Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 367 (7321. - 7340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7340. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-03 10:47:09
Üzenet elküldve: 2017-04-03 10:47:09
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja a törpén az enyhülést, és míg amaz a heget érinti addig szinte nem is vesz levegőt. A kettős mérce persze nyilvánvaló, a legszebb az egészben, hogy tizenöt éven át maga is alkalmazta magával szemben. Valószínűleg ma is alkalmazná, ha nem hagyják el északot, ott túl erősen élt a hagyomány. Az a hagyomány ami őt magas rangra emelte a törzs szemében, de ami miatt csupán másodhegedűs lehetett mindig is.*
- Az északi férfiak sosem néztek rám úgy. Nem is csodálom, nincs is mit nézni rajtam, talán nem is tetszem nekik, tudja a fene, Kagannak meg nyilván egyikük sem érhetett soha a nyomába, rájuk sem néztem. Így volt ez rendjén.
*Nagyot sóhajt.*
- Kezdettől nem akartam idejönni. Tudod, hogy mennyi ideig ragaszkodtam a sátramhoz. A hagyományokhoz. Aztán a hagyományok valahogy elhúztak mellettem, visszarohantak északra, engem pedig itt hagytak. Minket.
*Úgy tűnik, hogy ez tényleg egy ilyen nap, reggel óta csak és kizárólag letargikus beszélgetéseket folytat, ez alól csak Nino volt kivétel. Gyászos arány. Meg is húzza ismét a butykost. És mivel ő nem nagyon bírja az italt, meg a reggelije is csak egy alma volt, így hamar ki is üt rajta. Először csak rózsákat rajzol az arcára.*
- Tharg vagy Hrothgaar. Azon az éjjelen váltál azzá, mikor Kagan fellázadt. A véred és a vérünk egy. Mind viseljük a rúnát a testünkön. Mind adtuk a vérünk a törzsért.
*Vigasztalásban valószínűleg van még hová fejlődnie, mindenesetre újra feláll és megkeresi az első olyan szerszámot ami kellőképpen éles szerszámot, majd Hrothi elé lépve teátrális mozdulattal felemeli a két kezét a feje fölé és megvágja bal tenyerét. Ami egyébként teljesen érzéketlen lassan, hiszen annyiszor szabdalta már össze. Ha vigasztalásban nem is elsőosztályú, de a dramaturgiához van érzéke. Eztán a törpe felé nyújtja a vágóeszközt, meg a vérző tenyerét is, amolyan férfias kézfogásra.*
- Vértestvérem vagy. És nem, soha nem veszítjük el egymást, mert vigyázunk egymásra, ahogyan mindig is tettük.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja a törpén az enyhülést, és míg amaz a heget érinti addig szinte nem is vesz levegőt. A kettős mérce persze nyilvánvaló, a legszebb az egészben, hogy tizenöt éven át maga is alkalmazta magával szemben. Valószínűleg ma is alkalmazná, ha nem hagyják el északot, ott túl erősen élt a hagyomány. Az a hagyomány ami őt magas rangra emelte a törzs szemében, de ami miatt csupán másodhegedűs lehetett mindig is.*
- Az északi férfiak sosem néztek rám úgy. Nem is csodálom, nincs is mit nézni rajtam, talán nem is tetszem nekik, tudja a fene, Kagannak meg nyilván egyikük sem érhetett soha a nyomába, rájuk sem néztem. Így volt ez rendjén.
*Nagyot sóhajt.*
- Kezdettől nem akartam idejönni. Tudod, hogy mennyi ideig ragaszkodtam a sátramhoz. A hagyományokhoz. Aztán a hagyományok valahogy elhúztak mellettem, visszarohantak északra, engem pedig itt hagytak. Minket.
*Úgy tűnik, hogy ez tényleg egy ilyen nap, reggel óta csak és kizárólag letargikus beszélgetéseket folytat, ez alól csak Nino volt kivétel. Gyászos arány. Meg is húzza ismét a butykost. És mivel ő nem nagyon bírja az italt, meg a reggelije is csak egy alma volt, így hamar ki is üt rajta. Először csak rózsákat rajzol az arcára.*
- Tharg vagy Hrothgaar. Azon az éjjelen váltál azzá, mikor Kagan fellázadt. A véred és a vérünk egy. Mind viseljük a rúnát a testünkön. Mind adtuk a vérünk a törzsért.
*Vigasztalásban valószínűleg van még hová fejlődnie, mindenesetre újra feláll és megkeresi az első olyan szerszámot ami kellőképpen éles szerszámot, majd Hrothi elé lépve teátrális mozdulattal felemeli a két kezét a feje fölé és megvágja bal tenyerét. Ami egyébként teljesen érzéketlen lassan, hiszen annyiszor szabdalta már össze. Ha vigasztalásban nem is elsőosztályú, de a dramaturgiához van érzéke. Eztán a törpe felé nyújtja a vágóeszközt, meg a vérző tenyerét is, amolyan férfias kézfogásra.*
- Vértestvérem vagy. És nem, soha nem veszítjük el egymást, mert vigyázunk egymásra, ahogyan mindig is tettük.
7339. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-03 09:32:10
Üzenet elküldve: 2017-04-03 09:32:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Irracionális és tehetetlen düh az, ami Hrothgaar-t marcangolja. Kirohanását a Szellemjáróval szemben talán becsületsértésnek is lehetne nevezni, a végén még Hrothgaart is megvesszőztetik valakivel. Ám a nő szinte nyugodtan fogadja szavait. Hanghordozása inkább rezignált, mintsem felháborodott. Szerencsére a törpe elméjét nem vakította el teljesen a szesz és a harag, így Leandana szavai képesek utat találni a még józan feléhez. A törpe csak ül az asztalnál, ajkait összepréselve, így jószerivel szája ki sem látszik bajusza alól. Csupán orrán fújja és szívja a levegőt, mint valami dúvad, úgy szuszog pár pillanatig.*
- Az ég szerelmére.
*Recsegi zaklatottan. Szemeit le nem venné a nőről, így amikor az megmutatja neki a sebhelyet hasa alján, a törpe újra nagy hallgatásba süllyed. Persze, végigdúlták és végigfarkalták a világ egy kiadós részét, de férfiak voltak! Egy kiadós balhé után az első életben maradt rabszolgalányt meghágták, szinte körbeadták a harcosok egymás közt.*
~Így volt rendjén!~
*Mondaná ki legszívesebben, de azzal magának is hazudna. Fura kettős mércét állított Leandanával szembe és erre csak most jött rá. Pontosabban mindig is tudta, de mostanáig el tudta napolni, hogy szembenézzen vele. Baljának ujjaival óvatosan a heghez ér, így tekint fel a nőre. Leandana ekkor láthatja az enyhülést a törpe harcos szemében.*
- Komédia...
*Laposat pök oldalra, csak hallja, ahogy a forró kohón felszisszen a köpet. Leveszi kezét a hegről, hagyván, hogy a Szellemjáró begombolhassa nadrágját. Mély, nehéz sóhaj szakad fel mellkasából, mielőtt újra megszólalna.*
- Mi lett velünk, Lea? Mivé lettünk? *Hangjában mély fájdalom recseg.* Annak idején azért indultunk el, hogy királyságot alapítsunk, hogy kikanyarítsunk a világból egy nagy szeletet magunknak. Sokat markoltunk és keveset fogtunk. Közben pedig elfogytunk.
*Pár pillanatra lehorgasztja fejét, csendben ül és halkan zihál.*
- Felépítettük Amon Ruadh-ot és Thargarod-ot, de a legtöbb Tharg ezt már nem élhette meg. Idegeneknek építettük mindezt? A Thargok szellemei csupán kellékek egy kastélyhoz? Hehhe... Úgy beszélek, mintha én is Tharg lennék... Pedig csak egy suttyó törpe vagyok a Ködkastély tárnái alól. Vér szerint sose voltam Tharg, mégis én verem most a mellem, nem vicces, Lea?
*Ahogy újra feltekint a nőre, a törpe szemeiben könnycseppek látszanak. Az egyik lustán legördül arcán, megtisztítva egy vékony csíkot a szénporos, ráncosodó arcon.*
- Én csak nem akarlak titeket újra elveszíteni. A magányba belehalok, Lea. Wylnurana hatalmas harcossá tett, de magányba taszított. Nekem csak ti vagytok...
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Irracionális és tehetetlen düh az, ami Hrothgaar-t marcangolja. Kirohanását a Szellemjáróval szemben talán becsületsértésnek is lehetne nevezni, a végén még Hrothgaart is megvesszőztetik valakivel. Ám a nő szinte nyugodtan fogadja szavait. Hanghordozása inkább rezignált, mintsem felháborodott. Szerencsére a törpe elméjét nem vakította el teljesen a szesz és a harag, így Leandana szavai képesek utat találni a még józan feléhez. A törpe csak ül az asztalnál, ajkait összepréselve, így jószerivel szája ki sem látszik bajusza alól. Csupán orrán fújja és szívja a levegőt, mint valami dúvad, úgy szuszog pár pillanatig.*
- Az ég szerelmére.
*Recsegi zaklatottan. Szemeit le nem venné a nőről, így amikor az megmutatja neki a sebhelyet hasa alján, a törpe újra nagy hallgatásba süllyed. Persze, végigdúlták és végigfarkalták a világ egy kiadós részét, de férfiak voltak! Egy kiadós balhé után az első életben maradt rabszolgalányt meghágták, szinte körbeadták a harcosok egymás közt.*
~Így volt rendjén!~
*Mondaná ki legszívesebben, de azzal magának is hazudna. Fura kettős mércét állított Leandanával szembe és erre csak most jött rá. Pontosabban mindig is tudta, de mostanáig el tudta napolni, hogy szembenézzen vele. Baljának ujjaival óvatosan a heghez ér, így tekint fel a nőre. Leandana ekkor láthatja az enyhülést a törpe harcos szemében.*
- Komédia...
*Laposat pök oldalra, csak hallja, ahogy a forró kohón felszisszen a köpet. Leveszi kezét a hegről, hagyván, hogy a Szellemjáró begombolhassa nadrágját. Mély, nehéz sóhaj szakad fel mellkasából, mielőtt újra megszólalna.*
- Mi lett velünk, Lea? Mivé lettünk? *Hangjában mély fájdalom recseg.* Annak idején azért indultunk el, hogy királyságot alapítsunk, hogy kikanyarítsunk a világból egy nagy szeletet magunknak. Sokat markoltunk és keveset fogtunk. Közben pedig elfogytunk.
*Pár pillanatra lehorgasztja fejét, csendben ül és halkan zihál.*
- Felépítettük Amon Ruadh-ot és Thargarod-ot, de a legtöbb Tharg ezt már nem élhette meg. Idegeneknek építettük mindezt? A Thargok szellemei csupán kellékek egy kastélyhoz? Hehhe... Úgy beszélek, mintha én is Tharg lennék... Pedig csak egy suttyó törpe vagyok a Ködkastély tárnái alól. Vér szerint sose voltam Tharg, mégis én verem most a mellem, nem vicces, Lea?
*Ahogy újra feltekint a nőre, a törpe szemeiben könnycseppek látszanak. Az egyik lustán legördül arcán, megtisztítva egy vékony csíkot a szénporos, ráncosodó arcon.*
- Én csak nem akarlak titeket újra elveszíteni. A magányba belehalok, Lea. Wylnurana hatalmas harcossá tett, de magányba taszított. Nekem csak ti vagytok...
7338. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-03 07:41:21
Üzenet elküldve: 2017-04-03 07:41:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hát illik a haja a szakálladhoz.
*Mosolyodik el egy pillanatra, és már látja is lelki szemei előtt, ahogy a kettőt összefonja.*
- Igen, nagyjából ennyi a ribillió története, nagyon szépen összefoglaltad.
*Hrothi kitörésére igazából meg sem rebben a szeme sem. Ha nem játszotta volna le ezt magában már milliószor, akkor lehet, hogy menten sírva fakadna a törpe rázúduló dühétől. Így azonban csak közönyös arccal forgat egyet a szemén.*
- Mert Kagan aztán a hűség mintaképe, nem igaz?
*Természetesen nem akarja Kaganra kenni azt az egészet, ami történik, de kikerülhetetlen, hiszen jelentős része van abban, ahogy a dolgok alakultak.*
- Ne túlozz kérlek, engem a fivérének szántak, csak a vak szerencse sodort Kagan mellé. Csak kihúzott egy vézna gyereklányt egy tetem alól.
*Persze tetszett neki Kagan, de hát kinek nem tetszett? Nagyon jó kiállású férfi volt már fiatalon, ahogy idősödött úgy pedig csak még jobb kiállású lett.*
- Épp kapóra jöttünk egymásnak.
*Ezt kissé szárazon jelenti ki, de hát minek is kertelne, mikor ez az igazság? Kagannak kellett valaki, aki a babonás népség előtt legitimálja a hatalmát, Lea pedig megmenekült attól, hogy agyonnyomja az a tetem. Az üzlet megköttetett.*
- Én mindig hűséges voltam hozzá, pedig hányszor néztem végig ahogyan újabb és újabb nőket farkal meg. De lássuk be, hogy jóval több igényem van annál, minthogy tartsam a gyertyát, és nem csak testi igényekre gondolok.
*Nagy sóhajjal feláll, és a következőn a törpe talán meglepődhet, ugyanis Lea megáll előtte, és megoldja derékövét. Nem Hrothinak nem kell attól tartania, hogy Lea ledobja a textilt és őt is ráveszi egy félrekúrásra, csupán a hasa alján lévő vízszintes, kissé ferde sebhelyet akarja megmutatni neki.*
- Négyszer voltam viselős Kagan fattyaival, és a negyedik majdnem magával ragadott a halálba.
*Akkoriban betegeskedett hónapokat, nagyon nehezen épült fel, lelkileg nem is, hanem fizikailag. Most persze kicsit álszent, hiszen az utóbbi időkig nem érdekelte a gyermek sorsa, csak Kagan elvesztésének gondolatára kezdte bánni, hogy így alakult.*
- Szeretjük Kagannal egymást, talán a rossz sorsunk miatt alakult így az életünk. Sajnos sosem adtuk meg egymásnak azt, amit a másik várt. Én nem kaptam hűséget, ő nem kapott egy fiút.
*Mindent összevetve ez egy nagyon szomorú történet, olyasmi, amit ha regényben olvasnánk, akkor zokognánk, vagy legalábbis a bakfisok zokognának.*
- Kakukk nem fog a tharg fészekbe kerülni.
*Ezekkel a szavakkal újra begombolja a nadrágját és visszaül.*
- De ha szerinted az én kellemes éjszakáim miatt hanyatlik a népünk, akkor rögtön kirugdosom az ágyamból. Szerinted én tehetek erről? A hűtlenségem az oka ennek?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hát illik a haja a szakálladhoz.
*Mosolyodik el egy pillanatra, és már látja is lelki szemei előtt, ahogy a kettőt összefonja.*
- Igen, nagyjából ennyi a ribillió története, nagyon szépen összefoglaltad.
*Hrothi kitörésére igazából meg sem rebben a szeme sem. Ha nem játszotta volna le ezt magában már milliószor, akkor lehet, hogy menten sírva fakadna a törpe rázúduló dühétől. Így azonban csak közönyös arccal forgat egyet a szemén.*
- Mert Kagan aztán a hűség mintaképe, nem igaz?
*Természetesen nem akarja Kaganra kenni azt az egészet, ami történik, de kikerülhetetlen, hiszen jelentős része van abban, ahogy a dolgok alakultak.*
- Ne túlozz kérlek, engem a fivérének szántak, csak a vak szerencse sodort Kagan mellé. Csak kihúzott egy vézna gyereklányt egy tetem alól.
*Persze tetszett neki Kagan, de hát kinek nem tetszett? Nagyon jó kiállású férfi volt már fiatalon, ahogy idősödött úgy pedig csak még jobb kiállású lett.*
- Épp kapóra jöttünk egymásnak.
*Ezt kissé szárazon jelenti ki, de hát minek is kertelne, mikor ez az igazság? Kagannak kellett valaki, aki a babonás népség előtt legitimálja a hatalmát, Lea pedig megmenekült attól, hogy agyonnyomja az a tetem. Az üzlet megköttetett.*
- Én mindig hűséges voltam hozzá, pedig hányszor néztem végig ahogyan újabb és újabb nőket farkal meg. De lássuk be, hogy jóval több igényem van annál, minthogy tartsam a gyertyát, és nem csak testi igényekre gondolok.
*Nagy sóhajjal feláll, és a következőn a törpe talán meglepődhet, ugyanis Lea megáll előtte, és megoldja derékövét. Nem Hrothinak nem kell attól tartania, hogy Lea ledobja a textilt és őt is ráveszi egy félrekúrásra, csupán a hasa alján lévő vízszintes, kissé ferde sebhelyet akarja megmutatni neki.*
- Négyszer voltam viselős Kagan fattyaival, és a negyedik majdnem magával ragadott a halálba.
*Akkoriban betegeskedett hónapokat, nagyon nehezen épült fel, lelkileg nem is, hanem fizikailag. Most persze kicsit álszent, hiszen az utóbbi időkig nem érdekelte a gyermek sorsa, csak Kagan elvesztésének gondolatára kezdte bánni, hogy így alakult.*
- Szeretjük Kagannal egymást, talán a rossz sorsunk miatt alakult így az életünk. Sajnos sosem adtuk meg egymásnak azt, amit a másik várt. Én nem kaptam hűséget, ő nem kapott egy fiút.
*Mindent összevetve ez egy nagyon szomorú történet, olyasmi, amit ha regényben olvasnánk, akkor zokognánk, vagy legalábbis a bakfisok zokognának.*
- Kakukk nem fog a tharg fészekbe kerülni.
*Ezekkel a szavakkal újra begombolja a nadrágját és visszaül.*
- De ha szerinted az én kellemes éjszakáim miatt hanyatlik a népünk, akkor rögtön kirugdosom az ágyamból. Szerinted én tehetek erről? A hűtlenségem az oka ennek?
7337. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:22:38
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:22:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Bajos a Városi Őrségnek, mi? *Kérdez vissza és elmélázik egy pillanatra.* Az a hadnagyuk. A vöröske, tudod. A barátnéd. Komaasszonyod. *Nehezére esik kimondani a nevét, de csak túlesik ezen is.* Ziana hadnagy... Kedvemre való teremtés, meg kell hagyni...
*Hangja kissé halkabbra válik, ahogy ezeket a szavakat morogja, mintha megpróbálna elsinkófálni egy vallomást. Újabb korty ital csúszik le. A műhely kellemes melegében lassan fejükbe is száll majd az ital, ha ilyen erélyesen és jószerivel nyakló nélkül adagolják.*
- De nem ez a lényeg. Szóval az az Aoneer elviszi Alyot a kikötőbe, hogy megszigonyozza, Laor kibukik és egy újonc előtt kiveri a balhét, erre te itt iszol velem, én meg itt iszom veled. Szép kis kompánia, mondhatom.
*Arcán fáradt mosoly jelenik meg, ahogy szórakozottan ingatja a fejét, szinte fel sem fogja elsőre Leandana vallomását. Ám amikor a szavak végre beivódnak elméjébe, a fáradt mosolyt felháborodás és vádló tekintet váltja fel.*
- Mit mondtál?
*Hangja szárazon és keményen reccsen a műhely izzasztó melegében. Mély-kék szemeiben hideg tűz csillan. Szája széle lefelé görbül, ahogy pár szívdobbanásnyi ideig fixírozza a vele szemben ülő nőt, várva, mikor vonja vissza az elhangzottakat amaz.*
- Ugye ez most valami gyenge, kritikán aluli vicc akar csak lenni?
*Költői kérdés lehetne, de a nő tekintetéből már kiolvashatta rá a választ. Maga Hrothgaar sem tudná megmagyarázni, miként került ilyen állapotba. Egyik pillanatban még mosolyog és sopánkodik, a másikban már gyilkos hullámok csapnak fel lelkének sötét tengervizén. Valami mélyen megmoccan benne és irracionális dühként tör felszínre.*
- Te félrekefélsz? Az ég verjen meg Lea! Te félrekufircolsz?
*Tekintete dühödt és vádló, hangja ostorként csattan.*
- Kagan... Te Kagan asszonya vagy, mióta az eszemet tudom! Mikor még ifjoncként a Thargodrymek-hez kerültem, már akkor úgy néztetek egymásra! Hisz most mondtátok ki az egybekelést! Az ég verjen meg!
*Szavai zavartak, kuszák, láthatóan elhomályosítja elméjét a düh.*
- Erre valami lótifuti, tudja a tököm, hogy ki is ő figurával félredugsz? Hol van az eszed? Mi lesz így a Thargokkal? Hová lesz a klán?
*Dühödten cuppan rá a butykosra és szinte szárazra szívja azt, az utolsó csepp erős pálinkát is kisajtolva belőle.*
- Már így is csak mi vagyunk, egy maréknyi Tharg az Elsők közül. Mindenki meghalt! Mindenki elment! Erre te összefekszel valami hímpellérrel?
*Nem tudna számot adni afelől, hogy miért borult ki ennyire. Valami régen elfojtott félelem bukhatott most ki belőle. Valami, ami régóta nyomasztja őt és marcangolja lelkét. A sok kedves arc, a sok fivér és nővér, akik együtt indultak el hogy kikanyarítsák a világból a nekik járó darabot... mind árnyalak csupán...*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Bajos a Városi Őrségnek, mi? *Kérdez vissza és elmélázik egy pillanatra.* Az a hadnagyuk. A vöröske, tudod. A barátnéd. Komaasszonyod. *Nehezére esik kimondani a nevét, de csak túlesik ezen is.* Ziana hadnagy... Kedvemre való teremtés, meg kell hagyni...
*Hangja kissé halkabbra válik, ahogy ezeket a szavakat morogja, mintha megpróbálna elsinkófálni egy vallomást. Újabb korty ital csúszik le. A műhely kellemes melegében lassan fejükbe is száll majd az ital, ha ilyen erélyesen és jószerivel nyakló nélkül adagolják.*
- De nem ez a lényeg. Szóval az az Aoneer elviszi Alyot a kikötőbe, hogy megszigonyozza, Laor kibukik és egy újonc előtt kiveri a balhét, erre te itt iszol velem, én meg itt iszom veled. Szép kis kompánia, mondhatom.
*Arcán fáradt mosoly jelenik meg, ahogy szórakozottan ingatja a fejét, szinte fel sem fogja elsőre Leandana vallomását. Ám amikor a szavak végre beivódnak elméjébe, a fáradt mosolyt felháborodás és vádló tekintet váltja fel.*
- Mit mondtál?
*Hangja szárazon és keményen reccsen a műhely izzasztó melegében. Mély-kék szemeiben hideg tűz csillan. Szája széle lefelé görbül, ahogy pár szívdobbanásnyi ideig fixírozza a vele szemben ülő nőt, várva, mikor vonja vissza az elhangzottakat amaz.*
- Ugye ez most valami gyenge, kritikán aluli vicc akar csak lenni?
*Költői kérdés lehetne, de a nő tekintetéből már kiolvashatta rá a választ. Maga Hrothgaar sem tudná megmagyarázni, miként került ilyen állapotba. Egyik pillanatban még mosolyog és sopánkodik, a másikban már gyilkos hullámok csapnak fel lelkének sötét tengervizén. Valami mélyen megmoccan benne és irracionális dühként tör felszínre.*
- Te félrekefélsz? Az ég verjen meg Lea! Te félrekufircolsz?
*Tekintete dühödt és vádló, hangja ostorként csattan.*
- Kagan... Te Kagan asszonya vagy, mióta az eszemet tudom! Mikor még ifjoncként a Thargodrymek-hez kerültem, már akkor úgy néztetek egymásra! Hisz most mondtátok ki az egybekelést! Az ég verjen meg!
*Szavai zavartak, kuszák, láthatóan elhomályosítja elméjét a düh.*
- Erre valami lótifuti, tudja a tököm, hogy ki is ő figurával félredugsz? Hol van az eszed? Mi lesz így a Thargokkal? Hová lesz a klán?
*Dühödten cuppan rá a butykosra és szinte szárazra szívja azt, az utolsó csepp erős pálinkát is kisajtolva belőle.*
- Már így is csak mi vagyunk, egy maréknyi Tharg az Elsők közül. Mindenki meghalt! Mindenki elment! Erre te összefekszel valami hímpellérrel?
*Nem tudna számot adni afelől, hogy miért borult ki ennyire. Valami régen elfojtott félelem bukhatott most ki belőle. Valami, ami régóta nyomasztja őt és marcangolja lelkét. A sok kedves arc, a sok fivér és nővér, akik együtt indultak el hogy kikanyarítsák a világból a nekik járó darabot... mind árnyalak csupán...*
7336. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 22:28:11
Üzenet elküldve: 2017-04-02 22:28:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egek! Nem akartam neki szólni. Tényleg szétcsapna közöttük.
*Mind tudják, hogy Dharren még a morózus thargok között is rendkívül morózusnak számít, és ráadásul a keze is könnyen eljár, vagy ha van valami a keze ügyében, akkor az.*
- Hát, rejtély. De a sok rá hasonlító fattya mellett kellett, hogy legyen kivétel is, igaz?
*Mindamellett külsőleg az apjára ütött, le sem tagadhatná, hogy egyenes ági rokonok.*
- Attól még szeretheti az üzekedést, hogy sosem lesz gyereke, nem de bár? Egyébként a kanja nem bolond. Legalábbis szerintem nem. Egyszerűen csak fegyelmezetlen, aztán a Város Őrség vezetésének kényelmetlenné vált, hogy mindig pattog, akkor is, mikor nem kéne. Most is szépen elpattogott a kikötőbe, és magával rángatta a lányt is, és mi a dolog vége? Az, hogy Laor raplizik, én meg itt iszom veled.
*elmosolyodik, meghúzza a butykost.*
- Félre ne érts, nem az ivással van a bajom, hanem a raplival.
*Újabb korty, amitől már igazán könnyezik a szeme, meg ég a torka, de hát ő akarta, hogy ártson.*
- Ha azt mondom, hogy nem a kutyám, hanem a kanom? Akkor könnyebben kiporolod a seggét?
*Elvigyorodik, mivel éppen most vallotta be, hogy szeretőt tart. Vagyis tartana, ha Laor nem raplizna.*
- Viszont azt hiszem, hogy rá kell szólnom, mielőtt még többeknek feltűnik..
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egek! Nem akartam neki szólni. Tényleg szétcsapna közöttük.
*Mind tudják, hogy Dharren még a morózus thargok között is rendkívül morózusnak számít, és ráadásul a keze is könnyen eljár, vagy ha van valami a keze ügyében, akkor az.*
- Hát, rejtély. De a sok rá hasonlító fattya mellett kellett, hogy legyen kivétel is, igaz?
*Mindamellett külsőleg az apjára ütött, le sem tagadhatná, hogy egyenes ági rokonok.*
- Attól még szeretheti az üzekedést, hogy sosem lesz gyereke, nem de bár? Egyébként a kanja nem bolond. Legalábbis szerintem nem. Egyszerűen csak fegyelmezetlen, aztán a Város Őrség vezetésének kényelmetlenné vált, hogy mindig pattog, akkor is, mikor nem kéne. Most is szépen elpattogott a kikötőbe, és magával rángatta a lányt is, és mi a dolog vége? Az, hogy Laor raplizik, én meg itt iszom veled.
*elmosolyodik, meghúzza a butykost.*
- Félre ne érts, nem az ivással van a bajom, hanem a raplival.
*Újabb korty, amitől már igazán könnyezik a szeme, meg ég a torka, de hát ő akarta, hogy ártson.*
- Ha azt mondom, hogy nem a kutyám, hanem a kanom? Akkor könnyebben kiporolod a seggét?
*Elvigyorodik, mivel éppen most vallotta be, hogy szeretőt tart. Vagyis tartana, ha Laor nem raplizna.*
- Viszont azt hiszem, hogy rá kell szólnom, mielőtt még többeknek feltűnik..
7335. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:22:51
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:22:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jaaaj, Dharren-nek ne is szólj. Tudjuk, hogy milyen, ha rossz lábbal kel fel. *Már csupán a gondolattól kirázza a hideg.* Pedig Alyo-t még én is a térdemre fektetném egy kiadós fenekelésre, ha nem ismerném kis süldő fattyú kora óta. A mai napig nem értem, miképp nemzett egy Syoud-féle csupa durvaság egy ilyen lánykát. Bár... nem sokban ütött az apjára, ez a szerencse, hehe!
*Jót kortyol a butykosból és kézfejével törli meg száját. Nagyot szív orrán, mielőtt újra megszólalna.*
- Jaj, ne is mondd. Tudom, hogy töcskölni jár Alyo. Hallottam hírét. Wylnurana valagára is. Nem tudom mit gondoljak. Fattyú, gyermeke nem lesz, de akkor is, nekem mindig a kis Alyo marad. *Újabb korty ital lel utat a törpe torkán át.* Ismerem a _kanját_. Ott volt a Grombarnál. Kiváló harcos, de városi. És tán még gond van a fejével is, nem? Azért küldték ide, hogy kiűzd a démonokat a fejéből.
*Tekintete nem sok jót ígér. Gondterhelt tekintet, de valami fura nemtörődömség is ott lappang benne.*
- Laor meg. Mindig csak melletted látom. Lohol utánad. Mintha a kutyád lenne. *Böki ki kissé nyersen.* Csak nehogy tenyérből etesd és elkapasd.
*Újabb korty ital, halk, pálinkaízű böfögés.*
- Laor. Azt se tudom, mikor csapódott hozzánk... Nem is ismerem, erre verjem el a picsáját? Wylnurana... milyen utakra viszel engem?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Jaaaj, Dharren-nek ne is szólj. Tudjuk, hogy milyen, ha rossz lábbal kel fel. *Már csupán a gondolattól kirázza a hideg.* Pedig Alyo-t még én is a térdemre fektetném egy kiadós fenekelésre, ha nem ismerném kis süldő fattyú kora óta. A mai napig nem értem, miképp nemzett egy Syoud-féle csupa durvaság egy ilyen lánykát. Bár... nem sokban ütött az apjára, ez a szerencse, hehe!
*Jót kortyol a butykosból és kézfejével törli meg száját. Nagyot szív orrán, mielőtt újra megszólalna.*
- Jaj, ne is mondd. Tudom, hogy töcskölni jár Alyo. Hallottam hírét. Wylnurana valagára is. Nem tudom mit gondoljak. Fattyú, gyermeke nem lesz, de akkor is, nekem mindig a kis Alyo marad. *Újabb korty ital lel utat a törpe torkán át.* Ismerem a _kanját_. Ott volt a Grombarnál. Kiváló harcos, de városi. És tán még gond van a fejével is, nem? Azért küldték ide, hogy kiűzd a démonokat a fejéből.
*Tekintete nem sok jót ígér. Gondterhelt tekintet, de valami fura nemtörődömség is ott lappang benne.*
- Laor meg. Mindig csak melletted látom. Lohol utánad. Mintha a kutyád lenne. *Böki ki kissé nyersen.* Csak nehogy tenyérből etesd és elkapasd.
*Újabb korty ital, halk, pálinkaízű böfögés.*
- Laor. Azt se tudom, mikor csapódott hozzánk... Nem is ismerem, erre verjem el a picsáját? Wylnurana... milyen utakra viszel engem?
7334. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:01:56
Üzenet elküldve: 2017-04-02 21:01:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Persze fizessen, ez a lényeg. Meg, hogy ne valami kéjgyilkosnak gyárts játékszereket. Bár úgysem tudhatjuk biztosan, hogy ki a kéjgyilkos, és ki nem az...
*Igazán filozofikus hangulatba kerül a mai naptól. Szörnyű éjszakája volt, szörnyű reggele és szörnyű délelőttje. És még messze a nap vége.*
- Bár szórakoznék. Bár szórakoznék.
*Mondja halkan, és már kínjában röhög saját magán.*
- Egy husánggal, nem a kezeddel. Nem küldhettem rájuk Dharrent, az még előszedné a kilencfarkú macskát, és akkor hetek alatt kanalazzuk össze őket.
*rázza a fejét, ő ugyebár nem azt akarja, hogy élvezetből miszlikbe aprítsák a két delikvenst, hanem azt, hogy kicsit mindkettő a fejéhez kapjon.*
- Az egyik szolgálat helyett kettyinteni megy, a másik visszabeszél nekem. Az előbbi is elég súlyos, de bajtársak elsikálják ezt egymásnak, nem? Az utóbbi pedig nem is zavarna ha mindez nem egy újonc füle hallatára zajlik.
*Elveszi a butykost, és koccintás után meg is húzza.*
- Azért vigyázz, mert a lány kanja elég nagyra nőtt. De én az ő elfenekelését élvezném.
*Felnevet. Persze Laor elfenekelését is élvezné, csak az a baj, hogy azt az a piszok Laor is élvezné, úgy meg hol van az egésznek a komolysága.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Persze fizessen, ez a lényeg. Meg, hogy ne valami kéjgyilkosnak gyárts játékszereket. Bár úgysem tudhatjuk biztosan, hogy ki a kéjgyilkos, és ki nem az...
*Igazán filozofikus hangulatba kerül a mai naptól. Szörnyű éjszakája volt, szörnyű reggele és szörnyű délelőttje. És még messze a nap vége.*
- Bár szórakoznék. Bár szórakoznék.
*Mondja halkan, és már kínjában röhög saját magán.*
- Egy husánggal, nem a kezeddel. Nem küldhettem rájuk Dharrent, az még előszedné a kilencfarkú macskát, és akkor hetek alatt kanalazzuk össze őket.
*rázza a fejét, ő ugyebár nem azt akarja, hogy élvezetből miszlikbe aprítsák a két delikvenst, hanem azt, hogy kicsit mindkettő a fejéhez kapjon.*
- Az egyik szolgálat helyett kettyinteni megy, a másik visszabeszél nekem. Az előbbi is elég súlyos, de bajtársak elsikálják ezt egymásnak, nem? Az utóbbi pedig nem is zavarna ha mindez nem egy újonc füle hallatára zajlik.
*Elveszi a butykost, és koccintás után meg is húzza.*
- Azért vigyázz, mert a lány kanja elég nagyra nőtt. De én az ő elfenekelését élvezném.
*Felnevet. Persze Laor elfenekelését is élvezné, csak az a baj, hogy azt az a piszok Laor is élvezné, úgy meg hol van az egésznek a komolysága.*
7333. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:44:41
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:44:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A friss víz mindig üdítően hat rá munka közben, így most is jóízűen hajtja fel a kupát. Elégedettségéből a Szellemjáró kérése zökkenti ki.*
- No, mi az? Valami baj van? *Kérdezi, felvonva egyik szemöldökét.* Hentes vagy doktor, nekem mindegy, az aranya beszédesebb a rendelésénél. *Válaszolja a nő felvetésére, miközben visszabattyog kis szobácskájába a műhely hátuljában és rövidesen meg is jelenik újra két butykossal.*
- Az én lőcsömmel? *Kérdez vissza értetlenkedve és kissé rosszallóan rázza fejét.* Mesélj, mi történt.
*A kupába pálinka csurog, nem sajnálja a Szellemjárótól, kis híján színig tölti a kupáját. Közben pedig megismeri a tényállást is*
- Most csak szórakozol velem, ugye?
*Tekintete is kissé rosszallóra vált, száját elhúzza és fájdalmas sóhajt hallat.*
- Poroljam el a picsáját két felnőtt embernek? Ez most komoly? Nevetséges...
*Göcög fel kínjában, és egy pillanatig némán néz a nőre, egyenesen annak szemeibe.*
- Hehhe! Kész komédia. Hallod? Komédia! Alyo seggét még elverem, azt lehet élvezném is, de Laorét? Egek.
*Tekintete egy pillanatra az egyik butykosra tapad, csak hogy egy pillanattal később mohón kapjon utána. Határozott mozdulattal tépi ki a dugót és nemes egyszerűséggel a butykost nyújtja koccintásra.*
- Nálunk Thargoknál sose lehet unatkozni. Nemde? Fenékig!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A friss víz mindig üdítően hat rá munka közben, így most is jóízűen hajtja fel a kupát. Elégedettségéből a Szellemjáró kérése zökkenti ki.*
- No, mi az? Valami baj van? *Kérdezi, felvonva egyik szemöldökét.* Hentes vagy doktor, nekem mindegy, az aranya beszédesebb a rendelésénél. *Válaszolja a nő felvetésére, miközben visszabattyog kis szobácskájába a műhely hátuljában és rövidesen meg is jelenik újra két butykossal.*
- Az én lőcsömmel? *Kérdez vissza értetlenkedve és kissé rosszallóan rázza fejét.* Mesélj, mi történt.
*A kupába pálinka csurog, nem sajnálja a Szellemjárótól, kis híján színig tölti a kupáját. Közben pedig megismeri a tényállást is*
- Most csak szórakozol velem, ugye?
*Tekintete is kissé rosszallóra vált, száját elhúzza és fájdalmas sóhajt hallat.*
- Poroljam el a picsáját két felnőtt embernek? Ez most komoly? Nevetséges...
*Göcög fel kínjában, és egy pillanatig némán néz a nőre, egyenesen annak szemeibe.*
- Hehhe! Kész komédia. Hallod? Komédia! Alyo seggét még elverem, azt lehet élvezném is, de Laorét? Egek.
*Tekintete egy pillanatra az egyik butykosra tapad, csak hogy egy pillanattal később mohón kapjon utána. Határozott mozdulattal tépi ki a dugót és nemes egyszerűséggel a butykost nyújtja koccintásra.*
- Nálunk Thargoknál sose lehet unatkozni. Nemde? Fenékig!
7332. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:26:09
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:26:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hrothit mindig öröm látni, Lea most is nagyon örül ennek. Összeölelkezni mondjuk nem fognak, bármekkora is legyen az öröm, mivel nem ragaszkodik a törpe-verítéket az ingén - más verítéket sem. Átveszi a kupát, és fel is hajtja.*
- Van valami erősebb is? Bármi, csak hasson.
*Kérdezi mosolyogva, miközben vissza is adja az ivóalkalmatosságot.*
- Csontfűrész, bárd? Nem inkább egy hentes volt az?
*Vagy legalábbis Lea szerint egy orvosnak sokkal kifinomultabb eszközei vannak. Mindegy is, neki aztán tényleg nem lényeges, hogy ki is rendelt mit, ez csak és kizárólag a törpe és a megrendelőjének a dolga. Ettől függetlenül érdekelte, hogy most mi is formálódik a tűzben.*
- Előre is a bocsánatodat kérem, a pöcsöddel vertem a csalánt. De lefüstölt az agyam. Szóval Laor addig raplizott míg kisírta a büntetést Alyosrának és saját magának is. Tizenöt botütést a lánynak, ötöt magának, amit te hajtasz végre.
*Lea tényleg nem akarja ezt, de amint megmondott annak már úgy kell lennie.*
- De én bízom a jó szívedben, és azzal, hogy nem sózol akkorát egyikre sem, hogy lesántuljon egy hétre. Nem is nyilvánosan gondoltam... Ehh, nem is gondoltam át. Szóval van valami erősebb?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hrothit mindig öröm látni, Lea most is nagyon örül ennek. Összeölelkezni mondjuk nem fognak, bármekkora is legyen az öröm, mivel nem ragaszkodik a törpe-verítéket az ingén - más verítéket sem. Átveszi a kupát, és fel is hajtja.*
- Van valami erősebb is? Bármi, csak hasson.
*Kérdezi mosolyogva, miközben vissza is adja az ivóalkalmatosságot.*
- Csontfűrész, bárd? Nem inkább egy hentes volt az?
*Vagy legalábbis Lea szerint egy orvosnak sokkal kifinomultabb eszközei vannak. Mindegy is, neki aztán tényleg nem lényeges, hogy ki is rendelt mit, ez csak és kizárólag a törpe és a megrendelőjének a dolga. Ettől függetlenül érdekelte, hogy most mi is formálódik a tűzben.*
- Előre is a bocsánatodat kérem, a pöcsöddel vertem a csalánt. De lefüstölt az agyam. Szóval Laor addig raplizott míg kisírta a büntetést Alyosrának és saját magának is. Tizenöt botütést a lánynak, ötöt magának, amit te hajtasz végre.
*Lea tényleg nem akarja ezt, de amint megmondott annak már úgy kell lennie.*
- De én bízom a jó szívedben, és azzal, hogy nem sózol akkorát egyikre sem, hogy lesántuljon egy hétre. Nem is nyilvánosan gondoltam... Ehh, nem is gondoltam át. Szóval van valami erősebb?
7331. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:12:10
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:12:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Lea//
*Épp az utolsó kampót kalapálja formára, amikor vendége érkezik. Homlokát törölve lép el az üllőtől, igaz, kezében még ott a fogó és benne a friss húskampó.*
- Lea drága!
*Üdvözli a Szellemjárót. Vonásai egyből megenyhülnek, ahogy a nőre tekint. A korábbi koncentrációtól ráncos homlok kisimul, tekintete barátságossá válik.*
- Hogy ez? Egy orvos, vagy boncmester, valamiféle doktor rendelte ezeket. Kampók, csontfűrész, meg egy bárd a munkájához.
*Vállán rándít egyet, hisz ez is csak egy újabb adag munka, amit elvégez. Az érte járó csilingelő aranyak pedig kellő motivációt nyújtanak. Leteszi az aktuális munkadarabot, majd a nőhöz lépdel. Homlokáról orrára siklik egy kövér verejtékcsepp, ám a törpe nem zavartatja magát. Derekáról rongyot kanyarít le, arcát abba törli.*
- Mi járatban errefelé? *Kérdezi a maga fura kedvesen recsegő hangján.* Gondolom nem izzasztó-kunyhó kúrára jöttél. Miben segíthetek?
*A törpe nyakát törli, majd mellkasáról itatja fel a munka keltette izzadságot.*
- Kagannak kell valami? Vagy neked kellene egy új kucsma egy pár kesztyűvel? Hehhe!
*Kacagása megtölti a műhelyt, miközben fakupákba friss vizet tölt és az egyiket Leának nyújtja.*
//Lea//
*Épp az utolsó kampót kalapálja formára, amikor vendége érkezik. Homlokát törölve lép el az üllőtől, igaz, kezében még ott a fogó és benne a friss húskampó.*
- Lea drága!
*Üdvözli a Szellemjárót. Vonásai egyből megenyhülnek, ahogy a nőre tekint. A korábbi koncentrációtól ráncos homlok kisimul, tekintete barátságossá válik.*
- Hogy ez? Egy orvos, vagy boncmester, valamiféle doktor rendelte ezeket. Kampók, csontfűrész, meg egy bárd a munkájához.
*Vállán rándít egyet, hisz ez is csak egy újabb adag munka, amit elvégez. Az érte járó csilingelő aranyak pedig kellő motivációt nyújtanak. Leteszi az aktuális munkadarabot, majd a nőhöz lépdel. Homlokáról orrára siklik egy kövér verejtékcsepp, ám a törpe nem zavartatja magát. Derekáról rongyot kanyarít le, arcát abba törli.*
- Mi járatban errefelé? *Kérdezi a maga fura kedvesen recsegő hangján.* Gondolom nem izzasztó-kunyhó kúrára jöttél. Miben segíthetek?
*A törpe nyakát törli, majd mellkasáról itatja fel a munka keltette izzadságot.*
- Kagannak kell valami? Vagy neked kellene egy új kucsma egy pár kesztyűvel? Hehhe!
*Kacagása megtölti a műhelyt, miközben fakupákba friss vizet tölt és az egyiket Leának nyújtja.*
7330. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 19:58:18
Üzenet elküldve: 2017-04-02 19:58:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hrothi//
*Talán kicsit durva az eljárása, de kicsit elszakadt a cérnája, hogy az újoncok előtt kell vele szájalni. Négyszemközt sosem zavarja az ilyesmi. De hát néha az ő vezérhangyája is elszaladhat, nem?
Mindenesetre addigra pont lecsillapodik, hogy a kovácsműhelyhez ér. De a szavát vissza már nem vonhatja, úgyhogy minden Hrothin múlik. Lea hallja odabentről a munka zajait, így kopogás után nem nagyon várja a választ, hanem benyit.*
- Üdv Hrothgaar mester.
*Mosolyog Lea a kovácsra, miközben beljebb tessékeli magát annak felségterületére.*
- Min dolgozol?
*Kérdezi érdeklődve, miközben meg is nézi azt, hogy mi ölt formát hála az üllőnek és a kalapácsnak. Azt pedig meg kell állapítsa magában, hogy Hrothinak minden szőre igen kiváló, a szakálla ugyebár már eddig is híres volt messze a vidéken, de a szerelemszőnyeg is párját ritkítja, nem csoda, hogy elterjedt az a pletyka a kucsmákról, pedig nem is látszik ki minden a köténye mögül. Remélhetőleg nem pattan ki egy gonosz szikra, mert akkor a törpe tetőtől-talpig lángolni kezdene.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.02 19:59:35
*Talán kicsit durva az eljárása, de kicsit elszakadt a cérnája, hogy az újoncok előtt kell vele szájalni. Négyszemközt sosem zavarja az ilyesmi. De hát néha az ő vezérhangyája is elszaladhat, nem?
Mindenesetre addigra pont lecsillapodik, hogy a kovácsműhelyhez ér. De a szavát vissza már nem vonhatja, úgyhogy minden Hrothin múlik. Lea hallja odabentről a munka zajait, így kopogás után nem nagyon várja a választ, hanem benyit.*
- Üdv Hrothgaar mester.
*Mosolyog Lea a kovácsra, miközben beljebb tessékeli magát annak felségterületére.*
- Min dolgozol?
*Kérdezi érdeklődve, miközben meg is nézi azt, hogy mi ölt formát hála az üllőnek és a kalapácsnak. Azt pedig meg kell állapítsa magában, hogy Hrothinak minden szőre igen kiváló, a szakálla ugyebár már eddig is híres volt messze a vidéken, de a szerelemszőnyeg is párját ritkítja, nem csoda, hogy elterjedt az a pletyka a kucsmákról, pedig nem is látszik ki minden a köténye mögül. Remélhetőleg nem pattan ki egy gonosz szikra, mert akkor a törpe tetőtől-talpig lángolni kezdene.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.02 19:59:35
7329. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:23:40
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:23:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Pár pillanatig fürkészőn nézi Leát. Ennél azért nagyobb lelkesedésre számított. Úgy képzelte, hogy az elképzelése tetszeni fog a göndör hajúnak, erre majdhogynem unottan bólintott rá a felvázolt képre. Közel jár hozzá, hogy meg is sértődjön, de ez valahogy nem az a pillanat, amikor haragszomrádot lehet játszani. Pláne ilyen semmiség miatt. Már csak azért sem, mert ugyan mennyi esély van arra, hogy mindez valóra váljon? Nagyjából semmi.*
- Ezzel kell beérnünk. *visszhangozza kissé szórakozottan, és szeretettel simogatja a szeplős pofit. Talán mostanra jutott el odáig, hogy ezt elfogadja. Mert azt sem könnyű elviselni, hogy másik férfival kell osztoznia a szerelmén, de ennél is rosszabb lenne, ha soha többet nem ölelhetné meg. Eddig úgy érezte, hogy egy ilyen kompromisszum elfogadása önérzetes jó részének feladását jelentené, megalázkodást azért, hogy az imádott nő közelében maradhasson. De lassan felismeri, hogy ez az igazi szerelem. Amikor el tudja fogadni azokat a körülményeket, melyeken változtatni egyiküknek sem áll módjában és amelyek az érzelmeket is felülírják. Nem, ez nem önfeladás. Ez feltétel nélküli odaadás.
Ahogy egyre több lesz az ősz hajszál a fején, úgy lesz egyre szentimentálisabb. Most például teljesen elérzékenyül a mellette fáradtan pihegő Lea puszta látásától is. Mindjárt leragad a szeme, nem akarja tovább zavarni.*
- Aludj csak! *csókolja meg a lány homlokát, aztán magához ölelve várja, hogy álomba merüljön. Ő úgyis ébren marad. Miféle testőr lenne az, aki védence mellett szunyókál? És akkor még arra is lesz ideje, hogy a kosár szétgurult tartalmát összeszedje.*
*Pár pillanatig fürkészőn nézi Leát. Ennél azért nagyobb lelkesedésre számított. Úgy képzelte, hogy az elképzelése tetszeni fog a göndör hajúnak, erre majdhogynem unottan bólintott rá a felvázolt képre. Közel jár hozzá, hogy meg is sértődjön, de ez valahogy nem az a pillanat, amikor haragszomrádot lehet játszani. Pláne ilyen semmiség miatt. Már csak azért sem, mert ugyan mennyi esély van arra, hogy mindez valóra váljon? Nagyjából semmi.*
- Ezzel kell beérnünk. *visszhangozza kissé szórakozottan, és szeretettel simogatja a szeplős pofit. Talán mostanra jutott el odáig, hogy ezt elfogadja. Mert azt sem könnyű elviselni, hogy másik férfival kell osztoznia a szerelmén, de ennél is rosszabb lenne, ha soha többet nem ölelhetné meg. Eddig úgy érezte, hogy egy ilyen kompromisszum elfogadása önérzetes jó részének feladását jelentené, megalázkodást azért, hogy az imádott nő közelében maradhasson. De lassan felismeri, hogy ez az igazi szerelem. Amikor el tudja fogadni azokat a körülményeket, melyeken változtatni egyiküknek sem áll módjában és amelyek az érzelmeket is felülírják. Nem, ez nem önfeladás. Ez feltétel nélküli odaadás.
Ahogy egyre több lesz az ősz hajszál a fején, úgy lesz egyre szentimentálisabb. Most például teljesen elérzékenyül a mellette fáradtan pihegő Lea puszta látásától is. Mindjárt leragad a szeme, nem akarja tovább zavarni.*
- Aludj csak! *csókolja meg a lány homlokát, aztán magához ölelve várja, hogy álomba merüljön. Ő úgyis ébren marad. Miféle testőr lenne az, aki védence mellett szunyókál? És akkor még arra is lesz ideje, hogy a kosár szétgurult tartalmát összeszedje.*
7328. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:18:01
Üzenet elküldve: 2017-04-02 18:18:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
- Egy kész...
*Ám az élet nem áll meg, ugyanúgy a termelés sem lassulhat le. Csupán pár perc pihenőt engedélyez magának, mielőtt folytatná munkáját. Friss adag szén kerül a kohóba, a törpe gondosan szétteríti, majd pár feszítés a fújtatón és a hangos szuszogás nyomán a lángok magasba szöknek. Odabenn lassan kellemetlen meleg lesz már, hiába van nyitva ajtó, s ablak, a kohó hőtermelése túltesz minden elképzelésen. Hrothgaar hátraköti haját, alaposan bevizezi szakállát, hisz nem lenne túl örömteli, ha lángra kapna, vagy ha csupán megpörkölődne gyönyörű arcszőrzete.*
- Kampók...
*Recsegi magának, miközben egy valaha szebb napokat is látott kapa fejét kezdi hevíteni. Thargarod, Amon Ruadh és a Vaskorsó rengeteg fém eszközt kíván, és nagyjából ugyanannyi leharcolt fémeszközt produkál, így a kovács időről időre újrahasznosíthat bizonyos eszközöket. Hevítés és kalapálás. Hevítés és kalapálás. Hevítés és kalapálás. Szinte végeláthatatlan ismétlést követően az egykori kerti szerszám feje egy hosszú fémrúddá alakul, amit egy újbóli hevítés után fémvágóval fel lehet darabolni. Hrothgaar mintegy ujjnyi vastagságú hengerré kalapálta a fémet, és jó másfél arasznyi hosszúságúra szeleteli azokat. A fémvágó csattogása nyomán a leendő kampók egymás után hullanak a padlóra. A kovács fogójával felkapja őket és vízbe hajítja mind, egyrészt lehűtve azokat, másrészt pedig megtisztítva őket a portól.*
- Wylnurana... mennyire unom már ezt...
*Tesz halk vallomást teremtőjének, miközben már ismét a forró szén-ágyon fekszenek a fém rudacskák. Tizenhárom, egyenként másfél arasz hosszúságú, mintegy ujjnyi vastagságú fémdarab... kampók készülnek. A következő munkafázis nem más, mit a formázás. A kovács egyesével kiemeli a fémrudakat és az üllő szarván a kellő, jelen esetben _kampó_ formára kalapálja őket. Gyakorlott mozdulatai nyomán csilingel az kalapács és a fémpálcák egymás után veszik fel végleges alakjukat.*
- Már csak bökniük kell... *Sandít újfent a köszörűkő felé.* Ki fog folyni a szemem...
- Egy kész...
*Ám az élet nem áll meg, ugyanúgy a termelés sem lassulhat le. Csupán pár perc pihenőt engedélyez magának, mielőtt folytatná munkáját. Friss adag szén kerül a kohóba, a törpe gondosan szétteríti, majd pár feszítés a fújtatón és a hangos szuszogás nyomán a lángok magasba szöknek. Odabenn lassan kellemetlen meleg lesz már, hiába van nyitva ajtó, s ablak, a kohó hőtermelése túltesz minden elképzelésen. Hrothgaar hátraköti haját, alaposan bevizezi szakállát, hisz nem lenne túl örömteli, ha lángra kapna, vagy ha csupán megpörkölődne gyönyörű arcszőrzete.*
- Kampók...
*Recsegi magának, miközben egy valaha szebb napokat is látott kapa fejét kezdi hevíteni. Thargarod, Amon Ruadh és a Vaskorsó rengeteg fém eszközt kíván, és nagyjából ugyanannyi leharcolt fémeszközt produkál, így a kovács időről időre újrahasznosíthat bizonyos eszközöket. Hevítés és kalapálás. Hevítés és kalapálás. Hevítés és kalapálás. Szinte végeláthatatlan ismétlést követően az egykori kerti szerszám feje egy hosszú fémrúddá alakul, amit egy újbóli hevítés után fémvágóval fel lehet darabolni. Hrothgaar mintegy ujjnyi vastagságú hengerré kalapálta a fémet, és jó másfél arasznyi hosszúságúra szeleteli azokat. A fémvágó csattogása nyomán a leendő kampók egymás után hullanak a padlóra. A kovács fogójával felkapja őket és vízbe hajítja mind, egyrészt lehűtve azokat, másrészt pedig megtisztítva őket a portól.*
- Wylnurana... mennyire unom már ezt...
*Tesz halk vallomást teremtőjének, miközben már ismét a forró szén-ágyon fekszenek a fém rudacskák. Tizenhárom, egyenként másfél arasz hosszúságú, mintegy ujjnyi vastagságú fémdarab... kampók készülnek. A következő munkafázis nem más, mit a formázás. A kovács egyesével kiemeli a fémrudakat és az üllő szarván a kellő, jelen esetben _kampó_ formára kalapálja őket. Gyakorlott mozdulatai nyomán csilingel az kalapács és a fémpálcák egymás után veszik fel végleges alakjukat.*
- Már csak bökniük kell... *Sandít újfent a köszörűkő felé.* Ki fog folyni a szemem...
7327. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:41:45
Üzenet elküldve: 2017-04-02 17:41:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyon közel van ahhoz, hogy elaludjon. Erről pedig nem csak az iménti percek tehetnek, de az egész napos szabad levegőn töltött aktív pihenés is. Most egy pillanatra eszébe jut, hogy talán össze kéne szedni a szétgurult gombákat is. Ez persze megmarad gondolati szinten, ahhoz túlságosan ernyedt, hogy meg is tegye. Mikor Laor megszólal, akkor kipattan a szeme, jó ki azért nem pattan, de lassan megemelkednek a pillái. Kedve lenne rákiáltani a férfire, hogy ne rontsa el ezt a tökéletes pillanatot. Végül azonban csak szomorkásan elmosolyodik, keze pedig kinyúl a másik irányába, ujjai végigcirógatják annak mellkasát.*
- Sajnos ezzel kell beérnünk.
*Amint az világosan látszódik: nem tudja igazán lereagálni az ilyen kirohanásokat. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egy cseppet sem romantikus környezetben szocializálódott. Meg hát egy lányregényt sem olvasott életében, az ilyesmit maximálisan a városi hölgyikék hóbortjának tartja. Természetesen ő sem teljesen érzéketlen a helyzet furcsa drámaiságára, ezért szinte rögtön hozzáteszi.*
- De valóban jó lenne.
*Azzal a különbséggel, hogy bármennyire is próbálkozik, ő sajnos nem tudja magát elképzelni abban a szerepben, amiben Laor látni szeretné. Bármennyire is igyekszik megerőltetni a képzelőerejét, mégsem tudja elképzelni, olyannyira távol áll tőle. Talán az az egyszerű testi hiba, ami kiemelte a hétköznapi emberek közül predesztinálta a boldogtalanságát is, de máshogy mégsem élné az életét. Nem mintha ő időnként nem szeretne elmenekülni a világ elől, akkor valóban nagyon egyszerű és nagyszerű lenne a Laor által lefestett élet.*
*Nagyon közel van ahhoz, hogy elaludjon. Erről pedig nem csak az iménti percek tehetnek, de az egész napos szabad levegőn töltött aktív pihenés is. Most egy pillanatra eszébe jut, hogy talán össze kéne szedni a szétgurult gombákat is. Ez persze megmarad gondolati szinten, ahhoz túlságosan ernyedt, hogy meg is tegye. Mikor Laor megszólal, akkor kipattan a szeme, jó ki azért nem pattan, de lassan megemelkednek a pillái. Kedve lenne rákiáltani a férfire, hogy ne rontsa el ezt a tökéletes pillanatot. Végül azonban csak szomorkásan elmosolyodik, keze pedig kinyúl a másik irányába, ujjai végigcirógatják annak mellkasát.*
- Sajnos ezzel kell beérnünk.
*Amint az világosan látszódik: nem tudja igazán lereagálni az ilyen kirohanásokat. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egy cseppet sem romantikus környezetben szocializálódott. Meg hát egy lányregényt sem olvasott életében, az ilyesmit maximálisan a városi hölgyikék hóbortjának tartja. Természetesen ő sem teljesen érzéketlen a helyzet furcsa drámaiságára, ezért szinte rögtön hozzáteszi.*
- De valóban jó lenne.
*Azzal a különbséggel, hogy bármennyire is próbálkozik, ő sajnos nem tudja magát elképzelni abban a szerepben, amiben Laor látni szeretné. Bármennyire is igyekszik megerőltetni a képzelőerejét, mégsem tudja elképzelni, olyannyira távol áll tőle. Talán az az egyszerű testi hiba, ami kiemelte a hétköznapi emberek közül predesztinálta a boldogtalanságát is, de máshogy mégsem élné az életét. Nem mintha ő időnként nem szeretne elmenekülni a világ elől, akkor valóban nagyon egyszerű és nagyszerű lenne a Laor által lefestett élet.*
7326. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-04-01 09:15:51
Üzenet elküldve: 2017-04-01 09:15:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Szikrák miriádjai kelnek táncra, törnek magasba és hullanak alá a műhely padlatára, ahogy a köszörűkő az acélba harap és nekilát munkájának. Hrothgaar hunyorogva dolgozik, kissé bántja szemét a szikrák keltette fényesség, de nem vészes ez, hozzászokhatott már az évek alatt. Alapos munkának néz elébe, elvégre nem egy hétköznapi fűrészt készít, hanem egy orvos számára lesz a munkadarab, aki élőkön és holtakon folytat majd különböző beavatkozásokat.*
~Vajon eszébe jutott már, hogy életre keltsen egy holtat, vagy hogy különböző holttesteket összevarrva új életet hozzon létre?~
*Mire elkészül a fűrész élezésével, már ő maga is szükségét érzi egy kis szünetnek, így nem is nagyon ágál az ellen, amikor a segéderő kimenőt kér.*
- Menj csak! Egyél, igyál. pihenj kicsit. *Engedi útjára Khrosas-t, majd az asztalhoz lép, hogy szemügyre vegye eddigi munkáját. Arcán elismerő mosollyal szól még a hegyesfülű után.* Szép munka! Ha így folytatod, saját bódét nyithatsz! Hehhe! Ja, és az a tea jó ötlet, elfogadom később!
*Vigyázva teszi vissza helyére a készenléti tegezt, majd kisétál a műhely elé. Lehuppan a földre, hátát az ajtófélfának veti, és pipára gyújt.*
- Egy sör most nekem is jól jönne.
*Morogja az orra alatt, senki nem hallja most őt. Nem számolj, mennyi idő telik el, már csak arra lesz figyelmes, hogy pipája bealudt, miközben ő maga elkalandozott gondolataiban. Visszatérve a műhelybe nekilát a csontfűrész elkészítésének utolsó fázisához: nyelet kell varázsolni az eszközre. Fenyő markolat tökéletes lesz, gondolja és nem is késlekedik tovább. A fenyő markolat elkészítéséhez kellő hosszúságúra vágja a fadarabot először hosszúságra, majd hosszában kettészeli azt. Szegecsek segítségével erősíti fel a markolatot, majd a biztonság kedvéért még párszor lekeni lakkal, csak hogy időtálló legyen.*
- Egy kész...
*Törli meg homlokát, mielőtt nekilátna újabb feladatának.*
*Szikrák miriádjai kelnek táncra, törnek magasba és hullanak alá a műhely padlatára, ahogy a köszörűkő az acélba harap és nekilát munkájának. Hrothgaar hunyorogva dolgozik, kissé bántja szemét a szikrák keltette fényesség, de nem vészes ez, hozzászokhatott már az évek alatt. Alapos munkának néz elébe, elvégre nem egy hétköznapi fűrészt készít, hanem egy orvos számára lesz a munkadarab, aki élőkön és holtakon folytat majd különböző beavatkozásokat.*
~Vajon eszébe jutott már, hogy életre keltsen egy holtat, vagy hogy különböző holttesteket összevarrva új életet hozzon létre?~
*Mire elkészül a fűrész élezésével, már ő maga is szükségét érzi egy kis szünetnek, így nem is nagyon ágál az ellen, amikor a segéderő kimenőt kér.*
- Menj csak! Egyél, igyál. pihenj kicsit. *Engedi útjára Khrosas-t, majd az asztalhoz lép, hogy szemügyre vegye eddigi munkáját. Arcán elismerő mosollyal szól még a hegyesfülű után.* Szép munka! Ha így folytatod, saját bódét nyithatsz! Hehhe! Ja, és az a tea jó ötlet, elfogadom később!
*Vigyázva teszi vissza helyére a készenléti tegezt, majd kisétál a műhely elé. Lehuppan a földre, hátát az ajtófélfának veti, és pipára gyújt.*
- Egy sör most nekem is jól jönne.
*Morogja az orra alatt, senki nem hallja most őt. Nem számolj, mennyi idő telik el, már csak arra lesz figyelmes, hogy pipája bealudt, miközben ő maga elkalandozott gondolataiban. Visszatérve a műhelybe nekilát a csontfűrész elkészítésének utolsó fázisához: nyelet kell varázsolni az eszközre. Fenyő markolat tökéletes lesz, gondolja és nem is késlekedik tovább. A fenyő markolat elkészítéséhez kellő hosszúságúra vágja a fadarabot először hosszúságra, majd hosszában kettészeli azt. Szegecsek segítségével erősíti fel a markolatot, majd a biztonság kedvéért még párszor lekeni lakkal, csak hogy időtálló legyen.*
- Egy kész...
*Törli meg homlokát, mielőtt nekilátna újabb feladatának.*
7325. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-03-31 09:34:59
Üzenet elküldve: 2017-03-31 09:34:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Az utolsó simításokat végzi a készenléti tegezen. A mintákat ellenőrzi, a fonatokat, a varratokat és a méreteket. Aztán a szíjakra tér rá, a kampót és a hurkokat, a pontokat ahol csatlakozik a tegezhez. Az égre emeli a tekintetét, ami jelenleg a műhely plafonja. Mélyen beszívja füstös, gőzös levegőt, ami elegyedik a bőr illatával, majd szinte gőzt engedve fújja ki magából, mint azok a gőzgépek, amiket a gnómok ritkásan készítenek.
Félretolja a tegezt, nem állja meg, hogy ne nézze meg még egyszer egészben, távolról és közelről egyaránt. Úgyis a mester szava lesz a döntő az ügyben, hogy megfelelő e.*
- Mester? *Fordul oda a kovácshoz.* Tartanék egy kis szünetet... *Mondja bátortalanul, de azért elég erővel a hangjában - és elég fájdalommal a kezében - hogy ne engedjen akaratából.
Ha a kovács elengedi egy kis időre, akkor Khrosas egy fejhajlítással ki is lép a műhelyből, hogy friss levegőt szívhasson. Persze előtte magához veszi a koponyát.
Kint mélyet lélegzik, már hiányzott a kellemes szellő az arcába. Kezében a koponyával halad Thargarod erődjének kapuja felé. Fél kezét zsebre teszi, csuklyáját magára húzza, szemei a földet pásztázzák. Búvalbélelt kifejezéssel az arcán lép át a vársoka földjére.*
*Az utolsó simításokat végzi a készenléti tegezen. A mintákat ellenőrzi, a fonatokat, a varratokat és a méreteket. Aztán a szíjakra tér rá, a kampót és a hurkokat, a pontokat ahol csatlakozik a tegezhez. Az égre emeli a tekintetét, ami jelenleg a műhely plafonja. Mélyen beszívja füstös, gőzös levegőt, ami elegyedik a bőr illatával, majd szinte gőzt engedve fújja ki magából, mint azok a gőzgépek, amiket a gnómok ritkásan készítenek.
Félretolja a tegezt, nem állja meg, hogy ne nézze meg még egyszer egészben, távolról és közelről egyaránt. Úgyis a mester szava lesz a döntő az ügyben, hogy megfelelő e.*
- Mester? *Fordul oda a kovácshoz.* Tartanék egy kis szünetet... *Mondja bátortalanul, de azért elég erővel a hangjában - és elég fájdalommal a kezében - hogy ne engedjen akaratából.
Ha a kovács elengedi egy kis időre, akkor Khrosas egy fejhajlítással ki is lép a műhelyből, hogy friss levegőt szívhasson. Persze előtte magához veszi a koponyát.
Kint mélyet lélegzik, már hiányzott a kellemes szellő az arcába. Kezében a koponyával halad Thargarod erődjének kapuja felé. Fél kezét zsebre teszi, csuklyáját magára húzza, szemei a földet pásztázzák. Búvalbélelt kifejezéssel az arcán lép át a vársoka földjére.*
7324. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-03-30 20:20:36
Üzenet elküldve: 2017-03-30 20:20:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megenged magának egy elégedett, kicsit önelégült vigyort: úgy látszik még akkor is jó, amikor nem annyira jó. Elvégre Lea félig csukott szemmel, kellemesen ellazulva piheg mellette és a cirógatásra is csak alig reagál. Ahogy öregszik, egyre-másra vesz észre magán olyan dolgokat, amiket korábban nevetségesnek érzett volna, vagy szentimentális hülyeségnek. Most például nem ahhoz lenne kedve, hogy falnak fordulva horkolni kezdjen vagy elégedetten hanyatt dőlve rágyújtson egy szivarra. Ehelyett csak nézi a mellette fekvő lányt, és szinte mozdulni sem mer, nehogy kizökkentse ebből az állapotból. Annyira jólesik most csak feküdni és gyönyörködni a másikban. Eszébe jut valami, amin korábban már gondolkodott és most azon töpreng, hogy elmondja-e? Saját számára is nevetségesnek tűnik a gondolat és vagy háromszor is vesz egy nagy levegőt, hogy elkezdje, aztán végül halkan, óvatosan megszólal.*
- Kár, hogy ilyen az élet. Úgy értem, hogy egy másik életben, ahol nem vagy a Szellemjáró, én pedig nem vagyok... tulajdonképpen én bármi lehetnék ott is... szóval akkor boldogok is lehetnénk együtt. Abban az életben a kószáló dögök nem pusztították el Kalácsfalvát, és abban az életben mostanra már szereztem annyi pénzt a kardommal, hogy egy kis házunk legyen ott. Egy kis föld hozzá, konyhakert, néhány állat... virágok az ablakban... és amikor hazaérek, mosolyogva vársz. Eh, nyálasan hangzik, tudom. De *megvonja a vállát egy furcsa, szégyenlős mosollyal* talán nem lenne annyira rossz.
*Most már Lea arcát simogatja, eljátszadozva egy, oda behulló, csigákba ugró hajfürttel és ebben a pillanatban tényleg nem figyel senkire és semmire, saját magukon kívül. A világ most nem is létezik. *
*Megenged magának egy elégedett, kicsit önelégült vigyort: úgy látszik még akkor is jó, amikor nem annyira jó. Elvégre Lea félig csukott szemmel, kellemesen ellazulva piheg mellette és a cirógatásra is csak alig reagál. Ahogy öregszik, egyre-másra vesz észre magán olyan dolgokat, amiket korábban nevetségesnek érzett volna, vagy szentimentális hülyeségnek. Most például nem ahhoz lenne kedve, hogy falnak fordulva horkolni kezdjen vagy elégedetten hanyatt dőlve rágyújtson egy szivarra. Ehelyett csak nézi a mellette fekvő lányt, és szinte mozdulni sem mer, nehogy kizökkentse ebből az állapotból. Annyira jólesik most csak feküdni és gyönyörködni a másikban. Eszébe jut valami, amin korábban már gondolkodott és most azon töpreng, hogy elmondja-e? Saját számára is nevetségesnek tűnik a gondolat és vagy háromszor is vesz egy nagy levegőt, hogy elkezdje, aztán végül halkan, óvatosan megszólal.*
- Kár, hogy ilyen az élet. Úgy értem, hogy egy másik életben, ahol nem vagy a Szellemjáró, én pedig nem vagyok... tulajdonképpen én bármi lehetnék ott is... szóval akkor boldogok is lehetnénk együtt. Abban az életben a kószáló dögök nem pusztították el Kalácsfalvát, és abban az életben mostanra már szereztem annyi pénzt a kardommal, hogy egy kis házunk legyen ott. Egy kis föld hozzá, konyhakert, néhány állat... virágok az ablakban... és amikor hazaérek, mosolyogva vársz. Eh, nyálasan hangzik, tudom. De *megvonja a vállát egy furcsa, szégyenlős mosollyal* talán nem lenne annyira rossz.
*Most már Lea arcát simogatja, eljátszadozva egy, oda behulló, csigákba ugró hajfürttel és ebben a pillanatban tényleg nem figyel senkire és semmire, saját magukon kívül. A világ most nem is létezik. *
7323. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:04:47
Üzenet elküldve: 2017-03-30 19:04:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Abban az esetben, ha Lea nem vágytól remegő testtel várná, hogy a férfi a magáévá tegye, akkor azt mondhatnánk, hogy ez inkább erőszak. Abban az esetben Lea nem a vágytól sikoltozna, hanem a fájdalomtól és nem az öröm könnyei folynának arcán. Teste remeg, minden egyes porcikája vágyik a férfire, a gyengédségre kevésbé, mint amennyire arra, hogy egyesüljenek. Néhány mozdulat persze fájdalmat okoz neki, de meglepő módon élvezetét leli a fájdalomban is. Teljesen mindegy, hogy mi történik, a lényeg, hogy Laorral lehet.
Zihálva szorítja magához a végén, csak öle lüktet ütemesen, egynémely moccanásra pedig összerándul az egész teste. Szemeit csak akkor nyitja ki, mikor Laor lefordul róla, fejét fordítja oldalra, elmosolyodik de sokáig ő sem szól, csak szétvetett tagokkal élvezi az lábujjaitól egészen a feje búbjáig érő ernyedtséget. Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, a fülében hallja dobolni a vérét, meg hát érzi is, hogy a szíve szinte ki akad ugrani bordái alól. Laor szavaira elmosolyodik.*
- Te is nekem.
*Ha képes lenne megmozdulni, akkor odahengeredne a férfihez, és hozzábújna. A bökkenő csak az, hogy most nem képes arra, hogy komolyabb izommunkát kifejtsen. Majd talán egy fertályóra múlva, addig meg enyhe mosollyal az arcán élvezi a cirógatást, csak néha rezdül össze, mikor a férfi ujjai egy-egy érzékenyebb pontra érnek. Szemeit is félig lehunyja.*
*Abban az esetben, ha Lea nem vágytól remegő testtel várná, hogy a férfi a magáévá tegye, akkor azt mondhatnánk, hogy ez inkább erőszak. Abban az esetben Lea nem a vágytól sikoltozna, hanem a fájdalomtól és nem az öröm könnyei folynának arcán. Teste remeg, minden egyes porcikája vágyik a férfire, a gyengédségre kevésbé, mint amennyire arra, hogy egyesüljenek. Néhány mozdulat persze fájdalmat okoz neki, de meglepő módon élvezetét leli a fájdalomban is. Teljesen mindegy, hogy mi történik, a lényeg, hogy Laorral lehet.
Zihálva szorítja magához a végén, csak öle lüktet ütemesen, egynémely moccanásra pedig összerándul az egész teste. Szemeit csak akkor nyitja ki, mikor Laor lefordul róla, fejét fordítja oldalra, elmosolyodik de sokáig ő sem szól, csak szétvetett tagokkal élvezi az lábujjaitól egészen a feje búbjáig érő ernyedtséget. Mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, a fülében hallja dobolni a vérét, meg hát érzi is, hogy a szíve szinte ki akad ugrani bordái alól. Laor szavaira elmosolyodik.*
- Te is nekem.
*Ha képes lenne megmozdulni, akkor odahengeredne a férfihez, és hozzábújna. A bökkenő csak az, hogy most nem képes arra, hogy komolyabb izommunkát kifejtsen. Majd talán egy fertályóra múlva, addig meg enyhe mosollyal az arcán élvezi a cirógatást, csak néha rezdül össze, mikor a férfi ujjai egy-egy érzékenyebb pontra érnek. Szemeit is félig lehunyja.*
7322. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-03-30 12:09:07
Üzenet elküldve: 2017-03-30 12:09:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Leának szíve-joga fiatal fiúkkal körbevenni magát, hogy a kamaszkorból már kinőtt Kagan és Laor mellett új élmenyeket szerezzen, új kihívásokkal találkozzon. Laornak pedig szíve-joga, hogy kardélre hányja őket, ha erről tudomást szerez. Féltékeny természet a maga módján, és a látszat ellenére még azzal sem békélt meg, hogy a szerelme egy másik férfihoz tartozik. Csupán kénytelen elfogadni. De ha felbukkanna a színen valami ifjú, aki a göndör hajú körül kezdene legyeskedni, nagy valószínűséggel hamarosan szörnyű baleset érné. Példának okáért a megbokrosodott lovát igyekezvén megzabolázni, kicsúszik hüvelyéből a tőre és markolattal lefelé hullik bele egy ürgelyukba, ahol be is ékelődik. Ez azért sajnálatos, mert Lea ifjú játékszere végül lepottyan a ló hátáról és - mit tesznek az istenek! - pont úgy esik, hogy a tőr pengéje átjárja a szívét. Hát kinek hiányzik ilyesmi?
Ez persze csak a jövő zenéje, ha egyáltalán, a jelenben pedig a gyengédségnek nincs sok jele. Talán kicsit önző, talán kicsit bosszút akar állni az elmúlt napokért, ha ez a megfelelő kifejezés vagy egyszerűen csak most nincs sok kedve a hosszas cicázáshoz. Így ez most sokkal inkább tűnik üzekedésnek, mint szerelmes együttlétnek. Szinte csak akkor jut eszébe, hogy ki fekszik alatta, amikor elernyedve hanyatlik rá. Most már azért elhelyez nagy számú csókokat Lea nyakára, füle tövére, arcára, aztán amikor végül legördül róla, hosszú ideig nem mond semmit, csak nézi a szeplős arcot. Mint rendesen, most sem tud betelni a látvánnyal.*
- Hiányoztál. *szólal meg végül rekedtesen* Te. Nem ez. Jó, azért ez is.
*Elvigyorodik és most már kicsit kellemetlenül érzi magát az előbbi nagy kapkodás miatt. Természetesen nem fogja feltenni az ostoba "Neked is jó volt?" kérdést, inkább az ujjai szaladnak végig becézőn Lea hegekkel megszórt bőrén. Ezeket kezdetben nem igazán kedvelte, de most már egyfajta szexepilként veszi őket. Tehát nem kérdez semmit, csak figyeli a reakciót az érintésekre.*
*Leának szíve-joga fiatal fiúkkal körbevenni magát, hogy a kamaszkorból már kinőtt Kagan és Laor mellett új élmenyeket szerezzen, új kihívásokkal találkozzon. Laornak pedig szíve-joga, hogy kardélre hányja őket, ha erről tudomást szerez. Féltékeny természet a maga módján, és a látszat ellenére még azzal sem békélt meg, hogy a szerelme egy másik férfihoz tartozik. Csupán kénytelen elfogadni. De ha felbukkanna a színen valami ifjú, aki a göndör hajú körül kezdene legyeskedni, nagy valószínűséggel hamarosan szörnyű baleset érné. Példának okáért a megbokrosodott lovát igyekezvén megzabolázni, kicsúszik hüvelyéből a tőre és markolattal lefelé hullik bele egy ürgelyukba, ahol be is ékelődik. Ez azért sajnálatos, mert Lea ifjú játékszere végül lepottyan a ló hátáról és - mit tesznek az istenek! - pont úgy esik, hogy a tőr pengéje átjárja a szívét. Hát kinek hiányzik ilyesmi?
Ez persze csak a jövő zenéje, ha egyáltalán, a jelenben pedig a gyengédségnek nincs sok jele. Talán kicsit önző, talán kicsit bosszút akar állni az elmúlt napokért, ha ez a megfelelő kifejezés vagy egyszerűen csak most nincs sok kedve a hosszas cicázáshoz. Így ez most sokkal inkább tűnik üzekedésnek, mint szerelmes együttlétnek. Szinte csak akkor jut eszébe, hogy ki fekszik alatta, amikor elernyedve hanyatlik rá. Most már azért elhelyez nagy számú csókokat Lea nyakára, füle tövére, arcára, aztán amikor végül legördül róla, hosszú ideig nem mond semmit, csak nézi a szeplős arcot. Mint rendesen, most sem tud betelni a látvánnyal.*
- Hiányoztál. *szólal meg végül rekedtesen* Te. Nem ez. Jó, azért ez is.
*Elvigyorodik és most már kicsit kellemetlenül érzi magát az előbbi nagy kapkodás miatt. Természetesen nem fogja feltenni az ostoba "Neked is jó volt?" kérdést, inkább az ujjai szaladnak végig becézőn Lea hegekkel megszórt bőrén. Ezeket kezdetben nem igazán kedvelte, de most már egyfajta szexepilként veszi őket. Tehát nem kérdez semmit, csak figyeli a reakciót az érintésekre.*
7321. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-03-30 09:46:35
Üzenet elküldve: 2017-03-30 09:46:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tiszta szerencse, hogy Laor dereka nem reccsen meg, mert abban az esetben Leának komolyan el kellene gondolkodnia azon, hogy lecserélje egy fiatalabbra. Vagy két fiatalabbra. Persze akkor a fiatal kanok mindenféle gondjaival kéne megküzdeni, például azzal, hogy hozzájuk ér az ember lánya, aztán már végük is van. Nem, egyáltalán nincs szüksége két - vagy több - fiatalabb bikára, a fenének sincsen kedve tanítgatni őket.
Például arra, hogy a rendszeres tisztálkodás milyen fontos, és a rendszeres alatt nem az értendő, hogy minden holdtöltekor megtesszük ezt, hanem azt, hogy legalább másnaponként, és hogy szappan is részt vesz az aktusban.
A férfi igen velős mondatára csak felmordul, de valóban befogja. Az ágy megnyikordul, mikor végignyúlnak rajta. Egyebekben Lea nem mindig vetemedik arra a szentségtörésre, hogy ő akarjon felül lenni. Ha ő lenne felül akkor nem tudna két kézzel markolni Laor hátsójába, vagyis tudna, de csak bajosan, de így fekve nagyon könnyen tudja közelebb húzni magához, magára, magába. Merthogy amúgy készségesen átadja magát a másiknak, csak, hogy végre megkaphassa. Túl sokáig kellett nélkülözze, és minden egyes nap éveknek tűnt.
A jó múltkor a mellkasába karcolt rúna már szépen begyógyult, és hacsak Laor nem akarja erőszakkal fekvésbe kényszeríteni, meg az ágyba nyomni, akkor egykettőre érezheti, ahogyan azon a bizonyos hegen végigfut Lea nyelvének a hegye. Ezt leszámítva viszont nemigen szakítja meg a csókot. Mohó.*
*Tiszta szerencse, hogy Laor dereka nem reccsen meg, mert abban az esetben Leának komolyan el kellene gondolkodnia azon, hogy lecserélje egy fiatalabbra. Vagy két fiatalabbra. Persze akkor a fiatal kanok mindenféle gondjaival kéne megküzdeni, például azzal, hogy hozzájuk ér az ember lánya, aztán már végük is van. Nem, egyáltalán nincs szüksége két - vagy több - fiatalabb bikára, a fenének sincsen kedve tanítgatni őket.
Például arra, hogy a rendszeres tisztálkodás milyen fontos, és a rendszeres alatt nem az értendő, hogy minden holdtöltekor megtesszük ezt, hanem azt, hogy legalább másnaponként, és hogy szappan is részt vesz az aktusban.
A férfi igen velős mondatára csak felmordul, de valóban befogja. Az ágy megnyikordul, mikor végignyúlnak rajta. Egyebekben Lea nem mindig vetemedik arra a szentségtörésre, hogy ő akarjon felül lenni. Ha ő lenne felül akkor nem tudna két kézzel markolni Laor hátsójába, vagyis tudna, de csak bajosan, de így fekve nagyon könnyen tudja közelebb húzni magához, magára, magába. Merthogy amúgy készségesen átadja magát a másiknak, csak, hogy végre megkaphassa. Túl sokáig kellett nélkülözze, és minden egyes nap éveknek tűnt.
A jó múltkor a mellkasába karcolt rúna már szépen begyógyult, és hacsak Laor nem akarja erőszakkal fekvésbe kényszeríteni, meg az ágyba nyomni, akkor egykettőre érezheti, ahogyan azon a bizonyos hegen végigfut Lea nyelvének a hegye. Ezt leszámítva viszont nemigen szakítja meg a csókot. Mohó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10135-10154