// Naggyűlésre érkezve //
// Lia, Gabrien és Nariina //
*Jobb szereti is, ha többek hisznek róla valótlant, mintha ismernék őt. Az egyet jelentene azzal, hogy fogást is könnyebben találnak rajta, ha a szükség úgy hozná. Még Gabrien sem aggathatná magára annak rendérmét, hogy tisztában van a félszemű zsoldos motivációival, hogy ismeri tetteinek mozgatórugóit, vagy hogy számos viselt arca közül adott szituációban éppen melyik az igazabb. S ez jól is van így: semmi foganata annak, ha az ember túl közel ereszt magához valakit. A ragaszkodás, ha időt hagynak neki, később csak problémaforrássá válik, előkotorja a legacélosabb jellemből is a kellemetlenebb tulajdonságokat. A jóhoz hamar hozzászokik az ember, lemondania róla azonban már nem mindig megy oly könnyen. Éppen emiatt jellemezné Khant is érthetetlen kettősség, ha alapos megfontolásnak vetnék alá viselkedését. Az arany iránti vonzalma már-már sárkánykóros, még sincs kézzel fogható evidencia arra, hogy felélné a tömött erszények tartalmát. Kész szerencse, hogy a zöldszemű ipse nem tudhat magáénak kitüntető figyelmet (most már talán Kagantól sem, hisz vagy huszonnégy kerek óra is eltelhetett már anélkül, hogy a bitó árnyékába került volna).*
- Azon a latrinán, amit előtte velem ásat meg Gabrien? - *Nincsen kettős mérce, ezt maga a lovagparancsnok mutatta be a hajnali gyűlés alatt Khannak. Liát hallgatva a combjára csap, amikor a gyógyító ahhoz a részhez ér, hogy „nyavalya verné le a lábáról”.*
- Kettő van ezekből is, ha egyet hátrahagyok még mindig van két karom, amivel viszonozhatom a szívességet. Csak a hatósugaram lesz rövidebb. - *De amíg fikció ez, s nem több, miért számolna ilyen ilyen sajnálatos dolgokkal? Egy láb, vagy egy szem hiánya, ugyan mit jelentene a Nagy Játék szempontjából? Nem, most erőnek erejével horgonyozza le gondolatait, mielőtt túl messzire szaladnának tőle. A karavánúton majd lesz ideje a számvetésre is.*
~ Büszkeség, becsület és bátorság? ~
- Nem, ezektől semmi baja a gyomromnak. Ezek a fejemre hatnak. Az a becsület, amiről beszélsz nem több rozsdánál egy életlen pengén. A harcterek hősei pedig általában olyan figurák, akik éhen halnak. Gondolom az ilyen tulajdonságokkal együtt jár az együgyűség és részeg ábrándok egész sora is. Meglehet, hogy az én világom szabályai mások, s hogy korlátok között élek magam is, de ha a választás már az enyém, akkor jómódban. A hálát pedig elvihetik a Ryrin-féle „hősök”. - *A magához való becsülete persze megvan a rókaképűnek is, de az nem esik ugyanolyan elbírálás alá, mint a sokkal közkeletűbb ismerősei, amikről Lia is beszél.
Ha meg is állítják őket, az őrségen át fognak jutni, Khan törzsbéli tagsága révén, Lia pedig a fennsíkon betöltött különleges státusza miatt. Plusz, ő ma néhány órával ezelőtt már járt is Thargarodban audiencián. Etheát a hátramaradók gondviselésére bízták, amennyire ő képes ítélni ilyen kérdésekben, a gyógyítóik egyelőre megtettek mindent a nőért, a domb védelméért felelősek pedig majd kivizsgálják az esetet. Khan legjobb tippje illetékesség ügyén a felderítőkre esik, legalábbis saját megítélése szerint az ő profiljukba vág az effajta munka. Ha Amon Ruadh utolsó gyűlése előtt még lesz rá érkezése, személyesen is tájékoztatni fogja Kagant az esetről.*
- Penna meg pergamen, e? Letrionnak biztos van valahol, kölcsönvesszük tőle. - *Nem csinál nagy cirkuszt ebből sem, ha elcsípik a furabeszédű lovagot, akkor tőle személyesen fogja használatra elkérni, ellenkező esetben önállósítja magát.
Meglepetten és némi értetlenséggel villantja megmaradt szemét Liára.*
- Egek, hát ez zavart egész végig! Biztos azért nem tűnt fel, mert a fél délelőttöt ládák alatt görnyedve töltöttem, onnan alulról meg valahogy magasabbnak tűntél. - *Zsörtölni és oda-odaszúrni ő is tud, ó, de még mennyire! Ebben különös tehetsége van. Bólint a Nagycsarnok felé, de útjuk félúton pihenőre fog szorulni. Érzése szerint már a végjáték zajlik, amikor belebotlanak a Gödör fölött álló Gabrien-Nariina párosra. Utóbbiról most még csak annyit tud, hogy Kagan közel tartja magához, hogy miféle szolgálatra, nos… erről már tippje is volna.*
- Parancsnok! - *Tisztelgés, ahogy tanították neki(k) néhány órája.* - Az Ispotály és a szállások befejezték az előkészületeket, a szekerek menetkészek. Továbbá előkerült Ethea, egy bozótos alatt találtak rá eszméletlenül. A gyógyítók már gondjukba vették. Engedélyt kérek kérdezni. - *Játssza az agyát, ez már abból kiviláglik, ahogy a „parancsnok” jelzőt használja. Nem gúnyolódik vele, nem rejt el félreérthető felhangokat a szó mögött, egyszerűen csak tudni lehet, mert Khanról van szó. Persze ha időközben Gabrien faképnél hagyta őket, akkor egy másfajta, nem kevésbé ismert „tisztelgési” formulát használ, jobbjának mutatóujjával.
Igazít egy kicsit a vállára vetett hátizsákon is, ahogy lepillant a Gödörben szipogó Erielre.*
~ Rég bérelte ki magának bárki is. ~
*A főépületből kiviharzó Kagan Khant is megállásra készteti, magában az eseményt pedig önkéntelenül is összekapcsolja a Gödör új lakójával. A „hallgatás néha erény” példáján járva, nem próbálja megállítani.*
- Elképzelni se tudom, hogy milyen lehet „normálisan”. Az én jelenlétemben általában ilyen. - *Nem érdemtelenül, ez feltétlenül hozzáteendő. Eddigi szabatos válaszaitól eltérően, Lia kíváncsiságát most igen röviden, s velősen kezeli feleletével.*
- Nem szoktam hozzá a gyengédséghez.
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.10 18:17:41