//Ősök útja elől menekülve//
//Kagaenae, Yagnar, Rorkir, Sharen'na, Raughaal[KKK]//
-Nincs szükség ilyesmire, barátom. Itt várjuk meg az Úrnőt. *Válaszolja jámbor hangnemben Raughaal felé, kezével megtámaszkodva a szekér oldalán. Vaskos tenyerét végigsimítja varkocsba font szakállán, majd ahogy Kagaenae feléjük veszi az irányt, tekintetét ráfüggeszti. Csak bólint a feléjük intézett szavakra, majd társai felé is bátorítóan biccent. Amennyiben ők is hasonlóképp határoznak, követik a Thargodar úrnőt, ő pedig szórakozottan szemléli a kőből épült, díszes építményt. Még elégedetten meg is tapogatja a falat, ahogy belépnek. Odahaza nem sok hasonló akadt, szemmel láthatóan Kagan sokra vitte e földön.
Szemben Kagaenael helyet foglal az asztalnál, borostyánsárga tekintetét ráfüggesztve. Alaposan megméri a fiatal leány ruházatát, mi a legkevésbé sem cseng össze őseik öltözködési szokásaival... Sokkal inkább emlékezteti a lány az ideúton látott városok nemeskisasszonyaira. Haloványan elmosolyodik, de egy árva szót sem szól még. Hagyja, hogy társai bemutatkozzanak, ha úgy tartja kedvük, ő óhajt utoljára maradni közülük.*
-Ők a barátaim, Úrnőm. Felfogattam őket, jutalom fejében. Én pedig Yagnar Rhagodar vagyok. Én volnék a portya vezetője és kitervelője, Waldran bácsikád áldásával. *Némi fészkelődésbe kezd, roppant mód zavarja, hogy ülve kell megvitatniuk a dolgokat.*
-S ha nem bánod, beszámolnék mindenről, mit úgy érzem, a thargok úrnőjeként tudnod kell.
*Tekintete még egyszer végigszalad a lányon, majd válaszra nem várva húzza fel magát ültéből egy szusszanás kíséretében. Hátrál egy lépést, de tekintetét még véletlenül sem veszi le Kagaenaeról.*
-Nem tudom, mit mondott neked a parasztfiú, de úgy hiszem, az igazságról szólott. Mert olykor az igazság a legszörnyűbb, nem kell azt tetézni.
*Lassan kezd járkálni, s folytatja, persze csak ha nem szakítják félbe.*
-E portya Sziritánban nem a gyilkolásról szólott. Még csak nem is a zsákmányról. A thargok üzentek, mindenkinek, ki úgy hiszi, kiveszett belőlük Őseik Szelleme. Mert mi vérrel öntözünk, karddal aratunk, nem igaz?!
*Egyre hevesebb gesztikulálásba kezd, és csizmák is egyre sűrűbben dobbannak a kövön, ahogy fel-alá járkál.*
-Vérrel öntözünk, karddal aratunk! *Mutat immáron Kagaenae-re, de inkább a trónra, amin helyet foglal.* -Őseink hódítók voltak, s csak emiatt voltak képesek átvészelni a maguk mögött hagyott korokat. Sokat hallottam már Kagan Thargodarról, s úgy hiszem, maga is egyet értene e szavakkal! Vagy tán a kövér búzakalászok simogatásában hájasodott a Vashegyen trónolva? Nem gondolom!
*Öklével csap tenyerébe, ahogy egyre inkább belelovalja magát a beszédbe.*
-E népek itt, Artheniortól délre! A Vashegy alá kell, hogy tartozzanak, s az adóik révén gyarapodhatunk tovább. Mert ne gondold, Kagaenae Thargodar, hogy vér nélkül fennmarad néped. Nem csak északnak vannak meg a saját Thargodrymjei. *Egy lapos pillantás kíséri szavait, majd még mindig hullámzó mellkassal ugyan, de megtorpan.*
-Azért jöttem, hogy a kardod legyek. Már ha igényt tartasz kardra a kezedben. *Egyik kezét nyugtatólag emelve maga elé túr bele zsebébe, hogy előbányássza az első ládában talált borostyángyűrűt. Az asztalra dobja, majd maga is helyet foglal ismét, villogó szemeit a lányra függesztve. Okkal hozta el a gyűrűt, elvégre nem csak szemük színe egy, de maga Kagan Thargodar is borostyánba kövült.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.01 19:11:53