Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:37:31
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:37:31
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
*Mindenesetre örömmel tölti el a férfit az az igen egyszerű tény, hogy még életben van, és Kagan nem óhajtott példát statuálni vele. Mármint hogy eddig. Mert ami késik ugyebár, az nem biztos, hogy be sem következik, úgyhogy Daeros úgy dönt, jobb nem feszegetni a határokat. Isu megmutatta, hogy a Vadászt választotta, Kagan ezt látta is, és úgy tűnik (legalábbis egyelőre), hogy nem is óhajt tenni ellene. Legalábbis Daeros nagyon reménykedik ebben, mert ha mégis tenni akarna, akkor ugyebár az a Vadász igen csúfos végét is jelentené egyben.*
-Hát...*néz körül a férfi.*
-Elég feltűnő volt szépséged ragyogása.*válaszol kuncogva, s mindkét kezével magához öleli a lányt, persze kínosan ügyelve arra, hogy a sérült baljával óvatosan bánjon. Mindenesetre ezt Isurii felfoghatja annak, hogy a férfi óvja és védelmezi őt, bár a gyakorlatban erre itt van az egész törzs. Ennek talán inkább érzelmi szinten lehet jelentősége, amiről viszont a Vadász mit sem tud. Daeros is épp csak most kezdi érteni. Mostanra mintha kezdene külön válni benne a két alak: a mindig higgadt és racionális Vadász, aki sosem tétovázik, ha ölnie kell, valamint ott van ugyebár Daeros, aki... nos, még az is lehet, hogy rendelkezik valamiféle érzelmekkel. Ki tudja?
Mindenesetre a férfi nem érzi úgy, hogy feladná a szabadságát azzal, hogy Isuriihoz tartozik. Gyakorlati szinten semmiképp, hiszen erősen kétli, hogy a lány olyasmit kérne tőle, hogy ne járja az erdőt, s alapvetően ne csinálja azt, amit akar...*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 13:41:36
*Mindenesetre örömmel tölti el a férfit az az igen egyszerű tény, hogy még életben van, és Kagan nem óhajtott példát statuálni vele. Mármint hogy eddig. Mert ami késik ugyebár, az nem biztos, hogy be sem következik, úgyhogy Daeros úgy dönt, jobb nem feszegetni a határokat. Isu megmutatta, hogy a Vadászt választotta, Kagan ezt látta is, és úgy tűnik (legalábbis egyelőre), hogy nem is óhajt tenni ellene. Legalábbis Daeros nagyon reménykedik ebben, mert ha mégis tenni akarna, akkor ugyebár az a Vadász igen csúfos végét is jelentené egyben.*
-Hát...*néz körül a férfi.*
-Elég feltűnő volt szépséged ragyogása.*válaszol kuncogva, s mindkét kezével magához öleli a lányt, persze kínosan ügyelve arra, hogy a sérült baljával óvatosan bánjon. Mindenesetre ezt Isurii felfoghatja annak, hogy a férfi óvja és védelmezi őt, bár a gyakorlatban erre itt van az egész törzs. Ennek talán inkább érzelmi szinten lehet jelentősége, amiről viszont a Vadász mit sem tud. Daeros is épp csak most kezdi érteni. Mostanra mintha kezdene külön válni benne a két alak: a mindig higgadt és racionális Vadász, aki sosem tétovázik, ha ölnie kell, valamint ott van ugyebár Daeros, aki... nos, még az is lehet, hogy rendelkezik valamiféle érzelmekkel. Ki tudja?
Mindenesetre a férfi nem érzi úgy, hogy feladná a szabadságát azzal, hogy Isuriihoz tartozik. Gyakorlati szinten semmiképp, hiszen erősen kétli, hogy a lány olyasmit kérne tőle, hogy ne járja az erdőt, s alapvetően ne csinálja azt, amit akar...*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 13:41:36
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:33:18
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:33:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsorafőzés//
*Végül bólint a tejmester. Az óriás nyers de, mindenképp helyes meglátása a tejmesterből talán egy kicsit túlzott nevetést is kivált. A fejésről szóló részhez most Trodd nem szól hozzá mert fél, hogy nem jól fejezné ki magát és megsértené a tejmestert. Niana közli, hogy most nem kell a segítség de, Trodd nyugodtan üljön le hisz mindjárt kész a vacsora. Ő így tesz. Ez a mai nap nem tetszett neki hisz szinte nem is csinált semmit. Egyszer összeszedett néhány tojást és megfejte az állatokat erre a tejmester elkezd panaszkodni. Igaza van de. akkor is. Az ork felbukkanásával nem törődik elintézik mások. Learon már azzal is össze akar barátkozni. Bár nem épp a legjobb mondattal kezdett.*
*Végül bólint a tejmester. Az óriás nyers de, mindenképp helyes meglátása a tejmesterből talán egy kicsit túlzott nevetést is kivált. A fejésről szóló részhez most Trodd nem szól hozzá mert fél, hogy nem jól fejezné ki magát és megsértené a tejmestert. Niana közli, hogy most nem kell a segítség de, Trodd nyugodtan üljön le hisz mindjárt kész a vacsora. Ő így tesz. Ez a mai nap nem tetszett neki hisz szinte nem is csinált semmit. Egyszer összeszedett néhány tojást és megfejte az állatokat erre a tejmester elkezd panaszkodni. Igaza van de. akkor is. Az ork felbukkanásával nem törődik elintézik mások. Learon már azzal is össze akar barátkozni. Bár nem épp a legjobb mondattal kezdett.*
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:32:25
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:32:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Majdnem a tűznél//
*Magasztos gondolatmenete után úgy dönt, hogy ha bármihez is akar kezdeni még lefekvés előtt, akkor annak a legjobb módja, ha a tűzhöz megy. A dolgok nagy többsége eddig is ott történt, valószínűleg eztán is ott fog. Meg hát úgyis el kell ott sétálnia, a nyugovóra akar térni, feltéve, hogy még megvan a kis kényelmes fekhelye valahol. Azonban látnivaló, hogy nem csak hogy Kagan ott van a tűznél, de még éppen indulni is készül valahová. Illetve még mintha lenne vele valaki, de az az illető akár megy, akár nem, nem sok vizet zavar. Tulajdonképpen megvárja, hogy picit távolodjanak, azaz elinduljanak, ha ez lehetséges, aztán megy utánuk hozzá képest öles léptekkel. Ha sikerül beérnie őket (és hát csak sikerül, feltéve, hogy nem futva akarják megtenni az utat a... hát ahová éppen mennek), akkor gyorsan meg is jegyzi:*
- Üdvözletem *majd gyorsan fel is teszi a leginkább helyzethez illő kérdést* Nem zavarok? Szívesen mennék én is, bárhová is vigyen az út, lévén van itt valami, amiről beszélni kéne a nemrégiben véget ért expedíciót illetően *amennyiben pedig Kagan úgy ítéli meg, hogy van ideje, úgy majd belevág, addig nem. Ha úgy kezdené, hogy van-e ideje beszélgetni kétezer aranyról, amit vissza kéne adnia a gnómnak, akkor a törzsfő lehet hirtelen realizálná, mennyi dolga is van ma estére, így Zrekil inkább marad 'titokzatos'. Igazán nem szeretné lelőni a 'poént', amíg nem biztos benne, hogy kényelmesen át tudják beszélni a dolgot, és egy mindenki számára előnyös megoldást találni.*
*Magasztos gondolatmenete után úgy dönt, hogy ha bármihez is akar kezdeni még lefekvés előtt, akkor annak a legjobb módja, ha a tűzhöz megy. A dolgok nagy többsége eddig is ott történt, valószínűleg eztán is ott fog. Meg hát úgyis el kell ott sétálnia, a nyugovóra akar térni, feltéve, hogy még megvan a kis kényelmes fekhelye valahol. Azonban látnivaló, hogy nem csak hogy Kagan ott van a tűznél, de még éppen indulni is készül valahová. Illetve még mintha lenne vele valaki, de az az illető akár megy, akár nem, nem sok vizet zavar. Tulajdonképpen megvárja, hogy picit távolodjanak, azaz elinduljanak, ha ez lehetséges, aztán megy utánuk hozzá képest öles léptekkel. Ha sikerül beérnie őket (és hát csak sikerül, feltéve, hogy nem futva akarják megtenni az utat a... hát ahová éppen mennek), akkor gyorsan meg is jegyzi:*
- Üdvözletem *majd gyorsan fel is teszi a leginkább helyzethez illő kérdést* Nem zavarok? Szívesen mennék én is, bárhová is vigyen az út, lévén van itt valami, amiről beszélni kéne a nemrégiben véget ért expedíciót illetően *amennyiben pedig Kagan úgy ítéli meg, hogy van ideje, úgy majd belevág, addig nem. Ha úgy kezdené, hogy van-e ideje beszélgetni kétezer aranyról, amit vissza kéne adnia a gnómnak, akkor a törzsfő lehet hirtelen realizálná, mennyi dolga is van ma estére, így Zrekil inkább marad 'titokzatos'. Igazán nem szeretné lelőni a 'poént', amíg nem biztos benne, hogy kényelmesen át tudják beszélni a dolgot, és egy mindenki számára előnyös megoldást találni.*
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:18:14
Üzenet elküldve: 2014-07-03 13:18:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Csak félig meddig volt ez szándékos a lány részéről, viszont úgy fest Daeros jó hatással van mágikus képességeire.
És még nem is tudja, hogy Harathék visszatértek. Akkor vélhetőleg nagyobb műsort csapott volna a tábor kellős közepén. Előbb utóbb teljesen tönkreteszik Kagan ártatlan kishúgát a férfiak.
Nem kevesebb volt a tét számára, mint nemrég kivívott szabadsága, de úgy fest fivére nem kívánja visszavonni ezen jogát. Legalábbis nem itt, nem most, nem olyan drasztikus módszerekkel, mint Daeros ledarálása.*
-Mm.
*Dünnyög vissza a másiknak, pofácskáját Daeros sebhelyes arcához simítva.*
-Mindenki minket néz?
*Húzódik el a férfitől, hogy körülnézhessen. Ekkor határozottan, de elkezd halványulni az ezüstös fény körülöttük.*
-Azt azért itt nem mutatnám be.
*Húzódik szégyenlősen választottjához. Talán még el is pirul. Igen, igen ez az a pillanat mikor Daeros is kinyilváníthatja, hogy óvja és védelmezi Isut legalább egy darab ép karral.
Sok gondolat megfordul a fejében. Daeros szabadságvágyát illető kósza foszlányok. Ahhoz képest mennyire megszállottja volt, elég könnyen elfogadta, hogy ő Isuriihoz tartozik. Kötődik valakihez. Persze, ez egy cseppet sem zavarja a lányt! Nagyon is örül neki.*
~Könnyen jött. Könnyen ment?~
*Emlékezteti odabent egy szánakozó kis hang, elűzve a varázslat utolsó sugarait.*
*Csak félig meddig volt ez szándékos a lány részéről, viszont úgy fest Daeros jó hatással van mágikus képességeire.
És még nem is tudja, hogy Harathék visszatértek. Akkor vélhetőleg nagyobb műsort csapott volna a tábor kellős közepén. Előbb utóbb teljesen tönkreteszik Kagan ártatlan kishúgát a férfiak.
Nem kevesebb volt a tét számára, mint nemrég kivívott szabadsága, de úgy fest fivére nem kívánja visszavonni ezen jogát. Legalábbis nem itt, nem most, nem olyan drasztikus módszerekkel, mint Daeros ledarálása.*
-Mm.
*Dünnyög vissza a másiknak, pofácskáját Daeros sebhelyes arcához simítva.*
-Mindenki minket néz?
*Húzódik el a férfitől, hogy körülnézhessen. Ekkor határozottan, de elkezd halványulni az ezüstös fény körülöttük.*
-Azt azért itt nem mutatnám be.
*Húzódik szégyenlősen választottjához. Talán még el is pirul. Igen, igen ez az a pillanat mikor Daeros is kinyilváníthatja, hogy óvja és védelmezi Isut legalább egy darab ép karral.
Sok gondolat megfordul a fejében. Daeros szabadságvágyát illető kósza foszlányok. Ahhoz képest mennyire megszállottja volt, elég könnyen elfogadta, hogy ő Isuriihoz tartozik. Kötődik valakihez. Persze, ez egy cseppet sem zavarja a lányt! Nagyon is örül neki.*
~Könnyen jött. Könnyen ment?~
*Emlékezteti odabent egy szánakozó kis hang, elűzve a varázslat utolsó sugarait.*
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:54:03
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:54:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
*Ennél jobban, ha akarták volna sem hívhatták volna fel magukra a figyelmet. Mármint ami az ezüstös derengést illet, bár tény, hogy valószínűleg önmagában a tény, hogy Isurii csak úgy megcsókolt egy idegent, már ez is éppen elég feltűnő jelenség lehet.
Daeros finoman megszorítja a lány kezét, mintegy jelezvén azt, hogy "megadja" magát neki. Mert mostanra a Vadász is felfogta azt, hogy annak, ami történik, jelzésértéke van, tulajdonképpen minden jelen lévő felé (de legfőképpen Kagan felé). Mert Isurii most valóban egyértelművé tette mindenki számára, hogy a Vadász hozzá tartozik, bármit is jelentsen ez a férfi számára. Az a tény pedig, hogy még mindig életben vannak némi bizakodásra is okot ad Daerosnak, hogy talán ez így is marad még legalább egy kis ideig. Mindenesetre valamelyest megnyugszik, és a szívverése is kezd visszaállni a normális ütemre.
Viszonozza a lány ölelését, s a korábban feltett kérdésre kapott válaszon elmosolyodik, mivel éppen ugyanez futott át az ő fején is. Ugyanakkor talán most fogja fel azt, hogy valamennyit Isurii is kockáztatott mindezzel, s nem lehetett biztos abban, hogy a fivére miként fog reagálni a helyzetre. Veszélyes játékot űznek, de egyelőre úgy fest, hogy nyerésre állnak.*
-Ennek azért örülök.*neveti el magát halkan, majd apró csókkal illeti a lány orcáját. Mélyen beszívja a levegőt, majd lassan engedi ki, s ezzel sikerül is visszakerülnie a normális, nyugodt állapotába.*
-És most, hogy mindenki látta, a tiéd vagyok... mihez fogsz velem kezdeni?*kérdi egy vigyor mellett suttogva a lánytól, szinte elveszve a kék íriszek mélységében.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 13:02:19
*Ennél jobban, ha akarták volna sem hívhatták volna fel magukra a figyelmet. Mármint ami az ezüstös derengést illet, bár tény, hogy valószínűleg önmagában a tény, hogy Isurii csak úgy megcsókolt egy idegent, már ez is éppen elég feltűnő jelenség lehet.
Daeros finoman megszorítja a lány kezét, mintegy jelezvén azt, hogy "megadja" magát neki. Mert mostanra a Vadász is felfogta azt, hogy annak, ami történik, jelzésértéke van, tulajdonképpen minden jelen lévő felé (de legfőképpen Kagan felé). Mert Isurii most valóban egyértelművé tette mindenki számára, hogy a Vadász hozzá tartozik, bármit is jelentsen ez a férfi számára. Az a tény pedig, hogy még mindig életben vannak némi bizakodásra is okot ad Daerosnak, hogy talán ez így is marad még legalább egy kis ideig. Mindenesetre valamelyest megnyugszik, és a szívverése is kezd visszaállni a normális ütemre.
Viszonozza a lány ölelését, s a korábban feltett kérdésre kapott válaszon elmosolyodik, mivel éppen ugyanez futott át az ő fején is. Ugyanakkor talán most fogja fel azt, hogy valamennyit Isurii is kockáztatott mindezzel, s nem lehetett biztos abban, hogy a fivére miként fog reagálni a helyzetre. Veszélyes játékot űznek, de egyelőre úgy fest, hogy nyerésre állnak.*
-Ennek azért örülök.*neveti el magát halkan, majd apró csókkal illeti a lány orcáját. Mélyen beszívja a levegőt, majd lassan engedi ki, s ezzel sikerül is visszakerülnie a normális, nyugodt állapotába.*
-És most, hogy mindenki látta, a tiéd vagyok... mihez fogsz velem kezdeni?*kérdi egy vigyor mellett suttogva a lánytól, szinte elveszve a kék íriszek mélységében.*
A hozzászólás írója (Daeros Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 13:02:19
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:05:20
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:05:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Ez sem lenne rossz nap a halálra. Semmivel sem rosszabb, mint a többi. De nem járt még le egyikük ideje sem. Miután úgy tűnik, hogy határozottan túlélik legalább azt a pár pillanatot, míg csókjuk tart, Isurii izmai érezhetően ellazulnak. Nem szorítja annyira Daeros kezét sem, mert a férfi nem akar elmenekülni. Pedig vicces lenne, ahogyan az őt -ismét- letámadó Isurii elől biceg böte lábain.
Meglepő, de valami hasonló érzés járja át, mint a folyóparton. Tudja, hogy nem szabadna, de mégsem bír neki ellenállni.
Könnyen előfordulhat, hogy sikerül reprodukálnia az ezüstös derengést is, mi így estefelé sokkal látványosabb lehet, mint a tűző déli nap fényénél. Ha újra megtörténik a varázslatos dolog, akkor egészen biztos nem csak őt, hanem Daerost is körülöleli a fény egy pár pillanatig.
Ám a csóknak vége szakad, bármennyire is igyekezett a lány azon, hogy elég hosszúra sikerüljön ahhoz, hogy fivére jól láthassa és felfoghassa.*
-Azt jelenti, hogy még élünk.
*Súgja a férfinek, magához húzva őt egy ölelés erejéig. Ez a válasz a korábbi kérdésre. Ha még mindig csak féltve őrzött, értékes tenyészkanca sorban tengődne a lány, bizonyára Kagan már lecsapta volna valamelyiküket, függetlenül attól, hogy melyikük kezdeményezett. De a vezér úgy tűnik újabb hóhajú Árnyékot talált magának. Van már ezüsthajú húga, harcos szeretője, segédje. Már csak egy íjász, vagy felcser hiányzik az elitkommandóból.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
*Ez sem lenne rossz nap a halálra. Semmivel sem rosszabb, mint a többi. De nem járt még le egyikük ideje sem. Miután úgy tűnik, hogy határozottan túlélik legalább azt a pár pillanatot, míg csókjuk tart, Isurii izmai érezhetően ellazulnak. Nem szorítja annyira Daeros kezét sem, mert a férfi nem akar elmenekülni. Pedig vicces lenne, ahogyan az őt -ismét- letámadó Isurii elől biceg böte lábain.
Meglepő, de valami hasonló érzés járja át, mint a folyóparton. Tudja, hogy nem szabadna, de mégsem bír neki ellenállni.
Könnyen előfordulhat, hogy sikerül reprodukálnia az ezüstös derengést is, mi így estefelé sokkal látványosabb lehet, mint a tűző déli nap fényénél. Ha újra megtörténik a varázslatos dolog, akkor egészen biztos nem csak őt, hanem Daerost is körülöleli a fény egy pár pillanatig.
Ám a csóknak vége szakad, bármennyire is igyekezett a lány azon, hogy elég hosszúra sikerüljön ahhoz, hogy fivére jól láthassa és felfoghassa.*
-Azt jelenti, hogy még élünk.
*Súgja a férfinek, magához húzva őt egy ölelés erejéig. Ez a válasz a korábbi kérdésre. Ha még mindig csak féltve őrzött, értékes tenyészkanca sorban tengődne a lány, bizonyára Kagan már lecsapta volna valamelyiküket, függetlenül attól, hogy melyikük kezdeményezett. De a vezér úgy tűnik újabb hóhajú Árnyékot talált magának. Van már ezüsthajú húga, harcos szeretője, segédje. Már csak egy íjász, vagy felcser hiányzik az elitkommandóból.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:03:33
Üzenet elküldve: 2014-07-03 12:03:33
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//tűznél//
*Lea határozottan utálja ezt a napot. Nagyon-nagyon utálja. Amikor megjelenik Vaslábú Argus, avagy a Nyelvetlen, akkor komolyan elgondolkodik azon, hogy rúg némi zsarátnokot a mágus szemébe, és akkor talán már nyugton marad. Nem látja a rajzot kristály tisztán de körülbelül sejti, hogy mit is akarhat. Lea pedig kegyet gyakorol, és a fogót tartó balját kinyújtja abba az irányba ahova letette a mágus holmiját, mikor a Gödörbe kísérte.*
- Kísérjétek a barátotokat egy sátorba, ott könnyebben gyógyul, mint itt a nyüzsgésben!
*mondja kellő ridegséggel, miközben Darelre néz. Igazából nem Argus nyugalma érdekli, hanem a sajátja. Annál is inkább mert történnek itt a dolgok ő pedig úgy érzi, hogy lassan besokall. Nem elég neki Argus akkor még itt van Isu is... Isu aki...?! Aki komolyan nem normális, hogy ilyesmit művel Kagan orra előtt. Na erre a fejleményre már nem tud Lea mit csinálni azon kívül, hogy megrántja a vállát. Talán vissza kéne vinni a fogót a helyére, akkor kiszakadna egy pár percre ebből az őrületből.
//raktár Cessa ésatöbbi//
Határozottan jó ötletnek tűnik az, hogy visszaviszi a fogót, határozottan jól esik neki a kis nyugalom. Még úgy is határozottan nyugodt, hogy Cessa nincs valami jó bőrben. Mindenesetre azt megállapítja magában, hogy ő ugyan nem akar több éjszakát a hörgő-nyáladzó lány mellett tölteni. Ideje lesz átköltözzön valahová. Szerencsére van üres sátor dögivel, egy például közvetlenül a vezéri sátor szomszédságában. Nem is túl nagy, Cessa meg amúgy is olyan kicsi, elég lesz neki. Szóval Lea nekiáll gyorsan berendezni, aztán pedig felnyalábolja a kis félelf törékeny testét és átviszi oda. Gyengéden fekteti le, ékeli ki párnákkal és takarja be. Pár percig marad és beszél hozzá valamicskét, biztatja, végül pedig magára hagyja. Ekkor Chiarihoz indul, ha megtalálja akkor gyorsan elmondja amit akar, és nem is tartja fel.*
- Chiari, Cessa a Szellemekkel küzd. Már két rohama volt, valahogy meg kéne próbáljuk táplálni, hogy időt nyerjünk a testének. Sűrű tejjel, leves levével, bármivel ami lecsorog a torkán. És Lyriana minden nap cseréljen alatta lepedőt és forgassa a másik oldalára, de neki majd én szólok.
*nem biztos benne, hogy Chiari érti, vagy tudja, hogy mi történik Cessával, hiszen ez Lea "asztala", de ezt a helyzetet közösen kell megoldják. Cessa lelkével - ami a Szellemekkel viaskodik - Lea törődik, a teste - amit hátrahagyott - azonban a gyógyítóra vár. Remélhetőleg Chiarinak nincs - vagy nincs túl sok - kérdése, mert akkor Lea tovább áll.
//tűznél//
valahogy úgy érkezik, hogy meg tudja figyelni Nymira vonásait. Ismerős is neki, meg nem is, de közelebbről már hallja a beszélgetést, a hangja pedig határozottan ismerős a számára. A zsörtölődő törpe - meglepő lenne ha nem zsörtölődne, mert ez amolyan fajtajelleg már - mellett ellépve köszönti a lányt. Széles mosollyal*
- Atyád ismét csábítja Kagant?
*végigméri a nőt, de úgy, hogy az már-már zavarba ejtő lehet a számára. Lassan listát kéne írnia arról, hogy kit mindenkit is akarna a sátrába vinni. Freyai, Lyriana és most Nymira. Ameddig méregeti addig Kagannak lehetősége van a törpével foglalkozni. Aztán Lea persze csak megöleli a nőt. A régi szép idők emlékére. Már ha annak nincs ellenére a dolog.*
- Mi szél hozott?
*Lea határozottan utálja ezt a napot. Nagyon-nagyon utálja. Amikor megjelenik Vaslábú Argus, avagy a Nyelvetlen, akkor komolyan elgondolkodik azon, hogy rúg némi zsarátnokot a mágus szemébe, és akkor talán már nyugton marad. Nem látja a rajzot kristály tisztán de körülbelül sejti, hogy mit is akarhat. Lea pedig kegyet gyakorol, és a fogót tartó balját kinyújtja abba az irányba ahova letette a mágus holmiját, mikor a Gödörbe kísérte.*
- Kísérjétek a barátotokat egy sátorba, ott könnyebben gyógyul, mint itt a nyüzsgésben!
*mondja kellő ridegséggel, miközben Darelre néz. Igazából nem Argus nyugalma érdekli, hanem a sajátja. Annál is inkább mert történnek itt a dolgok ő pedig úgy érzi, hogy lassan besokall. Nem elég neki Argus akkor még itt van Isu is... Isu aki...?! Aki komolyan nem normális, hogy ilyesmit művel Kagan orra előtt. Na erre a fejleményre már nem tud Lea mit csinálni azon kívül, hogy megrántja a vállát. Talán vissza kéne vinni a fogót a helyére, akkor kiszakadna egy pár percre ebből az őrületből.
//raktár Cessa ésatöbbi//
Határozottan jó ötletnek tűnik az, hogy visszaviszi a fogót, határozottan jól esik neki a kis nyugalom. Még úgy is határozottan nyugodt, hogy Cessa nincs valami jó bőrben. Mindenesetre azt megállapítja magában, hogy ő ugyan nem akar több éjszakát a hörgő-nyáladzó lány mellett tölteni. Ideje lesz átköltözzön valahová. Szerencsére van üres sátor dögivel, egy például közvetlenül a vezéri sátor szomszédságában. Nem is túl nagy, Cessa meg amúgy is olyan kicsi, elég lesz neki. Szóval Lea nekiáll gyorsan berendezni, aztán pedig felnyalábolja a kis félelf törékeny testét és átviszi oda. Gyengéden fekteti le, ékeli ki párnákkal és takarja be. Pár percig marad és beszél hozzá valamicskét, biztatja, végül pedig magára hagyja. Ekkor Chiarihoz indul, ha megtalálja akkor gyorsan elmondja amit akar, és nem is tartja fel.*
- Chiari, Cessa a Szellemekkel küzd. Már két rohama volt, valahogy meg kéne próbáljuk táplálni, hogy időt nyerjünk a testének. Sűrű tejjel, leves levével, bármivel ami lecsorog a torkán. És Lyriana minden nap cseréljen alatta lepedőt és forgassa a másik oldalára, de neki majd én szólok.
*nem biztos benne, hogy Chiari érti, vagy tudja, hogy mi történik Cessával, hiszen ez Lea "asztala", de ezt a helyzetet közösen kell megoldják. Cessa lelkével - ami a Szellemekkel viaskodik - Lea törődik, a teste - amit hátrahagyott - azonban a gyógyítóra vár. Remélhetőleg Chiarinak nincs - vagy nincs túl sok - kérdése, mert akkor Lea tovább áll.
//tűznél//
valahogy úgy érkezik, hogy meg tudja figyelni Nymira vonásait. Ismerős is neki, meg nem is, de közelebbről már hallja a beszélgetést, a hangja pedig határozottan ismerős a számára. A zsörtölődő törpe - meglepő lenne ha nem zsörtölődne, mert ez amolyan fajtajelleg már - mellett ellépve köszönti a lányt. Széles mosollyal*
- Atyád ismét csábítja Kagant?
*végigméri a nőt, de úgy, hogy az már-már zavarba ejtő lehet a számára. Lassan listát kéne írnia arról, hogy kit mindenkit is akarna a sátrába vinni. Freyai, Lyriana és most Nymira. Ameddig méregeti addig Kagannak lehetősége van a törpével foglalkozni. Aztán Lea persze csak megöleli a nőt. A régi szép idők emlékére. Már ha annak nincs ellenére a dolog.*
- Mi szél hozott?
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 10:56:23
Üzenet elküldve: 2014-07-03 10:56:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsorafőzés//
*Nem akar továbbra sem vitába szállni Troddal, így ráhagyja a dolgot, csak bólint. Nem fogja háromszor fejni a tehenet, mert semmi szükség rá. Elég azt kétszer is. Közben az óriás Rolko is próbálja felvenni a beszélgetés menetét. Learon csak egy pár másodperces nevetés után válaszol neki. Egyre jobban kedveli az óriást úgy látszik.*
-Ha Rolko még ezt is megcsinálja, nekünk nem marad munka! Elég, ha halászol cimbora! Szeretem a munkám, ragaszkodom a fejéshez!
*Na igen. Nem szívesen adja ki ezt a munkát a kezei közül, de mivel hamarosan állatot vásárolni megy, kénytelen lesz arra az időre. Ezt majd Troddal is meg kell beszélnie, de nem most, hiszen közben megjelent valaki, aki szemmel láthatóan nem szimpatikus senkinek. Egy ork. Neki sosem volt baja velük, ami azt illeti, néhányukkal még szimpatizál is. De ennek a viselkedése felháborítja őt. Úgy gondolja, hogy a szakácsok munkáját veszi semmibe azzal, hogy nem várja meg, hogy elkészüljön az étel. Szinte mindenki megtámadja a szerencsétlent. Ki, csak szóval, ki tettel is. Miután ezt végignézte, leoldja övéről a rumos kulacsát és az ork felé hajítja.*
-Fogja ork uram! Mindenki éhes, de tiszteljük meg a szakácsokat azzal, hogy megvárjuk, míg végeznek!
*Megejt egy mosolyt az zöldbőrű felé. Tudja, hogy mennyire nem szeretik itt a fajtáját, ezért Learon próbál minél barátságosabban viselkedni vele. Kicsit furcsállja is, hogy itt egy orkkal találkozik, így rákérdez erre is.*
-Rabszolga talán, hogy ork létére itt van?
*Nem akar továbbra sem vitába szállni Troddal, így ráhagyja a dolgot, csak bólint. Nem fogja háromszor fejni a tehenet, mert semmi szükség rá. Elég azt kétszer is. Közben az óriás Rolko is próbálja felvenni a beszélgetés menetét. Learon csak egy pár másodperces nevetés után válaszol neki. Egyre jobban kedveli az óriást úgy látszik.*
-Ha Rolko még ezt is megcsinálja, nekünk nem marad munka! Elég, ha halászol cimbora! Szeretem a munkám, ragaszkodom a fejéshez!
*Na igen. Nem szívesen adja ki ezt a munkát a kezei közül, de mivel hamarosan állatot vásárolni megy, kénytelen lesz arra az időre. Ezt majd Troddal is meg kell beszélnie, de nem most, hiszen közben megjelent valaki, aki szemmel láthatóan nem szimpatikus senkinek. Egy ork. Neki sosem volt baja velük, ami azt illeti, néhányukkal még szimpatizál is. De ennek a viselkedése felháborítja őt. Úgy gondolja, hogy a szakácsok munkáját veszi semmibe azzal, hogy nem várja meg, hogy elkészüljön az étel. Szinte mindenki megtámadja a szerencsétlent. Ki, csak szóval, ki tettel is. Miután ezt végignézte, leoldja övéről a rumos kulacsát és az ork felé hajítja.*
-Fogja ork uram! Mindenki éhes, de tiszteljük meg a szakácsokat azzal, hogy megvárjuk, míg végeznek!
*Megejt egy mosolyt az zöldbőrű felé. Tudja, hogy mennyire nem szeretik itt a fajtáját, ezért Learon próbál minél barátságosabban viselkedni vele. Kicsit furcsállja is, hogy itt egy orkkal találkozik, így rákérdez erre is.*
-Rabszolga talán, hogy ork létére itt van?
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 10:23:17
Üzenet elküldve: 2014-07-03 10:23:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Ha kellene, ha nem, ő akkor is örül. Nem érdekli, hogy milyen feladatot kap, a lényeg, hogy maradhat. Persze azért tart az ismeretlentől, a rá váró feladatoktól, de úgy véli, fontosabb a meglévőnek örülni, mint a jövőn siránkozni. Most legalábbis. Korábban meglehet, hogy hiába próbált mást tenni, akkor is csak a kétségbeesése foglalkoztatta.
Mikor Kagan megemlíti a Szellemvilágot, ő csak bólint. Felesleges lenne elismételni, vagy újra megerősíteni álláspontját, elvégre láthatóan jól megjegyezte azt a másik. Egyébként is elég már erről a témáról. Nem szívesen hall vérontásokról, még akkor sem, ha tudja, hogy foglalkoznia kell majd ilyesmikkel is, ha eljön az idő. Így, vagy úgy, de hallani fog a dolgokról, ahogyan talán tennie is kell majd ellene. Vagy legalább megpróbálni, ha sikerülni nem is sikerül.
Feladatát figyelmesen hallgatja végig. Ügyel minden egyes részletre, próbálva áthallani a tűz melegétől előbúvó enyhe fáradtságon. Ha kellett, mindig is tudott koncentrálni. Inkább vállalta utána a fejfájást, minthogy lemaradjon valami lényegesről. Figyelme teljességével pedig meg is akarja tisztelni a másikat, ha már ő van oly nagylelkű és befogadja.*
- Magunkfajták, törpék, óriások, fejvadászok és orgyilkosok. Tényleg elég vegyes társaság. De amíg van ami összetartja őket, addig nincs gond. Ha van számukra közös érték, akkor meg lehet fogni őket *állapítja meg, hangosan elmélkedve.*
- A férfiaktól sosem tartottam *mosolyodik el, elvégre ezt a vezér is tudhatja, hiszen láthatta a múltban, hogyan osztott ki még kislányként is egy-egy nála jóval nagyobbat.
Igaz, azok nem valami agresszív népség voltak. Ezt Nymira is tudja jól. Ők nem ezek az emberek. Teljesen mások, éppen ezért előbb meg kell majd ismernie őket.*
- Hogy gondoltad megvalósítani? *kérdez rá, elvégre kíváncsi arra, hogy újdonsült felettese miként gondolkozik.
Mikor az fegyveréért kap, hirtelen nem tudja mit gondoljon. Csak később jön rá, hogy Kagan merrefelé sandított az imént. Tekintetét arra vezeti, de csupán egy pillanat erejéig. Ennyi idő alatt körvonalazódik is benne minden. Ha nem vélné úgy, hogy a másikat igencsak rosszul érintené a dolog, talán még fel is nevetne az őrzővédő testvér láttán.*
- Rendben *bólint inkább, majd felkel, leporolja fehér köpenyét és várja, hogy merre fogják vezetni.
Nagyjából ekkor érkezik meg egy másik jövevény. Egy a törpék közül. Fel is ismeri a kissé rosszkedvűnek látszó aprónépbelit. Ajkai lágy mosolyba futnak át az újabb régi ismerős láttán, majd félre áll egy lépéssel, hogy Kagan teljes egészében láthassa, elvégre nyilván hozzá jöttek.*
- Szép estét, Mirakh! *köszönti még, majd egyszerűen elhallgat, és csendben figyel.*
A hozzászólás írója (Nymira Uthargrakhu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 10:26:25
*Ha kellene, ha nem, ő akkor is örül. Nem érdekli, hogy milyen feladatot kap, a lényeg, hogy maradhat. Persze azért tart az ismeretlentől, a rá váró feladatoktól, de úgy véli, fontosabb a meglévőnek örülni, mint a jövőn siránkozni. Most legalábbis. Korábban meglehet, hogy hiába próbált mást tenni, akkor is csak a kétségbeesése foglalkoztatta.
Mikor Kagan megemlíti a Szellemvilágot, ő csak bólint. Felesleges lenne elismételni, vagy újra megerősíteni álláspontját, elvégre láthatóan jól megjegyezte azt a másik. Egyébként is elég már erről a témáról. Nem szívesen hall vérontásokról, még akkor sem, ha tudja, hogy foglalkoznia kell majd ilyesmikkel is, ha eljön az idő. Így, vagy úgy, de hallani fog a dolgokról, ahogyan talán tennie is kell majd ellene. Vagy legalább megpróbálni, ha sikerülni nem is sikerül.
Feladatát figyelmesen hallgatja végig. Ügyel minden egyes részletre, próbálva áthallani a tűz melegétől előbúvó enyhe fáradtságon. Ha kellett, mindig is tudott koncentrálni. Inkább vállalta utána a fejfájást, minthogy lemaradjon valami lényegesről. Figyelme teljességével pedig meg is akarja tisztelni a másikat, ha már ő van oly nagylelkű és befogadja.*
- Magunkfajták, törpék, óriások, fejvadászok és orgyilkosok. Tényleg elég vegyes társaság. De amíg van ami összetartja őket, addig nincs gond. Ha van számukra közös érték, akkor meg lehet fogni őket *állapítja meg, hangosan elmélkedve.*
- A férfiaktól sosem tartottam *mosolyodik el, elvégre ezt a vezér is tudhatja, hiszen láthatta a múltban, hogyan osztott ki még kislányként is egy-egy nála jóval nagyobbat.
Igaz, azok nem valami agresszív népség voltak. Ezt Nymira is tudja jól. Ők nem ezek az emberek. Teljesen mások, éppen ezért előbb meg kell majd ismernie őket.*
- Hogy gondoltad megvalósítani? *kérdez rá, elvégre kíváncsi arra, hogy újdonsült felettese miként gondolkozik.
Mikor az fegyveréért kap, hirtelen nem tudja mit gondoljon. Csak később jön rá, hogy Kagan merrefelé sandított az imént. Tekintetét arra vezeti, de csupán egy pillanat erejéig. Ennyi idő alatt körvonalazódik is benne minden. Ha nem vélné úgy, hogy a másikat igencsak rosszul érintené a dolog, talán még fel is nevetne az őrzővédő testvér láttán.*
- Rendben *bólint inkább, majd felkel, leporolja fehér köpenyét és várja, hogy merre fogják vezetni.
Nagyjából ekkor érkezik meg egy másik jövevény. Egy a törpék közül. Fel is ismeri a kissé rosszkedvűnek látszó aprónépbelit. Ajkai lágy mosolyba futnak át az újabb régi ismerős láttán, majd félre áll egy lépéssel, hogy Kagan teljes egészében láthassa, elvégre nyilván hozzá jöttek.*
- Szép estét, Mirakh! *köszönti még, majd egyszerűen elhallgat, és csendben figyel.*
A hozzászólás írója (Nymira Uthargrakhu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 10:26:25
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 08:56:20
Üzenet elküldve: 2014-07-03 08:56:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Odakinntről a táborba//
*Miután Hrothgaar eltűnik a vaskezűvel a kapuban, egy darabig még áll, s nézi az idegeneket. A tejes emberen kívűl más nem is zaklatja, még a kis gnóm sem. Az egyetlen figyelemre méltó esemény egy óriás érkezése, aki látszólag nem csak a karját szokta igénybe venni.*
~Nocsak. Rolkoéknak újabb barát. Vagy épp vetélytárs.~
*Jut eszébe az óriás nő. Elege van ebből a vacakolásból. Dühösen legyint egyet a gnóm felé, és becsörtet a táborba. Csupán szeme sarkából pillantja meg a fajából származó nőt, ám most mérgesebb annál, minthogy törödjön vele, inkább a vezér keresésére indul. Amint megtalálja, kivárja, hogy észrevegyék, majd megszólal.*
-Kagan vezér. Bejöttem, mert amiatt a nyamvadt kis gnóm miatt ott öregednék meg. Nem fűlik a foga szerintem ehhez. Mi legyen, mit parancsolsz?-
*Kérdezi a törpe, s látszik rajta, hogy a gnóm megbüntetése tetszene neki, mint feladat.*
*Miután Hrothgaar eltűnik a vaskezűvel a kapuban, egy darabig még áll, s nézi az idegeneket. A tejes emberen kívűl más nem is zaklatja, még a kis gnóm sem. Az egyetlen figyelemre méltó esemény egy óriás érkezése, aki látszólag nem csak a karját szokta igénybe venni.*
~Nocsak. Rolkoéknak újabb barát. Vagy épp vetélytárs.~
*Jut eszébe az óriás nő. Elege van ebből a vacakolásból. Dühösen legyint egyet a gnóm felé, és becsörtet a táborba. Csupán szeme sarkából pillantja meg a fajából származó nőt, ám most mérgesebb annál, minthogy törödjön vele, inkább a vezér keresésére indul. Amint megtalálja, kivárja, hogy észrevegyék, majd megszólal.*
-Kagan vezér. Bejöttem, mert amiatt a nyamvadt kis gnóm miatt ott öregednék meg. Nem fűlik a foga szerintem ehhez. Mi legyen, mit parancsolsz?-
*Kérdezi a törpe, s látszik rajta, hogy a gnóm megbüntetése tetszene neki, mint feladat.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 02:00:38
Üzenet elküldve: 2014-07-03 02:00:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
*A férfi elneveti magát a lány replikájára.*
-Jójó, majd gondolkozom valami újon.*válaszol neki, s a lány kékjeinek csillogása meglepő módon jókedvet varázsol a férfi lelkébe is. Pedig nincs túl sok oka arra, hogy örömködjön, pláne annak tükrében, ami történni készül, s amiről ebben a pillanatban még fogalma sem lehet.
Ő csak annyit fog fel, de azt is valószínűleg későn, hogy a lány keze az övére kulcsolódik. Odakapja tekintetét, majd egy szívdobbanás... kettő... aztán leesik neki a dolog. A pulzusa olyan gyorsan emelkedik meg, hogy szinte beleszédül, ám már nem tehet semmit sem, a lány ajkai összeforrnak az övével, épp Kagan szeme láttára. A máskor mindig oly higgadt és racionális Vadász szíve hirtelen a torkába ugrik, nem lepődne meg azon, ha Isurii tisztán hallaná a kalapálását.
~Túl messzire mész. Idióta.~ közli önmagával gondolati szinten, s kénytelen abszolút egyetérteni a kijelentéssel. Persze ha Kagan jobban megfigyelné a jelenetet, akkor rájönne, hogy a lány kezdeményezte a dolgot, már csak kettejük helyzetéből adódóan is, de ilyesmivel Daeros az adott pillanatban nem foglalkozik.
A fejében virtustáncot jár az összes üvöltő vészjelző, de Isurii puha ajkának hatására pár pillanatra megszűnik a külvilág. Eszébe sem jut az, hogy visszautasítsa a lányt, hiszen ennél nagyobb bajba már amúgy sem sodorhatná magát, akkor meg ott rohadjon meg az egész, legalább kiélvezi, amíg lehet.*
*A férfi elneveti magát a lány replikájára.*
-Jójó, majd gondolkozom valami újon.*válaszol neki, s a lány kékjeinek csillogása meglepő módon jókedvet varázsol a férfi lelkébe is. Pedig nincs túl sok oka arra, hogy örömködjön, pláne annak tükrében, ami történni készül, s amiről ebben a pillanatban még fogalma sem lehet.
Ő csak annyit fog fel, de azt is valószínűleg későn, hogy a lány keze az övére kulcsolódik. Odakapja tekintetét, majd egy szívdobbanás... kettő... aztán leesik neki a dolog. A pulzusa olyan gyorsan emelkedik meg, hogy szinte beleszédül, ám már nem tehet semmit sem, a lány ajkai összeforrnak az övével, épp Kagan szeme láttára. A máskor mindig oly higgadt és racionális Vadász szíve hirtelen a torkába ugrik, nem lepődne meg azon, ha Isurii tisztán hallaná a kalapálását.
~Túl messzire mész. Idióta.~ közli önmagával gondolati szinten, s kénytelen abszolút egyetérteni a kijelentéssel. Persze ha Kagan jobban megfigyelné a jelenetet, akkor rájönne, hogy a lány kezdeményezte a dolgot, már csak kettejük helyzetéből adódóan is, de ilyesmivel Daeros az adott pillanatban nem foglalkozik.
A fejében virtustáncot jár az összes üvöltő vészjelző, de Isurii puha ajkának hatására pár pillanatra megszűnik a külvilág. Eszébe sem jut az, hogy visszautasítsa a lányt, hiszen ennél nagyobb bajba már amúgy sem sodorhatná magát, akkor meg ott rohadjon meg az egész, legalább kiélvezi, amíg lehet.*
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:49:20
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:49:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Kagan férfi, ráadásul egy számító, tervező, elemző szemétláda, közepesnél erősebb paranoiával, és "barbárok" között liberális, nyitott szemlélettel - ami annyit tesz, hogy számtalan új módot talál ki ellenségei megkínzásához, eltaposásához és lemészárlásához. Daeros pedig jó úton halad, hogy felkerüljön a listára, ám Kagan még tartja magát.*
~ Ez meg mit vigyorog???? ~ *szorítja össze a száját, de aztán lapos oldalpillantását újra Nymira felé fordítja.*
~ Bah. ~ *persze valahol sejti, hogy a műsor neki, vagy neki is szól. Figyelmét azonban meglehetős rutinnal tudja fontos dolgokra fókuszálni; azt pedig igen régóta vallja, hogy lehet, hogy valami személyes, de nem biztos, hogy lényeges is.*
- Ne örülj előre. *húzza száját pengemosolyra, mert már előre tudja, milyen hálátlan feladat lesz Nymiráé. Az északi fenyegetést érintő kérdésre csak bólogat, sajnos ő maga sem tud többet. Lehet, hogy csak mese az egész, és a városiak unták meg a fosztogatást, találva valami igazán hatékony módszert. De akkor is... az ő északi hátvédcsapatukat is darabokra tépte valami, pedig az katonailag erősebb volt, mint a Thargodarok központi törzse.*
- Szóval valami... a Szellemvilágból. *hümmög egy kicsit, és Argus "Pókja" jut eszébe, de elhessegeti. Más felkészülni az esetleges veszélyre, és más feleslegesen tépelődni rajta. Különben is: Arthenior és Karavánpihenője köztük és a veszély között van.*
- A feladatod a következő lesz. *vált témát, nem folytatva az Isuriis témakört, és savanyú ábrázata jelzi, hogy mindenki jobba tenné, ha ez így lenne a jövőben is.*
- Tele vagyunk újoncokkal. Idegenekkel. Vannak, akik nomádok, mint te, akad pár hozzám hasonló felföldi, néhány magányos fejvadász és orgyilkos, egy csapat törpe, egy nagyobb csapat óriás. Eléggé... vegyes társaság, és a legnagyobb összetartó erő most Thargarodban Chiari kondérja. *biccent fejével a most is igen népszerű ételgyár irányába.*
- A túlélés kulcsa azonban az egység és az összetartás... és bár a sokszínűség gyakran előny, ám össze kell kovácsolni őket. Egy csapattá. Az én felügyeletemmel ez lesz az egyik feladatod - foglalkozni a kivagyi, rátarti, pökhendi friss hússal, jórészt hatalmas férfiakkal, akik nem ismertek eddig maguk fölött hatalmat. *gonosz mosoly.*
- Meglátjuk, mire megyünk... és jó lecke lesz. Nekik is, nekünk is. *az ötlet egyébként nem az övé, még talán Isuriitól vette az "újoncképzési segéderő" ötletét. Tekintete ismét Isuriira villan és már épp mondaná, hogy milyen jó ötlet volt, mikor ezek ketten nekiállnak ott nyelvelni meg smároskodni.*
~ 'nyádat. ~ *kap most már tényleg baltájához, és fel is emelkedik ültéből. Az utolsó pillanatban azonban megfékezi magát, és mint ha mi sem történt volna, Nymirára pillant.*
- Mint látod, lesz dolgunk. Gyere, megmutatom a tábort. Holnap nem biztos, hogy lesz rá idő, mert néhány újonnan csatlakozottat a törzsbe fogadunk, és... *vigyorodik el hirtelen, arcán a "lángelme" vigyorával.*
- A talán áldozunk is a Szellemeknek és az Ősöknek. Igen.
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 01:50:42
*Kagan férfi, ráadásul egy számító, tervező, elemző szemétláda, közepesnél erősebb paranoiával, és "barbárok" között liberális, nyitott szemlélettel - ami annyit tesz, hogy számtalan új módot talál ki ellenségei megkínzásához, eltaposásához és lemészárlásához. Daeros pedig jó úton halad, hogy felkerüljön a listára, ám Kagan még tartja magát.*
~ Ez meg mit vigyorog???? ~ *szorítja össze a száját, de aztán lapos oldalpillantását újra Nymira felé fordítja.*
~ Bah. ~ *persze valahol sejti, hogy a műsor neki, vagy neki is szól. Figyelmét azonban meglehetős rutinnal tudja fontos dolgokra fókuszálni; azt pedig igen régóta vallja, hogy lehet, hogy valami személyes, de nem biztos, hogy lényeges is.*
- Ne örülj előre. *húzza száját pengemosolyra, mert már előre tudja, milyen hálátlan feladat lesz Nymiráé. Az északi fenyegetést érintő kérdésre csak bólogat, sajnos ő maga sem tud többet. Lehet, hogy csak mese az egész, és a városiak unták meg a fosztogatást, találva valami igazán hatékony módszert. De akkor is... az ő északi hátvédcsapatukat is darabokra tépte valami, pedig az katonailag erősebb volt, mint a Thargodarok központi törzse.*
- Szóval valami... a Szellemvilágból. *hümmög egy kicsit, és Argus "Pókja" jut eszébe, de elhessegeti. Más felkészülni az esetleges veszélyre, és más feleslegesen tépelődni rajta. Különben is: Arthenior és Karavánpihenője köztük és a veszély között van.*
- A feladatod a következő lesz. *vált témát, nem folytatva az Isuriis témakört, és savanyú ábrázata jelzi, hogy mindenki jobba tenné, ha ez így lenne a jövőben is.*
- Tele vagyunk újoncokkal. Idegenekkel. Vannak, akik nomádok, mint te, akad pár hozzám hasonló felföldi, néhány magányos fejvadász és orgyilkos, egy csapat törpe, egy nagyobb csapat óriás. Eléggé... vegyes társaság, és a legnagyobb összetartó erő most Thargarodban Chiari kondérja. *biccent fejével a most is igen népszerű ételgyár irányába.*
- A túlélés kulcsa azonban az egység és az összetartás... és bár a sokszínűség gyakran előny, ám össze kell kovácsolni őket. Egy csapattá. Az én felügyeletemmel ez lesz az egyik feladatod - foglalkozni a kivagyi, rátarti, pökhendi friss hússal, jórészt hatalmas férfiakkal, akik nem ismertek eddig maguk fölött hatalmat. *gonosz mosoly.*
- Meglátjuk, mire megyünk... és jó lecke lesz. Nekik is, nekünk is. *az ötlet egyébként nem az övé, még talán Isuriitól vette az "újoncképzési segéderő" ötletét. Tekintete ismét Isuriira villan és már épp mondaná, hogy milyen jó ötlet volt, mikor ezek ketten nekiállnak ott nyelvelni meg smároskodni.*
~ 'nyádat. ~ *kap most már tényleg baltájához, és fel is emelkedik ültéből. Az utolsó pillanatban azonban megfékezi magát, és mint ha mi sem történt volna, Nymirára pillant.*
- Mint látod, lesz dolgunk. Gyere, megmutatom a tábort. Holnap nem biztos, hogy lesz rá idő, mert néhány újonnan csatlakozottat a törzsbe fogadunk, és... *vigyorodik el hirtelen, arcán a "lángelme" vigyorával.*
- A talán áldozunk is a Szellemeknek és az Ősöknek. Igen.
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 01:50:42
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:41:59
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:41:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Örül, hogy nem faggatja tovább a férfi, mint valami kíváncsi kisgyerek. Elkönyvelheti udvarlásnak, kedvességnek, törődésnek, szeretetnek... amelyiknek éppen jól esik. Visszamosolyog a férfire. Kissé meglepő, hogy ekként beszél most előtte a bátyjáról, de Isurii okos lány. Tudja, hogy ezek a szavak most neki szólnak, a húgnak és nem a vezérnek. Tetszik neki, hogy legalább most nem gyötrik aggodalmai és Daerost sem lombozza le az Isurii vérével együtt járó felelősség.*
-Ezt ma már mondtad! Találj ki valami újat!
*Pusmogja vissza, közben azon küzd, hogy arcizmai legalább annyira tudja rendezni, hogy ne vigyorogjon folyamatosan, mint a vadalma. Szavai ellenére, csillogó kékjei elárulják mennyire örül a másik szavainak.*
-Hmmm...
*Somolyog kitartóan, de pillantását elkapja Daerosról. Szinte hallani, hogyan kattognak fejében a fogaskerekek.*
~Teljes szabadság.~
*Ismétli meg magában, majd a férfi ép mancsára kulcsolja kezecskéjét.
Ellép oldalra, húzva magával a másikat is, hogy legalább kisebb célpont legyen párosuk Kagan számára és minimális rizikóval számolnia kelljen, ha szeretné elhajítani baltáját.
És aztán? Aztán pedig megtörténik valami egészen hihetetlen.
Isurii hirtelen ötlettől vezérelve felpipiskedik, hogy szájon csókolja Daeros Argient, a Vadászt.
Gyorsan és határozottan cselekszik, szabad keze óvatosan fog a férfi vállára, hogy ne igazán tudjon "menekülni". Nagyon kínos lenne ha most visszautasítaná a lányt bármilyen megfontolásból...*
*Örül, hogy nem faggatja tovább a férfi, mint valami kíváncsi kisgyerek. Elkönyvelheti udvarlásnak, kedvességnek, törődésnek, szeretetnek... amelyiknek éppen jól esik. Visszamosolyog a férfire. Kissé meglepő, hogy ekként beszél most előtte a bátyjáról, de Isurii okos lány. Tudja, hogy ezek a szavak most neki szólnak, a húgnak és nem a vezérnek. Tetszik neki, hogy legalább most nem gyötrik aggodalmai és Daerost sem lombozza le az Isurii vérével együtt járó felelősség.*
-Ezt ma már mondtad! Találj ki valami újat!
*Pusmogja vissza, közben azon küzd, hogy arcizmai legalább annyira tudja rendezni, hogy ne vigyorogjon folyamatosan, mint a vadalma. Szavai ellenére, csillogó kékjei elárulják mennyire örül a másik szavainak.*
-Hmmm...
*Somolyog kitartóan, de pillantását elkapja Daerosról. Szinte hallani, hogyan kattognak fejében a fogaskerekek.*
~Teljes szabadság.~
*Ismétli meg magában, majd a férfi ép mancsára kulcsolja kezecskéjét.
Ellép oldalra, húzva magával a másikat is, hogy legalább kisebb célpont legyen párosuk Kagan számára és minimális rizikóval számolnia kelljen, ha szeretné elhajítani baltáját.
És aztán? Aztán pedig megtörténik valami egészen hihetetlen.
Isurii hirtelen ötlettől vezérelve felpipiskedik, hogy szájon csókolja Daeros Argient, a Vadászt.
Gyorsan és határozottan cselekszik, szabad keze óvatosan fog a férfi vállára, hogy ne igazán tudjon "menekülni". Nagyon kínos lenne ha most visszautasítaná a lányt bármilyen megfontolásból...*
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:15:40
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:15:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
*Meglehetősen mókás jelenet lenne, ha a lány körbe óhajtaná pisilni Daerost, hogy ily módon jelölje meg a saját területét, de persze a férfi minderről mit sem tud, hiszen férfi... fogalma sincs arról, mi minden játszódik le egy női fejben, sőt, határozottan vallja azt, hogy ezt az esetek túlnyomó többségében még a nők sem tudnák biztosan megmondani. Mert fogalmuk sincs, mit akarnak, de azt azonnal akarják, és ha nem kapják meg, akkor az ég irgalmazzon annak, aki ezt megvonja tőlük...
Mindazonáltal, ha tudatában lenne annak, hogy Isurii épp megjelöli őt, mint a saját felségterületét, valószínűleg nem lenne ellenére a dolog. Sőt, minden bizonnyal tetszene is neki, már csak azért is, mert legkevésbé sem óhajtja, hogy köze legyen bármelyik más nőhöz a táborban. Nem mintha kilátásban lenne ilyesmi, de a háta közepére nem kívánná.*
-Jogos, nem kell, hogy oka legyen.*kacsint szemtelenül a lányra, persze csak azért, mert a vezérnek éppen háttal áll. A következő mondatra viszont széles vigyorra húzódik a szája.*
-Igen, tudom, láttam.*még el is kuncogja magát.*
-Hadd markolássza. Amíg nem állítja a hátamba, engem nem zavar.*hangja már-már pimasz módon szenvtelen, egyértelművé akarja tenni Isurii számára, hogy magasról tesz arra, hogy Kagannak nem tetszik az, amit köztük látni vél. Persze a valóságban Daeros ennél jóval elővigyázatosabb, s továbbra sincs esze ágában sem, hogy tengelyt akasszon a lány testvérével, mert minden esély megvan arra, hogy ő húzná a rövidebbet. Tulajdonképpen esélye sem lenne. Persze ezt azért nem nagyon akarja magának bevallani, de ettől még nyilvánvaló a dolog.*
-Most, hogy látlak, sokkal jobban.*válaszol a lánynak, szintén talán kissé szemtelenül, de a férfi szemében cinkos fény villan. Ahogy eddig is, most is ügyel arra, hogy lehetőleg szavait csak a fehér hajú lány hallja, s legfőképpen Kagannak ne nagyon legyen tudomása arról, miről is eshet köztük szó. A férfi kiütögeti a hamut a pipájából, majd elteszi azt, s tekintete összeakad a lány lelkének égszínkék tükreivel.*
-Szóval teljes szabadság, hmm?*húzza fel a fél szemöldökét, miután az ő fülét is megütötte Kagan utolsó mondatainak egyike.*
-Nem is hangzik rosszul. Mit is jelent ez?*vigyorodik el újra.*
*Meglehetősen mókás jelenet lenne, ha a lány körbe óhajtaná pisilni Daerost, hogy ily módon jelölje meg a saját területét, de persze a férfi minderről mit sem tud, hiszen férfi... fogalma sincs arról, mi minden játszódik le egy női fejben, sőt, határozottan vallja azt, hogy ezt az esetek túlnyomó többségében még a nők sem tudnák biztosan megmondani. Mert fogalmuk sincs, mit akarnak, de azt azonnal akarják, és ha nem kapják meg, akkor az ég irgalmazzon annak, aki ezt megvonja tőlük...
Mindazonáltal, ha tudatában lenne annak, hogy Isurii épp megjelöli őt, mint a saját felségterületét, valószínűleg nem lenne ellenére a dolog. Sőt, minden bizonnyal tetszene is neki, már csak azért is, mert legkevésbé sem óhajtja, hogy köze legyen bármelyik más nőhöz a táborban. Nem mintha kilátásban lenne ilyesmi, de a háta közepére nem kívánná.*
-Jogos, nem kell, hogy oka legyen.*kacsint szemtelenül a lányra, persze csak azért, mert a vezérnek éppen háttal áll. A következő mondatra viszont széles vigyorra húzódik a szája.*
-Igen, tudom, láttam.*még el is kuncogja magát.*
-Hadd markolássza. Amíg nem állítja a hátamba, engem nem zavar.*hangja már-már pimasz módon szenvtelen, egyértelművé akarja tenni Isurii számára, hogy magasról tesz arra, hogy Kagannak nem tetszik az, amit köztük látni vél. Persze a valóságban Daeros ennél jóval elővigyázatosabb, s továbbra sincs esze ágában sem, hogy tengelyt akasszon a lány testvérével, mert minden esély megvan arra, hogy ő húzná a rövidebbet. Tulajdonképpen esélye sem lenne. Persze ezt azért nem nagyon akarja magának bevallani, de ettől még nyilvánvaló a dolog.*
-Most, hogy látlak, sokkal jobban.*válaszol a lánynak, szintén talán kissé szemtelenül, de a férfi szemében cinkos fény villan. Ahogy eddig is, most is ügyel arra, hogy lehetőleg szavait csak a fehér hajú lány hallja, s legfőképpen Kagannak ne nagyon legyen tudomása arról, miről is eshet köztük szó. A férfi kiütögeti a hamut a pipájából, majd elteszi azt, s tekintete összeakad a lány lelkének égszínkék tükreivel.*
-Szóval teljes szabadság, hmm?*húzza fel a fél szemöldökét, miután az ő fülét is megütötte Kagan utolsó mondatainak egyike.*
-Nem is hangzik rosszul. Mit is jelent ez?*vigyorodik el újra.*
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:08:40
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:08:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Úgy tűnik, szavaival és tetteivel csak kivált valamit. Erre tud következtetni abból, hogy Kagan magukról kezd mesélni. Lassacskán körvonalazódik is neki, hogy miről van szó. Tudja jól, hogy mennyire más ez a hely, mint eddigi otthona, ahogyan azt is, hogy nem lesz egyszerű dolga, de ennyit igazán megtehet, ha egyszer úgy döntöttek, hogy esélyt kap a bizonyításra. Persze azzal is tisztában van, hogy amint hatalom kerül kezeibe, igyekszenek majd férjet találni neki. Olyat, kit ő is elfogad, meg apja is. Ez az a része azonban az egésznek, mivel legkevésbé szándékozik foglalkozni. Először saját elvárásainak akar megfelelni, s mikor végre hallja a várva várt szavakat, nagyot dobban szíve. Arcára hálás mosoly telepszik, miközben a mellette tornyosuló alakot figyeli. Ezzel hatalmas szikla gördült le szívéről.*
- Nagyon köszönöm! Természetesen ideiglenesen csatlakozom törzsedhez és ezzel együtt alávetem magam szabályaitoknak *jelenti ki magabiztosan.
Azokkal a szabályokkal talán már nincs annyira tisztában, mint régen, ugyanakkor biztos benne, hogy lesz majd aki elmondja neki elejétől a végéig őket. Merthogy arra szüksége lesz, hogy biztosan tudja mindet.
A következő kérdés hallatán egy pillanatra megdermed. Elkerekedett szemekkel néz Kaganra, majd gyorsan igyekszik rendet tenni lepődött ábrázatán. Hamarosan el is tűnnek a döbbenet jelei. Újra előkerül hivatalosabb, komolyabb képe, mi bár őszinte, valahol mégis sok érzelmet elrejt. Mondhatni azt mutatja, mit úgy vél, mutatnia kell.*
- Nem sokat tudunk róluk. Nem... Nemigen volt olyan, ki tudott volna róla bármit is mondani. Mindeddig úgy tűnik, népünk előtt jár, de fogalmunk sincs, hogy merre tarthat, vagy hogy mi a célja. Egyesek szerint a szellemek jönnek el és leckéztetik meg kegyvesztettjeiket. Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit higgyek ezzel kapcsolatban, de szerintem sem egyszerű, halandó teremtmény műve *magyaráz, bár vélhetően ezzel nem sokat segít Kagannak.
Ő is ugyanúgy homályban tapogatózik ezt illetően, mint sokan mások. Azt viszont kész csodának tartja, hogy vannak túlélők is. Később azonban jöhet egy valamivel kellemesebb téma. A régi emlékek és a jelen összehasonlítása, jelenleg épp Isuriit illetően.*
- Te attól még a bátyja maradsz. Ezt sem te, sem ő nem fogja feledni, ebben biztos vagyok. Ahogyan abban is, hogy bizonyára nagyra értékeli bizalmad, melynek hála megadtad szabadságát. Azt a férfit viszont nem ismerem fel. Csak nem ő is egy az újak közül? *néz egyenesen az Isurii mellett álló sebesültre.*
*Úgy tűnik, szavaival és tetteivel csak kivált valamit. Erre tud következtetni abból, hogy Kagan magukról kezd mesélni. Lassacskán körvonalazódik is neki, hogy miről van szó. Tudja jól, hogy mennyire más ez a hely, mint eddigi otthona, ahogyan azt is, hogy nem lesz egyszerű dolga, de ennyit igazán megtehet, ha egyszer úgy döntöttek, hogy esélyt kap a bizonyításra. Persze azzal is tisztában van, hogy amint hatalom kerül kezeibe, igyekszenek majd férjet találni neki. Olyat, kit ő is elfogad, meg apja is. Ez az a része azonban az egésznek, mivel legkevésbé szándékozik foglalkozni. Először saját elvárásainak akar megfelelni, s mikor végre hallja a várva várt szavakat, nagyot dobban szíve. Arcára hálás mosoly telepszik, miközben a mellette tornyosuló alakot figyeli. Ezzel hatalmas szikla gördült le szívéről.*
- Nagyon köszönöm! Természetesen ideiglenesen csatlakozom törzsedhez és ezzel együtt alávetem magam szabályaitoknak *jelenti ki magabiztosan.
Azokkal a szabályokkal talán már nincs annyira tisztában, mint régen, ugyanakkor biztos benne, hogy lesz majd aki elmondja neki elejétől a végéig őket. Merthogy arra szüksége lesz, hogy biztosan tudja mindet.
A következő kérdés hallatán egy pillanatra megdermed. Elkerekedett szemekkel néz Kaganra, majd gyorsan igyekszik rendet tenni lepődött ábrázatán. Hamarosan el is tűnnek a döbbenet jelei. Újra előkerül hivatalosabb, komolyabb képe, mi bár őszinte, valahol mégis sok érzelmet elrejt. Mondhatni azt mutatja, mit úgy vél, mutatnia kell.*
- Nem sokat tudunk róluk. Nem... Nemigen volt olyan, ki tudott volna róla bármit is mondani. Mindeddig úgy tűnik, népünk előtt jár, de fogalmunk sincs, hogy merre tarthat, vagy hogy mi a célja. Egyesek szerint a szellemek jönnek el és leckéztetik meg kegyvesztettjeiket. Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit higgyek ezzel kapcsolatban, de szerintem sem egyszerű, halandó teremtmény műve *magyaráz, bár vélhetően ezzel nem sokat segít Kagannak.
Ő is ugyanúgy homályban tapogatózik ezt illetően, mint sokan mások. Azt viszont kész csodának tartja, hogy vannak túlélők is. Később azonban jöhet egy valamivel kellemesebb téma. A régi emlékek és a jelen összehasonlítása, jelenleg épp Isuriit illetően.*
- Te attól még a bátyja maradsz. Ezt sem te, sem ő nem fogja feledni, ebben biztos vagyok. Ahogyan abban is, hogy bizonyára nagyra értékeli bizalmad, melynek hála megadtad szabadságát. Azt a férfit viszont nem ismerem fel. Csak nem ő is egy az újak közül? *néz egyenesen az Isurii mellett álló sebesültre.*
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:00:12
Üzenet elküldve: 2014-07-03 01:00:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Isurii nő. Messze nem változik olyan tudatos, tetten érhető módon, mint egy férfiember, így amit tesz az teljesen ösztönös. Elkezdi kijelölni a határokat. Daeros szerencséjére természetesen nem fogja körbepisilni, vagy ilyesmi. Ám nem árt, ha sejti a többi lány is: a Vadász a Thargodar lányé és aki megint lecsapja a fiúját a kezéről az könyörögni fog, hogy büntetését a Szellemjáró, s ne az "úrnő" szabja ki.
Ha Isu megunná a másik társaságát, az persze egészen más. De egyelőre nem úgy tűnik, mint aki félre akarná dobni Daerost. (Akkor sem, ha jelen állapotában nagyon is elhasználtnak tűnik ennyi sérüléssel.)
Lenyalogatja mutató- és hüvelykujjáról az étel zsírját/levét és egy fél lépést hátrébb is lép, hogy Daeros felállhasson.*
-Miért ne?
*Kérdezi vissza egyszerűen. Egyébként nagyon is jó kérdés a másiktól. Nem tudná megválaszolni úgy igazán, hogy miért hozott egy kis nasit a másiknak.*
-A bátyám a baltáját markolássza a hátad mögött.
*Szól szenvtelen hangon úgy, hogy szavait ne igazán hallhassa Kagan és társasága.*
~Szoknyapecér!~
*Pillant el Daeros mögött a vezérre, de tekintete nem könyörgő -ahogy az tőle elvárható lett volna-. Szemtelen huncut fény csillan meg a kékekben! Még ilyet!*
-Jobban érzed magad?
*Rebben vissza tekintete az előtte álló Daerosra mosolyogva.
A háttérben hallja saját nevét, de mivel nem magához szólítja őt -kivételesen- vére, nem hagyja ott a másik férfit.*
~Így van, bátyám! Ahogy mondod.~
*Isurii nő. Messze nem változik olyan tudatos, tetten érhető módon, mint egy férfiember, így amit tesz az teljesen ösztönös. Elkezdi kijelölni a határokat. Daeros szerencséjére természetesen nem fogja körbepisilni, vagy ilyesmi. Ám nem árt, ha sejti a többi lány is: a Vadász a Thargodar lányé és aki megint lecsapja a fiúját a kezéről az könyörögni fog, hogy büntetését a Szellemjáró, s ne az "úrnő" szabja ki.
Ha Isu megunná a másik társaságát, az persze egészen más. De egyelőre nem úgy tűnik, mint aki félre akarná dobni Daerost. (Akkor sem, ha jelen állapotában nagyon is elhasználtnak tűnik ennyi sérüléssel.)
Lenyalogatja mutató- és hüvelykujjáról az étel zsírját/levét és egy fél lépést hátrébb is lép, hogy Daeros felállhasson.*
-Miért ne?
*Kérdezi vissza egyszerűen. Egyébként nagyon is jó kérdés a másiktól. Nem tudná megválaszolni úgy igazán, hogy miért hozott egy kis nasit a másiknak.*
-A bátyám a baltáját markolássza a hátad mögött.
*Szól szenvtelen hangon úgy, hogy szavait ne igazán hallhassa Kagan és társasága.*
~Szoknyapecér!~
*Pillant el Daeros mögött a vezérre, de tekintete nem könyörgő -ahogy az tőle elvárható lett volna-. Szemtelen huncut fény csillan meg a kékekben! Még ilyet!*
-Jobban érzed magad?
*Rebben vissza tekintete az előtte álló Daerosra mosolyogva.
A háttérben hallja saját nevét, de mivel nem magához szólítja őt -kivételesen- vére, nem hagyja ott a másik férfit.*
~Így van, bátyám! Ahogy mondod.~
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:39:06
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:39:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*Most Kagan az, aki a tűzbe bámul, és újra maga elé veszi a halászleves fatálat. Azil faragványa, mint egyre több minden a táborba: az óriás meglehetősen ügyes, nem is gondolná az ember.*
- Aham. *mondja bölcsen és velősen, majd pár falatot behörpöl. Közben vet egy-egy pillantás Nymirára, aztán végiggondolja, hány embert kellene már most "kiképezni" vezetői feladatokra. Isuriit, egyértelműen, Leandanát, ki bár Szellemjáróként is funkcionál, de Kagan általános helyettesének is tekinthető. Harathot, aki messze formája alatt teljesít, talán ez a körút a Krenkataur-barlangba helyrerázta egy kicsit; Brennus kuzint, Waldran kuzint.*
~ Szent Vasbordájú. ~ *és itt van még a számtalan új, kiknek át kellene venniük a törzs szokásait, kultúráját, és nem csak sodródni az árral.*
~ Most meg itt ez a lány. ~ *közben az ételosztásnál némi tumultus támad, Azil és Ugug között, de Kagan ódzkodik megmozdulni. Majd Chiari rendet tesz; okkal és joggal tartanak tőle a táborban; ha fúriaként tombol, még Kagan is kerüli.*
*Közben Nymira fogja magát és mellé ül.*
~ Ügyes. ~ *villan meg Kagan mosolya, mert értékeli az önkritikát, de az okos taktikát is. Márpedig a lány ügyes taktikusnak tűnik, és bár érezhetően improvizál is, azért párszor már végiggondolta idevezető útja alatt, mit akar előadni.*
- Mint látod, mi némileg... irányt váltottunk. Az én népem nem olyan, mint a tiéd... egykor városlakó, birodalomépítő nép voltunk, s az ezredévek alatt sem feledtük hagyományainkat. Ám a történelemből legenda lett, a legendából mítosz, a mítoszból álom...és most a Thargodarok konok népe azon dolgozik, hogy az álomból újra valóság legyen. *szögezi le, hogy Nymira is lássa, hová csöppent.*
- Maradhatsz, élhetsz velünk, ha vállalod, hogy a törzs tagja légy és aláveted magad szabályainknak. Na és persze ha megfelelsz számunkra. *dönt végül. Nem szereti a fából vaskarika dolgokat, a félkész mutatványokat. Nymira élhet velük, és közben tanulhat - aztán, ha eljön az ideje, majd eldönti, akar-e távozni egyáltalán.*
~ Ki tudja. Talán fog magának valami férjet, akit az Öreg is elfogad. ~ *kicsit böki a csőrét egy-két dolog, így jobb meggyőződése ellenére megkérdezi, pedig frissen választott tanítóként nem a legjobb dolog tudatlannak mutatkozni. Viszont képmutató ostobának lenni még rosszabb lenne.*
- Több nomád is érkezett hozzánk az elmúlt időszakban, mióta itt vagyunk. Tomboló rettenetről beszélnek, mely a pusztán őrjöngve zabálja fel a törzseket. *igazából három törzset, de abból az egyikről tudta, hogy majd ezer harcost számláló, erős nemzetség volt.*
- Mit tudsz erről? *a kérdés komoly, az étel már elfogyott, a pipa került elő ismét. Az Isuriira vonatkozó kérdésre pillantása húgára vándorol.*
- Ja. Sokat. Néha... úgy érzem, túl sokat is. *húzódik cinikus mosolyra a szája, de a szeme nem tud mulatni.*
- Isurii Thargodar a Thargodar Család teljes jogú tagja, a teljes szabadságot tőlem kapta. *Nymira tudja mit jelent, és milyen sokat ér ez; Isurii immár nem a család értékes, kiházasítható ütőkártyája, hanem saját jogán hatalmasság és szabad törzstag.*
*Most Kagan az, aki a tűzbe bámul, és újra maga elé veszi a halászleves fatálat. Azil faragványa, mint egyre több minden a táborba: az óriás meglehetősen ügyes, nem is gondolná az ember.*
- Aham. *mondja bölcsen és velősen, majd pár falatot behörpöl. Közben vet egy-egy pillantás Nymirára, aztán végiggondolja, hány embert kellene már most "kiképezni" vezetői feladatokra. Isuriit, egyértelműen, Leandanát, ki bár Szellemjáróként is funkcionál, de Kagan általános helyettesének is tekinthető. Harathot, aki messze formája alatt teljesít, talán ez a körút a Krenkataur-barlangba helyrerázta egy kicsit; Brennus kuzint, Waldran kuzint.*
~ Szent Vasbordájú. ~ *és itt van még a számtalan új, kiknek át kellene venniük a törzs szokásait, kultúráját, és nem csak sodródni az árral.*
~ Most meg itt ez a lány. ~ *közben az ételosztásnál némi tumultus támad, Azil és Ugug között, de Kagan ódzkodik megmozdulni. Majd Chiari rendet tesz; okkal és joggal tartanak tőle a táborban; ha fúriaként tombol, még Kagan is kerüli.*
*Közben Nymira fogja magát és mellé ül.*
~ Ügyes. ~ *villan meg Kagan mosolya, mert értékeli az önkritikát, de az okos taktikát is. Márpedig a lány ügyes taktikusnak tűnik, és bár érezhetően improvizál is, azért párszor már végiggondolta idevezető útja alatt, mit akar előadni.*
- Mint látod, mi némileg... irányt váltottunk. Az én népem nem olyan, mint a tiéd... egykor városlakó, birodalomépítő nép voltunk, s az ezredévek alatt sem feledtük hagyományainkat. Ám a történelemből legenda lett, a legendából mítosz, a mítoszból álom...és most a Thargodarok konok népe azon dolgozik, hogy az álomból újra valóság legyen. *szögezi le, hogy Nymira is lássa, hová csöppent.*
- Maradhatsz, élhetsz velünk, ha vállalod, hogy a törzs tagja légy és aláveted magad szabályainknak. Na és persze ha megfelelsz számunkra. *dönt végül. Nem szereti a fából vaskarika dolgokat, a félkész mutatványokat. Nymira élhet velük, és közben tanulhat - aztán, ha eljön az ideje, majd eldönti, akar-e távozni egyáltalán.*
~ Ki tudja. Talán fog magának valami férjet, akit az Öreg is elfogad. ~ *kicsit böki a csőrét egy-két dolog, így jobb meggyőződése ellenére megkérdezi, pedig frissen választott tanítóként nem a legjobb dolog tudatlannak mutatkozni. Viszont képmutató ostobának lenni még rosszabb lenne.*
- Több nomád is érkezett hozzánk az elmúlt időszakban, mióta itt vagyunk. Tomboló rettenetről beszélnek, mely a pusztán őrjöngve zabálja fel a törzseket. *igazából három törzset, de abból az egyikről tudta, hogy majd ezer harcost számláló, erős nemzetség volt.*
- Mit tudsz erről? *a kérdés komoly, az étel már elfogyott, a pipa került elő ismét. Az Isuriira vonatkozó kérdésre pillantása húgára vándorol.*
- Ja. Sokat. Néha... úgy érzem, túl sokat is. *húzódik cinikus mosolyra a szája, de a szeme nem tud mulatni.*
- Isurii Thargodar a Thargodar Család teljes jogú tagja, a teljes szabadságot tőlem kapta. *Nymira tudja mit jelent, és milyen sokat ér ez; Isurii immár nem a család értékes, kiházasítható ütőkártyája, hanem saját jogán hatalmasság és szabad törzstag.*
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:37:02
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:37:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
*Daeros épp a pipájával foglalatoskodik, mikor látja, hogy a vezér az újabb fehér hajú lánnyal kezd beszélgetni. Nem kell ahhoz túlságosan vájt fülűnek lenni, hogy az ember fia hallhassa őket, bár túlságosan nem figyel a beszélgetés tartalmára. Néhány mondatot csíp el csupán, de mivel mindez szintén igen kevéssé (azaz semennyire) érinti a férfit, így nem is nagyon törődik a dologgal. Mélyeket szippant a pipából, s azon tűnődik, vajon tudna-e szerezni a táborban valamit, amivel kissé "megbolondíthatja" a dohányt. Ismer különféle füveket, s ő maga is tudná, hol keresse őket, de hát ugye már nem mehet ki értük az erdőbe. Mert ugyebár vannak olyan növények, melyek dohányba keverve tompítják a fájdalmat, s valami efféle most épp igen csak hasznos volna Daeros számára. Bár a bor éhgyomorra megtette a maga hatását, azért csodát nem kell tőle várni. Épp csak annyit tompított, hogy a fájdalom elviselhető legyen, de még ez is határesetnek mondható.
Isuriinak egyébként nem kell különösebben lopakodnia ahhoz, hogy a Vadász ne vegye őt észre, mivel amúgy is a saját gondolatai kötik le a férfit, így hát kissé megrezzen, mikor a lány combjait a hátán érzi. Felnézve a mosolygó arccal találja magát szembe, melynek gazdája egy falatot tart épp Daeros szája elé. Először nem érti, nem nagyon tudja mire vélni a dolgot, majd ő is elvigyorodik, s kinyitja a száját, melyben kisvártatva landol az Isurii által ellopott falatka. Megrágja, majd lenyeli, s utána így szól:*
-Köszönöm.*nem túl bőbeszédű, de a lényeg benne van. Daeros épp készülne feltápászkodni, mikor pillantása a vezérre esik, kinek összefutó szemöldökeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahogyan a balta nyelére tévedő kezét sem. A Vadász megköszörüli a torkát, majd végül feláll, s szembefordul Isuriival.
~A francba az egésszel...~ gondolja, s gondolatban még a vállát is megrántja mellé. Úgy dönt, hogy nem foglalkozik Kagannal, legalábbis pillanatnyilag nem. Hiszen nem tett semmi rosszat (mármint most, épp, jelenleg nem), úgyhogy megenged magának egy mosolyt a lány felé.*
-Ezt miért kaptam?*kérdi tőle, hiszen a vacsora még odébb van, ahogy a dolgokat szemléli a táborban. Ami azt illeti már meglehetősen éhes, ugyanakkor egyre kevésbé van kedve a tűz körüli társasághoz. Sőt, ami azt illeti épp gondolkozott azon is, hogy keressen magának egy csendes zugot, ahol ellehet magában. Másfelől viszont a hóhajú lány társaságában bármikor szívesen van. Komoly dilemma.*
*Daeros épp a pipájával foglalatoskodik, mikor látja, hogy a vezér az újabb fehér hajú lánnyal kezd beszélgetni. Nem kell ahhoz túlságosan vájt fülűnek lenni, hogy az ember fia hallhassa őket, bár túlságosan nem figyel a beszélgetés tartalmára. Néhány mondatot csíp el csupán, de mivel mindez szintén igen kevéssé (azaz semennyire) érinti a férfit, így nem is nagyon törődik a dologgal. Mélyeket szippant a pipából, s azon tűnődik, vajon tudna-e szerezni a táborban valamit, amivel kissé "megbolondíthatja" a dohányt. Ismer különféle füveket, s ő maga is tudná, hol keresse őket, de hát ugye már nem mehet ki értük az erdőbe. Mert ugyebár vannak olyan növények, melyek dohányba keverve tompítják a fájdalmat, s valami efféle most épp igen csak hasznos volna Daeros számára. Bár a bor éhgyomorra megtette a maga hatását, azért csodát nem kell tőle várni. Épp csak annyit tompított, hogy a fájdalom elviselhető legyen, de még ez is határesetnek mondható.
Isuriinak egyébként nem kell különösebben lopakodnia ahhoz, hogy a Vadász ne vegye őt észre, mivel amúgy is a saját gondolatai kötik le a férfit, így hát kissé megrezzen, mikor a lány combjait a hátán érzi. Felnézve a mosolygó arccal találja magát szembe, melynek gazdája egy falatot tart épp Daeros szája elé. Először nem érti, nem nagyon tudja mire vélni a dolgot, majd ő is elvigyorodik, s kinyitja a száját, melyben kisvártatva landol az Isurii által ellopott falatka. Megrágja, majd lenyeli, s utána így szól:*
-Köszönöm.*nem túl bőbeszédű, de a lényeg benne van. Daeros épp készülne feltápászkodni, mikor pillantása a vezérre esik, kinek összefutó szemöldökeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahogyan a balta nyelére tévedő kezét sem. A Vadász megköszörüli a torkát, majd végül feláll, s szembefordul Isuriival.
~A francba az egésszel...~ gondolja, s gondolatban még a vállát is megrántja mellé. Úgy dönt, hogy nem foglalkozik Kagannal, legalábbis pillanatnyilag nem. Hiszen nem tett semmi rosszat (mármint most, épp, jelenleg nem), úgyhogy megenged magának egy mosolyt a lány felé.*
-Ezt miért kaptam?*kérdi tőle, hiszen a vacsora még odébb van, ahogy a dolgokat szemléli a táborban. Ami azt illeti már meglehetősen éhes, ugyanakkor egyre kevésbé van kedve a tűz körüli társasághoz. Sőt, ami azt illeti épp gondolkozott azon is, hogy keressen magának egy csendes zugot, ahol ellehet magában. Másfelől viszont a hóhajú lány társaságában bármikor szívesen van. Komoly dilemma.*
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:25:19
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:25:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vacsorafőzés//
* Ő már egészen civilizáltan társalog itt a népekkel, még a finom falatot is visszateszi önszántából helyére, erre nem ráront egy mérges troll? A szőrös óriás nyilván erőlködhet, hogy jó egy méternyit megemelje, hisz Ugug többet nyom, mint egy mázsa. Nem olyan szélesek vállai, s robosztus mellkasa, mint harcosaiké, de karjain, lábain mégis vastag izmok feszülnek, s köpönyege alatt domborodó sörpocak díszeleg. Persze ezek a nagyra nőtt tökfejek kemény fickók, épp most nézhet farkasszemet egyikükkel, közvetlen közelről.
A zöldbőrű ki is használja e romantikus szemezést, s jólesően böffenti képen zaklatóját, aztán őt is megörvendezteti egy bájos vigyorral. Mi mást is várhatott az óriás, hisz épp most emelget egy orkot, aki pár minutummal korábban kebelezett be egy pácolt halat. *
- Nem volt rajta a neve, honnan tudhatta volna Ugug?
* Kérdezi morogva, talán kissé gúnyosan amint mezítelen talpa visszakerül a porba, s vállait kissé meg is rázza, valami hasonló módon, mint mikor az ebek fürdőzés után szárítják bundájukat. Előbb járt erre a vezér, s nem csapott le a rákra, bár ennek lehet az az oka, hogy az még tényleg nem készült el. Vagy nem kéri, de nem kell aggódni, Ugug szíves örömest elfogyasztja.
Vörös szemei követik az óriást, aztán bocsánatkérésére újra elvigyorodik, kis híján gurgulázó, halk nevetésfélében tör ki- úgy tűnik a gyógyítótól még az óriások is tartanak, ez a szőrös példány meg pláne, legalábbis szokatlan esdeklése erről árulkodik. Mindegy is, a zöldbőrű inkább figyel a nőstényre, meg a kajára, aminek illata csak nem hagyja nyugodni. *
* Ő már egészen civilizáltan társalog itt a népekkel, még a finom falatot is visszateszi önszántából helyére, erre nem ráront egy mérges troll? A szőrös óriás nyilván erőlködhet, hogy jó egy méternyit megemelje, hisz Ugug többet nyom, mint egy mázsa. Nem olyan szélesek vállai, s robosztus mellkasa, mint harcosaiké, de karjain, lábain mégis vastag izmok feszülnek, s köpönyege alatt domborodó sörpocak díszeleg. Persze ezek a nagyra nőtt tökfejek kemény fickók, épp most nézhet farkasszemet egyikükkel, közvetlen közelről.
A zöldbőrű ki is használja e romantikus szemezést, s jólesően böffenti képen zaklatóját, aztán őt is megörvendezteti egy bájos vigyorral. Mi mást is várhatott az óriás, hisz épp most emelget egy orkot, aki pár minutummal korábban kebelezett be egy pácolt halat. *
- Nem volt rajta a neve, honnan tudhatta volna Ugug?
* Kérdezi morogva, talán kissé gúnyosan amint mezítelen talpa visszakerül a porba, s vállait kissé meg is rázza, valami hasonló módon, mint mikor az ebek fürdőzés után szárítják bundájukat. Előbb járt erre a vezér, s nem csapott le a rákra, bár ennek lehet az az oka, hogy az még tényleg nem készült el. Vagy nem kéri, de nem kell aggódni, Ugug szíves örömest elfogyasztja.
Vörös szemei követik az óriást, aztán bocsánatkérésére újra elvigyorodik, kis híján gurgulázó, halk nevetésfélében tör ki- úgy tűnik a gyógyítótól még az óriások is tartanak, ez a szőrös példány meg pláne, legalábbis szokatlan esdeklése erről árulkodik. Mindegy is, a zöldbőrű inkább figyel a nőstényre, meg a kajára, aminek illata csak nem hagyja nyugodni. *
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:15:48
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:15:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
*A válasz kapcsán valami ilyesmire számított. Tudja ő jól, hogy apja miféle vezér. Tudja, hogy népe nem sanyarog, hogy inkább szóval és írással, mint vérrel oldja meg dolgaikat, csakhogy idővel talán ez sem lesz elég. Nymira valamivel óvatosabb. Fel akar készülni arra is, mivel sok más népnek kellett megküzdenie. Fel akar készülni arra, mit atyja merőben tagad és elutasít.*
- Tisztában vagyok azzal, hogy atyám miként irányít. Számomra viszont kevés tudást rejt. Ha arra kerül sor, saját módszereimmel akarom vezényelni embereink, ahhoz viszont úgy vélem, többet kell látnom. Fiatal vagyok még és tudatlan. Bár mindig mozgásban voltunk, mégsem láttam eleget. Nem tudok eleget ahhoz, hogy úgy érezzem, bizton vezetném népem. Mikor ezt elmondtam atyámnak, utánad küldött. *magyarázza.
Úgy érzi, tovább nem tud ácsorogni. Láthatóan Kagan számára is kellemetlen ez a komoly megközelítés, így hogy könnyítsen kettejük dolgán, inkább letelepszik a vezér mellé. A következő kérdésre a választ fontolgatja. A tűzre emeli tekintetét, kizárva minden egyebet, hogy alaposan megválogathassa szavait. A válasz talán egészen egyértelmű. Nem akar ő holmi nagyok mellett koslatni. Nem, annak nem sok értelmét látná. Akkor nem tudna belegondolni abba, miként érezhet népe. Ő pedig együtt érző akar lenni, még akkor is, ha olykor kemény döntést kell meghoznia majd. Persze még egyáltalán nem biztos, hogy vezető lesz belőle. Addig még sok időnek kell eltelnie, biztos pedig csak akkor lesz, mikor a szertartásos keretek között hatalommal ruházzák fel, miközben atyja lemond. Vagy rosszabb esetben miután apja meghal.*
- Úgy akarok tanulni tőled, ahogy apámtól. Népeddel szeretnék élni, tenni, amit ők tesznek, segíteni nekik, amiben tudok. Ha állandóan melletted koslatnék, nem tudnám, hogy milyen vezér vagy, Kagan. A vezért a nép teszi. Azokkal kell lennem, kik hatalmad adják a szellemek jóakaratával *fejti ki véleményét.
Úgy véli, talán most már érthető az egész. Persze tudja ő jól, hogy nem egyszerű kérés. Sőt, igencsak hatalmas, elvégre bármily régóta tudhatják egymást ismerőseik közt, mégiscsak idegenek.*
- Kérlek fontold meg! Türelemmel várom majd válaszod! *mosolyodik el.
Most, hogy kérésén túljutott, egész jól érzi magát. Korábbi feszültsége lassacskán eltűnik, főleg akkor, mikor megpillantja Isuriit. Tekintete elidőzik rajta egy keveset. Rég volt már, hogy látta őt. Rég volt már, hogy látott innen akárkit.*
- Mikor utoljára láttam, egész kicsi volt. Tudom, csak néhány évvel vagyok nála idősebb, de akkor is... sokat nőtt *elmélkedik hangosan, a lányra utalva.*
*A válasz kapcsán valami ilyesmire számított. Tudja ő jól, hogy apja miféle vezér. Tudja, hogy népe nem sanyarog, hogy inkább szóval és írással, mint vérrel oldja meg dolgaikat, csakhogy idővel talán ez sem lesz elég. Nymira valamivel óvatosabb. Fel akar készülni arra is, mivel sok más népnek kellett megküzdenie. Fel akar készülni arra, mit atyja merőben tagad és elutasít.*
- Tisztában vagyok azzal, hogy atyám miként irányít. Számomra viszont kevés tudást rejt. Ha arra kerül sor, saját módszereimmel akarom vezényelni embereink, ahhoz viszont úgy vélem, többet kell látnom. Fiatal vagyok még és tudatlan. Bár mindig mozgásban voltunk, mégsem láttam eleget. Nem tudok eleget ahhoz, hogy úgy érezzem, bizton vezetném népem. Mikor ezt elmondtam atyámnak, utánad küldött. *magyarázza.
Úgy érzi, tovább nem tud ácsorogni. Láthatóan Kagan számára is kellemetlen ez a komoly megközelítés, így hogy könnyítsen kettejük dolgán, inkább letelepszik a vezér mellé. A következő kérdésre a választ fontolgatja. A tűzre emeli tekintetét, kizárva minden egyebet, hogy alaposan megválogathassa szavait. A válasz talán egészen egyértelmű. Nem akar ő holmi nagyok mellett koslatni. Nem, annak nem sok értelmét látná. Akkor nem tudna belegondolni abba, miként érezhet népe. Ő pedig együtt érző akar lenni, még akkor is, ha olykor kemény döntést kell meghoznia majd. Persze még egyáltalán nem biztos, hogy vezető lesz belőle. Addig még sok időnek kell eltelnie, biztos pedig csak akkor lesz, mikor a szertartásos keretek között hatalommal ruházzák fel, miközben atyja lemond. Vagy rosszabb esetben miután apja meghal.*
- Úgy akarok tanulni tőled, ahogy apámtól. Népeddel szeretnék élni, tenni, amit ők tesznek, segíteni nekik, amiben tudok. Ha állandóan melletted koslatnék, nem tudnám, hogy milyen vezér vagy, Kagan. A vezért a nép teszi. Azokkal kell lennem, kik hatalmad adják a szellemek jóakaratával *fejti ki véleményét.
Úgy véli, talán most már érthető az egész. Persze tudja ő jól, hogy nem egyszerű kérés. Sőt, igencsak hatalmas, elvégre bármily régóta tudhatják egymást ismerőseik közt, mégiscsak idegenek.*
- Kérlek fontold meg! Türelemmel várom majd válaszod! *mosolyodik el.
Most, hogy kérésén túljutott, egész jól érzi magát. Korábbi feszültsége lassacskán eltűnik, főleg akkor, mikor megpillantja Isuriit. Tekintete elidőzik rajta egy keveset. Rég volt már, hogy látta őt. Rég volt már, hogy látott innen akárkit.*
- Mikor utoljára láttam, egész kicsi volt. Tudom, csak néhány évvel vagyok nála idősebb, de akkor is... sokat nőtt *elmélkedik hangosan, a lányra utalva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094