*Hálásan biccent a törpének az italért, húzza közelebb magához (már a bort), de nem kortyol bele. A támogatást Hroti részéről sztoikusan kezeli, nincs szüksége rá, hogy igazad adjanak neki, tudja, hogy igaza van.
Kagan összegzése majdnem teljes, és pontos, kihasználva a kicsit időt, még a Hadúr hümmög szúrja közbe az aprócska adalékot, mi eddig kimaradt.*
-Nem, nem hagyta volna el. Laor szállást kért maguknak.
*Vagyis a lehetőségei annyiban merültek volna ki, hogy útjára engedi mindkettőt, illetve befogadja mindkettőt. És hát nyilván az óriást nem, és nyilván Laor meg nélküle nem maradt volna, szóval éjszakáztak volna kettesben valahol, újabb lehetőséget teremtve Moglurnak a szökésre.*
-Mondjuk ettől függetlenül is lelövöm.
*Vonja meg vállát, ha valaki, hát ő biztos nem hibázott szemernyit sem. Laor kitörését nyugodtan hallgatja végig, bólint is rá.*
-És akkor is lelövöm.
*Majd fordul vissza a tharg vezérhez.*
-Egy szóval sem állítottam, hogy önvédelemből tettem volna, ez inkább volt megelőzés. És Én döntöttem, Én lőttem. Nem volt nehéz máskülönben, teljesen világos, és egyértelmű, hogy ő veszélyforrás volt, amit se te, se Laor nem volt képes kezelni.
*Igazából hálásak lehetnének, bár hálát éppen nem vár, bőven elégedett lenne azzal is, ha Kagan nem általánosítana.*
-Én léptem fel erővel, Én ítélkeztem, és Én hajtottam végre.
*Kezd igen ismerős helyzetté fajulni ez az egész, mintha csak Creton előtt magyarázná, miért is kapott a mélységi nemes tőrt a tarkójába. A válasz mindig ugyanaz, adott pillanatban az volt a legjobb döntés, az szolgálta a köz, a csapat, a jelenlévők érdekeit, és természetesen az egészről csak is kizárólag ő maga tehet, a beosztottjai csak a parancsait követik. Vagyis szokás szerint menteni csak társait próbálja, bízva abban, hogy indokai még sem találnak süket fülekre.
A történetet végighallgatja, majd újra vállát vonja.*
-Ehhez nekem semmi közöm, akkor épp neked segítettem itt, a holtak ellen.
*Ha Kagan azt akarja bizonyítani, hogy ő sem különb a barakkban ücsörgő döntéshozóknál, és Zián vesz revansot a városőrség hibái, túlkapásai miatt, hát lelke rajta. Picit azért fárasztó, hogy ma már másodszor vonják kérdőre máskülönben teljesen helyénvaló, megalapozott döntései miatt.
A városőrség, és a levelük csak annyiban érdekli, amennyiben tudhat még róluk információt lehúzni, bizonyítékot korruptságukra, mindebben, ha nem is hasonló indíttatásból de Kagan társa, és vele szemben mindig nyílt lapokkal játszott, most sem gondolja, hogy másképp kellene viszonyuljon a Hadúrhoz.*
-Mióta is ismerjük egymást Kag? Mióta támogatlak téged? Egy éve? Másfél? Mióta ismerted azt az óriást? Pár órája? Hogyan is lett tharg? Mintha egy thargra támadt volna, mielőtt legyűrtétek, gödörbe vetettétek. Nagyon gyorsan avanzsálódott a foglyodból a megbecsült embereddé. Beismerte, hogy ártatlanokat öl, és fogyaszt el, beismerte, tanúsította, hogy ezen nem képes, és nem is akar változtatni. Máskülönben emlékeztet, egy másik, egy Bölény nevű emberevő óriásra. Őt is kiiktatnám, ha esélyem lenne rá, és nem Arthenior törvényei miatt, nem a Vashegy törvényei miatt, pusztán azért, mert ez a legjobb, az egyetlen helyes döntés.
*Érvel nyugodtan, hiszen nincs oka hevülni, nincs oka hőbörögni. Rendíthetetlenül biztos saját igazában, döntésében, abban, hogy vannak magasabb rendű, rangú szabályok, elvek, törvények, mint egy-egy város uraié, és igenis vannak, kik nem méltók az életre, még egy napra, még egy percre, mert azzal egyértelműen sokak vesztét okozzák, ilyenek a kéjgyilkosok, a halálos fertőzéseket hordozók, ezek az új istenek, avagy azok, kiket csak a pillant választ el az élőholtságtól. Valahol azért érti, hogy másoknak ez talán nem ilyen egyszerű, persze mások ritkán is kerülnek hasonló helyzetekbe.
A személyét érintő fenyegetést maga is vigyorogva hallgatja, sok hitelt nem adna a vázolt verziónak, emellett nem is igazán érdekli saját közelgő vesztének mikéntje, bár a fejsze a fejbe még mindig szimpatikusabb vég, mintha elevenen darabolnak fel pörköltnek, vagy mintha haslövésben múlsz ki napokig szenvedve, vagy felgyújt egy mágus, lassan megfojt egy kísértet, esetleg ha az őrség statuálna példát halálra korbácsolással. De egy haldoklónak igazából már majdnem mindegy.*
-Nem volt fegyvertelen. És nem volt szakasz, Én voltam, Én lőttem. Először.
*Szúrja közbe, igyekezve kerülni a csúsztatásokat. A gödörben várakozó parasztgyilkos esetére is tud gyors megoldást.*
-Esetleg vedd be őt is Thargnak, az eltöröl minden régi vétket.
*Jegyzi meg némileg keserűen, majd igyekszik jelét adni együttműködésének, nem túl boldogan kotorva tarisznyájába.*
-Természetesen elfogadom, hogy bár megérted az érveimet, neked muszáj valamiféle egyeduralmi erőt közvetítened a külvilág felé, így készségesen megfizetem a téged ért, vélt kárt, bár szerintem már így is rengeteg kellemetlenségtől megóvtalak. Felteszem ötszáz arany ebben az esetben is elég lesz.
*Húzza elő erszényét, ha más nem kihozták nullára a tegnapi napot, már anyagiak tekintetében. Számára az nem is kérdés, hogy a thargok, és a környék, a köz, meg az egész világmindenség csak nyert Moglur kiiktatásával, talán még Bögyiével is. Utóbbiért viszont nem fizet. Véleménye szerint az óriás miatt se kellene, de hát legyen meg Kagan öröme, elégedettsége.*