Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 21:23:47
Üzenet elküldve: 2014-03-28 21:23:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Az erődben, a kút mellett//
*Néha nagyon furcsának találja a nem a törzsben született embereket. Mintha valami álomvilágban élnének, ahol vannak amolyan istenektől vagy szellemektől eredeztetett, minden embert megillető jogok és lehetőségek. Manapság, "civilizált" területre érve még inkább érződik ez a botor maflaság, így igazi felüdülés látni valakit, aki két lábbal a földön állva érti meg, milyen is az élet valójában.*
- Remek. *biccent Nathairának, de nem is várt mást. Tekintete Lyrianára vándorol, aki rendkívül szemtelen módon őt levegőnek nézi. Kagan jóindulata a lány iránt meglehetősen gyors ütemben párolog el az elmúlt napi "teljesítménye" alapján.*
~ Eladom ezt is, meg a dagit is. Talán a gnóm megveszi őket... vagy legalább az egyiket. Vagy majd megveszi valami ork vagy fekete elf; azok is tartanak rabszolgákat. ~ *morfondírozik, de aztán magában rálegyint - ráér ezzel foglalkozni.*
*Valóban küzdhetne karddal is, de ő maga is gyakorolni akar, és ahhoz egy olyan fegyvert választ, amivel még kell fejlődnie. Ez pedig a harci bárd, azaz egy egykezes szekerce, melyet övéről lecsatol. Méretes, de még egykezes használatra szánt fegyver, brutális pengével és csúf döfővasakkal. A markolatot szívós bőrrel tekerték körbe, hogy ne csússzon, a fejre törpe mesterek maratták a törzs totemjeit. Na ezt a fegyvert leteszi, hiszen csak edzenek.
Helyette egy másik szekerce kerül elő, aminek döfőtüskéi tompára koptak, éle pedig alig van. Gyakorolni kiváló lesz. Pajzsnak egy kerek, vaspántokkal erősített közepes pajzsot választ - zsákmány, amit nem igazán használnak. Egyedül a közepét elfoglaló tekintélyes umbo tarthat számot némi figyelemre. Fejére gyapjúval bélelt bőrsisakot húz, lábára vasalt bakancsot az eddigi mokaszin helyett, aztán - Nathairára vetett sanda vigyor keretében - egy keményített bőr herevédőt is magára rángat.*
*Amikor végzett, kissé megmozgatja tagjait, hiszen nem akar egy egyszerű gyakorlás során meghúzódni. Tudja, hogy erre nem minden harc előtt van lehetőség, ám ma nem sok fizikai tevékenységet végzett és ez könnyen a vesztét okozhatja ez rossz mozdulatnál. Hamar végez, majd fegyvereit a kezébe fogva a nő felé sétál, és mintegy három méterre megáll tőle.*
*Aztán csak ciccent egyet.*
*Néha nagyon furcsának találja a nem a törzsben született embereket. Mintha valami álomvilágban élnének, ahol vannak amolyan istenektől vagy szellemektől eredeztetett, minden embert megillető jogok és lehetőségek. Manapság, "civilizált" területre érve még inkább érződik ez a botor maflaság, így igazi felüdülés látni valakit, aki két lábbal a földön állva érti meg, milyen is az élet valójában.*
- Remek. *biccent Nathairának, de nem is várt mást. Tekintete Lyrianára vándorol, aki rendkívül szemtelen módon őt levegőnek nézi. Kagan jóindulata a lány iránt meglehetősen gyors ütemben párolog el az elmúlt napi "teljesítménye" alapján.*
~ Eladom ezt is, meg a dagit is. Talán a gnóm megveszi őket... vagy legalább az egyiket. Vagy majd megveszi valami ork vagy fekete elf; azok is tartanak rabszolgákat. ~ *morfondírozik, de aztán magában rálegyint - ráér ezzel foglalkozni.*
*Valóban küzdhetne karddal is, de ő maga is gyakorolni akar, és ahhoz egy olyan fegyvert választ, amivel még kell fejlődnie. Ez pedig a harci bárd, azaz egy egykezes szekerce, melyet övéről lecsatol. Méretes, de még egykezes használatra szánt fegyver, brutális pengével és csúf döfővasakkal. A markolatot szívós bőrrel tekerték körbe, hogy ne csússzon, a fejre törpe mesterek maratták a törzs totemjeit. Na ezt a fegyvert leteszi, hiszen csak edzenek.
Helyette egy másik szekerce kerül elő, aminek döfőtüskéi tompára koptak, éle pedig alig van. Gyakorolni kiváló lesz. Pajzsnak egy kerek, vaspántokkal erősített közepes pajzsot választ - zsákmány, amit nem igazán használnak. Egyedül a közepét elfoglaló tekintélyes umbo tarthat számot némi figyelemre. Fejére gyapjúval bélelt bőrsisakot húz, lábára vasalt bakancsot az eddigi mokaszin helyett, aztán - Nathairára vetett sanda vigyor keretében - egy keményített bőr herevédőt is magára rángat.*
*Amikor végzett, kissé megmozgatja tagjait, hiszen nem akar egy egyszerű gyakorlás során meghúzódni. Tudja, hogy erre nem minden harc előtt van lehetőség, ám ma nem sok fizikai tevékenységet végzett és ez könnyen a vesztét okozhatja ez rossz mozdulatnál. Hamar végez, majd fegyvereit a kezébe fogva a nő felé sétál, és mintegy három méterre megáll tőle.*
*Aztán csak ciccent egyet.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 21:18:48
Üzenet elküldve: 2014-03-28 21:18:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kagan, Zrek, Kramlaf, Lyriana//
*Megvonja a vállát. Ha nem, hát nem. Annyira őt sem érdekli a különös fűszer neve, hogy hosszas vitába bonyolódjon miatta Kagannal, vagy bárkivel.
Egy új, hasznos információt is megtud: a vörös szolga a vezér cafkája. Így már világos miért kell rá vigyáznia.
A törzsfő mellett időző Akheelt sem éri el a varázslat nyugtató hatása ellenben kis híján beleesik a kútba, annyira megijed a varázslattól.*
-A Szellemekre!
*Kiálltja bosszúsan, amint feltűnik neki, hogy nincsen komoly vész. Ezt követően akár érdekelné is a jelenség, de tart a misztikus dolgoktól egy kicsit. Nem merészkedik közelebb.
Rosszallóan méregeti a gnómot, akitől a varázslat ered. Jobb lesz ha vigyáz az idegennel.*
-Na téged meg várhattalak egész délelőtt!
*Dünnyögi a hozzá lépő Kramnak. Akheel már reggel is kész volt az indulásra, de ha szól neki a férfi, hogy még előtte fel akar húzni valamiféle épületet, akkor nyugodtan szunyókál egyet addig. Ám ez elmaradt, így Akheelnak továbbra sem a kedvence a szerzetes.
Visszabiccent a később érkező szolgálónak, majd összeszedi holmiját.*
-Indulhatunk. Zsákot, zsineget nem hoztok?
*Néz kicsit bután a párosra. Kagan azt mondta segítenek majd cipekedni neki, ezért küldi őket vele, s ha már kint vannak talán megnézhetik azokat a fákat is, amiket akarnak.*
*Megvonja a vállát. Ha nem, hát nem. Annyira őt sem érdekli a különös fűszer neve, hogy hosszas vitába bonyolódjon miatta Kagannal, vagy bárkivel.
Egy új, hasznos információt is megtud: a vörös szolga a vezér cafkája. Így már világos miért kell rá vigyáznia.
A törzsfő mellett időző Akheelt sem éri el a varázslat nyugtató hatása ellenben kis híján beleesik a kútba, annyira megijed a varázslattól.*
-A Szellemekre!
*Kiálltja bosszúsan, amint feltűnik neki, hogy nincsen komoly vész. Ezt követően akár érdekelné is a jelenség, de tart a misztikus dolgoktól egy kicsit. Nem merészkedik közelebb.
Rosszallóan méregeti a gnómot, akitől a varázslat ered. Jobb lesz ha vigyáz az idegennel.*
-Na téged meg várhattalak egész délelőtt!
*Dünnyögi a hozzá lépő Kramnak. Akheel már reggel is kész volt az indulásra, de ha szól neki a férfi, hogy még előtte fel akar húzni valamiféle épületet, akkor nyugodtan szunyókál egyet addig. Ám ez elmaradt, így Akheelnak továbbra sem a kedvence a szerzetes.
Visszabiccent a később érkező szolgálónak, majd összeszedi holmiját.*
-Indulhatunk. Zsákot, zsineget nem hoztok?
*Néz kicsit bután a párosra. Kagan azt mondta segítenek majd cipekedni neki, ezért küldi őket vele, s ha már kint vannak talán megnézhetik azokat a fákat is, amiket akarnak.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 20:28:57
Üzenet elküldve: 2014-03-28 20:28:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Az erődben, a kút mellett//
* Sokáig aludt, már rég fel kellett volna kelnie. Micsoda kegyben részesült, hogy nem parancsolták ki az ágyból ( vagy éppen be az ágyba). Megdörzsöli a szemét és hosszasan ásít egyet. A hátára gurulva vörös haja szétterül a kemény párnán. Párnán mondom, mikor az a tegnapi könyv, melynek a borítóján lévő domborművek most Liry szeplős arcocskáján virítanak. Nem viszi rá a lélek, hogy kimásszon a sátorból és szembesüljön a mai nappal. Újabb kötelességek amiknek meg kell felelnie, újabb munkák amiket el kell végeznie. Nincs benne semmi jó, semmi igazgalmas, kivéve... Felkapja a fejét, szemei felcsillannak. Valami az eszébe jutott, mert vehemensen kap ruháiért. Magára kapja hosszú fehér posztó ingét, mely bő, s combja közepéig ér, ám a derekán lévő korc meghúzásával mégis csak nőies formát ölt Liryre. Belebújik a prémcsizmába is és magára csatolja a "munkaruhát" s sietősre veszi lépteit. Az erős fény bántóan hat szemeire, kell pár másodperc mire megszokja. Jobbára már mindenki felkelt, ám ő egy cseppet sem szégyelli magát amiért, most önkényesen tovább durmolt, mint szokott. A kék ég felé fordítja arcát. Tekintetével követi a magasban szálló sólyom párt.* ~ Milyen jó nekik... Szabadok. ~ * Hajtja le fejét, de nem sokat mélázik már indul is a dolgára. A kút mellett elhaladva észreveszi a szerzetest, ki éppen a vadász lánnyal társalog. Egy még nézelődik, s csak akkor veszi rá magát, hogy megközelítse a párost, mikor tétlensége már másoknak is feltűnik.*
- Üdv. * Biccent nekik, s még egy mosolyt is megereszt mellé. Ő igazán készen áll, úgyhogy felőle kezdetét is veheti a móka, ami egyelőre nem tűnik olyan mulatságosnak, de az meg senkit nem érdekel. Hátán minden felszerelése ami szükséges kis feladatukhoz.*
- Bocs a késésért. Indulhatunk? * Kérdi könnyedén. Nem maradt le semmiről igazából, s másik két társát sem váratta meg. Futó pillantása találkozik a szerzetesével, de aztán elfordítja a fejét, s lassan sétálni kezd előre.*
* Sokáig aludt, már rég fel kellett volna kelnie. Micsoda kegyben részesült, hogy nem parancsolták ki az ágyból ( vagy éppen be az ágyba). Megdörzsöli a szemét és hosszasan ásít egyet. A hátára gurulva vörös haja szétterül a kemény párnán. Párnán mondom, mikor az a tegnapi könyv, melynek a borítóján lévő domborművek most Liry szeplős arcocskáján virítanak. Nem viszi rá a lélek, hogy kimásszon a sátorból és szembesüljön a mai nappal. Újabb kötelességek amiknek meg kell felelnie, újabb munkák amiket el kell végeznie. Nincs benne semmi jó, semmi igazgalmas, kivéve... Felkapja a fejét, szemei felcsillannak. Valami az eszébe jutott, mert vehemensen kap ruháiért. Magára kapja hosszú fehér posztó ingét, mely bő, s combja közepéig ér, ám a derekán lévő korc meghúzásával mégis csak nőies formát ölt Liryre. Belebújik a prémcsizmába is és magára csatolja a "munkaruhát" s sietősre veszi lépteit. Az erős fény bántóan hat szemeire, kell pár másodperc mire megszokja. Jobbára már mindenki felkelt, ám ő egy cseppet sem szégyelli magát amiért, most önkényesen tovább durmolt, mint szokott. A kék ég felé fordítja arcát. Tekintetével követi a magasban szálló sólyom párt.* ~ Milyen jó nekik... Szabadok. ~ * Hajtja le fejét, de nem sokat mélázik már indul is a dolgára. A kút mellett elhaladva észreveszi a szerzetest, ki éppen a vadász lánnyal társalog. Egy még nézelődik, s csak akkor veszi rá magát, hogy megközelítse a párost, mikor tétlensége már másoknak is feltűnik.*
- Üdv. * Biccent nekik, s még egy mosolyt is megereszt mellé. Ő igazán készen áll, úgyhogy felőle kezdetét is veheti a móka, ami egyelőre nem tűnik olyan mulatságosnak, de az meg senkit nem érdekel. Hátán minden felszerelése ami szükséges kis feladatukhoz.*
- Bocs a késésért. Indulhatunk? * Kérdi könnyedén. Nem maradt le semmiről igazából, s másik két társát sem váratta meg. Futó pillantása találkozik a szerzetesével, de aztán elfordítja a fejét, s lassan sétálni kezd előre.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 20:24:32
Üzenet elküldve: 2014-03-28 20:24:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//a folyónál Leandana//
* A méz emlegetésére felmordul, ő maga is, meg a gyomra is, utóbbi csak halkan, szerényen. *
- Ne is emlegesd a mézet. Rég fenem a fogam valami édes nyalni valóra.
- Jah, a gnóm meg a madárijesztője. Na igen, marhára meglepődtem, mikor láttam azt a valamit az egyik sátor fel sétálni. A saját szalma lábain! Őrségben voltam én is, meg még jó páran, hallottam a füttyjelzést, akkor el se mozdultam a sátratok közeléből, az a biztos. Furák ez a gnómok, bármit kinéz belőlük az ember.
* Leandana kifakadása meglepi szintén, de nem a nő miatt, hanem a kereskedő miatt.*
- Heh?
* Nyög csak ennyit, mert ilyen még a büdös életben nem élt meg, pedig ő élt is a városokban jó ideig. De egyszer sem vitt nőnek ajándékot. Csak a szép lányoknak valami semmiséget a gyorsabb környékezés végett, de az más. *
- Akkor bájital lehetett? Hüm, végül is, hallottam ilyenről régen. Amikor még élt jó apám, s még csak serkent a bajszom. Az öregnek volt egy suhanckori barátja a Tűzvárosban. Na neki volt egy szép lánykája, olyan szép gömbölyű meg minden. Szófogadó, jól nevelt lány volt aztán csak egy nap teljesen megkerült és elszökött otthonról. Minket is utána szalajtottak, hogy segítsünk keresni. Egy rókaképű kufárnál került elő, teljesen bele volt zúgva a fickóba és nehezen, de hazacibáltuk. A rókaképűt meg jól megvertük és vittük őt is. Némi mogyorózás megoldotta a nyelvét és elárulta, hogy illatszerként adta el a lánynak a bájitalt a piacon, amitől az meg belezúgott ebbe a mocsadékba. Három teljes napba kerül, mire a lány feje kitisztul és teljes napon át bőgött szerencsétlen amiatt a csúfság miatt, ami megesett vele. Eh!
* Legyint egy nagyot mérgében, mert azért ez dühítő. Az persze megint más, hogy elrabolnak egy nőt, foglyul ejtik és rabszolgává teszik, de ez teljes mértékben férfilogika. *
- Ne is engedjétek Isurrit egyedül sehová, a városba meg főleg ne, még megtetszik a hóhaja miatt valakinek. Sőt, jobb ha csak néhány férfi megyen majd abba a városba, amikor kell. Az ilyeneket meg jobb, ha te nézed át, vagy Chiari, legalább ti valami vajákumot észrevehettek benne. De emiatt most ne is hergeld magad tovább, az a fő, hogy nem lett nagyobb gond belőle.
- A szavam pedig megtartom mindig.
* Leandana mögé lépve eligazítja a nő haját a hátán, hogy a vállait szabaddá tegye. Egyelőre csak ennyi, most még csak óvatosan kezdi el masszírozni a törékeny vállakat. A Szellemjáró hangadásától függ, hogy erősebben markolnak e majd kezei vagy marad minden így. *
- Leüljünk valahová? Akkor a hátad és a lábaid is sorra kerülhetnének, többek között.
* Merészen, bár lehet óvatlanul simít végig Leandana fenekén. Nem markol rá mert valahogy sejti, hogy a tegnapi munka után most sok izom sajog a nőnél. *
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.28 20:24:51
* A méz emlegetésére felmordul, ő maga is, meg a gyomra is, utóbbi csak halkan, szerényen. *
- Ne is emlegesd a mézet. Rég fenem a fogam valami édes nyalni valóra.
- Jah, a gnóm meg a madárijesztője. Na igen, marhára meglepődtem, mikor láttam azt a valamit az egyik sátor fel sétálni. A saját szalma lábain! Őrségben voltam én is, meg még jó páran, hallottam a füttyjelzést, akkor el se mozdultam a sátratok közeléből, az a biztos. Furák ez a gnómok, bármit kinéz belőlük az ember.
* Leandana kifakadása meglepi szintén, de nem a nő miatt, hanem a kereskedő miatt.*
- Heh?
* Nyög csak ennyit, mert ilyen még a büdös életben nem élt meg, pedig ő élt is a városokban jó ideig. De egyszer sem vitt nőnek ajándékot. Csak a szép lányoknak valami semmiséget a gyorsabb környékezés végett, de az más. *
- Akkor bájital lehetett? Hüm, végül is, hallottam ilyenről régen. Amikor még élt jó apám, s még csak serkent a bajszom. Az öregnek volt egy suhanckori barátja a Tűzvárosban. Na neki volt egy szép lánykája, olyan szép gömbölyű meg minden. Szófogadó, jól nevelt lány volt aztán csak egy nap teljesen megkerült és elszökött otthonról. Minket is utána szalajtottak, hogy segítsünk keresni. Egy rókaképű kufárnál került elő, teljesen bele volt zúgva a fickóba és nehezen, de hazacibáltuk. A rókaképűt meg jól megvertük és vittük őt is. Némi mogyorózás megoldotta a nyelvét és elárulta, hogy illatszerként adta el a lánynak a bájitalt a piacon, amitől az meg belezúgott ebbe a mocsadékba. Három teljes napba kerül, mire a lány feje kitisztul és teljes napon át bőgött szerencsétlen amiatt a csúfság miatt, ami megesett vele. Eh!
* Legyint egy nagyot mérgében, mert azért ez dühítő. Az persze megint más, hogy elrabolnak egy nőt, foglyul ejtik és rabszolgává teszik, de ez teljes mértékben férfilogika. *
- Ne is engedjétek Isurrit egyedül sehová, a városba meg főleg ne, még megtetszik a hóhaja miatt valakinek. Sőt, jobb ha csak néhány férfi megyen majd abba a városba, amikor kell. Az ilyeneket meg jobb, ha te nézed át, vagy Chiari, legalább ti valami vajákumot észrevehettek benne. De emiatt most ne is hergeld magad tovább, az a fő, hogy nem lett nagyobb gond belőle.
- A szavam pedig megtartom mindig.
* Leandana mögé lépve eligazítja a nő haját a hátán, hogy a vállait szabaddá tegye. Egyelőre csak ennyi, most még csak óvatosan kezdi el masszírozni a törékeny vállakat. A Szellemjáró hangadásától függ, hogy erősebben markolnak e majd kezei vagy marad minden így. *
- Leüljünk valahová? Akkor a hátad és a lábaid is sorra kerülhetnének, többek között.
* Merészen, bár lehet óvatlanul simít végig Leandana fenekén. Nem markol rá mert valahogy sejti, hogy a tegnapi munka után most sok izom sajog a nőnél. *
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.28 20:24:51
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 18:24:32
Üzenet elküldve: 2014-03-28 18:24:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Az erődben, a kút mellett//
//Zrek, Hildi, Kramlaf, Nathaira, Azil, Akheel//
* A szögelésbe újra belekezd, és először a kérés alapján a hátsó falat, " húzza fel ". Letérdel, ne derekát kelljen hajtani, épp így csak a fél oldalt kell segítenie, a nő elvégzi a másikat, és hamar haladnak fel teljesen addig a pontig, amit szalmával kell betömnie az óriásnak, ez már nem Kramlaf feladata. A maradék szögek a szájában vannak. Körülbelül tizenkilenc darab, kisebb csomóban, a jobb oldalra tömörülve, utolsó kihúzza, egy enyhén rozsdás fejű darabot, mert nem hiszi, hogy elég stabil az utolsó darab, épp ezért két ütéssel helyére veri a konok vasdarabot. És indul a következő, oldalhoz. Elsőnek a jobb oldalt csinálják meg, szerencsére a döngölt padló, nagyobbra sikerült mint amekkora a ház alapterülete, amúgy is volt. Így nem a konkrét mocsokra, kell térdelnie pont mint az előbb. Itt is felhúzzák a falakat, úgy ahogy az óriás kéri, mégis ide már került egy akkora ablak, mint amin ő nekifutásból tudna beugrani. Remek lenne edzéshez is számára, talán meg is kéne kérni Azilt, egy rönkbábú elkészítéséhez nem kell sok, csupán leásni, egy hatalmas lyukat, amibe belerakni egy viszonylag egyenes fát, amit kilyukasztana négy helyen, ahova három ujj vastagságú fákat, kellene erősítenie, és máris gyakorolhatná, a megfelelő mozdulatsorokat, nem kellene a levegőbe " hadonásznia " . Bár, másra is használnák, és biztos fegyverekkel is gyakorolnának rajta, elpocsékolná a faanyagot, neki kellene az erdőben kialakítani egyet, nem is rossz ötlet. Ha majd lesz rá eshetősége, akkor biztos csinál egy ilyet. *
* Az ebéd, persze ha találnak valószínű megint leves, sok zöldséggel, amiből Kramlaf elég sokat iszik, mivel gyomra feneketlen és ujjai enyhén fáznak míg hátára kiülnek a hideg verejtékcseppek, és gyöngyödzés hatását keltik. Pocakját teleitta, levessel, elöntötte a melegség és így parancsolja fel Azil a körülbelül óriásnál nagyobb tetőre, ami olyan három és fél méter lehet. Gyorsan befedi, mivel a gerendák remekül fekszenek és csak ülnie kell a hatalmas magasságban. Felszögeli egyszerűen a kőpalát, ahogy az óriás kéri. *
* Ahogy lejön, és Azil megköszöni, biccent nevet, majd megy Akheel felé a a kúthoz. *
- Én kész vagyok, ha te is mehetünk akár. * Köszönti a nőt, és mosolyog rá. Tudja, vagy legalábbis sejti, hogy a viszont válasz ízes lesz a rozsdástól, de nem zavarja. *
//Zrek, Hildi, Kramlaf, Nathaira, Azil, Akheel//
* A szögelésbe újra belekezd, és először a kérés alapján a hátsó falat, " húzza fel ". Letérdel, ne derekát kelljen hajtani, épp így csak a fél oldalt kell segítenie, a nő elvégzi a másikat, és hamar haladnak fel teljesen addig a pontig, amit szalmával kell betömnie az óriásnak, ez már nem Kramlaf feladata. A maradék szögek a szájában vannak. Körülbelül tizenkilenc darab, kisebb csomóban, a jobb oldalra tömörülve, utolsó kihúzza, egy enyhén rozsdás fejű darabot, mert nem hiszi, hogy elég stabil az utolsó darab, épp ezért két ütéssel helyére veri a konok vasdarabot. És indul a következő, oldalhoz. Elsőnek a jobb oldalt csinálják meg, szerencsére a döngölt padló, nagyobbra sikerült mint amekkora a ház alapterülete, amúgy is volt. Így nem a konkrét mocsokra, kell térdelnie pont mint az előbb. Itt is felhúzzák a falakat, úgy ahogy az óriás kéri, mégis ide már került egy akkora ablak, mint amin ő nekifutásból tudna beugrani. Remek lenne edzéshez is számára, talán meg is kéne kérni Azilt, egy rönkbábú elkészítéséhez nem kell sok, csupán leásni, egy hatalmas lyukat, amibe belerakni egy viszonylag egyenes fát, amit kilyukasztana négy helyen, ahova három ujj vastagságú fákat, kellene erősítenie, és máris gyakorolhatná, a megfelelő mozdulatsorokat, nem kellene a levegőbe " hadonásznia " . Bár, másra is használnák, és biztos fegyverekkel is gyakorolnának rajta, elpocsékolná a faanyagot, neki kellene az erdőben kialakítani egyet, nem is rossz ötlet. Ha majd lesz rá eshetősége, akkor biztos csinál egy ilyet. *
* Az ebéd, persze ha találnak valószínű megint leves, sok zöldséggel, amiből Kramlaf elég sokat iszik, mivel gyomra feneketlen és ujjai enyhén fáznak míg hátára kiülnek a hideg verejtékcseppek, és gyöngyödzés hatását keltik. Pocakját teleitta, levessel, elöntötte a melegség és így parancsolja fel Azil a körülbelül óriásnál nagyobb tetőre, ami olyan három és fél méter lehet. Gyorsan befedi, mivel a gerendák remekül fekszenek és csak ülnie kell a hatalmas magasságban. Felszögeli egyszerűen a kőpalát, ahogy az óriás kéri. *
* Ahogy lejön, és Azil megköszöni, biccent nevet, majd megy Akheel felé a a kúthoz. *
- Én kész vagyok, ha te is mehetünk akár. * Köszönti a nőt, és mosolyog rá. Tudja, vagy legalábbis sejti, hogy a viszont válasz ízes lesz a rozsdástól, de nem zavarja. *
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 17:55:22
Üzenet elküldve: 2014-03-28 17:55:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Az erődben, a kút mellett//
*Nathaira figyelmét sem kerülte el amit a tokás gnóm művelt, azonban az az igazság, hogy a törzsében annak idején a sámántól látott ennél sokkalta látványosabb varázslatokat is. Na meg egy beszélő madárijesztő mellett pár fényesen táncikáló entitás már éppenséggel nem is meglepő. Hallotta előző éjjel, hogy a gnóm varázstudó, így hát nincs igazán oka meglepődni vele kapcsolatban bármin is.
Kivárja hát a sorát, amíg a vezér rá nem hajlandó figyelni, s csak azután kérdez. A válasz azonban meglepi, mivel annak tulajdonképpen semmi köze nincs a kétkezi munkához, annál inkább ahhoz, amit Nathaira mindennél jobban szeret, nevezetesen is a fizikai erőszakhoz.
Arca nem árul el semmilyen érzelmet, de elméje most kivételesen nagyon is dolgozik. Nyilvánvalóan nem lesz igazságos a küzdelem, mivel ő épp most dolgozta át az egész délelőttöt, mialatt a vezér jóformán semmit sem csinált, csak parancsokat osztogatott, ilyenformán pedig teljesen kipihent a nővel szemben. Ugyanakkor az élet igen ritkán szokott igazságos lenni, és az, hogy jelen esetben sem az, szintén nem igazán szegi kedvét Nathairának. Nem tudhatja, hogy Kagan mennyire edzett harcos, de abból, hogy egy barbár törzset vezet, le lehet szűrni, hogy nem kezdő. Emlékszik még a saját apjára, Argath-ra, aki félelmetes harcos hírében állt, senki nem mert kiállni ellene a törzsben. S ez éppen így van jól, az erőszak világában Nathaira számára teljes mértékben természetes dolog az, hogy a legerőszakosabb irányítja a többieket. Ebből kiindulva esélyes, hogy hamarosan nagy verésnek lesz kis gazdája, de az önérzete akkor sem engedi, hogy ne álljon ki a férfi ellen. A legrosszabb ami történhet, hogy Kagan jól elpáholja, de abból is tanulhat. Mindenkinek van gyenge pontja, s ez éppenséggel a test test elleni küzdelem során szokott kiderülni. Legközelebb pedig már ki fogja tudni használni azt. *
-Rendben.*bólint hát kimérten, majd alaposan végigméri a vele szemben álló férfit. Alkatából adódóan valószínűnek tartja, hogy pajzsot és kardot fog választani, a nő viszont saját véleménye szerint gyorsabb lehet a férfinál, akit leginkább egy sziklához tudna hasonlítani. Elmozdítani nehéz, de körbe lehet táncolni, és ki lehet fárasztani.*
-Kard és szekerce.*mondja végül. Jobbjába kerülhet a kard, a balba pedig a szekerce, ilyen módon két egykezes fegyverrel támadhat, s okozhat a férfinak pár kellemetlen meglepetést.*
*Nathaira figyelmét sem kerülte el amit a tokás gnóm művelt, azonban az az igazság, hogy a törzsében annak idején a sámántól látott ennél sokkalta látványosabb varázslatokat is. Na meg egy beszélő madárijesztő mellett pár fényesen táncikáló entitás már éppenséggel nem is meglepő. Hallotta előző éjjel, hogy a gnóm varázstudó, így hát nincs igazán oka meglepődni vele kapcsolatban bármin is.
Kivárja hát a sorát, amíg a vezér rá nem hajlandó figyelni, s csak azután kérdez. A válasz azonban meglepi, mivel annak tulajdonképpen semmi köze nincs a kétkezi munkához, annál inkább ahhoz, amit Nathaira mindennél jobban szeret, nevezetesen is a fizikai erőszakhoz.
Arca nem árul el semmilyen érzelmet, de elméje most kivételesen nagyon is dolgozik. Nyilvánvalóan nem lesz igazságos a küzdelem, mivel ő épp most dolgozta át az egész délelőttöt, mialatt a vezér jóformán semmit sem csinált, csak parancsokat osztogatott, ilyenformán pedig teljesen kipihent a nővel szemben. Ugyanakkor az élet igen ritkán szokott igazságos lenni, és az, hogy jelen esetben sem az, szintén nem igazán szegi kedvét Nathairának. Nem tudhatja, hogy Kagan mennyire edzett harcos, de abból, hogy egy barbár törzset vezet, le lehet szűrni, hogy nem kezdő. Emlékszik még a saját apjára, Argath-ra, aki félelmetes harcos hírében állt, senki nem mert kiállni ellene a törzsben. S ez éppen így van jól, az erőszak világában Nathaira számára teljes mértékben természetes dolog az, hogy a legerőszakosabb irányítja a többieket. Ebből kiindulva esélyes, hogy hamarosan nagy verésnek lesz kis gazdája, de az önérzete akkor sem engedi, hogy ne álljon ki a férfi ellen. A legrosszabb ami történhet, hogy Kagan jól elpáholja, de abból is tanulhat. Mindenkinek van gyenge pontja, s ez éppenséggel a test test elleni küzdelem során szokott kiderülni. Legközelebb pedig már ki fogja tudni használni azt. *
-Rendben.*bólint hát kimérten, majd alaposan végigméri a vele szemben álló férfit. Alkatából adódóan valószínűnek tartja, hogy pajzsot és kardot fog választani, a nő viszont saját véleménye szerint gyorsabb lehet a férfinál, akit leginkább egy sziklához tudna hasonlítani. Elmozdítani nehéz, de körbe lehet táncolni, és ki lehet fárasztani.*
-Kard és szekerce.*mondja végül. Jobbjába kerülhet a kard, a balba pedig a szekerce, ilyen módon két egykezes fegyverrel támadhat, s okozhat a férfinak pár kellemetlen meglepetést.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 17:05:07
Üzenet elküldve: 2014-03-28 17:05:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Tűznél - Hildi //
*Az első reakció valójában teljesen természetes. Csak eddig mindenki olyan könnyedén vette a tényt, hogy ott sétál egy madárijesztő, hogy lassan a gnóm is megszokta, ezért picit át kellett gondolja a helyzetet.*
- Megalkotni *nyugtázza egy bólintással* Én voltam.
*Majd a következő kérdésre már éppen felelne, amikor a lány bocsánatot kér, amiért megszólalt. Hát ez érdekes... tulajdonképpen a gnóm ezt nem tudja mire vélni (illetve tudja, hiszen valahogy mindig félénk lányokkal hozza össze a sors, csak hát itt nem ez a helyzet). Éppen ezért a válaszát egyelőre elteszi későbbre, helyette a lány által adott választ kezdi mérlegelni. Természetesen az 'sz' nem mond neki semmit, mindössze annyit mond:*
- Megégetted magad? *majd a hozzá kapcsolt magyarázat igencsak elkeseríti. Szolga? Rabszolga? Hát amennyire tudja, ez Arthenior, és a hozzá tartozó területek szabálya alapján a rabszolgatartás (legalábbis nyilvánosan) egyértelműen tiltott. Azonban arról fogalma sincs, hogy itt érvényes-e ez, hiszen fizikailag nincsenek sem a városban, sem a karavánpihenőben, sem a kikötőben. És mivel ezek határain kívül esnek, így nyilván a törzs szabályai érvényesülnek, legalábbis amíg be nem viszik a rabszolgát a kikötőbe például.*
- Ez igazán szomorú, viszont ettől az én szemeben ugyanúgy teljes értékű ember vagy *jegyzi meg a magától értetődőt, hiszen jómaga még csak a nagyszájú nemesek közé sem tartozik, akik fizetett szolgákat tartanak, tehát semmivel nem érzi kevesebbnek ezt a lányt, mint bárki mást.*
- Tehát hogy miért is... hát unatkoztam. és kíváncsi voltam, nem csináltam még ilyet. És valójában elsőre igazán jó ötletnek tűnt, csak azt nem tudtam, hogy ilyen félig kiállhatatlan entitás fog beköltözni a szalmába. Amúgy nem olyan rossz társaság, ha jobban megismered... csak néha még engem is felbosszant *ingatja a fejét Zrekil, majd pedig enyhén hirtelen áttereli a szót egy másik témára, ami foglalkoztatja.*
- Mióta vagy rabszolga? És meddig akarod még ezt csinálni? Nem akarsz inkább elmenni erről a helyről? Valahová, ahol normális életed lehet... *nem kezdi el felsorolni, mit jelent számára a normális élet, így is éppen elegendő kérdést tett fel viszonylag rövid idő alatt, viszont valóban érdekli, hogy miről is van szó. Persze a törzset nem ítéli el a hagyományaik miatt, és még kevésbé áll szándékában lépéseket tenni, hogy felszámolják ezt a helyet. Ezt legkevésbé sem szeretné, hiszen szerinte minden ilyen törzs ugyanolyan értékeket képvisel, mint bármilyen ősi tekercs, amelyet a főpapok őriznek: régi tudás, hagyományok, kultúra... ők tudják, amit a régiek. Egyszerűen csak sajnálja ezt a szegény lányt.*
*Az első reakció valójában teljesen természetes. Csak eddig mindenki olyan könnyedén vette a tényt, hogy ott sétál egy madárijesztő, hogy lassan a gnóm is megszokta, ezért picit át kellett gondolja a helyzetet.*
- Megalkotni *nyugtázza egy bólintással* Én voltam.
*Majd a következő kérdésre már éppen felelne, amikor a lány bocsánatot kér, amiért megszólalt. Hát ez érdekes... tulajdonképpen a gnóm ezt nem tudja mire vélni (illetve tudja, hiszen valahogy mindig félénk lányokkal hozza össze a sors, csak hát itt nem ez a helyzet). Éppen ezért a válaszát egyelőre elteszi későbbre, helyette a lány által adott választ kezdi mérlegelni. Természetesen az 'sz' nem mond neki semmit, mindössze annyit mond:*
- Megégetted magad? *majd a hozzá kapcsolt magyarázat igencsak elkeseríti. Szolga? Rabszolga? Hát amennyire tudja, ez Arthenior, és a hozzá tartozó területek szabálya alapján a rabszolgatartás (legalábbis nyilvánosan) egyértelműen tiltott. Azonban arról fogalma sincs, hogy itt érvényes-e ez, hiszen fizikailag nincsenek sem a városban, sem a karavánpihenőben, sem a kikötőben. És mivel ezek határain kívül esnek, így nyilván a törzs szabályai érvényesülnek, legalábbis amíg be nem viszik a rabszolgát a kikötőbe például.*
- Ez igazán szomorú, viszont ettől az én szemeben ugyanúgy teljes értékű ember vagy *jegyzi meg a magától értetődőt, hiszen jómaga még csak a nagyszájú nemesek közé sem tartozik, akik fizetett szolgákat tartanak, tehát semmivel nem érzi kevesebbnek ezt a lányt, mint bárki mást.*
- Tehát hogy miért is... hát unatkoztam. és kíváncsi voltam, nem csináltam még ilyet. És valójában elsőre igazán jó ötletnek tűnt, csak azt nem tudtam, hogy ilyen félig kiállhatatlan entitás fog beköltözni a szalmába. Amúgy nem olyan rossz társaság, ha jobban megismered... csak néha még engem is felbosszant *ingatja a fejét Zrekil, majd pedig enyhén hirtelen áttereli a szót egy másik témára, ami foglalkoztatja.*
- Mióta vagy rabszolga? És meddig akarod még ezt csinálni? Nem akarsz inkább elmenni erről a helyről? Valahová, ahol normális életed lehet... *nem kezdi el felsorolni, mit jelent számára a normális élet, így is éppen elegendő kérdést tett fel viszonylag rövid idő alatt, viszont valóban érdekli, hogy miről is van szó. Persze a törzset nem ítéli el a hagyományaik miatt, és még kevésbé áll szándékában lépéseket tenni, hogy felszámolják ezt a helyet. Ezt legkevésbé sem szeretné, hiszen szerinte minden ilyen törzs ugyanolyan értékeket képvisel, mint bármilyen ősi tekercs, amelyet a főpapok őriznek: régi tudás, hagyományok, kultúra... ők tudják, amit a régiek. Egyszerűen csak sajnálja ezt a szegény lányt.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 16:44:08
Üzenet elküldve: 2014-03-28 16:44:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Az erődben, a kút mellett//
//Zrek, Hildi, Kramlaf, Nathaira, Azil, Akheel//
*A törzsfő figyelmét - és valószínűleg mindenkiét, ki szemtanúja az eseményeknek - Zrekil Losef, a gnóm mágus legújabb teljesítménye vonja magára. Kagan kívül áll a varázslat hatókörén, de egyébként sem ideges, nincs miért megnyugodnia. Először elámul a Kerubi tánc transzcendens látványán, majd összevonja a szemöldökét éledő haragjában.*
~ Megrémíti a törzstagokat. Remélem, az óriások nem látták. ~ *ki tudja, a jóravaló melákok, Rolkó és Krumkó hogyan reagálnak a varázslatra. Azil is kétséges - Kagan már tapasztalta, hogy az óriásnépek nem kedvelik a garabonciásokat és trükkjeiket.*
*A másik ok, ami miatt mérgelődik, Hildi. Kagan komoly szinten tart attól, hogy a klán egyik nevesített kolonca ostobaságot csinál, megsértve a vendégbarátság jogát. Volt már ilyen, lett is belőle haddelhadd, mikor a pufi lány nem bírt az enyves mancsaival.*
- Várj. *emeli kezét, hogy Nathaira kérdésének még a forrásánál gátat vessen. Néhány hosszú másodpercig vár, hátha történik még valami természetfeletti mágikus dolog, aztán fordul csak a nőhöz.*
- Igen? *a lány kérdésére kissé félrehajtja a fejét, aztán vállat von.*
- Ha van kedved, vívhatunk egyet. *legalább megnézi, mire is képes a nőstény.*
- Pajzs és kard, vagy szekerce. Van pár tompább fegyverünk gyakorlásra. *csak egy kis mozgás, amíg a többiek a dolguk után járnak. Kramlaf úgy tűnik, lassan befejezi a műhelyt, így az "ontani" fogja az ácstermékeket: fa tálakat és villákat, kupát, kapát, miegyebet.*
//Zrek, Hildi, Kramlaf, Nathaira, Azil, Akheel//
*A törzsfő figyelmét - és valószínűleg mindenkiét, ki szemtanúja az eseményeknek - Zrekil Losef, a gnóm mágus legújabb teljesítménye vonja magára. Kagan kívül áll a varázslat hatókörén, de egyébként sem ideges, nincs miért megnyugodnia. Először elámul a Kerubi tánc transzcendens látványán, majd összevonja a szemöldökét éledő haragjában.*
~ Megrémíti a törzstagokat. Remélem, az óriások nem látták. ~ *ki tudja, a jóravaló melákok, Rolkó és Krumkó hogyan reagálnak a varázslatra. Azil is kétséges - Kagan már tapasztalta, hogy az óriásnépek nem kedvelik a garabonciásokat és trükkjeiket.*
*A másik ok, ami miatt mérgelődik, Hildi. Kagan komoly szinten tart attól, hogy a klán egyik nevesített kolonca ostobaságot csinál, megsértve a vendégbarátság jogát. Volt már ilyen, lett is belőle haddelhadd, mikor a pufi lány nem bírt az enyves mancsaival.*
- Várj. *emeli kezét, hogy Nathaira kérdésének még a forrásánál gátat vessen. Néhány hosszú másodpercig vár, hátha történik még valami természetfeletti mágikus dolog, aztán fordul csak a nőhöz.*
- Igen? *a lány kérdésére kissé félrehajtja a fejét, aztán vállat von.*
- Ha van kedved, vívhatunk egyet. *legalább megnézi, mire is képes a nőstény.*
- Pajzs és kard, vagy szekerce. Van pár tompább fegyverünk gyakorlásra. *csak egy kis mozgás, amíg a többiek a dolguk után járnak. Kramlaf úgy tűnik, lassan befejezi a műhelyt, így az "ontani" fogja az ácstermékeket: fa tálakat és villákat, kupát, kapát, miegyebet.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 15:56:08
Üzenet elküldve: 2014-03-28 15:56:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Erődépítés, Azil, Kramlaf, Nathaira//
* Ahogy végeznek a hordással, úgy örül meg Kramlaf, mivel a hordás nem az ő sportja, valljuk meg nem vetekszik izomzattal, a nővel, és termettel az óriással. Most már tudja, milyen is kicsinek lenni, enyhe kisebbségi komplexusa kezd kialakulni, mivel a munka miatt nem nézhet a táborra, és emiatt nem lát már " embert " - Vagy bármilyen más, humanoidot. - aki a saját magasságában leledzik. Munkájában azonban nem lehet kihányni való, ugyan úgy hordja, megállás nélkül mint a másik két társa, nem először építkezik, - igaz hasonlót sosem épített - még, és tudja hamar meglesznek, egy gyenge kis faházat nem nehéz felhúzni, bár a gerenda leütésénél, eléggé nehéz feladatuk lesz. Vetítődik előre, minden szemlélődőnek a helyzet. *
* A gerendák leütését nem ő végzi, kis gödör ásása után, meghagyja az óriásnak vagy a lánynak, mivel ehhez nyers irányított keményfejűség kell. Minek gyötörné magát vele, ha a másik kettőnek teljesen mindennapi, dolgot jelent. A gerendák leverését, az alap és a váz felhúzása követi. Számára elég furcsa, hogy fából húznak fel házat, és csak fából. Főleg hogy ily szabályosat. Sokkal kellemesebb lenne a szemnek, kőből és a szemnek is jobban tetszene. Legalábbis az övének, ezeknek a nomádoknak, már az is fejlődés, hogy egy helyben tudnak maradni. Igazán furcsa, lehet számukra ez az egész, bár a törzset nem viseli meg annyira mint várta. Lehet az erős és komoly szinte már-már despotikus, hatalma Kagannak, és a hatalmas centralizációja. De előbb utóbb, ki fog ütni a törzsön, a letelepedés félelme, avagy a " lovaglás hiánya ". Maga elé mereng, és csupán a kalapácsára, és szögeire fordít figyelmet, a monoton kalapálással. Vicces kedve révén, próbál egy kis zeneiséget belevinni, bár egyáltalán nem ért hozzá. Épp ezért, senki nem vesz észre különb zajt az építkezés zajánál, szerencsére. Pihenését meditációra, használja fel, és csöndben lélegzik lótuszülésben, hallótávolságra, a dolgozókból. Nehogy bármi bajt okozzon. A falazás sem nehéz számára, mivel a legbárgyúbb is meg tudná csinálni, csak figyelni kell a párjára, nehogy rosszul szögeljenek és pluszt kelljen dolgozni, igaz az is csak egy pár pillanat, de a plusz munka elveszi a rendes munkaidőt. Csodálja Azil mesterségét, aki így tud bánni a fával, az zseni. *
* Ahogy végeznek a hordással, úgy örül meg Kramlaf, mivel a hordás nem az ő sportja, valljuk meg nem vetekszik izomzattal, a nővel, és termettel az óriással. Most már tudja, milyen is kicsinek lenni, enyhe kisebbségi komplexusa kezd kialakulni, mivel a munka miatt nem nézhet a táborra, és emiatt nem lát már " embert " - Vagy bármilyen más, humanoidot. - aki a saját magasságában leledzik. Munkájában azonban nem lehet kihányni való, ugyan úgy hordja, megállás nélkül mint a másik két társa, nem először építkezik, - igaz hasonlót sosem épített - még, és tudja hamar meglesznek, egy gyenge kis faházat nem nehéz felhúzni, bár a gerenda leütésénél, eléggé nehéz feladatuk lesz. Vetítődik előre, minden szemlélődőnek a helyzet. *
* A gerendák leütését nem ő végzi, kis gödör ásása után, meghagyja az óriásnak vagy a lánynak, mivel ehhez nyers irányított keményfejűség kell. Minek gyötörné magát vele, ha a másik kettőnek teljesen mindennapi, dolgot jelent. A gerendák leverését, az alap és a váz felhúzása követi. Számára elég furcsa, hogy fából húznak fel házat, és csak fából. Főleg hogy ily szabályosat. Sokkal kellemesebb lenne a szemnek, kőből és a szemnek is jobban tetszene. Legalábbis az övének, ezeknek a nomádoknak, már az is fejlődés, hogy egy helyben tudnak maradni. Igazán furcsa, lehet számukra ez az egész, bár a törzset nem viseli meg annyira mint várta. Lehet az erős és komoly szinte már-már despotikus, hatalma Kagannak, és a hatalmas centralizációja. De előbb utóbb, ki fog ütni a törzsön, a letelepedés félelme, avagy a " lovaglás hiánya ". Maga elé mereng, és csupán a kalapácsára, és szögeire fordít figyelmet, a monoton kalapálással. Vicces kedve révén, próbál egy kis zeneiséget belevinni, bár egyáltalán nem ért hozzá. Épp ezért, senki nem vesz észre különb zajt az építkezés zajánál, szerencsére. Pihenését meditációra, használja fel, és csöndben lélegzik lótuszülésben, hallótávolságra, a dolgozókból. Nehogy bármi bajt okozzon. A falazás sem nehéz számára, mivel a legbárgyúbb is meg tudná csinálni, csak figyelni kell a párjára, nehogy rosszul szögeljenek és pluszt kelljen dolgozni, igaz az is csak egy pár pillanat, de a plusz munka elveszi a rendes munkaidőt. Csodálja Azil mesterségét, aki így tud bánni a fával, az zseni. *
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 10:50:49
Üzenet elküldve: 2014-03-28 10:50:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Az erődben, a kút mellett//
*Bár Nathaira nem gondolta volna, mégis olybá tűnik, hogy az óriás kalyibája készen lesz, mire a nap delelőn áll. Na persze ebben nyilván nagyban közrejátszott az is, hogy nem igazán álltak meg pihenni, s bár ez a Kramlaf fickó nem tűnik valami izmosnak, vagy épp olyannak, akinek túl sok kétkezi munkában volt része, mégis csak a végén kezd el hisztizni. A nő a maga részéről nem foglalkozik vele, csak megmosolyogja az elégedetlenkedést, neki magának egyetlen rossz szava sincs egész idő alatt, míg dolgoznak. Elvégre attól nem lesz jobb, ha szóvá teszi, hogy nem tetszik neki a munka. Meg amúgy is édesmindegy, hogy itt segít be az építkezésen, vagy máshol. Kramlaf kérdését még véletlenül sem hajlandó érdemben lereagálni, csupán a vállát vonja meg, egy diplomatikusan határozatlan fejmozdulat keretén belül.
Hosszú, kemény munkával telt órák után végül úgy tűnik, az óriás műhelye áll, és csaknem teljes mértékben készen áll arra, hogy rendeltetésszerűen használják. Nathaira alaposan megizzadt, s most már ő is érzi a saját szagát, ami egyértelműen jelzi számára, hogy éppen itt az ideje egy alapos mosakodásnak. Persze neki ehhez bőven elegendő egy vödörnyi víz, amit azonnal el is indul, hogy beszerezzen a kút mélyéről. Ez nem tart túl sokáig, s azon mód, neki is áll alaposan ledörzsölni magáról a port, meg koszt. Majd később lemegy a folyóhoz és még alaposabban megmosdik, de most egyelőre elegendőnek ítéli azt, ha valamennyire elnyomja az izzadságszagát, és nem tapad a bőre a kosztól.
Ez végeredményben egészen jól sikerül neki, úgyhogy nekiáll és mégegy vödörnyit felcibál a kútból, amit viszont azonmód magára borít. Élvezi, ahogy a kúthideg víz végigcsorog rajta, majd leteszi a vödröt és nekiáll a hajából kifacsarni a nedvességet. Közben alaposan körbenéz a tábor területén, hogy mégis merre lehet itt valami harapnivalóhoz jutni. Mivel nem is reggelizett, mostanra a gyomra komoly hanghatásokkal jelzi, hogy időszerű lenne valamiféle élelmet belepakolni.
Mivel azonban a tábortűz mellett csak az a disznószerű bakfis van, meg a tokás gnóm, olybá tűnik, kénytelen pillanatnyilag lemondani az ételről. Ettől pedig nem hogy nyűgös, már-már ingerült lesz, annak pedig eleddig sosem volt még jó a vége.
Nagyot sóhajt hát, s a törzsfő felé fordul, ki szintén a kút közelében beszélget egy első látásra félkegyelműnek tűnő nővel. Persze a látszat igen sokszor csal, elvégre Nathairát is nézték már ostobának, ami ebben a formában azért nem egészen igaz.*
-Végeztünk az óriás műhelyével. Van még számomra feladat?*kérdi Kagantól, amint szóhoz jut, s a férfi is hajlandó egy pillanat erejéig rá figyelni.*
*Bár Nathaira nem gondolta volna, mégis olybá tűnik, hogy az óriás kalyibája készen lesz, mire a nap delelőn áll. Na persze ebben nyilván nagyban közrejátszott az is, hogy nem igazán álltak meg pihenni, s bár ez a Kramlaf fickó nem tűnik valami izmosnak, vagy épp olyannak, akinek túl sok kétkezi munkában volt része, mégis csak a végén kezd el hisztizni. A nő a maga részéről nem foglalkozik vele, csak megmosolyogja az elégedetlenkedést, neki magának egyetlen rossz szava sincs egész idő alatt, míg dolgoznak. Elvégre attól nem lesz jobb, ha szóvá teszi, hogy nem tetszik neki a munka. Meg amúgy is édesmindegy, hogy itt segít be az építkezésen, vagy máshol. Kramlaf kérdését még véletlenül sem hajlandó érdemben lereagálni, csupán a vállát vonja meg, egy diplomatikusan határozatlan fejmozdulat keretén belül.
Hosszú, kemény munkával telt órák után végül úgy tűnik, az óriás műhelye áll, és csaknem teljes mértékben készen áll arra, hogy rendeltetésszerűen használják. Nathaira alaposan megizzadt, s most már ő is érzi a saját szagát, ami egyértelműen jelzi számára, hogy éppen itt az ideje egy alapos mosakodásnak. Persze neki ehhez bőven elegendő egy vödörnyi víz, amit azonnal el is indul, hogy beszerezzen a kút mélyéről. Ez nem tart túl sokáig, s azon mód, neki is áll alaposan ledörzsölni magáról a port, meg koszt. Majd később lemegy a folyóhoz és még alaposabban megmosdik, de most egyelőre elegendőnek ítéli azt, ha valamennyire elnyomja az izzadságszagát, és nem tapad a bőre a kosztól.
Ez végeredményben egészen jól sikerül neki, úgyhogy nekiáll és mégegy vödörnyit felcibál a kútból, amit viszont azonmód magára borít. Élvezi, ahogy a kúthideg víz végigcsorog rajta, majd leteszi a vödröt és nekiáll a hajából kifacsarni a nedvességet. Közben alaposan körbenéz a tábor területén, hogy mégis merre lehet itt valami harapnivalóhoz jutni. Mivel nem is reggelizett, mostanra a gyomra komoly hanghatásokkal jelzi, hogy időszerű lenne valamiféle élelmet belepakolni.
Mivel azonban a tábortűz mellett csak az a disznószerű bakfis van, meg a tokás gnóm, olybá tűnik, kénytelen pillanatnyilag lemondani az ételről. Ettől pedig nem hogy nyűgös, már-már ingerült lesz, annak pedig eleddig sosem volt még jó a vége.
Nagyot sóhajt hát, s a törzsfő felé fordul, ki szintén a kút közelében beszélget egy első látásra félkegyelműnek tűnő nővel. Persze a látszat igen sokszor csal, elvégre Nathairát is nézték már ostobának, ami ebben a formában azért nem egészen igaz.*
-Végeztünk az óriás műhelyével. Van még számomra feladat?*kérdi Kagantól, amint szóhoz jut, s a férfi is hajlandó egy pillanat erejéig rá figyelni.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 09:29:58
Üzenet elküldve: 2014-03-28 09:29:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Erődépítés, Azil, Kramlaf, Nathaira//
*Azil öles léptekkel érkezik a leendő műhely és lakóház helyére. Mikor mind ott vannak, gyors eligazítást tart.*
-Na. Elsőnek kicsit megdolgozzuk a talajt. Arra nincs időnk, hogy fapadlót tegyünk le, de annyira nem is fontos. Utána az alapgerendákat fektetjük le, mert ehhez fogjuk hozzákapcsolni a támgerendákat. Ezek képezik majd a ház vázát. Lapos tető lesz, de azzal még ráérünk foglalkozni. A gerendák felállitását párhuzamosan csináljuk. Én egyedül is boldogulok, úgyhogy ti dolgoztok párban másik oldalon.-
*Hadarja nekilendülve Azil.*
Ha a váz megvan, a falakat alkotó deszkákat már csak fel kell szögelni. Nem nehéz. Egyelőre ennyi, lássunk neki.-
*A talaj elegyengetése nem okoz nagy gondot, akárcsak az alapgerendák elhelyezése sem. A támgerendák felállitása és rögzitése már nehezebben megy, de mivel egyikük sem esett a fejére, ha lassan is, de halad. Azil örömmel konstatálja, hogy jól mérte be mind a területet, mind az anyagok méreteit.Ha elég ügyes, még hálókamrát is ki tud alakítani.
Elég sokáig eltart, de végül a váz is elkészül.*
-Jól haladunk. Pihenjetek kicsit. Egy fertály óra múlva folytatjuk.-
*Persze Azil nem nagyon pihen, inkább a vázon dolgozik, kiigazítja a kisebb hibákat, rögzitéseket. Amikor a társaság visszatér, újabb feladatot ad.*
-A végénél tartunk. Most jön a falazás. Elég sok anyagot halmoztam fel, úgyhogy elégnek kell lennie. A hátfaltól kezdjük, és majd úgy haladunk előre. Az ajtó és az ablak keretet már megcsináltam, csak a deszkát kell kiszabnom oda, úgyhogy amíg falaztok én azt megcsinálom.-
*Mondja, közben pedig nekiáll, hogy kiválogassa a faanyagot. A szögelés már jóval gyorsabb ütemben megy, hála a szorgos kezeknek. A fal hamar elkészül, az ajtót és az ablakot leszámítva. Mire elkészülnek, igencsak kimerülnek, de a tető még nincs meg. Azil szomorúan látja, hogy a terasz nem fog most elkészülni.*
-Menjetek, egyetek, ha akartok. Már csak a tető van hátra, utána végeztünk.Viszont a tetőzetet Kramnak kell csinálnia, mert nem tudom, hogy a szerkezet megtartja-e a súlyomomat.-
*Magyarázza Azil. A szünet végére Azil segítségével a tető is kezd alakot ölteni. Bár a feladat nem egyszerű, Kramnak jó az egyensúlyérzéke, így ha nehezen is, de elboldogul a feladattal. Mire a nap kicsut túl halad a delelőjén, a ház áll, az óriás pedig megköszönve a segítséget, Kagan keresésére indul.*
*Azil öles léptekkel érkezik a leendő műhely és lakóház helyére. Mikor mind ott vannak, gyors eligazítást tart.*
-Na. Elsőnek kicsit megdolgozzuk a talajt. Arra nincs időnk, hogy fapadlót tegyünk le, de annyira nem is fontos. Utána az alapgerendákat fektetjük le, mert ehhez fogjuk hozzákapcsolni a támgerendákat. Ezek képezik majd a ház vázát. Lapos tető lesz, de azzal még ráérünk foglalkozni. A gerendák felállitását párhuzamosan csináljuk. Én egyedül is boldogulok, úgyhogy ti dolgoztok párban másik oldalon.-
*Hadarja nekilendülve Azil.*
Ha a váz megvan, a falakat alkotó deszkákat már csak fel kell szögelni. Nem nehéz. Egyelőre ennyi, lássunk neki.-
*A talaj elegyengetése nem okoz nagy gondot, akárcsak az alapgerendák elhelyezése sem. A támgerendák felállitása és rögzitése már nehezebben megy, de mivel egyikük sem esett a fejére, ha lassan is, de halad. Azil örömmel konstatálja, hogy jól mérte be mind a területet, mind az anyagok méreteit.Ha elég ügyes, még hálókamrát is ki tud alakítani.
Elég sokáig eltart, de végül a váz is elkészül.*
-Jól haladunk. Pihenjetek kicsit. Egy fertály óra múlva folytatjuk.-
*Persze Azil nem nagyon pihen, inkább a vázon dolgozik, kiigazítja a kisebb hibákat, rögzitéseket. Amikor a társaság visszatér, újabb feladatot ad.*
-A végénél tartunk. Most jön a falazás. Elég sok anyagot halmoztam fel, úgyhogy elégnek kell lennie. A hátfaltól kezdjük, és majd úgy haladunk előre. Az ajtó és az ablak keretet már megcsináltam, csak a deszkát kell kiszabnom oda, úgyhogy amíg falaztok én azt megcsinálom.-
*Mondja, közben pedig nekiáll, hogy kiválogassa a faanyagot. A szögelés már jóval gyorsabb ütemben megy, hála a szorgos kezeknek. A fal hamar elkészül, az ajtót és az ablakot leszámítva. Mire elkészülnek, igencsak kimerülnek, de a tető még nincs meg. Azil szomorúan látja, hogy a terasz nem fog most elkészülni.*
-Menjetek, egyetek, ha akartok. Már csak a tető van hátra, utána végeztünk.Viszont a tetőzetet Kramnak kell csinálnia, mert nem tudom, hogy a szerkezet megtartja-e a súlyomomat.-
*Magyarázza Azil. A szünet végére Azil segítségével a tető is kezd alakot ölteni. Bár a feladat nem egyszerű, Kramnak jó az egyensúlyérzéke, így ha nehezen is, de elboldogul a feladattal. Mire a nap kicsut túl halad a delelőjén, a ház áll, az óriás pedig megköszönve a segítséget, Kagan keresésére indul.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-28 08:35:05
Üzenet elküldve: 2014-03-28 08:35:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//tűznél - Zrekil//
*Hildi nem egy bátor valaki, viszont megmagyarázhatatlan módon megnyugszik, vagyis eléggé visszásak az érzései, mert egyfelől érzi a tagjaiban szétáradó nyugalmat, másrészt viszont a szíve a torkában dobog, és el akar ájulni. Ezek a fura pattogó izék egyfelől megnyugtatják, másfelől pedig eléggé ijesztőnek is találja.
Hildi nagyon sok mindent talál ijesztőnek, de leginkább az ilyen természetfeletti (vagy annak tűnő) dolgokat, de például a Szellemjáró szertartásaitól is kitöri a frász, pedig olyankor szó sincs beszélő madárijesztőkről, meg táncoló ezüstös izékről.
Talán ez a megmagyarázhatatlanul rátelepülő nyugalom az ami arra készteti, hogy leüljön, bár azért a gnómtól tisztes távolságra.*
- Megalkotni?!
*na erre újra felpattan (talán elmúlt a varázs hatása), ugyanis ő eddig nem tudta, hogy a madárijesztőket csak úgy "megalkotják". Vagyis azt persze tudta, hogy a veteményesekbe, meg gabonatáblákra szokták rakni, de azok olyan normális madárijesztők. Állnak egy helyben, ijesztgetik a madarakat és a legfontosabb ismérvük: nem beszélnek. Egy beszélő madárijesztő több, mint furcsa, legalábbis Hildi számára.*
- Miért hívsz életre ilyeneket?!
*teszi fel a szerinte nagyon is jogos kérdést, majd a gnóm azon kérdésére, hogy ki is ő egyből kapcsol, hogy itt nem neki kéne kérdéseket feltenni.*
- Bocsáss meg, hogy megszólaltam...
*körbesandít, ugyanis nem szeretne senkitől egy kokit kapni azért, hogy feleslegesen jártatja a száját. Egyébiránt Hildi jól nevelt leányzó, és tudja általában azt is, hogy hol a helye. Értsd: ha nincsenek beszélő tárgyak a környezetében. Felemeli jobb karját, az alkarjának belső felén egy billogot visel ("sz", mint szolga), így Zrekil is láthatja, hogy a lány nem szabad, így tudhatja azt is, hogy ha nem akar válaszolnia, akkor Hildinek nem is kell válaszoljon, hisz az csak egy szolga..*
- Brynhild vagyok, rabszolga.
*azért fel is világosítja a gnómot, mert hallott arról, hogy vannak olyan népek, ahol nem szokás rabszolgát tartani, csak olyan szolgát, akinek fizet az ember. Hildi nem ilyen szolga, neki ha fizetnek akkor maximum annyival, hogy nem kap két nagy pofont. Ezek után nem szólal már meg, sőt fel is áll, és inkább leszegi a fejét (meg ne sértse a vendéget), és csak lopva néz a gnómra.*
*Hildi nem egy bátor valaki, viszont megmagyarázhatatlan módon megnyugszik, vagyis eléggé visszásak az érzései, mert egyfelől érzi a tagjaiban szétáradó nyugalmat, másrészt viszont a szíve a torkában dobog, és el akar ájulni. Ezek a fura pattogó izék egyfelől megnyugtatják, másfelől pedig eléggé ijesztőnek is találja.
Hildi nagyon sok mindent talál ijesztőnek, de leginkább az ilyen természetfeletti (vagy annak tűnő) dolgokat, de például a Szellemjáró szertartásaitól is kitöri a frász, pedig olyankor szó sincs beszélő madárijesztőkről, meg táncoló ezüstös izékről.
Talán ez a megmagyarázhatatlanul rátelepülő nyugalom az ami arra készteti, hogy leüljön, bár azért a gnómtól tisztes távolságra.*
- Megalkotni?!
*na erre újra felpattan (talán elmúlt a varázs hatása), ugyanis ő eddig nem tudta, hogy a madárijesztőket csak úgy "megalkotják". Vagyis azt persze tudta, hogy a veteményesekbe, meg gabonatáblákra szokták rakni, de azok olyan normális madárijesztők. Állnak egy helyben, ijesztgetik a madarakat és a legfontosabb ismérvük: nem beszélnek. Egy beszélő madárijesztő több, mint furcsa, legalábbis Hildi számára.*
- Miért hívsz életre ilyeneket?!
*teszi fel a szerinte nagyon is jogos kérdést, majd a gnóm azon kérdésére, hogy ki is ő egyből kapcsol, hogy itt nem neki kéne kérdéseket feltenni.*
- Bocsáss meg, hogy megszólaltam...
*körbesandít, ugyanis nem szeretne senkitől egy kokit kapni azért, hogy feleslegesen jártatja a száját. Egyébiránt Hildi jól nevelt leányzó, és tudja általában azt is, hogy hol a helye. Értsd: ha nincsenek beszélő tárgyak a környezetében. Felemeli jobb karját, az alkarjának belső felén egy billogot visel ("sz", mint szolga), így Zrekil is láthatja, hogy a lány nem szabad, így tudhatja azt is, hogy ha nem akar válaszolnia, akkor Hildinek nem is kell válaszoljon, hisz az csak egy szolga..*
- Brynhild vagyok, rabszolga.
*azért fel is világosítja a gnómot, mert hallott arról, hogy vannak olyan népek, ahol nem szokás rabszolgát tartani, csak olyan szolgát, akinek fizet az ember. Hildi nem ilyen szolga, neki ha fizetnek akkor maximum annyival, hogy nem kap két nagy pofont. Ezek után nem szólal már meg, sőt fel is áll, és inkább leszegi a fejét (meg ne sértse a vendéget), és csak lopva néz a gnómra.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-27 22:26:43
Üzenet elküldve: 2014-03-27 22:26:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, az erőd kapujánál//
*Újdonsült társa, Keenold válaszai ha nem is meglepik, de egyértelműen kiérződik belőlük, hogy máshogy nevelkedtek, és ma is más életvitelt folytatnak. Nem mintha gond lenne, hisz ha mindenki olyan lenne, mint Hrothgaar, akkor annak hamar vérontás lenne a vége. Talán az is közre játszik, hogy jómaga már több, mint tíz éve a Thargodarok oldalán van. Mellettük megkeményszik az ember (törpe) fia, vagy hamar lemorzsolódik. Keenold talán picit elszólja magát egy ponton.*
~barbárok? hmm...~
*Hrothgaar nem fűz ehhez semmit, csupán halovány mosoly kúszik arcára, az is csak egy pillanatra. Igazából nem is nagyon tudna hozzászólni, földije úgy hadarja a mondandóját, hogy azt hihetnék, tán még levegőt se vesz közben. A Thargodarok törpe kovácsa illedelmesen végighallgatja, nem szól közbe, csupán szemei kerekednek el, amikor a másik előkotorja a könyvet és a rengeteg papírost.*
~nocsak, egy könyvmoly! szóval mi is bekerülünk egy könyvbe, egy nap talán majd...~
*Újfent mosoly kúszik képére, és belekotorva egyik tarisznyájába két kis tárgyat nyújt a másik felé.*
- Tessék. Kova és acél. Ezzel csikarhatsz magadnak a pipába parazsat.
*Míg társa ezt megteszi, Hrothgaar folytatja.*
- Úgy néz ki a legjobbkor érkeztél hát, Keenold. Nemsokára lesz egy beavatási szertartás. Páran szeretnének csatlakozni a törzshöz. Ott majd a saját szemeiddel láthatod szokásainkat... legalábbis egy részét. Ha elkészül az erőd, nagy ünnepet tartunk majd. Tán majd az a vörös törpe lány is itt lesz...
*Nem nagyon bánja, hogy kicsúszott a száján ez a kis "többletinformáció". "Ryamtia" idézi fel a nevét... Jó pár nap eltelt már, mióta elváltak, meg kell hagyni. De most nem ezen kell, hogy járjon az esze.*
- Menjünk közben kicsit arrább, még a végén kapunk a fejünkre.
*Veti fel az ötletet és feltápászkodik, hogy járjanak egyet.*
*Újdonsült társa, Keenold válaszai ha nem is meglepik, de egyértelműen kiérződik belőlük, hogy máshogy nevelkedtek, és ma is más életvitelt folytatnak. Nem mintha gond lenne, hisz ha mindenki olyan lenne, mint Hrothgaar, akkor annak hamar vérontás lenne a vége. Talán az is közre játszik, hogy jómaga már több, mint tíz éve a Thargodarok oldalán van. Mellettük megkeményszik az ember (törpe) fia, vagy hamar lemorzsolódik. Keenold talán picit elszólja magát egy ponton.*
~barbárok? hmm...~
*Hrothgaar nem fűz ehhez semmit, csupán halovány mosoly kúszik arcára, az is csak egy pillanatra. Igazából nem is nagyon tudna hozzászólni, földije úgy hadarja a mondandóját, hogy azt hihetnék, tán még levegőt se vesz közben. A Thargodarok törpe kovácsa illedelmesen végighallgatja, nem szól közbe, csupán szemei kerekednek el, amikor a másik előkotorja a könyvet és a rengeteg papírost.*
~nocsak, egy könyvmoly! szóval mi is bekerülünk egy könyvbe, egy nap talán majd...~
*Újfent mosoly kúszik képére, és belekotorva egyik tarisznyájába két kis tárgyat nyújt a másik felé.*
- Tessék. Kova és acél. Ezzel csikarhatsz magadnak a pipába parazsat.
*Míg társa ezt megteszi, Hrothgaar folytatja.*
- Úgy néz ki a legjobbkor érkeztél hát, Keenold. Nemsokára lesz egy beavatási szertartás. Páran szeretnének csatlakozni a törzshöz. Ott majd a saját szemeiddel láthatod szokásainkat... legalábbis egy részét. Ha elkészül az erőd, nagy ünnepet tartunk majd. Tán majd az a vörös törpe lány is itt lesz...
*Nem nagyon bánja, hogy kicsúszott a száján ez a kis "többletinformáció". "Ryamtia" idézi fel a nevét... Jó pár nap eltelt már, mióta elváltak, meg kell hagyni. De most nem ezen kell, hogy járjon az esze.*
- Menjünk közben kicsit arrább, még a végén kapunk a fejünkre.
*Veti fel az ötletet és feltápászkodik, hogy járjanak egyet.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-27 21:21:59
Üzenet elküldve: 2014-03-27 21:21:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Reggel - Hildi//
*Nos, igazából nem kell túlzottan sokáig várnia... mi több, alig sikerül kényelmesen elhelyezkedni egy olyan pózban, amelyben akár órákig képes elüldögélni, ha arról lenne szó, máris megzavarják a 'nyugalmát'. Mivel úgy érzi, nem lenne elég nagy kihívás pusztán fejét az érkező felé fordítani, így apró mozdulatokkal teljes testével az adott irányba fordul. A látvány számára nem éppen megrendítő, egy ifjú hölgyet pillant meg némi plusz súllyal, de hát gnóm faluból származik, ott pedig ez még messze nem számított nagy súlyfeleslegnek... Valamiféle Chiari után kutat, ha Zrekil jól értette, majd miután realizálja, hogy az említett személy nincs a környéken, a maradék itt lévő személyhez fordul. Hozzá. A gnóm megvakarja az állát, majd elmormol néhány varázsszót, melyek hatására (ha a varázslat sikeres) a leányzó megnyugszik egy kicsit. Majd pedig abba az irányba néz, ahonnan a lány jött, és erősen tűnődik, vajon mivel találkozhatott. A madárijesztő tűnik a legvalószínűbbnek, és amint ez eljut a tudatáig, meg is jegyzi:*
- Láttam bizony... szörnyű hogy ilyen önfejű egy alak legyen... kellett nekem megalkotni... *majd lassan rájön, hogy a lány valószínűleg nem amiatt van ilyen enyhén frusztrált állapotban, mert a madárijesztő makacs módon visszament az alvóhelyre, hanem azért, mert... nos, mert találkozott egy sétáló madárijesztővel.*
- Ártalmatlan... csak nagyon önfejű. Életre hívom, átjöhet ebbe a világba, és ez a hála! *majd miután enyhén kipuffogta magát, figyelme újra beszélgetőpartnerére terelődik* És benned kit tisztelhetek? A törzs tagja volnál te is, vagy csak békés idetévedt, mint én? *valójában sosem mulasztana el kellemesnek ígérkező társaságot... meg kellemetlennek ígérkezőt sem... Egészen pontosan nem mulasztana el alkalmat arra, hogy beszélhessen. Viszont most még a beszédnél is erősebb benne az információ iránti vágy, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy... Hát mindennel kapcsolatban, ami itt van. Kíváncsi erre a táborra. És ami a varázslatot illeti, őszintén reméli, hogy az új jövevény elég közel volt ahhoz, hogy érezze a hatást, és nem fog szívinfarktust kapni, ha elmúlik a mágia (ami nem sok idő kérdése). Valójában a további kérdéseit egyelőre lenyeli, amíg meg nem tudja, hogy ki ez a személy, addig felesleges olyan kérdésekkel traktálni, amire talán nem is tudja a választ.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
*Nos, igazából nem kell túlzottan sokáig várnia... mi több, alig sikerül kényelmesen elhelyezkedni egy olyan pózban, amelyben akár órákig képes elüldögélni, ha arról lenne szó, máris megzavarják a 'nyugalmát'. Mivel úgy érzi, nem lenne elég nagy kihívás pusztán fejét az érkező felé fordítani, így apró mozdulatokkal teljes testével az adott irányba fordul. A látvány számára nem éppen megrendítő, egy ifjú hölgyet pillant meg némi plusz súllyal, de hát gnóm faluból származik, ott pedig ez még messze nem számított nagy súlyfeleslegnek... Valamiféle Chiari után kutat, ha Zrekil jól értette, majd miután realizálja, hogy az említett személy nincs a környéken, a maradék itt lévő személyhez fordul. Hozzá. A gnóm megvakarja az állát, majd elmormol néhány varázsszót, melyek hatására (ha a varázslat sikeres) a leányzó megnyugszik egy kicsit. Majd pedig abba az irányba néz, ahonnan a lány jött, és erősen tűnődik, vajon mivel találkozhatott. A madárijesztő tűnik a legvalószínűbbnek, és amint ez eljut a tudatáig, meg is jegyzi:*
- Láttam bizony... szörnyű hogy ilyen önfejű egy alak legyen... kellett nekem megalkotni... *majd lassan rájön, hogy a lány valószínűleg nem amiatt van ilyen enyhén frusztrált állapotban, mert a madárijesztő makacs módon visszament az alvóhelyre, hanem azért, mert... nos, mert találkozott egy sétáló madárijesztővel.*
- Ártalmatlan... csak nagyon önfejű. Életre hívom, átjöhet ebbe a világba, és ez a hála! *majd miután enyhén kipuffogta magát, figyelme újra beszélgetőpartnerére terelődik* És benned kit tisztelhetek? A törzs tagja volnál te is, vagy csak békés idetévedt, mint én? *valójában sosem mulasztana el kellemesnek ígérkező társaságot... meg kellemetlennek ígérkezőt sem... Egészen pontosan nem mulasztana el alkalmat arra, hogy beszélhessen. Viszont most még a beszédnél is erősebb benne az információ iránti vágy, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy... Hát mindennel kapcsolatban, ami itt van. Kíváncsi erre a táborra. És ami a varázslatot illeti, őszintén reméli, hogy az új jövevény elég közel volt ahhoz, hogy érezze a hatást, és nem fog szívinfarktust kapni, ha elmúlik a mágia (ami nem sok idő kérdése). Valójában a további kérdéseit egyelőre lenyeli, amíg meg nem tudja, hogy ki ez a személy, addig felesleges olyan kérdésekkel traktálni, amire talán nem is tudja a választ.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-27 20:17:32
Üzenet elküldve: 2014-03-27 20:17:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Az erődben, a kút mellett//
*Lapos pillantást vet Akheelre, majd tamáskodva ingatja a fejét.*
- Papika? Neeem... az a kása, amit a beteg kölyköknek ad Chiari. Az Papprita lesz. *vagy valami hasonló. Biztos, hogy a szó így rikkantott meg recsegett, meg minden.*
- Majd Leandana megmondja. *zárja le a témát, mert ennyire azért nem érdekes a fűszernövények neve.*
- Nem akarom tudni. *temeti orrnyergét két ujjának párnái közé. Alanyiból tudja, hogy a kis vörös egy nagyobb család teljes szartermését képes produkálni, ha elegendő falnivalót kap.*
~ És persze ott van, amikor valami olyat zabál össze, amitől megy a hasa... ~ *hiába próbál szabadulni a törzsi katasztrófák top10 listáján szereplő esemény emlékétől, percekig nem megy.*
- Nem tudom. Nem láttam egy ideje, biztosan... hát, jól meghágtam, na. Lehet még nem tért magához. *vonogatja a vállát, aztán ellöki magát a kúttól, hogy a tűzhöz sétáljon. Új pipadohánynak új parázs dukál.*
- De például tegnap se kapott a csúnyájára, szóval... keresd elő. *Kagan sem tudhat mindent.*
*Sajnos ahogy fordul, hogy megtekintse az épülő műhelyt, észreveszi, hogy Kramlaf éppen magához nyúl. Ettől azért megkímélte volna magát, még akkor is, hogyha hamar kiderül: csak a hasát simogatja.*
~ Remek, még egy bélpoklos. Kicsit mozog, és már a fejét tömni, a belét növelné. ~ *na de hát nem meglepő, amiket a szerzetesekről beszélnek - már a meleg pillantás és egyebek mellett - az pont ilyesmire utal. Zabálás vakulásig meg ájtatoskodás.*
~ Vagy azok a papok? Eh! Tűzrevaló népség az is!~
*Lapos pillantást vet Akheelre, majd tamáskodva ingatja a fejét.*
- Papika? Neeem... az a kása, amit a beteg kölyköknek ad Chiari. Az Papprita lesz. *vagy valami hasonló. Biztos, hogy a szó így rikkantott meg recsegett, meg minden.*
- Majd Leandana megmondja. *zárja le a témát, mert ennyire azért nem érdekes a fűszernövények neve.*
- Nem akarom tudni. *temeti orrnyergét két ujjának párnái közé. Alanyiból tudja, hogy a kis vörös egy nagyobb család teljes szartermését képes produkálni, ha elegendő falnivalót kap.*
~ És persze ott van, amikor valami olyat zabál össze, amitől megy a hasa... ~ *hiába próbál szabadulni a törzsi katasztrófák top10 listáján szereplő esemény emlékétől, percekig nem megy.*
- Nem tudom. Nem láttam egy ideje, biztosan... hát, jól meghágtam, na. Lehet még nem tért magához. *vonogatja a vállát, aztán ellöki magát a kúttól, hogy a tűzhöz sétáljon. Új pipadohánynak új parázs dukál.*
- De például tegnap se kapott a csúnyájára, szóval... keresd elő. *Kagan sem tudhat mindent.*
*Sajnos ahogy fordul, hogy megtekintse az épülő műhelyt, észreveszi, hogy Kramlaf éppen magához nyúl. Ettől azért megkímélte volna magát, még akkor is, hogyha hamar kiderül: csak a hasát simogatja.*
~ Remek, még egy bélpoklos. Kicsit mozog, és már a fejét tömni, a belét növelné. ~ *na de hát nem meglepő, amiket a szerzetesekről beszélnek - már a meleg pillantás és egyebek mellett - az pont ilyesmire utal. Zabálás vakulásig meg ájtatoskodás.*
~ Vagy azok a papok? Eh! Tűzrevaló népség az is!~
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-27 19:54:25
Üzenet elküldve: 2014-03-27 19:54:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, erődépítés, Azil, Nathaira, Kramlaf//
* Hallja, a rönköket mi visszük, tehát az óriás szavára adnia kell lévén ő a főnök, Azil, megfog egy hatalmas darabot, majd akkorát mint a saját pocakja ami valljuk meg elég terjedelmes. a fele sötétbarna, ahol a kéreg lejött róla, és a víz enyhén megáztatta illetve a belső nedvessége kiszivárgott, mivel elhalt sejtjei már nem tartanak úgy ahogy az fénykorában történt. A másikon még ott van a háncs azaz a kérge, élénk zöld moha fedte, és látszik rajta az élet nyoma. Az óriás haja pont ráesik, egy kisebb élősködő gombára, amit valószínű nem vesz észre. De hogyha a közeljövőben megrebegteti haját, akkor be fogja tölteni a tábort spórák millióival. Feltéve, ha a gombából esett ki rá aminek lehetősége majd milliárd az egyhez. Igaz hősünk erről mit sem tud, csak a fát vizsgálja, és a zsíros bozontos haját az óriásnak, akinek mélykék szemeiben nem látja az élet szikráját, valahogy kiveszett belőle, lila orra, - amit persze most nem lát Kramlaf, - árulkodik egyetlen szabadidejű időtöltésről, a tintázásról. Vajon milyen alkoholokat preferálhat, ez a hatalmas izomtömeg? Nos lilaságából ítélve, az égetett szeszes italok, vagy bármi másnemű töménységben domináló italt. Bár lehet hatalmas gyomra van, - pont mint hősünknek, - és a bort sem vetheti meg. Igen a mézédestől, a citromfanyarúig, és még sokkal tovább, volt ugyan szőlőhegy, a kolostorában, de ők még must állapotában fogyasztották, nehogy valaki teljesen véletlenül annyit habzsoljon be belőle, hogy bármilyen őrültséget tehessen. Nos persze így is a nagy számok törvénye alapján kellet lenni ilyen embernek. De mennyi esély volt rá, hogy pont ez a szerzetes, aki most kezdi felvenni a gerendát, lesz az aki, szomorúságában, lehányja a Nagymester, köpenyét és szakállát? No igen, de még mindig él. Hatalmas szerencsecsillag ragyoghatott fölötte aznap. Bár inkább a mester bölcsessége mentette meg. *
* Ahogy befejezi pár pillanatos eszmefuttatását, felkap egy Azilénál sokkal kisebb rönköt, mint a válla olyan lehet, és elkezdi cipelni az óriás után. - Nem összekeverendő még mindig a lila orrúról beszél, és nem pedig az újdonsült barátjáról, Nathariáról. Bár csak egy méter különbség van közöttük. *
- Kezdek szomjas lenni emberek, és éhes is, mikor hozzák a levest? * Panaszkodik, és simogatja hasát szabad kezével. *
* Hallja, a rönköket mi visszük, tehát az óriás szavára adnia kell lévén ő a főnök, Azil, megfog egy hatalmas darabot, majd akkorát mint a saját pocakja ami valljuk meg elég terjedelmes. a fele sötétbarna, ahol a kéreg lejött róla, és a víz enyhén megáztatta illetve a belső nedvessége kiszivárgott, mivel elhalt sejtjei már nem tartanak úgy ahogy az fénykorában történt. A másikon még ott van a háncs azaz a kérge, élénk zöld moha fedte, és látszik rajta az élet nyoma. Az óriás haja pont ráesik, egy kisebb élősködő gombára, amit valószínű nem vesz észre. De hogyha a közeljövőben megrebegteti haját, akkor be fogja tölteni a tábort spórák millióival. Feltéve, ha a gombából esett ki rá aminek lehetősége majd milliárd az egyhez. Igaz hősünk erről mit sem tud, csak a fát vizsgálja, és a zsíros bozontos haját az óriásnak, akinek mélykék szemeiben nem látja az élet szikráját, valahogy kiveszett belőle, lila orra, - amit persze most nem lát Kramlaf, - árulkodik egyetlen szabadidejű időtöltésről, a tintázásról. Vajon milyen alkoholokat preferálhat, ez a hatalmas izomtömeg? Nos lilaságából ítélve, az égetett szeszes italok, vagy bármi másnemű töménységben domináló italt. Bár lehet hatalmas gyomra van, - pont mint hősünknek, - és a bort sem vetheti meg. Igen a mézédestől, a citromfanyarúig, és még sokkal tovább, volt ugyan szőlőhegy, a kolostorában, de ők még must állapotában fogyasztották, nehogy valaki teljesen véletlenül annyit habzsoljon be belőle, hogy bármilyen őrültséget tehessen. Nos persze így is a nagy számok törvénye alapján kellet lenni ilyen embernek. De mennyi esély volt rá, hogy pont ez a szerzetes, aki most kezdi felvenni a gerendát, lesz az aki, szomorúságában, lehányja a Nagymester, köpenyét és szakállát? No igen, de még mindig él. Hatalmas szerencsecsillag ragyoghatott fölötte aznap. Bár inkább a mester bölcsessége mentette meg. *
* Ahogy befejezi pár pillanatos eszmefuttatását, felkap egy Azilénál sokkal kisebb rönköt, mint a válla olyan lehet, és elkezdi cipelni az óriás után. - Nem összekeverendő még mindig a lila orrúról beszél, és nem pedig az újdonsült barátjáról, Nathariáról. Bár csak egy méter különbség van közöttük. *
- Kezdek szomjas lenni emberek, és éhes is, mikor hozzák a levest? * Panaszkodik, és simogatja hasát szabad kezével. *
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-27 19:03:29
Üzenet elküldve: 2014-03-27 19:03:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Az erődben, a kút mellett//
-Na ez az!
*Csattan fel, hiszen ő nem szeret sokat vacakolni az étekkel. Levadássza, megnyúzza, még ki is belezi, de ezen túl nem szeret vele bíbelődni. Csinálja az asszonynép, ő pedig gondoskodik arról, hogy ne kelljen sokat mosogatni a tálakat, amiket elé rakják a kaját! Már ha egyáltalán vesz maga elé tálat.*
-Papika!
*Kis híján fel is ugrik: úgy hiszi megtalálta a választ. Csak később kezd el röhögcsélni a különös szó miatt, de egyáltalán nem gyanakszik arra, hogy tévedett.*
-Hát én tudom hajnalban mi úszkált benne.
*Villant egy sunyi vigyort a vezérre,de nyakát ösztönösen behúzza, ha esetleg érkezne egy saller a vezértől.*
-Há' de ezt egy délután alatt intézzem?! Két kolonccal? Nem úgy van az...
*Csóválja meg fejét nagy komolyan. Ha nincs szerencséjük nagyobb vadra napokig is vadászhatnának. Merő véletlen, hogy érkezésük napján három őzet is lőhettek. Madarak, vadak, nyúl... és két ember. Sűrű lesz a program.*
-Ah...
*Szusszant egy nagyot lemondóan, de nem erősködik tovább. Ha nem, hát nem.*
~Na de egyszer úgyis...~
*Vet még egy utolsó lapos pillantást a málhás póni felé, aztán szedelőzködni kezd. Megrugdossa kicsit a szerzetest, meg előkeríti a vöröst, hogy nekiindulhassanak.*
-Hun van a szolga?
*Hátha a vezér jobban tudja, mint ő, aki csak most ért vissza a táborba az őrhelyéről. Kramlafot látja, de a másiknak nyoma sincs...*
-Na ez az!
*Csattan fel, hiszen ő nem szeret sokat vacakolni az étekkel. Levadássza, megnyúzza, még ki is belezi, de ezen túl nem szeret vele bíbelődni. Csinálja az asszonynép, ő pedig gondoskodik arról, hogy ne kelljen sokat mosogatni a tálakat, amiket elé rakják a kaját! Már ha egyáltalán vesz maga elé tálat.*
-Papika!
*Kis híján fel is ugrik: úgy hiszi megtalálta a választ. Csak később kezd el röhögcsélni a különös szó miatt, de egyáltalán nem gyanakszik arra, hogy tévedett.*
-Hát én tudom hajnalban mi úszkált benne.
*Villant egy sunyi vigyort a vezérre,de nyakát ösztönösen behúzza, ha esetleg érkezne egy saller a vezértől.*
-Há' de ezt egy délután alatt intézzem?! Két kolonccal? Nem úgy van az...
*Csóválja meg fejét nagy komolyan. Ha nincs szerencséjük nagyobb vadra napokig is vadászhatnának. Merő véletlen, hogy érkezésük napján három őzet is lőhettek. Madarak, vadak, nyúl... és két ember. Sűrű lesz a program.*
-Ah...
*Szusszant egy nagyot lemondóan, de nem erősködik tovább. Ha nem, hát nem.*
~Na de egyszer úgyis...~
*Vet még egy utolsó lapos pillantást a málhás póni felé, aztán szedelőzködni kezd. Megrugdossa kicsit a szerzetest, meg előkeríti a vöröst, hogy nekiindulhassanak.*
-Hun van a szolga?
*Hátha a vezér jobban tudja, mint ő, aki csak most ért vissza a táborba az őrhelyéről. Kramlafot látja, de a másiknak nyoma sincs...*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-27 18:45:58
Üzenet elküldve: 2014-03-27 18:45:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Az erődben, a kút mellett//
*A maga részéről - mivel azok közé tartozik, akik látták már a Rezest egy gyermek ártatlan mosolyával az arcán gyilkolni - nem tartja ártalmatlannak a nőt, így nem érzi alaptalannak, hogy Waldran nem kerül elő ajándék nélkül.*
- A halat nem lehet csak úgy zabálni. De ennék most egy jó halászlevet én is. Azzal a vörös porral jól megszórva, ami csípi az ember száját (is), mi is az? Padrita? *cuppog egy kicsit, mert igencsak szereti az ilyesmit. Fenn, a magas hegyek között kevés a fűszer és a zöldség, az is jobbára só vagy valami havasi gyopár levele, no meg "import" áru (portya vagy kereskedés során szerzett, az mindegy). Ám a pusztán, ahol a karavánok sűrűbbek, az éghajlat kedvezőbb volt, már bővült a törzs szakácskönyve, itt délen pedig merőben új receptekre is számíthatnak majd.*
~ Amúgy is unom már a sózott húst meg a krumplit. ~ *fut össze a nyál szájában a halászlé, meg minden, kicsit fűszeresebb és egzotikusabb étel gondolatára.*
- Ja, majd szólok nekik. Ki lesznek csapva ide a folyó melletti legelőre. Persze őrséggel, fene se tudja, mi úszkálhat ebben a patakban. *int a széles, lusta mozgású Nagy Erdőkerülő felé.*
- Héj. Felejtsd el a lovakat. Fogjál magadnak nyulat, tied lehet, ha minden mást is hoztok. Chiari csinál neked belőle nyúlpörköltet, a bundájából meg lányok valami csizmabélést. A lovakat NEM esszük meg. Nem. *muszáj kicsit sulykolnia, hogy biztos legyen az eredmény, és reggelre nem arra ébrednek, hogy Akheel halálra zabálta magát az egyik pejkóból. Már ha ez egyáltalán bekövetkezhet.*
*A maga részéről - mivel azok közé tartozik, akik látták már a Rezest egy gyermek ártatlan mosolyával az arcán gyilkolni - nem tartja ártalmatlannak a nőt, így nem érzi alaptalannak, hogy Waldran nem kerül elő ajándék nélkül.*
- A halat nem lehet csak úgy zabálni. De ennék most egy jó halászlevet én is. Azzal a vörös porral jól megszórva, ami csípi az ember száját (is), mi is az? Padrita? *cuppog egy kicsit, mert igencsak szereti az ilyesmit. Fenn, a magas hegyek között kevés a fűszer és a zöldség, az is jobbára só vagy valami havasi gyopár levele, no meg "import" áru (portya vagy kereskedés során szerzett, az mindegy). Ám a pusztán, ahol a karavánok sűrűbbek, az éghajlat kedvezőbb volt, már bővült a törzs szakácskönyve, itt délen pedig merőben új receptekre is számíthatnak majd.*
~ Amúgy is unom már a sózott húst meg a krumplit. ~ *fut össze a nyál szájában a halászlé, meg minden, kicsit fűszeresebb és egzotikusabb étel gondolatára.*
- Ja, majd szólok nekik. Ki lesznek csapva ide a folyó melletti legelőre. Persze őrséggel, fene se tudja, mi úszkálhat ebben a patakban. *int a széles, lusta mozgású Nagy Erdőkerülő felé.*
- Héj. Felejtsd el a lovakat. Fogjál magadnak nyulat, tied lehet, ha minden mást is hoztok. Chiari csinál neked belőle nyúlpörköltet, a bundájából meg lányok valami csizmabélést. A lovakat NEM esszük meg. Nem. *muszáj kicsit sulykolnia, hogy biztos legyen az eredmény, és reggelre nem arra ébrednek, hogy Akheel halálra zabálta magát az egyik pejkóból. Már ha ez egyáltalán bekövetkezhet.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-27 18:32:03
Üzenet elküldve: 2014-03-27 18:32:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Az erődben, a kút mellett//
*Nem válaszol vissza, bár kétség kívül büszkeséggel tölti el, amiért félelmetesnek találja őt Kagan. Még ha csak ilyen közvetett módon is. Ám valójában elég ártalmatlan, Waldrant se csapná agyon, amiért füllentett.*
-Jó'van.
*Egész szép kis kupacban áll már mellette a mogyoróhéj. Azokkal kezd el játszani. Rakosgatja őket különféle mintákat és ábrákat készítve belőlük a földön.*
-Aztán véletlen megfullad valaki a szálkától.
*Vigyorog fel Kaganra, s ha jobban megnézi a vezér azt a vicsort, tényleg elég ijesztő beszélgetésük témáját és Akheel fő érdeklődését is figyelembe véve.*
-Szólni kell a húgodnak, hogy etesse őket rendesen, hogy hamar kikerekedjenek!
*Pillantása a hátasok felé fordul és talán keres nekik is erdei túrája során pár finom falatot. Ha ezentúl Akheelt a patások mellett látják, nem kell csodálkozni: csak etetni fog.*
-Mondjuk annak még a bőre is szép.
*Mutat az egyik pej pónira és egészen más szemmel kezdi el méregetni. Szinte már várná az őt szemlélő, hogy nyúzókést ragadjon és nekiessen szegény, békésen legelésző állatnak.*
*Nem válaszol vissza, bár kétség kívül büszkeséggel tölti el, amiért félelmetesnek találja őt Kagan. Még ha csak ilyen közvetett módon is. Ám valójában elég ártalmatlan, Waldrant se csapná agyon, amiért füllentett.*
-Jó'van.
*Egész szép kis kupacban áll már mellette a mogyoróhéj. Azokkal kezd el játszani. Rakosgatja őket különféle mintákat és ábrákat készítve belőlük a földön.*
-Aztán véletlen megfullad valaki a szálkától.
*Vigyorog fel Kaganra, s ha jobban megnézi a vezér azt a vicsort, tényleg elég ijesztő beszélgetésük témáját és Akheel fő érdeklődését is figyelembe véve.*
-Szólni kell a húgodnak, hogy etesse őket rendesen, hogy hamar kikerekedjenek!
*Pillantása a hátasok felé fordul és talán keres nekik is erdei túrája során pár finom falatot. Ha ezentúl Akheelt a patások mellett látják, nem kell csodálkozni: csak etetni fog.*
-Mondjuk annak még a bőre is szép.
*Mutat az egyik pej pónira és egészen más szemmel kezdi el méregetni. Szinte már várná az őt szemlélő, hogy nyúzókést ragadjon és nekiessen szegény, békésen legelésző állatnak.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-27 18:21:58
Üzenet elküldve: 2014-03-27 18:21:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Az erődben, a kút mellett//
*A pipája kezd egy kicsit szortyogni, ahogy minden valamire való dohány elég benne, és nem marad más, mint az a bizonyos szacsak, amit kellően áporodott lelkületű nomádok nem átallanak rágni is.*
- Aha. *morog válaszul Akheelnak, csak fél füllel odafigyelve, miközben rutinos mozdulatokkal szelelteti meg, és tisztogatja át a hosszú szárú pipát.*
- Biztos bujkál előled, mert nem hozott semmit, csak a szája volt nagy. *kacsint a lányra, csak hogy megtámogassa kicsit az egóját: lám-lám, még a nagy Thargodar-fi is féli Akheel jogos haragját.*
- Látom. Hát akkor csak dolgozzanak. *bólogat, és visszadől a kút kávájára. Unottan igazgatja a friss dohányt, és csak fél szívvel tiltakozik.*
- Lovat? Fenét. Mentek vadászni, azért küldöm veled a két mihasznát. Cipekedni. Szarvast, őzet, malacot - amit találtok. És persze szárnyast, nekem, 8-10-et ahogy kértem. *pontosítja korábbi szavait, mert fél, hogy Akheel félreérti, és csak vadmadarat hoz; márpedig az a néhány tojásrakó nem lesz elég ennyi éhes szájra.*
- Holnap meg leküldöm ezt a melákot halászni. Állítólag halász volt - és halból többnyire sok van az olyan helyeken, mint ez. *ja, a folyók már csak ilyenek.*
- A lovakat viszont hagyd békén, amíg más nem mondok. Majd ha kikerekedtek, az öregebbjéből egyet-egyet fejbe kólintunk. Hiszen tudod, drága dolog a lóbőr! *nevet fel, egy réges-régi történetre utalva valami révésszel, a segédjével meg a lókupeccel, ki gyakorta arra járt.*
*A pipája kezd egy kicsit szortyogni, ahogy minden valamire való dohány elég benne, és nem marad más, mint az a bizonyos szacsak, amit kellően áporodott lelkületű nomádok nem átallanak rágni is.*
- Aha. *morog válaszul Akheelnak, csak fél füllel odafigyelve, miközben rutinos mozdulatokkal szelelteti meg, és tisztogatja át a hosszú szárú pipát.*
- Biztos bujkál előled, mert nem hozott semmit, csak a szája volt nagy. *kacsint a lányra, csak hogy megtámogassa kicsit az egóját: lám-lám, még a nagy Thargodar-fi is féli Akheel jogos haragját.*
- Látom. Hát akkor csak dolgozzanak. *bólogat, és visszadől a kút kávájára. Unottan igazgatja a friss dohányt, és csak fél szívvel tiltakozik.*
- Lovat? Fenét. Mentek vadászni, azért küldöm veled a két mihasznát. Cipekedni. Szarvast, őzet, malacot - amit találtok. És persze szárnyast, nekem, 8-10-et ahogy kértem. *pontosítja korábbi szavait, mert fél, hogy Akheel félreérti, és csak vadmadarat hoz; márpedig az a néhány tojásrakó nem lesz elég ennyi éhes szájra.*
- Holnap meg leküldöm ezt a melákot halászni. Állítólag halász volt - és halból többnyire sok van az olyan helyeken, mint ez. *ja, a folyók már csak ilyenek.*
- A lovakat viszont hagyd békén, amíg más nem mondok. Majd ha kikerekedtek, az öregebbjéből egyet-egyet fejbe kólintunk. Hiszen tudod, drága dolog a lóbőr! *nevet fel, egy réges-régi történetre utalva valami révésszel, a segédjével meg a lókupeccel, ki gyakorta arra járt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094