Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-04-04 05:43:56
Üzenet elküldve: 2021-04-04 05:43:56
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
~Bamm!~ *Talán saját fokosának utolsó visszhangját hallja, ahogy koponyája csontját töri keresztül. Még utolsó erejével behunyja szemeit, ahogy homlokán végiggördül tulajdon vére. Nem hall s nem lát többé, de már nem is érez. Elhagyja az élők sorát, hogy csatlakozhasson őseihez, s napestig vigadjon köreikben. Még így is lesz mit mesélni nekik! Elméje váza hamar összeomlik, s ráborul a végtelen sötétség megnyugtató dunyhája.
Valami azonban hibádzik a képletből. A dühe nem párolog. Ott fortyog tovább testetlen ereiben, táplálva elméjét és létét.* ~Létét?!~ *Talán a hangos csattanás sokkal inkább emlékeztetett jókora tölgyfakapuk csukódására, semmint fokosa élének hangjára.
Felnyitja szemeit, ám immáron nem a földön fekszik. A magasból pillant le vérben ázó testére, s a körötte állókra.
Hangosan felhorkan, bár inkább hitetlenkedésében, mint jókedvében. Jobban mondva felhorkanna, ha lenne hangja. Azonban hangtalan, testetlen és szagtalan... A felismerés pedig kifejezetten frusztráló egy eleven elmének.* ~El innen.~ *Nem létező öklei ökölbe szorulnak, s a kijárat felé libben. Ám alig tesz meg néhány métert, valami visszarántja. Mintha csak egy láncon tartanák itt, az élők között, ám a láthatatlan kötelék vége láthatatlan kézben. Megpördül nem létező tengelye körül, s hamar kikövetkezteti, kinek a lelkéhez kötődött sajátja. Tulajdon gyilkosához láncolódott, anélkül, hogy amaz tudna róla. Az Ősök Szellemének sajátos humora van, azt meg kell hagyni.
A zavaros képlet még nem állt teljesen össze fejében. Mit keres itt? Hisz teste ott fekszik, hűlve és élettelen. Nem kéne, hogy így legyen. Ármány ez, sötét varázslat, vagy talán szemfényvesztés, ő pedig álmodik.
Követi Kagaenaet, s van egy olyan sejtése, hogy voltaképp nem is tehetne mást. Hátuk mögött hagyják hát a kecskeszakállas férfit, hogy elinduljanak... Hova is? Igen... Rorkir és Sharen'na. Ha a leány le meri gyilkolni társait is, hát holtában is azon lesz, hogy beteljesítetlen bosszúját kitöltse.*
~Több ész?!~ *Szellemén ismét átfut a fortyogó düh, ahogy tulajdon vérét, s egyben gyilkosát hallgatja. Hisz dicsőséget óhajtott hozni házára, a Thargodarok aranykorát... Az ostoba leány... De majd ő megtanítja. Igen, dolga van még e földön. Hogy pontosan micsoda, azt maga sem tudja még. Talán választ fog kapni kérdésére is rövidesen.
Bekúszik a nyitott ajtón Kagaenae mellett. Nem látja senki, s jól van ez így. Van ideje legalább alaposan szemrevételezni az egybegyűlteket. Itt az úrnő fogdmegje, aki átlőtte a torkát. Nem hibáztatja a flótást, de az egyszer biztos, hogy nem hagy neki legközelebb ekkora szerencsét.* ~Legközelebb?~ *A gondolatra elvigyorodik, bár arról fogalma sincs, hogyan. Az érzés megvan, de talán csupán emlék.
Tekintete Sharen'nára kúszik, majd tovább Rorkirra... Rorkir. Sokban hasonlított rá. Pontosan tudja dicsőségük mibenlétét, vérben edzett, tapasztalt harcos. Ugyan miért ne? Elvégre szellem most az élők világában, nem több egy fuvallatnál... Miért ne használhatná testetlen tudatát, hogy némi segítséggel lássa el a barbárt? Megcélozza a férfit, habár fogalma sincs, milyen eredménnyel fog záródni a kísérlete. Egy biztos, nem létező érzékszervei armadáját hívja segítségül, hogy a férfiba költözzön... Lesz, ami lesz.*
~Bamm!~ *Talán saját fokosának utolsó visszhangját hallja, ahogy koponyája csontját töri keresztül. Még utolsó erejével behunyja szemeit, ahogy homlokán végiggördül tulajdon vére. Nem hall s nem lát többé, de már nem is érez. Elhagyja az élők sorát, hogy csatlakozhasson őseihez, s napestig vigadjon köreikben. Még így is lesz mit mesélni nekik! Elméje váza hamar összeomlik, s ráborul a végtelen sötétség megnyugtató dunyhája.
Valami azonban hibádzik a képletből. A dühe nem párolog. Ott fortyog tovább testetlen ereiben, táplálva elméjét és létét.* ~Létét?!~ *Talán a hangos csattanás sokkal inkább emlékeztetett jókora tölgyfakapuk csukódására, semmint fokosa élének hangjára.
Felnyitja szemeit, ám immáron nem a földön fekszik. A magasból pillant le vérben ázó testére, s a körötte állókra.
Hangosan felhorkan, bár inkább hitetlenkedésében, mint jókedvében. Jobban mondva felhorkanna, ha lenne hangja. Azonban hangtalan, testetlen és szagtalan... A felismerés pedig kifejezetten frusztráló egy eleven elmének.* ~El innen.~ *Nem létező öklei ökölbe szorulnak, s a kijárat felé libben. Ám alig tesz meg néhány métert, valami visszarántja. Mintha csak egy láncon tartanák itt, az élők között, ám a láthatatlan kötelék vége láthatatlan kézben. Megpördül nem létező tengelye körül, s hamar kikövetkezteti, kinek a lelkéhez kötődött sajátja. Tulajdon gyilkosához láncolódott, anélkül, hogy amaz tudna róla. Az Ősök Szellemének sajátos humora van, azt meg kell hagyni.
A zavaros képlet még nem állt teljesen össze fejében. Mit keres itt? Hisz teste ott fekszik, hűlve és élettelen. Nem kéne, hogy így legyen. Ármány ez, sötét varázslat, vagy talán szemfényvesztés, ő pedig álmodik.
Követi Kagaenaet, s van egy olyan sejtése, hogy voltaképp nem is tehetne mást. Hátuk mögött hagyják hát a kecskeszakállas férfit, hogy elinduljanak... Hova is? Igen... Rorkir és Sharen'na. Ha a leány le meri gyilkolni társait is, hát holtában is azon lesz, hogy beteljesítetlen bosszúját kitöltse.*
~Több ész?!~ *Szellemén ismét átfut a fortyogó düh, ahogy tulajdon vérét, s egyben gyilkosát hallgatja. Hisz dicsőséget óhajtott hozni házára, a Thargodarok aranykorát... Az ostoba leány... De majd ő megtanítja. Igen, dolga van még e földön. Hogy pontosan micsoda, azt maga sem tudja még. Talán választ fog kapni kérdésére is rövidesen.
Bekúszik a nyitott ajtón Kagaenae mellett. Nem látja senki, s jól van ez így. Van ideje legalább alaposan szemrevételezni az egybegyűlteket. Itt az úrnő fogdmegje, aki átlőtte a torkát. Nem hibáztatja a flótást, de az egyszer biztos, hogy nem hagy neki legközelebb ekkora szerencsét.* ~Legközelebb?~ *A gondolatra elvigyorodik, bár arról fogalma sincs, hogyan. Az érzés megvan, de talán csupán emlék.
Tekintete Sharen'nára kúszik, majd tovább Rorkirra... Rorkir. Sokban hasonlított rá. Pontosan tudja dicsőségük mibenlétét, vérben edzett, tapasztalt harcos. Ugyan miért ne? Elvégre szellem most az élők világában, nem több egy fuvallatnál... Miért ne használhatná testetlen tudatát, hogy némi segítséggel lássa el a barbárt? Megcélozza a férfit, habár fogalma sincs, milyen eredménnyel fog záródni a kísérlete. Egy biztos, nem létező érzékszervei armadáját hívja segítségül, hogy a férfiba költözzön... Lesz, ami lesz.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-04-03 09:46:30
Üzenet elküldve: 2021-04-03 09:46:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja elől menekülve//
*Őrtársa után Raughaal is a verbális megoldás felé tendál azzal, hogy bekapcsolódik a korábban elhangzottakba. A pozíciójuk valóban előnyös, jól védhető, de ettől még Rorkir és Sharen'na még okozhatna meglepetést.
Ám úgy tűnik, a két bárbár hallgat a szóra, Rorkir felnevet, a szempillája még nehéz, de nem üti ki a fáradtság. Mindkettőjük számára világos lesz, hogy Yagnar valóban halott lehet.
Sharen'na láthatja, hogy nagyon is jól tudja mindkét őr, hogy hol van, legfeljebb a második számára kevésbé érthető, hogy miért kell két fürdőző barbárt a Gödörbe hajítaniuk. Megrettent tétovázásról pedig egyáltalán nincs szó, hisz a két pajzsos-páncélos őr tökéletesen tudja, mit csinál. Persze ettől még arra következtet, amire szeretne az íjász lány. A második őr már nem is szólal meg, csak felkészülten, de nem támadóan áll és járatja tekintetét hol az egyik, hol a másik barbár között.
A lényeg, hogy hajlanak a jó szóra és a békésebb megoldásra. Ekkor hallatszik Kagaenae hangja a nyitott ajtóból, amelyen keresztül korábban a két őr belépett a fürdőbe. Az úrnő - sejthetik, hogy ő áll az ajtóban - ruháján bőven akad vér, nagyobb foltokban, az arcán pedig pettyek, kezében felismerhető Yagnar fokosa, amely ugyancsak vértől csillog. Talán a két őr igazat mondott és Yagnar már nincs többé.*
*Őrtársa után Raughaal is a verbális megoldás felé tendál azzal, hogy bekapcsolódik a korábban elhangzottakba. A pozíciójuk valóban előnyös, jól védhető, de ettől még Rorkir és Sharen'na még okozhatna meglepetést.
Ám úgy tűnik, a két bárbár hallgat a szóra, Rorkir felnevet, a szempillája még nehéz, de nem üti ki a fáradtság. Mindkettőjük számára világos lesz, hogy Yagnar valóban halott lehet.
Sharen'na láthatja, hogy nagyon is jól tudja mindkét őr, hogy hol van, legfeljebb a második számára kevésbé érthető, hogy miért kell két fürdőző barbárt a Gödörbe hajítaniuk. Megrettent tétovázásról pedig egyáltalán nincs szó, hisz a két pajzsos-páncélos őr tökéletesen tudja, mit csinál. Persze ettől még arra következtet, amire szeretne az íjász lány. A második őr már nem is szólal meg, csak felkészülten, de nem támadóan áll és járatja tekintetét hol az egyik, hol a másik barbár között.
A lényeg, hogy hajlanak a jó szóra és a békésebb megoldásra. Ekkor hallatszik Kagaenae hangja a nyitott ajtóból, amelyen keresztül korábban a két őr belépett a fürdőbe. Az úrnő - sejthetik, hogy ő áll az ajtóban - ruháján bőven akad vér, nagyobb foltokban, az arcán pedig pettyek, kezében felismerhető Yagnar fokosa, amely ugyancsak vértől csillog. Talán a két őr igazat mondott és Yagnar már nincs többé.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-04-01 15:24:25
Üzenet elküldve: 2021-04-01 15:24:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Ühüm. Biztos vagyok benne.
*Amennyit látott a városőrségből, az éppen elég volt a messzemenő következtetések levonásához. A banda egyik fele lelkes amatőr, a másik fele dilettánsok és árulók gyülekezete. A várost újabban irányítókról nem sokat tud, csak akkor látta őket, mikor pestisgyógyszerért jöttek könyörögni, de hát ez sem túl biztató. Aenaenek nincsenek igazán vérmes reményei, bármennyire is szeretné magáról lepöckölni a dolgot.*
- Azt hiszem, hogy a legjobb az lesz, ha beszélek ezzel a két jómadárral.
*Habrertus hálálkodása kissé idegessé teszi, idegessé és zavarttá, ezért úgy látja a legjobbnak, ha a továbbiakban hanyagolja ezt a kérdéskört és sem a hintózás, sem pedig a rajz eszmei értékét érintő dolgokra nem reagál többet egy bólintásnál.
A figyelmét viszont nem kerüli el az a tény, hogy a jó kancellárt érzékenyen érinti Kagan nejének említése. Viszont nem reagál erre sem, de elraktározza a későbbiekre.*
- Yagnar kerüljön valami... Félreeső helyre. Itt takarítsanak fel, rakják meg a máglyát, én felkészítem őt.
*Újra a tetemre néz.*
- De előbb intézem a másik kettőt. A levelet egyelőre ne küldd el Artheniornak. Viszont Caldorcor báró kapja meg a birtoklevelét és kérlek emlékeztesd rá, hogy a lovaim nála vannak, négy darab. Egy amit otthagytam a Pinty istállójában és három amin ők hazamentek.
*Míg beszél felemelkedik ültéből.*
- Én intézem a másik kettőt, meg a szekereket, hogy visszakerüljenek Sziritánba. Köszönöm Habrertus, most törhetem a fejem a következő hála-ajándékon.
*Mosolyodik el haloványan, szavaiból hiányzik minden bántó él, noha a fejében az van, hogy Habrertus olyan, mint egy kifinomult érzékekkel rendelkező, rendkívül okos kopó, akinél a jutalmazással könnyebb célt érni, mint a fenyítéssel, megfélemlítéssel.
Ha a kancellár nem tartóztatja a továbbiakban, akkor Yagnar fokosával a kezében elhagyja a helyiséget, hogy megnézze, hogy mi folyik a fürdőben. Gyorsan halad, menet közben igyekszik lecsillapodni és egy közömbös kifejezést erőltetni a képére.
Nagyjából akkor érkezhet, mikor már lecseng minden, csak a hitetlenség marad, hogy Yagnar valóban meghalt volna. Persze csak Habrertus, Raughaal és ő tudják, hogy mi is játszódott le pontosan a tárgyalóban, miközben Rorkir és Sharen'na pancsoltak. Mindenesetre Aenae gyakorlatilag talpig véres, világos színű blúzán tökéletesen látszik is, ahogyan kezein és arcán is.*
- Remélem, hogy nektek több az eszetek, mint Yagnarnak volt.
*Szólal meg a folyosóról, nem akar különösebben benyomulni a helyiségbe, az már úgyis tele van a másik néggyel. Hangjában nyoma sincsen annak, amit egyébként érez: dühös, szomorú, csalódott és szeretne egy sötét sarokban bőgni. Fellépése határozott, kellő nyomatékot kap Yagnar vérétől és fokosától.*
- Ühüm. Biztos vagyok benne.
*Amennyit látott a városőrségből, az éppen elég volt a messzemenő következtetések levonásához. A banda egyik fele lelkes amatőr, a másik fele dilettánsok és árulók gyülekezete. A várost újabban irányítókról nem sokat tud, csak akkor látta őket, mikor pestisgyógyszerért jöttek könyörögni, de hát ez sem túl biztató. Aenaenek nincsenek igazán vérmes reményei, bármennyire is szeretné magáról lepöckölni a dolgot.*
- Azt hiszem, hogy a legjobb az lesz, ha beszélek ezzel a két jómadárral.
*Habrertus hálálkodása kissé idegessé teszi, idegessé és zavarttá, ezért úgy látja a legjobbnak, ha a továbbiakban hanyagolja ezt a kérdéskört és sem a hintózás, sem pedig a rajz eszmei értékét érintő dolgokra nem reagál többet egy bólintásnál.
A figyelmét viszont nem kerüli el az a tény, hogy a jó kancellárt érzékenyen érinti Kagan nejének említése. Viszont nem reagál erre sem, de elraktározza a későbbiekre.*
- Yagnar kerüljön valami... Félreeső helyre. Itt takarítsanak fel, rakják meg a máglyát, én felkészítem őt.
*Újra a tetemre néz.*
- De előbb intézem a másik kettőt. A levelet egyelőre ne küldd el Artheniornak. Viszont Caldorcor báró kapja meg a birtoklevelét és kérlek emlékeztesd rá, hogy a lovaim nála vannak, négy darab. Egy amit otthagytam a Pinty istállójában és három amin ők hazamentek.
*Míg beszél felemelkedik ültéből.*
- Én intézem a másik kettőt, meg a szekereket, hogy visszakerüljenek Sziritánba. Köszönöm Habrertus, most törhetem a fejem a következő hála-ajándékon.
*Mosolyodik el haloványan, szavaiból hiányzik minden bántó él, noha a fejében az van, hogy Habrertus olyan, mint egy kifinomult érzékekkel rendelkező, rendkívül okos kopó, akinél a jutalmazással könnyebb célt érni, mint a fenyítéssel, megfélemlítéssel.
Ha a kancellár nem tartóztatja a továbbiakban, akkor Yagnar fokosával a kezében elhagyja a helyiséget, hogy megnézze, hogy mi folyik a fürdőben. Gyorsan halad, menet közben igyekszik lecsillapodni és egy közömbös kifejezést erőltetni a képére.
Nagyjából akkor érkezhet, mikor már lecseng minden, csak a hitetlenség marad, hogy Yagnar valóban meghalt volna. Persze csak Habrertus, Raughaal és ő tudják, hogy mi is játszódott le pontosan a tárgyalóban, miközben Rorkir és Sharen'na pancsoltak. Mindenesetre Aenae gyakorlatilag talpig véres, világos színű blúzán tökéletesen látszik is, ahogyan kezein és arcán is.*
- Remélem, hogy nektek több az eszetek, mint Yagnarnak volt.
*Szólal meg a folyosóról, nem akar különösebben benyomulni a helyiségbe, az már úgyis tele van a másik néggyel. Hangjában nyoma sincsen annak, amit egyébként érez: dühös, szomorú, csalódott és szeretne egy sötét sarokban bőgni. Fellépése határozott, kellő nyomatékot kap Yagnar vérétől és fokosától.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-04-01 10:05:29
Üzenet elküldve: 2021-04-01 10:05:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Éles szavai úgy tűnik, értő fülekre találnak, hiszen a rájuk rontott őrök megtorpannak, mintha megrökönyödnének. Főleg, amelyik később lépett be, mintha azt sem tudná, hol van pontosan. Reanna, látván ezt a megrettent tétovázást, gúnyosan elvigyorodik. Bár továbbra sem lát más kiutat a meghunyászkodásnál, azért enyhe elégtételt érez, hogy az itteni képzett őrök sem a legkompetensebb harcosok.*
- Yagnar halott?
*Kapja fel ő is fejét a váratlan szavakra, de a meglepettségen kívül nem mutatja jelét félelemnek fagy szomorúságnak. Miért is gyászolná azt az embert? Nem ismerte, csak alig egy napja, s lám, most az is kiderül, hogy rendesen átejtette őket az az önérzetes tharg.*
- Cöhh...
*Nem lehet eldönteni, hogy ez a tömör, velős megjegyzés inkább kárörvendő, gúnyos, vagy szórakozott.*
- Ha valóban átejtett minket, úgy utólérte a jól megérdemelt.
*Rorkirra sandít, hogy meggyőződjön róla, hogy a férfi is hasonlóképp vélekedik, s nem kíván további felesleges harcba rohanni. Követi a példáját a másik, s ő sem tűnik túl bánatosnak Yagnar halálhírét megtudva. Sőt, mintha egészen felderülne, bár a lánynak ötlete sincs, mire fel ez a lelkesedés. Még mindig az oroszlán barlangjában vannak, védtelen birkákként, s az, hogy fény derült néhány félreértésre, aligha változtat ezen a felálláson. Ha pedig ez az Úrnő, akit talán tényleg alábecsült Renna, gond nélkül elbánt egy marcona harcossal, ad okot némi további aggodalomra.*
*Éles szavai úgy tűnik, értő fülekre találnak, hiszen a rájuk rontott őrök megtorpannak, mintha megrökönyödnének. Főleg, amelyik később lépett be, mintha azt sem tudná, hol van pontosan. Reanna, látván ezt a megrettent tétovázást, gúnyosan elvigyorodik. Bár továbbra sem lát más kiutat a meghunyászkodásnál, azért enyhe elégtételt érez, hogy az itteni képzett őrök sem a legkompetensebb harcosok.*
- Yagnar halott?
*Kapja fel ő is fejét a váratlan szavakra, de a meglepettségen kívül nem mutatja jelét félelemnek fagy szomorúságnak. Miért is gyászolná azt az embert? Nem ismerte, csak alig egy napja, s lám, most az is kiderül, hogy rendesen átejtette őket az az önérzetes tharg.*
- Cöhh...
*Nem lehet eldönteni, hogy ez a tömör, velős megjegyzés inkább kárörvendő, gúnyos, vagy szórakozott.*
- Ha valóban átejtett minket, úgy utólérte a jól megérdemelt.
*Rorkirra sandít, hogy meggyőződjön róla, hogy a férfi is hasonlóképp vélekedik, s nem kíván további felesleges harcba rohanni. Követi a példáját a másik, s ő sem tűnik túl bánatosnak Yagnar halálhírét megtudva. Sőt, mintha egészen felderülne, bár a lánynak ötlete sincs, mire fel ez a lelkesedés. Még mindig az oroszlán barlangjában vannak, védtelen birkákként, s az, hogy fény derült néhány félreértésre, aligha változtat ezen a felálláson. Ha pedig ez az Úrnő, akit talán tényleg alábecsült Renna, gond nélkül elbánt egy marcona harcossal, ad okot némi további aggodalomra.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-29 15:07:08
Üzenet elküldve: 2021-03-29 15:07:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Rorkir számára a másik szavak akár a víz csobogása, üres zaj csupán, nem tulajdonít neki nagy hangsúlyt. Karja támadásba lendül, de persze egy jól megtermett, felszerelt és képzett harcossal szemben az egyébként sem túl sok páncélt hordó férfi némi piszkavassal a kezében nem jelent igazi fenyegetést. Nyomorultul is érzi magát a helyzet miatt, de büszkesége nem engedi, hogy csak úgy beletörődjön a sorsába. A lány szavai azonban akár egy kalapács, úgy ütik meg a fülét, és amit tesz, szinte ugyanúgy. Yagnar nevét is meghallja, s azt, hogy mi történt vele. Ahogy átfut agyán a gondolat, Raughaal szemébe néz, ha tud, s hangosan nevetni kezd. A fegyvernek alig mondható használati tárgy hegyét a földre érinti, jelezvén, hogy nem óhajt tovább harcolni ~Egyelőre.~, de azért készen várja, ha meg akarnák lepni. *
-Hát meghalt a kurafi? Kagaene megölte? Háh!
*Még mókásabbnak hangzik az, amit utána mond a férfi, mégpedig, hogy valakinek fizetnie kell, főleg úgy, hogy Yagnar már a fejét veszthette, bár ki tudja, hogy hogy halt meg pontosan?*
-Vezess hát az úrnődhöz, s megígérem, hogy nem támadok sem rá, sem rátok, amíg okot nem adtok.
*Persze üres fenyegetőzés, hisz mit is érne el? Legfeljebb megöletné magát, de sok havat megélt már, és nem tervezi itt hagyni a fogát, ha nem muszáj.*
*Rorkir számára a másik szavak akár a víz csobogása, üres zaj csupán, nem tulajdonít neki nagy hangsúlyt. Karja támadásba lendül, de persze egy jól megtermett, felszerelt és képzett harcossal szemben az egyébként sem túl sok páncélt hordó férfi némi piszkavassal a kezében nem jelent igazi fenyegetést. Nyomorultul is érzi magát a helyzet miatt, de büszkesége nem engedi, hogy csak úgy beletörődjön a sorsába. A lány szavai azonban akár egy kalapács, úgy ütik meg a fülét, és amit tesz, szinte ugyanúgy. Yagnar nevét is meghallja, s azt, hogy mi történt vele. Ahogy átfut agyán a gondolat, Raughaal szemébe néz, ha tud, s hangosan nevetni kezd. A fegyvernek alig mondható használati tárgy hegyét a földre érinti, jelezvén, hogy nem óhajt tovább harcolni ~Egyelőre.~, de azért készen várja, ha meg akarnák lepni. *
-Hát meghalt a kurafi? Kagaene megölte? Háh!
*Még mókásabbnak hangzik az, amit utána mond a férfi, mégpedig, hogy valakinek fizetnie kell, főleg úgy, hogy Yagnar már a fejét veszthette, bár ki tudja, hogy hogy halt meg pontosan?*
-Vezess hát az úrnődhöz, s megígérem, hogy nem támadok sem rá, sem rátok, amíg okot nem adtok.
*Persze üres fenyegetőzés, hisz mit is érne el? Legfeljebb megöletné magát, de sok havat megélt már, és nem tervezi itt hagyni a fogát, ha nem muszáj.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-24 14:33:15
Üzenet elküldve: 2021-03-24 14:33:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Bár történik pár csapásváltás, végül sikerül társával együtt egy viszonylag stabil és védhető pozícióba kerülniük. Mivel a benti kettős közül egyik sem jelent különösebb fenyegetést két páncélos, felfegyverzett őr számára, Raughaal megengedheti magának, hogy békésen próbálja intézni a helyzetet.
Tartása és harcmodora védekező, és az egész beszélgetés során készen áll arra, hogy támadás esetén pajzsával hárítson, ám fejszéjét csak végső esetben akarja használni.*
-Át lettetek verve, el lettetek árulva, de nem általunk, nem az úrnő által.
*Szólal fel válaszként Rorkir kijelentésére.*
-Méregről pedig semmit sem tudok.
*Arra viszont, amit Sharen'na mond, már hevesebben reagál.*
-Szende szűz? Yagnar is annak hitte, és megpróbálta megölni. Most holtan fekszik a tanácsterem padlóján.
*Apró hatásszünetet tart, majd folytatja.*
-Sziritánért valakinek fizetnie kell. Valaki másnak, ha szerencsések vagytok, és legfőképpen okosan cselekedtek.
*Fejszéjével a Rorkir kezében tartott piszkavas felé bök, majd a kandalló felé biccent. Az üzenet eléggé egyértelmű, Raughaal csak remélni tudja, hogy a vele szemben álló barbár nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy gúsba kötve hajítsák a Gödörbe.*
*Bár történik pár csapásváltás, végül sikerül társával együtt egy viszonylag stabil és védhető pozícióba kerülniük. Mivel a benti kettős közül egyik sem jelent különösebb fenyegetést két páncélos, felfegyverzett őr számára, Raughaal megengedheti magának, hogy békésen próbálja intézni a helyzetet.
Tartása és harcmodora védekező, és az egész beszélgetés során készen áll arra, hogy támadás esetén pajzsával hárítson, ám fejszéjét csak végső esetben akarja használni.*
-Át lettetek verve, el lettetek árulva, de nem általunk, nem az úrnő által.
*Szólal fel válaszként Rorkir kijelentésére.*
-Méregről pedig semmit sem tudok.
*Arra viszont, amit Sharen'na mond, már hevesebben reagál.*
-Szende szűz? Yagnar is annak hitte, és megpróbálta megölni. Most holtan fekszik a tanácsterem padlóján.
*Apró hatásszünetet tart, majd folytatja.*
-Sziritánért valakinek fizetnie kell. Valaki másnak, ha szerencsések vagytok, és legfőképpen okosan cselekedtek.
*Fejszéjével a Rorkir kezében tartott piszkavas felé bök, majd a kandalló felé biccent. Az üzenet eléggé egyértelmű, Raughaal csak remélni tudja, hogy a vele szemben álló barbár nem fog ragaszkodni ahhoz, hogy gúsba kötve hajítsák a Gödörbe.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-24 13:45:48
Üzenet elküldve: 2021-03-24 13:45:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja elől menekülve//
*A kialakuló harc hangjai nem szűrődnek át a tróntermen keresztül a tárgyalóba, így az ott békésen beszélgető Kagaenae és Habrertus nem figyelnek fel a fürdőben felhangzó zajokra.
A fürdőbe lépve Raughaal szembetalálja magát Rorkirral, akivel harcba keveredik, ahogy a valamivel beljebb álló Sharen'nával is, de egyelőre eredménytelenül. Bár kérdés, mi számít eredményesnek vagy eredménytelennek ebben a helyzetben.
Rorkir az első belépő őr szavaira válaszol és mindketten támadásra készülnek. A barbár láthatja, hogy ellenfele fején tollforgós sisak van, ami fejének nagy részén bizonyos védelmet biztosít.
Rorkir bizonyul gyorsabbnak annak ellenére is, hogy valószínűleg valamilyen szer befolyása alatt állhat, ami ólmos fáradtsággal hat testére. A kezében tartott piszkavassal Raughaal feje felé suhint, de a támadás elvásik a pajzs acélján. Nem tudja eltalálni ellenfelét. Ahogy az őr fegyvertartó kézre irányuló támadása is sikertelennek bizonyul, mert Rorkir elkerüli a lecsapó fejzsét.
Annyira sikerül elmozdulni az ajtóból a támadások alatt, hogy Raughaal utat nyithasson őrtársának a fürdőbe, de Sharen'na támadás vagy védekezés helyett egészen mást tesz.
Hangja még az összecsattanó acélok zaján át is elér a fürdőben mindenkihez. A belépő őr, látva, hogy nem érkezik támadás, megtorpan, oldalát-hátát Raughaalénak veti, pajzsát védekezőn tartja maga elé, fegyvere készen.*
- Én azt sem tudom, mi folyik itt, de a parancs, az parancs! *Szólal meg Raughaal társa. Mivel Rorkir még harcol és az íjász lány közelében még ott vannak a fegyverként használt kandallószerszámok, egyelőre nem enged le.*
- A nagyasszony biztosan meghallgat benneteket és esélyt ad nektek, hogy tisztázzátok nevetek! *Teszi hozzá és fél szemét még mindig Sharen'nán tartva immár a még harcoló Rorkirt is figyeli.*
- Térj észhez, ember! *Kiált oda neki. Neki mindegy, hogy mi lesz ezzel a két harcossal, de engedelmeskednie kell a parancsnak. Az egészről pedig valóban semmit sem tud, még annyit sem, mint Raughaal.*
*A kialakuló harc hangjai nem szűrődnek át a tróntermen keresztül a tárgyalóba, így az ott békésen beszélgető Kagaenae és Habrertus nem figyelnek fel a fürdőben felhangzó zajokra.
A fürdőbe lépve Raughaal szembetalálja magát Rorkirral, akivel harcba keveredik, ahogy a valamivel beljebb álló Sharen'nával is, de egyelőre eredménytelenül. Bár kérdés, mi számít eredményesnek vagy eredménytelennek ebben a helyzetben.
Rorkir az első belépő őr szavaira válaszol és mindketten támadásra készülnek. A barbár láthatja, hogy ellenfele fején tollforgós sisak van, ami fejének nagy részén bizonyos védelmet biztosít.
Rorkir bizonyul gyorsabbnak annak ellenére is, hogy valószínűleg valamilyen szer befolyása alatt állhat, ami ólmos fáradtsággal hat testére. A kezében tartott piszkavassal Raughaal feje felé suhint, de a támadás elvásik a pajzs acélján. Nem tudja eltalálni ellenfelét. Ahogy az őr fegyvertartó kézre irányuló támadása is sikertelennek bizonyul, mert Rorkir elkerüli a lecsapó fejzsét.
Annyira sikerül elmozdulni az ajtóból a támadások alatt, hogy Raughaal utat nyithasson őrtársának a fürdőbe, de Sharen'na támadás vagy védekezés helyett egészen mást tesz.
Hangja még az összecsattanó acélok zaján át is elér a fürdőben mindenkihez. A belépő őr, látva, hogy nem érkezik támadás, megtorpan, oldalát-hátát Raughaalénak veti, pajzsát védekezőn tartja maga elé, fegyvere készen.*
- Én azt sem tudom, mi folyik itt, de a parancs, az parancs! *Szólal meg Raughaal társa. Mivel Rorkir még harcol és az íjász lány közelében még ott vannak a fegyverként használt kandallószerszámok, egyelőre nem enged le.*
- A nagyasszony biztosan meghallgat benneteket és esélyt ad nektek, hogy tisztázzátok nevetek! *Teszi hozzá és fél szemét még mindig Sharen'nán tartva immár a még harcoló Rorkirt is figyeli.*
- Térj észhez, ember! *Kiált oda neki. Neki mindegy, hogy mi lesz ezzel a két harcossal, de engedelmeskednie kell a parancsnak. Az egészről pedig valóban semmit sem tud, még annyit sem, mint Raughaal.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-23 14:36:15
Üzenet elküldve: 2021-03-23 14:36:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Hiába a tüzes vér, s felfokozott harci kedv, nem sokra megy Renna a dühöngésével pár ócska vasdarabbal a kezében. Komoly ütést egyáltalán nem sikerül bevinnie, inkább csak simogatja az őrök páncélját. Az erőviszonyok nem nevezhetők éppen egyenlőnek, ezt a lány is kénytelen hamar belátni. Bár ott tombol benne a vad, szelídítetlen puszta szülötte, szorult bele annyi józan ész és életösztön, hogy tudja, mikor van vége, mikor kell feladni. Nem olyan büszke tharg ő, mint Yagnar, hogy mindene elé helyezze a becsületet és a hősi halált. Fiatal még, s itt meghalni egyáltalán nem lenne hősies. Mindegy, hogy a fürdő padlóján ontják vérét, vagy akasztófán végzi, egyik sem isteneknek tetsző halál, nem jár érte semmi dicsőség. Értelmetlen, akár Renna eddigi élete. Eltűnne, anélkül, hogy élt volna, elfelednék, s neve egy üres szóként veszne el az éterben.
Gyorsan mérlegeli tehát a helyzetet, s látja, hogy bár Rorkir és ég a dühtől, társa továbbra sincs jobb bőrben.
Leengedi ütésre kész karját, s lemondó tekintettel, bocsánat kérően néz alig ismert társára. Tudja, hogy amit tesz, talán gyávaság, s nem harcoshoz méltó. De az sem, ha ócska, rozsdás piszkavasakkal hadonásznak talpig felfegyverkezett katonákkal szemben.*
- Te beszélsz becsületről...
*Sziszegi haragban forgó szemekkel, miközben hangos csattanással elejti a vasat.*
- S nektek hol ebben a becsület? Elveszitek a fegyvereinket. Eljátsszátok, hogy vendégül láttok minket, s mikor a leggyengébbek vagyunk, ránk támadtok, talpig vasban.
*Hangját egyre inkább felemeli, miközben ökle összeszorul combja mellett.*
- Gyanútlan zsoldosokat béreltek fel, elhitetve velük, hogy busás jutalom lesz a részük. Aztán tagadtok, s elveritek rajtunk a balhét? Kényelmetlen lenne magyarázkodni a dühös falusiaknak? Becsukni a szemeket, elfordulni, s hazudni... Úgy látszik, itt ez a módi. Pfuj!
*Maga mellé köp, majd ha teheti, egy lépéssel közelebb lép Raughaalhoz.*
- Csapd le itt a fejem, te nagy és hűséges harcos! Aztán dicsekedj a véremmel annak a szende szűznek, akit úrnőnek neveztek!
*Talán nem a gúnyolódás a legjobb jelen helyzetben, de ha már rendesen harcolni nincs lehetősége, a szavaival próbál meg döfni. Más fegyvere nincs, a beszélőkéje meg mindig nagyobb volt a kelleténél.*
*Hiába a tüzes vér, s felfokozott harci kedv, nem sokra megy Renna a dühöngésével pár ócska vasdarabbal a kezében. Komoly ütést egyáltalán nem sikerül bevinnie, inkább csak simogatja az őrök páncélját. Az erőviszonyok nem nevezhetők éppen egyenlőnek, ezt a lány is kénytelen hamar belátni. Bár ott tombol benne a vad, szelídítetlen puszta szülötte, szorult bele annyi józan ész és életösztön, hogy tudja, mikor van vége, mikor kell feladni. Nem olyan büszke tharg ő, mint Yagnar, hogy mindene elé helyezze a becsületet és a hősi halált. Fiatal még, s itt meghalni egyáltalán nem lenne hősies. Mindegy, hogy a fürdő padlóján ontják vérét, vagy akasztófán végzi, egyik sem isteneknek tetsző halál, nem jár érte semmi dicsőség. Értelmetlen, akár Renna eddigi élete. Eltűnne, anélkül, hogy élt volna, elfelednék, s neve egy üres szóként veszne el az éterben.
Gyorsan mérlegeli tehát a helyzetet, s látja, hogy bár Rorkir és ég a dühtől, társa továbbra sincs jobb bőrben.
Leengedi ütésre kész karját, s lemondó tekintettel, bocsánat kérően néz alig ismert társára. Tudja, hogy amit tesz, talán gyávaság, s nem harcoshoz méltó. De az sem, ha ócska, rozsdás piszkavasakkal hadonásznak talpig felfegyverkezett katonákkal szemben.*
- Te beszélsz becsületről...
*Sziszegi haragban forgó szemekkel, miközben hangos csattanással elejti a vasat.*
- S nektek hol ebben a becsület? Elveszitek a fegyvereinket. Eljátsszátok, hogy vendégül láttok minket, s mikor a leggyengébbek vagyunk, ránk támadtok, talpig vasban.
*Hangját egyre inkább felemeli, miközben ökle összeszorul combja mellett.*
- Gyanútlan zsoldosokat béreltek fel, elhitetve velük, hogy busás jutalom lesz a részük. Aztán tagadtok, s elveritek rajtunk a balhét? Kényelmetlen lenne magyarázkodni a dühös falusiaknak? Becsukni a szemeket, elfordulni, s hazudni... Úgy látszik, itt ez a módi. Pfuj!
*Maga mellé köp, majd ha teheti, egy lépéssel közelebb lép Raughaalhoz.*
- Csapd le itt a fejem, te nagy és hűséges harcos! Aztán dicsekedj a véremmel annak a szende szűznek, akit úrnőnek neveztek!
*Talán nem a gúnyolódás a legjobb jelen helyzetben, de ha már rendesen harcolni nincs lehetősége, a szavaival próbál meg döfni. Más fegyvere nincs, a beszélőkéje meg mindig nagyobb volt a kelleténél.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-23 09:44:00
Üzenet elküldve: 2021-03-23 09:44:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Rorkir teste nem a legjobb barátja jelen pillanatban, s szelleme hiába tüzes, sajnos nincs a legjobb formájában. S valóban, ha saját kardját tarthatná kezében, és Duroogar szelleme vezetné tetteit mennyivel dicsőségesebb lehetne a mai nap! De sajnos azzal kell beérnie, ami van. Az ajtó lassan nyílik, s igyekszik gyorsan mozdulni, de sajnos nem sikerül teljesen meglepnie a belépő őrt, szerencsére viszont a pajzs csapását el tudja kerülni, így valahol egyenlőnek érzi a találkozásuk kimenetelét. Ahogy a szavakat meghallja, szinte felszisszen, és elemi harag gyúl benne. Fegyvernek alig nevezhető eszközét kezében szorítva felkészülve áll az esetleges támadásra, miközben szinte kitör belőle a válasz.*
-Hogy merészelsz dicsőségről beszélni, mikor a saját házatok nevében járt el Yagnar, és a házatokba hívtatok lakoma gyanánt, aztán megmérgeztetek ~Végső soron csak erre tud következtetni.~ , és most a fürdőben törtök ránk? Az őseitek forognak a sírjaikban!
*Ahogy lehetőséget lát, igyekszik lecsapni a hozzá közelebb állóra, lehetőleg a fejet célozza, hisz ott talán könnyebben sebet ejthet, mint a páncél borította testen.*
*Rorkir teste nem a legjobb barátja jelen pillanatban, s szelleme hiába tüzes, sajnos nincs a legjobb formájában. S valóban, ha saját kardját tarthatná kezében, és Duroogar szelleme vezetné tetteit mennyivel dicsőségesebb lehetne a mai nap! De sajnos azzal kell beérnie, ami van. Az ajtó lassan nyílik, s igyekszik gyorsan mozdulni, de sajnos nem sikerül teljesen meglepnie a belépő őrt, szerencsére viszont a pajzs csapását el tudja kerülni, így valahol egyenlőnek érzi a találkozásuk kimenetelét. Ahogy a szavakat meghallja, szinte felszisszen, és elemi harag gyúl benne. Fegyvernek alig nevezhető eszközét kezében szorítva felkészülve áll az esetleges támadásra, miközben szinte kitör belőle a válasz.*
-Hogy merészelsz dicsőségről beszélni, mikor a saját házatok nevében járt el Yagnar, és a házatokba hívtatok lakoma gyanánt, aztán megmérgeztetek ~Végső soron csak erre tud következtetni.~ , és most a fürdőben törtök ránk? Az őseitek forognak a sírjaikban!
*Ahogy lehetőséget lát, igyekszik lecsapni a hozzá közelebb állóra, lehetőleg a fejet célozza, hisz ott talán könnyebben sebet ejthet, mint a páncél borította testen.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-22 17:50:08
Üzenet elküldve: 2021-03-22 17:50:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Ó...
*A jó kancellár valóban elfelejtett kortyolni a borból, amit most bepótol. Erre egyrészt az az oka, hogy nem akarja azt a benyomást kelteni, hogy nem bízik Aeane-ben és továbbra is gyanakszik, hogy a bor elfogyasztása esetén fura tüneteket tapasztalhat magán. Tehát Hubi maga a bizalom élő szobra ahogy iszik az italból, bár a kígyó lelke mélyén továbbra is ott motoszkál, hogy mi van akkor, ha a lány valami furfangos varázslattal csak a saját borát tette ártalmatlanná? De a gyanakvásnak is van határa és az is megvan, hogy a kancellár szomjas. Igaz, a harmadik korty majdnem félremegy. Minduntalan meg tud lepődni rajta, hogy ez a fruska messze nem az a naiv, ártatlan teremtés amilyennek szende pofikája alapján gondolná az ember. Elvégre édesanyja elvesztésének fájdalmát most újra végiggondolta, mégis szakít időt arra, hogy az anyagi veszteségre is kitérjen.*
- Meggyőződésem, hogy Arthenior gyorsan fog lépni az ügyben. *hazudja szemrebbenés nélkül, ugyanis egyáltalán nem lenne meglepve ha a város a füle botját sem mozdítaná. Ezután pedig különösen észnél kell lennie. Ez a lány veszélyesen eszes. Alkalmasint el kell beszélgetnie Dorával, hogy miért van még életben?*
- A hintó valóban gyönyörű, majdhogynem túlzás szerény szolgálataimért. Magától értetődik, hogy bármikor rendelkezésedre áll. Ám ez a rajz...
*Kis áhítattal emeli fel a pacás firkálmányt, de nem csúszik át olcsó szentimentalizmusba.*
- Ennek, hogy úgy mondjam, eszmei értéke van. Nem fordulhat elő, hogy abba a hibába essek, hogy egy fiók mélyére elzárva megfosszam a műértő szemeket a látványától.
*Aenae ragaszkodik hozzá, hogy saját kezűleg takarítson fel, Hubi pedig nem akadékoskodik sokat. Újból meghajtja magát és már engedélyt kérne, hogy távozhasson, de a lány kiváló érzékkel visz be egy szúrást a kancellár érzékeny pontjára. Lea említésére Hubi arca önkéntelenül is megrándul. A boldogult hadúr boldogult hitvesétól tartott. Mondhatjuk, hogy félt. Ami pedig külön aggasztó, hogy Aenae egyre több vonásban emlékezteti a kancellárt a Szellemjáróra. Márpedig semmi szín alatt nem akarja, hogy Lea szelleme itt kísértsen. Akár a szó átvitt, akár szoros értelmében.*
- Döntésed becsületedre válik. Ebben az esetben, engedelmeddel, távozom. Itt az ideje, hogy ebben a szerencsétlen ügyben megtegyem mindazt ami szerény személyemen múlik.
*Vet még egy pillantást Yagnarra. Egészen biztos benne, hogy Lea örömmel vájkálna most a vérben, és ha Aenae ezt most csak kötelességtudatból teszi, ez akár meg is változhat. Ha valóban annyi a hasonlóság kettejük között.
~Sürgősen tenni kell valamit.~*
- Ó...
*A jó kancellár valóban elfelejtett kortyolni a borból, amit most bepótol. Erre egyrészt az az oka, hogy nem akarja azt a benyomást kelteni, hogy nem bízik Aeane-ben és továbbra is gyanakszik, hogy a bor elfogyasztása esetén fura tüneteket tapasztalhat magán. Tehát Hubi maga a bizalom élő szobra ahogy iszik az italból, bár a kígyó lelke mélyén továbbra is ott motoszkál, hogy mi van akkor, ha a lány valami furfangos varázslattal csak a saját borát tette ártalmatlanná? De a gyanakvásnak is van határa és az is megvan, hogy a kancellár szomjas. Igaz, a harmadik korty majdnem félremegy. Minduntalan meg tud lepődni rajta, hogy ez a fruska messze nem az a naiv, ártatlan teremtés amilyennek szende pofikája alapján gondolná az ember. Elvégre édesanyja elvesztésének fájdalmát most újra végiggondolta, mégis szakít időt arra, hogy az anyagi veszteségre is kitérjen.*
- Meggyőződésem, hogy Arthenior gyorsan fog lépni az ügyben. *hazudja szemrebbenés nélkül, ugyanis egyáltalán nem lenne meglepve ha a város a füle botját sem mozdítaná. Ezután pedig különösen észnél kell lennie. Ez a lány veszélyesen eszes. Alkalmasint el kell beszélgetnie Dorával, hogy miért van még életben?*
- A hintó valóban gyönyörű, majdhogynem túlzás szerény szolgálataimért. Magától értetődik, hogy bármikor rendelkezésedre áll. Ám ez a rajz...
*Kis áhítattal emeli fel a pacás firkálmányt, de nem csúszik át olcsó szentimentalizmusba.*
- Ennek, hogy úgy mondjam, eszmei értéke van. Nem fordulhat elő, hogy abba a hibába essek, hogy egy fiók mélyére elzárva megfosszam a műértő szemeket a látványától.
*Aenae ragaszkodik hozzá, hogy saját kezűleg takarítson fel, Hubi pedig nem akadékoskodik sokat. Újból meghajtja magát és már engedélyt kérne, hogy távozhasson, de a lány kiváló érzékkel visz be egy szúrást a kancellár érzékeny pontjára. Lea említésére Hubi arca önkéntelenül is megrándul. A boldogult hadúr boldogult hitvesétól tartott. Mondhatjuk, hogy félt. Ami pedig külön aggasztó, hogy Aenae egyre több vonásban emlékezteti a kancellárt a Szellemjáróra. Márpedig semmi szín alatt nem akarja, hogy Lea szelleme itt kísértsen. Akár a szó átvitt, akár szoros értelmében.*
- Döntésed becsületedre válik. Ebben az esetben, engedelmeddel, távozom. Itt az ideje, hogy ebben a szerencsétlen ügyben megtegyem mindazt ami szerény személyemen múlik.
*Vet még egy pillantást Yagnarra. Egészen biztos benne, hogy Lea örömmel vájkálna most a vérben, és ha Aenae ezt most csak kötelességtudatból teszi, ez akár meg is változhat. Ha valóban annyi a hasonlóság kettejük között.
~Sürgősen tenni kell valamit.~*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-22 11:50:20
Üzenet elküldve: 2021-03-22 11:50:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Aenae igazság szerint sosem nézett be a Gödörbe, hogy megtekintse, hogy az ott elhaltak csontjai ott fehérlenek-e. Vajon Kagan gyakran nézegette? Elégedett volt magával, hogy ilyen börtönt talált ki? Meg kell hagyni, hogy nem rossz ötlet, bár kicsit talán tényleg kegyetlen. Talán rosszabb napjain alá kellene szálljon és rögtön felértékelődne az amúgy nyomorúságosnak gondolt élete.*
- Nem ittál a borból, kancellár, pedig már biztonságos.
*Aenae figyelmét nem kerülte el, hogy pár perce a férfi még leitta volna magát a kancsó tartalmával, de azóta hozzá sem nyúlt. Talán még élénken él az emlékei között Kagan öklének a hatása.*
- Remélem, hogy Arthenior mielőbb elviszi őket innen.
*Neki, a maga részéről elég volt ennyi halál mára, meg úgy egyáltalán.*
- Az emlékét meg. Ha már a holmijait széthordta a csőcselék.
*Aenae nem emlékszik olyan pillanatokra gyermekkorából, mikor anyja kedves lett volna hozzá, vagy ne tett volna valami megjegyzést rá. Ugyanakkor elég jól helyezkedett ahhoz, hogy Aenae semmiben ne szenvedjen hiányt és az apja - aki ugye számára nem Kagan - kettejük helyett is kedves volt és szerette. Mindennek ellenére Aenae mégsem akarta volna holtan látni, pláne nem egy gyöngysor miatt agyonverve és nagyon bánja, hogy annak idején haraggal váltak el egymástól.*
- Igazad van, de azért egy hintónak csak jobban örül az ember, nem?
*Mosolyodik el könnyedén. Habrertus valahogy kihozza belőle a szarkasztikus énjét, de hát még így is nehéz haragudni rá, mert ebben a pillanatban eléggé lesújtó látványt nyújt a véres ruháiban, vérmaszatos arcával. Bár valószínűleg akkor sokkal ijesztőbb lenne, ha egyáltalán nem viselné meg egy ember megölése. Ismét Yagnarra pillant. Meg kéne látogatnia Effyt, hogy elsírja neki minden bánatát, mert Habrertusnak mégsem sírhat.*
- Nem sértődöm meg, ha egy fiók aljára teszed.
*Végül is egy tintapacás, vérfoltos papírra, törött tollal felskiccelt vázlatról van szó, ami valamiért kivételesen jól sikerült. Aenae ezt inkább a helyzetnek, semmint önnön tehetségének.*
- Nem.
*Sandít a kérdés nyomán újra Yagnarra.*
- Ezt nekem kell elintéznem. Az apám felesége is csinálta.
*És neki valószínűleg senki nem mondta, hogy majd elintézi helyette. Talán nem is merték mondani. Aenae meg, ha már valakinek az örökébe kell lépnie a Vashegy élén, akkor inkább a Szellemjárót részesíti előnyben. A szellemek úgyis beszélnek hozzá, igaz ugyan, hogy tetemes mennyiségű ördögvigyort kell elszívjon hozzá, de akkor is beszélnek. Titkon reméli, hogy Yagnar is beszélni fog.*
- Ez az én dolgom. Most és a jövőben is.
*Gyilkolászni nem tervez a jövőben, de hát emberek nemcsak gyilkosság miatt halnak meg, vannak akikkel természetes halál végez, vagy Kagan ökle...*
*Aenae igazság szerint sosem nézett be a Gödörbe, hogy megtekintse, hogy az ott elhaltak csontjai ott fehérlenek-e. Vajon Kagan gyakran nézegette? Elégedett volt magával, hogy ilyen börtönt talált ki? Meg kell hagyni, hogy nem rossz ötlet, bár kicsit talán tényleg kegyetlen. Talán rosszabb napjain alá kellene szálljon és rögtön felértékelődne az amúgy nyomorúságosnak gondolt élete.*
- Nem ittál a borból, kancellár, pedig már biztonságos.
*Aenae figyelmét nem kerülte el, hogy pár perce a férfi még leitta volna magát a kancsó tartalmával, de azóta hozzá sem nyúlt. Talán még élénken él az emlékei között Kagan öklének a hatása.*
- Remélem, hogy Arthenior mielőbb elviszi őket innen.
*Neki, a maga részéről elég volt ennyi halál mára, meg úgy egyáltalán.*
- Az emlékét meg. Ha már a holmijait széthordta a csőcselék.
*Aenae nem emlékszik olyan pillanatokra gyermekkorából, mikor anyja kedves lett volna hozzá, vagy ne tett volna valami megjegyzést rá. Ugyanakkor elég jól helyezkedett ahhoz, hogy Aenae semmiben ne szenvedjen hiányt és az apja - aki ugye számára nem Kagan - kettejük helyett is kedves volt és szerette. Mindennek ellenére Aenae mégsem akarta volna holtan látni, pláne nem egy gyöngysor miatt agyonverve és nagyon bánja, hogy annak idején haraggal váltak el egymástól.*
- Igazad van, de azért egy hintónak csak jobban örül az ember, nem?
*Mosolyodik el könnyedén. Habrertus valahogy kihozza belőle a szarkasztikus énjét, de hát még így is nehéz haragudni rá, mert ebben a pillanatban eléggé lesújtó látványt nyújt a véres ruháiban, vérmaszatos arcával. Bár valószínűleg akkor sokkal ijesztőbb lenne, ha egyáltalán nem viselné meg egy ember megölése. Ismét Yagnarra pillant. Meg kéne látogatnia Effyt, hogy elsírja neki minden bánatát, mert Habrertusnak mégsem sírhat.*
- Nem sértődöm meg, ha egy fiók aljára teszed.
*Végül is egy tintapacás, vérfoltos papírra, törött tollal felskiccelt vázlatról van szó, ami valamiért kivételesen jól sikerült. Aenae ezt inkább a helyzetnek, semmint önnön tehetségének.*
- Nem.
*Sandít a kérdés nyomán újra Yagnarra.*
- Ezt nekem kell elintéznem. Az apám felesége is csinálta.
*És neki valószínűleg senki nem mondta, hogy majd elintézi helyette. Talán nem is merték mondani. Aenae meg, ha már valakinek az örökébe kell lépnie a Vashegy élén, akkor inkább a Szellemjárót részesíti előnyben. A szellemek úgyis beszélnek hozzá, igaz ugyan, hogy tetemes mennyiségű ördögvigyort kell elszívjon hozzá, de akkor is beszélnek. Titkon reméli, hogy Yagnar is beszélni fog.*
- Ez az én dolgom. Most és a jövőben is.
*Gyilkolászni nem tervez a jövőben, de hát emberek nemcsak gyilkosság miatt halnak meg, vannak akikkel természetes halál végez, vagy Kagan ökle...*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-21 18:33:31
Üzenet elküldve: 2021-03-21 18:33:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*A jó kancellár itt és most nem kíván belemenni, hogy miről rendelkeznek a tharg törvények, és mikről nem. Aenae megjegyzése amúgy is egy fásult sóhajnak tűnik, és nem kérdésnek. Amennyiben úgy óhajtják, részletesen referál jogi kérdésekben is, de valóban nem érzi ennek szükségességét.*
- Tudomásom szerint igen.
*Kicsit bizonytalan Hubi hangja, mert név szerint nem tudná említeni azon szerencséseket akik lakói voltak a Gödörnek, de nem ott végezték be életüket. És a kancellár nem szeretni, ha bármely kérdésben tájékozatlannak látszik.*
- A Gödör csak büntetési eszköz, ha mégoly kegyetlennek is látszik. Alapvető célja nem az, hogy a bűnösök ott szenvedjenek ki, noha erre a megoldásra is tökéletes. De mint magad is tudod, ebben a kérdésben tiéd a döntés.
*Ha Aenae nem tűnne elég lehangoltnak Yagnar balsorsa miatt, most még édesanyja elvesztésének emléke is kísérti. A jó kancellár pedig megragadja az alkalmat, hogy empatikus oldaláról is bemutatkozzék.*
- Ne emészd magad az elmúltakon, úrnőm! Annyit tehetsz, hogy híven megőrzöd az emlékét. Másnak joga nincs tőled ennél többet elvárni, magadnak pedig okod nincs.
*Most mintha Hubi is kicsit elszontyolodna. Nem annyira Aenae szülőanyja balvégzetének víziója lebeg szeme előtt, sokkal inkább az, hogy kis célzása nem érte el a kívánt célt. Aenae ugyanis nem küldetett azonnal a tükörért, hogy ruháitól megszabadulva vászonra vesse teljes alakos portréját, a kancellár értő szemei előtt és bölcs iránymutatásai segítségével.*
- Szó sincs róla. *mosolyog kellő szerénységgel és hálával* Egy ajándék értékét, nemes mivoltát nem az határozza meg, hogy aranyakban mennyit kóstál.
*Ebben az anyagias Hubi nem feltétlenül őszinte, de annyi baj legyen.*
- Ezt az ajándékozó szándéka és a megajándékozott érzései határozzák meg. Önzetlen és szép ajándékod pedig örömmel és hálával fogadom el.
*Ismét meghajtja magát és ez már Aenae utasításának tudomásul vételére is válasz. Kiegyenesedve Yagnar holttestére pillant és tesz egy tétova kézmozdulatot felé.*
- Nem óhajtod esetleg, hogy ebben is én intézkedjem?
*Valahogy nehezen tudja elképzelni, hogy Aeane pucolja le a hulláról a lassan rászáradó vért és egyéb, kevéssé szívderítő dolgokat.*
*A jó kancellár itt és most nem kíván belemenni, hogy miről rendelkeznek a tharg törvények, és mikről nem. Aenae megjegyzése amúgy is egy fásult sóhajnak tűnik, és nem kérdésnek. Amennyiben úgy óhajtják, részletesen referál jogi kérdésekben is, de valóban nem érzi ennek szükségességét.*
- Tudomásom szerint igen.
*Kicsit bizonytalan Hubi hangja, mert név szerint nem tudná említeni azon szerencséseket akik lakói voltak a Gödörnek, de nem ott végezték be életüket. És a kancellár nem szeretni, ha bármely kérdésben tájékozatlannak látszik.*
- A Gödör csak büntetési eszköz, ha mégoly kegyetlennek is látszik. Alapvető célja nem az, hogy a bűnösök ott szenvedjenek ki, noha erre a megoldásra is tökéletes. De mint magad is tudod, ebben a kérdésben tiéd a döntés.
*Ha Aenae nem tűnne elég lehangoltnak Yagnar balsorsa miatt, most még édesanyja elvesztésének emléke is kísérti. A jó kancellár pedig megragadja az alkalmat, hogy empatikus oldaláról is bemutatkozzék.*
- Ne emészd magad az elmúltakon, úrnőm! Annyit tehetsz, hogy híven megőrzöd az emlékét. Másnak joga nincs tőled ennél többet elvárni, magadnak pedig okod nincs.
*Most mintha Hubi is kicsit elszontyolodna. Nem annyira Aenae szülőanyja balvégzetének víziója lebeg szeme előtt, sokkal inkább az, hogy kis célzása nem érte el a kívánt célt. Aenae ugyanis nem küldetett azonnal a tükörért, hogy ruháitól megszabadulva vászonra vesse teljes alakos portréját, a kancellár értő szemei előtt és bölcs iránymutatásai segítségével.*
- Szó sincs róla. *mosolyog kellő szerénységgel és hálával* Egy ajándék értékét, nemes mivoltát nem az határozza meg, hogy aranyakban mennyit kóstál.
*Ebben az anyagias Hubi nem feltétlenül őszinte, de annyi baj legyen.*
- Ezt az ajándékozó szándéka és a megajándékozott érzései határozzák meg. Önzetlen és szép ajándékod pedig örömmel és hálával fogadom el.
*Ismét meghajtja magát és ez már Aenae utasításának tudomásul vételére is válasz. Kiegyenesedve Yagnar holttestére pillant és tesz egy tétova kézmozdulatot felé.*
- Nem óhajtod esetleg, hogy ebben is én intézkedjem?
*Valahogy nehezen tudja elképzelni, hogy Aeane pucolja le a hulláról a lassan rászáradó vért és egyéb, kevéssé szívderítő dolgokat.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-19 18:44:07
Üzenet elküldve: 2021-03-19 18:44:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Nem rendelkeznek a törvényeink.
*Érdekes lenne tudni, hogy még miről nem rendelkeznek, mert ugye más dolgok meg meglehetős alapossággal le vannak írva. Lehet, hogy Kagan számára egyértelmű volt az, hogy például hagyja a Gödörlakókat éhen halni? Akkor miért csak simán Gödör a neve, és miért nem halógödör?*
- Volt olyan, aki élve hagyta el a Gödröt?
*Nem mintha számítana, mert végül is a jó Habrertusnak igaza van abban, hogy lényegtelen, mi volt Kagan idején, Kagan már megszobrult, így nem tudja megmondani, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Aenae valóban át akarja adni őket Artheniornak, hogy legyenek az ő problémájuk. Persze szándékában áll beszélni velük és az indítékaikat is érti, hisz Yagnar annyit papolt a hősiességről. Annyit, hogy valószínúleg Yagnar maga is elhitte. Aenae szerint persze cseppnyi hősiesség sincsen abban, ha éjjel, alvó népeket mészárolnak. Védtelen népeket.*
- Kiváló volt, igen.
*Kiválóan helyezkedett, majdnem a végéig. Végül már jobban ragaszkodott egy gyöngysorhoz, mint az életéhez.*
- Ide kellett volna hoznom még azelőtt...
*Nem mintha tudhatta volna, hogy mi fog történni a városban, senki sem tudhatta. Kagan biztosan nem tapsikolt volna örömében, hogy láthatja egykori szeretőjét, de hát Kagan semmi miatt nem tapsikolt, ami Aenaevel volt összefüggésben.
Szerencsére Aenae nem gondol arra, hogy a kancellár szívesen megnézné az önaktját, merthogy ő arra gondol, hogy vajon ha levágná mondjuk a fél fülét, akkor azt milyen lenne megrajzolni? Vagy valaki olyat megrajzolni, akinek levágták a fél fülét. Vagy bezúzták a koponyáját. Újra Yagnarra sandít.*
- Ugyan Habrertus, mindketten tudjuk...
*Hogy Aenaenél számtalan tehetségesebben rajzoló egyén van.*
- Hogy ez csupán csekélység.
*Nem úgy, mint a hintó, vagy a papagáj. Jó, a papagáj tényleg csekélység volt, Effy alaposan lealkudta az árát.*
- Jó, rakják meg a máglyát neki, én gondoskodom róla, hogy... Ne legyen ilyen mocskos.
*Vajon a túlérett dinnyéhez hasonlító fejével lehet csinálni valamit?*
- Nem rendelkeznek a törvényeink.
*Érdekes lenne tudni, hogy még miről nem rendelkeznek, mert ugye más dolgok meg meglehetős alapossággal le vannak írva. Lehet, hogy Kagan számára egyértelmű volt az, hogy például hagyja a Gödörlakókat éhen halni? Akkor miért csak simán Gödör a neve, és miért nem halógödör?*
- Volt olyan, aki élve hagyta el a Gödröt?
*Nem mintha számítana, mert végül is a jó Habrertusnak igaza van abban, hogy lényegtelen, mi volt Kagan idején, Kagan már megszobrult, így nem tudja megmondani, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Aenae valóban át akarja adni őket Artheniornak, hogy legyenek az ő problémájuk. Persze szándékában áll beszélni velük és az indítékaikat is érti, hisz Yagnar annyit papolt a hősiességről. Annyit, hogy valószínúleg Yagnar maga is elhitte. Aenae szerint persze cseppnyi hősiesség sincsen abban, ha éjjel, alvó népeket mészárolnak. Védtelen népeket.*
- Kiváló volt, igen.
*Kiválóan helyezkedett, majdnem a végéig. Végül már jobban ragaszkodott egy gyöngysorhoz, mint az életéhez.*
- Ide kellett volna hoznom még azelőtt...
*Nem mintha tudhatta volna, hogy mi fog történni a városban, senki sem tudhatta. Kagan biztosan nem tapsikolt volna örömében, hogy láthatja egykori szeretőjét, de hát Kagan semmi miatt nem tapsikolt, ami Aenaevel volt összefüggésben.
Szerencsére Aenae nem gondol arra, hogy a kancellár szívesen megnézné az önaktját, merthogy ő arra gondol, hogy vajon ha levágná mondjuk a fél fülét, akkor azt milyen lenne megrajzolni? Vagy valaki olyat megrajzolni, akinek levágták a fél fülét. Vagy bezúzták a koponyáját. Újra Yagnarra sandít.*
- Ugyan Habrertus, mindketten tudjuk...
*Hogy Aenaenél számtalan tehetségesebben rajzoló egyén van.*
- Hogy ez csupán csekélység.
*Nem úgy, mint a hintó, vagy a papagáj. Jó, a papagáj tényleg csekélység volt, Effy alaposan lealkudta az árát.*
- Jó, rakják meg a máglyát neki, én gondoskodom róla, hogy... Ne legyen ilyen mocskos.
*Vajon a túlérett dinnyéhez hasonlító fejével lehet csinálni valamit?*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-18 19:12:16
Üzenet elküldve: 2021-03-18 19:12:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Pikáns kérdés.
*A jó és jóságos kancellár somolyogva simogatja a szakállát. Úgy látszik, hogy a lányon csak kiütközik az apja vére. Kagannak lettek volna ilyen ötletei. Pár napig nem adnak vizet az elítélteknek és máris vége az életfogytiglannak.*
- Efelől nem rendelkeznek a törvényeink.
*Tesz egy kézmozdulatot, mintegy jelezvén, hogy a Gödörbe beutaltak ellátásának kérdése a Vashegy mindenkori urának vagy úrnőjének döntésétől függ. A következő kérdésre megrázza a fejét. Nem tartja valószínűnek, hogy a néhai hadurat megérintették volna különféle kifogások vagy mentségek.*
- Atyád meghallgatta volna őket, talán meg is értette volna tetteik indítékát, de döntésén mindez jottányit sem változtatott volna. Mindazonáltal most te vagy a Vashegy első embere. Döntéseidben mindez nem kell, hogy befolyásoljon.
*Aenae édesanyjának dicstelenen és sajnálatos történetére mély együttérzés jelenik meg Hubi arcán.*
- Ezt szomorúan hallom. Elkeserítő, hogy egy minden bizonnyal kiváló asszonyszemély semmirekellő csőcselék által végezze be életét.
*Ennyit az együttérzésről és Hubi most már kis meghajlással veszi, hogy Aenae anyja kedvelte volna. Ezért sajnálja, hogy már nincs a körükben. Ha így áll a helyzet, vele biztos jobban megértették volna egymást, mint a lányával. Értékes szövetségesre lelhetett volna személyében. Szerencsére még meghajlásában éri Aenae újabb, kissé szórakozottnak tűnő megjegyzése, így könnyebb elrejtenie előkívánkozó mosolyát. Történetesen nem célzásként dobta be a pirtianesi festő módszereit önmaga megörökítéséhez, de Aenae elérthette a dolgot. Ami ebben az esetben nem is baj. Az ily módon megalkotott festményt is örömmel tekinti majd meg. Természetesen csupán művesztpártolói minőségében. Hiszen a jó kancellár úgy érti, hogy Aenae önmagát örökíti meg pucéran. Hiszen egy kancellár méltóságához nem férne, hogy ruhátlanul virítson egy vásznon.*
- Ó... *mosolyog most már a meghatottság számos tanújelével az arcán és kinyújtja kezét a rajz után* Végtelenül megtisztel, hogy engem tüntetsz ki e szép ajándékkal. Hivatalom éke lesz.
*Ő a maga részéről úgy érzi, hogy bár a társalgás szerfelett kellemes, még inkább az lehetne, ha nem egy hulla táraságában kerülne rá sor. Ennél csak akkor lehetne kellemesebb, ha Aenae nekilátna önmaga megfestésének Hubi számára kívánatos módon, de erre kevés esélyt lát. Így inkább Yagnar némileg zavaró jelenlétére koncentrál.*
- Ha megengeded, intézkedem, hogy szerencsétlen véget ért... barrátunk megkaphassa a végtisztességet.
~És végre eltakarítsák innen, ha már eleget dédelgetted.~
- Pikáns kérdés.
*A jó és jóságos kancellár somolyogva simogatja a szakállát. Úgy látszik, hogy a lányon csak kiütközik az apja vére. Kagannak lettek volna ilyen ötletei. Pár napig nem adnak vizet az elítélteknek és máris vége az életfogytiglannak.*
- Efelől nem rendelkeznek a törvényeink.
*Tesz egy kézmozdulatot, mintegy jelezvén, hogy a Gödörbe beutaltak ellátásának kérdése a Vashegy mindenkori urának vagy úrnőjének döntésétől függ. A következő kérdésre megrázza a fejét. Nem tartja valószínűnek, hogy a néhai hadurat megérintették volna különféle kifogások vagy mentségek.*
- Atyád meghallgatta volna őket, talán meg is értette volna tetteik indítékát, de döntésén mindez jottányit sem változtatott volna. Mindazonáltal most te vagy a Vashegy első embere. Döntéseidben mindez nem kell, hogy befolyásoljon.
*Aenae édesanyjának dicstelenen és sajnálatos történetére mély együttérzés jelenik meg Hubi arcán.*
- Ezt szomorúan hallom. Elkeserítő, hogy egy minden bizonnyal kiváló asszonyszemély semmirekellő csőcselék által végezze be életét.
*Ennyit az együttérzésről és Hubi most már kis meghajlással veszi, hogy Aenae anyja kedvelte volna. Ezért sajnálja, hogy már nincs a körükben. Ha így áll a helyzet, vele biztos jobban megértették volna egymást, mint a lányával. Értékes szövetségesre lelhetett volna személyében. Szerencsére még meghajlásában éri Aenae újabb, kissé szórakozottnak tűnő megjegyzése, így könnyebb elrejtenie előkívánkozó mosolyát. Történetesen nem célzásként dobta be a pirtianesi festő módszereit önmaga megörökítéséhez, de Aenae elérthette a dolgot. Ami ebben az esetben nem is baj. Az ily módon megalkotott festményt is örömmel tekinti majd meg. Természetesen csupán művesztpártolói minőségében. Hiszen a jó kancellár úgy érti, hogy Aenae önmagát örökíti meg pucéran. Hiszen egy kancellár méltóságához nem férne, hogy ruhátlanul virítson egy vásznon.*
- Ó... *mosolyog most már a meghatottság számos tanújelével az arcán és kinyújtja kezét a rajz után* Végtelenül megtisztel, hogy engem tüntetsz ki e szép ajándékkal. Hivatalom éke lesz.
*Ő a maga részéről úgy érzi, hogy bár a társalgás szerfelett kellemes, még inkább az lehetne, ha nem egy hulla táraságában kerülne rá sor. Ennél csak akkor lehetne kellemesebb, ha Aenae nekilátna önmaga megfestésének Hubi számára kívánatos módon, de erre kevés esélyt lát. Így inkább Yagnar némileg zavaró jelenlétére koncentrál.*
- Ha megengeded, intézkedem, hogy szerencsétlen véget ért... barrátunk megkaphassa a végtisztességet.
~És végre eltakarítsák innen, ha már eleget dédelgetted.~
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-16 14:57:40
Üzenet elküldve: 2021-03-16 14:57:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
//Raughaal, Rorkir, Sharen'na//
*Végigmérve társát még elég ideje van megállapítani, hogy egyikük sem kifejezetten élve elfogásra tervezett fegyverrel van felszerelve, majd már kezdődik is az akció.
Belépve az ajtón először a méretes barbárral szembesül. Találkozott már vele korábban, akkor szimpatikusnak tűnt, most viszont az a dolga, hogy a Gödörbe dobja, lehetőleg élve. Elsőnek így ezzel is próbálkozik, ám amaz még időben elugrik a pajzs útjából.
Mozdulatait figyelve viszont Raughaal leszűri, hogy valami nincs rendben a férfival. Mintha belassultak volna a reflexei, ez pedig még Raughaal hasznára válhat. Tisztában van azzal, hogy társa miatta nem fér hozzá senkihez, így az első prioritása az, hogy helyet szorítson a másik őrnek.
Pajzsát kitartva megkísérel előretörni Rorkir irányába, ezzel elállva a másik őr útjából, remélve, hogy az kihasználja a lehetőséget, és átveszi a helyét.
Pár lépés után viszont megáll, és ha túl nagy rést hagyott, visszahátrál, hogy társával egymás hátát fedezve elállhassák a fürdő kijáratát.*
-Ebben nektek nincs semmi becsület. Tegyétek le a fegyvert. Tartogassátok az erőtöket. Ha engedelmeskedtek, talán enyhébben bírálnak el. Ha ellenálltok, akkor sebekkel borítva várjátok majd a kivégzést.
*Se hangja, se testbeszéde nem sugallja azt, hogy számára kellemetlenebb lenne a második opció, és ha bármelyikük is megpróbálkozna eközben valamivel, nem hezitál kisuhintani fejszéjével, szándéka szerint egy felületes sebet ejtve az illető fegyvert tartó karján.*
//Raughaal, Rorkir, Sharen'na//
*Végigmérve társát még elég ideje van megállapítani, hogy egyikük sem kifejezetten élve elfogásra tervezett fegyverrel van felszerelve, majd már kezdődik is az akció.
Belépve az ajtón először a méretes barbárral szembesül. Találkozott már vele korábban, akkor szimpatikusnak tűnt, most viszont az a dolga, hogy a Gödörbe dobja, lehetőleg élve. Elsőnek így ezzel is próbálkozik, ám amaz még időben elugrik a pajzs útjából.
Mozdulatait figyelve viszont Raughaal leszűri, hogy valami nincs rendben a férfival. Mintha belassultak volna a reflexei, ez pedig még Raughaal hasznára válhat. Tisztában van azzal, hogy társa miatta nem fér hozzá senkihez, így az első prioritása az, hogy helyet szorítson a másik őrnek.
Pajzsát kitartva megkísérel előretörni Rorkir irányába, ezzel elállva a másik őr útjából, remélve, hogy az kihasználja a lehetőséget, és átveszi a helyét.
Pár lépés után viszont megáll, és ha túl nagy rést hagyott, visszahátrál, hogy társával egymás hátát fedezve elállhassák a fürdő kijáratát.*
-Ebben nektek nincs semmi becsület. Tegyétek le a fegyvert. Tartogassátok az erőtöket. Ha engedelmeskedtek, talán enyhébben bírálnak el. Ha ellenálltok, akkor sebekkel borítva várjátok majd a kivégzést.
*Se hangja, se testbeszéde nem sugallja azt, hogy számára kellemetlenebb lenne a második opció, és ha bármelyikük is megpróbálkozna eközben valamivel, nem hezitál kisuhintani fejszéjével, szándéka szerint egy felületes sebet ejtve az illető fegyvert tartó karján.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-16 13:31:16
Üzenet elküldve: 2021-03-16 13:31:16
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Ősök útja elől menekülve//
//Raughaal, Rorkir, Sharen'na//
*A fürdőhöz érve odabentről nem hallatszik ki hang, Raughaal pedig utasítja a vele érkező másik őrt, hogy nyisson ajtót és álljon félre. Az őr csak egy kurta biccentéssel adja a férfi tudtára, hogy értette és máris a kilincsért nyúl. Nála is pajzs és kard van, a testét pedig kombinált vért, fejét bőrsisak fedi. Az ajtó kifelé nyílik és az őr már lép is oldalra, hogy helyet adjon Raughaalnak, aki belép a fürdőbe.
A nyíló ajtóban megpillant egy fiatal lányt az ajtótól nem messze, kicsit oldalt, kezeiben egy-egy piszkavas, lapos keskeny lapát, amit talán a tűzrakótól kobzott el. Sharen'na is láthatja a belépő Raughaal, pajzzsal, páncélban, egyélű csatabárddal a kezében. Láthatóan felkészülve a harcra.
Amikor Raughaal belép és elhagyja az ajtó vonalát, jobbra fordul, ahol megpillantja Rorkirt, ahogy a barbár férfi is ráláthat így az őrre. Minden a gyorsaságon fog múlni, ezt mindketten érezhetik.
Normál esetben Rorkir mozdulna gyorsabban, de sem a saját fegyvere van a kezében, sem az állapota nem segíti, így Raughaal tud elsőként támadni.
Az őr a pajzsával támad először Rorkirra, de a barbár férfinek sikerül hárítania a pajzs ütését, így a lefegyverzés nem sikerül.
Rorkir ezután a pajzzsal próbált támadásra reagálva megpróbál ráfogni szabad kezével a pajzsra és lerántani tulajdonosával együtt. A mozdulat nem sikerül jól, a pajzsról lecsúszik a keze, így nem tud lehetőséget adni Sharen'nának.
Az íjász lány látja, hogy a belépő őr jól felszerelt, de sem neki, sem Rorkirnak nem sikerül eredményt elérnie. Ahogy azt is látja, hogy a belépő őr mögött egy másik tharg fegyveres is áll hasonló felszerelésben.
Sharen'na támadást indít Raughaal ellen, ám ez még nem olyan túlerő, ami előnyt biztosítana. A kezében tartott piszkavassal lesújt, de a támadás elvásik a pajzson.
Raughaal mögött a másik őr, látva, hogy ketten is társának esnek, igyekezne beljebb menni, de egyelőre elállják az ajtót és a széles vállú, páncélos Raughaal mellett egyelőre nem fér be.
Rorkir az ajtó jobb oldalán áll, kezében egy piszkavassal, az ajtóban Raughaal, pajzzsal, csatabárddal, két felől szorongatva. Sharen'na pedig szemből támadt a belépő őrre, egyelőre csak egy csapást tudott bevinni, de a következőkben talán már kettőt is sikerülhet. Sajnos nem olyan képzett a fegyverforgatásban, mint Rorkir, így meglehet, hogy "ügyetlenebb", íjászkodáshoz szokott kezével egy kicsit kevésbé hatékonyan támad majd. A másik őr egyelőre még kint van, nem tud Raughaaltól beavatkozni, de készen áll, hogy bármikor becsatlakozzon, ha lehetősége lesz rá.*
//Raughaal, Rorkir, Sharen'na//
*A fürdőhöz érve odabentről nem hallatszik ki hang, Raughaal pedig utasítja a vele érkező másik őrt, hogy nyisson ajtót és álljon félre. Az őr csak egy kurta biccentéssel adja a férfi tudtára, hogy értette és máris a kilincsért nyúl. Nála is pajzs és kard van, a testét pedig kombinált vért, fejét bőrsisak fedi. Az ajtó kifelé nyílik és az őr már lép is oldalra, hogy helyet adjon Raughaalnak, aki belép a fürdőbe.
A nyíló ajtóban megpillant egy fiatal lányt az ajtótól nem messze, kicsit oldalt, kezeiben egy-egy piszkavas, lapos keskeny lapát, amit talán a tűzrakótól kobzott el. Sharen'na is láthatja a belépő Raughaal, pajzzsal, páncélban, egyélű csatabárddal a kezében. Láthatóan felkészülve a harcra.
Amikor Raughaal belép és elhagyja az ajtó vonalát, jobbra fordul, ahol megpillantja Rorkirt, ahogy a barbár férfi is ráláthat így az őrre. Minden a gyorsaságon fog múlni, ezt mindketten érezhetik.
Normál esetben Rorkir mozdulna gyorsabban, de sem a saját fegyvere van a kezében, sem az állapota nem segíti, így Raughaal tud elsőként támadni.
Az őr a pajzsával támad először Rorkirra, de a barbár férfinek sikerül hárítania a pajzs ütését, így a lefegyverzés nem sikerül.
Rorkir ezután a pajzzsal próbált támadásra reagálva megpróbál ráfogni szabad kezével a pajzsra és lerántani tulajdonosával együtt. A mozdulat nem sikerül jól, a pajzsról lecsúszik a keze, így nem tud lehetőséget adni Sharen'nának.
Az íjász lány látja, hogy a belépő őr jól felszerelt, de sem neki, sem Rorkirnak nem sikerül eredményt elérnie. Ahogy azt is látja, hogy a belépő őr mögött egy másik tharg fegyveres is áll hasonló felszerelésben.
Sharen'na támadást indít Raughaal ellen, ám ez még nem olyan túlerő, ami előnyt biztosítana. A kezében tartott piszkavassal lesújt, de a támadás elvásik a pajzson.
Raughaal mögött a másik őr, látva, hogy ketten is társának esnek, igyekezne beljebb menni, de egyelőre elállják az ajtót és a széles vállú, páncélos Raughaal mellett egyelőre nem fér be.
Rorkir az ajtó jobb oldalán áll, kezében egy piszkavassal, az ajtóban Raughaal, pajzzsal, csatabárddal, két felől szorongatva. Sharen'na pedig szemből támadt a belépő őrre, egyelőre csak egy csapást tudott bevinni, de a következőkben talán már kettőt is sikerülhet. Sajnos nem olyan képzett a fegyverforgatásban, mint Rorkir, így meglehet, hogy "ügyetlenebb", íjászkodáshoz szokott kezével egy kicsit kevésbé hatékonyan támad majd. A másik őr egyelőre még kint van, nem tud Raughaaltól beavatkozni, de készen áll, hogy bármikor becsatlakozzon, ha lehetősége lesz rá.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-14 15:10:05
Üzenet elküldve: 2021-03-14 15:10:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Aenae valóban nem tanulmányozta különösebben Kagan törvényeit, pláne nem a különböző büntetési tételeket. Két oka volt erre, az egyik az, hogy eddig nem kellett senkit semmiért megbüntetni, a másik pedig az, hogy itt van neki Habrertus, aki ezeket tudja helyette is.*
- A halálig tartó Gödörbeli fogság esetén hagyjuk éhen, vagy szomjan veszni?
*Mert ha etetik-itatják, akkor elélhet egy csomót, akkor meg már inkább törje a követ a bányában.*
- Azt hiszem, hogy igazad van, a mohóságuk a józan eszük fölé kerekedett.
*Yagnarra sandít, gondolatban korholja a férfit, hogy nem a megfelelő döntést hozta, ha más miatt, hát társai élete miatt nem szabadott volna büszkének lennie. Ebben a pillanatban olthatatlan vágyat érez arra, hogy valóban elválassza Yagnar fejét a testétől, és egy kopjára szúrva Amon Ruadh kapuja elé, mellé, vagy fölé helyezze.*
- Apámat nem érdekelték volna az esetleges mentő körülmények, ugye?
*Nem gondolja magát gyengének amiatt, hogy elkerülné a további vérontást. Ha kis szerencséje van, akkor a másik kettő ivott a borból és akkor az őrségnek könnyebb dolga lesz velük.*
- Édesanyámat a lázadás során agyonverték.
*Hangja teljesen színtelen, lelki szemei előtt feltűnik a tetem, ami még akkor is egy szétszaggatott gyöngysor darabkáit tartotta, mikor rátaláltak Briwallal.*
- De kedvelt volna téged.
*Habrertus az anyja mércéjével mérve tökéletes, kifinomult úriember, az olyanokat kedvelte, más részről meg tökéletesen látta meg mindenkiben azt, amit ki tudott használni, főleg a saját anyagi jólétét szem előtt tartva. Milyen jól tudott színlelni, Aenae ezt a tulajdonságát kicsit irigyli is, bár ha nagyon racionálisan tekint önmagára, akkor belátja ő is, hogy színlelés-ügyben jelentősen fejlődött az elmúlt időkben. Mi sem példázza jobban, minthogy csak egy bólintással nyugtázza, hogy anyja elégedett lenne. Aenae tudja, hogy nem lenne - sose volt -, de meghagyja Habrertust abban a hitében, hogy elfogadja, amit mond.*
- Kiváló ötlet. Van tükröm.
*Mondja szórakozottan, nem törődve azzal, hogy a jó kancellár vetkőzni kezd. Semmit sem szeretne kevésbé, mint Habrertusról aktot festeni.
Bólint arra, hogy majd elküldi ugyanazzal a futárral Cha'yssnak is a birtoklevelét. Ugyanerre gondolt maga is.*
- Köszönöm. Mi lenne velem nélküled?
*Hízeleg kicsit, közben pedig a férfi felé fordítja a rajzot.*
- Neked adom, ha szeretnéd.
*Kicsit sikerült lenyugodnia, köszönhetően a lefoglalt kezeinek és az elterelt gondolatainak.*
*Aenae valóban nem tanulmányozta különösebben Kagan törvényeit, pláne nem a különböző büntetési tételeket. Két oka volt erre, az egyik az, hogy eddig nem kellett senkit semmiért megbüntetni, a másik pedig az, hogy itt van neki Habrertus, aki ezeket tudja helyette is.*
- A halálig tartó Gödörbeli fogság esetén hagyjuk éhen, vagy szomjan veszni?
*Mert ha etetik-itatják, akkor elélhet egy csomót, akkor meg már inkább törje a követ a bányában.*
- Azt hiszem, hogy igazad van, a mohóságuk a józan eszük fölé kerekedett.
*Yagnarra sandít, gondolatban korholja a férfit, hogy nem a megfelelő döntést hozta, ha más miatt, hát társai élete miatt nem szabadott volna büszkének lennie. Ebben a pillanatban olthatatlan vágyat érez arra, hogy valóban elválassza Yagnar fejét a testétől, és egy kopjára szúrva Amon Ruadh kapuja elé, mellé, vagy fölé helyezze.*
- Apámat nem érdekelték volna az esetleges mentő körülmények, ugye?
*Nem gondolja magát gyengének amiatt, hogy elkerülné a további vérontást. Ha kis szerencséje van, akkor a másik kettő ivott a borból és akkor az őrségnek könnyebb dolga lesz velük.*
- Édesanyámat a lázadás során agyonverték.
*Hangja teljesen színtelen, lelki szemei előtt feltűnik a tetem, ami még akkor is egy szétszaggatott gyöngysor darabkáit tartotta, mikor rátaláltak Briwallal.*
- De kedvelt volna téged.
*Habrertus az anyja mércéjével mérve tökéletes, kifinomult úriember, az olyanokat kedvelte, más részről meg tökéletesen látta meg mindenkiben azt, amit ki tudott használni, főleg a saját anyagi jólétét szem előtt tartva. Milyen jól tudott színlelni, Aenae ezt a tulajdonságát kicsit irigyli is, bár ha nagyon racionálisan tekint önmagára, akkor belátja ő is, hogy színlelés-ügyben jelentősen fejlődött az elmúlt időkben. Mi sem példázza jobban, minthogy csak egy bólintással nyugtázza, hogy anyja elégedett lenne. Aenae tudja, hogy nem lenne - sose volt -, de meghagyja Habrertust abban a hitében, hogy elfogadja, amit mond.*
- Kiváló ötlet. Van tükröm.
*Mondja szórakozottan, nem törődve azzal, hogy a jó kancellár vetkőzni kezd. Semmit sem szeretne kevésbé, mint Habrertusról aktot festeni.
Bólint arra, hogy majd elküldi ugyanazzal a futárral Cha'yssnak is a birtoklevelét. Ugyanerre gondolt maga is.*
- Köszönöm. Mi lenne velem nélküled?
*Hízeleg kicsit, közben pedig a férfi felé fordítja a rajzot.*
- Neked adom, ha szeretnéd.
*Kicsit sikerült lenyugodnia, köszönhetően a lefoglalt kezeinek és az elterelt gondolatainak.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-14 09:17:38
Üzenet elküldve: 2021-03-14 09:17:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Hubi pár pillanatig szinte sajnálkozva nézi Aenae-t. Kezdi megérteni, hogy a lánynak milyen teher lehet ez az egész. De az élet már csak ilyen, ritkán igazságos. Hatalmat ad annak aki nem kívánja ezt, és gyakorlására is alkalmatlan, míg a született vezetőket megfosztja ettől.*
- Atyád törvényei egyértelműek. A rablásokat botütésekkel, korbácsolással, kézlevágással, illetve bilogozással rendeli büntetni, más életének szándékos elvételét pedig halállal vagy halálig tartó, Gödörben letöltendő fogsággal.
*Hubi természetesen fejből tudja az ilyesmit, de most igyekszik nem túl kioktatón előadni, mintha Aenae-nek is ismernie illene a Vashegy törvényeit. Ellenkezőleg, valamelyes sajnálkozást is vegyít a hangjába, mert olybá tűnik, hogy ez a naiv kislány egyenesen megsajnálta a gonosztevőket.
- A közrendűek körében él egy meglehetősen közönséges, ám igen találó mondás. Remélem nem veszed rossz néven ha idézem, hiszen a lényege idekívánkozik: hinni az istenek oltárainál kell.
*Egy pillantást vet Yagnar hullájára.*
- Ha a cinkosai átgondolták volna a dolgot, rájöhettek volna, hogy a Vashegy sohasem adna utasítást ilyen gyalázatosságra. De én attól tartok, hogy elvakította őket a szemük előtt lebegő zsákmány és talán a gyilokvágy.
*Hubi itt persze prejudikál, de ahogy az élet, úgy a kancellár sem mindig igazságos.*
- Ne értsd félre szavaim, az, hogy mentő körülményeket igyekeznél felfedezni, csupán jóságod és irgalmas szíved bizonyítéka.
~És gyengeségedé.~
- Ezért is szerencsésebb, ha Artheniorra testáljuk az ítélkezés terhét, hiszen mentesülhetsz e nehéz tehertől.
*Magától értetődőnek tűnik, hogy Aenae nem ismeri Vamreix mester munkáit, Hubi maga sem feltételezne a lányról ilyen kifinomultságot. Bár abban sem biztos, hogy ennél a lánynál beválik az efféle hízelgés. Csak a berögzült szokásokon nehéz felülemelkedni. Ezt bizonyítja a következő gondolatmenet is, bár Aenae arckifejezéséből a jó kancellár arra következtet, hogy apjához hasonlóan anyjával való kapcsolata sem lehetett felhőtlen a Vashegy úrnőjének.*
- Édesanyád bölcs asszony lehet, őszintén fájlalom, hogy nem ismerhetem.
*Különös tekintettel arra, ha Aenae az anyja báját örökölte. Márpedig Kagant ismerve ez valószínű.*
- És bár csak félve veszem magamnak a bátorságot, hogy ellentmondjak neked, úgy hiszem, hogy tehetséged látva igen elégedett lenne.
*Akkor is így gondolja, ha a halottak alapján Aenae édesanyja prűd teremtés lehet. Hubi a maga részéről igen kedveli az aktokat. Kisebb gyűjteménnyel is rendelkezik erkölcstelen szénrajzokból, alkalomadtán majd megmutatja őket Aenae-nek.*
- Vamreix mester gyakran festett aktokat is, nem egy alkalommal saját magát örökítve meg ruhátlanul.
*Kisebb félreértéshez vezethet, hogy Hubi pont ezt a pillanatot ragadja meg, hogy ruhája nyakát kissé meglazítsa, bár ebben semmi célzatosság nincs. Igaz, a kancellárnál ezt sohasem lehet tudni. Viszont lassan más területre téved a fordulatos társalgás és Hubi sajnálkozó arcot vág.*
- Sajnos még nem volt érkezésem a nagytiszteletű báró úr oklevelét megküldetni a címzettnek. Tekintettel a sajnálatos eseményekre. De az Artheniornak küldött levéllel együtt azt is el fogja vinni a küldönc.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.14 09:22:03
*Hubi pár pillanatig szinte sajnálkozva nézi Aenae-t. Kezdi megérteni, hogy a lánynak milyen teher lehet ez az egész. De az élet már csak ilyen, ritkán igazságos. Hatalmat ad annak aki nem kívánja ezt, és gyakorlására is alkalmatlan, míg a született vezetőket megfosztja ettől.*
- Atyád törvényei egyértelműek. A rablásokat botütésekkel, korbácsolással, kézlevágással, illetve bilogozással rendeli büntetni, más életének szándékos elvételét pedig halállal vagy halálig tartó, Gödörben letöltendő fogsággal.
*Hubi természetesen fejből tudja az ilyesmit, de most igyekszik nem túl kioktatón előadni, mintha Aenae-nek is ismernie illene a Vashegy törvényeit. Ellenkezőleg, valamelyes sajnálkozást is vegyít a hangjába, mert olybá tűnik, hogy ez a naiv kislány egyenesen megsajnálta a gonosztevőket.
- A közrendűek körében él egy meglehetősen közönséges, ám igen találó mondás. Remélem nem veszed rossz néven ha idézem, hiszen a lényege idekívánkozik: hinni az istenek oltárainál kell.
*Egy pillantást vet Yagnar hullájára.*
- Ha a cinkosai átgondolták volna a dolgot, rájöhettek volna, hogy a Vashegy sohasem adna utasítást ilyen gyalázatosságra. De én attól tartok, hogy elvakította őket a szemük előtt lebegő zsákmány és talán a gyilokvágy.
*Hubi itt persze prejudikál, de ahogy az élet, úgy a kancellár sem mindig igazságos.*
- Ne értsd félre szavaim, az, hogy mentő körülményeket igyekeznél felfedezni, csupán jóságod és irgalmas szíved bizonyítéka.
~És gyengeségedé.~
- Ezért is szerencsésebb, ha Artheniorra testáljuk az ítélkezés terhét, hiszen mentesülhetsz e nehéz tehertől.
*Magától értetődőnek tűnik, hogy Aenae nem ismeri Vamreix mester munkáit, Hubi maga sem feltételezne a lányról ilyen kifinomultságot. Bár abban sem biztos, hogy ennél a lánynál beválik az efféle hízelgés. Csak a berögzült szokásokon nehéz felülemelkedni. Ezt bizonyítja a következő gondolatmenet is, bár Aenae arckifejezéséből a jó kancellár arra következtet, hogy apjához hasonlóan anyjával való kapcsolata sem lehetett felhőtlen a Vashegy úrnőjének.*
- Édesanyád bölcs asszony lehet, őszintén fájlalom, hogy nem ismerhetem.
*Különös tekintettel arra, ha Aenae az anyja báját örökölte. Márpedig Kagant ismerve ez valószínű.*
- És bár csak félve veszem magamnak a bátorságot, hogy ellentmondjak neked, úgy hiszem, hogy tehetséged látva igen elégedett lenne.
*Akkor is így gondolja, ha a halottak alapján Aenae édesanyja prűd teremtés lehet. Hubi a maga részéről igen kedveli az aktokat. Kisebb gyűjteménnyel is rendelkezik erkölcstelen szénrajzokból, alkalomadtán majd megmutatja őket Aenae-nek.*
- Vamreix mester gyakran festett aktokat is, nem egy alkalommal saját magát örökítve meg ruhátlanul.
*Kisebb félreértéshez vezethet, hogy Hubi pont ezt a pillanatot ragadja meg, hogy ruhája nyakát kissé meglazítsa, bár ebben semmi célzatosság nincs. Igaz, a kancellárnál ezt sohasem lehet tudni. Viszont lassan más területre téved a fordulatos társalgás és Hubi sajnálkozó arcot vág.*
- Sajnos még nem volt érkezésem a nagytiszteletű báró úr oklevelét megküldetni a címzettnek. Tekintettel a sajnálatos eseményekre. De az Artheniornak küldött levéllel együtt azt is el fogja vinni a küldönc.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.14 09:22:03
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-14 01:17:52
Üzenet elküldve: 2021-03-14 01:17:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
*Kezei még erősebben szorulnak rá a szánalmas, fegyvereknek aligha nevezhető vasakra, hogy meghallja azokat a tipikus, vasalt lépteket közeledni. Nem hinné, hogy csak a vizet jönnek ellenőrizni a talpig páncél katonák. Bizonytalanul Rorkirra sandít, mint aki saját szemével akar arról meggyőződni, hogy bajtársa még megáll a lábán, majd ajkait idegesen beharapva helyezkedik az ajtó másik oldalára, hogy a tőle telhető legkeményebb fogadtatásban részesíthesse az érkezőket.
Talán valóban megpróbálhatna elmenekülni, nem egyszer átfut az agyán a gondolat, hogy adni kéne egy esélyt az ablaknak. Hiába a nagy harciasság és bátorság, a félelem, s életösztön valahogy mindig utat tör. De az igazi harcosok nem engednek a félelemnek, s utolsó cselekedeteikkel sem hódolnak be, inkább a büszke halál. Pedig ugyanúgy félnek, csak nem gyávák. Renna mindig is felnézet atyjára, s a mellette álló férfiakra, akik az első sorban vágtattak csatába. Nem egy bajtársát látta elhullani, vad, erőteljes kiáltások közepette, szellemeket, isteneket szólítva, s fegyverüket szilárdan markolva. Ilyen halált kíván a legtöbb barbár, hiszen ha a törzsükért áldozzák életüket, odaát dicsőség, lakoma, s végtelen sör vár. Rennának már nincs törzse, hátat fordított nekik, s családjának is. Maga sem tudja, milyen sors vár a száműzöttekre, de reméli, hogy ha utolsó pillanataiban se hátrál meg, az istenek megbocsátják hűtlenségét.*
- Szintúgy.
*Persze azt nem tudhatja, hogy ez lesz-e az utolsó harca, vagy a Puszták Szelleme hosszabbra szőtte életének törékeny fonalát. De úgy fog küzdeni, mint ha ez lenne az utolsó.
Amikor nyílik az ajtó, s belép az első alak, ő sem rest agresszív támadást indítani, s ha Rorkirbnak netán sikerül földre vinnie valakit, igyekszik célba venni a karokat, hogy fegyvert szerezhessen. Ha a katona állva marad, akkor a hegyesebb, vékonyabb szerszámmal hadonászik, s próbál szúrást bevinni a vaslemezek közti résekbe.*
*Kezei még erősebben szorulnak rá a szánalmas, fegyvereknek aligha nevezhető vasakra, hogy meghallja azokat a tipikus, vasalt lépteket közeledni. Nem hinné, hogy csak a vizet jönnek ellenőrizni a talpig páncél katonák. Bizonytalanul Rorkirra sandít, mint aki saját szemével akar arról meggyőződni, hogy bajtársa még megáll a lábán, majd ajkait idegesen beharapva helyezkedik az ajtó másik oldalára, hogy a tőle telhető legkeményebb fogadtatásban részesíthesse az érkezőket.
Talán valóban megpróbálhatna elmenekülni, nem egyszer átfut az agyán a gondolat, hogy adni kéne egy esélyt az ablaknak. Hiába a nagy harciasság és bátorság, a félelem, s életösztön valahogy mindig utat tör. De az igazi harcosok nem engednek a félelemnek, s utolsó cselekedeteikkel sem hódolnak be, inkább a büszke halál. Pedig ugyanúgy félnek, csak nem gyávák. Renna mindig is felnézet atyjára, s a mellette álló férfiakra, akik az első sorban vágtattak csatába. Nem egy bajtársát látta elhullani, vad, erőteljes kiáltások közepette, szellemeket, isteneket szólítva, s fegyverüket szilárdan markolva. Ilyen halált kíván a legtöbb barbár, hiszen ha a törzsükért áldozzák életüket, odaát dicsőség, lakoma, s végtelen sör vár. Rennának már nincs törzse, hátat fordított nekik, s családjának is. Maga sem tudja, milyen sors vár a száműzöttekre, de reméli, hogy ha utolsó pillanataiban se hátrál meg, az istenek megbocsátják hűtlenségét.*
- Szintúgy.
*Persze azt nem tudhatja, hogy ez lesz-e az utolsó harca, vagy a Puszták Szelleme hosszabbra szőtte életének törékeny fonalát. De úgy fog küzdeni, mint ha ez lenne az utolsó.
Amikor nyílik az ajtó, s belép az első alak, ő sem rest agresszív támadást indítani, s ha Rorkirbnak netán sikerül földre vinnie valakit, igyekszik célba venni a karokat, hogy fegyvert szerezhessen. Ha a katona állva marad, akkor a hegyesebb, vékonyabb szerszámmal hadonászik, s próbál szúrást bevinni a vaslemezek közti résekbe.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2021-03-12 13:06:31
Üzenet elküldve: 2021-03-12 13:06:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja elől menekülve//
- Ha tegyük fel, hogy mi ítélkeznénk felettük, akkor mit kéne tennünk velük? Azt hiszem, hogy ők elhitték, hogy valóban a Vashegy megbízásából járnak el.
*Ettől persze a gyilkosság az gyilkosság, a fosztogatás meg fosztogatás, de lehet, hogy sosem vetemedtek volna a dologra, ha nem a Vashegy vélt égisze alatt teszik.*
- De ez csak azt bizonyítja, hogy naivok, igaz?
*Kérdezi végül. Sajnálatos, hogy Yagnar döntése miatt a másik kettővel is tenniük kell valamit, Aenae hajlott volna az ügy elsikálására. Újra a letakart tetemre néz. Felfortyan benne a düh, hogy lehetett Yagnar ilyen ostoba.*
- Nagyra becsüljük Artheniort?
*Fél szemöldöke a homloka közepére szalad. Ő a maga részéről nem különösebben, főleg a történtek után. Keze a hasára siklik, még ruhája anyagán keresztül is érezni a heget. De ezenkívül is fel tudna sorolni pár okot, hogy miért is nem szívleli a várost, vagy legalábbis a pozícióban lévő városiakat.*
- Persze értem, hogy diplomácia, de ilyet akkor sem szívesen írok le.
*A városőrség parancsnokának meg aztán pláne nem, erről nyilván a személyes ellenszenv is tehet, őt nem nyűgözték le annyira a kapitány izmai, mint Relaelt. Ellenszenvéhez nagyban hozzájárul, hogy a városőrség mit össze balekolt annak idején. Ha Cha'yss nincs ott, akkor sosem találnak rá. Gondolatai Yagnar helyett már Cha'yss körül forognak, csoda, hogy nem kerül ő is a tintapacás papírra. Aztán a kancellár kizökkenti. Arcán látszik is az értetlenkedés.*
- Nem. Vagyis nem tudom.
*Nagyokat pislog, mert nemigen ismer egy Pirtianesből való festőt sem, ha látta is alkotását, akkor sem tudja, hogy az pont ezé a Jaggir Fouss Vamreixé.*
- Anyám szerint a művészet segít abban, hogy egyensúlyba kerüljünk.
*Aenaeről jelenleg ordít, hogy nincsen egyensúlyban, és ami azt illeti szeretne is valami hasonlóról ordibálni.*
- Szerinte az ifjú hölgyeknek minden ilyesmihez értenie kell. Nem lenne elégedett velem.
*Szája sarka megrándul, mivel ő tudja, hogy anyja sosem volt elégedett vele. Érdekes, Kagan sem. Ha másban nem is, de ebben szülei mindenképpen egyetértettek.*
- Jobban szerette a csendéleteket. Arról hallani sem akart, hogy meztelen embereket rajzoljak le.
*Nem is tudja, hogy miért jut ez most eszébe, talán azért, mert a meztelen test, meg a lassan vérbefagyó hulla valahol ugyanaz a kategória. Egy meztelen hulla valószínűleg a legdurvább dolog lenne, amit valaha lerajzolt. Újra a tetemre sandít. Majd később. A rajzolást, a zenét, meg minden ilyesmit anyja erőltetett, az pedig belőle mindig is zsigeri ellenállást váltott ki, különösebben nem is tehetséges egyikben sem, de most muszáj lefoglalja valamivel a kezeit, mielőtt tovább tépkedi a száját, vagy lerágja a körmeit. Habrertus szakállát igazán jól sikerült lerajzolni, még egy törött tollal is.*
- Troddhoz indultam, hogy elvigyem a birtoklevelét. Caldorcor báró megkapta már a magáét?
- Ha tegyük fel, hogy mi ítélkeznénk felettük, akkor mit kéne tennünk velük? Azt hiszem, hogy ők elhitték, hogy valóban a Vashegy megbízásából járnak el.
*Ettől persze a gyilkosság az gyilkosság, a fosztogatás meg fosztogatás, de lehet, hogy sosem vetemedtek volna a dologra, ha nem a Vashegy vélt égisze alatt teszik.*
- De ez csak azt bizonyítja, hogy naivok, igaz?
*Kérdezi végül. Sajnálatos, hogy Yagnar döntése miatt a másik kettővel is tenniük kell valamit, Aenae hajlott volna az ügy elsikálására. Újra a letakart tetemre néz. Felfortyan benne a düh, hogy lehetett Yagnar ilyen ostoba.*
- Nagyra becsüljük Artheniort?
*Fél szemöldöke a homloka közepére szalad. Ő a maga részéről nem különösebben, főleg a történtek után. Keze a hasára siklik, még ruhája anyagán keresztül is érezni a heget. De ezenkívül is fel tudna sorolni pár okot, hogy miért is nem szívleli a várost, vagy legalábbis a pozícióban lévő városiakat.*
- Persze értem, hogy diplomácia, de ilyet akkor sem szívesen írok le.
*A városőrség parancsnokának meg aztán pláne nem, erről nyilván a személyes ellenszenv is tehet, őt nem nyűgözték le annyira a kapitány izmai, mint Relaelt. Ellenszenvéhez nagyban hozzájárul, hogy a városőrség mit össze balekolt annak idején. Ha Cha'yss nincs ott, akkor sosem találnak rá. Gondolatai Yagnar helyett már Cha'yss körül forognak, csoda, hogy nem kerül ő is a tintapacás papírra. Aztán a kancellár kizökkenti. Arcán látszik is az értetlenkedés.*
- Nem. Vagyis nem tudom.
*Nagyokat pislog, mert nemigen ismer egy Pirtianesből való festőt sem, ha látta is alkotását, akkor sem tudja, hogy az pont ezé a Jaggir Fouss Vamreixé.*
- Anyám szerint a művészet segít abban, hogy egyensúlyba kerüljünk.
*Aenaeről jelenleg ordít, hogy nincsen egyensúlyban, és ami azt illeti szeretne is valami hasonlóról ordibálni.*
- Szerinte az ifjú hölgyeknek minden ilyesmihez értenie kell. Nem lenne elégedett velem.
*Szája sarka megrándul, mivel ő tudja, hogy anyja sosem volt elégedett vele. Érdekes, Kagan sem. Ha másban nem is, de ebben szülei mindenképpen egyetértettek.*
- Jobban szerette a csendéleteket. Arról hallani sem akart, hogy meztelen embereket rajzoljak le.
*Nem is tudja, hogy miért jut ez most eszébe, talán azért, mert a meztelen test, meg a lassan vérbefagyó hulla valahol ugyanaz a kategória. Egy meztelen hulla valószínűleg a legdurvább dolog lenne, amit valaha lerajzolt. Újra a tetemre sandít. Majd később. A rajzolást, a zenét, meg minden ilyesmit anyja erőltetett, az pedig belőle mindig is zsigeri ellenállást váltott ki, különösebben nem is tehetséges egyikben sem, de most muszáj lefoglalja valamivel a kezeit, mielőtt tovább tépkedi a száját, vagy lerágja a körmeit. Habrertus szakállát igazán jól sikerült lerajzolni, még egy törött tollal is.*
- Troddhoz indultam, hogy elvigyem a birtoklevelét. Caldorcor báró megkapta már a magáét?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733