Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 12:05:34
Üzenet elküldve: 2014-06-25 12:05:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A gödör közelében//
*Lazán elveszi a lánytól a kötelet, majd mikor a mágus és a fiú is készen állnak húzni kezdi azt. Mivel a mágus nem egy kimondott csontkollekció, sőt, még a potrohos sem kellő képp megfelelő fogalaom nem egy élmény felhúzni őt. Bár nem kifejezetten jelent nagy akadályt, de szó mi szó, azért elég nehéz. Tehát a lánynak tényleg van lehetősége megfigyelni a feszülő izmokat. Főként azért mert nem takarja el őket semmi. Régebben még hordott láncinget, de az csak nehezíti a mozgást, szóval megvált tőle. Ami meglepi, hogy a lány kérdez tőle, méghozzá nem is egyszer. Pedig nem valami kifejezettül jó társaság. Ezt már abból is leszűrte, hogy kevés az olyan ember aki sokáig tűri maga mellett. Lehet, hogy hatalmas szíve van, de elég nagy baromságokat tud mondani. Tehát igyekszik átgondolni mit mondjon, de eszébe jut, hogy ilyenkor meg aztán pláne képes oda nem illő dolgokat mondani.*
- Ömm... Nos... Hát csak a kíváncsiság és persze a sérült lábam...
*Vet egy pillntást a lábán lévő véráztatta kötésre, mivel ha rámutatna az még a végén valaki életébe kerülhet.*
- Már kissé elfertőződött mire ideértem. Aztán itt kaptam ellátást, és mivel megmentettek kötelességem itt maradni és szolgálni a törzset.
*Euztán visszaemlékszik a lány második kérdésére is.*
- Nos igen... Munkát kerestem mivel nem igazán tudok megülni a hátsómon. Én az a fajta ember vagyok aki már csak akkor pihen mikor teljesen elfáradt.
*A maradással kapcsolatos kérdést pedig már az imént megválaszolta, szóval nem ismétli meg az imént elhangzottakat.*
- Na és téged mi hozott ide? Persze ha fájdalmas emlék nem kell megosztanod velünk.
*Mire talán a lány végez addigra felhúzzák a mágust aki végigméregeti a barbárt és legondolkodik azon amit mondott.*
~Veszélyes? El tudom képzelni mennyire lehet veszélyes ha egy sérültet küldenek ki kíséretére.~
*Fogja a kötelet és jó szoros csomót köt a mágus karjára.*
- Bocsánat a kötélért. Csak óvintézkedés. Nem szeretném ha egy óvatlan pillanatan lángrakapnék, vagy béka ként enném a legyeket.
*Mondja arcán széles vigyorral, majd kérdőn néz a lányra aki nyilván jobban ismeri az itteni terepet.*
- Nos hölgyem... Merre vísérjem a mágust?
*Immár akaratlanul magázta le a lányt. Ebből is látszik, hogy mostanában egyre jobban kezd hozzászokni az itteni nyelvjáráshoz.*
*Lazán elveszi a lánytól a kötelet, majd mikor a mágus és a fiú is készen állnak húzni kezdi azt. Mivel a mágus nem egy kimondott csontkollekció, sőt, még a potrohos sem kellő képp megfelelő fogalaom nem egy élmény felhúzni őt. Bár nem kifejezetten jelent nagy akadályt, de szó mi szó, azért elég nehéz. Tehát a lánynak tényleg van lehetősége megfigyelni a feszülő izmokat. Főként azért mert nem takarja el őket semmi. Régebben még hordott láncinget, de az csak nehezíti a mozgást, szóval megvált tőle. Ami meglepi, hogy a lány kérdez tőle, méghozzá nem is egyszer. Pedig nem valami kifejezettül jó társaság. Ezt már abból is leszűrte, hogy kevés az olyan ember aki sokáig tűri maga mellett. Lehet, hogy hatalmas szíve van, de elég nagy baromságokat tud mondani. Tehát igyekszik átgondolni mit mondjon, de eszébe jut, hogy ilyenkor meg aztán pláne képes oda nem illő dolgokat mondani.*
- Ömm... Nos... Hát csak a kíváncsiság és persze a sérült lábam...
*Vet egy pillntást a lábán lévő véráztatta kötésre, mivel ha rámutatna az még a végén valaki életébe kerülhet.*
- Már kissé elfertőződött mire ideértem. Aztán itt kaptam ellátást, és mivel megmentettek kötelességem itt maradni és szolgálni a törzset.
*Euztán visszaemlékszik a lány második kérdésére is.*
- Nos igen... Munkát kerestem mivel nem igazán tudok megülni a hátsómon. Én az a fajta ember vagyok aki már csak akkor pihen mikor teljesen elfáradt.
*A maradással kapcsolatos kérdést pedig már az imént megválaszolta, szóval nem ismétli meg az imént elhangzottakat.*
- Na és téged mi hozott ide? Persze ha fájdalmas emlék nem kell megosztanod velünk.
*Mire talán a lány végez addigra felhúzzák a mágust aki végigméregeti a barbárt és legondolkodik azon amit mondott.*
~Veszélyes? El tudom képzelni mennyire lehet veszélyes ha egy sérültet küldenek ki kíséretére.~
*Fogja a kötelet és jó szoros csomót köt a mágus karjára.*
- Bocsánat a kötélért. Csak óvintézkedés. Nem szeretném ha egy óvatlan pillanatan lángrakapnék, vagy béka ként enném a legyeket.
*Mondja arcán széles vigyorral, majd kérdőn néz a lányra aki nyilván jobban ismeri az itteni terepet.*
- Nos hölgyem... Merre vísérjem a mágust?
*Immár akaratlanul magázta le a lányt. Ebből is látszik, hogy mostanában egyre jobban kezd hozzászokni az itteni nyelvjáráshoz.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 11:47:19
Üzenet elküldve: 2014-06-25 11:47:19
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//tűznél - K-K-L-N//
*Csak a fél szemöldökét húzza fel. Mik ki nem derülnek Kramlafról. Még főz is. Ezek után Lea már levonja a megfelelő konklúziót: Kramlaf az asszony szeret lenni. Ez azért megnyugtató egy részről, hiszen akire ráveti a meleg pillantását annak a hátsója biztonságban van. Meg persze magyarázatot ad a sokszor megmagyarázhatatlan fingszagra is.
Mindenesetre fejrázással elutasítja. Persze megbántani nem akar senkit - végülis ha már Kramlafról kiderült ez a dolog akkor nyilván nagyon könnyen sértődik, és hisztis is.*
- Köszönöm, de én igazából a halra hegyezem a fogam.
*amúgy tényleg így van, kicsit már sok volt a vadhúsból, ezért evett a városban is rántottát. Merthogy tojást hónapok óta nem látott.*
- De jó étvágyat nektek.
*kedvesen el is mosolyodik. Ugyanis elhatározta, hogy ő ma akkor is kedves lesz, ha a fene fenét eszik. Ezt csak szegény Lyriana szívta meg. De majd vele is lesz kedves, ha kellőképpen odaadó lesz a sátrában.
Nemsokára befut a roppant férfias, tesztoszteron bomba Kagan is. A férfi "nagy bejelentésére" megint felszalad a fél szemöldöke. Mintha nem látnák... Vagy nem éreznék. Talán ezért kellett annyira az a fürdő...
Elgondolkodik egy pillanatra azon, hogy tán figyelmeztetni kellene arra, hogy Kramlafnak miféle vágyai vannak, és, hogy ne mosolyogjon sokat az irányába, mert a végén még félreérti. Akkor is, ha Kagan nem rá mosolyog.
Egyébiránt Kagan jól mondja a sörrel kapcsolatban. Maradt még. Olyannyira, hogy hoztak a városból Xomorral a minap, de csak pár hordócskát.*
- Egy kevés van, de nem lesz belőle nagy dorbézolás. Egyébiránt ide mindig érdemes jönni. Annyi a látványosság, hogy csak na... Akad például félhülye varázsló is a környéken...
*nagy sóhaj, és vállrándítás. Egyébként szerinte Argus nem csak félhülye, hanem teljesen az. De most alaposan megkapja a magáét.*
- Legyen így. Áldozunk a Szellemeknek és megjelöljük őket. A mágus nyelvét is a Szellemeknek áldoznám.
*végtére is Kagan azt mondta, hogy az övé, és hogy azt csinál vele amit csak akar. A nyelvének megkurtítása pedig szimpatikus megoldást arra, hogy állandóan úgy jár a szája, mint a kacsa segge. Arról ő persze még nem tud, hogy Argus mondani akar valamit. Akkor nyilván a haját tépné. Persze valószínűleg így is tépni fogja, Argus nyelvével együtt.*
*Csak a fél szemöldökét húzza fel. Mik ki nem derülnek Kramlafról. Még főz is. Ezek után Lea már levonja a megfelelő konklúziót: Kramlaf az asszony szeret lenni. Ez azért megnyugtató egy részről, hiszen akire ráveti a meleg pillantását annak a hátsója biztonságban van. Meg persze magyarázatot ad a sokszor megmagyarázhatatlan fingszagra is.
Mindenesetre fejrázással elutasítja. Persze megbántani nem akar senkit - végülis ha már Kramlafról kiderült ez a dolog akkor nyilván nagyon könnyen sértődik, és hisztis is.*
- Köszönöm, de én igazából a halra hegyezem a fogam.
*amúgy tényleg így van, kicsit már sok volt a vadhúsból, ezért evett a városban is rántottát. Merthogy tojást hónapok óta nem látott.*
- De jó étvágyat nektek.
*kedvesen el is mosolyodik. Ugyanis elhatározta, hogy ő ma akkor is kedves lesz, ha a fene fenét eszik. Ezt csak szegény Lyriana szívta meg. De majd vele is lesz kedves, ha kellőképpen odaadó lesz a sátrában.
Nemsokára befut a roppant férfias, tesztoszteron bomba Kagan is. A férfi "nagy bejelentésére" megint felszalad a fél szemöldöke. Mintha nem látnák... Vagy nem éreznék. Talán ezért kellett annyira az a fürdő...
Elgondolkodik egy pillanatra azon, hogy tán figyelmeztetni kellene arra, hogy Kramlafnak miféle vágyai vannak, és, hogy ne mosolyogjon sokat az irányába, mert a végén még félreérti. Akkor is, ha Kagan nem rá mosolyog.
Egyébiránt Kagan jól mondja a sörrel kapcsolatban. Maradt még. Olyannyira, hogy hoztak a városból Xomorral a minap, de csak pár hordócskát.*
- Egy kevés van, de nem lesz belőle nagy dorbézolás. Egyébiránt ide mindig érdemes jönni. Annyi a látványosság, hogy csak na... Akad például félhülye varázsló is a környéken...
*nagy sóhaj, és vállrándítás. Egyébként szerinte Argus nem csak félhülye, hanem teljesen az. De most alaposan megkapja a magáét.*
- Legyen így. Áldozunk a Szellemeknek és megjelöljük őket. A mágus nyelvét is a Szellemeknek áldoznám.
*végtére is Kagan azt mondta, hogy az övé, és hogy azt csinál vele amit csak akar. A nyelvének megkurtítása pedig szimpatikus megoldást arra, hogy állandóan úgy jár a szája, mint a kacsa segge. Arról ő persze még nem tud, hogy Argus mondani akar valamit. Akkor nyilván a haját tépné. Persze valószínűleg így is tépni fogja, Argus nyelvével együtt.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 11:16:55
Üzenet elküldve: 2014-06-25 11:16:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// A gödör közelében – Liryana, Argus, Dralg //
* Nem igazán húzza ő az időt, s bár a lány szeme káprázik s a fáradtságnak lehetnek látás rontó mellékhatásai, de a Fiú nem ereszkedik alá a mélységbe, miért is tenné? A kötél megy le helyette és kerül Argus derekára ki okosan köti azt magára. Argus mondata, hogy nem evett egy ideje nem vigasztalja, no nem mintha gondot okozna… csupán költői megjegyzés a felesleges mondatra. Dralg is megkapja a kötél egy részét, így ketten feszülnek neki, hogy a mázsa feletti mágust kihúzzák onnan. Szerencsére mindketten jó erőben vannak (a fiú pedig feltűnően). A vörös hajú Liryana Freyait félre húzza. Úgy látszik a gondolatai nagyon lekötik az elf lánykát. Sebaj, előfordul. Argus miután kijutott, leveti magáról béklyóit és leporolva magát felegyenesedik. Darel közben bólint. *
- Igen Argus, szólhatsz. De csak okosan, lényegretörően.
* Erősíti meg és egyben figyelmezteti is barátját. Annak szavai a szívével vagy épp a fejével kapcsolatban csupán egy segítő jobbot kapnak, amivel felhúzza mágust a poros földről egy pillanatra megtartva annak karját, ha már a kezét nyújtotta. *
- Ahhoz azért nekem is lesz egy két szavam.
* Nem, valójában szava nem lesz… az nem az ő stílusa. A búcsúra nem reagál, ő nem búcsúzik. Majd enged és fejével jelez egyet a tűz felé. *
- Menjünk a tűzhöz, gondolom ott gyülekezik mindenki a szertartás miatt.
* Bár őt magát különösebben nem érdekli de nyilván ott a helyük, egy pillantást vet a vörös hajú lányra, végtére is jobban ismeri a helyi szokásokat. Majd ő megmondja ha a fiú rosszul gondolná. De ha helyes a felvetés akkor közösen elindul(hat)nak a többiek irányába, hogy majd ott kollektív helyet foglaljanak, várva az események további folyását. Persze ha közben még akar Dralg, Argus, esetleg Liry valamit akkor az majd menet közben úgy is napvilágra kerül. *
* Nem igazán húzza ő az időt, s bár a lány szeme káprázik s a fáradtságnak lehetnek látás rontó mellékhatásai, de a Fiú nem ereszkedik alá a mélységbe, miért is tenné? A kötél megy le helyette és kerül Argus derekára ki okosan köti azt magára. Argus mondata, hogy nem evett egy ideje nem vigasztalja, no nem mintha gondot okozna… csupán költői megjegyzés a felesleges mondatra. Dralg is megkapja a kötél egy részét, így ketten feszülnek neki, hogy a mázsa feletti mágust kihúzzák onnan. Szerencsére mindketten jó erőben vannak (a fiú pedig feltűnően). A vörös hajú Liryana Freyait félre húzza. Úgy látszik a gondolatai nagyon lekötik az elf lánykát. Sebaj, előfordul. Argus miután kijutott, leveti magáról béklyóit és leporolva magát felegyenesedik. Darel közben bólint. *
- Igen Argus, szólhatsz. De csak okosan, lényegretörően.
* Erősíti meg és egyben figyelmezteti is barátját. Annak szavai a szívével vagy épp a fejével kapcsolatban csupán egy segítő jobbot kapnak, amivel felhúzza mágust a poros földről egy pillanatra megtartva annak karját, ha már a kezét nyújtotta. *
- Ahhoz azért nekem is lesz egy két szavam.
* Nem, valójában szava nem lesz… az nem az ő stílusa. A búcsúra nem reagál, ő nem búcsúzik. Majd enged és fejével jelez egyet a tűz felé. *
- Menjünk a tűzhöz, gondolom ott gyülekezik mindenki a szertartás miatt.
* Bár őt magát különösebben nem érdekli de nyilván ott a helyük, egy pillantást vet a vörös hajú lányra, végtére is jobban ismeri a helyi szokásokat. Majd ő megmondja ha a fiú rosszul gondolná. De ha helyes a felvetés akkor közösen elindul(hat)nak a többiek irányába, hogy majd ott kollektív helyet foglaljanak, várva az események további folyását. Persze ha közben még akar Dralg, Argus, esetleg Liry valamit akkor az majd menet közben úgy is napvilágra kerül. *
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 10:45:09
Üzenet elküldve: 2014-06-25 10:45:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Gödör//
*A köpcös férfi látszólag nyugodtan ül a gödör alján, hátát nekitámasztva a falnak. De a nyugalom csak látszólagos, hiszen a sötétség démonai mind ott ólálkodnak mellette a gödör alján. A kámzsás démon próbálja megfélemlíteni a mágust, hogy az futamodjon meg. Ne mondjon semmit a vezérnek, hiszen felesleges. A vezér úgy sem fogja megérteni, csak felbosszantja vele, s megöli a mágust. A kislány nem beszél a mágushoz, csak táncol és énekel játékosan. A mágus hiába csukja be a szemét, akkor is tisztán látja őket. A mágus ajkai olykor megmozdulnak, mintha beszélne, de hang nem hagyja el az ajkait.*
*Darel szavai azonnal elűzik a mágus démonait, aki ezért hálás a barátjának. Felnéz a gödör aljáról, hogy lássa a másikat, de csak elmosódott foltot lát. Darel még fentről is jól láthatja, hogy a mágus nincs a legjobb formájában. Valahogy fáradtnak, és elgyötörtnek tűnt, de ami legszembetűnőbb, hogy nem mosolyog, az örökké vidám mágus.*
-Beszélhetek? *kérdez vissza, tudja, hogy az Ifjú Farkas nem űz vele tréfát, csak nem gondolta, hogy tényleg meghallgatják.*
*Pár pillanat múlva egy kötél ereszkedik le, s Darel arra kéri, hogy kösse a derekára, s felhúzzák. Lassú, de gyakorlott mozdulatokkal kezdi el megkötni a kötelet, de nem a derekára, ahogyan kérték, hanem két hurkot köt a lábára, s egyet a derekára, akár egy heveder. Közben valahol mélyről előtör belőle az ami valójában.*
-Az elmúlt napokban keveset ettem, hogy most könnyebben ki tudjatok húzni. *kiáltja fel, majd amikor végzett, akkor ismét megszólal.* Húzhattok.
*Mikor már annyira kihúzzák, hogy elérje a gödör peremét, akkor megpróbál megkapaszkodni, és próbál segíteni a többieknek. Végre kint van. Meghúzza a kötél másik végét, amitől a heveder meglazul rajta, s könnyedén kilép belőle. Leporolja a ruháját, miközben végignéz a díszes társaságon.*
-Hú de veszélyes lehetek itt a tábor közepén. *mondja, miközben végigméri a barbárt, majd cinkosul rákacsint a lányra.*
-Vaslábú Argus vagyok. *hajol meg feléjük, majd Darel felé fordul.*
-A pók a fejemet akarja, vagy a szívemet. *rántja meg a vállát.* Neki mindegy, hogy egy szép asszony, vagy egy északi törzs vezére veszi el. Ég veled Ifjú Farkas! *Nyújtja a kezét a barátjának. Az évek alatt számtalanszor került rázós helyzetben a mágus, de a legtöbb esetben bízhatott a szavak erejében, ami a legnagyobb mágiája. Most nem bízik, abban, hogy sikerülni fog.*
*A köpcös férfi látszólag nyugodtan ül a gödör alján, hátát nekitámasztva a falnak. De a nyugalom csak látszólagos, hiszen a sötétség démonai mind ott ólálkodnak mellette a gödör alján. A kámzsás démon próbálja megfélemlíteni a mágust, hogy az futamodjon meg. Ne mondjon semmit a vezérnek, hiszen felesleges. A vezér úgy sem fogja megérteni, csak felbosszantja vele, s megöli a mágust. A kislány nem beszél a mágushoz, csak táncol és énekel játékosan. A mágus hiába csukja be a szemét, akkor is tisztán látja őket. A mágus ajkai olykor megmozdulnak, mintha beszélne, de hang nem hagyja el az ajkait.*
*Darel szavai azonnal elűzik a mágus démonait, aki ezért hálás a barátjának. Felnéz a gödör aljáról, hogy lássa a másikat, de csak elmosódott foltot lát. Darel még fentről is jól láthatja, hogy a mágus nincs a legjobb formájában. Valahogy fáradtnak, és elgyötörtnek tűnt, de ami legszembetűnőbb, hogy nem mosolyog, az örökké vidám mágus.*
-Beszélhetek? *kérdez vissza, tudja, hogy az Ifjú Farkas nem űz vele tréfát, csak nem gondolta, hogy tényleg meghallgatják.*
*Pár pillanat múlva egy kötél ereszkedik le, s Darel arra kéri, hogy kösse a derekára, s felhúzzák. Lassú, de gyakorlott mozdulatokkal kezdi el megkötni a kötelet, de nem a derekára, ahogyan kérték, hanem két hurkot köt a lábára, s egyet a derekára, akár egy heveder. Közben valahol mélyről előtör belőle az ami valójában.*
-Az elmúlt napokban keveset ettem, hogy most könnyebben ki tudjatok húzni. *kiáltja fel, majd amikor végzett, akkor ismét megszólal.* Húzhattok.
*Mikor már annyira kihúzzák, hogy elérje a gödör peremét, akkor megpróbál megkapaszkodni, és próbál segíteni a többieknek. Végre kint van. Meghúzza a kötél másik végét, amitől a heveder meglazul rajta, s könnyedén kilép belőle. Leporolja a ruháját, miközben végignéz a díszes társaságon.*
-Hú de veszélyes lehetek itt a tábor közepén. *mondja, miközben végigméri a barbárt, majd cinkosul rákacsint a lányra.*
-Vaslábú Argus vagyok. *hajol meg feléjük, majd Darel felé fordul.*
-A pók a fejemet akarja, vagy a szívemet. *rántja meg a vállát.* Neki mindegy, hogy egy szép asszony, vagy egy északi törzs vezére veszi el. Ég veled Ifjú Farkas! *Nyújtja a kezét a barátjának. Az évek alatt számtalanszor került rázós helyzetben a mágus, de a legtöbb esetben bízhatott a szavak erejében, ami a legnagyobb mágiája. Most nem bízik, abban, hogy sikerülni fog.*
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 10:30:12
Üzenet elküldve: 2014-06-25 10:30:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// A gödörnél //
* A fiú elkapja a kötelet, s pórul-járt barátjához sétál, kinek elmondja mik lesznek a teendői és, hogy a törzsfő elé járulhat. Hogy Kagan vagy a szellemjáró dönt majd sorsáról azt egyelőre nem tudni, előbb ki kell halászni onnan a jómadarat.*
- Csak siessetek. Jobb minél hamarabb túlesni rajta.
* Mondja még a barna hajú férfinak. Darel nem is húzza az időt, rögtön leereszkedik a varázsló mellé, közben Lyri is közelebb sétál, megfogja a kötél végét, s némi vacillálás után azt Dralg kezébe nyomja.*
- Nagyfiú, fogd meg a végét. Bár jó erőben vagyok, de ahogy elnézem túl nagy falat lenne nekem a mester, ha egymagam akarnám felhúzni.
* Addig is legalább nézheti a megfeszülő izmokat a kemény-legényen, anélkül, hogy bárkinek is feltűnne, bár igazából egyik férfi sem kelti fel az érdeklődését. Csupán azért segít, mert úgy érzi még találkozik az idegenekkel, s akkor ők majd emlékezni fognak erre. Ha nem így volna, hát az sem baj mert önzetlenül teszi. Mikor a két férfi egyszerre ejti a köszönöm szót Lyri csak biccent, s arcán újból vendégeskedik a vidám görbület. Darel a mágus derekára köti a kötelet, s Dralg a vérontó már el is kezdi azt húzni. Lyri kicsit hátrébb áll, s a peremnél ücsörgő csinos leánykát is kedvesen mosolyogva, finoman karon ragadja, hogy arrébb húzza. Nem volna jó,ha ő meg bepottyanna, miközben azok ketten nagy nehezen kimásznak onnét, bár bizonyára figyelnének arra, nehogy leverjék a porcelánbabát.*
- Kemény kötésű a fickó. Hol szedted össze?
* Kérdi tőle, bár ezt amolyan költőien, tehát választ nem is vár rá, csupán követi akvamarin íriszeivel a történéseket. Dralg nevét egyébként megjegyezte. A vállas fickó megjelenésében annyira nem is tűnik ki sajátjai közül, talán lehet, hogy velük is marad. Sok új érkezik, kik nem indulnak tovább, hanem letelepednek náluk, ám a táborban már vészesen fogynak a helyek. Nem volna hát meglepő, ha egyszer csak az arra méltóbbakat engednék be a kapun.*
- És téged mi hozott közénk Dralg?
* Kérdi tőle bátran, mert nem hiszi, hogy oly megerőltető lenne számára a kötélhúzás, hogy ne tudjon közben félvállról válaszolni. A haja hófehér, mint vezére húgának, s ez igencsak ritka számba megy, még az ő vörösénél is különlegesebb.*
- Munkát kértél a törzsfőnktől, tán maradni szándékozol?
* Kérdi, s közben veres kobakjában újabb terveket kezd szövögetni. A tűznél majd talán megpróbálja maradásra bírni Darelt is és a vele érkező szőkeséget is, kinek nevét még nem tudja. Akadnak olyanok kiknek megtetszett a tábori légkör, s többször meg is látogatták őket, miért ne próbálkozhatna a párocska marasztalásával?*
A hozzászólás írója (Lyriana Moriwenn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.25 11:01:43
* A fiú elkapja a kötelet, s pórul-járt barátjához sétál, kinek elmondja mik lesznek a teendői és, hogy a törzsfő elé járulhat. Hogy Kagan vagy a szellemjáró dönt majd sorsáról azt egyelőre nem tudni, előbb ki kell halászni onnan a jómadarat.*
- Csak siessetek. Jobb minél hamarabb túlesni rajta.
* Mondja még a barna hajú férfinak. Darel nem is húzza az időt, rögtön leereszkedik a varázsló mellé, közben Lyri is közelebb sétál, megfogja a kötél végét, s némi vacillálás után azt Dralg kezébe nyomja.*
- Nagyfiú, fogd meg a végét. Bár jó erőben vagyok, de ahogy elnézem túl nagy falat lenne nekem a mester, ha egymagam akarnám felhúzni.
* Addig is legalább nézheti a megfeszülő izmokat a kemény-legényen, anélkül, hogy bárkinek is feltűnne, bár igazából egyik férfi sem kelti fel az érdeklődését. Csupán azért segít, mert úgy érzi még találkozik az idegenekkel, s akkor ők majd emlékezni fognak erre. Ha nem így volna, hát az sem baj mert önzetlenül teszi. Mikor a két férfi egyszerre ejti a köszönöm szót Lyri csak biccent, s arcán újból vendégeskedik a vidám görbület. Darel a mágus derekára köti a kötelet, s Dralg a vérontó már el is kezdi azt húzni. Lyri kicsit hátrébb áll, s a peremnél ücsörgő csinos leánykát is kedvesen mosolyogva, finoman karon ragadja, hogy arrébb húzza. Nem volna jó,ha ő meg bepottyanna, miközben azok ketten nagy nehezen kimásznak onnét, bár bizonyára figyelnének arra, nehogy leverjék a porcelánbabát.*
- Kemény kötésű a fickó. Hol szedted össze?
* Kérdi tőle, bár ezt amolyan költőien, tehát választ nem is vár rá, csupán követi akvamarin íriszeivel a történéseket. Dralg nevét egyébként megjegyezte. A vállas fickó megjelenésében annyira nem is tűnik ki sajátjai közül, talán lehet, hogy velük is marad. Sok új érkezik, kik nem indulnak tovább, hanem letelepednek náluk, ám a táborban már vészesen fogynak a helyek. Nem volna hát meglepő, ha egyszer csak az arra méltóbbakat engednék be a kapun.*
- És téged mi hozott közénk Dralg?
* Kérdi tőle bátran, mert nem hiszi, hogy oly megerőltető lenne számára a kötélhúzás, hogy ne tudjon közben félvállról válaszolni. A haja hófehér, mint vezére húgának, s ez igencsak ritka számba megy, még az ő vörösénél is különlegesebb.*
- Munkát kértél a törzsfőnktől, tán maradni szándékozol?
* Kérdi, s közben veres kobakjában újabb terveket kezd szövögetni. A tűznél majd talán megpróbálja maradásra bírni Darelt is és a vele érkező szőkeséget is, kinek nevét még nem tudja. Akadnak olyanok kiknek megtetszett a tábori légkör, s többször meg is látogatták őket, miért ne próbálkozhatna a párocska marasztalásával?*
A hozzászólás írója (Lyriana Moriwenn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.25 11:01:43
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:55:50
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:55:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A gödör közelében//
- Értettem.
*Biccent egyet a vezérnek és végigméregeti az újonnan szerzett ideiglenes társát. Fiatal még és ez látszik is rajta. Nem úgy mint Dralgon aki huszas évei ellenére úgy néz ki mint egy öregember hála hófehér szakállának. Észre sem veszi, azt, hogy a lány eltűnik egy kis időre, majd mikor újra megjelen a férfi őt is végigméregeti. Fiatal, karcsú ôs meglehetősen sápadt lány. Mondhatni a megszokott, de ami nagyon megüti a férfi szemét az a lány hajszíne. Soha nem látott még vörös hajú lányt, sőt, még férfit sem. Odahaza pedig még a barna is ritkaság volt. Szinte minden nő szőke hajszínnel rendelkezett. Közben elindulnak a gödör felé. Nyilván az a nagy lyuk amit séta közben látott. Kicsit el is mosolyodik azon mikor megtudja, hogy embereket löknek be oda. Humorosabb megoldás a börtönnél az egyszer biztos. Séta közben megnézi a földön fetrengő óriásokat is. Sóhajt egy nagyot, majd halkan felnevet.*
~Csak ne itt kezdjék el mert egy hétig nem alszom.~
*A vörös hajú leányzó rákérdez a férfi nevére, de mielőtt válaszolni tudna már oda sem figyel rá.*
- Dralg.
*Nyögi ki a nevet, de még abban sem biztos, hogy Lyriana megjegyzi azt. Ezek után a lány és az ifjú is beszélgetni kezdenek minden féléről. Példál valami szőke lányról a gödör mellett, meg valami északi fekete légióról. A végére Dralg már annyi mindent hall, hogy követni sem bírja őket, tehát figyelmét másnak szenteli. Először is annak, hogy hol találja a vezér által megemlített béklyót, de mivel semmi olyat nem talál beéri egy kötéllel, vagy ha az sincs kuoán vágja a mágust, hogy ne próbálkozzon semmivel, de még a kihúzást is meg kell oldani. Arra viszont már tényleg kell a kötél mert semmi kedve felölteni a gödröt vízzel, hogy kihozza azt a szerencsétlen varázslót. Bár ezzel csak azt érné el, hogy megfolytsa a mágust, és lefejezteti saját magát. Tehát marad a kötél. Tekintete ismét a lányra vándorol és ennek köszönhetően pont elkapja annak kacsintását. Nem tudja hova tenni ezt a dolgot, tehát csak rámosolyog a vöröskére, aki ezeután eltűnik, majd pillanatokon belül ismét megjelenik egy kötéllel.*
- Köszönöm.
*Mondja szinte egyszerre a fiúval, majd az ledobja a kötél egyik végét a kövér mágusnka. Ha az a derekára köti a kötelet azonnal el is kezdi húzni. Addig is vár.*
- Értettem.
*Biccent egyet a vezérnek és végigméregeti az újonnan szerzett ideiglenes társát. Fiatal még és ez látszik is rajta. Nem úgy mint Dralgon aki huszas évei ellenére úgy néz ki mint egy öregember hála hófehér szakállának. Észre sem veszi, azt, hogy a lány eltűnik egy kis időre, majd mikor újra megjelen a férfi őt is végigméregeti. Fiatal, karcsú ôs meglehetősen sápadt lány. Mondhatni a megszokott, de ami nagyon megüti a férfi szemét az a lány hajszíne. Soha nem látott még vörös hajú lányt, sőt, még férfit sem. Odahaza pedig még a barna is ritkaság volt. Szinte minden nő szőke hajszínnel rendelkezett. Közben elindulnak a gödör felé. Nyilván az a nagy lyuk amit séta közben látott. Kicsit el is mosolyodik azon mikor megtudja, hogy embereket löknek be oda. Humorosabb megoldás a börtönnél az egyszer biztos. Séta közben megnézi a földön fetrengő óriásokat is. Sóhajt egy nagyot, majd halkan felnevet.*
~Csak ne itt kezdjék el mert egy hétig nem alszom.~
*A vörös hajú leányzó rákérdez a férfi nevére, de mielőtt válaszolni tudna már oda sem figyel rá.*
- Dralg.
*Nyögi ki a nevet, de még abban sem biztos, hogy Lyriana megjegyzi azt. Ezek után a lány és az ifjú is beszélgetni kezdenek minden féléről. Példál valami szőke lányról a gödör mellett, meg valami északi fekete légióról. A végére Dralg már annyi mindent hall, hogy követni sem bírja őket, tehát figyelmét másnak szenteli. Először is annak, hogy hol találja a vezér által megemlített béklyót, de mivel semmi olyat nem talál beéri egy kötéllel, vagy ha az sincs kuoán vágja a mágust, hogy ne próbálkozzon semmivel, de még a kihúzást is meg kell oldani. Arra viszont már tényleg kell a kötél mert semmi kedve felölteni a gödröt vízzel, hogy kihozza azt a szerencsétlen varázslót. Bár ezzel csak azt érné el, hogy megfolytsa a mágust, és lefejezteti saját magát. Tehát marad a kötél. Tekintete ismét a lányra vándorol és ennek köszönhetően pont elkapja annak kacsintását. Nem tudja hova tenni ezt a dolgot, tehát csak rámosolyog a vöröskére, aki ezeután eltűnik, majd pillanatokon belül ismét megjelenik egy kötéllel.*
- Köszönöm.
*Mondja szinte egyszerre a fiúval, majd az ledobja a kötél egyik végét a kövér mágusnka. Ha az a derekára köti a kötelet azonnal el is kezdi húzni. Addig is vár.*
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:28:47
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:28:47
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Gyógyítói sátor - Isu//
*Daeros a lány arcát figyeli, ami azért elég sokat elárul. A férfi is elmosolyodik, ahogy a lány ízlelgeti a szót, úgyhogy ad is hozzá némi magyarázatot:*
-Más, igen. Mondhatnám azt is, hogy különleges. Ezt már a legelső találkozásunkkor láttam rajtad, hogy nem olyan vagy, mint a többiek itt. Te sokkal több vagy náluk, s nem csak azért, mert a törzsfő húga vagy.*néz a lány szemébe igen komoly ábrázattal, ám ez csupán néhány pillanatig tart.*
-Meg persze az is igaz, hogy te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam.*teszi még hozzá, egy szélesebb mosollyal, de hasonlóan komoly hangon, mélyen Isurii szemébe nézve.
A lány következő mondatára elneveti magát, de azért nem marad adósa, ő is odabök egy hasonlóan tréfálkozó megjegyzést:*
-Remek ötlet, majd észben tartom. Az úgyis jobban tetszett, amikor te akartál széttépni.*csoda, hogy nyelvet nem ölt a lányra. mellé, de a férfi mosolya éppen elég árulkodó.
A mágiát illető magyarázata egyébként egészen logikusnak is tetszik Daeros számára, való igaz, aligha tudná elképzelni Isut, amint éppen főzőcskézik, vagy takarít, vagy ne adják az istenek, kardot forgat... persze a férfi részéről ez cseppet sem lekicsinylő dolog, sőt, éppen azért, mert ő is úgy véli, hogy a lány ennél többre hivatott. Figyelmesen hallgatja végig, szinte elréved azokban a hihetetlen kék szemekben, s az ártatlan arcban pár pillanatra.
Amíg nem kérdez rá a lány az ő "szórakozására". Erre felsóhajt, s egy sokat mondó mosollyal kezd neki a magyarázatnak:*
-Igazából az egész úgy kezdődött, hogy a városban sokszor bíztak meg különféle vadállatok elejtésével. Aztán egy napon már nem csak vadállatokat kellett megtalálnom... Sokan ismernek, tudják, hogy nálam jobban kevesen ismerik ezt a környéket, így bizonyos emberek... nos, megkerestek azzal, hogy meg kellene találni valakit a rengetegben. Az első egy férfi volt, egy szökött rab. Veszélyes ember, aki gondolkodás nélkül, élvezettel gyilkolt. Napokig jártam a nyomában, mígnem rájöttem, hogy ő maga is vadászik rám.*meséli elmerengve.*
-Sokkal izgalmasabb volt, mint bármelyik vadállat, hiszen az ember kiszámíthatatlan, s kegyetlenebb az erdő vadjainál. Nem mondanám azt, hogy kedvtelésből vadászok emberekre, inkább úgy fogalmaznám meg, hogy élvezem az efféle megbízásokkal járó izgalmat.*néz végül a lányra, halvány mosollyal az arcán. Persze ez nem fedi a valóságot, de nem akarja elmondani a lánynak, hogy valójában megbízások nélkül is csinált már épp elégszer ilyesmit.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.25 10:47:01
*Daeros a lány arcát figyeli, ami azért elég sokat elárul. A férfi is elmosolyodik, ahogy a lány ízlelgeti a szót, úgyhogy ad is hozzá némi magyarázatot:*
-Más, igen. Mondhatnám azt is, hogy különleges. Ezt már a legelső találkozásunkkor láttam rajtad, hogy nem olyan vagy, mint a többiek itt. Te sokkal több vagy náluk, s nem csak azért, mert a törzsfő húga vagy.*néz a lány szemébe igen komoly ábrázattal, ám ez csupán néhány pillanatig tart.*
-Meg persze az is igaz, hogy te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam.*teszi még hozzá, egy szélesebb mosollyal, de hasonlóan komoly hangon, mélyen Isurii szemébe nézve.
A lány következő mondatára elneveti magát, de azért nem marad adósa, ő is odabök egy hasonlóan tréfálkozó megjegyzést:*
-Remek ötlet, majd észben tartom. Az úgyis jobban tetszett, amikor te akartál széttépni.*csoda, hogy nyelvet nem ölt a lányra. mellé, de a férfi mosolya éppen elég árulkodó.
A mágiát illető magyarázata egyébként egészen logikusnak is tetszik Daeros számára, való igaz, aligha tudná elképzelni Isut, amint éppen főzőcskézik, vagy takarít, vagy ne adják az istenek, kardot forgat... persze a férfi részéről ez cseppet sem lekicsinylő dolog, sőt, éppen azért, mert ő is úgy véli, hogy a lány ennél többre hivatott. Figyelmesen hallgatja végig, szinte elréved azokban a hihetetlen kék szemekben, s az ártatlan arcban pár pillanatra.
Amíg nem kérdez rá a lány az ő "szórakozására". Erre felsóhajt, s egy sokat mondó mosollyal kezd neki a magyarázatnak:*
-Igazából az egész úgy kezdődött, hogy a városban sokszor bíztak meg különféle vadállatok elejtésével. Aztán egy napon már nem csak vadállatokat kellett megtalálnom... Sokan ismernek, tudják, hogy nálam jobban kevesen ismerik ezt a környéket, így bizonyos emberek... nos, megkerestek azzal, hogy meg kellene találni valakit a rengetegben. Az első egy férfi volt, egy szökött rab. Veszélyes ember, aki gondolkodás nélkül, élvezettel gyilkolt. Napokig jártam a nyomában, mígnem rájöttem, hogy ő maga is vadászik rám.*meséli elmerengve.*
-Sokkal izgalmasabb volt, mint bármelyik vadállat, hiszen az ember kiszámíthatatlan, s kegyetlenebb az erdő vadjainál. Nem mondanám azt, hogy kedvtelésből vadászok emberekre, inkább úgy fogalmaznám meg, hogy élvezem az efféle megbízásokkal járó izgalmat.*néz végül a lányra, halvány mosollyal az arcán. Persze ez nem fedi a valóságot, de nem akarja elmondani a lánynak, hogy valójában megbízások nélkül is csinált már épp elégszer ilyesmit.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.25 10:47:01
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:06:16
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:06:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// A gödör közelében – Liryana, Argus, Dralg //
* Amit a lány mond, hogy a másik is megtenné, nos bizonyára így volna. Bár részéről ezen sosem gondolkodott, ő csak teszi a dolgát… Nem kér viszonzást vagy magasztos szavakat. *
- Bizonyára
* Fűzi hozzá végül miközben megakad a tekintete egy pillanatra a szőkeségen. Naív fijú leány (Bár így is több telet látott mint a fiú fajtájának köszönhetően) de az élet árnyoldalából valahogy még is kevesebbet látott az elf hölgyemény a fiúnál.
Nem mondta, való igaz, de így is van rendjén. A mindennapi tetteink tesznek azzá amik, s nem a rangjaink. Az pedig, hogy a fiú mi is, hát elmondják majd a tettei inkább mintsem a szavai.
Amikor a tévedésére hívja, fel a lány a figyelmet akkor emeli vissza tekintetét a tűzhajúra. Ha tévedett hát tévedett. Előfordul.
Igen közvetlen lány, vonja leg magában a következtetést. Majd el is vonul hamar a nőszemély, ezek után a fiú vet egy pillantást rögtönzött társára aki a Dralg névre hallgat. Csupán egy kóbor pillanat, tudjuk már a megszokás… Közben persze tovább haladnak a Gödörhöz. S meg is érkeznek csak hamar. Freyai nagyon a gondolataiba révedve ücsörög. Argus pedig a Gödör alján elmélkedik. Megáll mélység szélén és úgy néz le a mágusra. *
- Szólhatsz Kagan és a többiek előtt. Remélem jól átgondoltad az egészet, mert nem lesz több esélyed. Ha vétesz, a fejed szeghetik.
* Mondja el a hallottakat lényegre törően. Közben a leányzó visszatér, közeledtére a fiú oda emeli tekintetét és már repül is felé egy kígyóként tekergőző kötél. Reflexszerűen kapja a felé röpülő anyagot. Majd szemügyre veszi mi is az miután a kezében megállapodott. Aztán a lányra néz egy biccentés kíséretében. Segítőkész és valóban közvetlen… *
- Köszönöm.
* Toldja még meg majd visszafordul a gödörhöz és már pottyan is engedelmesen a vastag kötél egyik vége, le egészen a mélységbe. *
- Kösd a derekadra, kihúzunk.
* Szól le barátjának, majd ha ez megtörténik, akkor Dralg segítségével (már ha besegít, esetleg a lányéval egyetemben, már ő is segítő kezet nyújt a kis akcióba. Legrosszabb esetben egymaga áll neki a műveletnek, ez esetben sem volna kétségbe esve, egyrészt jó erőben van, másrészt pedig ez is egy feladat… végre kell hajtani, márpedig a feladatot addig kell próbálni, míg végül nem sikerül, egyszerű életbölcsesség, harcosi felfogás.) akkor óvatosan felhúzzák a Mágust, hogy elhagyhassa sötét zárkáját. *
* Amit a lány mond, hogy a másik is megtenné, nos bizonyára így volna. Bár részéről ezen sosem gondolkodott, ő csak teszi a dolgát… Nem kér viszonzást vagy magasztos szavakat. *
- Bizonyára
* Fűzi hozzá végül miközben megakad a tekintete egy pillanatra a szőkeségen. Naív fijú leány (Bár így is több telet látott mint a fiú fajtájának köszönhetően) de az élet árnyoldalából valahogy még is kevesebbet látott az elf hölgyemény a fiúnál.
Nem mondta, való igaz, de így is van rendjén. A mindennapi tetteink tesznek azzá amik, s nem a rangjaink. Az pedig, hogy a fiú mi is, hát elmondják majd a tettei inkább mintsem a szavai.
Amikor a tévedésére hívja, fel a lány a figyelmet akkor emeli vissza tekintetét a tűzhajúra. Ha tévedett hát tévedett. Előfordul.
Igen közvetlen lány, vonja leg magában a következtetést. Majd el is vonul hamar a nőszemély, ezek után a fiú vet egy pillantást rögtönzött társára aki a Dralg névre hallgat. Csupán egy kóbor pillanat, tudjuk már a megszokás… Közben persze tovább haladnak a Gödörhöz. S meg is érkeznek csak hamar. Freyai nagyon a gondolataiba révedve ücsörög. Argus pedig a Gödör alján elmélkedik. Megáll mélység szélén és úgy néz le a mágusra. *
- Szólhatsz Kagan és a többiek előtt. Remélem jól átgondoltad az egészet, mert nem lesz több esélyed. Ha vétesz, a fejed szeghetik.
* Mondja el a hallottakat lényegre törően. Közben a leányzó visszatér, közeledtére a fiú oda emeli tekintetét és már repül is felé egy kígyóként tekergőző kötél. Reflexszerűen kapja a felé röpülő anyagot. Majd szemügyre veszi mi is az miután a kezében megállapodott. Aztán a lányra néz egy biccentés kíséretében. Segítőkész és valóban közvetlen… *
- Köszönöm.
* Toldja még meg majd visszafordul a gödörhöz és már pottyan is engedelmesen a vastag kötél egyik vége, le egészen a mélységbe. *
- Kösd a derekadra, kihúzunk.
* Szól le barátjának, majd ha ez megtörténik, akkor Dralg segítségével (már ha besegít, esetleg a lányéval egyetemben, már ő is segítő kezet nyújt a kis akcióba. Legrosszabb esetben egymaga áll neki a műveletnek, ez esetben sem volna kétségbe esve, egyrészt jó erőben van, másrészt pedig ez is egy feladat… végre kell hajtani, márpedig a feladatot addig kell próbálni, míg végül nem sikerül, egyszerű életbölcsesség, harcosi felfogás.) akkor óvatosan felhúzzák a Mágust, hogy elhagyhassa sötét zárkáját. *
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 08:38:35
Üzenet elküldve: 2014-06-25 08:38:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// A gödör közelében - Darel, Dralg //
- Hát persze, ez csak természetes. Biztos ő is megtenné érted, ha arra kerülne a sor.
* Igazából a komor és fagyos tekintetű idegen elég kiismerhetetlen, s pont csak annyit árul el magáról amennyit a tűzvörös hajú rabszolgaleány kérdez tőle. Sem többet sem kevesebbet, már ami a harcos, lovag és zsoldos témakört illeti. Lyri alig hallhatóan elgondolkodva hümmög egyet.*
- Ki mondta, hogy kell ennél több? * Vonja meg vállát sejtelmesen, s apró mosoly jelenik meg szeplős arcán, melyet a fiú már nem biztos, hogy lát, mivel ő is a tábortűz felé fordítja veres kobakját. Lassacskán egész kis tumultus fog ott kialakulni, s már most is akad ott pár lézengő turista.
Aki nem látott még ilyet annak félelmetes lehet először a szertartás, pláne mikor bemutatják a véráldozatot. Gondol itt a gödör peremén ücsörgő dekoratív szőkeségre, ki faját tekintve a szépek népének gyermeke, s azok igen csak állatbarát teremtések. Az is előfordulhat, hogy Argus mester lesz ma terítéken, ám Lyrinek van egy olyan érzése, hogy akkor a fiú hátán hordott csinos "kis" kardja is előtűnne hüvelyéből.
Ahogy a fiú, úgy ő sem árul el sokat magáról, vagyis halogatja a meséjét a tűz mellé, ám nem hiszi, hogy erre sorkerül valaha is. Kurtán biccent csupán a férfi kijelentésére, majd elgondolkodik, hogy tulajdonképpen hogyan is szeretnék kiszedni a férfit abból a több méter mély gödörből. Az nem elég, ha lenyúl két izmos kar, azt úgysem érné el a mester, hisz ilyenre tervezték. Elmerengve simogatja fehér állát, miközben kis problémájuk megoldásán fáradozik, s ekkor hallatszik a férfi szájából a furcsa kérdés, mely meglepi.*
- Tévedsz. Sosem mondtam, hogy érdekelnek.
* Ez így igaz, hisz tényleg nem említette, ám egyben füllentés is, mert nagyon is foglalkoztatja a dolog. Kacsint egyet egyet a szófukar Dralgra, ki magábafordulva oszlopozik már egy ideje, bár kétli, hogy erre lenne majd valamiféle reakciója.*
- Nos.. Ha megbocsátjtotok egy pillanatra.
* Ha nem, akkor is elindul, s csak bő öt perc múlva jelenik meg köreikben újból.*
- Akkor hát szedjük ki a barátod. * Mondja s vállán már ott pihen a hosszan felcsavart kötél. S hogy miért segít nekik? Nem tudja, de az idegenek jó embereknek tűnnek, no megaztán kétli, hogy egy kötél miatt még komoly retorziók várnának rá. A kötelet odadobja az ifjú worfnak, remélve, hogy elkapja. Ezzel a gesztussal is jelzi, hogy ha kell máskor is segítségükre lehet.*
- Hát persze, ez csak természetes. Biztos ő is megtenné érted, ha arra kerülne a sor.
* Igazából a komor és fagyos tekintetű idegen elég kiismerhetetlen, s pont csak annyit árul el magáról amennyit a tűzvörös hajú rabszolgaleány kérdez tőle. Sem többet sem kevesebbet, már ami a harcos, lovag és zsoldos témakört illeti. Lyri alig hallhatóan elgondolkodva hümmög egyet.*
- Ki mondta, hogy kell ennél több? * Vonja meg vállát sejtelmesen, s apró mosoly jelenik meg szeplős arcán, melyet a fiú már nem biztos, hogy lát, mivel ő is a tábortűz felé fordítja veres kobakját. Lassacskán egész kis tumultus fog ott kialakulni, s már most is akad ott pár lézengő turista.
Aki nem látott még ilyet annak félelmetes lehet először a szertartás, pláne mikor bemutatják a véráldozatot. Gondol itt a gödör peremén ücsörgő dekoratív szőkeségre, ki faját tekintve a szépek népének gyermeke, s azok igen csak állatbarát teremtések. Az is előfordulhat, hogy Argus mester lesz ma terítéken, ám Lyrinek van egy olyan érzése, hogy akkor a fiú hátán hordott csinos "kis" kardja is előtűnne hüvelyéből.
Ahogy a fiú, úgy ő sem árul el sokat magáról, vagyis halogatja a meséjét a tűz mellé, ám nem hiszi, hogy erre sorkerül valaha is. Kurtán biccent csupán a férfi kijelentésére, majd elgondolkodik, hogy tulajdonképpen hogyan is szeretnék kiszedni a férfit abból a több méter mély gödörből. Az nem elég, ha lenyúl két izmos kar, azt úgysem érné el a mester, hisz ilyenre tervezték. Elmerengve simogatja fehér állát, miközben kis problémájuk megoldásán fáradozik, s ekkor hallatszik a férfi szájából a furcsa kérdés, mely meglepi.*
- Tévedsz. Sosem mondtam, hogy érdekelnek.
* Ez így igaz, hisz tényleg nem említette, ám egyben füllentés is, mert nagyon is foglalkoztatja a dolog. Kacsint egyet egyet a szófukar Dralgra, ki magábafordulva oszlopozik már egy ideje, bár kétli, hogy erre lenne majd valamiféle reakciója.*
- Nos.. Ha megbocsátjtotok egy pillanatra.
* Ha nem, akkor is elindul, s csak bő öt perc múlva jelenik meg köreikben újból.*
- Akkor hát szedjük ki a barátod. * Mondja s vállán már ott pihen a hosszan felcsavart kötél. S hogy miért segít nekik? Nem tudja, de az idegenek jó embereknek tűnnek, no megaztán kétli, hogy egy kötél miatt még komoly retorziók várnának rá. A kötelet odadobja az ifjú worfnak, remélve, hogy elkapja. Ezzel a gesztussal is jelzi, hogy ha kell máskor is segítségükre lehet.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 06:50:25
Üzenet elküldve: 2014-06-25 06:50:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// A gödör közelében - Lyriana //
- A bajtársak kiállnak egymásért.
* Rendezi le végül ennyivel a nemes lelkű dolgot. Köztük ez volt a természetes, közös az út hát közös a veszély is. Gondol itt mind a lányra mind pedig Argusra. Persze azért más badarsága miatt eszébe sincs vezekelni… nem az a fajta. Ha valaki hülye, hát hülye… S ha valóban rászolgált a büntetésre valaki (legyen az akár egy barát) akkor hát megérdemli. Önmagát sem kímélné fordított helyzetben (Bár ez nem meglepő azok számára, akik ismerik a Worfok virtusát. Meg persze kitartását és fanatista elszántságát. ) *
- Csupán egy harcos vagyok Lyriana, ennyi épp elég.
* Válaszol a lánynak igen röviden nincs ezen, mit cifrázni ki milyen kasztba tartozik hisz végül is valahol igaza van a másiknak… Bár az tény, hogy az ő kezét nem köti semmiféle morális avagy erkölcsi béklyó mint a lovagokat fékezi. Vagy az arany mi a zsoldosok istene. De ezt felesleges volna kifejteni. Legalábbis egyelőre… Hiszen alig ismeri a lányt és minek traktálja ilyesmivel. Amúgy sem szokása.
Az érdeklődés nem várt örömöt húz a másik orcájára, nem tudja a fiú mire vélni a dolgot, persze nem is próbálja. A válaszra bólint, egy újabb történet amivel gazdagodhat. Argus ép bőrrel megúszását viszont erősen kétli, minden esetre azért egy apró mosolyt megérdemel a lány próbálkozása. Tekintete pedig ez után át is vándorol a nem is oly messze lévő tűz köré ahol már sürögnek páran. *
- Az már nincs is olyan messze.
* Bólint egyet még a vörös hajúnak beleegyezőn, a koccintásra és a történet elmondásra.
A napkorong egyre jobban igyekszik átszelni az eget, hamar telik ez a nap. De nem elég hamar… Fordul el egy rövid kis időre, ahogy a déli irányt veszi szemügyre. Egy újabb nap, réved bele egy pillanatra a gondolataiba. Végül egy kérdés merül fel benne ahogy újra elindul (s a többiek is vele jó esetben, hogy lassan közelebb érjenek a kiszemelt ponthoz, vagy is a gödörhöz. ) *
- Miért érdekelnek ennyire a katonák, a harcosok, a lovagok?
* Fordul vissza a lányra, hogy annak tengerszín szemeit fürkéssze egy rövid kis időre. Majd út közben tud is válaszol a lány, már ha akar. Dralg pedig majd követi őket (?). Végtére is a parancsot amaz kapta, a fiúnak csak egyetlen ember ad parancsokat és amúgy is feltalálja magát, nincs szüksége rá hogy feladatot kérjen a feljebb valótól. Más vidék, más neveltetés… újra szembesül a dologgal. Persze nem mintha túl sokat foglalkozna a témával (Főként semennyit), nem lehet mindenki egyforma…*
- A bajtársak kiállnak egymásért.
* Rendezi le végül ennyivel a nemes lelkű dolgot. Köztük ez volt a természetes, közös az út hát közös a veszély is. Gondol itt mind a lányra mind pedig Argusra. Persze azért más badarsága miatt eszébe sincs vezekelni… nem az a fajta. Ha valaki hülye, hát hülye… S ha valóban rászolgált a büntetésre valaki (legyen az akár egy barát) akkor hát megérdemli. Önmagát sem kímélné fordított helyzetben (Bár ez nem meglepő azok számára, akik ismerik a Worfok virtusát. Meg persze kitartását és fanatista elszántságát. ) *
- Csupán egy harcos vagyok Lyriana, ennyi épp elég.
* Válaszol a lánynak igen röviden nincs ezen, mit cifrázni ki milyen kasztba tartozik hisz végül is valahol igaza van a másiknak… Bár az tény, hogy az ő kezét nem köti semmiféle morális avagy erkölcsi béklyó mint a lovagokat fékezi. Vagy az arany mi a zsoldosok istene. De ezt felesleges volna kifejteni. Legalábbis egyelőre… Hiszen alig ismeri a lányt és minek traktálja ilyesmivel. Amúgy sem szokása.
Az érdeklődés nem várt örömöt húz a másik orcájára, nem tudja a fiú mire vélni a dolgot, persze nem is próbálja. A válaszra bólint, egy újabb történet amivel gazdagodhat. Argus ép bőrrel megúszását viszont erősen kétli, minden esetre azért egy apró mosolyt megérdemel a lány próbálkozása. Tekintete pedig ez után át is vándorol a nem is oly messze lévő tűz köré ahol már sürögnek páran. *
- Az már nincs is olyan messze.
* Bólint egyet még a vörös hajúnak beleegyezőn, a koccintásra és a történet elmondásra.
A napkorong egyre jobban igyekszik átszelni az eget, hamar telik ez a nap. De nem elég hamar… Fordul el egy rövid kis időre, ahogy a déli irányt veszi szemügyre. Egy újabb nap, réved bele egy pillanatra a gondolataiba. Végül egy kérdés merül fel benne ahogy újra elindul (s a többiek is vele jó esetben, hogy lassan közelebb érjenek a kiszemelt ponthoz, vagy is a gödörhöz. ) *
- Miért érdekelnek ennyire a katonák, a harcosok, a lovagok?
* Fordul vissza a lányra, hogy annak tengerszín szemeit fürkéssze egy rövid kis időre. Majd út közben tud is válaszol a lány, már ha akar. Dralg pedig majd követi őket (?). Végtére is a parancsot amaz kapta, a fiúnak csak egyetlen ember ad parancsokat és amúgy is feltalálja magát, nincs szüksége rá hogy feladatot kérjen a feljebb valótól. Más vidék, más neveltetés… újra szembesül a dologgal. Persze nem mintha túl sokat foglalkozna a témával (Főként semennyit), nem lehet mindenki egyforma…*
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 00:41:35
Üzenet elküldve: 2014-06-25 00:41:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyítói sátor - D//
*Kicsit meglepetten, vagy már egyenesen megszeppenve pislog a kijelentést hallva. Ahhoz képest micsoda nagy szó, hogy őt még is meg szeretné ismerni Daeros eléggé félvállról veszi a férfi a jelek szerint. Adja a laza macsót, de melyikük nem? Isurii csak mosolyog, hiszen valójában örül ő annak, hogy ekként gondol rá a másik.*
-Más? Más... *Ízlelgeti a szót, bár nem túl idegen tőle. Ő valahogy mindig "más" volt. Más, mint a többi kislány. Más, mint a harcosok. Más, mint az asszonyok, gyógyítók. Más, mint a többiek. Neki fehér haja a törzsön belül mindig elég okot adott a másságra, később merő unalomból elkezdett piperézni, finom kencékkel ápolta magát, így még a szaga is más volt. Persze ezek mind csak külsőségek. Kevesen ismerik csak igazán, kevesen tudják milyen is belül, mert mindig is tartózkodó, visszahúzódó volt. Más.*
-Azért remélem máskor nem tépeted össze magad, ha maradni akarnál még pár napot...
*Jegyzi meg viccesen, de nem feltételezne ilyesmit senkiről. Több bajjal és kínnal járt ez a kis kaland most Daerosnak, mint amennyit nyert rajta.
A "mindent" hallatán csak elmosolyodik és szusszant egy nagyot. Nem is tudná hol kezdje el, miként határozza meg saját magát első sorban. Ki ő, mi ő? Még szerencse, hogy a férfi azért könnyít a helyzetén pár kérdéssel.*
-Nem tudom mennyire vagyok rá fogékony, de úgy tartotta anyám, hogy a Szellemek kegyeltje vagyok. Azért ilyen világos a hajam, mert garabonciásnak születtem. De soha nem éreztem igazán magamban az erőt, vagy ilyesmit... Ha érted mire gondolok. Sosem tudtam igazán, hogy valóban ez a hivatásom, ez az mit csinálnom kell, csak azt mondták. Na meg minden máshoz elég ügyetlen voltam. *Teszi hozzá nevetve.*
-Nem vagyok ügyes harcos, asszonyi munkához sem igen értek, hát csak ez maradt... Néha persze elképzelem magam hatalmas mágusként, ahogy egy intésemre szélvihar keletkezik, vagy ... nem is tudom... táncot lejtek és elered az eső... De ezek butaságok. *Nevetgél még mindig saját magán.*
-És téged mi ösztönzött arra, hogy kedvtelésből emberekre vadássz?
*Kérdezi komolyabban, de szintén kíváncsian. Emlékszik, hogy korábban a tűz mellett hasonlókat mondott neki a férfi, ám csak most nyílt lehetőségük komolyabban elmélyedni a témában.*
*Kicsit meglepetten, vagy már egyenesen megszeppenve pislog a kijelentést hallva. Ahhoz képest micsoda nagy szó, hogy őt még is meg szeretné ismerni Daeros eléggé félvállról veszi a férfi a jelek szerint. Adja a laza macsót, de melyikük nem? Isurii csak mosolyog, hiszen valójában örül ő annak, hogy ekként gondol rá a másik.*
-Más? Más... *Ízlelgeti a szót, bár nem túl idegen tőle. Ő valahogy mindig "más" volt. Más, mint a többi kislány. Más, mint a harcosok. Más, mint az asszonyok, gyógyítók. Más, mint a többiek. Neki fehér haja a törzsön belül mindig elég okot adott a másságra, később merő unalomból elkezdett piperézni, finom kencékkel ápolta magát, így még a szaga is más volt. Persze ezek mind csak külsőségek. Kevesen ismerik csak igazán, kevesen tudják milyen is belül, mert mindig is tartózkodó, visszahúzódó volt. Más.*
-Azért remélem máskor nem tépeted össze magad, ha maradni akarnál még pár napot...
*Jegyzi meg viccesen, de nem feltételezne ilyesmit senkiről. Több bajjal és kínnal járt ez a kis kaland most Daerosnak, mint amennyit nyert rajta.
A "mindent" hallatán csak elmosolyodik és szusszant egy nagyot. Nem is tudná hol kezdje el, miként határozza meg saját magát első sorban. Ki ő, mi ő? Még szerencse, hogy a férfi azért könnyít a helyzetén pár kérdéssel.*
-Nem tudom mennyire vagyok rá fogékony, de úgy tartotta anyám, hogy a Szellemek kegyeltje vagyok. Azért ilyen világos a hajam, mert garabonciásnak születtem. De soha nem éreztem igazán magamban az erőt, vagy ilyesmit... Ha érted mire gondolok. Sosem tudtam igazán, hogy valóban ez a hivatásom, ez az mit csinálnom kell, csak azt mondták. Na meg minden máshoz elég ügyetlen voltam. *Teszi hozzá nevetve.*
-Nem vagyok ügyes harcos, asszonyi munkához sem igen értek, hát csak ez maradt... Néha persze elképzelem magam hatalmas mágusként, ahogy egy intésemre szélvihar keletkezik, vagy ... nem is tudom... táncot lejtek és elered az eső... De ezek butaságok. *Nevetgél még mindig saját magán.*
-És téged mi ösztönzött arra, hogy kedvtelésből emberekre vadássz?
*Kérdezi komolyabban, de szintén kíváncsian. Emlékszik, hogy korábban a tűz mellett hasonlókat mondott neki a férfi, ám csak most nyílt lehetőségük komolyabban elmélyedni a témában.*
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-25 00:15:18
Üzenet elküldve: 2014-06-25 00:15:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Gyógyítói sátor - Isu//
-Gondolom azért.*bólint a férfi, mivel egyéb magyarázattal aligha szolgálhatna a dologra. Már csak azért sem, mert számára nagyon is logikus lépés. S ha egy gyanútlan férfi lett volna, aki valóban a bajba jutott nő segítségére siet, nos, akkor valószínűleg most az ő hullája (s jó eséllyel Salanelé is) rothadna valahol az erdő mélyén.
A lány meglepett kérdésére újfent bólint.*
-Sosem találkoztam olyan nővel, akit érdemesnek tartottam volna rá, hogy meg akarjam ismerni.*vallja be egy vállrándítás mellett.*
-Te valamiért más vagy. Ennek okára akarok rájönni.*pillant újra a lányra, aki kisvártatva ismét ott terem mellette. Ezutóbbit egyébként valamiféle eredményként értékeli magában, s igen csak kedvére is való.*
-Szóval nem lesz olyan rossz...*húzza fel a fél szemöldökét vigyorogva. Hát, ahogy a helyzet jelenleg fest, valóban, annyira nagyon rossz azért nem lehet a dolog. Persze valószínűleg ők ketten másként vélekednek ugyanerről a kérdéskörről. Mert bár a lány lehet, hogy tartja magát ahhoz, amit megbeszéltek, s az emlékeket a folyónál hagyta, Daerosnak ez esze ágában sem volt, a kezdettől fogva. Nincs is más neki, csak az emlékei, de azokat legalább nem veheti el tőle soha senki. Mert végül úgyis csak az emlékek maradnak...*
-Mindent.*válaszolja a kérdésre, mely szerint "mit is szeretne tudni". Arcán hasonlóan sunyi kis mosoly feszül, mint az imént, mivel hát a "minden" az egy eléggé tág fogalom ugyebár. S neki valóban feltett szándéka az, hogy megismerje Isuriit. A gondolkodásmódját, azt, ahogyan az őt körülvevő világot látja, s azon belül is a saját helyét.*
-Mondd csak, mi késztet arra, hogy mágiát tanulj? Már azon túl, hogy nyilván fogékony vagy rá.*A kérdésnek semmiféle éle nincsen, őszinte érdeklődés tükröződik a férfi szemében, mikor a lányra néz. Ahogyan eddig is.
Számára ugyanis érthetetlen a dolog, hogy valaki mágiával foglalkozzon, már csak azért is, mert a legtöbb mágus, akit ismer, mind vénember, akinek a háta meggörnyedt a sok olvasástól, látása szinte teljesen elromlott a gyertyafénytől. Meg amellett valahol természetellenesnek is tartja ezt az egész mágia dolgot. Mintha meggyűrnék a természet szövetét, s aztán saját kényük-kedvük szerint szabják azt át.*
-Gondolom azért.*bólint a férfi, mivel egyéb magyarázattal aligha szolgálhatna a dologra. Már csak azért sem, mert számára nagyon is logikus lépés. S ha egy gyanútlan férfi lett volna, aki valóban a bajba jutott nő segítségére siet, nos, akkor valószínűleg most az ő hullája (s jó eséllyel Salanelé is) rothadna valahol az erdő mélyén.
A lány meglepett kérdésére újfent bólint.*
-Sosem találkoztam olyan nővel, akit érdemesnek tartottam volna rá, hogy meg akarjam ismerni.*vallja be egy vállrándítás mellett.*
-Te valamiért más vagy. Ennek okára akarok rájönni.*pillant újra a lányra, aki kisvártatva ismét ott terem mellette. Ezutóbbit egyébként valamiféle eredményként értékeli magában, s igen csak kedvére is való.*
-Szóval nem lesz olyan rossz...*húzza fel a fél szemöldökét vigyorogva. Hát, ahogy a helyzet jelenleg fest, valóban, annyira nagyon rossz azért nem lehet a dolog. Persze valószínűleg ők ketten másként vélekednek ugyanerről a kérdéskörről. Mert bár a lány lehet, hogy tartja magát ahhoz, amit megbeszéltek, s az emlékeket a folyónál hagyta, Daerosnak ez esze ágában sem volt, a kezdettől fogva. Nincs is más neki, csak az emlékei, de azokat legalább nem veheti el tőle soha senki. Mert végül úgyis csak az emlékek maradnak...*
-Mindent.*válaszolja a kérdésre, mely szerint "mit is szeretne tudni". Arcán hasonlóan sunyi kis mosoly feszül, mint az imént, mivel hát a "minden" az egy eléggé tág fogalom ugyebár. S neki valóban feltett szándéka az, hogy megismerje Isuriit. A gondolkodásmódját, azt, ahogyan az őt körülvevő világot látja, s azon belül is a saját helyét.*
-Mondd csak, mi késztet arra, hogy mágiát tanulj? Már azon túl, hogy nyilván fogékony vagy rá.*A kérdésnek semmiféle éle nincsen, őszinte érdeklődés tükröződik a férfi szemében, mikor a lányra néz. Ahogyan eddig is.
Számára ugyanis érthetetlen a dolog, hogy valaki mágiával foglalkozzon, már csak azért is, mert a legtöbb mágus, akit ismer, mind vénember, akinek a háta meggörnyedt a sok olvasástól, látása szinte teljesen elromlott a gyertyafénytől. Meg amellett valahol természetellenesnek is tartja ezt az egész mágia dolgot. Mintha meggyűrnék a természet szövetét, s aztán saját kényük-kedvük szerint szabják azt át.*
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:58:50
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:58:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// A gödör közelében - Darel //
* Ezzel nem tud vitába szállni, hiszen valóban így van. A bőre fehér, szeplős. Csontozata akár egy törékeny kismadáré, termete vékony és légies. Nehéz elképzelni, hogy valaha is nehéz barbár-fegyvert fogna a kezébe, pedig titkos álma, hogy majd egykor nagy harcos lesz. Egyedül vörös haja talán, mely az északiakhoz lehet hasonlatos, bár annak milyensége még a táborban is ritka. Talán ezért fordult meg a szellemjáró fejében egykor, hogy kopaszra nyírja a leányzó sörényét. Vörös ajkai akkor is ilyen színben pompáznának, ha nem rágná őket folyton, hogy a nemkívánatos kérdéseket, s szavakat benntartsa.*
- Hát persze. Nemes lélekre vall, hogy felelősséget vállalsz érte.
* Ha Kagan rabszolgát akarna akkor nem rajta múlna, bár szerencséjére, vagy nem most éppen nem óhajtja gyarapítani azok sorát, bár egy elf leányzó bizonyára ritka a piacon s többet is ér, mint a kérészéltű emberleánykák. Azok később ráncosodnak, a bőrük puha marad s talán két gazdájuk is lehet hosszú éleüűk alatt.
Lyri nem néz fel az épület tetejére, mikor a fiú azt mutatja, csupán elmosolyodik. Jól az eszébe véste már annak mintáját, volt is ideje rá az itt töltött évek alatt.*
- Ha ez igaz, úgy Argus barátod köszönettel tartozhat neked, hogy csak a gödörbe hajították. Tudod itt nálunk ritka a "gyenge" büntetés. * Még a szó is furcsa. Ízlelgeti csak a szájában. A Worf név, s a fekete légió sok mindent nem mond neki sajnos, pedig bizonyára híres lehet az északiak körében, s ha egy farkas nemes méltóságával büszkélkedik akkor rá is szolgálhatott nevére.*
- Zsoldos, lovag vagy katona..
* Aprót rándul csupán arca, s lemondóan elmosolyodik.*
- Hát nem mindegy Darel Corthyr Worf, hogy melyik? Hisz mind egy célt szolgál. Csak az egyik pénzért a másik uralkodója parancsára a harmadik pedig... nos ezt talán te jobban meg tudnád mondani.
* örül a másik érdeklődésének, eddig még alig kérdezték őt a múltjáról, sőt, ha jobban belegondol még senki. Ám az hosszú történet, amolyan tábortűz mellé való. Lesz is belőle az este folyamán.*
- Hosszú történet az enyém. Majd elmesélem az esti mulatságon mikor koccintunk arra, hogy a barátod ép bőrrel megúszta. Nos? Mit szólsz hozzá?
* Kérdi, bár szavainak hitelességét még ő is megkérdőjelezi, hiszen nem tudni, hogy mi lesz Argus mester sorsa.*
A hozzászólás írója (Lyriana Moriwenn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.25 00:13:32
* Ezzel nem tud vitába szállni, hiszen valóban így van. A bőre fehér, szeplős. Csontozata akár egy törékeny kismadáré, termete vékony és légies. Nehéz elképzelni, hogy valaha is nehéz barbár-fegyvert fogna a kezébe, pedig titkos álma, hogy majd egykor nagy harcos lesz. Egyedül vörös haja talán, mely az északiakhoz lehet hasonlatos, bár annak milyensége még a táborban is ritka. Talán ezért fordult meg a szellemjáró fejében egykor, hogy kopaszra nyírja a leányzó sörényét. Vörös ajkai akkor is ilyen színben pompáznának, ha nem rágná őket folyton, hogy a nemkívánatos kérdéseket, s szavakat benntartsa.*
- Hát persze. Nemes lélekre vall, hogy felelősséget vállalsz érte.
* Ha Kagan rabszolgát akarna akkor nem rajta múlna, bár szerencséjére, vagy nem most éppen nem óhajtja gyarapítani azok sorát, bár egy elf leányzó bizonyára ritka a piacon s többet is ér, mint a kérészéltű emberleánykák. Azok később ráncosodnak, a bőrük puha marad s talán két gazdájuk is lehet hosszú éleüűk alatt.
Lyri nem néz fel az épület tetejére, mikor a fiú azt mutatja, csupán elmosolyodik. Jól az eszébe véste már annak mintáját, volt is ideje rá az itt töltött évek alatt.*
- Ha ez igaz, úgy Argus barátod köszönettel tartozhat neked, hogy csak a gödörbe hajították. Tudod itt nálunk ritka a "gyenge" büntetés. * Még a szó is furcsa. Ízlelgeti csak a szájában. A Worf név, s a fekete légió sok mindent nem mond neki sajnos, pedig bizonyára híres lehet az északiak körében, s ha egy farkas nemes méltóságával büszkélkedik akkor rá is szolgálhatott nevére.*
- Zsoldos, lovag vagy katona..
* Aprót rándul csupán arca, s lemondóan elmosolyodik.*
- Hát nem mindegy Darel Corthyr Worf, hogy melyik? Hisz mind egy célt szolgál. Csak az egyik pénzért a másik uralkodója parancsára a harmadik pedig... nos ezt talán te jobban meg tudnád mondani.
* örül a másik érdeklődésének, eddig még alig kérdezték őt a múltjáról, sőt, ha jobban belegondol még senki. Ám az hosszú történet, amolyan tábortűz mellé való. Lesz is belőle az este folyamán.*
- Hosszú történet az enyém. Majd elmesélem az esti mulatságon mikor koccintunk arra, hogy a barátod ép bőrrel megúszta. Nos? Mit szólsz hozzá?
* Kérdi, bár szavainak hitelességét még ő is megkérdőjelezi, hiszen nem tudni, hogy mi lesz Argus mester sorsa.*
A hozzászólás írója (Lyriana Moriwenn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.25 00:13:32
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:49:56
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:49:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyítói sátor - D//
-És miért sikítozott? Csak úgy... oda akart csalni valakit, akit megehet?
*Kíváncsiskodik tovább. Igazából nem is olyan elképzelhetetlen, ha neki lennének ilyen vágyai, egészen biztos hasonlóképpen állna hozzá, máskülönben esélye sem igazán lenne arra, hogy elejtsen egy embert. Nem harcos.
Isurii talán a hallottak miatt ennyire ijedős most, bár egyébként sem nehéz ráijeszteni, nem csoda, hogy ugrik egyből. Nem változott semmi. Amit a folyónál megbeszéltek, ahhoz ő tartja magát: azokat az emlékeket otthagyták, mindketten.
A frappáns felelet célba ér, Isurii menten olyan vörös is lesz, mint egy érett paradicsom. Hát igen, Daerosnak vitathatatlanul igaza van. Ha találna valamit a közben, egész biztos odavágná a férfihez.*
~Te kis ... izé!~
*Kapja kezeit arca elé, miután már érzi, hogy az ég a forróságtól. Szerencsére egyéb hozzáfűznivalója nincs a másiknak.
Csak biccent egy aprót. Kagan bizonyára bele fog egyezni, hiszen annyi éhes szájat kell már így is etetniük, hogy egyel több sebesült ide oda... szinte nem is számít.*
-Szeretnél megismerni?
*Mórikálja magát akaratlanul. Szemeiben némi kétkedéssel találkozhat szembe az őt vizslató férfi, de ha kitart szándéka mellett, akkor Isurii visszakuporodik mellé, hogy beszélgethessenek. Miért is ne? Másokkal is szokott beszélgetni. Igaz, elég ritkán és akkor is elég zárkózott, de Daeros esetében már tényleg ... mindegy. Áttörte a pajzsait, melyeket maga köré húzott, miért tartózkodjon tőle tovább?*
-Mit szeretnél tudni?
*Könyököl fel a férfi ágyának szélére és kíváncsian pislog fel rá.*
-Azért nem lesz olyan rossz, ha tovább maradsz... Megismerkedhetünk. Bár lehet, hogy én nemsokára ismét útra kelek. Szeretnék elmenni a kikötőbe, hogy mágiát tanulhassak.
*Osztja meg terveit a másikkal. Különösebben nincs oka, de valami ilyesmit szoktak csinálni az emberek, hogy megismerjék egymást. Mesélnek arról hogyan látják a világot, miként gondolkoznak az élet nagy dolgai felől, honnan jöttek, hová tartanak, mik a terveik...*
-És miért sikítozott? Csak úgy... oda akart csalni valakit, akit megehet?
*Kíváncsiskodik tovább. Igazából nem is olyan elképzelhetetlen, ha neki lennének ilyen vágyai, egészen biztos hasonlóképpen állna hozzá, máskülönben esélye sem igazán lenne arra, hogy elejtsen egy embert. Nem harcos.
Isurii talán a hallottak miatt ennyire ijedős most, bár egyébként sem nehéz ráijeszteni, nem csoda, hogy ugrik egyből. Nem változott semmi. Amit a folyónál megbeszéltek, ahhoz ő tartja magát: azokat az emlékeket otthagyták, mindketten.
A frappáns felelet célba ér, Isurii menten olyan vörös is lesz, mint egy érett paradicsom. Hát igen, Daerosnak vitathatatlanul igaza van. Ha találna valamit a közben, egész biztos odavágná a férfihez.*
~Te kis ... izé!~
*Kapja kezeit arca elé, miután már érzi, hogy az ég a forróságtól. Szerencsére egyéb hozzáfűznivalója nincs a másiknak.
Csak biccent egy aprót. Kagan bizonyára bele fog egyezni, hiszen annyi éhes szájat kell már így is etetniük, hogy egyel több sebesült ide oda... szinte nem is számít.*
-Szeretnél megismerni?
*Mórikálja magát akaratlanul. Szemeiben némi kétkedéssel találkozhat szembe az őt vizslató férfi, de ha kitart szándéka mellett, akkor Isurii visszakuporodik mellé, hogy beszélgethessenek. Miért is ne? Másokkal is szokott beszélgetni. Igaz, elég ritkán és akkor is elég zárkózott, de Daeros esetében már tényleg ... mindegy. Áttörte a pajzsait, melyeket maga köré húzott, miért tartózkodjon tőle tovább?*
-Mit szeretnél tudni?
*Könyököl fel a férfi ágyának szélére és kíváncsian pislog fel rá.*
-Azért nem lesz olyan rossz, ha tovább maradsz... Megismerkedhetünk. Bár lehet, hogy én nemsokára ismét útra kelek. Szeretnék elmenni a kikötőbe, hogy mágiát tanulhassak.
*Osztja meg terveit a másikkal. Különösebben nincs oka, de valami ilyesmit szoktak csinálni az emberek, hogy megismerjék egymást. Mesélnek arról hogyan látják a világot, miként gondolkoznak az élet nagy dolgai felől, honnan jöttek, hová tartanak, mik a terveik...*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:31:34
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// A gödör felé sétálva Lyriana //
- Meglehet. * Válaszol röviden a tippelés feltételezésére de rögvest folytatja *
- Nem úgy nézel ki mint aki egy északi nomád törzsben nevelkedett.
* Néz végig a másik igen vékony alkatán s tán még bőrén sem igazán látszanak azok a bizonyos jelek amik a szabadban töltött léthez tartoznak… bár ez attól függ mióta is tart a törzzsel, de a fiú szerint biztos nem gyerek kora óta ránézésre így hát logikus, hogy nem ide tartozik. Nagyjából ennyit is a származásról, majd ha akar ezzel kapcsolatban a lány valamit hát mondja, a fiú csak megjegyezte észrevételét.
Az újabb kérdés ismét megérdemelne egy fejoldalra fordítást, de ez nem történik meg… *
- Mondtam, szabadként jött és ez így is marad ha rajtam múlik.
* Határozottan, de még is teljesen nyugodt, természetes hangnemben szól, bár nem a lányra irányul, szimplán nem érti miért mániája mindenkinek ebben a táborban a rabszolgaság fogalma. Persze igen… az iménti eszmefuttatás.
Aztán jönnek az újabb kérdések, egy újabb kíváncsi fecsegő, úgy látszik a fiú vonzza az ilyen fehér népet… De már kezd egész jó kiképzést kapni ez ügyben (is).*
- Artheniorból tartunk dél felé, a kikötőbe. Messziről láttuk meg a tábort. A jel amit viseltek * mutat fel az épület tetején a zászlóra *
- Északról származik ahonnan az én családom.
* Válaszol s tart egy kis szünetet míg a zászló jele a lány látószögébe kerülhet. *
- Hajdanán Kagan és az Én őseim együtt harcoltak az északi hegyekben.
- Sem zsoldos, Sem pedig lovag nem vagyok. Darel Cortyhr Worf a nevem, Worf vagyok. A Fekete Légió katonája. Egy a Farkasok közül.
* Mondja el végül így talán tisztába téve a dolgokat, hogy mi is ő valójában… már ha a lány hallott az északi Fekete légióról, vagy bármit a Farkasok klánjáról… Utólag bele gondolva nem túl valószínű, de sosem lehet tudni. Minden esetre ha más nem akkor kiderül, hogy a fiú katona és nem lovag…
Első pillanatra komolyan venné a lány szavait, de az hamar korrigál rajta így végül apró mosoly és egy bólintás jut a lánynak amolyan köszönetként a reményével kapcsolatban, bár vajnyi keveset ér, s nem is a fiúnak van rá szüksége… ő nem éppen aggódós fajta, bár ez eléggé látszik is rajta. Végül elnézve a lány tekintetét, belőle is kibukik egy kérdés. *
- És Te mit keresel egy északi nomád törzs táborában?
* Ha akar válaszol, ha nem hát nem… csupán érdeklődik ha már így rájött, hogy a lány bizony nem ide valósi s akkor vajon hova? *
- Meglehet. * Válaszol röviden a tippelés feltételezésére de rögvest folytatja *
- Nem úgy nézel ki mint aki egy északi nomád törzsben nevelkedett.
* Néz végig a másik igen vékony alkatán s tán még bőrén sem igazán látszanak azok a bizonyos jelek amik a szabadban töltött léthez tartoznak… bár ez attól függ mióta is tart a törzzsel, de a fiú szerint biztos nem gyerek kora óta ránézésre így hát logikus, hogy nem ide tartozik. Nagyjából ennyit is a származásról, majd ha akar ezzel kapcsolatban a lány valamit hát mondja, a fiú csak megjegyezte észrevételét.
Az újabb kérdés ismét megérdemelne egy fejoldalra fordítást, de ez nem történik meg… *
- Mondtam, szabadként jött és ez így is marad ha rajtam múlik.
* Határozottan, de még is teljesen nyugodt, természetes hangnemben szól, bár nem a lányra irányul, szimplán nem érti miért mániája mindenkinek ebben a táborban a rabszolgaság fogalma. Persze igen… az iménti eszmefuttatás.
Aztán jönnek az újabb kérdések, egy újabb kíváncsi fecsegő, úgy látszik a fiú vonzza az ilyen fehér népet… De már kezd egész jó kiképzést kapni ez ügyben (is).*
- Artheniorból tartunk dél felé, a kikötőbe. Messziről láttuk meg a tábort. A jel amit viseltek * mutat fel az épület tetején a zászlóra *
- Északról származik ahonnan az én családom.
* Válaszol s tart egy kis szünetet míg a zászló jele a lány látószögébe kerülhet. *
- Hajdanán Kagan és az Én őseim együtt harcoltak az északi hegyekben.
- Sem zsoldos, Sem pedig lovag nem vagyok. Darel Cortyhr Worf a nevem, Worf vagyok. A Fekete Légió katonája. Egy a Farkasok közül.
* Mondja el végül így talán tisztába téve a dolgokat, hogy mi is ő valójában… már ha a lány hallott az északi Fekete légióról, vagy bármit a Farkasok klánjáról… Utólag bele gondolva nem túl valószínű, de sosem lehet tudni. Minden esetre ha más nem akkor kiderül, hogy a fiú katona és nem lovag…
Első pillanatra komolyan venné a lány szavait, de az hamar korrigál rajta így végül apró mosoly és egy bólintás jut a lánynak amolyan köszönetként a reményével kapcsolatban, bár vajnyi keveset ér, s nem is a fiúnak van rá szüksége… ő nem éppen aggódós fajta, bár ez eléggé látszik is rajta. Végül elnézve a lány tekintetét, belőle is kibukik egy kérdés. *
- És Te mit keresel egy északi nomád törzs táborában?
* Ha akar válaszol, ha nem hát nem… csupán érdeklődik ha már így rájött, hogy a lány bizony nem ide valósi s akkor vajon hova? *
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:30:46
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:30:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Gyógyítói sátor - Isu//
*Daeros határozottan bólint a lány kérdésére. Szerénytelen véleménye szerint nem lehetett más, csak démon, vagy szellem, s ezen véleményének nem átall hangot is adni.*
-Mindenképp. Nem lehetett semmi más, hiszen ilyen lényekkel sosem találkoztam azelőtt. Félelfnek tűnt, amíg ki nem mutatta a foga fehérjét.*emlékezik vissza, bár emlékei némileg zavarosak, ezért megviccelhetik őt.
Nagyjából ekkortájt léphet közbe a számára ismeretlen valaki, minek hatására a lány szinte felugrik mellőle. Daeros némileg elkedvtelenedik ettől, mindamellett teljes mértékben meg tudja érteni a dolgot. Elvégre semmi sem változott azon a téren, hogy őket nem láthatja együtt senki, még véletlenül sem. Persze kezd a talaj egyre forróbb lenni, s most már lassan eszébe jutnak azok a gondolatok is, hogy jobban kellene vigyáznia a saját bőrére. Mert az sem változott, hogy a Vadász számára ő maga az első, s nem kockáztatná a saját életét egy lányért, akit ráadásul (mint erre egyébként Isurii is rámutat, igen találó módon) nem is ismer.*
-Ez igaz, tényleg nem ismerlek, bizonyos értelemben azonban többet mutattál magadból nekem, mint bárki másnak.*kacsint a lányra egy sunyi vigyorral a képén, noha belül inkább nyomasztó gondolatok kínozzák a férfit.*
-Mindenesetre...*pillant újra a sérült kezére.*
-Úgy néz ki, tovább kell maradnom, mint terveztem. Feltéve persze, hogy a vezér beleegyezik.*hát igen, ez végülis kardinális kérdés, hogy Kagan engedélyezi-e számára, hogy a tábor falai között várja ki a gyógyulása idejét, mely bizonyára nem egy-két napig fog tartani. Legfeljebb később meghálálja a dolgot, ilyen vagy olyan formában.*
-Akkor akár már meg is ismerhetnélek, nem igaz?*pillant az égszínkék szemekbe, arcán bujkáló mosollyal.*
*Daeros határozottan bólint a lány kérdésére. Szerénytelen véleménye szerint nem lehetett más, csak démon, vagy szellem, s ezen véleményének nem átall hangot is adni.*
-Mindenképp. Nem lehetett semmi más, hiszen ilyen lényekkel sosem találkoztam azelőtt. Félelfnek tűnt, amíg ki nem mutatta a foga fehérjét.*emlékezik vissza, bár emlékei némileg zavarosak, ezért megviccelhetik őt.
Nagyjából ekkortájt léphet közbe a számára ismeretlen valaki, minek hatására a lány szinte felugrik mellőle. Daeros némileg elkedvtelenedik ettől, mindamellett teljes mértékben meg tudja érteni a dolgot. Elvégre semmi sem változott azon a téren, hogy őket nem láthatja együtt senki, még véletlenül sem. Persze kezd a talaj egyre forróbb lenni, s most már lassan eszébe jutnak azok a gondolatok is, hogy jobban kellene vigyáznia a saját bőrére. Mert az sem változott, hogy a Vadász számára ő maga az első, s nem kockáztatná a saját életét egy lányért, akit ráadásul (mint erre egyébként Isurii is rámutat, igen találó módon) nem is ismer.*
-Ez igaz, tényleg nem ismerlek, bizonyos értelemben azonban többet mutattál magadból nekem, mint bárki másnak.*kacsint a lányra egy sunyi vigyorral a képén, noha belül inkább nyomasztó gondolatok kínozzák a férfit.*
-Mindenesetre...*pillant újra a sérült kezére.*
-Úgy néz ki, tovább kell maradnom, mint terveztem. Feltéve persze, hogy a vezér beleegyezik.*hát igen, ez végülis kardinális kérdés, hogy Kagan engedélyezi-e számára, hogy a tábor falai között várja ki a gyógyulása idejét, mely bizonyára nem egy-két napig fog tartani. Legfeljebb később meghálálja a dolgot, ilyen vagy olyan formában.*
-Akkor akár már meg is ismerhetnélek, nem igaz?*pillant az égszínkék szemekbe, arcán bujkáló mosollyal.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:16:49
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:16:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Gyógyítói sátor - D//
*Valamelyest megnyugtatja őt Daeros, de azért még mindig tart tőle, hogy ő fog legközelebb összefutni valami ilyesmivel. Ilyen démonnal vagy mivel. Még a végén kénytelen lesz Leától kérni valami talizmánt, vagy jó dzsudzsut, akármit...*
-Hát démon volt?
*Faggatja tovább a férfit nyugtalanul. Akárhogy is, nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy megmagyarázhatatlan, veszélyes dolgok történhetnek odakint.
Megüti fülét, hogy Daeros csak róla -és nem a törzsről- beszél. El is pillant a férfiről zavarában, hogy inkább kettejük mancsát figyelje most ő. ÉS valamikor ekkor toppanhat be Lyrianna, Isurii pedig ijedt kis madárka ként rebben fel Daeros ágya mellől.
Igaz, úgy látszik a szolgáló nem őket kereste és nincs is idebent amiért küldhették. Isurii még sem ereszkedik vissza a sérül mellé most már. Karjait maga előtt összefonva birizgálja jobbjával hajfonatának végét.*
-Rendben.
*Biccent aprót. Kagannak tudnia kellene a történtekről és ha valóban démon volt - bár ők nem hisznek ilyesmiben -, Leandanának is szólniuk kellene.*
-Igen.
*Választ is kap kérdésére, s bár komoly a téma, hirtelen elöntik agyát a huncut gondolatok és eszébe ötlenek a Szellemjáró javaslatai is, de nem akarja elviccelni a dolgot. Nagyon is komoly ez a beszélgetés. Már már túl komoly...*
-Nem?
*Vonja fel szemöldökeit, közben azon küzd, hogy elfojtsa az arcára kiülni vágyó vigyort, ám nem jár sikerrel. Nem bírja ki. Túl nyomasztóak a szóban forgó események.*
-Hiszen nem is ismersz!
*Kacérkodik a másikkal játékos hangnemet megütve. Tényleg elég hihetetlen, hogy ennyire mély benyomást tett ilyen rövid idő alatt a szabad Vadászra. Talán még is csak jól csinált valamit és nem olyan szerencsétlen, mint amilyennek hiszi magát!*
*Valamelyest megnyugtatja őt Daeros, de azért még mindig tart tőle, hogy ő fog legközelebb összefutni valami ilyesmivel. Ilyen démonnal vagy mivel. Még a végén kénytelen lesz Leától kérni valami talizmánt, vagy jó dzsudzsut, akármit...*
-Hát démon volt?
*Faggatja tovább a férfit nyugtalanul. Akárhogy is, nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy megmagyarázhatatlan, veszélyes dolgok történhetnek odakint.
Megüti fülét, hogy Daeros csak róla -és nem a törzsről- beszél. El is pillant a férfiről zavarában, hogy inkább kettejük mancsát figyelje most ő. ÉS valamikor ekkor toppanhat be Lyrianna, Isurii pedig ijedt kis madárka ként rebben fel Daeros ágya mellől.
Igaz, úgy látszik a szolgáló nem őket kereste és nincs is idebent amiért küldhették. Isurii még sem ereszkedik vissza a sérül mellé most már. Karjait maga előtt összefonva birizgálja jobbjával hajfonatának végét.*
-Rendben.
*Biccent aprót. Kagannak tudnia kellene a történtekről és ha valóban démon volt - bár ők nem hisznek ilyesmiben -, Leandanának is szólniuk kellene.*
-Igen.
*Választ is kap kérdésére, s bár komoly a téma, hirtelen elöntik agyát a huncut gondolatok és eszébe ötlenek a Szellemjáró javaslatai is, de nem akarja elviccelni a dolgot. Nagyon is komoly ez a beszélgetés. Már már túl komoly...*
-Nem?
*Vonja fel szemöldökeit, közben azon küzd, hogy elfojtsa az arcára kiülni vágyó vigyort, ám nem jár sikerrel. Nem bírja ki. Túl nyomasztóak a szóban forgó események.*
-Hiszen nem is ismersz!
*Kacérkodik a másikkal játékos hangnemet megütve. Tényleg elég hihetetlen, hogy ennyire mély benyomást tett ilyen rövid idő alatt a szabad Vadászra. Talán még is csak jól csinált valamit és nem olyan szerencsétlen, mint amilyennek hiszi magát!*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:15:15
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:15:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// A gödör közelében - Darel, Dralg, Freyai, Argus //
- Vagy egyszerűen csak jól tippeltél, nem igaz? * Kérdi élcelődve, bár egy cseppet sem gunyoros hangszínnel. Rég volt már, hogy Lyriana nem ide tartozott. Most ezt a helyet nevezi otthonának, s nem is nagyon tudna elképzelni mást. Dralg kit vérontónak is neveznek elég csendes társnak bizonyul eddig, ám legalább ő szavai miatt nem fog a gödörbe kerülni. Nem lehet mindenki szószátyár, valakinek a tetteire is kell büntetést róni, majd kibontakozik később az izomkolosszus úriember. A szőke ciklon sem figyel rájuk egyelőre, bár még elég távol vannak azért tőle, hogy esetleg észrevegye a jelenlétüket.*
- Nem-e? Hát akkor? Eladod nekünk?
* Kérdi s őszinte értetlenség ül ki arcára, hasonlóan, mint az ifjú Worféra is. Akit mesternek hívnak az bizonyára nagy tiszteletnek örvend és valamivel ki is érdemelte, hogy jogosan annak nevezzék.* ~ És akkor jár neki a rabszolga, hát nem? ~ * Gondolkodik magában ám nem is firtatja tovább a dolgot, mert Darel felvilágosítja. Maga elé meredve vakargatja szeplős vállait.*
- Akkor hát mi hozott közénk? Rabszolgát nem hoztál, nem is adsz el, s dolgod sietős.
* Lyri is jó megfigyelő, s hallja a férfi beletörődő hangját az ittmaradással kapcsolatban. Érdekes, a legtöbb ember pont az esti szertartás miatt jön, de ő már menne is.*
- Zsoldos vagy jó uram? Lovag tán?
* Nem mintha sok köze lenne hozzá, ám ha választ nem kap csupán megrántja vállát, a szőkeség felé fordul.*
- Csinos.. Talán megkapnád érte a karám legszebb lovát.
* Most természetesen csak viccel, ám látni akarja a komornak tetsző férfi meglepett ábrázatát a kijelentés hallatán, s ha látni is fogja akkor felkacag.*
- Ne vedd ám komolyan Darel, ki északról jöttél. Csupán tréfálkozom. Remélem a barátod épbőrrel megússza majd.
* Ez felér annyival, hogy sok szerencsét kíván, de a döntés joga csak később lesz kimondva vezére által, addig pedig lehet izgulni.*
- Vagy egyszerűen csak jól tippeltél, nem igaz? * Kérdi élcelődve, bár egy cseppet sem gunyoros hangszínnel. Rég volt már, hogy Lyriana nem ide tartozott. Most ezt a helyet nevezi otthonának, s nem is nagyon tudna elképzelni mást. Dralg kit vérontónak is neveznek elég csendes társnak bizonyul eddig, ám legalább ő szavai miatt nem fog a gödörbe kerülni. Nem lehet mindenki szószátyár, valakinek a tetteire is kell büntetést róni, majd kibontakozik később az izomkolosszus úriember. A szőke ciklon sem figyel rájuk egyelőre, bár még elég távol vannak azért tőle, hogy esetleg észrevegye a jelenlétüket.*
- Nem-e? Hát akkor? Eladod nekünk?
* Kérdi s őszinte értetlenség ül ki arcára, hasonlóan, mint az ifjú Worféra is. Akit mesternek hívnak az bizonyára nagy tiszteletnek örvend és valamivel ki is érdemelte, hogy jogosan annak nevezzék.* ~ És akkor jár neki a rabszolga, hát nem? ~ * Gondolkodik magában ám nem is firtatja tovább a dolgot, mert Darel felvilágosítja. Maga elé meredve vakargatja szeplős vállait.*
- Akkor hát mi hozott közénk? Rabszolgát nem hoztál, nem is adsz el, s dolgod sietős.
* Lyri is jó megfigyelő, s hallja a férfi beletörődő hangját az ittmaradással kapcsolatban. Érdekes, a legtöbb ember pont az esti szertartás miatt jön, de ő már menne is.*
- Zsoldos vagy jó uram? Lovag tán?
* Nem mintha sok köze lenne hozzá, ám ha választ nem kap csupán megrántja vállát, a szőkeség felé fordul.*
- Csinos.. Talán megkapnád érte a karám legszebb lovát.
* Most természetesen csak viccel, ám látni akarja a komornak tetsző férfi meglepett ábrázatát a kijelentés hallatán, s ha látni is fogja akkor felkacag.*
- Ne vedd ám komolyan Darel, ki északról jöttél. Csupán tréfálkozom. Remélem a barátod épbőrrel megússza majd.
* Ez felér annyival, hogy sok szerencsét kíván, de a döntés joga csak később lesz kimondva vezére által, addig pedig lehet izgulni.*
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:05:23
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:05:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél - Kram, Nabii, Leandana//
- Ha van elég hosszú fegyvered, ám nálam nem látsz. * Nyújtja fel kezeit széttárt tenyerekkel. * Most kérdezheted akkor hogy lehetek harcos? De egyél nyugodtan, az én fegyverem a testem. Harcművész vagyok. Persze tudok a fegyverekkel bánni, de az én kedvenc fegyverem a bot. Tiszta gyors és kegyetlen. No meg amíg le nem teríted az első csak nevetnek rajtad. * Vigyora már itt nem is elég. Fogait is kezdi mutatni ahogy beszél a nővel. *
- Te csak a fegyvereddel tudsz küzdeni? Ez meglepett. * Mondja miközben szemöldöke felugrik, keze már magához húzná az ételt, de mivel túl meleg ezért hagyja még. *
- Ez badarság, sokkal kisebb vagy mint én. Kisebb célpont, mozgékonyabb és gyorsabb. Bár ezt csak akkor tudhatjuk meg ha kiderítjük. Nem mondom hogy most, mert éhes vagyok, és ő leszedné a fejem. * Mutat a még távolban lévő, de közeledő Szellemjáróra állával. * Vagy nem a fejem. * Köhint. Majd érdeklődve hallgatja a nő történetét. * ~ Nem való bárdnak, túlságosan igazat beszél. ~ * Gondolja magában miközben állát vakargatja és elhúzza a talpat és rajta a serpenyőt a tűztől, hogy elkezdjen hűlni. *
- Mindig is tudtam hogy egy hős fattyú ez a Darel. Neked is szerencséd volt hogy pont jó kedvében kaptad el. Velem olyan mogorva volt az első találkozásunkkor. * Bólogat miközben cicázik a meleg vassal és sisteregnek bőrkeményedései. A kiszedéshez nem kell felállnia megint, mivel a sebhelyes hoz magának tálat, remekül kitalálta. Ahogy kanalat is, így nem kell osztozniuk, bár ő a kenyeret is segítségül tudta volna hívni. *
- Köszönöm Szellemjáró. Kérsz? * Udvariassága felesleges, mivel Leandana már nemhallja mit szeretett volna. Mindegy, így is jó sőt eszébe is juttatja hogy most nem egyedül eszik, így a maradéknak, ami tetemes mennyiség, csak a felét kaparja át a saját oldalára és kezd el a fakanállal falatozni ő is. Ám ez előtt beleaprítja a sajtot ujjai közül majd összekeveri az ő részét a serpenyőből. A szeparált étel pedig hűl az edényben. *
- Nos láttam már, de hogy honnan szedték. Én bor párti vagyok. * Halkítja le hangját. * De este ki tudja mi lesz, sok a vendég. Lehet nem kellene. * Emeli vissza hangját normálisra. * De ha te úgy gondolod. * Von vállat és teletömi a száját étellel. * És köszönöm, jó alapanyagokból könnyű finomat csinálni. És köszönöm a közreműködést. * Üti hozzá kanalát a nőéhez, persze ha az nem a szájában van, avagy tele. Amikor megbirkózik falatjával megkínálja Leát. *
- Parancsolsz? * Nyújtja felé a már csak langyos tálat. Az érintetlen rész rá várhat.
Ekkor lép be Kagan, aki mivel nem szólt ezért csak egy hosszú pillantást kap Kramlaftól, kérdő tekintettel, valószínű az étellel kapcsolatban. Valamint egy tiszteletteljes bólintást. *
- Ha van elég hosszú fegyvered, ám nálam nem látsz. * Nyújtja fel kezeit széttárt tenyerekkel. * Most kérdezheted akkor hogy lehetek harcos? De egyél nyugodtan, az én fegyverem a testem. Harcművész vagyok. Persze tudok a fegyverekkel bánni, de az én kedvenc fegyverem a bot. Tiszta gyors és kegyetlen. No meg amíg le nem teríted az első csak nevetnek rajtad. * Vigyora már itt nem is elég. Fogait is kezdi mutatni ahogy beszél a nővel. *
- Te csak a fegyvereddel tudsz küzdeni? Ez meglepett. * Mondja miközben szemöldöke felugrik, keze már magához húzná az ételt, de mivel túl meleg ezért hagyja még. *
- Ez badarság, sokkal kisebb vagy mint én. Kisebb célpont, mozgékonyabb és gyorsabb. Bár ezt csak akkor tudhatjuk meg ha kiderítjük. Nem mondom hogy most, mert éhes vagyok, és ő leszedné a fejem. * Mutat a még távolban lévő, de közeledő Szellemjáróra állával. * Vagy nem a fejem. * Köhint. Majd érdeklődve hallgatja a nő történetét. * ~ Nem való bárdnak, túlságosan igazat beszél. ~ * Gondolja magában miközben állát vakargatja és elhúzza a talpat és rajta a serpenyőt a tűztől, hogy elkezdjen hűlni. *
- Mindig is tudtam hogy egy hős fattyú ez a Darel. Neked is szerencséd volt hogy pont jó kedvében kaptad el. Velem olyan mogorva volt az első találkozásunkkor. * Bólogat miközben cicázik a meleg vassal és sisteregnek bőrkeményedései. A kiszedéshez nem kell felállnia megint, mivel a sebhelyes hoz magának tálat, remekül kitalálta. Ahogy kanalat is, így nem kell osztozniuk, bár ő a kenyeret is segítségül tudta volna hívni. *
- Köszönöm Szellemjáró. Kérsz? * Udvariassága felesleges, mivel Leandana már nemhallja mit szeretett volna. Mindegy, így is jó sőt eszébe is juttatja hogy most nem egyedül eszik, így a maradéknak, ami tetemes mennyiség, csak a felét kaparja át a saját oldalára és kezd el a fakanállal falatozni ő is. Ám ez előtt beleaprítja a sajtot ujjai közül majd összekeveri az ő részét a serpenyőből. A szeparált étel pedig hűl az edényben. *
- Nos láttam már, de hogy honnan szedték. Én bor párti vagyok. * Halkítja le hangját. * De este ki tudja mi lesz, sok a vendég. Lehet nem kellene. * Emeli vissza hangját normálisra. * De ha te úgy gondolod. * Von vállat és teletömi a száját étellel. * És köszönöm, jó alapanyagokból könnyű finomat csinálni. És köszönöm a közreműködést. * Üti hozzá kanalát a nőéhez, persze ha az nem a szájában van, avagy tele. Amikor megbirkózik falatjával megkínálja Leát. *
- Parancsolsz? * Nyújtja felé a már csak langyos tálat. Az érintetlen rész rá várhat.
Ekkor lép be Kagan, aki mivel nem szólt ezért csak egy hosszú pillantást kap Kramlaftól, kérdő tekintettel, valószínű az étellel kapcsolatban. Valamint egy tiszteletteljes bólintást. *
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:54:09
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:54:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// A gödör felé sétálva Lyriana //
* A vörös zuhatag csak hamar eléjük kerül így van ideje bőven a fiúnak leszűrni magának a lány hovatartozását illetően. Amikor a lány megáll és felé fordul, majd közelebb hajolva szól hozzá, fejét enyhén oldalra fordítja. A fiú abszolút tisztában van a dolgokkal. De azért kedves a lánytól, hogy ilyen dolgokat is említ neki, erről bizony végképp látszódik, hogy nem ide tartozik igazán. *
- A szavaidból, a külsődből.
- Nem volt túl nehéz, és ezek szerint jól gondoltam.
* Mondja még majd Dralg felé is fordul egy pillanatra mivel tőle is kérdez a lány, de az majd válaszol (bizonyára). Végül mikor a szőkeségről kérdez a vörös hajó, akkor tekintete átsiklik a lány felett és megad az ott ülőn. Az első kérdésre elmosolyodik, hogy a párja e. *
- Nem, nem Argus mester párja.
* De ahogy a lány tovább kérdez visszavonul rá a tekintete némi értetlenséggel, úgy látszik itt mindenki minden nőt rabszolgának tart… *
- Freyai nak hívják, s nem, nem rabszolga. Szabad akaratából tart velem. Dél felé megyünk. A kikötő irányába.
* Látszik arcán némi értetlenség ezzel a rabszolga dologgal kapcsolatban, erre felé divat… le is feledte már a régi barbár időket s nagyapja meséi nem annyira a rabszolga nőkről szóltak mintsem a háborúkról és csatákról… bár tény, a rabolt portékában bizony szép számmal szerepeltek az asszonyok is… jogos… így jobban belegondolva. Végül az utolsó kérdésre beletörődőn válaszol. *
- Úgy látszik.
* Érti arra, hogy maradnak e. Argus miatt maradniuk kell nincs mese. *
- Valami szertartás lesz ha jól hallottam.
* A vörös zuhatag csak hamar eléjük kerül így van ideje bőven a fiúnak leszűrni magának a lány hovatartozását illetően. Amikor a lány megáll és felé fordul, majd közelebb hajolva szól hozzá, fejét enyhén oldalra fordítja. A fiú abszolút tisztában van a dolgokkal. De azért kedves a lánytól, hogy ilyen dolgokat is említ neki, erről bizony végképp látszódik, hogy nem ide tartozik igazán. *
- A szavaidból, a külsődből.
- Nem volt túl nehéz, és ezek szerint jól gondoltam.
* Mondja még majd Dralg felé is fordul egy pillanatra mivel tőle is kérdez a lány, de az majd válaszol (bizonyára). Végül mikor a szőkeségről kérdez a vörös hajó, akkor tekintete átsiklik a lány felett és megad az ott ülőn. Az első kérdésre elmosolyodik, hogy a párja e. *
- Nem, nem Argus mester párja.
* De ahogy a lány tovább kérdez visszavonul rá a tekintete némi értetlenséggel, úgy látszik itt mindenki minden nőt rabszolgának tart… *
- Freyai nak hívják, s nem, nem rabszolga. Szabad akaratából tart velem. Dél felé megyünk. A kikötő irányába.
* Látszik arcán némi értetlenség ezzel a rabszolga dologgal kapcsolatban, erre felé divat… le is feledte már a régi barbár időket s nagyapja meséi nem annyira a rabszolga nőkről szóltak mintsem a háborúkról és csatákról… bár tény, a rabolt portékában bizony szép számmal szerepeltek az asszonyok is… jogos… így jobban belegondolva. Végül az utolsó kérdésre beletörődőn válaszol. *
- Úgy látszik.
* Érti arra, hogy maradnak e. Argus miatt maradniuk kell nincs mese. *
- Valami szertartás lesz ha jól hallottam.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094