Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 503 (10041. - 10060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10060. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-25 10:43:09
Üzenet elküldve: 2023-07-25 10:43:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Még csak hallomásból sem tudott róla, hogy a Vashegy bír ispotállyal és alkimistaműhellyel. Az efféle hiányosságoknak igyekezett volna elejét venni a kancellár felkeresésével, ám a kecskeszakállas gazember úgy felszívódott az érkeztével, mintha csak a föld nyelte volna el.
A Nestar nevezetű alkimista hamar a tárgyra tér, nem köntörfalaz. Nem szakítja félbe, csupán tenyerét felemelve, bőszen bólogatva igyekszik jelezni, hogy szíves-örömest megszólalna, mert bizony akad kérdés bőven.*
-Nos, alkimista uram, végső soron öröm számomra, hogy felkerestél. Sem ispotályról, sem alkimistaműhelyről nemigen hallottam eddig a napig. Nem tartom sokra az efféle hókuszpókuszt, de...
*Emeli fel mutatóujját, mielőtt esetleg Nestar közbeszólhatna.*
-A javasasszonyaink odahaza északon rendkívüli hatású főzeteket készítettek gyógyfüvekből és csak az Ősök tudják még miből... Sajnos a háborúskodások alatt e tudás elveszett, népünk csak a morzsáit őrzi azoknak. *Gondolataiba merülve kezd sétába fel s alá Nestar előtt, mintha csak hangosan elmélkedne, nem pedig az alkimistamesterhez beszélne.*
-A változások szele ide is elért, de nem kell minden tudás az enyészeté legyen ettől még. Ugyan, miért ne rendezhetnénk be Amon Ruadhon egy ilyen műhelyet? *Morfondírozik hümmögve még egy darabig, mielőtt visszafordulna Nestarhoz.*
-Nos, Nestar mester, miért mennél Artheniorba, ha itt is berendezkedhetsz, Amon Ruadh városában? Ugyan minek? *Megvárja még a választ, mielőtt folytatná.*
-Papírosokról, körmönfont mondatokkal megíratott szerződésekről, de még a kancellár hollétéről is vajmi keveset tudok. De ha megmondod, mire van szükség ahhoz, hogy munkához láss és továbbra is segítsd e vidéket, úgy azt hiszem, mindent megtudunk szerezni hozzá. *Legújabb artheniori ismertsége talán még segíthet is ebben.*
-Csupán egyetlen kikötésem lenne munkád és kísérleteid segítéséhez. Oktasd ki az alapokról majdan népünk egy leányát. Segítenie kell a vidéken élőket, ha betegség, miegymás miatt hozzáfordulnak ilyesmi... *Elmereng, vajon hogy is kellene befejezni e mondatot.* -Főzetekért és gyógyfüvekért.
*Még csak hallomásból sem tudott róla, hogy a Vashegy bír ispotállyal és alkimistaműhellyel. Az efféle hiányosságoknak igyekezett volna elejét venni a kancellár felkeresésével, ám a kecskeszakállas gazember úgy felszívódott az érkeztével, mintha csak a föld nyelte volna el.
A Nestar nevezetű alkimista hamar a tárgyra tér, nem köntörfalaz. Nem szakítja félbe, csupán tenyerét felemelve, bőszen bólogatva igyekszik jelezni, hogy szíves-örömest megszólalna, mert bizony akad kérdés bőven.*
-Nos, alkimista uram, végső soron öröm számomra, hogy felkerestél. Sem ispotályról, sem alkimistaműhelyről nemigen hallottam eddig a napig. Nem tartom sokra az efféle hókuszpókuszt, de...
*Emeli fel mutatóujját, mielőtt esetleg Nestar közbeszólhatna.*
-A javasasszonyaink odahaza északon rendkívüli hatású főzeteket készítettek gyógyfüvekből és csak az Ősök tudják még miből... Sajnos a háborúskodások alatt e tudás elveszett, népünk csak a morzsáit őrzi azoknak. *Gondolataiba merülve kezd sétába fel s alá Nestar előtt, mintha csak hangosan elmélkedne, nem pedig az alkimistamesterhez beszélne.*
-A változások szele ide is elért, de nem kell minden tudás az enyészeté legyen ettől még. Ugyan, miért ne rendezhetnénk be Amon Ruadhon egy ilyen műhelyet? *Morfondírozik hümmögve még egy darabig, mielőtt visszafordulna Nestarhoz.*
-Nos, Nestar mester, miért mennél Artheniorba, ha itt is berendezkedhetsz, Amon Ruadh városában? Ugyan minek? *Megvárja még a választ, mielőtt folytatná.*
-Papírosokról, körmönfont mondatokkal megíratott szerződésekről, de még a kancellár hollétéről is vajmi keveset tudok. De ha megmondod, mire van szükség ahhoz, hogy munkához láss és továbbra is segítsd e vidéket, úgy azt hiszem, mindent megtudunk szerezni hozzá. *Legújabb artheniori ismertsége talán még segíthet is ebben.*
-Csupán egyetlen kikötésem lenne munkád és kísérleteid segítéséhez. Oktasd ki az alapokról majdan népünk egy leányát. Segítenie kell a vidéken élőket, ha betegség, miegymás miatt hozzáfordulnak ilyesmi... *Elmereng, vajon hogy is kellene befejezni e mondatot.* -Főzetekért és gyógyfüvekért.
10059. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-25 00:37:32
Üzenet elküldve: 2023-07-25 00:37:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Yagnar Rhagodar//
*Nem kell sokat várnia és elég gyorsan megkapja a vendégváró szavakat. Informális, de ha a vendégeként gondol Nestarra, akkor feltételezi, hogy a jó emberrel van éppen szava.*
- Ez megnyugtató, nem szándékom kitűnni. És örvendek a találkozasnak.
*Még, ha ez elkerülhetetlen eredménye helyszínváltásának, hogy ruházata nem illeszkedik a helyi szokásokhoz. Hangja monoton, de nem unatkozást sejtet, hanem idővel a törzsfő előtt is felsejlik majd, hogy Nestar csak így beszél.*
- Nestar Erefiz, alkimista, én felügyelem az ispotályt és alkimistaműhelyet.
*Ez nem a legelegánsabb leírása, viszont tömören a lényeget magába foglalja, aztán majd kitér a pontos történelmére. Megérti a homloktörölgetést, ő se lenne jobb állapotban, ha a nyári hőségben kéne intézkednie.*
- Az ispotály és a műhely állapotáról jöttem hírekkel.
*Itt valószínűsíti, hogy egy kisebb felvilágosítást kell nyújtania.*
- A műhely még egy régi szövetséges megállapodás eredményeként épült a háború és járvány után. Én felajánlottam az alkímiai képzettségeimet, ez nem változott, a műhely segédkezett, hogy elérhető távolságban legyek felkereshető és a kancellár intézte a kereskedelmi szállítmányozást, hogy helyben neki is tudjak látni, ha gyógyitó vagy egyéb italokra lenne szükség.
*Nem tudja, hogy a kancellár épp merre van, de nem lesz jó sorsa, miután Nestar panasza elér felé.*
- A szomorú hír, hogy a kereskedői megállapodások meghosszabbítását jeleztem feléje, számomra ismeretlen okokból nem lettek meghosszabbítva ezek a szerződések, így a szállítmányok pár hónapja megszüntek. Ezáltal én is képtelen vagyok olyan kéréseket teljesíteni, ami túlmegy a sekély megmaradt készleteimen, valamint a kialkudott kedvezményes alapanyagárak is megszűntek a szerződések elévültével.
*Egy keveset hagyja feldolgozódni a híreket, de nem túl sokat.*
- Kérésem ezzel kapcsolatban nincs feltétlenül, de változtatás nélkül vissza kell térjek Artheniorba egy idő után, így a helyszín és a benne lévő törzsi tulajdonú felszerelés elhagyatottá válik. Én továbbra is örömmel segédkezek, amiben csak tudok, csak a körülmények kedvezőtlen változásáról hoztam híreket.
*Bár Nestarnak örvendetes elhagyatott zugjában élni és tanulmányozni, így már számára is túlságosan kiesővé vált és több gondja van a fenntartásával, mint haszna.*
*Nem kell sokat várnia és elég gyorsan megkapja a vendégváró szavakat. Informális, de ha a vendégeként gondol Nestarra, akkor feltételezi, hogy a jó emberrel van éppen szava.*
- Ez megnyugtató, nem szándékom kitűnni. És örvendek a találkozasnak.
*Még, ha ez elkerülhetetlen eredménye helyszínváltásának, hogy ruházata nem illeszkedik a helyi szokásokhoz. Hangja monoton, de nem unatkozást sejtet, hanem idővel a törzsfő előtt is felsejlik majd, hogy Nestar csak így beszél.*
- Nestar Erefiz, alkimista, én felügyelem az ispotályt és alkimistaműhelyet.
*Ez nem a legelegánsabb leírása, viszont tömören a lényeget magába foglalja, aztán majd kitér a pontos történelmére. Megérti a homloktörölgetést, ő se lenne jobb állapotban, ha a nyári hőségben kéne intézkednie.*
- Az ispotály és a műhely állapotáról jöttem hírekkel.
*Itt valószínűsíti, hogy egy kisebb felvilágosítást kell nyújtania.*
- A műhely még egy régi szövetséges megállapodás eredményeként épült a háború és járvány után. Én felajánlottam az alkímiai képzettségeimet, ez nem változott, a műhely segédkezett, hogy elérhető távolságban legyek felkereshető és a kancellár intézte a kereskedelmi szállítmányozást, hogy helyben neki is tudjak látni, ha gyógyitó vagy egyéb italokra lenne szükség.
*Nem tudja, hogy a kancellár épp merre van, de nem lesz jó sorsa, miután Nestar panasza elér felé.*
- A szomorú hír, hogy a kereskedői megállapodások meghosszabbítását jeleztem feléje, számomra ismeretlen okokból nem lettek meghosszabbítva ezek a szerződések, így a szállítmányok pár hónapja megszüntek. Ezáltal én is képtelen vagyok olyan kéréseket teljesíteni, ami túlmegy a sekély megmaradt készleteimen, valamint a kialkudott kedvezményes alapanyagárak is megszűntek a szerződések elévültével.
*Egy keveset hagyja feldolgozódni a híreket, de nem túl sokat.*
- Kérésem ezzel kapcsolatban nincs feltétlenül, de változtatás nélkül vissza kell térjek Artheniorba egy idő után, így a helyszín és a benne lévő törzsi tulajdonú felszerelés elhagyatottá válik. Én továbbra is örömmel segédkezek, amiben csak tudok, csak a körülmények kedvezőtlen változásáról hoztam híreket.
*Bár Nestarnak örvendetes elhagyatott zugjában élni és tanulmányozni, így már számára is túlságosan kiesővé vált és több gondja van a fenntartásával, mint haszna.*
10058. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-24 22:21:22
Üzenet elküldve: 2023-07-24 22:21:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar Erefiz//
*Mihelyst elfordul a leánytól, rögtön megpillantja az őrség által kísért, sötét ruhába bújt alakot. Alighanem a Hrallba kísérik; így ő is megszaporázza lépteit. Ezúttal a vendég után érkezik, ha nem is sokkal. A nyomában az őrség csukja a kaput, így nem is marad a trónszékes csarnokban senki más rajta és az idegenen kívül.*
-Nagy a jövés-menés és hiszed vagy sem, nem Te vagy a legmegdöbbentőbb vendégem a mai nap. Már megbocsáss a szóért. *Pillant végig a férfin. A ruházata nem hasonlít semmire, amivel eddig dolga volt; sem a thargokéhoz, sem ahhoz, amit az artheniori kereskedő viselt magán. Ami őt illeti, egyszerű bőrnadrág és ing van rajta, nem említve a csizmát semmi egyéb.*
-Én Yagnar Rhagodar vagyok. Tebenned kit tisztelhetek? *Szenvtelenül méri végig újra az alakot. Igyekszik kitalálni, miféle, s mik a szándékai. Sajnálatos módon az ilyesmiben nem remekel túlzottan.
A zsebéből rongyot halászik elő, csak hogy megtörölje verejtékező homlokát, majd kezét. Közben egy pillanatra nem venné le borostyánszín tekintetét Nestarról. Furcsa a külleme, már ha furcsának számíthat, hogy semmi érzést nem ébreszt benne. Nem rokonszenves, de nem is gerjeszt ellenérzéseket. Nem tart tőle, de ez az ábrázat valahogy óvatosságra inti.*
-És akkor már azt is áruld el, jó uram, mi érkezted oka. *A rongyot maga mögé hajítja, ami egyenesen a trónszék karfáján landol. Megállapodik a férfival szemben, felszegett állal várva a választ.*
*Mihelyst elfordul a leánytól, rögtön megpillantja az őrség által kísért, sötét ruhába bújt alakot. Alighanem a Hrallba kísérik; így ő is megszaporázza lépteit. Ezúttal a vendég után érkezik, ha nem is sokkal. A nyomában az őrség csukja a kaput, így nem is marad a trónszékes csarnokban senki más rajta és az idegenen kívül.*
-Nagy a jövés-menés és hiszed vagy sem, nem Te vagy a legmegdöbbentőbb vendégem a mai nap. Már megbocsáss a szóért. *Pillant végig a férfin. A ruházata nem hasonlít semmire, amivel eddig dolga volt; sem a thargokéhoz, sem ahhoz, amit az artheniori kereskedő viselt magán. Ami őt illeti, egyszerű bőrnadrág és ing van rajta, nem említve a csizmát semmi egyéb.*
-Én Yagnar Rhagodar vagyok. Tebenned kit tisztelhetek? *Szenvtelenül méri végig újra az alakot. Igyekszik kitalálni, miféle, s mik a szándékai. Sajnálatos módon az ilyesmiben nem remekel túlzottan.
A zsebéből rongyot halászik elő, csak hogy megtörölje verejtékező homlokát, majd kezét. Közben egy pillanatra nem venné le borostyánszín tekintetét Nestarról. Furcsa a külleme, már ha furcsának számíthat, hogy semmi érzést nem ébreszt benne. Nem rokonszenves, de nem is gerjeszt ellenérzéseket. Nem tart tőle, de ez az ábrázat valahogy óvatosságra inti.*
-És akkor már azt is áruld el, jó uram, mi érkezted oka. *A rongyot maga mögé hajítja, ami egyenesen a trónszék karfáján landol. Megállapodik a férfival szemben, felszegett állal várva a választ.*
10057. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-24 00:43:37
Üzenet elküldve: 2023-07-24 00:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Yagnar Rhagodar//
*Régen járt itt, de szerencsére kevés hasonló épület létezik, így a szobák elhelyezkedése könnyen elméjében maradt, még ha tompábban is, mint egykoron. Már azt a pár helyet tekintve, ahol járt. Ebből az első a Nagycsarnok, ahol ha nem is találkozik egyből a hadúrral, általában oda szokták beküldeni, ahol szerény figyelem alatt tartva várhatja majd a törzsfő érkezését. Ezt megtudja, amikor odaér és azt is, hogy mennyire kopott meg a szociális érzéke remetelétben. Még, ha egy újabb kedvelt tanítványa is érkezett meg oda, sajnálatosan még számára is hátrányos volt az ajándék, amit a törzstől kapott, még ha nem is lesz olyan udvariatlan, hogy ebből nagy ügyet csináljon. Viszont az biztos, hogy az ispotálynak szomorú jövőt jósol és ajánl, ha rajta múlik.*
*Régen járt itt, de szerencsére kevés hasonló épület létezik, így a szobák elhelyezkedése könnyen elméjében maradt, még ha tompábban is, mint egykoron. Már azt a pár helyet tekintve, ahol járt. Ebből az első a Nagycsarnok, ahol ha nem is találkozik egyből a hadúrral, általában oda szokták beküldeni, ahol szerény figyelem alatt tartva várhatja majd a törzsfő érkezését. Ezt megtudja, amikor odaér és azt is, hogy mennyire kopott meg a szociális érzéke remetelétben. Még, ha egy újabb kedvelt tanítványa is érkezett meg oda, sajnálatosan még számára is hátrányos volt az ajándék, amit a törzstől kapott, még ha nem is lesz olyan udvariatlan, hogy ebből nagy ügyet csináljon. Viszont az biztos, hogy az ispotálynak szomorú jövőt jósol és ajánl, ha rajta múlik.*
10056. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-13 23:21:07
Üzenet elküldve: 2023-07-13 23:21:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Viharszemű Arishienna//
//Zárás//
-Ugyan. *Feleli a hálálkodásra, borostyánsárga tekintete azonban rebben a köszönetre. Cinkosnak érzi magát, titok őrizőjének. Neki pedig nem lehetnek titkai népe előtt.
Míg nem kap iránymutatást Karheiától - rajta keresztül pedig az Ősök Szellemeitől - nem mer különösebben nyitni a leány felé. Ám nem félelem ez. Oly rögeszmésen igyekszik az általa vizionált, szent ösvényen lépdelni, amennyire csak lehetséges. Arishienna helyzete valóban keskeny lábakon áll; ugyanakkor az ügy nem veszett.
Ahogy a távolodó szőkeség után pillant, népe leányát látja benne. Van-e joga ítéletet mondani a vér felett? Ellentmondhat-e szokásaiknak és büntetlen maradhat-e bárki, ki ősei bűnét hordozza? Aligha. Felsóhajt, majd tekintete ismét a horizontba vész. A gyengeség jelét mutatta most. Szemet hunyt a bűn felett, s még ígéretet is tett, hogy Arishienna származása titokban marad. Az Ősöknek azonban látniuk kell a leány lelkét. Tisztában kell lenniük mindazzal, mit a lány szívének mélységes mély tava rejt. Előttük nincs titok.
Megvárja, míg a leány hosszú alakja elveszik a hrall épületénél, s csak azután indul el a csarnok irányába maga is, oldalán a farkassal. Nehéz a szíve. Azóta nehéz, mióta visszatért az élők világába. Kötve hiszi azonban, hogy Kagan Thargodar kevesebb terhet cipelt nála egykoron. Népe kardjának ajánlkozott, lelkét is hozzá kell hát acélosítania.*
//Zárás//
-Ugyan. *Feleli a hálálkodásra, borostyánsárga tekintete azonban rebben a köszönetre. Cinkosnak érzi magát, titok őrizőjének. Neki pedig nem lehetnek titkai népe előtt.
Míg nem kap iránymutatást Karheiától - rajta keresztül pedig az Ősök Szellemeitől - nem mer különösebben nyitni a leány felé. Ám nem félelem ez. Oly rögeszmésen igyekszik az általa vizionált, szent ösvényen lépdelni, amennyire csak lehetséges. Arishienna helyzete valóban keskeny lábakon áll; ugyanakkor az ügy nem veszett.
Ahogy a távolodó szőkeség után pillant, népe leányát látja benne. Van-e joga ítéletet mondani a vér felett? Ellentmondhat-e szokásaiknak és büntetlen maradhat-e bárki, ki ősei bűnét hordozza? Aligha. Felsóhajt, majd tekintete ismét a horizontba vész. A gyengeség jelét mutatta most. Szemet hunyt a bűn felett, s még ígéretet is tett, hogy Arishienna származása titokban marad. Az Ősöknek azonban látniuk kell a leány lelkét. Tisztában kell lenniük mindazzal, mit a lány szívének mélységes mély tava rejt. Előttük nincs titok.
Megvárja, míg a leány hosszú alakja elveszik a hrall épületénél, s csak azután indul el a csarnok irányába maga is, oldalán a farkassal. Nehéz a szíve. Azóta nehéz, mióta visszatért az élők világába. Kötve hiszi azonban, hogy Kagan Thargodar kevesebb terhet cipelt nála egykoron. Népe kardjának ajánlkozott, lelkét is hozzá kell hát acélosítania.*
10055. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-11 22:45:28
Üzenet elküldve: 2023-07-11 22:45:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar//
*Yagnar szavai nehezen nyugtatják meg a szívét. Minden egyes mondata után egyszerre önti el a nyugalom, ám pillanatokon belül kavarodik is fel benne újra megannyi kétség.
Egy dologban biztos, hogy nagyon sok mindent kell bebizonyítania. Többek között azt, hogy tiszta szívvel gondol a thargokra és nincs a lelkében semmilyen ártó szándék. Persze ezt hiába öltené hangosan szavakba, nincs semmi alapja az egésznek. A helyzete most kissé olyan, akár egy korhadó cölöpökre épült kunyhó. Bármelyik pillanatban összeborulhat az egész. Ennek ellenére a vágy egyre nő benne az iránt, hogy bebizonyítsa, tud ő erős kőalap lenni, amire akár egész Thargarodot is építhetnék.
Az ő szavai viszont kevesek még ide. Talán az a látóasszony és az Ősök majd segítenek helyzetén. Addig is amiben tud igyekszik hasznos lenni. Yagnarra bízott származását pedig valóban titokként kezelni.
Lassan felveszi a lépést a férfival, majd mellé érve csak sóhajtva igyekszik kihúzni magát az aggasztó gondolatokból. A holnap és a holnap után gondja olyan jó lenne, ha nem mardosná már a mai napon is. Kár, hogy ez az említett Netteinaya nincs most itt. Jobb lenne, ha le tudná magát foglalni valamivel. Most még Citrom is hallgat, pedig időnként egész jó meglátásai szoktak lenni. Ám úgy néz ki, hogy ez az ügy sokkal bonyolultabb annál, mintsem egy kis madár okosabb legyen benne helyette.*
- Szabad ágy. Értem.
*Biccent végül elmosolyodva, majd lépteit megfékezve fog kissé tétován, finoman a férfi vállára. Belepillant a borostyánszín szemekbe, de onnan sem kap további segítséget. Igazából most nem is vár több választ.*
- Köszönöm.
*Mosolyodik el végül. Hogy pontosan mire is gondol még maga sem tudja. Hisz Yagnar sem tud pontos válaszokkal szolgálni az Ősök helyett. Ám egy halovány reményt gyújt a lány szívében, amiért igazán hálás.*
- Mindent.
*Von vállat, majd kezét visszahúzva indul tovább, hogy első körben egy ágyat szerezzen. Utána talán odakellemetlenkedik a reggelizők maradékához. Most, hogy egy kissé nyugodtabb, már kezdi érezni, hogy az éhség marja a gyomrát, a torka pedig egyre szárazabb az út porától.
Kissé olyan, mintha most csak egy kósza álomban lenne. Ám felhorzsolt tenyerének csípése a bizonyíték arra, hogy egyik útjának végéhez ért, hogy megkezdje talán azt a másikat, amelyik a legnagyobb lesz az életében.*
*Yagnar szavai nehezen nyugtatják meg a szívét. Minden egyes mondata után egyszerre önti el a nyugalom, ám pillanatokon belül kavarodik is fel benne újra megannyi kétség.
Egy dologban biztos, hogy nagyon sok mindent kell bebizonyítania. Többek között azt, hogy tiszta szívvel gondol a thargokra és nincs a lelkében semmilyen ártó szándék. Persze ezt hiába öltené hangosan szavakba, nincs semmi alapja az egésznek. A helyzete most kissé olyan, akár egy korhadó cölöpökre épült kunyhó. Bármelyik pillanatban összeborulhat az egész. Ennek ellenére a vágy egyre nő benne az iránt, hogy bebizonyítsa, tud ő erős kőalap lenni, amire akár egész Thargarodot is építhetnék.
Az ő szavai viszont kevesek még ide. Talán az a látóasszony és az Ősök majd segítenek helyzetén. Addig is amiben tud igyekszik hasznos lenni. Yagnarra bízott származását pedig valóban titokként kezelni.
Lassan felveszi a lépést a férfival, majd mellé érve csak sóhajtva igyekszik kihúzni magát az aggasztó gondolatokból. A holnap és a holnap után gondja olyan jó lenne, ha nem mardosná már a mai napon is. Kár, hogy ez az említett Netteinaya nincs most itt. Jobb lenne, ha le tudná magát foglalni valamivel. Most még Citrom is hallgat, pedig időnként egész jó meglátásai szoktak lenni. Ám úgy néz ki, hogy ez az ügy sokkal bonyolultabb annál, mintsem egy kis madár okosabb legyen benne helyette.*
- Szabad ágy. Értem.
*Biccent végül elmosolyodva, majd lépteit megfékezve fog kissé tétován, finoman a férfi vállára. Belepillant a borostyánszín szemekbe, de onnan sem kap további segítséget. Igazából most nem is vár több választ.*
- Köszönöm.
*Mosolyodik el végül. Hogy pontosan mire is gondol még maga sem tudja. Hisz Yagnar sem tud pontos válaszokkal szolgálni az Ősök helyett. Ám egy halovány reményt gyújt a lány szívében, amiért igazán hálás.*
- Mindent.
*Von vállat, majd kezét visszahúzva indul tovább, hogy első körben egy ágyat szerezzen. Utána talán odakellemetlenkedik a reggelizők maradékához. Most, hogy egy kissé nyugodtabb, már kezdi érezni, hogy az éhség marja a gyomrát, a torka pedig egyre szárazabb az út porától.
Kissé olyan, mintha most csak egy kósza álomban lenne. Ám felhorzsolt tenyerének csípése a bizonyíték arra, hogy egyik útjának végéhez ért, hogy megkezdje talán azt a másikat, amelyik a legnagyobb lesz az életében.*
10054. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-08 17:01:20
Üzenet elküldve: 2023-07-08 17:01:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Viharszemű Arishienna//
*A kérdésre felsóhajt és nem is válaszol azonnal. Hagy magának némi időt, hogy megforgassa magában a választ.*
-Ha az Ősök Szelleme méltónak talál, e büntetések biztosan nem kerülhetnek kiszabásra. Népünk köreibe fogadunk, mint oly sokan másokat aznap. De igen. *Szeme villan a lányra.*
-Ha hamisság honol lelkedben, ők tudni fogják. *Őt egyik sem riasztja. Sőt, jó vezetőhöz híven tulajdon kezeivel hajtja végre az Ősök ítéletét.*
-De most kár erre gondolni. A holnap majd a holnap gondja, a holnaputáné pedig a holnaputáné. Egyelőre azt sem tudom még, hol van a látóasszonyunk. *Elmosolyodik, s játszi bosszúsággal csap tenyerével a kőfal tetejére.*
-Megmondom őszintén, gondoltam rá. De a bezáratásod kérdéseket vonna maga után. Talán nem most, hanem később. Úgyhogy bármily furcsa, de a Te érdekedben tekintek el ettől az óvintézkedéstől. *Megkeresi magának azt a kék szempárt, majd elmosolyodik.*
-Ha kém vagy, úgy nagyon jól csinálod, amit csinálsz. *Szép komótosan elindul visszafelé, a farkas pedig némán követi őket, akár egy árny.*
-Ha Netteinaya visszatér feladatából, beosztalak mellé. Meglátjuk, mihez értesz igazán. Mindkettőtök számára tanulságos lesz. Egy kicsit kitanít téged, Te pedig mesélhetsz neki az Őseinkről és a Szellemekről. Most pedig eredj! Keress magadnak egy szabad ágyat a törzsszálláson. Ha visszaérnek a társaink, lesz tennivaló bőven. *Biccent fejével a Hrall épülete felé. Még nem döntötte el, hova tegye Arishiennát. Nem lát a kék szemek mögé. Meg kell hát várnia, míg Rheia és az Ősök ítélkeznek felette.*
*A kérdésre felsóhajt és nem is válaszol azonnal. Hagy magának némi időt, hogy megforgassa magában a választ.*
-Ha az Ősök Szelleme méltónak talál, e büntetések biztosan nem kerülhetnek kiszabásra. Népünk köreibe fogadunk, mint oly sokan másokat aznap. De igen. *Szeme villan a lányra.*
-Ha hamisság honol lelkedben, ők tudni fogják. *Őt egyik sem riasztja. Sőt, jó vezetőhöz híven tulajdon kezeivel hajtja végre az Ősök ítéletét.*
-De most kár erre gondolni. A holnap majd a holnap gondja, a holnaputáné pedig a holnaputáné. Egyelőre azt sem tudom még, hol van a látóasszonyunk. *Elmosolyodik, s játszi bosszúsággal csap tenyerével a kőfal tetejére.*
-Megmondom őszintén, gondoltam rá. De a bezáratásod kérdéseket vonna maga után. Talán nem most, hanem később. Úgyhogy bármily furcsa, de a Te érdekedben tekintek el ettől az óvintézkedéstől. *Megkeresi magának azt a kék szempárt, majd elmosolyodik.*
-Ha kém vagy, úgy nagyon jól csinálod, amit csinálsz. *Szép komótosan elindul visszafelé, a farkas pedig némán követi őket, akár egy árny.*
-Ha Netteinaya visszatér feladatából, beosztalak mellé. Meglátjuk, mihez értesz igazán. Mindkettőtök számára tanulságos lesz. Egy kicsit kitanít téged, Te pedig mesélhetsz neki az Őseinkről és a Szellemekről. Most pedig eredj! Keress magadnak egy szabad ágyat a törzsszálláson. Ha visszaérnek a társaink, lesz tennivaló bőven. *Biccent fejével a Hrall épülete felé. Még nem döntötte el, hova tegye Arishiennát. Nem lát a kék szemek mögé. Meg kell hát várnia, míg Rheia és az Ősök ítélkeznek felette.*
10053. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-06 16:12:00
Üzenet elküldve: 2023-07-06 16:12:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar//
*A szertartás említése újból felszítja idegességét. Hiába ért már célt, az útjának úgy néz ki, hogy koránt sincs még vége. Ha bizonyítani akarja, hogy hiába folyik atyja vére az ereiben, annak ellenére ő bizony az anyja lánya is, az valószínűleg kemény munkájába fog kerülni.
Elgondolkodva lép Yagnar mellé, miközben hátát a falnak veti. S míg a férfi a messzeséget fürkészi, addig ő bizony a farkast. A hatalmas és büszke állatot, akiket mindig is irigyelte a szabadságukért, az életmódjukért.*
- Újjászületés...
*Ismétli apró mosollyal a szót, majd visszapillant a férfira a sárgákat kutatva. Nem kell sokáig fáradoznia, mert mire megemeli tekintetét a férfi felé, addigra az íriszek már egyenesen az ő kékjeivel találkoznak. Talán valóban van még idő, hogy néhány kérdését előadja. Ki tudja mikor keveredik újra Yagnar közelébe. Hisz most ő az egyetlen egész tharg földön, akivel bármit megbeszélhet. A férfi tanácsára a többiek előtt el fogja hallgatni igaz kilétét, így onnan nem sok választ remélhet. Az is kétséges, hogy mennyi időt adnak neki a Szellemek itt e földön.*
- Mit gondolsz... Mi lehet a legrosszabb végkifejlet, ha nem fogadnak el a Szellemek és ti sem? Halál, száműzetés?
*Néz vissza a farkasra, majd egy lépést téve guggol le elé. Nem nyúl hozzá, hisz Skollhat már most többnek tűnik, mint egy dédelgetni való házikedvenc. Büszke, gyönyörű teremtmény.*
- A szertartásig miért nem záratsz el? Nem lehetsz benne biztos, hogy nem atyám nevében vagyok itt kémkedni, mégis hagysz nekem szabadságot.
*Áll végül fel, hogy visszalépjen a férfi mellé.*
*A szertartás említése újból felszítja idegességét. Hiába ért már célt, az útjának úgy néz ki, hogy koránt sincs még vége. Ha bizonyítani akarja, hogy hiába folyik atyja vére az ereiben, annak ellenére ő bizony az anyja lánya is, az valószínűleg kemény munkájába fog kerülni.
Elgondolkodva lép Yagnar mellé, miközben hátát a falnak veti. S míg a férfi a messzeséget fürkészi, addig ő bizony a farkast. A hatalmas és büszke állatot, akiket mindig is irigyelte a szabadságukért, az életmódjukért.*
- Újjászületés...
*Ismétli apró mosollyal a szót, majd visszapillant a férfira a sárgákat kutatva. Nem kell sokáig fáradoznia, mert mire megemeli tekintetét a férfi felé, addigra az íriszek már egyenesen az ő kékjeivel találkoznak. Talán valóban van még idő, hogy néhány kérdését előadja. Ki tudja mikor keveredik újra Yagnar közelébe. Hisz most ő az egyetlen egész tharg földön, akivel bármit megbeszélhet. A férfi tanácsára a többiek előtt el fogja hallgatni igaz kilétét, így onnan nem sok választ remélhet. Az is kétséges, hogy mennyi időt adnak neki a Szellemek itt e földön.*
- Mit gondolsz... Mi lehet a legrosszabb végkifejlet, ha nem fogadnak el a Szellemek és ti sem? Halál, száműzetés?
*Néz vissza a farkasra, majd egy lépést téve guggol le elé. Nem nyúl hozzá, hisz Skollhat már most többnek tűnik, mint egy dédelgetni való házikedvenc. Büszke, gyönyörű teremtmény.*
- A szertartásig miért nem záratsz el? Nem lehetsz benne biztos, hogy nem atyám nevében vagyok itt kémkedni, mégis hagysz nekem szabadságot.
*Áll végül fel, hogy visszalépjen a férfi mellé.*
10052. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-03 14:20:41
Üzenet elküldve: 2023-07-03 14:20:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Viharszemű Arishienna//
-Egyszer elfogom. Bár úgy hiszem, a legtöbb dolgot a szertartáson megismered majd. Velünk és népünkkel kapcsolatban. *A nap melegítette kőfalra könyököl, szórakozottan szemlélve a messze elnyúló rengeteget. Tiszta az idő, így a horizont távoli, s csak a távoli bércek szabnak gátat a szemnek.
A hatalmas farkas közben leheveredik a földre, onnan szemléli álmosan, ám érdeklődve Arishiennát. Ahogy Yagnar figyelmét, úgy valószínűleg az övét sem kerülte el a leányon történt változás, ahogy atyja kerül szóba.*
-Hamarosan visszatérnek véreink és bajtársaink és akkor majd megüljük e szertartást. Lángok, vér, hamu... Talán a szántóföld népe máshogy gondol e szavakra, mint mi. Mi nekik a pusztulást jelenti, nekünk a megtisztulást és az újjászületést. Itt most neked is alkalmad lesz ezekre, Viharszemű Arishienna.
*A lány utolsó szavaira haloványan elmosolyodik.*
-Tedd hát fel nekem őket. Úgy hiszem, a megválaszolatlan kérdések csak kételyt szülnek. Nálunk pedig most nincs helye kételynek. Úgy kell összetartanunk, akár a vadászó farkasfalkának. A széthúzás, a bizonytalanság, az acsarkodás csak eltérít minket a céltól. *A lány felé fordul most, sárga szemeivel a kékeket kutatva. Kíváncsi, vajon milyen kérdést intéz hozzá. A közeljövőben alighanem kevés alkalom lesz, mikor kettesben lehetnek.*
-Egyszer elfogom. Bár úgy hiszem, a legtöbb dolgot a szertartáson megismered majd. Velünk és népünkkel kapcsolatban. *A nap melegítette kőfalra könyököl, szórakozottan szemlélve a messze elnyúló rengeteget. Tiszta az idő, így a horizont távoli, s csak a távoli bércek szabnak gátat a szemnek.
A hatalmas farkas közben leheveredik a földre, onnan szemléli álmosan, ám érdeklődve Arishiennát. Ahogy Yagnar figyelmét, úgy valószínűleg az övét sem kerülte el a leányon történt változás, ahogy atyja kerül szóba.*
-Hamarosan visszatérnek véreink és bajtársaink és akkor majd megüljük e szertartást. Lángok, vér, hamu... Talán a szántóföld népe máshogy gondol e szavakra, mint mi. Mi nekik a pusztulást jelenti, nekünk a megtisztulást és az újjászületést. Itt most neked is alkalmad lesz ezekre, Viharszemű Arishienna.
*A lány utolsó szavaira haloványan elmosolyodik.*
-Tedd hát fel nekem őket. Úgy hiszem, a megválaszolatlan kérdések csak kételyt szülnek. Nálunk pedig most nincs helye kételynek. Úgy kell összetartanunk, akár a vadászó farkasfalkának. A széthúzás, a bizonytalanság, az acsarkodás csak eltérít minket a céltól. *A lány felé fordul most, sárga szemeivel a kékeket kutatva. Kíváncsi, vajon milyen kérdést intéz hozzá. A közeljövőben alighanem kevés alkalom lesz, mikor kettesben lehetnek.*
10051. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-07-01 15:36:44
Üzenet elküldve: 2023-07-01 15:36:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar//
*Yagnar igazat szól, ám a leány talán fiatal vérének köszönhetően, igencsak türelmetlen fajta. Vagy a vágyódás, hogy van e célja a világban vagy valóban arra ítéltetett, amit apja jósolt meg neki minden átitalozott éjszaka után. Nos ezek nem túl kecsegtető jövőképek, s apja szavait nem is esik jól lenyelnie, így a válaszokkal inkább türelmet erőltetve magára megvárja az Ősök Szellemét.*
- Épp ez a bajom. *Húzza el a száját, ahogy a férfi arcára pillant.* Én eddig két utat látok magam előtt, de néha olyan érzés, mintha éppen emiatt egy harmadikon kéne járnom.
*Tűnődik el, de ezek persze csak üres találgatások. Hisz, ha abba gondol bele, hogy mit ismer, akkor bizony azok a Thargodrymek. Ennek ellenére a név hallatán is forog a gyomra, viszont ha eszébe jut tharg földön élt anyja, akkor szívét inkább tölti meg a melegség, annak ellenére, hogy a nevén kívül semmit sem tud róla.
Nem hiába válaszolja oly elhivatottan az állatokat. Az emberek számára túl bonyolultak, hazugok és galádok. Ellenben bármely állattal, legyen annak bundája, tolla vagy pikkelye. Várja is a férfi szájából, hogy ő mire gondol ezzel kapcsolatban, ám csupán csak egy riasztó tekintet mivel most szembe találja magát. Sosem látott még ilyet, ennek ellenére nem lép el riadtan a férfi mellől. S milyen jól is teszi, szíve rögvest megkönnyebbül, ahogy a farkas is színre lép.*
- Üdvözöllek Skollhat.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy aprót hajol az állat felé, majd büszke mosollyal pillant vissza a férfira.*
- Egyszer elmesélhetnéd nekem. Amíg bizonyosan van időm, addig szeretnék rólatok többet hallani. Hiszen, akár tetszik, akár nem... egy részem közületek való.
*Kuncog halkan, ahogy mosolya egy pillanatra pajkos vidámsággal csillog. Ám a másik felének árnyéka hamar borúval átkozza meg a kék szemeket.*
- Feltéve, ha az Ősök gyorsabbak lesznek, mint én.
*Szorul keze ökölbe egy pillanatra, majd egy újabb sóhajjal inkább igyekszik most kiűzni apja emlékét. Egyelőre nyugodtabb a lelke. Egy kicsit szeretné most kiélvezni ezt.
Yagnar tanácsára ismét kissé elkomorodik. Az egyik helyen gyűlölt volt tharg vére miatt, míg itt a Thargodrym név átkozott. Ám teljes mértékben igazat ad a férfinak. Amíg Yagnar türelemmel vár, addig nem biztos, hogy a többiek kitörő lelkesedéssel díjaznák az ittlétét. Így egyetértőn bólint a férfi intelmére, ahogyan a többire is. Persze a saru dolga azért kivált egy kelletlen szájrángást, de mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legkevésbé nézzék ki maguk közül. Bár attól nem tart, hogy komoly kárt tesz benne a padlózat. Csak meg kell szokni.*
- Kérdésem van számtalan.
*Mosolyodik el, ahogy egy pillanatra a farkasra pillant.*
- Ám megvárom, amíg megérkeznek rá a válaszok. Bizonyára ezer meg egy dolgod akad még. Nem akarlak feltartani.
*Kulcsolja össze az ujjait a háta mögött, s ő maga is a horizontot kémleli, ahogyan jó előbb ezt a férfitól látta.*
*Yagnar igazat szól, ám a leány talán fiatal vérének köszönhetően, igencsak türelmetlen fajta. Vagy a vágyódás, hogy van e célja a világban vagy valóban arra ítéltetett, amit apja jósolt meg neki minden átitalozott éjszaka után. Nos ezek nem túl kecsegtető jövőképek, s apja szavait nem is esik jól lenyelnie, így a válaszokkal inkább türelmet erőltetve magára megvárja az Ősök Szellemét.*
- Épp ez a bajom. *Húzza el a száját, ahogy a férfi arcára pillant.* Én eddig két utat látok magam előtt, de néha olyan érzés, mintha éppen emiatt egy harmadikon kéne járnom.
*Tűnődik el, de ezek persze csak üres találgatások. Hisz, ha abba gondol bele, hogy mit ismer, akkor bizony azok a Thargodrymek. Ennek ellenére a név hallatán is forog a gyomra, viszont ha eszébe jut tharg földön élt anyja, akkor szívét inkább tölti meg a melegség, annak ellenére, hogy a nevén kívül semmit sem tud róla.
Nem hiába válaszolja oly elhivatottan az állatokat. Az emberek számára túl bonyolultak, hazugok és galádok. Ellenben bármely állattal, legyen annak bundája, tolla vagy pikkelye. Várja is a férfi szájából, hogy ő mire gondol ezzel kapcsolatban, ám csupán csak egy riasztó tekintet mivel most szembe találja magát. Sosem látott még ilyet, ennek ellenére nem lép el riadtan a férfi mellől. S milyen jól is teszi, szíve rögvest megkönnyebbül, ahogy a farkas is színre lép.*
- Üdvözöllek Skollhat.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy aprót hajol az állat felé, majd büszke mosollyal pillant vissza a férfira.*
- Egyszer elmesélhetnéd nekem. Amíg bizonyosan van időm, addig szeretnék rólatok többet hallani. Hiszen, akár tetszik, akár nem... egy részem közületek való.
*Kuncog halkan, ahogy mosolya egy pillanatra pajkos vidámsággal csillog. Ám a másik felének árnyéka hamar borúval átkozza meg a kék szemeket.*
- Feltéve, ha az Ősök gyorsabbak lesznek, mint én.
*Szorul keze ökölbe egy pillanatra, majd egy újabb sóhajjal inkább igyekszik most kiűzni apja emlékét. Egyelőre nyugodtabb a lelke. Egy kicsit szeretné most kiélvezni ezt.
Yagnar tanácsára ismét kissé elkomorodik. Az egyik helyen gyűlölt volt tharg vére miatt, míg itt a Thargodrym név átkozott. Ám teljes mértékben igazat ad a férfinak. Amíg Yagnar türelemmel vár, addig nem biztos, hogy a többiek kitörő lelkesedéssel díjaznák az ittlétét. Így egyetértőn bólint a férfi intelmére, ahogyan a többire is. Persze a saru dolga azért kivált egy kelletlen szájrángást, de mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legkevésbé nézzék ki maguk közül. Bár attól nem tart, hogy komoly kárt tesz benne a padlózat. Csak meg kell szokni.*
- Kérdésem van számtalan.
*Mosolyodik el, ahogy egy pillanatra a farkasra pillant.*
- Ám megvárom, amíg megérkeznek rá a válaszok. Bizonyára ezer meg egy dolgod akad még. Nem akarlak feltartani.
*Kulcsolja össze az ujjait a háta mögött, s ő maga is a horizontot kémleli, ahogyan jó előbb ezt a férfitól látta.*
10050. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-28 14:22:42
Üzenet elküldve: 2023-06-28 14:22:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Viharszemű Arishienna//
-Válaszok. Valódi válaszokat csak az Ősök Szelleme adhat, hisz ők látnak mindent. Lelket, szellemet és valót. *Nem számított rá, meglepetésként éri, hogy Arishienna válaszában nem félelmet lel. Dühöt, dacot, s némi büszkeséget vél felfedezni a kemény szavak mögött.*
-Az utunk az ősök jelölik ki. Ám jogod van eldönteni, rálépsz e erre az ösvényre. Tán hamari voltam az imént, de a vér sosem válik vízzé. Ezt meg kell értened.
*Sétára indul, a mezítlábas leány pedig elfogadja a meghívást. Meglapogatja a vaskos várfalat mellettük, melyről messze ellátni a tharg földekre.*
-E helyet Kagan Thargodar emeltette. Őt is azok űzték ide, kik később engem. Nincs rosszabb annál, mikor vér a vér ellen fordul. Betemethetetlen gödröt ástak, melyet csak a bosszú tud végleg elfedni.
*Az állat dolgára felhümment. Hogy derültségében-e vagy egyetértésében, nehéz megmondani. Egy pillanatra a lány batyujára mered, majd szemei hirtelen tejfehérré válnak. Néhány kíméletlen másodperc telik csal el, miközben a harcos megmerevedik, s egy hatalmas farkas bukkan fel, a Hrallból tartva feléjük.
Megállapodik mellette, onnan szemlézve Arishiennát.*
-Ő a barátom, Skollhat. Megosztotta velem a lelkét, mikor az élet cserben hagyott. Tudok immáron egy s mást az állatokról, ha nem is sokat. Megértem, miért keresed a társaságukat. *Megvakarja az állat füle tövét, majd tovább indul a fallal párhuzamosan. A farkas hátul követi őket, látszólag békésen.*
-Atyád ostoba. És utol fogja érni az Ősök Bosszúja. *Állapodik meg, figyelve a lány szavait. Még mindig roppant mód különösnek találja a kékséget a lány tekintetében. Meg van róla győződve, hogy jelentéssel bír.*
-Még nem szólanak. De ha egyszer meghallod az Ősök hangját, onnantól kezdve nem fogod elereszteni kezük. *Felsóhajt. Merengve szemléli a horizontot egy darabig, mielőtt újra megszólalna.*
-Beszéljenek a tettek, Viharszemű Arishienna. Szállást és ételt kapsz, na meg feladatokat. A beavatáson ítéletet mondanak majd az istenek. De egy dolgot mindenképp tarts meg addig is; ne áruld el senki fiának vagy leányának, ki az atyád. Nem mindenki fogja megérteni, honnét is jössz. *Fordítja sárga tekintetét Arishienna felé.*
-Szállás odabenn. *Mutat a Hrall felé.* -Étel a konyhán. És kérj valami sarut a lábadra a szolgálóleányoktól. A kő feltöri a legkeményebb talpat is. *Nem tudja, hogy helyesen cselekszik-e. Meghagyja a jövőnek e kérdést. Na meg Karheiának.*
-Van-e bármi, mi szólásra késztet? *Pillant még a fattyúra. Biztos számtalan kérdése van; kérdés, hogy most van-e itt az ideje a megválaszolásuknak.*
-Válaszok. Valódi válaszokat csak az Ősök Szelleme adhat, hisz ők látnak mindent. Lelket, szellemet és valót. *Nem számított rá, meglepetésként éri, hogy Arishienna válaszában nem félelmet lel. Dühöt, dacot, s némi büszkeséget vél felfedezni a kemény szavak mögött.*
-Az utunk az ősök jelölik ki. Ám jogod van eldönteni, rálépsz e erre az ösvényre. Tán hamari voltam az imént, de a vér sosem válik vízzé. Ezt meg kell értened.
*Sétára indul, a mezítlábas leány pedig elfogadja a meghívást. Meglapogatja a vaskos várfalat mellettük, melyről messze ellátni a tharg földekre.*
-E helyet Kagan Thargodar emeltette. Őt is azok űzték ide, kik később engem. Nincs rosszabb annál, mikor vér a vér ellen fordul. Betemethetetlen gödröt ástak, melyet csak a bosszú tud végleg elfedni.
*Az állat dolgára felhümment. Hogy derültségében-e vagy egyetértésében, nehéz megmondani. Egy pillanatra a lány batyujára mered, majd szemei hirtelen tejfehérré válnak. Néhány kíméletlen másodperc telik csal el, miközben a harcos megmerevedik, s egy hatalmas farkas bukkan fel, a Hrallból tartva feléjük.
Megállapodik mellette, onnan szemlézve Arishiennát.*
-Ő a barátom, Skollhat. Megosztotta velem a lelkét, mikor az élet cserben hagyott. Tudok immáron egy s mást az állatokról, ha nem is sokat. Megértem, miért keresed a társaságukat. *Megvakarja az állat füle tövét, majd tovább indul a fallal párhuzamosan. A farkas hátul követi őket, látszólag békésen.*
-Atyád ostoba. És utol fogja érni az Ősök Bosszúja. *Állapodik meg, figyelve a lány szavait. Még mindig roppant mód különösnek találja a kékséget a lány tekintetében. Meg van róla győződve, hogy jelentéssel bír.*
-Még nem szólanak. De ha egyszer meghallod az Ősök hangját, onnantól kezdve nem fogod elereszteni kezük. *Felsóhajt. Merengve szemléli a horizontot egy darabig, mielőtt újra megszólalna.*
-Beszéljenek a tettek, Viharszemű Arishienna. Szállást és ételt kapsz, na meg feladatokat. A beavatáson ítéletet mondanak majd az istenek. De egy dolgot mindenképp tarts meg addig is; ne áruld el senki fiának vagy leányának, ki az atyád. Nem mindenki fogja megérteni, honnét is jössz. *Fordítja sárga tekintetét Arishienna felé.*
-Szállás odabenn. *Mutat a Hrall felé.* -Étel a konyhán. És kérj valami sarut a lábadra a szolgálóleányoktól. A kő feltöri a legkeményebb talpat is. *Nem tudja, hogy helyesen cselekszik-e. Meghagyja a jövőnek e kérdést. Na meg Karheiának.*
-Van-e bármi, mi szólásra késztet? *Pillant még a fattyúra. Biztos számtalan kérdése van; kérdés, hogy most van-e itt az ideje a megválaszolásuknak.*
10049. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-28 01:01:46
Üzenet elküldve: 2023-06-28 01:01:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar//
*Története végére ér, s lassan a megnyugvás is kezd a szívébe költözni. Ám amilyen sokáig kellett rá várni most épp olyan gyorsan szakítják el azt tőle. Oly hirtelen éri az erős kéz szorítása, hogy ha akarna sem tudna elugrani előle. Így már arra ocsúdik fel, hogy sietős léptekkel hagyják maguk mögött a termet. Az ismeretlen épület részei sebesen cikáznak a szemei előtt, s már csak akkor lassul le előtte minden, mikor földet ér a férfi előtt. Mennyire ismerős érzés a csípős fájdalom, ahogy az esést igyekszik kezeivel tompítani, így az kissé felhorzsolódik a kövön. Apránként önti el a düh és a kétségbeesés, de nem azért, ahogy most bánnak vele. A vérére haragszik, s a méreg csak fokozatosan nő benne, ahogy hallgatja a férfit.*
- Tévedsz nagyuram.
*Sóhajtja végül, ahogy lassan feltérdel a földön. Mielőtt ám újabbat szólna a batyut maga elé rántja, széthúzza annak száját, majd a belegyűrt rongyot kihúzva pillant a belsejébe. Légzése csak akkor válik nyugodttá, mikor megbizonyosodik arról, hogy a megnémult jószág nem azért hallgatott el, mert esetleg ráesett, s ő pedig összenyomta volna. A sárga kis tollas most csak épp olyan megszeppent, akár állandó társa. Egy kósza mosollyal végül visszateszi rá a rongyot, hogy nagyobb biztonságban érezze magát, majd apránként talpra áll.*
- Valóban... atyám vére vagyok. *Préseli ki magából nagy nehezen a szavakat.* De épp annyira anyámé is. Két úttal ajándékoztak, tán átkoztak meg az Ősök. Jogom van dönteni, hogy melyiket járom.
*A hangjába megenged magának egy cseppnyi büszkeséget és makacsságot. Talán rossz időben, rossz helyen. Ám igaz neveként használt becézését nem kapta volna, ha ez nem így lenne. Kék szemeiben izzik a vihar, belevegyül a harag, fájdalom és bűnbánat. Dühös, hogy olyan hibákért kéne vezekelnie, amiknek ő is ugyan úgy áldozatául esett. Ám ettől függetlenül nem készül lesöpörni válláról a felelősség terhét.*
- Abban is tévedsz, hogy irgalomért jöttem volna.
*Enyhül meg végül hangja, ahogy a feldúlt arcot fürkészi. A kékek ide-oda járnak rajta.*
- Válaszokért.
*Hisz kérdése megannyi van, válasz rá viszont sosem érkezik. Pedig igazán fontos lenne a számára, ha már vállalta az utat, s annak minden veszélyét. Hiszen ez a séta is végződhet akár tragédiával is. Ennek ellenére apró bólintással felel a férfinak, s lassú léptekkel indul meg utána. Egy ideig hallgat, míg gondolatait összerendezi, végül megfogadja a férfi szavait, s óvatos hangon kezd ismét beszélni.*
- Nem sok lehetőségem volt kibontakozni... ott. Ám szeretem az állatok társaságát. Valahogy velük sokkal könnyebb, mint az emberekkel.
*Szusszan fel, majd kissé sietősebbre veszi a sétát, mielőtt túlzottan lemaradna.*
- Magamról azt hiszem eleget meséltem. Fattyúként jöttem a világra. Még csak azt sem tudom, hogy anyám mivel foglalkozott. Atyám csupán csak egyszer mesélt róla, mikor egy vadászat ünneplésén alaposan berúgott. De annál többet nem tudtam meg, hogy szerinte anyám szajha volt, én pedig az ő útját fogom járni, s majd egyszer engem is bemocskol egy az ő véréből, hogy ezzel újabbat rúgjanak bele anyámba és a népébe.
*Újból felzeng a halk csipogás, mire a leány már benyúl a batyuba, hogy kiszedje a citromszínű madarat. Finoman a vállára pakolja, majd újabb sietős léptekkel ér a férfi mellé.*
- Talán hozzám nem szólnak az Ősök. Nem vezetnek sehová. Talán anyám volt, mert szerette volna, hogy megismerjem honnan származom.
*Ismét a sok talán, s a vele gyűlő kérdések ezrei. Megeshet, hogy kicsit későbbre kéne hagynia ezt az egészet. Amíg a férfiban is leülepszik minden, amit eddig elé tárt. Így inkább csak a fejét forgatva nézelődik, ismerkedik a környezetével, akár csak egy kíváncsi gyermek.*
- Szép hely. Az idefelé tartó út is gyönyörű volt.
*Atyjáéknál nem sok lehetősége volt bármit is látni a világból. Így egy kopár sivatagra is képes lenne azt mondani, hogy gyönyörű. Ám valóban lenyűgözi mindaz, amit látott. S már biztos abban, hogy jól tette, mikor apjának egyetlen szavát sem hitte el, amikor a tharg földekről mesélt.*
*Története végére ér, s lassan a megnyugvás is kezd a szívébe költözni. Ám amilyen sokáig kellett rá várni most épp olyan gyorsan szakítják el azt tőle. Oly hirtelen éri az erős kéz szorítása, hogy ha akarna sem tudna elugrani előle. Így már arra ocsúdik fel, hogy sietős léptekkel hagyják maguk mögött a termet. Az ismeretlen épület részei sebesen cikáznak a szemei előtt, s már csak akkor lassul le előtte minden, mikor földet ér a férfi előtt. Mennyire ismerős érzés a csípős fájdalom, ahogy az esést igyekszik kezeivel tompítani, így az kissé felhorzsolódik a kövön. Apránként önti el a düh és a kétségbeesés, de nem azért, ahogy most bánnak vele. A vérére haragszik, s a méreg csak fokozatosan nő benne, ahogy hallgatja a férfit.*
- Tévedsz nagyuram.
*Sóhajtja végül, ahogy lassan feltérdel a földön. Mielőtt ám újabbat szólna a batyut maga elé rántja, széthúzza annak száját, majd a belegyűrt rongyot kihúzva pillant a belsejébe. Légzése csak akkor válik nyugodttá, mikor megbizonyosodik arról, hogy a megnémult jószág nem azért hallgatott el, mert esetleg ráesett, s ő pedig összenyomta volna. A sárga kis tollas most csak épp olyan megszeppent, akár állandó társa. Egy kósza mosollyal végül visszateszi rá a rongyot, hogy nagyobb biztonságban érezze magát, majd apránként talpra áll.*
- Valóban... atyám vére vagyok. *Préseli ki magából nagy nehezen a szavakat.* De épp annyira anyámé is. Két úttal ajándékoztak, tán átkoztak meg az Ősök. Jogom van dönteni, hogy melyiket járom.
*A hangjába megenged magának egy cseppnyi büszkeséget és makacsságot. Talán rossz időben, rossz helyen. Ám igaz neveként használt becézését nem kapta volna, ha ez nem így lenne. Kék szemeiben izzik a vihar, belevegyül a harag, fájdalom és bűnbánat. Dühös, hogy olyan hibákért kéne vezekelnie, amiknek ő is ugyan úgy áldozatául esett. Ám ettől függetlenül nem készül lesöpörni válláról a felelősség terhét.*
- Abban is tévedsz, hogy irgalomért jöttem volna.
*Enyhül meg végül hangja, ahogy a feldúlt arcot fürkészi. A kékek ide-oda járnak rajta.*
- Válaszokért.
*Hisz kérdése megannyi van, válasz rá viszont sosem érkezik. Pedig igazán fontos lenne a számára, ha már vállalta az utat, s annak minden veszélyét. Hiszen ez a séta is végződhet akár tragédiával is. Ennek ellenére apró bólintással felel a férfinak, s lassú léptekkel indul meg utána. Egy ideig hallgat, míg gondolatait összerendezi, végül megfogadja a férfi szavait, s óvatos hangon kezd ismét beszélni.*
- Nem sok lehetőségem volt kibontakozni... ott. Ám szeretem az állatok társaságát. Valahogy velük sokkal könnyebb, mint az emberekkel.
*Szusszan fel, majd kissé sietősebbre veszi a sétát, mielőtt túlzottan lemaradna.*
- Magamról azt hiszem eleget meséltem. Fattyúként jöttem a világra. Még csak azt sem tudom, hogy anyám mivel foglalkozott. Atyám csupán csak egyszer mesélt róla, mikor egy vadászat ünneplésén alaposan berúgott. De annál többet nem tudtam meg, hogy szerinte anyám szajha volt, én pedig az ő útját fogom járni, s majd egyszer engem is bemocskol egy az ő véréből, hogy ezzel újabbat rúgjanak bele anyámba és a népébe.
*Újból felzeng a halk csipogás, mire a leány már benyúl a batyuba, hogy kiszedje a citromszínű madarat. Finoman a vállára pakolja, majd újabb sietős léptekkel ér a férfi mellé.*
- Talán hozzám nem szólnak az Ősök. Nem vezetnek sehová. Talán anyám volt, mert szerette volna, hogy megismerjem honnan származom.
*Ismét a sok talán, s a vele gyűlő kérdések ezrei. Megeshet, hogy kicsit későbbre kéne hagynia ezt az egészet. Amíg a férfiban is leülepszik minden, amit eddig elé tárt. Így inkább csak a fejét forgatva nézelődik, ismerkedik a környezetével, akár csak egy kíváncsi gyermek.*
- Szép hely. Az idefelé tartó út is gyönyörű volt.
*Atyjáéknál nem sok lehetősége volt bármit is látni a világból. Így egy kopár sivatagra is képes lenne azt mondani, hogy gyönyörű. Ám valóban lenyűgözi mindaz, amit látott. S már biztos abban, hogy jól tette, mikor apjának egyetlen szavát sem hitte el, amikor a tharg földekről mesélt.*
10048. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-27 23:40:26
Üzenet elküldve: 2023-06-27 23:40:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Viharszemű Arishienna//
*Nem szakítja félbe a leányt. Kezeit saját derekán nyugtatva hallgatja végig, habár arcizmai egyre keményebbek, ahogy kibontakozik Arishienna története. Többször végigszalad tekintete a vendégen, miközben amaz mesél. Sok mindenről beszél, ő pedig nem hall ki hazugságot szavai mögül. Ugyanakkor rögtön azután, hogy lepillant a csipogó kismadárra, karon ragadja a leányt. Már ha az nem húzódik el idejében. Igyekszik felgyűrni ruhájának ujját, de éppen csak, hogy szemrevételezi, már húzza is tovább egy mellékfolyosóra a lányt. Azzal a lendülettel kísérli meg a földre hajítani és azt sem bánja, ha a szőkeség felnyalja a földet ettől.*
-Tisztelem a bátorságod, amiért idejöttél. *Hullámzó mellkassal áll meg a csendesebb folyosón. Szemmel láthatóan nem akarta népe előtt megejteni ezt az eszmecserét.*
-Atyád vére csörgedezik ereidben. Ő és a vére űzött minket, engem ide. Ezt pedig Te is tudod! *Szinte prüszköli a szavakat.* -Lemészárolták a falvam a szemem láttára! És én megfogadtam akkor, hogy minden vérükön bosszút fogok állni, kerüljön, amibe kerül! Tűz és hamu kísérje az utam! *Karjával csap a levegőbe, miközben szónokol. Arishienna sejtheti már; e nép sem sokkal megbocsájtóbb, mint azok, akik elől menekül. Vérben, hagyományokban fogant nép, a legkevésbé megbocsájtó. Most viszont, hogy ott áll a lány fölé magasodva, valahogy tulajdon véreire emlékezteti. Nem csak a szőke üstök miatt. Akaratlanul is Karheia ötlik eszébe. Inkább enne szurkot, minthogy bántsa a lányt, és most nem tud másra gondolni.
Lassan úrrá lesz haragján. Kisöpri arcából az elszabadult tincseket, majd hátrál egy lépést. Nem segíti fel a lányt, hagyja, hogy egyedül találja meg egyensúlyát.*
-Irgalomért jöttél, de itt azt nem leled meg. *Hangja kissé remeg, még mindig feldúlt.*
-De egy új esélyt talán. Nem tudhatom, hogy az Ősök vezettek-e ide. Én nem beszélek a Szellemeinkkel. Van, aki igen. *Hogy ki, arról most nem szól.
Ha csak el nem húzódik tőle a leány, úgy ujjaival óvatosan fordítja maga felé az arcot, hogy megnézhesse magának a szemet.*
-Ilyen nem sok van egyik ágon se. Talán a Látóasszony megmondja majd, mit jelent e szempár. *Kissé kifújja magát.*
-Ha férfiember lennél, itt helyben hívtalak volna ki. De még harcos sem vagy. *Végigpillant a lányon. Sejti a mivoltát, de nem forszírozza.*
-Sétálj velem! Ki kell tisztítanom a fejem. Mert el nem engedhetlek, ez bizonyos, de a sorsod felől dönteni fogok. Addig pedig elregélhetnéd mihez értesz, Viharszemű Arishienna. Meg magadról is. De csak ha akarsz. *Jóval nyugodtabb hangon szól, láthatóan kiadta dühét. Utat mutat a leánynak a csarnokból kifelé menet a kövezett úton.*
*Nem szakítja félbe a leányt. Kezeit saját derekán nyugtatva hallgatja végig, habár arcizmai egyre keményebbek, ahogy kibontakozik Arishienna története. Többször végigszalad tekintete a vendégen, miközben amaz mesél. Sok mindenről beszél, ő pedig nem hall ki hazugságot szavai mögül. Ugyanakkor rögtön azután, hogy lepillant a csipogó kismadárra, karon ragadja a leányt. Már ha az nem húzódik el idejében. Igyekszik felgyűrni ruhájának ujját, de éppen csak, hogy szemrevételezi, már húzza is tovább egy mellékfolyosóra a lányt. Azzal a lendülettel kísérli meg a földre hajítani és azt sem bánja, ha a szőkeség felnyalja a földet ettől.*
-Tisztelem a bátorságod, amiért idejöttél. *Hullámzó mellkassal áll meg a csendesebb folyosón. Szemmel láthatóan nem akarta népe előtt megejteni ezt az eszmecserét.*
-Atyád vére csörgedezik ereidben. Ő és a vére űzött minket, engem ide. Ezt pedig Te is tudod! *Szinte prüszköli a szavakat.* -Lemészárolták a falvam a szemem láttára! És én megfogadtam akkor, hogy minden vérükön bosszút fogok állni, kerüljön, amibe kerül! Tűz és hamu kísérje az utam! *Karjával csap a levegőbe, miközben szónokol. Arishienna sejtheti már; e nép sem sokkal megbocsájtóbb, mint azok, akik elől menekül. Vérben, hagyományokban fogant nép, a legkevésbé megbocsájtó. Most viszont, hogy ott áll a lány fölé magasodva, valahogy tulajdon véreire emlékezteti. Nem csak a szőke üstök miatt. Akaratlanul is Karheia ötlik eszébe. Inkább enne szurkot, minthogy bántsa a lányt, és most nem tud másra gondolni.
Lassan úrrá lesz haragján. Kisöpri arcából az elszabadult tincseket, majd hátrál egy lépést. Nem segíti fel a lányt, hagyja, hogy egyedül találja meg egyensúlyát.*
-Irgalomért jöttél, de itt azt nem leled meg. *Hangja kissé remeg, még mindig feldúlt.*
-De egy új esélyt talán. Nem tudhatom, hogy az Ősök vezettek-e ide. Én nem beszélek a Szellemeinkkel. Van, aki igen. *Hogy ki, arról most nem szól.
Ha csak el nem húzódik tőle a leány, úgy ujjaival óvatosan fordítja maga felé az arcot, hogy megnézhesse magának a szemet.*
-Ilyen nem sok van egyik ágon se. Talán a Látóasszony megmondja majd, mit jelent e szempár. *Kissé kifújja magát.*
-Ha férfiember lennél, itt helyben hívtalak volna ki. De még harcos sem vagy. *Végigpillant a lányon. Sejti a mivoltát, de nem forszírozza.*
-Sétálj velem! Ki kell tisztítanom a fejem. Mert el nem engedhetlek, ez bizonyos, de a sorsod felől dönteni fogok. Addig pedig elregélhetnéd mihez értesz, Viharszemű Arishienna. Meg magadról is. De csak ha akarsz. *Jóval nyugodtabb hangon szól, láthatóan kiadta dühét. Utat mutat a leánynak a csarnokból kifelé menet a kövezett úton.*
10047. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-27 17:25:11
Üzenet elküldve: 2023-06-27 17:25:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yagnar Rhagodar//
*Hideg szemei ide-oda ugrálnak az arcok között. Egyelőre még nem fogan meg benne kit talál szimpatikusnak, s ki kevésbé az. Most egyenlő arányban izgul minden furcsálló pillantástól, amit élete során már megszokhatott volna. Ám itt teljesen más a helyzet, amibe beerőltette magát. Itt elképzelhető, hogy van félnivalója, ennek ellenére továbbra is úgy érzi, hogy a legjobb út az egyenes. Ha őszinte talán más lesz a fogadtatása, mint amivel először számol. Mire pedig újabb kört tesznek kékjei már megpillantja az alakot, akire éppen szüksége van. A döngő léptek visszhangja most olyan erővel dübörög a fejében, hogy a hang is csendben marad. Épp akkor, amikor egy utolsó jó tanácsra még szüksége lehetne. Nagyot nyelve markolja meg ismét a batyu pántját, de a hideg szemek már rendületlenül a felé közeledő alakot figyelik.*
- Én...
*Összerezzen kissé a határozott hangra. Talán kissé jobban érezné magát, ha pár lépéssel odébb lehetne. A fokos és a határozott férfi látványa már majdnem megadja a biztosítékot, hogy meglelte a vezért, kihez érkezett. Csak ne motoszkálna benne a gyermekkori érzés, hogy egy vezértől neki feltétlenül rettegnie kell. A lábai szinte a földbe gyökereznek, miközben érzi, ahogy nő benne a pánik. Régi emlékfoszlányok, egy kéretlen jövő képe, ahol nem jár sikerrel, ezek valahogy nehezen törik meg benne a gyávát. Pedig olyan régen félt. Azt hitte ezt már régen leküzdötte magában. Ha ilyen berezelős, akkor mégis hogyan fogja bebizonyítani, hogy igenis itt van a helye?
Hisz a vére ide hívta. Érzi az ereiben, hogy jó helyen jár.
A hirtelen megenyhült hang pedig azonnal éteri nyugalommal áldja meg. Az ideges, néma tátogás megszűnik, hogy végre hangot préseljen ki magából.*
- A nevem Arishienna.
*Vesz egy mély levegőt, majd miközben kifújja végre kiegyenesedik a férfi előtt.*
- Az anyám...
~ Naliria a szajha? ~
*Apja és azok a nyomorultak neki mindig csak így emlegették. Még azt is elvették tőle, hogy valaha megismerhesse őt vagy tudjon bármit róla egy ócska gúnynéven kívül.*
- Naliria. *Válaszolja végül csendesen.* Itt élt és halt meg Tharg földön. Nem ismertem.
*Folytatja őszintén, de szemeit már lesütve harap erősen ajkába, mielőtt a nehezét is a férfi elé tárná. Ám ez az egy lehetősége van, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Hisz tudja, érzi, hogy más, mint azok a thargok, kiknek tiszta a vérük, s nem olyan fattyú szülött, mint ő, kinek vérét bemocskolta egy önző, áruló kurafi. Nem is képes arra, hogy apjának nevezze.*
- A férfi, kinek vére bennem folyik Irgalmatlan Ardaugh a Thargodrymek közül.
*Emeli vissza kékjeit a férfira, hogy láthassa az esetleges reakciót, mit a név említése kiválthatott belőle.*
- Egyszer kihallgattam egy beszélgetést. Itt régen úgy ismerhették, hogy Nyápic Ardaugh.
*Sajnos az nem derült ki számára, hogy mi volt eme név előzménye, de már az elégedettségére volt, hogy apja ennek hallatától is azonnal bosszús lett.*
- Én nem vagyok közéjük való. Talán ide sem. De el kellett jönnöm, hogy ezt kiderítsem.
*Ereszkedik féltérdre, nem törődve a körülöttük levő nézőközönséggel. A fejét meghajtva ismét a táska pántját markolja.*
- Nem könyörgök bizalomért. Ha nem vagyok ide való ne is fogadjanak el. Ám egy esélyt szeretnék, hogy megtudjam kihez tartozom. Tán nem vagyok Thargodar, de fel tudom ajánlani a hűségemet és az életemet, ahogyan anyám is tette. Nem vagyok azokhoz való, akik innen elragadtak, ebben biztos vagyok.
*A táska réséből halk csipogás hallatszódik, mintha egy valaki máris egyet értene a leány szavaival. Ha nem ebben a helyzetben lenne most, bizonyára egy halk kuncogást is megengedne magának, ám most egy egy apró mosolyba rándul az ajka, ahogy a batyura sandít.*
- Viharszemű Arishienna. Ez vagyok én.
*Hideg szemei ide-oda ugrálnak az arcok között. Egyelőre még nem fogan meg benne kit talál szimpatikusnak, s ki kevésbé az. Most egyenlő arányban izgul minden furcsálló pillantástól, amit élete során már megszokhatott volna. Ám itt teljesen más a helyzet, amibe beerőltette magát. Itt elképzelhető, hogy van félnivalója, ennek ellenére továbbra is úgy érzi, hogy a legjobb út az egyenes. Ha őszinte talán más lesz a fogadtatása, mint amivel először számol. Mire pedig újabb kört tesznek kékjei már megpillantja az alakot, akire éppen szüksége van. A döngő léptek visszhangja most olyan erővel dübörög a fejében, hogy a hang is csendben marad. Épp akkor, amikor egy utolsó jó tanácsra még szüksége lehetne. Nagyot nyelve markolja meg ismét a batyu pántját, de a hideg szemek már rendületlenül a felé közeledő alakot figyelik.*
- Én...
*Összerezzen kissé a határozott hangra. Talán kissé jobban érezné magát, ha pár lépéssel odébb lehetne. A fokos és a határozott férfi látványa már majdnem megadja a biztosítékot, hogy meglelte a vezért, kihez érkezett. Csak ne motoszkálna benne a gyermekkori érzés, hogy egy vezértől neki feltétlenül rettegnie kell. A lábai szinte a földbe gyökereznek, miközben érzi, ahogy nő benne a pánik. Régi emlékfoszlányok, egy kéretlen jövő képe, ahol nem jár sikerrel, ezek valahogy nehezen törik meg benne a gyávát. Pedig olyan régen félt. Azt hitte ezt már régen leküzdötte magában. Ha ilyen berezelős, akkor mégis hogyan fogja bebizonyítani, hogy igenis itt van a helye?
Hisz a vére ide hívta. Érzi az ereiben, hogy jó helyen jár.
A hirtelen megenyhült hang pedig azonnal éteri nyugalommal áldja meg. Az ideges, néma tátogás megszűnik, hogy végre hangot préseljen ki magából.*
- A nevem Arishienna.
*Vesz egy mély levegőt, majd miközben kifújja végre kiegyenesedik a férfi előtt.*
- Az anyám...
~ Naliria a szajha? ~
*Apja és azok a nyomorultak neki mindig csak így emlegették. Még azt is elvették tőle, hogy valaha megismerhesse őt vagy tudjon bármit róla egy ócska gúnynéven kívül.*
- Naliria. *Válaszolja végül csendesen.* Itt élt és halt meg Tharg földön. Nem ismertem.
*Folytatja őszintén, de szemeit már lesütve harap erősen ajkába, mielőtt a nehezét is a férfi elé tárná. Ám ez az egy lehetősége van, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Hisz tudja, érzi, hogy más, mint azok a thargok, kiknek tiszta a vérük, s nem olyan fattyú szülött, mint ő, kinek vérét bemocskolta egy önző, áruló kurafi. Nem is képes arra, hogy apjának nevezze.*
- A férfi, kinek vére bennem folyik Irgalmatlan Ardaugh a Thargodrymek közül.
*Emeli vissza kékjeit a férfira, hogy láthassa az esetleges reakciót, mit a név említése kiválthatott belőle.*
- Egyszer kihallgattam egy beszélgetést. Itt régen úgy ismerhették, hogy Nyápic Ardaugh.
*Sajnos az nem derült ki számára, hogy mi volt eme név előzménye, de már az elégedettségére volt, hogy apja ennek hallatától is azonnal bosszús lett.*
- Én nem vagyok közéjük való. Talán ide sem. De el kellett jönnöm, hogy ezt kiderítsem.
*Ereszkedik féltérdre, nem törődve a körülöttük levő nézőközönséggel. A fejét meghajtva ismét a táska pántját markolja.*
- Nem könyörgök bizalomért. Ha nem vagyok ide való ne is fogadjanak el. Ám egy esélyt szeretnék, hogy megtudjam kihez tartozom. Tán nem vagyok Thargodar, de fel tudom ajánlani a hűségemet és az életemet, ahogyan anyám is tette. Nem vagyok azokhoz való, akik innen elragadtak, ebben biztos vagyok.
*A táska réséből halk csipogás hallatszódik, mintha egy valaki máris egyet értene a leány szavaival. Ha nem ebben a helyzetben lenne most, bizonyára egy halk kuncogást is megengedne magának, ám most egy egy apró mosolyba rándul az ajka, ahogy a batyura sandít.*
- Viharszemű Arishienna. Ez vagyok én.
10046. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-27 13:30:50
Üzenet elküldve: 2023-06-27 13:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új nap az Ősök útján//
* Távoztában feltűnik neki egy ugyancsak érdekes külsejű és színezetű leány, utánatekeredik a feje, jól meg is bámulja magának. Felvonja a szemöldökét, sok különös szerzet fordul meg mostanában a Vashegyen.
Halk hangon hahózik, de úgy gondolja, majd Yagnar eligazítja.
Mivel kizárt dolog, hogy egy lovon osztozzon egy asszonyszeméllyel, rövid pakolászás után az istállók felé indul. Egy kevés tanakodás után kiválaszt magának egy erősnek látszó barna állatot, amelyik elég magas és megtermett ahhoz, hogy még Sifraldot is könnyűszerrel elhordozza. A hátára aggatja pajzsát és csatabárdját, majd a kapu felé vezeti.
Elég ideig bíbelődött az istállóban ahhoz, hogy Nettienaya megelőzze. Végignéz rajta, és utazásra alkalmasnak gondolja, így kurtán int a fejével a kapu felé. *
- Induljunk.
* Átvezeti a lovát a kapun, röviden biccentve az őröknek, majd fellendül a nyeregbe. Tenyerét aló farán nyugtatva hátrafordul. *
- Először a Tavernába megyünk, és aztán az erdőbe.
* Számára nem is volt kérdés, kinek a kezében lesz az irányítás az út alatt. *
* Távoztában feltűnik neki egy ugyancsak érdekes külsejű és színezetű leány, utánatekeredik a feje, jól meg is bámulja magának. Felvonja a szemöldökét, sok különös szerzet fordul meg mostanában a Vashegyen.
Halk hangon hahózik, de úgy gondolja, majd Yagnar eligazítja.
Mivel kizárt dolog, hogy egy lovon osztozzon egy asszonyszeméllyel, rövid pakolászás után az istállók felé indul. Egy kevés tanakodás után kiválaszt magának egy erősnek látszó barna állatot, amelyik elég magas és megtermett ahhoz, hogy még Sifraldot is könnyűszerrel elhordozza. A hátára aggatja pajzsát és csatabárdját, majd a kapu felé vezeti.
Elég ideig bíbelődött az istállóban ahhoz, hogy Nettienaya megelőzze. Végignéz rajta, és utazásra alkalmasnak gondolja, így kurtán int a fejével a kapu felé. *
- Induljunk.
* Átvezeti a lovát a kapun, röviden biccentve az őröknek, majd fellendül a nyeregbe. Tenyerét aló farán nyugtatva hátrafordul. *
- Először a Tavernába megyünk, és aztán az erdőbe.
* Számára nem is volt kérdés, kinek a kezében lesz az irányítás az út alatt. *
10045. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-26 22:27:17
Üzenet elküldve: 2023-06-26 22:27:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap az Ősök útján//
//Zárás//
-Azt a hátast viszed magaddal, amelyik tetszik. *Legyint a ló dolgára.* -Persze ketten is utazhattok... Ha az kényelmesebb. *Lenyel egy mosolyt, ahogy a párosra pillant. Végül leginkább a reggeli az, ami leköti a figyelmét, s csak a távozó kettős hátát nézheti gondolataiba merülve.
//Viharszemű Arishienna//
Mindenkihez van egy-két szava, mindenkit meghallgat, ki épp a csarnokban kíván vele szólani. Épp kacagva egyenesedik fel két tharg férfi közül, s még meg is lapogatja egyikük vállát, mikor zsenge hahózásra lesz figyelmes. Felkapja fejét, egy percig pedig majd beleszédül a látványba. Azt hitte, Rheia tért vissza. Ha nem is kiköpött más a leány, valamelyest emlékezteti rá. Alaposan végighordozza rajta tekintetét, miközben döngő léptekkel felé veszi az irányt. Ő maga egyszerű préminget visel, oldalán pedig ott lóg a jól megszokott fokos.*
-Ki vagy, leány? Nem láttalak még, a tekinteted pedig nem népünké. *Szavai nem haragosak, mindinkább parancsolóak. Megállapodik mellette, figyelmét pedig nem kerüli el a mezítlábas belépő sem. Alaposan végigméri, de nem a férfiszem kutat; ő tharg rúnákat keres.*
-És mégis úgy festesz, mint tulajdon népem leányai. *Megenyhül kissé, még ha nem is talál nyomot vagy tetoválást első pillantásra.*
-Beszélj hát, ki leánya vagy és miért érkeztél? Sokan jönnek a napokban, s nincs oly lélek, kinek ne jutna hely a Vashegyen. De jobb, ha ismerjük azt, kivel hajlékunkon osztozunk. *Néhány kíváncsi szempár fordul csak olykor irányukba, egyébként nem hederít rájuk senki. Habár a mezítlábas vendég talán csekélyke csodálkozást válthat ki egyesekből.*
//Zárás//
-Azt a hátast viszed magaddal, amelyik tetszik. *Legyint a ló dolgára.* -Persze ketten is utazhattok... Ha az kényelmesebb. *Lenyel egy mosolyt, ahogy a párosra pillant. Végül leginkább a reggeli az, ami leköti a figyelmét, s csak a távozó kettős hátát nézheti gondolataiba merülve.
//Viharszemű Arishienna//
Mindenkihez van egy-két szava, mindenkit meghallgat, ki épp a csarnokban kíván vele szólani. Épp kacagva egyenesedik fel két tharg férfi közül, s még meg is lapogatja egyikük vállát, mikor zsenge hahózásra lesz figyelmes. Felkapja fejét, egy percig pedig majd beleszédül a látványba. Azt hitte, Rheia tért vissza. Ha nem is kiköpött más a leány, valamelyest emlékezteti rá. Alaposan végighordozza rajta tekintetét, miközben döngő léptekkel felé veszi az irányt. Ő maga egyszerű préminget visel, oldalán pedig ott lóg a jól megszokott fokos.*
-Ki vagy, leány? Nem láttalak még, a tekinteted pedig nem népünké. *Szavai nem haragosak, mindinkább parancsolóak. Megállapodik mellette, figyelmét pedig nem kerüli el a mezítlábas belépő sem. Alaposan végigméri, de nem a férfiszem kutat; ő tharg rúnákat keres.*
-És mégis úgy festesz, mint tulajdon népem leányai. *Megenyhül kissé, még ha nem is talál nyomot vagy tetoválást első pillantásra.*
-Beszélj hát, ki leánya vagy és miért érkeztél? Sokan jönnek a napokban, s nincs oly lélek, kinek ne jutna hely a Vashegyen. De jobb, ha ismerjük azt, kivel hajlékunkon osztozunk. *Néhány kíváncsi szempár fordul csak olykor irányukba, egyébként nem hederít rájuk senki. Habár a mezítlábas vendég talán csekélyke csodálkozást válthat ki egyesekből.*
10044. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-26 20:54:35
Üzenet elküldve: 2023-06-26 20:54:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap az Ősök útján//
*Hatalmas harcos... vajon hol is láthatott olyat mostanában errefelé? Gyakorlatilag elég csak körülnéznie a trónteremben, legalább egy tucat, magához képest hatalmas termetű harcos férfialak körvonalazódik az étkezőasztalok mentén. Köztük legyen sorolva maga a vezér, és persze a Kilencéletű kívána... hatalmas termete.
Aprót megrázva fejét fordul vissza Yagnar felé, hogy a nem ideillő gondolatokat száműzze, és a feladatra koncentráljon.*
- Értem. Ha megtalálom őket, átadom az üzeneted.
*Nyugtázza az egyszerűnek ugyan nem feltétlenül titulálható, de viszonylag veszélytelen küldetést. Merthogy az erdőtől, és az ott rejtőző vadaktól igazán nem tart. Ennek ellenére persze, hogy úgy tűnik, felajánlása, miszerint Sifrald vele tarthatna a felderítő hadműveletre, olybá hat mind a két férfi számára, mintha különösebb veszély fenyegetné őt a fák között. Vagy legalábbis mintha szüksége lenne kísérőre. Megforgatja szemeit a Kilencéletű önelégült pillantására, de mielőtt még valami kevésbé illendőt szólna, hogy csitítsa nyelvét, inkább harap egyet a reggelijéből. A puffogást meghagyja gondolatai számára.
Csak az, egy bizonyos Orthusnak átadandó tárgy említésére emeli újra tekintetét a két férfira. Ezek szerint kapnak más feladatot is. A Vaskorsó nincs is messze innen, látta a fogadót, mikor Myriivel errefelé tartottak. Mivel Sifrald már magához is kaparintja a papírost, lenyeli az utolsó falat reggelit, és míg Yagnar lehelyezkedik az asztalhoz, addig ő feláll onnan.
A Kilencéletű teátrális szavaira felvont szemöldökkel válaszol, bár igazából egyetért vele. Egy ehhez hasonló üzenet-átadó túra után nem várna semmilyen jutalmazást, hisz akkora erőfeszítést azért talán nem kell kifejteniük majd. Ugyanakkor a döntést Yagnarra bízza, nyilván nem fogja visszautasítani, bármit is tervez adni nekik a vezér.*
- Nekem van saját hátasom. Ha más nincs elérhető, elbír kettőnket is.
*Ajánlja fel gondolkodás nélkül. Na nem mintha próbált volna Fajalon egy férfival együtt lovagolni, de Myriit minden gond nélkül tudta utaztatni maga mögött, a kanca pedig fiatal és életerős ló, így arra számít, nem lenne baja Sifralddal se. Más kérdés persze, hogy mennyire is akarja ő azt, hogy a Kilencéletű testéhez simulva kelljen órákat töltenie... Egészen elpirul a gondolatra. Szerencsére ebből az állapotból hamar kizökkenti a férfi hirtelen felbuzdulása.*
- Amint látod, fel vagyok öltözve.
*Mutat végig magán a hálókörletek felé meginduló Sifrald után kiáltva, miközben ő maga is a másik után ered. Tényleg, mi ütött belé vajon, hogy magától felajánlotta a közös utazást...? Útját a saját hálószobája felé veszi, hogy összeszedje fegyvereit és még egyszer megmosakodjon, de alig tölt pár percet a helyiségben, hogy indulásra készen álljon. Következő állomása az istálló, ahol Fajalt is felkészíti az indulásra, és kivezeti a hátast a kapu felé. Ha kis szerencséje van, előbb is ér oda, mint Sifrald.*
*Hatalmas harcos... vajon hol is láthatott olyat mostanában errefelé? Gyakorlatilag elég csak körülnéznie a trónteremben, legalább egy tucat, magához képest hatalmas termetű harcos férfialak körvonalazódik az étkezőasztalok mentén. Köztük legyen sorolva maga a vezér, és persze a Kilencéletű kívána... hatalmas termete.
Aprót megrázva fejét fordul vissza Yagnar felé, hogy a nem ideillő gondolatokat száműzze, és a feladatra koncentráljon.*
- Értem. Ha megtalálom őket, átadom az üzeneted.
*Nyugtázza az egyszerűnek ugyan nem feltétlenül titulálható, de viszonylag veszélytelen küldetést. Merthogy az erdőtől, és az ott rejtőző vadaktól igazán nem tart. Ennek ellenére persze, hogy úgy tűnik, felajánlása, miszerint Sifrald vele tarthatna a felderítő hadműveletre, olybá hat mind a két férfi számára, mintha különösebb veszély fenyegetné őt a fák között. Vagy legalábbis mintha szüksége lenne kísérőre. Megforgatja szemeit a Kilencéletű önelégült pillantására, de mielőtt még valami kevésbé illendőt szólna, hogy csitítsa nyelvét, inkább harap egyet a reggelijéből. A puffogást meghagyja gondolatai számára.
Csak az, egy bizonyos Orthusnak átadandó tárgy említésére emeli újra tekintetét a két férfira. Ezek szerint kapnak más feladatot is. A Vaskorsó nincs is messze innen, látta a fogadót, mikor Myriivel errefelé tartottak. Mivel Sifrald már magához is kaparintja a papírost, lenyeli az utolsó falat reggelit, és míg Yagnar lehelyezkedik az asztalhoz, addig ő feláll onnan.
A Kilencéletű teátrális szavaira felvont szemöldökkel válaszol, bár igazából egyetért vele. Egy ehhez hasonló üzenet-átadó túra után nem várna semmilyen jutalmazást, hisz akkora erőfeszítést azért talán nem kell kifejteniük majd. Ugyanakkor a döntést Yagnarra bízza, nyilván nem fogja visszautasítani, bármit is tervez adni nekik a vezér.*
- Nekem van saját hátasom. Ha más nincs elérhető, elbír kettőnket is.
*Ajánlja fel gondolkodás nélkül. Na nem mintha próbált volna Fajalon egy férfival együtt lovagolni, de Myriit minden gond nélkül tudta utaztatni maga mögött, a kanca pedig fiatal és életerős ló, így arra számít, nem lenne baja Sifralddal se. Más kérdés persze, hogy mennyire is akarja ő azt, hogy a Kilencéletű testéhez simulva kelljen órákat töltenie... Egészen elpirul a gondolatra. Szerencsére ebből az állapotból hamar kizökkenti a férfi hirtelen felbuzdulása.*
- Amint látod, fel vagyok öltözve.
*Mutat végig magán a hálókörletek felé meginduló Sifrald után kiáltva, miközben ő maga is a másik után ered. Tényleg, mi ütött belé vajon, hogy magától felajánlotta a közös utazást...? Útját a saját hálószobája felé veszi, hogy összeszedje fegyvereit és még egyszer megmosakodjon, de alig tölt pár percet a helyiségben, hogy indulásra készen álljon. Következő állomása az istálló, ahol Fajalt is felkészíti az indulásra, és kivezeti a hátast a kapu felé. Ha kis szerencséje van, előbb is ér oda, mint Sifrald.*
10043. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:22:02
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:22:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Bejutott. Tényleg bejutott. Örvendeznie kéne, ellenben az izgalma, s félelme mégis egyre inkább fokozódik. Ha megérkezik a végére mit fog mondani a vezérnek? Akár a többi másnak? Ha megtudják, amit tán tudniuk is kell, még a végén a Gödörben végzi. Arról meséltek neki sokat és nem hangzik kecsegtetően. Ám akár titkolódzhatna is. De tán rosszabb lesz minden, ha egyszer kiderül.
Hosszú sóhajok és mély lélegzetvételek kísérik az útján. Most a hang sem segít. Citrom némán bújik meg a batyuba gyűrt rongy alatt. Bár amúgy is kérdéses, hogy ha jártatja a csőrét, az vajon segít vagy inkább rontani szokott a helyzetén.
A szíve oly erővel dübörög, hogy érzi a feje is kezd beleszédülni. Bár arról tehet az is, hogy nem emlékszik mikor evett utoljára, s vize is alig egy napja fogyott ki. De nem akar meghátrálni. Most már nem. S mire gondolataiból felocsúdik mezítelen talpai megérzik a hűvös kőpadlót. Ott áll a csarnokban, egy pillanatig még észrevétlenül, akár a kisegér a polcra pakolt fűszertartók mögött. Idegen arcokon pillant végig, ám mitől is lenne bármelyik ismerős. Nem itt nőtt fel, ám most valahogy úgy érzi, hogy hazatért.
Keserű fricskája a sorsnak, tán habókos elméjének, hogy esküdni merne arra, anyja érintését érezte a vállán, amely finom tolással biztatja a tovább haladásra. Pedig az érzés oly ismeretlen a számára, mégis valami mosoly félével fog vállára, ahol imént még az érintést vélte érezni.
Azt nem mondaná, hogy bátorsággal tölti el, de egy pár lépést csak tesz beljebb, minek örömére néhány, kissé még álmos tekintet reá szegeződik. Van, aki sokáig nem foglalkozik jöttével, ám akad kinek szeme gyanakvó fürkészéssel tovább ragad rajta.
Ám a hideg íriszek igyekeznek ezeket a tekinteteket figyelmen kívül hagyni. Őt már csak az fűti, hogy megtalálja a vezért, kinek idővel tán akad ideje őrá is. Pár újabb lépést követően végül megfékezi a sétát, majd a batyu pántjára fogva, s azt kíméletlenül markolva nyílnak el ismét ajkai.*
- Ha...
*Nyel egy aprót, majd egy újabb mély sóhajt követve kihúzza magát. Hisz ő a makacs Viharszemű, akit nem olyan könnyű megijeszteni. Hát ideje, hogy ehhez mérten viselkedjen.*
- Hahó?
*Szalad ki újfent a kapuban is jól hasznosított figyelemfelkeltése. Mire fejében felzeng egy apró kuncogás.*
~ Te tökéletesen tökéletlenül adod elő magad. ~
*Most nem válaszol, még csak a batyu felé sem pillant, csupán csak egy kelletlen morranást hallat. Szemei továbbra is a csarnokban ébredezőket fürkészi, s a reá szegeződő tekintetek között igyekszik megtalálni azt az egyet, aki most igazán érdekli.*
Hosszú sóhajok és mély lélegzetvételek kísérik az útján. Most a hang sem segít. Citrom némán bújik meg a batyuba gyűrt rongy alatt. Bár amúgy is kérdéses, hogy ha jártatja a csőrét, az vajon segít vagy inkább rontani szokott a helyzetén.
A szíve oly erővel dübörög, hogy érzi a feje is kezd beleszédülni. Bár arról tehet az is, hogy nem emlékszik mikor evett utoljára, s vize is alig egy napja fogyott ki. De nem akar meghátrálni. Most már nem. S mire gondolataiból felocsúdik mezítelen talpai megérzik a hűvös kőpadlót. Ott áll a csarnokban, egy pillanatig még észrevétlenül, akár a kisegér a polcra pakolt fűszertartók mögött. Idegen arcokon pillant végig, ám mitől is lenne bármelyik ismerős. Nem itt nőtt fel, ám most valahogy úgy érzi, hogy hazatért.
Keserű fricskája a sorsnak, tán habókos elméjének, hogy esküdni merne arra, anyja érintését érezte a vállán, amely finom tolással biztatja a tovább haladásra. Pedig az érzés oly ismeretlen a számára, mégis valami mosoly félével fog vállára, ahol imént még az érintést vélte érezni.
Azt nem mondaná, hogy bátorsággal tölti el, de egy pár lépést csak tesz beljebb, minek örömére néhány, kissé még álmos tekintet reá szegeződik. Van, aki sokáig nem foglalkozik jöttével, ám akad kinek szeme gyanakvó fürkészéssel tovább ragad rajta.
Ám a hideg íriszek igyekeznek ezeket a tekinteteket figyelmen kívül hagyni. Őt már csak az fűti, hogy megtalálja a vezért, kinek idővel tán akad ideje őrá is. Pár újabb lépést követően végül megfékezi a sétát, majd a batyu pántjára fogva, s azt kíméletlenül markolva nyílnak el ismét ajkai.*
- Ha...
*Nyel egy aprót, majd egy újabb mély sóhajt követve kihúzza magát. Hisz ő a makacs Viharszemű, akit nem olyan könnyű megijeszteni. Hát ideje, hogy ehhez mérten viselkedjen.*
- Hahó?
*Szalad ki újfent a kapuban is jól hasznosított figyelemfelkeltése. Mire fejében felzeng egy apró kuncogás.*
~ Te tökéletesen tökéletlenül adod elő magad. ~
*Most nem válaszol, még csak a batyu felé sem pillant, csupán csak egy kelletlen morranást hallat. Szemei továbbra is a csarnokban ébredezőket fürkészi, s a reá szegeződő tekintetek között igyekszik megtalálni azt az egyet, aki most igazán érdekli.*
10042. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:00:27
Üzenet elküldve: 2023-06-26 09:00:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
//Új nap az Ősök útján//
* Akármennyire is bízik Yagnar a leányban, azért egyedül bóklászni a kikötői erdőségben néhanapján még egy harcosnak is veszélyes. Ki tudja, mikor fut bele egy rablóbandába a vándor?
Fellelkesül Nettienaya javaslatára, úgy tűnik maradt némi befejezetlen ügyük a minap, aminek nem lenne rossz a végére járni. Mintha hájjal kenegetnék a férfit. Rápillant, engedi hogy a szemeiben megláthassa, mulat rajta, amiért ilyen nagy hévvel igyekszik a társaságába jutni. Yagnar felé fordulva már megkomolyodik, csak az ő engedélyére tesz eleget a kérésnek. Ha más feladatot szánt neki, már ugrik is teljesíteni azt.
Átveszi a papirost és bólint. *
- Úgy lesz.
* A jutalom belengetésére felszaladnak a szemöldökei, majd elvigyorodik. *
- Míly nagylelkűség! Bőven elég nekünk, ha az asztalodnál ehetünk és ihatunk, házadban alhatunk.
* Szertartásos szavaival némileg ellentétes a fülig érő képe. Rövid gondolkodás után még kérdez egyet. *
- Lenne-e hátas számomra, meg a leány számára az istállóban?
* Az azért jól jönne, bár legutóbb gyalogszerrel járta a vidéket. Ha választ kap, röviden meghajtja a fejét, majd sarkon fordulva Nettienayára pislant. *
- Hallottad leány... öltözz, mert indulunk! Aztán semmi cicomászás. A kapunál várok.
* Rákacsint. Inge alá dugja az iratot, majd elvonul összeszedelőzködni a hálóhelyek felé. *
//Új nap az Ősök útján//
* Akármennyire is bízik Yagnar a leányban, azért egyedül bóklászni a kikötői erdőségben néhanapján még egy harcosnak is veszélyes. Ki tudja, mikor fut bele egy rablóbandába a vándor?
Fellelkesül Nettienaya javaslatára, úgy tűnik maradt némi befejezetlen ügyük a minap, aminek nem lenne rossz a végére járni. Mintha hájjal kenegetnék a férfit. Rápillant, engedi hogy a szemeiben megláthassa, mulat rajta, amiért ilyen nagy hévvel igyekszik a társaságába jutni. Yagnar felé fordulva már megkomolyodik, csak az ő engedélyére tesz eleget a kérésnek. Ha más feladatot szánt neki, már ugrik is teljesíteni azt.
Átveszi a papirost és bólint. *
- Úgy lesz.
* A jutalom belengetésére felszaladnak a szemöldökei, majd elvigyorodik. *
- Míly nagylelkűség! Bőven elég nekünk, ha az asztalodnál ehetünk és ihatunk, házadban alhatunk.
* Szertartásos szavaival némileg ellentétes a fülig érő képe. Rövid gondolkodás után még kérdez egyet. *
- Lenne-e hátas számomra, meg a leány számára az istállóban?
* Az azért jól jönne, bár legutóbb gyalogszerrel járta a vidéket. Ha választ kap, röviden meghajtja a fejét, majd sarkon fordulva Nettienayára pislant. *
- Hallottad leány... öltözz, mert indulunk! Aztán semmi cicomászás. A kapunál várok.
* Rákacsint. Inge alá dugja az iratot, majd elvonul összeszedelőzködni a hálóhelyek felé. *
10041. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2023-06-24 18:38:04
Üzenet elküldve: 2023-06-24 18:38:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
-Megfogod őket ismerni, ha látod. Az egyikük egy hatalmas harcos, mintha csak népünk fia lenne. A leány pedig vérem. Nem féltem őket, de szeretném, ha tudnának róla, várjuk őket. *Szól komolyan Netteinayához. Valóban vár rájuk.*
-Ami azt illeti, ez egy jó ötlet. *Pillant Sifraldra szeme sarkából.*
-Nem szeretném, ha még valakit elnyelne népünkből az erdő. Vigyázz a leányra! Ám mielőtt belevetnétek magatokat a rengetegbe... *Egy összehajtott pergament húz elő zsebéből, majd a Kilencéletű felé nyújtja.*
-Egy kereskedő járt nálam nem oly rég. A neve Orthus. Ha bizonyít, tán üzletfelünk lesz, vagy még több is. Arra kérlek, add át ezt neki. Nem hiszem, hogy a nyakába vette már az utat vissza Artheniornak. Én a Vaskorsóban próbálkoznék. Ejtsétek útba kérlek a helyet. Küllemre városi fickó. *Teszi még hozzá. Nem sokan járnak mostanság Artheniorból e vidéken, nem lesz nehéz kiszúrni a vagyonos kereskedőt.
Átveti lábát a padon, majd helyet foglal az asztalnál. Kenyeret, vizet és némi szárított húst vesz magához.*
-Az Ősök vezessenek Titeket! Remélem, tudok jutalommal is szolgálni, ha visszatértetek. *Biccent mindkettejük irányába, majd ajkához emeli a vízzel teli kupát.*
-Megfogod őket ismerni, ha látod. Az egyikük egy hatalmas harcos, mintha csak népünk fia lenne. A leány pedig vérem. Nem féltem őket, de szeretném, ha tudnának róla, várjuk őket. *Szól komolyan Netteinayához. Valóban vár rájuk.*
-Ami azt illeti, ez egy jó ötlet. *Pillant Sifraldra szeme sarkából.*
-Nem szeretném, ha még valakit elnyelne népünkből az erdő. Vigyázz a leányra! Ám mielőtt belevetnétek magatokat a rengetegbe... *Egy összehajtott pergament húz elő zsebéből, majd a Kilencéletű felé nyújtja.*
-Egy kereskedő járt nálam nem oly rég. A neve Orthus. Ha bizonyít, tán üzletfelünk lesz, vagy még több is. Arra kérlek, add át ezt neki. Nem hiszem, hogy a nyakába vette már az utat vissza Artheniornak. Én a Vaskorsóban próbálkoznék. Ejtsétek útba kérlek a helyet. Küllemre városi fickó. *Teszi még hozzá. Nem sokan járnak mostanság Artheniorból e vidéken, nem lesz nehéz kiszúrni a vagyonos kereskedőt.
Átveti lábát a padon, majd helyet foglal az asztalnál. Kenyeret, vizet és némi szárított húst vesz magához.*
-Az Ősök vezessenek Titeket! Remélem, tudok jutalommal is szolgálni, ha visszatértetek. *Biccent mindkettejük irányába, majd ajkához emeli a vízzel teli kupát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094