* Lejut hát a falról és egyből elindul a kút irányába. Nem kell messzire mennie, hamar eléri a kutat, ahová jött. Útközben a régen olyan vidám és sokszínű tájat nézi, amely most sokkal inkább emlékezteti a csonttemetőre, mint arra a vidám kis településre, ahol sütöttek-főztek korábban a népek, jókat nevettek, aludtak, beszélgettek a kövekkel és a többi. Amikor még nem kellett napokig őrt állni és nem volt ilyen rohadt hideg. Mondjuk, lehet azért így emlékszik vissza a Tharg erődre, mert ő nyáron jött, most meg alighanem tél van. De még akkor sem teljesen ugyanaz, hogyha megpróbálja az egészet zöldként elképzelni. Sőt, még akkor sem, amikor ideképzeli azt a sok embert, törpét, óriást és a többit. Na, meg pár orkot a Gödörbe. Ez a hely megváltozott azóta. ~ Biztos a fal miatt van. ~ Vonja meg vállait, a leégetett, majd újjáépített falra gondolva. Mikor végre megérkezik, lenéz a feneketlennek tűnő kútba. *
~ Vajon ilyenkor tél körül be van fagyva? ~
- Hmmm… * Tűnődik el, majd rájön, hogy amíg nem próbálja ki, addig nem jöhet rá a válaszra. Így hát pár másodperces keresgélés után egy nagyobb kavicsot fog meg és lehajítja a sötétbe. Sokáig semmi válasz, de aztán egy tompa kis hang megszólal: „plotty”. Ez bizony a víz hangja, aminek Morwon megörül, és máris ugrana bele, hogy csillapítsa szomjúságát, de rájön, hogy az nem lenne jó ötlet, mivel akkor lehet, hogy nem tudna kijönni. ~ Fene ebbe a dologba, hogy leesni könnyű, de felesni már nehéz. ~ Valójában Morwon ugyanolyan könnyen esik fel, mint le. Persze ő a feljutásra gondol, csak a megfogalmazás hibás. Mivel jobb ötlete nem támad, így azt a vödröt küldi le. *
- Vödör katona! Ez veszélyes, de fontos feladat, amit másra nem bízhatok. Ha felérsz, jutalomban részesülsz! * Nyugtatja a víztárolót, majd fájó szívvel, de az ideje végességét tudva gyorsan küldi le Vödör-t, hogy vizet hozzon a feneketlen kútból. Hamarosan viszont nagyot sóhajt, mikor észreveszi, hogy Vödör sikeresen kikecmergett a mélyből és nincs több életveszélyben. *
- Ügyes voltál. A jutalmad… Ööö… a jutalmad az… * Megvonja vállait. Most idő szűkében van, így nem foglalkozhat holmi Vödörrel. *
- Tisztelegj! * Kiált Vödörnek és meg sem várva a Vödör rendkívül lassú reakcióját, már fut is vissza a kapuhoz… ám hamar visszafordul. Alig pár másodperc alatt rájön, hogy nem is ivott még.
~ Ja, tényleg… a részletek… Vagy a gyümölcs, ahogy a városiak mondják. Csak tudnám, mi köze van a gyümölcsnek a vízhez? ~ Jó nagyot kortyol Vödörből, majd ismét megszólal. Ha már visszafordult, nincs szíve megint szó nélkül lerázni Vödröt. *
- Nyugodj meg, attól megnyugszol! Majd visszatérünk még erre, csak most rendkívül fontos feladatom van. * Közli, azzal a félig üres tárolót lerakja és most már tényleg futva megy a kapuhoz. Már késésben van, hiszen már rég letelhetett az egy perc. Persze fogalma sincs, hogy pontosan mennyi idő is telt el, de saját becslései szerint van ez két perc is. ~ Fél perc mondjuk, amíg a kútig eljutottam, tizenöt másodperc, míg a kavicsot kerestem, ledobtam, majd megvártam a hangját. Aztán még tíz, míg felhúztam Vödör-t. Nagyjából tíz lehet az is, amíg a jutalmáról csevegtünk, öt, amíg futottam, aztán öt, amíg vissza. Aztán még tíz, míg újra beszéltem, aztán tíz, amíg ittam. Aztán most újra futok… eh, fene se tudja. Biztos benne vagyok még az egy percben. ~ Hümmög egyet, de csak fut tovább. Nem fogja feladni, mivel még késve is jobb jönni, mint egyáltalán. Aztán ki tudja? Lehet, hogy egyáltalán nincs is késében, sőt: lehet, hogy még későbbre várják a falon és a környékén lévők.
~ Az egésznek a lényege, hogy levegőt vegyél, és rakd egymás után a lábaidat… ja, így valahogy. ~ Jutnak eszébe a kis zöld gnóm tanításai. A kis zöld gnóm, aki talán sose létezett, mégis annyi rege száll körülötte, hogy a Zöldfülű srácoktól kezdve a Morwon-félékig (vagy legalább Morwonhoz biztos) eljutott a híre. A kis zöld gnóm, akinek persze már rég elfeledte a nevét, viszont tanításait még elméjében őrzi. Azt tervezi, hogy egyszer majd ő is afféle mester lesz, mint Yofa volt. Vagy talán még mindig az. Jó lenne egyszer majd utánajárni.
~ Eh, ez a futás tök nehéz… Olyan, mint minden lépésnél egy disznót kéne felemelni. ~ Elvégre Morwon kétszáz kiló felett van, így ő aztán tényleg panaszkodhatna, hogyha olyan fából faragták volna. Ám ismét Yofa egy idézete jut eszébe.
~ Tudni fogod, csak légy nyugodt, oszlasd el a kételyeidet. ~ Igen. Pontosan ezt mondta. Immár elszántan teszi lábait egymás után, így bizonyára pár másodperc múlva odaér a kapuhoz, ahonnan a kúthoz meg nagyjából feleannyi idő alatt ért el, mint amennyi ideje fut már most vissza.
Látja, hogy mögötte Syoud és Leandana beszélgetnek, valamint minden bizonnyal értetlenül tekintenek a futó óriásra, de ez most egy cseppet sem zavarj Morwont. Hacsak nem szólítják meg. Akkor persze válaszol, meg ilyesmi. Ha kell. *