//A kapunál//
* Argus még néhány szót hozzáfűz a „köszöntéshez”. De úgy látszik a fiú szavai meggyőzőbbnek bizonyultak. Végül Freyai is előrelép és nevét mondja, Solaras nyugodtan konstatálja az eseményeket. Határozottan jól viseli a jószág a kialakult feszült légkört, úgy látszik tényleg jó vétel volt. Vagy Freyai, az elfek leánya van jó hatással a hátasra.
A kijelentésre, hogy Argus sokat beszél, a fiú arca is megenyhül kissé, és egy apró kis mosoly kúszik arcára. *
- A mágusok már csak ilyenek.
* Ellentétben a fiúval, ő csak akkor beszél ha szükségét látja, hát ez most épp olyan pillanat. Egy bólintás még, hogy megköszönje az invitálást, majd hátra fordul a kis csapathoz jelezve, hogy indulhatnak.*
- Menjünk. Csak nyugodtan.
* Szól még ennyit hozzájuk, s Argusra vet egy pillantást első sorban, Freyai elő-elő törő kuncogását nem tudja hova tenni igazán a helyzethez mérten, a fiú nem sok vicceset talál benne… Argus pedig majd csak megzabolázza felesleges szavait. Hangja teljesen nyugodt ezzel is jelét adva, hogy nincs mitől tartsanak. Solaras jó kezekben van a lánynál, egy piciny mosolyt is enged Freyai felé, hogy vigyáz a lóra. Aztán fordul is és követi Kagant ahogy belép az erődbe. A két őr megkapja az újabb parancsot és teszik is dolgukat. Tovább nem is törődve velük lép keresztül a fából készült vaskos kapun. Némán követi a nagyra nőtt férfit, határozott lépteivel. Jeges szemei nyugodtan szaladnak végig a belső téren. Sátrak, állatok, néhány termetesebb épület. Egy nomád erőd látképe.
// Tábortűz //
Kagan egy nagyobb tűzrakó helyhez igyekszik, hol már tartózkodnak néhányan, még léptében méri fel az ott lévőket, rutinos, reflexszerű cselekvés. Szeret tisztában lenni azzal mi és főleg ki veszi körbe. Beivódott felfogás, egy Farkas mindig legyen résen… Jelét nem mutatja ennek, csupán átsiklik tekintete a látnivalókon, ami pedig szükséges azt megjegyzi magának. Egy fejhajtással üdvözli az ott lévőket majd ismét Kagan felé fordul, végtére is ő a vendéglátójuk a többiekkel mit törődjön egyelőre. Helyet foglal párnákból épített váracskáján, majd őket is hellyel kínálja.
A fiú hátáról a kardot tokostul emeli, ahogy lekanyarítja a hüvelyével együtt. Nem sokkal a keresztvas alatt fogja meg jobbjával, rátekeri a szíjat mely a mellkason futott eddig keresztbe, hogy a hátán tartsa a fegyver nyughelyét. Méretes darab, északi kovács keze munkáját dicséri. A keresztvason ott díszeleg a Worfok ősi jelképe, az ezüst farkas fej, mely fenyegetőn tekint vissza a kíváncsiskodókra. Majd keresztbe teszi maga elé a földön s így már ő is helyet tud foglalni. Leül hát Kagannal szemben, Freyai és Argus majd követik, ha akarják. (legalábbis jó esetben ezt tették…)
Miközben a kardot a földre helyezi Kagan rögvest kérdést intéz a fiúhoz. Nem áll meg a mozdulat, de csak miután befejezte és a kard már az erőd földjén pihen, akkor emeli jeges szemeit a másikra. Egyenest a topáz szemekbe fúrva sajátját. Le sem tagadhatná, milyen vér folyik az ereiben. Kiegyenesedik újra, hogy háta ismét felvegye a katonás szög egyenes állapotot még így ültében is. *
- A lány szabad akaratából tart velem, ő a vezetőm a déli vidéken, egy az utunk arrafelé.
- És a védelmemet élvezi.
* Tisztázza ezzel a rövid két mondattal a helyzetet, ahogy immár egyenest ül a másikkal szemben. Hangja teljesen nyugodt és most egyelőre Kaganra koncentrál és nem a többi tűz körül ülőre akik valószínűleg épp a kettejük disputájára ellenben felfigyelhettek… Így adja a másik tudtára, hogy a szőkeség bizony nem szabad préda. De való igaz, jobb az ilyesmit hamar tisztázni, ha már egyáltalán felmerült a dolog. *