Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 348 (6941. - 6960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6960. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-19 20:56:09
Üzenet elküldve: 2017-01-19 20:56:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Álomba zárva//
//Kagan Thargodar//
*A hosszúház melletti tábortűz élénkebben lobban fel és mellette megjelenik egy ember arany köntösben, aki egy bottal piszkálja a tüzet, miközben dúdolgatni kezd egy régi barbár dalt, ami arról szól, hogy milyen hatalmas uralkodója volt hajdan egy nagy klánnak, akik messze laknak innen, de hírük talán regékből még ismerhetőek mindenki számára. Nagy hódító volt és minél hatalmasabb lett, annál inkább lett istentagadó, hiszen ő maga szerezte meg a győzelmeit, nem egy isten akarata volt mindez. Eddig ismert a dal, de most jön a folytatása is. Kagan bármit is csinált eddig, most hirtelen megjelenik a tűz mellett ülve és nem tud mozdulni. Kénytelen hallgatni tovább a látogatóját.*
-Ekkor haragudott meg rá istene és szövetkezve Sa'Terehttel, a gonosszal, elintézte a csúfos halálát a nyomorult halandónak és népét is kiirtotta az utolsó szál lélekig. *Tart egy kis szünetet.* Persze, ez nem egészen így kelt szájról szájra amikor terjedni kezdett a pletyka, hanem hogy egy fehérnép okozta a végét és őrületében megölt mindenkit, na de egy nőért melyik nagy klán feje őrülne meg? *Elneveti magát, hisz ebben még ő sem hinne, de a pletykás vénlányok így szerették mesélni.*
-Mondd szerinted ez gonosz tett volt vagy normális egy istentől? *Érdeklődik és miközben Kaganra mutat, az ismét tud mozogni és ura a saját testének, persze csak itt az álomban, mert valójában sajnálatos mód egy márványköbe van zárva még mindig.*
//Kagan Thargodar//
*A hosszúház melletti tábortűz élénkebben lobban fel és mellette megjelenik egy ember arany köntösben, aki egy bottal piszkálja a tüzet, miközben dúdolgatni kezd egy régi barbár dalt, ami arról szól, hogy milyen hatalmas uralkodója volt hajdan egy nagy klánnak, akik messze laknak innen, de hírük talán regékből még ismerhetőek mindenki számára. Nagy hódító volt és minél hatalmasabb lett, annál inkább lett istentagadó, hiszen ő maga szerezte meg a győzelmeit, nem egy isten akarata volt mindez. Eddig ismert a dal, de most jön a folytatása is. Kagan bármit is csinált eddig, most hirtelen megjelenik a tűz mellett ülve és nem tud mozdulni. Kénytelen hallgatni tovább a látogatóját.*
-Ekkor haragudott meg rá istene és szövetkezve Sa'Terehttel, a gonosszal, elintézte a csúfos halálát a nyomorult halandónak és népét is kiirtotta az utolsó szál lélekig. *Tart egy kis szünetet.* Persze, ez nem egészen így kelt szájról szájra amikor terjedni kezdett a pletyka, hanem hogy egy fehérnép okozta a végét és őrületében megölt mindenkit, na de egy nőért melyik nagy klán feje őrülne meg? *Elneveti magát, hisz ebben még ő sem hinne, de a pletykás vénlányok így szerették mesélni.*
-Mondd szerinted ez gonosz tett volt vagy normális egy istentől? *Érdeklődik és miközben Kaganra mutat, az ismét tud mozogni és ura a saját testének, persze csak itt az álomban, mert valójában sajnálatos mód egy márványköbe van zárva még mindig.*
6959. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-19 20:07:31
Üzenet elküldve: 2017-01-19 20:07:31
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Lehet, hogy a főmágus nem lepődik meg Lea reakcióján, de Lea meglepődik azon, hogy az képes az egyenes beszédre is.*
- Tudom, hogy nem kedvelnek minket. Hogy koszos barbároknak tartanak, nem lepődöm meg ezen. Tulajdonképpen az sem lep meg, hogy ez nem változik. És az engem ért vádak sem. Tudod, hogy mi az ami meglep? Az, hogy segítenél. Nyilván a te reputációdnak sem tesz túl jót, hogy mocskos barbárokat támogatnál. Mondd meg nekem, hogy ebben neked mi az üzlet.
*Hatujjú jobbja felemelkedik, és a főmágusra mutat a kinyújtott mutatóujja.*
- Nyilván nem a két szép szemem miatt. Bár állítólag nem vagyok olyan ronda, hogy a szén magától jöjjön fel a bányából. Szóval a csinos pofim miatt segítenél, vagy netán valami mást vársz cserébe?
*Bár szavaiból ilyesmire lehet következtetni, de sem elcsábítani, sem pedig korrumpálni nem próbálja. Jobban mondva nem akar lyukra futni. Ha amaz korrumpálható, akkor Lea is hajlik ilyesmire, mármint nem ebben az ügyben, hiszen ebben ártatlan. Elcsábításra már kevésbé hajlik, sőt. Nehezen állja meg, hogy ne sandítson Laorra erre a gondolatra.*
- Tisztában vagyok vele, hogy Aoneer őrmester aki vádol. Ziana hadnagy azonban elmondta nekem, hogy az őrmester a harcok során túl közel kerül az élőholtakhoz, szóval én nem adnék a szavára. Pont ezért nem kívánom feljelenteni sem, hiszen beteg az agya.
*hátradőlve egy pillanatig elgondolkodik a tanácsos szavain, összehúzott szemmel méregeti a férfit.*
- Nyilván meg kell veled egyezzek. A Hadúr sem jókedvében tette ezt. És mondjuk ki, hogy ti sem voltatok boldogok ettől.
*hangosan elmélkedik most, hogy felmérje a táblán a bábukat és azok elhelyezkedését. Kagan remélte, hogy egy ilyen paktummal majd megváltozhat a városiak hozzáállása, pedig ugyanolyan felkapaszkodott barbárnak tartották. Most is annak tartják, és valószínűleg örömködnek a sorsán. Rövid az emlékezetük. Hálátlan banda. Ettől függetlenül, mint azt a mágus is mondta, félnek tőlük ezért igyekeznek nem megharagítani őket, sőt némiképpen a szájukat is igyekszenek betömni.*
*Lehet, hogy a főmágus nem lepődik meg Lea reakcióján, de Lea meglepődik azon, hogy az képes az egyenes beszédre is.*
- Tudom, hogy nem kedvelnek minket. Hogy koszos barbároknak tartanak, nem lepődöm meg ezen. Tulajdonképpen az sem lep meg, hogy ez nem változik. És az engem ért vádak sem. Tudod, hogy mi az ami meglep? Az, hogy segítenél. Nyilván a te reputációdnak sem tesz túl jót, hogy mocskos barbárokat támogatnál. Mondd meg nekem, hogy ebben neked mi az üzlet.
*Hatujjú jobbja felemelkedik, és a főmágusra mutat a kinyújtott mutatóujja.*
- Nyilván nem a két szép szemem miatt. Bár állítólag nem vagyok olyan ronda, hogy a szén magától jöjjön fel a bányából. Szóval a csinos pofim miatt segítenél, vagy netán valami mást vársz cserébe?
*Bár szavaiból ilyesmire lehet következtetni, de sem elcsábítani, sem pedig korrumpálni nem próbálja. Jobban mondva nem akar lyukra futni. Ha amaz korrumpálható, akkor Lea is hajlik ilyesmire, mármint nem ebben az ügyben, hiszen ebben ártatlan. Elcsábításra már kevésbé hajlik, sőt. Nehezen állja meg, hogy ne sandítson Laorra erre a gondolatra.*
- Tisztában vagyok vele, hogy Aoneer őrmester aki vádol. Ziana hadnagy azonban elmondta nekem, hogy az őrmester a harcok során túl közel kerül az élőholtakhoz, szóval én nem adnék a szavára. Pont ezért nem kívánom feljelenteni sem, hiszen beteg az agya.
*hátradőlve egy pillanatig elgondolkodik a tanácsos szavain, összehúzott szemmel méregeti a férfit.*
- Nyilván meg kell veled egyezzek. A Hadúr sem jókedvében tette ezt. És mondjuk ki, hogy ti sem voltatok boldogok ettől.
*hangosan elmélkedik most, hogy felmérje a táblán a bábukat és azok elhelyezkedését. Kagan remélte, hogy egy ilyen paktummal majd megváltozhat a városiak hozzáállása, pedig ugyanolyan felkapaszkodott barbárnak tartották. Most is annak tartják, és valószínűleg örömködnek a sorsán. Rövid az emlékezetük. Hálátlan banda. Ettől függetlenül, mint azt a mágus is mondta, félnek tőlük ezért igyekeznek nem megharagítani őket, sőt némiképpen a szájukat is igyekszenek betömni.*
6958. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-19 19:09:08
Üzenet elküldve: 2017-01-19 19:09:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Téli mustra//
*Egyáltalán nem lepődik meg a nő reakcióján, előzőleg tájékozódott afelől, hogy a thargok népe kissé heves természetű. Talán nem is véletlenül provokálja őket?*
-Úgy látom, hogy az egyenes beszédet sokkal többre tartod, mint a politikai játszmákat, Szellemjáró!
*Csettint egyet, és a mágikus toll abbahagyja az írást. Ami most következik, az nem jó, ha írásos formában is megmarad.*
-Azért jöttem ide, hogy figyelmeztesselek arról, hogy a városban a nemesek közül jó néhányan egyáltalán nem kedvelik a thargokat. Nem kedvelték Kagan idejében sem, és eztán sem nagyon változott annak ellenére sem, hogy megvédtétek őket az élőholtaktól! Hálátlan disznók csupán!
*Megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Eszemben sincs téged semmivel sem vádolni, hiszen én elhiszem, hogy ártatlan vagy! Éppen ezért próbáltam veled egy olyan megelőző paktumot kötni, ami törvényileg nem engedi, hogy Kagan Thargodar szoborrá válása miatt bajba kerülj! A háttérben védeni próbállak, ugyanis nekem sem mindenhová ér el a kezem, hogy másképp tudjak rajtad segíteni!
*Megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Ha ezt rágalmazásnak veszed, sajnálom. Ha úgy érzed, hogy megrágalmazott egy konkrét személy, úgy tégy ellene feljelentést! A törvény az törvény, akár tharg birtokon történik, akár pedig a városban.
*A főtanácsos is indulatosan beszél, de legalább ezúttal nem köntörfalaz.*
-Mindazonáltal a város, -miután az ő területén vagytok és félnek tőletek-, ellenőrzést akar gyakorolni, hogy őket megkerülő hatalomra ne tehessetek szert. Ezek mellett a nagytanácsi tagság felajánlásával igyekszik első körben elismerni a thargok háborúban viselt szerepét.
*Összefonja az ujjait, majd folytatja.*
-Amiket mondtam, annak egy része az én akaratom, míg a másik fele a városé, ugyanis őket képviselem. Emellett valamennyi pont alkuképes, Szellemjáró.
*Kopik ki ismét az indulat a férfiből, majd befejezi.*
-Ha nem kívánsz semmit sem a várostól, akkor mondd meg, kérlek, s ígérem, hogy felállunk, bocsánatot kérünk és elsétálunk! Nem zargatjuk tovább a nyugalmadat mély gyászod közepette!
*Bólint egyet őszintén, majd zárja mondandóját.*
-Ellenben ha szeretnéd kihasználni a helyzetet, mondjuk egy politikai alkura, akkor az én álláspontom ismered: Szívesen meghallgatom a tiédet is, hogy konszenzusra jussunk, ami népednek is, valamint a városnak is jó. Mit döntesz hát?
*Kérdezi, majd a választ kíváncsian várva ismét összefonja az ujjait maga előtt.*
*Egyáltalán nem lepődik meg a nő reakcióján, előzőleg tájékozódott afelől, hogy a thargok népe kissé heves természetű. Talán nem is véletlenül provokálja őket?*
-Úgy látom, hogy az egyenes beszédet sokkal többre tartod, mint a politikai játszmákat, Szellemjáró!
*Csettint egyet, és a mágikus toll abbahagyja az írást. Ami most következik, az nem jó, ha írásos formában is megmarad.*
-Azért jöttem ide, hogy figyelmeztesselek arról, hogy a városban a nemesek közül jó néhányan egyáltalán nem kedvelik a thargokat. Nem kedvelték Kagan idejében sem, és eztán sem nagyon változott annak ellenére sem, hogy megvédtétek őket az élőholtaktól! Hálátlan disznók csupán!
*Megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Eszemben sincs téged semmivel sem vádolni, hiszen én elhiszem, hogy ártatlan vagy! Éppen ezért próbáltam veled egy olyan megelőző paktumot kötni, ami törvényileg nem engedi, hogy Kagan Thargodar szoborrá válása miatt bajba kerülj! A háttérben védeni próbállak, ugyanis nekem sem mindenhová ér el a kezem, hogy másképp tudjak rajtad segíteni!
*Megrázza a fejét, majd folytatja.*
-Ha ezt rágalmazásnak veszed, sajnálom. Ha úgy érzed, hogy megrágalmazott egy konkrét személy, úgy tégy ellene feljelentést! A törvény az törvény, akár tharg birtokon történik, akár pedig a városban.
*A főtanácsos is indulatosan beszél, de legalább ezúttal nem köntörfalaz.*
-Mindazonáltal a város, -miután az ő területén vagytok és félnek tőletek-, ellenőrzést akar gyakorolni, hogy őket megkerülő hatalomra ne tehessetek szert. Ezek mellett a nagytanácsi tagság felajánlásával igyekszik első körben elismerni a thargok háborúban viselt szerepét.
*Összefonja az ujjait, majd folytatja.*
-Amiket mondtam, annak egy része az én akaratom, míg a másik fele a városé, ugyanis őket képviselem. Emellett valamennyi pont alkuképes, Szellemjáró.
*Kopik ki ismét az indulat a férfiből, majd befejezi.*
-Ha nem kívánsz semmit sem a várostól, akkor mondd meg, kérlek, s ígérem, hogy felállunk, bocsánatot kérünk és elsétálunk! Nem zargatjuk tovább a nyugalmadat mély gyászod közepette!
*Bólint egyet őszintén, majd zárja mondandóját.*
-Ellenben ha szeretnéd kihasználni a helyzetet, mondjuk egy politikai alkura, akkor az én álláspontom ismered: Szívesen meghallgatom a tiédet is, hogy konszenzusra jussunk, ami népednek is, valamint a városnak is jó. Mit döntesz hát?
*Kérdezi, majd a választ kíváncsian várva ismét összefonja az ujjait maga előtt.*
6957. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-19 13:36:52
Üzenet elküldve: 2017-01-19 13:36:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Khrosas//
*Gyakorlott kovács és segédje munkába kezd. Hrothgaar igyekszik a lehető legegyszerűbben és legcélratörőbben beszélni. Nem mintha a leány mentális képességeiben kétkedne, sokkal inkább azért, mert haloványan még él benne az emlék az első kohó mellett töltött órákról. Az ő esetét még az is árnyalta, hogy saját édesapjának a kezei alatt kellett dolgoznia, és mi sem feszélyezőbb, mint a híres-hírhedt Zordkoponya (vagy gúnynevén Zordpofa) kezei alatt dolgozni.*
~Nyugodj békében, öreg.~
*Hrothgaar persze mindeközben árgus szemekkel figyeli a lány mozdulatait. Nem kerülik el figyelmét a bizonytalan, vagy legalábbis annak tetsző taglejtések, az elfehéredő ujjvégek, a gyöngyöző homlok, vagy az az egy-két suta mozzanat sem.*
~Nem baj. Érezze csak a súlyát a dolognak. Ne vegye senki félvállról ezt a szakmát.~
*Odabenn a hőmérséklet már elég magasra hág, főleg a kohó mellett állóknak. A fújtató folyamatos szuszogással szítja a tűzet, a vöröslő széndarabok puszta látványa megbabonázza az elmét.*
~Gyerünk, lássuk azt a kalapálást, kislány.~
*Hrothgaar nyakát nyújtva figyeli a folyamatot. Az izzó fémpenge felfekszik az üllőre. A kalapács magasba emelkedik és lecsap... lesújt újra és újra. Hrothgaar hagyja, hogy Khrosas folytassa a munkát, mígnem a penge színe el nem kezd sárgából naranccsá, majd narancsból vörösessé válni.*
- Mehet vissza a tűzbe.
*Hangzik el a kurta utasítás és a törpe elengedi a fújtató nyelét.*
- Jó lesz. Jó lesz. Mutatok valamit.
*Fejével int a lánynak, hogy cseréljenek helyet és kezelje kicsit a fújtatót. Ahogy a fém újra a megfelelő hőfokra hevült, a törpe az üllőre fekteti a munkadarabot és újra "tanítani" kezd.*
- Az előző kalapáccsal a fém elsődleges munkálását végezzük. Ha a vágóél kiképzésére kerül sor, akkor ezt használod. *Mondja és kiemel egy újabb eszközt. Ennek a kalapácsnak a feje a vége felé keskenyedik kissé.* Természetesen nem tudod egyből élesre kalapálni a pengét, de a köszörűkő segít ezen.
*Megemelkedik a szerszám a törpe kezében, de széles mozdulatok helyett ezúttal jóval finomabban dolgozik. Biztos abban, hogy Khrosas feszülten figyeli minden mozzanatát. A kalapács feje éppen hogy elemelkedik a pengétől a sűrűn pereg alá. A szinte csilingelésre emlékeztető hang betölti a műhelyt. Amikor a fém már kezd kihűlni és felvenni azt az "utálatos" szürkés-vöröses színt, a törpe ismét a szén alá bújtatja azt.*
- A következő kör a tiéd.
*Mondja és homlokát törölve lép el az üllőtől, hogy átadja a helyét...*
- Nem ez a legegyszerűbb kezdő darab, de hé... Ha jól sikerül, meg is tarthatod akár, hehe.
*Egy bátorítónak szánt kacsintást még megenged a lány felé, mielőtt nekifeküdne a fújtatónak.*
- Kisebb csatokat, ékeket, ilyen-olyan-amolyan aprócseprő dolgokat nem nagy művészet megcsinálni. Az esztétika másodlagos. A használhatóság, az időtállóság a fontos. Egy patkónak felesleges szépnek lennie, vagy egy kapának. És ha őszinte akar lenni a magunkfajta, akkor egy pengének sem feltétlenül kell csodaszépnek lennie. Szúrjon. Vágjon. Tépjen. Roncsoljon. _Öljön._
*Az persze már részletkérdés, hogy a penge saját szándékából nem fog ölni. Kell hozzá valaki, aki azzal a céllal forgatja.*
- Na, nézzük azt a pengét...
//Khrosas//
*Gyakorlott kovács és segédje munkába kezd. Hrothgaar igyekszik a lehető legegyszerűbben és legcélratörőbben beszélni. Nem mintha a leány mentális képességeiben kétkedne, sokkal inkább azért, mert haloványan még él benne az emlék az első kohó mellett töltött órákról. Az ő esetét még az is árnyalta, hogy saját édesapjának a kezei alatt kellett dolgoznia, és mi sem feszélyezőbb, mint a híres-hírhedt Zordkoponya (vagy gúnynevén Zordpofa) kezei alatt dolgozni.*
~Nyugodj békében, öreg.~
*Hrothgaar persze mindeközben árgus szemekkel figyeli a lány mozdulatait. Nem kerülik el figyelmét a bizonytalan, vagy legalábbis annak tetsző taglejtések, az elfehéredő ujjvégek, a gyöngyöző homlok, vagy az az egy-két suta mozzanat sem.*
~Nem baj. Érezze csak a súlyát a dolognak. Ne vegye senki félvállról ezt a szakmát.~
*Odabenn a hőmérséklet már elég magasra hág, főleg a kohó mellett állóknak. A fújtató folyamatos szuszogással szítja a tűzet, a vöröslő széndarabok puszta látványa megbabonázza az elmét.*
~Gyerünk, lássuk azt a kalapálást, kislány.~
*Hrothgaar nyakát nyújtva figyeli a folyamatot. Az izzó fémpenge felfekszik az üllőre. A kalapács magasba emelkedik és lecsap... lesújt újra és újra. Hrothgaar hagyja, hogy Khrosas folytassa a munkát, mígnem a penge színe el nem kezd sárgából naranccsá, majd narancsból vörösessé válni.*
- Mehet vissza a tűzbe.
*Hangzik el a kurta utasítás és a törpe elengedi a fújtató nyelét.*
- Jó lesz. Jó lesz. Mutatok valamit.
*Fejével int a lánynak, hogy cseréljenek helyet és kezelje kicsit a fújtatót. Ahogy a fém újra a megfelelő hőfokra hevült, a törpe az üllőre fekteti a munkadarabot és újra "tanítani" kezd.*
- Az előző kalapáccsal a fém elsődleges munkálását végezzük. Ha a vágóél kiképzésére kerül sor, akkor ezt használod. *Mondja és kiemel egy újabb eszközt. Ennek a kalapácsnak a feje a vége felé keskenyedik kissé.* Természetesen nem tudod egyből élesre kalapálni a pengét, de a köszörűkő segít ezen.
*Megemelkedik a szerszám a törpe kezében, de széles mozdulatok helyett ezúttal jóval finomabban dolgozik. Biztos abban, hogy Khrosas feszülten figyeli minden mozzanatát. A kalapács feje éppen hogy elemelkedik a pengétől a sűrűn pereg alá. A szinte csilingelésre emlékeztető hang betölti a műhelyt. Amikor a fém már kezd kihűlni és felvenni azt az "utálatos" szürkés-vöröses színt, a törpe ismét a szén alá bújtatja azt.*
- A következő kör a tiéd.
*Mondja és homlokát törölve lép el az üllőtől, hogy átadja a helyét...*
- Nem ez a legegyszerűbb kezdő darab, de hé... Ha jól sikerül, meg is tarthatod akár, hehe.
*Egy bátorítónak szánt kacsintást még megenged a lány felé, mielőtt nekifeküdne a fújtatónak.*
- Kisebb csatokat, ékeket, ilyen-olyan-amolyan aprócseprő dolgokat nem nagy művészet megcsinálni. Az esztétika másodlagos. A használhatóság, az időtállóság a fontos. Egy patkónak felesleges szépnek lennie, vagy egy kapának. És ha őszinte akar lenni a magunkfajta, akkor egy pengének sem feltétlenül kell csodaszépnek lennie. Szúrjon. Vágjon. Tépjen. Roncsoljon. _Öljön._
*Az persze már részletkérdés, hogy a penge saját szándékából nem fog ölni. Kell hozzá valaki, aki azzal a céllal forgatja.*
- Na, nézzük azt a pengét...
6956. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-19 09:26:10
Üzenet elküldve: 2017-01-19 09:26:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Hrothgaar//
*Felfelé kanyarodik a szája. Zavarában kisimítja tölgyfakéreg színű - és lassan már olyan állagú - haját a szeméből.*
- Ez legyen a legrosszabb, ami ér titeket. *Megingatja a fejét kételkedésében, a törpe még nem sejti milyen sok balszerencsét képes ez az egyetlen nőstény hozni egy egész klánra.
Nem vesztegeti az idejét, már az első kérésnél bedobja legjobb formáját. Sejti, hogyha végig erőltetnie kell majd a lelkesedést, akkor nem fog sokáig tartani. Az egyetlen szál, amiben meg tud kapaszkodni az annak a reménye, hogy meg fogja itt kedvelni, ha más nem akkor szokni.
Futólépésben igyekszik a tűz mellé, ahol az elmondottak alapján cselekszik. Ujjai rákanyarodnak a fujtató fogójára és magában számolva nyomja lefelé egyenletesen. Lehet, hogy kényelmesebben számol, de a hatás nem marad el. Khrosasnak ez olyan, mintha egy sárkány tüdeje lenne, éppen úgy, mint a régi történetekben, amivel a kis kölköket ijesztgetik.
Figyelemtől szikrázó szemeit a törpe munkadarabján tartja, ahogy azt betolja az izzó szén alá.*
- Hmm… *Nyugtázza a tevékenységet, s saját gondolatait. Arra eszmél, hogy pár pillanatig megrekedt a fújtató dolgában, s most igyekszik bepótolni. Elsőre kicsit talán hevesebben nyomja le, de igyekszik időben ráeszmélni, hogy ezzel nem semmit sem hoz be. Szépen lassan folytatja tovább.
Khrosas sosem ismerte a kard készítésének tudományát. Régen csupán annyit tudott, hogy tűz kell hozzá, azt is csak abból a következtetésből vonta le, hogy a műhelyek felett gyűrűzött a füst, mindég. Ez még nem tűnik olyan bonyolultnak, eddig. Ám igyekszik mindent észbe vésni.
Kezdeti lelkesedése kicsit megtompul a tudomány hallatán. Elkezd idegeskedni, honnan fogja tudni, hogy melyik fémnek mennyi idő kell? És kohó hőmérsékletével mi a helyzet? Vajon ha belenyúlna, feltudna állítani egy sorrendet, hogy milyen forró? Csontig elszenesítő, vagy éppen hogy csak a bőrét pörkölné tepertővé? Ha nem is a melegtől, de a saját gondolataitól elkezdenek gyöngyözni homlokán az izzadtság cseppek.*
- Igenis. *Válaszolja röviden, majd trappol is a törpe helyére. Lassan csak világossá válik, hogy honnan tudja meg, mikor jó a fém. Meg kell nézni. Milyen egyszerű, és erre nem is gondolt.
Vékony ujjai szorításába veszi a fogót, s meglepődve veszi észre, hogy az ő mozdulatai nem olyan kecsesek, mint ahogy azt Hrothgaar csinálta. Karjának minden izmával azon van, hogy ne essen ki a penge a fogóból. Igyekszik kihúzni a szén alól, egy pillanatra visszaejti, de korrigál, s végül csak felvillan a fémes izzás a szenes izzás alól.*
- Parancs. *Nyugtázza ismét a törpe szavait és ügyetlen tuszkolásba és szuszakolásba kezd a kohóban. Most már igazán megszaporodtak a verejték patakok a homlokán, még mindég csak részben felelős érte a meleg.
Nem kedvez önbizalmának az sem, hogy most kalapálnia kell. Vagy ezerféle eszközt lát meg hirtelen, de lehet, hogy csak a szeme csalja meg és ideges természete űz tréfát az agyával, talán közel sincs annyi.*
- De meg ám. *Válaszol, majd enyhén remegő kézzel nyúl az említett darabért és szorosan rá is markol. Szépen sorjában végzi el az utasításokat, egyszerre egyre koncentrál, mert ha többre kéne, akkor biztos, hogy vége lenne mindennek.
Jó erősen ráfog a fogóra, kiemeli a szén alá tolt fémet, visszaejti, szerencsére fogóstól, megint kiemeli és most már szépen rá is tudja helyezni az üllőre. Félő, hogy addig helyezkedik, míg kihűl a fém és akkor, kezdheti előröl. Igyekszik megállapodni egy megfelelő pontban. Olyan erősen tartja másik kezében a kalapácsot, hogy ujjai teljesen elfehérednek bele. Talán az eszköz nyele még kibírja, és nem törik ketté.
Kicsit talán erősen csapkodja meg a darabot. Szakértői szemnek ez talán kényelmetlen, sőt fájdalmas lehet nézni. Khrosas nem tántorodik meg, ettől függetlenül. Igyekszik úgy kalapálni, ahogy a törpe mondta, körülbelül ütéseinek egy negyede még elégségessel át is menne a kovács tanoncok vizsgáján.
Mivel arra nem kapott utasítást, hogy meddig kalapáljon, addig csapkod, amíg a vörös törpe meg nem állítja. Szikrák szállnak szerteszét, a fém fémhez való ütközésének hangja pedig betölti a teret.*
//Hrothgaar//
*Felfelé kanyarodik a szája. Zavarában kisimítja tölgyfakéreg színű - és lassan már olyan állagú - haját a szeméből.*
- Ez legyen a legrosszabb, ami ér titeket. *Megingatja a fejét kételkedésében, a törpe még nem sejti milyen sok balszerencsét képes ez az egyetlen nőstény hozni egy egész klánra.
Nem vesztegeti az idejét, már az első kérésnél bedobja legjobb formáját. Sejti, hogyha végig erőltetnie kell majd a lelkesedést, akkor nem fog sokáig tartani. Az egyetlen szál, amiben meg tud kapaszkodni az annak a reménye, hogy meg fogja itt kedvelni, ha más nem akkor szokni.
Futólépésben igyekszik a tűz mellé, ahol az elmondottak alapján cselekszik. Ujjai rákanyarodnak a fujtató fogójára és magában számolva nyomja lefelé egyenletesen. Lehet, hogy kényelmesebben számol, de a hatás nem marad el. Khrosasnak ez olyan, mintha egy sárkány tüdeje lenne, éppen úgy, mint a régi történetekben, amivel a kis kölköket ijesztgetik.
Figyelemtől szikrázó szemeit a törpe munkadarabján tartja, ahogy azt betolja az izzó szén alá.*
- Hmm… *Nyugtázza a tevékenységet, s saját gondolatait. Arra eszmél, hogy pár pillanatig megrekedt a fújtató dolgában, s most igyekszik bepótolni. Elsőre kicsit talán hevesebben nyomja le, de igyekszik időben ráeszmélni, hogy ezzel nem semmit sem hoz be. Szépen lassan folytatja tovább.
Khrosas sosem ismerte a kard készítésének tudományát. Régen csupán annyit tudott, hogy tűz kell hozzá, azt is csak abból a következtetésből vonta le, hogy a műhelyek felett gyűrűzött a füst, mindég. Ez még nem tűnik olyan bonyolultnak, eddig. Ám igyekszik mindent észbe vésni.
Kezdeti lelkesedése kicsit megtompul a tudomány hallatán. Elkezd idegeskedni, honnan fogja tudni, hogy melyik fémnek mennyi idő kell? És kohó hőmérsékletével mi a helyzet? Vajon ha belenyúlna, feltudna állítani egy sorrendet, hogy milyen forró? Csontig elszenesítő, vagy éppen hogy csak a bőrét pörkölné tepertővé? Ha nem is a melegtől, de a saját gondolataitól elkezdenek gyöngyözni homlokán az izzadtság cseppek.*
- Igenis. *Válaszolja röviden, majd trappol is a törpe helyére. Lassan csak világossá válik, hogy honnan tudja meg, mikor jó a fém. Meg kell nézni. Milyen egyszerű, és erre nem is gondolt.
Vékony ujjai szorításába veszi a fogót, s meglepődve veszi észre, hogy az ő mozdulatai nem olyan kecsesek, mint ahogy azt Hrothgaar csinálta. Karjának minden izmával azon van, hogy ne essen ki a penge a fogóból. Igyekszik kihúzni a szén alól, egy pillanatra visszaejti, de korrigál, s végül csak felvillan a fémes izzás a szenes izzás alól.*
- Parancs. *Nyugtázza ismét a törpe szavait és ügyetlen tuszkolásba és szuszakolásba kezd a kohóban. Most már igazán megszaporodtak a verejték patakok a homlokán, még mindég csak részben felelős érte a meleg.
Nem kedvez önbizalmának az sem, hogy most kalapálnia kell. Vagy ezerféle eszközt lát meg hirtelen, de lehet, hogy csak a szeme csalja meg és ideges természete űz tréfát az agyával, talán közel sincs annyi.*
- De meg ám. *Válaszol, majd enyhén remegő kézzel nyúl az említett darabért és szorosan rá is markol. Szépen sorjában végzi el az utasításokat, egyszerre egyre koncentrál, mert ha többre kéne, akkor biztos, hogy vége lenne mindennek.
Jó erősen ráfog a fogóra, kiemeli a szén alá tolt fémet, visszaejti, szerencsére fogóstól, megint kiemeli és most már szépen rá is tudja helyezni az üllőre. Félő, hogy addig helyezkedik, míg kihűl a fém és akkor, kezdheti előröl. Igyekszik megállapodni egy megfelelő pontban. Olyan erősen tartja másik kezében a kalapácsot, hogy ujjai teljesen elfehérednek bele. Talán az eszköz nyele még kibírja, és nem törik ketté.
Kicsit talán erősen csapkodja meg a darabot. Szakértői szemnek ez talán kényelmetlen, sőt fájdalmas lehet nézni. Khrosas nem tántorodik meg, ettől függetlenül. Igyekszik úgy kalapálni, ahogy a törpe mondta, körülbelül ütéseinek egy negyede még elégségessel át is menne a kovács tanoncok vizsgáján.
Mivel arra nem kapott utasítást, hogy meddig kalapáljon, addig csapkod, amíg a vörös törpe meg nem állítja. Szikrák szállnak szerteszét, a fém fémhez való ütközésének hangja pedig betölti a teret.*
6955. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-18 21:08:54
Üzenet elküldve: 2017-01-18 21:08:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Soniord//
*Míg teste isteni borostyánba zárva pihen, elméje nem szabadult meg, bár a világ, ahová került, jóval békésebb, mint az, amit maga mögött hagyott. Mégis nehéz feldolgozni ezt...*
~ A kezem nem a kezem, a lábam nem a lábam... szívem nem dobban a mellkasomban, hiába érzem. Csalás, ámítás... álom mindez, nem vitás. ~ *de nagyon valóságos. Hogy mégsem otthon van, arra azért hamar fény derül.*
*Ahogy a háta mögött eltűnik a hosszúház és a tűz körül ülő véreinek nyoma is, a sötét erdő öleli körbe, ám csak egy ideig. Amerre fordul, mindig tiszte előtte a táj, bár a sötéttől keveset észlel, ám látása perifériáján különös, sűrű köd gomolyog. És előtte, ahogy várta, lassan feltűnik a hosszúház és a tábortűz pislákoló fénye.*
~ Pedig bizonyosan nem körbe-körbe megyek... zárt világ ez. ~ *bár melyik nem az?*
*Míg teste isteni borostyánba zárva pihen, elméje nem szabadult meg, bár a világ, ahová került, jóval békésebb, mint az, amit maga mögött hagyott. Mégis nehéz feldolgozni ezt...*
~ A kezem nem a kezem, a lábam nem a lábam... szívem nem dobban a mellkasomban, hiába érzem. Csalás, ámítás... álom mindez, nem vitás. ~ *de nagyon valóságos. Hogy mégsem otthon van, arra azért hamar fény derül.*
*Ahogy a háta mögött eltűnik a hosszúház és a tűz körül ülő véreinek nyoma is, a sötét erdő öleli körbe, ám csak egy ideig. Amerre fordul, mindig tiszte előtte a táj, bár a sötéttől keveset észlel, ám látása perifériáján különös, sűrű köd gomolyog. És előtte, ahogy várta, lassan feltűnik a hosszúház és a tábortűz pislákoló fénye.*
~ Pedig bizonyosan nem körbe-körbe megyek... zárt világ ez. ~ *bár melyik nem az?*
6954. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-18 21:05:37
Üzenet elküldve: 2017-01-18 21:05:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Valahogy mintha kezdene megfájdulni a feje. Valószínűleg azért, mert elég nehezen hisz a fülének. Vizsgálat? Milyen alapon?*
- Az én lelkiismeretem tiszta, ezért teljesen mindegy, hogy ki mond ítéletet, mivel ártatlan vagyok. Hovatovább, nem tűröm el, hogy bárki megkérdőjelezze ezt. Ezzel Kagan Thargodar nagylelkűségét kérdőjelezik meg. Ziana hadnagy nem is fogja, jelen volt mikor a Hadúr tájékoztatta szándékáról az éppen e teremben összegyűlteket.
*Körbemutat a termen, ahol annak idején őt is egy verbális pofonként érte Kagan döntése, fél éjszaka zokogott és kérlelte felváltva, míg végül beletörődött a döntésébe. Ezek fényében pedig végtelenül felháborítja ez az egész beszélgetés.*
- Nem óhajtok nemességet kérvényezni azért, hogy netán kedvezőbb ítéletben részesüljek, ha már mindenáron rám akarjátok húzni a vizes lepedőt. Megrágalmaztok engem, mert éppen kapóra jön?! A saját falaim között vontok kérdőre? Ráadásul miért akarnék veletek megállapodni, ha az előzőt sem tartottátok be?
*Miért ne vádolhatná ő is a másikat ezzel-azzal, ha amaz is megtette ezt burkoltan? Kezdve azzal, hogy őt tényleg végtelenül felháborítja az, hogy kételkednek a történtekben. Természetesen tudja, hogy honnan fúj a szél, az őrmester nevét Zianától tudja, ahogyan azt is, hogy az őrmester a harcok során túl közel került az élőholtakhoz, amik megzavarták az agyát. Laorra néz, máskor valószínűleg ő is tódítana valami ilyen marhasággal, de nem teszi, csak az arca vonaglik meg, és borostyánszínű szeme mintha villámlana. Kezd róla lefoszlani a nyugalom, a hangja egyelőre még nyugodt, csak a borostyán szempár árulkodik némi indulatról*
- Nagylelkű házigazda vagyok, ezért ha szépen kéred, akkor megengedem neked és a társaidnak, hogy felmenjetek a toronyba és vizsgálat alá vegyétek a Hadurat, nagy hatalmú mágusoknak nyilván nem okoz problémát az, hogy megállapítsák azt, hogy igazat mondok-e. Kagan Thargodar nem lenne ilyen elnéző, ha az otthonában ilyen dolgokkal vádolnák, és az én türelmem is fogytán van már, a segítőkedvem is kezd megcsappanni.
*Ezek a szavak már akkor hangzanak el, mikor a férfi ráfog vékony karjára, de a vizsgálatának eredményét, és a kérdéseit is elengedi a füle mellett. Kevéssé érdekli az istenség, mikor éppen rágalmazzák.*
*Valahogy mintha kezdene megfájdulni a feje. Valószínűleg azért, mert elég nehezen hisz a fülének. Vizsgálat? Milyen alapon?*
- Az én lelkiismeretem tiszta, ezért teljesen mindegy, hogy ki mond ítéletet, mivel ártatlan vagyok. Hovatovább, nem tűröm el, hogy bárki megkérdőjelezze ezt. Ezzel Kagan Thargodar nagylelkűségét kérdőjelezik meg. Ziana hadnagy nem is fogja, jelen volt mikor a Hadúr tájékoztatta szándékáról az éppen e teremben összegyűlteket.
*Körbemutat a termen, ahol annak idején őt is egy verbális pofonként érte Kagan döntése, fél éjszaka zokogott és kérlelte felváltva, míg végül beletörődött a döntésébe. Ezek fényében pedig végtelenül felháborítja ez az egész beszélgetés.*
- Nem óhajtok nemességet kérvényezni azért, hogy netán kedvezőbb ítéletben részesüljek, ha már mindenáron rám akarjátok húzni a vizes lepedőt. Megrágalmaztok engem, mert éppen kapóra jön?! A saját falaim között vontok kérdőre? Ráadásul miért akarnék veletek megállapodni, ha az előzőt sem tartottátok be?
*Miért ne vádolhatná ő is a másikat ezzel-azzal, ha amaz is megtette ezt burkoltan? Kezdve azzal, hogy őt tényleg végtelenül felháborítja az, hogy kételkednek a történtekben. Természetesen tudja, hogy honnan fúj a szél, az őrmester nevét Zianától tudja, ahogyan azt is, hogy az őrmester a harcok során túl közel került az élőholtakhoz, amik megzavarták az agyát. Laorra néz, máskor valószínűleg ő is tódítana valami ilyen marhasággal, de nem teszi, csak az arca vonaglik meg, és borostyánszínű szeme mintha villámlana. Kezd róla lefoszlani a nyugalom, a hangja egyelőre még nyugodt, csak a borostyán szempár árulkodik némi indulatról*
- Nagylelkű házigazda vagyok, ezért ha szépen kéred, akkor megengedem neked és a társaidnak, hogy felmenjetek a toronyba és vizsgálat alá vegyétek a Hadurat, nagy hatalmú mágusoknak nyilván nem okoz problémát az, hogy megállapítsák azt, hogy igazat mondok-e. Kagan Thargodar nem lenne ilyen elnéző, ha az otthonában ilyen dolgokkal vádolnák, és az én türelmem is fogytán van már, a segítőkedvem is kezd megcsappanni.
*Ezek a szavak már akkor hangzanak el, mikor a férfi ráfog vékony karjára, de a vizsgálatának eredményét, és a kérdéseit is elengedi a füle mellett. Kevéssé érdekli az istenség, mikor éppen rágalmazzák.*
6953. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-18 20:45:43
Üzenet elküldve: 2017-01-18 20:45:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Kellemes csend uralkodik a Hrallh-ban, a beszélgetés szava közé csak a kandalló öles fahasábjain táncoló lángok pattogása, a torony körül kavargó vashegyi szél süvöltése, néha az ablakok megzörrenése. És a kuncogás. A falnak támaszkodó Laor kezdi megérteni a küldöttség látogatásának célját. A háború, a holtak dúlása sok szenvedést okozott ezen a vidéken. Azon a vidéken, aminek köszönhetően a levegő városáig talán egy dög sem jutott el. És Arthenior vezetői bizonyára úgy érezhették, hogy a Vashegyen búskomorság, levertség vett erőt és a maguk eszközeivel igyekeznek ezt orvosolni. Ezek szerint a vendégeik nem mágusok, tanácsosok, városőrök, hanem pokoli jó komédiások, akik válogatott tréfákkal kívánják szórakoztatni a Szellemjárót. Kissé szokatlan viccek ezek, de a városi népek humora bizonyára nehezen érthető. Mert, ugye, azt senki sem veheti komolyan a thargok között, hogy a Szellemjárót, a Vashegy úrnőjét holmi városi hadnagyocskával vegyék egy kalap alá, hogy azt találják ki, egy városőr tiszt ítéletet mondhat felette. Ugyanúgy a vicc kategóriába kell tartoznia annak is, hogy Artheniorból időről időre megbízottakat küldjenek inspekciózni, ellenőrizni. Mintha a thargok a város gyámsága alá tartoznának. Vallomás? Lea tegyen vallomást?
Muszáj viccnek vennie ezt a tárgyalást, különben kénytelen lenne azt hinni, hogy a városiak fenyegetik Leát a saját földjén, a saját várában, a saját népe körében. Ha ürülnek a teáscsészék, ellöki magát a faltól és összegyűjti azokat, melyekből már kifogyott az ital.*
- Bocsáss meg, Szellemjáró! *somolyog Leára* Legközelebb gyengébb teát főzök. Az erős vashegyi fűszerek megtréfálhatják azt, aki nincs hozzászokva.
*Kellemes csend uralkodik a Hrallh-ban, a beszélgetés szava közé csak a kandalló öles fahasábjain táncoló lángok pattogása, a torony körül kavargó vashegyi szél süvöltése, néha az ablakok megzörrenése. És a kuncogás. A falnak támaszkodó Laor kezdi megérteni a küldöttség látogatásának célját. A háború, a holtak dúlása sok szenvedést okozott ezen a vidéken. Azon a vidéken, aminek köszönhetően a levegő városáig talán egy dög sem jutott el. És Arthenior vezetői bizonyára úgy érezhették, hogy a Vashegyen búskomorság, levertség vett erőt és a maguk eszközeivel igyekeznek ezt orvosolni. Ezek szerint a vendégeik nem mágusok, tanácsosok, városőrök, hanem pokoli jó komédiások, akik válogatott tréfákkal kívánják szórakoztatni a Szellemjárót. Kissé szokatlan viccek ezek, de a városi népek humora bizonyára nehezen érthető. Mert, ugye, azt senki sem veheti komolyan a thargok között, hogy a Szellemjárót, a Vashegy úrnőjét holmi városi hadnagyocskával vegyék egy kalap alá, hogy azt találják ki, egy városőr tiszt ítéletet mondhat felette. Ugyanúgy a vicc kategóriába kell tartoznia annak is, hogy Artheniorból időről időre megbízottakat küldjenek inspekciózni, ellenőrizni. Mintha a thargok a város gyámsága alá tartoznának. Vallomás? Lea tegyen vallomást?
Muszáj viccnek vennie ezt a tárgyalást, különben kénytelen lenne azt hinni, hogy a városiak fenyegetik Leát a saját földjén, a saját várában, a saját népe körében. Ha ürülnek a teáscsészék, ellöki magát a faltól és összegyűjti azokat, melyekből már kifogyott az ital.*
- Bocsáss meg, Szellemjáró! *somolyog Leára* Legközelebb gyengébb teát főzök. Az erős vashegyi fűszerek megtréfálhatják azt, aki nincs hozzászokva.
6952. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-18 19:06:14
Üzenet elküldve: 2017-01-18 19:06:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Téli mustra//
*A nő a várt módon reagál, ám egy olyan valakivel ül szemben, aki a bírói karhatalom gyakorlásában méltán bizonyul igazságosnak. Az már csak hab a tortán, hogy politikus is.*
-Nem. Én csupán fel szerettem volna hívni a figyelmed arra, hogy amennyiben ebből hivatalos vizsgálat lesz, úgy közrendűként a sorsod hadnagyi szinten fog eldőlni, így csak remélni tudom, hogy Ziana hadnaggyal valóban jó kapcsolatot ápolsz. Sajnos nem tudom, hogy mennyire szokott az emberei szavára hallgatva ilyen ügyekbe belepiszkálni.
*Ric hadnagy elhúzza a száját a háttérben, de nem szólal meg, csupán beleiszik a teájába. Ami pedig a főtanácsost illeti, elmormolja a korábban említett varázsigét, hogy a nő beszámolója pergamenre kerüljön.*
-Ha vállalnád azt, hogy nem építész védő mágiát, és ezt a városi mágusok továbbra is ellenőrizhetik az erődben, valamint a thargokhoz tartozó területeken, úgy változtatok egy kicsit a hozzáállásomon, mely jelenleg érdektelen. Hogy értsd, elmagyarázom!
*Egy kevés szünetet tart, amivel talán kivívja a vele szemben ülő nő összpontosító figyelmét.*
-Kérvényezhetnéd a nemességet, s ha megkapod, akkor hivatalos ügy esetén az én jogköröm lesz ítéletet mondani az ügyedben. Megalapozottan tudom ezt megtenni, ha az imént elmondottak alapján felveszem a vallomásod, és azt négy tharg tanúval hitelesítjük.
*Egy kevés szünetet tart, majd elakad a szava, amint Leandana a karján feltűri a ruhaujját, és a borostán színű, bőrébe égett rúnák előtűnnek.*
-Ó, szabad?
*Kérdezi, de a kérdés költői volt, hiszen éppen azért tartotta oda kezét a nő, hogy megvizsgálhassa. A mágus iszik a teájából, majd leteszi a bögrét, s mindkét kezét a nő alkarjára fonja. Újfent egy varázsigét mond el, aminek határára furcsa, ezüstösen csillogó por keletkezik a mágus körül. Nagyjából fél percig csendben van, majd kinyitja a szemét, és a varázslat szertefoszlik.*
-Ez az erő Teysus istené! Ezek szerint az általad megidézett entitás kapcsolatban állt vele!
*Őszinte csodálattal bólogat, majd folytatja.*
-Megtennéd, hogy mindent elmondasz erről az Alvó Istenről? Sőt, mivel nagyon keveset tudunk még Teysusról, vagy neki a szándékairól, akár megpróbálhatnád vele is felvenni a kapcsolatot!
*Visszaveszi a bögrét a kezébe, majd egy újabbat kortyol belőle.*
-Ha információkat szolgáltatsz, akkor az előző, bírói hozzáállásomat kiegészítem azzal az írásos paktummal, ami ismét a Nagytanács tagjává tesz majd. Így a leendő nemesi címedhez méltó helyet kapsz a városi hierarchiában. A városnak kötelessége értesíteni az ülésekről, így ha lesz, képviselheted a népedet a politikában. Mit szólsz?
*Kérdezi, miközben belekortyol ismét a teába.*
*A nő a várt módon reagál, ám egy olyan valakivel ül szemben, aki a bírói karhatalom gyakorlásában méltán bizonyul igazságosnak. Az már csak hab a tortán, hogy politikus is.*
-Nem. Én csupán fel szerettem volna hívni a figyelmed arra, hogy amennyiben ebből hivatalos vizsgálat lesz, úgy közrendűként a sorsod hadnagyi szinten fog eldőlni, így csak remélni tudom, hogy Ziana hadnaggyal valóban jó kapcsolatot ápolsz. Sajnos nem tudom, hogy mennyire szokott az emberei szavára hallgatva ilyen ügyekbe belepiszkálni.
*Ric hadnagy elhúzza a száját a háttérben, de nem szólal meg, csupán beleiszik a teájába. Ami pedig a főtanácsost illeti, elmormolja a korábban említett varázsigét, hogy a nő beszámolója pergamenre kerüljön.*
-Ha vállalnád azt, hogy nem építész védő mágiát, és ezt a városi mágusok továbbra is ellenőrizhetik az erődben, valamint a thargokhoz tartozó területeken, úgy változtatok egy kicsit a hozzáállásomon, mely jelenleg érdektelen. Hogy értsd, elmagyarázom!
*Egy kevés szünetet tart, amivel talán kivívja a vele szemben ülő nő összpontosító figyelmét.*
-Kérvényezhetnéd a nemességet, s ha megkapod, akkor hivatalos ügy esetén az én jogköröm lesz ítéletet mondani az ügyedben. Megalapozottan tudom ezt megtenni, ha az imént elmondottak alapján felveszem a vallomásod, és azt négy tharg tanúval hitelesítjük.
*Egy kevés szünetet tart, majd elakad a szava, amint Leandana a karján feltűri a ruhaujját, és a borostán színű, bőrébe égett rúnák előtűnnek.*
-Ó, szabad?
*Kérdezi, de a kérdés költői volt, hiszen éppen azért tartotta oda kezét a nő, hogy megvizsgálhassa. A mágus iszik a teájából, majd leteszi a bögrét, s mindkét kezét a nő alkarjára fonja. Újfent egy varázsigét mond el, aminek határára furcsa, ezüstösen csillogó por keletkezik a mágus körül. Nagyjából fél percig csendben van, majd kinyitja a szemét, és a varázslat szertefoszlik.*
-Ez az erő Teysus istené! Ezek szerint az általad megidézett entitás kapcsolatban állt vele!
*Őszinte csodálattal bólogat, majd folytatja.*
-Megtennéd, hogy mindent elmondasz erről az Alvó Istenről? Sőt, mivel nagyon keveset tudunk még Teysusról, vagy neki a szándékairól, akár megpróbálhatnád vele is felvenni a kapcsolatot!
*Visszaveszi a bögrét a kezébe, majd egy újabbat kortyol belőle.*
-Ha információkat szolgáltatsz, akkor az előző, bírói hozzáállásomat kiegészítem azzal az írásos paktummal, ami ismét a Nagytanács tagjává tesz majd. Így a leendő nemesi címedhez méltó helyet kapsz a városi hierarchiában. A városnak kötelessége értesíteni az ülésekről, így ha lesz, képviselheted a népedet a politikában. Mit szólsz?
*Kérdezi, miközben belekortyol ismét a teába.*
6951. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-17 20:48:58
Üzenet elküldve: 2017-01-17 20:48:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Bólint a hadnagy szavaira. Neki nagyjából mindegy, hogy pontosan hol is harcolt, ő csak annyit tud, hogy a Grombartól csak kevesen tértek vissza, de hogy kinek a vezetése alatt, az nagyjából irreleváns. Pedig belepillantott pár jelentésbe, de neveket nem tudna visszaidézni.*
- Arra célzol, hogy a lény azért tette ezt Kagan Thargodarral, hogy én üljek a helyére?
*hangjában egyáltalán nincsen indulat, túl jól emlékszik a jelenetre, amit Aoneer rendezett. Laorra néz, aki szintén befeszül kicsit a hallottaktól, ahogyan igazából Lea is, csak kénytelen leplezni ezt, így nem ropogtathatja az ízületeit. Pedig jól esne.*
- Pár dolgot tisztázhatnánk ezzel kapcsolatban, először is azt kéne eldönteni, hogy vajon én cselekszem-e a lény parancsára, vagy ő az enyémre?
*Bár ő abszolút nem szánja komoly kérdésnek, de természetesen benne van a pakliban, hogy a főmágus komolyan veszi, bár Lea még mindig finoman mosolyog, testtartása is laza, talán túlzottan is: kényelmesen hátradől, lábait kinyújtja, bokában keresztezi, térdeit lazán szétveti, a teáscsészét pedig székének jobb karfáján pihenteti, balja könyököl a másikon és saját hajával babrál. A városi úrinők valószínűleg egyenes derékkal ülnének, maguk alá húzott lábakkal, de hát Lea ugye nem is városi, nem is úrinő, nem is törekszik ennek a látszatára. *
- Megkérdezheted ezt köntörfalazás nélkül is. Kagan Thargodar áldozatot hozott a népéért, és ezért a világért. Álomba merült azért, hogy az Alvó Isten felébredjen a saját álmából, ami az őseink hűtlensége miatt szállt a szemeire.
*ezen a ponton már kihallani némi indulatot a reszelős hangjából.*
- Kagan Thargodar számodra valószínűleg jelentéktelen, egy civilizálatlan, feltörekvő barbár, akire a városodnak szüksége volt a háborúban, és akit a városod fel is használt. Kagan Thargodar számomra egy barát, egy társ, egy vezér, egy apa, egy fivér.
*Szemöldökei egy pillanatra dühösen összerándulnak, sokadjára szajkózza ugyanazt, de tulajdonképpen nem is kéne különösebben meglepődjön, hiszen Worenthben is felfedezni vélt némi kétkedést, pedig őt a barátjának tartja. Ha egy barát kételkedik, akkor nem csoda, hogy egy kvázi idegen is így van ezzel. Mindazonáltal nagyon unja már, hogy újra és újra el kell magyarázza.*
- Nem gyilkoltam meg, és nem is adtam erre senkinek utasítást.
*Hangjában már szomorúság cseng, és nem az előbbi, pillanatnyi indulat.*
- A hatalmának nagyságára következtethetsz abból, amit véghezvitt. Nem tudom, hogy milyen mértékegységben méritek ezt.
*egészen váratlanul vált pozíciót, és csészéjét a karfán hagyva előre hajol a főmágus irányába, felgyűri bal ruhaujját, alkarján borostyánszínnel derengenek az Alvó Istentől kapott rúnák. Épp olyan színűek, mint a szobor odafent a toronyban, vagy mit Lea szemei. Gondolhatnák ezt persze véletlen egybeesésnek is, de valószínűleg nem az, és következtetni lehet arra, hogy Lea tényleg valamiféle kapcsolatban áll az Alvó Istennel.*
- Mondd meg magad, hogy mit pártol ő. Itt van minden.
*Persze valószínűleg a főmágus nem beszéli a thargok ősi nyelvét, és írásukat sem tudja kiolvasni, merthogy a rúnák Lea karján azon a nyelven íródtak. Persze egy mágusnak lehet, hogy nem okoz gondot a "megfejtés", vagy ha mégis akkor Lea majd kisegíti.*
*Bólint a hadnagy szavaira. Neki nagyjából mindegy, hogy pontosan hol is harcolt, ő csak annyit tud, hogy a Grombartól csak kevesen tértek vissza, de hogy kinek a vezetése alatt, az nagyjából irreleváns. Pedig belepillantott pár jelentésbe, de neveket nem tudna visszaidézni.*
- Arra célzol, hogy a lény azért tette ezt Kagan Thargodarral, hogy én üljek a helyére?
*hangjában egyáltalán nincsen indulat, túl jól emlékszik a jelenetre, amit Aoneer rendezett. Laorra néz, aki szintén befeszül kicsit a hallottaktól, ahogyan igazából Lea is, csak kénytelen leplezni ezt, így nem ropogtathatja az ízületeit. Pedig jól esne.*
- Pár dolgot tisztázhatnánk ezzel kapcsolatban, először is azt kéne eldönteni, hogy vajon én cselekszem-e a lény parancsára, vagy ő az enyémre?
*Bár ő abszolút nem szánja komoly kérdésnek, de természetesen benne van a pakliban, hogy a főmágus komolyan veszi, bár Lea még mindig finoman mosolyog, testtartása is laza, talán túlzottan is: kényelmesen hátradől, lábait kinyújtja, bokában keresztezi, térdeit lazán szétveti, a teáscsészét pedig székének jobb karfáján pihenteti, balja könyököl a másikon és saját hajával babrál. A városi úrinők valószínűleg egyenes derékkal ülnének, maguk alá húzott lábakkal, de hát Lea ugye nem is városi, nem is úrinő, nem is törekszik ennek a látszatára. *
- Megkérdezheted ezt köntörfalazás nélkül is. Kagan Thargodar áldozatot hozott a népéért, és ezért a világért. Álomba merült azért, hogy az Alvó Isten felébredjen a saját álmából, ami az őseink hűtlensége miatt szállt a szemeire.
*ezen a ponton már kihallani némi indulatot a reszelős hangjából.*
- Kagan Thargodar számodra valószínűleg jelentéktelen, egy civilizálatlan, feltörekvő barbár, akire a városodnak szüksége volt a háborúban, és akit a városod fel is használt. Kagan Thargodar számomra egy barát, egy társ, egy vezér, egy apa, egy fivér.
*Szemöldökei egy pillanatra dühösen összerándulnak, sokadjára szajkózza ugyanazt, de tulajdonképpen nem is kéne különösebben meglepődjön, hiszen Worenthben is felfedezni vélt némi kétkedést, pedig őt a barátjának tartja. Ha egy barát kételkedik, akkor nem csoda, hogy egy kvázi idegen is így van ezzel. Mindazonáltal nagyon unja már, hogy újra és újra el kell magyarázza.*
- Nem gyilkoltam meg, és nem is adtam erre senkinek utasítást.
*Hangjában már szomorúság cseng, és nem az előbbi, pillanatnyi indulat.*
- A hatalmának nagyságára következtethetsz abból, amit véghezvitt. Nem tudom, hogy milyen mértékegységben méritek ezt.
*egészen váratlanul vált pozíciót, és csészéjét a karfán hagyva előre hajol a főmágus irányába, felgyűri bal ruhaujját, alkarján borostyánszínnel derengenek az Alvó Istentől kapott rúnák. Épp olyan színűek, mint a szobor odafent a toronyban, vagy mit Lea szemei. Gondolhatnák ezt persze véletlen egybeesésnek is, de valószínűleg nem az, és következtetni lehet arra, hogy Lea tényleg valamiféle kapcsolatban áll az Alvó Istennel.*
- Mondd meg magad, hogy mit pártol ő. Itt van minden.
*Persze valószínűleg a főmágus nem beszéli a thargok ősi nyelvét, és írásukat sem tudja kiolvasni, merthogy a rúnák Lea karján azon a nyelven íródtak. Persze egy mágusnak lehet, hogy nem okoz gondot a "megfejtés", vagy ha mégis akkor Lea majd kisegíti.*
6950. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-17 20:23:46
Üzenet elküldve: 2017-01-17 20:23:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Most rajta a sor, hogy mustráljon, a városőr hadnagyot. Leplezetlen érdeklődéssel nézi, és egy pillanatra sem találja rokonszenvesnek. Nem az arcát elcsúfító heg miatt, hiszen abból neki is van pár, és valószínűleg az fizimiskáját sem teszi megnyerőbbé. Furcsának találja a rövid zavart, amiből kiderül, hogy a főtanácsosnak fogalma sem volt, hogy hű testőre hol vitézkedett az élőholtak elleni háborúban, de lehet, hogy ennek semmi jelentősége nincs. Akkora volt abban az időben a kavarodás, összevisszaság, hogy könnyű lehetett téveszteni. Az viszont sokkal inkább szöget üt a fejébe, hogy a tiszt egy olyan csatáról tett jelentést, amiben nem is vett részt. Rendben, felderítői beszámoltak neki a részletekről, bizonyára híven a valósághoz. De miért nem az ottani sereg elöljárói jelentettek? Fura, de különösebb gyanakvásra ez sem kell, hogy okot adjon.
A főtanácsos szavaira a beszélgetők felé fordul és csak a közelében helyet foglalók, élesebb füllel megáldott egyének hallhatják azt a két halk, apró roppanást, ami akkor kél amikor az ökölbe szoruló kezében megroppannak a csontok. A mágus végig kimérten udvarias – diplomataként mi más lenne? - de a szavak mögött észre lehet venni a gyanúsítást. Hogy Drenule megjelenése és Kagan borostyánba fagyása között összefüggés van, az egyértelmű. De valahogy úgy érzi, hogy a főtanácsos nem pont arra gondol, ami történt. Eszébe jut az a jelenet, amikor egy feldúlt, talán kicsit üldözési mániában szenvedő városőr cirkuszolt ezen erőd kapujánál, váltig állítva, hogy Drenule végezni akart vele és azonnali bebocsátást követelt a falak mögé, hogy személyesen vonhassa kérdőre a Szellemjárót vagy akár magát az istent. Nem nehéz összerakni, hogy ő is jelentést tehetett, az eseményeket sajátos értelmezésben tálalva, és ennek köszönhetik ezt a vizitet. Ha így van, akkor mindez nem jelent mást, mint hogy Kagan sorsáért Drenule-t és közvetve Leát okolják a városi magiszterek.
~Hálátlan, ostoba kutyák! Kérdőre vonás helyett hálálkodva kéne a lábai elé borulnotok.~
Késpengévé keskenyülő ajkakkal néz Leára, vajon a nő elérti-e az orcátlan érdeklődést? Véleménye szerint most kéne kipenderíteni a Vashegyről a magas vendégeket, városőröstől, batárostól, mindenestől, de persze ebben nem ő dönt. Jobb is így, a Szellemjáró diplomáciai érzéke biztos fejlettebb, így jó eséllyel elkerülhető egy összeütközés. De ha mégsem, akkor rajta nem fog múlni. Még akkor sem, ha kénytelen rájönni, hogy hiába nincs fegyver Ric hadnagynál, hiába feltételezhető, hogy a többiek nem is értenek a fegyverforgatáshoz, három mágussal szemben túl sok esélye nem lenne. Talán a Vashegy vendégszeretete nem kéne odáig terjedjen, hogy mindenféle szemfényvesztőket csapatostól engednek be a legjobban őrzött falak mögé.*
*Most rajta a sor, hogy mustráljon, a városőr hadnagyot. Leplezetlen érdeklődéssel nézi, és egy pillanatra sem találja rokonszenvesnek. Nem az arcát elcsúfító heg miatt, hiszen abból neki is van pár, és valószínűleg az fizimiskáját sem teszi megnyerőbbé. Furcsának találja a rövid zavart, amiből kiderül, hogy a főtanácsosnak fogalma sem volt, hogy hű testőre hol vitézkedett az élőholtak elleni háborúban, de lehet, hogy ennek semmi jelentősége nincs. Akkora volt abban az időben a kavarodás, összevisszaság, hogy könnyű lehetett téveszteni. Az viszont sokkal inkább szöget üt a fejébe, hogy a tiszt egy olyan csatáról tett jelentést, amiben nem is vett részt. Rendben, felderítői beszámoltak neki a részletekről, bizonyára híven a valósághoz. De miért nem az ottani sereg elöljárói jelentettek? Fura, de különösebb gyanakvásra ez sem kell, hogy okot adjon.
A főtanácsos szavaira a beszélgetők felé fordul és csak a közelében helyet foglalók, élesebb füllel megáldott egyének hallhatják azt a két halk, apró roppanást, ami akkor kél amikor az ökölbe szoruló kezében megroppannak a csontok. A mágus végig kimérten udvarias – diplomataként mi más lenne? - de a szavak mögött észre lehet venni a gyanúsítást. Hogy Drenule megjelenése és Kagan borostyánba fagyása között összefüggés van, az egyértelmű. De valahogy úgy érzi, hogy a főtanácsos nem pont arra gondol, ami történt. Eszébe jut az a jelenet, amikor egy feldúlt, talán kicsit üldözési mániában szenvedő városőr cirkuszolt ezen erőd kapujánál, váltig állítva, hogy Drenule végezni akart vele és azonnali bebocsátást követelt a falak mögé, hogy személyesen vonhassa kérdőre a Szellemjárót vagy akár magát az istent. Nem nehéz összerakni, hogy ő is jelentést tehetett, az eseményeket sajátos értelmezésben tálalva, és ennek köszönhetik ezt a vizitet. Ha így van, akkor mindez nem jelent mást, mint hogy Kagan sorsáért Drenule-t és közvetve Leát okolják a városi magiszterek.
~Hálátlan, ostoba kutyák! Kérdőre vonás helyett hálálkodva kéne a lábai elé borulnotok.~
Késpengévé keskenyülő ajkakkal néz Leára, vajon a nő elérti-e az orcátlan érdeklődést? Véleménye szerint most kéne kipenderíteni a Vashegyről a magas vendégeket, városőröstől, batárostól, mindenestől, de persze ebben nem ő dönt. Jobb is így, a Szellemjáró diplomáciai érzéke biztos fejlettebb, így jó eséllyel elkerülhető egy összeütközés. De ha mégsem, akkor rajta nem fog múlni. Még akkor sem, ha kénytelen rájönni, hogy hiába nincs fegyver Ric hadnagynál, hiába feltételezhető, hogy a többiek nem is értenek a fegyverforgatáshoz, három mágussal szemben túl sok esélye nem lenne. Talán a Vashegy vendégszeretete nem kéne odáig terjedjen, hogy mindenféle szemfényvesztőket csapatostól engednek be a legjobban őrzött falak mögé.*
6949. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-17 18:51:48
Üzenet elküldve: 2017-01-17 18:51:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Téli mustra//
*A teát jóízűen elfogadja, s miközben a kinti időtől áthűlt tenyerét melengeti vele, folytatná a tárgyalást, de Ric hadnagyra terelődik a szó.*
-Pontatlan volt a főtanácsos, mert én a kikötőnél harcoltam, és a felderítőim jelentéséből írtam meg a grombari csatát. Sebet pedig szereztem a vállamon és hastájékon is, de ha az arcomra gondol, azt nem az élőholtak csinálták, hanem egy bűnöző. Bocsánat, hogy megszakítottam a tárgyalást!
*Bólint egyet, miközben visszaadja a főtanácsosnak a szót.*
-Köszönöm, hogy kijavított, Ric hadnagy! Nos, szóval a lény...
*Bólogat egy pillanatra elmerengve, majd miután meghallgatja a nő történetét, elgondolkodik.*
-Bár hivatalos formában még nem született erről állásfoglalás, de a rossz nyelvek azt beszélik, hogy a megidézett lény közbenjárása Kagan Thargodar, hogy is mondjam, szoborrá válására egyáltalán nem volt véletlen.
*Egy pillanatra csendben marad, és vélhetően a nő a hallottaktól meglepve hasonlóan cselekszik. Mielőtt kiborulna, és fenyegetőzni kezdene a rágalmazását illetően, a főtanácsos megpróbálja elütni a szavainak az élét.*
-Mondd, megsértettél néhány városőrt, hogy ilyen szavakkal illetnek?
*Kérdezi, majd elővesz a köpenye alól egy pergament, és egy tollat.*
-Megoldást fogunk találni, úgyhogy erre még visszatérünk ma! Most sokat segítenél, ha nem tartanád titokban azt, amire ezzel a hatalmas lénnyel kapcsolatban rákérdezek. Engedelmeddel leírnám például azt, hogy milyen jellemvonásokkal rendelkezik, vagy hogy miképp gondolkodik. Érdekelne a becsült hatalma és az értékrendje is, valamint hogy képes vagy-e vele kapcsolatba lépni. Elárulnád nekem, amit tudsz róla?
*Ha hajlik a Szellemjáró a segítségre, akkor egy varázsige kell csupán, s a fáradhatatlan írnok munkához is lát majd. Bár, az igazat megvallva a főtanácsosban van némi kétely, hogy a korábban említett szavak után nem lesz indulatos a nő, s higgadtan tudnak majd tovább beszélgetni.*
*A teát jóízűen elfogadja, s miközben a kinti időtől áthűlt tenyerét melengeti vele, folytatná a tárgyalást, de Ric hadnagyra terelődik a szó.*
-Pontatlan volt a főtanácsos, mert én a kikötőnél harcoltam, és a felderítőim jelentéséből írtam meg a grombari csatát. Sebet pedig szereztem a vállamon és hastájékon is, de ha az arcomra gondol, azt nem az élőholtak csinálták, hanem egy bűnöző. Bocsánat, hogy megszakítottam a tárgyalást!
*Bólint egyet, miközben visszaadja a főtanácsosnak a szót.*
-Köszönöm, hogy kijavított, Ric hadnagy! Nos, szóval a lény...
*Bólogat egy pillanatra elmerengve, majd miután meghallgatja a nő történetét, elgondolkodik.*
-Bár hivatalos formában még nem született erről állásfoglalás, de a rossz nyelvek azt beszélik, hogy a megidézett lény közbenjárása Kagan Thargodar, hogy is mondjam, szoborrá válására egyáltalán nem volt véletlen.
*Egy pillanatra csendben marad, és vélhetően a nő a hallottaktól meglepve hasonlóan cselekszik. Mielőtt kiborulna, és fenyegetőzni kezdene a rágalmazását illetően, a főtanácsos megpróbálja elütni a szavainak az élét.*
-Mondd, megsértettél néhány városőrt, hogy ilyen szavakkal illetnek?
*Kérdezi, majd elővesz a köpenye alól egy pergament, és egy tollat.*
-Megoldást fogunk találni, úgyhogy erre még visszatérünk ma! Most sokat segítenél, ha nem tartanád titokban azt, amire ezzel a hatalmas lénnyel kapcsolatban rákérdezek. Engedelmeddel leírnám például azt, hogy milyen jellemvonásokkal rendelkezik, vagy hogy miképp gondolkodik. Érdekelne a becsült hatalma és az értékrendje is, valamint hogy képes vagy-e vele kapcsolatba lépni. Elárulnád nekem, amit tudsz róla?
*Ha hajlik a Szellemjáró a segítségre, akkor egy varázsige kell csupán, s a fáradhatatlan írnok munkához is lát majd. Bár, az igazat megvallva a főtanácsosban van némi kétely, hogy a korábban említett szavak után nem lesz indulatos a nő, s higgadtan tudnak majd tovább beszélgetni.*
6948. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-16 21:00:52
Üzenet elküldve: 2017-01-16 21:00:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Nem szeretne különösebben a politikáról beszélni, meg arról, hogy milyen fogások is célravezetőek, ha az ember politikusnak áll. Ő ebbe most csöppent bele, ráadásul koloncként kapta a nyakába, friss a dolog, fel kell dolgozza. Az övéivel egészen jól boldogult, de idegenekkel még nem került eddig "össze". Természetesen hízik a mája a thargok hadi érdemeinek említésére, de ezt egy bólintáson kívül mással nem reagálja le.*
- Ric hadnagy is a harcokban szerezte a sebét, mint Laor?
*Fejével biccent Laor felé, aki hamarosan megfőzheti élete legjobb teáját. Már feltéve ha talál teafüvet is és nem csak pipadohányt. Egyébként a kérdése költői, nem kíván a hadnagy magánéletében, és sebesüléseinek történetében vájkálni.*
- Az őrségtől csak Ziana hadnagyot volt szerencsém megismerni, vele kiválóan tudtunk együttműködni.
*Bár egyes embereivel vannak problémák, mint például a kőagyú Aoneerrel, de Lea nyilván nem fogja kielemezni azt, hogy Ziana hadnagy néhány katonája kissé érdekes Lea számára.*
- Hallottam erről a lényről.
*borostyánszínű tekintetét a máguséba fúrja, az arca tökéletesen rezzenéstelen, közömbösnek is lehetne akár mondani, ha nem mosolyogna haloványan. Csak ne viszketne megint a bal alkarja, ahol borostyánosan derengenek az Alvó Isten rúnái. Ezúttal azonban nem vakarja meg, csak odaszorítja karját székének karfájára. Persze furcsának találja, hogy a mágust érdekli az Alvó Isten, bár miért ne érdekelné az, ami/aki segített legyőzni az ellenséget. A mágusokat valószínűleg érdeklik a mágikus dolgok, egy testet öltő istenség pedig igazán mágikus dolog, ahogy a rúnák is azok, amikor bélyegül kapott.*
- Biztos nem ismered a népem történetét. Elmesélem egy részletét gyorsan. A legenda szerint az őseim egy másik világ szülöttei. A másik világból pedig hoztak egy istenséget is magukkal. Ám sok-sok generációval ezelőtt elfordultak ettől az istentől, és a Szellemeket kezdték tisztelni, az istenség pedig magukra hagyta az őseim, álomba merült. A Hadúr és én szerettük volna, ha az Alvó Isten ismét felébred, ha újra népe mellé áll. Már jóval azelőtt ez volt a vágyunk, az élőhalottak lecsaptak volna a világra. Az az entitás, akit mondasz, ő az őseim, a népem istene. Az Alvó Isten, aki felébredt a vész óráiban, noha a segítségéért cserébe áldozatot is kívánt tőlünk. A Hadúr áldozata mellett az enyém elenyésző.
*Közben megérkezett Laor is a teával, így ő elvesz egy csészét, hálásan biccent a férfinek. Örül, hogy ő kísérte hozzá a vendégeket, nem pedig Daranel. Persze kedveli az íjászt is, de Laort mégis jobban, hosszú pillanatig rajta is tartja a pillantását, mielőtt újra visszatér a főmágusra. Szájához emeli a csészét, de egyelőre nem kortyol bele, csak belélegzi az illatos párát.*
*Nem szeretne különösebben a politikáról beszélni, meg arról, hogy milyen fogások is célravezetőek, ha az ember politikusnak áll. Ő ebbe most csöppent bele, ráadásul koloncként kapta a nyakába, friss a dolog, fel kell dolgozza. Az övéivel egészen jól boldogult, de idegenekkel még nem került eddig "össze". Természetesen hízik a mája a thargok hadi érdemeinek említésére, de ezt egy bólintáson kívül mással nem reagálja le.*
- Ric hadnagy is a harcokban szerezte a sebét, mint Laor?
*Fejével biccent Laor felé, aki hamarosan megfőzheti élete legjobb teáját. Már feltéve ha talál teafüvet is és nem csak pipadohányt. Egyébként a kérdése költői, nem kíván a hadnagy magánéletében, és sebesüléseinek történetében vájkálni.*
- Az őrségtől csak Ziana hadnagyot volt szerencsém megismerni, vele kiválóan tudtunk együttműködni.
*Bár egyes embereivel vannak problémák, mint például a kőagyú Aoneerrel, de Lea nyilván nem fogja kielemezni azt, hogy Ziana hadnagy néhány katonája kissé érdekes Lea számára.*
- Hallottam erről a lényről.
*borostyánszínű tekintetét a máguséba fúrja, az arca tökéletesen rezzenéstelen, közömbösnek is lehetne akár mondani, ha nem mosolyogna haloványan. Csak ne viszketne megint a bal alkarja, ahol borostyánosan derengenek az Alvó Isten rúnái. Ezúttal azonban nem vakarja meg, csak odaszorítja karját székének karfájára. Persze furcsának találja, hogy a mágust érdekli az Alvó Isten, bár miért ne érdekelné az, ami/aki segített legyőzni az ellenséget. A mágusokat valószínűleg érdeklik a mágikus dolgok, egy testet öltő istenség pedig igazán mágikus dolog, ahogy a rúnák is azok, amikor bélyegül kapott.*
- Biztos nem ismered a népem történetét. Elmesélem egy részletét gyorsan. A legenda szerint az őseim egy másik világ szülöttei. A másik világból pedig hoztak egy istenséget is magukkal. Ám sok-sok generációval ezelőtt elfordultak ettől az istentől, és a Szellemeket kezdték tisztelni, az istenség pedig magukra hagyta az őseim, álomba merült. A Hadúr és én szerettük volna, ha az Alvó Isten ismét felébred, ha újra népe mellé áll. Már jóval azelőtt ez volt a vágyunk, az élőhalottak lecsaptak volna a világra. Az az entitás, akit mondasz, ő az őseim, a népem istene. Az Alvó Isten, aki felébredt a vész óráiban, noha a segítségéért cserébe áldozatot is kívánt tőlünk. A Hadúr áldozata mellett az enyém elenyésző.
*Közben megérkezett Laor is a teával, így ő elvesz egy csészét, hálásan biccent a férfinek. Örül, hogy ő kísérte hozzá a vendégeket, nem pedig Daranel. Persze kedveli az íjászt is, de Laort mégis jobban, hosszú pillanatig rajta is tartja a pillantását, mielőtt újra visszatér a főmágusra. Szájához emeli a csészét, de egyelőre nem kortyol bele, csak belélegzi az illatos párát.*
6947. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-16 20:31:23
Üzenet elküldve: 2017-01-16 20:31:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
~Karót nyelt népség...~
*Szó nélkül veszi tudomásul, hogy két mágus nem kíván élni a thargok vendégszeretetével, és a főtanácsos, meg a városőr is beérik egy kis teával. Úgy gondolja, hogy nem megfelelő a pillanat arra, hogy a tűz köré telepedőkkel megossza azon nézetét, miszerint a tea nem férfinek való ital, úgyhogy csak bólint egyet. Leától ő is azt kap, ez egy kicsit megzavarja. Ez mit jelent? Egy vödör Taknyos Törpét? Kancsó bort? Teát? Végül az utóbbi mellett teszi le a voksát, elvégre annyit már tud, hogy Lea hajlamos hamar becsípni, és nem feltétlenül lenne szerencsés, ha a magas rangú vendégeket autentikus vashegyi nótákkal mulattatná a kandalló mellett, melyek olyan bonyolult biológiai utalásokat tartalmaznak, hogy hétpróbás erőszaktevők is elpirulnak hallására.
Kivonul a kis konyhába, egy tálcára bögréket pakol össze, szám szerint hármat, kanalakat, aztán a polcról találomra leemel egy teás bödönt. A felirat szerint erdei növények és bogyók alkotják. A tűzhely felszított lángjai felett hamar felforr a víz a hasas kannában, amivel leforrázza a füveket, majd a tálcára tesz egy csupor mézet is, hátha édesszájú valaki.
Arra ér vissza, hogy a főtanácsos valami nagy hatalmú lény felől érdeklődik, kissé ravaszkás arckifejezéssel. Körbekínálja a tűz körül ülőket, pontosabban azokat, akik kértek innivalót, aztán ő is hátrább húzódik, mint a küldöttség vezetőjének két társa. Csak feltételezheti, hogy ha a Vashegyen érdeklődnek túlvilági entitás iránt, akkor az csak Drenule lehet. Kicsit elbiccenti a fejét, őszintén kíváncsi, hogy a városiakat miért érdekli a tharg isten? Annál is inkább, mert egész eddigi életében semmi bizonyítékát nem találta annak, hogy az istenek ne csak unatkozó gonosztevők lennének, akik abban lelnek örömet, hogy a halandókat sanyargathassák. Ha egyáltalán léteznek és érdekli őket kicsit is Lanawin sorsa. Itt pedig a maga valójában láthatott egyet. Arról már nem is beszélve, hogy sziklaszilárd meggyőződése szerint Sa'Tereth és kis cimborája, Sa'argathot a mai napig itt garázdálkodnának, ha nincs Kagan, Lea és persze Drenule. Ez természetesen így erős túlzás, de miért kéne mindig objektíven látni a világot?*
~Karót nyelt népség...~
*Szó nélkül veszi tudomásul, hogy két mágus nem kíván élni a thargok vendégszeretetével, és a főtanácsos, meg a városőr is beérik egy kis teával. Úgy gondolja, hogy nem megfelelő a pillanat arra, hogy a tűz köré telepedőkkel megossza azon nézetét, miszerint a tea nem férfinek való ital, úgyhogy csak bólint egyet. Leától ő is azt kap, ez egy kicsit megzavarja. Ez mit jelent? Egy vödör Taknyos Törpét? Kancsó bort? Teát? Végül az utóbbi mellett teszi le a voksát, elvégre annyit már tud, hogy Lea hajlamos hamar becsípni, és nem feltétlenül lenne szerencsés, ha a magas rangú vendégeket autentikus vashegyi nótákkal mulattatná a kandalló mellett, melyek olyan bonyolult biológiai utalásokat tartalmaznak, hogy hétpróbás erőszaktevők is elpirulnak hallására.
Kivonul a kis konyhába, egy tálcára bögréket pakol össze, szám szerint hármat, kanalakat, aztán a polcról találomra leemel egy teás bödönt. A felirat szerint erdei növények és bogyók alkotják. A tűzhely felszított lángjai felett hamar felforr a víz a hasas kannában, amivel leforrázza a füveket, majd a tálcára tesz egy csupor mézet is, hátha édesszájú valaki.
Arra ér vissza, hogy a főtanácsos valami nagy hatalmú lény felől érdeklődik, kissé ravaszkás arckifejezéssel. Körbekínálja a tűz körül ülőket, pontosabban azokat, akik kértek innivalót, aztán ő is hátrább húzódik, mint a küldöttség vezetőjének két társa. Csak feltételezheti, hogy ha a Vashegyen érdeklődnek túlvilági entitás iránt, akkor az csak Drenule lehet. Kicsit elbiccenti a fejét, őszintén kíváncsi, hogy a városiakat miért érdekli a tharg isten? Annál is inkább, mert egész eddigi életében semmi bizonyítékát nem találta annak, hogy az istenek ne csak unatkozó gonosztevők lennének, akik abban lelnek örömet, hogy a halandókat sanyargathassák. Ha egyáltalán léteznek és érdekli őket kicsit is Lanawin sorsa. Itt pedig a maga valójában láthatott egyet. Arról már nem is beszélve, hogy sziklaszilárd meggyőződése szerint Sa'Tereth és kis cimborája, Sa'argathot a mai napig itt garázdálkodnának, ha nincs Kagan, Lea és persze Drenule. Ez természetesen így erős túlzás, de miért kéne mindig objektíven látni a világot?*
6946. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-16 18:51:31
Üzenet elküldve: 2017-01-16 18:51:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Téli mustra//
*Bizony a főtanácsos számára is jól esik a zárt tér, mert sokkal kellemesebb a levegő egy fűtött helységben, mint a szabadban. A parázs még nem hűlt ki, ami arra enged következtetni, hogy viszonylag gyakran használják ezt a helységet.*
-Ennek örülök, noha bizalmatlanságod érthető számomra. A politika világában sosem lehet biztosra tudni, hogy milyen szándékkal is érkezik a másik fél.
*Elmosolyodik, miközben beleegyezően bólint a nő szavaira, és helyet foglal a tűz mellett. Ha van elég szék, a többiek is így tesznek, noha kissé távolabb. Hagyják beszélni a nőt és a főtanácsost.*
-Én egy teát kérek, köszönöm!
*Bólint Laor kérdésére, a többiek közül még Ric hadnagy kéri ugyanezt, lévén szolgálatban kerülni igyekeznek az alkoholfogyasztást. A másik két mágus semmit sem kér, csak csendesen figyelnek.*
-A katonai jelentések egy részét éppen Ric hadnagy írta.
*Bök az ujjával a sebhelyes arcú férfi felé, majd folytatja.*
-A városőri alakulatok bal szárnyát vezette a grombari csata során, ahol is látta a thargok harci erejét is. Úgy küzdöttek, mint egy ketrecből kiszabadult lupusfulgur, és olyan vakmerőségről tettek tanúbizonyságot, mint egy warg!
*Fellelkesül, mert valahogy szívleli az efféle cselekedetet. Náluk Pirtianesben is így volt szokás küzdeni, s nem meghátrálni, mint azt tette sok más városi nemes.*
-Meg kell vallani, hogy ha a thagrok nem lettek volna, akkor az őrség magára maradt volna.
*Egy kevés szünetet tart, majd rátér egy kicsit érdekesebb részre.*
-Mindazonáltal a háborút elveszítettük volna, ha nem változnak a javunkra a körülmények. Más őrök jelentették, hogy egy erős entitás érkezett egyenesen Amon Ruadh felől, ami gyakorlatilag szétverte a Grombar-kastélyt, megtörve az ellenséget a déli fronton, és visszavonulásra késztetve azt.
*Egy pillanatra elszomorodik, majd folytatja.*
-Ilyen áron nem is neheztelek az entitásra, amiért szétrombolt egy családom által épített épületet. Mondd csak, Szellemjáró, hallottál esetleg valamit erről a nagy hatalmú lényről?
*Kérdezi, miközben gyanúsan fürkésző tekintete a Leandanáét keresi.*
*Bizony a főtanácsos számára is jól esik a zárt tér, mert sokkal kellemesebb a levegő egy fűtött helységben, mint a szabadban. A parázs még nem hűlt ki, ami arra enged következtetni, hogy viszonylag gyakran használják ezt a helységet.*
-Ennek örülök, noha bizalmatlanságod érthető számomra. A politika világában sosem lehet biztosra tudni, hogy milyen szándékkal is érkezik a másik fél.
*Elmosolyodik, miközben beleegyezően bólint a nő szavaira, és helyet foglal a tűz mellett. Ha van elég szék, a többiek is így tesznek, noha kissé távolabb. Hagyják beszélni a nőt és a főtanácsost.*
-Én egy teát kérek, köszönöm!
*Bólint Laor kérdésére, a többiek közül még Ric hadnagy kéri ugyanezt, lévén szolgálatban kerülni igyekeznek az alkoholfogyasztást. A másik két mágus semmit sem kér, csak csendesen figyelnek.*
-A katonai jelentések egy részét éppen Ric hadnagy írta.
*Bök az ujjával a sebhelyes arcú férfi felé, majd folytatja.*
-A városőri alakulatok bal szárnyát vezette a grombari csata során, ahol is látta a thargok harci erejét is. Úgy küzdöttek, mint egy ketrecből kiszabadult lupusfulgur, és olyan vakmerőségről tettek tanúbizonyságot, mint egy warg!
*Fellelkesül, mert valahogy szívleli az efféle cselekedetet. Náluk Pirtianesben is így volt szokás küzdeni, s nem meghátrálni, mint azt tette sok más városi nemes.*
-Meg kell vallani, hogy ha a thagrok nem lettek volna, akkor az őrség magára maradt volna.
*Egy kevés szünetet tart, majd rátér egy kicsit érdekesebb részre.*
-Mindazonáltal a háborút elveszítettük volna, ha nem változnak a javunkra a körülmények. Más őrök jelentették, hogy egy erős entitás érkezett egyenesen Amon Ruadh felől, ami gyakorlatilag szétverte a Grombar-kastélyt, megtörve az ellenséget a déli fronton, és visszavonulásra késztetve azt.
*Egy pillanatra elszomorodik, majd folytatja.*
-Ilyen áron nem is neheztelek az entitásra, amiért szétrombolt egy családom által épített épületet. Mondd csak, Szellemjáró, hallottál esetleg valamit erről a nagy hatalmú lényről?
*Kérdezi, miközben gyanúsan fürkésző tekintete a Leandanáét keresi.*
6945. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-16 13:41:51
Üzenet elküldve: 2017-01-16 13:41:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
- Érdekes, a háború mifelénk szaporítja a tanácskozások sorát, nem pedig ritkítja azokat. De legyen, elfogadom a válaszod. Indítsunk tiszta lappal, azt sem fogom megkérdezni, hogy mi történt a Hadúrral való szerződés megkötése és a háború kitörése közötti időszakban.
*Rosszmájúnak hangzik, pedig a hanghordozásában nincsen semmi pikírt, tulajdonképpen nem akarja megkérdezni ezt, mert nem kíváncsi a válaszra, valószínűleg csak mismásolás lenne, az meg tényleg nem érdekli. Az egész inkább csak hangos elmélkedésként értelmezhető. Jó, valahol mélyen tényleg érdekli a válasz, persze lehet, hogy a városiak csak ilyen ritkán tanácskoznak? Mindegy is. A lényeg, hogy végre házon belül vannak, Lea a maga részéről szeretne kicsit felmelegedni. A tanácsterem kandallójának pattogó tüze ehhez éppen ideális, még akkor is, ha várni kell kicsit, hogy valóban pattogjon az a tűz, mert Laor csak most pakolja meg.
Kicsit azért csalódott, hogy nem élesztik fel Kagant ebből az állapotból, azon meg csodálkozik, hogy ilyen gyorsan elfogadták azt, hogy ő került Kagan helyére.*
- Tévedsz főmágus, nem látok benned ellenséget. Viszont barátot sem, de nézd ezt el nekem, most találkozunk először.
*Lea továbbra is mosolyog, hiszen nincs oka arra, hogy ne így tegyen és a mágus sem dühödött fel a szavaitól, és nem csapta agyon a mennykő, ez pedig örömre adhat okot. Egyelőre kesztyűs kezét melengeti a tűznél, csak pár néma perc után kezd el levetkőzni. Kesztyűit, kucsmáját a helyiséget uraló kerek asztalra, hosszú, prémes kabátját pedig az egyik szék támlájára teszi. A kabát alatt viselt, máskor patyolatfehér tunikájának a mellrésze véres és maszatos, ahogy magához ölelte az anyjukból éppen csak kibújó fiúcskákat, mintha az egyikük arcának lenyomata is kivehető lenne.*
- Synmirán ikreket segítettem a világra. Foglaljatok helyet.
*osztja meg gyorsan az örömteli hírt, mielőtt elveszi a levelet, amit viszont egyelőre nem bont fel, az asztalra teszi. Arra a székre támaszkodik le két kézzel, amire a kabátját aggatta az imént.*
- Kérlek meséld el, hogy mit is írnak a katonai jelentések?
*Bár harmatosan gyenge volt azon a napon, de mégis az emlékezetébe vésődtek a nagydarab őr szavai, de főleg a viselkedése, később pedig Ziana hadnagy is elmesélte, hogy szegény fickónak beteg az agya. Ennek fényében pedig nem csoda, hogy azt hitte, hogy meg akarják ölni, illetve, hogy Kagant is megölték. Viszont előbb érkezett haza, mint a hadnagy és feltételezhetően addigra tett már valamiféle jelentést, Leát pedig érdeklik Aoneer vádjai, mert biztos benne, hogy megvádolta őt, őket.*
- Magad mondtad, hogy már az én szavam a döntő, én azonban nem engedek meg nektek semmi ellenőrzést, magad mondtad, hogy a Hadúrral kötött paktum érvénytelen. Nem mondom, hogy nem vagyok nyitott a megállapodásra, hiszen egy háború éppen véget ért, és nem kívánok újat kezdeni. De megállapodás nélkül nem lesz itt semmiféle vizsgálódás, gondolom, hogy megérted.
*Hangja csevegő, mintha csak az időjárásról beszélgetnének, meglehetősen sikeresen leplezi azt, hogy valójában mennyire új az a szituáció, amiben most van, hogy nem csak a háttérben áll, hanem ő maga az, aki tárgyal. Bólint Laornak, ő kér valami, és egyébként azért nem maga kérdezte meg erről a jövevényeket, mert Laor gyorsabb volt nála. Egyszerűbb így, mint valami szolgálóért ordibálni, aztán azon mérgelődni, hogy nem kerül elő elég gyorsan, vagy hogy mással foglalkozik ahelyett, hogy felszolgálná a frissítőt.*
- Érdekes, a háború mifelénk szaporítja a tanácskozások sorát, nem pedig ritkítja azokat. De legyen, elfogadom a válaszod. Indítsunk tiszta lappal, azt sem fogom megkérdezni, hogy mi történt a Hadúrral való szerződés megkötése és a háború kitörése közötti időszakban.
*Rosszmájúnak hangzik, pedig a hanghordozásában nincsen semmi pikírt, tulajdonképpen nem akarja megkérdezni ezt, mert nem kíváncsi a válaszra, valószínűleg csak mismásolás lenne, az meg tényleg nem érdekli. Az egész inkább csak hangos elmélkedésként értelmezhető. Jó, valahol mélyen tényleg érdekli a válasz, persze lehet, hogy a városiak csak ilyen ritkán tanácskoznak? Mindegy is. A lényeg, hogy végre házon belül vannak, Lea a maga részéről szeretne kicsit felmelegedni. A tanácsterem kandallójának pattogó tüze ehhez éppen ideális, még akkor is, ha várni kell kicsit, hogy valóban pattogjon az a tűz, mert Laor csak most pakolja meg.
Kicsit azért csalódott, hogy nem élesztik fel Kagant ebből az állapotból, azon meg csodálkozik, hogy ilyen gyorsan elfogadták azt, hogy ő került Kagan helyére.*
- Tévedsz főmágus, nem látok benned ellenséget. Viszont barátot sem, de nézd ezt el nekem, most találkozunk először.
*Lea továbbra is mosolyog, hiszen nincs oka arra, hogy ne így tegyen és a mágus sem dühödött fel a szavaitól, és nem csapta agyon a mennykő, ez pedig örömre adhat okot. Egyelőre kesztyűs kezét melengeti a tűznél, csak pár néma perc után kezd el levetkőzni. Kesztyűit, kucsmáját a helyiséget uraló kerek asztalra, hosszú, prémes kabátját pedig az egyik szék támlájára teszi. A kabát alatt viselt, máskor patyolatfehér tunikájának a mellrésze véres és maszatos, ahogy magához ölelte az anyjukból éppen csak kibújó fiúcskákat, mintha az egyikük arcának lenyomata is kivehető lenne.*
- Synmirán ikreket segítettem a világra. Foglaljatok helyet.
*osztja meg gyorsan az örömteli hírt, mielőtt elveszi a levelet, amit viszont egyelőre nem bont fel, az asztalra teszi. Arra a székre támaszkodik le két kézzel, amire a kabátját aggatta az imént.*
- Kérlek meséld el, hogy mit is írnak a katonai jelentések?
*Bár harmatosan gyenge volt azon a napon, de mégis az emlékezetébe vésődtek a nagydarab őr szavai, de főleg a viselkedése, később pedig Ziana hadnagy is elmesélte, hogy szegény fickónak beteg az agya. Ennek fényében pedig nem csoda, hogy azt hitte, hogy meg akarják ölni, illetve, hogy Kagant is megölték. Viszont előbb érkezett haza, mint a hadnagy és feltételezhetően addigra tett már valamiféle jelentést, Leát pedig érdeklik Aoneer vádjai, mert biztos benne, hogy megvádolta őt, őket.*
- Magad mondtad, hogy már az én szavam a döntő, én azonban nem engedek meg nektek semmi ellenőrzést, magad mondtad, hogy a Hadúrral kötött paktum érvénytelen. Nem mondom, hogy nem vagyok nyitott a megállapodásra, hiszen egy háború éppen véget ért, és nem kívánok újat kezdeni. De megállapodás nélkül nem lesz itt semmiféle vizsgálódás, gondolom, hogy megérted.
*Hangja csevegő, mintha csak az időjárásról beszélgetnének, meglehetősen sikeresen leplezi azt, hogy valójában mennyire új az a szituáció, amiben most van, hogy nem csak a háttérben áll, hanem ő maga az, aki tárgyal. Bólint Laornak, ő kér valami, és egyébként azért nem maga kérdezte meg erről a jövevényeket, mert Laor gyorsabb volt nála. Egyszerűbb így, mint valami szolgálóért ordibálni, aztán azon mérgelődni, hogy nem kerül elő elég gyorsan, vagy hogy mással foglalkozik ahelyett, hogy felszolgálná a frissítőt.*
6944. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-16 13:29:54
Üzenet elküldve: 2017-01-16 13:29:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Sokan vannak, akik tűzön-vízen keresztül ragaszkodnak ahhoz, amit elterveztek és nincs hatalom, szép szó, ami megváltoztathatná őket elhatározásukban. Úgy látszik, hogy a főtanácsost több ésszel áldották meg a szellemek, minden jel szerint nem kívánja túllépni a vendégjog határait és egyelőre lemond arról, hogy már a kapuban varázsolni kezdjen.
A Hrallh-ba érve legalább a hűvös szeleknek nincsenek kitéve, de azt túlzás lenne állítani, hogy odabent trópusi hőség uralkodik. Mivel Lea és a főtanácsos azonnal rá is térnek a hivatalos részre, amihez neki vajmi kevés köze van, keres valami elfoglaltságot. Elsőnek a tagbaszakadt kandallónál, melybe egy kisebb termetű ember szinte lehajlás nélkül tudna belépni, ha valami elmezavar folytán erre támadna kedve. A parázs már alig pislákol a vastag hamuréteg alatt, rég leéghetett benne a tűz. Leguggol a tűzhely nagyra tátott szája elé, és a mellé készített szerszámok közül kiemel egy tűzpiszkáló vasat, amivel kicsit összekotorja, felszítja a zsarátnokot, hogy aztán a felhalmozott, alkarnyi fahasábok közül jó néhányat vessen a tűzre és a fújtatóval életre keltse a lángokat. Ügyködését siker koronázza, és hamarosan vígan dalol a tűz a kandallóban. Melege egyelőre csak a környékén érezhető, de már a látvány is kellemesebbé teszi az itt tartózkodást.
Mellkasa előtt összefont karokkal fordul szembe a kis társasággal és egy ujjnyit feljebb csúszik a szemöldöke, ahogy a visszhangos teremben elér hozzá a szó, miszerint valami Artheniorral kötött egyezség érvénytelennek találtatott, a hadúr állapota miatt. A maga részéről azt tartana logikusnak, méltányosnak és helyesnek, ha ama pozíció, melyet Kagannak szántak a városi nemesek, utódjára szállnának, mindenféle kecmec nélkül, de a felütésből arra kell következtetnie, hogy nem lesz ennyire egyszerű a dolog. Főleg, hogy abban sem biztos, Leának kell-e ez az egész? Persze ebbe nem üti bele az orrát ahogy a többiek mellé lép.*
- Esetleg innátok valamit? *néz végig a gyülekezeten, végül a göndör hajún állapodik meg a tekintete. Maga részéről semmi lealacsonyítót nem talál abban, ha ideiglenesen komornyikként kell közreműködnie és testes borokat, tüzes pálinkákat, netalán satnya teákat kell felszolgálnia.*
*Sokan vannak, akik tűzön-vízen keresztül ragaszkodnak ahhoz, amit elterveztek és nincs hatalom, szép szó, ami megváltoztathatná őket elhatározásukban. Úgy látszik, hogy a főtanácsost több ésszel áldották meg a szellemek, minden jel szerint nem kívánja túllépni a vendégjog határait és egyelőre lemond arról, hogy már a kapuban varázsolni kezdjen.
A Hrallh-ba érve legalább a hűvös szeleknek nincsenek kitéve, de azt túlzás lenne állítani, hogy odabent trópusi hőség uralkodik. Mivel Lea és a főtanácsos azonnal rá is térnek a hivatalos részre, amihez neki vajmi kevés köze van, keres valami elfoglaltságot. Elsőnek a tagbaszakadt kandallónál, melybe egy kisebb termetű ember szinte lehajlás nélkül tudna belépni, ha valami elmezavar folytán erre támadna kedve. A parázs már alig pislákol a vastag hamuréteg alatt, rég leéghetett benne a tűz. Leguggol a tűzhely nagyra tátott szája elé, és a mellé készített szerszámok közül kiemel egy tűzpiszkáló vasat, amivel kicsit összekotorja, felszítja a zsarátnokot, hogy aztán a felhalmozott, alkarnyi fahasábok közül jó néhányat vessen a tűzre és a fújtatóval életre keltse a lángokat. Ügyködését siker koronázza, és hamarosan vígan dalol a tűz a kandallóban. Melege egyelőre csak a környékén érezhető, de már a látvány is kellemesebbé teszi az itt tartózkodást.
Mellkasa előtt összefont karokkal fordul szembe a kis társasággal és egy ujjnyit feljebb csúszik a szemöldöke, ahogy a visszhangos teremben elér hozzá a szó, miszerint valami Artheniorral kötött egyezség érvénytelennek találtatott, a hadúr állapota miatt. A maga részéről azt tartana logikusnak, méltányosnak és helyesnek, ha ama pozíció, melyet Kagannak szántak a városi nemesek, utódjára szállnának, mindenféle kecmec nélkül, de a felütésből arra kell következtetnie, hogy nem lesz ennyire egyszerű a dolog. Főleg, hogy abban sem biztos, Leának kell-e ez az egész? Persze ebbe nem üti bele az orrát ahogy a többiek mellé lép.*
- Esetleg innátok valamit? *néz végig a gyülekezeten, végül a göndör hajún állapodik meg a tekintete. Maga részéről semmi lealacsonyítót nem talál abban, ha ideiglenesen komornyikként kell közreműködnie és testes borokat, tüzes pálinkákat, netalán satnya teákat kell felszolgálnia.*
6943. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-16 13:17:03
Üzenet elküldve: 2017-01-16 13:17:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Látod, már megint reklamálsz! Folyamatosan ezt csinálod! Pedig igazán nincs miért! Nem értem, hogy miért meglepő a számodra, hogy idővel lecseréllek két-három ereje teljében lévő csődörre? Ez teljesen normális, felsőbb körökben ez így szokás. Bekerültél a felsőbb körbe, hát azzal jár ez is. Igen, nyilvánvaló, hogy fordítva ez nem működhet, hiszen mégiscsak én vagyok a főnök. Óhajom parancs, kívánalmam szent!
*Ilyen beszéd után nem is éri meglepetésként, hogy amaz újra ráveti magát, és újra csiklandozni kezdi, nevetve vergődik alatta, mikor a partra rántott hal, még a könnyei is kicsordulnak. Tisztára úgy érzi magát, mint egy gyerek. Felhőtlen, és boldog. Legalábbis ebben a pillanatban felhőtlen és boldog, még akkor is, ha Laor megint reklamál, meg holmi feszes mellű nőcskékről beszél. Mintha Lea melle nem lenne elég feszes, ráadásul méreténél fogva a gravitáció sem fog úgy hatni rá, mintha emberfejnyi kannái lennének. Felhőtlenségét és boldogságát csak erősíti a hajába suttogott újabb vallomás. Ha kevésbé érezné magát felhőtlennek és boldognak, akkor most rosszindulatúan odaszúrna valami olyasmit, hogy "soha ne mondd, hogy soha", de végül csak a fejét mozdítja meg, éppen csak annyira, hogy megcsókolja a férfi állát. A kiserkenő borostára sem tesz semmi megjegyzést, majd csak akkor, ha kidörzsöli a combját, tulajdonképpen nem is rossz, hogy serceg az ujja alatt. Nem szívesen szakad el tőle, pedig tudja, hogy ha nem fésüli meg a haját még vizesen, akkor később esélye sem lesz rá, és egy szénaboglya is rendezettebben fog kinézni nála. Csak el kellene szaladni a hajkeféért, aztán gyorsan visszabújni a takaró alá. Kár, hogy fekve nem lebonyolítható a művelet, így muszáj lesz a zsírozott villám sebességével kivágódni a takaró alá, megragadni a gubanctalanító kézi készüléket és legalább visszaülni az ágyba és az alig felmelegedett virgácsait betakarni. A kibogozás művelete pedig nem halad olyan gyorsan, arca szenvedős, viszont mire a végére ér addigra leizzad, mert komoly munka ez, hozzáértést is igényel, hogy úgy rángassa a bogokat, hogy ne maradjon a kezében egy fél csomó. Ezek végeztével lehet odabújni Laorhoz, és bevackolni magát a karja alá és aludni reggelig.*
6942. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-16 09:31:04
Üzenet elküldve: 2017-01-16 09:31:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Téli mustra//
*Már elhelyezkedtek a varázslat miatt, ám a Szellemjáró megálljt parancsol. Nincs teljesen képben a nő, de némileg érti a sérelmeit.*
-Kagan Thargodar jelenleg is a Nagytanács tagja, noha a körülmények miatt ez változni fog. Ám valóban nem hívták meg az ülésekre, aminek egy jól megfogható oka volt: A háború miatt nem voltak ülések, Szellemjáró...
*Tárja szét megadóan a karját, a titulust nyomatékosan ejtve, ha már felhívták a figyelmét rá. Neki teljesen mindegy, hogy miképp is hívatja magát a nő, Arthenior szemében nem különbözik a többi nagy hatalmú és befolyásos nemestől.*
-Azt hiszem jobb lesz, ha ezeket a dolgokat tényleg bent beszéljük meg!
*Bólint egyet, hiszen éppen emiatt a szerződés miatt érkezett ő maga a tharg néphez. Mint főtanácsos, a döntése különös súllyal bír Artheniorban. A thargoknak sok az ellenlábasa, nos, egyelőre ő még nem tartozik közéjük. Éppen ezért is volt egy kicsit nehéz, noha fontos, hogy ki tudta harcolni, hogy ő jöhessen tárgyalni, valamint információkat szerezni.*
-Mindazonáltal már nem a hadúr szava a döntő, hanem a tiéd, Szellemjáró! Sajnos ellenséget látsz bennem, noha barátként érkeztem! Van ennek valami oka?
*Kérdezi, miközben feltehetően besétálnak a híres, és nevezetes tárgyalóterembe, a Hrallhba. Amint belépnek, a tényleges beszédet el is kezdi.*
-A köpenyemben van egy levél, ami a thargokkal kötött paktum értelmében hivatalosan is meghívja Kagan Thargodart a főtanácsosi jelöltállítási ceremóniára. Reménykedtem benne, hogy a katonai jelentés csak mendemonda a borostyánba öltözött férfiről, ugyanis a tények tükrében ez a levél, mi több, az egész paktum érvénytelen.
*Kotorászni kezd a köpenyében, s egy vörös pecséttel ellátott pergament húz elő, amit átnyújt a nőnek.*
-Íme a meghívó, megtekintheted, ha kívánod!
*Talán elérkezett a pont, amikor a dacot félre kell tennie a nőnek, s felszínre hozni a politikusi vért. Vélhetően ez lesz az első komoly tárgyalása.*
*Már elhelyezkedtek a varázslat miatt, ám a Szellemjáró megálljt parancsol. Nincs teljesen képben a nő, de némileg érti a sérelmeit.*
-Kagan Thargodar jelenleg is a Nagytanács tagja, noha a körülmények miatt ez változni fog. Ám valóban nem hívták meg az ülésekre, aminek egy jól megfogható oka volt: A háború miatt nem voltak ülések, Szellemjáró...
*Tárja szét megadóan a karját, a titulust nyomatékosan ejtve, ha már felhívták a figyelmét rá. Neki teljesen mindegy, hogy miképp is hívatja magát a nő, Arthenior szemében nem különbözik a többi nagy hatalmú és befolyásos nemestől.*
-Azt hiszem jobb lesz, ha ezeket a dolgokat tényleg bent beszéljük meg!
*Bólint egyet, hiszen éppen emiatt a szerződés miatt érkezett ő maga a tharg néphez. Mint főtanácsos, a döntése különös súllyal bír Artheniorban. A thargoknak sok az ellenlábasa, nos, egyelőre ő még nem tartozik közéjük. Éppen ezért is volt egy kicsit nehéz, noha fontos, hogy ki tudta harcolni, hogy ő jöhessen tárgyalni, valamint információkat szerezni.*
-Mindazonáltal már nem a hadúr szava a döntő, hanem a tiéd, Szellemjáró! Sajnos ellenséget látsz bennem, noha barátként érkeztem! Van ennek valami oka?
*Kérdezi, miközben feltehetően besétálnak a híres, és nevezetes tárgyalóterembe, a Hrallhba. Amint belépnek, a tényleges beszédet el is kezdi.*
-A köpenyemben van egy levél, ami a thargokkal kötött paktum értelmében hivatalosan is meghívja Kagan Thargodart a főtanácsosi jelöltállítási ceremóniára. Reménykedtem benne, hogy a katonai jelentés csak mendemonda a borostyánba öltözött férfiről, ugyanis a tények tükrében ez a levél, mi több, az egész paktum érvénytelen.
*Kotorászni kezd a köpenyében, s egy vörös pecséttel ellátott pergament húz elő, amit átnyújt a nőnek.*
-Íme a meghívó, megtekintheted, ha kívánod!
*Talán elérkezett a pont, amikor a dacot félre kell tennie a nőnek, s felszínre hozni a politikusi vért. Vélhetően ez lesz az első komoly tárgyalása.*
6941. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-15 20:13:15
Üzenet elküldve: 2017-01-15 20:13:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon miután ellátta az állatokat, sajátjait és a Szellemjáróét egyaránt, kutyájával együtt otthagyja őket a karámban és feljön Thargarodba körülnézni és gondolkodni egy kicsit. Régen járt itt az, az igazság és kíváncsi mennyit változott ez a hely. Szép emlékeket idéz fel benne amit itt talál. Meg persze nem annyira szépeket is. Példának okáért a Gödör, aminek látta egyik lakóját, sőt Akheelal még szórakoztak is benne sínylődőn. Mikor eszébe jut a lány, leül egy kőre, vagy bármire amit talál és csak gondolkodik. Azonban ezzel sem jut semmire. Csak is arra, amit már eddig is tudott.* ~Jó nagy barom voltam, hogy elmentem innen! Nem ér annyit a karom és semmi mágia, ami ezt az érzést felülmúlhatja! Hol van az én vörös vadászom?~ *Mióta ide érkezett, sehol sem találta. Jobb lesz valakit megkérdeznie, ha meg akarja tudni mi is van vele. Persze semmi jóra nem számít akkor sem, ha nyomára akad. Sőt! Valahol mélyen azt reméli, hogy nem látja viszont mert akkor megint csak magyarázkodnia kéne és azzal összevarrná a lányt. Mikor ezzel végez, elindul vissza az állatokhoz és keresni valakit, akivel beszélgethet. Több ebert is szeretne előkeríteni.* ~Trodd, Azil, Akheel, Chiari, Morwon...~ *Szedi össze gondolatban a hozzá valamennyire közel állókat.*
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.15 20:19:34
A hozzászólás írója (Learon Derin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.15 20:19:34
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094