//Tűznél//
* Még épp visszatértek kapuzárás előtt. Amúgy is beengedték volna őket, nem erről van szó, de hát már igencsak estére jár az idő és szeretne már lepihenni. De erről addig szó sem lehet, amíg nem jelentenek a vezérnek. Fürge léptűként hamarabb a gnóm mögött sorakozik fel, mintha a kis gömböcöt alig viselték volna meg az út fáradalmai. Végül is, a hazaúton nem a gnóm volt a felderítő. Nem szól, amíg be nem fejezi mondandóját. De közben leteszi vállairól a holmiját, íjától és nyilától is megszabadul. Ujjatlan bőrkesztyűit is leveszi, az egyik alatt még ott van a kötés. Óvatosan fejti le azt is, így mikor végre csend lesz, hozzáteszi a magáét, megmutatva sebét. És egy kulacs is ott van a kezében, amiben a méreg van. *
- Üdv Kagan vezér, ha megengeded.
* Elmondja ő is, amit tud, azután majd Harath is. *
- Amikor a barlanghoz értünk, ketté váltunk. Zrekil mágus és Hildi a barlangnál maradtak, hogy a lány feltöltse a kulacsainkat. Mi hárman pedig, én Harath és Tharirin elindultunk felderíteni a barlang környékét. Látótávolságon belül mozogtunk, a megtett táv nem volt nagy, de a sűrű fák miatt már nem láttuk a barlangot.
- Azután, az egyik nagyobb bokorcsoport megrezzent a közelemben, sziszegő hangot hallottunk és végül előtört egy Nassiky. A skorpió szerű vad majd két méter hosszú volt, farka végén tüskék nyúlvány és ez is meg volt majdnem két méter. Ollóit csattogtatta, idegesen, topogott a lábain, forgolódott, helyezkedett, ahogy mi is tettük. A bestia külsejét sötét kitinpáncél fedte, de láttunk rajta barnás foltokat, föld, vagy még inkább kőpor. Ebből következtettük arra, hogy a föld alól jöhetett fel.
- Mi hárman egymástól nagyobb távot vettünk fel, hogy a szörnyeget nehezen tudjon szem előtt tartani mindnyájunkat egyszerre. Ezzel kényszerítettük őt arra, hogy forgolódjon és mi jobb helyzetből támadhassunk.
- Ami meg is történt, egy eldobott kaviccsal megpróbáltuk elterelni a figyelmét az egyik irányba, hogy oldalról elkaphassuk. De akkor sikítást hallottunk, Hildi volt az, a barlangnál, és a skorpió abba az irányba fordul, ezért nem volt sikeres a támadás.
- A Nassiky váratlanul a barlang irányába fordult, szélsebesen tört utat magának a fák között, mi utánarohantunk. De ott, ott viszont kiderült, hogy miért sikított Hildi.
- Egy másik teremtmény mászott elő a barlangól, egy hatalmas százlábú, nyálkás, földes bőrrel. Hasonlóról még csak nem is hallottam még.
- A legnagyobb gond az volt, hogy a mágus és Hildi a két lény közzé szorult, óvatosabban kellett mozognunk. De a Nassiky nem rájuk, hanem a százlábúra támadt. Méregtüskéjét annak húsába fúrta és megölte, de gondja akadt és nem tudta belőle rögtön kihúzni.
- Ekkor, azt hiszem a mágusunk varázsolt valamit, mert a Nassiky szinte megdermedt, nem tudott mozdulni. Így hármunknak sikerült végeznünk a skorpióval is.
* Tart egy kis szünetet és ha közben Kagan kérdezne, akkor tudjon rá válaszolni. Majd átadja a kulacsot a vezérnek. *
- A hirtelen veszély elmúltával megvizsgáltuk a két tetemet. A Nassiky páncélja erős, nyíl nem hatolt át rajta, kard is nehezen fogja. De a hasán jobban látszódnak azok a részek, ahol egy-egy páncél illeszkedik egymáshoz. Itt könnyen áthatol a fegyver és a páncéli hasi része sem olyan erős. A Nassiky teteméből Harath hozott el egy darabot.
- A kulacsban a Nassiky mérge van, átszúrtam a tüskéjét és lefejtem belőle annyit, amennyit tudtam. A kezemre is jutott néhány csepp belőle, marja a húst.
- A nyilamat, amivel átszúrtam a tüskét, eltettem. Ha valami megint ránk támadna, ezzel elég egy apróbb sebet ejteni rajta, hogy a vérébe kerüljön a méreg és meghaljon. Az ellenszerét magából a méregből lehet elkészíteni. Elhoztam a gyógyítónak.
- A százlábúnak nincs, vagy nagyon gyenge páncélzata van, a napon rosszul lát. Többet nem tudtunk kideríteni.
* Vagyis olyasmi, ami hasznos lenne. *
- Ezt a kezemet most még nehezen tudom használni. A hazaút során felderítőként a többiek előtt jártam, hátha felbukkannak még ezekhez hasonló fenevadak, de nyugodt volt az utunk. Ezzel a sebbel sajnálom, de nem vállaltam a barlangba való belépést, nem vagyok erőm teljében. Még most is eleven a seb, kicsit vérzik és fáj. De később visszatérek a barlangba, ha kell, jobban felkészülve. Amikor nincs velünk olyan személy, aki az első szörny láttán sikítozni kezd.
* Tény és való, Hildi sikítása elterelte a skorpió figyelmét, csak a rossz irányba, ami pedig nekik nem volt jó. A legközelebbi alkalomkor ellenmérget is kell vinniük magukkal. Táskájából előveszi még az utolsó vacsoráról megmaradt nyúl lábát, amit félretett. Ledobja a földre a vezér lába elé és elkérve a kulacsot löttyint rá egy keveset. Még a holt húson is látszik a méreg nyoma, a szőrt lemarja és a húst is. Ő pedig láthatóan fáradt és arcának barna színe is sápadtabb, ami a seb és annak fájdalma miatt van főleg. *