Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-08 17:49:52
Üzenet elküldve: 2014-07-08 17:49:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Gyógyítófutás. //
* Érzi mögötte egymásnak feszül a part, és a tenger. A hegy és a szél. Mégis, megállja több szívdobbanásig, hogy ne figyeljen, ne halljon semmit. De mégis a nevét mondják! Micsoda meglepő fordulat. Mennie kell Chiariért. Nem is szól, fél ő Kagantól, főleg mikor csak harag-céltábla lehet. Biccent, jól láthatóan és hanyatt-homlok rohan a már-már jól ismert sátor felé. Odaérve, nem nyit ajtóstul a sátorba, csupán megáll és ébresztő szándékkal középhangosan mondja a nő nevét. Ha az kijött a sátrából, akkor pár pillanat alatt elismétli azt amit Lea mondott. *
- Menj Chiariért, mondd meg neki, hogy Harath nagyot esett, és hogy még nem tudjuk, hogy nyakát szegte-e. Segíts neki cipelni a cuccait. * Hadarja. *
- Téhát mit segítsek? * Mondja ezeket már halkabban, nem akarja ő felverni a tábort, de a parancs az parancs. *
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.08 18:09:48, a következő indokkal:
Ékezetek pótlása.
* Érzi mögötte egymásnak feszül a part, és a tenger. A hegy és a szél. Mégis, megállja több szívdobbanásig, hogy ne figyeljen, ne halljon semmit. De mégis a nevét mondják! Micsoda meglepő fordulat. Mennie kell Chiariért. Nem is szól, fél ő Kagantól, főleg mikor csak harag-céltábla lehet. Biccent, jól láthatóan és hanyatt-homlok rohan a már-már jól ismert sátor felé. Odaérve, nem nyit ajtóstul a sátorba, csupán megáll és ébresztő szándékkal középhangosan mondja a nő nevét. Ha az kijött a sátrából, akkor pár pillanat alatt elismétli azt amit Lea mondott. *
- Menj Chiariért, mondd meg neki, hogy Harath nagyot esett, és hogy még nem tudjuk, hogy nyakát szegte-e. Segíts neki cipelni a cuccait. * Hadarja. *
- Téhát mit segítsek? * Mondja ezeket már halkabban, nem akarja ő felverni a tábort, de a parancs az parancs. *
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.08 18:09:48, a következő indokkal:
Ékezetek pótlása.
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-08 17:20:24
Üzenet elküldve: 2014-07-08 17:20:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Akheel - még este//
*Learon miután végzett feladatával, elvitte az ételt, most visszatér a tűzhöz, hogy Akheelt megkeresse. ha minden igaz, akkor még mindig ott kell legyen a kondérok mellett kinyúlva. ha megtalálja, akkor letelepszik mellé.*
-Itt vagyok Akheel! Lábra tudsz állni, vagy itt szeretnéd tölteni az éjszakádat? Ez esetben hozzak valamit betakarózni?
*Kérdezi mosolyogva a lányt. Semmi kedve felrángatni a földről, hogy egy sátorba rakja. Elég jól ismeri a vadászt ahhoz, hogy tudja, akárhol képes aludni, ha békén hagyják. Learon sem fogja zargatni, ha a lány nem szeretné. A takarót is csak azért kérdezte, nehogy Akheel megfázzon véletlenül, hiszen az nem lenne jó senkinek.*
*Learon miután végzett feladatával, elvitte az ételt, most visszatér a tűzhöz, hogy Akheelt megkeresse. ha minden igaz, akkor még mindig ott kell legyen a kondérok mellett kinyúlva. ha megtalálja, akkor letelepszik mellé.*
-Itt vagyok Akheel! Lábra tudsz állni, vagy itt szeretnéd tölteni az éjszakádat? Ez esetben hozzak valamit betakarózni?
*Kérdezi mosolyogva a lányt. Semmi kedve felrángatni a földről, hogy egy sátorba rakja. Elég jól ismeri a vadászt ahhoz, hogy tudja, akárhol képes aludni, ha békén hagyják. Learon sem fogja zargatni, ha a lány nem szeretné. A takarót is csak azért kérdezte, nehogy Akheel megfázzon véletlenül, hiszen az nem lenne jó senkinek.*
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-08 12:51:15
Üzenet elküldve: 2014-07-08 12:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Tűznél, Darel, Argus//
*A kissé hosszúra sikeredett beszédére Darel helyes. Legalábbis arra a részére, hogy maradjanak még éjszakára. Valóban nem lenne szerencsés, ha ma éjjelre kint maradnának. Habár egész nap nem csináltak jóformán semmi megerőltetőt fizikailag a harcossal, mégis ebben lehet a legjobban elfáradni tapasztalatai szerint. A mágusnak is lehetnek fájdalmai, arra pedig az egyik legjobb gyógyír az alvás. No, nem mintha félne az erdőben aludni, bármik is tartózkodjanak körülötte, hiszen abban nőt fel. Számtalanszor végignézte már fák ágain hasalva, ahogy az erdő lakói előmerészkednek az éjszakában. És nem mindegyik volt békés.
A többiek tekintetét követve a kapura néz. Valóban zárva találja, bár a lánynak fel sem tűnt, hogy mikor zárták be, vagy épp nyitották ki. Egész nap a kapu felé sem tekintett, így ez nem meglepő. Ahogy az sem, hogy az éj eljövetelével a hatalmas monstrumot bezárják. Elég sokan vannak a táborban, akiket veszély fenyegethet az éjszakai teremtményektől. Vállait könnyedén megvonja, ezzel lezárva a kérdést, hogy maradnak-e vagy sem. Argus jelenleg most nem tud ellenkezni, szavakkal most nem. *
- Akkor ez eldöntetett. Maradunk!
*Jelenti ki mosollyal az arcán, ahogy tekintetét a két férfi arca között váltogatja.
Néhány csendes percet követően a mágus felé fordul. Már csak a tűz fénye ad világítást a környezetre. Szemeit kissé összehúzva figyeli a mágus mutogatását. Letekint a mutogatott tárgy irányába, majd vissza a fiúra. Néhányat pislog rá, végül egy könnyed mozdulattal odaadja a fiúnak kardját. Fejét félrehajtva, érdeklődve figyeli, hogy mire készül a mágus az elkért holmival. A másik két kézzel veszi el tőle, bátyától kapott kincsét. Szemeit becsukja, ahogy láthatólag koncentrál.
A lány arca hamar felderül. Habár Argus megígérte neki, hogy majd mutat varázslatot neki, ha kiértek a táborból, de a történeték fényében ezt hamar el is felejtette. Reménykedve nézi a mágust, hátha sikerül neki, bármire is készül.*
*A kissé hosszúra sikeredett beszédére Darel helyes. Legalábbis arra a részére, hogy maradjanak még éjszakára. Valóban nem lenne szerencsés, ha ma éjjelre kint maradnának. Habár egész nap nem csináltak jóformán semmi megerőltetőt fizikailag a harcossal, mégis ebben lehet a legjobban elfáradni tapasztalatai szerint. A mágusnak is lehetnek fájdalmai, arra pedig az egyik legjobb gyógyír az alvás. No, nem mintha félne az erdőben aludni, bármik is tartózkodjanak körülötte, hiszen abban nőt fel. Számtalanszor végignézte már fák ágain hasalva, ahogy az erdő lakói előmerészkednek az éjszakában. És nem mindegyik volt békés.
A többiek tekintetét követve a kapura néz. Valóban zárva találja, bár a lánynak fel sem tűnt, hogy mikor zárták be, vagy épp nyitották ki. Egész nap a kapu felé sem tekintett, így ez nem meglepő. Ahogy az sem, hogy az éj eljövetelével a hatalmas monstrumot bezárják. Elég sokan vannak a táborban, akiket veszély fenyegethet az éjszakai teremtményektől. Vállait könnyedén megvonja, ezzel lezárva a kérdést, hogy maradnak-e vagy sem. Argus jelenleg most nem tud ellenkezni, szavakkal most nem. *
- Akkor ez eldöntetett. Maradunk!
*Jelenti ki mosollyal az arcán, ahogy tekintetét a két férfi arca között váltogatja.
Néhány csendes percet követően a mágus felé fordul. Már csak a tűz fénye ad világítást a környezetre. Szemeit kissé összehúzva figyeli a mágus mutogatását. Letekint a mutogatott tárgy irányába, majd vissza a fiúra. Néhányat pislog rá, végül egy könnyed mozdulattal odaadja a fiúnak kardját. Fejét félrehajtva, érdeklődve figyeli, hogy mire készül a mágus az elkért holmival. A másik két kézzel veszi el tőle, bátyától kapott kincsét. Szemeit becsukja, ahogy láthatólag koncentrál.
A lány arca hamar felderül. Habár Argus megígérte neki, hogy majd mutat varázslatot neki, ha kiértek a táborból, de a történeték fényében ezt hamar el is felejtette. Reménykedve nézi a mágust, hátha sikerül neki, bármire is készül.*
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-08 12:23:04
Üzenet elküldve: 2014-07-08 12:23:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Tűznél, Darel, Freyai//
*Csendben szótlanul áll, és várja a társai reakcióját, az indulás ötletére. Valószínűleg a Törzsfő, és a Szellemjáró legnagyobb örömére. Először az elf lány nyitja szólásra az ajkait. Először aggódik a mágus nyelve miatt, majd szóvá teszi az állítólagos orkokat, akik kint mászkálnak. A mágus az orkokra való megjegyzésre, csak ráemeli a tekintetét, mint aki meglepődik a lány aggodalmán. Orkok? Az rendben van, hogy meg ismeri a mágust, és nem tudja, hogy mire képes, de az Ifjú Farkast csak ismeri. Először szólni akar, erre a mondvacsinált kifogásra, de a fájdalom ismét emlékezteti a valóságra. Az arca eltorzul, s gyorsan lehajtja a fejét, hogy a társai ne lássák az arcát. Mikor végre visszanyeri az eredeti önmagát, akkor legyint a lánynak az orkokra való megjegyzésére. Argus legnagyobb sajnálatára az Ifjú Frakas is egyet ért a lánnyal, majd hozzáteszi megjegyzésképpen, hogy a kapu is zárva.
A mágus a kapura emeli a tekintetét. Elkezdi felmérni a kapu erejét. Hatalmas farönkök szorosan egymás mellet. Bizonyára jó súlya lehet egy ilyen kapunak, de látszólag mágia nem védi.*
~Zárva? Hm. Mennyi időbe telne kinyitni? Hat pánt van mind a két oldalt, egy lét perc alatt fel lehet őket olyan hőmérsékletre hevíteni, hogy már nem lennének képesek megtartani a kapu súlyát. Egy lángtornádó pillanatok alatt elhamvasztaná a fallal együtt, de azt nehéz irányítani, és ha elszabadul. Még egyszerűbb lenne, egy kaput nyitni a falba, biztosan pánik belőle. A törzset oltalmazó falon egy kapunyílás. Ha nem lennének itt az Ifjú Farkasék, akkor rég át teleportáltam volna magam. Mennyire nehéz így varázsolni?~
*Hosszú percekig nézi a kaput, és elmélkedik azon, hogy milyen módon tudná kinyitni, vagy átjutni rajta, majd hirtelen szembe fordul az elf lánnyal. Végignéz rajta, majd rámutat a lány kardjára, és nyújtja a kezét, hogy elkérje tőle. Vár, hogy a lány döntsön. Megbízik a mágusban, vagy sem.
Ha megkapja a kardot, akkor két kézzel veszi át, szótlanul, csukott szemmel tartja, amíg felidézi magában a szükséges varázsszavakat. Ha sikerül a varázslat, akkor visszaadja a kardot a lánynak, s leguggol elé. Gyakorlott mozdulatokkal írja a nevet a földbe.*
„Organthela Freyai tulajdona ez a kard.”
*Ha nem sikerül a varázslat, akkor kicsit dühösebben a kelleténél, amikor vissza adja a lánynak.*
~Miért nem?~
*Mikor végzett a próbálkozással, akkor bólint nekik, hogy rendben. Legyen. Reggel indulnak. Megfordul, és elindul a sátorba aludni, ahol előző éjszaka is pihentek, s reggelig fel sem ébred.*
A varázsló egy Szimpátia nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a mágiahasználó megtudja, ki volt a birtokába került tárgy utolsó gazdája.
*Csendben szótlanul áll, és várja a társai reakcióját, az indulás ötletére. Valószínűleg a Törzsfő, és a Szellemjáró legnagyobb örömére. Először az elf lány nyitja szólásra az ajkait. Először aggódik a mágus nyelve miatt, majd szóvá teszi az állítólagos orkokat, akik kint mászkálnak. A mágus az orkokra való megjegyzésre, csak ráemeli a tekintetét, mint aki meglepődik a lány aggodalmán. Orkok? Az rendben van, hogy meg ismeri a mágust, és nem tudja, hogy mire képes, de az Ifjú Farkast csak ismeri. Először szólni akar, erre a mondvacsinált kifogásra, de a fájdalom ismét emlékezteti a valóságra. Az arca eltorzul, s gyorsan lehajtja a fejét, hogy a társai ne lássák az arcát. Mikor végre visszanyeri az eredeti önmagát, akkor legyint a lánynak az orkokra való megjegyzésére. Argus legnagyobb sajnálatára az Ifjú Frakas is egyet ért a lánnyal, majd hozzáteszi megjegyzésképpen, hogy a kapu is zárva.
A mágus a kapura emeli a tekintetét. Elkezdi felmérni a kapu erejét. Hatalmas farönkök szorosan egymás mellet. Bizonyára jó súlya lehet egy ilyen kapunak, de látszólag mágia nem védi.*
~Zárva? Hm. Mennyi időbe telne kinyitni? Hat pánt van mind a két oldalt, egy lét perc alatt fel lehet őket olyan hőmérsékletre hevíteni, hogy már nem lennének képesek megtartani a kapu súlyát. Egy lángtornádó pillanatok alatt elhamvasztaná a fallal együtt, de azt nehéz irányítani, és ha elszabadul. Még egyszerűbb lenne, egy kaput nyitni a falba, biztosan pánik belőle. A törzset oltalmazó falon egy kapunyílás. Ha nem lennének itt az Ifjú Farkasék, akkor rég át teleportáltam volna magam. Mennyire nehéz így varázsolni?~
*Hosszú percekig nézi a kaput, és elmélkedik azon, hogy milyen módon tudná kinyitni, vagy átjutni rajta, majd hirtelen szembe fordul az elf lánnyal. Végignéz rajta, majd rámutat a lány kardjára, és nyújtja a kezét, hogy elkérje tőle. Vár, hogy a lány döntsön. Megbízik a mágusban, vagy sem.
Ha megkapja a kardot, akkor két kézzel veszi át, szótlanul, csukott szemmel tartja, amíg felidézi magában a szükséges varázsszavakat. Ha sikerül a varázslat, akkor visszaadja a kardot a lánynak, s leguggol elé. Gyakorlott mozdulatokkal írja a nevet a földbe.*
„Organthela Freyai tulajdona ez a kard.”
*Ha nem sikerül a varázslat, akkor kicsit dühösebben a kelleténél, amikor vissza adja a lánynak.*
~Miért nem?~
*Mikor végzett a próbálkozással, akkor bólint nekik, hogy rendben. Legyen. Reggel indulnak. Megfordul, és elindul a sátorba aludni, ahol előző éjszaka is pihentek, s reggelig fel sem ébred.*
A varázsló egy Szimpátia nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a mágiahasználó megtudja, ki volt a birtokába került tárgy utolsó gazdája.
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-08 08:32:29
Üzenet elküldve: 2014-07-08 08:32:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lovaknál, majd tovább//
*Nagyon is jó helyen van, ő pedig örül, hogy végre eljutott idáig. A meglepetésen Nym is elkezd gondolkozni. A gyermeket illően kell köszönteni, megfelelő ajándékokkal. Ahhoz azonban, hogy időben elkészüljön, tudnia kellene, hogy mikorra várható a csöppség. El is határozza, hogy másnap megkeresi Chiarit. Valahogy... Majd ha lesz rá ideje. Most azonban inkább csak felnevet, elvetve az elmélkedés fonalát.*
- Tehát Chiarit ahelyett, hogy gyengítené, erősíti a várt gyermek. Ütése pedig most már felér egy óriáspofonnal. Ezt jó lesz észben tartani *jegyzi meg hangosan, jó kedvvel telt hangon.
Persze nem az a bajkeverő fajta ő. Nem szeret gondot okozni másoknak, ahogyan kontárkodni sem, még akkor sem, ha ez sokszor szükséges. Neki pedig meg kell szoknia, hogy nem csinálhat mindent egymaga. Utasítania kell majd másokat és vezetnie őket, ami nem kis feladat, de nem fog neki menni, ha nem tudja elviselni, hogy ezzel nehézségek elé állít másokat.*
- Egy szóval sem említettem, hogy jól tudok masszírozni *vág vissza még Dharrennek, mielőtt Harathba botlanának, szinte szó szerint.
Sejti, hogy valami nyomasztja őt. Szokása figyelni az emberekre, hogy jobban megértse őket, a férfin azonban nem csak a fáradtság jelei mutatkoznak, ami egyébként természetes, lévén most tért vissza egy nehéz küzdelem után. Szemeire emelve pillantását azonban mást lát. Szomorúságot, gyötrelmet, mi leplezetlen arcjátékán is kiül, szavai ellenére. A páros azonban távozna. Ennek hangot is adnak, de mielőtt Nymira kilépne az istálló ajtaján, Harath szavai megtorpanásra késztetik. Na most mit tegyen? Hagyja magára a bensőjében nyomorgó férfit, vagy menjen tovább, nem váratva a másikat, ki az ő kérésére van itt és vezeti el a sátrakig? Nehéz döntés, melynek végekor egy türelmet kérő pillantást ereszt meg kísérője felé, majd a másikhoz lép egy pillanatra, hogy háta mögé érve vállára tegye egyik kezét.*
- Inkább pihend ki magad! Holnap pedig, ha gondolod, szívesen meghallgatom, hogy mi nyomaszt *teszi még hozzá egészen halkan, hogy lehetőleg a kijjebb álló ne hallhassa.*
- Jó éjt! *búcsúzik is el tőle, majd arcára újra nyugalmat erőltetve lép a rá várakozóhoz, hogy vele tarthasson.
Azt örömmel hallja, hogy az őrparancsnok válla rendben van, ahogyan azt is, hogy nem kell még ma megmasszíroznia. Ugyan nem szívesen odázza az ígéreteket, ha pedig kellene, még ma megejtené azt a gyúrást, csakhogy mégiscsak jobb, ha nincs ennyire kimerülve.*
- Lehet, hogy azért alszol nyugtalanul, mert fájdalmaid vannak éjszaka. Várj egy pillanatot! *szól, majd a sátorba lép, ahol leteszi csomagját. Egy keveset kotorászik benne, majd egy kis tégelyt kap elő, mit ki is visz megmutatni. A tároló üvegből van és kényelmesen elfér a lány kezében. Halványzöldes valami sejlik át oldalánál és tetején is, hála a tégely átlátszóságának.*
- Ezt még a Szellemasszonyunktól kaptam. Kend be vele vékonyan a vállad lefekvés előtt és reggel. Vagy ha gondolod, bekenem most én, meg reggel is. Nem tudom mi van benne, de hűsíti és ellazítja az izmokat. Még a szaga is egész kellemes. Idővel pedig fel is szívódik, így nyoma sem marad. Nekem sokat használt, pedig nem kis utat tettem meg idáig lóháton *érvel saját bőrén szerzett tapasztalatával is.*
- Szükségem nincs semmire, csak egy dolgot kérnék! Megtennéd, hogy ha felébredsz, erre jössz és felkeltesz engem is, ha még alszom? Nem szeretnék sok időt veszíteni, és még azt is megígértem, hogy reggel körbejárom Thargarodot, hogy tudjam, mi hol van *kéri, szemeit azonban bűnbánóan lesüti.
Így is elég problémát okozhatott már a parancsnoknak, száját azonban nem tudja befogni, hogy ne kérjen tőle újabb dolgokat. Talán azért, mert eddig is ilyen készségesen állt rendelkezésére. Minden esetre várja a választ ezzel kapcsolatban, ahogyan a választást is a korábban felkínált két lehetőség közül, amik a kenőccsel kapcsolatosak.*
*Nagyon is jó helyen van, ő pedig örül, hogy végre eljutott idáig. A meglepetésen Nym is elkezd gondolkozni. A gyermeket illően kell köszönteni, megfelelő ajándékokkal. Ahhoz azonban, hogy időben elkészüljön, tudnia kellene, hogy mikorra várható a csöppség. El is határozza, hogy másnap megkeresi Chiarit. Valahogy... Majd ha lesz rá ideje. Most azonban inkább csak felnevet, elvetve az elmélkedés fonalát.*
- Tehát Chiarit ahelyett, hogy gyengítené, erősíti a várt gyermek. Ütése pedig most már felér egy óriáspofonnal. Ezt jó lesz észben tartani *jegyzi meg hangosan, jó kedvvel telt hangon.
Persze nem az a bajkeverő fajta ő. Nem szeret gondot okozni másoknak, ahogyan kontárkodni sem, még akkor sem, ha ez sokszor szükséges. Neki pedig meg kell szoknia, hogy nem csinálhat mindent egymaga. Utasítania kell majd másokat és vezetnie őket, ami nem kis feladat, de nem fog neki menni, ha nem tudja elviselni, hogy ezzel nehézségek elé állít másokat.*
- Egy szóval sem említettem, hogy jól tudok masszírozni *vág vissza még Dharrennek, mielőtt Harathba botlanának, szinte szó szerint.
Sejti, hogy valami nyomasztja őt. Szokása figyelni az emberekre, hogy jobban megértse őket, a férfin azonban nem csak a fáradtság jelei mutatkoznak, ami egyébként természetes, lévén most tért vissza egy nehéz küzdelem után. Szemeire emelve pillantását azonban mást lát. Szomorúságot, gyötrelmet, mi leplezetlen arcjátékán is kiül, szavai ellenére. A páros azonban távozna. Ennek hangot is adnak, de mielőtt Nymira kilépne az istálló ajtaján, Harath szavai megtorpanásra késztetik. Na most mit tegyen? Hagyja magára a bensőjében nyomorgó férfit, vagy menjen tovább, nem váratva a másikat, ki az ő kérésére van itt és vezeti el a sátrakig? Nehéz döntés, melynek végekor egy türelmet kérő pillantást ereszt meg kísérője felé, majd a másikhoz lép egy pillanatra, hogy háta mögé érve vállára tegye egyik kezét.*
- Inkább pihend ki magad! Holnap pedig, ha gondolod, szívesen meghallgatom, hogy mi nyomaszt *teszi még hozzá egészen halkan, hogy lehetőleg a kijjebb álló ne hallhassa.*
- Jó éjt! *búcsúzik is el tőle, majd arcára újra nyugalmat erőltetve lép a rá várakozóhoz, hogy vele tarthasson.
Azt örömmel hallja, hogy az őrparancsnok válla rendben van, ahogyan azt is, hogy nem kell még ma megmasszíroznia. Ugyan nem szívesen odázza az ígéreteket, ha pedig kellene, még ma megejtené azt a gyúrást, csakhogy mégiscsak jobb, ha nincs ennyire kimerülve.*
- Lehet, hogy azért alszol nyugtalanul, mert fájdalmaid vannak éjszaka. Várj egy pillanatot! *szól, majd a sátorba lép, ahol leteszi csomagját. Egy keveset kotorászik benne, majd egy kis tégelyt kap elő, mit ki is visz megmutatni. A tároló üvegből van és kényelmesen elfér a lány kezében. Halványzöldes valami sejlik át oldalánál és tetején is, hála a tégely átlátszóságának.*
- Ezt még a Szellemasszonyunktól kaptam. Kend be vele vékonyan a vállad lefekvés előtt és reggel. Vagy ha gondolod, bekenem most én, meg reggel is. Nem tudom mi van benne, de hűsíti és ellazítja az izmokat. Még a szaga is egész kellemes. Idővel pedig fel is szívódik, így nyoma sem marad. Nekem sokat használt, pedig nem kis utat tettem meg idáig lóháton *érvel saját bőrén szerzett tapasztalatával is.*
- Szükségem nincs semmire, csak egy dolgot kérnék! Megtennéd, hogy ha felébredsz, erre jössz és felkeltesz engem is, ha még alszom? Nem szeretnék sok időt veszíteni, és még azt is megígértem, hogy reggel körbejárom Thargarodot, hogy tudjam, mi hol van *kéri, szemeit azonban bűnbánóan lesüti.
Így is elég problémát okozhatott már a parancsnoknak, száját azonban nem tudja befogni, hogy ne kérjen tőle újabb dolgokat. Talán azért, mert eddig is ilyen készségesen állt rendelkezésére. Minden esetre várja a választ ezzel kapcsolatban, ahogyan a választást is a korábban felkínált két lehetőség közül, amik a kenőccsel kapcsolatosak.*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-08 02:05:29
Üzenet elküldve: 2014-07-08 02:05:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Indulás Artheniorba//
*Hallva a kiabálást, a hang irányába tereli tekintetét. Valaki őt hívja, bár a 'vajákos' megnevezést egyelőre nem tudja hova tenni. Nem szereti ezt a szót, főleg akkor meg különösen, ha rá használják. Zrick egyáltalán nem tartja magát szélhámosnak, sem csalónak, valamint bájitalait és különböző készítményeit sem 'sötétebb' szándékkal állítja elő. Ha így lenne, bizonyára, jelenleg jóval tömött lenne a kis pénzes-szütyője, mint jelenleg. Bár felvont szemöldökkel figyeli az utána szóló törp arcát, mégis úgy határoz, hogy elengedi fülei mellett ezt az egy szót. Nem lenne szerencsés úgy belekötni valakibe egy új helyen, hogy még nem is beszéltek egymással három mondatot sem, valamint azzal is tisztában van, hogy jelenleg ő élhet az 'új fiú' titulussal is ebben a közösségben. Talán még egy két ilyet el kell, hogy viseljen, mire némi tekintélyt szerez magának, vagy mit.*
-Remek! He he.! *Feleli kis nevetgéléssel a szó végén, mikor odaér és meghallja a tudnivalókat.* Úgy is készültem rendelni egy-két üvegcse varázsitalt a kutatásaimhoz, de ha amúgy is megyünk a városba, ez alkalommal már nem fizetem ki a szállítási költséget annak a kalmárnak, nemde? Hi hi.!
*No, nem mintha sajnálná azt a pénzt, elvégre kapott éppen eleget a vezértől, csupán még nem volt olyan sokszor az itteni piacon és inkább megnézi még egyszer az ottani árakat, mielőtt bármit is szervezkedne a kereskedő gnómmal.*
-Világos, mint a nap, drága Uram, He he.! Egy óra múlva a kapunál, bár valószínűleg én fogom várni a népet! Hi hi hii! *Vigyorog a másikra, majd egy jó adag füst belélegzése után folytatja.* Egyelőre nincs errefelé semmim, melyet össze tudnék szedni, úgyhogy részemről én menetre készen vagyok. Ha gondolja, segíthetek valamit az előkészületekben is!
*Baljával, mely jelenleg éppen szabadon van, szakállát kezdi túrni, hogy azért mégse csak úgy lógjon az a végtag a semmibe, majd a többi két egyénre tereli tekintetét, melyek ugyancsak meg lettek szólítva. Zricknek egyből szemet szúr a kezdetleges kommunikáció, mellyel nincs is semmi probléma, lévén, hogy az óriások egy rétegének ez a normális és megszokott, a kis gnómot meglehetősen tudja zavarni még a kezdetekben, de mint mindent, ezt is képes megszokni idővel... Arcán nem fellelhető a beszéd iránt való nemtetszés, sőt... A barátságos, szélesre nyílt mosoly töretlen vonulata az, ami dominál a hosszúra hagyott szőrrel teli pofán. Mikor észreveszi, hogy mindenki állig fegyverzetben van, kissé tartani kezd tőle, hogy kirabolni mennek-e a várost, vagy valóban csak vásárolgatni, ugyanis az előbbiben sok hasznát nem vennék Zricknek, ugyanis a legkevésbé sem ért a fegyverforgatáshoz (nem mintha lenne akármi érdemleges, ilyen célt szolgáló tárgy is a tulajdonában). Amint közel kerül az óriásokhoz, vagy éppen az óriások hozzá, széles vigyorral arcán köszönti őket.*
*Hallva a kiabálást, a hang irányába tereli tekintetét. Valaki őt hívja, bár a 'vajákos' megnevezést egyelőre nem tudja hova tenni. Nem szereti ezt a szót, főleg akkor meg különösen, ha rá használják. Zrick egyáltalán nem tartja magát szélhámosnak, sem csalónak, valamint bájitalait és különböző készítményeit sem 'sötétebb' szándékkal állítja elő. Ha így lenne, bizonyára, jelenleg jóval tömött lenne a kis pénzes-szütyője, mint jelenleg. Bár felvont szemöldökkel figyeli az utána szóló törp arcát, mégis úgy határoz, hogy elengedi fülei mellett ezt az egy szót. Nem lenne szerencsés úgy belekötni valakibe egy új helyen, hogy még nem is beszéltek egymással három mondatot sem, valamint azzal is tisztában van, hogy jelenleg ő élhet az 'új fiú' titulussal is ebben a közösségben. Talán még egy két ilyet el kell, hogy viseljen, mire némi tekintélyt szerez magának, vagy mit.*
-Remek! He he.! *Feleli kis nevetgéléssel a szó végén, mikor odaér és meghallja a tudnivalókat.* Úgy is készültem rendelni egy-két üvegcse varázsitalt a kutatásaimhoz, de ha amúgy is megyünk a városba, ez alkalommal már nem fizetem ki a szállítási költséget annak a kalmárnak, nemde? Hi hi.!
*No, nem mintha sajnálná azt a pénzt, elvégre kapott éppen eleget a vezértől, csupán még nem volt olyan sokszor az itteni piacon és inkább megnézi még egyszer az ottani árakat, mielőtt bármit is szervezkedne a kereskedő gnómmal.*
-Világos, mint a nap, drága Uram, He he.! Egy óra múlva a kapunál, bár valószínűleg én fogom várni a népet! Hi hi hii! *Vigyorog a másikra, majd egy jó adag füst belélegzése után folytatja.* Egyelőre nincs errefelé semmim, melyet össze tudnék szedni, úgyhogy részemről én menetre készen vagyok. Ha gondolja, segíthetek valamit az előkészületekben is!
*Baljával, mely jelenleg éppen szabadon van, szakállát kezdi túrni, hogy azért mégse csak úgy lógjon az a végtag a semmibe, majd a többi két egyénre tereli tekintetét, melyek ugyancsak meg lettek szólítva. Zricknek egyből szemet szúr a kezdetleges kommunikáció, mellyel nincs is semmi probléma, lévén, hogy az óriások egy rétegének ez a normális és megszokott, a kis gnómot meglehetősen tudja zavarni még a kezdetekben, de mint mindent, ezt is képes megszokni idővel... Arcán nem fellelhető a beszéd iránt való nemtetszés, sőt... A barátságos, szélesre nyílt mosoly töretlen vonulata az, ami dominál a hosszúra hagyott szőrrel teli pofán. Mikor észreveszi, hogy mindenki állig fegyverzetben van, kissé tartani kezd tőle, hogy kirabolni mennek-e a várost, vagy valóban csak vásárolgatni, ugyanis az előbbiben sok hasznát nem vennék Zricknek, ugyanis a legkevésbé sem ért a fegyverforgatáshoz (nem mintha lenne akármi érdemleges, ilyen célt szolgáló tárgy is a tulajdonában). Amint közel kerül az óriásokhoz, vagy éppen az óriások hozzá, széles vigyorral arcán köszönti őket.*
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 22:53:19
Üzenet elküldve: 2014-07-07 22:53:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Lovaknál, majd tovább//
- Bejutottál, ez a lényeg, nem igaz? Itt jó helyen vagy.
* Biztonság és elegendő élelem, úgyhogy itt tényleg jó helyen van. *
- Na hát igen, a kis lurkó a hasában. Az első gyerek, aki itt fog megszületni. Szerintem mindenképp nagy esemény lesz.
* Bólogat rá mosolyogva és erről eszébe is jut valami. *
- Most hogy így említed, azt hiszem, hogy Azil, az egyik óriásunk jól ért a fa megmunkálásához. Szólni kellene neki, hogy nemsokára időszerű lenne egy bölcsőt faragni annak a gyerkőcnek. Bár lehet, hogy Xomorr gondolt már rá. Na majd erre rákérdezek. Valami meglepetést azért ki lehetne találni neki, valami játékot.
- Áh, nehogy azt hidd. Talán láttad azt a fél-orkot a tűznél? Az ő fejére egy kisebb bottal sózott rá. Most megkérte rá az óriásokat, hogy vágják fejen helyette. Chiarinak persze szinte bármit megtesznek. Főleg Niana, nagyon megkedvelte a gyógyítót.
* Mondjuk könnyű ragaszkodni a gyógyítóhoz. De hát, ő olyan nő. Nymira pedig másmilyen. Tetszik neki ez a közelség, igencsak kedvére van. Megérintené az arcát, de a neszezés miatt már nem teszi meg ezt a lépést. Pedig szép arca van. *
- Egy jó masszírozásért bármire hajlandó vagyok.
* Hunyorít hozzá, de ezt már halkan mondja. Cserébe kérhet bármit a lány, megteszi. Ha teheti. Ha tudná, hogy Harath fejében mi fordul meg az ő szavaitól, bizony neki is lekeverne egy nagy tockost. Azonban Harath felel és erre elégedetten bólint. *
- Ennek örülök. Shauri belevaló nőnek tűnt elsőre is. Úgy láttam jól kijöttök egymással, aminek örülök. Már az őrségben sejtettem, a kapunál.
* Emlékezteti őt egy korábbi beszélgetésükre, amikor is Harath elszólta magát, hogy bizony jól néz ki az aranyhajú nőstény. *
- Jó, majd holnap megbeszéljük részletesen. Más segítségem most nem nagyon akad ebben. Akheel és Elenyel is le van már terhelve, Xomorr meg, eh. Tudod milyen? Még elmeséli a törzs történetét mindenkinek, aki a kapunk alá kerül. Megbeszéljük, hogy kiket kellene elkergetni, meg hasonlók. Egyedül nem bírnám már sokáig, kell a segítséged.
* Búcsúzik tőle és indulnak is már kifelé az istállóból. *
- Na, te csak inkább Shauri után nézzél majd. Eléggé kimerültnek tűnt a tűznél.
* A szép arcúval majd ő foglalkozik. Úgyhogy majd ő mutatja az irányt azokhoz a sátrakhoz. *
- Még tűrhetően. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy most masszírozz meg. Megszoktam már, hogy hasogat néha, inkább feküdj le és aludd ki magad. Holnap is lesz nap, rám is rám fér az alvás. Most talán nyugodtabban alszom végre.
* Megmutatja az üres vendégsátrak egyikét. Egy kisebb példány elegendő lesz mára. Később pedig majd kényelmesebben belakja magát itt, a táborban. *
- Szükséged van még valamire? Takaróra, vagy egy szőrmére, hogy ne fázz?
* Erre még rákérdez és majd alakul valahogy a helyzet. De aztán búcsút mond mára.*
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.07 22:53:36
- Bejutottál, ez a lényeg, nem igaz? Itt jó helyen vagy.
* Biztonság és elegendő élelem, úgyhogy itt tényleg jó helyen van. *
- Na hát igen, a kis lurkó a hasában. Az első gyerek, aki itt fog megszületni. Szerintem mindenképp nagy esemény lesz.
* Bólogat rá mosolyogva és erről eszébe is jut valami. *
- Most hogy így említed, azt hiszem, hogy Azil, az egyik óriásunk jól ért a fa megmunkálásához. Szólni kellene neki, hogy nemsokára időszerű lenne egy bölcsőt faragni annak a gyerkőcnek. Bár lehet, hogy Xomorr gondolt már rá. Na majd erre rákérdezek. Valami meglepetést azért ki lehetne találni neki, valami játékot.
- Áh, nehogy azt hidd. Talán láttad azt a fél-orkot a tűznél? Az ő fejére egy kisebb bottal sózott rá. Most megkérte rá az óriásokat, hogy vágják fejen helyette. Chiarinak persze szinte bármit megtesznek. Főleg Niana, nagyon megkedvelte a gyógyítót.
* Mondjuk könnyű ragaszkodni a gyógyítóhoz. De hát, ő olyan nő. Nymira pedig másmilyen. Tetszik neki ez a közelség, igencsak kedvére van. Megérintené az arcát, de a neszezés miatt már nem teszi meg ezt a lépést. Pedig szép arca van. *
- Egy jó masszírozásért bármire hajlandó vagyok.
* Hunyorít hozzá, de ezt már halkan mondja. Cserébe kérhet bármit a lány, megteszi. Ha teheti. Ha tudná, hogy Harath fejében mi fordul meg az ő szavaitól, bizony neki is lekeverne egy nagy tockost. Azonban Harath felel és erre elégedetten bólint. *
- Ennek örülök. Shauri belevaló nőnek tűnt elsőre is. Úgy láttam jól kijöttök egymással, aminek örülök. Már az őrségben sejtettem, a kapunál.
* Emlékezteti őt egy korábbi beszélgetésükre, amikor is Harath elszólta magát, hogy bizony jól néz ki az aranyhajú nőstény. *
- Jó, majd holnap megbeszéljük részletesen. Más segítségem most nem nagyon akad ebben. Akheel és Elenyel is le van már terhelve, Xomorr meg, eh. Tudod milyen? Még elmeséli a törzs történetét mindenkinek, aki a kapunk alá kerül. Megbeszéljük, hogy kiket kellene elkergetni, meg hasonlók. Egyedül nem bírnám már sokáig, kell a segítséged.
* Búcsúzik tőle és indulnak is már kifelé az istállóból. *
- Na, te csak inkább Shauri után nézzél majd. Eléggé kimerültnek tűnt a tűznél.
* A szép arcúval majd ő foglalkozik. Úgyhogy majd ő mutatja az irányt azokhoz a sátrakhoz. *
- Még tűrhetően. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy most masszírozz meg. Megszoktam már, hogy hasogat néha, inkább feküdj le és aludd ki magad. Holnap is lesz nap, rám is rám fér az alvás. Most talán nyugodtabban alszom végre.
* Megmutatja az üres vendégsátrak egyikét. Egy kisebb példány elegendő lesz mára. Később pedig majd kényelmesebben belakja magát itt, a táborban. *
- Szükséged van még valamire? Takaróra, vagy egy szőrmére, hogy ne fázz?
* Erre még rákérdez és majd alakul valahogy a helyzet. De aztán búcsút mond mára.*
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.07 22:53:36
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 21:42:36
Üzenet elküldve: 2014-07-07 21:42:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Indulás Artheniorba//
* Ücsörög a tűznél, mégpedig Rolko közelében már, amikor nem kellett a kondérral foglalkoznia. Úgyhogy Rolkonak nem kell nagyon keresgélnie a hírrel. A törpét is látja, meg aztán hallja is amit mond.
A körülötte lévőkre már ő sem figyelt nagyon, mikor nekilátott az evésnek. Jól lakott bizony, evett rendesen. Régen volt már alkalma halacskákat enni, na most ezt bepótolta. Nagyot húz a friss vízből és eldől a tűz mellett. Persze ha a hátán fekszik, még a végén el talál aludni. Úgyhogy inkább az oldalára fordul és a kezére támasztja a fejét. Ő is a hímjét nézegeti, mert már annak tekinti. Magában tervezgeti, hogy pihennek még a vacsora után, aztán megdögönyözi majd Rolkot. Nem itt, máshol. Nem fűlik a foga ahhoz, hogy most menjenek, főleg nem a városba. Feltápászkodik fektéből és durcás képet vág. *
- Nem szeretni várost, ott sok kicsi gonosz ember van, akik nevetnek rajtam.
* Még duzzogva megvonja a vállát, majd a hím farára csap, ahogy mellé lép. És vigyorog. *
- De attól Niana menni Rolkoval bárhová.
* Ő is megtér a helyére, de csak a kalapácsát veszi magához. Nem nagyon harcolt még vele, egy-egy vadabb jószágot leütött vele az igaz, de ő nem harcos. A hűvösebb hajnal miatt barna medvebundáját dobja a vállaira. Tömlőjét megtölti, majd visszamegy még a tűzhöz, mielőtt Rolko után indulna. Elcsomagol néhány szelet halat és kenyeret, amit a tarisznyájába pakol. Aztán már megyen is Rolko mellé. Megkapaszkodik a kezében és vár. Tőle aztán indulhatnak a pokolba is. *
* Ücsörög a tűznél, mégpedig Rolko közelében már, amikor nem kellett a kondérral foglalkoznia. Úgyhogy Rolkonak nem kell nagyon keresgélnie a hírrel. A törpét is látja, meg aztán hallja is amit mond.
A körülötte lévőkre már ő sem figyelt nagyon, mikor nekilátott az evésnek. Jól lakott bizony, evett rendesen. Régen volt már alkalma halacskákat enni, na most ezt bepótolta. Nagyot húz a friss vízből és eldől a tűz mellett. Persze ha a hátán fekszik, még a végén el talál aludni. Úgyhogy inkább az oldalára fordul és a kezére támasztja a fejét. Ő is a hímjét nézegeti, mert már annak tekinti. Magában tervezgeti, hogy pihennek még a vacsora után, aztán megdögönyözi majd Rolkot. Nem itt, máshol. Nem fűlik a foga ahhoz, hogy most menjenek, főleg nem a városba. Feltápászkodik fektéből és durcás képet vág. *
- Nem szeretni várost, ott sok kicsi gonosz ember van, akik nevetnek rajtam.
* Még duzzogva megvonja a vállát, majd a hím farára csap, ahogy mellé lép. És vigyorog. *
- De attól Niana menni Rolkoval bárhová.
* Ő is megtér a helyére, de csak a kalapácsát veszi magához. Nem nagyon harcolt még vele, egy-egy vadabb jószágot leütött vele az igaz, de ő nem harcos. A hűvösebb hajnal miatt barna medvebundáját dobja a vállaira. Tömlőjét megtölti, majd visszamegy még a tűzhöz, mielőtt Rolko után indulna. Elcsomagol néhány szelet halat és kenyeret, amit a tarisznyájába pakol. Aztán már megyen is Rolko mellé. Megkapaszkodik a kezében és vár. Tőle aztán indulhatnak a pokolba is. *
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 20:28:39
Üzenet elküldve: 2014-07-07 20:28:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
- Hát... *erősen tűnődik, hogy tud-e bárkiről a falu ismert történelmét illetően, aki legalább félig kapcsolatban lehetett a szellemekkel...* Volt egy szellemidézőnk, de ő csaló volt, őt megkövezték nagyjából hatvan évvel azelőtt, hogy megszülettem. Tudod, függetlenül attól, hogy mi nem tudunk rendesen kapcsolatba lépni a szellemekkel, azt nem tűrjük, hogy valaki azzal gyalázza őket, hogy hazug meséket sző róluk *viszont ők valószínűleg régen eltávolodtak a szellemektől, és ez aligha fog megváltozni.*
- De varázslók vannak... hát mágusok, ha inkább úgy tetszik. Jómagam is az volnék. *majd hallva az orkot, eléggé át tudja érezni a dolgot, de legalábbis megérti. Abból a szempontból biztosan, hogy erdei életre nem vágyna, a remeteség nem neki való. A kockák...*
- Hát jómagam is tervezek szerezni egy ilyen kockát, de nem azért, hogy benne lakjak. Ami azt illeti, elméletileg az itteni vezetőmágus tanítványaként folyton a mágustoronyban kéne lennem, de mindenkinek kell a friss levegő. Muszáj néha kimenjek a kikötőbe, vagy át a városba, ide az erdőbe... ide is így kerültem, eljöttem egy kellemes sétára, és megtaláltam a tábort. Aztán... onnantól mindenféle történt, beszélgetések, italozások, expedíció a barlangrendszerhez, és most itt vagyok, és holnap menni készülök. Jó kis kirándulás volt.
*Majd az ork arra tereli a szót, hogy ugyan mit is üzletelt, meg hogy mi a mestersége. Hát, ha így adódott, akkor akár részletezheti is.*
- Én a vezér húgát tanítottam, ők pedig adtak nekem egy rabszolgát. És hogy mire tanítottam? És mi a mesterségem? Mágus vagyok, úgy ám, a hölgyet is mágiára tanítottam. Valójában Nap- és Holdmágus vagyok, és többek állítása szerint remek érzékem van mindkettőhöz *hát igen, mágia terén sem az elemekkel került kapcsolatba, hanem az égitestekkel, mivel úgy hallotta, azok varázsa sokkalta erősebb. És mindez igaz is volt, valóban sokkal erősebb ez, mint ha levegőmágiára adta volna a fejét.*
- Nem, köszönöm, már ettem egy keveset, mielőtt idenéztem hozzád. Az elég is lesz, holnap már úgyis megyek át a városba, ott meg majd veszek némi élelmet, vagy ha nagyon szükséges volna, mágiával is juthatok élelemhez *bár az egyszerre nem hoz sok élelmet, viszont biztos, hogy nem halhat éhen.*
- Hát... *erősen tűnődik, hogy tud-e bárkiről a falu ismert történelmét illetően, aki legalább félig kapcsolatban lehetett a szellemekkel...* Volt egy szellemidézőnk, de ő csaló volt, őt megkövezték nagyjából hatvan évvel azelőtt, hogy megszülettem. Tudod, függetlenül attól, hogy mi nem tudunk rendesen kapcsolatba lépni a szellemekkel, azt nem tűrjük, hogy valaki azzal gyalázza őket, hogy hazug meséket sző róluk *viszont ők valószínűleg régen eltávolodtak a szellemektől, és ez aligha fog megváltozni.*
- De varázslók vannak... hát mágusok, ha inkább úgy tetszik. Jómagam is az volnék. *majd hallva az orkot, eléggé át tudja érezni a dolgot, de legalábbis megérti. Abból a szempontból biztosan, hogy erdei életre nem vágyna, a remeteség nem neki való. A kockák...*
- Hát jómagam is tervezek szerezni egy ilyen kockát, de nem azért, hogy benne lakjak. Ami azt illeti, elméletileg az itteni vezetőmágus tanítványaként folyton a mágustoronyban kéne lennem, de mindenkinek kell a friss levegő. Muszáj néha kimenjek a kikötőbe, vagy át a városba, ide az erdőbe... ide is így kerültem, eljöttem egy kellemes sétára, és megtaláltam a tábort. Aztán... onnantól mindenféle történt, beszélgetések, italozások, expedíció a barlangrendszerhez, és most itt vagyok, és holnap menni készülök. Jó kis kirándulás volt.
*Majd az ork arra tereli a szót, hogy ugyan mit is üzletelt, meg hogy mi a mestersége. Hát, ha így adódott, akkor akár részletezheti is.*
- Én a vezér húgát tanítottam, ők pedig adtak nekem egy rabszolgát. És hogy mire tanítottam? És mi a mesterségem? Mágus vagyok, úgy ám, a hölgyet is mágiára tanítottam. Valójában Nap- és Holdmágus vagyok, és többek állítása szerint remek érzékem van mindkettőhöz *hát igen, mágia terén sem az elemekkel került kapcsolatba, hanem az égitestekkel, mivel úgy hallotta, azok varázsa sokkalta erősebb. És mindez igaz is volt, valóban sokkal erősebb ez, mint ha levegőmágiára adta volna a fejét.*
- Nem, köszönöm, már ettem egy keveset, mielőtt idenéztem hozzád. Az elég is lesz, holnap már úgyis megyek át a városba, ott meg majd veszek némi élelmet, vagy ha nagyon szükséges volna, mágiával is juthatok élelemhez *bár az egyszerre nem hoz sok élelmet, viszont biztos, hogy nem halhat éhen.*
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 20:06:38
Üzenet elküldve: 2014-07-07 20:06:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Lovaknál, majd//
*Beslisszan a lány mellett, és persze Dharren előtt, már bentről válaszol.*
-Amint látod.
*Tárja szét karjait somolyogva. Aztán lehervad a mosoly, mert nem igazán érti a férfi miért jegyzi meg ezt Shaurival kapcsolatban.*
~Talán ő is tudja, és most szavakkal ostoroz?~
*De régebb óta ismeri már az őrség parancsnokát, hogy effélét komolyan feltételezzen róla, így egy-kettőre megenyhül és úgy felel.*
-Jól küzdött. Mindkét újonc. Hasznos tagjává válnak törzsünknek.
*Mondja, és lerí róla, hogy teljesen komolyan gondolja.*
-Szabad vagyok, mint a madár.
*Feleli árulkodó hangon. Saját árulója, mert ott bujkál benne valami megmagyarázhatatlan búskomorság. Nagyjából mindkettejüket befogja tekintetével, talán még Nymira pillantását is elkapja közben. És ha így történik, nos arcáról szavaival ellentétben nem felhőtlen boldogság sugárzik. Szemében is furcsa szomorúság örvénylik, ha képes bármelyikük is olvasni bennük.*
-Rendben van testvér, kereslek majd.
*Biccent a harcosnak, majd az Ezüsthajúhoz fordul, ki szabadkozik, mert menne már.*
-Ne szabadkozz, megértem. *Mosolyog beleegyezően, majd mikor már szinte ellépnek mellette, mégis utánaszól. Csak, hogy érezze, nem volna ellenére egy kis este séta példának okáért. Úgyis ezer éve nem látta már, s ő nem volt jelen korábbi "kikérdezésénél", és szívesen hallgatna híreket az északi pusztákról, a többi törzsről.*
-Habár magam is jó idegenvezető vagyok.
*Szinte csak úgy mellékesen és a levegőbe ejti el ezen megjegyzését, nem is tartja vissza igazán a párost, s adott esetben beljebb lép, hogy meglátogassa foltos lovát. Talán még visszafordul a törzsfő lánya.*
~10, 9, 8, 7~
*Visszaszámol, ennyi időt hagy neki. Addig azonban ő megy dolgára, és száraz szalmát fog kezébe, azzal közelíti meg a mént, aki már érezvén gazdáját szinte toporzékol, prüszköl és nyerít.*
-Dragó! Hiányoztam, iga'?
*Dörzsöli meg szalmával oldalát, miközben egy répát is elővarázsol egyik zsebéből vagy tarisznyájából. Fegyverei még nála, ahogy a zsákmányolt trófeája is, a Nassiky kitinpáncél egy nagyobbacska darabja is. Utóbbi a földre kerül, ahogy utazózsákja is.*
-Pucky, hé -hó!
*Nyugtatgatja az őt szeretgető hátast, miközben egyre inkább elfeledkezik általa minden gondjáról-bajáról. Legszívesebben most azonnal felpattanna és vágtázna egy jót az éjszaka hűvösében, hogy kiszellőztesse fejét, átadja magát a szabadság mámoros érzésének. De pihennie kell, hiszen holnap a vezér, és az őrség is várja talán.*
-Nyughass!
*Neveti a lóra.*
*Beslisszan a lány mellett, és persze Dharren előtt, már bentről válaszol.*
-Amint látod.
*Tárja szét karjait somolyogva. Aztán lehervad a mosoly, mert nem igazán érti a férfi miért jegyzi meg ezt Shaurival kapcsolatban.*
~Talán ő is tudja, és most szavakkal ostoroz?~
*De régebb óta ismeri már az őrség parancsnokát, hogy effélét komolyan feltételezzen róla, így egy-kettőre megenyhül és úgy felel.*
-Jól küzdött. Mindkét újonc. Hasznos tagjává válnak törzsünknek.
*Mondja, és lerí róla, hogy teljesen komolyan gondolja.*
-Szabad vagyok, mint a madár.
*Feleli árulkodó hangon. Saját árulója, mert ott bujkál benne valami megmagyarázhatatlan búskomorság. Nagyjából mindkettejüket befogja tekintetével, talán még Nymira pillantását is elkapja közben. És ha így történik, nos arcáról szavaival ellentétben nem felhőtlen boldogság sugárzik. Szemében is furcsa szomorúság örvénylik, ha képes bármelyikük is olvasni bennük.*
-Rendben van testvér, kereslek majd.
*Biccent a harcosnak, majd az Ezüsthajúhoz fordul, ki szabadkozik, mert menne már.*
-Ne szabadkozz, megértem. *Mosolyog beleegyezően, majd mikor már szinte ellépnek mellette, mégis utánaszól. Csak, hogy érezze, nem volna ellenére egy kis este séta példának okáért. Úgyis ezer éve nem látta már, s ő nem volt jelen korábbi "kikérdezésénél", és szívesen hallgatna híreket az északi pusztákról, a többi törzsről.*
-Habár magam is jó idegenvezető vagyok.
*Szinte csak úgy mellékesen és a levegőbe ejti el ezen megjegyzését, nem is tartja vissza igazán a párost, s adott esetben beljebb lép, hogy meglátogassa foltos lovát. Talán még visszafordul a törzsfő lánya.*
~10, 9, 8, 7~
*Visszaszámol, ennyi időt hagy neki. Addig azonban ő megy dolgára, és száraz szalmát fog kezébe, azzal közelíti meg a mént, aki már érezvén gazdáját szinte toporzékol, prüszköl és nyerít.*
-Dragó! Hiányoztam, iga'?
*Dörzsöli meg szalmával oldalát, miközben egy répát is elővarázsol egyik zsebéből vagy tarisznyájából. Fegyverei még nála, ahogy a zsákmányolt trófeája is, a Nassiky kitinpáncél egy nagyobbacska darabja is. Utóbbi a földre kerül, ahogy utazózsákja is.*
-Pucky, hé -hó!
*Nyugtatgatja az őt szeretgető hátast, miközben egyre inkább elfeledkezik általa minden gondjáról-bajáról. Legszívesebben most azonnal felpattanna és vágtázna egy jót az éjszaka hűvösében, hogy kiszellőztesse fejét, átadja magát a szabadság mámoros érzésének. De pihennie kell, hiszen holnap a vezér, és az őrség is várja talán.*
-Nyughass!
*Neveti a lóra.*
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 19:31:03
Üzenet elküldve: 2014-07-07 19:31:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Indulás Artheniorba//
*A tűz mellett lazít, rá is fér, hiszen az utóbbi napokban oda vissza megtette az utat a folyóhoz, ott felhúztak egy kunyhót vagy stéget, egyszóval ráfér a pihenés. Így is érez, kényelmesen nyújtózik el, miközben a frissen elkészült étket falja két pofára. Friss forrásvizet nyel hozzá, és elégedetten cuppog ott. Nem nagyon követi az eseményeket, a beszélgetések fonalát, hiszen minduntalan kiesik belőle, és hogy újra felvegye az "elejtett" fonalat, ahhoz túlontúl kéne figyeljen. Inkább nézelődik, és bizony jó sokszor az óriás nőstény felé, ki nagyon ügyesen bánik a fakanállal, és egyébbel a kondér körül.*
~Jó pont!~
*Dünnyög magában elégedetten legeltetve szemét idomain is. Meg kell állapítsa, hogy biza jó választás, és egyszerű észjárása nem is vetemedik többre ennél.
Alacsony, Rolkó tapasztalatai alapján fajtájánál is alacsonyabb szakállas törpe érkezik és hadarja el, miszerint mennie kell.*
-Megint?!
*Ad hangot értetlenségének és elégedetlenségének egyaránt. Kissé sűrű már neki ez a pár nap, és most mindjárt indulnak is. Még egyszer jól lenéz még ültéből is a parancsolgató mokány alakra, és elkezd feltápászkodni. Nem igazán fűlik foga a dologhoz, de rögvest Nia után néz, s ha megtalálja maga felé fordítja és közli vele a hírt.*
-Jönni egy mopszli Kagan parancsol. Menni kell rögvest.
*Azzal kissé noszogatja, győzködi, hívogatja, amit épp megkíván a nőstény. A hím sátrába tér meg, hogy némi butykost és egy szőrmét dobjon fel majd a bakra. Visszafelé a tűznél maradt fegyvereit is felveszi, ellenben vértjét és sisakját sátrában ölti magára.
Mikor a kapuban a batár mellett gyülekeznek ő teljes harci díszben tetszeleg. Óriások közt is hatalmas méreteire szabott irdatlan kétélű csatabárd és harci fokos függ hátán keresztben, acél alkarvédő csillan karján, rőt szakálla és hosszú haja varkocsba vonva lengedez szarvsisakja alól kibukkanva.*
-Itten vagyok, ni!
*Rikkantja érkeztekor. És remélhetőleg a vele érkező Nianára kacsint. Aztán indulás.*
*A tűz mellett lazít, rá is fér, hiszen az utóbbi napokban oda vissza megtette az utat a folyóhoz, ott felhúztak egy kunyhót vagy stéget, egyszóval ráfér a pihenés. Így is érez, kényelmesen nyújtózik el, miközben a frissen elkészült étket falja két pofára. Friss forrásvizet nyel hozzá, és elégedetten cuppog ott. Nem nagyon követi az eseményeket, a beszélgetések fonalát, hiszen minduntalan kiesik belőle, és hogy újra felvegye az "elejtett" fonalat, ahhoz túlontúl kéne figyeljen. Inkább nézelődik, és bizony jó sokszor az óriás nőstény felé, ki nagyon ügyesen bánik a fakanállal, és egyébbel a kondér körül.*
~Jó pont!~
*Dünnyög magában elégedetten legeltetve szemét idomain is. Meg kell állapítsa, hogy biza jó választás, és egyszerű észjárása nem is vetemedik többre ennél.
Alacsony, Rolkó tapasztalatai alapján fajtájánál is alacsonyabb szakállas törpe érkezik és hadarja el, miszerint mennie kell.*
-Megint?!
*Ad hangot értetlenségének és elégedetlenségének egyaránt. Kissé sűrű már neki ez a pár nap, és most mindjárt indulnak is. Még egyszer jól lenéz még ültéből is a parancsolgató mokány alakra, és elkezd feltápászkodni. Nem igazán fűlik foga a dologhoz, de rögvest Nia után néz, s ha megtalálja maga felé fordítja és közli vele a hírt.*
-Jönni egy mopszli Kagan parancsol. Menni kell rögvest.
*Azzal kissé noszogatja, győzködi, hívogatja, amit épp megkíván a nőstény. A hím sátrába tér meg, hogy némi butykost és egy szőrmét dobjon fel majd a bakra. Visszafelé a tűznél maradt fegyvereit is felveszi, ellenben vértjét és sisakját sátrában ölti magára.
Mikor a kapuban a batár mellett gyülekeznek ő teljes harci díszben tetszeleg. Óriások közt is hatalmas méreteire szabott irdatlan kétélű csatabárd és harci fokos függ hátán keresztben, acél alkarvédő csillan karján, rőt szakálla és hosszú haja varkocsba vonva lengedez szarvsisakja alól kibukkanva.*
-Itten vagyok, ni!
*Rikkantja érkeztekor. És remélhetőleg a vele érkező Nianára kacsint. Aztán indulás.*
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 19:18:14
Üzenet elküldve: 2014-07-07 19:18:14
ÚJ
![>Daeros Argien [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/5061_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
-Most már világos, ennél komolyabban nem is mondhattad volna.*neveti el magát a férfi, de azért segít Isunak, és ha már a lány lelkiismerete is kellőképpen megnyugodott, akkor valóban akár el is indulhatnak a sátor felé.
Túl nagy rendet nem sikerült vágni, de legalább látszik, hogy valaki próbálkozott a dologgal. Valamennyire.*
-Szóval ilyen jóban vagytok.*vigyorodik el a férfi, de persze nem gondol semmi rosszra. Persze, hogy nem. Miért is tenné. Főleg azok után, hogy a szellemjáró a nap folyamán ecsetelte neki, hogy bezzeg ha két nő szereti _úgy_ egymást, az milyen jó...
Bár őszintén szólva Daeros kétli, hogy Isu és Lea között ilyesmi lenne, de hát ő mégis férfi, nem láthat bele az ilyen dolgokba.
Mivel egyebet nem tud tenni, követi Isuriit a lány sátrába, és hát remélhetőleg nem állítják meg őket mások.*
-Most már világos, ennél komolyabban nem is mondhattad volna.*neveti el magát a férfi, de azért segít Isunak, és ha már a lány lelkiismerete is kellőképpen megnyugodott, akkor valóban akár el is indulhatnak a sátor felé.
Túl nagy rendet nem sikerült vágni, de legalább látszik, hogy valaki próbálkozott a dologgal. Valamennyire.*
-Szóval ilyen jóban vagytok.*vigyorodik el a férfi, de persze nem gondol semmi rosszra. Persze, hogy nem. Miért is tenné. Főleg azok után, hogy a szellemjáró a nap folyamán ecsetelte neki, hogy bezzeg ha két nő szereti _úgy_ egymást, az milyen jó...
Bár őszintén szólva Daeros kétli, hogy Isu és Lea között ilyesmi lenne, de hát ő mégis férfi, nem láthat bele az ilyen dolgokba.
Mivel egyebet nem tud tenni, követi Isuriit a lány sátrába, és hát remélhetőleg nem állítják meg őket mások.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 18:31:16
Üzenet elküldve: 2014-07-07 18:31:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Vacsora //
-Hát nem. De talán már említettem mennyire ügyetlen vagyok az ilyesmiben. Ezek szerint azt hitted viccelek. Pedig nem!
*Hagyja, haDD segítsen neki a másik, ha szeretne, nagy csodát még így sem kell várni, hogy ketten dolgoznak az ügyön.
Ha megnyugtatták Isu lelkiismeretét azzal, hogy legalább ők megpróbálták rendszerezni a káoszt, akkor elhúzódhatnak a sátra felé. Remélhetőleg senkinek nem fogja szúrni a dolog annyira a szemét, hogy feltartsa őket. Igaz, érdekes találkozás/beszélgetés lenne.*
-Azt hiszem van bent némi plusz szőrme. Leandana néha velem alszik. Elég jóban vagyunk.
-Hát nem. De talán már említettem mennyire ügyetlen vagyok az ilyesmiben. Ezek szerint azt hitted viccelek. Pedig nem!
*Hagyja, haDD segítsen neki a másik, ha szeretne, nagy csodát még így sem kell várni, hogy ketten dolgoznak az ügyön.
Ha megnyugtatták Isu lelkiismeretét azzal, hogy legalább ők megpróbálták rendszerezni a káoszt, akkor elhúzódhatnak a sátra felé. Remélhetőleg senkinek nem fogja szúrni a dolog annyira a szemét, hogy feltartsa őket. Igaz, érdekes találkozás/beszélgetés lenne.*
-Azt hiszem van bent némi plusz szőrme. Leandana néha velem alszik. Elég jóban vagyunk.
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 16:05:01
Üzenet elküldve: 2014-07-07 16:05:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
* A kisember csak visszakérdez, aztán meg hümmög, bizonyára nem hisz neki. *
- A gnómoknál nincsenek sámánok, varázslók? Nálatok ki beszélget az Ősi Szellemekkel, meg a természettel?
* A zöldbőrűek hite igazából két ágról fakad: tisztelik, félik, s követik az ősi lelkek útmutatását, ahogyan a természet erőit is; az ember- illetve az ork- szerintük halál után egyé válik a levegővel, vízzel, tűzzel, földdel, magával a körülöttünk lévő természettel. A törpök a követ imádják, csókolgatják, simogatják a sziklákat, talán még mást is csinálnak velük, hát kit tisztelnek vajon a gnómok? *
- Előbb utóbb... előbb utóbb...
* Most ő is hümmögve, fogait mélázón csattogtatva ismételgeti Zrekil bíztató szavait. Ő még olyan faluról nem halott, ahol csak egyetlen óriás élne, bár érdekesen hangzik, az tény, s tükrözi Ugug helyzetét is itt a törzsben. Kivéve azt a hangyányi különbséget, hogy a thargodarok ősellenségként tekintenek a zöldbőrűekre. *
- Ugugnak nincs hová mennie és inkább élne itt a barbárokkal, mint benn az erdőben a hegyesfülű pálcikákkal... * Sandít a gyógyítóra gúnyosan vigyorogva* -..., vagy a városban azokban a kockákban. * Igazából még sosem járt városban, de a régi elbeszélésekből hallotta, hogy a népek ott kocka alakú fából, vagy kőből épült házakba zárják magukat, sőt, még állataikat is. Puha ágyon alszanak, minden nap esznek, ráadásul többször is. Nem csoda, hogy ilyen kis élettelenek, elkényelmesedett mihasznák, kik csak úgy törnek az orkok kezei között. *
- Mit üzletelt egy ilyen aprócska gnóm a vezírrel? * Kérdi kíváncsian, s való igaz, azon túl, hogy Zrekil nem törpe, mást nemigen tud róla. Beszéli itt a sületlenségeket, expedícióról-bármi legyen is az-, Artheniorról, meg valami mesterről, de hogy mi járatban van itt, az továbbra sem világos. *
- Nem tűnsz félelmetes harcosnak, gnóm. Ahhoz túl apró vagy, meg kövér. Kereskedő vagy talán, aztán árulni jöttél valamit a törzsnek?
* Most ez tűnik számára a legvalószínűbbnek, de akkor nem érti, hogy milyen mesterről is vagyon szó. Bambán méregeti kicsit a fura szerzetet, majd gyomra hangosat kordul, tán akkorát, hogy azt még a másik is hallja; ideje egy újabb halnak. Szerencsére épp ott állnak a megfelelő edény mellett, így csak bele kell túrnia karmos mancsával, s egy pikkelyes falatot kipiszkálnia. *
- Te nem eszel?
* Mire megkérdi, a hal már csak fél hal, a többi most zötykölődik képében, s potyog szakállára, mellkasára. *
* A kisember csak visszakérdez, aztán meg hümmög, bizonyára nem hisz neki. *
- A gnómoknál nincsenek sámánok, varázslók? Nálatok ki beszélget az Ősi Szellemekkel, meg a természettel?
* A zöldbőrűek hite igazából két ágról fakad: tisztelik, félik, s követik az ősi lelkek útmutatását, ahogyan a természet erőit is; az ember- illetve az ork- szerintük halál után egyé válik a levegővel, vízzel, tűzzel, földdel, magával a körülöttünk lévő természettel. A törpök a követ imádják, csókolgatják, simogatják a sziklákat, talán még mást is csinálnak velük, hát kit tisztelnek vajon a gnómok? *
- Előbb utóbb... előbb utóbb...
* Most ő is hümmögve, fogait mélázón csattogtatva ismételgeti Zrekil bíztató szavait. Ő még olyan faluról nem halott, ahol csak egyetlen óriás élne, bár érdekesen hangzik, az tény, s tükrözi Ugug helyzetét is itt a törzsben. Kivéve azt a hangyányi különbséget, hogy a thargodarok ősellenségként tekintenek a zöldbőrűekre. *
- Ugugnak nincs hová mennie és inkább élne itt a barbárokkal, mint benn az erdőben a hegyesfülű pálcikákkal... * Sandít a gyógyítóra gúnyosan vigyorogva* -..., vagy a városban azokban a kockákban. * Igazából még sosem járt városban, de a régi elbeszélésekből hallotta, hogy a népek ott kocka alakú fából, vagy kőből épült házakba zárják magukat, sőt, még állataikat is. Puha ágyon alszanak, minden nap esznek, ráadásul többször is. Nem csoda, hogy ilyen kis élettelenek, elkényelmesedett mihasznák, kik csak úgy törnek az orkok kezei között. *
- Mit üzletelt egy ilyen aprócska gnóm a vezírrel? * Kérdi kíváncsian, s való igaz, azon túl, hogy Zrekil nem törpe, mást nemigen tud róla. Beszéli itt a sületlenségeket, expedícióról-bármi legyen is az-, Artheniorról, meg valami mesterről, de hogy mi járatban van itt, az továbbra sem világos. *
- Nem tűnsz félelmetes harcosnak, gnóm. Ahhoz túl apró vagy, meg kövér. Kereskedő vagy talán, aztán árulni jöttél valamit a törzsnek?
* Most ez tűnik számára a legvalószínűbbnek, de akkor nem érti, hogy milyen mesterről is vagyon szó. Bambán méregeti kicsit a fura szerzetet, majd gyomra hangosat kordul, tán akkorát, hogy azt még a másik is hallja; ideje egy újabb halnak. Szerencsére épp ott állnak a megfelelő edény mellett, így csak bele kell túrnia karmos mancsával, s egy pikkelyes falatot kipiszkálnia. *
- Te nem eszel?
* Mire megkérdi, a hal már csak fél hal, a többi most zötykölődik képében, s potyog szakállára, mellkasára. *
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 15:31:53
Üzenet elküldve: 2014-07-07 15:31:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
*Az ork láthatóan meglepődik Zrekil gnómi mivoltán, de legalábbis visszakérdez.*
- Gnóm *nyugtázza ugyanazzal a szóval a kérdést, amely azt teljes egészében kitette. Ezt nem ragozza el újra, hiszen legutóbb már elmondta, hogy mit is jelent a gnóm szó, most már az orkon van a sor, hogy feldolgozza a hallottakat, és a tényt, hogy Zrekil pontosan ilyen gnóm.*
- Hogy a jövőt? *a gnómok vallása (ha lehet így nevezni) nem gyökerezett olyan mélyen, hogy a jövőbelátás gondolata felmerüljön, vagy hogy épp arról kérdezzék a szellemeket. Kapcsolatuk sem volt igazán velük, éppen csak úgy tettek, mintha lenne. Biztosan azért, hogy ha egyszer véletlen lesz, akkor mondhassák, hogy erre készültek. Nagy felmenők tetteit betanulni, neveiket, tudásukat, történeteiket, mindent előhozni egy-egy családi ebéd vagy vacsora, esetleg ünnep alkalmával... Hiszen olyankor a legnagyobb az esély a szellemek megjelenésére, amikor a család egésze együtt van, mondták mindig.*
- Szóval látják a jövőt *hümmög végül, mintegy belenyugodva a ténybe. Az valamelyest jókedvre deríti, amikor Ugug megjegyzi, hogy már jól van, bár azért az is elég csúnya látványt nyújt, ami a sebből megmaradt, nem csoda, hogy az ork kis híján belepusztult.*
- Előbb-utóbb majd csak megszoknak... nem a fajtádat, és nem is feltétlen megkedvelnek, de téged magadat egyszer csak megszoknak itt. Gondolj csak arra, mikor egy egész faluban csak egyetlen óriás él, akit a sors vetett oda. Őt is megszokják, és idővel örülnek is neki, ha segít. Így lesz ez veled is, főleg ha rájönnek, hogy hasznodat vehetik. Legalábbis én így érzem *vonja meg a vállát, hiszen ha annyira nem akarnák itt látni az orkot, már rég eltüntették volna. Az meg nem valószínű, hogy végig egy burokban fogják tartani... talán a távolságot tartani fogják tőle, meg nem engedik hogy "velük egy asztalhoz üljön", de csak nem tagadják meg tőle, hogy erejét a törzs javára fordítsa.*
- Mondhatjuk... *bólint a gnóm* Igazából most már az üzlet végén járunk, holnap valószínűleg utazom is haza, aztán pedig Artheniorba. Sok a dolog, és már így is sok napot itt töltöttem, meg az expedíción, a mesterem ezért sem lesz oda, hát még azért, hogy eztán meg Artheniorba szeretnék menni *ettől függetlenül azért reméli, hogy az öreg elengedi majd, hiszen új, nagy tervei vannak.*
*Az ork láthatóan meglepődik Zrekil gnómi mivoltán, de legalábbis visszakérdez.*
- Gnóm *nyugtázza ugyanazzal a szóval a kérdést, amely azt teljes egészében kitette. Ezt nem ragozza el újra, hiszen legutóbb már elmondta, hogy mit is jelent a gnóm szó, most már az orkon van a sor, hogy feldolgozza a hallottakat, és a tényt, hogy Zrekil pontosan ilyen gnóm.*
- Hogy a jövőt? *a gnómok vallása (ha lehet így nevezni) nem gyökerezett olyan mélyen, hogy a jövőbelátás gondolata felmerüljön, vagy hogy épp arról kérdezzék a szellemeket. Kapcsolatuk sem volt igazán velük, éppen csak úgy tettek, mintha lenne. Biztosan azért, hogy ha egyszer véletlen lesz, akkor mondhassák, hogy erre készültek. Nagy felmenők tetteit betanulni, neveiket, tudásukat, történeteiket, mindent előhozni egy-egy családi ebéd vagy vacsora, esetleg ünnep alkalmával... Hiszen olyankor a legnagyobb az esély a szellemek megjelenésére, amikor a család egésze együtt van, mondták mindig.*
- Szóval látják a jövőt *hümmög végül, mintegy belenyugodva a ténybe. Az valamelyest jókedvre deríti, amikor Ugug megjegyzi, hogy már jól van, bár azért az is elég csúnya látványt nyújt, ami a sebből megmaradt, nem csoda, hogy az ork kis híján belepusztult.*
- Előbb-utóbb majd csak megszoknak... nem a fajtádat, és nem is feltétlen megkedvelnek, de téged magadat egyszer csak megszoknak itt. Gondolj csak arra, mikor egy egész faluban csak egyetlen óriás él, akit a sors vetett oda. Őt is megszokják, és idővel örülnek is neki, ha segít. Így lesz ez veled is, főleg ha rájönnek, hogy hasznodat vehetik. Legalábbis én így érzem *vonja meg a vállát, hiszen ha annyira nem akarnák itt látni az orkot, már rég eltüntették volna. Az meg nem valószínű, hogy végig egy burokban fogják tartani... talán a távolságot tartani fogják tőle, meg nem engedik hogy "velük egy asztalhoz üljön", de csak nem tagadják meg tőle, hogy erejét a törzs javára fordítsa.*
- Mondhatjuk... *bólint a gnóm* Igazából most már az üzlet végén járunk, holnap valószínűleg utazom is haza, aztán pedig Artheniorba. Sok a dolog, és már így is sok napot itt töltöttem, meg az expedíción, a mesterem ezért sem lesz oda, hát még azért, hogy eztán meg Artheniorba szeretnék menni *ettől függetlenül azért reméli, hogy az öreg elengedi majd, hiszen új, nagy tervei vannak.*
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 14:57:35
Üzenet elküldve: 2014-07-07 14:57:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Vacsora//
*Learonnak egyáltalán nincs ellenére, ha várni kell. Evés helyett azonban már csak nézelődik, hallgatózik. Hol Akheelt bámulja, hol pedig az ork és a gnóm közti beszélgetésbe hallgat bele. Mikor a vadász végre végez, Learon elégedetten áll fel, de sajnos nem azt a választ kapja, amire számított. Innen a lány nem fog felkelni. Egy pillanatra sajnálkozik elvesztett karján, mert kedve lenne felkapni Akheelt és bevinni a sátorba, de így nem teheti. A kérésnek azonban eleget fog tenni. Szinte bármit elvégezne jelen pillanatban, amit Akheel kér tőle. Úgy látszik, most csak egy egyszerű ételkézbesítés a feladat. Felpakol egy tányérral a halászléből és egy pár szelet halat körettel. De mielőtt még elindulhatna vet még egy pillantást a Vadászra, aki fekvő helyzetben piheni ki az étkezés fáradalmait. Learont ez mosolygásra készteti és ki se bírná, ha nem simogatná meg a lány hasát. Odahajolva még egy puszit is nyom Akheel pocakjára, ha az engedi. De miután ezzel végzett, már indul is a vacsorával a falhoz.*
-Akkor Akheel, sietek vissza! Egy ypillanat és itt is vagyok!
*Ígéri meg a dolgot, pedig fogalma sincs, hogy ki az a Kalapácsöklű, de bizonyára meg fogja találni, ha a falon van még mindig. Így indul el, lassan, vigyázva, hogy magára ne borogassa a férfi vacsoráját. Nem szándékozik kétszer fordulni. Szeretné minél előbb letudni a dolgot, mert már Learon is kezd egyre fáradtabb lenni. Hiába, a teli has álmot szokott hozni és egy ilyen vacsora után valóban pihenni vágyna.*
*Learonnak egyáltalán nincs ellenére, ha várni kell. Evés helyett azonban már csak nézelődik, hallgatózik. Hol Akheelt bámulja, hol pedig az ork és a gnóm közti beszélgetésbe hallgat bele. Mikor a vadász végre végez, Learon elégedetten áll fel, de sajnos nem azt a választ kapja, amire számított. Innen a lány nem fog felkelni. Egy pillanatra sajnálkozik elvesztett karján, mert kedve lenne felkapni Akheelt és bevinni a sátorba, de így nem teheti. A kérésnek azonban eleget fog tenni. Szinte bármit elvégezne jelen pillanatban, amit Akheel kér tőle. Úgy látszik, most csak egy egyszerű ételkézbesítés a feladat. Felpakol egy tányérral a halászléből és egy pár szelet halat körettel. De mielőtt még elindulhatna vet még egy pillantást a Vadászra, aki fekvő helyzetben piheni ki az étkezés fáradalmait. Learont ez mosolygásra készteti és ki se bírná, ha nem simogatná meg a lány hasát. Odahajolva még egy puszit is nyom Akheel pocakjára, ha az engedi. De miután ezzel végzett, már indul is a vacsorával a falhoz.*
-Akkor Akheel, sietek vissza! Egy ypillanat és itt is vagyok!
*Ígéri meg a dolgot, pedig fogalma sincs, hogy ki az a Kalapácsöklű, de bizonyára meg fogja találni, ha a falon van még mindig. Így indul el, lassan, vigyázva, hogy magára ne borogassa a férfi vacsoráját. Nem szándékozik kétszer fordulni. Szeretné minél előbb letudni a dolgot, mert már Learon is kezd egyre fáradtabb lenni. Hiába, a teli has álmot szokott hozni és egy ilyen vacsora után valóban pihenni vágyna.*
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:41:58
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:41:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
*A tervezett csókból végül a lány homlokára kerül egy puszi, de végeredményben ez nem számít túl sokat.*
-Inkább segítek, amennyit tudok.*vonja meg a vállát a férfi, s valóban, bár csak egy kézzel képes rá, azért beáll a lány mellé s becsülettel próbál neki segíteni némi rendet vágni a romok között. Persze kétséges, hogy mindez sikerülhet-e nekik, na meg Isurii sem épp úgy néz ki, mint aki mestere az ilyesminek, de hát ettől csak szórakoztatóvá válik az amúgy teljesen hétköznapi tevékenység.*
-Nem gyakran kell ilyesmit csinálnod, igaz?*kérdi tőle a férfi kuncogva, arra célozgatva, hogy a lány talán nem épp a legtehetségesebb háziasszony. De hát ugyebár a törzsfő húga, miért is kéne annak lennie? Van elég más, aki az legyen helyette.
Ha végeznek, akkor Daeros követni fogja Isuriit a sátorba, de igazából bármiféle hátsó szándék nélkül. Na nem azért, mintha bármi ellenére lenne, csupán jelen pillanatban semmi ilyesmi nem jut az eszébe.*
*A tervezett csókból végül a lány homlokára kerül egy puszi, de végeredményben ez nem számít túl sokat.*
-Inkább segítek, amennyit tudok.*vonja meg a vállát a férfi, s valóban, bár csak egy kézzel képes rá, azért beáll a lány mellé s becsülettel próbál neki segíteni némi rendet vágni a romok között. Persze kétséges, hogy mindez sikerülhet-e nekik, na meg Isurii sem épp úgy néz ki, mint aki mestere az ilyesminek, de hát ettől csak szórakoztatóvá válik az amúgy teljesen hétköznapi tevékenység.*
-Nem gyakran kell ilyesmit csinálnod, igaz?*kérdi tőle a férfi kuncogva, arra célozgatva, hogy a lány talán nem épp a legtehetségesebb háziasszony. De hát ugyebár a törzsfő húga, miért is kéne annak lennie? Van elég más, aki az legyen helyette.
Ha végeznek, akkor Daeros követni fogja Isuriit a sátorba, de igazából bármiféle hátsó szándék nélkül. Na nem azért, mintha bármi ellenére lenne, csupán jelen pillanatban semmi ilyesmi nem jut az eszébe.*
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:34:31
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:34:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Vacsora //
-Ha mersz.
*Kekeckedik a férfivel, de szintén csak játékból. Miért ne? Azért, mert már felnőttnek számítanak még játszhatnak ők is, mint a gyermekek.
Csak mosolyog, mint a tejbetök.
A húzásnak enged, nem áll ellen, de arcát nem emeli fel, hogy ajkaira adhasson csókot Daeros. Feje búbjára, hajára, arcára persze ettől függetlenül elcuppanthat egy finom puszit.*
-Akkor ha nincs más dolog, menjünk. Tényleg elfáradtam.
*Még kicsit pakolászik, ha engedi őt a Vadász, valamennyire próbálja összébb húzni a többiek után visszamaradt rendetlenséget, de nem viszi túlzásba. Már csak azért sem, mert nem túl ügyes az ilyesmiben. Képes lenne magára borítani a kondért, meg ilyesmi...*
-Az ott az én sátram, a nagy sátor mellett. Ha gondolod megvárhatsz, de mindjárt végzek.
*Mutatja meg saját kis vackát. Természetesen hol máshol lehetne, mint a fősátor mellett? De ha minden igaz fivére ma is a Nagycsarnokban múlatja az éjszaka perceit.*
-Ha mersz.
*Kekeckedik a férfivel, de szintén csak játékból. Miért ne? Azért, mert már felnőttnek számítanak még játszhatnak ők is, mint a gyermekek.
Csak mosolyog, mint a tejbetök.
A húzásnak enged, nem áll ellen, de arcát nem emeli fel, hogy ajkaira adhasson csókot Daeros. Feje búbjára, hajára, arcára persze ettől függetlenül elcuppanthat egy finom puszit.*
-Akkor ha nincs más dolog, menjünk. Tényleg elfáradtam.
*Még kicsit pakolászik, ha engedi őt a Vadász, valamennyire próbálja összébb húzni a többiek után visszamaradt rendetlenséget, de nem viszi túlzásba. Már csak azért sem, mert nem túl ügyes az ilyesmiben. Képes lenne magára borítani a kondért, meg ilyesmi...*
-Az ott az én sátram, a nagy sátor mellett. Ha gondolod megvárhatsz, de mindjárt végzek.
*Mutatja meg saját kis vackát. Természetesen hol máshol lehetne, mint a fősátor mellett? De ha minden igaz fivére ma is a Nagycsarnokban múlatja az éjszaka perceit.*
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:20:41
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:20:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
*Daeros határtalanul meglepődik a lány ajánlatán. Bár végül is igaza van, mármint abban az értelemben, hogy ha Isurii szeretné, akkor ennek mi lehetne az akadálya? Az eddig történtek tükrében ez aligha ronthatna bármit is a helyzeten, főleg mivel erősen kétli, hogy Kagan rendszeresen ellenőrizné azt, hogy Isurii egyedül alszik-e.*
-Ha merek...?*húzza fel a szemöldökét, majd arcára kúszik szép lassan a már ismert sunyi kis mosoly.*
-Azt hittem már bizonyítottam, hogy éppen elég merész tudok lenni, ha kell.*kuncogja el magát, s ezt bizonyítandó, úgy ahogy van, odalép a lányhoz, s ép karjával magához húzza, meglehetősen határozottan.*
-Különben ezt sem merném megtenni.*mondja vigyorogva, majd megcsókolja Isuriit, feltéve persze, hogy a lány nem húzódik el, vagy ilyesmi. De végül is miért tenné?*
*Daeros határtalanul meglepődik a lány ajánlatán. Bár végül is igaza van, mármint abban az értelemben, hogy ha Isurii szeretné, akkor ennek mi lehetne az akadálya? Az eddig történtek tükrében ez aligha ronthatna bármit is a helyzeten, főleg mivel erősen kétli, hogy Kagan rendszeresen ellenőrizné azt, hogy Isurii egyedül alszik-e.*
-Ha merek...?*húzza fel a szemöldökét, majd arcára kúszik szép lassan a már ismert sunyi kis mosoly.*
-Azt hittem már bizonyítottam, hogy éppen elég merész tudok lenni, ha kell.*kuncogja el magát, s ezt bizonyítandó, úgy ahogy van, odalép a lányhoz, s ép karjával magához húzza, meglehetősen határozottan.*
-Különben ezt sem merném megtenni.*mondja vigyorogva, majd megcsókolja Isuriit, feltéve persze, hogy a lány nem húzódik el, vagy ilyesmi. De végül is miért tenné?*
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:12:19
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:12:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Vacsora //
* Kapkodhatja kába fejét jobbra-balra, annyi emberre kellene már figyelnie, s a többiekkel ellentétben neki ez egyelőre gondot okoz. Bort legalább kap végre, igaz csak pár csepp jut már neki, s míg beleönti rusnya pofájába, addig kíváncsian hallgatja a Hóhajút, akitől túl sok hasznos dolgot nem tud meg- a sebes képű férfi nyilvánvalóan jobban foglalkoztatja. Egy horkantás kíséretében bólint azért a nőnek, jelezvén, hogy hallotta, s értette is amit az mond. Nagyjából.
Vissza is fordul hát a törpeféléhez, ez a kicsiny, fura szerzet az egyetlen talán, ki viszolygás nélkül, érdeklődve áll vele szóba. Biztos azért, mert ő sem törzstag, kívülálló lehet, mint Ugug maga. *
- Gnóm? * Ráncolja homlokát, bár ez alig látszik, inkább szokottnál is jobban kidülledő vörös szemei árulkodnak meglepettségéről. Még nem látott gnómot, ám hallani már hallott ezekről a valóban törpeszerű lényekről. A hegyekben gyakorta találkozott a szívósabbikként említett, szakállas kis mokány fickókkal, kik a sziklarengeteg gyomrában fúrtak-faragtak, s bányásztak a csillogó ércet, de Zrek az első gnóm, kivel összesodorta az élet. S mily meglepő, ezek a furfangos népek is hisznek az ősi szellemekben!*
- Fogós kérdés, gnóm! * Valóban, az álmokkal kapcsolatos kérdésen pár szekundumig pocakját vakarászva kell gondolkodnia. * - Igazából nem tudhatja azt senki! Sejteni lehet, de igazából bízni kell benne. Ugug sem olyan bölcs még, de a törzsemben a sámánok látják a jövőt, biza!
* Valóban, a kargukok ősöreg sámánja többször is jósolt, józanul is képes volt álmokat látni, az Ősi Szellemek mutatták meg neki a jövőt, mi sokszor pontosan be is következett. Ugug még csak egy nyikhaj süldő hozzá képest, ám az öreg azt is megmondta, hogy a szellemek különös kegyben tartják, s egy napon majd nagy dolgokban lesz része. *
- Egyébként meg Ugug már meggyógyult, erejét is visszanyerte! * Bök oldalára, hol a szedett vetett rongyok alól még kikandikál egy rusnya, vöröslő heg, aztán büszkén, fenyegetően kihúzza magát, hogy görbe hátát kiegyenesítve, vállait megemelve még inkább a csepp alak fölé magasodjon * - És hogy ne fűtene a tettvágy, hogy véráldozattal adózzak a Szellemeknek meghagyott életemért, de... * Gunyoros vigyorba torzul zöld képe, s kissé közelebb hajolva, gurgulázó hangon folytatja.* - ... itt nem szeretik a fajtám, jobb ha meghúzom magam.
* Már egészen elrévedt itt a mesélésben, így nem veszi észre, hogy mire készül Dharren, csak a tarkóján csattanó tenyérre lesz figyelmes. Akaratlanul, ösztönösen hördül fel dühödten, hegyes fogai fenyegetően kivillannak szájából, s gyilkos tekintettel mered a tasli gazdájára. *
~ Kagan, Kagan, Kagan... ~ * Vonásai persze megenyhülnek rögvest, jobb nem szítani a tüzet, mert könnyen megégetheti magát. Illetve a thargodarok égethetik meg őt, az említett vezér parancsára.
Kinyújtóztatja karmos, girbegurba ujjait, s ökölbe szorítva kezét kiroppantja őket, nagyot fújtat, hogy csillapítsa heves indulatait, aztán visszafordul inkább a gnómhoz. *
- És te mit csinálsz itt, Zrekil? Valamit üzletelsz tán a vezírrel? Mi róla véleményed?
* A gyógyító és a Dharren nevű is őt emlegeti, ideje lesz lassan felkeresnie Kagant, nem kolonckodhat a végtelenségig... *
* Kapkodhatja kába fejét jobbra-balra, annyi emberre kellene már figyelnie, s a többiekkel ellentétben neki ez egyelőre gondot okoz. Bort legalább kap végre, igaz csak pár csepp jut már neki, s míg beleönti rusnya pofájába, addig kíváncsian hallgatja a Hóhajút, akitől túl sok hasznos dolgot nem tud meg- a sebes képű férfi nyilvánvalóan jobban foglalkoztatja. Egy horkantás kíséretében bólint azért a nőnek, jelezvén, hogy hallotta, s értette is amit az mond. Nagyjából.
Vissza is fordul hát a törpeféléhez, ez a kicsiny, fura szerzet az egyetlen talán, ki viszolygás nélkül, érdeklődve áll vele szóba. Biztos azért, mert ő sem törzstag, kívülálló lehet, mint Ugug maga. *
- Gnóm? * Ráncolja homlokát, bár ez alig látszik, inkább szokottnál is jobban kidülledő vörös szemei árulkodnak meglepettségéről. Még nem látott gnómot, ám hallani már hallott ezekről a valóban törpeszerű lényekről. A hegyekben gyakorta találkozott a szívósabbikként említett, szakállas kis mokány fickókkal, kik a sziklarengeteg gyomrában fúrtak-faragtak, s bányásztak a csillogó ércet, de Zrek az első gnóm, kivel összesodorta az élet. S mily meglepő, ezek a furfangos népek is hisznek az ősi szellemekben!*
- Fogós kérdés, gnóm! * Valóban, az álmokkal kapcsolatos kérdésen pár szekundumig pocakját vakarászva kell gondolkodnia. * - Igazából nem tudhatja azt senki! Sejteni lehet, de igazából bízni kell benne. Ugug sem olyan bölcs még, de a törzsemben a sámánok látják a jövőt, biza!
* Valóban, a kargukok ősöreg sámánja többször is jósolt, józanul is képes volt álmokat látni, az Ősi Szellemek mutatták meg neki a jövőt, mi sokszor pontosan be is következett. Ugug még csak egy nyikhaj süldő hozzá képest, ám az öreg azt is megmondta, hogy a szellemek különös kegyben tartják, s egy napon majd nagy dolgokban lesz része. *
- Egyébként meg Ugug már meggyógyult, erejét is visszanyerte! * Bök oldalára, hol a szedett vetett rongyok alól még kikandikál egy rusnya, vöröslő heg, aztán büszkén, fenyegetően kihúzza magát, hogy görbe hátát kiegyenesítve, vállait megemelve még inkább a csepp alak fölé magasodjon * - És hogy ne fűtene a tettvágy, hogy véráldozattal adózzak a Szellemeknek meghagyott életemért, de... * Gunyoros vigyorba torzul zöld képe, s kissé közelebb hajolva, gurgulázó hangon folytatja.* - ... itt nem szeretik a fajtám, jobb ha meghúzom magam.
* Már egészen elrévedt itt a mesélésben, így nem veszi észre, hogy mire készül Dharren, csak a tarkóján csattanó tenyérre lesz figyelmes. Akaratlanul, ösztönösen hördül fel dühödten, hegyes fogai fenyegetően kivillannak szájából, s gyilkos tekintettel mered a tasli gazdájára. *
~ Kagan, Kagan, Kagan... ~ * Vonásai persze megenyhülnek rögvest, jobb nem szítani a tüzet, mert könnyen megégetheti magát. Illetve a thargodarok égethetik meg őt, az említett vezér parancsára.
Kinyújtóztatja karmos, girbegurba ujjait, s ökölbe szorítva kezét kiroppantja őket, nagyot fújtat, hogy csillapítsa heves indulatait, aztán visszafordul inkább a gnómhoz. *
- És te mit csinálsz itt, Zrekil? Valamit üzletelsz tán a vezírrel? Mi róla véleményed?
* A gyógyító és a Dharren nevű is őt emlegeti, ideje lesz lassan felkeresnie Kagant, nem kolonckodhat a végtelenségig... *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094