//Riadó idején//
*Mikor megtudja, hogy kik mennek ki, aggódni kezd. Salanelnek vannak harci tapasztalatai. Yarrod... őt nem ismeri, de azt tudja, hogy Lea nemigazán az a harcos típus. Sőt, mi több, még fegyvert forgatni sem látta a Szellemjárót. Egyszer sem, bár az is igaz, hogy nem időztek náluk oly sokat, hála apja ténykedéseinek.*
- Kiküldtétek Leandanát? Tud ő egyáltalán harcolni? Mi van, ha megsérül? *kérdi aggodalmasan. Persze, lehet, hogy túlreagálja a dolgot, de mégiscsak róla van szó. Egy igencsak fontos emberről, a törzs és Nymira számára egyaránt. Fejében meg is fordul a gondolat, hogy oda kellene mennie és átvennie a nő helyét, csakhogy aztán észhez tér. Bizonyára már mind kint vannak, így esélye sem lenne arra, hogy biztonságosan átvegye helyét, arról nem is beszélve, hogy ez idő alatt még nagyobb veszélyben lennének, ha rá figyelnének, nem az erdőre.*
- Most már nem tudunk vele mit kezdeni. Az ő hibája *jegyzi meg az izgága alakkal kapcsolatban. Persze nem arról van szó, hogy nem sajnálja. Sőt, ha úgy adódna, ő maga látná el sérüléseit, most azonban itt van. Azt sem tudja, hogy a történtek miatt beengedték-e a kapun belülre, vagy sem. Amennyiben nem, nem szállhat vitába Dharrennel, hogy márpedig eresszék be, hogy ellássák sebeit. Ez még mindig nem az ő törzse, ahogyan feladatokat osztogatni sem dolga. És mint a kapunál kiderült, nem is hallgatnának rá, lévén még mindig csak egy jöttment.
Harath szavai egy újabb apró mosolyt juttatnak ábrázatára. Jól esnek neki a kedves szavak, még akkor is, ha nemigen tudja, hogy mennyire felelnek meg valós jelentésüknek. Szíve meg is enyhül valamennyire. Kezd megnyugodni, a korábbi riadalom ellenére is. Az itteniek tudják, hogy mit csinálnak. Akik vállalkoznak rá, tudják, hogy mit miért tesznek, és hogy képesek lesznek rá. Vagy képesnek kell lenniük rá, így hinnie kell bennük és a szellemek jóindulatában.*
- Azért idővel még az orkok is fejlődhetnek *jegyzi meg elgondolkodva. De nem, azt azért nem gondolná, hogy azok állnak a háttérben. A kérdés igencsak meglepi. Néhány pillanatig csak pislogni képes, mígnem valamiféle válaszadásra szánja el magát.*
- Atyám és törzsem jól van. Legalábbis remélem *komorodik el, mert hirtelen felrémlik neki a pusztai vész, vagy micsoda, melyről Kagannal beszéltek.*
- Egy ideig maradok. Legfőképp magam miatt *marad inkább ennyiben, és még csak nem is hazudik nagyon, hiszen tényleg maga miatt van itt. Azért, hogy megtudja, milyen az a módszer, amivel ő irányítani szeretné törzsét a jövőben.*