//Gyakorlótér//
//Második szál//
*Frandrt nem kell, hogy meghassa a bizonytalanság. Ezen kívül nem is ellenzi teljesen, hiszen a harc egyik legfontosabb, magától értetődő része az, hogy meg kell ítélni, mire képes az ember, és mire nem. A lélekápolgatás meg végképp nem az ő dolga, meg távol is áll tőle a dolog, és valószínűleg az ellentétes eredményt érné el vele.*
-Nem hezitálhatsz. Amivel megpróbálkozol, abba mindent bele kell adnod, mert ha hezitálsz, akkor garantálom neked, hogy ki fogják használni. Tudd, mikor éri meg kockáztathatni és tudd, hogy mikor nem, de ne hezitálj. A harctéren ennyit jelent a magabiztosság, és semmi mást.
*Teszi hozzá.
Kívülről is látszik, hogy a lány mennyire koncentrál. De ez kizárólag a tapasztalaton múlik. Frandr pedig már lassan harminc éve forgat kardot, természetes hát, hogy természetesnek érződik a dolog. De ez nem jelenti azt, hogy nem figyel oda ugyanannyira, mint a lány... csak azt jelenti, hogy mindezt hatékonyabban teszi.
Mikor az elf nem használja ki az előnyét, kívülről is egyértelműen látszik, ahogy megrándul Frandr, hogy büntesse a dolgot, ám ellene dönt, és ugyanabban a pozícióban marad, amiben eddig.*
-Minél közelebb kerülsz az ellenfélhez, annál nagyobb az esélye, hogy birkózásba megy át az egész. Olyan közel vagyunk most egymáshoz, hogy könnyen elejthetném a kardom, és megragadhatnálak, te pedig a saját fegyvereddel nem tehetnél semmit ez ellen, hiszen túl hosszú.
De ha a pajzsoddal most állon ütnél, elég erős vagy ahhoz, hogy minimum elszédítsen a dolog, még ha földre nem is visz. És utána már rögtön tiéd az előny. Ha a kardomat ütöd meg a pajzsoddal, a markolatnál, lehet, hogy elejtem, de biztos, hogy nem fogok tudni rögtön visszatámadni.
*Mondja el, hogy mire is lehet jó a pajzs.*
-De amit az előbb mondtam, az most duplán igaz. Hátrálj ki, vagy támadj tovább, de egy fél másodperc, és te is annyira sebezhető leszel, mint én most, ha semmit sem csinálsz. Vagy még inkább.