//Konyha//
*Halovány mosollyal ingatja fejét Tiz szavaira, melyek nem épp elismerően szólnak Éné szüleiről.*
-Nem olyannak ismertem apát, aki beérte volna kevéssel. Legyen szó jövendőbeli menyéről, vejéről, vagy csak egy öltözékről.
*Utasítja finoman rendre öccsét, és próbálja elejét venni a további keserű szavaknak még mielőtt megsérti Waldrant azzal, hogy tiszteletlenül szól rokonáról. Már ha ezek ketten rokonok.*
-Ön és Kagaenae ha jól sejtem nem túl távoli rokonok, igaz?
*Fordul is a férfi felé, hogy bizonyosságot nyerjen ezen kérdésben. A választ bevárva ad azért igazat is fivérének.*
-Bizony, asszonynak lenni, egy Ház asszonyának, anyának, feleségnek lenni temérdek kötelességgel, és feladattal jár. Te talán már nem is emlékszel anyára.
*Pillant húgára, hozzá intézve elsősorban a következő szavakat.*
-Már abból az időszakból, mikor még egészsége makulátlan volt.
*Mosolyodik el szomorúan.*
-Ezt talán majd négyszemközt mesélem el. Még az esküvőd előtt.
*Paskolja meg húga kézfejét, biztosítva arról nem fájdalmas, vagy kínos titkot akar megosztani, egyszerűen csak mindez talán untatná a jelenlévő többieket.
Dob egy újabb darabka gyümölcsöt szájába, majd rágva, nyelve folytatja.*
-Tudja Waldran a nemes asszonyok élete bár közel sem olyan megerőltető fizikailag, mint a közrendűeké, még sem mondhatnánk, hogy a puszta kényelemről szólna. Ők a háztartás, a cselédség tábornokai, nem két kezükkel munkálkodnak az otthon rendjén, viszont övék a felelősség, hogy a szolgálók összehangoltan végezzék feladataikat. Emellett ők azok, akik megalapozzák, és fenntartják a Család tiszteletét. Ékkövek férjük oldalán, *bólint Tizio felé, miközben használja az általa hangoztatott jelzőt* sikerük záloga, egyszersmind diplomaták, tanácsadók, követek is. Példaképek, okítók ők. Ha egy családban egyetértés, összhang, béke uralkodik, az sosem a férfiak érdeme.
*Pillant végül Effyre, máris olyan büszkeséggel, ahogy az előkelő, tapasztalt asszonyokra szokás, majd fordul vissza leendő sógora felé.*
-Így ment ez a mi köreikben, az önök szokásairól, és hagyományairól viszont mit sem tudok. Szívesen venném, ha ajánlana valakit, ki e téren segítségemre lehet.
*Fogalma sincs ki az a Nirs, mármint annyit összerak, hogy a colos pasas, kivel Tiz verekedett. Érdeklődve emeli kék tekintetét hol az egyik férfire, hol a másikra. Nem óhajt kérdéseket feltenni, közbe szólni, nem kívánja öccsét még kellemetlenebb helyzetbe hozni.
Ephemia nem túl lelkesen, de rábólint a ruha kérdésre, Briw meg arra, hogy biztos nem "úgy" gondolta. Magában egy picit pironkodik, most feltehetően nagyon hasonlíthat apjára, holott ezt kerülné.
Éné és Effy együtt, mint kicsi lányok. Az emlék nevetésre készteti.*
-Ki hitte volna, hogy az a két kis copfos, térdig érő szoknyás, sipító csitri ilyen hamar felnő.
*Mondjuk ő még mindig így tekint a két lányra, és próbálja erővel feledni a részeg és meztelen Aenae képét.
Tizio kérdésére maga is választ várva fordul a tharg felé, kétséges számára, hogy képes lenne valaki végérvényesen szakítani régi életével, bár úgy fest Ephemia egészen jól halad ebben. Viszont egy kósza sosem fog hosszú időre letelepedni, és nem túl valószínű, hogy egy büszke barbár harcos, majd nevetve lovacskáztatja térdén más fattyát.
Mindezek mellett egyetlen kifejezés motoszkál még elméjében.*
-Kötelesség. Igen. Nehéz egy iga. Kötelességből pótolni az elhunytat a thargok élén, és özvegye oldalán.
*Sóhajt fel, valahol igazságtalan elvárások tömkelegének is érzi. Ő biztos lázadozna ellene Waldran helyében. Belegondolva talán olyan sokban nem is különbözik helyzetük. Keserű fintorral hajtja le fejét és morog maga elé.*
-Gondolom tőlem most majd azt fogja elvárni a család, hogy apám helyébe lépjek.
*Legalább egy terhes nő nem szakad a nyakába. Vagy legalábbis nagyon reméli, hogy nem, és Éné gyorsan, szépen hozzá megy ahhoz a Nirshez.*