//Mozgások és állatságok//
- Én is... örvendek. - *feleli Ephemiának, zavartan tükrözve az udvarias szófordulatot, csak épp tudtán kívül az arcát nem alakítja ilyen ügyesen, így természettől fogva fintorgós vonásaival - felfelé ívelő ajakvonalával, hunyorgósan hosszúkás szemeivel - úgy tűnik, mintha épp az ellenkezőjét gondolná miközben ezt mondja; vagyis mintha a háta közepére sem kívánna ilyen aljanépet látni. De talán a csuklya kellőképpen leárnyékolja az arcát, hogy az az egy pillantás, amit illemből a nőnek ad, ne legyen elegendő a félreértéshez.
Kagan ráadás kérésére néhány pillanatig elgondolkodottan néz maga elé. Vajon mit gondol a férfi, hogyan beszélnek az asszonyok, vagy a mágusok? Mert ő nem tudja, milyen különbség akad az ő beszédmodoruk és másoké között. Még a mágusok is mind mások voltak, akikkel eddig találkozott. Taitos rébuszos vagy fennkölt beszédétől például olykor a falra tudna mászni, mert maga jobb szereti az egyenes beszédet.
Végül arra jut, hogy a feladat lényegi része úgyis az üzenet. Hogy milyen módon adja át, nem lehet fontos.*
- Rendben. Ha tudok vele személyesen beszélni, átadom. - *Egyezik bele. Az idős mestert gyakran nehéz elérni és nem is mindig készséges, de egy próbát megér. Az a másik kérdés, hogy vajon Kagan mit akar a Torony mesterétől? De úgy dönt, ezzel most nem foglalkozik.
Sajnos nem kap rá választ, hogy Aenae hogyan kerül a csapatba, de nem kérdez rá újra, majd, ha odaért, megtudja magától a lánytól. Legalább egy ismerős arc lesz ott, akit kereshet, s akin keresztül megtalálhatja azt a Waldran nevezetű valakit.
Mikor Kagan átadja az italokat, sorban magára aggatja, kezébe fogja vagy elpakolja azokat, attól függően, hol talál helyet, s hol tudja biztonságosan szállítani. Egy kicsit nehéz már a felszerelése, de szerencsére kellően jó erőben van egy mágushoz képest.
Miután minden a helyére került, a férfi által mutatott mosódézsához sétál. A kútba azért nem ugrana, onnan nehezebb visszamászni, ha netán elrontaná.
A két d'Aquista szóváltását elkapja arról, hogy jönnének közönségnek, s magában nincs elragadtatva az ötlettől. Máris lámpalázas lesz ugyanis a figyelő szemektől. Nincs ehhez hozzászokva.*
- Rendben. - *Feleli szórakozottan Kagannak, mert gondolatban már a varázslatra készül.
Ennek a kérésnek sem örül túlzottan, mert a férfit ugyan erős szövetségesnek tartja, akivel egymás hasznára lehetnek, de azt nem szeretné, ha túlságosan a befolyása alá kerülnének. Nem szeretne neki dolgozni, mert annyira nem kenyere a vak engedelmesség, amit a vezér elvár. Amennyire tudja, ez is volt az oka korábban, hogy a Szilánkok leszakadtak és külön költöztek.
Egy - a dézsa oldalának döntött - nagyobb teknőt állít fejjel lefelé a dézsa mellé, azt használja emelvénynek, hogy a dézsába ne másznia kelljen, hanem csak egy nagyobbat lépnie.
Hát, nem a legfenségesebb látvány ahogy ott áll a teknőn egy dézsa előtt, tömött hátizsákkal, fekete köpönyegben, csuklyával a fején és hollóval a vállán... Viszont annál furcsább.*
- Te nem jöhetsz! - *Súgja a madárnak, s lerázza a válláról, mire az károgva elszáll egy közeli fára.
Mély levegő.
Arról már elfeledkezik, hogy elköszönjön, pedig az az eszében van, hogy itt vannak, hogy figyelik. De nyilván már késő szólni, hogy "úgy nem megy, ha néztek", úgyhogy megpróbál csendet teremteni az elméjében és belekezd a varázslatba. Amiben igazából nincs semmi látványos, csak maga az eredmény.
Ha elrontaná, azt érezni fogja, s valószínűleg kicsit vizes lesz a cipője talpa, de bele nem ugrik a vízbe.
Ám ha elsőre sikerül, úgy egyszerűen "átzuhan" a vízfelületen, mint mikor valaki egy szirtről lép le, s a következő pillanatban már nem látni. Nincs sem loccsanás, sem vízfodrozósás, csak amit a szél kelt. S Krestvirnek nyoma vész...*
Krestvir Drelm megpróbált varázsolni egy Tükörlovas nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!