Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 09:51:47
Üzenet elküldve: 2014-06-08 09:51:47
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Bóklászás-Őrjárat//
*A bárd sem ismeri a jövevények felét sem. Eleinte még próbálkozott követni ki honnan jött és miért, de hamar feladta mikor az érkezők száma megnőtt. Bron történetén csak röhög. Bárdként jól tudja hogy minél több pénz van egy nemesi családban, annál perverzebbek a tagjai. Volt nem egy-két kellemetlen szituációja információszerzés közben, régebben szórakoztatta is vele a törzs tagjait, de mióta nős, inkább más jellegű történetekre koncentrál.*
-Egy oktatóm aki régi bárd mindig mondta: nincs rosszabb mint másnap felébredni valaki mellett, akinek nem emlékszem a nevére...és nem tudom mitől halt meg. *Röhög a félvér. Poénnak jó, de a lecke lényege a mondat második fele volt: ezt hamar megtanulták a növendékek.*
-Körbevezetlek, amúgy sem árt egy extra őrjárat. Négyen vannak a kapuban, de nem érzem biztonságban magam. Mirakh visszatért és közeli orkokról számolt be. Egyiknek a fejét is elhozta. *Ezzel megmutatja Bronnak a tábort: a külső erődöt a négy méter magas falakkal, raktárakkal, istállóval és az épülő karámmal, a kutat és a gödröt bár előbbiben a sötét miatt már nem látni a különös faragványokat, a belső erődöt, a nagycsarnokot ami a tábor legmagasabb pontja és a tanácstermet. Ha végeztek a túrával akkor újra kezdi az elejétől. Elvileg van ugyan beosztott járőr, de ha a kapuban megkettőzik az őrséget, miért ne lehetne a belsőt is duplázni? Talán reggel kimehetnének lecsapni a zöldbőrüekre: végül is a legjobb védekezés a támadás.*
*A bárd sem ismeri a jövevények felét sem. Eleinte még próbálkozott követni ki honnan jött és miért, de hamar feladta mikor az érkezők száma megnőtt. Bron történetén csak röhög. Bárdként jól tudja hogy minél több pénz van egy nemesi családban, annál perverzebbek a tagjai. Volt nem egy-két kellemetlen szituációja információszerzés közben, régebben szórakoztatta is vele a törzs tagjait, de mióta nős, inkább más jellegű történetekre koncentrál.*
-Egy oktatóm aki régi bárd mindig mondta: nincs rosszabb mint másnap felébredni valaki mellett, akinek nem emlékszem a nevére...és nem tudom mitől halt meg. *Röhög a félvér. Poénnak jó, de a lecke lényege a mondat második fele volt: ezt hamar megtanulták a növendékek.*
-Körbevezetlek, amúgy sem árt egy extra őrjárat. Négyen vannak a kapuban, de nem érzem biztonságban magam. Mirakh visszatért és közeli orkokról számolt be. Egyiknek a fejét is elhozta. *Ezzel megmutatja Bronnak a tábort: a külső erődöt a négy méter magas falakkal, raktárakkal, istállóval és az épülő karámmal, a kutat és a gödröt bár előbbiben a sötét miatt már nem látni a különös faragványokat, a belső erődöt, a nagycsarnokot ami a tábor legmagasabb pontja és a tanácstermet. Ha végeztek a túrával akkor újra kezdi az elejétől. Elvileg van ugyan beosztott járőr, de ha a kapuban megkettőzik az őrséget, miért ne lehetne a belsőt is duplázni? Talán reggel kimehetnének lecsapni a zöldbőrüekre: végül is a legjobb védekezés a támadás.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 08:52:20
Üzenet elküldve: 2014-06-08 08:52:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Learon egyáltalán nem lepődik meg, mikor a lány, az ölébe telepszik. Az ölelés végeredményeként benne volt ez is a pakliban, az elszökés mellett. Learon repes az örömtől, szíve boldogan zakatol, hogy Akheel így döntött. Nem tudja ugyan, mit látott meg benne a Vadász, de erre biztos, hogy nem fog rákérdezni. Ő tudja, mi tetszik neki Akheelben, és ez elég ahhoz, hogy a pillanat tökéletes legyen. Végignéz a lány jelenlegi testhelyzetén, és ez mosolygásra készteti. Ujjaival elkezd táncolni a másik nyakán, simogatja a Vadász állát is. Finoman cirógatja. Valahogy máshogy, mint amikor a hasán járt a keze, még napközben. Éppen, hogy ujjai érintik a másikat. Miközben így ül, nem gondol semmire, végig Akheelt figyeli. Szemével többször is átjárja a lány egész, kecses testét. Most még az sem zavarja, hogy leányzó nem makulátlanul tiszta, pedig amúgy nagyon szokta zavarni, ha valaki úgy ér hozzá, hogy piszkos. Most viszont az gondolja, hogy nyugodtan koszolja csak össze ez az elbűvölő kis teremtés, neki nem lesz ellenére. Most döbben csak mennyire jó lenne, ha meglenne másik karja is, hogy teljesen magához tudná szorítani Akheelt. De így jobb híján csak táncot lejt a Vadász nyakán, épp jobbjának ujjaival. Egyebet nem tesz. Jó neki így, és amúgy sem akarná a jelenlegi helyzetét kihasználni, még, ha a lány engedné sem. Inkább kivárja, hogy a másik mit tesz, és latolgatja esélyeit, gondolkodik azon, hogy Akheel mit is készül tenni, és azon tanakodik, hogy esetleg lejjebb is csúsztassa-e a kezeit, de úgy dönt, hogy sok ideig lesz még a táborban, úgyhogy erre az estére jobb, ha nem erőltet semmit. Ha később is így viszonyul hozzá Akheel, akkor majd a sors és a türelem meghozza a várt hatást.*
*Learon egyáltalán nem lepődik meg, mikor a lány, az ölébe telepszik. Az ölelés végeredményeként benne volt ez is a pakliban, az elszökés mellett. Learon repes az örömtől, szíve boldogan zakatol, hogy Akheel így döntött. Nem tudja ugyan, mit látott meg benne a Vadász, de erre biztos, hogy nem fog rákérdezni. Ő tudja, mi tetszik neki Akheelben, és ez elég ahhoz, hogy a pillanat tökéletes legyen. Végignéz a lány jelenlegi testhelyzetén, és ez mosolygásra készteti. Ujjaival elkezd táncolni a másik nyakán, simogatja a Vadász állát is. Finoman cirógatja. Valahogy máshogy, mint amikor a hasán járt a keze, még napközben. Éppen, hogy ujjai érintik a másikat. Miközben így ül, nem gondol semmire, végig Akheelt figyeli. Szemével többször is átjárja a lány egész, kecses testét. Most még az sem zavarja, hogy leányzó nem makulátlanul tiszta, pedig amúgy nagyon szokta zavarni, ha valaki úgy ér hozzá, hogy piszkos. Most viszont az gondolja, hogy nyugodtan koszolja csak össze ez az elbűvölő kis teremtés, neki nem lesz ellenére. Most döbben csak mennyire jó lenne, ha meglenne másik karja is, hogy teljesen magához tudná szorítani Akheelt. De így jobb híján csak táncot lejt a Vadász nyakán, épp jobbjának ujjaival. Egyebet nem tesz. Jó neki így, és amúgy sem akarná a jelenlegi helyzetét kihasználni, még, ha a lány engedné sem. Inkább kivárja, hogy a másik mit tesz, és latolgatja esélyeit, gondolkodik azon, hogy Akheel mit is készül tenni, és azon tanakodik, hogy esetleg lejjebb is csúsztassa-e a kezeit, de úgy dönt, hogy sok ideig lesz még a táborban, úgyhogy erre az estére jobb, ha nem erőltet semmit. Ha később is így viszonyul hozzá Akheel, akkor majd a sors és a türelem meghozza a várt hatást.*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 03:01:29
Üzenet elküldve: 2014-06-08 03:01:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hrallh - Kagan és Nabii//
~Két nap és két éjszaka.~
*Helyesbít magában, hiszen a mai, tulajdonképpen csak fél napjának itt már vége is. Már jócskán benne járnak az éjszakában, talán már a felén is túl.
Elnézi, ahogy Kagan az üveggel bíbelődik, míg mesél, majd elveszi a kupát. Ugyan a bor nem a kedvence, a sört, meg persze a törpepálinkát szívesebben issza, ha válogathat - de persze ez is megteszi, ha most ez van. Jól is fog esni, ez kétségtelen, hiszen ma jóval kevesebbet ivott, mint amennyit gyalogolt és beszélt.
Úgy tűnik, ma este talán ennyi is lesz műsoron. Hogy beszél és beszél. Csak ő, mert Kagan szófukarkodik, fél mondatokból, egy szavakból gazdálkodik.
A hívásra sóhajt, ötlete sincs, merre akarja megint vinni őt a férfi, de feláll, s vele tart, felfelé a lépcsőn, egészen a kilátó tetejéig, ahol a sötét miatt el is kél a segítség az utolsó néhány fokon.
Az első, ami szemébe szökik, az a rengeteg fénylő csillag a sötét égbolton. Szívébe melegséget költöztet a látvány, s ha nem tudná, hogy ez aligha lehetséges, azt hinné, Kagan kitalálta a gondolatait, a régmúltból, s így a legelső alkalomról őrzött emlékeket - amiről soha, senkinek nem beszélt, de nem is fog. Az, ami akkor történt, ott, a Csillagtoronyban, teljesen váratlanul... az Svalos emlékével együtt, mélyen rejtve lapul a szívében, mint élete kevés pozitív, de meghatározó élménye közül is a legfontosabb.
Szereti a csillagokat nézni, apró gyermekkora óta, de úgy gondolja, a törzsfő most nem erre kíváncsi. Bár tény, nincs azért teljesen tisztában azzal, hogy mit akar hallani.*
- Széles birtokot, erdőt-mezőt, míg a szem ellát... A területed, tudom. Mondtad. De nekem ez...
*Felsóhajt, igazán mélyen, míg összefoglalja, mire gondol épp.*
- Nem emiatt vagyok most itt. Nem csak azért, mert Amon Ruadh a tiéd.
*Kérdőn néz fel rá, felvont szemöldökkel -már ha látszik ez a csillagok fényénél-, de azért még hozzátesz valamit, hogy egyértelmű legyen, miért ilyen választ adott.*
- Vagy félreértettelek?
*Jobbnak látja, ha inkább iszik pár kortyot ahelyett, hogy beszélne, s talán tovább súlyosbítaná a butaságáról kiállított képet. Ha majd Kagan válaszol, vagy pontosít a kérdésen, akkor ráér újra megszólalni, s már arról véleményt kifejteni, amire a másik is gondol.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.08 03:04:18
~Két nap és két éjszaka.~
*Helyesbít magában, hiszen a mai, tulajdonképpen csak fél napjának itt már vége is. Már jócskán benne járnak az éjszakában, talán már a felén is túl.
Elnézi, ahogy Kagan az üveggel bíbelődik, míg mesél, majd elveszi a kupát. Ugyan a bor nem a kedvence, a sört, meg persze a törpepálinkát szívesebben issza, ha válogathat - de persze ez is megteszi, ha most ez van. Jól is fog esni, ez kétségtelen, hiszen ma jóval kevesebbet ivott, mint amennyit gyalogolt és beszélt.
Úgy tűnik, ma este talán ennyi is lesz műsoron. Hogy beszél és beszél. Csak ő, mert Kagan szófukarkodik, fél mondatokból, egy szavakból gazdálkodik.
A hívásra sóhajt, ötlete sincs, merre akarja megint vinni őt a férfi, de feláll, s vele tart, felfelé a lépcsőn, egészen a kilátó tetejéig, ahol a sötét miatt el is kél a segítség az utolsó néhány fokon.
Az első, ami szemébe szökik, az a rengeteg fénylő csillag a sötét égbolton. Szívébe melegséget költöztet a látvány, s ha nem tudná, hogy ez aligha lehetséges, azt hinné, Kagan kitalálta a gondolatait, a régmúltból, s így a legelső alkalomról őrzött emlékeket - amiről soha, senkinek nem beszélt, de nem is fog. Az, ami akkor történt, ott, a Csillagtoronyban, teljesen váratlanul... az Svalos emlékével együtt, mélyen rejtve lapul a szívében, mint élete kevés pozitív, de meghatározó élménye közül is a legfontosabb.
Szereti a csillagokat nézni, apró gyermekkora óta, de úgy gondolja, a törzsfő most nem erre kíváncsi. Bár tény, nincs azért teljesen tisztában azzal, hogy mit akar hallani.*
- Széles birtokot, erdőt-mezőt, míg a szem ellát... A területed, tudom. Mondtad. De nekem ez...
*Felsóhajt, igazán mélyen, míg összefoglalja, mire gondol épp.*
- Nem emiatt vagyok most itt. Nem csak azért, mert Amon Ruadh a tiéd.
*Kérdőn néz fel rá, felvont szemöldökkel -már ha látszik ez a csillagok fényénél-, de azért még hozzátesz valamit, hogy egyértelmű legyen, miért ilyen választ adott.*
- Vagy félreértettelek?
*Jobbnak látja, ha inkább iszik pár kortyot ahelyett, hogy beszélne, s talán tovább súlyosbítaná a butaságáról kiállított képet. Ha majd Kagan válaszol, vagy pontosít a kérdésen, akkor ráér újra megszólalni, s már arról véleményt kifejteni, amire a másik is gondol.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.08 03:04:18
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 01:24:27
Üzenet elküldve: 2014-06-08 01:24:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*A csókból egy rutinos szerető rendkívül sok információt le tud vonni, és még Kagannak is sok minden világossá válik. Persze, sosem lesz lehetősége, és nem is vágyik a "címre" sem; megmaradt annak, ami - egy vezetőnek, aki minden lehetőséget, minden esélyt kihasznál.*
- Három nap. *válaszol a kérdésre, jelezve, hogy akár beszélgethetnek is.*
- És három éjszaka. *márpedig, bár a nappal mindig új, mindig más, az éjszaka mindig hosszú, állandó és ősöreg.*
*Amíg a lány mesél, Kagan hallgat, csak a keze jár; óvatos mozdulatokkal próbálja megoldani a rejtélyt, amit a borosüveget lezáró dugó és borítás jelent. Végül sikerrel jár, és kinyitja az üveget; felföldi lévén büszke rá, hogy szagáról megmondja bármelyik italról, milyen erős és milyen minőségű.*
- Ez nem az első szerelmed, de azért jó. *billenti meg az üvegcsét, melybe fűszeres óbort zártak értő kezek. A Hrallhban itt-ott ugyan fellelhetőek a legutóbbi akció eredményei, mégis két ügyesen megmunkált fakupát vesz inkább elő, és abba tölt, míg a lány mesél. A felajánlásra, miszerint mesél, Kagan csak bólint: jó lesz úgy. Az egyik kupát a nőnek nyújtja, majd sajátjába kortyol. Nem koccint, az náluk a tor és a diadalmas ünnepségek sajátja, nem a páros légyottoké.*
*A nő szavai ismételt veszteségről árulkodnak; Kagan ezt is ismeri, bár nem ilyen mélységben. Három gyermekét vesztette el, kettőt a hegyek vettek el tőle, egyet a puszta - a Thargodar-törzs csemetéi közül egy sem érte meg, hogy lássa Thargarodot. A folytatás azonban már jóval érdekesebb, bár ez sem ismeretlen számára. Végighallgatja Nabiit, aztán lassan biccent: érti, vagy legalábbis, érteni véli.*
- Gyere velem... *nyújtja a kezét a lánynak, majd furcsamód elindul vele, kifelé a szobából. Csak egy lépcső előtt állva engedi el a kezet, mert sajátjaira is szüksége van - fáklyát ragadva, és a bort, meg a kupát is hozva indul meg felfelé.*
*Egy teljes felföldi emeletet lépcsőznek felfelé, amikor Kagan hirtelen elrejti a lángot, és a toronyba már sötétben érnek fel.*
- Vigyázz. *nyújtja le kezét Nabiinak, miközben felsegíti a kilátóba, ahol most sötét van, így jóval messzebbre ellátnak a csillagok fényénél.*
- Mondd, mit látsz? *kérdezi a nőt, miközben egyik kezében a borosüveggel, másikban a kupával körbeint a kilátóban. Mindenfelé mérföldekre ellátni: keletre a folyó ezüst szalagja, rajta a Hold táncoló fénye, nyugatra a Világfal-hegység hatalmas bérceinek komor sötétsége. Északon és délen pislákoló fénypontok: a százmérföldekre lévő települések halovány visszfényei.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.08 01:26:55
*A csókból egy rutinos szerető rendkívül sok információt le tud vonni, és még Kagannak is sok minden világossá válik. Persze, sosem lesz lehetősége, és nem is vágyik a "címre" sem; megmaradt annak, ami - egy vezetőnek, aki minden lehetőséget, minden esélyt kihasznál.*
- Három nap. *válaszol a kérdésre, jelezve, hogy akár beszélgethetnek is.*
- És három éjszaka. *márpedig, bár a nappal mindig új, mindig más, az éjszaka mindig hosszú, állandó és ősöreg.*
*Amíg a lány mesél, Kagan hallgat, csak a keze jár; óvatos mozdulatokkal próbálja megoldani a rejtélyt, amit a borosüveget lezáró dugó és borítás jelent. Végül sikerrel jár, és kinyitja az üveget; felföldi lévén büszke rá, hogy szagáról megmondja bármelyik italról, milyen erős és milyen minőségű.*
- Ez nem az első szerelmed, de azért jó. *billenti meg az üvegcsét, melybe fűszeres óbort zártak értő kezek. A Hrallhban itt-ott ugyan fellelhetőek a legutóbbi akció eredményei, mégis két ügyesen megmunkált fakupát vesz inkább elő, és abba tölt, míg a lány mesél. A felajánlásra, miszerint mesél, Kagan csak bólint: jó lesz úgy. Az egyik kupát a nőnek nyújtja, majd sajátjába kortyol. Nem koccint, az náluk a tor és a diadalmas ünnepségek sajátja, nem a páros légyottoké.*
*A nő szavai ismételt veszteségről árulkodnak; Kagan ezt is ismeri, bár nem ilyen mélységben. Három gyermekét vesztette el, kettőt a hegyek vettek el tőle, egyet a puszta - a Thargodar-törzs csemetéi közül egy sem érte meg, hogy lássa Thargarodot. A folytatás azonban már jóval érdekesebb, bár ez sem ismeretlen számára. Végighallgatja Nabiit, aztán lassan biccent: érti, vagy legalábbis, érteni véli.*
- Gyere velem... *nyújtja a kezét a lánynak, majd furcsamód elindul vele, kifelé a szobából. Csak egy lépcső előtt állva engedi el a kezet, mert sajátjaira is szüksége van - fáklyát ragadva, és a bort, meg a kupát is hozva indul meg felfelé.*
*Egy teljes felföldi emeletet lépcsőznek felfelé, amikor Kagan hirtelen elrejti a lángot, és a toronyba már sötétben érnek fel.*
- Vigyázz. *nyújtja le kezét Nabiinak, miközben felsegíti a kilátóba, ahol most sötét van, így jóval messzebbre ellátnak a csillagok fényénél.*
- Mondd, mit látsz? *kérdezi a nőt, miközben egyik kezében a borosüveggel, másikban a kupával körbeint a kilátóban. Mindenfelé mérföldekre ellátni: keletre a folyó ezüst szalagja, rajta a Hold táncoló fénye, nyugatra a Világfal-hegység hatalmas bérceinek komor sötétsége. Északon és délen pislákoló fénypontok: a százmérföldekre lévő települések halovány visszfényei.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.08 01:26:55
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 01:02:06
Üzenet elküldve: 2014-06-08 01:02:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Csak az érintés ébreszti rá, hogy valóban fölöslegesen jártatja a száját. Mikor az ujj megpihen széles ívű ajkán, fejét nem mozdítva pillant fel a férfi arcára, hogy jelezze: ért a szóból. Még a páncélzat szétszerelésében is megáll, de csupán erre a pár pillanatra. S bár fáradt, mindent tesz úgy, ahogy tanulta: a felszerelés minden darabját az állványhoz cipeli, s szépen felaggatja. Aztán csak mozdulatlanul áll, várva a következő kérést vagy utasítást, ami helyett viszont csókot kap.
Ezzel sikerül újra meglepetést okozni neki, így kissé összerezzen. Az, hogy több mint egy dekád óta nem ért hozzá férfi, erre is kiterjed. Ennek ellenére egyáltalán nem viselkedik úgy, mint egy felzaklatott kislány. Jólesően feledkezik bele a dologba, még baljának tenyere is végigfut Kagan mellkasán, hogy kulcscsontja környékén állapodjon meg.
Mikor elválnak egymástól, lassan nyílnak fel szemei, majd felvonja szemöldökét a feltett kérdést meghallva.*
- Beszélgetni jöttünk?
*Kérdezi egyáltalán nem megrovóan, halkan. Hangja csak a következőben vált vissza saját eredetijére, egy sóhaj után.*
- Hát jó. De egyszerűbb lenne azt magyaráznom, eddig miért nem.
*Letelepszik a szőrmehalom szélére, csak szép kényelmesen, ahogyan odakint is, míg a másik mesélt.*
- Kétszer szerettem. Először egy demizson törpepálinkát. Az vidám történet. Holnap, ha lesz erre idő, elmesélem a tűznél.
*Az emlék felidézése miatt arcára tjt leheletnyi mosoly aztán szertefoszlik.*
- A társam volt, a nevelőm, a mentorom. Saját nagyjaink közül egy. Erős volt, bátor, megbízható, és nem ismert félelmet. Nagyon csúnyán ért véget az az egész. Először ezt gyászoltam, aztán már nem is érdekelt. Egy ideig. Mikor már ismét mart a társtalanság, arra kellett ráébredjek, hogy...
*Elhúzza száját, s a maga fölött árnyak közé vesző gerendázatot megbámulva megingatja a fejét.*
- Valahogy senkivel kapcsolatban nem éreztem úgy, hogy megérdemel. Hogy tudna mit kezdeni velem. Még azok sem, akiknek pedig sikerült csiholni némi aprócska szikrát.
*Visszapillant Kaganra, ezúttal maga is kissé oldalra dönti fejét, mivel nem biztos benne, hogy elég érthetően fejezte-e ki magát.*
- Nem vagyok beképzelt. Egyáltalán nem. De tisztában vagyok azzal, ki és mi vagyok, honnan jöttem, mire vagyok képes és hol húzódnak a határaim. És ez... Nos, ezek olyan dolgok, amik nem valók valami bugris nyikhajnak, gazdag ficsúrnak... Ezek olyan valakinek valók, aki legalább annyit megélt mint én, s aki legalább olyan erős testileg, itt és itt is.
*Bök először saját fejére, aztán mellkasára.*
- Valakinek, akire képes vagyok felnézni... És aki gyúlékony gondolatokat ébreszt bennem. Megfelel így a válasz?
*Igen őszintére sikerült a vallomás, de mivel ez volt a cél, nem is bánja. Még akkor sem, ha végsősoron többet árult el, mint amire a törzsfő kíváncsi lett volna.*
*Csak az érintés ébreszti rá, hogy valóban fölöslegesen jártatja a száját. Mikor az ujj megpihen széles ívű ajkán, fejét nem mozdítva pillant fel a férfi arcára, hogy jelezze: ért a szóból. Még a páncélzat szétszerelésében is megáll, de csupán erre a pár pillanatra. S bár fáradt, mindent tesz úgy, ahogy tanulta: a felszerelés minden darabját az állványhoz cipeli, s szépen felaggatja. Aztán csak mozdulatlanul áll, várva a következő kérést vagy utasítást, ami helyett viszont csókot kap.
Ezzel sikerül újra meglepetést okozni neki, így kissé összerezzen. Az, hogy több mint egy dekád óta nem ért hozzá férfi, erre is kiterjed. Ennek ellenére egyáltalán nem viselkedik úgy, mint egy felzaklatott kislány. Jólesően feledkezik bele a dologba, még baljának tenyere is végigfut Kagan mellkasán, hogy kulcscsontja környékén állapodjon meg.
Mikor elválnak egymástól, lassan nyílnak fel szemei, majd felvonja szemöldökét a feltett kérdést meghallva.*
- Beszélgetni jöttünk?
*Kérdezi egyáltalán nem megrovóan, halkan. Hangja csak a következőben vált vissza saját eredetijére, egy sóhaj után.*
- Hát jó. De egyszerűbb lenne azt magyaráznom, eddig miért nem.
*Letelepszik a szőrmehalom szélére, csak szép kényelmesen, ahogyan odakint is, míg a másik mesélt.*
- Kétszer szerettem. Először egy demizson törpepálinkát. Az vidám történet. Holnap, ha lesz erre idő, elmesélem a tűznél.
*Az emlék felidézése miatt arcára tjt leheletnyi mosoly aztán szertefoszlik.*
- A társam volt, a nevelőm, a mentorom. Saját nagyjaink közül egy. Erős volt, bátor, megbízható, és nem ismert félelmet. Nagyon csúnyán ért véget az az egész. Először ezt gyászoltam, aztán már nem is érdekelt. Egy ideig. Mikor már ismét mart a társtalanság, arra kellett ráébredjek, hogy...
*Elhúzza száját, s a maga fölött árnyak közé vesző gerendázatot megbámulva megingatja a fejét.*
- Valahogy senkivel kapcsolatban nem éreztem úgy, hogy megérdemel. Hogy tudna mit kezdeni velem. Még azok sem, akiknek pedig sikerült csiholni némi aprócska szikrát.
*Visszapillant Kaganra, ezúttal maga is kissé oldalra dönti fejét, mivel nem biztos benne, hogy elég érthetően fejezte-e ki magát.*
- Nem vagyok beképzelt. Egyáltalán nem. De tisztában vagyok azzal, ki és mi vagyok, honnan jöttem, mire vagyok képes és hol húzódnak a határaim. És ez... Nos, ezek olyan dolgok, amik nem valók valami bugris nyikhajnak, gazdag ficsúrnak... Ezek olyan valakinek valók, aki legalább annyit megélt mint én, s aki legalább olyan erős testileg, itt és itt is.
*Bök először saját fejére, aztán mellkasára.*
- Valakinek, akire képes vagyok felnézni... És aki gyúlékony gondolatokat ébreszt bennem. Megfelel így a válasz?
*Igen őszintére sikerült a vallomás, de mivel ez volt a cél, nem is bánja. Még akkor sem, ha végsősoron többet árult el, mint amire a törzsfő kíváncsi lett volna.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 00:26:54
Üzenet elküldve: 2014-06-08 00:26:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh - Kagan és Nabii//
*Halovány mosollyal mulat a nő zavarán, amit mi sem bizonyít jobban, hogy beszélni kezd; látszólag idevágó dolgokról, de igazából feleslegesen. Talán csak lányos zavarát próbálja leplezni, ami 12 év után nem is meglepő.*
~ 12 év... ~ *akkor még Thargodrym volt, ráadásul a védett, kihívásokkal alig terhelt harmadik fiú szerepében; már akkor magas volt, szálas, a lányok kedvence. És míg Nabiit az élet és saját döntése a cölibátus poklába sodorta, addig Kagan széles körű tapasztalatot szerzett a nők terén. Igazából az csak a vezér döntése volt, hogy megmaradt "egykezes vívónak", és nem lett nála a kenyér mindkét fele vajas. Valahogy jobbnak érezte így.*
- Ssss.... *suttogja, egyik kezét a nő ajkára téve, halvány mosollyal nyugtatva. Míg a vértdarabok szépen le-, majd pedig az üres állványra kerülnek, van ideje leplezetlenül tanulmányozni a kis nőt, ki alig ér a mellkasáig. Azt már most eldönti, hogy mielőtt magáévá teszi, alaposan megfontolja, mi módon tegye azt. A régi jó receptet a bőrökre teperéssel és "szenvedélyes, de gyors" üzekedéssel hamar elveti, mint ahogy az órákig tartó "Szertartást" is, amit Leandanával szoktak művelni ráérősebb időkben.*
~ Nem... ~ *nem, Nabii minden bizonnyal - bár korát Kagan immár meglehetős bizonyossággal állítja be 27-28 évben - annyira lehet tapasztalt, mint egy 16 éves polgárlány. Sem a lerohanás, sem az órákig tartó vad zakatolás nem lehet követendő út.*
*A vérttől lassan megszabadul, Kagan pedig oda sem pillantva lép el az állványtól. Egyik kezével, dacára a kemény élet edzette durva tenyérnek, finoman fogja meg Nabii állát, hogy felemelje fejét. Továbbra sem szól sokat, csak lassan lehajol, és csókjával kényszeríti hallgatásra a lányt, már ha az nem ellenkezik - ezzel is felmérve, mit jelent az a tucatnyi tavasz, mi beteljesedő vágyak nélkül telt el. Tudnia kell, mire számítson: egy szánalmasan remegő szűzlányra, egy elnyomott és most ugrani kész vadmacskára vagy egy sérült, rettegő nőre?*
- Miért? *kérdezi a csók után, tényleges érdeklődéssel a hangjában. Tényleg tudni akarja, mi késztette a nőt arra, hogy felajánlja magát, és arra, hogy annak ellenére is igent mondjon, hogy erre semmi nem kényszerítette. A kérdés azonban csak ennyi: miért? A teljes kérdésnek és a válasznak is a nőben kell megszületnie.*
*Halovány mosollyal mulat a nő zavarán, amit mi sem bizonyít jobban, hogy beszélni kezd; látszólag idevágó dolgokról, de igazából feleslegesen. Talán csak lányos zavarát próbálja leplezni, ami 12 év után nem is meglepő.*
~ 12 év... ~ *akkor még Thargodrym volt, ráadásul a védett, kihívásokkal alig terhelt harmadik fiú szerepében; már akkor magas volt, szálas, a lányok kedvence. És míg Nabiit az élet és saját döntése a cölibátus poklába sodorta, addig Kagan széles körű tapasztalatot szerzett a nők terén. Igazából az csak a vezér döntése volt, hogy megmaradt "egykezes vívónak", és nem lett nála a kenyér mindkét fele vajas. Valahogy jobbnak érezte így.*
- Ssss.... *suttogja, egyik kezét a nő ajkára téve, halvány mosollyal nyugtatva. Míg a vértdarabok szépen le-, majd pedig az üres állványra kerülnek, van ideje leplezetlenül tanulmányozni a kis nőt, ki alig ér a mellkasáig. Azt már most eldönti, hogy mielőtt magáévá teszi, alaposan megfontolja, mi módon tegye azt. A régi jó receptet a bőrökre teperéssel és "szenvedélyes, de gyors" üzekedéssel hamar elveti, mint ahogy az órákig tartó "Szertartást" is, amit Leandanával szoktak művelni ráérősebb időkben.*
~ Nem... ~ *nem, Nabii minden bizonnyal - bár korát Kagan immár meglehetős bizonyossággal állítja be 27-28 évben - annyira lehet tapasztalt, mint egy 16 éves polgárlány. Sem a lerohanás, sem az órákig tartó vad zakatolás nem lehet követendő út.*
*A vérttől lassan megszabadul, Kagan pedig oda sem pillantva lép el az állványtól. Egyik kezével, dacára a kemény élet edzette durva tenyérnek, finoman fogja meg Nabii állát, hogy felemelje fejét. Továbbra sem szól sokat, csak lassan lehajol, és csókjával kényszeríti hallgatásra a lányt, már ha az nem ellenkezik - ezzel is felmérve, mit jelent az a tucatnyi tavasz, mi beteljesedő vágyak nélkül telt el. Tudnia kell, mire számítson: egy szánalmasan remegő szűzlányra, egy elnyomott és most ugrani kész vadmacskára vagy egy sérült, rettegő nőre?*
- Miért? *kérdezi a csók után, tényleges érdeklődéssel a hangjában. Tényleg tudni akarja, mi késztette a nőt arra, hogy felajánlja magát, és arra, hogy annak ellenére is igent mondjon, hogy erre semmi nem kényszerítette. A kérdés azonban csak ennyi: miért? A teljes kérdésnek és a válasznak is a nőben kell megszületnie.*
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 00:10:51
Üzenet elküldve: 2014-06-08 00:10:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hrallh - Kagannal//
*Sokan választják már az alvást a kései órán, akadt még olyan is, aki nem várta ki a történet végét. Nyilván nyomós okuk van rá, neki pedig legkevésbé sincs joga azt firtatni, miért tettek így. Atélni mindezt a borzalmat... minden bizonnyal az is épp több volt, mint amennyi elég. Ő maga is gyűlölt beszélni a fájó múltról, méghozzá igen sokáig. Magában tartott minden sebet, míg az idő össze nem forrasztotta őket szépen, lassan. Ma már képes úgy emlékezni a javára, mintha csak hallomásból ismert mendemondák lennének.
Kagan arckifejezését látva úgy érzi, nem lőtt túl nagy bakot a kéréssel. Bár nagyjából soha nem érdekli, mások mit gondolnak róla, a törzsfő véleménye azért számít, hiszen itt ő az úr... S amúgy sem szokása a fehér hajúnak egyébként hasonló, romlott asszonyos kérésekkel élni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elmúlt tizenkét hosszú év.
Ha már a férfi elindul, utána lép, s felzárkózik hozzá. Akármilyen kis termet is, nem esik nehezére férfiasan nagyokat lépni - ezt teszik a vándorlással töltött évek meg a rutin, s persze az is, hogy tulajdonképpen férfiak közt nevelkedett, s köztük ért nővé. Az viszont, hogy Kagan megfogja kezét, s inkább segíti a sötétben, hogy me botorkáljon, mintsem röhögve cibálná, meglepi. Ezt nem feltételezte volna tőle még úgy sem, hogy igen visszafogottan tette felajánlását, mikor hozzáláttak az estebédhez. Amit várt, az az, hogy a másik előre megy, s követnie kell majd, vagy csak egymás mellett sétálva haladnak a cél felé. S bár nem igazán tudja mire vélni a gesztust, nem firtatja az okát még gondolatban sem, mert semmi végre sem akar többet beleképzelni a dologba, mint amit jelenthet. Nem, még véletlenül sem. A szemében Kagan tipikusan nem az a hősszerelmes típus, aki virágot szedne annak, akivel együtt hál, vagy csak hagyná, hogy átölelje, ha olyan veszteség éri, amit másképp nem viselne el.
Újabb meglepetésként nem valami sátor tűnik fel előttük, hanem egy széles, magas gerendaház, ahová belépve tágas tér és hűs levegő fogadja a sötétséggel együtt - bár utóbbi perceken belül megszűnik.
Megáll a leterített szőrmék mellett, s akaratlanul is elmosolyodik, ahogy gondolatai közé bevillan egy sejtés: talán ide kellett úgy siessen a zöld ruhás hölgy, hogy előkészítse ezt itt, az egyelőre még használaton kívülinek tűnő építményben.
A magával hozott írószerszámokat leteszi a közelben, de mégis oly távol, hogy ne zavarják őket este semmiben, de kárt se ejtsenek bennük még véletlenül sem. Nagyon a szívére venné, ha elvenné a lehetőséget az írástudóktól, hogy képességeiket használhassák.
Ahogy Kagan elé áll, s a segítségét kéri, ismét futja tőle egy rövid félmosolyra, de nekilát a munkának.*
- Már most szólok, régen csináltam ilyet...
*Jegyzi meg azért, bár ahogy ujjai elkezdenek matatni a páncélzat csatjain és fűzőin, úgy felelevenednek a kellő mozdulatok, mintha nem is tizenkét évvel ezelőtt szerelt volna szét ilyesmit, hanem csak egy hete.*
- Férfiak közt nőttem fel. Eleinte, még mielőtt parancsnokká neveztek ki, csak ilyesmit csinálhattam. Hogy álmomból felkeltte is zsigerből menjen, mire kitanítanak.
*Emlékszik vissza a számára kedves múlt egy részletére hangosan elmélkedve, hiszen van rá idő, hogy megszólaljon. Hiába a szakértő mozdulatok, a páncélzat levétele így is percekig eltarthat.*
*Sokan választják már az alvást a kései órán, akadt még olyan is, aki nem várta ki a történet végét. Nyilván nyomós okuk van rá, neki pedig legkevésbé sincs joga azt firtatni, miért tettek így. Atélni mindezt a borzalmat... minden bizonnyal az is épp több volt, mint amennyi elég. Ő maga is gyűlölt beszélni a fájó múltról, méghozzá igen sokáig. Magában tartott minden sebet, míg az idő össze nem forrasztotta őket szépen, lassan. Ma már képes úgy emlékezni a javára, mintha csak hallomásból ismert mendemondák lennének.
Kagan arckifejezését látva úgy érzi, nem lőtt túl nagy bakot a kéréssel. Bár nagyjából soha nem érdekli, mások mit gondolnak róla, a törzsfő véleménye azért számít, hiszen itt ő az úr... S amúgy sem szokása a fehér hajúnak egyébként hasonló, romlott asszonyos kérésekkel élni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elmúlt tizenkét hosszú év.
Ha már a férfi elindul, utána lép, s felzárkózik hozzá. Akármilyen kis termet is, nem esik nehezére férfiasan nagyokat lépni - ezt teszik a vándorlással töltött évek meg a rutin, s persze az is, hogy tulajdonképpen férfiak közt nevelkedett, s köztük ért nővé. Az viszont, hogy Kagan megfogja kezét, s inkább segíti a sötétben, hogy me botorkáljon, mintsem röhögve cibálná, meglepi. Ezt nem feltételezte volna tőle még úgy sem, hogy igen visszafogottan tette felajánlását, mikor hozzáláttak az estebédhez. Amit várt, az az, hogy a másik előre megy, s követnie kell majd, vagy csak egymás mellett sétálva haladnak a cél felé. S bár nem igazán tudja mire vélni a gesztust, nem firtatja az okát még gondolatban sem, mert semmi végre sem akar többet beleképzelni a dologba, mint amit jelenthet. Nem, még véletlenül sem. A szemében Kagan tipikusan nem az a hősszerelmes típus, aki virágot szedne annak, akivel együtt hál, vagy csak hagyná, hogy átölelje, ha olyan veszteség éri, amit másképp nem viselne el.
Újabb meglepetésként nem valami sátor tűnik fel előttük, hanem egy széles, magas gerendaház, ahová belépve tágas tér és hűs levegő fogadja a sötétséggel együtt - bár utóbbi perceken belül megszűnik.
Megáll a leterített szőrmék mellett, s akaratlanul is elmosolyodik, ahogy gondolatai közé bevillan egy sejtés: talán ide kellett úgy siessen a zöld ruhás hölgy, hogy előkészítse ezt itt, az egyelőre még használaton kívülinek tűnő építményben.
A magával hozott írószerszámokat leteszi a közelben, de mégis oly távol, hogy ne zavarják őket este semmiben, de kárt se ejtsenek bennük még véletlenül sem. Nagyon a szívére venné, ha elvenné a lehetőséget az írástudóktól, hogy képességeiket használhassák.
Ahogy Kagan elé áll, s a segítségét kéri, ismét futja tőle egy rövid félmosolyra, de nekilát a munkának.*
- Már most szólok, régen csináltam ilyet...
*Jegyzi meg azért, bár ahogy ujjai elkezdenek matatni a páncélzat csatjain és fűzőin, úgy felelevenednek a kellő mozdulatok, mintha nem is tizenkét évvel ezelőtt szerelt volna szét ilyesmit, hanem csak egy hete.*
- Férfiak közt nőttem fel. Eleinte, még mielőtt parancsnokká neveztek ki, csak ilyesmit csinálhattam. Hogy álmomból felkeltte is zsigerből menjen, mire kitanítanak.
*Emlékszik vissza a számára kedves múlt egy részletére hangosan elmélkedve, hiszen van rá idő, hogy megszólaljon. Hiába a szakértő mozdulatok, a páncélzat levétele így is percekig eltarthat.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-08 00:03:02
Üzenet elküldve: 2014-06-08 00:03:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Ha a tűz mellett ülnének és Learon is hallaná a törzs történetét, egészen biztos megértené ennek a jelenségnek is a miértjét. És Akheel melle is dagadhatna a büszkeségtől, amiért a vezér elismerően szólt róla. Az igazság az, hogy már nem is nagyon emlékszik arra az estére, homályos az egész. Inkább a kalandvágy hajtotta, semmint a politikai, vagy taktikai megfontolás, mikor arról döntött, hogy a Thargodarokkal tart. Na meg talán volt egy kis köze hozzá annak is, hogy Kagan sosem tartotta őt (annyira) bolondnak.
Bizonyára vicces lenne, ha Learon felajánlaná, hogy Akheel puszilgassa csak a vállát, de annyira nem ütközne meg rajta a nőstény, hiszen korábban ő is meglehetősen egyértelműen juttatta érvényre akaratát egy "simogass!" felszólítás formájában.
Hamar megérzi, hogy valami nem stimmel, de nem igazán tudná megfogalmazni, hogy mi az ami megváltozott. Ám sok ideje nincs is ezen töprengeni, mert Learon mintha próbálná őt átfogni ép karjával. Akár mit is szeretett volna csinálni, Akheel átbújik keze alatt és arcát, majd vállát és törzsét a férfi oldalának dörgölve kerüli meg. Valójában nem gondolkozott azon, hogy miért csinálja. Ha ilyet is tesz -mint az imént, annak nagyon, nagyon, nagyon nyomós oka van.*
-Mmm...
*Nyünnyög, majd hirtelen -mintha lekapcsolták volna- ellazítja addig ívbe feszült testének minden létező izmát és önelégülten puffan Learon ölébe. Ha minden igaz, ő most pont ellenkező irányba néz, mint a férfi, gyomorszája a másik combjának magasságában van, lábai pedig a tűz felé lógnak. Kicsit faramuci pozíció, kicsit talán kényelmetlen is, de Akheel rá se ránt. Jó most itt neki a sajtosemberrel.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.08 00:11:40
*Ha a tűz mellett ülnének és Learon is hallaná a törzs történetét, egészen biztos megértené ennek a jelenségnek is a miértjét. És Akheel melle is dagadhatna a büszkeségtől, amiért a vezér elismerően szólt róla. Az igazság az, hogy már nem is nagyon emlékszik arra az estére, homályos az egész. Inkább a kalandvágy hajtotta, semmint a politikai, vagy taktikai megfontolás, mikor arról döntött, hogy a Thargodarokkal tart. Na meg talán volt egy kis köze hozzá annak is, hogy Kagan sosem tartotta őt (annyira) bolondnak.
Bizonyára vicces lenne, ha Learon felajánlaná, hogy Akheel puszilgassa csak a vállát, de annyira nem ütközne meg rajta a nőstény, hiszen korábban ő is meglehetősen egyértelműen juttatta érvényre akaratát egy "simogass!" felszólítás formájában.
Hamar megérzi, hogy valami nem stimmel, de nem igazán tudná megfogalmazni, hogy mi az ami megváltozott. Ám sok ideje nincs is ezen töprengeni, mert Learon mintha próbálná őt átfogni ép karjával. Akár mit is szeretett volna csinálni, Akheel átbújik keze alatt és arcát, majd vállát és törzsét a férfi oldalának dörgölve kerüli meg. Valójában nem gondolkozott azon, hogy miért csinálja. Ha ilyet is tesz -mint az imént, annak nagyon, nagyon, nagyon nyomós oka van.*
-Mmm...
*Nyünnyög, majd hirtelen -mintha lekapcsolták volna- ellazítja addig ívbe feszült testének minden létező izmát és önelégülten puffan Learon ölébe. Ha minden igaz, ő most pont ellenkező irányba néz, mint a férfi, gyomorszája a másik combjának magasságában van, lábai pedig a tűz felé lógnak. Kicsit faramuci pozíció, kicsit talán kényelmetlen is, de Akheel rá se ránt. Jó most itt neki a sajtosemberrel.*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.08 00:11:40
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:48:54
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:48:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Learonnak semmi ellenérzése nem volt eddig a sötételfekkel szemben. Az orkokkal pedig volt, hogy egy időben együtt is élt. Egy csapatban. Learonba azonmód visszaszáll minden élet, amint a lány megszólal. -Hiszen kissé elszomorodott, mégiscsak elvesztett karjáról beszélt ezidáig.- Mikor a lány tisztázza a dolgot magában, Learon látja rajta, hogy megnyugszik, bár lehet, hogy csak azt is beképzelte magának a férfi, hogy aggódott érte a Vadász. Mikor Akheel azt a bizonyos puszit emlegeti, Learonnak hirtelen eláll a szava, csak bólint egyet. Nem tudja mi egyebet tehetne, hiszen mégsem közölheti a lánnyal, hogy "gyere, puszilgasd a vállam!". Nem, ezt semmiképpen. Ekkor Akheel tényleg közelebb jön hozzá, hogy megtegye, amit kérdezett. Learonban megáll a lélegzet. Addig a pár pillanatig, amíg a lány ajkai hozzáérnek, magában tartja a levegőt, mintha nem akarná még ezzel sem megtörni a pillanatot. Nem zavarja, hogy a lány ügyetlen, hiszen miért is zavarná? Neki nem számít a hogyan, csak a miért. És a jelenlegi miért, az az, hogy a Vadász gondolt rá. És ez mindennél fontosabb. Azonban mikor végzett a "gyógypuszival", Learon finoman próbálja magához ölelni. Nem erőlteti a dolgot, nem ismeri a lányt Azért óvatos, mert ösztönösségéből kiindulva, akár lefogásnak is hihetné Akheel. -Gondolja Learon.- Ha engedi a lány az ölelést, ha nem, Learon megpuszilja annak homlokát. Egy gyors gondolat fut át az agyán.*
~Hogy a fejedben is minden rendben legyen.~
*De ezt el is veti, hiszen úgy gondolja, hogy a Vadász, úgy jó ahogy van. Tulajdonképpen nem is lehetne ennél tökéletesebb.*
*Learonnak semmi ellenérzése nem volt eddig a sötételfekkel szemben. Az orkokkal pedig volt, hogy egy időben együtt is élt. Egy csapatban. Learonba azonmód visszaszáll minden élet, amint a lány megszólal. -Hiszen kissé elszomorodott, mégiscsak elvesztett karjáról beszélt ezidáig.- Mikor a lány tisztázza a dolgot magában, Learon látja rajta, hogy megnyugszik, bár lehet, hogy csak azt is beképzelte magának a férfi, hogy aggódott érte a Vadász. Mikor Akheel azt a bizonyos puszit emlegeti, Learonnak hirtelen eláll a szava, csak bólint egyet. Nem tudja mi egyebet tehetne, hiszen mégsem közölheti a lánnyal, hogy "gyere, puszilgasd a vállam!". Nem, ezt semmiképpen. Ekkor Akheel tényleg közelebb jön hozzá, hogy megtegye, amit kérdezett. Learonban megáll a lélegzet. Addig a pár pillanatig, amíg a lány ajkai hozzáérnek, magában tartja a levegőt, mintha nem akarná még ezzel sem megtörni a pillanatot. Nem zavarja, hogy a lány ügyetlen, hiszen miért is zavarná? Neki nem számít a hogyan, csak a miért. És a jelenlegi miért, az az, hogy a Vadász gondolt rá. És ez mindennél fontosabb. Azonban mikor végzett a "gyógypuszival", Learon finoman próbálja magához ölelni. Nem erőlteti a dolgot, nem ismeri a lányt Azért óvatos, mert ösztönösségéből kiindulva, akár lefogásnak is hihetné Akheel. -Gondolja Learon.- Ha engedi a lány az ölelést, ha nem, Learon megpuszilja annak homlokát. Egy gyors gondolat fut át az agyán.*
~Hogy a fejedben is minden rendben legyen.~
*De ezt el is veti, hiszen úgy gondolja, hogy a Vadász, úgy jó ahogy van. Tulajdonképpen nem is lehetne ennél tökéletesebb.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:31:08
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:31:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
//Esti-mese//
*Hát a végére ért. Rég volt, hogy utoljára egyben elmondta az egészet, és akkor, ha jól emlékszik, vagy másfél óriág tartott a történet. Voltak is még vagy kétszázan és csatlakozott hozzájuk jó pár idegen. Idegen... olyanok, mint Kell Cadavres, a Wiegar testvérek, Bron és Salanel, Chiari...mára már a törzs oszlopos tagjai mind. Akkor még idegenek voltak, mint Kramlaf, Cysmin, és... mint Nabii Dhariah Khaal.*
~ Na nem, nem egészen. Ő csak három napig marad...három nap, három éjszaka. ~ *ez így pontos, eddig terjed mindaz, mit tudni lehet, és tudni érdemes.*
- Tudom...*válaszol halk szavakkal Leandanának, hiszen maga is látta az ereklyeként őrzött ruhadarabot több alkalommal is. A törzsnek viszont már fennhangon felel.*
- Ez hát a Thargodarok igaz története, így lettünk külön törzs. Sokat vándoroltunk, a Lianech melletti Nagy Tótól a Hold Karavánpihenőjéig, a Nagy Hágótól a Füves Pusztákig és azon is túl. De mára elég ennyi, holnap is lesz nap... *int, és ezzel a maga részéről letudta az esti programot. Látja, hogy már többen is aludni tértek, Chiari és Isurii is sátrába húzódott; meg is érti őket.*
*Ahogy oszlik a nép, elég kevesen választják a tűz melletti ébrenlétet; így Kagannak nem lesz több dolga. Az őrséget nyugodtan rábízhatja Dharrenre és társaira.*
- Azok ott az idegeneknek fenntartott sátrak, Darel Cortyr Worf. *mutat két-három egyszerű, ideiglenes tartózkodásra való sátorka felé.*
- Vigyázza álmotok a Szellemek Ereje. *ezzel letudta vendéglátói kötelezettségeit is.*
- Éjjel ne kószáljatok a táborban. A latrina arra van, lejjebb. *ezzel pedig a figyelmeztetésen is túl van, így végre tényleg a maga dolgával foglalkozhat.*
*Általában szeret ő kezdeményezni, de Nabii lépése kellemes meglepetés számára. A lány "megelőzi" és helyzetbe hozzá; ezt Kagan kissé félrehajtott fejjel, és érdeklődéssel teli, derűt sugárzó tekintettel honorálja. Aztán szó nélkül fáklyát ragad kezébe és elindul felfelé, a Hrallh irányába. Ha a lány követi, a tábortűz fénykörének határán szabad kezével megfogja Nabii kezét, hogy a sötét lépcsőn, az éj köpenyébe burkolt idegen táborban el ne tévedjen.*
*Nem szól egy szót sem, míg fel nem érnek a Hrallhba. Az egész üres, csak a toronyban lehet talán egy őrszem, de ez sem biztos. Figyelik az utat és a gázlót, és rengeteg emberük van távol Thargarodtól - még Kagan sem biztos benne, jutott e őr a toronyba.*
- A Nagycsarnok. *szólal meg először, mikor felérnek, és belépnek abba a terembe, ahová Cysmin a bőröket és a bort hordta. Meglehetősen jó munkát végzett a kis szerzetes, Kagan pedig emlékezni fog erre, mikor a dicséretek kiosztására kerül a sor. Viszont a kő-fa erődben hűvös van, nem olyan meleg, mint odalenn, ezért a férfi - fáklyájával körbejár és meggyújt még két másikat; szolid félhomályt teremtve. Végül üres kézzel áll meg a nő előtt, és vagy egy percig csendesen nézi, tanulmányozza, de nem érinti az idegenként is ismerős arcot.*
- Segíts... *szólal meg halkan, megmozdítva a rajta lévő kombinált vért egyik csatját. A mai napot ebben töltötte, és egészen nagy tisztelettel adózna a lovagok és elszánt harcosok előtt, kik álló életükben ilyet hordanak, ha kell, ha nem. Tisztelné őket, ha nem tartaná hatalmas ostobaságnak, és ostobának azokat is, kik így tesznek.*
~ Nem lesz rá szükségem most... ~ *és a vért levétele többnyire a feleség vagy az ágyas dolga; olyan sátorban, ahol van a férfinak asszonya, szinte mindig.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 23:40:26
//Esti-mese//
*Hát a végére ért. Rég volt, hogy utoljára egyben elmondta az egészet, és akkor, ha jól emlékszik, vagy másfél óriág tartott a történet. Voltak is még vagy kétszázan és csatlakozott hozzájuk jó pár idegen. Idegen... olyanok, mint Kell Cadavres, a Wiegar testvérek, Bron és Salanel, Chiari...mára már a törzs oszlopos tagjai mind. Akkor még idegenek voltak, mint Kramlaf, Cysmin, és... mint Nabii Dhariah Khaal.*
~ Na nem, nem egészen. Ő csak három napig marad...három nap, három éjszaka. ~ *ez így pontos, eddig terjed mindaz, mit tudni lehet, és tudni érdemes.*
- Tudom...*válaszol halk szavakkal Leandanának, hiszen maga is látta az ereklyeként őrzött ruhadarabot több alkalommal is. A törzsnek viszont már fennhangon felel.*
- Ez hát a Thargodarok igaz története, így lettünk külön törzs. Sokat vándoroltunk, a Lianech melletti Nagy Tótól a Hold Karavánpihenőjéig, a Nagy Hágótól a Füves Pusztákig és azon is túl. De mára elég ennyi, holnap is lesz nap... *int, és ezzel a maga részéről letudta az esti programot. Látja, hogy már többen is aludni tértek, Chiari és Isurii is sátrába húzódott; meg is érti őket.*
*Ahogy oszlik a nép, elég kevesen választják a tűz melletti ébrenlétet; így Kagannak nem lesz több dolga. Az őrséget nyugodtan rábízhatja Dharrenre és társaira.*
- Azok ott az idegeneknek fenntartott sátrak, Darel Cortyr Worf. *mutat két-három egyszerű, ideiglenes tartózkodásra való sátorka felé.*
- Vigyázza álmotok a Szellemek Ereje. *ezzel letudta vendéglátói kötelezettségeit is.*
- Éjjel ne kószáljatok a táborban. A latrina arra van, lejjebb. *ezzel pedig a figyelmeztetésen is túl van, így végre tényleg a maga dolgával foglalkozhat.*
*Általában szeret ő kezdeményezni, de Nabii lépése kellemes meglepetés számára. A lány "megelőzi" és helyzetbe hozzá; ezt Kagan kissé félrehajtott fejjel, és érdeklődéssel teli, derűt sugárzó tekintettel honorálja. Aztán szó nélkül fáklyát ragad kezébe és elindul felfelé, a Hrallh irányába. Ha a lány követi, a tábortűz fénykörének határán szabad kezével megfogja Nabii kezét, hogy a sötét lépcsőn, az éj köpenyébe burkolt idegen táborban el ne tévedjen.*
*Nem szól egy szót sem, míg fel nem érnek a Hrallhba. Az egész üres, csak a toronyban lehet talán egy őrszem, de ez sem biztos. Figyelik az utat és a gázlót, és rengeteg emberük van távol Thargarodtól - még Kagan sem biztos benne, jutott e őr a toronyba.*
- A Nagycsarnok. *szólal meg először, mikor felérnek, és belépnek abba a terembe, ahová Cysmin a bőröket és a bort hordta. Meglehetősen jó munkát végzett a kis szerzetes, Kagan pedig emlékezni fog erre, mikor a dicséretek kiosztására kerül a sor. Viszont a kő-fa erődben hűvös van, nem olyan meleg, mint odalenn, ezért a férfi - fáklyájával körbejár és meggyújt még két másikat; szolid félhomályt teremtve. Végül üres kézzel áll meg a nő előtt, és vagy egy percig csendesen nézi, tanulmányozza, de nem érinti az idegenként is ismerős arcot.*
- Segíts... *szólal meg halkan, megmozdítva a rajta lévő kombinált vért egyik csatját. A mai napot ebben töltötte, és egészen nagy tisztelettel adózna a lovagok és elszánt harcosok előtt, kik álló életükben ilyet hordanak, ha kell, ha nem. Tisztelné őket, ha nem tartaná hatalmas ostobaságnak, és ostobának azokat is, kik így tesznek.*
~ Nem lesz rá szükségem most... ~ *és a vért levétele többnyire a feleség vagy az ágyas dolga; olyan sátorban, ahol van a férfinak asszonya, szinte mindig.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 23:40:26
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:20:08
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:20:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Kicsit kusza a történet és sok mindent nem ért belőle. Már rögtön azt sem, hogy miért megy valaki a városba. Visszataszító helynek gondolja, pedig sosem látta úgy igazán. Csak mesékből ismeri, hallomásból.
Soha nem bízott az átlagostól jelentősen eltérő lényekben. Már az elfeket is furcsának találja néha, de hát üsse kő! Azonban a fekete, vagy zöldbőrűekkel kapcsolatban komoly fenntartásai vannak. De nem csak neki. Az egész törzsnek úgy nagy általánosságban, s bizonyára ez az oka annak, hogy benne is kialakult ez a fajta bizalmatlanság.
Pár pillanatig még figyeli Learont, mérlegeli magában a hallottakat, de végül csak képzeletben megvonja vállát és az utolsó falatot arcába tömi.*
-Ahhó' jó!
*Nyammog egy kicsit, nagyot nyel, majd felül és alkarjával egy elnagyolt mozdulat keretében megtörli a morzsás pofáját.*
-Kérsz gyógypuszit rá?
*Ajánlja fel a soha vissza nem térő lehetőséget, s titkon komolyan reménykedik abban, hogy attól minden helyre jön a férfi karjával (is).
Ha a válasz nemleges, úgy csak megvonja vállait és vesz egy újabb szem pogácsát, hogy azzal foglalkozzon az elkövetkezendő másodpercekben.
Ha a válasz igenlő, úgy közelebb szenvedi magát Learonhoz, közben -roppant "nőiesen"- hallat egy kisebb nyögést, afféle: "Meh"-t. Arcát körülfogó oroszlánsörényeinek kósza szálait elfújja az útból, majd egy határozott mozdulattal eltávolítja a zavaró vászont is az érintett területről -ha nem ütközik akadályba-.
Picit nézegeti a seb nyomát, mocorog, ficereg, hogy megtalálja a legmegfelelőbb helyzetet és ha minden tökéletes, akkor egy gyors, ügyetlen puszit nyom rá. Kicsit béna a nőstény, de hát a szándék a fontos...*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 23:22:13
*Kicsit kusza a történet és sok mindent nem ért belőle. Már rögtön azt sem, hogy miért megy valaki a városba. Visszataszító helynek gondolja, pedig sosem látta úgy igazán. Csak mesékből ismeri, hallomásból.
Soha nem bízott az átlagostól jelentősen eltérő lényekben. Már az elfeket is furcsának találja néha, de hát üsse kő! Azonban a fekete, vagy zöldbőrűekkel kapcsolatban komoly fenntartásai vannak. De nem csak neki. Az egész törzsnek úgy nagy általánosságban, s bizonyára ez az oka annak, hogy benne is kialakult ez a fajta bizalmatlanság.
Pár pillanatig még figyeli Learont, mérlegeli magában a hallottakat, de végül csak képzeletben megvonja vállát és az utolsó falatot arcába tömi.*
-Ahhó' jó!
*Nyammog egy kicsit, nagyot nyel, majd felül és alkarjával egy elnagyolt mozdulat keretében megtörli a morzsás pofáját.*
-Kérsz gyógypuszit rá?
*Ajánlja fel a soha vissza nem térő lehetőséget, s titkon komolyan reménykedik abban, hogy attól minden helyre jön a férfi karjával (is).
Ha a válasz nemleges, úgy csak megvonja vállait és vesz egy újabb szem pogácsát, hogy azzal foglalkozzon az elkövetkezendő másodpercekben.
Ha a válasz igenlő, úgy közelebb szenvedi magát Learonhoz, közben -roppant "nőiesen"- hallat egy kisebb nyögést, afféle: "Meh"-t. Arcát körülfogó oroszlánsörényeinek kósza szálait elfújja az útból, majd egy határozott mozdulattal eltávolítja a zavaró vászont is az érintett területről -ha nem ütközik akadályba-.
Picit nézegeti a seb nyomát, mocorog, ficereg, hogy megtalálja a legmegfelelőbb helyzetet és ha minden tökéletes, akkor egy gyors, ügyetlen puszit nyom rá. Kicsit béna a nőstény, de hát a szándék a fontos...*
A hozzászólás írója (Akheel Rhyanon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 23:22:13
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:19:27
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:19:27
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
// tűznél//
*És igen, felidézik hát újra az eseményeket. Azokat az eseményeket, melyeket egyrészről szívesen elfelejtene örökre, másrészről pedig mégiscsak dicsőségük, felemelkedésük kezdete volt az az éjszaka és ami utána jött, és ami itt és most, ezen a helyen éri el a csúcspontot.
Kaganra néz, mikor az rásandít, így tekintetük találkozik. Lea arca egy pillanata megrándul, szokatlan tőle az ilyesmi, mert általában tökéletesen ura a vonásainak. Ő kicsit máshogyan emlékszik a dologra, de ez részletkérdés.*
- Megvan az ing, amin a vére szárad.
*jegyzi meg félhangosan, továbbra is Kaganra meredve. Neki nincsenek ilyen éles emlékei, nem tudja felidézni, hogy Kagan volt-e aki elrángatta a tetemtől, vagy valaki más, ugyanis ezután jóideig katatón állapotban volt, és ment ahova vitték. Agya azóta is jótékony ködbe burkolja ennek az emléknek a nagy részét. Hosszú pillanatokig fürkészi még a törzsfő arcát, de valahogy akkor sem tudja beilleszteni abba a bizonyos emlékképbe. Akaratlanul is megérinti az arcát ott, ahol Kagan pár órája megütötte, egyszerre mintha sajogni kezdene. Aztán tekintetük elszakad.
Borostyán szemei Isura vándorolnak, mikor az feláll. Nem kárhoztatja érte, hogy nem akarja meghallgatni ezredjére is, elég volt neki átélni is. Régebben sokat beszéltek erről, kibeszélték magukból, főleg azok után az alkalmak után, hogy a tűz mellett ugyanígy felidézték azt az éjszakát. Aztán hálát adtak a Szellemeknek, hogy életben maradtak és, hogy minden viszontagság ellenére még mindig itt vannak. Itt, az Ősök erődjében.
Tekintetével követi csak a távozó Isuriit, nem megy utána. Ezúttal nem. Ma éjszaka Cessa mellett fog aludni, hátha magához tér a lány. Aztán vele is elbeszélget, ugyanis Cessa valahogy mindig kimaradt azok közül akik megosztották Leával a bánatukat. Mert Cessa mindig csak "később" került sorra, aztán valahogy sosem. Egy ideig még marad a helyén, aztán pedig feláll ő is, hogy aludni térhessen. Kagan sátrába, amit a mai éjszakán az eszméletlen Cessával fog megosztani. Így viszont minden bizonnyal ki tudja majd aludni magát és nem kell arra ébrednie, hogy a fülébe horkolnak, hogy nehéz karok kinyomják belőle a szuszt, és hogy valami kemény nyomódik neki a hátsójának.*
*És igen, felidézik hát újra az eseményeket. Azokat az eseményeket, melyeket egyrészről szívesen elfelejtene örökre, másrészről pedig mégiscsak dicsőségük, felemelkedésük kezdete volt az az éjszaka és ami utána jött, és ami itt és most, ezen a helyen éri el a csúcspontot.
Kaganra néz, mikor az rásandít, így tekintetük találkozik. Lea arca egy pillanata megrándul, szokatlan tőle az ilyesmi, mert általában tökéletesen ura a vonásainak. Ő kicsit máshogyan emlékszik a dologra, de ez részletkérdés.*
- Megvan az ing, amin a vére szárad.
*jegyzi meg félhangosan, továbbra is Kaganra meredve. Neki nincsenek ilyen éles emlékei, nem tudja felidézni, hogy Kagan volt-e aki elrángatta a tetemtől, vagy valaki más, ugyanis ezután jóideig katatón állapotban volt, és ment ahova vitték. Agya azóta is jótékony ködbe burkolja ennek az emléknek a nagy részét. Hosszú pillanatokig fürkészi még a törzsfő arcát, de valahogy akkor sem tudja beilleszteni abba a bizonyos emlékképbe. Akaratlanul is megérinti az arcát ott, ahol Kagan pár órája megütötte, egyszerre mintha sajogni kezdene. Aztán tekintetük elszakad.
Borostyán szemei Isura vándorolnak, mikor az feláll. Nem kárhoztatja érte, hogy nem akarja meghallgatni ezredjére is, elég volt neki átélni is. Régebben sokat beszéltek erről, kibeszélték magukból, főleg azok után az alkalmak után, hogy a tűz mellett ugyanígy felidézték azt az éjszakát. Aztán hálát adtak a Szellemeknek, hogy életben maradtak és, hogy minden viszontagság ellenére még mindig itt vannak. Itt, az Ősök erődjében.
Tekintetével követi csak a távozó Isuriit, nem megy utána. Ezúttal nem. Ma éjszaka Cessa mellett fog aludni, hátha magához tér a lány. Aztán vele is elbeszélget, ugyanis Cessa valahogy mindig kimaradt azok közül akik megosztották Leával a bánatukat. Mert Cessa mindig csak "később" került sorra, aztán valahogy sosem. Egy ideig még marad a helyén, aztán pedig feláll ő is, hogy aludni térhessen. Kagan sátrába, amit a mai éjszakán az eszméletlen Cessával fog megosztani. Így viszont minden bizonnyal ki tudja majd aludni magát és nem kell arra ébrednie, hogy a fülébe horkolnak, hogy nehéz karok kinyomják belőle a szuszt, és hogy valami kemény nyomódik neki a hátsójának.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:57:18
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:57:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
//Esti-mese//
*Mielőtt bárki meggyanúsíthatná azzal, hogy az ő csinos kis popóját kellett menteni, szép csöndben eloldalog. Hallotta már a történetet elégszer, mi több... aktívan átélte. Soha nem félt még annyira, mint azon az estén, de nem a harc, a vér, a halál rémítette...
Mivel hosszú útból tért haza, igencsak fáradt, így kihasználva egy arra alkalmas pillanatot: szép csöndben eloldalog. Eltökélt szándéka, hogy sátrában nyugovóra tér, de ha valaki szeretne még vele szót váltani, azt megteheti. A gyertya még fertály óráig pislákolni fog odabent.*
//Esti-mese//
*Mielőtt bárki meggyanúsíthatná azzal, hogy az ő csinos kis popóját kellett menteni, szép csöndben eloldalog. Hallotta már a történetet elégszer, mi több... aktívan átélte. Soha nem félt még annyira, mint azon az estén, de nem a harc, a vér, a halál rémítette...
Mivel hosszú útból tért haza, igencsak fáradt, így kihasználva egy arra alkalmas pillanatot: szép csöndben eloldalog. Eltökélt szándéka, hogy sátrában nyugovóra tér, de ha valaki szeretne még vele szót váltani, azt megteheti. A gyertya még fertály óráig pislákolni fog odabent.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:52:15
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:52:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Learont furcsa jó érzés és nyugalom járja át, mikor látja, hogy Akheel figyel rá. Learon nem foglalkozik a Vezérrel és tűz körül ülőkkel, hiszen nem is hallja őket. Most csak a Vadász tekintete van neki és az, hogy elmagyarázza neki, hogyan is szerezte sérülését. Tudja, hogy ez nem fog menni röviden, és ezért nem is próbálja sűríteni a dolgot. A lány, bizonyára ki fogja hámozni a meséből a fontos gondolatokat, ha akarja. Ha nem, akkor meg visszakérdez. Az sem gond, szívesen beszélget a Vadásszal. Bele is kezd a történetbe.*
-A Városban sétáltam, valami temetőben, nem tudom már miért, bizonyára mentem valahová. Ott találkoztam egy sötételfel.
*Kissé megrázkódik a gondolatra, hiszen sosem szerette őket.*
-Először kedvesnek bizonyult. Mágusnak készült az ebadta. Én mellé szegődtem beszélgetni, hiszen sosem árt a társaság, gondoltam. Tettem egy megjegyzést a családjára, arra, hogy agresszívak mindannyian, erre kardot rántott és rám támadt. Harcoltunk, de egy ügyetlen mozdulatom volt, és vállamba szúrta a pengét. A macska rúgja meg, pont ide!
*Mutat a hegre.*
-Ezután elfutott, amint látott egy kis esélyt menekülni!
*Persze, hogy Learon átírta a történetet. Az igazság az, hogy tényleg harcoltak, de amint leszúrta őt a másik, Learon elájult, és csak a szellemek tudják hogyan maradt életben.*
-Ezután pihentem, aludtam egyet, majd jöttem tovább. A karom pedig nem mozgott többet.
*Ezután a lány rászegezi tekintetét. Learonból szemmel láthatóan megborzong a pillantástól, de jó értelemben. Még egy picit zavarba is jön attól, ahogy a lány rá szegezi aranyszín tekintetét. A meglepődés féloldalas mosolyba kúszik át. Nem is tudja mit mondjon először. Erre mindig azt szokta mondani, hogy egyszer mindenki meghal, ha kérdezték tőle ellátás urán, hogy "ugye nem halok meg?", de úgy érzi, hogy Akheelnek ilyet nem mondhat, még a végén félreértené. Beletúr szakállába, hogy mit is mondjon. Végül valahogy megpróbálja kikerülni a kérdésre a valódi választ.*
-Ettől a karcolástól biztos nem!
*Mosolyog biztatóan a másikra, hogy a Vadász elfelejtse az egész dolgot a karjával kapcsolatban. Van sokkal jobb dolguk is, mint erről beszélni. Például beszélhetnének bármi másról. Sokkal jobb lenne.*
*Learont furcsa jó érzés és nyugalom járja át, mikor látja, hogy Akheel figyel rá. Learon nem foglalkozik a Vezérrel és tűz körül ülőkkel, hiszen nem is hallja őket. Most csak a Vadász tekintete van neki és az, hogy elmagyarázza neki, hogyan is szerezte sérülését. Tudja, hogy ez nem fog menni röviden, és ezért nem is próbálja sűríteni a dolgot. A lány, bizonyára ki fogja hámozni a meséből a fontos gondolatokat, ha akarja. Ha nem, akkor meg visszakérdez. Az sem gond, szívesen beszélget a Vadásszal. Bele is kezd a történetbe.*
-A Városban sétáltam, valami temetőben, nem tudom már miért, bizonyára mentem valahová. Ott találkoztam egy sötételfel.
*Kissé megrázkódik a gondolatra, hiszen sosem szerette őket.*
-Először kedvesnek bizonyult. Mágusnak készült az ebadta. Én mellé szegődtem beszélgetni, hiszen sosem árt a társaság, gondoltam. Tettem egy megjegyzést a családjára, arra, hogy agresszívak mindannyian, erre kardot rántott és rám támadt. Harcoltunk, de egy ügyetlen mozdulatom volt, és vállamba szúrta a pengét. A macska rúgja meg, pont ide!
*Mutat a hegre.*
-Ezután elfutott, amint látott egy kis esélyt menekülni!
*Persze, hogy Learon átírta a történetet. Az igazság az, hogy tényleg harcoltak, de amint leszúrta őt a másik, Learon elájult, és csak a szellemek tudják hogyan maradt életben.*
-Ezután pihentem, aludtam egyet, majd jöttem tovább. A karom pedig nem mozgott többet.
*Ezután a lány rászegezi tekintetét. Learonból szemmel láthatóan megborzong a pillantástól, de jó értelemben. Még egy picit zavarba is jön attól, ahogy a lány rá szegezi aranyszín tekintetét. A meglepődés féloldalas mosolyba kúszik át. Nem is tudja mit mondjon először. Erre mindig azt szokta mondani, hogy egyszer mindenki meghal, ha kérdezték tőle ellátás urán, hogy "ugye nem halok meg?", de úgy érzi, hogy Akheelnek ilyet nem mondhat, még a végén félreértené. Beletúr szakállába, hogy mit is mondjon. Végül valahogy megpróbálja kikerülni a kérdésre a valódi választ.*
-Ettől a karcolástól biztos nem!
*Mosolyog biztatóan a másikra, hogy a Vadász elfelejtse az egész dolgot a karjával kapcsolatban. Van sokkal jobb dolguk is, mint erről beszélni. Például beszélhetnének bármi másról. Sokkal jobb lenne.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:08:59
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:08:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Tűznél//
//Esti-mese//
*Csak hallgat, még mindig egyre figyelmesebben, hiszen a Kagan által elmondottak izgalmas fordulatot vesznek.
Acélszín lélektükrei csak időnként tévednek át a többiekre, hátha a mostanra a Hold mellett szinte egyetlen fényforrásként uralkodó tűz sárgás fényében leolvashatja az arcokról, kinek valóban sajátja a történet, s ki éli meg úgy, mint pusztán hallgatóság, ahogyan ő maga is.
Ismét erős érzelmek kelnek fel benne a szavak hatására, mégpedig azzal az eggyel kapcsolatban, akit a világon mindennél jobban félt, s akire mindennél jobban vigyázna: a szőke üstökű lányról szőtt gondolatok. Ha róla lenne szó, ha őt tennék ki akkora veszélynek, mint Kagan vérét, a történet szerinti húgát, ő maga is gondolkodás nélkül rontana neki bárkinek, hogy megóvja. Bár, ha jobban belegondol, végülis, egyszer már meg is tette. Igaz, az nem volt ilyen nagy horderejű tett, de ha nem így lett volna, valóban nem érdekelte volna akkor sem, hogy akár bele is halhat a tettbe. Pont úgy, ahogy nem érdekelné most sem, vagy nagyjából bármikor máskor.
Iránta érzett aggodalma ismét felerősödik, ámde hiába kapta meg a papírt és írószerszámot a kerekedő hasú nőtől, csak megköszönni volt ideje, a levélbe belekezdeni már nem. Viszont akárhogy is aggódik, ezt későbbre halasztja. A világért sem sértené meg a vezért, vagy a család bármelyik tagját azzal, hogy a hallgatás és okulás helyett firkál - meg ez már a tűz fénye mellett, a kissé göröngyös földet használva asztalként, egyébként is több lenne most, mint megerőltető. Ahogy körülnéz, még a fehér hajú ifjút sem látja -bár nem biztos benne, hogy nem csak a fénykörből húzódott-e ki-, de már amúgy sem hiszi, hogy ilyen kései órán kaput nyitnának pusztán az ő kérése miatt útra indulónak.
Véres leszámolásról esik szó, méghozzá fivérek között, s majdnem biztos benne, hogy a lány, akit óvni kellett, Isu volt... vagy a Szellemjáró. Bár csak az előbbiről tudja, hogy a vezér húga, utóbbiról pedig a felé vetett pillantás miatt gondolja ezt. Bármelyik sejtése legyen is igaz, mindenképp tiszteletre méltó, bátor tettnek ítéli a lázadást és a felvállalt igen hosszú utat - főként a wargháton ülő orkok ellen menekülést, s a szinte biztos halál túlélését, még ha csak maroknyi számú csapattal is.*
- Amon Raadh...
*Súgja maga elé a Szellemjáró által is említett hangzatos nevet a történet befejeztével, s hosszasan elmereng, hol a két nőt, hol Kagant, hol pedig a tűz lobogását bámulva.
A hallottak furcsán hatottak rá, teljesen átérzi, milyen súlya lehetett a menekülésnek, s az új életbe vágásnak. Maga is megjárta ezt az utat, kétszer is eddig, s talán most járja épp harmadjára. Rendkívül fárasztó munka ez...
Még mindig saját csendjébe telepedve kerít most már magának valamit inni. Csupán pár kortyot önt le torján, hogy leöblítse azt a keserű ízt, melyet biztosan a többiek is éreztek, ennyi mindent átélve. Addig is vár, van-e még dolga a törzsfőnek, akar-e még tőle valaki valamit ilyenkor, éjnek évadján, vagy végre nyugovóra térhetnek, megpihenhetnek - ki így, ki úgy.
Ha úgy veszi észre, hogy már nem lehet fontos teendője Kagannak, akkor elérkezettnek látja az időt arra, hogy teljesítse, amit ígért. Össze is szedi az íróeszközöket - az összes elfér egy kezében-, majd lassú léptekkel megindul felé, hogy mindenképp észrevegye közeledését, s ha a történet felelevenítése felzaklatta, így mégsem tartana igényt a közelégére ma este, elutasíthassa.
Ha ez megtörténik, visszakozik is, ha viszont nem, akkor a közelébe érve felnéz rá, s csak ennyit mond halkan, ajkai szélén egy halvány mosoly-félével:*
- Mutasd az utat, Kagan Thargodar...
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 22:14:45
//Esti-mese//
*Csak hallgat, még mindig egyre figyelmesebben, hiszen a Kagan által elmondottak izgalmas fordulatot vesznek.
Acélszín lélektükrei csak időnként tévednek át a többiekre, hátha a mostanra a Hold mellett szinte egyetlen fényforrásként uralkodó tűz sárgás fényében leolvashatja az arcokról, kinek valóban sajátja a történet, s ki éli meg úgy, mint pusztán hallgatóság, ahogyan ő maga is.
Ismét erős érzelmek kelnek fel benne a szavak hatására, mégpedig azzal az eggyel kapcsolatban, akit a világon mindennél jobban félt, s akire mindennél jobban vigyázna: a szőke üstökű lányról szőtt gondolatok. Ha róla lenne szó, ha őt tennék ki akkora veszélynek, mint Kagan vérét, a történet szerinti húgát, ő maga is gondolkodás nélkül rontana neki bárkinek, hogy megóvja. Bár, ha jobban belegondol, végülis, egyszer már meg is tette. Igaz, az nem volt ilyen nagy horderejű tett, de ha nem így lett volna, valóban nem érdekelte volna akkor sem, hogy akár bele is halhat a tettbe. Pont úgy, ahogy nem érdekelné most sem, vagy nagyjából bármikor máskor.
Iránta érzett aggodalma ismét felerősödik, ámde hiába kapta meg a papírt és írószerszámot a kerekedő hasú nőtől, csak megköszönni volt ideje, a levélbe belekezdeni már nem. Viszont akárhogy is aggódik, ezt későbbre halasztja. A világért sem sértené meg a vezért, vagy a család bármelyik tagját azzal, hogy a hallgatás és okulás helyett firkál - meg ez már a tűz fénye mellett, a kissé göröngyös földet használva asztalként, egyébként is több lenne most, mint megerőltető. Ahogy körülnéz, még a fehér hajú ifjút sem látja -bár nem biztos benne, hogy nem csak a fénykörből húzódott-e ki-, de már amúgy sem hiszi, hogy ilyen kései órán kaput nyitnának pusztán az ő kérése miatt útra indulónak.
Véres leszámolásról esik szó, méghozzá fivérek között, s majdnem biztos benne, hogy a lány, akit óvni kellett, Isu volt... vagy a Szellemjáró. Bár csak az előbbiről tudja, hogy a vezér húga, utóbbiról pedig a felé vetett pillantás miatt gondolja ezt. Bármelyik sejtése legyen is igaz, mindenképp tiszteletre méltó, bátor tettnek ítéli a lázadást és a felvállalt igen hosszú utat - főként a wargháton ülő orkok ellen menekülést, s a szinte biztos halál túlélését, még ha csak maroknyi számú csapattal is.*
- Amon Raadh...
*Súgja maga elé a Szellemjáró által is említett hangzatos nevet a történet befejeztével, s hosszasan elmereng, hol a két nőt, hol Kagant, hol pedig a tűz lobogását bámulva.
A hallottak furcsán hatottak rá, teljesen átérzi, milyen súlya lehetett a menekülésnek, s az új életbe vágásnak. Maga is megjárta ezt az utat, kétszer is eddig, s talán most járja épp harmadjára. Rendkívül fárasztó munka ez...
Még mindig saját csendjébe telepedve kerít most már magának valamit inni. Csupán pár kortyot önt le torján, hogy leöblítse azt a keserű ízt, melyet biztosan a többiek is éreztek, ennyi mindent átélve. Addig is vár, van-e még dolga a törzsfőnek, akar-e még tőle valaki valamit ilyenkor, éjnek évadján, vagy végre nyugovóra térhetnek, megpihenhetnek - ki így, ki úgy.
Ha úgy veszi észre, hogy már nem lehet fontos teendője Kagannak, akkor elérkezettnek látja az időt arra, hogy teljesítse, amit ígért. Össze is szedi az íróeszközöket - az összes elfér egy kezében-, majd lassú léptekkel megindul felé, hogy mindenképp észrevegye közeledését, s ha a történet felelevenítése felzaklatta, így mégsem tartana igényt a közelégére ma este, elutasíthassa.
Ha ez megtörténik, visszakozik is, ha viszont nem, akkor a közelébe érve felnéz rá, s csak ennyit mond halkan, ajkai szélén egy halvány mosoly-félével:*
- Mutasd az utat, Kagan Thargodar...
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.07 22:14:45
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:08:01
Üzenet elküldve: 2014-06-07 22:08:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Learon sátránál - éjjel//
*Mivel komolyabban nem tartják fel őt a tűznél, hamar visszatér őrposztjára, de hiába hívja sátrába a kecskepásztor, csak éppen bedugja az orrát. Félig kint, félig bent foglal helyet. Kagan történetét nem hallja jól, csak megszokásból pillant néha feléjük, figyelme jelentős része Learoné.
A férfi nem totojázik, hamar a lényegre tér és béna karjáról mond pár szót.*
-Hogy szerezted?
*Kérdezi a Vadász. Valóban nem szégyen a csatában szerzett seb, de ettől még nem kevésbé veszélyes, nem nyomorítja meg kevésbé az egyént. Ettől függetlenül nagylelkűen hagyja magát kényeztetni, ha a sajtos ember kicsit elhúzódva a tűztől felé nyúl. Akheel megvette magának, bár kérdés meddig tart ki az ellátmány. A jelek szerint a mai napra egészen biztos bírja a vöri szeretetét.
Nem túl bonyolult lélek és mégis... oly keveseknek sikerül ilyen hamar lekenyerezniük! Többen bolondnak tartják, ebben egészen biztos. Csak azért nem csúfolják és piszkálják már szemtől szembe, mert jelentős szerepe van a törzs élelmezésében.
Beljebb kúszik a sátorba, de lusta felállni, így csak addig vonszolja el magát, míg kinyújtott kezébe nem tud fogni egy pogit. Oldalán fekve nyammogja el a sós süteményt, közben az éledező tüzet figyeli.*
-Ugye nem fogsz meghalni?
*Végül csak kiböki mi nyomja annyira lelkét. Míg válaszra vár, még a nyálas tészta majszolásával is felhagy egy kis időre és közben úgy pislog a tűz fényében aranynak tetsző sárga szemeivel a másikra, mintha az ő túlélése is ezen múlna.*
*Mivel komolyabban nem tartják fel őt a tűznél, hamar visszatér őrposztjára, de hiába hívja sátrába a kecskepásztor, csak éppen bedugja az orrát. Félig kint, félig bent foglal helyet. Kagan történetét nem hallja jól, csak megszokásból pillant néha feléjük, figyelme jelentős része Learoné.
A férfi nem totojázik, hamar a lényegre tér és béna karjáról mond pár szót.*
-Hogy szerezted?
*Kérdezi a Vadász. Valóban nem szégyen a csatában szerzett seb, de ettől még nem kevésbé veszélyes, nem nyomorítja meg kevésbé az egyént. Ettől függetlenül nagylelkűen hagyja magát kényeztetni, ha a sajtos ember kicsit elhúzódva a tűztől felé nyúl. Akheel megvette magának, bár kérdés meddig tart ki az ellátmány. A jelek szerint a mai napra egészen biztos bírja a vöri szeretetét.
Nem túl bonyolult lélek és mégis... oly keveseknek sikerül ilyen hamar lekenyerezniük! Többen bolondnak tartják, ebben egészen biztos. Csak azért nem csúfolják és piszkálják már szemtől szembe, mert jelentős szerepe van a törzs élelmezésében.
Beljebb kúszik a sátorba, de lusta felállni, így csak addig vonszolja el magát, míg kinyújtott kezébe nem tud fogni egy pogit. Oldalán fekve nyammogja el a sós süteményt, közben az éledező tüzet figyeli.*
-Ugye nem fogsz meghalni?
*Végül csak kiböki mi nyomja annyira lelkét. Míg válaszra vár, még a nyálas tészta majszolásával is felhagy egy kis időre és közben úgy pislog a tűz fényében aranynak tetsző sárga szemeivel a másikra, mintha az ő túlélése is ezen múlna.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 21:42:07
Üzenet elküldve: 2014-06-07 21:42:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél//
//Esti mese//
*A lelkesedés majdnem töretlen, de már mindenkin látszik, hogy befejezésre várnak. Végre, katarzisra, konzekvenciára.*
- Rohantam, vérem vörösre festette a füvet és a köveket - a sötétben olyan volt, mintha éjfekete cseppeket hagytam volna magam után. *És így is volt... így is maradt; amerre megy, maga mögött hagyja ama fekete foltokat.*
- Tudtuk, hogy reagálnak véreink, erre építettük terveinket és igazunk lett: hatalmas seregbe verődve gyülekeztek a Törvénysziklánál. Menet közben egy leányt láttam egy férfi holtteste alatt nyögdécselni: támadóját maga zsigerelte ki, de lelökni már alig tudta - ifjú volt még ő is, túl gyenge egy ilyen kihíváshoz. *nem mondja, csak pillantása árulja el, hogy Leandanáról beszél.*
- Ám a szörnyű tett híre emiatt hamarabb ért oda, mint én: a testvérgyilkosságon nem tudtak elmenni, és így, döntésre nem jutván, egymás között marakodva próbáltak dűlőre jutni. Az ork pártiak vezetője, egyik rokonom már nekitámadt volna az ellen-érzelmű párt tagjainak, ám egy leány íja és nyila szegeződött rá; egy leányé, ki akkoriban talán ha tíz éves volt. Akheelnak, a Vadásznak nevezzük manapság. *a kis Vörös már akkor sem volt túl bonyolult lélek, de már akkor is majomszeretettel lógott Kaganon, azon kevesek egyikén, kik nem gúnyolták és kellő mennyiségű élelemmel látták el őt.*
- Ez volt szinte az egyetlen ok, hogy volt lehetőségem megszólalni, bár végig nem hallgattak. A Thargodrymek lelke végleg elveszett, testvér testvérre támadt, és mikor az orkok megérkeztek, hogy bosszújukat töltsék, csak kevesen álltak mellettünk, így az általam remélt nagy csata ott elmaradt. Alig hétszázan szakadtunk el a Törzstől, hogy kelet felé meneküljenek velünk: harcosok, de asszonyok és gyermekek is. *kezével mutatja, hogy mennyire kicsi gyermekek.*
- Egészen kicsi karon ülőktől kezdve a felnőtté avatás napját váró ifjoncokig minden korosztály volt közöttük... ahogy húgom, és Szellemjárónk is... az erdőn át menekültünk, de tudtuk, nem jutunk messzire: mögöttünk wargháton loholt a halál, megannyi vérszomjas ork állat, csupa harcos. És... velük azon véreink, kiknek lelkét már felfalta a posvány és a züllés. A Nagy Tónál értek be minket...és mi, alig négyszáz harcossal, tőrbe csaltuk és a halálba küldtük az ork fattyakat. Majdnem ezer ork veszett oda, és félannyi a Thargodrymek közül... de kemény árat fizettünk érte. *végigpillant az alig tucatnyi emberen és más lényen, aki a tűz körül ül.*
- Négyszázan indultunk neki a Hosszú Vándorlásnak, és tíz év múlva alig harmincan értük el őseink letűnt erődjét, hogy új hazát alapítsunk itt, Amon Ruadhon. Ez hát a mi történetünk...
//Esti mese//
*A lelkesedés majdnem töretlen, de már mindenkin látszik, hogy befejezésre várnak. Végre, katarzisra, konzekvenciára.*
- Rohantam, vérem vörösre festette a füvet és a köveket - a sötétben olyan volt, mintha éjfekete cseppeket hagytam volna magam után. *És így is volt... így is maradt; amerre megy, maga mögött hagyja ama fekete foltokat.*
- Tudtuk, hogy reagálnak véreink, erre építettük terveinket és igazunk lett: hatalmas seregbe verődve gyülekeztek a Törvénysziklánál. Menet közben egy leányt láttam egy férfi holtteste alatt nyögdécselni: támadóját maga zsigerelte ki, de lelökni már alig tudta - ifjú volt még ő is, túl gyenge egy ilyen kihíváshoz. *nem mondja, csak pillantása árulja el, hogy Leandanáról beszél.*
- Ám a szörnyű tett híre emiatt hamarabb ért oda, mint én: a testvérgyilkosságon nem tudtak elmenni, és így, döntésre nem jutván, egymás között marakodva próbáltak dűlőre jutni. Az ork pártiak vezetője, egyik rokonom már nekitámadt volna az ellen-érzelmű párt tagjainak, ám egy leány íja és nyila szegeződött rá; egy leányé, ki akkoriban talán ha tíz éves volt. Akheelnak, a Vadásznak nevezzük manapság. *a kis Vörös már akkor sem volt túl bonyolult lélek, de már akkor is majomszeretettel lógott Kaganon, azon kevesek egyikén, kik nem gúnyolták és kellő mennyiségű élelemmel látták el őt.*
- Ez volt szinte az egyetlen ok, hogy volt lehetőségem megszólalni, bár végig nem hallgattak. A Thargodrymek lelke végleg elveszett, testvér testvérre támadt, és mikor az orkok megérkeztek, hogy bosszújukat töltsék, csak kevesen álltak mellettünk, így az általam remélt nagy csata ott elmaradt. Alig hétszázan szakadtunk el a Törzstől, hogy kelet felé meneküljenek velünk: harcosok, de asszonyok és gyermekek is. *kezével mutatja, hogy mennyire kicsi gyermekek.*
- Egészen kicsi karon ülőktől kezdve a felnőtté avatás napját váró ifjoncokig minden korosztály volt közöttük... ahogy húgom, és Szellemjárónk is... az erdőn át menekültünk, de tudtuk, nem jutunk messzire: mögöttünk wargháton loholt a halál, megannyi vérszomjas ork állat, csupa harcos. És... velük azon véreink, kiknek lelkét már felfalta a posvány és a züllés. A Nagy Tónál értek be minket...és mi, alig négyszáz harcossal, tőrbe csaltuk és a halálba küldtük az ork fattyakat. Majdnem ezer ork veszett oda, és félannyi a Thargodrymek közül... de kemény árat fizettünk érte. *végigpillant az alig tucatnyi emberen és más lényen, aki a tűz körül ül.*
- Négyszázan indultunk neki a Hosszú Vándorlásnak, és tíz év múlva alig harmincan értük el őseink letűnt erődjét, hogy új hazát alapítsunk itt, Amon Ruadhon. Ez hát a mi történetünk...
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 20:51:12
Üzenet elküldve: 2014-06-07 20:51:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tűznél//
//Esti mese//
* A papír és az írószén hamar a sebhelyes arcú lán kezébe kerül. Utána visszaül a helyére és folytatja az a vacsorázást. A mesék egy részét végighallgatja, ám a véres menyegzőt most kihagyja. Inkább feláll szép csendben és távozik a sátrába, ledől aludni, ha egy mód van rá. Reméli nem fogják sebekkel vagy bármi mással zargatni. A történetet és annak "szenvedő alanyát" is ismeri. Úgyhogy nem akarja újból végighallgatni. Mostanában amúgy is labilis kissé a hangulata, várandós állapota miatt. Úgyhogy inkább sátrába menekül és úgy ahogy van, ledől a szőrmékre és megpróbál aludni. *
//Esti mese//
* A papír és az írószén hamar a sebhelyes arcú lán kezébe kerül. Utána visszaül a helyére és folytatja az a vacsorázást. A mesék egy részét végighallgatja, ám a véres menyegzőt most kihagyja. Inkább feláll szép csendben és távozik a sátrába, ledől aludni, ha egy mód van rá. Reméli nem fogják sebekkel vagy bármi mással zargatni. A történetet és annak "szenvedő alanyát" is ismeri. Úgyhogy nem akarja újból végighallgatni. Mostanában amúgy is labilis kissé a hangulata, várandós állapota miatt. Úgyhogy inkább sátrába menekül és úgy ahogy van, ledől a szőrmékre és megpróbál aludni. *
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 20:15:53
Üzenet elküldve: 2014-06-07 20:15:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Mirakh, Niana - karámnál//
*Ahogy ássa a földet az órásnő talán a segítségét ajánlja fel de, Trodd nem nagyon tudja megérteni. Mármint magát, hogy felajánlja a segítséget azt megért de, az első mondatot nem nagyon. Ugyanis fogalma sincs ki az a Chiari kedves és Cys. Nem is nagyon érdekli őt csak egy szerűen megrázza a fejét. A nő tartja meg a falat. Trodd össze tudja szögelni és megásni. Ahogy így ás megjelenik egy törpe. A páncéljából ítélve egy harcos. Ő is felajánlja a segítségét. Remek így lesz aki szögel. Így gyorsan fognak haladni. De az óriásnő inkább fáklyáért küldi el. Az is jó hisz szükséges. Troddnak van egy olyan érzése sokat fog még dolgozni ezzel a nővel. Nagyon ért a munkához.*
*Ahogy ássa a földet az órásnő talán a segítségét ajánlja fel de, Trodd nem nagyon tudja megérteni. Mármint magát, hogy felajánlja a segítséget azt megért de, az első mondatot nem nagyon. Ugyanis fogalma sincs ki az a Chiari kedves és Cys. Nem is nagyon érdekli őt csak egy szerűen megrázza a fejét. A nő tartja meg a falat. Trodd össze tudja szögelni és megásni. Ahogy így ás megjelenik egy törpe. A páncéljából ítélve egy harcos. Ő is felajánlja a segítségét. Remek így lesz aki szögel. Így gyorsan fognak haladni. De az óriásnő inkább fáklyáért küldi el. Az is jó hisz szükséges. Troddnak van egy olyan érzése sokat fog még dolgozni ezzel a nővel. Nagyon ért a munkához.*
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-07 20:12:20
Üzenet elküldve: 2014-06-07 20:12:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Tűznél//
*Nabii meséjét követően visszatekint a mágusra, hogy félbe maradt beszélgetésüket folytassa.*
- Sajnálom tényleg, biztos bosszantó lehet. Nem szerettem volna, hogy azt hidd, teljes mértékben nem értek hozzá. *Mosolyodik Argusra.* - De ezt már nem tudom lemosni. Tényleg nem értem meg a lényegét. De hát nem is nekem kell, hanem annak, aki alkalmazza, nem? Hiszen ha rossz ember alkalmazza a mágiát, aki nem ért hozzá, abból csak baj lehet.
*A mágus szavaira végül felcsillanak ismét szemei, de csillogása azonnal ki is hunynak. Észben tartja a férfi érzéseit ezzel kapcsolatban. És a mágusok hitvallását, ha lehet így fogalmazni. Ők nem bűvészek, ahogy Argus azt említette, nem mutatványoznak. Végül csak kedvesen elmosolyodik.*
- Nem kell. De köszönöm szépen.
*Alighogy befejezi mondatát a vörös hajú, magas nő kezd el mesélni. A főnök szavai szerint Szellemjáróknak hívják. A történet elejét nem is hallja. Elgondolkozik a két szó jelentésén, majd azok egyben hangzásával mit is jelenthet. Így jócskán lemarad a táborban élők eredetéről.
Az ő szavait Kagan veszi át, aki meg-megszakításokkal meséli el ide kerülésük történetét. Fejét félrehajtva hallgatja a történeteket, melyek teljes mértékben megjelennek előtte. Szemeiben látni lehet, hogy teljes mértékben átéli a hallottakat, a vezér dühétől, keserűségétől és szégyenkezésével együtt. Ahogy hallgatja a mesét olyan érzése van, mintha újra Tata mellett ülne este a kis apró tűznél, és hallgatná a meséjét. Melyek megtörténtek, de számára olyan lehetetlennek tűnnek, hogy ilyen dolgok valóban megeshetnek. A történetek mégis minden egyes alkalommal magukkal ragadták. Akárhányszor kérdezi is meg Kagan, hogy folytassa-e a történetet, csak bólogat. Közben lassan kortyolgatja a bort, addig amíg a kupa aljára nem ér. Ölébe tartja a poharat a továbbiakban, nem foglalkozik vele. Teljes mértékben a mesére figyel.
A lakodalom résznél tekintete a vezér melletti fehér hajú lányra téved. Majd szétnéz a táborban, már amennyit lát a tűz fényének segítségével. Ahogy végignéz az itt lévő embereken, valahogy nem tudja elképzelni, hogy a lakodalmon történt események valósak lehetnek. Amennyi időt itt eltöltött, és ahogy megfigyelte a főnök viselkedését is, nem tudná elképzelni, hogy ilyen dolgokat éltek át. Végül vissza Kaganra, várva a kicsit sem kedves és megnyugtató történet folytatását várva. *
*Nabii meséjét követően visszatekint a mágusra, hogy félbe maradt beszélgetésüket folytassa.*
- Sajnálom tényleg, biztos bosszantó lehet. Nem szerettem volna, hogy azt hidd, teljes mértékben nem értek hozzá. *Mosolyodik Argusra.* - De ezt már nem tudom lemosni. Tényleg nem értem meg a lényegét. De hát nem is nekem kell, hanem annak, aki alkalmazza, nem? Hiszen ha rossz ember alkalmazza a mágiát, aki nem ért hozzá, abból csak baj lehet.
*A mágus szavaira végül felcsillanak ismét szemei, de csillogása azonnal ki is hunynak. Észben tartja a férfi érzéseit ezzel kapcsolatban. És a mágusok hitvallását, ha lehet így fogalmazni. Ők nem bűvészek, ahogy Argus azt említette, nem mutatványoznak. Végül csak kedvesen elmosolyodik.*
- Nem kell. De köszönöm szépen.
*Alighogy befejezi mondatát a vörös hajú, magas nő kezd el mesélni. A főnök szavai szerint Szellemjáróknak hívják. A történet elejét nem is hallja. Elgondolkozik a két szó jelentésén, majd azok egyben hangzásával mit is jelenthet. Így jócskán lemarad a táborban élők eredetéről.
Az ő szavait Kagan veszi át, aki meg-megszakításokkal meséli el ide kerülésük történetét. Fejét félrehajtva hallgatja a történeteket, melyek teljes mértékben megjelennek előtte. Szemeiben látni lehet, hogy teljes mértékben átéli a hallottakat, a vezér dühétől, keserűségétől és szégyenkezésével együtt. Ahogy hallgatja a mesét olyan érzése van, mintha újra Tata mellett ülne este a kis apró tűznél, és hallgatná a meséjét. Melyek megtörténtek, de számára olyan lehetetlennek tűnnek, hogy ilyen dolgok valóban megeshetnek. A történetek mégis minden egyes alkalommal magukkal ragadták. Akárhányszor kérdezi is meg Kagan, hogy folytassa-e a történetet, csak bólogat. Közben lassan kortyolgatja a bort, addig amíg a kupa aljára nem ér. Ölébe tartja a poharat a továbbiakban, nem foglalkozik vele. Teljes mértékben a mesére figyel.
A lakodalom résznél tekintete a vezér melletti fehér hajú lányra téved. Majd szétnéz a táborban, már amennyit lát a tűz fényének segítségével. Ahogy végignéz az itt lévő embereken, valahogy nem tudja elképzelni, hogy a lakodalmon történt események valósak lehetnek. Amennyi időt itt eltöltött, és ahogy megfigyelte a főnök viselkedését is, nem tudná elképzelni, hogy ilyen dolgokat éltek át. Végül vissza Kaganra, várva a kicsit sem kedves és megnyugtató történet folytatását várva. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094