//Thargodar erődépítés//
* Kicsit sem zavarja, hogy Hildi alig egy lépéssel jár a sarkában. Arra figyel csak, hogy ne bukjon fel benne. Már a kőfejtőknél vannak, mikor halkan hallani véli Akheel kiáltásait. Őt keresi, úgyhogy gyorsan kell végezniük itt. Amíg mindenki iszik a levesből és ki keni, ki nem keni magát, vár és nézelődik. Kramlaf csapja a szelet, Isurri meg, reagál is, nem is. Zárkózott egy lány. Dharren nevetésére nem reagál, Ugug kérdésére már inkább. *
- Lesz, úgy hallom már visszatértek a vadászok, gondolom ejtettek valamit. Ehettek is belőle, látom jól dolgoztatok, rátok fér.
* Bár a hím stílusát még mindig nem kedveli, és nem is fogja soha, de belátja, hogy dolgozott keményen. Talán még a szája sem járt most annyit, nem úgy mint másnak. Elhagyják Hildivel a kőfejtőket és nem indulnak már a favágók keresésére, hanem visszatérnek a táborba. Ahol is már a kút ki van ásva, s Kagan maga látott neki az ejtett vadak feldolgozásának. Int neki és a vörös vadásznak, hogy innentől akkor ő átveszi. *
- Itt vagyok már, nekikezdek a vacsorának. Addig is van leves, ehettek belőle.
- Hildi, kérlek hozz egy kosárkában hagymát a tábortűzhöz. Hagyd csak ott és gyere vissza ide a húsokhoz.
* Addig előveszi a késeit és a nyársnak való fákat és a nagyobb fonott kosarat. Ha a lány visszatér mellé, folytatja a húsok darabolását, belezést, méretre farigcsálását. Mutatja közben Hildinek, hogy mit hogyan kell, miként álljon a kezében a kés. Amikor egy adaggal már elkészültek ketten, megpucolják a hagymákat és összedobnak egy nyársat. Egy hagymát szúrnak fel a nyársra, majd egy vaskos szelet húst, megint hagymát, megint húst. Szép sorban, kis távolságot hagyva csak, hogy jól átsüljön minden oldaluk. Egyenlőre a füstölő oldalának döntve a földbe szúrják őket, sorakoznak katonás rendben. Számolgat, mennyien is vannak, mekkora étvággyal bírnak. Ajaj, kell még kell még. Jól jönne ilyenkor még valaki mellé, olyan mint Eanna, akinek megmondja, hogy ez kellene és ő menne és elintézné. Közben visszatérnek a kürtszóra a favágók és a többiek is, ám ő most az első csapatot veszi célba és elcsen tőlük néhány megfelelő ágat és a mélységit is. Persze őt is csak akkor, ha már lepakoltak és "szabad". *
- Gyere Xiltyn, hozd ezeket az ágakat.
* Mutat arra a néhány kiválasztottra és a tábortűzhöz vezeti a sötételfet. *
- A tábortűz két oldalára szúrjuk le mélyen ezt a két-két ágat.
* Lábával mutatja a helyet, egy-egy repedést, amibe könnyebben bele tudják állítani a vaskosabb ágakat, miknek formája Y-ra hajaznak. Ezekre kerül keresztben egy-egy másik ág, amit lecsupaszítanak annyira, hogy ne lógjon nagyon semmi a tűzbe róla. Méricskél kicsit és még picivel lentebb nyomják az ágakat. A húsnak idő kell, hogy megsüljön, forgatni kell. *
- Még egy kis ideig segíthetnél, készítettünk pár nyársat, ide kellene hozni őket és ráfektetni erre a két ágra. Ez megtartja őket és sült szépen a tűz fölött. Így nem kell őket tartani, csak néha megforgatni, hogy jól átsüljön. Igen, így jó lesz.
* Bólint rá és a mélységivel együtt tér vissza Hildihez, röviden bemutatja őket egymásnak és felpakolják a kész nyársakat. *
- Gyerünk, gyerünk, tegyük fel őket, had süljenek. Hildi, annyi lenne most már csak a dolgod, hogy néha forgatod őket.
* Mikor már a tűzhöz érnek, Hildi is látni fogja, hogy nem lesz sok gondja velük. Nem kell a hosszú nyársakat tartani, egyszerre többet is. Felpakolják őket és a lány könnyen eléri és forgathatja majd. *
- Visszamegyek a többi húshoz, berakom őket a füstölőbe. Sokáig eláll majd és majd az lesz igazán finom étek!
* Tovább marcangolja, aprítja a húsokat és rendezi el őket a kis füstölőben. Nem, persze nem fér el egyszerre benne az összes, ami okoz némi nehézséget. De Chiari sem arról ismeretes, hogy könnyen feladná. Az a pác persze nem jó arra, amit Isurri kevert. Azzal az első adagot frissen felfüstöli, de a többinek állnia kell addig. Ezért kever a pácba még sót és alaposan átdörgöli vele a megmarad, nem kevés mennyiségű húst. A kosárba pakolja őket, halmot halomra, majd letakarja és száraz, hűvös helyre viszi. Visszatér még a füstölőhöz, pakol még fát a tűzre, hogy jó legyen és lezárja az "ajtócskát" is. A csontokat sem dobja el, néhányat kapnak majd a kutyák, de hagy egy adagot belőlük másnapra. Finom lesz levesbe, a velő igazi ínyencség, s milyen régen volt már alkalmuk egy jó kis cupák fölött összeülni. A "használhatóbb" belsőségeket is elteszi külön. Eltart egy darabig, míg az első adag elkészül, így visszatér a tábortűzhöz és a sülő húsokhoz. Mikor úgy látja már, hogy nem sok kell nekik, elkiáltja magát. *
- Kész a vacsora!
* A sült hús és hagyma ínycsiklandó illatát messziről érezni, lehet nem is nagyon kell majd a többieket hívni, jönnek majd maguktól. *