//ThargArod, zsoldosok, thargok//
~ "Az íjászok a holtak ellen nem hatékonyak. Balta, buzogány, nehéz kopja, széles pengéjű kard - ezekkel lehet irtani őket".~
*Ismétli magában amit Kagan is elmondott, és nincs jó érzése ezzel kapcsolatban. Nincs harci tapasztalata és közelharcban sem a legjobb.*
~ Fantasztikus, jó hogy ezeknek a használatához egyáltalán nem értek, maximum hadonászhatok vele, és lesz ami lesz.~
*Ennyit erről, hogy jól tud célozni. Ha hallotta volna Ewangel Nortsan gondolatait akkor szívesen segítene neki, csak a probléma annyi, hogy tanárnak nem Risztin lenne a legmegfelelőbb. Vajon a szándék elégséges egy ilyen helyzetben?*
~ Te jó ég, mennyien vannak itt, csoda, hogy sorra kerültünk, egy ilyen forgatagban.~
*Szeretne a zsoldosok hasznos tagjának lenni, de annak nincs sok értelme, hogy előételként odavesse magát az Élőholtakhoz. Remélhetőleg, a tüzes nyíl elégségesnek fog bizonyulni, csak mondják meg, hogy hová kell célozni, s a félvér odalő. Persze ha van valami gyenge pontjuk az atomjaira szedésükön kívül.
Majd ránéz az ember nőre, aki szintén megkapta az ötszáz aranyat.*
~ Remélem megtartod, hiszen a jutalmat meg is kell élni.~
*Mosolyodik el, hiszen eléggé értetlenül tekint mikor megkapja az előleget.
Mikor thargok lepik el a hadurak, a fél-sötételfnek már nincs több kérdése, gondolja a kancellár fogja majd útba igazítani ezen a téren, hogy mi a legmegfelelőbb a számára, reménykedik, hogy dolgokat fog kapni, amihez ért, tudja is kamatoztatni a csatatéren.
Nem sokára a gazdája szólítja, meg, amire csak egy szavas választ ad.*
- Rendben!
*Az idő szorít, viszont esetleg lesz annyi idő, hogy pár szót váltson a leendő bajtársaival, plusz ők biztosan jártasabbak a harcban.*