// Kovácsműhely, Kovácslak //
*Az étkeket kiszedték, majd Hrothgaar sört tölt. Maereh nem szokott inni, a sört nem is igen szereti, de most odatolja a kupáját, ami persze kisebb a férfiakénál, ráadásul félúton szól is, hogy neki ennyi elég lesz. Mert úgy véli, az alkalom megkívánja, hogy ő is leküldjön pár korty habzó nedűt az eltávozott törpe tiszteletére, ugyanakkor nem is kívánna több italt, és véletlen sem akarna túl sokat inni.
Mae nem az a fajta törpelány, aki arra lenne büszke, hogy ivászatban sorompóba állhatna a férfiakkal, a maga részéről nem is kedveli az olyan viselkedést.*
– Az eltávozottakra! *emeli meg ő is a kupáját, aztán aprót kortyol.* Egészségünkre!
*Mikor enni kezdenek, megkönnyebbülten látja, hogy mindkét férfi jóízűen falatozik, bár el-elrévednek.
A lány feltételezi, hogy a Hrothi apja előtt járókra gondolnak, azokra, kik korábban látták meg Wylnurana arcát a fényben.*
~A családjukra? Harcostársakra? Barátokra? Talán a tanítóikra? Ki tudja? Úgy hiszem, mindenki vesztett már el olyat, ki fontos volt.~
*Az étkezés végén a kapott dicséretek örömmel töltik el, mélyen elpirul.*
– Köszönöm. Jó szívvel készítettem mindent. *Így érzi, de náluk hagyományos is ez a válasz, főleg ilyen alkalomkor.*
– Nahát, valóban... *A lány csodálva nézi a gyertyát, ami annyival előkelőbb, mint egy kis mécses, és még illata is van. Aztán pislog kettőt, majd bólint.* Az oltár sem rossz gondolat. Ha kitaláljuk, hogy hol legyen, akkor segítek benne, az istennőt is meg tudjuk formálni, vagy a szimbólumait. *Mae örülne, ha lenne egy hely, egy kézzelfogható hely is, ahova tehetne virágot, jeleként annak, hogy ő hiszi, hogy a törpe faj nem vész ki Lanawinről, hogy Wylnurana népe fennmarad, és újra megerősödik majd. Az oltár jelkép is lehetne.
A két férfi az étkezés végén pipára gyújt.*
~Azért szerencsére a nyitott ajtóban teszik.~
*Mae ez alatt összeszedi az asztalneműt, el is mosogat, el is törölget, mindent a helyére tesz, csakis Garm Skyllagrimm megpúpozott tányérjai és teli kupája marad az asztalon, ahhoz nem nyúl, ah Hrothi dolga lesz, és akkor és azt tesz majd, amit ő jónak lát. Ha eltemeti jó, ha a tűznek vagy a víznek adja, úgy is jó, ha pedig Maet elhívja majd ehhez tanúnak, az a lány számára megtiszteltetés lesz.*
~De ha mégsem szól, ha egyedül végzi el, akkor sem sértődöm meg. Nem, ezen biztosan nem.~
*Mikor Mae végez a maradék teendőkkel, akkor a ruhája fölé kanyarítja a köpenyét, majd becsukja a kamrácskája ajtaját, az ne hűljön át, és odalépked a férfiakhoz, megáll mellettük, Hrothihoz közelebb kissé, és hallgatja, ha azok ketten beszélgetnek, északról, vágy bármiről.
Felöltözve még a nyitott ajtóban sem fázik, és valahogy most ő is ott szeretne lenni, velük, hallani a történeteket, elképzelni ismeretlen tájakat, törpéket és embereket.
Csak akkor szólal meg, ha őt kérdeznék, egyébként egyikükről másikukra néz, attól függően, éppen ki viszi a szót, vagy csak a csillagokat nézi, melyeket most nem takarnak el a felhők.*