// Hrallhból le, Gödörbe! //
*Tévedett, valóban. Tévedése okán most még így, az ítéletre várva is csak igyekszik a helyükre forgatni a dolgokat. Kaiyko katonamód gondolkodik, nem úgy, mint a városiak. Arthenior lakói évszázadokkal ezelőtt láttak utoljára háborút. Rég kikoptak már zsigereikből az efféle ösztönök. Ezt már az elején látta rajtuk.
Nem csoda hát, ha inkább jobbnak gondolta a saját szemével látni a dolgok állását. Persze eszébe sem jutott volna idáig merészkedni. Az eredeti szándék valahol vészesen kicsúszott a talpa alól.
Így lesz hát, a Gödörbe vetik. Mintha az a verem már akkor felé ásította volna epés jóslatát, mikor befelé jövet elhaladtak mellette. Lehet, hogy nem véletlenül. Talán a jövőjének ez a bekezdése már akkor meg volt írva, csak beteljesedésének kálváriáján kellett átrágnia magát.
A vezér szavaiból azonban kicseng, hogy azt a gyászos helyet nem pokolnak szánták vétkeire, csupán purgatóriuma az a valódi ítéletre váró kósza léleknek.
Illenék most lehajtott fővel, magába szállva hurcoltatni el. Igen, bánja, hogy szándékán kívül megsértette a Thargodar urat, és bánja azt is, hogy kíváncsisága rangsorban maga alá gyűrte az óvatosságot. Magának se tudja megmagyarázni... azt a zsibongó izgalmat a csontjaiban... Mint mikor vadat cserkeltek, de mégis másképp. A sok-sok dolog, amit Narr bácsikájától hallott és Kallantól, egyszerre ott volt előtte. Húsban és vérben, kövekben és palánkban. Bőr és acél illata, mint ami kiüldözhetetlenül beleivódott a két veterán aurájába. Arthenior egészen más, mint ez a hely itt. Kaiyko egyszerre oly szomjasan itta az ismerős látványt, az ismerős logikát..., s amiképp a bor tenné, ez is ellene fordult.
Ennek ellenére még most is figyel, mert ez az ismerős-ismeretlen bűvkörében tartja, akkor is ha magának valóságát továbbra is nehezére esne levetkőznie.
Két szó is megüti a fülét.*
~épségben~ *Ha nem tekintenék másnak, mint köpönyegforgató, sima nyelvű kémnek, aligha bánná a vezér, ha a feladatra jelölt embere úgy rugdossa el az imposztort a Gödörig. Sőt. De botorság lenne ennyiből feltételezésekbe bocsátkozni. Annyit tud bizonyosan, hogy hazug szó nem hagyta el a száját és őszintén válaszolt minden hozzá intézett kérdésre. Nincs mit takargatnia. Hibáját se takargatta egy pillanatig se.
A másik szó viszont elgondolkoztatja.*
~kisasszony~ *A kifejezés óhatatlanul maga mellé vonz egy másikat, amit többedszerre hall itt: lovag.
Nem áll ellen, mikor a Harath néven illetett férfi karon ragadja s elvezeti, de egy körvonalazódó felismerés mégis visszarántja a tekintetét kifelé menetben. Tágra nyílnak szemei, valami végigcikáz rajta, ami vadul megszorítja a mellkasát. Egy nomád vezér, amint ott ül trónusán, lovagokat gyűjt maga köré és krónikában jegyezteti tetteit... Nem helyőrséget épít, ahonnan prédálhatja a környék javait, hanem... Birodalmat.
Kaiyko gondolatai meglódulnak, s előrerohanva példátlan történelmet festenek a térképnek ezen részletére, mely elszalad Arthenior mellet, s a virágzó várost hamar árnyékába temeti. Félelmetes, méltóságteljes árnyékába, ami nem pusztít, csupán háttérbe, maga alá szorít.
Beleszédül, térde is megrogy, s egy pillanatra elfeled Harath után lépni is. Vajon az itt lévők közül hányan látnak bele abba a férfiba ott a trónuson s hányakat vonzott csupán azért körükbe, mert vitathatatlanul vezérnek született? De ha Kaiykonak igaza van, s Kagan Thargodar valóban a régmúlt korok lovagkirályainak legendáját kívánja jelenné hevíteni a törzsi szellem karakán tüzén, akkor sokkal több, mint vezér.*