Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-05 14:00:51
Üzenet elküldve: 2024-12-05 14:00:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Kjenar szavaira végül visszahunyja a szemeit és jobban a vízbe süpped. Elgondolkodik rajta, talán tényleg nem ártana beszélni Yagnarral, ha sikerül vele addig összetalálkozni. Senkit sem szeretne hátráltatni azzal, hogy tényleg az ő fenekét kelljen bevédeni, mert csak szerencsétlenkedik.*
- Majd valami okosat kiötlök.
*Zárja le végül sóhajtva a dolgot, ahogy egy pillanatra fejbúbig eltűnik a víz alatt. Alaposan átdörzsöli a sötét tincseket, majd visszatérve a levegőre kitörölgeti szeméből a vizet. Azután maga is kimászik lassan a dézsából. Míg a ruháiért ballag van ideje megfigyelni ahogy szerencsétlen Sipirc akarata ellenére keveredik odébb. De nem történik baj egy elégedetlen nyávogáson kívül, így csak a fejét ingatva húzza magára a nadrágot, hogy azután maga is megszabaduljon a hajába szívódott víz mennyiség nagyjától. Végül a felső is a helyére kerül, megigazgatja magán, aztán fordul csak a férfi után.*
- Sipirc, gyere.
*Sürgeti meg a macskát, aki a kiloccsant vízbe hempereg éppen. Maga viszont azonnal megiramodik Kjenart követve.*
- Olyan komoly lettél, mint egy mély, vágott seb. Hova dugtad a mókás kovácsomat?
*Vonja fel a szemöldökeit, ahogy a férfi mellé lép.*
*Kjenar szavaira végül visszahunyja a szemeit és jobban a vízbe süpped. Elgondolkodik rajta, talán tényleg nem ártana beszélni Yagnarral, ha sikerül vele addig összetalálkozni. Senkit sem szeretne hátráltatni azzal, hogy tényleg az ő fenekét kelljen bevédeni, mert csak szerencsétlenkedik.*
- Majd valami okosat kiötlök.
*Zárja le végül sóhajtva a dolgot, ahogy egy pillanatra fejbúbig eltűnik a víz alatt. Alaposan átdörzsöli a sötét tincseket, majd visszatérve a levegőre kitörölgeti szeméből a vizet. Azután maga is kimászik lassan a dézsából. Míg a ruháiért ballag van ideje megfigyelni ahogy szerencsétlen Sipirc akarata ellenére keveredik odébb. De nem történik baj egy elégedetlen nyávogáson kívül, így csak a fejét ingatva húzza magára a nadrágot, hogy azután maga is megszabaduljon a hajába szívódott víz mennyiség nagyjától. Végül a felső is a helyére kerül, megigazgatja magán, aztán fordul csak a férfi után.*
- Sipirc, gyere.
*Sürgeti meg a macskát, aki a kiloccsant vízbe hempereg éppen. Maga viszont azonnal megiramodik Kjenart követve.*
- Olyan komoly lettél, mint egy mély, vágott seb. Hova dugtad a mókás kovácsomat?
*Vonja fel a szemöldökeit, ahogy a férfi mellé lép.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-05 13:29:11
Üzenet elküldve: 2024-12-05 13:29:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss//
* Fél szemmel azért szemmel tartja a szőrcsomót, nehogy lepisálja a ruháit vagy ilyesmi. Ha így lenne, kisikáltatja a fehérnéppel, az aztán egészen biztos.
Békésen ejtőzik, hallgatva a fürdő faláról visszaverődő füttyszavát. Amíg meg nem piszkálják. Megint. Már éppen visszaszólna valami karcosat, de kihallja a nő hangjából a kételyt. *
- Akár hiszed, akár nem, itt sem minden tharg hadonászik karddal meg fejszével. Bár ösztönösen vonzódunk az erőszakhoz, azt hiszem.
* Vigyorog és tetszelegve maga elé képzeli hőn szeretett buzogánya képét. Igazán büszke rá, maga kovácsolta a láncát és a brutálisan hatásos tüskés fejét. Nem sokan kedvelik a thargok közül, de az ő erejéhez és termetéhez igazán találó. Azért a fokos előnyeit sem veti el.
Na, de elkalandozott fejben a tárgytól, így tűnődve kikönyököl oldalra Ewatryss felé. *
- Szóval. Vannak a konyhán, a földeken, a műhelyekben, az ispotályban... Még alkímistánk is akad. Mindenkinek megvan a maga feladata, így működik jól az egész Vashegy. Majd csak megtalálod a magad kis sarkát az egészből. Én se voltam mindig kovács.
* Kacsint rá a lányra. *
- Ha pedig kimaradnál a portyából... Szerintem találunk neked itt is dolgot, a távollétünkben. De ha mégis megtalálod a bátorságod és jönnél, az Ősök egészen biztosan kedvüket lelnék benned. Bátorság!
* Feltápászkodik, jókora hullámokat vetve a dézsában, vizet locsogatva maga köré a padlóra. Felrántja a nadrágját, majd a hátára tapadt vörös loboncát kifacsarja. A többi holmit hanyagul a vállára dobja, vagy hóna alá veszi. A szőrös dög megpróbál a vizes lábszárához dörgölőzni. Kjenar közömbös arccal a macska hasa alá tolja a lábfejét, majd rá sem nézve, felemeli és odébbhelyezi. Úgy egy méterrel. Kicsit megröptetve az állatot. *
- Kint megvárlak. Mutatom az utat a szobákhoz.
* Röpke pillantással végigszalad a lányon, majd kedvesen mosolyogva eltűnik az ajtó mögött. *
* Fél szemmel azért szemmel tartja a szőrcsomót, nehogy lepisálja a ruháit vagy ilyesmi. Ha így lenne, kisikáltatja a fehérnéppel, az aztán egészen biztos.
Békésen ejtőzik, hallgatva a fürdő faláról visszaverődő füttyszavát. Amíg meg nem piszkálják. Megint. Már éppen visszaszólna valami karcosat, de kihallja a nő hangjából a kételyt. *
- Akár hiszed, akár nem, itt sem minden tharg hadonászik karddal meg fejszével. Bár ösztönösen vonzódunk az erőszakhoz, azt hiszem.
* Vigyorog és tetszelegve maga elé képzeli hőn szeretett buzogánya képét. Igazán büszke rá, maga kovácsolta a láncát és a brutálisan hatásos tüskés fejét. Nem sokan kedvelik a thargok közül, de az ő erejéhez és termetéhez igazán találó. Azért a fokos előnyeit sem veti el.
Na, de elkalandozott fejben a tárgytól, így tűnődve kikönyököl oldalra Ewatryss felé. *
- Szóval. Vannak a konyhán, a földeken, a műhelyekben, az ispotályban... Még alkímistánk is akad. Mindenkinek megvan a maga feladata, így működik jól az egész Vashegy. Majd csak megtalálod a magad kis sarkát az egészből. Én se voltam mindig kovács.
* Kacsint rá a lányra. *
- Ha pedig kimaradnál a portyából... Szerintem találunk neked itt is dolgot, a távollétünkben. De ha mégis megtalálod a bátorságod és jönnél, az Ősök egészen biztosan kedvüket lelnék benned. Bátorság!
* Feltápászkodik, jókora hullámokat vetve a dézsában, vizet locsogatva maga köré a padlóra. Felrántja a nadrágját, majd a hátára tapadt vörös loboncát kifacsarja. A többi holmit hanyagul a vállára dobja, vagy hóna alá veszi. A szőrös dög megpróbál a vizes lábszárához dörgölőzni. Kjenar közömbös arccal a macska hasa alá tolja a lábfejét, majd rá sem nézve, felemeli és odébbhelyezi. Úgy egy méterrel. Kicsit megröptetve az állatot. *
- Kint megvárlak. Mutatom az utat a szobákhoz.
* Röpke pillantással végigszalad a lányon, majd kedvesen mosolyogva eltűnik az ajtó mögött. *
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-05 09:42:21
Üzenet elküldve: 2024-12-05 09:42:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Hogy ne szemtelenedne el, ha egyszer szinte táncba hívják rá. Eddig sem hagyta magát, hát hiába most az új környezet, más emberek társasága, nem most fog jólneveltséget tanulni. A megjegyzésre viszont nem szól, csak ajkain bújik meg egy komiszabb mosoly, ahogy a kékek villannak a férfira. Szinte kiolvasható a tekintetéből: "Te kezdted Pajtás!".
De legyen. Ad egy szusszanásnyi időt a férfinak, hogy csípős női nyelv nélkül élvezze a fürdést.
Ahogy Sipirc előkerül a táskából és Kjenar nagyon ügyesen észrevételezi a dolgot kiegyenesedve bólint rá.*
- Valóban. Azért, mert mellém szegődött és hiába zavartam el nem hagyott.
*Válaszolja meg egyből a kérdést, miközben megvonja a vállait. Közben az elkészült vízhez sétálva dugja bele a kezét kissé megkavargatva a dézsa tartalmát. Végül a kezét kihúzva nyúl a forró vizes vödörhöz és egyet még a vízbe tölt.*
- Legalább volt társaságom az úton, még, ha kissé hisztisebb is a kelleténél.
*Maga sem volt odáig a macskákért. Sokkal barátságosabb és hűségesebb társnak tartja a kutyákat. Ám, ha már ez a szőrpamacs hozzá szegődött, nem volt szíve magára hagyni. Mostanra pedig nem is igazán tudná elképzelni a napjait nélküle.
Nem bámul meg senkit, de el sem fordul. Sosem volt szemérmes fajta. Patakok és tavak mesélhetnének, hogy hányszor merítette meg pucér hátsóját a vizekben és hányszor akadt ehhez társasága is. Férfi, nő egyaránt, ha a baráti kör kellemes volt és megengedhették maguknak ezt a szabadságot. Hamarosan a köpenye, nadrágja és a prémes felső is Kjenar ruhái után repülnek, hogy a Hollóhajú is a vízbe ereszkedhessen. Ő sem zavarkodik az esetlegesen feltérképező pillantások, vagy azok hiánya miatt. A kellemesen forró víz azonnal átjárja fáradt, nyúzott tagjait. Karjait kényelmesen elhelyezi a dézsa szélén, ahogy fejét kissé hátra billentve hunyja le szemeit. Csodával határos módon hagy egy kis időt annak, hogy a csend betöltse a fürdőt, de hamarosan kénytelen megtörni azt.*
- Lehet. Én nem tudok fütyülni.
*Sandít fél szemmel a férfira miközben megvonja a vállait.*
- Úgy néz ki, hogy nem egészen vagyok tharg népnek edzett. Hagyján, hogy harcolni nem tudok. De még fütyülni sem.
*Vigyorodik el kissé. Ám a mókázásban azért megbújik némi aggodalom, ahogy ismét felrémlik benne a portya gondolata és a saját hozzá nem értése. Meg persze mindaz, amit ez az egész magával vonzhat.*
*Hogy ne szemtelenedne el, ha egyszer szinte táncba hívják rá. Eddig sem hagyta magát, hát hiába most az új környezet, más emberek társasága, nem most fog jólneveltséget tanulni. A megjegyzésre viszont nem szól, csak ajkain bújik meg egy komiszabb mosoly, ahogy a kékek villannak a férfira. Szinte kiolvasható a tekintetéből: "Te kezdted Pajtás!".
De legyen. Ad egy szusszanásnyi időt a férfinak, hogy csípős női nyelv nélkül élvezze a fürdést.
Ahogy Sipirc előkerül a táskából és Kjenar nagyon ügyesen észrevételezi a dolgot kiegyenesedve bólint rá.*
- Valóban. Azért, mert mellém szegődött és hiába zavartam el nem hagyott.
*Válaszolja meg egyből a kérdést, miközben megvonja a vállait. Közben az elkészült vízhez sétálva dugja bele a kezét kissé megkavargatva a dézsa tartalmát. Végül a kezét kihúzva nyúl a forró vizes vödörhöz és egyet még a vízbe tölt.*
- Legalább volt társaságom az úton, még, ha kissé hisztisebb is a kelleténél.
*Maga sem volt odáig a macskákért. Sokkal barátságosabb és hűségesebb társnak tartja a kutyákat. Ám, ha már ez a szőrpamacs hozzá szegődött, nem volt szíve magára hagyni. Mostanra pedig nem is igazán tudná elképzelni a napjait nélküle.
Nem bámul meg senkit, de el sem fordul. Sosem volt szemérmes fajta. Patakok és tavak mesélhetnének, hogy hányszor merítette meg pucér hátsóját a vizekben és hányszor akadt ehhez társasága is. Férfi, nő egyaránt, ha a baráti kör kellemes volt és megengedhették maguknak ezt a szabadságot. Hamarosan a köpenye, nadrágja és a prémes felső is Kjenar ruhái után repülnek, hogy a Hollóhajú is a vízbe ereszkedhessen. Ő sem zavarkodik az esetlegesen feltérképező pillantások, vagy azok hiánya miatt. A kellemesen forró víz azonnal átjárja fáradt, nyúzott tagjait. Karjait kényelmesen elhelyezi a dézsa szélén, ahogy fejét kissé hátra billentve hunyja le szemeit. Csodával határos módon hagy egy kis időt annak, hogy a csend betöltse a fürdőt, de hamarosan kénytelen megtörni azt.*
- Lehet. Én nem tudok fütyülni.
*Sandít fél szemmel a férfira miközben megvonja a vállait.*
- Úgy néz ki, hogy nem egészen vagyok tharg népnek edzett. Hagyján, hogy harcolni nem tudok. De még fütyülni sem.
*Vigyorodik el kissé. Ám a mókázásban azért megbújik némi aggodalom, ahogy ismét felrémlik benne a portya gondolata és a saját hozzá nem értése. Meg persze mindaz, amit ez az egész magával vonzhat.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-03 21:12:50
Üzenet elküldve: 2024-12-03 21:12:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
~ Vagy inkább te bánnád, hogy kimaradsz belőle? ~ *csaknem ki is bucskázik ajkai között, de még épp idejében sikerül leküzdenie a torkán. Talán csak a borostyán tekintete beszél. Szemöldökei megemelkednek kissé, mintha arról faggatná a jarlt, hogy valóban komolyan gondolja-e ezt, de ha nem lenne világos, azért valamivel szelídebben hozzáfűzi véleményét.*
- Nem úgy tűnt, mint aki a harcot vágyja. Legfeljebb a társaságod.
*Esze ágában sincs a jarl önérzetét fényezni ezzel, az effajta céléhes hízelgés bizony nem az ő műfaja. Csak azt mondja, amit észlel, különösebb érzelmet nagyon nehéz volna belemagyarázni.* - De a döntés a tiéd. Ha jön, legalább a krumplipucolással nem kell bajlódnunk. *vonja meg a vállát egykedvűen.
Finoman ráncolja homlokát, mikor Yagnar kiforgatja a szavait. Ő aztán semmilyen férfi társaságát nem hiányolja, elpuhult tharg hímekét meg még annyira se! Lehet, hogy még egy fehérnépekből álló különítményt is hasznosabb lenne náluk. Még a macskaképűvel is.*
- A hosszúfülűt ugye nem visszük? *jut is eszébe a hímegyedek emlegetésétől, ha már épp az induló csapat lehetséges összetételét taglalják.
Látványosan érdeklődve bámészkodik, ahogy a Hrallba lépnek, minden apróságot megszemlél. Túl sok erődben nem fordult meg eddig, de ez berendezésében és építészetében látványosan eltér a többitől; a Vasbordájú leszármazottainak fénykorát idézi.
A farkason sokáig elidőznek pillantásai. Egy elnyúló pillanat erejéig össze is akad tekintete a fenevadéval. Bár eddig még nem volt alkalmuk találkozni, Kayaerr nem először látja az állatot. Álmában többször is megjelent, az Ősök őt küldték jelként, s őt követte idáig, a messzi délig. Egyelőre még nem tudja, hálás legyen-e neki, amiért Amon Ruadhra vezette, úgy érzi azonban hosszú út áll még előtte, mielőtt ezt biztosan eldönthetné.
Követi Yagnart a kisebb terembe. Hosszan nem időzik a trófeákon, kíváncsisága sokkal inkább a pergament felé hajtja, melyet a férfi hamarosan kiteker az asztalon. A térkép falvakat ábrázol. Felismeri rajta a folyót, a gázlót, Amon Ruadhot, a Vaserdőt... olvasni azonban nem tud, így jobb híján a szántóföldek településeinek elhelyezkedését figyeli.
Kétségtelenül büszke, hogy ilyen komoly dologban kikérik a véleményét, így nem is tervez elhamarkodottan válaszolni.*
- Mindegyik falu Artheniorhoz tartozik? *emeli borostyán pillantásait a jarlra némi morfondírozás után, neki ugyanis semennyi helyismerete sincs, az ilyet pedig jobb még a meggondolatlan felelet előtt tisztázni.*
~ Vagy inkább te bánnád, hogy kimaradsz belőle? ~ *csaknem ki is bucskázik ajkai között, de még épp idejében sikerül leküzdenie a torkán. Talán csak a borostyán tekintete beszél. Szemöldökei megemelkednek kissé, mintha arról faggatná a jarlt, hogy valóban komolyan gondolja-e ezt, de ha nem lenne világos, azért valamivel szelídebben hozzáfűzi véleményét.*
- Nem úgy tűnt, mint aki a harcot vágyja. Legfeljebb a társaságod.
*Esze ágában sincs a jarl önérzetét fényezni ezzel, az effajta céléhes hízelgés bizony nem az ő műfaja. Csak azt mondja, amit észlel, különösebb érzelmet nagyon nehéz volna belemagyarázni.* - De a döntés a tiéd. Ha jön, legalább a krumplipucolással nem kell bajlódnunk. *vonja meg a vállát egykedvűen.
Finoman ráncolja homlokát, mikor Yagnar kiforgatja a szavait. Ő aztán semmilyen férfi társaságát nem hiányolja, elpuhult tharg hímekét meg még annyira se! Lehet, hogy még egy fehérnépekből álló különítményt is hasznosabb lenne náluk. Még a macskaképűvel is.*
- A hosszúfülűt ugye nem visszük? *jut is eszébe a hímegyedek emlegetésétől, ha már épp az induló csapat lehetséges összetételét taglalják.
Látványosan érdeklődve bámészkodik, ahogy a Hrallba lépnek, minden apróságot megszemlél. Túl sok erődben nem fordult meg eddig, de ez berendezésében és építészetében látványosan eltér a többitől; a Vasbordájú leszármazottainak fénykorát idézi.
A farkason sokáig elidőznek pillantásai. Egy elnyúló pillanat erejéig össze is akad tekintete a fenevadéval. Bár eddig még nem volt alkalmuk találkozni, Kayaerr nem először látja az állatot. Álmában többször is megjelent, az Ősök őt küldték jelként, s őt követte idáig, a messzi délig. Egyelőre még nem tudja, hálás legyen-e neki, amiért Amon Ruadhra vezette, úgy érzi azonban hosszú út áll még előtte, mielőtt ezt biztosan eldönthetné.
Követi Yagnart a kisebb terembe. Hosszan nem időzik a trófeákon, kíváncsisága sokkal inkább a pergament felé hajtja, melyet a férfi hamarosan kiteker az asztalon. A térkép falvakat ábrázol. Felismeri rajta a folyót, a gázlót, Amon Ruadhot, a Vaserdőt... olvasni azonban nem tud, így jobb híján a szántóföldek településeinek elhelyezkedését figyeli.
Kétségtelenül büszke, hogy ilyen komoly dologban kikérik a véleményét, így nem is tervez elhamarkodottan válaszolni.*
- Mindegyik falu Artheniorhoz tartozik? *emeli borostyán pillantásait a jarlra némi morfondírozás után, neki ugyanis semennyi helyismerete sincs, az ilyet pedig jobb még a meggondolatlan felelet előtt tisztázni.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-01 21:46:42
Üzenet elküldve: 2024-12-01 21:46:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss//
* Kjenar érzete szerint kezd elszemteledni ez a fehérnép. Mostanra igencsak ráérzett a kovács piszkálódására és nem rest viszonozni azt, néhol ugyancsak keményen. Vagy férfitársasághoz szokott, vagy már ezzel a hasított nyelvvel született, ki tudja? *
- Álnok egy nőszemély.
* Sóhajt fel keservesen. Majd mire megfordul, Ewatryss egy szőrös dögöt tesz le a padlóra. *
- Ez egy macska.
* Közli a nyilvánvalót, némi homlokráncolással. *
- Miért van nálad egy macska?
* Firtatja kíváncsian, de visszafordul a vödrökhöz. Sosem táplált különösebb szeretetet a számító kis bestiák iránt, a kutyákat meg lovakat kedveli. Sok teret nem hagy az erőlködésnek, gyorsan teleönti a dézsák nagyját vízzel, már csak annyit igyekszik hagyni a lányra, hogy a maga hőmérsékletére keverje hideggel-meleggel. A megnevezést egy fintorral hanyagolja inkább, de nem hagyja abba a füttyöt. *
- Csak irigy vagy.
* Veti oda, majd szép nyugodtan ledobálja a gönceit egy sarokba, és békésen beleereszkedik az egyik dézsába. Nem érdekli különösebben, hogy a másik megbámulja-e vagy szemérmesen elfordul. Ő most fürdeni jött és azt is fogja tenni. Gyors mozdulatokkal csutakolni kezdi magát, a víz hamar sötétté válik a koromtól. Csak miután végzett, akkor vet egy kósza pillantást a lány felé. Nem zavarkolódik pajzán pillantásokkal, a test, az csak test. Van ugyan szebb és formásabb, meg kevésbé, sőt rút is, de amíg tisztálkodásról van szó, nem egyébről, addig nem képzeleg feleslegesen. Egyrészt, nem pattanásos kamaszlegény már, aki kardélre tűz minden asszonyszemélyt, másrészt népe nem veti meg a pőre bőrfelületeket amúgysem. *
* Kjenar érzete szerint kezd elszemteledni ez a fehérnép. Mostanra igencsak ráérzett a kovács piszkálódására és nem rest viszonozni azt, néhol ugyancsak keményen. Vagy férfitársasághoz szokott, vagy már ezzel a hasított nyelvvel született, ki tudja? *
- Álnok egy nőszemély.
* Sóhajt fel keservesen. Majd mire megfordul, Ewatryss egy szőrös dögöt tesz le a padlóra. *
- Ez egy macska.
* Közli a nyilvánvalót, némi homlokráncolással. *
- Miért van nálad egy macska?
* Firtatja kíváncsian, de visszafordul a vödrökhöz. Sosem táplált különösebb szeretetet a számító kis bestiák iránt, a kutyákat meg lovakat kedveli. Sok teret nem hagy az erőlködésnek, gyorsan teleönti a dézsák nagyját vízzel, már csak annyit igyekszik hagyni a lányra, hogy a maga hőmérsékletére keverje hideggel-meleggel. A megnevezést egy fintorral hanyagolja inkább, de nem hagyja abba a füttyöt. *
- Csak irigy vagy.
* Veti oda, majd szép nyugodtan ledobálja a gönceit egy sarokba, és békésen beleereszkedik az egyik dézsába. Nem érdekli különösebben, hogy a másik megbámulja-e vagy szemérmesen elfordul. Ő most fürdeni jött és azt is fogja tenni. Gyors mozdulatokkal csutakolni kezdi magát, a víz hamar sötétté válik a koromtól. Csak miután végzett, akkor vet egy kósza pillantást a lány felé. Nem zavarkolódik pajzán pillantásokkal, a test, az csak test. Van ugyan szebb és formásabb, meg kevésbé, sőt rút is, de amíg tisztálkodásról van szó, nem egyébről, addig nem képzeleg feleslegesen. Egyrészt, nem pattanásos kamaszlegény már, aki kardélre tűz minden asszonyszemélyt, másrészt népe nem veti meg a pőre bőrfelületeket amúgysem. *
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-01 13:02:41
Üzenet elküldve: 2024-12-01 13:02:41
![>Yagnar Rhagodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12490_1713952355_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
-Talán igazad van. *Hagyja helyben az Ewatrysst érintő megállapítást, miközben fürkésző pillantást vet a lányra.*
-De hiszem, hogy bánná, ha kimaradna ebből. És ha élve megússza... Sokkal erősebb kötelék lesz közötte és népünk között, mint ami eddig. Hmm? *Szeme sarkából a lányra pillant. Kíváncsi a reakciójára.
Ahogy a hrall felé haladnak, Kayaerr a Vashegy fiait keresi rajta.*
-Talán hiányolod a férfitársaságot? *Kérdi derűsen.*
-Ne aggódj, nem tervezek fehérnép különítményt, mint a legenda szerint a Nagy Daraghan. Pedig minden bizonnyal mutatós lenne. *Felgöcög a dolgon. Ahogy a Hrall csarnokába lépnek, tovább vezeti a lányt egy kisebb helyiség felé. A trón melletti bundákon most is ott fekszik a jókora farkas, ragadozótekintetével követve a párosukat. Nem emlékszik, a leánynak volt-e már dolga a vén ordassal.*
-Úgy hiszem, Skollhat kezd ellustulni, mióta Thargarodban él és nem az erdőben. Ki fogom zavarni. Erre! *A kisebb, széles asztallal ellátott terembe vezényli a lányt. A falakon megannyi vadásztrófea díszíti a napfényes helyiséget, ám ő tekintetével sem méltatja ezeket. Helyette az asztalhoz lép, hogy gondosan kihajtsa az ott pihenő pergament. Lassan húzza végig rajta érdes tenyerét, miközben borostyántekintetével leköveti mozdulatát.*
-Van már némi helyismeretem. *Szól sokat sejtetően, miközben Kayaerre pillant a térkép felett. Az a Szántóföldeket hivatott ábrázolni, rajta pedig a falvak, s azok nevei.*
-Megjártam Sziritánt, a nyomomban pedig tüzet és vért hagytam. De ezzel együtt én egy harcos vagyok, nem tartom magam különösebben nagy stratégának. Hmm. *Végighúzza tenyerét szakállán.*
-S azon morfondírozom, hová csapjon először a fokos. Érdekel a véleményed.
-Talán igazad van. *Hagyja helyben az Ewatrysst érintő megállapítást, miközben fürkésző pillantást vet a lányra.*
-De hiszem, hogy bánná, ha kimaradna ebből. És ha élve megússza... Sokkal erősebb kötelék lesz közötte és népünk között, mint ami eddig. Hmm? *Szeme sarkából a lányra pillant. Kíváncsi a reakciójára.
Ahogy a hrall felé haladnak, Kayaerr a Vashegy fiait keresi rajta.*
-Talán hiányolod a férfitársaságot? *Kérdi derűsen.*
-Ne aggódj, nem tervezek fehérnép különítményt, mint a legenda szerint a Nagy Daraghan. Pedig minden bizonnyal mutatós lenne. *Felgöcög a dolgon. Ahogy a Hrall csarnokába lépnek, tovább vezeti a lányt egy kisebb helyiség felé. A trón melletti bundákon most is ott fekszik a jókora farkas, ragadozótekintetével követve a párosukat. Nem emlékszik, a leánynak volt-e már dolga a vén ordassal.*
-Úgy hiszem, Skollhat kezd ellustulni, mióta Thargarodban él és nem az erdőben. Ki fogom zavarni. Erre! *A kisebb, széles asztallal ellátott terembe vezényli a lányt. A falakon megannyi vadásztrófea díszíti a napfényes helyiséget, ám ő tekintetével sem méltatja ezeket. Helyette az asztalhoz lép, hogy gondosan kihajtsa az ott pihenő pergament. Lassan húzza végig rajta érdes tenyerét, miközben borostyántekintetével leköveti mozdulatát.*
-Van már némi helyismeretem. *Szól sokat sejtetően, miközben Kayaerre pillant a térkép felett. Az a Szántóföldeket hivatott ábrázolni, rajta pedig a falvak, s azok nevei.*
-Megjártam Sziritánt, a nyomomban pedig tüzet és vért hagytam. De ezzel együtt én egy harcos vagyok, nem tartom magam különösebben nagy stratégának. Hmm. *Végighúzza tenyerét szakállán.*
-S azon morfondírozom, hová csapjon először a fokos. Érdekel a véleményed.
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-12-01 11:43:28
Üzenet elküldve: 2024-12-01 11:43:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
*Amióta itt van már így is többet mosolygott, mint eddig az elmúlt hatban. De Kjenar és Yagnar társasága kellemesebb is, mint amihez ez idáig szerencséje volt.
Most is csak anyja emléke az, ami a megszokott komorságba visszaszorítja egy kis időre, de szerencsére hamar feledni tudja a dolgot. Csupán csak bólint egyetértőn a férfi szavaira. Valóban nehéz volt az a tél. Nem csak ő maradt akkor árván.
Ahogy előre tessékelik engedelmesen sétál be.*
- Majd kipróbáljuk mindegyiknél, hogy mi az, amit tényleg nem tudsz elérni.
*Nevet fel halkan, ahogy körbe pillant a fürdőben. Nem számít sem többre, sem pedig kevesebbre. A fürdő említésekor egy pillanatra sem számított márvánnyal burkolt falakra, finom olajoktól illatos levegőre. Éppen annyit nyújt a helység, amit nyújtania kell és amire a nőnek szüksége van. Dézsára vízzel.
Leakasztja a nyakából a batyut, ami mellé guggolva lassan előkerül őnagysága is. Azután felegyenesedve szedi le magáról a bőrvértet és alkarvédőket, amiket egyszerűen ledob a batyu tetejére. Sipirc tesz pár doromboló kört a lábai körül, majd kényelmesen elindul körbe ismerkedni a fürdőben. A gazdája pedig végre könnyedebb képpel fordulhat a kovács utána, most hogy testét nem sanyargatja a vért.*
- Segítek, mert ilyen tempóban sosem végzel, dalos madár.
*Vigyorodik el, ahogy mellé lépve ragadja meg maga is a munkát, hogy besegítsen felönteni a dézsákat.*
*Amióta itt van már így is többet mosolygott, mint eddig az elmúlt hatban. De Kjenar és Yagnar társasága kellemesebb is, mint amihez ez idáig szerencséje volt.
Most is csak anyja emléke az, ami a megszokott komorságba visszaszorítja egy kis időre, de szerencsére hamar feledni tudja a dolgot. Csupán csak bólint egyetértőn a férfi szavaira. Valóban nehéz volt az a tél. Nem csak ő maradt akkor árván.
Ahogy előre tessékelik engedelmesen sétál be.*
- Majd kipróbáljuk mindegyiknél, hogy mi az, amit tényleg nem tudsz elérni.
*Nevet fel halkan, ahogy körbe pillant a fürdőben. Nem számít sem többre, sem pedig kevesebbre. A fürdő említésekor egy pillanatra sem számított márvánnyal burkolt falakra, finom olajoktól illatos levegőre. Éppen annyit nyújt a helység, amit nyújtania kell és amire a nőnek szüksége van. Dézsára vízzel.
Leakasztja a nyakából a batyut, ami mellé guggolva lassan előkerül őnagysága is. Azután felegyenesedve szedi le magáról a bőrvértet és alkarvédőket, amiket egyszerűen ledob a batyu tetejére. Sipirc tesz pár doromboló kört a lábai körül, majd kényelmesen elindul körbe ismerkedni a fürdőben. A gazdája pedig végre könnyedebb képpel fordulhat a kovács utána, most hogy testét nem sanyargatja a vért.*
- Segítek, mert ilyen tempóban sosem végzel, dalos madár.
*Vigyorodik el, ahogy mellé lépve ragadja meg maga is a munkát, hogy besegítsen felönteni a dézsákat.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-30 18:09:46
Üzenet elküldve: 2024-11-30 18:09:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss//
* Mi tagadás, megdolgoztatja a kovácsot hogy kacagásra késztesse Ewatrysst, de kedveli a kihívásokat. Egy-egy mosoly, szélesebb vigyor... De hosszú még a nap. Sejtette a legelején, hogy nehéz eset, azok az undok kék szemek szinte melengették a keblét. *
- Szép gondolat, feljegyzem a kívánságot.
* Valahogy érezte, hogy nem valami távoli meleg kunyhóban ücsörög az anyja. Elvégre akkor szánja rá magát az ember ekkora horderejű változásra, vagy kalandra ha már nincs ami visszatartsa. *
- Sajnálom. Emlékszem, kemény tél volt akkoriban.
* Feleli röviden, hisz nem éppen az az érzelgős, búslakodós típus.
Odabent a szálláson már talán sikerül feledtetni a lány bánatát étellel, itallal, fürdővel. Igazán kiváltságos hely az övék, nem mindenki vesződne fürdőhely kialakításával egy rakás harcos számára. Pedig igen jót tesz a fáradt testnek és léleknek egy-egy küzdelem után. *
- Reméltem, hogy ezt mondod.
* Számító vigyorra húzódik a szájszéle, még a tenyereit is összedörzsöli. Előreinti az ajtóban maga elé. *
- Csak utánad. Most hogy gondolkodom, több olyan pont is eszembe jutott.
* Hiába, hogy egyáltalán van fürdő, azért semmi cicomára nem kell gondolni. Masszív dézsa, hat darab. A sarokba oda van lökve valami paravánféle, de még sose látta, hogy valaki odahúzta volna egy kád mellé. A szemérmesebbje olyan időponton választ, amikor senki sincs, alapvetően meg mindenki tapintatosan félrenéz ki meg beszálláskor és ennyi. *
- Íme, semmi flanc.
* Hamis fütyörészéssel nekilát, hogy megnézze van-e melegvíz, és feltöltsön két dézsát. *
* Mi tagadás, megdolgoztatja a kovácsot hogy kacagásra késztesse Ewatrysst, de kedveli a kihívásokat. Egy-egy mosoly, szélesebb vigyor... De hosszú még a nap. Sejtette a legelején, hogy nehéz eset, azok az undok kék szemek szinte melengették a keblét. *
- Szép gondolat, feljegyzem a kívánságot.
* Valahogy érezte, hogy nem valami távoli meleg kunyhóban ücsörög az anyja. Elvégre akkor szánja rá magát az ember ekkora horderejű változásra, vagy kalandra ha már nincs ami visszatartsa. *
- Sajnálom. Emlékszem, kemény tél volt akkoriban.
* Feleli röviden, hisz nem éppen az az érzelgős, búslakodós típus.
Odabent a szálláson már talán sikerül feledtetni a lány bánatát étellel, itallal, fürdővel. Igazán kiváltságos hely az övék, nem mindenki vesződne fürdőhely kialakításával egy rakás harcos számára. Pedig igen jót tesz a fáradt testnek és léleknek egy-egy küzdelem után. *
- Reméltem, hogy ezt mondod.
* Számító vigyorra húzódik a szájszéle, még a tenyereit is összedörzsöli. Előreinti az ajtóban maga elé. *
- Csak utánad. Most hogy gondolkodom, több olyan pont is eszembe jutott.
* Hiába, hogy egyáltalán van fürdő, azért semmi cicomára nem kell gondolni. Masszív dézsa, hat darab. A sarokba oda van lökve valami paravánféle, de még sose látta, hogy valaki odahúzta volna egy kád mellé. A szemérmesebbje olyan időponton választ, amikor senki sincs, alapvetően meg mindenki tapintatosan félrenéz ki meg beszálláskor és ennyi. *
- Íme, semmi flanc.
* Hamis fütyörészéssel nekilát, hogy megnézze van-e melegvíz, és feltöltsön két dézsát. *
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-30 15:17:10
Üzenet elküldve: 2024-11-30 15:17:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kjenar//
- Hát tudod, ezt valahogy sejtettem.
*Forgatja meg szemeit egy halovány mosoly társaságában.*
- Az baj, ha nem ettől fogok elalélni?
*Szinte kihívásnak veszi Kjenar játszadozását, így eszében sincs, hogy hosszabb pillantásokkal adja alá a lovat. Azt már megértette, hogy szereti a férfi a heccelést és igencsak kedélyes társaság. Ő pedig nem szeretné ezt elrontani azzal, hogy nem partner a dologban. Viszont sajnálatára tényleg visszakanyarodik gondolatban oda, hogy a férfiak társaságát mindig is otthonosabbnak érezte. Persze nem azt a fajtát, ahol egy jó szórakozás reményében a lábait kellett volna szétpakolni. Zsoldosokkal sörözni a tavernákban, hallgatni a megannyi történetet hőstettekről, kalandokról. Az az ő világa. A nőkkel mindig is nehezen jött ki, mert nem ért a fodrokhoz, a hideg rázza a masniktól meg gyöngyöktől, fogalma sincs, hogy mi olyan lenyűgöző mindenféle cirádás göncben.*
- Szebben nézne ki, ha még dobogna az a szív.
*Hálás a férfinak, hogy kizökkenti a borús emlékek ködéből. Kár lenne elrontani a hangulatot. Bár az édesanyját érő kérdésre megint fancsali képet vág, először csak sóhajtva vonja meg a vállait.*
- Tüdőbaj vitte el úgy két téllel ezelőtt.
*Zavarja le gyorsan a témát, hogy újra mosolyt öltsön a képére.*
- Igen. Kezdem érezni, hogy sok mindenből kimaradtam sajnálatomra.
*Szorosan a férfi mellett halad, mert véletlenül sem akar lemaradni. Persze ennek az az ára, hogy túl tüzetesen nem tudja felmérni az új környezetet. De később majd hagy magának időt arra, hogy eltévedjen. Most jobban sürgeti az étel, ital és egy fürdés gondolata. Nem zavarja a kosz, de az egy hatos szagtól már szívesen megszabadulna.*
- Igazán szórakoztatónak tűnik a társaság.
*Vigyorodik el az intést látva, majd figyelme az idegenvezetésre összpontosul. A lényeget nem lesz nehéz megjegyeznie. Szobát majd kerít magának. A végső megjegyzésre viszont felszaladnak a szemöldökei. Egy kósza pillantást vet azért a konyha felé, de végül a férfihoz fordul vissza azzal a gonoszan játékos vigyorával.*
- Ha azt hiszed beijedek, akkor tévedsz. Egy szavadba kerül, hogy megcsutakoljam azt a pontot.
*Billenti félre a fejét, miközben sunyin összehúzza a szemeit. Nem jön egykönnyen zavarba. Egy kovács megfürdetése pedig nem nagy kihívás. Arról nem is beszélve, hogy az eddigieket alapul véve ez valószínűleg egy újabb gonosz kis tréfa a férfitől.*
- Hát tudod, ezt valahogy sejtettem.
*Forgatja meg szemeit egy halovány mosoly társaságában.*
- Az baj, ha nem ettől fogok elalélni?
*Szinte kihívásnak veszi Kjenar játszadozását, így eszében sincs, hogy hosszabb pillantásokkal adja alá a lovat. Azt már megértette, hogy szereti a férfi a heccelést és igencsak kedélyes társaság. Ő pedig nem szeretné ezt elrontani azzal, hogy nem partner a dologban. Viszont sajnálatára tényleg visszakanyarodik gondolatban oda, hogy a férfiak társaságát mindig is otthonosabbnak érezte. Persze nem azt a fajtát, ahol egy jó szórakozás reményében a lábait kellett volna szétpakolni. Zsoldosokkal sörözni a tavernákban, hallgatni a megannyi történetet hőstettekről, kalandokról. Az az ő világa. A nőkkel mindig is nehezen jött ki, mert nem ért a fodrokhoz, a hideg rázza a masniktól meg gyöngyöktől, fogalma sincs, hogy mi olyan lenyűgöző mindenféle cirádás göncben.*
- Szebben nézne ki, ha még dobogna az a szív.
*Hálás a férfinak, hogy kizökkenti a borús emlékek ködéből. Kár lenne elrontani a hangulatot. Bár az édesanyját érő kérdésre megint fancsali képet vág, először csak sóhajtva vonja meg a vállait.*
- Tüdőbaj vitte el úgy két téllel ezelőtt.
*Zavarja le gyorsan a témát, hogy újra mosolyt öltsön a képére.*
- Igen. Kezdem érezni, hogy sok mindenből kimaradtam sajnálatomra.
*Szorosan a férfi mellett halad, mert véletlenül sem akar lemaradni. Persze ennek az az ára, hogy túl tüzetesen nem tudja felmérni az új környezetet. De később majd hagy magának időt arra, hogy eltévedjen. Most jobban sürgeti az étel, ital és egy fürdés gondolata. Nem zavarja a kosz, de az egy hatos szagtól már szívesen megszabadulna.*
- Igazán szórakoztatónak tűnik a társaság.
*Vigyorodik el az intést látva, majd figyelme az idegenvezetésre összpontosul. A lényeget nem lesz nehéz megjegyeznie. Szobát majd kerít magának. A végső megjegyzésre viszont felszaladnak a szemöldökei. Egy kósza pillantást vet azért a konyha felé, de végül a férfihoz fordul vissza azzal a gonoszan játékos vigyorával.*
- Ha azt hiszed beijedek, akkor tévedsz. Egy szavadba kerül, hogy megcsutakoljam azt a pontot.
*Billenti félre a fejét, miközben sunyin összehúzza a szemeit. Nem jön egykönnyen zavarba. Egy kovács megfürdetése pedig nem nagy kihívás. Arról nem is beszélve, hogy az eddigieket alapul véve ez valószínűleg egy újabb gonosz kis tréfa a férfitől.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-30 14:45:26
Üzenet elküldve: 2024-11-30 14:45:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss//
* Hamiskás mosolyt villant. *
- Ne aggódj, nem lesz számottevő különbség.
* Hamarosan minden készen áll az indulásra, csak a jelet várják Yagnartól. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának szorítani egy kis időt népük tagjára, főleg ha elveszettnek érzi magát egyelőre. Kjenar nem csinál ebből gondot, mint rájött, szívesen istápolja az újakat. *
- Miattam ne érezd zavarban magad, nyugodtan bámulj csak.
* A látszat kedvéért még be is feszíti karizmait, amin azért bőszen látszik a mindennapos kovácsolás.
Meghallgatja Ewatryss rövid elbeszélését magáról, csak egy szemöldökmozdulattal jelzi véleményét ama hitványról, ki nem ismeri el sajátjának. Férfinak nem nevezné az ilyet. *
- Értelek. Egy pillanatig se bánkódj tovább ezen. Ami múlt, elmúlt. Ha itt lenne, egy szempillantás alatt felkoncolnám neked az öreget, és a vadonatúj fényes lándzsahegyedre tűzném a hideg szívét, na ehhez mit szólsz?
* Kjenar tréfával igyekszik oldani a bánatot a másik szemében. *
- Hol van most édesanyád?
* Erről nem tett említést a lány. *
- Nem tudod mit hagytál ki idáig.
* Csóválja a fejét, és tovább halad az erőd és a Hrallh irányába. Elhaladnak a Nagycsarnok mellett és belép a törzsszállásra. Int néhány odabent lézengő harcosnak. *
- Majd megismered őket. Akivel érdemes, az már úgy is megvolt.
* Vigyorog és bemutat a középső ujjával pár heherészőnek. *
- Itt a konyha, ha éhes vagy. Nyugodtan szolgáld ki magad, van hús, kenyér, miegymás. Erre találod a fürdőt, odafent pedig a szállások. Nyugodtan vackold be magad valamelyik üresbe.
* A sajátja melletti üres, ha jól látta Haldoré lett, de egyébként a mellette lévők üresek lehetnek, ők voltak az utolsó újonnan érkezők. *
- Ha nem bánod, én a fürdéssel kezdem.
* Célozva a kormos, vas és lószagú önmagára. *
- Persze a társaságot mindig szívesen veszem. Tudod, itt van egy pont a hátamon, amit sose érek el.
* Kacsint Ewatryss felé. *
* Hamiskás mosolyt villant. *
- Ne aggódj, nem lesz számottevő különbség.
* Hamarosan minden készen áll az indulásra, csak a jelet várják Yagnartól. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnának szorítani egy kis időt népük tagjára, főleg ha elveszettnek érzi magát egyelőre. Kjenar nem csinál ebből gondot, mint rájött, szívesen istápolja az újakat. *
- Miattam ne érezd zavarban magad, nyugodtan bámulj csak.
* A látszat kedvéért még be is feszíti karizmait, amin azért bőszen látszik a mindennapos kovácsolás.
Meghallgatja Ewatryss rövid elbeszélését magáról, csak egy szemöldökmozdulattal jelzi véleményét ama hitványról, ki nem ismeri el sajátjának. Férfinak nem nevezné az ilyet. *
- Értelek. Egy pillanatig se bánkódj tovább ezen. Ami múlt, elmúlt. Ha itt lenne, egy szempillantás alatt felkoncolnám neked az öreget, és a vadonatúj fényes lándzsahegyedre tűzném a hideg szívét, na ehhez mit szólsz?
* Kjenar tréfával igyekszik oldani a bánatot a másik szemében. *
- Hol van most édesanyád?
* Erről nem tett említést a lány. *
- Nem tudod mit hagytál ki idáig.
* Csóválja a fejét, és tovább halad az erőd és a Hrallh irányába. Elhaladnak a Nagycsarnok mellett és belép a törzsszállásra. Int néhány odabent lézengő harcosnak. *
- Majd megismered őket. Akivel érdemes, az már úgy is megvolt.
* Vigyorog és bemutat a középső ujjával pár heherészőnek. *
- Itt a konyha, ha éhes vagy. Nyugodtan szolgáld ki magad, van hús, kenyér, miegymás. Erre találod a fürdőt, odafent pedig a szállások. Nyugodtan vackold be magad valamelyik üresbe.
* A sajátja melletti üres, ha jól látta Haldoré lett, de egyébként a mellette lévők üresek lehetnek, ők voltak az utolsó újonnan érkezők. *
- Ha nem bánod, én a fürdéssel kezdem.
* Célozva a kormos, vas és lószagú önmagára. *
- Persze a társaságot mindig szívesen veszem. Tudod, itt van egy pont a hátamon, amit sose érek el.
* Kacsint Ewatryss felé. *
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-26 20:58:24
Üzenet elküldve: 2024-11-26 20:58:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
*Hogy mennyire hatja meg klántársai - az ő véleménye szerint urizálóan kényes - fázása, azt most azért igyekszik leplezni. Nem forgatja meg szemét, nem tesz szúrós megjegyzést. A lényeg, hogy elvégezte a feladatot, amit rábíztak, s a jarl előtt is világos lehet immár, hogy Kayaerrnek bizony nem büdös a munka. És még annak a tenyérbemászó hosszéltűnek is elviselte a társaságát, pedig az egész hajcihő legnehezebb része az volt, hogy ne verje bele a képét egy fatuskóba.
Karba font kézzel üdvözli hát a dicséretet egy halvány biccentés kíséretében, majd figyelmesen hallgatja a férfi eligazítását, melynek jó része egyébként nem neki szól.
Tekintete ismét elidőzik az újonnan befogadottakon, mindig épp azon, kihez intézik a szavakat. Próbálja emlékeibe vésni a csendülő neveket, hiszen épp még jól jöhetnek a jövőben, főleg, hogy a feketehajút úgy tűnik a portyára is magukkal kívánja vinni jarl.
A többieket szélnek eresztik, csupán a Horgadar lányt hívják meg egy biccentéssel, aki az utasításnak eleget téve lép előre, hogy követhesse a férfit a belső erőd felé.
Kayaerr mondhatni nem erősíti a kotnyeles fehérnépek díszes táborát, viszont nem az a fajta, ki képes magában tartani a véleményét, ki is bukik belőle menet közben.*
- A leány nem harcos *szól, s még a távolodó ébenhajú után is pillant lopva maga mögött. Olyan egyértelműséggel jelenti ki, mintha csak megállapítaná, hogy a tenger sós, a penge meg sebez* - Néhány nap alatt legfeljebb annyit tud megtanulni, hogyan hámozzon krumplit egy karddal.
*Gúnyolódás nem csendül hangjában, igazán nem szerencsétlen leány képességeit szándékszik firtatni, ezek csak puszta tények. Ha folyvást figyelni kell valakit, hogy valami edzettebb parasztlegény le ne csapja, az elvesz valamelyest a fosztogatás ízéből.
Mivel nem naiv kislány, még egy indok azért felsejlik gondolataiban, amiért talán magával kívánja vinni a macskaképűt, - elkapta még azokat a sokatmondó, méregető kék pillantásokat tőle mellyel a jarl után nézett- de azért aztán felesleges volna végigcibálni őt a délvidéken. A falvakban is akad majd megannyi asszony erre a célra.*
- Tán a Vashegy fiai már a téli álmukra készülnek?
*Itt azért már némi ifjonti szemtelenség felsejlik kérdésében, rajtakapva magát el is harapja nyelvét. Sokáig úgysem tudja fékezni, de ilyen hamar talán még nem kellene túlfeszítenie a húrt.*
*Hogy mennyire hatja meg klántársai - az ő véleménye szerint urizálóan kényes - fázása, azt most azért igyekszik leplezni. Nem forgatja meg szemét, nem tesz szúrós megjegyzést. A lényeg, hogy elvégezte a feladatot, amit rábíztak, s a jarl előtt is világos lehet immár, hogy Kayaerrnek bizony nem büdös a munka. És még annak a tenyérbemászó hosszéltűnek is elviselte a társaságát, pedig az egész hajcihő legnehezebb része az volt, hogy ne verje bele a képét egy fatuskóba.
Karba font kézzel üdvözli hát a dicséretet egy halvány biccentés kíséretében, majd figyelmesen hallgatja a férfi eligazítását, melynek jó része egyébként nem neki szól.
Tekintete ismét elidőzik az újonnan befogadottakon, mindig épp azon, kihez intézik a szavakat. Próbálja emlékeibe vésni a csendülő neveket, hiszen épp még jól jöhetnek a jövőben, főleg, hogy a feketehajút úgy tűnik a portyára is magukkal kívánja vinni jarl.
A többieket szélnek eresztik, csupán a Horgadar lányt hívják meg egy biccentéssel, aki az utasításnak eleget téve lép előre, hogy követhesse a férfit a belső erőd felé.
Kayaerr mondhatni nem erősíti a kotnyeles fehérnépek díszes táborát, viszont nem az a fajta, ki képes magában tartani a véleményét, ki is bukik belőle menet közben.*
- A leány nem harcos *szól, s még a távolodó ébenhajú után is pillant lopva maga mögött. Olyan egyértelműséggel jelenti ki, mintha csak megállapítaná, hogy a tenger sós, a penge meg sebez* - Néhány nap alatt legfeljebb annyit tud megtanulni, hogyan hámozzon krumplit egy karddal.
*Gúnyolódás nem csendül hangjában, igazán nem szerencsétlen leány képességeit szándékszik firtatni, ezek csak puszta tények. Ha folyvást figyelni kell valakit, hogy valami edzettebb parasztlegény le ne csapja, az elvesz valamelyest a fosztogatás ízéből.
Mivel nem naiv kislány, még egy indok azért felsejlik gondolataiban, amiért talán magával kívánja vinni a macskaképűt, - elkapta még azokat a sokatmondó, méregető kék pillantásokat tőle mellyel a jarl után nézett- de azért aztán felesleges volna végigcibálni őt a délvidéken. A falvakban is akad majd megannyi asszony erre a célra.*
- Tán a Vashegy fiai már a téli álmukra készülnek?
*Itt azért már némi ifjonti szemtelenség felsejlik kérdésében, rajtakapva magát el is harapja nyelvét. Sokáig úgysem tudja fékezni, de ilyen hamar talán még nem kellene túlfeszítenie a húrt.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-25 18:09:09
Üzenet elküldve: 2024-11-25 18:09:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, aztán Ewa el//
*Amíg vár és hallgatózik az üzletet lassan nyélbe ütik. De nem érzi közelebb magát ahhoz, hogy saját ügyét is jobban át tudják beszélni. Az érkező tharg leány újabb ügy, újabb feladat a jarl számára. Láb alatt lenni pedig nem akar.
A macska mellől felegyenesedik, majd a társasághoz fordul. Akkor találkozik össze tekintete Yagnaréval. Hogy csalódásként éri az, hogy nem maradhat tovább a közelében? Meglehetősen, ám az újonnan kapott feladat miatt rátelepedő vegyes érzelmek valamelyest elvonják erről a figyelmét.
Fegyver? A fabot nem elég? Még alig tette lábát tharg földre, s máris indulhat kardot kovácsoltatni? Felemás vérének köszönhetően érzelmei is így simulnak a dolog köré. Csalárd apja miatt tart a dologtól, ám anyjától örökölt tharg vére izgalommal áldja meg.*
- Kjenart, értettem.
*Bólint a férfi szavaira, majd a macskáért hajol, aki hamarosan ismét a batyuban végzi, amit újból átvet a vállán. Még visszafordul az összesereglett csapat felé, de pillantása Yagnart célozza meg. Elnyitja ajkait, fejében megfogalmazódnak a mondatok. ~Remélem hamarosan újra találkozhatunk.~ És itt nem arra gondol, mikor fegyvert fogva gyűlnek össze. Maga is jobban megismerné tharg föld vezérét, de ezt későbbre kell hagynia. Ha egyáltalán adódik majd alkalom.
Így végül összezárja ajkait, majd egy kósza mosoly kíséretében biccent a csapat felé, hogy azután sarkon fordulva induljon el a visszaúton. Addig legalább lesz ideje kigondolni, hogy hogyan kerítse elő Kjenart.*
*Amíg vár és hallgatózik az üzletet lassan nyélbe ütik. De nem érzi közelebb magát ahhoz, hogy saját ügyét is jobban át tudják beszélni. Az érkező tharg leány újabb ügy, újabb feladat a jarl számára. Láb alatt lenni pedig nem akar.
A macska mellől felegyenesedik, majd a társasághoz fordul. Akkor találkozik össze tekintete Yagnaréval. Hogy csalódásként éri az, hogy nem maradhat tovább a közelében? Meglehetősen, ám az újonnan kapott feladat miatt rátelepedő vegyes érzelmek valamelyest elvonják erről a figyelmét.
Fegyver? A fabot nem elég? Még alig tette lábát tharg földre, s máris indulhat kardot kovácsoltatni? Felemás vérének köszönhetően érzelmei is így simulnak a dolog köré. Csalárd apja miatt tart a dologtól, ám anyjától örökölt tharg vére izgalommal áldja meg.*
- Kjenart, értettem.
*Bólint a férfi szavaira, majd a macskáért hajol, aki hamarosan ismét a batyuban végzi, amit újból átvet a vállán. Még visszafordul az összesereglett csapat felé, de pillantása Yagnart célozza meg. Elnyitja ajkait, fejében megfogalmazódnak a mondatok. ~Remélem hamarosan újra találkozhatunk.~ És itt nem arra gondol, mikor fegyvert fogva gyűlnek össze. Maga is jobban megismerné tharg föld vezérét, de ezt későbbre kell hagynia. Ha egyáltalán adódik majd alkalom.
Így végül összezárja ajkait, majd egy kósza mosoly kíséretében biccent a csapat felé, hogy azután sarkon fordulva induljon el a visszaúton. Addig legalább lesz ideje kigondolni, hogy hogyan kerítse elő Kjenart.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-24 14:16:58
Üzenet elküldve: 2024-11-24 14:16:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yagnar, Ewatryss meg a többiek//
* Való igaz, egy pillanatra, vagy kettőre elakad a szava. Azért nem gondolta volna, hogy ez tényleg ilyen egyszerűen megy majd. De hogy 100 arany... Sebesen pislant párat, míg összeszedi magát. Mindössze 100 arany, egy hatalmas, tényleg hatalmas területért?
Majdnem visszakérdez, hogy "de komolyan-de tényleg, - ugye nem viccel?" Aztán inkább hallgat. Még a végén meggondolja magát. Inkabb csak kihúzza csekély termetét, és immár a lelkesedéstől és örömtől lángoló arcával biccent a férfi felé. *
- Rendben, úgy lesz!
* És még szomszédai is lesznek. A szemmel tartás ténye sem igazán zavarja, nem érez benne szigorú szándékot. *
- Azt hiszem nem szükséges, de ha gondom támad, majd szólok.
* Nincs az az isten, inkább pusztulna meg, de ezt neki nem kell tudnia. Azonban valami Haldor felkeresésére utasítják, mert utasítás ez, nem kérdéses. Nem kellene azonnal visszautasítani a jarl ajánlatát, szóval aprót bólint. Rövid keresgélés a cókmókjai között, és át is ad Yagnar Rhagodarnak 100 aranyat.
*
- Tessék. Igazán nagylelkű az ajánlatod, uram. Köszönöm a megelőlegezett bizalmat.
* Tiszteletteljes hangot üt meg, majd mivel látja, hogy megszaporodtak a szépnemű látogatók, arcán vigyorral lassan elhátrál, sűrű hajlongások közepette. Nem csak a zsákja, de a lelke is megkönnyebbült, ami azért kevésbé zavarja.
Haldor. Szóval őt kell keresnie. Rendben, de hol lehet ezen az átkozott nagy helyen? *
* Való igaz, egy pillanatra, vagy kettőre elakad a szava. Azért nem gondolta volna, hogy ez tényleg ilyen egyszerűen megy majd. De hogy 100 arany... Sebesen pislant párat, míg összeszedi magát. Mindössze 100 arany, egy hatalmas, tényleg hatalmas területért?
Majdnem visszakérdez, hogy "de komolyan-de tényleg, - ugye nem viccel?" Aztán inkább hallgat. Még a végén meggondolja magát. Inkabb csak kihúzza csekély termetét, és immár a lelkesedéstől és örömtől lángoló arcával biccent a férfi felé. *
- Rendben, úgy lesz!
* És még szomszédai is lesznek. A szemmel tartás ténye sem igazán zavarja, nem érez benne szigorú szándékot. *
- Azt hiszem nem szükséges, de ha gondom támad, majd szólok.
* Nincs az az isten, inkább pusztulna meg, de ezt neki nem kell tudnia. Azonban valami Haldor felkeresésére utasítják, mert utasítás ez, nem kérdéses. Nem kellene azonnal visszautasítani a jarl ajánlatát, szóval aprót bólint. Rövid keresgélés a cókmókjai között, és át is ad Yagnar Rhagodarnak 100 aranyat.
*- Tessék. Igazán nagylelkű az ajánlatod, uram. Köszönöm a megelőlegezett bizalmat.
* Tiszteletteljes hangot üt meg, majd mivel látja, hogy megszaporodtak a szépnemű látogatók, arcán vigyorral lassan elhátrál, sűrű hajlongások közepette. Nem csak a zsákja, de a lelke is megkönnyebbült, ami azért kevésbé zavarja.
Haldor. Szóval őt kell keresnie. Rendben, de hol lehet ezen az átkozott nagy helyen? *
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-23 14:29:22
Üzenet elküldve: 2024-11-23 14:29:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
*Míg a leány válaszára vár, megjelenik Kayaerr is. Ha lenne férfiember a közelében, biztos eleresztene valami szellemes kis tréfát az őt körülvevő fehérnépek kárára.*
-Kayaerr. *Biccent a leány felé. Amaz szolgálatkész számol be a feladatról. Megüti fülét, hogy a thargleány nem többesszámban beszél a hosszúfülűekről, pedig általában össze vannak nőve. Kisebb gondja is nagyobb most ennél, így ezt az apróságot elereszti füle mellett.*
-Szép munka. Az erődben üdvözölni fogják ezt. Hűvösek az éjjelek, s úgy hiszem, még a legvastagabb bunda is kevés lesz hamarosan.
*Körepillant a jelenlévőkön. Valahol jóleső látvány, hogy ily aktív és népes társaság kerekedett ki. Pont akkor, amikor a fáklyák meggyúlnak. Természetesen ezt is az Ősök Szellemének tudja be; az ő akarata csapódik most le. Legalábbis az ő olvasatában.*
-Nagyszerű. *Mereng el egy pillanatra, majd körbehordozza tekintetét.*
-Három nap múlva mindőtök fegyverben óhajtom látni. Ha úgy érzed, jól bánsz a lóval, hát az istálló nyitva áll előttetek. Vigyétek a hírt véreinknek.
*Előbb Fredát célozza meg szigorú tekintetével.*
-Leány, keresd meg Haldort. Megismered majd. Félvér. Szólj, hogy segédkezzen a háznál... De öt nap múlva, napnyugtára itt legyen, harcra kész.
*A hollóhajút veszi most célba. Elidőzik rajta egy darabon, s nem csak kedvtelésből. Tisztában van vele, hogy Ewatryss nem népük legkiválóbb kardforgatója, ráadásul még csak most érkezett. Még is úgy érzi, hogy aligha akarna kimaradni abból, ami jön. Túlzás lenne azt állítani, hogy félti, de szívesen megismerné jobban is, mielőtt esetlegesen utoléri a vég. Tesz róla, hogy ne legyen így.*
-Ewatryss, keresd meg Kjenart, a kovácsot. Fabot aligha használ az acél ellen. Kard kell a kézbe. Vagy fokos. Ügyes fickó, kitalál neked valamit. És alighanem a kérdéseidre is szívesen szolgál válasszal, ha rejlenek még. *Ünnepélyesen bólint. Ujjai izgatottan dobolnak a derekán átvetett bőrszíjon. Próba ez népüknek.*
-Kayaerr, te velem jössz. *Fordul most a fiatal harcos felé, majd a hrall felé biccent.*
-Mutatni akarok valamit.
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.23 14:31:17
*Míg a leány válaszára vár, megjelenik Kayaerr is. Ha lenne férfiember a közelében, biztos eleresztene valami szellemes kis tréfát az őt körülvevő fehérnépek kárára.*
-Kayaerr. *Biccent a leány felé. Amaz szolgálatkész számol be a feladatról. Megüti fülét, hogy a thargleány nem többesszámban beszél a hosszúfülűekről, pedig általában össze vannak nőve. Kisebb gondja is nagyobb most ennél, így ezt az apróságot elereszti füle mellett.*
-Szép munka. Az erődben üdvözölni fogják ezt. Hűvösek az éjjelek, s úgy hiszem, még a legvastagabb bunda is kevés lesz hamarosan.
*Körepillant a jelenlévőkön. Valahol jóleső látvány, hogy ily aktív és népes társaság kerekedett ki. Pont akkor, amikor a fáklyák meggyúlnak. Természetesen ezt is az Ősök Szellemének tudja be; az ő akarata csapódik most le. Legalábbis az ő olvasatában.*
-Nagyszerű. *Mereng el egy pillanatra, majd körbehordozza tekintetét.*
-Három nap múlva mindőtök fegyverben óhajtom látni. Ha úgy érzed, jól bánsz a lóval, hát az istálló nyitva áll előttetek. Vigyétek a hírt véreinknek.
*Előbb Fredát célozza meg szigorú tekintetével.*
-Leány, keresd meg Haldort. Megismered majd. Félvér. Szólj, hogy segédkezzen a háznál... De öt nap múlva, napnyugtára itt legyen, harcra kész.
*A hollóhajút veszi most célba. Elidőzik rajta egy darabon, s nem csak kedvtelésből. Tisztában van vele, hogy Ewatryss nem népük legkiválóbb kardforgatója, ráadásul még csak most érkezett. Még is úgy érzi, hogy aligha akarna kimaradni abból, ami jön. Túlzás lenne azt állítani, hogy félti, de szívesen megismerné jobban is, mielőtt esetlegesen utoléri a vég. Tesz róla, hogy ne legyen így.*
-Ewatryss, keresd meg Kjenart, a kovácsot. Fabot aligha használ az acél ellen. Kard kell a kézbe. Vagy fokos. Ügyes fickó, kitalál neked valamit. És alighanem a kérdéseidre is szívesen szolgál válasszal, ha rejlenek még. *Ünnepélyesen bólint. Ujjai izgatottan dobolnak a derekán átvetett bőrszíjon. Próba ez népüknek.*
-Kayaerr, te velem jössz. *Fordul most a fiatal harcos felé, majd a hrall felé biccent.*
-Mutatni akarok valamit.
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.23 14:31:17
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:55:46
Üzenet elküldve: 2024-11-17 19:55:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar, Freda Liir//
//Jelentés a jarlnak//
*Jót derül magában a leányon és azon, ahogy jövetelének okát előadja. De igyekszik nem mélyen bele hallgatódzni a dologba. Friss jövevény ő maga is ahhoz, hogy komolyabb érdeklődést mutasson bármiféle tharg ügy iránt. Hisz még az ő maradása sincs biztosítva. Ennek ellenére mégis jót kuncog Yagnar derűjén. Leguggolva vakarássza meg a fekete macska füle tövét, miközben a szemeit most nem veszi le a megbeszélést tartó párosról.*
- Úgy néz ki, hogy ma ez egy ilyen nap.
*Mosolyodik el, hiszen ő maga is éppen azért van itt, hogy tharg földön maradhasson. A leány ötlete pedig egészen jónak tűnik, hogy saját birtoka legyen. Bár aztán ő nem sokat konyít a gazdálkodáshoz. A növényeit szépen gondozza, de az ilyen esetekhez ez édeskevés.
Apránként pedig szemei egy újabb jövevényen akadnak meg. A leány le sem tagadhatja, hogy ennek a népnek gyermeke. Hisz sokkalta jobban beleillik az egészbe, mint ő maga, aki csupán csak nyomokban viseli magán tharg vérének jegyeit. De a hosszú, távol töltött évek bizony beitták magukat a bőre alá is. És éppen ezen szeretne változtatni.
Lassan kiegyenesedik, majd visszalép a kút mellé, aminek szélére felül és keresztbe font karokkal újból csendbe burkolódzik. Nem irigyli Yagnart. Ha most ilyen hirtelen akad ennyi dolga, hát a többi nap mi várhat rá? Miközben tekintete inkább a macskára siklik van ideje eltűnődni azon, hogy az ilyen vezetőknek adatik-e meg a pihenés vagy ez egy olyan kegy, amit nehezen tudhatnak magukénak?*
//Jelentés a jarlnak//
*Jót derül magában a leányon és azon, ahogy jövetelének okát előadja. De igyekszik nem mélyen bele hallgatódzni a dologba. Friss jövevény ő maga is ahhoz, hogy komolyabb érdeklődést mutasson bármiféle tharg ügy iránt. Hisz még az ő maradása sincs biztosítva. Ennek ellenére mégis jót kuncog Yagnar derűjén. Leguggolva vakarássza meg a fekete macska füle tövét, miközben a szemeit most nem veszi le a megbeszélést tartó párosról.*
- Úgy néz ki, hogy ma ez egy ilyen nap.
*Mosolyodik el, hiszen ő maga is éppen azért van itt, hogy tharg földön maradhasson. A leány ötlete pedig egészen jónak tűnik, hogy saját birtoka legyen. Bár aztán ő nem sokat konyít a gazdálkodáshoz. A növényeit szépen gondozza, de az ilyen esetekhez ez édeskevés.
Apránként pedig szemei egy újabb jövevényen akadnak meg. A leány le sem tagadhatja, hogy ennek a népnek gyermeke. Hisz sokkalta jobban beleillik az egészbe, mint ő maga, aki csupán csak nyomokban viseli magán tharg vérének jegyeit. De a hosszú, távol töltött évek bizony beitták magukat a bőre alá is. És éppen ezen szeretne változtatni.
Lassan kiegyenesedik, majd visszalép a kút mellé, aminek szélére felül és keresztbe font karokkal újból csendbe burkolódzik. Nem irigyli Yagnart. Ha most ilyen hirtelen akad ennyi dolga, hát a többi nap mi várhat rá? Miközben tekintete inkább a macskára siklik van ideje eltűnődni azon, hogy az ilyen vezetőknek adatik-e meg a pihenés vagy ez egy olyan kegy, amit nehezen tudhatnak magukénak?*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-14 21:42:36
Üzenet elküldve: 2024-11-14 21:42:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentés a jarlnak//
*Valójában először fogalma sincs merre keresse Yagnart. Félspiccesen ette erre a fene legutóbb, s mindössze az újonnan szerzett szobáját szemlélte meg ez eddig, azt is csak amolyan félhomályban. Eddigi tempós, határozott léptei bizonytalanodva lassulnak, a borostyán pillantások pedig némileg kíváncsiskodva futnak végig az impozáns kőfalakon és épületeken. Odahaza nem nagyon látott ilyet. A legendás Hat Erőd mindegyike az áruló Thargodrymek vagy az orkok földjén fekszik, bár a legtöbb már hosszú idők óta romos, s már nincs élő ember, ki őrizné egykori fényük emlékét. Bár jól tudja, a körötte magasodó falakat már a Thargodarok elszakadása után a Hadúr húzatta fel, már ezelőtt is tharg ősök elhagyott építményei pihentek itt. Szomorú, hogy Kagan egy ponton hataloméhségében hagyta bemocskolni hagyatékukat a városiak urizálásával.
Pár ráérősen merengős kör után kénytelen eligazítást kérni, s egy rövidebb talpalás után a szűrődő jellegzetes hangból már sejti, hogy jó helyen jár. A jarlt nem magában leli, hanem két leány társaságában, kiket a mogorvának tűnő sárga pillantások bizony alaposan szemügyre vesznek. Úgy tűnhet, mint valaki prédát méricskélő warg, mikor tekintete a hollóhajúra téved, noha valójában csak külsejéből találgatja magában, idevalósi-e. Városinak nem mondaná, de elsőre idegennek tűnik.
Másodjára az igencsak ifjúnak tűnő kisleányt szemléli, ki épp a jarllal cseveg, ő aztán kifejezetten nem tűnik tharg sarjnak. Nem áll szándékában belerontani a megbeszélésbe, így látható, de tisztes távban áll meg, türelmesen kivárva a sorát. Arca még mindig pirult, haja kissé csapzott a munkától, jól láthatóan nem tétlenkedett távollétében.
Ha szóra intik, már lép is előre egy biccentést követően.*
- Összeszedtük a fát, ahogy kérted, Yagnar. *arról most nem szándékszik beszámolni, hogy a hasogatásban kénytelen volt segédkezni* - Sokáig kitart majd. A hosszúfülű elvileg felhozatja.
*Nem ereszti bő lére, de hát mit is lehetne hosszasan magyarázni favágásról meg hordásról. Épp elég fárasztó és hosszas volt megcsinálni.*
*Valójában először fogalma sincs merre keresse Yagnart. Félspiccesen ette erre a fene legutóbb, s mindössze az újonnan szerzett szobáját szemlélte meg ez eddig, azt is csak amolyan félhomályban. Eddigi tempós, határozott léptei bizonytalanodva lassulnak, a borostyán pillantások pedig némileg kíváncsiskodva futnak végig az impozáns kőfalakon és épületeken. Odahaza nem nagyon látott ilyet. A legendás Hat Erőd mindegyike az áruló Thargodrymek vagy az orkok földjén fekszik, bár a legtöbb már hosszú idők óta romos, s már nincs élő ember, ki őrizné egykori fényük emlékét. Bár jól tudja, a körötte magasodó falakat már a Thargodarok elszakadása után a Hadúr húzatta fel, már ezelőtt is tharg ősök elhagyott építményei pihentek itt. Szomorú, hogy Kagan egy ponton hataloméhségében hagyta bemocskolni hagyatékukat a városiak urizálásával.
Pár ráérősen merengős kör után kénytelen eligazítást kérni, s egy rövidebb talpalás után a szűrődő jellegzetes hangból már sejti, hogy jó helyen jár. A jarlt nem magában leli, hanem két leány társaságában, kiket a mogorvának tűnő sárga pillantások bizony alaposan szemügyre vesznek. Úgy tűnhet, mint valaki prédát méricskélő warg, mikor tekintete a hollóhajúra téved, noha valójában csak külsejéből találgatja magában, idevalósi-e. Városinak nem mondaná, de elsőre idegennek tűnik.
Másodjára az igencsak ifjúnak tűnő kisleányt szemléli, ki épp a jarllal cseveg, ő aztán kifejezetten nem tűnik tharg sarjnak. Nem áll szándékában belerontani a megbeszélésbe, így látható, de tisztes távban áll meg, türelmesen kivárva a sorát. Arca még mindig pirult, haja kissé csapzott a munkától, jól láthatóan nem tétlenkedett távollétében.
Ha szóra intik, már lép is előre egy biccentést követően.*
- Összeszedtük a fát, ahogy kérted, Yagnar. *arról most nem szándékszik beszámolni, hogy a hasogatásban kénytelen volt segédkezni* - Sokáig kitart majd. A hosszúfülű elvileg felhozatja.
*Nem ereszti bő lére, de hát mit is lehetne hosszasan magyarázni favágásról meg hordásról. Épp elég fárasztó és hosszas volt megcsinálni.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:02:00
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:02:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ewatryss Faeworon, Freda Liir//
*Figyelmesen hallgatja a törékeny leányt. Kissé meglepi az, amivel előáll, elvégre fiatalnak néz ki; amennyiben pedig valóban egymaga óhajt gazdálkodásba kezdeni, elfog kélni neki a segítség.*
-A thargok mindenhez is értenek. Ezt hamar megfogod tanulni, ha valóban a földünkön akarsz megtelepedni. *Hagy némi szünetet, mielőtt folytatná. Sárga tekintete ugyan szigorúnak hathat, de nem igyekszik belefúrni magát a jövevény tekintetébe, épp ellenkezőleg. Tetszik neki, hogy az efféle fába akarja vágni a fejszéjét.*
-Azt hiszem, tudom, melyik tanyáról van szó. Nincs oly jó állapotban, de talán egy ügyes kéz képes lesz kicsinosítani. *Megmosolyogtatja a vörösre gyúló ábrázat. Lopva megkeresi magának a jóval izmosabb és erőteljesebb idomokkal megáldott Ewatrysst tekintetével, hogy legyen kivel megosztania a derűt.*
-Legyen. Száz aranyért a Tiéd. A tanya mellé egy hektár földet is adok. És nem akármilyen föld az. Zsírosabb a legzsírosabb disznónál is. Megterem abban minden. Én pedig csak örülök, ha lesz, ki rendben tartsa azt a tanyát. Merthogy ez a kívánságom cserébe. Szedd rendbe azt a helyet! *Hüvelykujját szórakozottan akasztja a derekát átfogó szíjba, borostyán tekintetét egy pillanatra nem véve le a jövevényről.*
-A jó Learon pásztor és Trodd gazda is arrafelé laknak. Valahogy biztos vagyok benne, hogy egy szép mosolyért cserébe segítenek neked, ha szükséged lesz rá. A birtokokon pedig még egy olyan csöpp leány is biztonságban érezheti magát, mint Te. a tharg földeket jól őrzik. Én pedig rajtad tartom majd a szemem. *Felhümment, szeme pedig vidáman csillan. Valahogy csiklandozza humorát, hogy ez a leány itt elvezeti majd a tanyát.*
-Mit szólsz, Ewatryss? Van egy új thargunk. *Az ébenhajú leány felé fordul, miközben lopva megigazítja hosszú varkocsát.*
-Nos, Freda? *Arcára szigorú vonásokat költöztet.*
-Szükséged van időre, hogy összeszedd az aranyat? Hát némi segítségre a tanya körül? Akad egy-két tharg, akit szívesen leküldök oda segítségül, ha kell.
*Figyelmesen hallgatja a törékeny leányt. Kissé meglepi az, amivel előáll, elvégre fiatalnak néz ki; amennyiben pedig valóban egymaga óhajt gazdálkodásba kezdeni, elfog kélni neki a segítség.*
-A thargok mindenhez is értenek. Ezt hamar megfogod tanulni, ha valóban a földünkön akarsz megtelepedni. *Hagy némi szünetet, mielőtt folytatná. Sárga tekintete ugyan szigorúnak hathat, de nem igyekszik belefúrni magát a jövevény tekintetébe, épp ellenkezőleg. Tetszik neki, hogy az efféle fába akarja vágni a fejszéjét.*
-Azt hiszem, tudom, melyik tanyáról van szó. Nincs oly jó állapotban, de talán egy ügyes kéz képes lesz kicsinosítani. *Megmosolyogtatja a vörösre gyúló ábrázat. Lopva megkeresi magának a jóval izmosabb és erőteljesebb idomokkal megáldott Ewatrysst tekintetével, hogy legyen kivel megosztania a derűt.*
-Legyen. Száz aranyért a Tiéd. A tanya mellé egy hektár földet is adok. És nem akármilyen föld az. Zsírosabb a legzsírosabb disznónál is. Megterem abban minden. Én pedig csak örülök, ha lesz, ki rendben tartsa azt a tanyát. Merthogy ez a kívánságom cserébe. Szedd rendbe azt a helyet! *Hüvelykujját szórakozottan akasztja a derekát átfogó szíjba, borostyán tekintetét egy pillanatra nem véve le a jövevényről.*
-A jó Learon pásztor és Trodd gazda is arrafelé laknak. Valahogy biztos vagyok benne, hogy egy szép mosolyért cserébe segítenek neked, ha szükséged lesz rá. A birtokokon pedig még egy olyan csöpp leány is biztonságban érezheti magát, mint Te. a tharg földeket jól őrzik. Én pedig rajtad tartom majd a szemem. *Felhümment, szeme pedig vidáman csillan. Valahogy csiklandozza humorát, hogy ez a leány itt elvezeti majd a tanyát.*
-Mit szólsz, Ewatryss? Van egy új thargunk. *Az ébenhajú leány felé fordul, miközben lopva megigazítja hosszú varkocsát.*
-Nos, Freda? *Arcára szigorú vonásokat költöztet.*
-Szükséged van időre, hogy összeszedd az aranyat? Hát némi segítségre a tanya körül? Akad egy-két tharg, akit szívesen leküldök oda segítségül, ha kell.
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-11 10:00:26
Üzenet elküldve: 2024-11-11 10:00:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kétszer ürül ki a tegez, kétszer megy oda a céljául szolgáló táblákhoz és szalma-figurákhoz, kétszer gyűjti össze a nyilait. Izmaiban érzi az edzés melegét, válla kellemesen feszül, ujjhegyei és álla őrzik az ideg érintését és nyomát.
Elégedett: végül minden nyila talál. Pedig háromnyilanként kettőt lépett hátra, mígnem már valóban meglehetősen messziről lőtt a célra. Hogy hányan nézték eközben vagy hányan nem, azzal mit sem törődött: csak a fegyverére koncentrált, az idegre, a nyílra, a barna tollakra a sárga jelölésekkel, a levegő mozgásával, és a céljául szolgáló tenyérnyire festett foltokkal. Minden nyila talál. Ez csak természetes – íjász, jó íjász, jó fegyverrel.
Végül azért csak elunja az egyedüli edzést. Még ha lenne valaki, akivel összemérhetné magát, vagy egymástól tanulhatnának valamit, amit eddig nem tudtak, úgy érdekesebb lehetne. Így nem az. És már elég messzire is kell visszasétálni a nyilakért. Így hát, mire másodjára gyűjti össze azokat és csúsztatja vissza a tegezbe, úgy dönt, hogy egyelőre elég volt ennyi. Később még talán visszatér ide, vagy inkább már akkor elmegy vadászni hogy friss vadhússal térhessen vissza - úgy sejti, hogy újdonat társai aligha bánkódnának emiatt.
A nyilak mellé kerül az íj is, ezt most felajzva hagyja. Visszaigazítja vállára a tegezt, meghúzza a szíjakat, és ruganyos léptekkel indul vissza a kovácsműhely felé, hogy lássa: elkészült-e már az a köteg acélhegyű nyíl, amelyet Kjenar-tól kért.*
Elégedett: végül minden nyila talál. Pedig háromnyilanként kettőt lépett hátra, mígnem már valóban meglehetősen messziről lőtt a célra. Hogy hányan nézték eközben vagy hányan nem, azzal mit sem törődött: csak a fegyverére koncentrált, az idegre, a nyílra, a barna tollakra a sárga jelölésekkel, a levegő mozgásával, és a céljául szolgáló tenyérnyire festett foltokkal. Minden nyila talál. Ez csak természetes – íjász, jó íjász, jó fegyverrel.
Végül azért csak elunja az egyedüli edzést. Még ha lenne valaki, akivel összemérhetné magát, vagy egymástól tanulhatnának valamit, amit eddig nem tudtak, úgy érdekesebb lehetne. Így nem az. És már elég messzire is kell visszasétálni a nyilakért. Így hát, mire másodjára gyűjti össze azokat és csúsztatja vissza a tegezbe, úgy dönt, hogy egyelőre elég volt ennyi. Később még talán visszatér ide, vagy inkább már akkor elmegy vadászni hogy friss vadhússal térhessen vissza - úgy sejti, hogy újdonat társai aligha bánkódnának emiatt.
A nyilak mellé kerül az íj is, ezt most felajzva hagyja. Visszaigazítja vállára a tegezt, meghúzza a szíjakat, és ruganyos léptekkel indul vissza a kovácsműhely felé, hogy lássa: elkészült-e már az a köteg acélhegyű nyíl, amelyet Kjenar-tól kért.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-11 08:51:59
Üzenet elküldve: 2024-11-11 08:51:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Yagnar Rhagodar, Ewatryss Faeworon//
*Aprót bólint és összekulcsolja a háta mögött a két kezét. Igyekszik nem remegő kocsonyává satnyulni a férfi pillantásának súlya alatt. Elraktározza a nevet. *
- Az...
* Torkán akad a szó, majd meglepetten elneveti magát. A végén nagyot szusszan, ezzel ki is adva magából zavarának nagy részét. *
- Csak Freda.
* Tartja fel egy pillanatra az ujját. *
- Semmiképpen sem. Manapság a thargok ilyen dolgokat is intéznek?
* Vigyorogva felvonja a szemöldökét, mert maga elé képzeli a jelenetet fejben. Vesz egy újabb nagy levegőt. *
- Szóval... Itt, a környéken vezetett át az utam nemrég, amikor is feltűnt egy közeli településen egy elhagyatott tanya. Kicsi, nem nagy, és nagyrészt lepusztult, valamennyi föld is tartozik hozzá, de az is csupa gizgaz meg csalitos, na mindegy. Körbejártam, megtetszett, tudod, olyan különleges kisugárzása volt annak a helynek, ami azt kiabálja: tessék a tied, érezd magad otthon! Na persze, nem tudom ténylegesen nincs-e gazdája, csak gondoltam, hé, utána kellene kérdeznem. Aztán elmentem a legközelebbi házakig, ahol megtudtam, hogy Kalácsfalvának hívják a falut, ami egészen elképesztő, és hogy a tharg birtokok fennhatósága alá tartozik, amik meg ti vagytok, ugye. Azt is megtudtam, hogy a gazdája réges rég meghalt, utód nélkül, így gondolom a tulajdonjoga visszaszáll e birtokok urára.
* Szaporán lát neki a mondanivalójának, közben élénk kézmozgásokkal alátámasztva az elhangzókat. *
- Aztán visszamentem, megnéztem újra, átgondolva, hogy mit is tudnék kezdeni vele, ha az enyém lehetne. Azzz... Őő, birtokháborításért utólag is elnézést kérek. Tehát visszamentem és rengeteg ötlet eszembe jutott. Aztán a falusiak ide irányítottak, tehát idejöttem. Rengeteg itt a fegyveres, szóval kicsit aggódtam, de gondoltam, á, biztos nem lesz gond, bizonyára emiatt biztonságos lesz a környék. Felküldtek ide, de ember, ez aztán a kaptató!
* Az arcszíne kezd aggasztóan vörössé válni, míg mondandójában ide elér, valószínűleg a sebesség, és a spórolósan vett levegő miatt. *
- Igazából megszeretném venni a helyet. Nincs sok aranyam. Esetleg részlet? Vagy bérelhetném is.
* Tárja szét a karjait, miközben esdeklő pillantásokkal ostromolja a férfit. A bő lére eresztett monológja végeztével nyakon vágja kissé a saját vakmerősége, így vöröslő arccal célozza be tekintetével a Yagnar előtti fűcsomót. *
*Aprót bólint és összekulcsolja a háta mögött a két kezét. Igyekszik nem remegő kocsonyává satnyulni a férfi pillantásának súlya alatt. Elraktározza a nevet. *
- Az...
* Torkán akad a szó, majd meglepetten elneveti magát. A végén nagyot szusszan, ezzel ki is adva magából zavarának nagy részét. *
- Csak Freda.
* Tartja fel egy pillanatra az ujját. *
- Semmiképpen sem. Manapság a thargok ilyen dolgokat is intéznek?
* Vigyorogva felvonja a szemöldökét, mert maga elé képzeli a jelenetet fejben. Vesz egy újabb nagy levegőt. *
- Szóval... Itt, a környéken vezetett át az utam nemrég, amikor is feltűnt egy közeli településen egy elhagyatott tanya. Kicsi, nem nagy, és nagyrészt lepusztult, valamennyi föld is tartozik hozzá, de az is csupa gizgaz meg csalitos, na mindegy. Körbejártam, megtetszett, tudod, olyan különleges kisugárzása volt annak a helynek, ami azt kiabálja: tessék a tied, érezd magad otthon! Na persze, nem tudom ténylegesen nincs-e gazdája, csak gondoltam, hé, utána kellene kérdeznem. Aztán elmentem a legközelebbi házakig, ahol megtudtam, hogy Kalácsfalvának hívják a falut, ami egészen elképesztő, és hogy a tharg birtokok fennhatósága alá tartozik, amik meg ti vagytok, ugye. Azt is megtudtam, hogy a gazdája réges rég meghalt, utód nélkül, így gondolom a tulajdonjoga visszaszáll e birtokok urára.
* Szaporán lát neki a mondanivalójának, közben élénk kézmozgásokkal alátámasztva az elhangzókat. *
- Aztán visszamentem, megnéztem újra, átgondolva, hogy mit is tudnék kezdeni vele, ha az enyém lehetne. Azzz... Őő, birtokháborításért utólag is elnézést kérek. Tehát visszamentem és rengeteg ötlet eszembe jutott. Aztán a falusiak ide irányítottak, tehát idejöttem. Rengeteg itt a fegyveres, szóval kicsit aggódtam, de gondoltam, á, biztos nem lesz gond, bizonyára emiatt biztonságos lesz a környék. Felküldtek ide, de ember, ez aztán a kaptató!
* Az arcszíne kezd aggasztóan vörössé válni, míg mondandójában ide elér, valószínűleg a sebesség, és a spórolósan vett levegő miatt. *
- Igazából megszeretném venni a helyet. Nincs sok aranyam. Esetleg részlet? Vagy bérelhetném is.
* Tárja szét a karjait, miközben esdeklő pillantásokkal ostromolja a férfit. A bő lére eresztett monológja végeztével nyakon vágja kissé a saját vakmerősége, így vöröslő arccal célozza be tekintetével a Yagnar előtti fűcsomót. *
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2024-11-11 05:10:18
Üzenet elküldve: 2024-11-11 05:10:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar, Freda Liir//
- Komoly titulushoz komoly megszólítás is illik, nem?
*Mosolyodik el kissé. Emlékszik a faluban, ahol felnőtt, volt egy idős bácsi. Magának való öregember, de mesélték, hogy fiatal korában sem volt ez másként. Hallott róla történeteket, főleg a szajhák köréből. Erős és bátor harcos volt, zsoldosként szolgált, mégsem hívta senki Rettenthetetlennek vagy Harciasnak, sem Vérrevágyónak. Fonnyadt Husáng. Ő maga is ilyen néven ismerte, ami valljuk be nem illik egy olyan emberhez, akitől inkább rettegni kellett volna. Talán később, ha alkalom nyílik rá elmeséli a köré épülő történetet, mert úgy néz ki, hogy Yagnar tényleg nem veti meg a komolytalanságot. Talán ez is szórakoztatná. De most a férfi kénytelen gyakorolni a jarl titulus mellé kéretlenül tartozó kötelességeket, így hagyja, hogy figyelme a leányé legyen.*
- Mosolyszemű... Ez maradjon meg kettőnknek. Mint egy titok.
*Jegyzi még meg egy játékos vigyorral, de úgy, hogy lehetőleg csak a férfi füléig jusson el. Onnantól pedig arra szenteli az időt, hogy magát frissítse fel. Persze időnként elkalandozik a tekintete Yagnar és az újonnan érkező felé. Amikor összetalálkozik pillantása a borostyánokkal nem átall viszonozni azt a mosolykezdeményt, de igyekszik úgy tenni, mintha ott sem lenne. Itt most nem az ő dolga van terítéken, így nem fülel szándékosan, sőt a hallottakat sem emésztgeti magában. Bár azért kíváncsi, hogy egy ilyen leány milyen üzletben járhat el. Yagnar kérdése a szoknyavadászokat illetőleg azért vigyorgásra készteti. Viszont arra már felpillant a leányra, hogy az ügy mennyire tartozik csak rájuk. Mert, ha kéretlenné válik most az ő füle, akkor kénytelen-kelletlen, de muszáj lesz odébb lépni. De egyelőre nem eresztették szélnek, így később is felkeresheti a jarlt. A tavernában addig meghúzhatja magát. Bizonyára Sipircnek sem lenne ellenére valami finomság. Addig is az említett szőrgolyóról lehajtja a vállán átvetett batyu tetejét, majd kiszedi az elégedetlenkedő macskát. Az egész utat végig horpasztotta és most is kelletlenkedik arra, hogy kiháborgatják a batyuból. Ahogy megül gazdája lába mellett az orra heves szimatolásba kezd, de van is mivel ismerkednie. Gazdája addig két kezével mer egy adag vizet a vödörből, majd leguggolva tartja az állat elé, aki jóízűen lát neki lefetyelni a vízből. Megitatja gyorsan, mert ha egy időre el kell távolodnia, szerencsétlen állat addig se szomjazzon tovább.*
- Komoly titulushoz komoly megszólítás is illik, nem?
*Mosolyodik el kissé. Emlékszik a faluban, ahol felnőtt, volt egy idős bácsi. Magának való öregember, de mesélték, hogy fiatal korában sem volt ez másként. Hallott róla történeteket, főleg a szajhák köréből. Erős és bátor harcos volt, zsoldosként szolgált, mégsem hívta senki Rettenthetetlennek vagy Harciasnak, sem Vérrevágyónak. Fonnyadt Husáng. Ő maga is ilyen néven ismerte, ami valljuk be nem illik egy olyan emberhez, akitől inkább rettegni kellett volna. Talán később, ha alkalom nyílik rá elmeséli a köré épülő történetet, mert úgy néz ki, hogy Yagnar tényleg nem veti meg a komolytalanságot. Talán ez is szórakoztatná. De most a férfi kénytelen gyakorolni a jarl titulus mellé kéretlenül tartozó kötelességeket, így hagyja, hogy figyelme a leányé legyen.*
- Mosolyszemű... Ez maradjon meg kettőnknek. Mint egy titok.
*Jegyzi még meg egy játékos vigyorral, de úgy, hogy lehetőleg csak a férfi füléig jusson el. Onnantól pedig arra szenteli az időt, hogy magát frissítse fel. Persze időnként elkalandozik a tekintete Yagnar és az újonnan érkező felé. Amikor összetalálkozik pillantása a borostyánokkal nem átall viszonozni azt a mosolykezdeményt, de igyekszik úgy tenni, mintha ott sem lenne. Itt most nem az ő dolga van terítéken, így nem fülel szándékosan, sőt a hallottakat sem emésztgeti magában. Bár azért kíváncsi, hogy egy ilyen leány milyen üzletben járhat el. Yagnar kérdése a szoknyavadászokat illetőleg azért vigyorgásra készteti. Viszont arra már felpillant a leányra, hogy az ügy mennyire tartozik csak rájuk. Mert, ha kéretlenné válik most az ő füle, akkor kénytelen-kelletlen, de muszáj lesz odébb lépni. De egyelőre nem eresztették szélnek, így később is felkeresheti a jarlt. A tavernában addig meghúzhatja magát. Bizonyára Sipircnek sem lenne ellenére valami finomság. Addig is az említett szőrgolyóról lehajtja a vállán átvetett batyu tetejét, majd kiszedi az elégedetlenkedő macskát. Az egész utat végig horpasztotta és most is kelletlenkedik arra, hogy kiháborgatják a batyuból. Ahogy megül gazdája lába mellett az orra heves szimatolásba kezd, de van is mivel ismerkednie. Gazdája addig két kezével mer egy adag vizet a vödörből, majd leguggolva tartja az állat elé, aki jóízűen lát neki lefetyelni a vízből. Megitatja gyorsan, mert ha egy időre el kell távolodnia, szerencsétlen állat addig se szomjazzon tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 714-733