//Fürdőt keresve, majd találva//
*Aenae napja kifejezetten pocsék. Igazából a csapások sorozata akkor kezdődött, mikor Kagan úgy döntött, hogy megszobrul és az egész kócerájt a nyakába varrta. Aenae meg amúgy is meglehetősen labilis lány, ezért kezdi úgy érezni, hogy ez a sok minden lassan, de biztosan maga alá temeti. A Cha'yssal való röpke liezonja csak a pont az i-n. Eddig azt hitte magáról, hogy bír némi akaraterővel, de kurta pásztoróra ragyogó tanúbizonyságot tett arról, hogy az önuralma valahol a búvárbéka feneke alatt van, de több lábnyival.
A szobájában ülve leül az ágy szélére és próbálja kicsit összeszedni magát. Egy pillanattal később pedig hisztérikusan tépkedi a hajából a beleragadt szalmadarabkákat. Mindezt halkan nyüszögve műveli, dühös könnyekkel. Haragja ez egyszer nem Kagan, hanem saját maga ellen irányul, a földre kuporodva zokog, mellette egy maréknyi szalmatöredék és legalább három maréknyi kitépett haj. Csak akkor kezdi magát valamennyire összeszedni, mikor motoszkálást hall a folyosóról, hirtelen páni félelem önti el, hogy Nirs az, feszülten figyeli az ajtót, de nem Nirs érkezett, hanem egy szomszédos szoba tulajdonosa.
Négykézláb mászik az éjjeli szekrényhez, hogy lehajtson egy kupica Rhéa félelmét, mert ezek után már csak az hiányzik, hogy ennek a szégyenteljes történetnek egyéb vonzatai legyenek. A keze annyira remeg, hogy majdnem kilötyögteti. Innentől már egészen higgadtan kezeli az ügyet, tiszta ruhát készít elő, összeszedi a földről a szalmát és a kitépett kócot, ezeket a fürdőbe menet bedobja majd az első tűzhelybe, amiben pislákol némi láng. Két dolgot tud biztosan, az egyik az, hogy le kell mossa magáról ezt a gyalázatot, a másik pedig az, hogy Nirs ezt sosem tudhatja meg. Nirs nagyon jó fiú és nem akarja megbántani, ennek érdekében pedig mélyen el kell temesse magában az eseményeket és meg kell bíznia a sértettnek tűnt Cha'yss diszkréciójában.
Hóna alatt tiszta ruháival kopog a fürdőhelyiség ajtaján, bár ezt csak udvariasságból teszi, igazából nem érdekli, hogy vannak-e odabent, mert ő csak meg akar mosakodni. Tetőtől talpig, a haja jelenleg például egy merő kóc, köszönhetően annak, hogy az imént megtépte. Meg aztán ott vannak rajta Cha'yss és saját testnedvei, amiktől mindenképpen szabadulnia kell. Még azelőtt benyit a helyiségbe, hogy bárki válaszolhatna odabentről, ezért aztán a lány azzal a meggyőződéssel lép be, hogy a helyiség üres. Amúgy is csak maga elé bámul, ezért már bőven behaladt, mikor eljut az agyáig az, hogy van odabent valaki. Nehezen elképzelhető ugyan, de még az eddiginél is jobban lesápad, ahogyan rámered a férfire. Merthogy az illető férfi, legalábbis a dézsából kilátszó szakállas arc erre enged következtetni. Ráadásul egy régen nem látott férfi elgyötört, lesoványodott arca. Ez az a pillanat, mikor Aenae a mai nap folyamán a legközelebb áll az összeomláshoz.*
- Briwal?
*Alig hallhatóan mondja ki a férfi nevét, olyan sápadtan, mint aki szellemet lát. Meg kell kapaszkodnia egy pillanatra az első keze ügyébe eső tereptárgyban, egy szempillantással később meg már a férfi dézsája mellett áll, hogy lehajolva átölelhesse Briwal nyakát, hacsak a férfinek ez nincsen ellenére. Néma, könnytelen zokogás rázza, több napnyi feszültség tör ki belőle.*
- Azt hittem, hogy meghaltál. Otthagytalak. Nem lett volna szabad otthagyjalak.
*Motyogja zihálva, ha Briwal hagyta, hogy megölelje, a nyakába kapaszkodva, ha nem hagyta, akkor meg a dézsa mellett a földön kuporogva.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.19 09:54:43