//Waldran//
*Tizio végül az ispotályt választja, Hubi pedig nem lát okot rá, hogy kifogásolja a döntését. Persze ha a nyikhaj által készített rovancs és az ő kimutatásai szerint az ördögvigyor mennyiségében jelentős eltérés mutatkozna akkor azért fel fog tenni pár kellemetlen kérdést, de ez még a jövő zenéje. Ha egyáltalán ok lesz rá. És ha már így alakult, hogy egyedül maradt, akár ki is használhatja az időt, hogy a Vashegy vezetésével tárgyaljon. Mármint azzal, aki épp itt tartózkodik.
Tehát a jó kancellár már úton van az erőd felé, magával cipelve jó pár iratot, miközben azon morfondírozik, hogy odafent a fellegvárban talál-e valakit azok közül akiket keres? A Hadúr leánya természetesen nem jöhet számításba, hiszen a meggondolatlan fruska Artheniorban került bajba, ha annak a levélnek hinni lehet, amit épp most olvas el, menet közben, sokadjára. A jó kancellár számos kérdésben számít szakértőnek, bizonyos kérdésekben meg különösen, így a papiroson árulkodó foltok alapján arra mer következtetni, hogy az a csáva azért nem lehet annyira kellemetlen. Hacsak ismeretlen rosszakarói nem szakítottak arra időt, hogy pocsíkolás közben körmöltessék le vele, de erre azért nem merne mérget vetni.*
- A kis párocska kiruccant hetyegni a városba, oszt most nem akaródzik hazajönniük... *dünnyög az orra alatt műparasztosan, mert Hubi úgy hiszi, hogy Aenae ifjú férjével időzik távol. Persze ez teljesen mindegy is a kancellár szemszögéből, hiszen az sincs ellenére, hogy Aenae nincs jelen. Amúgy is hamarosan fény derül mindenre, jut eszébe, hiszen Dora és Esti bizonyára jó munkát fognak végezni.
Mivel pedig Hubi gondolataiba mélyedt, kicsit meg is lepődik amikor már az erőd kapuján túl járva, Waldrant pillantja meg vele szemben bandukolni, egy meglehetősen furcsa kalapácsot cipelve.*
- Á, nagyúr! *terül el az arcán egy szemvillanás alatt a nyájas mosoly, ahogy meghajtja magát* Minő öröm téged látni.
*Egyesek számára elképzelhető, hogy bicskanyitogató a kancellár kenetteljes stílusa, de az is megvan, hogy hosszú évek rutinjával az ilyesmit úgy tudja mondani, hogy az akár hihető is lehet.*
- Bizom benne, hogy nem zavartalak meg, és tudsz egy kis időt áldozni rám és a Vashegy ügyeire. Számos fontos kérdés igényli kitüntető figyelmed.
*A kezében tartott paksaméta tetején fekszik a levél, amit egy apró, látszólag nemtörődöm mozdulattal most úgy igazít, hogy Waldran gond nélkül belepillanthasson a tartalmába, ha akar. Hubi ugyan büszke kitűnő memóriájára, de most az isteneknek sem tud rájönni, hogy a barbár vezér elsajátította-e az írás és olvasás művészetét? Sebaj, ha nem, majd ő segít. Ha már nélkülözhetetlen itt...*