Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-13 21:02:27
Üzenet elküldve: 2014-02-13 21:02:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
/Thargarod-erődépítés//
* Feszülten várja férje reakcióit a hírre, félve hogy hazugnak, csalfának titulálja majd. De nem, Xomorr enyhén szólva is örül a hírnek, bár az ugrándozásától kicsit megrémül. Nem, nem tőle fél, hanem őt félti. Óraszám tudja, mióta nem aludt egy kiadósat kedvese és tart attól, hogy menten összeesik. Belevonja a táncba őt is, de nem tud most lépést tartani vele, s hamar ki is fárad a férje. Inkább átöleli a derekánál és várja, hogy kifújja magát annyira, hogy az ágyáig eltaláljon. Pedig jól esett neki ez a kis összebújás, a csendes, örömteli nyugalom. Hiába. Az ő egyszerű lelkét ilyen kis apróságok teszik boldoggá. Szabadon szeretni a férfit, aki viszont szereti, mert többé már nem szólhatnak bele így az életébe. Érte élni és most, hogy úgy látszik sikerül megadnia neki azt, amire vágyott és ami asszonyi voltánál fogva kötelessége is, igazán boldog. A rabnők java, akiket magukkal hoztak, mind meghalt Erut kivéve, ő pedig, bárhogy citálják ágyba, sehogy sem akart még teherbe esni. A törzsből még ott van Cessa aki, na igen. Ő más kategória, mert így vagy úgy, de Kagan rokona, ugyan úgy, mint Isurri. Aztán Lisé, akit még ma sem látott sehol. Leandana meg, vajákos. Saját magán kívül még Ery volt jó "alapanyag" ahhoz, hogy gyereket szüljön és gyarapítsa vele a törzset. Méghozzá elég szívós gyerek lett volna, ismerve a vörös harcost. Meg persze a későbbiekben Eanna. De ők már nem élnek. Egyikőjük sem kifejezetten anyatípus. Míg azon mereng, hogy jó ideje ő lesz az első, aki gyereket szülhet a törzsön belül, szedi a reggelit a köré gyűlteknek, néhányuknak ad a fekete léből is. Így Kramlaf is megtömheti a hasát, mielőtt munkához látna.
Időközben néhány ismerős arc bukkan fel a táborból. A hátvéd. ~Hát csak ennyien?~ Lyriana, és a kis gömböc Hilda, Alechea. Most már csak a férfiaknak kell összeszedniük magukat. Hildi hamar felbukkan mellette, nem véletlenül. *
- Gyere csak ülj le.
* Megszed neki egy tányért nagyobb adaggal a raguból és neki adja. Repeta egyenlőre nincs. legfeljebb csak egy kevéske. Így az ételosztásnak most már vége is, mindenki jól lakott, így hát nincs miért tovább itt maradnia. Amiben lehet, kiveszi a részét, hogy a törzs jóléte biztosítva legyen. Vékonyabb és szélesebb pengéjű késekkel szerelkezik fel, vászonzsákokat pakol egymásba. Kisebb hálót is pakol be, kötelet. Ki tudja mit fog találni? Ha szerencséje van, össze tud szedni néhány hasznos dolgot. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 21:11:29
* Feszülten várja férje reakcióit a hírre, félve hogy hazugnak, csalfának titulálja majd. De nem, Xomorr enyhén szólva is örül a hírnek, bár az ugrándozásától kicsit megrémül. Nem, nem tőle fél, hanem őt félti. Óraszám tudja, mióta nem aludt egy kiadósat kedvese és tart attól, hogy menten összeesik. Belevonja a táncba őt is, de nem tud most lépést tartani vele, s hamar ki is fárad a férje. Inkább átöleli a derekánál és várja, hogy kifújja magát annyira, hogy az ágyáig eltaláljon. Pedig jól esett neki ez a kis összebújás, a csendes, örömteli nyugalom. Hiába. Az ő egyszerű lelkét ilyen kis apróságok teszik boldoggá. Szabadon szeretni a férfit, aki viszont szereti, mert többé már nem szólhatnak bele így az életébe. Érte élni és most, hogy úgy látszik sikerül megadnia neki azt, amire vágyott és ami asszonyi voltánál fogva kötelessége is, igazán boldog. A rabnők java, akiket magukkal hoztak, mind meghalt Erut kivéve, ő pedig, bárhogy citálják ágyba, sehogy sem akart még teherbe esni. A törzsből még ott van Cessa aki, na igen. Ő más kategória, mert így vagy úgy, de Kagan rokona, ugyan úgy, mint Isurri. Aztán Lisé, akit még ma sem látott sehol. Leandana meg, vajákos. Saját magán kívül még Ery volt jó "alapanyag" ahhoz, hogy gyereket szüljön és gyarapítsa vele a törzset. Méghozzá elég szívós gyerek lett volna, ismerve a vörös harcost. Meg persze a későbbiekben Eanna. De ők már nem élnek. Egyikőjük sem kifejezetten anyatípus. Míg azon mereng, hogy jó ideje ő lesz az első, aki gyereket szülhet a törzsön belül, szedi a reggelit a köré gyűlteknek, néhányuknak ad a fekete léből is. Így Kramlaf is megtömheti a hasát, mielőtt munkához látna.
Időközben néhány ismerős arc bukkan fel a táborból. A hátvéd. ~Hát csak ennyien?~ Lyriana, és a kis gömböc Hilda, Alechea. Most már csak a férfiaknak kell összeszedniük magukat. Hildi hamar felbukkan mellette, nem véletlenül. *
- Gyere csak ülj le.
* Megszed neki egy tányért nagyobb adaggal a raguból és neki adja. Repeta egyenlőre nincs. legfeljebb csak egy kevéske. Így az ételosztásnak most már vége is, mindenki jól lakott, így hát nincs miért tovább itt maradnia. Amiben lehet, kiveszi a részét, hogy a törzs jóléte biztosítva legyen. Vékonyabb és szélesebb pengéjű késekkel szerelkezik fel, vászonzsákokat pakol egymásba. Kisebb hálót is pakol be, kötelet. Ki tudja mit fog találni? Ha szerencséje van, össze tud szedni néhány hasznos dolgot. *
A hozzászólás írója (Chiari Issanser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 21:11:29
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-13 16:48:42
Üzenet elküldve: 2014-02-13 16:48:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargarod-erődépítés//
*Kagan közelében lébecol, hogy szem- és fültanúja lehessen a fontos eseményeknek. Bátyja közelében remélte begyűjteni a fontos információkat és szaftos pletykaalapokat, de Xomorr az, aki magára vonja az ezüsthajú figyelmét.*
~Szegény. Megbolondult. Más oka nem lehet ennek a nagy örömnek. Bolond ez a férfi.~
*Vet rá pár sajnálkozó pillantást, de túl sokáig nem foglalkoztatja a dolog, hiszen köztudott, hogy a fél-elfek terméketlenek. Neki is ez a nyomora.
Az előkerülő Leandana felé biccent egyet, de nem szól.
Nézelődik szép csendesen tovább. Tekintete akarva-akaratlanul visszavándorol Chirari és Xomorr felé, így szúrja ki a világon talán teljesen egyedi felépítésű szolgálójukat is. Lyri érkezése után remélte, hogy előkerül a hátvéd csapat többi tagja is, bár az enyves kezű Hildikét annyira nem várta.*
~Jajj ne! Szólni fogok Kagannak, hogy ne engedje a sátrunk közelébe! Legutóbb is eltűnt egy kencém! Remélem legalább nem ette meg...~
*Kagan közelében lébecol, hogy szem- és fültanúja lehessen a fontos eseményeknek. Bátyja közelében remélte begyűjteni a fontos információkat és szaftos pletykaalapokat, de Xomorr az, aki magára vonja az ezüsthajú figyelmét.*
~Szegény. Megbolondult. Más oka nem lehet ennek a nagy örömnek. Bolond ez a férfi.~
*Vet rá pár sajnálkozó pillantást, de túl sokáig nem foglalkoztatja a dolog, hiszen köztudott, hogy a fél-elfek terméketlenek. Neki is ez a nyomora.
Az előkerülő Leandana felé biccent egyet, de nem szól.
Nézelődik szép csendesen tovább. Tekintete akarva-akaratlanul visszavándorol Chirari és Xomorr felé, így szúrja ki a világon talán teljesen egyedi felépítésű szolgálójukat is. Lyri érkezése után remélte, hogy előkerül a hátvéd csapat többi tagja is, bár az enyves kezű Hildikét annyira nem várta.*
~Jajj ne! Szólni fogok Kagannak, hogy ne engedje a sátrunk közelébe! Legutóbb is eltűnt egy kencém! Remélem legalább nem ette meg...~
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-13 15:57:10
Üzenet elküldve: 2014-02-13 15:57:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar erődépítés//
*El kellett volna szöknie, végtére is itt van alatta ez a göthös öszvér, csak eljutott volna valameddig. Amíg mondjuk elfogják, és akkor egészen biztosan megverik, azt meg ő köszöni szépen, de nem kéri. Így is nagyon örül annak a ténynek, hogy a támadás során el tudott menekülni, és megúszta egy karcolás nélkül. Azóta szétszóródtak kisebb-nagyobb csoportokra, az irányt mind tudják, mert nagyon régóta tudják, hogy hova is kéne kilyukadniuk.
Amúgy panaszkodik. Eszik. Alszik. Illetve ezek tetszőleges sorrendje. Bár azért a panasz van túlsúlyban, a bocskora, az öszvér kemény háta, a feltört ülepe, vagy éppen az, hogy mi a fészkes fenéért mennek vissza? Persze tudja ő, hogy miért... Mert a szökött rabszolgák mindig nagyon rosszul járnak.
Hildi egész életében rabszolga volt, annak is született, szülei is azok voltak. No nem a törzs szolgái, egy gazdag kereskedő tulajdonában voltak, aki egyszer egy barátjának ajándékozta a lányt, azzal a jelszóval, hogy "bár lop és sokat eszik, de legalább még szűz". A barát karavánján aztán rajtaütöttek a Thargodarok, azóta az ő szolgájuk. Amúgy rabszolgaként nagyon is tudja, hogy hol van a helye, ha uraihoz beszél akkor nem néz rájuk, "uram"-nak és "úrnőm"-nek szólítja őket, nem beszél, csak ha kérdezik.
Hildi nagyon szereti a mindenféle csecsebecséket ezért aztán ami megtetszik neki az gyorsan eltűnik a ruhája redői között. Illetve régen így volt, amikor még a kereskedő házában élt, azonban a törzsnél nem nagyon van mit elemelni, még az ékszereik sem tükrözik az ő ízlését. Bár a vezér húgának van mindenféle kencéje, de azokat Hildi inkább simán csak magára kente, amikor senki nem figyelt rá. De már ez a "forrás" is elapadt, amióta ő az utóvéddel maradt.
Maga sem tudja, hogy egészen konkrétan miért is igyekszik utolérni a törzset, bár mondjuk úgy, hogy viseli a rabszolgák jelét nehéz is lenne elszöknie, mindent összevetve így is örül, hogy eddig nem szaladt bele senkibe, aki szökött rabszolgának nézte volna.
A kopár dombtető nem kelt benne különösebb bizalmat. De legalább leszállhat végre erről a göthös, és lesántulni készülő öszvérről. Éhes. Meg tanácstalan. Nem tudja, hogy most akkor jelentkeznie kellene valakinél az uraságok közül, vagy pedig majd észreveszik, hogy ideért ő is? Végülis aztán úgy dönt, hogy Chiari lesz a megfelelő. Végtére is valamikor a nő is szolga volt, aztán végül egy harcos asszonya lett. Kicsit irigyeli, no persze nem azért, mert valakinek az asszonya, hanem azért mert szabad. Hildi egészen biztosan nem tudna kiszolgálni férfiakat, vagy akár csak egyet, bár ahogy látta, a törzs férfiai nem kérnek engedélyt arra, hogy egy nőt a magukévá tegyenek.*
- Chiari, mit lehet enni?
*kérdezi a nőt lesütött szemmel. A gyógyító bizonyára nincsen meglepődve, hogy a kövér lány egyből enne valamit, talán csak az a meglepő, hogy ő mennyire nincsen lefogyva a többiekhez képest. Nyilvánvaló, hogy valami betegség, netán a Szellemek akarata miatt dagadt, és nem pedig attól, hogy állandóan zabálna. *
*El kellett volna szöknie, végtére is itt van alatta ez a göthös öszvér, csak eljutott volna valameddig. Amíg mondjuk elfogják, és akkor egészen biztosan megverik, azt meg ő köszöni szépen, de nem kéri. Így is nagyon örül annak a ténynek, hogy a támadás során el tudott menekülni, és megúszta egy karcolás nélkül. Azóta szétszóródtak kisebb-nagyobb csoportokra, az irányt mind tudják, mert nagyon régóta tudják, hogy hova is kéne kilyukadniuk.
Amúgy panaszkodik. Eszik. Alszik. Illetve ezek tetszőleges sorrendje. Bár azért a panasz van túlsúlyban, a bocskora, az öszvér kemény háta, a feltört ülepe, vagy éppen az, hogy mi a fészkes fenéért mennek vissza? Persze tudja ő, hogy miért... Mert a szökött rabszolgák mindig nagyon rosszul járnak.
Hildi egész életében rabszolga volt, annak is született, szülei is azok voltak. No nem a törzs szolgái, egy gazdag kereskedő tulajdonában voltak, aki egyszer egy barátjának ajándékozta a lányt, azzal a jelszóval, hogy "bár lop és sokat eszik, de legalább még szűz". A barát karavánján aztán rajtaütöttek a Thargodarok, azóta az ő szolgájuk. Amúgy rabszolgaként nagyon is tudja, hogy hol van a helye, ha uraihoz beszél akkor nem néz rájuk, "uram"-nak és "úrnőm"-nek szólítja őket, nem beszél, csak ha kérdezik.
Hildi nagyon szereti a mindenféle csecsebecséket ezért aztán ami megtetszik neki az gyorsan eltűnik a ruhája redői között. Illetve régen így volt, amikor még a kereskedő házában élt, azonban a törzsnél nem nagyon van mit elemelni, még az ékszereik sem tükrözik az ő ízlését. Bár a vezér húgának van mindenféle kencéje, de azokat Hildi inkább simán csak magára kente, amikor senki nem figyelt rá. De már ez a "forrás" is elapadt, amióta ő az utóvéddel maradt.
Maga sem tudja, hogy egészen konkrétan miért is igyekszik utolérni a törzset, bár mondjuk úgy, hogy viseli a rabszolgák jelét nehéz is lenne elszöknie, mindent összevetve így is örül, hogy eddig nem szaladt bele senkibe, aki szökött rabszolgának nézte volna.
A kopár dombtető nem kelt benne különösebb bizalmat. De legalább leszállhat végre erről a göthös, és lesántulni készülő öszvérről. Éhes. Meg tanácstalan. Nem tudja, hogy most akkor jelentkeznie kellene valakinél az uraságok közül, vagy pedig majd észreveszik, hogy ideért ő is? Végülis aztán úgy dönt, hogy Chiari lesz a megfelelő. Végtére is valamikor a nő is szolga volt, aztán végül egy harcos asszonya lett. Kicsit irigyeli, no persze nem azért, mert valakinek az asszonya, hanem azért mert szabad. Hildi egészen biztosan nem tudna kiszolgálni férfiakat, vagy akár csak egyet, bár ahogy látta, a törzs férfiai nem kérnek engedélyt arra, hogy egy nőt a magukévá tegyenek.*
- Chiari, mit lehet enni?
*kérdezi a nőt lesütött szemmel. A gyógyító bizonyára nincsen meglepődve, hogy a kövér lány egyből enne valamit, talán csak az a meglepő, hogy ő mennyire nincsen lefogyva a többiekhez képest. Nyilvánvaló, hogy valami betegség, netán a Szellemek akarata miatt dagadt, és nem pedig attól, hogy állandóan zabálna. *
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-13 11:53:30
Üzenet elküldve: 2014-02-13 11:53:30
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Lea, nos alapvetően eléggé pikírt tud lenni, és általában még ki is mondja az őt foglalkoztató epés gondolatokat. Most azonban csöndben marad. Pedig lehetne megjegyzéseket tenni Kagan igencsak megcsappant háremére. Merthogy megcsappant, nem elég, hogy a szolgák egy részét hátrahagyták az utóvéddel, de sokuk el is hullott. Ez a három jelenleg őrá korlátozódik, meg talán Eruannára. Szóval ezt most nem firtatja, annál is inkább mert meglehetősen önérzete, és önmagát nagyon nem tartja a hárem tagjának. Hisz felül áll az összes rabnőn, vagy szeretőn, elvégre ő a Szellemjáró.
Ő kicsit nehezebben ébred, mint Kagan, mindig is nehezen kelt, ezen pedig nem nagyon segít az elmúlt időszak, csak még fáradtabbnak érzi magát, mint azelőtt érezte, hogy nyugovóra tértek.* ~Le sem kellett volna feküdni!~
*morgolódik magában, miközben az öltözködő Kagan hátsóját mustrálja, még a nyelve hegyét is kidugja kicsit a szája csücskébe. Szívesen megpaskolná, de ez most nem az a hely, és az az idő. De majd még eljön az a pillanat is. Most ő is kikászálódik hát. Csak ugye nem készül el olyan gyorsan, mint Kagan - elvégre a lányoknak sokkal komolyabban rendbe kell szedniük magukat. Példának okáért lassan itt az ideje annak, hogy kifésülje hullámos hajából a komolyabb bogokat, mert a végén már csak az olló segíthet majd. Valahogy az ilyen úri huncutságokra mostanában nagyon kevés ideje és ereje volt, elég volt az, hogy sokszor jeges vízben mosta, és őrült mázli, hogy még eddig nem fázott meg.
Kagan körülbelül végez az evéssel, mikor Lea előkerül. Megfésülködve. Mondjuk ettől függetlenül a haja még mindig kissé szénakazal látszatot kelt, de ő tudja, hogy megtett mindent az ügy érdekében, ráadásul ebben a bő fél órában a Sagát is tanulmányozta kicsit. Elvégre nem csak a kőtáblák vannak meg, hanem egy csomó papírra írt szemelvény is. Bár ezek jobbára rajzok - Leának körülbelül az egyetlen tehetsége az, hogy jól rajzol -, és a hozzájuk írt magyarázó szövegek. Lea még akkor rajzolta, és írta ezeket, mikor tanulta a Szellemjárók mesterségét, "házi feladat" volt, hogy másoljon le részleteket az eredetiből, ezzel gyakorolta az írást és az olvasást. A rajzokat maga készítette, a szöveg alapján, illetve a saját képzeletét segítségül hívva.
Kabátja nincsen begombolva, hiszen ez nem egy annyira nagyon hideg nap, hogy fejtetőig be kéne burkolózzanak, és a hosszú vándorlás belőle kiölte a fázósság érzését. Persze nem arról van szó, hogy ő ne fázna, csupán arról, hogy nem nyavalyog azért mert télen hideg van. Amúgy meg élvezni kell a napsütést, ő pedig élvezni fogja.
Némán eszik, mikor Xomorr kiabálni kezd. Felszalad a fél szemöldöke, majd a borostyánszínű szemei Chiari siklanak. Mivel senki nem tud arról, hogy Chiari milyen kísérletet végzett - állítólag -, ezért teljesen jogos a kissé kétkedő, és vádló tekintet, amivel a nőre néz. Viszont nem szól semmit, megtartja a véleményét magának. Chiari nyilván más férfi ágyába bújt, Xomorr pedig van olyan naiv, hogy bevegye ezt a dajkamesét. A félvérek terméketlenek.
Az érte küldött Lyriannával pont elkerülik egymást, ugyanis Lea már azelőtt elindul a vezérhez - teljesen magától -, hogy az érte küldene, hóna alatt ott vannak a rajzok. Éppen a kormosképűvel beszél, mikor Lea hozzájuk lép. Ismét csak fél szemöldöke emelkedik fel: mi szükségük lenne egy újabb méregkeverőre, ha már itt van ő is? De most sem szólal meg, Kagan majd eldönti. Mondjuk Lea tudja magáról, hogy nem tévedhetetlen, így aztán lehet, hogy a füstös tud neki újat mutatni, elvégre már eléggé öreg és sokat látott - már ha lehet hinni a szavainak.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 11:53:50
*Lea, nos alapvetően eléggé pikírt tud lenni, és általában még ki is mondja az őt foglalkoztató epés gondolatokat. Most azonban csöndben marad. Pedig lehetne megjegyzéseket tenni Kagan igencsak megcsappant háremére. Merthogy megcsappant, nem elég, hogy a szolgák egy részét hátrahagyták az utóvéddel, de sokuk el is hullott. Ez a három jelenleg őrá korlátozódik, meg talán Eruannára. Szóval ezt most nem firtatja, annál is inkább mert meglehetősen önérzete, és önmagát nagyon nem tartja a hárem tagjának. Hisz felül áll az összes rabnőn, vagy szeretőn, elvégre ő a Szellemjáró.
Ő kicsit nehezebben ébred, mint Kagan, mindig is nehezen kelt, ezen pedig nem nagyon segít az elmúlt időszak, csak még fáradtabbnak érzi magát, mint azelőtt érezte, hogy nyugovóra tértek.* ~Le sem kellett volna feküdni!~
*morgolódik magában, miközben az öltözködő Kagan hátsóját mustrálja, még a nyelve hegyét is kidugja kicsit a szája csücskébe. Szívesen megpaskolná, de ez most nem az a hely, és az az idő. De majd még eljön az a pillanat is. Most ő is kikászálódik hát. Csak ugye nem készül el olyan gyorsan, mint Kagan - elvégre a lányoknak sokkal komolyabban rendbe kell szedniük magukat. Példának okáért lassan itt az ideje annak, hogy kifésülje hullámos hajából a komolyabb bogokat, mert a végén már csak az olló segíthet majd. Valahogy az ilyen úri huncutságokra mostanában nagyon kevés ideje és ereje volt, elég volt az, hogy sokszor jeges vízben mosta, és őrült mázli, hogy még eddig nem fázott meg.
Kagan körülbelül végez az evéssel, mikor Lea előkerül. Megfésülködve. Mondjuk ettől függetlenül a haja még mindig kissé szénakazal látszatot kelt, de ő tudja, hogy megtett mindent az ügy érdekében, ráadásul ebben a bő fél órában a Sagát is tanulmányozta kicsit. Elvégre nem csak a kőtáblák vannak meg, hanem egy csomó papírra írt szemelvény is. Bár ezek jobbára rajzok - Leának körülbelül az egyetlen tehetsége az, hogy jól rajzol -, és a hozzájuk írt magyarázó szövegek. Lea még akkor rajzolta, és írta ezeket, mikor tanulta a Szellemjárók mesterségét, "házi feladat" volt, hogy másoljon le részleteket az eredetiből, ezzel gyakorolta az írást és az olvasást. A rajzokat maga készítette, a szöveg alapján, illetve a saját képzeletét segítségül hívva.
Kabátja nincsen begombolva, hiszen ez nem egy annyira nagyon hideg nap, hogy fejtetőig be kéne burkolózzanak, és a hosszú vándorlás belőle kiölte a fázósság érzését. Persze nem arról van szó, hogy ő ne fázna, csupán arról, hogy nem nyavalyog azért mert télen hideg van. Amúgy meg élvezni kell a napsütést, ő pedig élvezni fogja.
Némán eszik, mikor Xomorr kiabálni kezd. Felszalad a fél szemöldöke, majd a borostyánszínű szemei Chiari siklanak. Mivel senki nem tud arról, hogy Chiari milyen kísérletet végzett - állítólag -, ezért teljesen jogos a kissé kétkedő, és vádló tekintet, amivel a nőre néz. Viszont nem szól semmit, megtartja a véleményét magának. Chiari nyilván más férfi ágyába bújt, Xomorr pedig van olyan naiv, hogy bevegye ezt a dajkamesét. A félvérek terméketlenek.
Az érte küldött Lyriannával pont elkerülik egymást, ugyanis Lea már azelőtt elindul a vezérhez - teljesen magától -, hogy az érte küldene, hóna alatt ott vannak a rajzok. Éppen a kormosképűvel beszél, mikor Lea hozzájuk lép. Ismét csak fél szemöldöke emelkedik fel: mi szükségük lenne egy újabb méregkeverőre, ha már itt van ő is? De most sem szólal meg, Kagan majd eldönti. Mondjuk Lea tudja magáról, hogy nem tévedhetetlen, így aztán lehet, hogy a füstös tud neki újat mutatni, elvégre már eléggé öreg és sokat látott - már ha lehet hinni a szavainak.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 11:53:50
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-13 10:27:39
Üzenet elküldve: 2014-02-13 10:27:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargarod-erődépítés//
//Kútásásra le//
* A marcona ork itt kiönti szívét, s bájosan esküt fogad, cserébe meg csak egy egyszerű "meglátjuk" a felelet... No nem mintha ezen most különösebben fennakadna, csupán némi hiányérzete támad, olyan tisztázatlannak érzi helyzetét a Thargodarok közt. Nyilván bizonyítania kell még valamivel, valahogy így véli, úgyhogy egy bólintás kíséretében felhorkan és már fordul is, hogy bamba vörös szemeivel kikutassa az óriásokat, meg a leendő kút helyét.
Nem kell túlzottan erőltetnie szemét, sőt, a két dromedár érkezik is hozzájuk a vezér hívására, s habár a zöld fajzat sem az a tünde méret, állat egyre magasabbra kell szegnie hogyha meg akarja bámulni a monstrumokat. Látta őket eddig is- vajh ki nem-, mindig tüsténkedtek valamivel, de nem tűntek egy szószátyárnak, ahogyan az ork sem. Na de majd most... *
- Ugug!
* Böffenti nevét az óriásoknak, kezével mellkasára csapva, aztán botjának alsó végével megbökdösi, kaparássza a rögöket, hol hamarosan egy kút fog díszelegni kezük nyomán. *
~ Legendák kövei? Régi, kikövezett kút? ~
* Ocsmány pofáját értetlenül ráncolja miközben botját egy ásóra cseréli; az egyik monstrum már munkához is látott, két csákánnyal felváltva püföli a köveket, csak úgy veti a szikrákat. Ugug próbálja összerakni fejben a dolgokat, de az egyelőre nem megy neki... Honnan tudná a vezér, hogy épp itt állt egy kút? Hisz messzi északról, északnyugatról jöttek mind, meg amúgy is, miért pont ide? Csak úgy? *
- Hogyan keveredtetek a Thargodarok közé, melákok? Tán foglyok, szolgák vagytok ti is?
* Nyelve is megered nyáladzva, gurgulázva, ahogy a csákányok elhallgatnak, ő meg ásóját a felaprított rögök, törmelék közé csapja, hogy egy jókora adag földet hajítson félre. Karján, vállán kidagadnak az izmok, pedig ő még nem is az az igazán erős fajta. *
- Aztán meg mit tudtok, miért épp ide jöttünk, erre a dombra?
//Kútásásra le//
* A marcona ork itt kiönti szívét, s bájosan esküt fogad, cserébe meg csak egy egyszerű "meglátjuk" a felelet... No nem mintha ezen most különösebben fennakadna, csupán némi hiányérzete támad, olyan tisztázatlannak érzi helyzetét a Thargodarok közt. Nyilván bizonyítania kell még valamivel, valahogy így véli, úgyhogy egy bólintás kíséretében felhorkan és már fordul is, hogy bamba vörös szemeivel kikutassa az óriásokat, meg a leendő kút helyét.
Nem kell túlzottan erőltetnie szemét, sőt, a két dromedár érkezik is hozzájuk a vezér hívására, s habár a zöld fajzat sem az a tünde méret, állat egyre magasabbra kell szegnie hogyha meg akarja bámulni a monstrumokat. Látta őket eddig is- vajh ki nem-, mindig tüsténkedtek valamivel, de nem tűntek egy szószátyárnak, ahogyan az ork sem. Na de majd most... *
- Ugug!
* Böffenti nevét az óriásoknak, kezével mellkasára csapva, aztán botjának alsó végével megbökdösi, kaparássza a rögöket, hol hamarosan egy kút fog díszelegni kezük nyomán. *
~ Legendák kövei? Régi, kikövezett kút? ~
* Ocsmány pofáját értetlenül ráncolja miközben botját egy ásóra cseréli; az egyik monstrum már munkához is látott, két csákánnyal felváltva püföli a köveket, csak úgy veti a szikrákat. Ugug próbálja összerakni fejben a dolgokat, de az egyelőre nem megy neki... Honnan tudná a vezér, hogy épp itt állt egy kút? Hisz messzi északról, északnyugatról jöttek mind, meg amúgy is, miért pont ide? Csak úgy? *
- Hogyan keveredtetek a Thargodarok közé, melákok? Tán foglyok, szolgák vagytok ti is?
* Nyelve is megered nyáladzva, gurgulázva, ahogy a csákányok elhallgatnak, ő meg ásóját a felaprított rögök, törmelék közé csapja, hogy egy jókora adag földet hajítson félre. Karján, vállán kidagadnak az izmok, pedig ő még nem is az az igazán erős fajta. *
- Aztán meg mit tudtok, miért épp ide jöttünk, erre a dombra?
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-13 09:23:52
Üzenet elküldve: 2014-02-13 09:23:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Thargarod-erődépítés//
//Kútásásra le//
*Huhh, hát annyira magával ragadta ez a varázslatos hely, hogy szinte eltűnt a sürgő -forgó szorgos hangyabolyban. Vagy inkább csak ő mélyedt el túlzottan épp aktuális tevékenységében, és nem vette észre a körötte forgó történéseket.*
~Romok, várak, csaták, mesék.~
*Következteti ki a látottakból, és bizony hamar összefüggéseket talál, hogy miből is lesz a cserebogár. Lelki szemei előtt megelevenednek a hatujjú által oly sokszor mesélt történetek egy régi erődítményről valahol Keleten. A legkülső, legkeletibb gyepűről, és talán a Thargodrynek leg-legfényesebben tündöklő korából.
Egy hang ébreszti, téríti magához. Megrázza fejét, és vezérét keresi, gazdáját e hangnak, majd szólított bratyóját, Krumkót. Vélhetően mindkettejüket hamar megleli, hiszen a parancsnoklás mestere mintegy sziklaszírt áll, kitűnik a tömegből, míg testvére méreteiből adódóan magaslik a többiek, de még szekerek fölé is. Igaz -és erre azért nagyon büszke Rolkó- hogy ő maga még bátyját is túlszárnyalja valamelyest testi erő, magasság szempontjából. Így hát rögvest mozdul is, szinte azonnal ott terem, és mintha magától értetődő lenne, vagy vele született volna, egy irdatlan csákányt tart jobbjában, egy kisebbet baljában.*
-És Rolkó is! *Kissé megkésve, de lereagálja vérének korábbi kijelentését. Bizony mindkét behemót nekiállhat és mehet csákányozni.*
-Értöm. Ás, gödör, kút. *És akkorát bólint hozzá, majd leesik feje is nyakáról. Már indulna a mutatott helyre, mikor még bonyolítják életét újabb információkkal. Megálljt parancsol lábának, miközben kissé kelletlenül felmordul.*
~Nem értöm.~
*Mert hát ő leás egészen a világ túlfeléig, dehát még figyelmezzenek is bizonyos kövezésekre. De befogadja -ha lassan is- elméjével a parancsot, és végül, de már indulás közben csak megérti.*
-Legendák kövei! *Motyogja maga elé elégedetten, és azon lendülettel, ahogy érkezik vágja egyik csákányt a másik után a fagyos talajba. Mint valami szélmalom járnak kezei. Erősebb jobbjában a nagyobbik, baljában a kisebbik csákánnyal. Olykor szikrát is vet a fémes sziklán megcsikorduló vas, de Rolkó csak fogcsikorgatva veselkedik tovább, lefelé lazítja a gödör helyét, hogy mások majd mikor kis szünetet tart, kikaparhassák onnét ásóval a felesleges földet-sziklát, törmeléket.*
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 09:25:19
//Kútásásra le//
*Huhh, hát annyira magával ragadta ez a varázslatos hely, hogy szinte eltűnt a sürgő -forgó szorgos hangyabolyban. Vagy inkább csak ő mélyedt el túlzottan épp aktuális tevékenységében, és nem vette észre a körötte forgó történéseket.*
~Romok, várak, csaták, mesék.~
*Következteti ki a látottakból, és bizony hamar összefüggéseket talál, hogy miből is lesz a cserebogár. Lelki szemei előtt megelevenednek a hatujjú által oly sokszor mesélt történetek egy régi erődítményről valahol Keleten. A legkülső, legkeletibb gyepűről, és talán a Thargodrynek leg-legfényesebben tündöklő korából.
Egy hang ébreszti, téríti magához. Megrázza fejét, és vezérét keresi, gazdáját e hangnak, majd szólított bratyóját, Krumkót. Vélhetően mindkettejüket hamar megleli, hiszen a parancsnoklás mestere mintegy sziklaszírt áll, kitűnik a tömegből, míg testvére méreteiből adódóan magaslik a többiek, de még szekerek fölé is. Igaz -és erre azért nagyon büszke Rolkó- hogy ő maga még bátyját is túlszárnyalja valamelyest testi erő, magasság szempontjából. Így hát rögvest mozdul is, szinte azonnal ott terem, és mintha magától értetődő lenne, vagy vele született volna, egy irdatlan csákányt tart jobbjában, egy kisebbet baljában.*
-És Rolkó is! *Kissé megkésve, de lereagálja vérének korábbi kijelentését. Bizony mindkét behemót nekiállhat és mehet csákányozni.*
-Értöm. Ás, gödör, kút. *És akkorát bólint hozzá, majd leesik feje is nyakáról. Már indulna a mutatott helyre, mikor még bonyolítják életét újabb információkkal. Megálljt parancsol lábának, miközben kissé kelletlenül felmordul.*
~Nem értöm.~
*Mert hát ő leás egészen a világ túlfeléig, dehát még figyelmezzenek is bizonyos kövezésekre. De befogadja -ha lassan is- elméjével a parancsot, és végül, de már indulás közben csak megérti.*
-Legendák kövei! *Motyogja maga elé elégedetten, és azon lendülettel, ahogy érkezik vágja egyik csákányt a másik után a fagyos talajba. Mint valami szélmalom járnak kezei. Erősebb jobbjában a nagyobbik, baljában a kisebbik csákánnyal. Olykor szikrát is vet a fémes sziklán megcsikorduló vas, de Rolkó csak fogcsikorgatva veselkedik tovább, lefelé lazítja a gödör helyét, hogy mások majd mikor kis szünetet tart, kikaparhassák onnét ásóval a felesleges földet-sziklát, törmeléket.*
A hozzászólás írója (Rolko Wiegar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 09:25:19
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-12 21:59:59
Üzenet elküldve: 2014-02-12 21:59:59
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Thargarod-erődépítés//
*Magában csak bólogat: valóban jó ötlet a fiatal lányt a törzs gyógyítójához küldeni ha legközelebb hasonló jellegű kérdést tesz fel. Most pedig hallgatja a feleségét, kanalazgatja a reggelit s már-már a puha bőrökre gondol a sátorban amikbe hamarosan betekeri magát hogy végre aludjon pár órát mikor Chiari elér a kritikus ponthoz a történetben. Ott kissé ledermed, megáll a szájában a kanál és elhomályosul a tekintete. Látszik rajta, hogy nehezen dolgozza fel a kapott információt, ám mikor végre sikerül:*
-Apa leszek. *Suttogja. Majd pár másodperc szünet után:*
-Apa leszek. *Mondja, most már valamivel határozottabban. Aztán leteszi a tálat kanalat, feláll.*
-Apa leszeek!! *Ordítja szinte önkívületben, majd ugrálni kezd, cigánykereket hány és bolond táncot jár, melybe asszonyát is bevonja. Igaz, fel is éli közben utolsó energiáit, úgyhogy pár percen belül már csak összeborulni és ölelkezni van ereje. Van egy olyan érzése hogy ma ismét felkeresi a bolond remetét. Persze első a pihenés, aztán pedig dolgoznia is kell, hisz a tábor nem épül fel magától. Most azonban örömtől ittasan tántorog a sátra felé, ahol beájul a medvebőrre s egy percen belül már édes kiskölykökről álmodik.*
*Magában csak bólogat: valóban jó ötlet a fiatal lányt a törzs gyógyítójához küldeni ha legközelebb hasonló jellegű kérdést tesz fel. Most pedig hallgatja a feleségét, kanalazgatja a reggelit s már-már a puha bőrökre gondol a sátorban amikbe hamarosan betekeri magát hogy végre aludjon pár órát mikor Chiari elér a kritikus ponthoz a történetben. Ott kissé ledermed, megáll a szájában a kanál és elhomályosul a tekintete. Látszik rajta, hogy nehezen dolgozza fel a kapott információt, ám mikor végre sikerül:*
-Apa leszek. *Suttogja. Majd pár másodperc szünet után:*
-Apa leszek. *Mondja, most már valamivel határozottabban. Aztán leteszi a tálat kanalat, feláll.*
-Apa leszeek!! *Ordítja szinte önkívületben, majd ugrálni kezd, cigánykereket hány és bolond táncot jár, melybe asszonyát is bevonja. Igaz, fel is éli közben utolsó energiáit, úgyhogy pár percen belül már csak összeborulni és ölelkezni van ereje. Van egy olyan érzése hogy ma ismét felkeresi a bolond remetét. Persze első a pihenés, aztán pedig dolgoznia is kell, hisz a tábor nem épül fel magától. Most azonban örömtől ittasan tántorog a sátra felé, ahol beájul a medvebőrre s egy percen belül már édes kiskölykökről álmodik.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-12 19:35:09
Üzenet elküldve: 2014-02-12 19:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargarod-erődépítés//
* Nem a legjobb pillanatot választotta, de már lényegtelen. Lehet még jobb is így, Kagan már megrázogatta azt a lányt, így talán őt már nem lesz kedve földhöz csapkodni.
A vezért figyelve hallgatja a kimért szavakat, ám fülei nem csak Kagan hangját hallják, hanem a háta mögül közeledő döngő lépteket, mihez hamarosan jellegzetes szag is társul. Xiltyn hátra sandít miközben félre lép az útból, és pengevékonnyá préselt ajkakkal hallgatja az ork monológját. ~ Meg kellene nyúzni pedig. ~ összehúzott szemeivel megvető pillantást mér a zöldbőrűre. Ahogy szavait hallgatja, a megvető pillantás meglepetté enyhül, mert sosem gondolta volna, hogy találkozni fog ilyen tisztán beszélő orkal. Ahol ő élt, ott egyik ork sem beszélte a közös nyelvet, inkább hordákban városokat ostromoltak, és gyilkoltak. Egyedül a félig ember fajtájú korcsai voltak láthatók a városokban de azokat is a kulturáltabb körökben mélyen elítélték.
Úgy tűnik a vezér sem kíván egyelőre sokat foglalkozni a szörnnyel. Munkára küldi a két mamlasszal, és ismét rajta a sor a sürgető szavak hallatán. Volt ideje gondolkodni, és úgy döntött a legjobb lesz egyszerűen szólni. *
- A nevem Xiltin - * mondja jól hallhatóan bár kissé rekedtes hangon. - * tábortüzetek, és italotok melegét kerestem mert már rég az erdőt jártam. Nem bánom, hogy ehelyett a kocsira fűzve hurcoltatok egy napon át. Legalább kitisztult a fejem. - * toldja meg egy félmosollyal, szemeit Kaganra emelve. *
- Történetem elmesélésére azt hiszem inkább egy éjszaka kellene, de egykor jól értettem a mágiához, és a valláshoz. - * itt nyel egy nagyot, mert nem tudja további jártasságairól is szót ejtsen-e de pillanatnyi habozás után folytatja.* - Jártas vagyok a csendes halál művészetében, és ha megvannak itt a megfelelő hozzávalók, a mérgek és italok keverése is mehetne akár. Mint mondtam öreg vagyok, sok holdat láttam már Thargodar. - * pillant ismét a vezérre. Sokat mesélhetne, a múltról, de az idő még nem alkalmas erre. *
- Ám veletek maradnék ha hasznomat látod. - * teszi hozzá kisvártatva.*
* Nem a legjobb pillanatot választotta, de már lényegtelen. Lehet még jobb is így, Kagan már megrázogatta azt a lányt, így talán őt már nem lesz kedve földhöz csapkodni.
A vezért figyelve hallgatja a kimért szavakat, ám fülei nem csak Kagan hangját hallják, hanem a háta mögül közeledő döngő lépteket, mihez hamarosan jellegzetes szag is társul. Xiltyn hátra sandít miközben félre lép az útból, és pengevékonnyá préselt ajkakkal hallgatja az ork monológját. ~ Meg kellene nyúzni pedig. ~ összehúzott szemeivel megvető pillantást mér a zöldbőrűre. Ahogy szavait hallgatja, a megvető pillantás meglepetté enyhül, mert sosem gondolta volna, hogy találkozni fog ilyen tisztán beszélő orkal. Ahol ő élt, ott egyik ork sem beszélte a közös nyelvet, inkább hordákban városokat ostromoltak, és gyilkoltak. Egyedül a félig ember fajtájú korcsai voltak láthatók a városokban de azokat is a kulturáltabb körökben mélyen elítélték.
Úgy tűnik a vezér sem kíván egyelőre sokat foglalkozni a szörnnyel. Munkára küldi a két mamlasszal, és ismét rajta a sor a sürgető szavak hallatán. Volt ideje gondolkodni, és úgy döntött a legjobb lesz egyszerűen szólni. *
- A nevem Xiltin - * mondja jól hallhatóan bár kissé rekedtes hangon. - * tábortüzetek, és italotok melegét kerestem mert már rég az erdőt jártam. Nem bánom, hogy ehelyett a kocsira fűzve hurcoltatok egy napon át. Legalább kitisztult a fejem. - * toldja meg egy félmosollyal, szemeit Kaganra emelve. *
- Történetem elmesélésére azt hiszem inkább egy éjszaka kellene, de egykor jól értettem a mágiához, és a valláshoz. - * itt nyel egy nagyot, mert nem tudja további jártasságairól is szót ejtsen-e de pillanatnyi habozás után folytatja.* - Jártas vagyok a csendes halál művészetében, és ha megvannak itt a megfelelő hozzávalók, a mérgek és italok keverése is mehetne akár. Mint mondtam öreg vagyok, sok holdat láttam már Thargodar. - * pillant ismét a vezérre. Sokat mesélhetne, a múltról, de az idő még nem alkalmas erre. *
- Ám veletek maradnék ha hasznomat látod. - * teszi hozzá kisvártatva.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-12 16:22:43
Üzenet elküldve: 2014-02-12 16:22:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargarod-erődépítés//
*A nők általában igen egyszerű teremtések (kivéve a Leandana és Cessa-féléket, vagy az olyan képzettebb teremtéseket, mint Isurii), így nem róhatja fel Lyriana Moriwennek sem, hogy nem érzi a történtek súlyát. Legalábbis ezzel nyugtatja indulatait, és nem törli képen a nőt - hiszen (ahogy korábban már mondtuk) Kagan nem szívesen és nem gyakran alkalmaz fölös erőszakot még a rabszolgái ellen sem - kivéve az nyoszolyabéli csatározásokat, de az teljesen más dolog.*
- Mármint a déli főerőkhöz. *merthogy azok ők lennének, a Thargodar-kuzin vezette csapat pedig az északi hátvéd szerepét töltötte be.*
- Kik voltak a támadók? Orkok, vagy városiak? *tekintete Ugugra villan, és nem sok jót ígér.*
*A válasz után magában sistereg kicsit, aztán elbocsátólag int.*
- Egyél, aztán segíts a nőknek a tábor körül. Maradj hívótávon belül, ha még szót váltanék veled! És küldd ide Leandanát. *a Szellemjáró tanácsa most fontos lehet.*
- Most eriggy!
*Az ork szavaira csak lassan fordul a zöldbőrű felé, majd végigméri.*
- Meglátjuk. *Krumkó hangja (melyet sem eltéveszteni, sem ignorálni nem lehet) jelzi, hogy hamarosan nekikezdhetnek a kútásásnak és építésnek.*
- Menj az óriásokhoz, és a kikövezett forrásunk mellett építsetek kutat. *a forrás, bár nagyon jó dolog, elapadhat. A kút is, de jóval inkább kontrollálható körülmények között. Amellett Kagan szemében a kút az állandóság, a letelepedés egyik szimbóluma is - kell, és kész.*
- Eredj te is. *majd kiderül, mire jó a kiugrott sámán - talán használható lesz valamire.*
- KRUMKÓ! Egyél, keresd meg Rolkót, aztán ássatok-csákányozzatok le itt egy gödröt, míg vizet nem értek! *a víz itt van, és ha szimata nem csal, az ősi kút is itt volt.*
- Lehet, hogy hamarosan találtok egy régi, kikövezett gödröt! Akkor azonnal szólj, jó?! Érted?! *érdemes ellenőrizni az óriásoknál, hogy minden világos-e; sok későbbi gondtól megóvják magukat.*
*Az óriások intézve, az ork intézve, a rabszolgalány félig-meddig intézve.*
~ Mi van még? ~ *morfondírozik, majd oldalra pillant, és észreveszi a sötételfet. Kicsi, öreg és jelentéktelen, de attól még megéri rászánni pár percet.*
- No? Felelj... *mert választ még nem kapott; talán mert szinte elöntötték a figyelmét kívánó események.*
~ Nehéz a vezér élete. Hmpfhm. ~ *komorkodik, miközben a sötételf esetleges válaszát hallgatja; bízik benne, hogy a fickó se verselni, se jósolni nem fog, abból már éppen elege van.*
*A nők általában igen egyszerű teremtések (kivéve a Leandana és Cessa-féléket, vagy az olyan képzettebb teremtéseket, mint Isurii), így nem róhatja fel Lyriana Moriwennek sem, hogy nem érzi a történtek súlyát. Legalábbis ezzel nyugtatja indulatait, és nem törli képen a nőt - hiszen (ahogy korábban már mondtuk) Kagan nem szívesen és nem gyakran alkalmaz fölös erőszakot még a rabszolgái ellen sem - kivéve az nyoszolyabéli csatározásokat, de az teljesen más dolog.*
- Mármint a déli főerőkhöz. *merthogy azok ők lennének, a Thargodar-kuzin vezette csapat pedig az északi hátvéd szerepét töltötte be.*
- Kik voltak a támadók? Orkok, vagy városiak? *tekintete Ugugra villan, és nem sok jót ígér.*
*A válasz után magában sistereg kicsit, aztán elbocsátólag int.*
- Egyél, aztán segíts a nőknek a tábor körül. Maradj hívótávon belül, ha még szót váltanék veled! És küldd ide Leandanát. *a Szellemjáró tanácsa most fontos lehet.*
- Most eriggy!
*Az ork szavaira csak lassan fordul a zöldbőrű felé, majd végigméri.*
- Meglátjuk. *Krumkó hangja (melyet sem eltéveszteni, sem ignorálni nem lehet) jelzi, hogy hamarosan nekikezdhetnek a kútásásnak és építésnek.*
- Menj az óriásokhoz, és a kikövezett forrásunk mellett építsetek kutat. *a forrás, bár nagyon jó dolog, elapadhat. A kút is, de jóval inkább kontrollálható körülmények között. Amellett Kagan szemében a kút az állandóság, a letelepedés egyik szimbóluma is - kell, és kész.*
- Eredj te is. *majd kiderül, mire jó a kiugrott sámán - talán használható lesz valamire.*
- KRUMKÓ! Egyél, keresd meg Rolkót, aztán ássatok-csákányozzatok le itt egy gödröt, míg vizet nem értek! *a víz itt van, és ha szimata nem csal, az ősi kút is itt volt.*
- Lehet, hogy hamarosan találtok egy régi, kikövezett gödröt! Akkor azonnal szólj, jó?! Érted?! *érdemes ellenőrizni az óriásoknál, hogy minden világos-e; sok későbbi gondtól megóvják magukat.*
*Az óriások intézve, az ork intézve, a rabszolgalány félig-meddig intézve.*
~ Mi van még? ~ *morfondírozik, majd oldalra pillant, és észreveszi a sötételfet. Kicsi, öreg és jelentéktelen, de attól még megéri rászánni pár percet.*
- No? Felelj... *mert választ még nem kapott; talán mert szinte elöntötték a figyelmét kívánó események.*
~ Nehéz a vezér élete. Hmpfhm. ~ *komorkodik, miközben a sötételf esetleges válaszát hallgatja; bízik benne, hogy a fickó se verselni, se jósolni nem fog, abból már éppen elege van.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-12 15:45:16
Üzenet elküldve: 2014-02-12 15:45:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Teltek-múltak a napok, Krumko pedig folyton ment előre és előre. Egyik láb a másik elé, így haladt, miközben sárba ragadt szekereket tologatott ki. Most már egy szekér sincs az útjában, maga mögött maradtak a kicsiny tanyák. Épp ezért újra probléma lett az élelemszerzés, megszokta, hogy helyette vadásznak az apróbb emberek. Sokkal kényelmesebb volt és finomabb is, amikor az asszonyok megsütötték a húst.
Emiatt húzza vissza a szíve a törzshöz, amely véletlen maga mögött hagyta. Emiatt megy előre és baktat immáron napok óta. Rebesgetik, hogy a folyó közelében lesz egy domb, ott táboroznak a sajátjai. Szerencséjére az ösvény keresztezi a folyót, ezért könnyű dolga lesz.
Épp ezen elmélkedik, hogy vajon mi az a domb. Ugyanis számára nem feltétlen domb egy tíz-húsz méteres halom, csak egy kis kitüremkedés. Viszont csak észreveszi, ha egy ilyenen táboroznak! Sátrakat kell keresnie! Egy nagy sátrat! Várjunk csak... olyat mintha látott is volna. Nem, még nem keresztezte a folyót. Habár... dehogynem, keresztezte, csak épp gondolkodott és nem vette észre. Talán mégis csak látott akkor sátrakat.*
- KRUMKO ITT VAN! *Ereszti ki a hangját, a környező összes levegőt a tüdejébe szívva. Ezt követően pedig öles léptekkel abba az irányba megy, amerre a sátrakat sejtette. Ha nem téved el útközben, percek kérdése, hogy ráakadjon a táborra. Meg is kétszerezi lépteinek sebességét, ugyanis éhes. Mindig éhes.*
Emiatt húzza vissza a szíve a törzshöz, amely véletlen maga mögött hagyta. Emiatt megy előre és baktat immáron napok óta. Rebesgetik, hogy a folyó közelében lesz egy domb, ott táboroznak a sajátjai. Szerencséjére az ösvény keresztezi a folyót, ezért könnyű dolga lesz.
Épp ezen elmélkedik, hogy vajon mi az a domb. Ugyanis számára nem feltétlen domb egy tíz-húsz méteres halom, csak egy kis kitüremkedés. Viszont csak észreveszi, ha egy ilyenen táboroznak! Sátrakat kell keresnie! Egy nagy sátrat! Várjunk csak... olyat mintha látott is volna. Nem, még nem keresztezte a folyót. Habár... dehogynem, keresztezte, csak épp gondolkodott és nem vette észre. Talán mégis csak látott akkor sátrakat.*
- KRUMKO ITT VAN! *Ereszti ki a hangját, a környező összes levegőt a tüdejébe szívva. Ezt követően pedig öles léptekkel abba az irányba megy, amerre a sátrakat sejtette. Ha nem téved el útközben, percek kérdése, hogy ráakadjon a táborra. Meg is kétszerezi lépteinek sebességét, ugyanis éhes. Mindig éhes.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-12 10:19:11
Üzenet elküldve: 2014-02-12 10:19:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargarod-erődépítés//
* Az éj leszálltával letelepedik ő is a tűzhöz, ahol a többi munkás megpihen, ám ő a szószátyár Kramlaf nevűvel ellentétben nem kíván feltűnősködni, tudja jól, hogy ő itt nem szívesen látott vendég. Kicsit távolabb foglal helyet, hogy hallhasson mindent, a tűz melegében is részesüljön hellyel-közzel, de ne kerüljön rosszalló pillantások kereszttüzébe. Igazából az óriások mellett lenne kedve időzni, velük még szóba is állna, ám őket a vezér látszólag igen rövid pórázon tartja, most is dolgozhatnak még valahol.
Elfogadja az elf gyógyítótól érkező ételt, köszönetképp morran egyet, s fejében egyre inkább körvonalazódik egy bizonyos kép a barbár törzsről, meg a táborral kapcsolatban: nem meglepő, hogy munkás kezekre van szükségük, hisz valahogy fel kell húzni azt a tábort, mégsem rabszolgaként bánnak a "befogadottakkal". Sehol egy ostoros marcona hajcsár, kinek fegyvere véresre hasítaná hátát, ha egy pillanatra elmereng a lenyugvó napban, helyette gőzölgő raguval kínálják, mi nem is olyan rossz ízű. Az ork ezt puhányságnak találná, ha épp nem saját zöld bőréről lenne szó.
Félredobja üres tányérját, körbenyalja még száját, aztán elhelyezkedve két kisebb bucka közt álomra hajtja fejét. Az elalvás előtti utolsó gondolatok még egy ideig visszhangoznak fejében: *
~ Úgysincs hová mennem, ez meg sokkal jobb, mint a városi kőházakban megrohadni...~
* Reggel a vezér harsogó hangjára ébred többedmagával, ő persze nem rohan oly lelkesen az elsők közt Kagan elé, mint például az a szürkebőrű elf. Lassan feltápászkodik botjára támaszkodva, aztán kiropogtatja elgémberedett tagjait; nyakával, hátával égzengéshez hasonlatos hangokat hallat.
Elindul azért lassan ő is a törzsfő felé, kimért léptekkel poroszkál fejét ide-oda forgatva, de a mélységi csak nem távozik, úgy tűnik szóba elegyedik a vezérrel.
No nem baj, odaér mellé az ork is, amennyire csak tudja kihúzza magát ismét, s annyi esze van, hogy Kagant félbe ne szakítsa, de mikor a setétbőrű szót kapna dörmögve közbevág.*
- Kagan, Ugug dolgozni akar, hogy itt maradhasson! A seb összeforrt... * Paskolja meg oldalát* -... de nincsen hová mennem. Ha nem akartok élve megnyúzni a korábbi sérelmeken felbuzdulva, akkor felesküszöm rád, Kitaszított, Hrodgák gyilkosa!
* Ocsmány, gurgulázó hangjában tisztelet fedezhető fel, még botját is keményen a földhöz vágja, a reá aggatott rágcsáló koponyák tompán ütődnek egymásnak. A döntés egy ideig érlelődött benne, de Kagan a tiszteletét már talán jóval első találkozásuk előtt megalapozta azzal, hogy szembeszállt a vén Hrodgával. Az, hogy idáig eljutott a barbárja megint csak nagy szó, kicsi a csapat, de mind erős és felnéz a vezérre. Egyszer talán egy horda is lehet még ebből a törzsből... Viszont ha tiszteletre nem is, de elismerésre most neki van szüksége, épp azt próbálja kivívni azzal, hogy felajánlja szolgálatait meg esküjét.*
* Az éj leszálltával letelepedik ő is a tűzhöz, ahol a többi munkás megpihen, ám ő a szószátyár Kramlaf nevűvel ellentétben nem kíván feltűnősködni, tudja jól, hogy ő itt nem szívesen látott vendég. Kicsit távolabb foglal helyet, hogy hallhasson mindent, a tűz melegében is részesüljön hellyel-közzel, de ne kerüljön rosszalló pillantások kereszttüzébe. Igazából az óriások mellett lenne kedve időzni, velük még szóba is állna, ám őket a vezér látszólag igen rövid pórázon tartja, most is dolgozhatnak még valahol.
Elfogadja az elf gyógyítótól érkező ételt, köszönetképp morran egyet, s fejében egyre inkább körvonalazódik egy bizonyos kép a barbár törzsről, meg a táborral kapcsolatban: nem meglepő, hogy munkás kezekre van szükségük, hisz valahogy fel kell húzni azt a tábort, mégsem rabszolgaként bánnak a "befogadottakkal". Sehol egy ostoros marcona hajcsár, kinek fegyvere véresre hasítaná hátát, ha egy pillanatra elmereng a lenyugvó napban, helyette gőzölgő raguval kínálják, mi nem is olyan rossz ízű. Az ork ezt puhányságnak találná, ha épp nem saját zöld bőréről lenne szó.
Félredobja üres tányérját, körbenyalja még száját, aztán elhelyezkedve két kisebb bucka közt álomra hajtja fejét. Az elalvás előtti utolsó gondolatok még egy ideig visszhangoznak fejében: *
~ Úgysincs hová mennem, ez meg sokkal jobb, mint a városi kőházakban megrohadni...~
* Reggel a vezér harsogó hangjára ébred többedmagával, ő persze nem rohan oly lelkesen az elsők közt Kagan elé, mint például az a szürkebőrű elf. Lassan feltápászkodik botjára támaszkodva, aztán kiropogtatja elgémberedett tagjait; nyakával, hátával égzengéshez hasonlatos hangokat hallat.
Elindul azért lassan ő is a törzsfő felé, kimért léptekkel poroszkál fejét ide-oda forgatva, de a mélységi csak nem távozik, úgy tűnik szóba elegyedik a vezérrel.
No nem baj, odaér mellé az ork is, amennyire csak tudja kihúzza magát ismét, s annyi esze van, hogy Kagant félbe ne szakítsa, de mikor a setétbőrű szót kapna dörmögve közbevág.*
- Kagan, Ugug dolgozni akar, hogy itt maradhasson! A seb összeforrt... * Paskolja meg oldalát* -... de nincsen hová mennem. Ha nem akartok élve megnyúzni a korábbi sérelmeken felbuzdulva, akkor felesküszöm rád, Kitaszított, Hrodgák gyilkosa!
* Ocsmány, gurgulázó hangjában tisztelet fedezhető fel, még botját is keményen a földhöz vágja, a reá aggatott rágcsáló koponyák tompán ütődnek egymásnak. A döntés egy ideig érlelődött benne, de Kagan a tiszteletét már talán jóval első találkozásuk előtt megalapozta azzal, hogy szembeszállt a vén Hrodgával. Az, hogy idáig eljutott a barbárja megint csak nagy szó, kicsi a csapat, de mind erős és felnéz a vezérre. Egyszer talán egy horda is lehet még ebből a törzsből... Viszont ha tiszteletre nem is, de elismerésre most neki van szüksége, épp azt próbálja kivívni azzal, hogy felajánlja szolgálatait meg esküjét.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-11 23:37:47
Üzenet elküldve: 2014-02-11 23:37:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Thargarod-erődépítés//
* Miután megérkezett és üdvözölte az embereket akikkel találkozott, gondolta megpihen egy kicsit, hiszen az éjszakai menekülés rendkívül elfárasztotta, azonban mikor leülne saját nevét hallja, majd elkapja a törzsfő metsző tekintetét melyet belefúr a lány akvamarin lélektükreibe. Mély hangját Liry leginkább a megroppanó szikláéhoz hasonlítaná, mely mindig okot adott a félelemre. Futni, vagy nem futni? Ideje sincs eldönteni. Kagan rámorran a tűzhajú lánykára s közeledni is kezd felé, ki hátrálna, de utólérik s megragadják a vállát. Liry nem tartozik a félős fehérnépek közé de ki nem kezd el reszketni, ha a nagyvezér zabosan fölétornyosul? Erősen meg is rázza, mitől válaszolni is elfelejt, de aztán rájön, hogy ez még egy ok volna, ami felbőszíti a már amúgy is dühödt félóriást, úgyhogy gyorsan elmakogja mitörtént a törzs hátvédjével és, hogy hol is a csapat többi része.*
- Hát... én.. vagyis mi. * Ütemtelen kortyokban kapkodja a levegőt és inkább a földet nézi, mint a férfi dühtőllángoló topázsárga szempárját.*
- A Hold karavánpihenőtől nyugatra vertünk tábort az éjjel, azonban... azonban megtámadtak minket és.. Többen is voltak, jó fegyverekkel, nem tudtuk őket visszaverni. Szétszóródott a csapat, sok a halott és a... akik túlélték most idetartanak a déli főerőkkel. * Bizonyára nem örül a rossz hírnek a férfi, éppen ezért nem is szerette volna Liry közölni vele. Többen is érkeztek ezért remélte, hogy majd más meséli el neki, de talán a tűzvörös tincsek miatt ő volt a legfeltűnőbb jelenség. Már éppen felkészül a következő rázásba, még a szemeit is összeszorítja, de az elmarad és egy férfi hangját hallja köüözvetlenül maga mellett felszólalni, ki a sorsa felől érdeklődik Kagannál. Liry kinyitja a szemét rápillant az alakra és megkönnyebbülve kifújja a levegőt, mikor elengedik a vállát. Talán most kéne diszkréten elsomfordálni, miközben a férfi a mélységivel társalog. Úgy dönt, hogy inkább nem játszik a szerencséjével, mivel lehet, hogy a törzsfőnek még akad hozzá pár szava, esetleg valamilyen hasznos munkárafogja. Ha nem, akkor ő maga néz munka után, de csak miután lepihent, hiszen a menekülés felettébb kifárasztotta. Csoda, hogy ép bőrrel túlélte az éjszakát, hiszen sokan támadtak rájuk és nem volt egyszerű meglógni előlük.*
* Miután megérkezett és üdvözölte az embereket akikkel találkozott, gondolta megpihen egy kicsit, hiszen az éjszakai menekülés rendkívül elfárasztotta, azonban mikor leülne saját nevét hallja, majd elkapja a törzsfő metsző tekintetét melyet belefúr a lány akvamarin lélektükreibe. Mély hangját Liry leginkább a megroppanó szikláéhoz hasonlítaná, mely mindig okot adott a félelemre. Futni, vagy nem futni? Ideje sincs eldönteni. Kagan rámorran a tűzhajú lánykára s közeledni is kezd felé, ki hátrálna, de utólérik s megragadják a vállát. Liry nem tartozik a félős fehérnépek közé de ki nem kezd el reszketni, ha a nagyvezér zabosan fölétornyosul? Erősen meg is rázza, mitől válaszolni is elfelejt, de aztán rájön, hogy ez még egy ok volna, ami felbőszíti a már amúgy is dühödt félóriást, úgyhogy gyorsan elmakogja mitörtént a törzs hátvédjével és, hogy hol is a csapat többi része.*
- Hát... én.. vagyis mi. * Ütemtelen kortyokban kapkodja a levegőt és inkább a földet nézi, mint a férfi dühtőllángoló topázsárga szempárját.*
- A Hold karavánpihenőtől nyugatra vertünk tábort az éjjel, azonban... azonban megtámadtak minket és.. Többen is voltak, jó fegyverekkel, nem tudtuk őket visszaverni. Szétszóródott a csapat, sok a halott és a... akik túlélték most idetartanak a déli főerőkkel. * Bizonyára nem örül a rossz hírnek a férfi, éppen ezért nem is szerette volna Liry közölni vele. Többen is érkeztek ezért remélte, hogy majd más meséli el neki, de talán a tűzvörös tincsek miatt ő volt a legfeltűnőbb jelenség. Már éppen felkészül a következő rázásba, még a szemeit is összeszorítja, de az elmarad és egy férfi hangját hallja köüözvetlenül maga mellett felszólalni, ki a sorsa felől érdeklődik Kagannál. Liry kinyitja a szemét rápillant az alakra és megkönnyebbülve kifújja a levegőt, mikor elengedik a vállát. Talán most kéne diszkréten elsomfordálni, miközben a férfi a mélységivel társalog. Úgy dönt, hogy inkább nem játszik a szerencséjével, mivel lehet, hogy a törzsfőnek még akad hozzá pár szava, esetleg valamilyen hasznos munkárafogja. Ha nem, akkor ő maga néz munka után, de csak miután lepihent, hiszen a menekülés felettébb kifárasztotta. Csoda, hogy ép bőrrel túlélte az éjszakát, hiszen sokan támadtak rájuk és nem volt egyszerű meglógni előlük.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-11 21:46:19
Üzenet elküldve: 2014-02-11 21:46:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar-erődépítés//
- Ez esetben még meg kell fogadnom a tanácsod. * Enged meg magának még egy mosolyt. *
- Értem akkor ha, egyszer leszek, nem leszek kivétel a fogyatékosságommal, illetve szürke foltommal a csodás paripákkal kapcsolatba. Remek, akkor gondolom ha segítek a klánnak az én lovam is ellátnád, világos.
* Elraktározza az információkat, mélyen, nagyon mélyen az agyában, annak reményében, hogy biztos meglegyen, mikor szüksége lesz rá. Ha a füves pusztán jár, egy igazi nomádtól tanult. No nem harcostól, hanem egy "lovásztól" aki keni feni a témát. Megjegyezte a nagy körmös részt bottal kell piszkálnia, míg fent kis kefével vagy kezével kell megoldani a problémát, terhes lóval sem kell foglalkozni, és a vemhesség majd egy év, tehát ló pároztatásból nem nagyon tud megélni, hacsak nem egy remekül kinéző csataménre tesz szert. Amely tökéletes lenne számára, ha fegyveres harcot is gyakorolná. *
- Ahogy kívánja. * Biccent a nőnek, aki már nem biztos hogy látta, a lényeg teljesen mindegy, ő megadta a tiszteletet. Két húszliteres vödröt fog meg, és sétál a folyóparthoz, ahogy letérdel, megmeríteni a két vödröt meglátja magát, a csodásan tükröződő vízben, a nap mögötte, átfesti haját világosabbra mint a saját barnája, észreveszi arcának piszkosságát, majd megmossa vízzel. Iszik is a frissítő forrásból, valamint megmossa haját is. Majd megindul vissza a lovakhoz. *
~ Ideje dolgozni is, ám előtte kerítek egy kevés élelmet, úgy hallottam, és úgy éreztem valaki főzött. ~
* Miután elvégzi a feladatát a lovaknál és átsúrolja őket, az Isurii által mutatott módon, -bár új szalmát vesz a kezébe minden ló után, hiába nem érzi fontosnak- elindul a tábortűz felé, és megkérdi: *
- Chiari, ha jól hallottam így hívnak, elnézést a zavarásért, de kérhetnék egy tányér reggelit? Sajnos kimaradt, a programomból, de munka előtt, igazán jól esne.
* Az ételosztókkal mindig jóba kell lenni, mivel ő rajtuk múlik, élsz, vagy halsz, ha táplálnak fejlődsz, ha nem sorvadsz. Nem ők ölnek meg konkrétan, hanem a körülmények.
Érzi a bográcsból előtörő illatokat, és a nyál összefut a szájában, gyomra megkordul hangosan, mire próbálna zavarba jönni ahogy az illem megkívánná. *
- Ez esetben még meg kell fogadnom a tanácsod. * Enged meg magának még egy mosolyt. *
- Értem akkor ha, egyszer leszek, nem leszek kivétel a fogyatékosságommal, illetve szürke foltommal a csodás paripákkal kapcsolatba. Remek, akkor gondolom ha segítek a klánnak az én lovam is ellátnád, világos.
* Elraktározza az információkat, mélyen, nagyon mélyen az agyában, annak reményében, hogy biztos meglegyen, mikor szüksége lesz rá. Ha a füves pusztán jár, egy igazi nomádtól tanult. No nem harcostól, hanem egy "lovásztól" aki keni feni a témát. Megjegyezte a nagy körmös részt bottal kell piszkálnia, míg fent kis kefével vagy kezével kell megoldani a problémát, terhes lóval sem kell foglalkozni, és a vemhesség majd egy év, tehát ló pároztatásból nem nagyon tud megélni, hacsak nem egy remekül kinéző csataménre tesz szert. Amely tökéletes lenne számára, ha fegyveres harcot is gyakorolná. *
- Ahogy kívánja. * Biccent a nőnek, aki már nem biztos hogy látta, a lényeg teljesen mindegy, ő megadta a tiszteletet. Két húszliteres vödröt fog meg, és sétál a folyóparthoz, ahogy letérdel, megmeríteni a két vödröt meglátja magát, a csodásan tükröződő vízben, a nap mögötte, átfesti haját világosabbra mint a saját barnája, észreveszi arcának piszkosságát, majd megmossa vízzel. Iszik is a frissítő forrásból, valamint megmossa haját is. Majd megindul vissza a lovakhoz. *
~ Ideje dolgozni is, ám előtte kerítek egy kevés élelmet, úgy hallottam, és úgy éreztem valaki főzött. ~
* Miután elvégzi a feladatát a lovaknál és átsúrolja őket, az Isurii által mutatott módon, -bár új szalmát vesz a kezébe minden ló után, hiába nem érzi fontosnak- elindul a tábortűz felé, és megkérdi: *
- Chiari, ha jól hallottam így hívnak, elnézést a zavarásért, de kérhetnék egy tányér reggelit? Sajnos kimaradt, a programomból, de munka előtt, igazán jól esne.
* Az ételosztókkal mindig jóba kell lenni, mivel ő rajtuk múlik, élsz, vagy halsz, ha táplálnak fejlődsz, ha nem sorvadsz. Nem ők ölnek meg konkrétan, hanem a körülmények.
Érzi a bográcsból előtörő illatokat, és a nyál összefut a szájában, gyomra megkordul hangosan, mire próbálna zavarba jönni ahogy az illem megkívánná. *
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-11 19:40:53
Üzenet elküldve: 2014-02-11 19:40:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar-erődépítés//
*A lány sietősen lépked előre, kardjával ritkítva maga előtt az aljnövényzetet. Hátraveti fejét, így kócos tincsei a válla mögé kerülnek. Hátrafordul, tenyerét lova nyakára simítja.*
- Nemsokára odaérünk. Még egy kis kitartás, Démon! -*Biztatja az állatot, aki horkant egyet, mintha értené gazdája szavait. Pedig Alechea maga sem tudja biztosan, milyen messze lehetnek még. Felsóhajt, és folytatja tovább szűnni nem akaró útját.
Alig tesznek meg pár lépést, Démon megtorpan, kirántva Alechea kezéből a gyeplőt.*
- Na, neked meg mi bajod van? -*Néz körbe csodálkozva a lány, de nem látja, mitől riadhatott meg lova. Ám az állat makacsul rázza fejét, csak úgy repked éjfekete sörénye. Még hátrál is egy kicsit, mintha elbújhatna gazdája háta mögé.*
- Nincs itt semmi, bolond jószág! -*Húzódnak mosolyra a szépen metszett ajkak. Megragadja a kantárt, és erővel vonja maga után a konok lovat, nem sok sikerrel. Ha termetes állat megveti lábait, istennek se mozdul. Alechea hitetlenül elneveti magát, miközben odaköti lovát egy szilárd faághoz.*
- Jól van… Maradj itt, én előremegyek, körülnézek. -*Csóválja fejét, azzal elindul, hogy rájöjjön, mi okozza Démon hirtelen támadt rémületét. Ahogy lépked, váratlanul keréknyomot vesz észre. Lehajol, és megérinti a süllyedést. Néhány napja talán sár volt itt, de az mostanra felszáradt, így csak száraz homok van a helyén. Ez pont kapóra jön neki. Felegyenesedik, és lassan elindul a nyomon, a földre szegezett tekintettel, hogy még véletlenül se veszítse szem elől. Hamarosan lábnyomokat fedez fel, méghozzá emberi lábnyomokat! Arcát megkönnyebbült mosoly önti el, szinte futva teszi meg az utat lovához. Kioldja a csomót, mellyel a fához kötötte, és könnyedén felpattan a nyeregbe. Démon komótos léptekkel indul meg, ami gazdájának cseppet sincs kedvére, de a sűrű gaz közepette nem utasíthatja gyorsabb tempóra a nagy állatot. Mikor óráknak tűnő percek múltán végre elérik a földút szélét, ahol Alechea a nyomokat találta, a lány előrehajolva vágtára ösztönzi lovát, aki eleget tesz eme ki nem mondott parancsnak.
Egy ideig néma csendben haladnak, egyedül az állat patáinak dübörgése hallatszik. Elhagyják az erdőt, felkaptatnak egy dombon, és Alechea szíve kihagy egy ütemet, mikor meglátja az égbe szálló füstpamacsokat. Tudja, mit jelent ez… Valahol tűz ég. És ahol tűz van, ott embereknek is kell lennie.
Nehezen fogja vissza magát, hogy ajkai közül egy izgatott sikkantás elő ne törjön. Napok óta nem látott embert, kezdett már kissé az agyára menni a magány. Egyedül Démonnal társalgott, de valljuk be, egy ló nem túl jó beszélgetőpartner. Tűkön ülve várja már, hogy a kifáradt ló felcaplasson a dombtetőre, és sejtelme beigazolódjon.
Amikor ez megtörtént, a lány arca kipirult örömében. Végre, megérkezett. Hazatért.*
~Haza…~*Hosszan ízlelgeti a szót, és meglehetősen tetszik neki.*
*A lány sietősen lépked előre, kardjával ritkítva maga előtt az aljnövényzetet. Hátraveti fejét, így kócos tincsei a válla mögé kerülnek. Hátrafordul, tenyerét lova nyakára simítja.*
- Nemsokára odaérünk. Még egy kis kitartás, Démon! -*Biztatja az állatot, aki horkant egyet, mintha értené gazdája szavait. Pedig Alechea maga sem tudja biztosan, milyen messze lehetnek még. Felsóhajt, és folytatja tovább szűnni nem akaró útját.
Alig tesznek meg pár lépést, Démon megtorpan, kirántva Alechea kezéből a gyeplőt.*
- Na, neked meg mi bajod van? -*Néz körbe csodálkozva a lány, de nem látja, mitől riadhatott meg lova. Ám az állat makacsul rázza fejét, csak úgy repked éjfekete sörénye. Még hátrál is egy kicsit, mintha elbújhatna gazdája háta mögé.*
- Nincs itt semmi, bolond jószág! -*Húzódnak mosolyra a szépen metszett ajkak. Megragadja a kantárt, és erővel vonja maga után a konok lovat, nem sok sikerrel. Ha termetes állat megveti lábait, istennek se mozdul. Alechea hitetlenül elneveti magát, miközben odaköti lovát egy szilárd faághoz.*
- Jól van… Maradj itt, én előremegyek, körülnézek. -*Csóválja fejét, azzal elindul, hogy rájöjjön, mi okozza Démon hirtelen támadt rémületét. Ahogy lépked, váratlanul keréknyomot vesz észre. Lehajol, és megérinti a süllyedést. Néhány napja talán sár volt itt, de az mostanra felszáradt, így csak száraz homok van a helyén. Ez pont kapóra jön neki. Felegyenesedik, és lassan elindul a nyomon, a földre szegezett tekintettel, hogy még véletlenül se veszítse szem elől. Hamarosan lábnyomokat fedez fel, méghozzá emberi lábnyomokat! Arcát megkönnyebbült mosoly önti el, szinte futva teszi meg az utat lovához. Kioldja a csomót, mellyel a fához kötötte, és könnyedén felpattan a nyeregbe. Démon komótos léptekkel indul meg, ami gazdájának cseppet sincs kedvére, de a sűrű gaz közepette nem utasíthatja gyorsabb tempóra a nagy állatot. Mikor óráknak tűnő percek múltán végre elérik a földút szélét, ahol Alechea a nyomokat találta, a lány előrehajolva vágtára ösztönzi lovát, aki eleget tesz eme ki nem mondott parancsnak.
Egy ideig néma csendben haladnak, egyedül az állat patáinak dübörgése hallatszik. Elhagyják az erdőt, felkaptatnak egy dombon, és Alechea szíve kihagy egy ütemet, mikor meglátja az égbe szálló füstpamacsokat. Tudja, mit jelent ez… Valahol tűz ég. És ahol tűz van, ott embereknek is kell lennie.
Nehezen fogja vissza magát, hogy ajkai közül egy izgatott sikkantás elő ne törjön. Napok óta nem látott embert, kezdett már kissé az agyára menni a magány. Egyedül Démonnal társalgott, de valljuk be, egy ló nem túl jó beszélgetőpartner. Tűkön ülve várja már, hogy a kifáradt ló felcaplasson a dombtetőre, és sejtelme beigazolódjon.
Amikor ez megtörtént, a lány arca kipirult örömében. Végre, megérkezett. Hazatért.*
~Haza…~*Hosszan ízlelgeti a szót, és meglehetősen tetszik neki.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-11 18:20:36
Üzenet elküldve: 2014-02-11 18:20:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargarod-erődépítés//
*A két óriásnak sehol sincs nyoma, ami annyit jelent, hogy vagy horpasztanak, vagy nincsenek a táborban - lévén a melákokat egy ilyen kis helyen nem nehéz észrevenni. Elbújniuk nem nagyon lehet.*
- Rolk... * az ismételt kiáltás azonban benne ragad, mert észrevesz valakit, aki elvileg nem lehetne itt; bár arra nem tudna választ adni, hol is kellene lennie.*
~ Lyriana???? ~ *a Thargodar hátvéd egyik rabszolgája, a hadra foghatóbbak közül, akinek nem szabadna most itt lennie, pláne nem egyedül. De mintha nem is lenne egyedül... ha jól látja, jött még pár ismerős, de nem idevaló arc a táborba.*
- Moriwenn, ide hozzám! *bődül el, lángoló topázsárga pillantását a vörös embernőstényre szegezve. Akit Kagan ragadozótekintete elkap, ritkán menekül.*
- Hogy kerülsz te ide? Hol a csapat többi része, az utóvéd! *ragadja meg a lány vállát, és amúgy istenesen megrázza, hogy a fogai koccanjanak.*
- Felelj, vagy szíjat hasítok a hátadból, leány! *pedig nagyon ritkán alkalmaz komolyabb fizikai fenyítést régi törzsszolgálókkal szemben (a kezdeti "betörési" időt kivéve szinte soha), most egy kissé kibillen a nyugalomból - nem is meglepő, hetek óta várják a híreket északról.*
*Ezt a pillanatot választja a sötételf, Cahlind Xiltyn, hogy a saját sorsa felől érdeklődjön. Nem a legjobb pillanat, de végül is minek várjanak? Kagan elengedi Lyrianát, majd lassan az öreg mélységi felé fordul.*
- Keveset találkoztam, még kevesebbet beszéltem fajtádból valóval, idegen. Mi is a neved? *a választ meghallva próbálkozik csak a kiejtéssel, hogy legalább hozzávetőleg sikerüljön.*
- Mi nem vagyunk szószátyár népek... *ekkor fülét megüti Kramlaf szokásos szóömlése, és megvonja a vállát.*
- ...többségünkben, így jól fontold meg szavaid: mit kerestél a táborunk körül, mit akarsz mitőlünk, és egyáltalán: ki vagy? *a kíváncsiságon túl az Ugugtól hallottak, meg a Badumir-féle énekben foglaltak is nyugtalanítják - szerencsére azonban most már nem állít be naponta vendég a táborba.*
*Isurii ekkor tér vissza, így kap egy déli mosolyt Kagantól, de aztán a vezér újra a sötételf felé fordul. Sok múlhat a válaszokon, de nem csak neki kell jól megfontolnia a szavait: a rabszolgalánynak is felelnie kell, és ha jót akar, feleljen jól!*
- Időm és türelmem véges! *mordul, ha hímezést-hámozást észlel; nem fogja hagyni, hogy húzzák az időt.*
- ROLKÓÓÓ! KRUMKÓÓÓ! *mivel kötelességét sem feledi, a válaszadás közben megpróbálja előkeríteni a két óriást.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.11 18:22:26
*A két óriásnak sehol sincs nyoma, ami annyit jelent, hogy vagy horpasztanak, vagy nincsenek a táborban - lévén a melákokat egy ilyen kis helyen nem nehéz észrevenni. Elbújniuk nem nagyon lehet.*
- Rolk... * az ismételt kiáltás azonban benne ragad, mert észrevesz valakit, aki elvileg nem lehetne itt; bár arra nem tudna választ adni, hol is kellene lennie.*
~ Lyriana???? ~ *a Thargodar hátvéd egyik rabszolgája, a hadra foghatóbbak közül, akinek nem szabadna most itt lennie, pláne nem egyedül. De mintha nem is lenne egyedül... ha jól látja, jött még pár ismerős, de nem idevaló arc a táborba.*
- Moriwenn, ide hozzám! *bődül el, lángoló topázsárga pillantását a vörös embernőstényre szegezve. Akit Kagan ragadozótekintete elkap, ritkán menekül.*
- Hogy kerülsz te ide? Hol a csapat többi része, az utóvéd! *ragadja meg a lány vállát, és amúgy istenesen megrázza, hogy a fogai koccanjanak.*
- Felelj, vagy szíjat hasítok a hátadból, leány! *pedig nagyon ritkán alkalmaz komolyabb fizikai fenyítést régi törzsszolgálókkal szemben (a kezdeti "betörési" időt kivéve szinte soha), most egy kissé kibillen a nyugalomból - nem is meglepő, hetek óta várják a híreket északról.*
*Ezt a pillanatot választja a sötételf, Cahlind Xiltyn, hogy a saját sorsa felől érdeklődjön. Nem a legjobb pillanat, de végül is minek várjanak? Kagan elengedi Lyrianát, majd lassan az öreg mélységi felé fordul.*
- Keveset találkoztam, még kevesebbet beszéltem fajtádból valóval, idegen. Mi is a neved? *a választ meghallva próbálkozik csak a kiejtéssel, hogy legalább hozzávetőleg sikerüljön.*
- Mi nem vagyunk szószátyár népek... *ekkor fülét megüti Kramlaf szokásos szóömlése, és megvonja a vállát.*
- ...többségünkben, így jól fontold meg szavaid: mit kerestél a táborunk körül, mit akarsz mitőlünk, és egyáltalán: ki vagy? *a kíváncsiságon túl az Ugugtól hallottak, meg a Badumir-féle énekben foglaltak is nyugtalanítják - szerencsére azonban most már nem állít be naponta vendég a táborba.*
*Isurii ekkor tér vissza, így kap egy déli mosolyt Kagantól, de aztán a vezér újra a sötételf felé fordul. Sok múlhat a válaszokon, de nem csak neki kell jól megfontolnia a szavait: a rabszolgalánynak is felelnie kell, és ha jót akar, feleljen jól!*
- Időm és türelmem véges! *mordul, ha hímezést-hámozást észlel; nem fogja hagyni, hogy húzzák az időt.*
- ROLKÓÓÓ! KRUMKÓÓÓ! *mivel kötelességét sem feledi, a válaszadás közben megpróbálja előkeríteni a két óriást.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.11 18:22:26
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-11 17:37:08
Üzenet elküldve: 2014-02-11 17:37:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar letelepedés//
-Ne járd egyedül a pusztát.
*Mosolyog vissza a férfire. Nem tudja mik a tervei, de ez a legjobb tanács amit adhat: ne legyen egyedül. Ha mégis úgy hozza a helyzet, hogy magára marad értenie kell mindenhez: vadászat, nyomolvasás, táborépítés, gyógyítás, harc, rejtőzködés. Különben könnyen megjárhatja. Rátalálnak és foglyul ejtik, vagy ami még rosszabb! Meg is ölhetik.*
-Nem tudom, én mindig köztük éltem és szeretem is őket. Rám nyugodtan bízhatják őket. Köztünk se mindenkit érdekelnek ezek a dolgok egyformán. Van akinek több, van akinek kevesebb érzéke van hozzá. Én nem igazán értek a harchoz, vagy az asszonyi munkához, így szívesen segítek a lovak körül. Az megy.
*Motyogja el mondandója végét szégyenlősen. Nem olyan dolgok ezek, melyekkel dicsekedhet, így hamar témát vált.*
-Ki lehet deríteni.
*Válaszolja, de közben elhúzza száját kissé. Azt már nem teszi hozzá, hogy ha a baját nem is tudják kideríteni, azt pillanatok alatt meg tudja neki mondani akár Isurii is, hogy érdemes-e vesződni a beteg állattal, avagy sem. Nem teszi hozzá, mert a városi népek eddigi tapasztalatai szerint nem kedvelik az efféle "barbár" doglokat.
Csak biccent egyet a köszönetre. Nincs mit köszönni. Ha köztük marad akár csak egy időre is a férfi, meg kell tanulni pár dolgot, hogy segítségükre lehessen.
A következő okfejtést hallva kissé összeráncolja szürke szemöldökeit, de azért igyekszik követni Kramlafot.*
~Most akkor arra kíváncsi, hogy átvesszük-e a városi szokásokat?~
-Nem, nem hinném.
*A vöröshajú szolgáló nem zavar körülöttük sok vizet. Ha meghallja Isurii kérését úgy talán a patak felé veszi az irányt, de ha nem. Hát az sem nagy gond. Van vele egy életerős férfiú, aki szintén hozhat fel vizet a folyóról.*
-Jól esne nekik egészen biztos, de ez nem azt jelenti, hogy jót is tesz neki. Ha leizzadt, hevült a kemény munka után, se itatni, se etetni nem tanácsos, mert baja lesz. Ki kell kötni és meg kell várni míg lehűl.
*Türelmesen magyaráz Kramlafnak. Nincs más dolga, s inkább elmondja kétszer, mert az kevesebbe kerül, mint utólag helyrehozni egy hibát.*
-Egyen amennyit akar. A mezei fűtől nem fog meghízni. *paskolja meg lova nyakát* - Ha kemény munkára fogod egy szűk fél vödör zabot is adhatsz neki naponta és két nagy villa szénát. Ennél többet ne nagyon, mert ha túleszi magát felfúvódik a hasa és beledögölhet.
Az ingoványos talajt? Azon nem fog legelni *villantja ki fehér fogait egy mosoly keretében* - és ha belesüpped az Szellemek se húzzák ki onnan. Átlagosan annyit nyom, mint fél tucat rendes férfiember!
Hacsak nem tartod egész télen kipányvázva szaladgálnak ezek maguktól is, sokkal gyengébb nem lesz, de elszokhat a nyeregtől.
A felpuffadt lovat soha, de soha ne engedd megfeküdni. Sétáltasd, mozgasd és adj neki gyógyfűoldatot. Chiari talán meg tudja mondani miből szokta készíteni. *Egy aprót sóhajt, de csak hogy némi időt nyerjen magának.*
-Tudsz, persze. A kíméletes, de rendszeres jártatás könnyebb ellést eredményez. Csak akkor lehet gond, ha a pihentetett vemhes lovat hirtelen akarod munkába fogni. 330-340 napig vemhes egy kanca. Az utolsó fedeztetéstől számolva. Éjszaka, vagy hajnalban ellenek, a mieink többnyire önállóan. Van hogy észre se lehet venni az ellést, mert csöndben, gyorsan és gond nélkül zajlik le. Fertály óra alatt.
A természet tudja a dolgát.
*Visszamosolyog a férfire, de hamar ellép mellőle.*
-Hozz vizet nekik, ha Lyri nem hozott, majd később megmutatom hogyan kell felszerszámozni őket.
*Engedi útjára a másikat és maga is elindul a tűz felé, hogy utánanézzen a dolgoknak. Késve, de megérkeztek páran ő pedig kíváncsi.*
-Ne járd egyedül a pusztát.
*Mosolyog vissza a férfire. Nem tudja mik a tervei, de ez a legjobb tanács amit adhat: ne legyen egyedül. Ha mégis úgy hozza a helyzet, hogy magára marad értenie kell mindenhez: vadászat, nyomolvasás, táborépítés, gyógyítás, harc, rejtőzködés. Különben könnyen megjárhatja. Rátalálnak és foglyul ejtik, vagy ami még rosszabb! Meg is ölhetik.*
-Nem tudom, én mindig köztük éltem és szeretem is őket. Rám nyugodtan bízhatják őket. Köztünk se mindenkit érdekelnek ezek a dolgok egyformán. Van akinek több, van akinek kevesebb érzéke van hozzá. Én nem igazán értek a harchoz, vagy az asszonyi munkához, így szívesen segítek a lovak körül. Az megy.
*Motyogja el mondandója végét szégyenlősen. Nem olyan dolgok ezek, melyekkel dicsekedhet, így hamar témát vált.*
-Ki lehet deríteni.
*Válaszolja, de közben elhúzza száját kissé. Azt már nem teszi hozzá, hogy ha a baját nem is tudják kideríteni, azt pillanatok alatt meg tudja neki mondani akár Isurii is, hogy érdemes-e vesződni a beteg állattal, avagy sem. Nem teszi hozzá, mert a városi népek eddigi tapasztalatai szerint nem kedvelik az efféle "barbár" doglokat.
Csak biccent egyet a köszönetre. Nincs mit köszönni. Ha köztük marad akár csak egy időre is a férfi, meg kell tanulni pár dolgot, hogy segítségükre lehessen.
A következő okfejtést hallva kissé összeráncolja szürke szemöldökeit, de azért igyekszik követni Kramlafot.*
~Most akkor arra kíváncsi, hogy átvesszük-e a városi szokásokat?~
-Nem, nem hinném.
*A vöröshajú szolgáló nem zavar körülöttük sok vizet. Ha meghallja Isurii kérését úgy talán a patak felé veszi az irányt, de ha nem. Hát az sem nagy gond. Van vele egy életerős férfiú, aki szintén hozhat fel vizet a folyóról.*
-Jól esne nekik egészen biztos, de ez nem azt jelenti, hogy jót is tesz neki. Ha leizzadt, hevült a kemény munka után, se itatni, se etetni nem tanácsos, mert baja lesz. Ki kell kötni és meg kell várni míg lehűl.
*Türelmesen magyaráz Kramlafnak. Nincs más dolga, s inkább elmondja kétszer, mert az kevesebbe kerül, mint utólag helyrehozni egy hibát.*
-Egyen amennyit akar. A mezei fűtől nem fog meghízni. *paskolja meg lova nyakát* - Ha kemény munkára fogod egy szűk fél vödör zabot is adhatsz neki naponta és két nagy villa szénát. Ennél többet ne nagyon, mert ha túleszi magát felfúvódik a hasa és beledögölhet.
Az ingoványos talajt? Azon nem fog legelni *villantja ki fehér fogait egy mosoly keretében* - és ha belesüpped az Szellemek se húzzák ki onnan. Átlagosan annyit nyom, mint fél tucat rendes férfiember!
Hacsak nem tartod egész télen kipányvázva szaladgálnak ezek maguktól is, sokkal gyengébb nem lesz, de elszokhat a nyeregtől.
A felpuffadt lovat soha, de soha ne engedd megfeküdni. Sétáltasd, mozgasd és adj neki gyógyfűoldatot. Chiari talán meg tudja mondani miből szokta készíteni. *Egy aprót sóhajt, de csak hogy némi időt nyerjen magának.*
-Tudsz, persze. A kíméletes, de rendszeres jártatás könnyebb ellést eredményez. Csak akkor lehet gond, ha a pihentetett vemhes lovat hirtelen akarod munkába fogni. 330-340 napig vemhes egy kanca. Az utolsó fedeztetéstől számolva. Éjszaka, vagy hajnalban ellenek, a mieink többnyire önállóan. Van hogy észre se lehet venni az ellést, mert csöndben, gyorsan és gond nélkül zajlik le. Fertály óra alatt.
A természet tudja a dolgát.
*Visszamosolyog a férfire, de hamar ellép mellőle.*
-Hozz vizet nekik, ha Lyri nem hozott, majd később megmutatom hogyan kell felszerszámozni őket.
*Engedi útjára a másikat és maga is elindul a tűz felé, hogy utánanézzen a dolgoknak. Késve, de megérkeztek páran ő pedig kíváncsi.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-11 16:00:58
Üzenet elküldve: 2014-02-11 16:00:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar letelepedés//
-Tehát azt ajánlod nekem, hogyha egyedül járnám a pusztát kerüljek el mindenkit, és legyek professzionális a fegyverforgatásban? Van még egyéb javaslata? * Mosolyog Isuriira miközben figyel. Mosolya nem lankad, végre valaki aki ha nem is értékeli, de elfogadja "városiasságát" vagy nyitottságát. *
- Mennyi idő kitapasztalni egy, egy ló mozgását? Nekem mint kezdőbbnél kezdőbb lovas, és van e erre szakosodott lóspecialista? Vagy ti mint "nomádok" ha még mondhatom ezt,
* Megejt egy félmosolyt. *
nem azt kérdezem beleláttok-e, de megtudjátok mondani a baját hosszas avagy nemhosszas vizsgálat után?
De a lovak lehetnek ideges természetűek, vagy nem gondolod így? Láttam már embereket akiket megrúgott a ló, és onnantól csak nyáladztak.
- Ahogy kívánja. * Nem olvasható le érzelem arcáról, de ez biztos bennfentes titok. Nem hiszi hogy meg kellene bolygatnia a barátságosan viselkedő hölgyet. *
* Arcára visszatért az öröm, a civilizáció szikrája miatt, majdhogynem kicsattan az örömtől, kezd visszavedleni azzá a boldog, felhőtlen emberré aki volt. Ekkor azonban puffanások hallatszódnak. Az óriások lerakták a köveket, meglátja Kagant. És tudja, csak Isuriival lehet ennyire közvetlen.
A ló csak nem adja magát így felhúzza és onnantól minden megy mint Isuriinak. *
- Értem eszembe vésem, ha egyszer lóra szállok és egymagam leszek, biztos sokat fogok spórolni ezekkel a megoldásokkal köszönöm.
Városi szokás? Biztos igazad van bár, valamit nem értek amit megkérdezni csak úgy tudnék hogy a tábor messzemenőkig való terveibe kérdeznék bele, tehát könnyebb lesz, ha csupán megkérdezem ezt: Meg fogjátok patkolni őket? Vagy annyit nem számít a városi, "élet".
* Belép egy vörös hajú női alak, akinek Isurii köszön. Valahogy így érzi neki is köszönnie kell ezért jól láthatóan, biccent és félig megemeli kezét a tüzesnek. *
- Miért? Nekem olyan hűsítő munka közben egy kulacs víz, vagy a hideg éjszakán egy tömlő langyos bor. Neki nem ízlene úgy mint nekem? Elvégre mind élünk és hasonlítunk. * Érződik a levegőben hogy egy bődületesen hatalmas baromság egyesült a légtérrel, még az ég is rengene legszívesebben kinevetni ezt a tudatlan, suta embert. *
-Mennyit hagyjam enni, és mennyire sűrű mezőn tud enni? Mennyire bírja az ingoványos talajt? És ha nincs rét mert tél van, hogy, mivel és hányszor etessem egy nap? Plusz ha télen nem használom, sokkal gyengébb lesz kora tavasszal?
És mit tudok tenni a felpuffadt lóval? Tudok rajta segíteni? Valamint egy vemhes kancán tudok-e lovagolni? És ti vezetitek le a születésüket, avagy maguktól szülik a fejlett utódokat?
* Kramlafot zavarják már meg a kérdések cikázó tömegei. De zavarban nem érzi magát ő tanulni akar, és mit jó (vagy rossz) tanuló mindent megkérdez, amihez nem ért. *
- Sajnos ahhoz sem, igazából a csatot tudom felkötni, és táskákba pakolni, ezenkívül nem sokhoz értek. No meg amit eddig elmondtál.
* Hálásan megérinti vállát, félrefordítja fejét és rávillantja fogait, meleg és baráti érzést árasztva magából. *
-Tehát azt ajánlod nekem, hogyha egyedül járnám a pusztát kerüljek el mindenkit, és legyek professzionális a fegyverforgatásban? Van még egyéb javaslata? * Mosolyog Isuriira miközben figyel. Mosolya nem lankad, végre valaki aki ha nem is értékeli, de elfogadja "városiasságát" vagy nyitottságát. *
- Mennyi idő kitapasztalni egy, egy ló mozgását? Nekem mint kezdőbbnél kezdőbb lovas, és van e erre szakosodott lóspecialista? Vagy ti mint "nomádok" ha még mondhatom ezt,
* Megejt egy félmosolyt. *
nem azt kérdezem beleláttok-e, de megtudjátok mondani a baját hosszas avagy nemhosszas vizsgálat után?
De a lovak lehetnek ideges természetűek, vagy nem gondolod így? Láttam már embereket akiket megrúgott a ló, és onnantól csak nyáladztak.
- Ahogy kívánja. * Nem olvasható le érzelem arcáról, de ez biztos bennfentes titok. Nem hiszi hogy meg kellene bolygatnia a barátságosan viselkedő hölgyet. *
* Arcára visszatért az öröm, a civilizáció szikrája miatt, majdhogynem kicsattan az örömtől, kezd visszavedleni azzá a boldog, felhőtlen emberré aki volt. Ekkor azonban puffanások hallatszódnak. Az óriások lerakták a köveket, meglátja Kagant. És tudja, csak Isuriival lehet ennyire közvetlen.
A ló csak nem adja magát így felhúzza és onnantól minden megy mint Isuriinak. *
- Értem eszembe vésem, ha egyszer lóra szállok és egymagam leszek, biztos sokat fogok spórolni ezekkel a megoldásokkal köszönöm.
Városi szokás? Biztos igazad van bár, valamit nem értek amit megkérdezni csak úgy tudnék hogy a tábor messzemenőkig való terveibe kérdeznék bele, tehát könnyebb lesz, ha csupán megkérdezem ezt: Meg fogjátok patkolni őket? Vagy annyit nem számít a városi, "élet".
* Belép egy vörös hajú női alak, akinek Isurii köszön. Valahogy így érzi neki is köszönnie kell ezért jól láthatóan, biccent és félig megemeli kezét a tüzesnek. *
- Miért? Nekem olyan hűsítő munka közben egy kulacs víz, vagy a hideg éjszakán egy tömlő langyos bor. Neki nem ízlene úgy mint nekem? Elvégre mind élünk és hasonlítunk. * Érződik a levegőben hogy egy bődületesen hatalmas baromság egyesült a légtérrel, még az ég is rengene legszívesebben kinevetni ezt a tudatlan, suta embert. *
-Mennyit hagyjam enni, és mennyire sűrű mezőn tud enni? Mennyire bírja az ingoványos talajt? És ha nincs rét mert tél van, hogy, mivel és hányszor etessem egy nap? Plusz ha télen nem használom, sokkal gyengébb lesz kora tavasszal?
És mit tudok tenni a felpuffadt lóval? Tudok rajta segíteni? Valamint egy vemhes kancán tudok-e lovagolni? És ti vezetitek le a születésüket, avagy maguktól szülik a fejlett utódokat?
* Kramlafot zavarják már meg a kérdések cikázó tömegei. De zavarban nem érzi magát ő tanulni akar, és mit jó (vagy rossz) tanuló mindent megkérdez, amihez nem ért. *
- Sajnos ahhoz sem, igazából a csatot tudom felkötni, és táskákba pakolni, ezenkívül nem sokhoz értek. No meg amit eddig elmondtál.
* Hálásan megérinti vállát, félrefordítja fejét és rávillantja fogait, meleg és baráti érzést árasztva magából. *
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-11 13:37:47
Üzenet elküldve: 2014-02-11 13:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar letelepedés//
-Ha egyedül vagy, nincs más választásod. De mi sokan vagyunk. Megoszlanak a feladatok, megvédjük egymást.
*Magyarázza a férfinek. Ha egyedül van az ember lánya, jobb ha hamar megtanul fegyvert forgatni, ám Isu mellett mindig ott volt bátyja, hogy megvédje. Ez a törzs szintjén is ugyan így működik.*
-Az sok mindentől függ. *Mosolyog Kramlafra. Nem kíméli őt kérdéseivel, de az ezüsthajú készséggel válaszol neki.*
-Hosszabb utak közben, után érdemes átsimítani a lábait. Vagy ha úgy látod, valami nincs rendben. Minden lónak sajátos a mozgása, némelyik akkor is úgy jár, mintha sánta lenne ha nincs semmi baja! *Karját az egyik gyöszös málháslovuk felé lendíti, aki minden lépésénél kissé összeüti hátsó lábait. Nem túl kecses.* - Ezt ki kell tapasztalni. Nem, nem kell az egész testét. Hacsak nem vagy birtokában emberfeletti erőknek, kétlem, hogy a farán végigsimítva megérzed a belső bajait.
Nem fog megrúgni, hiszen csak végigsimítod.
*Megint megmutatja, de csak mint érdekességet. Szerencsére nem sűrűn fordult még elő, hogy gyulladás miatt vesztettek el lovat. Erős, szívós állatok már azok, akik idáig eljutottak.*
-Nincs túl nagy jelentősége.
*Hunyorog Kramra. Arckifejezését látva nehéz eldönteni, hogy tényleg nincs jelentése, avagy csak nem akar róla beszélni.*
-Ha nem adja magától, húzd fel és közben dőlj neki kicsit.
*Nem avatkozik bele, csak figyel. Elrontani nem lehet, ha nem megy, hát megmutatja újra.*
-Látod ezt az ék alakú barázdát itt? E fölött van a nyír, ez elég érzékeny, ne vájj bele! Itt a sarokvánkos. *helyezi kicsit följebb az ujját a ló patáján és elkezdi lefelé vezeti* -Itt a a középső nyírbarázda. Erre kell vigyázni. De itt a határozottabb ékvonal alatt, a talpa... *kopogtatja meg* -szinte teljesen érzéketlen. Olyan, mint az emberi köröm.
Ha beleragadt a lócitrom, fog egy kis botot és kipiszkálod, innen meg *mutat vissza a középső nyírbarázda felé* - kisöpröd a kezeddel, vagy egy kis kefével.
*Kezeit derekán megtámasztva egyenesedik fel.*
-Ezek a lovak nincsenek megpatkolva. A puha füves talajon nincs rá szükségük, a patkolás amolyan... városi szokás.
*Fejezi be mondandóját, mikor befut a hátvédek csapatából Lyriana.*
-Szia Lyri!
*Köszönti ő is, de hosszú pillanatokig néz még a lány után. Sok mindent kérdezne tőle, de most nem alkalmas. Ha nagyon láb alatt van a szolgáló, megkéri hozzon vizet a lovaknak.*
-Erről jut eszembe! *Fordul vissza Kramlaf felé.* -A felhevült lónak ne adj vizet! Várj egy keveset és csak akkor itasd meg ha már lenyugodott. Az etetésükkel eddig nem volt sok dolog.
A mezőn nem eszi meg amitől baja lehet, de ha mégis ... a hasa felpuffad, feszes lesz és odacsap a fejével, fogával. Ezt azért csinálja, mert fájdalmai vannak. A vemhes kanca is így tesz a csikó születése előtt.
*Nagy hirtelen ennyi jutott eszébe.*
-Ha már letakarítottad a szőrét, kitisztítottad a patáját, megitattad fel is tudod szerszámozni?
*Fordul érdeklődve a másik felé ismét.*
-Ha egyedül vagy, nincs más választásod. De mi sokan vagyunk. Megoszlanak a feladatok, megvédjük egymást.
*Magyarázza a férfinek. Ha egyedül van az ember lánya, jobb ha hamar megtanul fegyvert forgatni, ám Isu mellett mindig ott volt bátyja, hogy megvédje. Ez a törzs szintjén is ugyan így működik.*
-Az sok mindentől függ. *Mosolyog Kramlafra. Nem kíméli őt kérdéseivel, de az ezüsthajú készséggel válaszol neki.*
-Hosszabb utak közben, után érdemes átsimítani a lábait. Vagy ha úgy látod, valami nincs rendben. Minden lónak sajátos a mozgása, némelyik akkor is úgy jár, mintha sánta lenne ha nincs semmi baja! *Karját az egyik gyöszös málháslovuk felé lendíti, aki minden lépésénél kissé összeüti hátsó lábait. Nem túl kecses.* - Ezt ki kell tapasztalni. Nem, nem kell az egész testét. Hacsak nem vagy birtokában emberfeletti erőknek, kétlem, hogy a farán végigsimítva megérzed a belső bajait.
Nem fog megrúgni, hiszen csak végigsimítod.
*Megint megmutatja, de csak mint érdekességet. Szerencsére nem sűrűn fordult még elő, hogy gyulladás miatt vesztettek el lovat. Erős, szívós állatok már azok, akik idáig eljutottak.*
-Nincs túl nagy jelentősége.
*Hunyorog Kramra. Arckifejezését látva nehéz eldönteni, hogy tényleg nincs jelentése, avagy csak nem akar róla beszélni.*
-Ha nem adja magától, húzd fel és közben dőlj neki kicsit.
*Nem avatkozik bele, csak figyel. Elrontani nem lehet, ha nem megy, hát megmutatja újra.*
-Látod ezt az ék alakú barázdát itt? E fölött van a nyír, ez elég érzékeny, ne vájj bele! Itt a sarokvánkos. *helyezi kicsit följebb az ujját a ló patáján és elkezdi lefelé vezeti* -Itt a a középső nyírbarázda. Erre kell vigyázni. De itt a határozottabb ékvonal alatt, a talpa... *kopogtatja meg* -szinte teljesen érzéketlen. Olyan, mint az emberi köröm.
Ha beleragadt a lócitrom, fog egy kis botot és kipiszkálod, innen meg *mutat vissza a középső nyírbarázda felé* - kisöpröd a kezeddel, vagy egy kis kefével.
*Kezeit derekán megtámasztva egyenesedik fel.*
-Ezek a lovak nincsenek megpatkolva. A puha füves talajon nincs rá szükségük, a patkolás amolyan... városi szokás.
*Fejezi be mondandóját, mikor befut a hátvédek csapatából Lyriana.*
-Szia Lyri!
*Köszönti ő is, de hosszú pillanatokig néz még a lány után. Sok mindent kérdezne tőle, de most nem alkalmas. Ha nagyon láb alatt van a szolgáló, megkéri hozzon vizet a lovaknak.*
-Erről jut eszembe! *Fordul vissza Kramlaf felé.* -A felhevült lónak ne adj vizet! Várj egy keveset és csak akkor itasd meg ha már lenyugodott. Az etetésükkel eddig nem volt sok dolog.
A mezőn nem eszi meg amitől baja lehet, de ha mégis ... a hasa felpuffad, feszes lesz és odacsap a fejével, fogával. Ezt azért csinálja, mert fájdalmai vannak. A vemhes kanca is így tesz a csikó születése előtt.
*Nagy hirtelen ennyi jutott eszébe.*
-Ha már letakarítottad a szőrét, kitisztítottad a patáját, megitattad fel is tudod szerszámozni?
*Fordul érdeklődve a másik felé ismét.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-11 13:17:56
Üzenet elküldve: 2014-02-11 13:17:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar letelepedés//
* Szerencsére, hamar sikerül összeszedegetniük a tűzre valót, s könnyed csevejre is adódik lehetőség, miből megtudja azt amit már úgyis tudott. A Xomorr nevű az ura ennek a leánynak. *
- Nem ólálkodtam. Belétek botlottam. - * helyesbít Chiarai szavain, majd amikor meghallja, hogy mi történt egy másik szerencsétlennek aki bele botlott a karavánba fanyar mosoly húzódik ajkaira. ~ Hogy melyikünk járt rosszabbul azt csak az istenek tudhatják. ~
A figyelmeztető szavakra kissé felhúzza orrát, de nem válaszol semmit, csak szedi fagyos lábait a lány után, kezében már jó nagy adag tűzifával. ~ Kagan előtt. Kagan előtt. ~ ismételgeti magában, mint valami rossz visszhang. Tegnap éjjel, azt hitte, hogy ez hamar be fog következni, de mára úgy tűnik, hogy a törzsfőnöknek ma este sem lesz ideje a foglyokkal foglalkozni.
Mire visszaérnek, a táborra már teljes sötétség borul, de ez nem gátolja abban az öreg mélységit, hogy jól lássa a távolabb dolgozó embereket. Miután megrakják a tüzet kést kap a kezébe, s letelepedve nekilát megpucolni a hozzávalókat amiket Chiari elé rak.
Amíg fő a ragu, leszegett tekintettel melegedik a főzőtűz mellett, s gondolataiba merülve hunyorít a lángok közé. Idővel arra lesz figyelmes, hogy gyomra elégedetlen mordulásai hangosabbak még gondolatainál is.
A vacsorát csendben költi el. Nem gondolta volna, hogy valaha is ennyire fog ízleni neki egy tál ragu. Hiába,mielőtt a karavánba botlott napok óta nem evett mást csak növényeket és vézna gombákat. Ezért is zöldes a bőre a szája körül.
Vacsora után, elhelyezkedik a "raboknak" szánt bőrökön. Az emberről és az orkról megpróbál nem venni tudomást, de a zöldbőrű puszta jelenléte zavarja a köreit. Nem pillant rá, nem szól hozzá, vékony vonallá préseli az ajkait, s bár kissé távolabb kerültek a tűztől, próbál arra fordulni, hogy a melege azért érje.
Ha kaptak takarókat is, bebugyolálja magát az egyikbe, s míg szemhéjai el nem ólmosodnak, hallgatja a vezér mellett ülő nő által mesélt történetet. *
* Az éjszaka viszont újra elhozza sejtelmes álmait, amik azóta kísértik mióta "újra ébredt".
Először csak a sziszegést hallja a sötétségből. Olyan sötétségben áll anyaszült meztelen, amin még a mélységi szemek sem látnak keresztül. A sziszegés erősödik, mintha minden irányból kígyók vennék körül, míg végül felnyílik előtte a szempár ami egyenesen a veséjébe bámul. A kígyó szemei fogva tartják, s a teste lassacskán körbetekeri. Látja a pikkelyeit. Minden pikkelyre egy alattvaló sorsa van felírva. Vajon melyiken lehet az övé? A szorítás addig erősödik, míg már úgy érzi, testének minden porcikája összeroppan.
Csak a királykobra hatalmas fejét látja maga előtt, ahogy szája lassan kinyílik, fölé hajol, és a kardnyi fogak összezáródnak körülötte.
"Jó reggelt, Thargodar! Jó reggelt, Thargarod! " Érkezik a hang a hatalmas test legbelsejéből, és a végeláthatatlan kavargást lassan felváltják a tábor zajai. A méregzöld szempár lusta lassúsággal felnyílik, miközben Xiltyn lihegve felül fekhelyén. *
- Ez még nem a vég. - * mormolja rekedten, ahogy körbepillog. A vezér épp most jött elő sátrából. Talán most kéne elé járuljon.
Ahogy kibontakozik takaróiból, és talpra kecmereg a hűvös szellő belekap hajába, ami ziláltan lóg vállaira az éjszaka után. Didergés fut végig egész testén, s elégedetlenül konstatálja, hogy az rémes álomtól jól beleizzadt ruháiba. Nyújtózik egyet, majd elmegy dolgát végezni. Ha ezzel is megvan, visszasomfordál a tűzhöz, ahol Kagan éppen a munkálatok irányításába kezd bele.
A mélységi jól hallhatóan megköszörüli torkát, majd egy lépéssel közelebb kerül az emberhez. *
- Thargodarok főnöke, akad némi időd, rabod kihallgatására? - * kérdi a lehető legóvatosabban.
* Szerencsére, hamar sikerül összeszedegetniük a tűzre valót, s könnyed csevejre is adódik lehetőség, miből megtudja azt amit már úgyis tudott. A Xomorr nevű az ura ennek a leánynak. *
- Nem ólálkodtam. Belétek botlottam. - * helyesbít Chiarai szavain, majd amikor meghallja, hogy mi történt egy másik szerencsétlennek aki bele botlott a karavánba fanyar mosoly húzódik ajkaira. ~ Hogy melyikünk járt rosszabbul azt csak az istenek tudhatják. ~
A figyelmeztető szavakra kissé felhúzza orrát, de nem válaszol semmit, csak szedi fagyos lábait a lány után, kezében már jó nagy adag tűzifával. ~ Kagan előtt. Kagan előtt. ~ ismételgeti magában, mint valami rossz visszhang. Tegnap éjjel, azt hitte, hogy ez hamar be fog következni, de mára úgy tűnik, hogy a törzsfőnöknek ma este sem lesz ideje a foglyokkal foglalkozni.
Mire visszaérnek, a táborra már teljes sötétség borul, de ez nem gátolja abban az öreg mélységit, hogy jól lássa a távolabb dolgozó embereket. Miután megrakják a tüzet kést kap a kezébe, s letelepedve nekilát megpucolni a hozzávalókat amiket Chiari elé rak.
Amíg fő a ragu, leszegett tekintettel melegedik a főzőtűz mellett, s gondolataiba merülve hunyorít a lángok közé. Idővel arra lesz figyelmes, hogy gyomra elégedetlen mordulásai hangosabbak még gondolatainál is.
A vacsorát csendben költi el. Nem gondolta volna, hogy valaha is ennyire fog ízleni neki egy tál ragu. Hiába,mielőtt a karavánba botlott napok óta nem evett mást csak növényeket és vézna gombákat. Ezért is zöldes a bőre a szája körül.
Vacsora után, elhelyezkedik a "raboknak" szánt bőrökön. Az emberről és az orkról megpróbál nem venni tudomást, de a zöldbőrű puszta jelenléte zavarja a köreit. Nem pillant rá, nem szól hozzá, vékony vonallá préseli az ajkait, s bár kissé távolabb kerültek a tűztől, próbál arra fordulni, hogy a melege azért érje.
Ha kaptak takarókat is, bebugyolálja magát az egyikbe, s míg szemhéjai el nem ólmosodnak, hallgatja a vezér mellett ülő nő által mesélt történetet. *
* Az éjszaka viszont újra elhozza sejtelmes álmait, amik azóta kísértik mióta "újra ébredt".
Először csak a sziszegést hallja a sötétségből. Olyan sötétségben áll anyaszült meztelen, amin még a mélységi szemek sem látnak keresztül. A sziszegés erősödik, mintha minden irányból kígyók vennék körül, míg végül felnyílik előtte a szempár ami egyenesen a veséjébe bámul. A kígyó szemei fogva tartják, s a teste lassacskán körbetekeri. Látja a pikkelyeit. Minden pikkelyre egy alattvaló sorsa van felírva. Vajon melyiken lehet az övé? A szorítás addig erősödik, míg már úgy érzi, testének minden porcikája összeroppan.
Csak a királykobra hatalmas fejét látja maga előtt, ahogy szája lassan kinyílik, fölé hajol, és a kardnyi fogak összezáródnak körülötte.
"Jó reggelt, Thargodar! Jó reggelt, Thargarod! " Érkezik a hang a hatalmas test legbelsejéből, és a végeláthatatlan kavargást lassan felváltják a tábor zajai. A méregzöld szempár lusta lassúsággal felnyílik, miközben Xiltyn lihegve felül fekhelyén. *
- Ez még nem a vég. - * mormolja rekedten, ahogy körbepillog. A vezér épp most jött elő sátrából. Talán most kéne elé járuljon.
Ahogy kibontakozik takaróiból, és talpra kecmereg a hűvös szellő belekap hajába, ami ziláltan lóg vállaira az éjszaka után. Didergés fut végig egész testén, s elégedetlenül konstatálja, hogy az rémes álomtól jól beleizzadt ruháiba. Nyújtózik egyet, majd elmegy dolgát végezni. Ha ezzel is megvan, visszasomfordál a tűzhöz, ahol Kagan éppen a munkálatok irányításába kezd bele.
A mélységi jól hallhatóan megköszörüli torkát, majd egy lépéssel közelebb kerül az emberhez. *
- Thargodarok főnöke, akad némi időd, rabod kihallgatására? - * kérdi a lehető legóvatosabban.
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-10 23:51:58
Üzenet elküldve: 2014-02-10 23:51:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar letelepedés //
* Szeretné már megpillantani az elé táruló helyet, melyet majd új otthonának nevezhet.* ~ Vajon milyen lesz? ~ * Teszi fel magában a kérdést, melyet talán mindenki feltett már gondolatban. Hatalmas dombra menetelnek, kemény anyagú sziklák mellett haladnak el, mígnem végre megpillanthatják táborozó társaikat. A tűz mellett bizonyára rabtársai foglalnak helyet, ott beszélgetnek, de a legtöbben lázasan igyekeznek dolgura, mindenki valamilyen munkát végez és szinte senki nem henyél. Talán ott volna az ő helye is a tűz mellett, ám ő jobb szeretne körbenézni. Kíváncsi természet, s kedvét leli abban, ha felfedezheti a környéket. Kedvesen köszönti rabtársait, valamit a törzsfőt Kagant és ezüst hajú húgát is, Isurit.*
- Üdv nagyvezér!
* Biccent, majd Isurii felé fordul.*
- Segíthetek valamilyen munkában?
* Érdeklődik, mert kissé haszontalannak érzi magát. Ha jelenleg nincs számára feladat akkor körbesétálja a terepet. Pár óra már eltelhetett az érkezése óta, úgyhogy már nagyjából feltérképezte a terepet.
Az építkezést máris elkezdték a félóriás férfiak, kik hatalmas kövekkel haladnak el mellette. Elmereng egy pillanatra s az egyik férfi útját is állja, tán pont a törzsfőét, ami igen kínos volna a számára. Nem volna meglepő, ha az odaszólna a vörös lánynak pár pikírt megjegyzést amiért akadályozta a munkában.*
- Sssajnálom én csak..én.. azt hiszem jobb, ha nem lábatlankodom itt. * Lirya elszégyelli magát és jobbnak látja, ha inkább visszasétál a tűzhöz. Itt legalább senkinek sem lesz útban és hallja, ha akad olyan feladat, miben segédkezni tudna. Letelepszik a sárga rőt lángok sokasága elé és átfagyott ujjait maga elé tartva melengetni kezdi.*
A hozzászólás írója (Lyriana Moriwenn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.11 00:32:53
* Szeretné már megpillantani az elé táruló helyet, melyet majd új otthonának nevezhet.* ~ Vajon milyen lesz? ~ * Teszi fel magában a kérdést, melyet talán mindenki feltett már gondolatban. Hatalmas dombra menetelnek, kemény anyagú sziklák mellett haladnak el, mígnem végre megpillanthatják táborozó társaikat. A tűz mellett bizonyára rabtársai foglalnak helyet, ott beszélgetnek, de a legtöbben lázasan igyekeznek dolgura, mindenki valamilyen munkát végez és szinte senki nem henyél. Talán ott volna az ő helye is a tűz mellett, ám ő jobb szeretne körbenézni. Kíváncsi természet, s kedvét leli abban, ha felfedezheti a környéket. Kedvesen köszönti rabtársait, valamit a törzsfőt Kagant és ezüst hajú húgát is, Isurit.*
- Üdv nagyvezér!
* Biccent, majd Isurii felé fordul.*
- Segíthetek valamilyen munkában?
* Érdeklődik, mert kissé haszontalannak érzi magát. Ha jelenleg nincs számára feladat akkor körbesétálja a terepet. Pár óra már eltelhetett az érkezése óta, úgyhogy már nagyjából feltérképezte a terepet.
Az építkezést máris elkezdték a félóriás férfiak, kik hatalmas kövekkel haladnak el mellette. Elmereng egy pillanatra s az egyik férfi útját is állja, tán pont a törzsfőét, ami igen kínos volna a számára. Nem volna meglepő, ha az odaszólna a vörös lánynak pár pikírt megjegyzést amiért akadályozta a munkában.*
- Sssajnálom én csak..én.. azt hiszem jobb, ha nem lábatlankodom itt. * Lirya elszégyelli magát és jobbnak látja, ha inkább visszasétál a tűzhöz. Itt legalább senkinek sem lesz útban és hallja, ha akad olyan feladat, miben segédkezni tudna. Letelepszik a sárga rőt lángok sokasága elé és átfagyott ujjait maga elé tartva melengetni kezdi.*
A hozzászólás írója (Lyriana Moriwenn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.11 00:32:53
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094