kút vizével, az ilyesmi kora reggel éltetően hat az ember fiára. Mikor végzett, ráérősen körülnéz a táborban, hogy úgy nagyjából mégis ki-merre mit csinál. Kagan már szemmel láthatóan indulni akar, ezért aztán sürgeti Isuriit, de...
~Hova is...?~ ráncolja a férfi a szemöldökét. Elvégre neki nem szólt senki (miért is szólt volna?) arról, hogy utazni terveznek.
Kissé lemondó sóhaj hagyja el a száját, mikor a józan paraszti ész segítségével kilogikázza, hogy a hóhajú lány elhagyni készül a tábort.
S valóban, kisvártatva Isuriit pillantja meg, ki éppen felé igyekszik, hogy megtöltse a kulacsait.*
-Neked is.*köszön vissza a lánynak, majd magyarázatot is kap, mely megerősíti az iménti következtetés helyességét illetően.*
-Ah...*bólint, mint aki már mindent ért. Pedig dehogy. Végül megvonja a vállát.*
-Sosem voltam jó a búcsúzkodásban én sem.*mosolyodik el halványan.*
-Ha a sors is úgy akarja, bizonyára látjuk még egymást. Remélem én is, hogy minél előbb így lesz.*szélesedik kissé a mosoly a képén. Utoljára még alaposan megnézi magának a lányt, minden vonását igyekszik az emlékezetébe vésni.*
-Aztán vigyázz ám magadra.*kacsint a lányra. Persze valószínűleg Kagan mellett a lehető legnagyobb biztonságban lesz, Daeros emiatt cseppet sem aggódik.
Arca végül kissé elkomolyodik, majd amolyan minden-mindegy alapon így szól:*
-Hiányozni fogsz.*tekintete mintha kissé révedező lenne, de különben azt a fajta beletörődött derűt sugallja arckifejezése, melyet akkor érez az ember, ha tudja, hogy a dolgok menetén úgy sem változtathat, bármennyire is szeretne.*
-Hát akkor... kísérjen a szellemek áldása utadon, ezüsthajú leányzó.*mondja ki végül a szavakat, melyek után már aligha lenne képes mondani bármi mást is. Nem is kell, bár valami furcsa érzés fogja el belül, nem tud rá magyarázattal szolgálni. Feszítő, kényelmetlen érzés ez, valahol mellkas-tájékon, amit még sosem érzett eddig, ebben a formában, ezért hát aztán ugye definiálni sem volna képes. Csupán azt tudja, hogy az érzés rossz, mert bár még éppen nem nevezhető fájdalomnak, ahhoz valamilyen formában igen csak közel áll. Elnehezíti az ember szívét.
De hát az élet már csak ilyen.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-21 23:25:47
Üzenet elküldve: 2014-07-21 23:25:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnal - Reggel//
*Isurii nem a várt ébresztőt kapja. Még szerencse, hogy ajkait csücsörítve nem kezdett el puszit cuppogtatni félálomban Leandana felé! Mert bizony nem őt várta korán reggel, de hát az élet csupa csalódás. Lehetett volna sokkal rosszabb is. Jobban belegondolva a Szellemjáróval még jól járt, mert eléggé szét van csúszva az előző éjjel miatt. Tekintettel arra, hogy első számú ágyasa (rendkívül gyanús körülmények közt) lerobbant, hát kímélni kellett. Ami nem jelent mást, mint hogy övé volt a munka oroszlán része. A sátor áporodott levegője is pont egy oroszlánbarlangéhoz hasonlíthat most leginkább, ezért miután észhez tért első dolga, hogy szellőztet egy kicsit, de azért nem libbenti fel teljesen a sátor bejáratát.
Öltözködik, pakolászik, készülődik. Egy fürdő is ráférne, de vélhetőleg nincs már annyi ideje, hogy lemosakodjon, csak azt öblíti le egy kis vízzel, amit feltétlen szükséges.
Mikor Kagan dörömböl a sátra ajtaján, már menetkészen van igazából. Minden elpakolva, de elnézve batyuját külön málhást kellene vinniük.*
-Megyek már! Pillanat!
*Kiabál vissza fivérének és megcsipkedi kicsit arcát, hogy egészségesebbnek tűnjön piros pofija.
Kilépve a sátorból kivonszolja a holmiját és ha fivére még ott van akkor rá is bízza.*
-Megtöltöm a kulacsokat és már itt is vagyok.
*Löbögteti meg Kagan előtt az üres tömlőket. Az már csak másodlagos az indulás szempontjából, hogy Isurii valójában azért ennyire figyelmes és előrelátó és buzgó, mert Daeros is épp a kútnál mosakszik.
Ha bátyjának nincs mondanivalója/ellenvetése, akkor már ott sincs. Hamar a kút mellett terem utazófelszerelésében, mely összességében még csinosnak is mondható. Bár a férfiak szeme nem látja meg jellemzően azokat az apró részleteket, melyek hozzájárulnak az összkép teljességéhez, de szintén tóvidéki motívumokkal kihímzett mélykék ujjatlan tunika és sötétszürke nadrág, valamint lovagláshoz is kényelmes, könnyű nyári cipő alkotja Isu ruházatát. Haját most is hátrafonta, ám annak végén egy míves ezüst csat ékeskedik. Napbarnított karjain karperecek.*
-Jó reggelt.
*Lép a férfi mellé mosolyogva, de azért dolgának is nekilát közben.*
-Kagannal mindjárt elindulunk a kikötőbe, talán neked is szólt Leandana. Nem szeretnék búcsúzkodni... *Hadarja egy szuszra szinte, ám a hangsúlyból kivehető, hogy van ott egy "de".*
-Tudom, hogy találkozunk még. Remélem minél hamarabb.
*Dugaszolja be a kulacs száját, miután megtöltötte vízzel és felpillant a férfire. A kérdés csak az, hogy mikor lesz az a legközelebb...*
*Isurii nem a várt ébresztőt kapja. Még szerencse, hogy ajkait csücsörítve nem kezdett el puszit cuppogtatni félálomban Leandana felé! Mert bizony nem őt várta korán reggel, de hát az élet csupa csalódás. Lehetett volna sokkal rosszabb is. Jobban belegondolva a Szellemjáróval még jól járt, mert eléggé szét van csúszva az előző éjjel miatt. Tekintettel arra, hogy első számú ágyasa (rendkívül gyanús körülmények közt) lerobbant, hát kímélni kellett. Ami nem jelent mást, mint hogy övé volt a munka oroszlán része. A sátor áporodott levegője is pont egy oroszlánbarlangéhoz hasonlíthat most leginkább, ezért miután észhez tért első dolga, hogy szellőztet egy kicsit, de azért nem libbenti fel teljesen a sátor bejáratát.
Öltözködik, pakolászik, készülődik. Egy fürdő is ráférne, de vélhetőleg nincs már annyi ideje, hogy lemosakodjon, csak azt öblíti le egy kis vízzel, amit feltétlen szükséges.
Mikor Kagan dörömböl a sátra ajtaján, már menetkészen van igazából. Minden elpakolva, de elnézve batyuját külön málhást kellene vinniük.*
-Megyek már! Pillanat!
*Kiabál vissza fivérének és megcsipkedi kicsit arcát, hogy egészségesebbnek tűnjön piros pofija.
Kilépve a sátorból kivonszolja a holmiját és ha fivére még ott van akkor rá is bízza.*
-Megtöltöm a kulacsokat és már itt is vagyok.
*Löbögteti meg Kagan előtt az üres tömlőket. Az már csak másodlagos az indulás szempontjából, hogy Isurii valójában azért ennyire figyelmes és előrelátó és buzgó, mert Daeros is épp a kútnál mosakszik.
Ha bátyjának nincs mondanivalója/ellenvetése, akkor már ott sincs. Hamar a kút mellett terem utazófelszerelésében, mely összességében még csinosnak is mondható. Bár a férfiak szeme nem látja meg jellemzően azokat az apró részleteket, melyek hozzájárulnak az összkép teljességéhez, de szintén tóvidéki motívumokkal kihímzett mélykék ujjatlan tunika és sötétszürke nadrág, valamint lovagláshoz is kényelmes, könnyű nyári cipő alkotja Isu ruházatát. Haját most is hátrafonta, ám annak végén egy míves ezüst csat ékeskedik. Napbarnított karjain karperecek.*
-Jó reggelt.
*Lép a férfi mellé mosolyogva, de azért dolgának is nekilát közben.*
-Kagannal mindjárt elindulunk a kikötőbe, talán neked is szólt Leandana. Nem szeretnék búcsúzkodni... *Hadarja egy szuszra szinte, ám a hangsúlyból kivehető, hogy van ott egy "de".*
-Tudom, hogy találkozunk még. Remélem minél hamarabb.
*Dugaszolja be a kulacs száját, miután megtöltötte vízzel és felpillant a férfire. A kérdés csak az, hogy mikor lesz az a legközelebb...*
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-21 22:52:48
Üzenet elküldve: 2014-07-21 22:52:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel - Morwon//
*Újabb csatlakozó, nem is akármekkora: Morwon, az óriás. Igazából az egyik óriás, mert Thargarodban meglehetősen sok van ebből a fajzatból; minden bizonnyal azért, mert itt jóval toleránsabbak velük a népek, mint a Városban, ahol a sötételfeket és egyéb gonosz népségeket szeretik jobban.*
- Üdv neked is, Morwon. *biccent az óriásnak, de már elmenőben van, ezért ő is kénytelen Leandananához irányítani.*
- Majd a Szellemjáró megmondja, mi lesz a feladatod, én magam most a Kikötőbe megyek. *az óriás alig több, mint egy-két napja van itt, így nem csoda, ha még kicsit bizonytalanul mozog a csapatban. Így volt ezzel mindenki.*
*Neki azonban most más dolga van, így egyenesen Isurii sátrához indul. Nincs messze, mert a lány még mindig nem költözött ki innen - miért is tenné, élvezi a saját sátor lehetőségét, amíg lehet.*
- Isurii?! *szól be jó előre, mert bár most, reggelre kelve sokkal nyugodtabb, mint tegnap, azért nem szeretné magát szembekapni semmi... felháborítóval vagy bőszítővel. Azért az ő türelmének is van - meglehet,egyre közelebbi - határa.*
- Isurii, ébredj. *zörgeti meg a sátorlapot, de nem megy be, mert hallja: odabenn valami szöszmötölés folyik. Az ifjú Áldott Thargodar nyilván készül az útra, és magát is rendbe akarja szedni valamennyire. Amíg vár, Kagan is átfuttatja az agyán, mi mindenre lesz szükség: fegyver, élelem, víz, arany, és némi rafináltság, valamint józan ész és nyugalom. Ezek pedig mind megvannak.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.22 00:13:38
*Újabb csatlakozó, nem is akármekkora: Morwon, az óriás. Igazából az egyik óriás, mert Thargarodban meglehetősen sok van ebből a fajzatból; minden bizonnyal azért, mert itt jóval toleránsabbak velük a népek, mint a Városban, ahol a sötételfeket és egyéb gonosz népségeket szeretik jobban.*
- Üdv neked is, Morwon. *biccent az óriásnak, de már elmenőben van, ezért ő is kénytelen Leandananához irányítani.*
- Majd a Szellemjáró megmondja, mi lesz a feladatod, én magam most a Kikötőbe megyek. *az óriás alig több, mint egy-két napja van itt, így nem csoda, ha még kicsit bizonytalanul mozog a csapatban. Így volt ezzel mindenki.*
*Neki azonban most más dolga van, így egyenesen Isurii sátrához indul. Nincs messze, mert a lány még mindig nem költözött ki innen - miért is tenné, élvezi a saját sátor lehetőségét, amíg lehet.*
- Isurii?! *szól be jó előre, mert bár most, reggelre kelve sokkal nyugodtabb, mint tegnap, azért nem szeretné magát szembekapni semmi... felháborítóval vagy bőszítővel. Azért az ő türelmének is van - meglehet,egyre közelebbi - határa.*
- Isurii, ébredj. *zörgeti meg a sátorlapot, de nem megy be, mert hallja: odabenn valami szöszmötölés folyik. Az ifjú Áldott Thargodar nyilván készül az útra, és magát is rendbe akarja szedni valamennyire. Amíg vár, Kagan is átfuttatja az agyán, mi mindenre lesz szükség: fegyver, élelem, víz, arany, és némi rafináltság, valamint józan ész és nyugalom. Ezek pedig mind megvannak.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.22 00:13:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094